Kedves Ernő!
Tudom, hogy vannak determinisztikus vallások, de a bibliai hit nem az. Az emberi test jövőbeni állapota sokkal determinisztikusabb a fogantatás pillanatában, mint a sorsa. Pedig a fogantatás megtörténtekor még csak két sejt találkozott, épphogy elindult az osztódás, azaz elkezdett a rendszer bootolni. Azok a hatások amelyek a gyermeket érik az anyaméhben illetve a születés után, egészen a felnőtté válásig mind-mind befolyást gyakorolnak a végeredményre. Sőt, az illető életmódja is befolyást gyakorol a test későbbi állapotára.
Az emberi sors ennél jóval képlékenyebb, és bonyolultabb. A vallásos ember gondolja azt, hogy a sorsa kizárólag rajta kívül álló szellemi tényezőktől függ, a materialista ember pedig azt, hogy fizikai és társadalmi tényezőktől, valamint a saját döntéseitől. A Biblia által feltárt kép ennél jóval árnyaltabb. Az, ami determinisztikus az az, hogy aki megszületett, miután leélte a földi életét, az továbbra is létezik, méghozzá test nélkül, egészen a feltámadásig. Akkor minden ember visszakapja a testét, méghozzá örökkévaló testként kapja vissza, azután a végítéletnek megfelelő végleges helyre kerül az örökkévaló testében. Ezek mind determinisztikusak. Nem determinisztikus azonban az, hogy az ún. utolsó ítélet mit fog kimondani, ez most dől el, itt a földi életünk során. Nem létezik olyan, hogy sors könyve. Nincs minden előre megírva. Mi nem egy regény szereplői vagyunk, akiknek egy felsőbbrendű író határozta el az életpályáját miután nekifogott a regényének, de legkésőbb akkor, amikor kitalálta a mi karakterünket. Vannak determinisztikusnak tűnő dolgok, amelyek nem abban az értelemben azok, mint például a karma elmélete. Ezeket egyszerűen tényeknek lehet nevezni, szellemi-erkölcsi háttérnek. Az ember sorsát bizonyos mértékig meghatározza, hogy hová született. Ez azonban nem egy előre lefektetett sínpárhoz hasonló, vagy ha mégis, azt nem a Mindenható Isten fektette le, hanem az ember ősei, és ez nagyon sok esetben eredményez már-már determinisztikusnak tűnő kötöttségeket.
Ezt úgy tudnám érzékeltetni, hogy egyáltalán nem szükségszerű, hogy nekem, aki Magyarország középső fertályán lakom, leharapja a lábamat egy cápa, szemben például egy gyöngyhalásszal. Ha volna pénzem - ahogy nincs -, dönthetnék úgy, hogy elmegyek a Karib-tengerre és búvárkodom. Ebben az esetben azonban exponenciálisan megnőne az esélye annak, hogy egy cápa leharapja a lábamat. Ha azonban ez be is következne, az determinizálná a hátralévő életemet. Erre azonban egy gyöngyhalásznak sokkal nagyobb az esélye a születése pillanatában, mint amennyi nekem volt. Ha azonban korábban úgy döntöttem, hogy nem elégszem meg azzal, hogy elverem a pénzemet a karibi térségben, hanem odaköltözöm, akkor ha az én lábamat nem is harapja le a cápa, de a gyerekeimnek és az ő gyerekeiknek az esélye sokkal, de sokkal nagyobb erre, mint amekkora nekem volt, mielőtt odaköltöztem volna. De ők is dönthetnek úgy, hogy elköltöznek onnan például Magyarországra, ahol nem élnek cápák, de ez nem biztos, hogy ugyanolyan könnyen fog nekik menni, mint ahogy nekem ment az elköltözés. Ehhez hasonlóan működik, amit fentebb szellemi-erkölcsi háttérnek neveztem.
A Biblia szerint a természetfeletti valóságban két egymással kibékíthetetlen fél küzd az emberek sorsáért. Az egyik azért, hogy megmentse, a másik azért, hogy elveszítse. De ezek egyike sem tud az ember nélkül tenni az ember mellett, vagy az ember ellen, mert nem ők döntik el, hogy az adott ember kihez tartozik, hanem az ember, bár alapesetben valóban a Sátán kezében van a tulajdoni lap, azt azonban nem tarthatja meg, ha az ember máshogy dönt. Ezért mondtam már többször, hogy a csata kimenetelét nem az határozza meg, hogy melyikük erősebb, hanem az, hogy az ember melyik mellett áll. Az fog győzni az ember életében, amelyiknek az ember megengedi. A szellemvilágban egyértelmű, hogy Isten erősebb, mint a Sátán. De az én személyes életemben az lesz az erősebb, amelyiknek engedek. Sajnos sok ember szőröstől-bőröstől átadja magát a gonosznak, ezért olyan a világ állapota, mint amilyen. Amikor egy ember enged a gonosznak, a világ annyival gonoszabb lesz. Amikor valaki enged Istennek, annyival jobb lesz. De mielőtt te vagy bárki más elővenné a középkori dolgokat, megjegyzem, hogy azok a bizonyos máglyák nem Isten, hanem a Sátán akaratából lettek meggyújtva, ahogy azok az emberek, akik meggyújtották nem Istent, hanem a Sátánt képviselték, még akkor is, ha ezt Isten nevében tették. Ez is csak a Bibliát igazolja, mert ez is előre meg volt prófétálva Jézus által, vagyis, hogy lesz idő, amikor azok, akik zsidókat, keresztényeket, vagy bárki mást gyilkolnak, azt hiszik, hogy ez által Istent tisztelik és képviselik, mindezt pedig Krisztus nevében teszik.
Olyan kár, hogy csak "tetszik" "nem tetszik" opció van és nincs olyan, hogy "tetszik, de nem mindennel értek egyet".
)
