Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

<TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Arany János:

ELÉGIÁK

</TD><TD></TD><TD> </TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE border=0><TBODY><TR><TD>O nátha, nátha! Grippe![SIZE=-1]<SUP>
[*]</SUP>[/SIZE]
Katarrhusz! Influensz!
Vagy bármi cifra névvel
S alakban megjelensz.
- - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - -
Ugyan mért nem pihensz?
Tegnap mint ma
Hurut, flegma,
Gyilkos asthma,
Emphysema,
Meg rheuma,
Örök téma.
Oh rút
Hurut!
Az ember addig hurú't, (ige)
Míg egyszer megmurút (oláh szó).
</TD></TR></TBODY></TABLE>

(1882)
[SIZE=-1]<SUP>
[*]</SUP>[/SIZE] Méltó okom van megénekelni, mert vénségemre örökösen fojtogat,
s végre is megfojt, mint George Sandot. - A. J.
<HR>

Kiss Dénes: Bábel után

/Részlet/

Természetesen nem zárható ki a sumér vagy például az etruszk vagy akár a kelta nyelv vizsgálata sem. Nem szólva arról az ősi magyar nyelvről, amelynek maradékai és fejleményei megtalálhatók - hun-szkíta? nyelvként -a mai magyar nyelvben. Ez a mai magyar nyelv pedig - és erre is ritkán gondolnak - két nyelvből áll. Mindkettő itt alakult ki a Kárpát-medencében, egész pontosan, mindkettő - akkor még egyetlen őse, ami hatással volt minden ezen a tájon élt és átvándorolt nép nyelvére és később a hunokéra, avarokéra stb. - de a nyelvet a jégkorszak miatt az északibb részekről elvitték déli tájakra. Meleg folyópartokra éppen úgy, mint meleg tengerpartokra, sőt, köze lehet a piramisépítők nyelvéhez. (Lásd Borbola János munkásságát) Majd nagy "kör" után visszahozták, esetleg hullámokban. Mindezt természetesen nem a hasunkra ütve gondoljuk. Noha ez valóban az egyik lehetséges feltételezés, vannak dolgok, amelyek erre utalnak. Csak egyetlen példát említünk. Éppen azt a szót, ami elindította a kutakodást. Ez pedig az év és esztendő szavunk. E két szó nem rokonértelmű, hanem azonos jelentésű! Mindkettő 365 napot jelent. Akkor miért van rá két kifejezésünk? Majd elkezdtem figyelni a nyelvünket és láttam, hogy sok fogalomra kettő vagy több szavunk van. Erről beszéltem László Gyulának és a példák nyomán, ő is elkezdte figyelni a szavakat. Mivel ő erdélyi származású, rövidesen még többet talált és nekem összeírta őket. Együtt járván ki a Magyar- Művészeti Akadémia csütörtöki rendezvényeire Óbudára, ott is sokat beszélgettünk erről, aztán rendszerint én hoztam haza, illetve elég sokszor találkoztunk az otthonában is, egyre jobban figyelt erre a jelenségre. Különösen miután azt a meggyőződésemet is elmondtam, hogy a nyelvünkben ma is két nyelv él szép összhangban. Két magyar nyelv! Az egyik, amit elvittek és nagy "kanyarokkal", kitérőkkel hoztak vissza jónéhány ezer év múlva, és az is fejlődött, ha úgy tetszik, útközben. S ami itt maradt, az is alakult, változott, majd összetalálkozván gyönyörűen kiegészítette egymást. Ez is föltételezés, de meglehetősen sok alapja van az elgondolásnak, még inkább a kérdezősködésnek. Tehát alapvető célunk a figyelem felkeltése izgalmas nyelvünk sokféle titka iránt, valamint rávezetni a magyart, hogy a nyelvünkkel való mind szorosabb kapcsolat fejleszti az általános értelmet, méltóságra nevel és nemességet ad! (Számításba vehető a piramisépítő nép az elsüllyedtek nyelve után.)
Ahogy emlegettük, az évek során sokszor elénk kerültek japán szavak. Az egyik ilyen szó volt, amit már Kondo Ken egyetemi tankönyvéből ismertem, a seki- ejtése szeki -, jelentése támlás ülőhely, azaz szék. (Van másik szavuk is a zsámolyszerű, támla nélküli ülőhelyre, az pedig isu) Legalább évtized múlva találkoztam újra Kazár Lajos könyvében, onnét tudom, hogy a soko jelentése fenék - azaz: segg, szegély? - és a magyarban ez is összefügg! Ide tartozik még a szeg, szeglet. Lássuk a mássalhangzó képletüket: s+k, s+g, azaz igazolódik így is a lehetőség. S nagyon valószínű, hogy a valóság is. Végül is a "szegélyre" is ülünk, ha a fenékre. Majd a sajátos ülés tényét bizonyítja az árnyékszék, széklet stb. szavunk is. Újra említjük, hogy kes-keny a kés, a kasza, a küszöb és így tovább, ellenkező - k+s, k+sz - mássalhangzó képleteket tartalmaz, ám a jelentés csaknem azonos. Mindenesetre közeli. Ha úgy tetszik keszeg-keskeny a csekély szélességű sekély víz. Általában kicsi - japánul chissai -, gondoljuk meg a már másutt említett, úgymond látványos tényt, tapasztalatot, hogy a csekély csekély vízű tó, egyúttal sekély is. Vagyis a cs+k = s+k-val! (Kicsinyítve a tavat: tóka, becézve: tócsa- ide tartozik a hangutánzó loccs-poccsos pocsolya szavunk is. De mondhatjuk így is, egyszerre becézve és kicsinyítve: tavacska. Ezt a lehetőséget használja ki nyelvünk például a ki-csi-ke szavunk és még sok más szó esetében is. (Ez kitérő, de gyakori példa volt.)
Még egy lépés tovább a japán nyelvben, a küszöb - ajtó előtt - shiki'i, azaz szűk: k+sz, sz+k! Más japán szavak sora is arra ösztönzött, hogy foglalkozni kell a témával. Hiszen az a csoda, hogy a magyar nyelvnek e sajátos ismerete - mássalhangzó képletek - nélkül is bátran vállalta a kutakodást Pap Ferenc. Annál inkább szükséges, hogy erre felhívjuk a figyelmet. A finn-ugor elméletben sincs több igazság, mint ebben! De ami a legfontosabb, a "finnugor" út végső soron zsákutca. Holott nyelvünk rokonsága gazdag és kiterjedt. Gyermekes együgyűség ezt "hatalmi" szóval tudományosnak kikiáltott elméletekkel akadályozni, kiátkozni. Olyanfajta szégyene ez a nyelvészetnek, mint az egyházé az eretnekégetés és a boszorkányüldözés.
Egyébként is a valóság törvényei döntenek el végül mindent. Mi alávetjük ennek magunkat! A tények makacs dolgok, szokták mondani. És ez így igaz. Aki tehát a kutakodást gátolja, az a gondolkodást gátolja. Lássunk tehát néhány szót, főként az említett Pap Ferenc szótárából, már csak azért is, hogy a Tisztelt Olvasó is fölismerje azt az utat, amelyen járunk.
Íme: yoi = jó, yoku = jól stb. Most lássunk néhány olyan szót, amelyben jelen van az "n" vagy az "m" hangzó, amit megtalálunk a magyar ember szavunkban. Illetve a nőt jelentő, nőiségre utaló, mintegy negyven magyar szóban. Például: nő, -né, néni, néne, nej, nőstény, ángyi, napa stb., aztán az "m" hangzó ott van a mama, meny, emlő, emse, vemhes, meddő és így tovább a szavainkban. De mintha igazában a következő női nevek is erre a jelenségre utalnának: Emőke, Enikő, Emese, Anna, Anikó stb. Nézzük a következő japán szavakat: nő = onna, húg = imoto, néni = one, meny, fiatalasszony = yome unokahúg = mei, lány = musume, onna, feleség = tsuma, asszony, úrnő = okusoma, és még legalább háromszor ennyi szót sorakoztathatnánk az "n" és az "m" jelenlétét kimutatva az azonos vagy közeli jelentésű, női mivoltra utaló magyar és japán szavakban. Tehát ez is egyfajta megközelítés.
Persze létezik több másfajta megközelítés is. A már többször emlegetett "t"-"z"-"sz"-"c"-"es"-"s" változásokba beleillik a japán titi = csecs (csöcs), a magyar cici szavunk is. Máris bizonyíthatja ezt a japán tu-tu, jelentése cső vagy csü, vagy például a tuku jelentése csuk. Ide talán jó lesz idézni (idez-ni, hogy ne odáz-zuk el a dolgot), Pap Ferenc véleményét: "A japán szók azt árulják el, hogy átvételkor olyan magyar nyelv uralkodott, amelyben így hangzottak a magyar szók: szíp, lú, csü, könyér. Az orrhangú 'n' et, amilyent a csend (csönd KD), s dönget szókban is találunk -a japán elhagyja. " Pap Ferenc maga éppen a sidu-ka, japánul csöndet jelentő szót idézi másutt. Látható, hogy a rokonítás nem is olyan egyszerű. Éppen ezért nézzük csak milyen lesz a japán szó, ha benne van az "n"? Máris "sindu-ka" lesz és a szótő, "sind" hallhatóan közelebb került a csend-csönd szavunkhoz. Ám még mindig nem egyszerű a dolog. A csend - amikor nincs hang! -a szótár szerint, chinmoku. De a zene, illetve a muzsikus szónál megjelenik az "n". Íme zenész, muzsikus = ongakka, ongakuka, a hangverseny = ongakkai, zenei, ének = ongaku. Így - ha olykor összetétellel is - egymás mellé kerül az "ng", a magyar "hang", "cseng-bong-kong-zeng" stb. szavaink meghatározó két hangzója. A kiindulás mégsem az, ami a magyarban, a hang szavunkban lévő "ng". Ici- pici példát mutatunk, amelyből több dolog látható. A hang, japánul koe. Azaz hangadás, ami inkább a "kiált" szavunkhoz állna közelebb, mint a hang szavunkhoz. (Tán inkább a kiált, kajabál szavunkra gondoljunk) Ez a szó véleményt is jelent, amit kimondunk, aminek "hangot adunk", amit "hangoztatunk". De a japán így fejezi ki, ha hangosan beszél, porcosabban erősebben... "Ókii koe de hanasu. " Viszont nem halkabban vagy gyöngébben szól, aki csöndesen beszél, hanem kicsit szól: chissai koe.
Ilyesfajta példákat találhatnánk, de nem kívánjuk magunknak se bonyolítani a dolgot. Azt mondhatjuk általában a magyar nyelvvel kapcsolatban, hogy feltűnően sok a hangutánzó szavak, szógyökök száma, tehát logikusan, az ezekből való kiindulás is. Ezt nem várhatjuk el más nyelvektől, amelyekben átlagosan legalább tízszer kevesebb hangutánzó gyök található.
Következzen még néhány szó már csak azért is, mert izgalmas az elemzés, következtetés.
Daru japánul turu, csaknem turul vagy turuj. Egyébként a madár tori. És itt álljunk meg, mert a magyar ma-dár szavunkban is benne van d+r mássalhangzó képlet, ami egyezik a keményebb t+r - turu, tori - képlettel.
Az általános íz = azi, íz, mint testrész - lásd például "ízeltlábúak" - sizi. Jaj = yai, de talán sokkal érdekesebb a "k" hangzó, ami akárcsak a magyarban, meghatározó hangzó a japán nyelvben is.
A kenyér szavunk nyomán, japánul a dagaszt = koneru a kerék nyomán, amelynek képlete k+r (De ott van a gurul, gurít, guriga stb. mássalhangzó képlete g+r), japánul a kocsi = kuruma, vagyis akár az angol nyelvben - ott car, ejtése kár -a képlet egyezik. Még érdekesebb, ha ez a képlet a mi nyelvünkben mintegy három-négyszáz szó elején, szóban megtalálható, ott van aa köröskörül japán szóban, ugyanis ez japánul kurut-karut, guru- guru; a körülbelül és körüli pedig gurai, kurai, goro; a gurul, gördül = korogaru.
Nézzünk még másféle "k" hangzós szavakat. Kerít = karamu - ami végül is kerítés, karám; kerget = karu; kerül = ka-koru, kígyózik (azaz kanyarog) = kuneru. Van amikor a sajátos rokonsági kapcsolat jelez, ilyen a kincs szavunk, japánul a pénz = kinsu; a koponya = ka-bone. Bizony így szótagolhatjuk magyarul is: ko-ponya. Köszörül, dörzsöl = kosuru vagy akár írhatták volna régiesen a magyar kövér szavunkat úgy, ahogy a hízó = koeru japán szót ejtik. Nagyon érdekes a magyar kudarc szóra emlékeztető japán kudari = bukás szó. S végül, hogy legyen itt japán hangutánzó eredetű szó is, amiből nincs sok, a korokoro, amely azt jelenti, hogy korog. Itt kell megemlíteni azt a kis - de nagy jelentőségű! - kiadványt, amely kifestőkönyvnek álcázza magát - ez is nagy ötlet! -, miközben szinte hihetetlen szótárt közöl a Kr. u. 500-as években íródott, vagyis a hun-idők közvetlen közelében. A feljegyzések egy része éppen a hunokról szól. Örmény keresztény hittérítők feljegyzései olvashatók a Kaukázus északi előterében az V. század második felében és a VI. században ott létező hun államról és a beszélt nyelvről, amely az örmény nyelvű lszfahání kódexben található, mint közli Bérczi Szaniszló, Detre Csaba -, a szavak százait teszik közzé, hihetetlen egyezéseket találunk a magyar és a finn szavakkal, miközben ezek az akkori hun nyelv szavai! Érdekes, hogy a török rokonítás lehetősége csekélyebb. A kiadvány címe: A HUNOK MŰVÉSZETE. Aki elkezdi olvasni, már az elején megdöbben, mert ez a kis munka már maga is arra hivatott, hogy teljes joggal feltételezzük, a hunok ezen a nyelven beszéltek. Vagyis azon a nyelven, amelyen mi ma itt beszélünk! Jó bizonyíték erre például a fog, fogazat, fogni szó, amelyet hasonló logika szerint használtak, ahogy mi magyarok. A másik, ugyanezt megerősítő forrás a Krétai kódex, Kr. u. 700 körül íródott. Lássuk a szavakat: tej = phe, fé, nő = inű, többes szám inekh, kéz = kezi, ejtése szinte mint a finn käsi, ami szintén azt jelenti "kéz". Ér = iri (vérér), vér = veri, egy az egyben finn szó! Apa = atha, apai = athaji, feleség = eme, meme (a magyar emsére, mamára emlékeztet a szó), víz = vezi, ugyancsak csaknem azonos a finn vesi szóval! Tenger = tengír; sőt a valamiből rengeteg, például tengernyi = tengirdi, ló = lú, kutya = kutha, hal = kala, megint teljes egészében finn szó! Holló = khulla, khullu, alma = alma, bika = büka, ökör = üker, tő, növény töve = tüvi, fű = füvi, sás = sás, moha = rnuha, kő = kevi, finnül kivi, virág = virágh, jég = jéj, hó = hava, kút = kutu, út = utu. (Gondoljunk a Tihanyi apátság alapítólevelére, ahol ez áll: "meneh hodu utu rea"! Még a "h" hangzó is ott van a szó végén) Ház = laka, tudás = tud, tojás = moni, és itt álljunk meg. A tojás régi magyar neve "tikmony" és finnül muna. Aztán még néhány példa, noha száz is lehetne! Hon, otthon = hom, kapu = kapu, vár, erődítmény = vara, ól = haolu, had (sereg) = hada, vas = tom, itt is jegyezzük meg, hogy a mongol "tömör" szó, amelyik ugye ismert magyar szó is, szintén vasat jelent! Erről többször is írunk e könyvben, és bemutatjuk mássalhangzó képletét, ami t+m, azaz a "tumen" szótöve és innét van a tömeg, tömkeleg, tömérdek, töméntelen és így tovább. Talán ennyi is elég ahhoz, hogy hittel mondjuk, mindez további kutatásokra, nemcsak késztet, hanem kötelez bennünket! /folyt./

Kiss Dénes: Bábel után

/Részlet/

Tovább nem is nehezítjük a Kedves Olvasó dolgát, bár reméljük, hogy ennyiből érzékeli, kis odafigyeléssel, hogy a téma roppant érdekes. Hát ha még hozzávesszük, hogy a japánok is előre írják a vezetéknevüket- aki vezet, vezér az elöl van! - akárcsak mi, és Imamura Yukotól tudom, a koreaiak is. Aztán a keltezés logikussága, mint a miénk stb., elég ahhoz, hogy odafigyeljünk arra a népre, amely legnyugatabbra szakadt rokonainak tekint bennünket.
Természetesen főként az általunk is bővített Pap Ferenc- féle szótár elejéről csipegettünk. Talán elsősorban azzal a szándékkal, hogy fölhívjuk a figyelmet a témára, valamint arra, hogy nem a mai időket, hanem általában ezer évekkel korábbiakat kell figyelembe venni a szóátadásokkal, átvételekkel kapcsolatban. Aztán nem az írás a fontos, hanem az ejtés. A betű-bötü csak eligazít. A legtöbb nehézséget ugyanis éppen az átírások okozzák.
Ami pedig a beszédet illeti, dr. Papp Lajos, a Szívember írja "Jöjjön el a te országod" című kötetében - 222. oldalon -, "Ha úgy gondolják, hogy ez a hasonlat erős, mármint Magyarország és az agy közötti hasonlat, vagy túlzó lenne, akkor kérem szépen, hogy tekintsenek rá az emberi agy és a Kárpát-medence, a Szent Korona országának, országainak egymásra montírozott körvonalaira. (Történelmi Magyarország! KD) Oly régóta, ha térképeken megláttam a Kárpát-medencét, a Trianon előtti Magyarországot, mindig az anatómiai atlaszom emberi agyról készített ábrája jelent meg lelki szemem előtt.
Kérdeztem magamtól van-e ilyen véletlen? Bizonyára van. De én mégis hinni akarok abban, hogy ez nem véletlen. Mint ahogy az sem lehet véletlen, hogy az emberi agy azon részét, fejleszti a magyar nyelv, a magyar nyelv felépítése... építkezése, mely a kreativitásért, az alkotókészségért és képességért felelős.
Ehhez kell idézni Richard E. Leaky-Roger Lewien "Fajunk eredete" című, a Gondolat Kiadónál 1986-ban megjelent kötetből, közelebbről annak 240. oldaláról. Az ún. Broca-mezőről - amely a beszéd központja - írják, hogy a kétmillió éves leletben már megtalálták a Broca mezőt, ami kis dudor formájában azonnal szembetűnik az öntvény bal első oldalán. Ralph Holloway pedig azt kérdezi az Australopithecus - ez mintegy hatmillió éves lelet! - kapcsán, hogy a Broca mező nagysága ugyan kisebb, mint az említett afrikai lelet esetében, de jóval nagyobb, mint a legfejlettebb csimpánzoknál. Mi is kérdezzük, ha nem beszédre, akkor mire használta 'az agyuk ezt az agymezőt?
Tudható, hogy az ember nem örökli a tudást, minden egyes elődnek ezt újra és újra meg kell szereznie, méghozzá keservesen, elölről kezdve! Mégis van változás, gyarapodás az ismeretekben, mert az ember beszél, képes az elvont gondolatok megtestesítésére! Az írás gondolatőrzés. Nem kell minden nemzedéknek újra kitalálni a tűzgyújtást! Ahogy szintén angol tudományos filmből tudjuk (Spectrum 2002 tavasza), hogy az ember már kétmillió (!) éve képes a tűzgyújtásra! Ezért mondjuk, hogy aki fázik, fát keres, hogy tüzet gyújtson. Akkor hány éves is lehet a fázik szavunk? A tudomány egy-egy ágának fejlődése fényében a többi ágra is világosság vetül! Ezt folyton szem előtt kell tartani! Mi ugyan nem tudósként, hanem szüntelen tájékozódó költőként, íróként a nyelv vonzásának engedve "keveredtünk" nyelvészet gyanújába, holott ebből csupán annyi igaz, hogy a magyar költészet volt az a csoda, ami ezt a vonzódást elindította.
Ezzel zárjuk a valójában talán soha teljesen be nem fejezhető gondolatainkat, amelyek, miként mondtuk, leginkább egy magyar költő, író, gondolkodó kérdései, nézetei. Ám, mint egész munkásságunk mutatja, nem ok nélküliek -s tán nem is haszontalanok -a kérdezősködések, kíváncsiskodások, kutakodások! Valóban abban hiszünk, hogy a jövő az emberi egymás felé való mozdulás folyamata kell, hogy legyen. Ha nem az lesz, tisztességes jövő sem lehetséges! A dolgok összefüggenek, nincs senki és semmi számára külön törvény. Minden birodalom éppen a birodalmi törekvés áldozata lett. Ha az USA bizonyos körei ezt nem veszik figyelembe, országuk az egész világgal kerül szembe. Miért? Mert lehetősége van erre. Így lesz ez a világelnyeléssel fenyegető nyelvi birodalommal is, ahol a gyors közlésekkel a bábeliség zavarai is szaporodnak, együtt a kóros értékzavarokkal. Ezért is, egyre nagyobb szükség lesz a logika, az értelem uralmára minden más fölött. És van kiút Bábelből, ami a magyar nyelven át kínálkozik, s azon át vezet a nemes értelemig, kikerülhetetlenül! Ezt nyugodtan mondhatjuk a hunok és a magyarok nyelvén Bábelből jövet.
Célom e munkával nemcsak ismeretet, hanem eszmét és eszményt is adni. Átmenetileg itt van VÉGE /befejezve/

<TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD class=contentheading width="100%">Jóna Dávid:Nyelvi szépségek </TD><TD class=buttonheading align=right width="100%"> </TD><TD class=buttonheading align=right width="100%"> </TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=contentpaneopen><TBODY><TR><TD vAlign=top colSpan=2>A Magyar nyelv szépségei:

1) Tiszta víz a ruhám, és ez a te lelkeden szárad!
2) Mostanában a szép dús haj olyan ritka...
3) Az üzleti találkozómat egy evõeszközboltnál beszéltem meg. Kések.
4) A hóhért grimaszversenyre küldték. Eszméletlen fejeket tud vágni!
5) Honnan jött ez, hogy mindent becsmérel? - Ócsáról.
6) Impotens vagy? - Eddig ezt senki sem állította!
7) Hogyan lehet egyszerûen repülõt hajtogatni? - Repülõ, repülõ, repülõ...
8.Kannibál harcosok kínálják egymást: "Kérsz egy katonát?"
9) Egy tudóscsoport lázasan kutatja a malária ellenszerét.
10) Szondi vásárláskor egy százdukátos aranytallérral fizetett, mire az eladó megkérdezte tõle: "Jó uram, apród nincs?

</TD></TR></TBODY></TABLE>

az index.forum.hu oldalon találtam:A magyar logikai és nyelvi szépségei címmel hozzászólásokat találhattok a tárgykörben. Íme 2 hozzászólás!

"MAXVaL:
Néhány példa, hogy rájöjj milyen buta a próbálkozásod:

1. Micsoda primitív nyelv a magyar, mondja egy orosz, hogy a "látom őt" kifejezés hallatakor nem tudtható, hogy fiút vagy lányt lát.

2. Micsoda primitív nyelv a magyar, mondja egy szerb, hogy a "nagybácsi" ls "nagynéni" kifejezés hallatakor nem tudtható, hogy az anyai vagy az apai ágról van-e szó.

3. Micsoda primitív nyelv a magyar, mondja egy bolgár, hogy az "após" és "anyós" kifejezés hallatakor nem tudtható, hogy a férj szüleiről vagy afeleség szüleiről van-e szó.

4. Micsoda primitív nyelv a magyar, mondja egy spanyol, hogy a magyar múlt idejű igéknél csak egy múltidő van.

S még lehetne 100 példát mondani."

és még egy példa:


"MAXVAL:
A téma - ugye- az, hogy a magyar nyelv képes olyan egyszavas kifejezéseket alkalmazni, melyben egyszerre van jelölve egy állat faja, kora/korszakasza, neme, esetenként egyéb jellemzője is."

Egy rakás nyelv képes erre. Persze minden nyelv csak olyan állatra, mely közismert az adott nyelvben.

"A röhencsek azt állították: aki ezt mondja, hogy csak a magyar nyelv, az nem ismeri a többi nyelvet, s elfogult."

Így igaz. Az emberek 99 %-a a világban meg van róla győződvem, hogy az ő anyanyelve a leggazdagabb a világon. Ok: más nyelvet nem simer, vagy nem ismer elegendő szinten.

Magyarországon élő orosztól hallottam, hogy amagyar nyelv nagypn promitív, szegényes az oroszhoz képest. Az ok itt is ugyanaz volt: nme tudott magyarul közel se olyan szinten, mint oroszul.

Persze mindig lehet találni olyan területet, melyben egy nyelv kifejezőbb a másiknál (pl. a magyar szegényesebb az oroszhoz képest mondjuk a személyes névmás nemének nem jelölése miatt), viszont ez mindig kompenzálódik valamely más területen, s 9sszegezve minden nyelv pontspan egyformán gazdag. Aki ezt nem fogadja el, az vagy tudatlan, vagy soviniszta, vagy elmebeteg.

Molnos Angéla: A tudás nyelve







Az áramszolgáltató körlevele legújabban már nem úgy szólított meg, hogy „Tisztelt Ügyfelünk!”, hanem „Tisztelt Partnerünk!” Hát az ördög az ő „partnere” – dühöngtem magamban.
E két szó segítségével – „ügyfél” és „partner” – szeretném bemutatni az alábbiakban, hogyan pusztul máris a magyar nyelv gyökrendszere, s hogyan tűnik el a magyar ajkú emberek tudatából.
Nem azért bánt a „partner” megszólítás, mert szemtelenül tolakodó, nem azért, mert hamis és hazug – „partner” (mint társ) – itt egyenlőséget sugall, pedig ő (az áramszolgáltató) megkérdezésem nélkül határoz. Engem főleg azért bánt a „partner” szó, mert nem tartozik a magyar gyökrendszerhez. Nem idézi meg gyökeinkben rejlő ősi képek egyikét sem, és ezért nem képes bekapcsolni a fejemben lappangó gyökhálózatot, hogy így becserkésszem közeli és távoli rokonságát. Nincsenek rokonai. Hivatalos nyelvművelőink hiába állítják, hogy az ilyen „bevett”, „jövevény” vagy „nemzetközi” szavak már beépültek a nyelvbe. Nem épültek be és nem is épülhetnek be, akármilyen gyakran is használjuk őket.
Ami előttem azonnal megjelent a partner szó hallatán, az két new yorki rendőrképe volt. Ez az én egyéni képtársításom volt. Mások is társíthatnak e szóhoz bármilyen személyes képzetet, emléket, tapasztalatot. Például a „partner” emlékezteti őket két szerelmesre, egy versenyző csapat tagjaira, üzlettársakra. Magában a szóban nincs közös kép és így közös jelentés sem, ami mindnyájunk előtt ugyanúgy megjelenthetne. Értelmét külön meg kellett tanulnunk, és rá húzni a „partner” hangsorra. Akármilyen megtanult értelmet, vagyis képet ráaggathatnánk. Maga a „partner” szó semmit sem tartalmaz számunkra. Csak csúnya kemény mássalhangzókat hallunk, és azok magyartalan torlódását. Fejemben elsötétül a képernyő, ha pusztán a „partner” szóra összpontosítok. Nem jelenik meg semmi kép, és így egyetlen rokon szó sem. Egészen más viszont az „ügyfél” kifejezés! Magában az „ügy” gyökszavunkban benne rejlik a folyamatos mozgás (pl. üg-et), a tevékenység, munka (ügyködik, így-ekezik) ősi képe, valamint az idő.
„Ügy”-nek nevezhetünk minden tennivalót, mely igénybe veszi erőnket bizonyos foglalatosság, munka, üzlet által, mely fáradságba és időbe kerül.
Fogarasi János 1836-ban alkotta az „ügyfél” szóösszetételt. Akik egy meghatározott közös ügyben működnek, vagy együtt törekszenek valamit megvalósítani, azok egymásnak ügyfelei, ügytársai. A „fél” itt azt jelzi, hogy az ügy egyik részét ő intézi el, a másik részét pedig én. Ő árammal lát el, én bejelentem neki az óra állását, és kifizetem a számlát. Egyikünk sem nélkülözheti a másik munkáját, de azért nem vagyunk sülve-főve, éjjel-nappal együtt, mint a new-yorki nyomozók, de még annyira sem, mint akik együtt vezetnek egy vállalkozást.
Menjünk tovább, és nézzünk meg egy másik példát. Hogy ki írta le először és mikor az „ügy-e-fogy-ott” jelzőt, nem tudom. Minden esetre ez is szépen mutatja, hogy gyökrendszerünk tulajdonképpen előhívható képek, jelképek rendszere. Az „ügyefogyott” elénk vetíti az ügyetlen, elbátortalanodott s ennek következtében elhagyott állapotban nyomorgó, szegény, együgyű ember képét, aki nem tud mit kezdeni magával. Nincs „ügye”, nincs célja, elfogyott minden munkája. „Ügyefogyott” majdnem ugyanaz, mint „ügyetlen”, de mintha az előbbi szerencsétlenebb lenne. Hiszen, ha „ügyefogyott”, akkor valamikor volt tennivalója, most már nincs, tehát elveszítette. Elviselhetőbb állapotnak tűnik az, ha az ember csak „ügyetlen”. Talán mindig is az volt, és már megszokta, vagy csak hébe-hóba az, és nem mindig.
Tulajdonképpen az „ügyetlen” és „idétlen” ugyanaz a szó, eredetére és értelmére nézve is. Őseinknek nagyon fontos volt megtartani a dolgok rendjét, figyelni arra, hogy minden a kellő helyen, a kellő időben történjék, így érthető, hogy „idétlen (időtlen)” az, ami az időt illetően nincs rendben, nincs a helyén. Például a „sületlen tréfa” idétlen. Régen az éretlen gyümölcsre is mondták, hogy „idétlen”. Idétlen beszéd, elméskedés, viselkedés azt jelentette, hogy helytelen, ízléstelen, idomtalan, oktalan, buta, ostoba.
Összefoglalva, mondhatjuk, hogy a gyökeinkben ősi, örök érvényű képek rejlenek. Eddig ezek biztosították nyelvünk fennmaradását, lényegének változatlanságát és ugyanakkor rugalmasságát, illeszkedő képességét, alkalmazhatóságát minden külső változás közepette.
Meggyőződésem, hogy szavaink és hozzájuk tartozó képvilág még él bennünk, de mind inkább halványodik, és tudatunk szintje alá süllyed. Lassan elveszítjük a magyar gondolkodásra oly jellemző igényt, hogy ne csak halljuk a beszédet, ne csak olvassuk a szavakat, hanem lássuk is az azt kísérő képeket.
Visszatérve a fent említett két nyomozóra, tovább kalandoztak gondolataim gyökeink ősi mezsgyéin. Ha itthon róna az utcákat az a két nyomozó, és ha még magyarul beszélnének, esetleg „Pajtás”-ként szólíthatná meg az egyik a másikat – a partner helyett. A pajtás a „baj-társ” játékos változata. De mennyi melegség, szeretet árad e szóból: „Pajtás”! Még benne van a régi, hősi összetartás, az egymásért, az otthonért, a hazáért, a magyar szabadságért elszánt ereje.
Tovább kalandoztam a gyökök között, azután a „csendőr” jutott eszembe még mindig a két nyomozó kapcsán. Azonnal megjelent a régi falu elcsendesülő képe, főutcája a csillagos ég alatt. Itt-ott tehénbőgés, egy kutya csaholása, más apró zajok, távoli ének. Mindez csak azért érdekes, mert ezután újból fellapoztam a Czuczor Fogarasi szótárt. Meg tudtam, hogy régen a „csend-őr”-t „csend biztos” hívták, ki a közcsendességére, a polgárok nyugalmára felügyelt. Ebben nincs semmi különös, de azután megnéztem még a „csend” szavunkat is, és szóról-szóra ezt találtam: „Csend – mozgás nélküli állapot, midőn úgytetszőleg semmi zaj, semmi nesz nincs, midőn a levegőt semminemű hang nem látszik háborítani, vagy mozgásba hozni, tulajdonképpen a nesznek kicsided vagy legalsó fokát jelenti (csen), minthogy tökéletes nyugalom nincsen a természetben.”
Ez megdöbbentett, mert éppen ezt láttam, hallottam, éreztem az előzőleg előttem megjelent képben. Tehát a „csend” szóval együtt, egy ősi tudást tartalmazó kép is élt bennem. E kép és tudás azonban nem került volna elő, ha az angol „silence” vagy az olasz „silenzio” szót forgattam volna fejemben.
Az idegen szavak sűrű használata átneveli az agyunkat, rászoktat arra, hogy képek nélkül gondolkozzunk, beszéljünk, írjunk, és igyekezzünk megérteni mások mondanivalóját. Ennek végeredménye gyökrendszerünk felbomlása, vagy mondjuk lebénulása, működés képtelensége. Következik az így kötelék nélkül és rokonság nélkül maradt szavak elszabadulása, és végül lelküket vesztett szavakkal való felelőtlen dobálódzás.

Forrás: Kanadai Magyarság, 2006. május 27

Isten Áldd meg a magyar nyelvet! Olyan csodálatos!

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

Dr.Kulin Bán:Legnagyobb kincsünk anyanyelvünk

Dr. Kulin Bán

Legnagyobb kincsünk édes-anyanyelvünk

Harmincöt év óta ismerem és figyelem ezt a hős nemzetet, és azóta sohasem csalatkoztam benne. Olyan most is, mint akkor, amikor először jutottam vele összeköttetésbe. Az első benyomásom máig sem változott meg, ezt büszke örömmel állítom. Mert nem minden nemzetről lehet ezt elmondani. Páratlan ez a nemzet ott, napnyugaton. A mi legvadnyugatabbra sodródott édestestvérünk. Mi büszkék lehetünk arra, hogy testvérnemzetnek vallhatjuk magunkat. Ezt a nemzetet nem szabad bántani. Szeretni és becsülni kell. Különösen a mai nagy szerencsétlenségben, a trianoni aljas békeparancs után kell még nagyobb megértéssel őket felkeresni és felkarolni. (Japán megtagadta a trianoni békeparancs aláírását!) nemcsak azért bűn a magyart gyűlölni, mert minden gyűlölség bűn, hanem azért is, mert a magyarok ezeregy éven át a legnagyobb egyetértésben éltek azokkal a népekkel, amelyek országuk területén letelepedtek...

Minden hazatért japán barátom kötetre valót mesélt nekem arról, hogy miképpen fogadták őt Budapesten, mennyire segítségére voltak mindenben, mennyi meghívásban volt részük, egyszóval mennyire szerették és segítették, karolták fel őket, amint megtudták, hogy japán testvérekkel állnak szemben.

Tudjuk, hogy Barátosi Balogh Benedek 1903-ban ment feleségével, Saroltával Japánba a magyar őshazát keresni. Hogy mennyire rokon a két nép, az ma már nem is kérdés, hiszen Matzumoto professzor barátom világhíres osakai kutató a Marker-gén elméletével kimutatta, hogy a magyarnak a legközelebbi rokona a japán. Mi több, egy tízezer éves, régi sír maradványából ma is ki tudja mutatni, nemcsak a japán és a magyar közös eredetet, hanem még a népvándorlás útját is. (Éppen ezen bizonyítékát a Petőfi-ásatásoknak kívánják az ún. "Magyar" Tudományos Akadémia árulói megakadályozni.) de nézzünk csak egy pillanatra bele abba a hatalmas lelki kincsbe, melyet a japán népmondásokból és népköltészetből átvehetünk magyar népünk javára is. látni fogjuk, hogy mennyire hasonló nemcsak a gondolkodása, de a jelleme is a magyar és a japán embernek.
"Egyik út sem túl hosszú egy jó baráttal az oldalon". - japán népmondás.
Basho: Szegénység:
- "Jöjj el, barátom, bár kopott a tanyám,
- De nálam a szúnyogok is oly kicsik, hogy az embert alig csípik."
Shogi:
- "Egy pillanatra eressz alá húzódni a zápor elől,
higgyétek el, barátaim: ez maga az élet."
Okura:
- "Ezen a világon élni ugyan mivel hasonlítható össze?
- A hajnalban kievezett csónakossal, aki a vízen nem hagyott hátra még nyomot sem maga után."
Inatzo Nitobe:
- "Háromnak kell megbocsátanod, ha érzelmeidet sérti:
- A leheletnek, mely a virág szirmát fújja le.
- A felhőnek, mely elfedi a holdat előled,
- S az embernek, aki békétlenkedni kezd veled."
- Hogy Morvai és Kiszely barátaim 2000-ben végre itthon, ünnepélyesen temethették volna el Petőfi hamvait az már saját népünk becsületével járt volna együtt. Ehhez kívántam én Gyóni Géza Krasznojarszkban megtalált sírját feltárni (és a saját költségemen hazahozni, és Petőfi mellé temetni), akinek a holttestére egy vasabroncsot tettek, de ezt is csak aljas módon szabotálják. Olyannyira, hogy a volt pufajkás, moszkvai nagykövet, Nanovszki elvtárs-úr nemcsak, hogy az ajánlott leveleimre sem válaszolt, habár a Hadtörténeti Múzeum igazgatójának, Korsós ezredes úrnak engedélyét is csatoltam, hanem amikor a két kiváló konzul barátom Povázsai Sándor és Monori István főkonzul urak Ungváron a saját futáruk által küldték el a kérvényemet, arra sem jött, még csak válasz sem. Miért? - Mert mint mondják: - Minek ez a nagy marakodás? Mire jó az, hiszen "Európába tartunk". Nem uraim, nekünk nem kell, mint a norvégoknak sem, mert nekik legalább még megvan a nemzeti önérzetük - sem a NATO csizmái és diktatúrája, még kevésbé egy egytálételhez hasonló európai gondolat. Ellenkezőleg: mi nemcsak büszkék vagyunk ázsiai múltunkra, hanem azt is hirdetjük, hogy több mint ezer éve nemhogy itt vagyunk, sőt már akkor megalakult a magyar királyság, amikor Európában csak Franciaországnak és Bulgáriának volt velünk együtt önálló és megszakíthatatlan történelmi királysága. S ezt tépték szét kíméletlenül a piszkos, szabadkőműves, népidegen gyilkosok. S aki ez ellen megszólal, azt letaglózzák kíméletlenül, mint a kisborjút a mészárszéken.

De egy kicsit most elkalandoztunk. Térjünk vissza az idézetekre. "Az eltitkolt becstelenség olyan, mint a fülcsengés. Ha senki sem, de én mégis mindig hallom." (Japán népmondás)
"A jellemtelen olyan, mint a fában a sebhely. Mindig csak terebélyesedik" (Japán népmondás)
"Az ezer mérföldes út kezdete is csak egy lépéssel kezdődik" (J.n.)
És tegyük még hozzá, hogy épp ideje lenne, hogy mi is az első lépést Trianon aljas békeparancsa ellen a revízió felé végre megtegyük. És ne feledjük: soha ilyen alkalmunk nem volt, mint ma, csupán a politikusaink voltak mindig a legnagyobb hazaárulóink. Ma is úgy vezetik az egész, szerencsétlen, hülyévé tett magyar népet, az orruknál fogva, mint amikor a faluban megjelennek a cigányok a medvetáncoltatásra és viszik a láncon a karikával az orrukban a medvét, akik dobszóra táncolnak, s mindenki nevet, amikor kis mézes tejjel jutalmazzák őket.
Mert:
1. Amiikor a szlovénok a segítséget kérték, minekünk Mura-közt kellett volna cserébe követelnünk, és játszva megkaphattuk volna.
2. A horvátoktól a Kalasnyikovok helyett nem pénzt, hanem Baranyát és a magyarlakta falvakat kellett volna cserében követelnünk.
3. Amikor Ukrajna önállóságáért harcolt, mi voltunk az elsők, akik talpnyaló módon elösmertük őket, de ezt nem kötöttük Kárpátalja hazatéréséhez, habár tudhatjuk, hogy a ruszin testvéreink, akik avar leszármazásúak, (ugyanúgy, mint a tót atyafiak és a horvátok is azok) ma is rendületlenül küzdenek, hogy újra a Szent Koronához csatlakozhassanak, lásd a Szent István napi demonstrációjukat a tízméteres feliratokkal:
"ÉLJEN AZ 1100 ÉVES MAGYAR-RUSZIN TESTVÉRISÉG! KÖVETELJÜK A SZENT KORONÁHOZ VALÓ VISSZACSATOLÁSUNKAT!"

Oh, Istenem! Mindannyian tudjuk, hogy milyen galádul bántak el velünk és magyarbarát sehol nincs a világon a japán, török, bolgár és ruszinon kívül. Annál inkább megható, s szinte könnybe lábad a szemem, mindannyiszor, amikor az úgynevezett "vadidegentől" mégis szeretetet, megbecsülést és közös harcot hirdető bajtársakra lelek. És miután a legtöbbet éppen a régi japán gárdánál találtam, így érhető, hogy egymás után ragadtam meg minden alkalmat, hogy semmilyen áldozatot sem kímélve négyszer is bejártam japán testvéreink honának minden zugát.

Nézzünk csak vissza, főleg a Szibériában sínylődő, első világháborúban ottrekedt magyar hadifoglyok megsegítésében a japán testvéreink hihetetlen áldozatkészségére. Az is megkapott, hogy a magyar hadifoglyok búcsúztatásán a japán vezérkari főnökök és tábornokok színtiszta magyar beszédet mondva említették meg, hogy már a múlt évszázadban Shiratori Kurakichi és Mátyás király mintájára, álruhában jártak éveken keresztül Magyarországon.

Ezekről köteteket lehetne írni, de befejezésül maradjunk csak még egy pillanatra Imaokánál, a magyarok nagy apostolánál, aki mint említettük, csak egy hétre jött, de majd tíz évig maradt, csak három szót tudott: Nem, nem, soha! - s miután lefordította Az ember tragédiájától kezdve Petőfit, Aranyt, Vörösmartyt, és több mint tíz könyvet adott ki japán nyelven a magyar-japán közös múltról és irodalomról, megírta a Dai Nippon című világhíres művét, majd kiadta az első magyar-japán és japán-magyar szótárat, melyben már több mint félmillió szót gyűjtött össze. Ő volt az, aki az ötvenhatos szabadságharcosaink menekültjeinek az Andau-i hídon 30 ezer embernek osztotta szét a japán testvéri nép szeretetadományát. Habár számtalan meghívást kapott, soha a zsarnoki, komcsi rendszertől nem fogadta el sem a kitüntetéseket, sem a meghívásokat.

Nézzük csak meg könyvének a befejező, utolsó oldalát! Itt még megemlítem, hogy vagy huszonöt évvel ezelőtt egy régi, kommunista követségi bonni attasé, Kéri Ferenc feleségének, adtam ezeket a sorokat kezébe, aki elsírta magát, mint egy választási borjú, akit túl korán elvesznek az anyacsöcstől. Váratlanul betoppant a feleségem, s kérdezte: Mi van: Miért sír? Talán meghalt valakije? - Nem - mondom -, olvas egy hatvan évvel ezelőtt megírt levelet. - Ti hülyék, vagy őrültek vagytok, magyarok, hogy egy ilyen levélen lehet még sírni is?! - Mondom: - Nem, mi vagyunk az őrültek, hanem ti, németek nem tudjátok, hogy mi is valójában a magyar és a japán lélek fensége.

De olvassuk legalább mi még egyszer figyelmesen el ezt a pár búcsúsort és mélyedjünk kissé magunkba:

"Búcsúzom
Búcsúzom. Könyvem végére értem. S úgy érzem, mintha Magyarország határán állnék, hajadonfővel, kalappal a kezemben. Búcsúzom... bármennyire fegyelmezem magamat, erőt vesz rajtam a megindultság. Könnyezve gondolok az elmúlt nyolc-kilenc esztendőre. A válás puszta gondolata is megremegtet. Valami iszonyatos erő kiáltásra kényszerít. De a torkom elszorul. Nem bírok szólani. Lehajtom fejemet, és tovább írok. Búcsúzom... búcsúzok második Hazámtól és azoktól, akiket soha meg nem tagadok: a vidék magyarjaitól... búcsúzom az osztatlan, szépséges Magyarországtól, amelynek szélén fenyvesek állanak őrt, hogy az Alföld délibábja nyugodtan álmodhassék. Búcsúzom azoktól, akiké minden tiszteletem és szeretetem: a magyar anyáktól. Búcsúzom a magyar égtől. Búcsúzom a síkságon kóborló szellőtől. Búcsúzom a virághímes rétektől, a zizegő nádasoktól és a daloló pacsirtáktól. Hová intsek? Merre nézzek? Egyformán csalogat, szomorít a lányos mosolyú Balaton és a hetyke járású Tisza, az aranygerezdes szőlőtőkéjű tihanyi hegység. Most, hogy mennem kell, marasztal az öreg Duna, s vele együtt mindaz, amit a hosszú éveken át megszerettem, s ami a régi Hazám helyett egy új Hazát, s egy egész életre szóló barátságot adott nekem. Lámpám halvány világánál, mint tündéri vízió ragyog fel Budapest igézetes képe. Eddig csak láttam, most pedig érzem: milyen szép. Gyönyörű főváros egy nemes, büszke nemzetnek. Nyáron a Duna-parti Velence, télen egy darab ragyogó Párizs. Tavasszal az édes meleg napsütésben virágzó álom, és ősszel, amikor hullanak a falevelek?... könnyeimtől már nem is látom, csak érzem.

Búcsúzom... Budapest, te modern, nagy világváros. Pest-Buda - te álmodó, romantikus kisváros! Csak most tudom igazán, hogy milyen szívbemarkolóan szép, nagy drága kincs vagy te nekem. Ilyen csak az élet lehet, az elmúlás, a halál pillanatában, akkor, amikor a búcsú már nem búcsú, hanem maga az elválás. Soha ilyen mélyen még nem éreztem át, hogy a szépség és a szeretet nyomában könnyeket fakasztó fájdalom is járhat. Nem írok tovább. Nem bírom.

Áldjon meg az Isten, én szép Magyarországom. Drága Budapestem, drága magyar népem. Jövőd legyen méltó dicső múltadhoz. Isten veled."

Pár gondolatot idéztem Imaoka Juichiro könyvének befejező részéből. Ugyanez a hang, ugyanez a gondolatmenet és stílus vonul a könyv közel háromszáz oldalán végig. Az a szomorú csupán, hogy ezt a könyvet nem magyar, hanem a magyaroknál is magyarabb japán testvér írta. Szeretnék elzarándokolni sírjához, hogy ott letegyem a maroknyi magyar földet, melyet a határon vettem magamhoz, örök párnának. Ő ugyanúgy megérdemli, mint drága, szeretett édesanyám.

Jól tudjuk, hogy a múlt század közepe előtt, ha idegen a lábát is be merte tenni Nippón földjére, azt azonnal megölték. Sőt, még a japániakat is, akik a teljes elszigetelődést nem tartották be. Mi büszkék lehetünk arra, hogy éppen velünk, magyarokkal, lásd Jelki András és Benyovszki Móricz esetét, tettek különbséget. Azt a sok-sok megkülönböztetést, amit nemcsak velem, de minden magyar honfitársunkkal és elsősorban Szibériában ottrekedt első világháborús magyar hadifoglyainkkal, amit tettek japán testvéreink, azt szinte leírni sem lehet. Maga a tény, hogy a 30-as évek vége felé, amikor a japán császár testvére a feleségével hivatalos látogatásra jött Budapestre, Imaoka munkája volt, hogy Hazánknak ötszáz szakurát, cseresznyefát küldtek japán testvéreink, melyeket a Duna-parton és más helyeken ültettek el (melyre a bevonuló "dicsőséges", barbár szovjet hadsereg a magyar szabadságharcosokat akasztgatta). Ehhez még tudni kell, hogy sem Berlin, sem Róma, sem London, de még Párizs sem kapott, egyetlen szakurát sem japán testvéreinktől. Azt is tudnunk kell, hogy jelenleg több mint ötszáz Kodály és Bartók Intézet van Japánban, s ha az ember végigmegy a Gincan (az Ezüstöntők hatalmas bulvárján), mindenütt Liszt Ferenc, Bartók, Kodály és Kálmán Imre és a többi magyar zeneszerző csodás melódiái ütik meg a fülét. És az a szeretet, amellyel minden magyart fogadnak, azt leírni sem lehet. Ezért ideje lenne, hogy mi is hasonló szeretettel és segítséggel fogadjuk minden egyes japán testvérünket, akik Shiratori Kurikichi és Imaoka Juichiro nyomdokain jönnek legtávolabb sodródott japán testvéreiket felkeresni.

Megjelent a Magyar Világban

Dr. Hary Györgyné:ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR NYELVI ÉS ŐSTÖRTÉNETI KUTATÁSRÓL









A magyar nyelvészet, őstörténet és a hozzájuk kapcsolódó tudomány ágak súlyos kríziséről beszélhettünk. Ez irányú aggodalmaimat fejezem ki és hozom az érdekeltek és a kutatók tudomására.
A magyar tudományosság szempontjából rendkívül veszélyesnek tartom a szélesebb körű kutatásoktól való teljes elzárkózást, az ellenvélemények totális elhallgattatását, ahogyan ez a Magyar Nyelvtudományi Társaság ez évi június 15-i közgyűlésén Hajdu Péter akadozva felolvasott szövegében körvonalazódott. Szerinte a szumér és más ősnyelv kutatásokba való bekapcsolódás mélységesen elitélendő, majdnem úgy hangzott, hogy jobb ha attól mindenki saját érdekében tartózkodik. Mert – a fejtegetés szerint – a múlt században ez még elnézhető volt, de ha ma vetik fel ezt a kérdést, akkor ez nyilvánvalóan „önámítás, csalás”.
A népes hallgatóságban ez az előadás vegyes hatást váltott ki. A vizsgálódó elmék, az önálló gondolkodású emberek általában nem szeretik, ha előírják nekik, hogy mivel szabad (vagy tanácsos) foglalkozni és mivel nem. Mert hiszen az nyilvánvaló volt, hogy itt nem tudományos elvek és tények megvitatásáról, mérlegeléséről volt szó, hanem a szabad kutatás eltiltásáról és lehetetlenné tételéről.
Hadd hozzam fel az UNESCO által 1963-ban kiadott „History of Mankind” kiadvány, I. kötetében, Sir Leonard Woolley „The Beginnings of Civilization”, című tanulmányát, amelyben több szász oldalon lefekteti a legújabban kialakult tudományos nézeteket a keleti kultúrákról. Azért írom, hogy „kialakult nézetek”, mert a dolgozatot több mint egy tucat szakembernek megküldötték az egész világon, akinek véleménye, kifogásai vagy kiegészítései a könyv jegyzet anyagában megtalálhatók. Woolley, a világszerte ismerte keletkutató, Úr város feltárója, az idézett munka 665 oldalán így ír:
„A szumér mint agglutináló nyelv egyedülálló volt a régi Közel-keleten, ugyanahhoz a csoporthoz tartozott, mint a kínai és a türkmén, valamint a későbbi, ezekkel rokon finn és magyar nyelvek.” („Sumerian was unique amongst the languages of the ancient Middle East in being agglutinative. It belonged in this respect to the same group as the Chinese and Turkmen and their later related languages, Finnish and Hungarian.”)
Ez tehát jelenleg a külföldi nyelvtudomány hivatalosnak mondható felfogása a szumér-magyar kérdésben. Woolley ezután elmondja, hogy a szumér alapszavak többségükben egytagúak, egy vagy két mássalhangzóval, de a nyelvnek a kezdetektől való kifejlődését azért nem lehet pontosan követni, mert a feltárt nyelvemlékek már egy túl fejlett, bonyolult állapotot tükröznek. Jelentős tény, hogy éppen a szumér ősgyökök vizsgálata alapján állapították meg – külföldi és magyar nyelvészek – a szumér és a magyar nyelv közötti feltűnő hasonlatosságot. Még érdekesebb a szumér ékírást megelőző eredeti képírás tanulmányozása. Ez a képírás párhuzamba vonható a szumér gyökszavak magyar megfelelőivel, illetőleg kezdő betűivel, továbbá a régi magyar rovásírás jeleivel, amelyek 60%-ban megegyezést mutatnak a szumér képírással.
Sir Leonard Woolley 1945 előtt és után is járt Magyarországon, de elkedvetlenítette a magyar nyelvészek magatartása. Bizonyságul hadd idézem Dr. Shohotu Faisi japán tudós levelének néhány passzusát:
„. . . Úgy látom, hogy 1938-óta – a származási bizonyítás terén – nem sok hivatalos eredményt tudtak a magyar kartársak felmutatni. Így hát beigazolódott Sir Leonard Woolley szava, amit Budapesten az 1938-ban tartott konferencia után mondott nekem körülbelül ilyen formán: Csodálkozom a magyar szakemberek nemtörődömségén. Csodálkozom, hogy annyi archeológiai, nyelvi és morfológiai bizonyíték birtokában megelégszenek a finn-ugor származási vonalhoz való tartozandósággal és semmi szándékot nem mutatnak Mezopotámia felé mutató kétségtelenül fennálló vonatkozásaik rögzítésére.”
Dr. Shohotu Faisi levelének további részében elmondja beszélgetését Homan Bálint akkori kultuszminiszterrel, akinek ezeket mondotta:
„Tudja-e Nagyméltóságod, hogy Szinnyeieknek csakis úgy sikerült ezt a finn-ugor rokonságot elfogadtatni, hogy a nyelv hasonlító módszerek előírásait nem tartották be. Ugyanis a magyar nyelvben létező prefixumokat, azaz igekötőket, mind magyar szakemberek – enyhén szólva – nem vették figyelembe és csakis ezeknek a mellőzésével sikerült olyan nyelvhez rokonsági argumentumokat találni, amely szerkezetében ezekkel a prefixumokkal nem rendelkezik. . . Viszont ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Mezopotámia felé nyelvi azonosságok és vonatkozások vannak szóhasonlításban, grammatikai felépítésben, pre és postfixumok tekintetében, -- de még az egészen különlegesnek mondható, igen erős bizonyítási argumentumként mérlegelendő u.n. „kérdőhangban”: az „e” meglétében is, -- továbbá ha magyar nyelv legősibb sztrátumát a mezopotámiai „emesal” dialektussal hasonlítjuk össze, akkor mi, magyarul tudó szakemberek – joggal feltehetjük azt a kérdést, hogy a magyar tudományos körök miképpen bírnak reakció nélkül elmenni ennyi szembeötlő rokonsági bizonyíték mellett? A magyar kultuszminiszter válasza ez volt: Sajnos nem vagyok nyelvész.”
A japán nyelvtudós levelének teljes szövegét magyar fordításban itt közlöm: USA Garfield, NJ., 1969: Professzor Shohotu Faisi történész levele:
„. . . Mi – néhányan – japán őstörténeti kutatók abban a hitben nőttünk fel, hogy a világ legnemesebb nemzete és fajtája a ’ma-ya-ra’, magyar. (Kérem meghatározásomra nem a hitleri nominalizmust alkalmazni.)
„A ’Felkelő Nap’ birodalmai ivadékainak hittük és hisszük Önöket, kedves magyar testvérek, akiket a történelem ’karma’ messzire sodort el. Faji kiválóságukat elismerve érkeztünk meg annak idején Budapestre magyarul tanulni a bölcs Imaoka Gyuicsiró vezetése alatt.
„Harminc év szemléletével meg kell állapítanom a következőket:
1.Igaz magyar történetírás sem a Habsburg, sem a Horthy korszak alatt nem létezett. A Habsburgok saját érdekükben megsemmisítettek mindent, ami az ősi eredetre utal. A Horthy korszak szerve – a Teleki Pál Intézet – saját nevelésű céh-beli tudósai pedig, Hóman Bálint vezetésével ’átértékelték’ az amúgy is hiányos magyar történelmet a Római Katolikus Egyház és a Habsburg ház javára.
2.A valóságos faji mythosok alapján dolgozó történész ebben a gárdában nem létezik, mert hogyan is értékelnék azok a mythoszok erejét és igazságát, akik saját Nemzeti Krónikájuk hitelét is lerontották.
„Miután azonban a magyar nemzet, faj és nép – vagy nevezzék ahogy akarják – történelmi kutatás szempontjából csak olyan elbírálás alá kell essen, mint a többi nemzet, faj és nép, -- kérdezem Önöktől, kedves magyar történész kartársak, miért hivatkoznak mindig a saját fajuk determinációs kérdéseiben a hitleri anomáliákra? Miért nem hivatkoznak a biblikus Izrael faji hasonlatosságokra? . . . Izrael faj, nép és nemzetség, tehát ugyanúgy a magyar, japán, görög, arab is faj, nép és nemzetség.
„De miért nem oldják meg végre Önök, -- magyar tudósok – a Bibliában hemzsegő magyar elnevezések, nevek, földrajzi helyek problémáik?
„Innen messziről jobban látszik az igyekezet is, meg a hamisság is. Valóban a magyarfajta igen elkeveredett már. A ’magyar’ történelemírás tudósai is ilyen kevert vérűek. Van: német-magyar, szláv-magyar, román-magyar, izraelita-magyar keveredésű történelemtudós is.
„Érdekes kívülről megállapítani azt, hogy ezek egyike sem az igaz magyar történelmet kutatja, hanem a németek, szlávok, románok és izraeliták javára akarja a magyar történelem igazságait elferdíteni. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen kérdést szeretnék intézni ezekhez a kartársakhoz és rajtuk keresztül minden magyarhoz. Nevezetesen:
„Miért van hogy a világ egyetlen nemzete a magyar, amelynek származását, történelmét minden más népség elhomályosítani igyekszik? Kik állanak e mögött a homályosítás mögött?
„Addig is amíg Önök erre válaszolni fognak, mi – japánok és az összes turáni törzsekhez tartozók – Pakisztántól Szibériáig és Hindukushtól Burmáig – a legősibb ’egy nyelv’ elemeit megtartó nyelven – magyarul – írjuk ’Ébresztőnket’ csaknem 800 millió testvéreinkhez és ezzel a magyar népnek, fajnak és nemzetségnek akarunk a legősibb származásért és sok ezeréves tradícióért tiszteletet adni, még akkor is, ha Önök, magyarok, ezt a tényt erőszakkal megmásítani kívánják.”
Még egy témát szeretnék előhozni: Nem tudom megérteni, hogy a hazai nyelvészek egy olyan kiváló tudományos dolgozatot, mint a párizsi Sorbonne támogatásával 1975-ben kiadott Gosztonyi Kálmán: Dictionnaire d’Etymologie Sumerienne et Grammaire Comparée c. munkáját jóformán kézbe sem vették, a több mint 900 szumér, magyar, ural-altai ( ha már a turáni szót használni sem szabad!) és egyébb szó egyeztetést meg sem vizsgálták. A hazai nyelvészek beérték Komoróczy Géza egyoldalú tájékoztatásával, aki bizonyára szakképzett asszyriologus, de a szumér kérdésben elfogult és elhallgatja a tényeket (pl. Sir Leonard Woolley nevét sehol még csak meg sem említi, eredményeiről mélyen hallgat.). Komoroczy Géza érdemben egyáltalában nem foglalkozott Gosztonyi könyvével, egy-két szóval elintézte a 200 oldalas rendkívül alapos munkát. Talán nem tud franciaul?
Gosztonyi Kálmán, Párizsban élő hazánkfia 35 éven át tanulmányozta a régi keleti nyelveket, 1952-től 1972-ig pedig a Sorbonne-on Raymond Jestin neves szumerologus irányítása alatt végzett a szumér nyelvészet és ékírás terén kutatásokat. Gosztonyi már idős ember, s nagy vesztessége a magyar tudományosságnak, hogy még életében nem akarnak róla tudomást venni.
Az előadottak alapján tehát tisztelettel kérdezem: a szumér nyelvrokonság kérdését miért nem szabad felvetni, kutatni előítéletektől mentesen tárgyalni? Az embernek az a benyomása, hogy a Bach korszaki szellem, a hatalmi szóval való irányítás ma is változatlanul érvényesül. A Magyar Nyelvtudományi Társaság évi közgyűlésén elhangzott, s azt a légkört idéző „eltanácsolás” nem szolgálja az igazi tudományt. A külföldi nyelvtudomány fejlődésének függvényében ennek később hátrányos következményei lesznek a hazai tudósok munkájának megítélésében.

Forrás: Magyar Múlt No. 2. 1977. Vol. VI, Évf. 107-109

Takáts Gyula:

Arany kincse

<TABLE align=center border=0><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Egy nyelv rácsaiba zárva</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">üldögél Arany, magába.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Üldögél az árva,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">pusztai végtelen magányba.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Szalonta, korlát, délibáb</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">néznek a rácsos nyelven át.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Néznek merengve… Hiába!…</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Nincs aki hozza világra!</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Remegve sárga délibábba,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">ragyog Arany János</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">magyari magányba!</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

Tomory Zsuzsa:Szerves magyar nyelvtudomány- bevezető













[FONT=Timesse 8859_2]Nyugati elméletek a nyelvkialakulás folyamatának vizsgálatánál szükségszer&ucirc;en az ismert, indoeurópai nyelvek szabályait veszik alapul, melyek nem a nyelvszületés kezdeti pillanatait rögzítik, hanem a mai nyelvhasználatot. Az ismert, s újonnan felfedezett nyelvek feltérképezése és népcsaládi viszonyainak indoeurópai látáskör szellemében való megállapítása hihetetlenül rendszeres munkát igényelt, s feltett céljait majdnem elérte. A nyugati nyelvészet ezen majdnem állapot megértésével küszködik napjainkban, mert érzi, hogy az általa feldolgozott, s ismert nyelvek mögött ott áll egy számukra eddig még felfedni nem tudott nyelvi réteg, amit proto nyelvnek neveznek, el&otilde;fordulási helyét&otilde;l függetlenül. Ilyen proto nyelvet említenek a feltérképezett nyelvek leg&otilde;sibbjét&otilde;l kezdve a történelmi korhoz már közel álló, vagy azt elér&otilde; nyelvekig. Van proto sumir, proto hittita, proto görög, proto kelta és folytathatnánk a sort a tengeren túli, s más földrészen él&otilde;k „proto” nyelveivel is. Ez a proto nyelv a nyelvfejl&otilde;dés ágas-bogas fájának egy vaskos ágát foglalja el mostani elképzelésük szerint, amint azt például a U.S. News and World Report 1990. november 5.-i száma rajzban és írásban oly szépen szemlélteti. A nyelvcsaládok fájának különböz&otilde; ágai-bogai mind egy-egy proto nyelvbe torkollanak, melyek tovább vezetnek egy hatalmas törzshöz, amit „anya-nyelvnek[1]”, tehát a nyelvek szül&otilde;anyjának neveznek anélkül, hogy valaha is közös megálla-podásra jutottak volna nemcsak az anyanyelv fogalmának tisztázásában, de még magának a nyelvnek sincsen megbízható, egyetemes meghatározása.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]A nyelvek kínos pontossággal végzett feltérképezése során nyugati nyelvészek arra a megállapodásra jutottak, hogy a proto-indoeurópai nyelvek származási helye Anatolia, a mai Törökország, s innen terjedt Európa minden részére kb. 8.000 évvel ezel&otilde;tt. Ezt a nézetet vallja az angol régész, Colin Renfrew. Egyúttal megállapítja, hogy a nyelvszületés ezen évszáma megel&otilde;zi az írásbeliség születését is. Régészeti vonalon a nyelvfejl&otilde;dés elindulását és terjedését a gabonatermel&otilde; társadalmak békés terjeszkedésének tudja be. Hasonló nézetet vall Grover S. Krantz XE "Krantz" , a washington egyetem embertan tanára, ki egyúttal rendszerbe foglalta ezen terjeszkedés alapelemeit képez&otilde; csoportokat. Tizenkét nyelvágazatot ismert fel, s ezekb&otilde;l keletkezteti az eddig ismert európai nyelveket. Az európai nyelvszületés korszakát a mesolithikum el&otilde;tti id&otilde;re teszi kárpátmedencei székhellyel.[2][/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Az európai nyelvek földrazi kialakulása [/FONT][FONT=Timesse 8859_2]cím&ucirc; m&ucirc;vében kifejtett elmélete következményeként az eddig Európa mostoha-gyermekeként kezelt magyarságban Európa m&ucirc;veltségalapító &otilde;snépét ismeri fel. Szerinte az u.n. indoeurópai nyelvek igen kés&otilde;n alakultak ki Európában. Éppen ezért szókészletük 30 %-a nem indoeurópai eredetet mutat, s Európa korai térképein indoeurópai folyónevek nincsenek. Bennünket közelebbr&otilde;l a következ&otilde; mondata érdekel: „....a görög nyelv tehát jelenlegi helyén Kr.e. 6500-ban, a kelta nyelv Kr.e. 3500-ban alakult ki Írországban. A magyar nyelv &otilde;sisége a Kárpátmedencében hasonlóképpen meglep&otilde;; úgy találom, hogy eredete a mezolitikumba vezet, a k&otilde;korszakot megel&otilde;zve.” Továbbá: „Legalább is egy fontos pontnál a népvándorlás[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]népvándorlás[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2]elmélete éppen a fordítottja az eddigi tételnek. Általában azt tartják, hogy az uráli magyarok a IX. században költöztek be a Kárpát-medencébe egy keleti területr&otilde;l. Én azt találom, hogy valamennyi uráli nyelvet beszél&otilde; csoport Magyarországból terjedt el, egy sokkal korábbi korban, az ellenkez&otilde; irányba.”[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Krantz XE "Krantz" szerint egyes tájak tájszólásainak hálózata az egymás közelében él&otilde;k számára érthet&otilde;. Az érthet&otilde;ség az egymástól való távolsággal egyenes arányban csökken. Szerinte 10.000 évvel ezel&otilde;tt egész Európa és a Közép Kelet egyetlen nyelvjárási hálózat volt, s e nézete teljesen egybe esik Dr. Baráth Tibor történészünk korábbi meglátásaival. [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Elmélete a népvándorlást csak a népfelesleg levezetéseként fogadja el. Szerinte minden nép ott született, s alakult nemzetté, ahol jelenleg is zömmel van jelen. Ezen elméletét 1976-ban kezdte kidolgozni. Ezt követ&otilde;en elmélete próbaköveként az északamerikai indiánok törzsi felosztásán dolgozott. Az itt elért sikerélmény után az európai történelem el&otilde;tti korok feldolgozásába kezdett 1981-ben. Módszere figyelembe veszi a megélhetés, gazdaság, a termelés módozatait, s egyes m&ucirc;veltségek fejl&otilde;dését, majd kisugárzását ezek függvényeként kezeli. Szerinte nem a mozgékony vadászok, hanem a termék és id&otilde;felesleggel rendelkez&otilde; gazdálkodók voltak a legalkalmasabbak új birodalmak megalkotására. „Képletei hason-lítanak a természettan törvényeit rendszerez&otilde; képletekre. Követ-keztetései a társadalomtudomány terén újak. A jöv&otilde; tudósait b&otilde;ven ellátta bizonyítandó elméletekkel Európa m&ucirc;veltsége és nyelve terén”[3] mondta könyvét értékelve Roger M. La Jeunesse, a California Egyetem egy tanára.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Krantz XE "Krantz" megállapítja, hogy a régi, megkövesedett történe-lemszemlélet eddig csak er&otilde;s uralkodókkal, politikai határokkal foglalkozott. Szerinte az emberiség történelme a kisebb népcso-portok történelme, melyeket egy nyelven belül él&otilde; nyelvjárások kapcsolnak egységbe. Meglátása szerint a nyelvészet és a történelem eddigi eredményei nem támogatták egymást. A történelmi határokat fel kell cserélni a megélhetés, a nyelv egymást támogató el&otilde;fordulási helyeivel, egymásra gyakorolt hatásaira fektetve a hangsúlyt. Szerinte ílymódon számtani törvényszer&ucirc;séggel meg lehet állapítani egy-egy nyelvi,- és foglalkozási-csoport lakhelyét, vándorlásainak útját. Ezeket kell majd a régészet, történelem, nyelvészet eredményeivel összevetni. „Nem lehet népeket a térképen össze-vissza kergetni csak azért, hogy egy-egy nyelvészeti tételt igazoljunk”, állapítja meg könyve elején. E mondat a MTA hazánkkal és nyelvünkkel kapcsolatos ténykedését juttatja eszünkbe, mid&otilde;n népünket Szibériától az Uralig &ucirc;zi &otilde;shaza keres&otilde; igénnyel, nyelvet viszont csak a Kárpátmedencében ad nekünk.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Krantz XE "Krantz" sarkalatos tétele szerint a nyelvfejl&otilde;dés természeti törvények függvénye éppen úgy, mint az otthon kiválasztása is természeti törvények szerint történik, s az emberi természett&otilde;l, az abból ered&otilde; szokásoktól nem különíthet&otilde; el. Magyar Adorján közel száz évvel ezel&otilde;tti meglátása szerint a magyar nyelv a teremtés XE "nyelv és a teremtés egysége" hangokban való kifejezése, s az általa &otilde;störzseknek nevezett mással-hangzós-, s az ezzel járó nyelvjárási csoportok szinte azonos megfogalmazásban jelennek meg Grover S. Krantz munkájában, bár &otilde; ezeket a nyelvcsoportokat hangzósítani nem tudta.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Embertani szempontból Krantz XE "Krantz" szerint a következ&otilde; kérdésekre kell válaszolnia a kutató tudósnak:[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]1. Miért költöztekaz emberek a helyett, hogy otthon maradtak volna?[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]2. Miért költöztek oda, ahova költöztek?[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]3. Miért éppen akkor költöztek, s nem máskor?[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]4. Miért &otilde;k költöztek oda és akkor, s nem mások?[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]5. Hogyanhajtották végbe a költözködést, s hogyan gy&otilde;zték le a már ott lakók ellenállását?[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Ha ezekre a kérdésekre pontos választ lehet adni, akkor az elmélet biztos lábon áll. Minél több kérdés marad válasz nélkül, annál gyengébb az elmélet értéke, ha egyáltalán marad további értelme a kutatásnak. Ennek a rendszernek a segítségével dolgozta ki megbízható módon az északamerikai indiánok nyugatra költö-zését, s eredményeként az indián nyelvek elhelyezkedését 95 %-os biztonsággal tudta megállapítani. Felismerte azt, hogy az emberek szeretik a biztonságot, s hacsak a part a szó legszorosabb értelmében nem szakad, nem költöznek el az ismert, s szeretett területr&otilde;l. Szerinte tehát teljes lakósságcserével járó „népvándorlási hullámok” nincsenek.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]A második tétel értelmében oda költöznek a költöz&otilde;k, ahol saját m&ucirc;veltségi szintjük alatti fokon él&otilde; emberekkel állanak szemben.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]A költözköd&otilde;k a nyelvhatárokat mindenkor átléphetik, ez a költözködés természetes következménye. De a beköltöz&otilde;ket nemsokára elnyeli az a megalapozott társadalom, ahova beköl-töztek, s megszünnek önálló nyelvvel és szervezettel rendelkez&otilde; nép lenni.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Magyar Adorján e tételt már közel száz éve kidolgozta, s szerinte, ha a Kárpátmedence &otilde;snépessége nem magyarul beszélt volna, ma nem létezne magyar nyelv még akkor sem, ha Árpádék a legtisztább magyar nyelvet beszélték is volna.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Némi elmélyedés után azt is belátja Krantz XE "Krantz" , hogy a békés, letelepedett, földm&ucirc;ves társadalmak százezres tömegei nem tudnak egy egységként útnak indulni. Hivatkozik Dennel 1983 évi munká-jára, s ennek kapcsán megállapítja, hogy a régészet által feltárt állítólagos vándorlások nem jelentenek szükségszer&ucirc;en népi- és nyelvtörzsi behelyettesítéseket.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Nyelvészeti vonalon megállapítja, hogy els&otilde; látásra lehetetlennek látszik a nyelvek vándorútját nyomon követni az &otilde;skortól napjainkig. Viszont e kérdés megoldásánál is úttör&otilde;nek látszó eredményeket ért el Krantz XE "Krantz" . Megállapította, hogy [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]1. A mai nyelvészet feltételezi, hogy mai nyelvekb&otilde;l vissza lehet következtetni a történelem el&otilde;tti korok nyelveire. Viszont még nincs olyan kidolgozott törvényszer&ucirc;ség, mely megmagyarázná az írásbeliség ismerete el&otilde;tti nyelv terjedésének útvonalát, gyorsaságát; nem lehet feltételezni, hogy minden nyelv egyforma gyorsasággal terjedt-e, vagy változott. Így b&otilde;vebb id&otilde;kör áll rendelkezésünkre, melyen belül a régészet is több adattal szolgálhat.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]2. Második kérdés az, hogy hogyan indult el a nyelvek nagyobb, egymástól való elkülönülése. Szerinte az indoeurópai nyelvek nyelvegyvelegekkel, nyelvszövevényekkel kezd&otilde;dtek, terjedésük, állandó alcsoportokra való bomlásuk már 6400 évvel ezel&otilde;tt kezd&otilde;dhetett (Gimbutas XE "Gimbutas" , 1977).[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]3. Harmadszor meg kell ismernünk nagyon pontosan némely történelem el&otilde;tti nyelvet ahhoz, hogy a nyelvterjedés és visszaállítás eredményei helyesek legyenek. A régészet nyomán felszínre kerül&otilde; ismeretek, helynevek, egy-egy emlékm&ucirc; általában egy-egy vezet&otilde; egyéniséggel kapcsolatosak. A nyelv viszont a névtelen tömegek alkotása, hangsúlyozza Krantz XE "Krantz" . Ha megnézzük Európa legkorábbi térképeit, vajmi kevés közük van e politikai térképeknek az ott él&otilde;k nyelvi valóságához.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Itt állapítja meg alaptételét, hogy az Európában észlelt hatalmas nyelvterjedés csak békés földm&ucirc;vel&otilde;k terjeszkedésének lehet az eredménye, s e gondolata ismét Magyar Adorján alap-tételével rokon, mely szerint csak békés, termel&otilde; élet szülhet magasabb m&ucirc;veltséget.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Az Éghajlati fajok és leszármazásaik cím&ucirc; m&ucirc;ve embertani szempontból figyeli emberré válásunk folyamatát, melynek csúcs-pontjaként beszédképességünk elérését tartja. Szerinte az az egy millió, vagy valamivel több id&otilde;[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]id&otilde;[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2], melyet ma a majomember emberré válási folyamatának engednek át a tudósok, semmi képpen nem elegend&otilde; a gége azon átalakulási folyamatához, mely a beszéd alapját képezi. Szerinte ez az a pont ahol a homo erectus homo sapienssé válik. Meg nem magyarázható módon a beszéd kialakulása Európa területén, közép Európában, esetleg a Földközi tenger keleti vidékén következett be. Európa lakóssága ebben az id&otilde;ben még majdnem teljes egészében sz&otilde;ke, kék szem&ucirc; volt. Vérképük[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]vérképek[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2]az Rh negativ csoportot képviselte. Itt figyelmeztetnem kell önmagunkat arra, hogy hazánkban a Bodrogközben[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]Bodrogköz[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2]feltárt hatezer éves sírokban pihen&otilde;k, s a ma ott él&otilde; sz&otilde;ke, kék szem&ucirc; emberek vérképe[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]vérképek[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2]egyöntet&ucirc;en ugyan ezt mutatja.[4][/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Krantz XE "Krantz" professzortól függetlenül Evan Hadingham XE "Hadingham, Evan" , a Harvard Egyetem embertan tanára ezen embertani felfejl&otilde;dést Közép Európában Érd és Tata[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]Érd és Tata[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2]vidékére[/FONT][FONT=Timesse 8859_2] teszi. Szerinte közép Európa embere itt érte el, minden más behatástól függetlenül az emberi és m&ucirc;veltségi fejl&otilde;dés magasabb fokát.[5][/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Grover S. Krantz XE "Krantz" m&ucirc;ve magyar szempontból korszakalkotó. El&otilde;adása könnyen követhet&otilde; a nem szakemberek számára is, s számtalan felismerése, törvényszer&ucirc;ségek rendszerezése biztos alapot teremt a további kutatók számára. Tekintettel arra, hogy magyar szempontból milyen fontos m&ucirc; Az európai nyelvek földrajzi alapjai cím&ucirc; munkája, két egyetemi tanár már megkezdte fordítását, s otthoni magyar kiadása egy éven belül várható.[6][/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]A volt szovjetunió nyelvészei az emberiség &otilde;snyelvének szétágazási korát ezel&otilde;tt 14.000 évre tették; szerintük nemcsak az indoeurópai, hanem az indiai és afrikai nyelvek is innen származtak. &Otilde;k ezt a nyelvet „nostratikus[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]nostratikus nyelvelmélet[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2]nyelvnek”, magyarul a „mi nyelvünknek” nevezik, tehát az emberiség anyanyelvének fogják fel. Ez a nostratikus[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]nostratikus nyelvelmélet[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2]nyelv széttöri az eddig szentnek hitt nyelvcsaládi határokat, s m&ucirc;vel&otilde;i közös szótöveket igyekeznek felfedezni az egymástól eltér&otilde; nyelvcsaládokhoz tartozó nyelvek birodalmában. Igyekezetüket némi eredmény is kíséri, viszont saját eddig szentnek tartott nyelvfejl&otilde;dési törvényüket kénytelenek átlépni, hogy felállíthassák ezen nostratikus[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]nostratikus nyelvelmélet[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2]nyelvalakulás általuk képzelt folyamatát. Ilyen például a korábban idézett U.S. News és Worldreport cikkében említett Water (víz) szó „családfája”: [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Proto-világ szava[/FONT][FONT=Timesse 8859_2]: Haku, [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]amerikai indián[/FONT][FONT=Timesse 8859_2] Hakw, [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]dene-kaukázusi[/FONT][FONT=Timesse 8859_2] Kwa, [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]nostratikus[/FONT][FONT=Timesse 8859_2] Haku, [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]indo-európai[/FONT][FONT=Timesse 8859_2] Hakw,[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]latin[/FONT][FONT=Timesse 8859_2] Aqua, [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]ógermán[/FONT][FONT=Timesse 8859_2] Wazzar, [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]angol [/FONT][FONT=Timesse 8859_2]Water. [/FONT]

[FONT=Timesse 8859_2]Már e kezdetnél is felt&ucirc;nik, hogy szabadon keverik a H-K és a W-T alapu szócsoportokat, s hangtani lehetetlenséggel igyekeznek megmagyarázni egy lényegében megalapozatlan elméletet. A H-K mássalhangzókhoz kötött W e szavak értelmezését kiegészítheti, de e nyelvészek kötött tapasztalati világa e felismerést gátolja. A kötöttség keletkezésének okát abban látom, hogy a proto-nyelvet minden áron indoeurópainak akarják bemutatni, noha a világ nyelveinek &otilde;snedvei sokkal mélyebb talajból indultak ki, s ezek az &otilde;snedvek adnak életet a kés&otilde;i szülötteknek, az indoeurópai nyelveknek is. Vagy hasonló sorrendben, a proto világ hita, az amerind hit, a nostratikus -ita, az indo-európai hed, a görög edmenai, a latin edere, az ógermán ezzen, s az angol eat szavait.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]A fenti, vízzel kapcsolatos elképezléseknek — most tárgyunk elé vágva említem meg — a K-W és a W-T csoportja két magyar &otilde;snyelvi törzsre vezethet&otilde; vissza: a K-W a magyar hab, a W-T a magyar víz szóra anélkül, hogy hangtani „engedményeket” kellene tennünk.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Az evéssel kapcsolatos szóbokor &otilde;seként csak nagy elfogultság tagadhatja meg a magyar esz-isz &otilde;sszót. Ugyanakkor fel kell figyelnünk arra is, hogy az angol eat szó ezen &otilde;sszó egyenes ágú leszármazottja. Ez az angol szó, s négyezer szótöves gy&ucirc;jteményem minden példája azt bizonyítja, hogy minél közelebb volt egy nyelv kialakulása a Kárpátmedencéhez, annál jobban meg&otilde;rizte &otilde;si szótövét, mely a magyarral a legközelebbi rokonságban van. Ezek az &otilde;shasonlóságok térképezhetik fel számunkra a nyelvek születésének és szétágazásának legpontosabb térképét.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]A nostratikus[/FONT] XE "nostratikus nyelvelmélet" [FONT=Timesse 8859_2]nyelv szovjet[7] m&ucirc;vel&otilde;i, — Vladislav Illich-Svitych és Aharon Dolgopolsky XE "Dolgopolsky" — az 1960-as években a nyelvek &otilde;srétegeinek szavait hasonlították: testrészek neveit, személyes névmásokat, természeti tárgyak és jelenségek , mint például a nap és hold neveit. Az összecseng&otilde; szavakat a nostratikus[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]nostratikus nyelvelmélet[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2]nyelv leányági hajtásainak tartják, de e felszínes hasonlatosságokon túlmen&otilde;en egy &otilde;sre még mindig nem tudják ezeket visszavezetni. Ilyen a nostratikus, fiatal férfit jelent&otilde; majra, az indoeurópai merio, francia mari férj értelmezéssel, s a házasulást jelent&otilde; angol marry. Itt viszont a természeti &otilde;sszavakat hasonlítják a m&ucirc;veltségi szavakkal, a nyelvfejl&otilde;dés természetes, szerves menetét teljesen figyelmen kívül hagyva, noha messzemen&otilde; természettudományi következtetésekre is alkalmat adna például annak felismerése, hogy itt az M-R-es szócsoport még ugyanazon mássalhangzókkal fejezi ki hímségi és n&otilde;iségi szavait például a francia mari és m&egrave;re esetében.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Az indoeurópai kisebb nyelvcsoportokon túlmen&otilde;en néhány nyelvész foglalkozott a baszk, s „egyéb exotikus” nyelvekkel is, miután kénytelenek voltak szembe nézni az indián nyelvek nem indoeurópai eredetével korai szétágazásukkal kapcsolatban, melyek számára a Behring szoros eddig fel nem fedett okok miatt nem volt akadály. [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Luigi Scavalli XE "Scavalli – Sforza" -Sforza, a Stanford egyetem genetikusa szoros összefüggést lát a gének[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]gén[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2], s a nyelvalakulás rendszere között. 42 embercsoport génállományát megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen egy csoportból ágazott szét az emberiség családfája. Az emberiség embertani és nyelvi szétválását Afrikából eredezteti, 92.000 évvel ezel&otilde;tti kezdettel. Allan Wilson, Mark Stoneking és Rebecca Cann a California Egyetemen ezt a szétválást 200.000 évre vezetik vissza.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]A történelmi nyelvészet megosztott területét képviseli a Brown University nyelvésze, Philip Lieberman[8] és a Hawaii egyetem tanára Derek Bickerton XE "Bickerton, Derek" [9]. Lieberman szerint a 200.000 évvel ezel&otilde;tti emberben még nem fejl&otilde;dött ki a beszédhez szükséges gége, ami lehet&otilde;vé teszi a hangalkotást. Bickerton szerint az agy beszéd-központja már millió évekkel ezel&otilde;tt kifejl&otilde;dött, s a nyelvek kialakulását az emberiség azon igyekezetének tudja be, amivel kifejezést akart adni a körülötte lév&otilde; világnak, s ezt rendszerben akarta látni. Ebbe az &otilde;snyelvbe sorolja a gyermekek els&otilde; gagyogását, amivel feln&otilde;tt környezetét is e beszédre készteti. A California egyetem kutatói, s a Yerkes Regional Primate Research Center együttes megállapítása szerint a pigmeus csimpánzok képesek olyan nyelvre, mely nyelvtani szabályokat is alkalmaz[10]. Más kutatók szerint a delfinek, rozmárok is tudnak szórendet alkalmazni.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]A University of California, Berkeley kutatói, Allan Wilson, Mark Stoneking és Rebecca Cann az emberiség génállományát egy 200.000 évvel ezel&otilde;tt élt „Éva” személyéig vezette vissza. Szerintük ezen Éva Afrikából származott. Más kutatási irány Ázsiát jelöli ugyanerre a szerepre. E kérdés valóban tudományos érték&ucirc;, az egész világra kiterjed&otilde; vizsgálata mindeddig várat magára. [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Az orosz Sheveroskin megállapítja, hogy máig is lehetséges egy valahai &otilde;snyelv nyomait felfedezni a ma él&otilde; nyelvekben. Példának felhozza a nosztratikus nyelv lapa, dene-kaukázusi tlalpa, amerind dap szavakat, melyek mind levelet jelentenek. E fejte-getésben ismét figyelmen kívül marad a hangtani szabályok legelemibbje, mely szerint a T soha sem változik F hanggá, s a tlalpa szó már csak ezért is kiesik a sorból. Megemlíthette volna viszont a mostani angol leaf, a német Blatt szavakat is melyek egymás tükörképes XE "tükörképes szemlélet és szóalkotás" változatai. Viszont ismét elkerülhetetlen a palóc-magyar lap, lapi, levél, libeg, lebeg, lebben, lobban és még sok más azonos töv&ucirc; szóbokrát megemlíteni.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Sheveroskin megállapítja, hogy az emberiség kezdeti szótárában a bolhától a rokonsági szavakig minden megtalálható, de az érzelmek kifejezésére nem talált &otilde;sszavakat. &Otilde;snyelvünkben önmaguktól adódnak az ó ámulatot, s bú szomorúságotjelent&otilde; &otilde;sszavaink. Ezekre a kés&otilde;bbiek folyamán térek ki b&otilde;vebben.Az ámulatot jelent&otilde; ó érzelemkifejez&otilde; szóként megmaradt az emberiség egyetemes szótárában, viszont nyelvünkben értelme az ó-ság kifejezésére is alkalmassá vált. [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]A cikk megállapítja továbbá, hogy a nyelv gyökere feltárásának elkerülhetetlen el&otilde;feltétele annak a megállapítása, hogy tulajdonképpen mi is a nyelv.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Ezek szerint a jelenlegi indogermán nyelvészet mai napig nem fogalmazta meg a nyelv mibenlétét, nem alkalmazza, vagy nem is ismeri a következ&otilde;ket:[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]1. az er&otilde; és anyag fogalomkörének hangtani szerepét[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]2. a hangban és az anyagban kifejejezett jelképek kapcsolatát, s ezek rendszerét[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]3. nyelv szerkezetébe rejtett teremtés XE "nyelv és a teremtés egysége" rendjét[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]4. hangtan szabályait[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]5. nem ismeri a tükörképes szóalkotás XE "tükörképes szemlélet és szóalkotás" t[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]6. a szóbokrok szerepének felismerését[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]7. a természeti &otilde;sszó XE "természeti &otilde;sszó" és m&ucirc;veltségi szó[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]m&ucirc;veltségi szó[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2]közötti különbséget és ezek szerepét[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]8. a tényt, hogy a nyelvjárások a kialakulás tükörképei XE "tükörképes szemlélet és szóalkotás" [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]9. a nyelvjárások szerves életét, s szóalkotásuk eszmei tartalmának a társadalomra való visszahatását[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]10. új nyelvágazatok kialakulásának rendszerét és szerves alapjait[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]11. a nyelv eszmei és értelmi alapjainak gyengülése szüli az új nyelvágazatok alakulását[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]12. az egyszótagú &otilde;sszavak szerepét[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]13. a többszótagú természeti szavak kérdését[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]14. a hangok önálló értelmét[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]15. a magánhangzók értelmét és elkülönülését[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]a. mély magánhangzók a lehet&otilde;séget[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]b. magas magánhangzók a beteljesülést jelentik. (Ell-él; al-áll, ör-&otilde;r)[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]16. Az emberiség els&otilde; nyelve az érzelmi &otilde;snyelv[/FONT] XE "[FONT=Timesse 8859_2]érzelmi &otilde;snyelv[/FONT]" [FONT=Timesse 8859_2]. Ez a teremtés XE "nyelv és a teremtés egysége" pillanatával kezd&otilde;dött. (Gyöngyben gyökerezik, aranyban bimbózik) A nyelvek innen szívják nedveiket magukba azóta is.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]17. Következik a mássalhangzós, környezetmeghatározó nyelv[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]a. els&otilde; lépése egy magán és egy mássalhangzó összekapcsolása: ezek egyben alany és állítmány (Ég-ég; él-él; ér-ér): er&otilde; és anyag tökéletes egyensúlyban van még. [/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]b. a kétmássalhangzós gyökök környezetmegjelenít&otilde; ereje (G-gömb, K-k&otilde;, sz-szem, stb.)[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]c. a mássalhangzós gyökök lélektani hatása (szemere kétgyújtópontos szervezkedés). Szervezkedés szavunk önmagában foglalja a szervesség fogalmát is.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]18. A mássalhangzós csoportok vándorlása nyomán figyelemmel kísérhet&otilde; a terjeszked&otilde; társadalom útvonala is.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Tanulmányom a fenti tizennyolc pont tisztázásával foglalkozik. Mellékletként izelít&otilde;ként egy négyezer szótöves gy&ucirc;jteményben mutatom be a természeti &otilde;sszavak némely vándorútját teljességre nem törekedve, de ennek kiadása a jöv&otilde; feladatai közé tartozik.[/FONT]
[FONT=Timesse 8859_2]Silver Lake 2000 decemberében.[/FONT]


[FONT=Timesse 8859_2]Tomory Zsuzsa[/FONT]

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="98%">Ferenc Imre:

Csángók

Neked mindegy hogy milyen nyelven
imádnak Uram - csak imádjanak
de nekünk nem mindegy hogy
milyen nyelven imádkozunk -
lelkünket a Te nevedben
gyarmatosítják elcsatolják
évszázadok óta
nyelvünk romlik szakadozik
drága vásznát-szövetét
idegen anyaggal
foldozgatjuk

Már nem tudjuk hogy ki vogymunk Uram
de ha a Te hasonlóságodra
teremtettél minket is
kérünk segíts hozzá egy teljesebb
egy emberibb élethez
nem kell ehhez elküldened még egyszer
egyszülött Fiadat
csupán egy papot
csupán egy tanítót küldj
Szabófalvára
Forrófalvára
kik magyarul szólnak hozzánk

Uram a nyelvünk a széthullás nyelve
a megaláztatás nyelve és a félelemé
a haldoklók nyelve a végkimúlásé
hallhatod amint zavartan szejpítünk
az avarban

Kinek az érdeke hogy általunk
egy más nemzet vallja magát híveidnek Uram
szeress minket a Szeret partján
és szabadíts meg a gonoszaktól
akik ellenünk vétkeznek

Uram a nyelvünk szétporlad szétesik
és még káromkodni sem fogunk tudni
a Te dicsőségedért!

1999. február 24.

</TD><TD width="1%"></TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE>

Gyimóthy Gábor,Nyelvlecke folytatta Dr.Boór Ferenc 2008 febr. 7.

Gyimóthy Gábor,
Nyelvlecke
című verse nyomán,
mintegy folytatásaként...
Székesfehérvár, 2008. II. 7.
Dr. Boór Ferenc
Óh, Istenem, lépre mentem,
Gábor verse ihletett
Megtoldanom még ötvennel
A Gyimóthy-leletet!

Hisz', aki jön, az sem marad,
Helyben az sem toporog,
Az is lépked, ki felénk tart,
S ettől még nem kavarog.

Nem közeleg, aki hátrál,
Még csak nem is támolyog,
Térül, s fordul, aki mászkál,
Nem kóricál, nem bolyong.

Távozik, ki útnak ered,
Csetlik-botlik a diák,
Ám, ha ballag, nem tévelyeg,
Elkíséri a család.

Nem üldöz még, aki követ,
Sőt, olykor lemaradoz’,
S aki trappol, vagy menetel,
Az sem éppen rohamoz.

Bandukol a juhász, s nyája
Árkon-bokron bucskázik,
Cammog léha nagy kutyája,
Míg a kisebb cikázik.

Úgy cirkál a jószág körül,
Hogyha egy elcsámborog,
Odapattan, mögékerül,
Nyomban visszabukdácsol.

Szépapánk még térdig gázolt,
Ha átkelt a vizeken,
Hegyre hágott és barangolt
Napokig, nem a "NET"-en.

Látott rókát ólálkodni,
Mikor rosszban sántikált,
S mire kész volt iramodni,
Bottal üthette nyomát.

Nem adta fel, került egyet,
Erdőn-mezőn nézett szét.
Az?! Eliszkolt, nem szökdécselt,
Nyoma veszett, eltűnt rég.

Szépunokája kutyagol,
Nem űz medvét, talpal csak,
Besorol, majd araszol,
Csiszeg-csoszog, oldalaz.

Folyósokon csámpázik, míg
Irodák közt kevereg,
Téblábol csak, betoppanni
Váratlanul úgysem mer.

Csak a magyar nyelvben iran,
Áramlik a "lódul" szó?
Vallon, flamand, rőt aleman,
Ezt fordítsd le: "gyí te ló"!

Tessék! Ötven kifejezés,
Vagy több, s mennyi kimaradt;
Sirül, hőköl, farol, benéz,
Elillan ... és látogat!

Iluh István:

Mondóka

Egy hajnal két hajnal
Száműzött szél nyargal
Egy haza két haza
Melyikbe érsz haza
Egy felleg két felleg
Mindkettő mért ver meg
Egy páva két páva
Nap süt rád hétágra
Egy tenyér két tenyér
Arcomhoz kétszer ér
Egy arany két arany
Nyelv alatt béka van
Egy hajnal két hajnal
Száműzött szél nyargal
Egy páva két páva
Nap süt rád hétágra
Egy haza két haza
Melyikbe érsz haza

Tomory Zsuzsa:Gyossegély

TOMORY ZSUZSA

GYORSSEGÉLY

Tharan-Trieb Marianne: A Magyar Tudományos Akadémia

Tharan-Trieb Marianne: A Magyar Tudományos Akadémia

1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlésen a magyar reformkor egyik vezéralakja, gróf Széchenyi István (1791-1860) birtokainak egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság – a mai Tudományos Akadémia - létrehozására. Tettét más főnemesek is jelentős összegekkel támogatták. A kor - kellő anyagi háttérrel rendelkező - nagy elméi ugyanis Magyarországot felemelni, korszerűsíteni szándékoztak. Akkoriban a korszerűség fogalmába még a kultúra is beletartozott, ezen belül pedig a magyar nyelv felemelése. Hiszen magyar kultúra nem létezhet magyar nyelv nélkül.
1827-ben az alapítást törvénybe iktatták. Az országgyűlés a XI. törvénycikkben (A hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról) mondta ki a társaság megalapítását. Kiemelem, mert a továbbiakban fontos, hogy mi végre jött létre az Akadémia: a hazai nyelv művelésére.
A Magyar Tudós Társaság 1830-ban kezdhette meg tényleges működését Pozsonyban. Elnökké Teleki Józsefet, alelnökké Széchenyi Istvánt választották, kinevezték a Társaság első 23 rendes tagját is. Első közgyűlését 1831. február 4-én tartotta. Létrehozták a nyelvtudományi, bölcseleti, történeti, matematikai, természettudományi, törvénytudományi osztályokat. A nyelvtudományi osztály tagjaivá Kisfaludy Károlyt, Kisfaludy Sándort, Vörösmarty Mihályt, Toldy Ferencet, Kölcsey Ferencet, Pázmándi Horvát Endrét és Guzmics Izidort választották. Az Akadémia titkára először Döbrentei Gábor volt, majd az irodalomtörténet-írás atyja, Toldy Ferenc következett, utána a történész Szalay László, s 1865-től Arany János. Ezt a neves társaságot jól jegyezzük meg, mert a későbbiekben visszatérünk rá.


Széchenyi István 1842. november 27.-én az Akadémián mint másodelnök mondott megnyitó beszédet. Beszédében a hangsúlyt a nyelvművelésre helyezte. Széchenyit a nemzetet fenyegető katasztrófa előérzete töltötte el, egyedüli reménye a nyelv megőrzése volt, ezért ragaszkodott az Akadémia nyelvművelő feladatához, szerepéhez. És mennyire igaza volt, hogy (ösztönösen? sugallatra?) megtette azt az óvintézkedést, amely valamelyest mégis hozzájárult a nyelv védelméhez. Sajnos, az alapító céljaival hamar ellentmondásba került az Akadémiát is irányító politika: a Bach korszak alatt (1859-ig) fontolgatták, hogy az Akadémia hivatalos nyelvévé a németet teszik. Csak Széchenyi erőteljes tiltakozásának köszönhetően mondtak le a tervről. A politika akkor is azt kereste, hogy meddig mehet el…
Ezek után az Akadémián - ha nem is németül -, de a német érdekeknek megfelelően folyt a tudományos munka. Méghozzá mind a mai napig, ahogy erről az Országos Széchenyi Kör budapesti csoportja – egyéb társaságok aláírásával együtt - számol be Glatz Ferenchez, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnökéhez írt nyílt levelében:
„Egy több mint száz éves politikai döntés következtében az MTA kizárólag a finnugor származáselmélettel foglalkozik, és nem vesz tudomást azoknak a tényeknek az özönéről, amelyek ennek ellentmondanak, így a nevében található tudományos jelző használata megkérdőjelezhető. A magyar nyelv eredetének vizsgálatához fontos intézeteket, például sumerológiával foglalkozókat nem működtetnek, ugyanakkor judaisztikai kuratóriumot igen. Nem állhat olyan történész akadémiánk élén, aki gátolja azt, hogy az egymásnak gyakran ellentmondó származási elméletek szabadon megvitatásra kerülhessenek. A különféle eszmék szembeállítása és megvitatása véleményünk szerint a tudományos szó használatának egyik alapkövetelménye.”

A 19. század második felében a kutatások irányát és menetét két dolog határozta meg: az egyik a politikai, a másik a tudományos szempont volt. Utóbbit viszont előbbi határozta meg. A levert szabadságharc után erős németesítési törekvés folyt a szellemi élet minden területén. Nem véletlen, hogy az opportunista kultuszminiszter, Trefort Ágoston 1877-ben kiadta az ukázt a finnugor elmélet támogatására.

Ebben a korban fontos ásatások folytak Mezopotámia területén: megtalálták a sumér agyagtáblákat, és mindenféle nemzetiségű tudós a nagy rejtvény megfejtésével foglalkozott. Felfedezték, hogy a sumér szintén ragozó nyelv, ezért levelet írtak az Akadémiának, és magyar tudósok segítségét kérték a sumér szövegek megfejtésében. A kérést az Akadémia kerek perec elutasította. Hunfalvy Pál ugyanis megtiltotta az ilyen irányú kutatást. Bálint Gábor erről ezt mondja: „Csak sajnálni lehet, hogy nemzetünk sok sinecurásai közül senki sem akad, a ki a se nem árja, se nem semi nyelvü Sumer vagy Akkadi ékiratok tanulmányozására adná magát, hogy magyar és turáni nyelvismeretével közreműködve a sumer nép és nyelvének hová tartozását megállapítani segítse. Szegény ember e téren nem sokat tehet.” (A tamul nyelv a turáni nyelvek sanskritja, 1888) De mond ő mást is ugyanitt gyilkos humorával megfűszerezve: „.. a japániak… kérdést intéztek volt a magyarokhoz, ha csakugyan rokonok-e ők velök, mert ők az ethnográphiából azt látták, hogy egy fajhoz tartoznak. A Magyar akademia részéről siettek tagadólag válaszolni. Persze mi szükség is volna a távollakó s a mongol faj legműveltebbjének tartott nép és nyelv e rokonságára, mikor van az Ural hegy két oldalán elég apró-cseprő nyelvrokon s így elég munkát adnak ezek arra, hogy a finnugor ősnyelvet reconstruálják?”

Ki volt az a Hunfalvy Pál, akinek érdemes megjegyeznünk a nevét, hiszen kevés ember okozott ennyi kárt a magyar szellemi életnek, mint a nevezett úr. Eredeti nevén Hunsdorfer szepességi német volt, 1841-ben magyarosított, amikor tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. 1851-ben kinevezték főkönyvtárosnak, és 1891-ben bekövetkezett haláláig ebben a pozícióban maradt. Felmerül a kérdés, hogy hogyan sikerült egy főkönyvtárosnak olyan befolyásra szert tennie az Akadémián, hogy a kutatás egész irányát megváltoztatta? Ha visszalapozunk és végignézünk a valóban magyar és magyar lelkű titkárok, elnökök és tagok névsorán, csak arra gondolhatunk, hogy jóhiszemű naivságukban nem ismerték fel a veszélyt. Nem vették észre, hogy a szívósan, külső (Habsburg) támogatással dolgozó idegenszívűek merrefelé terelik a kutatás menetét. Bár véleményük volt Hunfalvyról: az ötvenes években tekintélyes nyelvészek utasították vissza kérését, hogy támogatnák folyóiratát, az ú.n. Magyar Nyelvészetet. Azt rebesgették ugyanis, hogy Hunfalvy az osztrák kormány bérence, akinek feladata a magyar nemzet önbecsülésének aláásása a finn rokonság elméletével.

Hunfalvy hamarosan segítőt talált magának a német nyelvész, Josef Budenz személyében. Ezután ők ketten jelölték ki a magyar nyelvtörténet kutatásának útját-módját. Budenz igen megfelelő személy volt a feladatra: akkor kezdett magyarul tanulni, amikor 1858-ban Magyarországra érkezett. Feladatának elvégzéséhez azonban nem is volt szüksége a magyar nyelv komoly ismeretére, mert az abból állt, hogy a magyart egy hipotetikus finnugor ősnyelvből vezesse le. Ősszavakat kellett kreálnia, hangtörvényeket alkotnia, amelybe a magyar nyelvet erőszakkal belegyömöszölte. Úgy látszik, a karrierhez ez kellett, hiszen 1872-ben már tanszékvezető lett a Budapesti Egyetem összehasonlító nyelvészet tanszékén. Bár az altáji nyelvek közé a török nyelvek is beletartoznak, Budenz ezeket nagyvonalúan negligálta, és a magyar nyelv rokonságát finnugor témává szűkítette. Valószínűleg ez volt a könnyebbik út, hiszen egy helyütt ezt írja: „Az ember könnyen elveszíti kedvét Magyarországon, ha olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet nyelvének kutatása.”

Sajnos, mindig kerülnek pozícióba olyan emberek, akik a könnyebbik utat választják. Ilyen volt Trefort Ágoston, aki a 48-as kormányban még mezőgazdasági és kereskedelmi államtitkár volt, a Kiegyezés után kultuszminiszter lett, és felismerte a kor (és saját) előnyeit:
„.én az ország érdekeit kell nézzem és ezért a külső tekintély szempontjából az előnyösebb, a finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredete mellett törnek lándzsát” (Más szóval: tudományos érvek, tények, valós összefüggések nem számítanak - azóta sem).

Bálint Gábor 1888-ban fogalmazta meg lesújtó véleményét az Akadémia tevékenységéről A tamul nyelv a turáni nyelvek sanskritja c. cikkében: „A Hunokat nem említettem, mert eltünésök a székelyek hagyományának puszta tagadásával bebizonyítottnak még sem tekinthető. Kár volna a monumentális munkákban figyelembe nem venni, hogy a székely ősi jogát még a túlbuzgó rumunyok is elismerték. Ha persze az Akadémia megigazítja a rumunyok eme nézetét, kimondva, hogy a székelyek csakugyan Magyarországból küldettek oda határt őrizni, hát akkor ne csodálkozzanak, ha a rumonyok aztán egész Erdélyt követelik székelyestől együtt!”

A kurzusváltás természetesen több évtizedet vett igénybe.
Döbrentei Gábor mindig nagy figyelemmel kísérte Kőrösi Csoma Sándor munkásságát. A nagy tudós 1842-ben bekövetkezett halála után kutatásainak anyaga a Magyar Tudományos Akadémiához került. Ez még ma is érintetlenül hever a levéltárban, és csak reméljük, hogy meg is marad, amíg tisztességes szakemberek feldolgozzák, és nem jut a Szentkatolnai Bálint Gábor által gyűjtött rovásírásanyag sorsára, melyet Hunfalvy utasítására megsemmisítettek. Mert hunfalvykból ma is van elég.

Teleki József kezdeményezésére 1821-ben felmerült egy magyar szótár létrehozásának szükségessége. Bár a kivitelezés meglehetősen elhúzódott, de nem maradt eredmény nélkül, mert az máig megosztja a tudományos közvéleményt. Az Akadémia két tagja, Czuczor Gergely és Fogarasi János kapta a feladatot. Czuczor Gergely (1800-1866) bencés szerzetes a szabadságharcban aktívan részt vett, mert akkor még a papok politizálhattak, bár a bukás után csaknem életével fizetett érte. Kis híján halálra ítélték, végül hatévi, vasban töltendő börtönre, végül az Akadémia kérelmére 1851-ben kegyelmet kapott. A börtönben is folytatta a szótár készítését. A kiegyezést, és szótára 1874-es bemutatását már nem érhette meg: 1866-ban a kolerajárvány áldozata lett. A nagy szótárt tudós munkatársa, Fogarasi János fejezte be. Fogarasi János (1801-1878) jogtudós és nyelvész, legfőbb törvényszéki bíró, az Akadémia rendes tagja volt. 1845-től Czuczorral, majd annak halála után egyedül irányította az anyaggyűjtést, szerkesztette a szótárt. A hatkötetes Akadémiai Nagyszótár 110.784 szócikket tartalmaz. Szerzői négy célt tartottak szem előtt: magyar szavak és szórészek összegyűjtését, a szavak nyelvtani tulajdonságainak leírását, jelentésük körülírását és etimológiájuk megállapítását gyökérszavak segítségével. Ezért ez a szótár értelmező, összehasonlító és etimológiai szótár egyben.

Nem csoda, hogy Hunfalvy főkönyvtárosi kinevezése után azonnal támadásba lendült a készülő szótár ellen, de a munkát leállítani nem tudta. Ezért annak tudományos alapjait támadta, mondván: „Valamelly nyelvnek a szógyökereiről egyedül a rokon nyelvek vizsgálatával együtt lehet okosan beszélni.” Vagyis, ha egy gyök nem létezik egy rokon nyelvben, akkor az jövevényszó. Ennek az ésszerűtlen megállapításnak élő cáfolata a Czuczor-Fogarasi szótár, de a Bach-korszakban mégis sikerült programját ráerőszakolni az Akadémiára. Marácz László frappánsan így foglalja össze és cáfolja Hunfalvy okfejtését: „Magyar szóelemzést csak a rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol nem olvassuk azonban, hogy hogyan lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján feltételezhetjük, hogy csak szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a körérvelés klasszikus példája. Úgyhogy egy bizonyos lexikai elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha az a rokonnyelvben előfordul. Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk megállapítani, hogy ha közös szógyökökkel rendelkeznek. A modern nyelvészet elveti Hunfalvy e szóelemzési módszerét, mert a lexikai elemek belső rekonstrukcióját tartja döntőnek. A magyar nyelv rendszeréből következik, hogy valamely elem szógyöknek minősül-e vagy sem. Emiatt a Hunfalvy-paradigmát logikai, azaz tudományos alapon a modern nyelvészet elutasítja. Mivel ez a paradigma (módszer) képezi a finnugrisztika alapparadigmáját, emiatt az egész paradigma tévúton jár.“
Bálint Gábor száz évvel korábban így foglalt állást: „… minthogy a M. Akadémia nyelvészei azt tanítják, hogy a mi a magyar nyelvben nem rokon a lapp, finn, mordva, cseremis, szürjen, vogul, votják nyelvecskék szótári készletével, az kölcsönzés a mai hazában vagy a régiebben. Nagy fontosságúnak tartok én minden nyelvrokonságot, a mely oly népek nyelvében található, a kiktől kölcsönzés legalább a történelmi időben nem történhetett. Már pedig minket a tamulokról az éveknek nem százai, hanem ezrei választanak el, holott ama népecskékkel és török-tatárokkal csak a minap éltek őseink együtt.”

És mégis, az Akadémia volt a 19. században az egyetlen intézmény, amely fiatal kutatókat tudott támogatni. Támogatta is mindaddig, amíg ki nem derült, hogy másképp gondolkoznak. Így volt ez Vámbéry Ármin esetében, akit - bár az Akadémia tagja volt, és utazásaihoz eleinte segítséget is kapott -, a török-rokonság elmélete miatt heves támadások értek. Vámbéry figyelt fel Bálint zseniális nyelvtudására, és pártfogásába vette. Ő mutatta be az Akadémián a Bálint által lefordított Khazárok földjén c. perzsa történelmi forrást. Fogarasi János javaslatára az MTA elhatározta, hogy egy fiatal nyelvtudóst küld a mongol és a magyar nyelv rokonságának tanulmányozására Ázsiába. Vámbéry Bálint Gábort tartotta a feladatra alkalmasnak, így az megkapta a szükséges támogatást. 1874-ben érkezett vissza gyűjtőútjáról, és akadémiai beszámolója olyan sikeres volt, hogy évi segélyt és lakást utaltak ki neki. Az együttműködés nem tartott sokáig. Amikor visszatért Széchenyi Béla ázsiai expedíciójáról és egyre másra publikálta gyűjtő- és kutatómunkája eredményeit, melyekben hevesen támadta a finnugor elméletet, a finnugristák igyekeztek kiszorítani őt a tudományos életből. Egyetemi pályázatát Hunfalvy javaslatára elutasították.

Ekkoriban az volt a gyakorlat a tudományosságban, hogy a nyelvész a könyvtárban dolgozott, mintegy önigazolásul elődei nyomtatott betűire épített. Ez ma is bevált és elég kényelmes módszer. Kőrösi Csoma Sándor előtt kevesen indultak felfedezőútra, vállalva fáradságot, nélkülözést és szenvedést a hallatlan tudásért és ismeretekért. Bálint Gábor méltán érezte magát többnek, hiszen könyvei, elméletei közel 30 ázsiai nyelv ismeretén alapulnak. Ahogy módszerét frappánsan megfogalmazta: „.. az ángolok nem nagyon szerencsések nyelvtani anyagok gyűjtésében. Nem tolmácsok segítségével kell mondatokat fordíttatni, hanem össze kell írni a nép meséit s azokból írni szótárt és nyelvtant. Dr. Pope, egy német tanultságú hittérítő az említett 45 milliónyi turáni népség legkisebb törzsével 12 évig érintkezett, s ennyi idő alatt nem tudott még egy nyúlfarknyi mesét vagy elbeszélést is szerezni. Persze e népek jobban félnek és irtóznak a hittérítőktől, mint saját ördögeiktől.” Ellenlábasait kürtszájú, de kutatni nem akaró tollhősöknek nevezte. Nem csoda, hogy kiközösítették. A középszerűségbe oltott irigység, a kisebbségi érzés, a karrierizmus és opportunizmus olyan emberi gyarlóságok, melyektől bizony a tudósok sem mentesek.

Befejezésül egy idézet Bálint Gábortól: „Az, aki tudományával, még ha nyelvészet is az, valamely nemzetnek nem emelésére, hanem önbizalmának csökkentésére törekszik, nem kenyeret érdemel azon nemzet részéről, hanem egyebet.” Bálint Gábor ezzel is fején találta a szöget.

Dr.Marácz László:Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága






Hunfalvy Pál fontos szerepet játszott Bálint Gábor eletében. A jogász Hunfalvy Pál felső-magyarországi szepesi származású német volt. Hunfalvy-t eredetileg Hunsdorfer-nek hívták. A nevét akkor magyarosította, mikor 1841-ben tagja lett az Magyar Tudományos Akadémiának. 1851-ben kinevezték akadémiai főkönyvtárosnak. Ezt az állást haláláig, 1891-ig megtartotta.
Hunfalvy a Bach-korszakban szerezte meg hatalmi pozicióját (állását) és mindvégig osztrák érdekeket szolgált. A főkönyvtáros fanatikus (vakbuzgó) szószólója lett annak a gondolatnak, hogy a magyar és a finn nyelv külön nyelvcsoportot alkotnak. Szentkatolnai Bálint Gábor, aki Közép Ázsiában és a Kaukázusban is keresett magyar nyelvrokonokat emiatt került vele konfliktusba (ellentétbe). A székely nyelvtudós szerint a magyar nyelv az altáji nyelvekkel, a törökkel, mongollal stb. áll rokonsági kapcsolatban. A Hunfalvyval keletkezett vita miatt Szentkatolnai Bálint nem kapott a Magyar Tudományos Akadémián állást és 1879-ben elkeseredve elhagyta Magyarországot. A későbbi Magyar Tudományos Akadémiai titkára, a nemzeti költő Arany János a Hunfalvy-Szentkatolnai Bálint vitáról a következő epigramokat írta:

Budenzhez, Igazi vasfejü székely a Bálint:
Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.
(1878)

Szegény Bálint Gábor
Boldogtalan góbé;
Amennyit te szenvedsz,
Mi ahhoz a Jóbé!
(1878)[1]


Hunfalvy nemcsak negatív szerepet játszott Bálint Gábor tudományos pályafutásában, hanem alapvetően négy területen ártott a magyar nyelvészetnek, nyelveredetkutatásnak: 1) torz elemzések alapján a magyar-finn nyelvrokonságot erőltette; 2) nem támogatta a magyar nyelvészek belekapcsolódását az ékírás megfejtésébe; 3) lehetetlenné tette a magyar gyökrendszer kutatását; 4) lefokozta a magyar-török, illetve altáji nyelvek kapcsolatát. Ez a kapcsolat csak másodlagos státuszt (helyet) kapott a finnugor rokonsági kapcsolat után. E négy téma (tárgy) megvitatása után kiértékeljük Szentkatolnai Bálint Gábor magyar-mongol kutatását módszertani sempontból.[2] Levonjuk azt a következtetést, hogy Szentkatolnai Bálint Gábor elméleti munkája sokkal szilárdabb alapokon áll, mint Hunfalvyé. Ezért Bálint Gábor nagyobb nyelvtudós volt mint Hunfalvy Pál és munkája sokkal fontosabb szerepet játszik majd a megkövesedett dogmáktól (tantételektől) mentes magyar nyelvészetben.

A magyar nyelv erőszakos finnesítése

Hunfalvy miután 1851-ben kinevezték főkönyvtárossá az Akadémián rögtön támadásba lendült a Czuczor-Fogarasi Nagyszótár ellen. Mivel Hunfalvy nem tudta a szótár szerkesztését leállítani, igyekezett a tudományos pilléreit kiütni:[3]

A Kőszirtek, mellyekben a nyelvizsgálás nálunk ütközik, leginkább a betük jelentése és a szógyökök (Magyar Academiai Ertesito, 1851, Marc. 29, 110)

Valamely nyelvnek szógyökeiről egyedül a rokon nyelvek vizsgálálátával együtt lehet okosan beszélni (Magyar Academiai Értesitő, 1851, Marc. 29, 111).

De még kézzel foghatóbban akarom megmutatni, hogy a rokon nyelvek tudása nélkül nyelvészkedni nem lehet. (Magyar Academiai Ertesito, 1851, Marc. 29, 111).

Hunfalvy szerint magyar szók csak akkor tartoznak az alapszókészlethez ha ezek a ún. rokonnyelvekben, finn stb. fordulnak elö. Magyar gyökök, amelyek nem fordulnak elö rokonnyelvekben nem tartoznak az alapszókészlethez. Ezek jövevényszók, átvételek más nyelvekböl.

Hunfalvy programja (munkaterve) elveti a szógyökerek tanát mivel tudománytalannak tartja. Helyette a következö teljesen ésszerűtlen programot (munkatervet) javasolta:[4]

„Szorosan választja el a magyar nyelv anyagát az idegen nyelvekből felvett anyagától, s ha azt gyökeréig tudja is fejtegetni, emezt minden szóelemzés nélkül hozza fel.
Azon eredeti nyelvanyagot, melly ismeretes forrásokból ered, úgy adja elő, hogy ha melléje más nyelvek szavai tétetnek, a közös forrás kitünjék.
Az ismeretlen forrásokból eredő nyelvanyagot pedig csak úgy elemezze, ha azt a rokon nyelvek segítségével teheti; különben nem biztos az önkénytől, melly visszásságra vezet.
Azért vesse is el egészen a képzelt szógyökerek tanát, mivel eddig a tudomány tekintélyét nem bírja.”

Hunfalvy Pál az 1851-ben az Akadémiai Értesítőben (112 ol.) kiadott dolgozatában amellett érvel, hogy magyar szógyököket nem lehet szóelemzéssel felderíteni. (Tette mindezt akkor, amikor már javában folytak a kutatások az óriási szókincset felölelő szótár készítésére, a magyar nyelv belső összefüggésrendszerének feltérképezésére. Ez a Czuczor-Fogarasi-szótár ma is párját ritkítja és pótolhatatlan kulturális (műveltségi) kincsünk).Tehát Hunfalvy lényegében elveti azt a gondolatot, hogy a magyar ragozó nyelv, ahol szavak úgy képződnek, hogy toldalékokat (képzőt, jelt, ragot) ragasztunk a gyökhöz. A magyar szóelemzést csak a rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol sem olvassuk azonban, hogy hogyan lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján feltételezhetjük, csak szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a körérvelés iskolapéldája (klasszikus példája). Úgyhogy egy bizonyos lexikai (szótári) elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha az rokonnyelvben elöfordul. Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk megállapítani, hogy ha közös szógyökökkel rendelkeznek. A mai, modern (korszerű) nyelvészet elveti Hunfalvy e szóelemzési módszerét, mert lexikai (szótári) elemek belső rekonstrukcióját tartja döntőnek. A magyar nyelv rendszeréböl következik az, hogy valamely elem szógyöknek minösül-e vagy sem. Emiatt a Hunfalvy-paradigmát (elméletet) logikai, azaz tudományos alapon a modern (korszerű) nyelvészet elutasítja. Mivel ez a paradigma (elmélet) képezi a finnugorisztika paradigmáját (alapelméletét), emiatt az egész paradigma (elmélet) tévúton jár. A Hunfalvy-program olyan bizarre következményekkel jár, hogy a magyarban csak és csakis akkor lehetnek szógyökök, ha azok a rokonnyelvekben is előfordulnak. Ezeket ekkor finnugor eredetűnek nevezi. Ami nem fordul elő más finnugor nyelvekben, azt csak jövevényszóként, átvételként kezeli. Hogy Hunfalvy tévtanainak még milyen hatása van a mai magyarországi egyetemeken használt tankönyvekre igazolja a következő idézet: “Elveiket (mármint Czuczor Fogarasi elveit, ml.) Hunfalvy Pál már 1851 elítélte; új szellemű történeti kutatást sürget”.[5]

A magyar nyelv finn rokonságát alig kutatták a XIX. közepéig. Ez megváltozott az 1848-1849 szabadságharc után. Tíz évig, 1849-1859 között Magyarországon a Bach korszak dúlt, amelyben németesítették a Magyar Tudományos Akadémiát. Hunfalvy Pál a Bach-korszak alatt hatalmi pozicíóba (állásba) került. 1851-ben még feltételezett egy ural-altáji nyelvcsaládot, holott akkor már vallja azt a nézetet, hogy a magyar közelebb áll a finnhez, mint a törökhöz.[6] Az 1856-ban általa kiadott Magyar Nyelvészet c. folyóirat Első évfolyama első számában Hunfalvy szerint a magyar nyelvtudományt az indogermán, árja nyelvészet alapjaira kell helyezni. Csak úgy tudja elképzeli, hogy a magyarság európai nemzetté tud válni: “most ébredünk a nyelvtudományra, ijedten vesszük észre, hová jutottak mások. Különösen a remek nyelvtudomány a szanszkritában lelte már alapját.” “Tehát a magyar nyelvtudományt is csak nyelvhasonlítás utján lehet elérnünk.” 1860-ban már a kizárolagos finn rokonság mellett teszi le a voksot.

Hogy a finnugor elmélet milyen torz magyar alapgyököket szül ezt a következő első emberi szükségleteket kifejező igékkel: eszik, iszik mutatjuk be. Feltételezhetjük, hogy az ősmagyaroknak is az étel, ital tartozott az első emberi szükségletekhez. Emiatt nincsen semmilyen ok feltételezni azt, hogy ezeknek az igéknek a gyökeit e-, i- más nyelvekböl vették volna át a magyarban. De még nehezebb ezeket az elemi gyököket a finn, illetve a finnugor ősnyelvből származtatni, mert ezek az elemek mind a finnben, mind az ősnyelvben kétszótagúak. Lásd:

i-sz-ik: gyök i- ittam: finn: juoda; finnugor alapalak: *juke, *juγe (Rédei-Lakó 1972)
e-sz-ik: gyök e- ettem: finn: syöda; finnugor alapalak: *sewe, *seγe (Rédei-Lakó 1972)

Ragozó nyelvekben egy gyökpárhuzamot, ami egyébként itt nem is áll fenn, az i- alapvetően különbözik az *juke, *juγe alakjaitól és e- az *sewe, *seγe alakjaitól, de akkor sem lehet a magyar egyszótagú gyököt levezetni a finn kétszótagú gyökökböl.[7] Ilyen torz levezetések akkor adódnak, ha figyelmen kívül hagyják a ragozó nyelvek tulajdonságait.

Hasonló torz levezetések keletkeznek tiszta magyar gyökök esetén is. Itt van például az ad- igegyök, amely Lakó-Rédei szerint ősi örökség a finnugor korból. Az alapalakja *amta:

magyar ad = geben, schenken
finn antaa = geben, schenken
észt andma = geben, hingeben
zürjén ud-ni = itat
votják ud- = itat

A magyar ad- igealak nem egyezik a finn és az észt szóalakkal, mert annak alaktana teljesen más mint a magyar ad-é. Antaa főnévi igenév alakja anta-a. A szótő antá-nak formája szótagolás útján an+ta. Az elsö szótagot használják az elsö személy jelen idő képzésére: an+nan: én adok. Ezért nem lehet a magyar –d hangot az –nt- vagy -nd- hangból levezetni, mert a finn an- szótagnak ellenpárja a magyarban tiszta gyök, azaz ad-. A finn és az észt szavak inkább egyeznek a mongol-török megfelelőivel és nem állanak kapcsolatban a magyar ad- igealakkal. A finn és az észt an- szótővel kapcsolatban:

vö. a szagáji indži = hozomány
kazak endži = átadott örökség
mongol indže = hozmány / mint átadott rész ajándék/
jakut ännä = ua.

A zürjén-votják szavak se hang-, se alak-, se jelentéstanilag nem tartoznak ide, ugyancsak a mordvin szó sem, megfelelőjük inkább megvan a mongol-török nyelvekben:

Zürjén-votják u-d-; -d igeképzô, nem tartozik a tôhöz a szótô u-
irod. mongol u-su-la- = usula- = itat
vö. umda, ital, szomj
unda = ua.
mandzsu uji- = etet, élelmez
omi- = iszik
Nagy az eltérés, pl. a zürjén ud- = itat és a magyar ad szó között. A zürjén szó a mongollal azonos:

így: u- d- = itat,
vö. ewenki: udi- =
mongol u-su-la- = itat (enni ad)

Érdekes az is, hogy e szavunk nincs meg az úgynevezett „ugor" nyelvekben, tehát hogyan lehet akkor finnugornak nyilvánítani?

1991-ben a finnugor nyelvész Klima kimutatta, hogy 660 finn-ugor elem fordul elö a magyar nyelvben. Ebböl 319 vogul, 287 osztják, 221 züjén, 199 votyák, 153 cseremisz, 156 mordvin, 212 finn, 160 észt és 173 lapp. A Czuczor-Fogarasi Nagyszótár szerint 2080 szótári alapelem létezik (gyökök + toldalék) a magyar nyelvben. Ez esetben a finn-magyar szótári egyezések a magyar alapszókészlet 10% alatt van. Ha a finnugor elemek közül figyelembe vesszük a gyököket akkor ez még kisebb arány lesz.

Miért nem vettek magyar nyelvészek részt az ékírás megfejtésében?

1850 körül beindult az ékíráskutatás a Közel Keleten. Angol és francia tudósok járnak az élén. Ragozó nyelvekre bukkannak, mint például a neo-elami, amelynek szerkezetét Henry Rawlinson és Edward Norris fejti meg. Edwin Norris a tanulmányában segédnyelvekként használja az ural-altáji nyelveket is, mert ragozó szerkezetüek.[8] 1853-ban Rawlinson a sumír írást és nyelvet igazolja. 1854-ban Julius Oppert rendszerezni kezdi az ismert ékírást, ezt szkíta-tatárnak nevezi. 1855-ban Rawlinson sumír-asszír kétnyelvü táblákat fedez fel. 1856-ban Oppert megkezdte nyelvészeti bizonyítást és húsz éven keresztül ismételten és nyomatékosan mutat rá arra, hogy a legidősebb ékírásos nyelv, a sumír, rokonnyelv a finnel, törökkel és magyarral. 1869-ben Oppert ezt a nyelvet a közel keleti turáni őslakóknak tulajdonítja. Az első egynyelvű sumír szöveget az angol Archibald Sayce fejti meg és a rövid szöveg nyelvtani elemzését is megadja. 1873-ban Francois Lenormant teszi közzé az elsö sumír nyelvtant, amelyben bizonyitja sumír és az ural-altaji nyelvek rokonságát.

Holott a nyugati ékírásmegfejtök első nemzedéke jelzi, hogy a magyar meg hasonló ragozó nyelvek rokon kapcsolatban állnak a sumírral, az ékírás feltatálók ragozó nyelvével, de a magyar tudományos élet nem csatlakozik e kutatásokhoz. Még akkor sem, ha ezek a tárgyilagos nyugati nyelvészek többször kértek segítséget magyar nyelvészektől. Az egyetlen ok, amiért nem csatlakoznak magyar nyelvészek ehhez a kutatáshoz: Hunfalvy Pál, a Magyar Tudományos Akadémia atyaistene ellenezte és nem vette komolyan ezt a kutatást:

“Nemcsak nem szabad, de nevetségig gyermekes, a skütha néven legott magyart érteni; söt hogy a’ magyar nemzet legösibb történeteit az altaji nyelvü népek, ösi történeteivel együtt kell nyomozni. Innen ha halljuk és olvassuk, hogy Rawlinson és Oppert az ékiratok között skütha nyelvü nyomokra találtak: mit tartsunk ezekröl? Legokosabban: semmit se, míg az ékiratokat nem tudják jól olvasni –mitöl még távolka vannak: ‘s míg magunkat is nem fogjuk olvashatni. De ha mégis akarunk valamit tartani ezen fölfedezésröl, hát tartsuk azt: hogy ezen skütha nyelvnomok altaji nyelvüek lehetnek, mellyeket majd ügy érthetjük meg, ha az altaji nyelveket összesen jól értjük; de mellyeket bizonyosan soha nem fogunk jól megérteni, ha mellözük a’ magyarral rokon nyelveket.”[9]

Hunfalvy néhány évvel később elismeri, hogy a sumír rokonságba áll az altajinak, ural-altajinak mondott nyelvekkel. De mivel a magyar már a finn alá került, nem lehet kapcsolat a magyar és a sumír között.[10] Hunfalvy 1875-ben még ír elismerö levelet Francois Lenormant-nak, amelyben kifejti, hogy nem akar már a sumír-ural-altaji rokonsággal foglalkozni, mert mindenáron a finn, északi vonalat kell előtérbe helyezni. Igy Hunfalvy egyszemélyben felelős azért, hogy magyar nyelvészek, Magyarország ne szerezzen dicsőséget az ékíráskutatásban.

Miért nyilvanitotta Hunfalvy Pál a Czuczor-Fogarasi Nagyszótárt tudománytalannak?

A reformkornak volt nyelvi-kulturális programja is. Egyik fontos társadalmi célpontja, hogy a magyar nyelv alkalmassá váljon közigazgatási nyelv számára. 1830 november 15-én e cél érdekéböl létrejött a Magyar Tudós Társaság, amelynek elnöke Teleki József már 1821-ben javasolja a magyar nyelv szótárának megírását. Az MTA két tagja kapja meg a feladatot, hogy írják meg a szótárt, Czuczor Gergely és Fogarasi János. Czuczor Gergely (1800-1866) bencés szerzetes volt Győrött; és az 1848-1849 Forradalom és Szabadságharc habsburgellenes szerepe miatt a kufsteini börtönbe zárták. Fogarasi János (1801-1878) legfelsőbb bíróságon bíróként müködött és nyelvészettel is foglalkozott. A ún. Akadémiai Nagyszótárt tizenkét év alatt írták meg. 1862-1874 között hat részben jelent meg és 110.784 cimszót tartalmazott.

A Magyar Nyelv nagyszótára négy irányelv alapján íródott: a magyar szókészlet összegyűjtése; a magyar szókészlet elemeinek, tulajdonságainak feltérképezése, jelentéseinek rögzítése; a magyar szavak etimológiáját (szószármaztatását) vizsgálja és a magyar gyökkészlet más nyelvekkel való összehasonlítását. Ezért mondható, hogy értelmező, etimológiai (szószármaztató) és összehasonlító szótár egyben.
A szótár újszerű, mert szétválasztja a az ún. gyököket a toldaléktól (jel, képzö, rag). Czuczor-Fogarasi szerint magyar gyök olyan alapelem, amelynek nincsenek már származékai, azaz ragok, képzők, jelek, és amelyeket nem lehet tovább kicsinyíteni, anélkül, hogy alapjelentését, alapszerkezetét el ne vesztené. Vagy másképpen: a gyök olyan szókészleti elem, amelynek még toldalék nélkül is van hangtani és jelentéstani értelme és azonossága. Czuczor-Fogarasi szerint a magyar nyelvben több mint 2000 egyszótagú gyök létezik. Ezekböl lehet a szókészlet többi elemeit levezetni. A magyar nyelv ún. ragozó nyelv. A magyar nyelvnek kb. 200 ragja van és ebböl 80 egyszerű. A magyar nyelvben a következö gyöktípusok léteznek:

V: 20
VC: 335
CV: 146
CVC: 1500

Tehát egyhangból álló gyök: 20; kéthangból álló gyök: 481; és nem CVC: CVC; 501 (25%): 1500 (75%). A A többi gyöktípus levezetése ragozással, főnevesítéssel történik:

VCV: apa, anya, atya, áru, babó, baka, banya, bátya, béke, béka, bika, boka, csata, csiga, eke, ima, eme, epe, iga, kapa, baka
VCCV: ikra, irha
CVCCV: hinta.

Igy a magyar szókészlet elemeinek etimológiáját (szószármaztatását) a gyökök segítségével lehet levezetni. Czuczor-Fogarasi a gyököket használták az összehasonlító nyelvészethez.[11] De igen óvatosak voltak messzemenő következményeket levonni, ami a magyar nyelv rokonsági kapcsolatait illeti.

Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban keresendök és nem másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egyszótagú lexikai elemek ragok, képzők, jelek nélkül. Erre az egyértelmű nyelvészeti elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv, hogy a magyar szógyökök nem állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatóak hasonló alakú és jelentésbeli gyökökkel.[12] Ezek a szógyök-halmazok alkotják az ún. “szóbokrokat”. Igy a magyar szógyökök arról ismerhetők fel, hogy szóbokrok tagjainak minősülnek. Itt van például a K-R mássalhangzós gerinccel rendelkezö, egyszótagú szógyökökből álló szóbokrok, melyet Czuczor-Fogarasi a különböző magánhangzók képzésével, illetve további ragozással vezet le. A K-R gyök elvont gyök, melyet teremtő gyöknek nevezünk, hiszen a K-R hangszerkezet nagyon sokféle hasonló jelentéssel rendelkező gyökmódosulást képes előállítani:

kar- (magyar szógyök), kar-ika (magyar képzés), kar-ima (magyar képzés), kar-ám (magyar képzés)
ker- (magyar szógyök), ker-ek (magyar képzés), ker-ül (magyar képzés), ker-ít (magyar képzés), ker-ing ( magyar képzés), kér-eg (magyar képzés),
kor- (magyar szógyök), kor-ong (magyar képzés), kor-c (magyar képzés), kor-lát (magyar képzés)
kör- (magyar szógyök), kör-ös (magyar képzés), kör-öz (magyar képzés), kör-ny (magyar képzés), kör-nyez (magyar képzés), kör-ül (magyar képzés)
kur- (magyar szógyök), kur-itol (magyar képzés), kur-kál (magyar képzés)

Mint látjuk magánhangzók elvileg szabadon váltakoznak. Mássalhangzók csak ún. természetes hangtani kategóriák (csoportok) keretében függhetnek össze egymással, azaz a gyökök módosulásai csak hasonló jellegű mássalhangzók, illetve ugyanabban a helyzetben képzett mássalhangzók között lehetséges. Például a hasonló típusú (jellegű) mássalhangzók, k-, g- és gy- rokon robbanó hangok. Lásd:

gör-, gör-be, gör-cs, gör-dül, gör-nyed, gör-hes
gur-, gur-ba, gur-ul, gur-ít, gur-ít, gur-iga
gyür-, gyür-ü, gyür-ke, gyür-em-lik

Hasonló hangalakú szógyökök egy és ugyanazon elvont teremtő gyök változatai és e szógyökök jelentésbelileg össze kell, hogy függjenek. Ennek a lexikai kutató elvnek a következő következmények vannak.

A teremtő gyökök jegyzéke képezi a magyar szótár axiomatikus (természetes) elemeit.
A teremtő gyököknek teremtő erejük van. Új szavakat, illetve “szóbokrokat” tudnak előállítani. Messze kitöltetlenek az üres szógyökök.
Magyar gyöknek számít, amelyik valamilyen szóbokornak tagja. Idegen, illetve jövevénygyök olyan gyök, amelyik rokontalan.
A magyar szótárnak kohéziós (összetartó) ereje van. A szótár szóbokrokból áll, s nem elszigetelt szókészleti elemek halmaza.
A magyar szótár jelentésbeli mezőkben is felosztható. A teremtő gyök egy jelentésbeli fogalommal is összefügg. Emiatt a magyar nyelv a “tudás” nyelve, mert az ősi tudás teremtő gyökökhöz van kapcsolva.
Szótári, nyelvrokonsági, illetve összehasonlító kutatásokat csak akkor lehet végezni, ha a teremtő gyökök, illetve a szóbokrok feltérképezése megtörtént. Addig nem szabad hozzáfogni.
Ezután a magyart bármilyen nyelvvel össze lehet vetni. Rokonnyelveknek lexikai szóbokrai vannak. Itt az átadási-kölcsönzési irányt is meg lehet határozni. Ha van szópárhuzam magyar és nemmagyar szó között, és a magyar szó valamilyen szóbokor tagja, akkor a magyar az átadó nyelv.

Hunfalvy azért nyilvánította tudománytalanná a Czuczor Fogarasi szótárt, mert nem akarta, hogy a magyarok megismerjék saját nyelvük szerkezeti szépségeit, előnyeit. Azért kellett eltitkolni a magyarok előtt a gyökrendszert.

Miért lettek a török, altáji kapcsolatok másodlagosak?

A déli vonal kutatásának -- ami a magyar nyelv eredetét és őshazát illeti --, fontos lökést adott gróf Széchenyi István fellépése, hogy egyfajta hitvallás: „A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni – Europában egyedüli heterogen sarjadék – ázsiai bölcsőjében rejtező, eddigelé sehol ki nem fejlett, sehol érettségre nem virult sajátságit.”[13] Az alapos magyar-altáji kapcsolatok kutatása Vámbéry Armin (1831/32-1913) nevéhez füzödik. Vámbéry török nyelveket tanított a Budapesti Egyetemen és titkosügynök volt a brittek szolgálatában. 1869-ben kirobbant az “ugor-török háború”, mikor megjelenik a “Magyar és török-tatár szóegyezések”. Vámbéry szerint a magyar nyelv “egyformán ugor és török jellemü”. Szentkatolnai Bálint Gábor az ugor-török háborúban Vámbéry mellé állt Hunfalvyval és Budenz-cel szemben, akik az egyoldalú finnugor rokonságot képviselték. Az ugorok csak azért győztek ebben a vitában, mert az akadémiai kulcspozicíók (kulcsállások) a kezükben voltak. Tehát nem beszélhetünk tudományos győzelemröl. Hunfalvyék mindenáron erőltették a finn rokonságot. Ezt a vonalat meg kellett nyerni, még akkor is ha sok ellenpélda volt. Emiatt Bálint Gábornak 1879-ben el kellett hagyni Magyarországot.

A finnugornak mondott elemek hetven százalékban megtalálhatók az ótörök (8. századi) nyelvemlékekben. A Lakó-Rédei által bemutatott szókészlet negyven százaléka csak egyetlenegy ún. finnugor nyelvben fordul elő, míg a sumír-altáji (mongol-török-tunguz) megfelelők nagy számban és több nyelvben fellelhetők. A szócsaládok többsége egy-egy nyelvcsaládra (finnugor, török, indogermán) jellemző, ún. számos vagy minden nyelvre kiterjedő eurázsiai szavak – a modern nemzetközi szavakat figyelmen kívül hagyva – nem léteznek.
Az ősi szókincs jórészt ilyenekből áll: pl. Lakó-Redei számozás szerinti 143 magyar fej-et nem lehet elszigetelni az altáji nyelvektől és külön csoportosítani a finn nyelvekkel:

143. magyar fej, fejet, fô; j-hézagtöltő = Kopf
először: fe-j = Kopf
másodszor: fej = ember, személy
mongol beje = Körper, Das Ish
mandzsu beje = Mann, Mensch
jakut bäjä = ua.
ozmán bäjin = Gehirn
türkmén bejni = ua.
azerbaj. bejin = ua.
ujgur miji = ua.
jakut mäji = Kopf
lebed pää = Gehirn
mongol ekin = Gehirn
középmongol hekin = ua.
ôsmongol peki-
mandzsu fehi = Gehirn
gold pejé = homlok
koreai pong = Kopf
vogul pangk, pungk = fej (valóban: csúcs, hegy)
finn pää = Kopf
summer pa = appu = Gipfel
magyar fe = Kopf (régi szó)...
az ôsalakok:
össztörök *pängi (Ščerbak)
finnugor ???*pänge (Lakó)
ôsmongol *päki (Poppe)
ôstunguz *peghi (Benzing)...
sumér bad = ukkušu = beendet
gamâru = zu Ende gehen, vollenden
magyar be-feje-z, - z képző d > j


Szentkatolnai Bálint Gábor: párhuzam a magyar és mongol nyelv terén

Itt lent elemzem Szentkatolnai Bálint Gábor tanulmányát “Párhuzam a magyar és mongol nyelv téren” (Budapest, 1877).

1. A magyar-mongol párhuzamként Szentkatolnai Bálint Gábor a gyökre, ősszóra hívatkozik. Főleg Kresznerics Ferenc első magyar gyökszótárából dolgozik.
2. Szentkatolnai Bálint Gábor helyesen alkalmazza a szóelemzést: különbséget tesz gyökök, ősszók és toldalékok között.
3. Szentkatolnai Bálint Gábor a gyökrendszer ontológiáját (létezéstanát) is feltételezi. A legtöbb ősszó, gyök a hallás, vagy látás által képződött. Az első esetben a hangutánzók kelletkeztek. Az utóbbi esetben az ember szájával utánozta az alakot. Emiatt az ősszók, gyökök száma csekély de igen tág jelentésüek voltak.
4. Szentkatolnai Bálint Gábor szerint a gyökök nem betűk képletének, hanem tágjelentésű, igen rövid, jobbára egytagú szavak önhangzós, vagy mássalhangzós előhanggal és olyan mássalhangzós utóhanggal képezett része, amely az összónak leglényegesebb része, mert festői részét képezi.
5. Szentkatolnai Bálint Gábor három csoportot mutat be magyar-mongol párhuzamokkal:
1) “Az elsö szócsoport alapjául az ar-, er-, ir-, or-, ör-, ur-, ür- hangutánzó ősszót. vagy gyököt tartom mindazon jelentésekkel, a melyek az irgés, fürgés-, forgásféle mozgással természetesen vagy analogia szerint összefüggnek”: ir-eg, or-s-ó, ör-vény, f-er-eg, f-er-dik, p-er-eg, b-or-ít, f-ar, f-or-og, f-ür-ge, s-er-í, s-ír-ül, s-ür-ög, k—r és mongol megfelelöi.
2) Hangutánzók: “A második szócsoport, hangutánzók, alapszavát szolgáltatta az embernek azon hang, melyet az ember saját vagy más állat talpának, mint legelőször észlelt lapos tárgynak a földre tételénél hallott. A lapos tárgy e hang előidézhetésén kivül sajátsága az elterülés, belépés, továbba a könnyűség, s igy a lebbenés, lobbanás, mely azután a víz és tűz emelkedésére is analogia szerént alkalmaztatott”: ap-ad, t-ap-od, t-op-ot, t-ep-si, t-ep-s-ed, t-ap-o-gat, l-ap-o-gat, l-ap-i, l-ap-u, l-ap-úl, l-ap-ít, l-ep-csen, l-ep-ed-ö, l-ep-el, l-eb-eg, l-eb-ben, l-eb-bel, l-eb-in, l-ob-og, l-ob-ban és mongol megfelelői.
3) Alakutánzók. “Ezen harmadik szócsoport alapját képező am-, em-, om-, öm-, um-, üm- ősszót alakutánzónak tartom, mert e csoport megfigyelése után közös alapjelentésül a gömbölyűséget vehetni föl s valóban a fentebbi ősszó kiejtésénél minden ép nyelvérzékű altaji vagy turáni ember észlelheti is a száj gömbösödését. A gömbölyű testnek egyik kiváló tulajdonsága a gurulás, hömpölygés; de a mozdúlatlan képzelt gömbölyü test emlékeztethette a fajunkbeli ösembert egyrészt a magasságra (emel, domborodik), a teljességre, továbbá az együttességre, összeállásra, kumkorodása és másrészt a homorodása, göbésségre (mélység és ürességre)”:
1) h-em-per-eg, h-om-pöly-ög, h-en-ger-eg, h-en-ter-eg, öm-lik, om-lik, üm-ög
2) az együttesség alapjelentésével: em-el, h-om-p, h-om-pol, h-an-t, h-om-lok
3) az együttesség (kumás, kunkorodás, gomolyítás) alapjelentésével: g-öm-böly-eg, g-öm-böly-ü, g-öm-b, h-om-or-odik, k-om-or-odik, k-on-dor-odik, g-üm-ö, g-um-ó
4) b- előhanggal s a gömbölyüség alapjelentésével:
b-om-lik, b-om-b-ék, b-en-gy-el, b-im-bó, b-en-dö, b-eng, b-öng.
5) az am-, em-, om-, öm, stb. alakú gyök t, cz, sz, cs előhanggal az csomó (együttesség) alapjelentése mellett: t-om-por-a, t-öm-eg, t-öm-öszöl, d-öm-öszöl, gy-öm-öszöl, d-om-b, cs-om-ó, cs-om-bolyít, cs-im-bók
6) Az am-, em-, om-, öm stb. alakú alapszónak b-s, p-s alakjai: ép-, öb-öl, öv, öv, iv, üv-eg
7) kh elöhanggal: h-ab, h-op-olyag, h-öb-ör-cs, k-eb-el, k-öp-enyeg, k-öp-eszt, k-op-aszt, k-öp-ör-ödik, k-up-ás, g-ub-ás, g-öb-és, h-up-a
8) t, d, cz előhanggal.

Bálint Gábor a fenti példákkal kimutatja, hogy aránylag sok magyar-mongol gyökpárhuzam létezik, holott alig van párhuzam a két nyelv között a ragok szintjén. Ez azt jelenti, hogy a magyar-mongol nyelvi párhuzamok nagy régiek, akkor fejlödtek ki, mikor a két nyelvben még nem léteztek ragok, amelyekkel szóbokrokat lehet képezni.

Összefoglalás

A fenti elemzéséket a következö táblázatban tudjuk összefoglalni:

<TABLE id=table1 style="BORDER-RIGHT: medium none; BORDER-TOP: medium none; BORDER-LEFT: medium none; BORDER-BOTTOM: medium none; BORDER-COLLAPSE: collapse" cellSpacing=0 cellPadding=0 border=1><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: windowtext 0.5pt solid; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: windowtext 0.5pt solid; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: windowtext 0.5pt solid; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>szóelemzés

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: windowtext 0.5pt solid; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>gyök

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: windowtext 0.5pt solid; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>gyökök nyelvösszehasonlításban

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: windowtext 0.5pt solid; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>Magyar ösnyelv

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: windowtext 0.5pt solid; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>Kapcsolat jelentés és hangszerkezet között

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: windowtext 0.5pt solid; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>Dogmatikus nyelvrokonsági elmélet

</TD></TR><TR><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: windowtext 0.5pt solid; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>Hunfalvy

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>-

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>-

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>-

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>-

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>-

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>+

</TD></TR><TR><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: windowtext 0.5pt solid; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>Szentkatolnai Bálint

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>+

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>+

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>+

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>+

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>+

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: windowtext 0.5pt solid; PADDING-RIGHT: 5.4pt; BORDER-TOP: medium none; PADDING-LEFT: 5.4pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: medium none; WIDTH: 2cm; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: windowtext 0.5pt solid" vAlign=top width=76>-

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Ez a táblázat is világosan mutatja, hogy Szentkatolnai Bálint Gábor jobban értett a nyelvészethez mint Hunfalvy Pál és olyan korszerű koncepcíókat (fogalmakat), mint gyök, szóelemzés, stb. alkalmazta a magyar nyelv elemzésében és nyelvrokonsági fejtegetéseiben.



<HR align=left width="33%" SIZE=1>[1] Arany János ezt Szentkatolnai Bálint Gábor röpiratára írta, melyben a székely nyelvész panaszosan kikelt az Akadémia és a kultuszminisztérium ellen, hogy méltatlanul bánnak vele. Lásd Arany János: Akadémiai papírszeletek II, Összes költeményei, elsö kötet, Szépirodalmi könyvkiadó 1956.




[2] Szentkatolnai Bálint Gábor, Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén, Budapest, 1877.

[3] Hunfalvy Pál, Magyar Academiai Értesítö, 1851, Marc. 29.

[4] Arany János a Hunfalvy féle kutató programról, amely alapvetően tagadja a gyökrendszert és igyekszik a magyar szavak erdetét levezetni más nyelvekböl a következö leleplezö költeményeit írta:

Az ORTHOLOGUSOKRA
I
Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz,
Ami régi, az meg tót.

II
Motto: Üsd, nem anyád!
Közmondás
Boncold csak nyelvész! Hát baj, hogy az áldozat elvész?
Tartozik ez tereád?… Egy bizonyos: nem anyád!

III
A Nagy Munka
Szót, ragot és képzöt idegentől mennyit oroztál
Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat,
Miklosisch és Dankovszky nyomán s irigyelve bab’werjók’,
Egy sereg ifju tudós rád bizonyítja mohón.
S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hagy,

Most jön a német, oláh, új-görög és talián,
Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos
Ujító szellem vak dühe fúrt-faragott.
E nagy munka ha kész, (sietös!), a többivel aztán
Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.
(1881 vagy 1882)

IV.
Ahogy indult a nyelvészet árja;
Árpád nyelve csak ferdített árja.

Ezután már hát hiába
Küldtök vissza Ázsiába
Illünk az orosz igába,
A nagy Szláviába

(Arany János, Összes költeményei, elsö kötet, Szépirodalmi könyvkiadó 1956).


[5] Bevezetés az egyetemi magyar nyelvészeti tanulmányokba, H. Bottyánfy Éva, Horváth Mária, Korompay Klára, D. Mátai Mária, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.

[6] Hunfalvy Pál, Nyelvészeti nagy tennivalóinkról, Új Magyar Muzeum, Elsö folyam: 1850-1, Második kötet. Pest, Emich Gusztáv. 1851.

[7] Lakó, György, Rédei Károly. 1971, 1972, 1978. A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Budapest: Akadémia Kiadó.


[8] Edward Norris, Memoir on the Scythic Version of the Behistun Inscription (lásd: Erdy Miklos, A sumír, ural-altaji, magyar rokonság története; I. rész: a 19. század, New York, 1974).

[9] Hunfalvy Pál: A török, magyar és finn szók egybehasonlítása, Új Magyar Muzeum V. évfolyam, második kötet. Pest, 149, 1855.


[10] Hunfalvy Pál, Bábel Tornya, Budapesti Szemle, 1857.

[11] John Halloran szerint a sumír gyökök (V, CV, VC, CVC) megoszlása fordítottja a magyarénak: a két hangból álló gyök (VC, CV): 30%; CVC (70%). (Lásd John Halloran, www.sumerian.org/prot-sum.htm.)


[12] Ez az alapelv, hogy “hasonló hangszerkezet, hasonló jelentés” a sumírben is müködik. Lásd John Halloran, www.sumerian.org/prot-sum.htm: “The structurally-organized lexicon makes it easy to see that words having the same consonant are often related in meaning. Certain sets of abstract ideas are associated with each consonant.”


[13] Gróf Széchenyi István, Kelet népe 1841, 16 ol.

Gyimóthy Gábor:Ami a Nyelvleckéből kimaradt

Gyimóthy Gábor

Ami a Nyelvleckéből kimaradt
(további, a helyváltoztatással kapcsolatos igék)

Ha az ember külföldön van
és ott nyelvet tanul,
előfordul, verseket ír
meggondolatlanul.
Így történt ez énvelem is,
majd huszonnégy éve,
hogy magyarul írtam verset,
olaszt félretéve.
S ez a vers, mely felsorolás
-- ilyen csodát ki látott? –,
ímél által, újságokban
bejárta a világot!
Erre akkor nem gondoltam,
s bár itt nincsen teljesség,
hogy a versből sok kimaradt,
bizony nem csak sejlett rég.
És bár nem tanácsos lovat
agyonlovagolni,
tán nem okoz nagy bajt majd a
tovább sorolt holmi.
A régi vers alakzatát
átveszem hát "metódul",
és remélem, a sok ige
a szövegbe betódul :
Sokat kutyagolt a vadász
s nyúlra vágyik húsul,
kutyáját, bár uszítaná,
az nem uszul, búsul.
Így aztán, ha embere sincs,nincs akivel hajtat,lábát szedi s a nyúl utánsajátmaga kajtat..
A rossz kutya elbarangol,
kalandozik, csámborog.
Hívásra sem jön, csak bolyong,
erdőn, mezőn kujtorog.
Eközben a rókák gyorsan
kotorékba kúsznak,
s a magasban a vadlibák
Délnyugatra húznak.

A vezérlúd annak örül,
hogyha jár, nem kacsázik,
s hogy a nyulat űző vadász
most nem őrá vadászik.
A csikós a pusztán nyargal;
vad az úton átvált;
sereghajtó őz is fürgén
szedegeti lábát.
Jó katona puska-závárt
nem holnap, de ma zsíroz,
s ha menetel – noha fáradt –,
énekelve masíroz.
A rendőr az épületbe
fegyvert rántva behatol;
a bankrabló megpattan bár,
a géppisztoly zakatol.
A tolvaj meg odébbáll,
elillan vagy megugrik,
ám így viselkedni – tudjuk –
hasznos bár, de nem illik.
Hülyére vert csapatunkat
megtarthatjuk mi "csődül".
Nézősereg a pályára
üvöltözve becsődül..
Ott azután rohangászik,
futkározik, szaladgál,
pedig azt hitték, majd megáll
a körbevont szalagnál ...
Cserebogarat a fáról
csak hajnalban ráztál,
mert akkor a bogár merev
s a földön sem mászkál.
A lábad a sekély folyón,
hogyha kell, hát átgázol,
ám ha nagyon hideg a víz,
a csontodig átfázol.
A vén diák, ha “megérett”,
nem bukdácsol, ballag.
Galoppozó lovak alatt
pergőn porzik parlag.
A mocsárba csúszott kanca
kilábol, kikecmereg,
ám ha nem sikerül neki,
kihúzzák az emberek.


A szarvas eliramodik,
a kivert eb eliszkol,
a medve meg cammog s bizony
tiszta állat, de piszkol.
A székely, ha kirándul, tán
hegyoldalon cöklet*
és kerül, ha útjában áll
szürke szikla-szöglet.
Ugyanő, ha olyat tett, mit
jó ha meg nem keserül,
fogja condragúnyáját s a
korcsmaajtón kisirül*.
A legény a söntésajtón
meg bependeredik,
noha elhatározta, hogy
már nem iszik – pedig...
Aztán kitántorog onnan,
szédeleg és támolyog.
Ingadozva tévelyeg, vagy
ha úgy tetszik, imbolyog.
A kerengő dervis kereng,
hiszen nevében a szó.
A gyerek elcsalinkázik
s szentül hiszi, hogy az jó.
Kecskegida öklelgetve,
ugrándozva szökdécsel,
szinte összetéveszthetnénk
egy óriás-szöcskével.
Egy rokkant az úton jövet
hazafelé sántikál,
átdöcög egy pallóhídon
és időnként meg-megáll.
A puli a labda után
vakkantgatva szökdel,
ha te kapod el a labdát,
arra vár, hogy lökd el.
A ház népe sürög-forog,
esküvőre készül,
térül-fordul, lót-fut, siet. –
A menyasszony szépül.
A vőlegény csetlik-botlik,
sertepertél, jöszmékel,
vendég lányokkal szemezget,
barnákkal s a szöszkékkel.
Csodanőt néz ki magának,
nem is látott még ilyet !
És a lány elindul felé,
ám mellette elsiet ...
Eközben a gyereksereg
sürgölődik, téblábol,
szétszedné a házat is tán,
ha nem lenne téglából ...
A nagyapó is lecsoszog,
a ház körül járkál;
megjöttek az örömszülők;
mért, te kire vártál?
Lakli fiú caplat elő:
a menyasszony öccse.
Húgocskája hetykén lépdel,
ne felejtsék őt se!
Karcsú cica az udvaron
sétál, csöndben mendegél,
szomszéd macska fújva hátrál,
ő itt bizony meg nem él!
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Itt sincs vége az igéknek,
se nálam, se nálad.
Serénykedhet a magyarban
“igevonó” állat ...
Mindkét vers csak fölsorolás
-- örülök, hogy értem!
Anyanyelvünk itt a csodás,
nem enyém az érdem!!

Zollikerberg, 2008. IX. 7.

Csak azokat a szavakat emeltem ki, amelyek az előző versben nem fordultak elő.
* A két megjelölt szót Wass Alberttől tanultam, néhány héttel a vers megírása előtt, nyilván az erdélyi szókincshez tartoznak.