Az jutott eszembe, mi lenne, ha lemondanánk arról az igényről, hogy bizonyítékokat gyűjtsünk saját tapasztalat helyett? Mi lenne, ha az említett személyek személyes dolgait nem mosnánk össze, azzal amikről beszéltek? Számomra nagy megkönnyebbülés volt, amikor el kezdtem úgy olvasni, hallgatni őket és másokat, hogy üzenetet , ötletet hordoznak számomra, amelyekkel vagy élek vagy nem. Amíg bizonyítékokat keresek, addig azt is megmondom, elvárom, hogy az hiteles legyen ám. Ekkor még mindig másoktól függök. Ezek az üzenetet hordozók, közvetítők sincsenek kész, és benne van a pakliban, hogy egy területre sok figyelmet tesznek, míg más területeket az életükben elhanyagolnak. Hány ember van így! Én is számtalanszor tapasztalom, hogy valakivel beszélgetek, intuitíve mondok neki dolgokat, olyanokat amelyekkel tud magán segíteni, de én magam nem csinálom. Sokszor azt se tudom mit mondtam, csak pár hét múlva kapok egy visszajelzést, hogy akkor az milyen sokat segített nekem. És fordítva is történik, amikor én hallok meg valami számomra fontos, de a másik ember számára lényegtelen információt.
Szerintem a hitelességről a saját tapasztalat alapján döntünk. Amikor egyedüli üdvözítő javaslatot hallok, azonnal kikapcsolok és megyek tovább...
Szerintem a hitelességről a saját tapasztalat alapján döntünk. Amikor egyedüli üdvözítő javaslatot hallok, azonnal kikapcsolok és megyek tovább...