Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

egy szó, ami nekem a legszebb, jelentése csak hosszasan magyarázható:
keserédes

Radnóti Miklós:
Keserédes

A felleg zsákja pattan,
víz csurran és riadtan
órjási hangya fut.

Villámok tőre surran,
dörgés gurul le túlnan,
de máris kékbe hull.

A záporfelleg öccse,
földönfutó ködöcske
a sárban hentereg.

Napfény lehellget rája,
megég apró ruhája,
s pucéran füstölög.

A földre ázott, fényes
levél alatt szemérmes
szamóca bujdosik.

Gödörbe gyűlve néhol
kis tócsa bugyborékol
és tudja, meddig él.

S ki tudja meddig élek?
lebbenj csak könnyű ének,
vidám lehelletem!

(1936)

<table style="width: 503px; height: 78px;" border="0"><tbody><tr><td width="100%">Reginának még egy "keserédes"

Babits Mihály:

Keserédes

</td> <td>
</td> <td>
</td> <td>
</td> </tr> </tbody></table> Tiszta édesség volt a lelked
az enyém tiszta keserűség.
Óh, hogy öntöttem, hogy keverted,
s egy erős Isten fújta tűzét
vak kovács - a bolond kohónak,
mely ízek ötvényét koholta.
Ki mondja meg ma már, mi volt a
tied, s mi volt enyém? A szónak
mily kémiája? Vert eleggyé
összehulltunk, balga tömecspár.
Keserű-eggyé, édes-eggyé,
ezer-eggyé! Ki mondja meg már?
Mert semmi azt nem tudja tenni
sem szépidőnkben, sem telünkben
hogy ezután ne fogna lenni
halálig minden keserünkben
valami különösen édes,
csúf bajainkban gyönyörű íz;
sem hogy ne lenne minden édes
nekünk egyszerre keserű is.
Igy járunk, keserédes ikrek,
egyedül is örökre duplák.
Szemeink elvarázsolt tükrök,
füleink a visszhangot zúgják.
Egymást foganjuk s szüljük egyre
lelkünk ízét keverve tarkán.
Míg majd a végső Lakomában
elolvadunk az Isten ajkán.
<hr>

TALÁLTAM A NETEN! Szerzőjét nem találtam.


Ha ha ha... Hi hi hi.. Hu ha..!!
A magyar nyelv - Csupa H betűvel


Helgám!

Hazám határait hátrahagyva, három hétig Hegel Heyne honában Hannoverben Hamburgban helyettesítettem hivatalos honoráriumért Hansot és Herbertet.

Hetedikén hétfőn hárman Hédivel Hugóval, (Holland házaspár) Hágából, Helsinkibe hajóztunk.

Hédi horgolt hímzett.

Hugó heverészett, hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon.

Hajósaink hevenyészett hálóval horoggal hitvány heringet halásztak.

Hajónkat hamarosan hömpölygő hullámok háborították, halászcsónakként himbálták, hányták Herkulesünket.


Helsinki hídjai, hétemeletes házai, hatalmas hengerműve, hőerőművei hatásosak.

Harisnyagyárai, húsüzemei hetedhét határban híresek.

Huszonharmadikán hangversenyen Händel, Haydn, Hubai hegedűversenyét hallgattuk.

Hébe-hóba hülyéskedtünk, hotelünk halljában huncutkodtunk, hatásos históriákkal hárijánoskodtunk.

Havazik Helsinkiben. Hó hull háztetőkre, hídakra, halpiacokra.

Hódprémet, hócipőt, halinacsizmát hordanak.

Hómunkásaik helytállását három havilap hírdeti.

Hannoiból háborús híreket hoznak, heves harcokról, holnapi hidrogénbombákról.

Harctereken háborútól, himlőtől, hastifusztól, hepatitisztől hullanak hajszolt halandók.

Hőmérőnk higanyszála hajnalban húszig húzodik.

Háromnegyed hétkor hosszan hangzik Helsinki harangszava.

Hiva, huomenta! (jó reggelt)

Hallani helyenként.

Hotelünk hangulatos, hanem hálószobáink huzatosak, hidegek.

Helységeiben hintaszékek, heverők háziszőttesekkel.

Heveny hörgő huruthoz hamar hozzájutottam, hevertem huzamosan.

Hotelbéli hálótársaink hűvösek, hozzánk. Hugó hajnali háromkor horkol helytelenkedik, hangulatuk haragosra hanyatlik.

Hideg hétköznapokon ha hétkor holdfénynél hólabdázunk, hokizunk, helsinkiek helyeslő huj huj haját hallgatjuk.

Hétvégi hóbortunk hógolyózás.

Hokizás helyett hol huszonegyezéssel, hol hubertusz hörpintgetésével hevülünk, hűségünket holtig halasszuk.

Hédi Helsinki hölgyekkel hímző hobbijának hódol.

Holnapra helikopterrel Hamenlinába hívnak Hejkéék.

Harmincezres helység, hazai hatvanunkhoz hasonlít.

Hadtörténész haveromnál, Hejkééknél hálok.

Hiába hagytalak Helgám Hegyeshalomnál, harmatarcod, hattyúnyakad, hollóhajad, hazaszólít Hejkéék honából. Hazahív Hungária!

Hosszú hontalanságomból, húsvétra hazaérkezem hozzátok Hevesbe.

Hermelinbunda hízelegne hiúságodnak ha hozzáférhető?

Hajnalkának helyes hósapkát, Hubának hullámvasútat helyeztem hátizsákomba, Hugónak homokozójátékot, horgászfelszerelést hozok.

Hármótok hijján honvágyam hétről-hétre hatalmasodik.

Hiszem, hogy húsvétkor hiánytalanul helyreáll harmónikus házasságunk, Hevesben, házunkban húsvétolhatunk.

Helsinkiben halak havának huszonhetedikén

Hű Henriked

<center> ADY ENDRE:

Mostoháim a Betűben

</center> <table class="sorokcsoportja" align="left" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style=""><table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" align="center" width="100%" nowrap="1">Ujjuk tintás, arcukon betűs bánat.</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" align="center" width="100%" nowrap="1">Állnak,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" align="center" width="100%" nowrap="1">Mintha testvéreim volnának.</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> </tbody></table><table class="sorokcsoportja" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style=""><table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" align="center" width="100%" nowrap="1">Lángolnak szennyesen és ifjan vének.</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" align="center" width="100%" nowrap="1">Égnek,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" align="center" width="100%" nowrap="1">S nem tudják, hogy miért, szegények.</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> </tbody></table><table class="sorokcsoportja" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style=""><table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" align="center" width="100%" nowrap="1">Tudnak ördög-konyhán mérget kavarni,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" align="center" width="100%" nowrap="1">Marni,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" align="center" width="100%" nowrap="1">S nem tudnak se élni, se halni.</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> </tbody></table><table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" align="center" width="100%" nowrap="1">De bánat ül mégis mindnek az ajkán</td> </tr> </tbody></table><table class="sor" align="center" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" align="center" width="100%" nowrap="1">Csalfán.</td> </tr> </tbody></table>

Reményik Sándor : Az Ige


Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!

Salamon Ernő: Ma az ember úgy hányódik



Ma az ember úgy hányódik, mint a levél a vizen.
Hogy egyhelyben megülhetne, megállhatna? Nohiszen...
Búcsúzik attól, amit lát, száll, elhagyja otthonát,
táját, ízes ivóvizét, napos, homokos nyarát.

Ismerek itt minden embert, tudom a dombok nevét,
ismerem a hosszú őszök szépsugarú melegét,
itteni föld nyárja-napját, esőízű tavaszát,
irgalmatlan teleinek szép kékcsillagú fagyát.

E vidékek szegényeit szavaikkal szólítom,
sok súlyos gondjaik tűntét dalaikkal áhítom.
Kísérőm az életemben, pártfogóm, igaz tanúm,
örömömnek eredője, bánatokra jó szavúm:
szép, egyetlen anyanyelvem. Miatta nem megyek el.
Aki elmegy, dadogó lesz, soha már nem énekel.

Ti, örökké névtelenek, szép szakállas őseim,
számlálatlan századokon földbeköltözöttjeim,
riadalmas életűek (jól tudom: nem gazdagok!),
köszönöm nektek hogy ide, éppen ide hoztatok!

József Attila: Talán eltűnök hirtelen

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

Ágnes Vanilla feldolgozásában szívet rengetően hangzanak József Attila versei. Már repesve várom, hogy végre megjelenjen a Radnóti lemeze is.

[FONT=Arial, sans-serif]Polgár Julianna[/FONT]

[FONT=Arial, sans-serif] Gyönyörű Gyöngyszavúmnak[/FONT]

[FONT=Arial, sans-serif] Gyönyörű Gyöngyszavúmnak[/FONT]

Tóth Árpád

HEGYI BESZÉDEK FELÉ


Még van, hogy bennem horgadozva, fájva
Dal indul, sír a kedvem szárazfája,
Csöndes cigány, megpengetem a nyűtt,
Bús hegedűt.
De hajh, ez már nem az az ifju bánat,
Mely csupa kéj volt, s édesedve támadt,
Mint holdsütötte halk hangszeren át
Szűrt szerenád.
Ebből immár alig lesz édes ének,
Üdvözletül a költő édesének,
Nehéz hang érdesíti itt-amott
A futamot.
Víg füstölőszert, lágy rímet halomba
Hasztalan szórok lobogni dalomba,
Sercegve gyúlnak, dérvert venyigék,
A tört igék.
Ökörnyál csillog künn az őszi aljban,
Egy-egy deres szál csillog már a hajban,
Elszállt az élet, a nóta se hű,
Vén hegedű!
De ne bánd, ha már nem tudod a régit.
Sírd az újat, ó, az is kielégít,
Nem édes, nem tüzes, nincs benne báj,
De jó, ha fáj!
Bár hangja dadogóbb, és fénye ritka,
De - érzed? - mélyebb, s - érzed? - több a titka,
S nemcsak magad fájsz benne, de a tág
Egész világ!
S mintha olykor a gyarló földi dalban
Hangját próbálná halaványan, halkan
Valami égből üzent, messzi, szép
Hegyi beszéd!
Ne bánd hát, hogyha horgadozva, fájva
Dalokba kezd a kedved szárazfája,
Lelkem, csöndes cigány, pengesd a nyűtt,
Vén hegedűt!

Ábrányi Emil : MAGYAR NYELV


Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vón, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Őrző oltárrá válik a kebel.
Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme,
S erős, szilárd, mint hősök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!
Minden, mi fejben vagy szívben fakad,
Tőled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplő bibort!
Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje
Holdvilágos, langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,
Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem...
*
Hát a csapongó
Gyors szavu tréfák
Játszi szökését,
Festi-e más nyelv
Oly remekűl?
Pattog a víg élc,
Ám sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész!...
*
Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendűl benne, mint egyház harangja
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át!...
*
Ciklops pőrölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bősz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elő.
Százak keze vág, százak keze lő.
Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
Rázkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng!...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart!
-------------------------------------------------
Hatalmas, szép nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kisérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsőt rebegve,
Végsőt sóhajtva!
- 1885. -

Zágorec-Csuka Judit:

Márciusi szélben


Márciusi szélben,
arculcsapott fényben,
megtépetten, de törve nem
Petőfi szellemében leng
a zászlód, még szívedben
dobban egy ágyúdörej,
szégyentelenül pirosban, fehérben
és zöldben vessed meg az ágyad,
hinned kell egy segesvári szélben,
egy nyelvben, egy közös útban, egy
közös múltban, hajszálgyökereidben,
őseidben!
Hinned kell, hiszen hited, fiad, anyád ideköt!

„Anyámnak anyja adott ízes igét...“
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Oktatási, Tudományos és Kulturális szervezete (UNESCO) figyelt fel elsőként az anyanyelv fontos szerepére az emberiség életében és 1999-ben február 21-ét anyanyelvi világnappá nyilvánította.

<table class="cs_img" align="left" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td align="center"> </td></tr><tr><td class="caption" align="center">A Petőfi kultúrkör szavalókórusa </td></tr></tbody></table>A világon ma mintegy 7.000 nyelvet beszélnek, erős az asszimiláció, a kisebbségek nyelvei lassan elvesznek, hiszen egyes nyelveket már csak ezren beszélnek. A magyar nyelv egyike azoknak a nyelveknek, amelyet 10 milliónál többen tekintenek anyanyelvüknek.
Becsén 2008-ban szerveztek első ízben ünnepséget az Anyanyelv Nemzetközi Napja alkalmából. Az ünnepséget, amelyet a Népkönyvtár és a Petőfi kultúrkör szervezett, február 21-én tartották meg a kultúrkör kistermében.

Kinka Erzsébet, a Népkönyvtár megbízott igazgatónője az anya-nyelv fontosságáról szólt. „Viharos változásokhoz szokott világunkban nem érzékelünk olyan jelenséget, amelyek természetesek, örökkévalók, csak a hiányuk ébreszt rá bennünket arra, hogy mennyire nélkülözhetetlenek. Ilyen az anya-nyelv, amelynek immár világnapja van, nemcsak a miénknek, hanem mindenkiének. Az anyanyelv a lélek beszéde. Törvénye olyan, mint a zenéé. Ha akarom, csupa lágyság, csupa érzelem.“
Költőink anyanyelvvel kapcsolatos gondolatait Kéringer Karina, Péter Dianna, Rókus Zoltán és Karácsonyi Gabriella tolmácsolták, míg az anyanyelvről szóló legszebb gondolatokat a Petőfi kultúrkör szavalócsoportja mondta el.

Varnyú Ilona, a Községi Tanács oktatási és művelődési megbízottja az anyanyelv szerepéről és jelentőségéről beszélt, hiszen szerinte egy nép tükre, lényege és önkifejezése a nyelv. „A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Ha itt idegbénulás áll be, megérzi az egész szervezet. Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberség“.

A Petőfi kultúrkör és a Népkönyvtár az anyanyelv napja alkalmából kéréssel fordultak a község iskoláihoz, és minden intézményből egy-egy fogalmazást kértek „Anyámnak anyja adott ízes igét...“ címmel. Írások érkeztek a becsei és a péterrévei Samu Mihály, a bácsföldvári Svetozar Marković, a becsei Petőfi Sándor és Sever Đurkić általános iskolákból, valamint a Műszaki és a Közgazdasági-Kereskedelmi középiskolákból. Az est során Jablonszki Ágota, Gallusz Csilla, Kovács Kálmán, Csernyák Huba és Tumbász Norbert olvasták fel fogalmazásaikat.

Az est további fellépői között volt Sterbik László és Molnár Róbert hegedűkettős, ők Stevan Milosavljević kíséretében magyar népdalokat és Brahms Magyar táncát adták elő. A Petőfi kultúrkör Kiscimbora együttese és Csikós zenekara is fellépett, a magyar nyelv szépségét, dallamosságát és lágyságát az A Prima Vista együttes megzenésített versei érzékeltették.

„Az anyanyelv erőforrás. Birtoklása egyedülállóan nagy élmény, kivételes lehetőség, az élet ragyogó ajándéka, örökség, jog és kötelesség. Erre figyelmeztet bennünket Kölcsey is: „Tiszteld s tanuld más népek nyelvét is, de soha ne feledd: miképpen idegen nyelveket tanulni szép, a hazait művelni kötelesség!“ A nyelvvel törődni, készségeit, használatát megismerni, megismertetni gyönyörű feladat. Nap mint nap kemény küzdelem, főleg kisebbségi sorsban. Igen, nagy és gyönyörű az örökségünk, áldozatos kezek, lelkiismeretes gondoskodás által jutott el hozzám, hozzánk, a XXI. század emberéhez is az anyanyelvünk. További sorsa, ne feledjük, már rajtunk is múlik“, mondta zárószavában Kinka Erzsébet, majd Kosztolányit idézte: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok“.

„Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédedből ismertetel hamisnak”
Máté 12, 37