Óvónőnek tanulok

moona.pr témája a 'Pedagógusoknak' fórumban , 2009 Május 24.

  1. Sasa75

    Sasa75 Állandó Tag

    Szia! Egy mese tervezettel tudok segíteni. Remélem feltudod használni.
    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if !mso]><object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id=ieooui></object> <style> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </style> <![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> [FONT=&quot]
    [/FONT]
    [FONT=&quot]IRODALMI NEVELÉS TERVEZET[/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot]A tevékenységi forma neve:[/FONT][FONT=&quot] Irodalmi nevelés[/FONT]
    [FONT=&quot]A tevékenységi forma helye: [/FONT][FONT=&quot][/FONT]
    [FONT=&quot]A foglalkozás ideje:[/FONT][FONT=&quot]
    [/FONT]
    [FONT=&quot]A tevékenység vezetője: [/FONT][FONT=&quot][/FONT]

    [FONT=&quot]Korcsoport:[/FONT][FONT=&quot] vegyes (3-7 év)[/FONT]
    [FONT=&quot]A fejlesztés tartalma:[/FONT][FONT=&quot] Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj[/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot]A fejlesztés előzményei: [/FONT]
    [FONT=&quot]- mesekígyó- melyen a gyerekek ülnek a csoportszokás alapján, s ez az eszköz a mesemondásra[/FONT]
    [FONT=&quot]- beszélgetés a családról, a generációkról, házimunkákról[/FONT]
    [FONT=&quot]- játéktéma: varázslás- varázspálca, varázsasztal[/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot]A fejlesztés feladatai:[/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]

    • [FONT=&quot]Esztétikai nevelési feladatok:[/FONT]
    [FONT=&quot]- irodalom megszerettetése mélyen átélt előadásmóddal[/FONT]
    [FONT=&quot] - esztétikai élmény nyújtása: hangsúly, hanglejtés, hangszín változtatásával, s ezek segítségével[/FONT]

    • [FONT=&quot]Anyanyelvi nevelés:[/FONT]
    [FONT=&quot]- [/FONT][FONT=&quot]élénkítés eszközeinek és indulatszók hangsúlyozásával a gyermekek szókincsének bővítése, fejlesztése[/FONT]
    [FONT=&quot]- [/FONT][FONT=&quot]szókincsbővítés szómagyarázattal pl.: szolgálni- dolgozni; tüstént- azonnal[/FONT]

    • [FONT=&quot]Erkölcsi nevelés:[/FONT]
    [FONT=&quot]- [/FONT]közösségi érzés fejlesztése, együttes élmény nyújtása a közös mesehallgatással, a közös átéléssel
    [FONT=&quot]- [/FONT]a mese mondanivalójának közvetítésével becsületességre nevelés
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot]Fejlesztés módszerei[/FONT][FONT=&quot]: bemutatás, beszélgetés, magyarázat, ismétlés[/FONT]

    Munkaforma: frontális
    Szervezeti forma. kötetlen
    [FONT=&quot] [/FONT]

    [FONT=&quot]Kidolgozás [/FONT][FONT=&quot](a tevékenység várható menete)[/FONT]

    [FONT=&quot] [/FONT]

    [FONT=&quot]I. [/FONT][FONT=&quot]Motivációs lehetőségek[/FONT][FONT=&quot]:[/FONT]

    [FONT=&quot]- [/FONT][FONT=&quot]játéktéma: varázslás a szőnyegen varázspálcával. Beszélgetés a varázslókról, bűvészekről (cirkuszról).[/FONT]

    [FONT=&quot]- [/FONT][FONT=&quot]Beszélgetés a családról vagy családos játék közben utalok a mese cselekményére[/FONT]

    [FONT=&quot]- [/FONT][FONT=&quot]A mesekígyó elővételével utalok rá és invitálom a gyermekeket a mesehallgatásra.[/FONT]

    [FONT=&quot] [/FONT][FONT=&quot]. [/FONT]

    [FONT=&quot] [/FONT][FONT=&quot] [/FONT]

    [FONT=&quot]II. [/FONT][FONT=&quot]A tartalom feldolgozásának várható menete:[/FONT]
    [FONT=&quot]A mese szerkezete, esztétikai sajátosságai[/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot] Az előadás módja[/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]

    • [FONT=&quot]A szegény ember elküldi a 3[/FONT]
    [FONT=&quot]fiát szolgálni A „három”, mint bűvös szám [/FONT]
    [FONT=&quot]3 fiú, 3 esztendő, 3 ajándék kiemelése[/FONT][FONT=&quot][/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]

    • [FONT=&quot]Ahogy letelt az idő, az öreg Tagoltan, lassan, mélyebb hangon[/FONT]
    [FONT=&quot]mindhármuknak ad valamit szólaltatom meg az öreget.[/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]

    • [FONT=&quot]„ A kocsmáros belopózott és Emelkedő, ereszkedő[/FONT]
    [FONT=&quot] kicserélte…” dallamvonal.[/FONT]
    [FONT=&quot] „…amelyik pontosan Hangsúlyos.[/FONT]
    [FONT=&quot] olyan volt…”[/FONT]
    [FONT=&quot] 4. „…kapták magukat… elverték Ereszkedő dallamvonalú.[/FONT]
    [FONT=&quot] …se vitte el szárazon…”[/FONT]
    [FONT=&quot]5.„…nem tudott fizetni…[/FONT]
    [FONT=&quot] …ő bizony elveszi a gúnyáját, Fokozott hangerő, hangsúlyos[/FONT]
    [FONT=&quot] ha nem fizet vagy becsukatja…” ejtés.[/FONT]
    [FONT=&quot] „Jaj, jaj! Hagyd abba a verést!” Félelem, ijedtség állapota- [/FONT]
    [FONT=&quot] Mimikai eszközökkel erősítem.[/FONT]
    [FONT=&quot] 6. A „gonosz” pórul jár,[/FONT]
    [FONT=&quot] a jó elnyeri méltó jutalmát.[/FONT]
    [FONT=&quot]„a kocsmáros behozta az asztalt Ereszkedő dallamvonalú, tagoltan[/FONT]
    [FONT=&quot]meg a szamarat és odaadta” adom elő.[/FONT]
    [FONT=&quot]„otthon elmondta” Feszültségfeloldás, a mese[/FONT]
    [FONT=&quot]„volt már mit enni” cselekménye a végéhez[/FONT]
    [FONT=&quot]„nagyon boldog lett” közeledik.[/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot]Hatásszünet.[/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot]III.[/FONT][FONT=&quot]. [/FONT][FONT=&quot]Befejezés:[/FONT]
    [FONT=&quot]- [/FONT][FONT=&quot]igény szerint újramesélés, beszélgetés[/FONT]
    [FONT=&quot]- [/FONT][FONT=&quot]más tevékenységek ajánlása: meseillusztráció; babakonyhában „teríts asztalt” játszunk; Lipem-lopom a szőlőt/ének/; közös bábozás.[/FONT]
     
  2. sziszikeccs

    sziszikeccs Állandó Tag

    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if !mso]><object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id=ieooui></object> <style> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </style> <![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Az óvodáskorú gyermek beszédfejlődési folyamatának sajátosságai.

    Az óvodáskorú gyermek beszéde minőségileg és mennyiségileg is változik.
    A beszéd és a kommunikációs képességek fejlődését az óvodáskorúak esetében is a gyerek:
    1. anatómiai- fiziológiai adottságai, (3-7 éves korban folyamatos)
    2. a környezet, amelyben beszéltetik,
    3. és a nevelés befolyásolják.
    A beszédfejlődés pszichológiai alapjai: ingerületi és a gátlási folyamatok fejlettek. De beszédben gyakran a gátlási folyamatok uralkodóak, az óvped. feladata különböző módszerekkel feloldani.
    Érzékelés, észlelés: érzékszervei hasonlóak a felnőttekéhez, de fejlődés során teljesednek ki a funkcióik.
    Látás: vezető szerepe van. Már nem kell a tárgyat érzékelnie, elég, ha látja. A színeket cselekvésben tanulja meg. A szemlencse akkomodációja 6 éves kor után (közeli-távoli tárgy) fejlődik a legintenzívebben.
    Tapintás: továbbra is jelentős szerep.
    A mozgás és az észlelés, soha meg nem szűnő kapcsolatban van. A mozgás tudatos fejlesztése révén több fejlesztési területet is befolyásolunk (beszéd). A játék és a ritmus is befolyásolja a beszédet (mondóka, vers).
    A nagymozgások 3-6 éves korig energiatakarékosabbá válik. Nyelvi információkkal kísért mozgásos megtapasztalás jellemző.
    A finommozgások 3-7 éves korig intenzíven fejlődnek. Vizuális tevékenység pl. gyurmázás közben tevékenységüket hangos beszéddel kísérik.
    Hallás fejlődése a beszédmegértés szempontjából fontos. A beszédprodukció szempontjából is meghatározó. A 3-7 évesek a beszédet csak akkor fogják fel, ha az a mindennapi beszédnél nagyobb hangerejű.
    A strukturált egész felfogása 6-7 éves korra alakul ki. A rész- egész összefüggését helyesen ismerik fel.
    3-4 éves: egysíkú szókincs, térviszonyokat mutogatással határozza meg, kezdetleges kifejezés jellemzi. A tükör alkalmazása segíti a testmodell és az énkép kialakítását.
    6-7 éves: jól tájékozódik közvetlen környezetében. Csak élmény gazdag, sokoldalú megtapasztalásban, változatos tevékenységgel lehetséges a fejlesztése.
    Formák megkülönböztetése óvodáskorban alakul ki.
    Időészlelésük alacsony fejlettségű, nehezen fogja fel a ma, most, tegnap jelentését.
    Mesehallgatás a beszédfejlesztés fontos eszköze. Mesehallgatás közben könnyen megjegyzik a cselekmény időrendi sorrendjét.
    Gondolkodás: a beszédhez kötötté válik, szóingerre szóval válaszol. 3 évesnél a cselekvéshez kötött, a nyelvi gondolkodás fokára 6-7 éves korára jut el. 4-5 éveseknél kialakul a monológ beszéd (hangosan gondolkodik). Az óvodai tevékenységek mindegyike értelmi fejlődést eredményez.
    Figyelem: önkéntelen figyelem túlsúlya jellemző. A szándékos figyelem az iskolaérett gyermeknél figyelhető meg. Mindig gondolnunk kell a gyerek figyelmének csapongására és figyelemterjedelmére.
    Emlékezet: szóbeli emlékezet a szerepjátékban (3-4 év). Több szót megjegyez valamilyen tevékenység közben felnőtt megbízásának teljesítésében. 3-4 év: Cselekvések bemutatása. Inkább felismeri, mint felidézi. A jó ritmusú mondókát, verset könnyen megjegyzi. 6-7év szóbeli instrukció. Növekszik az emlékezet terjedelme.
    Képzelet: jelentős szerepe van mesék hallgatásának! A mese anyanyelvi nevelés leghatásosabb eszköze. Mesehallgatáskor a képzelet forrása a beszédfolyamat.
    A hangképzés problematikája
    Nagyon gyakoriak az ejtéshibák a 3-4 évesek körében. Ha a hangfelismerési nehézség nem szűnik meg 5-6 éves korig, akkor nehézségei lesznek az iskolában.
    3 éves korra már kialakult a beszédhangok felismerése. A beszédhangok tudatosításában a legnagyobb szerepe a hallás, látás és a hangképző szervek tökéletes működésének van. Ezek folyamatos fejlesztése az óvped. feladata. Cél: az óvodai anynyelvi nevelés folyamatában el kell érni, hogy az ép beszédfejlődésű gyerekek 7 éves korukban tisztán ejtsék ki a szavakban a beszédhangokat. Ez az írás-olvasás egyik feltétele! Tervszerű gyakorlásra van szükség! A hangok tudatosítása a mássalhangzókkal kell kezdeni
    3-4 éves: a gyakorlandó mássalhangzóval hangutánzás élménykapcsolás.
    4-5 éves: a hangot a szó elején, közepén, végén is hangoztatja.
    5-7 éves: belső hallásukra támaszkodva ismerik fel a kérdéses mássalhangzót.
    Beszédhibák elkerülése miatt sok gyakorlásra van szükség (légző-, hangerő-, hallásgyakorlatok). 18 éves kor után a beszédhiba nem javítható (kivétel az ejtéshiba).
    Pöszeség a beszédhang helytelen kiejtése. A gyermeket logopédushoz kell küldeni, ha 11-15 hangra kiterjedő hibája van. Élettani pöszeség fajtái:
    1. szócsonkítás, csak a szó elejét ejti ki
    2. hangelhagyás, r vagy h hang elhagyása
    3. hanghelyettesítés, ü helyett u
    4. mássalhangzó helyettesítése, f helyett p.
    Diszlexia GMP-teszt segítségével deríthető ki. A fonémák tudatosulásának hiánya olvasászavarhoz vezethet. Jellemző a sivár szókincs, szótagcserék, gyenge verbális emlékezet (6 éves kor)
    Beszédértés, beszédészlelés jellemzői 3-7 éves korban
    3-4évesek a közlések minden részletét érzékelik.
    4-5 éveseknek nő a globális egész megértése.
    5-6 évesek a magánhangzókat elkülönítik.
    A szókincs növekedése főként kis és középsős csoportra jellemző.
    Szófajok használata
    Főnevek, melléknevek, igék mellett megjelennek a módosítószók és a kötőszók. A 6-7 éveseknél minden szófaj kialakultnak tekinthető, gyakori a kötőszóhalmozás.
    Asszociációs vizsgálat: hívó szóra el kell mondani minden szót, ami róla eszébe jut.
    Azonos szótövű szavakat gyakran keresnek (csuklom- csuklódom).
    Relációszókincset meg kell szerezniük a gyerekeknek (térbeli, időbeli, formai, mennyiségi, hasonlósági, valószínűségi, logikai, okossági). A testséma fejlődése és a matematika gyarapítja.
    Mondatalkotás
    A gyermek a mondanivalóját teljesen maga szerkeszti. A mondatok szerkezetileg bonyolultabbá válnak, megjelennek a többtagú mondatok, főleg a kapcsolatos és az ellentétes. Tárgyi alárendelést a 3-4 éves, alárendelő összetett mondatokat az iskolaérett gyermek mond. Az óvped. feladata a kommunikációs elvre épülő anyanyelvi nevelés.
    Nyelvi- kommunikációs készség fejlődését befolyásoló tényezők
    Szociolingvisztika kutatja (vizsgálják pl. a család szerkezetét), a gyermek beszédfejlődését a tárgyi és szociális környezet is befolyásolja.
    Az óvodai anyanyelvi nevelés célja, feladata, célkitűzése
    A nyelv építőkövei, elemei a szavak. A nyelv szabályai, az elemekkel közlést hozunk létre. Az elemek és szabályok együttesének, a nyelv adekvált (kommunikációs) rendszerének használatára vonatkozó tudás.
    Anyanyelvi nevelés feladatai
    · Kommunikációs képességek, az anyanyelvi tudás különbségeinek a csökkentése, kiegyenlítése.
    · Anyanyelvi ismeretek elsajátítása.
    · Nyelvhasználati készségek, képességek fejlesztése.
    · Nyelvi, irodalmi eszközökkel a gyermekek személyiségének a fejlesztése.
    Célja, feladata
    · Az anyanyelvi kompetencia fejlesztése oly módon, hogy a gyerekek, az életkoruknak megfelelő szinten birtokolják a szóbeli kommunikáció képességét.
    · Az anyanyelvi nevelésnek, a kommunikációs képességeknek, a korszerű beszédnevelésnek megkülönböztetett szerepe, kiemelt jelentősége van a személyiség fejlesztésében.
    · A kisgyermek beszédfejlődése és gondolkodásának fejlődése párhozamosan halad. Az anyanyelv ismeretének és használatának a szintje meghatározza a tanulási képességet, az értelmi képességek fejlődését.
    · A gyermeki beszédfejlődés a szocializáció alapja, a szocializáció pedig a társadalomba való beilleszkedés alapja.
    Hogyan valósul meg az anyanyelvi nevelés
    A gyermek beszédészlelésének, beszéd megértésének, kedvének, produkciójának a fejlesztése történik anyanyelvi játékokkal, pedagógusi modell, minta útján, illetve beszélgetés segítségével.
    Tevékenységhez kapcsolt: jelen van a nevelési feladat megvalósulásának minden mozzanatában, átfogja a nevelő munka minden területét, szerves része az óvodai élet egészének.
     
  3. helgacsi

    helgacsi Állandó Tag

    Micimackorol

    Gyermekirodalom: Micimackorol - Csipike , alig lehet roluk kapni valamit, idod meg nincs atbongeszni a konyvet es leirni a tartalmat, mondnivalojat :) Segitsunk egymasnak! kiss<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if !mso]><object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id=ieooui></object> <style> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </style> <![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->
     

    Csatolt fájlok:

  4. Szatmári Anett

    Szatmári Anett Állandó Tag

    Matematika - Számhalmazok, halmazok, relációk, matematikai logika

    Matematika:
    (Azoknak a szerencsétlen óvodapedagógus jelölteknek, akiknek kell ilyet is tanulni.)

    Számhalmazok:


    1. Természetes számok értelmezése, számosság fogalma, véges és végtelen halmazok
    2. Műveletek a természetes számok halmazában
    3. A számfogalom bővítése
    4. A számrendszerek
    Csatolás megtekintése Matek_jegyzet.pdf

    Halmazok, relációk:

    1. Rövid halmazelmélet
    2. Relációk
    Csatolás megtekintése Matek_jegyzet_2.pdf

    Matematikai logika:

    Csatolás megtekintése Matek_jegyzet_3.pdf

    Üdv: Anett

     
  5. erakucko

    erakucko Állandó Tag

    tervezetek

    szia!
    Én gyakorló óvónő vagyok. Remélem tudod használni ezeket a tervezeteket. Van egy fórum az iwiw-en óvónénik számára(óvónők, óvóbácsik, dadusok,óvodában dolgozók) ott nagyon sok szakmai anyagot megtalálsz.
     

    Csatolt fájlok:

  6. erakucko

    erakucko Állandó Tag

    tervezetek köri

    Szia!
    Egy kis környezet.
     

    Csatolt fájlok:

  7. Rozik

    Rozik Állandó Tag

    A társas kapcsolatok felmérésének egyik módja a postás játék:
    KÉPET KAPUNK A BARÁTI KAPCSOLATOKRÓL, A CSOPORT VEZETŐ SZEMÉLYISÉGEIRŐL, A PEREM HELYZETŰ GYEREKEKRŐL.

    "JÁTSZUNK POSTÁST!": MINDENKI KAP HÁROM KÉPESLAPOT A SAJÁT JELÉVEL ELLÁTVA. ANNAK A 3 GYEREKNEK ADD ODA KIT A LEGJOBBAN SZERETSZ A CSOPORTBAN! A BARÁTOKTÓL KAPOTT KÉPESLAPRA RAJZOLD RÁ A SAJÁT JELEDET.

    AZ INTERNETRŐL TÖLTÖTTEM LE NEKED EGY ÖSSZESÍTŐ TÁBLÁT SEGÍTSÉGNEK
     

    Csatolt fájlok:

  8. Emocyke

    Emocyke Új tag

  9. manci04

    manci04 Állandó Tag

    Korunk irodalma I. Nekünk referátumot kelletett írnunk 1 elolvasott külföldi írótól.+ 3 könyvet elolvasni. Te nappalis vagy, vagy estis ??
    Nektek is ez a feladat?? Küldöm amim van.
     

    Csatolt fájlok:

  10. 123Bobe

    123Bobe Állandó Tag

    Óvodapedagógia
    1. A közoktatási rendszer változásai: törvények, tantervi dokumentumok az óvodáról (1891-től napjainkig)
    2. Az óvodapedagógia a tudományok rendszerében. Az óvodapedagógia és az óvodai programok viszonya. Az óvodapedagógia sajátosságai
    3. Az ONAP felépítése, tartalma. Az óvodai nevelés alapelvei, ennek tükrében a gyermek jogai.
    4. Az óvodai nevelési folyamat törvényszerűségei, struktúrája. A szokások jelentősége az óvodai nevelés folyamatában. A differenciálás megjelenése az óvodai élet során.
    5. Az óvodai nevelés sajátosságai. A szocializáció.- individualizáció és a nevelés kapcsolata
    6. Az óvodai nevelés módszerei, kiválasztásának szempontjai, alkalmazásuk
    7. Az óvodapedagógus személyisége, erkölcsi arculata, személyének szerepe a nevelés folyamatában. A pedagógus jogai, kötelességei
    8. Az óvodai nevelés feladatainak értelmezése: az egészséges életmód kialakítása
    9. Az óvodainevelés feladatainak értelmezése: érzelmi nevelés és szocializáció
    10. Az óvodai nevelés feladatainak értelmezése: értelmi nevelés-fejlesztés, anyanyelvi nevelés
    11. Az óvodai nevelés feladatainak értelmezése: erkölcs nevelés, magatartásformálás
    12. Az óvodai nevelés feladatainak értelmezése: esztétikai nevelés, ízlésformálás
    13. A család és óvoda együttműködési formái. A kisgyermeket nevelő család sajátos feladatai. A szülő jogai, kötelességei

    Természetismeret
    1. A vírusok és a baktériumok általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    2. A moszatok törzseinek általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    3. A gombák általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    4. A mohák és a harasztok törzseinek általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    5. A nyitvatermı növények törzsének általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    6. A zárvatermık törzsének általános jellemzése, az egy-és kétszikőek összehasonlítása
    7. A gyökér, a szár és a levél felépítése, típusai és elıfordulásuk
    8. A virág és a termés felépítése, típusai és elıfordulásuk
    9. Az egysejtő állatok, a szivacsok és a csalánozók törzseinek általános jellemzése, fontosabb
    csoportjaik, képviselıik
    10. A férgek törzseinek általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    11. A puhatestőek törzsének általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    12. Az ízeltlábú állatok törzsének általános jellemzése
    13. A rákok, ikerszelvényesek és százlábúak általános jellemzése, fontosabb csoportjaik,
    képviselıik
    14. A rovarok osztályának általános jellemzése, rovarrendek
    15. A pókszabásúak osztályának általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    16. A halak általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    17. A kétéltőek osztályának általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    18. A hüllıé általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    19. A madarak általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
    20. Az emlısök általános jellemzése, fontosabb csoportjaik, képviselıik
     
  11. manci04

    manci04 Állandó Tag

    Természet ism.3.félév

    Szia!
    Nekem ezek a kérdések voltak a 3. félévi vizsgán.
    Ha még találok valamit küldöm.
    Ha van konkrét kérdésed term.ism.-ből, utána nézek, hogy meg van e.
    Hello, jó tanulást.
     

    Csatolt fájlok:

    Rzsike, kokoka és 123Bobe kedveli ezt.
  12. 123Bobe

    123Bobe Állandó Tag

    Akinek kell:


    1. tétel
    A pszichológia tárgya, ágazatai, történetének rövid áttekintése
    Kutatási és vizsgálati módszerek
    A pszichológia és a nevelés kapcsolata


    A pszichológia a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány. Görög eredetű szó, a psziché lélek a logosz pedig a tan szóból származik.

    Témái:

     Agysérülés és arcfelismerés
     Tulajdonságok felismerése
     Gyermekkori amnézia
     Agresszió

    A pszichológia területei

    1. Általános lélektan: Lelki jelenségekkel, megismerő folyamatokkal, a tanulással és a motivációval foglalkozó terület.
    2. Szociálpszichológia: Társas kapcsolatok fejlődésével foglalkozik.
    3. Fejlődéslélektan: A testi, értelmi és pszichés fejlődéssel foglalkozik.
    4. Személyiségpszichológia: Az egyéni különbségekkel foglalkozik.
    5. Alkalmazott pszichológia: Pl.: pedagógiai pszichológia, iskolapszichológia stb.

    A pszichológia felosztása

    1. Tárgya szerint

     Emberlélektan: egyénlélektan; társaslélektan
     Állatlélektan

    2. Céljuk szerint

     Általános lélektan
     Összehasonlító lélektan
    • Etnopszichológia (Az állat és az emberi viselkedések összehasonlítása)
    • Fejlődéslélektan
    • Szexuálpszichológia (Nemek összehasonlítása)
    • Pszichodiagnosztika

    3. Alkalmazási területek szerint

     Pedagógiai pszichológia
     Orvosi lélektan
     Munkalélektan
     Reklámpszichológia
     Sportpszichológia
     Kriminálpszichológia

    A pszichológia módszerei

    I. Megfigyelési módszer: Céltudatos, tervszerű, rendszeres.

    1. Önmegfigyelés (introspekció): Wilhelm Wundt
    2. Mások megfigyelése (extrospekció)
     Írásban történő
    • Kérdőívek: zárt illetve nyitott kérdések
    • Attitűd-skálák
    • Szociometria: Moreno, rokonszenvi-ellenszenvi választások
     Szóbeli kikérdezés formái
    • Irányított beszélgetés: Interjú (irányított interjú, félig struktúrált interjú), anamnézis
    • Szabad asszociációs módszer (Sigmund Freud)
    • Klinikai beszélgetés
    II. Teszt

    Olyan feladatsorozat, amely feltárja a pszichikus jelenségeket.

    Például:
     Képességtesztek: Bender A, B részképességvizsgáló, Frostig
     Inteligenciatesztek: Raven (felnőtt 60 tábla, gyermek 30 tábla), Binet-Simon (megismerő funkciókat, tájékozottságot vizsgál), SON (Olyan gyerekkel is el lehet végezni, aki nem beszél)
     Projektív, személyiségvizsgáló tesztek: Rorschach teszt (tintapaca teszt, 10 ábrából áll, formamagyarázat), Szondi (rokonszenv-ellenszenv), TAT, CAT

    A pszichológia gyökerei

     Filozófiatörténeti gyökerek
     1879 Lipcse: Wilhelm Wundt pszichológiai laboratórium


    Pszichológiai iskolák a 20. században

    1. Kísérleti iskola

     Wilhelm Wundt – 1879 Lipcse
     Reakcióidő
     Önmegfigyelés (Ebbinghaus)

    2. Behaviorizmus

     Viselkedéslélektan
     S-R pszichológia (Inger-Válasz)
     Watson (1900)
     Pavlov, Thorndike, Skinner

    3. Alaklélektan

     Gestallt pszichológia: Németországból származik, a lelki jelenségek szerveződésével foglalkozik.
     Rész-egész viszony
     Figura-háttér elmélet: Ha az inger két vagy több elkülöníthető területet tartalmaz, az egyik részét figurának, előtérnek, a többit háttérnek látjuk.

    4. Pszichoanalízis

     Sigmund Freud
     Korai gyermekkori élmények hatása 6 éves korig
     A lélek topografikus modellje „Jéghegy elmélet”











    A magatartást a tudattalan határozza meg. A tudattalan vizsgálata hipnózissal vagy a szabad asszociáció módszerével lehetséges.

     A személyiség összetevői (Strukturális elmélet)
    • ID: ösztön én
    • EGO: én, a valóság és a realitások alapján működik
    • SUPEREGO: felettes én, az ID és az EGO közötti konfliktust ellensúlyozza
     lelkiismeret
     én ideál (elvárt viselkedés, magatartás; a szülők alakítják ki)

    5. Kognitív pszichológia: A mentális folyamatokat vizsgálja. Emlékezés, gondolkodás, figyelem stb. (Chomsky, Piaget)

    6. Fenomenológiai nézőpont: Tapasztalásokon alapuló pszichológia
     Humanisztikus pszichológia (Carl Rogers, Maslow)


    A pszichológia és a nevelés kapcsolata

    A 19.-20. század folyamán folyamatos a közeledés, együtt haladás a pedagógia és a pszichológia között. Az 1970- es évektől a közeledés egyre inkább a diszciplináris határok feloldódását, összemosódását jelenti. A neveléstudományi kutatások egyre gyakorlatibbak. Kapcsolódási pont lett a humanisztikus pszichológia irányzat, amely ma a legbefolyásosabbnak tekinthető ideológia a neveléstudományban. Napjainkban nem arról van szó, hogy a pedagógiának pszichológiai ismereteken kell alapulnia, hanem a pedagógiai tevékenységnek teljes egészében át kell vennie a pszichológia megértő, segítő, gyógyító szemléletét.
    A pedagógia fogalmazza meg a gyerekek számára azt a célrendszert, amely nélkül nem képzelhető el a nevelés. A pszichológia megközelítésének az a feladata, hogy az egyének számára a megfelelő nyitottságot, az egyéni különbségeket és az ezek alapján történő döntések lehetőségét felkutassa és biztosítsa a folyamat során.


    2. tétel
    A személyiség elméleti megközelítése
    Személyiségmodellek, tipustanok (Hipokrátesz-Galénosz, Kretschmer), vonáselméletek (Eysenc, Jung), pszichoanalitikus elmélet (Freud), a humanisztikus (Rogers) és a tanuláselméleti (Skinner, Bandura) megközelítés
    A személyiség vizsgálatának módszerei


    A személyiség a külső hatásokra kialakult belső feltételek és öröklött diszpozíciók (adottságok) összessége.

    Meghatározói:
     öröklöttség (temperamentum, intenzivitás szint, emocionalitás)
     környezeti hatás (magzati kor, szülői hatás, intézmények, kortársak)

    Alapkérdései:
     Az egyéni különbségek kapcsolata (nincs két egyforma személyiség)
     Személyen belüli (interperszonális) működés: a személyiségek működését vizsgálja

    A személyiségpszichológia nézőpontjai:
     Biológiai nézőpont: A személyiség adottságok öröklődnek (Gesell, Freud)
     Pszichoanalitikus nézőpont: Freud; A személyiség a belső erők harca. A belső erők a személyiség összetevői (ID, EGO, SUPEREGO)
     Tanuláselméleti nézőpont: A tapasztalás és a tanulás határozza meg személyiségünket
     Kognitív nézőpont: Piaget, A kognitív folyamatok a személyiség fontos alkotói
     Diszpozicionális nézőpont: Stabil hajlamokkal, diszpozíciókkal rendelkezünk.

    A személyiség meghatározói:
     állandóság, állandó jegyek
     folyamatosság
     szerveződés
     a személyiség mozgatórugó, viselkedésünket ez határozza meg

    Kutatási módszerek
     introspekció (önmegfigyelés)
     extrospekció (mások megfigyelése)
     esettanulmány (egy ember megfigyelése)
     általánosíthatóság (több ember megfigyelése, következtetések levonása)





    Személyiségvizsgáló tesztek

    1. Pszichológus által végezhetőek

     Rorsach: tintapaca teszt, 10 ábra, fogalommagyarázat
     TAT: 20 képből áll, 1-1 történetet kell mondani a kliensnek. Érzelmi labilitást, pszichés zavart, skizofréniát vizsgál
     CAT: gyermek változata
     Szondi próba: rokonszenv-ellenszenv
     PFT: flusztráció teszt, 24 sematikus ábra arcok nélkül
     Polc Alaine: világjáték teszt

    2. Pedagógus által végezhetők

     családrajz (elrontott-, elvarázsolt családrajz)
     emberalak ábrázolás
     bábjáték
     játék megfigyelése


    Személyiségtipológiák

    A típustanok különböző alaki tényezőkhöz kötik az emberek közötti tájékozódást.

    I. Hippokratész-Galénosz

    A legelső tipológia elmélet. A négy őselemnek, a levegőnek, földnek, víznek és a tűznek megfelelő testnedvet tételeztek fel az emberi szervezetben: vér, fekete epe, sárga epe, nyálka. A testnedvek túlsúlya határozza meg milyen emberek vagyunk.

    1. Melankólikus: Túlsúlyban a fekete epe. Jellemző vonásai: szomorúság, érzelmei lassan alakulnak ki, nem erősek, nem tartósak, kétkedő
    2. Kolerikus: Sárga epe túlsúlya. Lobbanékony, érzelmei könnyen, gyorsan kialakulnak, erősek és tartósak. Racionális
    3. Flegmatikus: Nyál túlsúlya. Közönyös, nehezen keletkeznek érzései, gyengék és nem tartósak. Konzervatív, megfontolt.
    4. Szangvinikus: Vér túlsúlya. Érzelmei gyorsan kialakulnak, erősek, de nem tartósak. „Szalmaláng” természetű, bizakodó.

    II. Kretschner-féle alkati típusok

    Német pszichiáter. A csont és az izom alapján határozza meg a személyiséget.

    1. Aszténiás alkat: Hosszú, vékony törzs, gyenge izomzat, csontrendszer jellemzi. Skizotim személyiség jellemzi. Zárkózott, nehezen alakít ki kapcsolatot és a realitásoktól könnyen elszakad. Személyiségzavar: skizofrénia
    2. Piknikus alkat: Zömök, gyenge csont és izomzat, kerek, széles arc jellemzi. Személyiség: ciklotim: szélsőséges hangulat, könnyen teremt kapcsolatot, jó a humorérzéke, szereti az életet. Pszichés zavar: mániás depresszió
    3. Atletikus alkat: Hosszú végtag, erős izomzat, rugalmas mozgás, erős csontrendszer jellemzi. Személyiség: viszkózus: fegyelmezettség, határozottság, modortalan viselkedés, jó vezető. Pszichés zavar: epilepszia


    Vonáselméletek

    I. Carl Jung elmélete

    Freud tanítványa volt. Neoanalitikus, svájci pszichiáter.

    Személyiségdimenziók:

    1. Extrovertált: Kifelé forduló, könnyen alakít ki kapcsolatot, jól kommunikál, szeret szerepelni, problémáit megosztja társaival.
    2. Introvertált: Befelé forduló, nehezen alakít ki kapcsolatot, egyedül szereti megoldani problémáit.
    3. Ambivertált: Kevert típus.

    II. Eysenc

    Angol pszichológus, a személyiséget faktorokkal állapítja meg.

    3 faktor:

    1. Extroverzió: kifelé forduló
    Introverzió: befelé forduló
    2. Érzelmileg stabil
    Instabil
    3. Inteligencia


    Pszichoanalitikus nézőpont

    Az első jelentős képviselője Freud. (1895-1940): Orvos és pszichiáter. Két különböző elmélet: jéghegyelmélet, strukturális elmélet.
    A személyiség hajtóerői:
     Eros: Az élet és a szexualitás ösztöne. Az eros nem más mint egy drive, szükséglet, ami a túléléssel és a szaporodással kapcsolatos. Libidó: életösztön energia.
     Thanatos: Halálösztön. „Minden élet célja a halál.” A thanatosból származik az agresszió. Az agresszió nem más, mint a halálösztön akadályozása.


    Pszichoszexuális szakaszok (fejlődési szakaszok)

    A libidó minden egyes szakaszban megszáll 1-1 testtájékot.
    Fixáció: fejlődési szakaszban való megrekedés
    1. Orális szakasz: 0-18 hónap
    2. Anális szakasz: 18 hónap – 3 év
    3. Falikus szakasz: 3-5 év
    4. Latencia szakasz: 6 év – kamaszkorig
    5. Genitális szakasz: kamaszkor


    Humanisztikus (Rogers)
    Tanuláselméleti (Skinner, Bandura)



    3. tétel
    A fejlődés biológiai és pszichológiai alapjai.
    A fejlődés fogalma és szerepe a fejlődésben és a nevelésben
    A környezet szerepe a fejlődésben és a nevelésben
    A fejlődés szakaszai és kritikus periódusai
    A fejlődés átfogó elmélete: Freud, Erikson, Piaget


    Biológiai alap: Az idegrendszer adja a viselkedés biológiai hátterét.

    Az idegrendszer feladatai:

     Élettani működések irányítása
     Információ felvétele, feldolgozása
     Mozgató rendszer összehangolása
     Cselekvések irányítása
     Hormontermelés szabályozása

    Az idegszövet fő alkotó elemei:
     neuronok (idegsejt)
     glia sejtek: az idegsejtek közötti tér kitöltésére szolgáló anyag

    Az idegsejt nem termelődik, hanem fokozatosan elhal. Egymagvú, nyúlványos sejt.

    Részei:
     sejtmag
     sejttest
     dendridek
     axon (végén: axonvégződés)
    Szinapszis: Az axonvégződések összekapcsolódását jelenti.

    Típusai:
     szenzoros neuron (érző idegsejt)
     motoros neuron (mozgató idegsejt)
     interneuronok (több funkciót is ellátnak)

    Az idegrendszer felosztása
    1. Központi idegrendszer
     agy
     gerincvelő

    2. Perifériás idegrendszer: Az agyat és a gerincvelőt köti össze a test többi részével.
     szomatikus rendszer: a szenzoros neuronok szállítják a bőrből és az ízületből az információt az idegrendszerbe.
     vegetatív idegrendszer: a belső szervekből szállítja az ingereket

    Központok
    Agy
    Területei:

    I. Agytörzs
    1. Nyúltvelő: A gerinc kiszélesedett része, a légzésért és az egyenes testtartásért felelős.
    2. Híd: Idegpályákat tartalmaz

    II. Kisagy: A mozgáskoordinációért felelős

    III. Köztiagy
    1. Talamusz: A látásért, hallásért, tapintásért felelős
    2. Hipotalamusz: Az éhség, jóllakottság központja, a homeosztázist befolyásolja. Hormonműködést is szabályozza.

    IV. Középagy (Nagyagy): Az agy legfejlettebb területe

    Két réteg: szürkeállomány, fehérállomány
    Két félteke: jobb félteke, bal félteke
    Egy előrlről hátrafelé húzódó hasadék választja szét.
    Négy lebeny:
     homloklebeny: a figyelem, a viselkedés, magatartás
     halántéklebeny: a hallásban van szerepe
     fali lebeny: tapintás, érzékelés központja, mozgás
     nyakszirtlebeny: látás

    Félteki dominancia: Az egyik agyfélteke dominánsabban működik mint a másik. (kezesség problémája)
    Félteki lateralizáció: Mindkét féltekéhez tartozik a látás és a hallás, de vannak olyan funkciók, amelyek csak a jobb vagy a bal féltekéhez kapcsolódik.
    Jobb agyfélteke:
     non verbális kommunikáció jelei
     párhuzamos gondolkodás
     ok-okozati összefüggés
     kreativitás
     téri tájékozódás
    Bal agyfélteke:
     verbális kommunikáció
     broca terület- a beszéd központja
     anyanyelv
     idegen nyelv
     olvasás, írás, számolás
     művészi formanyelvek


    Gerincvelő
    Az agyat köti össze a test többi részével. reflexeket tartalmaz. Mozgás reflex. 31 pár gerincvelői ideg hagyja el a gerincvelőt.


    A fejlődés fogalma: Testi, értelmi és pszichológiai változások sorozata, amelyen az emberek az életük során keresztül mennek, a fogantatástól életük végéig.

    A fejlődés összetevői:

     Növekedés: nem függ a környezettől
     Érés: Biológiailag előprogramozott
     Tanulás: Tapasztalt hatására létrejött viselkedés módosulás

    A fejlődés szempontjai: Azok az összetevők, amelyekkel fejlődésünket mérni tudjuk.
     fizikai gyarapodás, testi változás
     értelmi (kognitív) fejlődés
     érzelmi (emocionális) fejlődés
     „én” fejlődése, énkép, testkép

    Az öröklés és a környezet problémaköre

    Öröklött hatások:
     Elsőként Gregor Mendel (1822-1884) foglalkozott az öröklött hatásokkal, következtetéseket fogalmazott meg
     Kromoszómaszám: 23+23=46
     Kromoszómahiba: Down-kór: A 21. kromoszómából nem kettő van, hanem 3
     Genetikai tanácsadás

    Az emberi örökség, gének
     Mitózis: Sejtmásolás és megkettőződésének és osztódásának folyamata
     Meiózis: Minek a hatására jönnek létre a különböző változások
     Allél: Egy adott tulajdonságot szabályozó gén alternatív formája
     Genotipus: Azok az allélok, amit az egyén örököl
     Fenotípus: A genotípus és a környezeti hatások révén alakul ki.



    A környezet hatása

    1. Magzati kor

     Az anya szervezetének állapota, amely az előéletétől függ
     Teratogének (tera=szörny)
     alkohol: alkoholszindróma
     drog: anyagcserezavar, hiperaktivitás, fogyatékosság
     koffein: tanulási probléma, idegrendszeri gyengeség
     sugárveszély: torzszülés, magzati elhalás, idegrendszeri gyengeség
     fertőzések
     Táplálkozás: Ha az első 3 hónapban az anya koplal, magzati elhaláshoz vezethet, illetve idegrendszeri sérülés következhet be, ha az utolsó 3 hónapban, autizmushoz vezethet
     Lelki tényezők, stressz: hiperaktivitás

    2. Születés időszak

     Hipoxia: oxigénhiányos állapot
     koraszülés
     különböző eszközök használata (fogó, vákuum)
     fájdalmat csillapító gyógszerek
     herpes vaginalis: a szülőcsatornát támadja meg, a magzatra nagyon súlyos hatása van, értelmi fogyatékosságot okozhat

    3. Születést követő környezeti hatások:

     család szerepe
     különböző szülői, nevelői attitűdök: melegkorlátozó, meleg engedékeny, hideg korlátozó, hideg engedékeny
     tágabb család, kortársak, intézmények, pedagógusok

    A fejlődési szakaszok 4 elméletalkotó szerint
     Hagyományos felosztás
     Erik Erikson: pszichoszociális szakasz
     Freud: pszichoszexuális szakaszok
     Jean Piaget: Kognitív elmélet

    I. Hagyományos felosztás

    1. Újszülöttkor: 0-2 hónapos korig
    (a 2. hónapban jelenik meg az első szociális mosoly, ami már tanult, vagyis feltételes reflex)
    2. Csecsemőkor: 2 hónapos kortól 1 éves korig
    (a járás és a beszéd kialakulása 1 éves korban)
    3. Kisgyermekkor: 1-3 éves korig
    (szobatisztaság, első alakváltozás, valamilyen módon már ki tudja fejezni szükségleteit)
    4. Óvodáskor: 3-6,7 éves korig
    Iskolaérettség kritériumai: testi érettség, értelmi, pszichés érettség, szociális érettség)
    5. Kisiskoláskor: 6,7-12 éves korig
    Fő tevékenysége a tanulás
    6. Serdülőkor: 12-19 éves korig
    prepubertás
    pubertás
    posztpubertás
    7. Felnőttkor: 19-65 éves korig
    Intimitás, párkapcsolatok, baráti kapcsolatok, család kialakítása
    8. Időskor: 65 év felett


    II. Erik Erikson pszichoszociális elmélete

    A fejlődést a társas kapcsolatok határozzák meg. Egész életen át tartó fejlődést vél, minden egyes szakaszban megtalálhatók a krízisek, amelyek, ha megfelelően megoldódnak tovább tudunk lépni a következő szakaszba.

    1. Első életév: Ősbizalom – Bizalmatlanság
    Ebben a szakaszban kell kialakuljon a gyermekekben a bizalom a szociális környezet irányába, melyet ebben az időben szüleik ill. gondozóik jelentenek. A krízishelyzetet a bizalom kialakulása, ill. ki nem alakulása jelenti, és ez a szülői gondoskodás függvénye.

    2. Második életév: Autonómia – Kétely
    Ebben az életkorban a gyermek fő tevékenysége az ürítést végző szerveire irányul, ekkor kell megtanulnia kontrollálni, szabályozni vizeletét, ill. székletét. Attól függően, hogy a család mennyire jól oldja meg ezt a konfliktust alakul ki a gyermekben az autonómia érzés.

    3. 3-4. életév: Kezdeményezés – Bűntudat
    Ebben a korban a gyermek fokozatosan leválik környezetétől, független lesz, rengeteg kezdeményező képességgel rendelkezik. Ha mindent tiltatnak számára akkor állandó bűntudatot fog érezni, kétségei lesznek saját erőforrásait illetően.

    4. 6- pubertáskorig: Teljesítmény – Kisebbrendűség
    Ebben a szakaszban kerül a gyermek iskolába, válik le egyre jobban családjától. Ha nem sikerül megfelelnie a követelményeknek, kisebbrendűségi érzés lesz úrrá rajta, s valamilyen pót cselekvésben próbálja kompenzálni iskolai sikertelenségeit.

    5. Serdülőkor: Identitás – Szerepkonfúzió
    Erre a szakaszra az identitás keresés jellemző, a serdülő megpróbálja felfedezni saját értékeit, pozitív vonásait, megpróbálja megtalálni a saját helyét a világban.

    6. Fiatal felnőttkor: Intimitás – Izoláció
    Ebben az életkorban fejezi be a személy a tanulmányait és családalapításra törekszik. Megjelenik az intimitás iránti igény, a személy beilleszkedik egy családba, baráti társaságot alakít ki, kialakítja saját személyes életterét.

    7. Felnőttkor: Alkotóképesség – Stagnálás
    Ebben a szakaszban a személyek még nem érzik öregnek magukat ahhoz, hogy bizonyos változásokat eszközöljenek életükbe, legtöbben ekkor érik el alkotóképességük csúcsát. De beletörődhet abba amit elért, stagnálhat.

    8. Időskor: Integritás – Kétségbeesés
    60 éves kora körül kezdi kiértékelni a személy életútját, ekkor már belátja, hogy változtatásra nincs lehetőség. Elemzi eredményeit, teljesítményét. amennyiben úgy ítéli meg, hogy hiába élt, nincs megelégedve eredményeivel, akkor kétségbeesés vesz erőt rajta.



    III. Freud pszichoszexuális szakaszok

    A libidó minden egyes szakaszban megszáll 1-1 testtájékot.
    Fixáció: fejlődési szakaszban való megrekedés
    1. Orális szakasz: 0-18 hónap
    A libidó a száj-ajak területére tevődik át. A csecsemő mindent a szájába vesz, ez a tapasztalatok, élvezetek forrása. Konfliktusa: az elválasztás.

    2. Anális szakasz: 18 hónap – 3 év
    A libidó a végbél köré tevődik. Konfliktusa a szobatisztaság, elengedés és tartás öröme.

    3. Falikus szakasz: 3-5 év
    Libidó a nemi szervekre irányul. Majd szépen lassan lefelé tolódik. Ödipusz komplexus: fiúknál kasztrációs szorongás. Elektra komplexus: lányoknál péniszirigység.

    4. Latencia szakasz: 6 év – kamaszkorig
    Lappangási szakasz, nyugodtam időszak. Az agresszivitás és a szexuális késztetések aktívak kis iskolás korban: teljesítmény motiváció, teljesítmény orientáció.

    5. Genitális szakasz: kamaszkor
    A libidó a nemi szervek köré összpontosul. Megjelenik a vágy, és a szexuális örömöt mással is meg akarja osztani. Partnerkapcsolatra való törekvés.



    IV. Jean Piaget – Kognitív elmélet

    Az értelmi fejlődés határozza meg a társas és a pszichés fejlődésünket is.
    Akkomodáció, Asszimiláció: Hogyan tudjuk az új ismeretket a már meglévő, régi ismeretekbe beépíteni. (sémák)

    1. Szenzo-motoros szakasz: 0-2 év

     reflexsémák kialakulása
     elsődlegges cirkuláris reakció: önmagában élvezetes mozgást ismételget, fontos tanulási folyamat
     másodlagos cirkuláris reakció: továbblépés, a cselekvést és a környezetet összeköti

    2. Műveletek előtti szakasz: 2-6 év

     egocentrizmus, egocentrikus gondolkodásmód: a világot saját nézőpontjukból értékelik
     mágikus gondolkodásmód:
     finalizmus: minden dolognak célja van
     animizmus: minden dolognak lelke van
     artificializmus: minden emberi alkotás
     szinkretizmus: ok-okozati összefüggések keresése
     prekauzális gondolkodásmód: az ok-okozati viszonyokat nehezen tudja követni a gyermek

    3. Konkrét műveletek szakasza: 6-12 év

     képessé válik mentális műveletek elvégzésére
     csökken az egocentrikus gondolkodásmód
     decentrálás: egy tárgynak több tulajdonságát is képes figyelembe venni
     konzerváció: ha a környezet változik, az anyag tulajdonsága nem (folyadék kísérlet)
     változatlanul hagyás: ha semmit sem veszek el, nem adok hozzá, akkor változatlan marad (korong kísérlet)
     megfordíthatóság: ok-okozati viszonyokat sokkal inkább tudja már értékelni, értelmezni
     szabályjátékok
     a jó és a rossz viselkedés felismerése
     iskoláskorban: autonóm erkölcs: saját értékei alapján tud dönteni
     óvodáskorban: heteronóm erkölcs: mindent elfogad, amit a felnőtt mond neki

    4. Formális műveletek szakasza: 12-19 év

     megjelenik az elvont fogalmi gondolkodás


    4. tétel
    A motiváció és az érzelmek a személyiség fejlődésében
    Motívumok és érzelmek, mint a viselkedés hajtóerői. A motivációk hierarchiája
    Az érzelmek jellemzői
    Az érzelmek kialakulása gyermekkorban – szeretet, félelem, szorongás, agresszió

    A motiváció: Azon tényezők összessége, amelyek az élőlényeket viselkedésre, viselkedésük megváltoztatására, tanulásra készteti. A motívumok összessége. (movere=mozogni)

    Motívumok:
     Elsődleges (biológiai) motívum: Az élettani folyamatok tartoznak ide, és a túlélési motívumok.
     Társadalmi eredetű motívum: Szociális motívum

    A motiváció alapvető rendszere Morgan felosztása alapján:
     Szükséglet
     Homeosztatikus késztetések
     Drive
     Érzelmek
     Vágy

    Szükséglet: Fiziológiai folyamatokra vezethetők vissza. Hiányállapotot jelent a szervezetben, amely ha tartósan fennmarad károsodást okozhat. A cselekvés a hiány megszüntetésére irányul.
    Homeosztatikus késztetés: A belső környezet állandósága, egyensúly fenntartása. (pl.: testhőmérséklet)
    Drive: Űzni, hajtani. Ez irányítja a viselkedésünket. Olyan állapot, amit már automatikusan nem tudunk szabályozni. (pl.: láz)
    Érzelmek:
     Primer érzelmek (elsőrendű érzelmek) : Az emberrel együtt születnek. (pl.: fájdalom)
     Magasabb rendű érzelmek: Tapasztalás, tanulás útján alakulnak ki. (pl.: félelem)
    A félelem fajtái:
     konkrét félelem (pl.: kutyától)
     szimbolikus félelem (pl.: szellem)
     szeparációs félelem (7-8 hónapos kortól – 1,5 éves korig a szeretet személy elvesztésétől való félelem)
    Szorongás: A félelem rokon érzelme
     Facilitáló szorongás: egészséges szorongás
     Debilizáló szorongás: túlzottan felerősödik, tartósan megmarad



    Alapérzelmek:
     érdeklődés
     öröm
     meglepetés
     szomorúság
     harag
     megvetés
     szégyen
     félelem
    Érzelemelméletek:
     James-Lang elmélet: Az érzelmek a testi változások hatására jönnek létre
     Canon-Bard elmélet: Az érzelmek az agyban keletkeznek.
     Shachter-Singer: Az érzelmek kialakulásában a megismerési folyamatoknak meghatározó szerepe van.

    Vágy: Tanult, magasabb rendű motívum. Cselekvésünk, viselkedésünk arra irányul, hogy a célunkat elérjük.

    A motívumok hierarchiája

    Maslow szerint az emberi késztetések megnyilvánulás erejüknek megfelelően bizonyos hierarchiába rendeződnek, rangsorolódnak. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos késztetés megjelenése általában egy másik, erőteljesebb késztetés kielégítésétől függ.











    Érzelmek kialakulása gyermekkorban – szeretet, félelem, szorongás, agresszió


    5. tétel
    A személyiség kialakulása gyermekkorban
    Az éntudat és énkép kialakulása és fejlődése Freud, Mahler és Rogers alapján
    A nemi identitás kialakulása; a nemi szerep és a nemnek megfelelő magatartásformák alakulása
    A lelki feszültségek feldolgozása – elhárító mechanizmusok


    A személyiség az egyén gondolatainak, érzéseinek, és viselkedésének olyan egyedi és jellegzetes mintázata, amely az egyénre jellemző, személyes kapcsolatot eredményez fizikai és társas környezetével. A személyiség az öröklött és szerzett, az egyéni élet során kialakult tulajdonságok egysége. A fejlődése akkor optimális, ha az egyén képessé válik arra, hogy képességeit egyre magasabb szinten érvényesítse. Ehhez ki kell alakítani az önszabályozó funkcióit. A szociális magatartási minták elsajátítása lehet: utánzással, empátiával, azonosulással.

    A gyermeki személyiség tartós jellemzőivé válnak, a társadalmi normák belső szükségletté válnak, vagyis kialakul az önszabályzó funkció.

    A gyermeki személyiségfejlődésének jellemzői:

     folyamatosság-állandóság
     általánosság-egyediség
     állandóság-változékonyság
     globalitás-specifikum


    Az én fejlődése

    Freud – Strukturális elmélet

    Margaret Mahler – Tárgykapcsolat elmélet

    Az ő elgondolása szerint az újszülött a másokkal való pszichológiai összeolvadás állapotában kezdi életét. Szerinte a személyiségfejlődés nem más, mint az a folyamat, ahogyan megbontjuk ezt a fúziót, és különálló, másoktól különböző személlyé válunk.
    Korai énfejlődés modelljének 10 szakasza van. A 10. szakaszt csak nagyon kevesen tudják elérni. A fejlődés mozgatórugója a környezeti kihívás.

    Korai
    1. preszociális
    2. szinbiotikus
    3. inpulzív
    Fejletlen
    4. önvédő
    5. konformista szabályok átvétele
    6. 16-26 év
    7. lelkiismeret
    Fejlett
    8. individulaista
    9. autonóm
    10. integrált


    Carl Rogers

    1. Növekedés, személyiség fejlődés
     aktualizáció, ami nem más, mint a képességek növelik a szervezetet
     önaktualizáció: önmegvalósítás=önállóság, a kreativitásnak ad helyet
     a növekedésnek összhangban kell lenni integráció vagy kongruencia

    2. Elfogadás
     mások elfogadása: jelentősek, ezek pozitív értékelést adjanak
     másik általi elfogadásom
     önmagam elfogadása
    Kétféle lehet:
     feltétel nélküli elfogadás
     feltételhez kötött elfogadás: értékfeltételhez kötött

    3. Önmeghatározás: öndetermináció
     Belső érdek alapján meghatározott cselekedetek
     Kényszerített (kontrolált) cselekedetek
     külső nyomás: bűntudatot okoz
     belső nyomás: lelkiismereti nyomás

    4. Self elmélet
    Self= énkép: Önmagunkról alkotott kép mások véleménye alapján.
    Születéskor nem létezik, fejlődés során válik folyamatosan összetetté.
     Ideális énkép: azon jellemzők összessége, amellyel rendelkezni szeretnénk
     Aktuális énkép: amellyel rendelkezünk. Ez határozza meg a pozitív és a negatív énképet.
    Pozitív énkép: Könnyeb a beilleszkedés, alkalmazkodás, célok elérése.
    Negatív énkép: Beilleszkedési zavar, kudarc, szorongás.

    5. Önmegvalósítás
     összhang (kongruencia)
     organizmikus értékelő folyamat: segíti, előremozdítja a viselkedést




    Nemi identitás


    A személyiségnek az a mélyen gyökerező, a személyiség tudattalan rétegeiben horgonyzó meggyőződése, hogy ő melyik nemhez tartozik.

    Identitás elérése

    James Marcia (1996) az identitás elérésének 4 szakasza:

    1. Identitás elérése: Az intim és a párkapcsolatot sikerül megfelelően kialakítani.
    2. Korai zárás: Elkötelezzük valami mellett önmagunkat, de nem biztos, hogy azonosulni tudunk ezzel.
    3. Moratórium: Éppen identitáskrízisünket éljük, éppen keressük hogy mi akarunk lenni.
    4. Identitásdiffúzió: Nem alakul ki az integrált énkép, nem találja helyét a világban.


    A lelki feszültségek feloldása – Elhárító mechanizmusok (Anna Freud)

    Az énkép védelmére szolgálnak.

    1. Elfojtás: Lehet tudatos vagy tudattalan.
    2. Tagadás: Tudattalan
    3. Kivetítés, projekció: Saját érzésimet a másikra vetítem ki.
    4. Racionalizáció: Ésszerű magyarázat keresése.
    5. Intellektualizáció: Tárgyilagos tudás megszerzése.
    6. Reakcióképzés: Az ellenkezőjét hangsúlyozom annak amit érzek.
    7. Regresszió: Az előző fejlődési szintre való visszaesés.
    8. Eltolódás és szublimáció: Eltolódás az egyik célpontból a másikba.





    6. tétel
    Az anya-gyermek kapcsolat jelentősége a gyermek fejlődésében
    Az anya-gyermek kapcsolat alakulása. A kötődés kialakulása és mérése: „idegen helyzet” kísérlet.
    Az érzelmi elhanyagolás és az anya hiánya: depriváció, hospitalizáció
    A korai kommunikáció és az anya-gyermek játékok
    Anyává válás, „elég jó anya” fogalma



    A kötődés kialakulása és mérése

    Elsődleges kötődés

    Kötődés kialakulása (az első 7 hónapban nem alakul ki a gyermekben)

     Érési és környezeti tényezők játszanak szerepet (társas szignálok fejlődése) (különbség-tétel az emberek között + gondozó jelenléte); 5. hónap után már csak az anyára mosolyog, előtte mindenkire, egyre biztosabban felismeri anyját.
     Ragaszkodó magatartás: Veleszületett viselkedési formák és reakciókészlet, amellyel a gyermek anyja közelségét meg tudja szerezni és meg tudja tartani
     Kötődés: A ragaszkodó magatartás egy személyre irányul (elsődleges gondozó)

    A kötődés jellemzői (Bowlby)

     A kötődés nagyon specifikus, fel nem cserélhető, egy személyhez kötött;
     Az a kötődés, ami a gyermeket az anyjához fűzi, különbözik minden más kapcsolattól, ami a gyermeket másokhoz fűzi (apához, testvérekhez, nagyszülőkhöz)
     Biztonsági bázis funkció: Ha a gyerek nehéz helyzetbe kerül (szorong, új környezet, fél) sokkal erősebben ragaszkodik anyjához.


    Kötődés elméletek

    1. Margaret Mahler – Tárgy-kapcsolat elmélet

     Szimbiózis: A csecsemő szoros kapcsolatban van az anyával, szoros fúziót alkotnak. 6 hónapos korban elkezd felbomlani a szimbiózis.
     Szeparációs individualizáció: Amikor kezd felbomlani a szimbiózis. 6 hónapos kortól 1,5 éves koráig.
     Szeparációs szorongás: Ha a leválás túl gyors. A szeretet személy elvesztésének félelme.

    2. John Bowlby

    Első kötődés vizsgálat
     Fizikai, érzelmi közelség
     A gyermek megértése
     Az autonómia támogatása

    A kötődés vizsgálatai

    1. Mary Ainswort – „Idegen helyzet” kísérlet

    12-14 hónapos gyermekeket vizsgálatak.

    Megfigyelési szempontok:

     Hogyan tudja elfogadni az új környezetet
     Hogyan fogadta az idegen bejövetelét
     Hogyan reagált a gyermek amikor az édesanyja elhagyja a szobát.
     Elfogadja e az idegen közeledését
     Az anya ha visszajön hogyan reagál a gyermek

    Kötődési típusok:

     Biztonságosan kötődő: Jól alkalmazkodnak, nem zavarja az idegen bejövetele. Az idegen közeledését nem fogadják el. Ahogy visszajött az édesanya azonnal megnyugodnak.
     Bizonytalan elkerülő: Azonnal elfogadták az idegent, az anya hívására nem reagálnak.
     Ambivalens ellenálló: Nem fogadja el az idegen, teljesen ellenáll az édesanyjának.
     A 80-as években Solomon határozta meg: Zavarodott típus: Minden helyzetben nyugtalan, zaklatott.


    2. Harlow – Majomkísérlet („szőr” anya, „drót” anya)


    A kötődés fontos fogalmai

    Hospitalizmus: (R. Spitz) A gyermekek kórházi látogatásuk alatt is visszaeshetnek fejlődésükben. (regresszió). Beszűkült érdeklődés.

    Folyamat az érzelmek terén:

     1. hónapban: nyűgösek, sírnak, követik szüleiket
     2. hónapban: kevesebbet sírnak, fogynak, visszahúzódóak lesznek
     3. hónapban: teljesen elutasítják a kontaktust, kezd kialakulni a depresszió. A 6 hónap után állandósulhat.

    Depriváció: Érzelmi elhanyagolás, a gyermek nem részesül meleg, intim és folyamatos kapcsolatban az anyával. Lehet teljes és részleges.



    8. tétel
    A megismerő tevékenységek általános jellemzői, fejlődésük csecsemőkortól kisiskoláskorig
    Az értelmi fejlődés szakaszai Piaget nyomán
    A megismerő funkciók zavarai



    Megismerő tevékenységek

     Gondolkodás
     Érzékelés
     Figyelem
     Emlékezet
     Képzelet
     Észlelés

    1. Érzékelés

    Az érzékelés és az észlelés a bennünket körülvevő világ felfogását, megismerését jelenti.

    Abszolút küszöb: A legkisebb ingererősség.
    Különbségi küszöb: Két inger megkülönböztetéséhez szükséges.
    Receptor: Az inger felfogására és átalakítására alkalmas sejt.

    A látás
     a látás ingere a fény
     a fény elektromágneses sugárzás
    A szemek elhelyezkedése lehet frontális, vagy laterális.
    A szem fontos részei:
     szaruhártya
     lencse: optikai rész, az éles látásért felelős
     pupilla
     üvegtest: átlátszó folyadékot, csarnokvizet tartalmaz

    A hallás
    A hang mechanikus rezgés, lehet tonális (tiszta hangok) vagy nem tonális (összetett hangok).
    A fül felépítése
     Külsőfül (fülkagyló, hallójárat, dobhártya)
     Középfül: A dobhártya mögött, levegővel telt kamra. Három hallócsontocska: kalapács, üllő, kengyel
     Belső fül: Csiga, három halántékcsontba mélyedő üregből áll, vesztibuláris rendszer.

    A szaglás
    Az orr részei
     orkagylók
     csillószőrök
     szaglóhám

    A tapintás
    Információt ad a környezetből, segíti a társas kapcsolatokat.

    Az ízlelés
    Receptora az ízlelőbimbó. A nyálban oldódó anyagok ízét vagyunk képesek érzékelni.


    2. Észlelés (percepció)

    Tájékozódás a világban.

    Lokalizáció: Szerepe van a mozgás felismerésében, észlelésében
     mozgás paralaxis
     a tárgyak elkülönítése (alaklélektan, figura háttér elmélet)
     távolság észlelése (monokuláris, binokuláris)

    Felismerés: Kategóriához rendelés
    Biederman: 36 geon van az agyközpontban

    Zavarai: Prozognózia: az arc felismerésének képtelensége, jobb félteke sérült.


    Érzékelés, észlelés fejlődése

     Alaklátás (Gestallt-látás): rész-egész viszony kialakulása. 4-5 éves korban a részleteket felismeri, de az egészet nem. 6-7 éves korra kell elérnie a Gestallt-látást, amikor már a rész-egészt össze tudja rakni.
     Formaészlelés (forma, felület, méret, nagyság): Egyre inkább pontosabb lesz, több tulajdonságra is oda tud figyelni
     Színfelismerés: Alapszínek differenciálása (3 éves kor), kevert színek 5 éves kor
     Térészlelés:
     hiánya tanulási problémákat okoz
     testséma kialakulása az első lépése
     dominancia kialakulása
     térben való tájékozódás kialakulása
     Időészlelés
     óvodában cselekvéshez kötött
     iskolaérettségre a fogalmakat jól kell tudni
     segítenek a napirendek, képek időbeli sorrendbe helyezése


    3. Figyelem

    Funkciói:
     Szelektív funkció: Az információk közötti szelektálás
     Riasztó funkció: Az életben maradáshoz nélkülözhetetlen
     Appercepciós funkció: Éberséget biztosít.

    A figyelem zavarai:
     túlságosan rövid idejű figyelem
     szelektáló funkció nem jól működik
     kombinált figyelemzavar

    A figyelem fajtái:
     szándékos (10-15 perc iskolaérett gyermeknél)
     önkéntelen: tájékozódási reflex

    A figyelem vizsgálata

    Treisman: Koktélparti jelenség

    4. Emlékezet

    Az információk tárolásának és előhívásának képessége.

    Memória felosztása:

     rövidtávú
     hosszútávú
     explicit
     implicit

    Rövidtávú memória: A munka memória.

    Működésének folyamata:

     Kódolás
     akusztikus (hallás utáni)
     vizuális (lidetikus kép)
     Tárolás (a kapacitása korlátozott)
     Előhívás

    Hosszútávú memória: Néhány másodperctől életünk végéig.

     Kódolás
     jelentés alapján
     értelmes kapcsolatok kialakítása
     Előhívás
     előhívási támpontok
     információ hozzáférhetősége
     interferencia
     Tárolás
     Tárolás módja: epizódikus, szemantikus

    A felejtés oka:
     Előhívási támpontok hiánya
     Szelektív figyelem hiánya
     Interferencia: Az egyik információ előhívását gátolja egy másik
     Érzelmi tényezők

    Az amnézia jelenségei:
     Autográd amnézia: új információ hiánya
     Retrográd amnézia: régi információ hiánya

    Memória fejlesztésének módszerei:
     Tömbösítés módszere
     Képzelet használata
     Kulcsmódszer
     Szervezés módszere

    Emlékezet fejlődése

     Verbális emlékezet: Szavakra való emlékezés, jobban fejlődik óvodáskorban, segítjük ha cselekvéshez kötjük (pl.: vers, mondóka mozgással kötött)
     Vizuális emlékezet: Képekre, tárgyakra jól tudnak emlékezni.

    5 éves korra kialakul a szándékos emlékezet.


    5. Gondolkodás

    A gondolkodás a legmagasabb szintű megismerő tevékenység és aktív értelmi folyamat.

    Funkciói:

     Asszociatív gondolkodás: gondolatokat, képzeteket, élményeket egymáshoz kapcsoljuk
     Megértés: A dolgok lényegének, összefüggésének feltárása
     Problémamegoldás: Új megoldási módokat keresek

    Műveletei:

     analízis: az egész részekre bontása
     szintézis: a részek egyesítése
     absztrakció: a lényeges jegyek kiemelése
     összehasonlítás: a dolgok azonosságát vagy különbözőségét figyelem meg
     reláció felfogása: két különböző kapcsolat felismerése
     kiegészítés
     általánosítás: közös jegyek alapján felismerés
     rendezés: egy adott elv alapján

    A gondolkodásmód típusai:

     Konvergens gondolkodás: Szűkítő, amikor a megoldási módokat leszűkítem egy megoldási módra
     Divergens gondolkodás: Több irányú gondolkodás számos lehetséges vizsgálati módot veszek figyelembe.



    Problémamegoldó gondolkodás

     Előkészítés szakasza: információk gyűjtése
     Inkubáció: félretesszük az információt
     Illumáció: Belátás, AHA élmény
     Verifikáció: ellenőrizzük az ötleteket



    6. Képzelet

    A korábbi emlékképeinket, tapasztalatainkat új struktúrába szervezzük.

    Területei:

     Képzeleti kép
     Gondolati kép
     Állomképek
     Fantomvégtag

    Fajtái:

     Önkéntelen
     álom
     ábránd: távoli jövőre irányuló képzeleti működés
     Szándékos
     reproduktív képzelet: mások által tapasztalt dolgot újra felépítek
     produktív, alkotó képzelet: valami újat hozok létre. Feltétele: originalitás (eredetiség), flexibilitás (hajlékonyság), fluencia (folyékonyság)

    Az alvás szakaszai
     Nonrem: mély alvás, nincs álom, fiziológiai tünetek csökkennek
     Rem: fiziológiai tünetek felgyorsulnak, álomképek




    Az értelmi fejlődés szakaszai Piaget nyomán


    Az értelmi fejlődés határozza meg a társas és a pszichés fejlődésünket is.
    Akkomodáció, Asszimiláció: Hogyan tudjuk az új ismeretket a már meglévő, régi ismeretekbe beépíteni. (sémák)

    1. Szenzo-motoros szakasz: 0-2 év

     reflexsémák kialakulása
     elsődlegges cirkuláris reakció: önmagában élvezetes mozgást ismételget, fontos tanulási folyamat
     másodlagos cirkuláris reakció: továbblépés, a cselekvést és a környezetet összeköti

    2. Műveletek előtti szakasz: 2-6 év

     egocentrizmus, egocentrikus gondolkodásmód: a világot saját nézőpontjukból értékelik
     mágikus gondolkodásmód:
     finalizmus: minden dolognak célja van
     animizmus: minden dolognak lelke van
     artificializmus: minden emberi alkotás
     szinkretizmus: ok-okozati összefüggések keresése
     prekauzális gondolkodásmód: az ok-okozati viszonyokat nehezen tudja követni a gyermek

    3. Konkrét műveletek szakasza: 6-12 év

     képessé válik mentális műveletek elvégzésére
     csökken az egocentrikus gondolkodásmód
     decentrálás: egy tárgynak több tulajdonságát is képes figyelembe venni
     konzerváció: ha a környezet változik, az anyag tulajdonsága nem (folyadék kísérlet)
     változatlanul hagyás: ha semmit sem veszek el, nem adok hozzá, akkor változatlan marad (korong kísérlet)
     megfordíthatóság: ok-okozati viszonyokat sokkal inkább tudja már értékelni, értelmezni
     szabályjátékok
     a jó és a rossz viselkedés felismerése
     iskoláskorban: autonóm erkölcs: saját értékei alapján tud dönteni
     óvodáskorban: heteronóm erkölcs: mindent elfogad, amit a felnőtt mond neki

    4. Formális műveletek szakasza: 12-19 év

     megjelenik az elvont fogalmi gondolkodás



    9. tétel
    A mozgásfejlődés fő állomásai. Kezesség és lateralitás
    A motoros működés zavarai
    A beszédfejlődés és beszédmegértés fejlődése. A beszéd és kommunikáció zavarai



    Az egészséges csecsemő mozgásfejlődését, annak tempóját a külső környezeti hatások jelentősen nem befolyásolják, ez egy meghatározott, beépített genetikai program szerint halad, a család feladata egyedül az, hogy optimális környezetet és gyakorlási lehetőséget biztosítson a gyereknek. A mozgásfejlődést az érés befolyásolja. Az érés ebben az esetben különböző izomcsoportokhoz futó mozgatóidegek velőhüvelyesedését jelenti. Először a fejhez közelebbi izomcsoportok kezdik el a működésüket, majd a fejlődés fokozatosan halad az alsó végtagok felé. A végtagok fejlődésének iránya a kar nagy mozgásaiból indul és a kéz finomabb mozgásai felé halad, illetve a combtőtől a lábfej irányába terjed.

    A mozgásfejlődés fő állomásai

     magzati mozgás, újszülött mozgás – kéz, láb
     2 hónapos korra: ha hasra fektetjük megpróbálja felemelni a fejét és tartani
     5 hónapos korra: tudatos helyváltoztatás, odafordulással és csúszással is igyekszik megszerezni a tárgyat
     6. hónap: felül
     8-9 hónap: biztonsággal ül, kapaszkodik, felhúzódzkodás időszaka
     10-12. hónap: a csecsemők többsége feláll és el is indul
     1,5 -2 évesen: lépcsőn járás, háromkerekű kerékpár használata

    Óvodáskorra elvárjuk: lépcsőn járás váltott lábbal, nagymozgások (kúszás, mászás, járás, futás, ugrás, dobás, szökdelés), dominancia (kezesség), finommotorika folyamatos fejlődése, szem-kéz, szem-láb koordináció, egyensúlyérzék.

    Motoros készségek fejlődése: állóképesség, gyorsaság, ügyesség, egyensúlyérzék.

    A beszédtanulás és nyelvelsajátítás

    2 nagy kirtériuma van: biológiai előfeltétel (ép beszéd és hallásszervek), természetes emberi környezet (inger gazdag környezetben nőjön fel).

    A nyelv négy alrendszere:

     Hangok: Az anyanyelv hangrendszerét sajátítja el (gőgicsélés, gagyogás)
     Szavak: Kezdetben ún. kiterjesztéssel használja (minden cica ami szőrös), használják a szűkítést is (1 fogalom csak egy tárgyat jelent számára
     Mondatok: Kétszavas mondatok (1,5 éves korban) távirati stílusú beszéd
     Komplexitás: Bővül a szókincse, megjelennek a különböző nyelvtani eszközök




    A nyelvtan használata:

    Vizsgálata Pléh Csabához fűződik, szerinte a nyelvtan elsajátításának 5 szakasza van:
    1. idioszinkretizmus: eltérő szabályokat dolgoz ki
    2. 2 éves kor körül: egyszerű szabályok alkalmazása (alany mindig elől van)
    3. néhány fontosabb szabály elsajátítása 3 éves kor körül („én labdám” – megpróbálkoznak a ragozással)
    4. 4-6 éves kor: az egyéni szabályok integrálódnak az általános szabályok közé
    5. iskoláskorban jól és rugalmasan használja a nyelvtani szabályokat

    A beszédfejlődés elméletei:

     Szociális tanuláselmélet: Csak az utánzásnak, kondícionálásnak, megerősítésnek van szerepe (Skinner)
     Chomsky – nativista elmélete: a veleszületettségnek van jelentősége, a gyerek egy nyelvelsajátító készülékkel születik, ezért tanulunk meg beszélni
     Kognitív elmélet – Piaget: A kognitív fejlődést hangsúlyozza, ez teszi lehetővé a beszédet is, ahogy lépünk a szakaszokba, úgy bővül a beszédünk.
     Cselekvésközpontú elmélet: Egyetért Piaget-tal, azaz kognitív fejlődés + cselekvés; Bruner szerint a nyelvelsajátítás az anyával való „akciós párbeszéd” során jön létre.

    A beszédfejlődés szakaszai

     1. szakasz: Szituatív beszéd: 1,5-2 éves kor. A beszéd szituációkhoz kötött, Általában csak az édesanya érti meg és tolmácsol, a dajkanyelv is megjelenik: papa, mama, dádá
     2. szakasz: Kontextusos szakasz: 2-5 év. A szókincs bővül, már bizonyos logikai kapcsolat megjelenik a beszédben. A dialógus időszaka, jó ritmusú versek, mesék szeretete.
     3. szakasz: Absztrakt beszéd: Mi ez? Miért? korszak. A beszédnek igazi közlő funkciója van, képes megfogalmazni az érzéseit, gondolatait, vágyait.

    A beszéd életszakaszai:

    1. Sírás időszaka: A sírás differenciálódik: Elvileg már 2 hetes kortól meg tudja különböztetni az anya hangját.
    2. Gőgicsélés: 2-3 hónapos kortól
    3. Gagyogás: 9-11 hónapos kortól. Ismétli a különböző szótagokat, szavakat.
    4. Egyszavas mondatok: Kb. 1 éves kor, amit legtöbbet hall környezetében, azt ismétli elsősorban.
    5. Kétszavas mondatok: 1,5 éves korban
    6. Mi ez? Miért? korszak: 3 éves kortól kezdődik
    7. Iskolaérettség: A nyelvtant már megfelelően kell tudni használni, gondolatait, véleményét ki tudja fejezni



    A beszédmegértés fejlődése: Nagyon komplex folyamat, már az újszülött el tudja különíteni az emberi hangot más hangoktól. A bal agyfélteke aktivizálódik, mielőtt el kezd beszélni, előtte 4-5 hónappal már megérti a szavakat, egyszerű mondatokat.

    A beszéd zavarai:

     Életkori pöszeség: spontán 4 éves korig megoldódhat
     Dadogás, hadarás
     Szelektív mutizmus: Kb. 4 éves korra alakul ki, megfeleő volt a beszédfejlődés, de valamilyen trauma következtében bezár a gyermek, csak szűk közegben hajlandó beszélni
     Megkésett beszédfejlődés: 18 hónapos kortól




    10. tétel
    Az erkölcsi fejlődés Piaget és Kohlberg nyomán
    A szabálytudat kialakulása
    Az erkölcsi ítélet alakulása: heteronómia és autonómia
    Jutalmazás és büntetés a nevelésben



    A gyermeki erkölcs eredete

    Blasi (1995) szerint az erkölcsi szabályok betartásának három fontos feltétele van a fejlődés során:
    1. A szabályok megértésének képessége.
    2. Motiváció, késztetés az adott szabálynak megfelelő cselekvésre.
    3. Akarat.

    A másfél –két éves gyermek felismeri és érti a környezete rosszallását a viselkedésére vonatkozóan, más kérdés, hogy kis mértékben tesz eleget az ide vonatkozó szülői kéréseknek.

    Piaget elmélete az erkölcsi fejlődésről

    A gyermek gondolkodásának valamennyi aspektusa érdekelte, így az erkölcsi fejlődés is. Elméletét játékmegfigyeléseire és klinikai interjúra alapozta. Érdekelte hogyan értelmezik a gyerekek a szabályokat és hogyan hoznak erkölcsi ítéleteket.

    A klinikai interjúkhoz használt történetek

    1. Volt egy kisfiú, akit Petinek hívtak. Az apukája elment hazulról. Peti pedig azt gondolta, milyen jó ötlet lenne eljátszadozni az apukája tintatartójával. Először a tollat vette a kezébe, de arról egy csepp tinta ráhullott a terítőre és foltot hagyott rajta.

    2. Volt egy kisfiú, akit Palinak hívtak. Pali észrevette, hogy az apukája tintatartójából kifogyott a tinta. Amikor az apukája elment hazulról, úgy gondolta, hogy segít neki megtölteni a tintatartót, hogy amikor hazajön tele legyen. De amikor a tintaüveg tetejét lecsavarta, a tinta kiborult és egy nagy folt keletkezett a terítőn.

    Ezek a gyerekek egyformán vétkesek?
    Melyik követett el nagyobb bűnt és miért?

    A kétféle erkölcsi ítéletalkotás

    A 6 éves gyerekek egészen másképp értelmezik a helyzeteket, mint a 12 évesek. Ez magyarázható a kognitív fejlettséggel. (6 éves korban: egocentrizmus, decentrálás nincs, nem értelmezi mások nézőpontját, fizikai tulajdonságokra koncentrál nem a szándékra, hit az immanens igazságban )


     A 10 év alatti gyerekek erkölcsi gondolkodását heteronóm erkölcsnek vagy kényszererkölcsnek nevezte, ahol jellemző az erkölcsi realizmus.
     A 11 évnél idősebb gyerekek erkölcsi gondolkodását autonóm erkölcsnek vagy együttműködés erkölcsnek nevezte, ahol az erkölcsi relativizmus a jellemző.


    A heteronóm erkölcs

     Egyetlen nézőpont létezik; a viselkedés vagy helyes, vagy nem.
     A szabályok megváltoztathatatlanok és szó szerint értelmezendők.
     Objektív felelősség: a vétek nagysága arányos az okozott kár nagyságával. (következményetika)
     Az elkövetett vétek mindenképpen büntetést érdemel. Nincs kivétel.
     A kortárs agressziót külső hatalomnak kell megbüntetni.
     A szabályok kívülről jönnek, tekintélyes emberek alkották őket.


    Az autonóm erkölcs

     A szabályokra vonatkozóan lehetnek eltérő nézőpontok.
     A szabályok rugalmasak.
     Az elkövető szándékát is figyelembe kell venni a vétek nagyságának megítélésekor.
     Elítélendő, ami sérti az együttműködés szellemét. (A törvény szelleme a fontos, nem a betűje.)
     A büntetés része a jóvátétel és hogy az elkövető jusson olyan sorsra, mint amit az áldozatával tett.
     A kortárs agresszió büntetése az áldozat részéről történő megtorlás.
     A szabályokat azért kell betartani, mert kölcsönösen tekintettel kell lenni egymás jogaira.

    Az elmélet újragondolása

    A legnagyobb pontosítást Piaget elmélete a szándék figyelembevételével kapcsolatban igényli. Nincs egyetértés abban, hogy iskoláskor előtt milyen mértékben értelmezik a gyerekek a szándékot.
    Zelazo és munkatársai (1996) kutatásai alapján már három éves korukban képesek a gyerekek figyelembe venni a szándékot, de nem képesek egyszerre figyelembe venni a szándékot és a következményt.


    Kohlberg az erkölcsi fejlődésről

     Piaget kutatásait bővítette ki.
     Idősebb gyerekeket is bevont a kutatásba.
     Erkölcsi dilemmákat hordozó történeteket alkalmazott ő is.
     Elméletét többször átdolgozta.
     Az általa megfogalmazott utolsó szintet nem mindenki képes elérni.
     Kritika: nem számol az egyéni különbségekkel, nem számol az érzelmekkel, nem számol a tudás és viselkedés közötti különbségekkel



    A Kohlberg által alkalmazott történetek

    1. dilemma: Joe apja horgászbotot akar venni magának, és elkéri a fiától annak zsebpénzét. Megteheti – e Joe, hogy nem adja oda a pénzét?
    2. dilemma: Dr. Jefferson egy gyógyíthatatlan, súlyos fájdalmaktól szenvedő asszony kérésére eutanáziát alkalmaz. Milyen ítéletet hozzon a bíróság?
    3. dilemma: Heinz feleségének súlyos betegségére csak egyetlen gyógyszerésznél kapható orvosság, aki azonban olyan sok pénzt kér érte, amit Heinz nem tud kifizetni. Ellophatja – e a gyógyszert Heinz?

    Az erkölcsi fejlődés Kohlberg-féle szakaszai

    1. szint: Prekvincionális erkölcs (9 éves kor alatt)
    A büntetés és szófogadás orientációja – a fizikai következmények a meghatározók.
    Instrumentális relativista orientáció – szükséglet kielégítés, előnyök

    2. szint: Konvencionális erkölcs (9-20 éves kor között)
    „Jógyerek” orientáció – az a helyes, ami másoknak tetszik
    A törvény és a rend orientációja – a szabályok rögzítése és betartása a rend érdekében

    3. szint: Posztkonvencionális erkölcs (20 éves kor felett)
    A társadalmi szerződés orientációja – kölcsönös egyetértés, az egyén jogainak védelme.
    A következetes erkölcsi állásfoglalás orientációja – az egyén által választott etikai elvek.


    Az erkölcsi ítéletalkotás fejlődése Turiel és munkatársai alapján

    A társas szabályrendszerek elsajátítását vizsgálták. A társas szabályok megkülönböztethetők: jelentőségük, forrásuk, állandóságuk alapján.

    Három szinten értelmezhetők:
    1. szint - Erkölcsi szabályok
    2. szint - Társadalmi konvenciók
    3. szint - Személyes szabályok

    1. szint : Erkölcsi szabályok
    Az igazságosság és mások jólétének elvein alapuló társas előírások.
    Kategóriái:
    1. Erkölcsi tilalmak: Ne ölj!
    2. Becsületesség és igazságosság kérdései: egyenlő elosztás
    Az erkölcsi szabályokat gyakran szent forrásból eredeztetik, ezért megszeghetetlen kötelezettségek.
    Példák: testi sértés, lelki bántás, lopás, ígéret megszegése, segítségnyújtás megtagadása



    2. szint: Társadalmi konvenciók

    Egy-egy adott társadalomra sajátosan jellemző szabályok, korlátozottabb fajtája a csoportnorma.
    A társadalmi konvenciók hangolják össze az egyének viselkedését egy adott társadalmon belül.
    Példák:
     Iskolai szabályok: feleselés a tanárral
     Megszólítási formák: orvos tegezése
     Öltözködés, megjelenés: pizsama az iskolában
     Nemi szerepek: fiúk hajpántja
     Etikett: káromkodás, csámcsogás

    3. szint: Személyes szabályok

    Körülírt eseményeket irányítanak.
    Sokszor az egyének maguk alkotják saját viselkedésük szabályozására.
    Példák:
     Higiénia: fogmosás elmulasztása
     Társas: legjobb barát szülinapját elfelejteni
     Pénzügyi: túlköltekezni a bankszámláról



    Nucci (1981) vizsgálatai

    Kimutatta, hogy az észak-amerikai gyerekek legalább iskoláskortól kezdődően képesek különbséget tenni a három szabályfajta között.
    Minden életkorban az erkölcsi szabályok megsértését tartották a legsúlyosabbnak a gyerekek.
    További kutatások kérdése: A szabályok felismerése milyen kapcsolatban áll a gyermek mindennapi viselkedésével?


    Jutalmazás és büntetés a nevelésben


    Jutalmazás és büntetés: A büntető, jutalmazó személy által közvetített értékek megerősítése, vagy gyengítése és cél.

    Hibák a jutalmazásnál:

     nem számít értéknek
     túl távoli
     sablonossá válhat

    Hatékony büntetés:

     személytelen (a cselekedetet bünteti)
     azonnali (cselekedet-következmény)
     megbízható (mindig következzék be)
    Hibák a büntetésnél:

     megszégyenítő
     alázó
     terror



    12. tétel
    Az iskolakezdés fejlődéslélektani, pedagógiai meghatározói
    Az iskolakészültség kritériumai (testi, érzelmi, értelmi, szociális)
    Az átmenet problémái. Iskolaérettségi vizsgálatok
    Az iskolai tanuláshoz szükséges készségek



    Kisiskoláskori fejlődés, a tanuláshoz szükséges készségek fejlődése

    Az észlelési képességek fejlődése: A látás élessége 7 éves korban fejlődik a leginkább. Kisiskoláskorban szilárdulnak meg a téri dimenziók, a gyermek képessé válik a térirányok megkülönböztetésére. A hallási észlelés is fejlődik, a hallási küszöb jelentősen csökken. Az idő észlelése szintén konkrétabbá válik.

    A képzelet változásai: Lassan elveszíti a csapongást. Főképpen a reproduktív képzelet fejlődik.

    Emlékezet változásai: Az emlékezet minősége jelentősen változik. Növekszik, az emlékezet terjedelme, fejlődnek az emlékezeti stratégiák. Az iskola a szándékos reproduktív emlékezetet nagymértékben igénybe veszi, s ez nagy akarati erőfeszítést igényel a tanulóktól.

    Gondolkodás fejlődése: Konkrét műveleti szakasz. A gondolkodásban nagyobb szerepe lesz a valóságnak, realitásnak. Csökken az egocentrikus gondolkodásmód. Javul az együttműködés képessége.

    Testi változások: Változnak a testarányok, fej-törzs aránya fokozatosan közelít a felnőttkori arányhoz. Ez a nyúlás időszaka. Mozgása ügyesebb, szervezete erősebb lesz. Fogváltás. Az idegrendszer és az agy fejlődése befejeződik. Megnő a vérkeringés és a tüdő kapacitása. Nagymozgások, egyensúlyérzék, finommotorika tökéletessé válik.


    Megismerő tevékenységek

     Figyelem: Kialakul a szándékos figyelem, szelektív figyelem
     Emlékezet: A rövidtávú memória kapacitása iskolaérettségre 6 egység lesz

    Kultúrtechnikai eszközök

    Olvasás: összetett, kognitív készség

     kódolás
     tárolás
     dekódolás, előhívás
     szelektív figyelem
     szándékos figyelem
     olvasás megértése
     gondolkodás művelete


    Írás

     finommotorika
     emlékezet folyamata
     dominancia kérdése
     szem-kéz koordináció

    Számolás: Itt is a megismerő tevékenységek megfelelő működése nélkülözhetetlen. A matematikai tanulásnál 3 összetevőre van szükség:

     fogalmi tudás: megértést segíti
     procedurális tudás: problémamegoldás, végrehajtás képessége
     alkalmazási ismeret: felismerni mikor mit kell alkalmazni


    Az iskolaérettség kritériumai


    Az iskolaérettség az óvodáskor végére alakul ki: szabályok követése, feladattudat, feladattartás, kötelességtudat.

    1. Testi fejlődés

     Fej-törzs-végtagok aránya megfelelő legyen, alakváltozás, fogváltás
     A gerinc anatómiai görbülete ki kell hogy alakuljon
     Nagymozgások, finommotorika fejlettsége, kialakulása

    2. Értelmi és pszichés képesség

     Észlelés: Alaklátás (kialakul a Gestallt látás), formaészlelés (egyszerre több tárgyat nagyság és szín, forma szerint rendezni, decentrálás), színfelismerés, térészlelés
     szándékos figyelem 10-15 perc
     Vizuális és verbális emlékezet 7 +- 2 egység
     érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél, gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni, minden szófajt használ, különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot, tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat, végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét
     Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környzetéről

    3. Szociális érettség

     feladattudat
     feladattartás
     beilleszkedés
     alkalmazkodás
     szabálytudat




    Iskolaérettségi vizsgálatok, felkészítő programok

    Porkolábné Dr. Balogh Katalin – Kudarc nélkül az iskolában
    Nagy József – PREFER, DIFER
    Brigitte Sindelar: Részképesség zavarok vizsgálata, fejlesztése

    Amit vizsgál:

     feladattudat
     feladattartás
     szabálytudat
     mozgáskoordináció
     figyelem, emlékezet
     általános tájékozottság


    Nagy József: PREFER

    Preventív, megelőző fejlettségvizsgáló rendszer 4-7 éves gyermekek számára. Célja, hogy segítse a korszerű beiskolázást. 5 éves korban. 50 és 10 perces.

    Porkolábné: Kudarc nélkül az iskolában

    A tanulási zavarokat szeretné megelőzni.

    A tanulási képességeket meghatározó pszichikus funkciók:

     pontos, differenciált vizuális észlelés (alak, forma, méret, összetartozó részek)
     a hallott, auditív észlelés
     összerendezett, koordinált mozgás
     látott, hallott információ összekapcsolása
     rövid idejű vizuális-verbális memória
     szándékos figyelem


















    Tanulási problémák

    Tanulási nehézség és zavar Tanulásban akadályozottság
    Átmeneti ág Tartós ág Tartós ág
    tanulási nehézség tanulási zavar enyhéz értelmi fogyatékos
    lassabban haladó gyermekek diszlexia, olvasászavar középfokban értelmi fogyatékos
    részképesség gyengeséggel küzdő gyermek diszgráfia, írászavar autisták
    diszortográfia, helyesírászavar
    diszkalkónia, számolászavar
    hiperaktivitás
    A csop B csop
    Organikus vagyis szervi eredetű Pszichés eredetű
    BNO szám
    Nevelési Tanácsadó Szakvélemény, Fejlesztőpedagógus Gyógypedagógus Fejlesztőpedagógus Gyógypedagógus







    13. tétel
    Problémák a nevelésben
    A fejlődési-nevelési problémák meghatározása, eredete
    Magatartási és beilleszkedési nehézségek
    Teljesítményzavarok
    Prevenciós és fejlesztési lehetőségek


    A magatartás zavarai

    Többféle elnevezés takarja ugyanazt a problémakört:

     beilleszkedési zavar
     magatartási rendellenesség
     nehezen nevelhetőség
     feltűnő viselkedés
     inadaptált magatartás
     érzelmi zavar
     nevelési nehézség

    Szociális inadaptáción a személyiség szociális viszonyainak zavarára épülő különböző típusú viselkedési rendellenességet értünk, amely normál értelmi képességű gyermekeknél elsősorban iskolai környezetben nyilvánul meg, és optimális pedagógiai tevékenység útján korrigálható.

    A magatartászavar forrásai:

    1. Intézményi, szervezeti sajátosságok
    2. A gyermek személyisége, egyéni fejlődése

    Előfordulási gyakoriság
     Pedagógusok szerint: 7-13 % egy osztályban
     Életkor szerint leggyakoribb 6-8 éves korosztály (nevelési tanácsadók szerint)
     Az életkor előrehaladásával a gyakoriság nő
     Több a fiú, mint a lány


    A nehezen nevelhető gyermek sajátosságai (Kósáné)

     Viselkedésük nagyon eltér az adott életkorban megkívánható helyes viselkedéstől.
     Beilleszkedési, alkalmazkodási nehézségeik vannak az iskolában.
     Az általában használt nevelési eljárások nem hatékonyak náluk.
     Magatartási problémáik mértéke nem olyan nagy, hogy speciális , intézeti nevelés lenne szükséges.
     Értelmi fejlettségük normális.
     Gyakran kísérik testi és pszichés tünetek.
     Általában nem felelnek meg az oktatási követelményeknek.
     Gyakori a teljesítmény-kudarc.


    A magatartási zavar tünetei

    Három csoportba sorolhatók:

    1. Agresszivitás
    2. Szorongás, félénkség
    3. Erkölcsi fejlődés zavarai
    Plusz:
    ◦ Passzivitás
    ◦ Hipermotilitás
    ◦ Instabilitás


    1. Agresszív, támadó magatartás

     Bátrak, vakmerőek, agresszívek.
     Gyakran a magány, feszültség, szomorúság, szorongás kompenzálása történik.
     A követelményeket támadással kerülik el.
     Dührohamaik vannak.
     Szófogadatlanok, ellenszegülnek a tekintélynek, dacosak.
     Ellenségesek.
     Egocentrikusak.


    2. Regresszív, védekező magatartás (szorongás, félénkség)

     Feladathelyzetben erős szorongás jellemzik őket.
     Aktivitás hiánya, kudarckerülés, félelem a szerepléstől.
     Önállótlanok, erősen függnek a felnőttektől és a megszokott dolgoktól.
     Félnek a bírálattól, bizalmatlanok, nem szeretnek felelősséget vállalni.

    A pedagógusok általában nem tartják nehezen nevelhetőnek, pedig súlyos pszichés állapotra utalhat.

    3. Az erkölcsi fejlődés zavara

     Kisebb mértékű hazugságok.
     Lopás.
    o gyermekded jelleg 1-5 éves korban: pillanatnyi szükséglet kielégítés
    o impulzív jelleg 6-10 éves korban
    o neurotikus lopás
     Csavargás.
    o unalom, kalandvágy, izgalomkeresés
    o félelem a büntetéstől
    o családi konfliktusok elől menekül
     Egyik sem éri el a kriminalitás fokát.
     Oka általában súlyos érzelmi zavar.



    A hazudozás fajtái

     A valóság ismeretének hiánya – kitölti a hiányos részeket
     Emlékezetzavarból adódó hazugságok
     Képzeletszülte hazugságok
     Füllentés – érdekessé válni, figyelemfelkeltés
     Védekezésből, félelemből adódó hazugságok
     Önzetlen hazugságok – általában lojalitásból
     Megfontolt, megrögzött hazudozás – tudatos, nincs lelkiismeret furdalás, érdekből
     Beteges hazudozás – patológiás, a valóságot és a képzeletet képtelen elkülöníteni

    A magatartási zavar okai

    Családi nevelési hibák

     Elhanyagolás
     Túlzott szigor
     Túlzott kényeztetés
     Következetesség hiánya
     Kettős nevelés
     Túlzott elvárások
     Deviáns, szenvedélybeteg, mentálisan beteg szülő

    Iskolai ártalmak

     Túl magas követelmények
     Megszégyenítés
     Túlzott szigor
     Kedvezőtlen társas helyzet


    A teljesítmény visszatartásának és az iskolával való szembefordulás jelei:

     Késés
     Gyakori hiányzás
     Nem készül az órára
     Ellenőrző hiánya, aláírások elmulasztása
     Szülői aláírás hamisítása
     Rongálás
     Iskolai lopás

    Az érzelmi élet zavarára utaló jelek

     Nyugtalanság
     Szétszórtság, figyelmetlenség
     Túlzottan fáradékony
     Visszahúzódás
     Gyakori félelmek
     Támadás, verekedés
     Bohóckodás
     Szabályszegés
     Gyenge eredmények
     Ujjszopás, körömrágás
     Pszichoszomatikus tünetek: fejfájás, hasfájás


    A teljesítmény zavarai I.: lassú tanulók

    A lassú tanulók: kortársaikhoz képest számottevően lassabb ütemben képesek tanulni. Az átlagos tanítási menet sebességével nem tudnak haladni. IQ: 70-85 között.

    Jellemzőik:

     Éretlenek
     Frusztrációs toleranciájuk alacsony
     Hajlamosak leértékelni magukat
     Figyelmük nem tartós
     Hajlamosak leegyszerűsítésre, nehezen tudnak általánosítani
     Alapkészségek terén – olvasás, írás, számolás – hiányosságaik vannak
     Helytelen munkavégzési szokásaik vannak

    Fejlesztésük korrekciós oktatással vagy kompenzáló oktatással történhet.


    A teljesítmény zavarai II.: alulteljesítő tanulók

     A tanuló tartósan a képességei alatt teljesít.
     A lehetséges és a megvalósuló teljesítmény hosszú időn át lényegesen különbözik.
     Hátterében jellemzően a tanuló érzelmi és szociális szféráinak zavarai állnak.
     Pedagógiai buktatók:
    o Mérési hiba
    o Egységes kritérium hiánya
    o A megítélés egysíkúsága
    o Nem megfelelő tanulási környezet



    Az alulteljesítő tanulók jellemzői

     Rendszertelenül készülnek az órára
     Helytelenek a tanulási szokásaik
     Szervezetlenek
     Perfekcionisták, csak a tökéletes felel meg nekik
     Érzékenyek, zárkózottak
     Az iskolai követelményektől szoronganak
     Társas készségeik hiányosak

    A beavatkozás módjai:
    1. pszichodinamikai beavatkozások
    2. az osztálybeli tanulási környezet megváltoztatása
    14. tétel
    A pedagógus mint személyiségfejlesztő
    Általános és speciális képességek
    Nevelési stílus és légkör
    A pedagógus mentális egészsége


    Az óvodában a nevelőmunka kulcs-szereplője az óvodapedagógus. Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermekek számára. Az óvodás gyermek erősen kötődik a szeretett felnőtthöz. A felnőtt szeretetének érzése adja meg a cselekedetéhez és a viselkedéséhez szükséges biztonsági alapot, és ez a gyermeki kötődés határozza meg az óvónő irányító munkáját. A gyermek számára az óvónő feltétlen példakép, akinek még beszédét, mozdulatait is utánozza néhány hét, vagy hónap eltelte után. Az óvónő személyes példája hatással van az egész csoport hangulatára. A nyugodt, következetes óvónői magatartás mellett a csoport is kiegyensúlyozott. A kedves, barátságos óvónő megjelenése kedvezően hat a gyermek idegrendszerére is.

    A pedagógus szerepe komplex szerepegyüttes, magas követelményekkel. Fontos, hogy az óvónő legyen bizalomkeltő, munkájában legyen kötelességtudó és következetes, határozott, de nem merev, fölényeskedő, elbizakodott. Magatartása legyen nyugodt, derűs, de ugyanakkor komoly és mértéktartó. A rábízott gyermekekkel foglalkozzon lelkiismeretesen, forduljon hozzájuk szeretettel. Legyen mindig pontos és példamutató. Közeledjen jóindulattal a gyermekekhez. Legyen igazságos a gyermekek elbírálásában, értékelésében, kerülje a részrehajlást, kivételezést.

    A jó pedagógus:
     türelmes, toleráns, tiszteletben tartja a gyermek egyéni sajátosságait
     a gyermek számára a vele eltöltött idő élményt jelent
     megértő, van humorérzéke, találékony
     tiszteli és szereti a gyerekeket
     kreatív
     magas szintű pedagógiai és pszichológiai felkészültségű
     alkotó
     magyaráz és nem utasít
     döntési képességgel rendelkezik
     segít, irányít
     rugalmas
     többféle módszert alkalmaz
     határozott
     igazságos
     humanizmus jellemzi
     érdeklődő
     kiforrott világnézettel rendelkezik
     bízik a gyermekekben
     kiegyensúlyozott
     következetes

    A rossz pedagógus:
    x utasít
    x a gyerekek félnek tőle
    x kivételez
    x állandóan fegyelmez, túl szigorú

    A pedagógus vezetési stílusai (Lewin):
     Autokratikus: Egyedül vezet, döntéseit egyedül hozza. Elfojtja a gyerekeket. A zord szigor mellett gyakran jellemzi a gyermeki személyiség lekicsinylése, megszégyenítése. Ebben a vezetési módban a tekintélyelv az uralkodó.
     Demokratikus: számol a gyerekek vágyaival, szükségleteivel, együttérző és megértő magatartást tanúsít a gyerekek problémái iránt, véleményüket meghallgatja, javaslatokat kér az aktuális problémák megoldásához, ténylegesen aktivizálja a gyerekeket, sok alkalmat ad az önállóságra. A csoport élete nyugodt, tevékenységük egyenletes és megbecsülik egymást.
     Laissez-faire:. A pedagógus erélytelen, érdektelen, passzív jelenléte folytán leggyakrabban teljes anarchiát eredményez az ilyen vezetés. A gyerekek nincsenek irányítva, mindenki azt csinál amit akar

    A pedagógus személyiségének fontos összetevői:

     konstruktív képesség
     szervező képesség
     kommunikációs képesség
     speciális képesség
     empátia, konfliktus felismerésének képessége
     döntési képesség
     alkalmazkodási képesség
     tolerancia és kivárás képessége
     figyelemmegosztás képessége
     identifikáció (azonosulás)
     játszani tudás
     kreativitás

    A gyermekek nevelése:

     állandó általános felkészülést kíván
     felkészülés tanév elején
     közvetlen, konkrét felkészülés

    A pedagógus munkájának lényege:

     Tudását átadva hozzásegítse a gyermekeket az életre való felkészülésben
     A pedagógus teljes személyiségével részt vesz a nevelésben, és a gyerekeknek is a teljes személyiségére hat

    Pedagógusi személyiségvonások:
    1. Általános vonások

     kiegyensúlyozottság
     hivatástudat
     kitartás
     kiforrott személyiség
     helyes kommunikációs készség
     türelem
     optimizmus
     saját világnézet, saját vélemény
     alapvető szakmai és emberi kulturáltság
     gyerekek iránti megértés, szeretet

    2. Speciális vonások

     kommunikatív (kapcsolatteremetési) képesség
     konstruktív (szervezési) képesség
     megfigyelőképesség, megosztott figyelem
     tapintat


    A pedagóguspálya szerepkörei

    Trencsényi (1988): a pedagóguspályán a személynek három szerepkörben kell megjelennie:
    1. Nevelői
    2. Szakemberi– szaktanári
    3. Tisztviselői – hivatalnoki
    Ezek követelményeit egyszerre vagy váltogatva kell teljesíteni.

    Kelemen (1981) a pedagóguspályán kívánatos jellemzők

     Tekintse magát a társadalom megbízottjának.
     Jellemezze eszmeiség, mély meggyőződés és szilárd világnézet.
     Legyen magas szintű szaktudása és az aktuális eseményekben való jártasság.
     Rendelkezzen megfelelő közlő képességgel.
     Legyen humánus (tanulók iránti megértés és szeretet).


    Kuzmina: speciális pedagógiai képességek

     pedagógiai megfigyelőképesség
     pedagógiai képzelet
     pedagógiai igényesség
     pedagógiai tapintat
     megosztott figyelem
     szervezőképesség
     alkotóképesség


    Rogers: alapvető pedagógus jellemzők

     Kongruencia – hitelesség: vállalja a gondolatait, érzéseit, verbális és nonverbális közlések harmóniában vannak.
     Feltétel nélküli elfogadás: pozitív érzelmi odafordulás a tanuló felé.
     Empátia: a tanuló érzéseinek megértése és a lehető legpontosabb visszajelzése.

    Sallai (1994) pedagógiai munkát elősegítő képességek

     Kommunikációs ügyesség
     Gazdag és rugalmas viselkedésrepertoár
     Gyors helyzetfelismerés, konstrukív helyzetalakítás
     Erőszakmentesség, kreativitás
     Másokkal való együttműködés igénye és képessége
     A pedagógiai helyzetek, jelenségek elemzésének képessége
     A pedagógus mentális egészsége


    Adelson (1976) három alapvető tanári modellje

     Sámán típus
     önmagát helyezi az oktatási folyamat középpontjába
     nárcisztikus, karizmatikus személyiség, áhítatot igyekszik kelteni
     fő hibájuk a megközelíthetetlenség
     Lelkész típus
     a közvetítésre helyezi a hangsúlyt
     küldetéstudattal áthatottak
     fő feladatuk a küldetésük tárgyát átadni
     Misztikus gyógyító típus
     a diákok helyezik a középpontba
     törekednek hogy előhívják, ami a legjobb a diákban
     csak valódi önzetlenség esetén működik


    A segítő (helfer) - szindróma

    Schmidtbauer 1977-ben írta le.
    Jellemzői:
     a belsõ üresség
     a saját kívánságok elhárításaként jelenik meg
     hátterében az intimitás lelki igénye áll
     egoisztikus altruizmus
     koragyermekkori tudattalan szülõi elutasítás elõzi meg, melyet a gyerek úgy dolgoz fel, hogy azonosul a szülõvel
     önmagával kérlelhetetlen
     másoknak szívesen segít, bár önfeláldozása nem okoz örömöt neki
     kapcsolataiból hiányzik a kölcsönösség
     indirekten kommunikál
     ingadozó az önértékelése és rejtett nárcisztikus szükséglet jellemzi


    A pedagógus-szakma speciális jellemzõi

     A tanári munka alapvetõen magányos foglalkozás.
     A pedagógusoknak nincs közösen kialakított megfigyelésük, egyeztetett szempontjuk arról, hogy mi a fontos az oktatásban, milyen módszereket kell alkalmazni a hatékony tanítás érdekében.
     Az informális kapcsolatok, amelyek a tanárok között kialakulnak pusztán magánjellegû beszélgetések, melyek szinte egyáltalán nem érintik a tanítás, a nevelési célok vagy a tanítási módszerek alkalmazásának témáját.
     A pedagógusokra jellemzõ egy erõteljes autonómia – igény. Ez a kialakult norma akadályozza a segítségkérést, a támogatás igénylését, amelyek pedig éppen e célból szervezõdtek ( pl.: iskolapszichológusi hálózat ).
     Nagyon alacsony a tanárok között az együttmûködés szintje.
     A tantestület akkor mondható hatékonynak, ha feladatcentrikus, együttmûködõ és gyakori interakciók jellemzik.

    A pedagógus munka stresszorai

     a pedagógustól sokféle cél megvalósítását várják el
     gyakori, hogy ezek az elvárások irreálisak
     az eredmény megvalósítása sokszor leküzdhetetlen akadályokba ütközik
     nem teljes és nem pontos a tanítás módszereinek leírása
     az elért eredményeket nem mindig lehet mérni
     a tanulók irányítása, ellenõrzése, a gyerekek zavaró magatartása és figyelmetlensége miatt állandó stressznek van kitéve
     a megnövekedett osztálylétszám, a közösség fizikai, pénzügyi nehézségei még hozzájárulnak a stresszhatás erõteljesebbé válásához
     a szakmából adódó sajátosságok, a tanár- diák viszonyból adódó konfliktusok,
     a közoktatás bizonytalansága, változásai
     az állandó leterheltség

    Következmény:

     Elõfordulhat, hogy a pedagógust sorozatos kudarcok érik és elégedetlen lesz a munkája minõségével és saját magával is.
     Önbecsülése fog csorbát szenvedni, önértékelése bizonytalanná válhat.
     A pedagógusok számára ezen nagyon kimerítõ és a folyamatos stresszhelyzetek egy tünetegyüttes megjelenéséhez vezethet.
    Ez a burnout (kiégés) jelensége.

    A kiégés jellemzői

     Bizonyos mértékû szellemi és érzelmi kimerülés
     A társas viselkedés diszfunkciója – eltávolodás és elszigetelõdés
     Pszichológiai rendellenességek, erõs negatív érzések önmagunkkal szemben
     A szervezet rendellenességei

    A foglakozási sajátosságok és az egyéni jellemvonások közösen tehetõk felelõssé a kiégés tünetcsoportjának kialakulásáért.

    További hajlamosító tényezõk:

     bizonytalanság
     autoritás nélküli felelõsség viselése
     ellenõrzés hiánya ( dolgozónak nincs lehetõsége beleszólni a munkabeosztás elkészítésébe, nem határozhatja meg a munkatempóját stb. )
     nagy interakciós sûrûség
     a munkahely és a privát szféra összemosódása

    A kiégett ember általában nagyon bizonytalan, nem képes hatékonyan megküzdeni a stresszhelyzetekkel, gyakorta érez elégedetlenséget és fáradságot, egyszerû dolgok (pl.: gyerekek, főnöke, kisebb konfliktusok ) erõteljes érzelmi reakciókat váltanak ki nála, a munkahelyi és családi kapcsolatai zavart szenvednek.



    A kiégés szindróma kialakulásának hét fõ oka

    1. az egyén úgy érzi, hogy nem tartja kézben a sorsát , jövõje felett nem tud ellenõrzést gyakorolni
    2. kommunikációs zavarok, a környezetbõl érkezõ visszajelzések hiánya
    3. munkából adódó túlterheltség vagy alulterheltség
    4. személyközi kapcsolatokból adódó túlterheltség
    5. szerepkonfliktus ( munkahelyi szerepét átviszi a magánéletbe )
    6. egyéni sajátosságok- neurotikusságra való hajlam, introvertált személyiség, depresszív személyiségtípus, rugalmasság ( nem tud „nem”-et mondani )
    7. képzéshiány
    Egyéb veszélyeztetett rétegek: egyedül élõk, elváltak, munkanélküliek, A-típusú személyiség, frusztráció.



    A pedagógusok munkahelyi közérzetét befolyásoló tényezõk

    1. belsõ ( intrinsic ) tényezõk : oktató-és nevelõmunkához kapcsolódó tényezõk: tanári pályával kapcsolatos beállítódás, munkával való elégedettség, munkával kapcsolatos elismerések
    2. külsõ tényezõk
     társadalom attitûdjei
     a pedagógusnak a vezetõhöz való viszonya

    A belsõ tényezõk inkább az elégedettséggel, a külsõ tényezõk pedig az elégedetlenséggel állnak kapcsolatban. Az elégedettség fõ forrása maga a tanári munka, a feszültségei pedig a pedagógiai munkán kívül esõ tényezõkbõl származnak.


    Elégedettség - elégedetlenség

     Az elégedettség szempontjából optimális az a tanár számára, ha a szakma gyakorlásában szabad kezet kap, emellett azonban biztosítva vannak számára a biztos külsõ támpontok, erõs keretek.
     Pozitív hatású az is, ha a pedagógus úgy érzi nincs kirekesztve a munkáját érintõ döntések meghozatalából.
     Az elégedetlenség fõ tényezõi: a gyerekek rossz magatartása, a rossz munkahelyi körülmények, nagy idõi leterhelés, az iskolai morál problémái, fokozott interakció-sûrûség, erõs érzelmi megterhelés, fokozott figyelemigény.
     Ezzel szemben elvárják a pedagógustól egy ún. professzionális imágó fenntartását: hogy legyen mindig kedves, mosolygós, optimista szemléletû, mutasson meleg érzelmeket és támogató attitûd legyen rá jellemzõ.
     A szakmából adódó nagyfokú autonómia szinte lehetetlenné teszi a segítségkérést másoktól, a támogató rendszerek igénybevételét.
     
  13. 123Bobe

    123Bobe Állandó Tag

    Akinek kell:


    1. tétel
    A pszichológia tárgya, ágazatai, történetének rövid áttekintése
    Kutatási és vizsgálati módszerek
    A pszichológia és a nevelés kapcsolata


    A pszichológia a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány. Görög eredetű szó, a psziché lélek a logosz pedig a tan szóból származik.

    Témái:

     Agysérülés és arcfelismerés
     Tulajdonságok felismerése
     Gyermekkori amnézia
     Agresszió

    A pszichológia területei

    1. Általános lélektan: Lelki jelenségekkel, megismerő folyamatokkal, a tanulással és a motivációval foglalkozó terület.
    2. Szociálpszichológia: Társas kapcsolatok fejlődésével foglalkozik.
    3. Fejlődéslélektan: A testi, értelmi és pszichés fejlődéssel foglalkozik.
    4. Személyiségpszichológia: Az egyéni különbségekkel foglalkozik.
    5. Alkalmazott pszichológia: Pl.: pedagógiai pszichológia, iskolapszichológia stb.

    A pszichológia felosztása

    1. Tárgya szerint

     Emberlélektan: egyénlélektan; társaslélektan
     Állatlélektan

    2. Céljuk szerint

     Általános lélektan
     Összehasonlító lélektan
     Etnopszichológia (Az állat és az emberi viselkedések összehasonlítása)
     Fejlődéslélektan
     Szexuálpszichológia (Nemek összehasonlítása)
     Pszichodiagnosztika

    3. Alkalmazási területek szerint

     Pedagógiai pszichológia
     Orvosi lélektan
     Munkalélektan
     Reklámpszichológia
     Sportpszichológia
     Kriminálpszichológia

    A pszichológia módszerei

    I. Megfigyelési módszer: Céltudatos, tervszerű, rendszeres.

    1. Önmegfigyelés (introspekció): Wilhelm Wundt
    2. Mások megfigyelése (extrospekció)
     Írásban történő
     Kérdőívek: zárt illetve nyitott kérdések
     Attitűd-skálák
     Szociometria: Moreno, rokonszenvi-ellenszenvi választások
     Szóbeli kikérdezés formái
     Irányított beszélgetés: Interjú (irányított interjú, félig struktúrált interjú), anamnézis
     Szabad asszociációs módszer (Sigmund Freud)
     Klinikai beszélgetés
    II. Teszt

    Olyan feladatsorozat, amely feltárja a pszichikus jelenségeket.

    Például:
     Képességtesztek: Bender A, B részképességvizsgáló, Frostig
     Inteligenciatesztek: Raven (felnőtt 60 tábla, gyermek 30 tábla), Binet-Simon (megismerő funkciókat, tájékozottságot vizsgál), SON (Olyan gyerekkel is el lehet végezni, aki nem beszél)
     Projektív, személyiségvizsgáló tesztek: Rorschach teszt (tintapaca teszt, 10 ábrából áll, formamagyarázat), Szondi (rokonszenv-ellenszenv), TAT, CAT

    A pszichológia gyökerei

     Filozófiatörténeti gyökerek
     1879 Lipcse: Wilhelm Wundt pszichológiai laboratórium


    Pszichológiai iskolák a 20. században

    1. Kísérleti iskola

     Wilhelm Wundt – 1879 Lipcse
     Reakcióidő
     Önmegfigyelés (Ebbinghaus)

    2. Behaviorizmus

     Viselkedéslélektan
     S-R pszichológia (Inger-Válasz)
     Watson (1900)
     Pavlov, Thorndike, Skinner

    3. Alaklélektan

     Gestallt pszichológia: Németországból származik, a lelki jelenségek szerveződésével foglalkozik.
     Rész-egész viszony
     Figura-háttér elmélet: Ha az inger két vagy több elkülöníthető területet tartalmaz, az egyik részét figurának, előtérnek, a többit háttérnek látjuk.

    4. Pszichoanalízis

     Sigmund Freud
     Korai gyermekkori élmények hatása 6 éves korig
     A lélek topografikus modellje „Jéghegy elmélet”











    A magatartást a tudattalan határozza meg. A tudattalan vizsgálata hipnózissal vagy a szabad asszociáció módszerével lehetséges.

     A személyiség összetevői (Strukturális elmélet)
     ID: ösztön én
     EGO: én, a valóság és a realitások alapján működik
     SUPEREGO: felettes én, az ID és az EGO közötti konfliktust ellensúlyozza
     lelkiismeret
     én ideál (elvárt viselkedés, magatartás; a szülők alakítják ki)

    5. Kognitív pszichológia: A mentális folyamatokat vizsgálja. Emlékezés, gondolkodás, figyelem stb. (Chomsky, Piaget)

    6. Fenomenológiai nézőpont: Tapasztalásokon alapuló pszichológia
     Humanisztikus pszichológia (Carl Rogers, Maslow)


    A pszichológia és a nevelés kapcsolata

    A 19.-20. század folyamán folyamatos a közeledés, együtt haladás a pedagógia és a pszichológia között. Az 1970- es évektől a közeledés egyre inkább a diszciplináris határok feloldódását, összemosódását jelenti. A neveléstudományi kutatások egyre gyakorlatibbak. Kapcsolódási pont lett a humanisztikus pszichológia irányzat, amely ma a legbefolyásosabbnak tekinthető ideológia a neveléstudományban. Napjainkban nem arról van szó, hogy a pedagógiának pszichológiai ismereteken kell alapulnia, hanem a pedagógiai tevékenységnek teljes egészében át kell vennie a pszichológia megértő, segítő, gyógyító szemléletét.
    A pedagógia fogalmazza meg a gyerekek számára azt a célrendszert, amely nélkül nem képzelhető el a nevelés. A pszichológia megközelítésének az a feladata, hogy az egyének számára a megfelelő nyitottságot, az egyéni különbségeket és az ezek alapján történő döntések lehetőségét felkutassa és biztosítsa a folyamat során.


    2. tétel
    A személyiség elméleti megközelítése
    Személyiségmodellek, tipustanok (Hipokrátesz-Galénosz, Kretschmer), vonáselméletek (Eysenc, Jung), pszichoanalitikus elmélet (Freud), a humanisztikus (Rogers) és a tanuláselméleti (Skinner, Bandura) megközelítés
    A személyiség vizsgálatának módszerei


    A személyiség a külső hatásokra kialakult belső feltételek és öröklött diszpozíciók (adottságok) összessége.

    Meghatározói:
     öröklöttség (temperamentum, intenzivitás szint, emocionalitás)
     környezeti hatás (magzati kor, szülői hatás, intézmények, kortársak)

    Alapkérdései:
     Az egyéni különbségek kapcsolata (nincs két egyforma személyiség)
     Személyen belüli (interperszonális) működés: a személyiségek működését vizsgálja

    A személyiségpszichológia nézőpontjai:
     Biológiai nézőpont: A személyiség adottságok öröklődnek (Gesell, Freud)
     Pszichoanalitikus nézőpont: Freud; A személyiség a belső erők harca. A belső erők a személyiség összetevői (ID, EGO, SUPEREGO)
     Tanuláselméleti nézőpont: A tapasztalás és a tanulás határozza meg személyiségünket
     Kognitív nézőpont: Piaget, A kognitív folyamatok a személyiség fontos alkotói
     Diszpozicionális nézőpont: Stabil hajlamokkal, diszpozíciókkal rendelkezünk.

    A személyiség meghatározói:
     állandóság, állandó jegyek
     folyamatosság
     szerveződés
     a személyiség mozgatórugó, viselkedésünket ez határozza meg

    Kutatási módszerek
     introspekció (önmegfigyelés)
     extrospekció (mások megfigyelése)
     esettanulmány (egy ember megfigyelése)
     általánosíthatóság (több ember megfigyelése, következtetések levonása)





    Személyiségvizsgáló tesztek

    1. Pszichológus által végezhetőek

     Rorsach: tintapaca teszt, 10 ábra, fogalommagyarázat
     TAT: 20 képből áll, 1-1 történetet kell mondani a kliensnek. Érzelmi labilitást, pszichés zavart, skizofréniát vizsgál
     CAT: gyermek változata
     Szondi próba: rokonszenv-ellenszenv
     PFT: flusztráció teszt, 24 sematikus ábra arcok nélkül
     Polc Alaine: világjáték teszt

    2. Pedagógus által végezhetők

     családrajz (elrontott-, elvarázsolt családrajz)
     emberalak ábrázolás
     bábjáték
     játék megfigyelése


    Személyiségtipológiák

    A típustanok különböző alaki tényezőkhöz kötik az emberek közötti tájékozódást.

    I. Hippokratész-Galénosz

    A legelső tipológia elmélet. A négy őselemnek, a levegőnek, földnek, víznek és a tűznek megfelelő testnedvet tételeztek fel az emberi szervezetben: vér, fekete epe, sárga epe, nyálka. A testnedvek túlsúlya határozza meg milyen emberek vagyunk.

    1. Melankólikus: Túlsúlyban a fekete epe. Jellemző vonásai: szomorúság, érzelmei lassan alakulnak ki, nem erősek, nem tartósak, kétkedő
    2. Kolerikus: Sárga epe túlsúlya. Lobbanékony, érzelmei könnyen, gyorsan kialakulnak, erősek és tartósak. Racionális
    3. Flegmatikus: Nyál túlsúlya. Közönyös, nehezen keletkeznek érzései, gyengék és nem tartósak. Konzervatív, megfontolt.
    4. Szangvinikus: Vér túlsúlya. Érzelmei gyorsan kialakulnak, erősek, de nem tartósak. „Szalmaláng” természetű, bizakodó.

    II. Kretschner-féle alkati típusok

    Német pszichiáter. A csont és az izom alapján határozza meg a személyiséget.

    1. Aszténiás alkat: Hosszú, vékony törzs, gyenge izomzat, csontrendszer jellemzi. Skizotim személyiség jellemzi. Zárkózott, nehezen alakít ki kapcsolatot és a realitásoktól könnyen elszakad. Személyiségzavar: skizofrénia
    2. Piknikus alkat: Zömök, gyenge csont és izomzat, kerek, széles arc jellemzi. Személyiség: ciklotim: szélsőséges hangulat, könnyen teremt kapcsolatot, jó a humorérzéke, szereti az életet. Pszichés zavar: mániás depresszió
    3. Atletikus alkat: Hosszú végtag, erős izomzat, rugalmas mozgás, erős csontrendszer jellemzi. Személyiség: viszkózus: fegyelmezettség, határozottság, modortalan viselkedés, jó vezető. Pszichés zavar: epilepszia


    Vonáselméletek

    I. Carl Jung elmélete

    Freud tanítványa volt. Neoanalitikus, svájci pszichiáter.

    Személyiségdimenziók:

    1. Extrovertált: Kifelé forduló, könnyen alakít ki kapcsolatot, jól kommunikál, szeret szerepelni, problémáit megosztja társaival.
    2. Introvertált: Befelé forduló, nehezen alakít ki kapcsolatot, egyedül szereti megoldani problémáit.
    3. Ambivertált: Kevert típus.

    II. Eysenc

    Angol pszichológus, a személyiséget faktorokkal állapítja meg.

    3 faktor:

    1. Extroverzió: kifelé forduló
    Introverzió: befelé forduló
    2. Érzelmileg stabil
    Instabil
    3. Inteligencia


    Pszichoanalitikus nézőpont

    Az első jelentős képviselője Freud. (1895-1940): Orvos és pszichiáter. Két különböző elmélet: jéghegyelmélet, strukturális elmélet.
    A személyiség hajtóerői:
     Eros: Az élet és a szexualitás ösztöne. Az eros nem más mint egy drive, szükséglet, ami a túléléssel és a szaporodással kapcsolatos. Libidó: életösztön energia.
     Thanatos: Halálösztön. „Minden élet célja a halál.” A thanatosból származik az agresszió. Az agresszió nem más, mint a halálösztön akadályozása.


    Pszichoszexuális szakaszok (fejlődési szakaszok)

    A libidó minden egyes szakaszban megszáll 1-1 testtájékot.
    Fixáció: fejlődési szakaszban való megrekedés
    1. Orális szakasz: 0-18 hónap
    2. Anális szakasz: 18 hónap – 3 év
    3. Falikus szakasz: 3-5 év
    4. Latencia szakasz: 6 év – kamaszkorig
    5. Genitális szakasz: kamaszkor


    Humanisztikus (Rogers)
    Tanuláselméleti (Skinner, Bandura)



    3. tétel
    A fejlődés biológiai és pszichológiai alapjai.
    A fejlődés fogalma és szerepe a fejlődésben és a nevelésben
    A környezet szerepe a fejlődésben és a nevelésben
    A fejlődés szakaszai és kritikus periódusai
    A fejlődés átfogó elmélete: Freud, Erikson, Piaget


    Biológiai alap: Az idegrendszer adja a viselkedés biológiai hátterét.

    Az idegrendszer feladatai:

     Élettani működések irányítása
     Információ felvétele, feldolgozása
     Mozgató rendszer összehangolása
     Cselekvések irányítása
     Hormontermelés szabályozása

    Az idegszövet fő alkotó elemei:
     neuronok (idegsejt)
     glia sejtek: az idegsejtek közötti tér kitöltésére szolgáló anyag

    Az idegsejt nem termelődik, hanem fokozatosan elhal. Egymagvú, nyúlványos sejt.

    Részei:
     sejtmag
     sejttest
     dendridek
     axon (végén: axonvégződés)
    Szinapszis: Az axonvégződések összekapcsolódását jelenti.

    Típusai:
     szenzoros neuron (érző idegsejt)
     motoros neuron (mozgató idegsejt)
     interneuronok (több funkciót is ellátnak)

    Az idegrendszer felosztása
    1. Központi idegrendszer
     agy
     gerincvelő

    2. Perifériás idegrendszer: Az agyat és a gerincvelőt köti össze a test többi részével.
     szomatikus rendszer: a szenzoros neuronok szállítják a bőrből és az ízületből az információt az idegrendszerbe.
     vegetatív idegrendszer: a belső szervekből szállítja az ingereket

    Központok
    Agy
    Területei:

    I. Agytörzs
    1. Nyúltvelő: A gerinc kiszélesedett része, a légzésért és az egyenes testtartásért felelős.
    2. Híd: Idegpályákat tartalmaz

    II. Kisagy: A mozgáskoordinációért felelős

    III. Köztiagy
    1. Talamusz: A látásért, hallásért, tapintásért felelős
    2. Hipotalamusz: Az éhség, jóllakottság központja, a homeosztázist befolyásolja. Hormonműködést is szabályozza.

    IV. Középagy (Nagyagy): Az agy legfejlettebb területe

    Két réteg: szürkeállomány, fehérállomány
    Két félteke: jobb félteke, bal félteke
    Egy előrlről hátrafelé húzódó hasadék választja szét.
    Négy lebeny:
     homloklebeny: a figyelem, a viselkedés, magatartás
     halántéklebeny: a hallásban van szerepe
     fali lebeny: tapintás, érzékelés központja, mozgás
     nyakszirtlebeny: látás

    Félteki dominancia: Az egyik agyfélteke dominánsabban működik mint a másik. (kezesség problémája)
    Félteki lateralizáció: Mindkét féltekéhez tartozik a látás és a hallás, de vannak olyan funkciók, amelyek csak a jobb vagy a bal féltekéhez kapcsolódik.
    Jobb agyfélteke:
     non verbális kommunikáció jelei
     párhuzamos gondolkodás
     ok-okozati összefüggés
     kreativitás
     téri tájékozódás
    Bal agyfélteke:
     verbális kommunikáció
     broca terület- a beszéd központja
     anyanyelv
     idegen nyelv
     olvasás, írás, számolás
     művészi formanyelvek


    Gerincvelő
    Az agyat köti össze a test többi részével. reflexeket tartalmaz. Mozgás reflex. 31 pár gerincvelői ideg hagyja el a gerincvelőt.


    A fejlődés fogalma: Testi, értelmi és pszichológiai változások sorozata, amelyen az emberek az életük során keresztül mennek, a fogantatástól életük végéig.

    A fejlődés összetevői:

     Növekedés: nem függ a környezettől
     Érés: Biológiailag előprogramozott
     Tanulás: Tapasztalt hatására létrejött viselkedés módosulás

    A fejlődés szempontjai: Azok az összetevők, amelyekkel fejlődésünket mérni tudjuk.
     fizikai gyarapodás, testi változás
     értelmi (kognitív) fejlődés
     érzelmi (emocionális) fejlődés
     „én” fejlődése, énkép, testkép

    Az öröklés és a környezet problémaköre

    Öröklött hatások:
     Elsőként Gregor Mendel (1822-1884) foglalkozott az öröklött hatásokkal, következtetéseket fogalmazott meg
     Kromoszómaszám: 23+23=46
     Kromoszómahiba: Down-kór: A 21. kromoszómából nem kettő van, hanem 3
     Genetikai tanácsadás

    Az emberi örökség, gének
     Mitózis: Sejtmásolás és megkettőződésének és osztódásának folyamata
     Meiózis: Minek a hatására jönnek létre a különböző változások
     Allél: Egy adott tulajdonságot szabályozó gén alternatív formája
     Genotipus: Azok az allélok, amit az egyén örököl
     Fenotípus: A genotípus és a környezeti hatások révén alakul ki.



    A környezet hatása

    1. Magzati kor

     Az anya szervezetének állapota, amely az előéletétől függ
     Teratogének (tera=szörny)
     alkohol: alkoholszindróma
     drog: anyagcserezavar, hiperaktivitás, fogyatékosság
     koffein: tanulási probléma, idegrendszeri gyengeség
     sugárveszély: torzszülés, magzati elhalás, idegrendszeri gyengeség
     fertőzések
     Táplálkozás: Ha az első 3 hónapban az anya koplal, magzati elhaláshoz vezethet, illetve idegrendszeri sérülés következhet be, ha az utolsó 3 hónapban, autizmushoz vezethet
     Lelki tényezők, stressz: hiperaktivitás

    2. Születés időszak

     Hipoxia: oxigénhiányos állapot
     koraszülés
     különböző eszközök használata (fogó, vákuum)
     fájdalmat csillapító gyógszerek
     herpes vaginalis: a szülőcsatornát támadja meg, a magzatra nagyon súlyos hatása van, értelmi fogyatékosságot okozhat

    3. Születést követő környezeti hatások:

     család szerepe
     különböző szülői, nevelői attitűdök: melegkorlátozó, meleg engedékeny, hideg korlátozó, hideg engedékeny
     tágabb család, kortársak, intézmények, pedagógusok

    A fejlődési szakaszok 4 elméletalkotó szerint
     Hagyományos felosztás
     Erik Erikson: pszichoszociális szakasz
     Freud: pszichoszexuális szakaszok
     Jean Piaget: Kognitív elmélet

    I. Hagyományos felosztás

    1. Újszülöttkor: 0-2 hónapos korig
    (a 2. hónapban jelenik meg az első szociális mosoly, ami már tanult, vagyis feltételes reflex)
    2. Csecsemőkor: 2 hónapos kortól 1 éves korig
    (a járás és a beszéd kialakulása 1 éves korban)
    3. Kisgyermekkor: 1-3 éves korig
    (szobatisztaság, első alakváltozás, valamilyen módon már ki tudja fejezni szükségleteit)
    4. Óvodáskor: 3-6,7 éves korig
    Iskolaérettség kritériumai: testi érettség, értelmi, pszichés érettség, szociális érettség)
    5. Kisiskoláskor: 6,7-12 éves korig
    Fő tevékenysége a tanulás
    6. Serdülőkor: 12-19 éves korig
    prepubertás
    pubertás
    posztpubertás
    7. Felnőttkor: 19-65 éves korig
    Intimitás, párkapcsolatok, baráti kapcsolatok, család kialakítása
    8. Időskor: 65 év felett


    II. Erik Erikson pszichoszociális elmélete

    A fejlődést a társas kapcsolatok határozzák meg. Egész életen át tartó fejlődést vél, minden egyes szakaszban megtalálhatók a krízisek, amelyek, ha megfelelően megoldódnak tovább tudunk lépni a következő szakaszba.

    1. Első életév: Ősbizalom – Bizalmatlanság
    Ebben a szakaszban kell kialakuljon a gyermekekben a bizalom a szociális környezet irányába, melyet ebben az időben szüleik ill. gondozóik jelentenek. A krízishelyzetet a bizalom kialakulása, ill. ki nem alakulása jelenti, és ez a szülői gondoskodás függvénye.

    2. Második életév: Autonómia – Kétely
    Ebben az életkorban a gyermek fő tevékenysége az ürítést végző szerveire irányul, ekkor kell megtanulnia kontrollálni, szabályozni vizeletét, ill. székletét. Attól függően, hogy a család mennyire jól oldja meg ezt a konfliktust alakul ki a gyermekben az autonómia érzés.

    3. 3-4. életév: Kezdeményezés – Bűntudat
    Ebben a korban a gyermek fokozatosan leválik környezetétől, független lesz, rengeteg kezdeményező képességgel rendelkezik. Ha mindent tiltatnak számára akkor állandó bűntudatot fog érezni, kétségei lesznek saját erőforrásait illetően.

    4. 6- pubertáskorig: Teljesítmény – Kisebbrendűség
    Ebben a szakaszban kerül a gyermek iskolába, válik le egyre jobban családjától. Ha nem sikerül megfelelnie a követelményeknek, kisebbrendűségi érzés lesz úrrá rajta, s valamilyen pót cselekvésben próbálja kompenzálni iskolai sikertelenségeit.

    5. Serdülőkor: Identitás – Szerepkonfúzió
    Erre a szakaszra az identitás keresés jellemző, a serdülő megpróbálja felfedezni saját értékeit, pozitív vonásait, megpróbálja megtalálni a saját helyét a világban.

    6. Fiatal felnőttkor: Intimitás – Izoláció
    Ebben az életkorban fejezi be a személy a tanulmányait és családalapításra törekszik. Megjelenik az intimitás iránti igény, a személy beilleszkedik egy családba, baráti társaságot alakít ki, kialakítja saját személyes életterét.

    7. Felnőttkor: Alkotóképesség – Stagnálás
    Ebben a szakaszban a személyek még nem érzik öregnek magukat ahhoz, hogy bizonyos változásokat eszközöljenek életükbe, legtöbben ekkor érik el alkotóképességük csúcsát. De beletörődhet abba amit elért, stagnálhat.

    8. Időskor: Integritás – Kétségbeesés
    60 éves kora körül kezdi kiértékelni a személy életútját, ekkor már belátja, hogy változtatásra nincs lehetőség. Elemzi eredményeit, teljesítményét. amennyiben úgy ítéli meg, hogy hiába élt, nincs megelégedve eredményeivel, akkor kétségbeesés vesz erőt rajta.



    III. Freud pszichoszexuális szakaszok

    A libidó minden egyes szakaszban megszáll 1-1 testtájékot.
    Fixáció: fejlődési szakaszban való megrekedés
    1. Orális szakasz: 0-18 hónap
    A libidó a száj-ajak területére tevődik át. A csecsemő mindent a szájába vesz, ez a tapasztalatok, élvezetek forrása. Konfliktusa: az elválasztás.

    2. Anális szakasz: 18 hónap – 3 év
    A libidó a végbél köré tevődik. Konfliktusa a szobatisztaság, elengedés és tartás öröme.

    3. Falikus szakasz: 3-5 év
    Libidó a nemi szervekre irányul. Majd szépen lassan lefelé tolódik. Ödipusz komplexus: fiúknál kasztrációs szorongás. Elektra komplexus: lányoknál péniszirigység.

    4. Latencia szakasz: 6 év – kamaszkorig
    Lappangási szakasz, nyugodtam időszak. Az agresszivitás és a szexuális késztetések aktívak kis iskolás korban: teljesítmény motiváció, teljesítmény orientáció.

    5. Genitális szakasz: kamaszkor
    A libidó a nemi szervek köré összpontosul. Megjelenik a vágy, és a szexuális örömöt mással is meg akarja osztani. Partnerkapcsolatra való törekvés.



    IV. Jean Piaget – Kognitív elmélet

    Az értelmi fejlődés határozza meg a társas és a pszichés fejlődésünket is.
    Akkomodáció, Asszimiláció: Hogyan tudjuk az új ismeretket a már meglévő, régi ismeretekbe beépíteni. (sémák)

    1. Szenzo-motoros szakasz: 0-2 év

     reflexsémák kialakulása
     elsődlegges cirkuláris reakció: önmagában élvezetes mozgást ismételget, fontos tanulási folyamat
     másodlagos cirkuláris reakció: továbblépés, a cselekvést és a környezetet összeköti

    2. Műveletek előtti szakasz: 2-6 év

     egocentrizmus, egocentrikus gondolkodásmód: a világot saját nézőpontjukból értékelik
     mágikus gondolkodásmód:
     finalizmus: minden dolognak célja van
     animizmus: minden dolognak lelke van
     artificializmus: minden emberi alkotás
     szinkretizmus: ok-okozati összefüggések keresése
     prekauzális gondolkodásmód: az ok-okozati viszonyokat nehezen tudja követni a gyermek

    3. Konkrét műveletek szakasza: 6-12 év

     képessé válik mentális műveletek elvégzésére
     csökken az egocentrikus gondolkodásmód
     decentrálás: egy tárgynak több tulajdonságát is képes figyelembe venni
     konzerváció: ha a környezet változik, az anyag tulajdonsága nem (folyadék kísérlet)
     változatlanul hagyás: ha semmit sem veszek el, nem adok hozzá, akkor változatlan marad (korong kísérlet)
     megfordíthatóság: ok-okozati viszonyokat sokkal inkább tudja már értékelni, értelmezni
     szabályjátékok
     a jó és a rossz viselkedés felismerése
     iskoláskorban: autonóm erkölcs: saját értékei alapján tud dönteni
     óvodáskorban: heteronóm erkölcs: mindent elfogad, amit a felnőtt mond neki

    4. Formális műveletek szakasza: 12-19 év

     megjelenik az elvont fogalmi gondolkodás


    4. tétel
    A motiváció és az érzelmek a személyiség fejlődésében
    Motívumok és érzelmek, mint a viselkedés hajtóerői. A motivációk hierarchiája
    Az érzelmek jellemzői
    Az érzelmek kialakulása gyermekkorban – szeretet, félelem, szorongás, agresszió

    A motiváció: Azon tényezők összessége, amelyek az élőlényeket viselkedésre, viselkedésük megváltoztatására, tanulásra készteti. A motívumok összessége. (movere=mozogni)

    Motívumok:
     Elsődleges (biológiai) motívum: Az élettani folyamatok tartoznak ide, és a túlélési motívumok.
     Társadalmi eredetű motívum: Szociális motívum

    A motiváció alapvető rendszere Morgan felosztása alapján:
     Szükséglet
     Homeosztatikus késztetések
     Drive
     Érzelmek
     Vágy

    Szükséglet: Fiziológiai folyamatokra vezethetők vissza. Hiányállapotot jelent a szervezetben, amely ha tartósan fennmarad károsodást okozhat. A cselekvés a hiány megszüntetésére irányul.
    Homeosztatikus késztetés: A belső környezet állandósága, egyensúly fenntartása. (pl.: testhőmérséklet)
    Drive: Űzni, hajtani. Ez irányítja a viselkedésünket. Olyan állapot, amit már automatikusan nem tudunk szabályozni. (pl.: láz)
    Érzelmek:
     Primer érzelmek (elsőrendű érzelmek) : Az emberrel együtt születnek. (pl.: fájdalom)
     Magasabb rendű érzelmek: Tapasztalás, tanulás útján alakulnak ki. (pl.: félelem)
    A félelem fajtái:
     konkrét félelem (pl.: kutyától)
     szimbolikus félelem (pl.: szellem)
     szeparációs félelem (7-8 hónapos kortól – 1,5 éves korig a szeretet személy elvesztésétől való félelem)
    Szorongás: A félelem rokon érzelme
     Facilitáló szorongás: egészséges szorongás
     Debilizáló szorongás: túlzottan felerősödik, tartósan megmarad



    Alapérzelmek:
     érdeklődés
     öröm
     meglepetés
     szomorúság
     harag
     megvetés
     szégyen
     félelem
    Érzelemelméletek:
     James-Lang elmélet: Az érzelmek a testi változások hatására jönnek létre
     Canon-Bard elmélet: Az érzelmek az agyban keletkeznek.
     Shachter-Singer: Az érzelmek kialakulásában a megismerési folyamatoknak meghatározó szerepe van.

    Vágy: Tanult, magasabb rendű motívum. Cselekvésünk, viselkedésünk arra irányul, hogy a célunkat elérjük.

    A motívumok hierarchiája

    Maslow szerint az emberi késztetések megnyilvánulás erejüknek megfelelően bizonyos hierarchiába rendeződnek, rangsorolódnak. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos késztetés megjelenése általában egy másik, erőteljesebb késztetés kielégítésétől függ.











    Érzelmek kialakulása gyermekkorban – szeretet, félelem, szorongás, agresszió


    5. tétel
    A személyiség kialakulása gyermekkorban
    Az éntudat és énkép kialakulása és fejlődése Freud, Mahler és Rogers alapján
    A nemi identitás kialakulása; a nemi szerep és a nemnek megfelelő magatartásformák alakulása
    A lelki feszültségek feldolgozása – elhárító mechanizmusok


    A személyiség az egyén gondolatainak, érzéseinek, és viselkedésének olyan egyedi és jellegzetes mintázata, amely az egyénre jellemző, személyes kapcsolatot eredményez fizikai és társas környezetével. A személyiség az öröklött és szerzett, az egyéni élet során kialakult tulajdonságok egysége. A fejlődése akkor optimális, ha az egyén képessé válik arra, hogy képességeit egyre magasabb szinten érvényesítse. Ehhez ki kell alakítani az önszabályozó funkcióit. A szociális magatartási minták elsajátítása lehet: utánzással, empátiával, azonosulással.

    A gyermeki személyiség tartós jellemzőivé válnak, a társadalmi normák belső szükségletté válnak, vagyis kialakul az önszabályzó funkció.

    A gyermeki személyiségfejlődésének jellemzői:

     folyamatosság-állandóság
     általánosság-egyediség
     állandóság-változékonyság
     globalitás-specifikum


    Az én fejlődése

    Freud – Strukturális elmélet

    Margaret Mahler – Tárgykapcsolat elmélet

    Az ő elgondolása szerint az újszülött a másokkal való pszichológiai összeolvadás állapotában kezdi életét. Szerinte a személyiségfejlődés nem más, mint az a folyamat, ahogyan megbontjuk ezt a fúziót, és különálló, másoktól különböző személlyé válunk.
    Korai énfejlődés modelljének 10 szakasza van. A 10. szakaszt csak nagyon kevesen tudják elérni. A fejlődés mozgatórugója a környezeti kihívás.

    Korai
    1. preszociális
    2. szinbiotikus
    3. inpulzív
    Fejletlen
    4. önvédő
    5. konformista szabályok átvétele
    6. 16-26 év
    7. lelkiismeret
    Fejlett
    8. individulaista
    9. autonóm
    10. integrált


    Carl Rogers

    1. Növekedés, személyiség fejlődés
     aktualizáció, ami nem más, mint a képességek növelik a szervezetet
     önaktualizáció: önmegvalósítás=önállóság, a kreativitásnak ad helyet
     a növekedésnek összhangban kell lenni integráció vagy kongruencia

    2. Elfogadás
     mások elfogadása: jelentősek, ezek pozitív értékelést adjanak
     másik általi elfogadásom
     önmagam elfogadása
    Kétféle lehet:
     feltétel nélküli elfogadás
     feltételhez kötött elfogadás: értékfeltételhez kötött

    3. Önmeghatározás: öndetermináció
     Belső érdek alapján meghatározott cselekedetek
     Kényszerített (kontrolált) cselekedetek
     külső nyomás: bűntudatot okoz
     belső nyomás: lelkiismereti nyomás

    4. Self elmélet
    Self= énkép: Önmagunkról alkotott kép mások véleménye alapján.
    Születéskor nem létezik, fejlődés során válik folyamatosan összetetté.
     Ideális énkép: azon jellemzők összessége, amellyel rendelkezni szeretnénk
     Aktuális énkép: amellyel rendelkezünk. Ez határozza meg a pozitív és a negatív énképet.
    Pozitív énkép: Könnyeb a beilleszkedés, alkalmazkodás, célok elérése.
    Negatív énkép: Beilleszkedési zavar, kudarc, szorongás.

    5. Önmegvalósítás
     összhang (kongruencia)
     organizmikus értékelő folyamat: segíti, előremozdítja a viselkedést




    Nemi identitás


    A személyiségnek az a mélyen gyökerező, a személyiség tudattalan rétegeiben horgonyzó meggyőződése, hogy ő melyik nemhez tartozik.

    Identitás elérése

    James Marcia (1996) az identitás elérésének 4 szakasza:

    1. Identitás elérése: Az intim és a párkapcsolatot sikerül megfelelően kialakítani.
    2. Korai zárás: Elkötelezzük valami mellett önmagunkat, de nem biztos, hogy azonosulni tudunk ezzel.
    3. Moratórium: Éppen identitáskrízisünket éljük, éppen keressük hogy mi akarunk lenni.
    4. Identitásdiffúzió: Nem alakul ki az integrált énkép, nem találja helyét a világban.


    A lelki feszültségek feloldása – Elhárító mechanizmusok (Anna Freud)

    Az énkép védelmére szolgálnak.

    1. Elfojtás: Lehet tudatos vagy tudattalan.
    2. Tagadás: Tudattalan
    3. Kivetítés, projekció: Saját érzésimet a másikra vetítem ki.
    4. Racionalizáció: Ésszerű magyarázat keresése.
    5. Intellektualizáció: Tárgyilagos tudás megszerzése.
    6. Reakcióképzés: Az ellenkezőjét hangsúlyozom annak amit érzek.
    7. Regresszió: Az előző fejlődési szintre való visszaesés.
    8. Eltolódás és szublimáció: Eltolódás az egyik célpontból a másikba.





    6. tétel
    Az anya-gyermek kapcsolat jelentősége a gyermek fejlődésében
    Az anya-gyermek kapcsolat alakulása. A kötődés kialakulása és mérése: „idegen helyzet” kísérlet.
    Az érzelmi elhanyagolás és az anya hiánya: depriváció, hospitalizáció
    A korai kommunikáció és az anya-gyermek játékok
    Anyává válás, „elég jó anya” fogalma



    A kötődés kialakulása és mérése

    Elsődleges kötődés

    Kötődés kialakulása (az első 7 hónapban nem alakul ki a gyermekben)

     Érési és környezeti tényezők játszanak szerepet (társas szignálok fejlődése) (különbség-tétel az emberek között + gondozó jelenléte); 5. hónap után már csak az anyára mosolyog, előtte mindenkire, egyre biztosabban felismeri anyját.
     Ragaszkodó magatartás: Veleszületett viselkedési formák és reakciókészlet, amellyel a gyermek anyja közelségét meg tudja szerezni és meg tudja tartani
     Kötődés: A ragaszkodó magatartás egy személyre irányul (elsődleges gondozó)

    A kötődés jellemzői (Bowlby)

     A kötődés nagyon specifikus, fel nem cserélhető, egy személyhez kötött;
     Az a kötődés, ami a gyermeket az anyjához fűzi, különbözik minden más kapcsolattól, ami a gyermeket másokhoz fűzi (apához, testvérekhez, nagyszülőkhöz)
     Biztonsági bázis funkció: Ha a gyerek nehéz helyzetbe kerül (szorong, új környezet, fél) sokkal erősebben ragaszkodik anyjához.


    Kötődés elméletek

    1. Margaret Mahler – Tárgy-kapcsolat elmélet

     Szimbiózis: A csecsemő szoros kapcsolatban van az anyával, szoros fúziót alkotnak. 6 hónapos korban elkezd felbomlani a szimbiózis.
     Szeparációs individualizáció: Amikor kezd felbomlani a szimbiózis. 6 hónapos kortól 1,5 éves koráig.
     Szeparációs szorongás: Ha a leválás túl gyors. A szeretet személy elvesztésének félelme.

    2. John Bowlby

    Első kötődés vizsgálat
     Fizikai, érzelmi közelség
     A gyermek megértése
     Az autonómia támogatása

    A kötődés vizsgálatai

    1. Mary Ainswort – „Idegen helyzet” kísérlet

    12-14 hónapos gyermekeket vizsgálatak.

    Megfigyelési szempontok:

     Hogyan tudja elfogadni az új környezetet
     Hogyan fogadta az idegen bejövetelét
     Hogyan reagált a gyermek amikor az édesanyja elhagyja a szobát.
     Elfogadja e az idegen közeledését
     Az anya ha visszajön hogyan reagál a gyermek

    Kötődési típusok:

     Biztonságosan kötődő: Jól alkalmazkodnak, nem zavarja az idegen bejövetele. Az idegen közeledését nem fogadják el. Ahogy visszajött az édesanya azonnal megnyugodnak.
     Bizonytalan elkerülő: Azonnal elfogadták az idegent, az anya hívására nem reagálnak.
     Ambivalens ellenálló: Nem fogadja el az idegen, teljesen ellenáll az édesanyjának.
     A 80-as években Solomon határozta meg: Zavarodott típus: Minden helyzetben nyugtalan, zaklatott.


    2. Harlow – Majomkísérlet („szőr” anya, „drót” anya)


    A kötődés fontos fogalmai

    Hospitalizmus: (R. Spitz) A gyermekek kórházi látogatásuk alatt is visszaeshetnek fejlődésükben. (regresszió). Beszűkült érdeklődés.

    Folyamat az érzelmek terén:

     1. hónapban: nyűgösek, sírnak, követik szüleiket
     2. hónapban: kevesebbet sírnak, fogynak, visszahúzódóak lesznek
     3. hónapban: teljesen elutasítják a kontaktust, kezd kialakulni a depresszió. A 6 hónap után állandósulhat.

    Depriváció: Érzelmi elhanyagolás, a gyermek nem részesül meleg, intim és folyamatos kapcsolatban az anyával. Lehet teljes és részleges.



    8. tétel
    A megismerő tevékenységek általános jellemzői, fejlődésük csecsemőkortól kisiskoláskorig
    Az értelmi fejlődés szakaszai Piaget nyomán
    A megismerő funkciók zavarai



    Megismerő tevékenységek

     Gondolkodás
     Érzékelés
     Figyelem
     Emlékezet
     Képzelet
     Észlelés

    1. Érzékelés

    Az érzékelés és az észlelés a bennünket körülvevő világ felfogását, megismerését jelenti.

    Abszolút küszöb: A legkisebb ingererősség.
    Különbségi küszöb: Két inger megkülönböztetéséhez szükséges.
    Receptor: Az inger felfogására és átalakítására alkalmas sejt.

    A látás
     a látás ingere a fény
     a fény elektromágneses sugárzás
    A szemek elhelyezkedése lehet frontális, vagy laterális.
    A szem fontos részei:
     szaruhártya
     lencse: optikai rész, az éles látásért felelős
     pupilla
     üvegtest: átlátszó folyadékot, csarnokvizet tartalmaz

    A hallás
    A hang mechanikus rezgés, lehet tonális (tiszta hangok) vagy nem tonális (összetett hangok).
    A fül felépítése
     Külsőfül (fülkagyló, hallójárat, dobhártya)
     Középfül: A dobhártya mögött, levegővel telt kamra. Három hallócsontocska: kalapács, üllő, kengyel
     Belső fül: Csiga, három halántékcsontba mélyedő üregből áll, vesztibuláris rendszer.

    A szaglás
    Az orr részei
     orkagylók
     csillószőrök
     szaglóhám

    A tapintás
    Információt ad a környezetből, segíti a társas kapcsolatokat.

    Az ízlelés
    Receptora az ízlelőbimbó. A nyálban oldódó anyagok ízét vagyunk képesek érzékelni.


    2. Észlelés (percepció)

    Tájékozódás a világban.

    Lokalizáció: Szerepe van a mozgás felismerésében, észlelésében
     mozgás paralaxis
     a tárgyak elkülönítése (alaklélektan, figura háttér elmélet)
     távolság észlelése (monokuláris, binokuláris)

    Felismerés: Kategóriához rendelés
    Biederman: 36 geon van az agyközpontban

    Zavarai: Prozognózia: az arc felismerésének képtelensége, jobb félteke sérült.


    Érzékelés, észlelés fejlődése

     Alaklátás (Gestallt-látás): rész-egész viszony kialakulása. 4-5 éves korban a részleteket felismeri, de az egészet nem. 6-7 éves korra kell elérnie a Gestallt-látást, amikor már a rész-egészt össze tudja rakni.
     Formaészlelés (forma, felület, méret, nagyság): Egyre inkább pontosabb lesz, több tulajdonságra is oda tud figyelni
     Színfelismerés: Alapszínek differenciálása (3 éves kor), kevert színek 5 éves kor
     Térészlelés:
     hiánya tanulási problémákat okoz
     testséma kialakulása az első lépése
     dominancia kialakulása
     térben való tájékozódás kialakulása
     Időészlelés
     óvodában cselekvéshez kötött
     iskolaérettségre a fogalmakat jól kell tudni
     segítenek a napirendek, képek időbeli sorrendbe helyezése


    3. Figyelem

    Funkciói:
     Szelektív funkció: Az információk közötti szelektálás
     Riasztó funkció: Az életben maradáshoz nélkülözhetetlen
     Appercepciós funkció: Éberséget biztosít.

    A figyelem zavarai:
     túlságosan rövid idejű figyelem
     szelektáló funkció nem jól működik
     kombinált figyelemzavar

    A figyelem fajtái:
     szándékos (10-15 perc iskolaérett gyermeknél)
     önkéntelen: tájékozódási reflex

    A figyelem vizsgálata

    Treisman: Koktélparti jelenség

    4. Emlékezet

    Az információk tárolásának és előhívásának képessége.

    Memória felosztása:

     rövidtávú
     hosszútávú
     explicit
     implicit

    Rövidtávú memória: A munka memória.

    Működésének folyamata:

     Kódolás
     akusztikus (hallás utáni)
     vizuális (lidetikus kép)
     Tárolás (a kapacitása korlátozott)
     Előhívás

    Hosszútávú memória: Néhány másodperctől életünk végéig.

     Kódolás
     jelentés alapján
     értelmes kapcsolatok kialakítása
     Előhívás
     előhívási támpontok
     információ hozzáférhetősége
     interferencia
     Tárolás
     Tárolás módja: epizódikus, szemantikus

    A felejtés oka:
     Előhívási támpontok hiánya
     Szelektív figyelem hiánya
     Interferencia: Az egyik információ előhívását gátolja egy másik
     Érzelmi tényezők

    Az amnézia jelenségei:
     Autográd amnézia: új információ hiánya
     Retrográd amnézia: régi információ hiánya

    Memória fejlesztésének módszerei:
     Tömbösítés módszere
     Képzelet használata
     Kulcsmódszer
     Szervezés módszere

    Emlékezet fejlődése

     Verbális emlékezet: Szavakra való emlékezés, jobban fejlődik óvodáskorban, segítjük ha cselekvéshez kötjük (pl.: vers, mondóka mozgással kötött)
     Vizuális emlékezet: Képekre, tárgyakra jól tudnak emlékezni.

    5 éves korra kialakul a szándékos emlékezet.


    5. Gondolkodás

    A gondolkodás a legmagasabb szintű megismerő tevékenység és aktív értelmi folyamat.

    Funkciói:

     Asszociatív gondolkodás: gondolatokat, képzeteket, élményeket egymáshoz kapcsoljuk
     Megértés: A dolgok lényegének, összefüggésének feltárása
     Problémamegoldás: Új megoldási módokat keresek

    Műveletei:

     analízis: az egész részekre bontása
     szintézis: a részek egyesítése
     absztrakció: a lényeges jegyek kiemelése
     összehasonlítás: a dolgok azonosságát vagy különbözőségét figyelem meg
     reláció felfogása: két különböző kapcsolat felismerése
     kiegészítés
     általánosítás: közös jegyek alapján felismerés
     rendezés: egy adott elv alapján

    A gondolkodásmód típusai:

     Konvergens gondolkodás: Szűkítő, amikor a megoldási módokat leszűkítem egy megoldási módra
     Divergens gondolkodás: Több irányú gondolkodás számos lehetséges vizsgálati módot veszek figyelembe.



    Problémamegoldó gondolkodás

     Előkészítés szakasza: információk gyűjtése
     Inkubáció: félretesszük az információt
     Illumáció: Belátás, AHA élmény
     Verifikáció: ellenőrizzük az ötleteket



    6. Képzelet

    A korábbi emlékképeinket, tapasztalatainkat új struktúrába szervezzük.

    Területei:

     Képzeleti kép
     Gondolati kép
     Állomképek
     Fantomvégtag

    Fajtái:

     Önkéntelen
     álom
     ábránd: távoli jövőre irányuló képzeleti működés
     Szándékos
     reproduktív képzelet: mások által tapasztalt dolgot újra felépítek
     produktív, alkotó képzelet: valami újat hozok létre. Feltétele: originalitás (eredetiség), flexibilitás (hajlékonyság), fluencia (folyékonyság)

    Az alvás szakaszai
     Nonrem: mély alvás, nincs álom, fiziológiai tünetek csökkennek
     Rem: fiziológiai tünetek felgyorsulnak, álomképek




    Az értelmi fejlődés szakaszai Piaget nyomán


    Az értelmi fejlődés határozza meg a társas és a pszichés fejlődésünket is.
    Akkomodáció, Asszimiláció: Hogyan tudjuk az új ismeretket a már meglévő, régi ismeretekbe beépíteni. (sémák)

    1. Szenzo-motoros szakasz: 0-2 év

     reflexsémák kialakulása
     elsődlegges cirkuláris reakció: önmagában élvezetes mozgást ismételget, fontos tanulási folyamat
     másodlagos cirkuláris reakció: továbblépés, a cselekvést és a környezetet összeköti

    2. Műveletek előtti szakasz: 2-6 év

     egocentrizmus, egocentrikus gondolkodásmód: a világot saját nézőpontjukból értékelik
     mágikus gondolkodásmód:
     finalizmus: minden dolognak célja van
     animizmus: minden dolognak lelke van
     artificializmus: minden emberi alkotás
     szinkretizmus: ok-okozati összefüggések keresése
     prekauzális gondolkodásmód: az ok-okozati viszonyokat nehezen tudja követni a gyermek

    3. Konkrét műveletek szakasza: 6-12 év

     képessé válik mentális műveletek elvégzésére
     csökken az egocentrikus gondolkodásmód
     decentrálás: egy tárgynak több tulajdonságát is képes figyelembe venni
     konzerváció: ha a környezet változik, az anyag tulajdonsága nem (folyadék kísérlet)
     változatlanul hagyás: ha semmit sem veszek el, nem adok hozzá, akkor változatlan marad (korong kísérlet)
     megfordíthatóság: ok-okozati viszonyokat sokkal inkább tudja már értékelni, értelmezni
     szabályjátékok
     a jó és a rossz viselkedés felismerése
     iskoláskorban: autonóm erkölcs: saját értékei alapján tud dönteni
     óvodáskorban: heteronóm erkölcs: mindent elfogad, amit a felnőtt mond neki

    4. Formális műveletek szakasza: 12-19 év

     megjelenik az elvont fogalmi gondolkodás



    9. tétel
    A mozgásfejlődés fő állomásai. Kezesség és lateralitás
    A motoros működés zavarai
    A beszédfejlődés és beszédmegértés fejlődése. A beszéd és kommunikáció zavarai



    Az egészséges csecsemő mozgásfejlődését, annak tempóját a külső környezeti hatások jelentősen nem befolyásolják, ez egy meghatározott, beépített genetikai program szerint halad, a család feladata egyedül az, hogy optimális környezetet és gyakorlási lehetőséget biztosítson a gyereknek. A mozgásfejlődést az érés befolyásolja. Az érés ebben az esetben különböző izomcsoportokhoz futó mozgatóidegek velőhüvelyesedését jelenti. Először a fejhez közelebbi izomcsoportok kezdik el a működésüket, majd a fejlődés fokozatosan halad az alsó végtagok felé. A végtagok fejlődésének iránya a kar nagy mozgásaiból indul és a kéz finomabb mozgásai felé halad, illetve a combtőtől a lábfej irányába terjed.

    A mozgásfejlődés fő állomásai

     magzati mozgás, újszülött mozgás – kéz, láb
     2 hónapos korra: ha hasra fektetjük megpróbálja felemelni a fejét és tartani
     5 hónapos korra: tudatos helyváltoztatás, odafordulással és csúszással is igyekszik megszerezni a tárgyat
     6. hónap: felül
     8-9 hónap: biztonsággal ül, kapaszkodik, felhúzódzkodás időszaka
     10-12. hónap: a csecsemők többsége feláll és el is indul
     1,5 -2 évesen: lépcsőn járás, háromkerekű kerékpár használata

    Óvodáskorra elvárjuk: lépcsőn járás váltott lábbal, nagymozgások (kúszás, mászás, járás, futás, ugrás, dobás, szökdelés), dominancia (kezesség), finommotorika folyamatos fejlődése, szem-kéz, szem-láb koordináció, egyensúlyérzék.

    Motoros készségek fejlődése: állóképesség, gyorsaság, ügyesség, egyensúlyérzék.

    A beszédtanulás és nyelvelsajátítás

    2 nagy kirtériuma van: biológiai előfeltétel (ép beszéd és hallásszervek), természetes emberi környezet (inger gazdag környezetben nőjön fel).

    A nyelv négy alrendszere:

     Hangok: Az anyanyelv hangrendszerét sajátítja el (gőgicsélés, gagyogás)
     Szavak: Kezdetben ún. kiterjesztéssel használja (minden cica ami szőrös), használják a szűkítést is (1 fogalom csak egy tárgyat jelent számára
     Mondatok: Kétszavas mondatok (1,5 éves korban) távirati stílusú beszéd
     Komplexitás: Bővül a szókincse, megjelennek a különböző nyelvtani eszközök




    A nyelvtan használata:

    Vizsgálata Pléh Csabához fűződik, szerinte a nyelvtan elsajátításának 5 szakasza van:
    1. idioszinkretizmus: eltérő szabályokat dolgoz ki
    2. 2 éves kor körül: egyszerű szabályok alkalmazása (alany mindig elől van)
    3. néhány fontosabb szabály elsajátítása 3 éves kor körül („én labdám” – megpróbálkoznak a ragozással)
    4. 4-6 éves kor: az egyéni szabályok integrálódnak az általános szabályok közé
    5. iskoláskorban jól és rugalmasan használja a nyelvtani szabályokat

    A beszédfejlődés elméletei:

     Szociális tanuláselmélet: Csak az utánzásnak, kondícionálásnak, megerősítésnek van szerepe (Skinner)
     Chomsky – nativista elmélete: a veleszületettségnek van jelentősége, a gyerek egy nyelvelsajátító készülékkel születik, ezért tanulunk meg beszélni
     Kognitív elmélet – Piaget: A kognitív fejlődést hangsúlyozza, ez teszi lehetővé a beszédet is, ahogy lépünk a szakaszokba, úgy bővül a beszédünk.
     Cselekvésközpontú elmélet: Egyetért Piaget-tal, azaz kognitív fejlődés + cselekvés; Bruner szerint a nyelvelsajátítás az anyával való „akciós párbeszéd” során jön létre.

    A beszédfejlődés szakaszai

     1. szakasz: Szituatív beszéd: 1,5-2 éves kor. A beszéd szituációkhoz kötött, Általában csak az édesanya érti meg és tolmácsol, a dajkanyelv is megjelenik: papa, mama, dádá
     2. szakasz: Kontextusos szakasz: 2-5 év. A szókincs bővül, már bizonyos logikai kapcsolat megjelenik a beszédben. A dialógus időszaka, jó ritmusú versek, mesék szeretete.
     3. szakasz: Absztrakt beszéd: Mi ez? Miért? korszak. A beszédnek igazi közlő funkciója van, képes megfogalmazni az érzéseit, gondolatait, vágyait.

    A beszéd életszakaszai:

    1. Sírás időszaka: A sírás differenciálódik: Elvileg már 2 hetes kortól meg tudja különböztetni az anya hangját.
    2. Gőgicsélés: 2-3 hónapos kortól
    3. Gagyogás: 9-11 hónapos kortól. Ismétli a különböző szótagokat, szavakat.
    4. Egyszavas mondatok: Kb. 1 éves kor, amit legtöbbet hall környezetében, azt ismétli elsősorban.
    5. Kétszavas mondatok: 1,5 éves korban
    6. Mi ez? Miért? korszak: 3 éves kortól kezdődik
    7. Iskolaérettség: A nyelvtant már megfelelően kell tudni használni, gondolatait, véleményét ki tudja fejezni



    A beszédmegértés fejlődése: Nagyon komplex folyamat, már az újszülött el tudja különíteni az emberi hangot más hangoktól. A bal agyfélteke aktivizálódik, mielőtt el kezd beszélni, előtte 4-5 hónappal már megérti a szavakat, egyszerű mondatokat.

    A beszéd zavarai:

     Életkori pöszeség: spontán 4 éves korig megoldódhat
     Dadogás, hadarás
     Szelektív mutizmus: Kb. 4 éves korra alakul ki, megfeleő volt a beszédfejlődés, de valamilyen trauma következtében bezár a gyermek, csak szűk közegben hajlandó beszélni
     Megkésett beszédfejlődés: 18 hónapos kortól




    10. tétel
    Az erkölcsi fejlődés Piaget és Kohlberg nyomán
    A szabálytudat kialakulása
    Az erkölcsi ítélet alakulása: heteronómia és autonómia
    Jutalmazás és büntetés a nevelésben



    A gyermeki erkölcs eredete

    Blasi (1995) szerint az erkölcsi szabályok betartásának három fontos feltétele van a fejlődés során:
    1. A szabályok megértésének képessége.
    2. Motiváció, késztetés az adott szabálynak megfelelő cselekvésre.
    3. Akarat.

    A másfél –két éves gyermek felismeri és érti a környezete rosszallását a viselkedésére vonatkozóan, más kérdés, hogy kis mértékben tesz eleget az ide vonatkozó szülői kéréseknek.

    Piaget elmélete az erkölcsi fejlődésről

    A gyermek gondolkodásának valamennyi aspektusa érdekelte, így az erkölcsi fejlődés is. Elméletét játékmegfigyeléseire és klinikai interjúra alapozta. Érdekelte hogyan értelmezik a gyerekek a szabályokat és hogyan hoznak erkölcsi ítéleteket.

    A klinikai interjúkhoz használt történetek

    1. Volt egy kisfiú, akit Petinek hívtak. Az apukája elment hazulról. Peti pedig azt gondolta, milyen jó ötlet lenne eljátszadozni az apukája tintatartójával. Először a tollat vette a kezébe, de arról egy csepp tinta ráhullott a terítőre és foltot hagyott rajta.

    2. Volt egy kisfiú, akit Palinak hívtak. Pali észrevette, hogy az apukája tintatartójából kifogyott a tinta. Amikor az apukája elment hazulról, úgy gondolta, hogy segít neki megtölteni a tintatartót, hogy amikor hazajön tele legyen. De amikor a tintaüveg tetejét lecsavarta, a tinta kiborult és egy nagy folt keletkezett a terítőn.

    Ezek a gyerekek egyformán vétkesek?
    Melyik követett el nagyobb bűnt és miért?

    A kétféle erkölcsi ítéletalkotás

    A 6 éves gyerekek egészen másképp értelmezik a helyzeteket, mint a 12 évesek. Ez magyarázható a kognitív fejlettséggel. (6 éves korban: egocentrizmus, decentrálás nincs, nem értelmezi mások nézőpontját, fizikai tulajdonságokra koncentrál nem a szándékra, hit az immanens igazságban )


     A 10 év alatti gyerekek erkölcsi gondolkodását heteronóm erkölcsnek vagy kényszererkölcsnek nevezte, ahol jellemző az erkölcsi realizmus.
     A 11 évnél idősebb gyerekek erkölcsi gondolkodását autonóm erkölcsnek vagy együttműködés erkölcsnek nevezte, ahol az erkölcsi relativizmus a jellemző.


    A heteronóm erkölcs

     Egyetlen nézőpont létezik; a viselkedés vagy helyes, vagy nem.
     A szabályok megváltoztathatatlanok és szó szerint értelmezendők.
     Objektív felelősség: a vétek nagysága arányos az okozott kár nagyságával. (következményetika)
     Az elkövetett vétek mindenképpen büntetést érdemel. Nincs kivétel.
     A kortárs agressziót külső hatalomnak kell megbüntetni.
     A szabályok kívülről jönnek, tekintélyes emberek alkották őket.


    Az autonóm erkölcs

     A szabályokra vonatkozóan lehetnek eltérő nézőpontok.
     A szabályok rugalmasak.
     Az elkövető szándékát is figyelembe kell venni a vétek nagyságának megítélésekor.
     Elítélendő, ami sérti az együttműködés szellemét. (A törvény szelleme a fontos, nem a betűje.)
     A büntetés része a jóvátétel és hogy az elkövető jusson olyan sorsra, mint amit az áldozatával tett.
     A kortárs agresszió büntetése az áldozat részéről történő megtorlás.
     A szabályokat azért kell betartani, mert kölcsönösen tekintettel kell lenni egymás jogaira.

    Az elmélet újragondolása

    A legnagyobb pontosítást Piaget elmélete a szándék figyelembevételével kapcsolatban igényli. Nincs egyetértés abban, hogy iskoláskor előtt milyen mértékben értelmezik a gyerekek a szándékot.
    Zelazo és munkatársai (1996) kutatásai alapján már három éves korukban képesek a gyerekek figyelembe venni a szándékot, de nem képesek egyszerre figyelembe venni a szándékot és a következményt.


    Kohlberg az erkölcsi fejlődésről

     Piaget kutatásait bővítette ki.
     Idősebb gyerekeket is bevont a kutatásba.
     Erkölcsi dilemmákat hordozó történeteket alkalmazott ő is.
     Elméletét többször átdolgozta.
     Az általa megfogalmazott utolsó szintet nem mindenki képes elérni.
     Kritika: nem számol az egyéni különbségekkel, nem számol az érzelmekkel, nem számol a tudás és viselkedés közötti különbségekkel



    A Kohlberg által alkalmazott történetek

    1. dilemma: Joe apja horgászbotot akar venni magának, és elkéri a fiától annak zsebpénzét. Megteheti – e Joe, hogy nem adja oda a pénzét?
    2. dilemma: Dr. Jefferson egy gyógyíthatatlan, súlyos fájdalmaktól szenvedő asszony kérésére eutanáziát alkalmaz. Milyen ítéletet hozzon a bíróság?
    3. dilemma: Heinz feleségének súlyos betegségére csak egyetlen gyógyszerésznél kapható orvosság, aki azonban olyan sok pénzt kér érte, amit Heinz nem tud kifizetni. Ellophatja – e a gyógyszert Heinz?

    Az erkölcsi fejlődés Kohlberg-féle szakaszai

    1. szint: Prekvincionális erkölcs (9 éves kor alatt)
    A büntetés és szófogadás orientációja – a fizikai következmények a meghatározók.
    Instrumentális relativista orientáció – szükséglet kielégítés, előnyök

    2. szint: Konvencionális erkölcs (9-20 éves kor között)
    „Jógyerek” orientáció – az a helyes, ami másoknak tetszik
    A törvény és a rend orientációja – a szabályok rögzítése és betartása a rend érdekében

    3. szint: Posztkonvencionális erkölcs (20 éves kor felett)
    A társadalmi szerződés orientációja – kölcsönös egyetértés, az egyén jogainak védelme.
    A következetes erkölcsi állásfoglalás orientációja – az egyén által választott etikai elvek.


    Az erkölcsi ítéletalkotás fejlődése Turiel és munkatársai alapján

    A társas szabályrendszerek elsajátítását vizsgálták. A társas szabályok megkülönböztethetők: jelentőségük, forrásuk, állandóságuk alapján.

    Három szinten értelmezhetők:
    1. szint - Erkölcsi szabályok
    2. szint - Társadalmi konvenciók
    3. szint - Személyes szabályok

    1. szint : Erkölcsi szabályok
    Az igazságosság és mások jólétének elvein alapuló társas előírások.
    Kategóriái:
    1. Erkölcsi tilalmak: Ne ölj!
    2. Becsületesség és igazságosság kérdései: egyenlő elosztás
    Az erkölcsi szabályokat gyakran szent forrásból eredeztetik, ezért megszeghetetlen kötelezettségek.
    Példák: testi sértés, lelki bántás, lopás, ígéret megszegése, segítségnyújtás megtagadása



    2. szint: Társadalmi konvenciók

    Egy-egy adott társadalomra sajátosan jellemző szabályok, korlátozottabb fajtája a csoportnorma.
    A társadalmi konvenciók hangolják össze az egyének viselkedését egy adott társadalmon belül.
    Példák:
     Iskolai szabályok: feleselés a tanárral
     Megszólítási formák: orvos tegezése
     Öltözködés, megjelenés: pizsama az iskolában
     Nemi szerepek: fiúk hajpántja
     Etikett: káromkodás, csámcsogás

    3. szint: Személyes szabályok

    Körülírt eseményeket irányítanak.
    Sokszor az egyének maguk alkotják saját viselkedésük szabályozására.
    Példák:
     Higiénia: fogmosás elmulasztása
     Társas: legjobb barát szülinapját elfelejteni
     Pénzügyi: túlköltekezni a bankszámláról



    Nucci (1981) vizsgálatai

    Kimutatta, hogy az észak-amerikai gyerekek legalább iskoláskortól kezdődően képesek különbséget tenni a három szabályfajta között.
    Minden életkorban az erkölcsi szabályok megsértését tartották a legsúlyosabbnak a gyerekek.
    További kutatások kérdése: A szabályok felismerése milyen kapcsolatban áll a gyermek mindennapi viselkedésével?


    Jutalmazás és büntetés a nevelésben


    Jutalmazás és büntetés: A büntető, jutalmazó személy által közvetített értékek megerősítése, vagy gyengítése és cél.

    Hibák a jutalmazásnál:

     nem számít értéknek
     túl távoli
     sablonossá válhat

    Hatékony büntetés:

     személytelen (a cselekedetet bünteti)
     azonnali (cselekedet-következmény)
     megbízható (mindig következzék be)
    Hibák a büntetésnél:

     megszégyenítő
     alázó
     terror



    12. tétel
    Az iskolakezdés fejlődéslélektani, pedagógiai meghatározói
    Az iskolakészültség kritériumai (testi, érzelmi, értelmi, szociális)
    Az átmenet problémái. Iskolaérettségi vizsgálatok
    Az iskolai tanuláshoz szükséges készségek



    Kisiskoláskori fejlődés, a tanuláshoz szükséges készségek fejlődése

    Az észlelési képességek fejlődése: A látás élessége 7 éves korban fejlődik a leginkább. Kisiskoláskorban szilárdulnak meg a téri dimenziók, a gyermek képessé válik a térirányok megkülönböztetésére. A hallási észlelés is fejlődik, a hallási küszöb jelentősen csökken. Az idő észlelése szintén konkrétabbá válik.

    A képzelet változásai: Lassan elveszíti a csapongást. Főképpen a reproduktív képzelet fejlődik.

    Emlékezet változásai: Az emlékezet minősége jelentősen változik. Növekszik, az emlékezet terjedelme, fejlődnek az emlékezeti stratégiák. Az iskola a szándékos reproduktív emlékezetet nagymértékben igénybe veszi, s ez nagy akarati erőfeszítést igényel a tanulóktól.

    Gondolkodás fejlődése: Konkrét műveleti szakasz. A gondolkodásban nagyobb szerepe lesz a valóságnak, realitásnak. Csökken az egocentrikus gondolkodásmód. Javul az együttműködés képessége.

    Testi változások: Változnak a testarányok, fej-törzs aránya fokozatosan közelít a felnőttkori arányhoz. Ez a nyúlás időszaka. Mozgása ügyesebb, szervezete erősebb lesz. Fogváltás. Az idegrendszer és az agy fejlődése befejeződik. Megnő a vérkeringés és a tüdő kapacitása. Nagymozgások, egyensúlyérzék, finommotorika tökéletessé válik.


    Megismerő tevékenységek

     Figyelem: Kialakul a szándékos figyelem, szelektív figyelem
     Emlékezet: A rövidtávú memória kapacitása iskolaérettségre 6 egység lesz

    Kultúrtechnikai eszközök

    Olvasás: összetett, kognitív készség

     kódolás
     tárolás
     dekódolás, előhívás
     szelektív figyelem
     szándékos figyelem
     olvasás megértése
     gondolkodás művelete


    Írás

     finommotorika
     emlékezet folyamata
     dominancia kérdése
     szem-kéz koordináció

    Számolás: Itt is a megismerő tevékenységek megfelelő működése nélkülözhetetlen. A matematikai tanulásnál 3 összetevőre van szükség:

     fogalmi tudás: megértést segíti
     procedurális tudás: problémamegoldás, végrehajtás képessége
     alkalmazási ismeret: felismerni mikor mit kell alkalmazni


    Az iskolaérettség kritériumai


    Az iskolaérettség az óvodáskor végére alakul ki: szabályok követése, feladattudat, feladattartás, kötelességtudat.

    1. Testi fejlődés

     Fej-törzs-végtagok aránya megfelelő legyen, alakváltozás, fogváltás
     A gerinc anatómiai görbülete ki kell hogy alakuljon
     Nagymozgások, finommotorika fejlettsége, kialakulása

    2. Értelmi és pszichés képesség

     Észlelés: Alaklátás (kialakul a Gestallt látás), formaészlelés (egyszerre több tárgyat nagyság és szín, forma szerint rendezni, decentrálás), színfelismerés, térészlelés
     szándékos figyelem 10-15 perc
     Vizuális és verbális emlékezet 7 +- 2 egység
     érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél, gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni, minden szófajt használ, különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot, tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat, végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét
     Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környzetéről

    3. Szociális érettség

     feladattudat
     feladattartás
     beilleszkedés
     alkalmazkodás
     szabálytudat




    Iskolaérettségi vizsgálatok, felkészítő programok

    Porkolábné Dr. Balogh Katalin – Kudarc nélkül az iskolában
    Nagy József – PREFER, DIFER
    Brigitte Sindelar: Részképesség zavarok vizsgálata, fejlesztése

    Amit vizsgál:

     feladattudat
     feladattartás
     szabálytudat
     mozgáskoordináció
     figyelem, emlékezet
     általános tájékozottság


    Nagy József: PREFER

    Preventív, megelőző fejlettségvizsgáló rendszer 4-7 éves gyermekek számára. Célja, hogy segítse a korszerű beiskolázást. 5 éves korban. 50 és 10 perces.

    Porkolábné: Kudarc nélkül az iskolában

    A tanulási zavarokat szeretné megelőzni.

    A tanulási képességeket meghatározó pszichikus funkciók:

     pontos, differenciált vizuális észlelés (alak, forma, méret, összetartozó részek)
     a hallott, auditív észlelés
     összerendezett, koordinált mozgás
     látott, hallott információ összekapcsolása
     rövid idejű vizuális-verbális memória
     szándékos figyelem


















    Tanulási problémák

    Tanulási nehézség és zavar Tanulásban akadályozottság
    Átmeneti ág Tartós ág Tartós ág
    tanulási nehézség tanulási zavar enyhéz értelmi fogyatékos
    lassabban haladó gyermekek diszlexia, olvasászavar középfokban értelmi fogyatékos
    részképesség gyengeséggel küzdő gyermek diszgráfia, írászavar autisták
    diszortográfia, helyesírászavar
    diszkalkónia, számolászavar
    hiperaktivitás
    A csop B csop
    Organikus vagyis szervi eredetű Pszichés eredetű
    BNO szám
    Nevelési Tanácsadó Szakvélemény, Fejlesztőpedagógus Gyógypedagógus Fejlesztőpedagógus Gyógypedagógus







    13. tétel
    Problémák a nevelésben
    A fejlődési-nevelési problémák meghatározása, eredete
    Magatartási és beilleszkedési nehézségek
    Teljesítményzavarok
    Prevenciós és fejlesztési lehetőségek


    A magatartás zavarai

    Többféle elnevezés takarja ugyanazt a problémakört:

     beilleszkedési zavar
     magatartási rendellenesség
     nehezen nevelhetőség
     feltűnő viselkedés
     inadaptált magatartás
     érzelmi zavar
     nevelési nehézség

    Szociális inadaptáción a személyiség szociális viszonyainak zavarára épülő különböző típusú viselkedési rendellenességet értünk, amely normál értelmi képességű gyermekeknél elsősorban iskolai környezetben nyilvánul meg, és optimális pedagógiai tevékenység útján korrigálható.

    A magatartászavar forrásai:

    1. Intézményi, szervezeti sajátosságok
    2. A gyermek személyisége, egyéni fejlődése

    Előfordulási gyakoriság
     Pedagógusok szerint: 7-13 % egy osztályban
     Életkor szerint leggyakoribb 6-8 éves korosztály (nevelési tanácsadók szerint)
     Az életkor előrehaladásával a gyakoriság nő
     Több a fiú, mint a lány


    A nehezen nevelhető gyermek sajátosságai (Kósáné)

     Viselkedésük nagyon eltér az adott életkorban megkívánható helyes viselkedéstől.
     Beilleszkedési, alkalmazkodási nehézségeik vannak az iskolában.
     Az általában használt nevelési eljárások nem hatékonyak náluk.
     Magatartási problémáik mértéke nem olyan nagy, hogy speciális , intézeti nevelés lenne szükséges.
     Értelmi fejlettségük normális.
     Gyakran kísérik testi és pszichés tünetek.
     Általában nem felelnek meg az oktatási követelményeknek.
     Gyakori a teljesítmény-kudarc.


    A magatartási zavar tünetei

    Három csoportba sorolhatók:

    1. Agresszivitás
    2. Szorongás, félénkség
    3. Erkölcsi fejlődés zavarai
    Plusz:
    ◦ Passzivitás
    ◦ Hipermotilitás
    ◦ Instabilitás


    1. Agresszív, támadó magatartás

     Bátrak, vakmerőek, agresszívek.
     Gyakran a magány, feszültség, szomorúság, szorongás kompenzálása történik.
     A követelményeket támadással kerülik el.
     Dührohamaik vannak.
     Szófogadatlanok, ellenszegülnek a tekintélynek, dacosak.
     Ellenségesek.
     Egocentrikusak.


    2. Regresszív, védekező magatartás (szorongás, félénkség)

     Feladathelyzetben erős szorongás jellemzik őket.
     Aktivitás hiánya, kudarckerülés, félelem a szerepléstől.
     Önállótlanok, erősen függnek a felnőttektől és a megszokott dolgoktól.
     Félnek a bírálattól, bizalmatlanok, nem szeretnek felelősséget vállalni.

    A pedagógusok általában nem tartják nehezen nevelhetőnek, pedig súlyos pszichés állapotra utalhat.

    3. Az erkölcsi fejlődés zavara

     Kisebb mértékű hazugságok.
     Lopás.
    o gyermekded jelleg 1-5 éves korban: pillanatnyi szükséglet kielégítés
    o impulzív jelleg 6-10 éves korban
    o neurotikus lopás
     Csavargás.
    o unalom, kalandvágy, izgalomkeresés
    o félelem a büntetéstől
    o családi konfliktusok elől menekül
     Egyik sem éri el a kriminalitás fokát.
     Oka általában súlyos érzelmi zavar.



    A hazudozás fajtái

     A valóság ismeretének hiánya – kitölti a hiányos részeket
     Emlékezetzavarból adódó hazugságok
     Képzeletszülte hazugságok
     Füllentés – érdekessé válni, figyelemfelkeltés
     Védekezésből, félelemből adódó hazugságok
     Önzetlen hazugságok – általában lojalitásból
     Megfontolt, megrögzött hazudozás – tudatos, nincs lelkiismeret furdalás, érdekből
     Beteges hazudozás – patológiás, a valóságot és a képzeletet képtelen elkülöníteni

    A magatartási zavar okai

    Családi nevelési hibák

     Elhanyagolás
     Túlzott szigor
     Túlzott kényeztetés
     Következetesség hiánya
     Kettős nevelés
     Túlzott elvárások
     Deviáns, szenvedélybeteg, mentálisan beteg szülő

    Iskolai ártalmak

     Túl magas követelmények
     Megszégyenítés
     Túlzott szigor
     Kedvezőtlen társas helyzet


    A teljesítmény visszatartásának és az iskolával való szembefordulás jelei:

     Késés
     Gyakori hiányzás
     Nem készül az órára
     Ellenőrző hiánya, aláírások elmulasztása
     Szülői aláírás hamisítása
     Rongálás
     Iskolai lopás

    Az érzelmi élet zavarára utaló jelek

     Nyugtalanság
     Szétszórtság, figyelmetlenség
     Túlzottan fáradékony
     Visszahúzódás
     Gyakori félelmek
     Támadás, verekedés
     Bohóckodás
     Szabályszegés
     Gyenge eredmények
     Ujjszopás, körömrágás
     Pszichoszomatikus tünetek: fejfájás, hasfájás


    A teljesítmény zavarai I.: lassú tanulók

    A lassú tanulók: kortársaikhoz képest számottevően lassabb ütemben képesek tanulni. Az átlagos tanítási menet sebességével nem tudnak haladni. IQ: 70-85 között.

    Jellemzőik:

     Éretlenek
     Frusztrációs toleranciájuk alacsony
     Hajlamosak leértékelni magukat
     Figyelmük nem tartós
     Hajlamosak leegyszerűsítésre, nehezen tudnak általánosítani
     Alapkészségek terén – olvasás, írás, számolás – hiányosságaik vannak
     Helytelen munkavégzési szokásaik vannak

    Fejlesztésük korrekciós oktatással vagy kompenzáló oktatással történhet.


    A teljesítmény zavarai II.: alulteljesítő tanulók

     A tanuló tartósan a képességei alatt teljesít.
     A lehetséges és a megvalósuló teljesítmény hosszú időn át lényegesen különbözik.
     Hátterében jellemzően a tanuló érzelmi és szociális szféráinak zavarai állnak.
     Pedagógiai buktatók:
    o Mérési hiba
    o Egységes kritérium hiánya
    o A megítélés egysíkúsága
    o Nem megfelelő tanulási környezet



    Az alulteljesítő tanulók jellemzői

     Rendszertelenül készülnek az órára
     Helytelenek a tanulási szokásaik
     Szervezetlenek
     Perfekcionisták, csak a tökéletes felel meg nekik
     Érzékenyek, zárkózottak
     Az iskolai követelményektől szoronganak
     Társas készségeik hiányosak

    A beavatkozás módjai:
    1. pszichodinamikai beavatkozások
    2. az osztálybeli tanulási környezet megváltoztatása
    14. tétel
    A pedagógus mint személyiségfejlesztő
    Általános és speciális képességek
    Nevelési stílus és légkör
    A pedagógus mentális egészsége


    Az óvodában a nevelőmunka kulcs-szereplője az óvodapedagógus. Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermekek számára. Az óvodás gyermek erősen kötődik a szeretett felnőtthöz. A felnőtt szeretetének érzése adja meg a cselekedetéhez és a viselkedéséhez szükséges biztonsági alapot, és ez a gyermeki kötődés határozza meg az óvónő irányító munkáját. A gyermek számára az óvónő feltétlen példakép, akinek még beszédét, mozdulatait is utánozza néhány hét, vagy hónap eltelte után. Az óvónő személyes példája hatással van az egész csoport hangulatára. A nyugodt, következetes óvónői magatartás mellett a csoport is kiegyensúlyozott. A kedves, barátságos óvónő megjelenése kedvezően hat a gyermek idegrendszerére is.

    A pedagógus szerepe komplex szerepegyüttes, magas követelményekkel. Fontos, hogy az óvónő legyen bizalomkeltő, munkájában legyen kötelességtudó és következetes, határozott, de nem merev, fölényeskedő, elbizakodott. Magatartása legyen nyugodt, derűs, de ugyanakkor komoly és mértéktartó. A rábízott gyermekekkel foglalkozzon lelkiismeretesen, forduljon hozzájuk szeretettel. Legyen mindig pontos és példamutató. Közeledjen jóindulattal a gyermekekhez. Legyen igazságos a gyermekek elbírálásában, értékelésében, kerülje a részrehajlást, kivételezést.

    A jó pedagógus:
     türelmes, toleráns, tiszteletben tartja a gyermek egyéni sajátosságait
     a gyermek számára a vele eltöltött idő élményt jelent
     megértő, van humorérzéke, találékony
     tiszteli és szereti a gyerekeket
     kreatív
     magas szintű pedagógiai és pszichológiai felkészültségű
     alkotó
     magyaráz és nem utasít
     döntési képességgel rendelkezik
     segít, irányít
     rugalmas
     többféle módszert alkalmaz
     határozott
     igazságos
     humanizmus jellemzi
     érdeklődő
     kiforrott világnézettel rendelkezik
     bízik a gyermekekben
     kiegyensúlyozott
     következetes

    A rossz pedagógus:
    x utasít
    x a gyerekek félnek tőle
    x kivételez
    x állandóan fegyelmez, túl szigorú

    A pedagógus vezetési stílusai (Lewin):
     Autokratikus: Egyedül vezet, döntéseit egyedül hozza. Elfojtja a gyerekeket. A zord szigor mellett gyakran jellemzi a gyermeki személyiség lekicsinylése, megszégyenítése. Ebben a vezetési módban a tekintélyelv az uralkodó.
     Demokratikus: számol a gyerekek vágyaival, szükségleteivel, együttérző és megértő magatartást tanúsít a gyerekek problémái iránt, véleményüket meghallgatja, javaslatokat kér az aktuális problémák megoldásához, ténylegesen aktivizálja a gyerekeket, sok alkalmat ad az önállóságra. A csoport élete nyugodt, tevékenységük egyenletes és megbecsülik egymást.
     Laissez-faire:. A pedagógus erélytelen, érdektelen, passzív jelenléte folytán leggyakrabban teljes anarchiát eredményez az ilyen vezetés. A gyerekek nincsenek irányítva, mindenki azt csinál amit akar

    A pedagógus személyiségének fontos összetevői:

     konstruktív képesség
     szervező képesség
     kommunikációs képesség
     speciális képesség
     empátia, konfliktus felismerésének képessége
     döntési képesség
     alkalmazkodási képesség
     tolerancia és kivárás képessége
     figyelemmegosztás képessége
     identifikáció (azonosulás)
     játszani tudás
     kreativitás

    A gyermekek nevelése:

     állandó általános felkészülést kíván
     felkészülés tanév elején
     közvetlen, konkrét felkészülés

    A pedagógus munkájának lényege:

     Tudását átadva hozzásegítse a gyermekeket az életre való felkészülésben
     A pedagógus teljes személyiségével részt vesz a nevelésben, és a gyerekeknek is a teljes személyiségére hat

    Pedagógusi személyiségvonások:
    1. Általános vonások

     kiegyensúlyozottság
     hivatástudat
     kitartás
     kiforrott személyiség
     helyes kommunikációs készség
     türelem
     optimizmus
     saját világnézet, saját vélemény
     alapvető szakmai és emberi kulturáltság
     gyerekek iránti megértés, szeretet

    2. Speciális vonások

     kommunikatív (kapcsolatteremetési) képesség
     konstruktív (szervezési) képesség
     megfigyelőképesség, megosztott figyelem
     tapintat


    A pedagóguspálya szerepkörei

    Trencsényi (1988): a pedagóguspályán a személynek három szerepkörben kell megjelennie:
    1. Nevelői
    2. Szakemberi– szaktanári
    3. Tisztviselői – hivatalnoki
    Ezek követelményeit egyszerre vagy váltogatva kell teljesíteni.

    Kelemen (1981) a pedagóguspályán kívánatos jellemzők

     Tekintse magát a társadalom megbízottjának.
     Jellemezze eszmeiség, mély meggyőződés és szilárd világnézet.
     Legyen magas szintű szaktudása és az aktuális eseményekben való jártasság.
     Rendelkezzen megfelelő közlő képességgel.
     Legyen humánus (tanulók iránti megértés és szeretet).


    Kuzmina: speciális pedagógiai képességek

     pedagógiai megfigyelőképesség
     pedagógiai képzelet
     pedagógiai igényesség
     pedagógiai tapintat
     megosztott figyelem
     szervezőképesség
     alkotóképesség


    Rogers: alapvető pedagógus jellemzők

     Kongruencia – hitelesség: vállalja a gondolatait, érzéseit, verbális és nonverbális közlések harmóniában vannak.
     Feltétel nélküli elfogadás: pozitív érzelmi odafordulás a tanuló felé.
     Empátia: a tanuló érzéseinek megértése és a lehető legpontosabb visszajelzése.

    Sallai (1994) pedagógiai munkát elősegítő képességek

     Kommunikációs ügyesség
     Gazdag és rugalmas viselkedésrepertoár
     Gyors helyzetfelismerés, konstrukív helyzetalakítás
     Erőszakmentesség, kreativitás
     Másokkal való együttműködés igénye és képessége
     A pedagógiai helyzetek, jelenségek elemzésének képessége
     A pedagógus mentális egészsége


    Adelson (1976) három alapvető tanári modellje

     Sámán típus
     önmagát helyezi az oktatási folyamat középpontjába
     nárcisztikus, karizmatikus személyiség, áhítatot igyekszik kelteni
     fő hibájuk a megközelíthetetlenség
     Lelkész típus
     a közvetítésre helyezi a hangsúlyt
     küldetéstudattal áthatottak
     fő feladatuk a küldetésük tárgyát átadni
     Misztikus gyógyító típus
     a diákok helyezik a középpontba
     törekednek hogy előhívják, ami a legjobb a diákban
     csak valódi önzetlenség esetén működik


    A segítő (helfer) - szindróma

    Schmidtbauer 1977-ben írta le.
    Jellemzői:
     a belsõ üresség
     a saját kívánságok elhárításaként jelenik meg
     hátterében az intimitás lelki igénye áll
     egoisztikus altruizmus
     koragyermekkori tudattalan szülõi elutasítás elõzi meg, melyet a gyerek úgy dolgoz fel, hogy azonosul a szülõvel
     önmagával kérlelhetetlen
     másoknak szívesen segít, bár önfeláldozása nem okoz örömöt neki
     kapcsolataiból hiányzik a kölcsönösség
     indirekten kommunikál
     ingadozó az önértékelése és rejtett nárcisztikus szükséglet jellemzi


    A pedagógus-szakma speciális jellemzõi

     A tanári munka alapvetõen magányos foglalkozás.
     A pedagógusoknak nincs közösen kialakított megfigyelésük, egyeztetett szempontjuk arról, hogy mi a fontos az oktatásban, milyen módszereket kell alkalmazni a hatékony tanítás érdekében.
     Az informális kapcsolatok, amelyek a tanárok között kialakulnak pusztán magánjellegû beszélgetések, melyek szinte egyáltalán nem érintik a tanítás, a nevelési célok vagy a tanítási módszerek alkalmazásának témáját.
     A pedagógusokra jellemzõ egy erõteljes autonómia – igény. Ez a kialakult norma akadályozza a segítségkérést, a támogatás igénylését, amelyek pedig éppen e célból szervezõdtek ( pl.: iskolapszichológusi hálózat ).
     Nagyon alacsony a tanárok között az együttmûködés szintje.
     A tantestület akkor mondható hatékonynak, ha feladatcentrikus, együttmûködõ és gyakori interakciók jellemzik.

    A pedagógus munka stresszorai

     a pedagógustól sokféle cél megvalósítását várják el
     gyakori, hogy ezek az elvárások irreálisak
     az eredmény megvalósítása sokszor leküzdhetetlen akadályokba ütközik
     nem teljes és nem pontos a tanítás módszereinek leírása
     az elért eredményeket nem mindig lehet mérni
     a tanulók irányítása, ellenõrzése, a gyerekek zavaró magatartása és figyelmetlensége miatt állandó stressznek van kitéve
     a megnövekedett osztálylétszám, a közösség fizikai, pénzügyi nehézségei még hozzájárulnak a stresszhatás erõteljesebbé válásához
     a szakmából adódó sajátosságok, a tanár- diák viszonyból adódó konfliktusok,
     a közoktatás bizonytalansága, változásai
     az állandó leterheltség

    Következmény:

     Elõfordulhat, hogy a pedagógust sorozatos kudarcok érik és elégedetlen lesz a munkája minõségével és saját magával is.
     Önbecsülése fog csorbát szenvedni, önértékelése bizonytalanná válhat.
     A pedagógusok számára ezen nagyon kimerítõ és a folyamatos stresszhelyzetek egy tünetegyüttes megjelenéséhez vezethet.
    Ez a burnout (kiégés) jelensége.

    A kiégés jellemzői

     Bizonyos mértékû szellemi és érzelmi kimerülés
     A társas viselkedés diszfunkciója – eltávolodás és elszigetelõdés
     Pszichológiai rendellenességek, erõs negatív érzések önmagunkkal szemben
     A szervezet rendellenességei

    A foglakozási sajátosságok és az egyéni jellemvonások közösen tehetõk felelõssé a kiégés tünetcsoportjának kialakulásáért.

    További hajlamosító tényezõk:

     bizonytalanság
     autoritás nélküli felelõsség viselése
     ellenõrzés hiánya ( dolgozónak nincs lehetõsége beleszólni a munkabeosztás elkészítésébe, nem határozhatja meg a munkatempóját stb. )
     nagy interakciós sûrûség
     a munkahely és a privát szféra összemosódása

    A kiégett ember általában nagyon bizonytalan, nem képes hatékonyan megküzdeni a stresszhelyzetekkel, gyakorta érez elégedetlenséget és fáradságot, egyszerû dolgok (pl.: gyerekek, főnöke, kisebb konfliktusok ) erõteljes érzelmi reakciókat váltanak ki nála, a munkahelyi és családi kapcsolatai zavart szenvednek.



    A kiégés szindróma kialakulásának hét fõ oka

    1. az egyén úgy érzi, hogy nem tartja kézben a sorsát , jövõje felett nem tud ellenõrzést gyakorolni
    2. kommunikációs zavarok, a környezetbõl érkezõ visszajelzések hiánya
    3. munkából adódó túlterheltség vagy alulterheltség
    4. személyközi kapcsolatokból adódó túlterheltség
    5. szerepkonfliktus ( munkahelyi szerepét átviszi a magánéletbe )
    6. egyéni sajátosságok- neurotikusságra való hajlam, introvertált személyiség, depresszív személyiségtípus, rugalmasság ( nem tud „nem”-et mondani )
    7. képzéshiány
    Egyéb veszélyeztetett rétegek: egyedül élõk, elváltak, munkanélküliek, A-típusú személyiség, frusztráció.



    A pedagógusok munkahelyi közérzetét befolyásoló tényezõk

    1. belsõ ( intrinsic ) tényezõk : oktató-és nevelõmunkához kapcsolódó tényezõk: tanári pályával kapcsolatos beállítódás, munkával való elégedettség, munkával kapcsolatos elismerések
    2. külsõ tényezõk
     társadalom attitûdjei
     a pedagógusnak a vezetõhöz való viszonya

    A belsõ tényezõk inkább az elégedettséggel, a külsõ tényezõk pedig az elégedetlenséggel állnak kapcsolatban. Az elégedettség fõ forrása maga a tanári munka, a feszültségei pedig a pedagógiai munkán kívül esõ tényezõkbõl származnak.


    Elégedettség - elégedetlenség

     Az elégedettség szempontjából optimális az a tanár számára, ha a szakma gyakorlásában szabad kezet kap, emellett azonban biztosítva vannak számára a biztos külsõ támpontok, erõs keretek.
     Pozitív hatású az is, ha a pedagógus úgy érzi nincs kirekesztve a munkáját érintõ döntések meghozatalából.
     Az elégedetlenség fõ tényezõi: a gyerekek rossz magatartása, a rossz munkahelyi körülmények, nagy idõi leterhelés, az iskolai morál problémái, fokozott interakció-sûrûség, erõs érzelmi megterhelés, fokozott figyelemigény.
     Ezzel szemben elvárják a pedagógustól egy ún. professzionális imágó fenntartását: hogy legyen mindig kedves, mosolygós, optimista szemléletû, mutasson meleg érzelmeket és támogató attitûd legyen rá jellemzõ.
     A szakmából adódó nagyfokú autonómia szinte lehetetlenné teszi a segítségkérést másoktól, a támogató rendszerek igénybevételét.
     
    Encike80, csemilia1 és Sábaba kedveli ezt.
  14. 123Bobe

    123Bobe Állandó Tag

    Ének módszertan

    1. Tétel: Az óvodai zenei nevelés célja, feladatai, helye az OAP-ban, az esztétikai nevelésben.

    I. Az óvodai nevelés célja:
    A 3-6-7 éves gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlődésének elősegítése; ezen belül a gyermeki személyiség egészséges kibontakoztatása, és az iskolai oktató nevelő munka megalapozása. (ONP 1990).

    II. Helye az nevelés folyamatban (O.A.P. szerint):
    - a NAT fontos szerepet tulajdonít a nemzeti azonosság tudat fejlesztésének, a nemzeti hagyományok ápolásának.
    - Az iskolai és óvodai ének – zeni nevelése a Kodály Zoltán világszerte elismert zenepedagógiájának elveit követi
    - Ezek alapgondalata, hogy a zene – akár a nyelv – egyetemes kultúrkincs, amelyhez zenei anyanyelvünk: az énekes és hangszeres népzene, a gyermekjátékok, és népszokások megismerésén vezet az út (NAT).
    - A megismerés középpontjában az ÉNEKES GYAKORLAT áll, melyhez szervesen kapcsolódik a ZENEHALLGATÁS, és a KREATÍV tulajdonságok kiművelése
    - A saját népzenéjén túl találkoznia kell a gyermeknek más népek népzenéjével, a zeneirodalom értékes alkotásaival.

    Az óvodás korú gyermekeket: testi és szellemi fejlettsége és életkori sajátosságai alkalmassá teszik arra, hogy részt vegyen a rendszeres, szakszerű zenei képzésben.

    - az idegrendszer magas fokú plaszticitásának (formálhatóság) köszönhetően, a tudatos zenei nevelést már óvodás korban elkezdhetjük
    - a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb gyermek 5-6 éves korig megtanul tisztán énekelni
    - a ritmus érzék kialakulása 6-7 éves korra fejeződik be (későbbi fejlesztés nagy erőfeszítéssel jár) az óvoda ALAPOZÓ MUNKÁT végez
    - a néphagyomány énekes – mondókás játékai a társadalomba illeszkedés folyamatának tradicionális rendje
    - a népi játékok – mozgással kapcsolatosak -> a játékba belefeledkező gyermek megszabadul a gátlásoktól
    - az iskolára előkészítő zenei képesség– és készség– fejlesztés szintén játékos módon megy végbe

    1. A ritmikai, dallami elemeket: énekes – ritmikus játékokkal tesszük érzékelhetővé
    - a dallamhangok tiszta éneklése utánzás során alakul; a ritmus játékos mozdulatokkal vésődik be (érzéklet; észlelet szintjén; tudatosítás nélkül)

    2. Gyors – lassú; halk – hangos; magas – mély tudatosításra, a könnyen észrevehető ??? kerülnek.

    OAP:
    Ének, zene; énekes játékok:

    1:
    - az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése az éneklés, a zenélés felkeltik a gyermekek zenei érdeklődését; formálják zenei ízlésüket, esztétikai fogékonyságukat
    - az élményt nyújt közös ének – zenei tevékenységek során a gyermekek felfedezik a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét; a közös éneklés örömét.
    - A népdalok éneklése, a gyermekek néptáncok és népi játékok a hagyományok megismerését; továbbélését segítik
    - Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását

    2: A felnőtt minta utánzásával az éneklés, zenélés részévé válik a gyermekek mindennapi tevékenységének.



    Az esztétikai nevelésben általában három területét értjük: az irodalmat, a zenét, és a képzőművészetet, vagyis az emberi érzések, gondolatok művészi kifejezési formáit. A kisgyermek szép iránti érzékének fejlesztése azonban e három tereltnél szélesebb körű feladat.

    A gyermeket körülvevő világ minden hatása, a természet és a társadalmi környezet esztétikuma, a növény és állatvilág, a hegyek – völgyek szépsége, az emberi kapcsolatteremtés, a magatartás esztétikuma, a játék öröme is a szépség. Kibővíteni a művészi alkotások egyéb köreivel is. A dráma, a mozgásművészet, a tánc, a film ugyanúgy hozzátartozik az esztétikai élményekhez.

    Az esztétikum tágabb értelmezése az óvodáskorra is vonatkozik, a gyermeket nap mint nap körülveszik. A mai gyermek talán többet találkozik ezek gépi közvetítésével, mint a közvetlen tapasztalással. A gyermekre ugyanis minden hatással van. A negatív hatásoktól nem tudjuk őket megóvni, ezeket csak pozitív élményekkel lehet egyensúlyozni. Ezért az óvónő fordítson különös figyelmet a gyermeket érő minden ingerre, élményre, az éneklés örömére, a környezet, a természet szépségének meglátására és élvezésére.

    Az ízlés a tapasztalatok alapján szerezett, az élmények, hatások befogadását vagy elutasítását jelenti. Az óvoda csak mos kezdi formálni. A gyermeknek még nincs elég tapasztalata és önálló ítélőképessége ahhoz, hogy szelektáljon. Szereti, amit ismer, amihez élmény fűzi.

    A gyermeket az óvónő ízlése, értékelő szava és véleménye befolyásolja. A szeretetteljes, türelmes viselkedés ugyanúgy alakítja a gyermek esztétikai érzékét, mint a csoportszoba berendezésének ízlésessége. A zenei nevelés területén is válogatni kell. Csak művészi értékű zenei anyag nevel igazán, mert a fogékony korban terjesztett zenei gyomot később nehéz kiirtani. A védekezést már az óvodában kell kezdeni.













































    2. Tétel: Kodály-koncepcióra épülő zenei nevelés. Kodály Zoltán óvoda-zenepedagógia munkássága. Általános zenei irányzatok az óvodában.

    I: Kodály Zoltán szerint a gyermek zenei nevelését a születés előtt, ill. az anyja születése előtt 9 hónappal kell elkezdeni. Az egészen korai életszakaszban, ha nem is zenei nevelésről, de bizonyos érzelmi vonzódástól érdekes kísérleteket olvashatunk.

    II: Kodály irányelvei:
    - a zene kihat az egész személyiségre
    - születéstől kell elkezdeni
    - saját néphagyományból kell kiindulni, de a művészi értelmű komponált zene is a nevelés anyaga lehet
    - az éneklés az aktív zenélés legszebb módja
    - a zenei elemeket közvetlen, élő zenével kell megtanítani
    - zenét művelő, zenét élvező, és értő magyar közönséget kell kiművelni.

    III: Hatása a gyermek fejlődésére:
    1. A zene közvetlenül váltja ki az értelmeket, lelki jelenséggé, pozitív viszonyulássá, örömmé válik. Színesíti a gyermekek lelki – érzelmi világát.

    2. A zenei nevelés, a gyermekek értelmére is hat. A gondolkodás ugyanúgy megy végbe, mint egyéb foglalkozások alkalmazásával. A zenét nem kell szakaszba foglalni, hanem elég cselekvéssé kifejezni.

    3. A dalok megtanulása a gyermekek esztétikai keretét is fejleszti A zenében, mint a szókincsnél megfigyelhetjük az ??? anyag használatát.

    4. A képzelettel a meglévő ismeretek, tapasztalatok, emlékek összessége alkotja. A gyermekek öröme a zenehallgatás közben, s az ebből fakadó élmények alapján, minden gyermeknél más és más képzettársítást hoz létre.

    5. A belső hallás és képzelet az alapja a gyermek zenei alkotókedvének. A már sok, ismert dallamból, játékformából, ritmusból, kedvet kap arra, hogy saját kedvére, később buzdításra, vagy mások örömére is alkosson önálló dallamokat.

    6. A zene nem csak kiváltja az érzelmeket, hanem félreteszi az indulatokat, s így hat a gyermekek akaratára is.

    7. A gyermekek igen különbözőek. A nevelési területek közötti kapcsolatok, a gyermekeket is együttesen érik. A zenei nevelés, az irodalommal, az anyanyelvi területtel van szoros kapcsolatban. A szókincsük bővül, a zene mozgással egybekötött. Az énekes játékok a szocializációt is elősegítik. A zenei lüktetés, a mozgás hat a testi fejlődésre, a koordinált mozgásra. Az énekléstől nő a légzéskapacitás.

    Kodály Zoltán: Zene az óvodában: 1968 óta rendes tantárgy az ének a népiskolákban, de csak papíron (leginkább heti 1 óra, hallás után dalolás).
    Kodály Zoltán fontosnak tartotta a zene nevelő erejének felhasználását. Fontos, hogy már az óvodában elkezdjük tanítani az éneket, ott a gyermekek játszva megtanulja azt, ami az elemiben már késő lenne.

    Magyarországon a tudás talpköve a nyelv -> ha a gyermek rossz környezetben élt, akkor a talpköve csak a zene volt. Az óvodában az ének – zene fontosabb talán, mint a nyelv. A leggondosabb csald sem pótolja az óvodát.

    A gyermek közösségbe illeszkedése fontos. A zenében pótolhatatlan az óvónő munkája. Az óvodában történik az első meghatározó zenei élmények gyűjtése. A ritmus a figyelmet, a koncentrációt, határozottságot, beidegző képességet jelent.

    Fontos! Ne tiltsuk meg a 3-4 éves gyermeknek, hogy a maga dalocskáját énekelje. Engedjük a zenei elemek kibontakozását. Magyar gyermek zenei nevelése magyar zenéből induljon ki.

    3. Tétel: A zenei nevelés hatása a gyermek személyiségfejlődésére. Gyermekjátéktípusok.

    I: A népi játékok első nagyszabású műve Kiss Áron 1891-ben megjelent Magyar gyermekjáték gyűjteménye. A következő 1951-ben látott napvilágot. A Magyar népzene tára I. Gyermekjátékok; mely Kerényi György; Kodály Zoltán és Bartók Béla elgondolásait követte.
    Nagy jelentőségű volt a Magyar Rádió 1970, ahol Forrai Katalin pályázatot hirdetett, mely hatására jelentős mértékben gazdagodott a kisgyermekekkel foglalkozó anyag.
    Kerényi György nemzetközi viszonylatban is jelentős játék ??? dolgozott ki. Lényege, hogy a játszó gyermek szerepét a közösségben elfoglalt helye szerint vizsgálja:
    - a gyermek egymagában játszik -> társaihoz fordul; együtt cselekszik velük -> és az egyre fejlettebb közösségben annak részese lesz, és irányítója lesz.
    - Ha a személyiség fejlődést vizsgáljuk, akkor először a kisgyermeknek foglalkozó felnőtt játéknak hatását kell elemezniük.

    A; A családban az anyával, és más családtagok jelenlétében nevelkedő kisgyermek dallal ringatják, altatják. Mondókára tornáztatják, ??? -> így fedeztetik fel vele testrészeit, s tanítják meg azok elnevezésére. Mondókra etetik, állítják, táncoltatják. A ritmusjátékkal járó testközelség bensőséges szeretetteljes hang melege megnyugtatja a kicsit. A játék során mély emocionális kapcsolat jön létre a családtagokkal. Személyes környezetéből szerzett benyomásaival egy idő után esetleg változhat a nagyoktól megtanult szövegen. Az így variáns a??? személyéhez kötődik -> kihat önállóságára, saját játékélménnyé válik -> fejlődik aktivitása, kapcsolat teremtő készsége.

    Gyermek játéktípusok:

    I: Egy – két gyermek játék:
    A; Egyszemélyes dalok: - időjárás, állatvilág, csúfolók, növények.
    B; Egyik játék a másikkal: csak szóval -> egyik kezdő mozdulatával -> a másik is mozdul -> ketten együtt -> ketten együtt hárommal

    II: Egyik a másik helyére:
    A; Szerep játszó – váltó játékok: - fogócska, kendősjáték, szembekötősdi, özvegykácsa
    B; Párcserélő játék: kendővel tánc nélkül; páros tánc; párválasztós csere
    C; Versengő váltós: az ügyesebb játszó leváltja B-t, akinek ??? B-t elnyernie; valaki leváltja B-t.

    III: Egyik a másik mellé: (fogyó, gyarapodó játékok)
    A; kiolvasók: ki-be fordulók
    B; Lánykérő játékok: várkörjárás, sorjátékok
    C; Hidas játékok: hídépítés, Pám Pám Paripám, aranyalma ???
    D; ??? játékok: libásdi, vászonterelgetés, gyarapodó fogócska.
    E; nevettetős:
    F; zálogosdik:

    IV: Egyik a másik mellett:
    A; sokféle vonulás: láncjátékok, páros vonulás, átbújó sor, réteg
    B; táncok: forgókör; fogyó gyarapodó táncok
    C; alakoskodók: 1 főszereplővel, 2 vagy több főszereplővel, mind.
    V: Kapcsolódó átalakuló játék:
    A; Kapcsolódó: szerepváltóhoz társulók; kiolvasóval kezdődő
    B; Játékok a szokásostól eltérő befejezéssel: átalakult várkörjáték;

    VI: Kérdéses, különleges játékok:

    VII: Felnőtt játékai ölbeli gyermekkel:
    A; Ciróka mondókafélék: mutogatók csipkedők; csiklandozók
    B; Hintáztató, lovagoltatók
    C; Altatók.

    Ez utóbbi játékok a beszédoktatásnál az óvónő részéről hatásosnak bizonyulnak, hiszen a gyermekben az otthon bensőséges élményit ébresztik fel!-> elősegítik a kötődést az óvónőhöz, oldódik a szorongás.

    A csoportos játékokba kb. 6 éves kortól állnak össze az egykorú gyermekek, de az óvodai nevelésben a népi játékok szerepváltó, szerepjátszó változatai már a 3-4-5 évesek is szívesen játszák.

    Dé pentachord és hexachord jellegűek:
    ??? jellegű dalok egyik típusa a szó-mi, szó-lá-szó-mi, vagy szó-lá-szó emelt hangú mondókázás után egyetlen leszaladó pentahorddal zár. Pl. Gyertek haza ludaim.

    Nyitott formák:
    A játékok addig ismétlik újra a gyermekek, míg kedvük telik benne. (Sokszor beszéd hangon szóló mondattal, vagy egy magasabb hangra ugró felkiáltással zárulnak). (Hopp! Zsupsz; töröld meg magadat…)

    Láncszerű szerkezet:
    Az ismétlődő ütemek 2-3 ütemes motívumok, sorok, mint láncszemek sorozata kötődnek egymásba. (Tekeredik a kígyó; sétálunk….; Sári néni utazik)
    Füzérdalok: Miért küldött az ???; Elhozta az isten….

    Átmenet a népdalok felé:
    Nagyobb lányok játékdalaiban gyakori a népdal idézet; vagy a gyermekdal motívumokból alkotott 2-3 soros dalforma. Pl.: csivirítem, csavarítom; Eszterlánc, kőhetánc.

    Kisperiódusúak:
    Egysoros (4 ütemes) forma, 2 ütempár között áll fenn kérdés – felelet viszony, pl.: Miért küldött az ???
    3 sorosak: csön-csöngyűrű A A B
    4 sorosak: járom az új…. A B CB (refrénes)

    Rövid zárósor: (ungaresca forma):
    A szimmetrikus építkezés 4 ütemes sorokban gondolkodik. Ütempárok párba helyezésével tágítja dalszerűvé a formát; s röviden rácsapódó befejezés jellemzi. (recse recsepogácsa)

    Nagy hangterjedelmű pentachord és hexachord dallamok:
    Nagyobb lendülettel indított sorok, a szokásos hangközöket kitágítják. Pl.: „Cickom cickom; lánc-lánc; -ban; a karika” szövegrésznél.
    Idegen hatások:
    A szomszédos népe zenéjének kölcsönhatása, népzene és műzenei kölcsönhatása jelentkezik.
    Vannak énekes stílusok, amelyeket népünk teljes mértékben magáévá tett, nem érződik jövevény voltuk (Már megjöttünk estére; ???; vagy a gyertek lányok ??? felfelé kanyarodó motívumcseréje idegen a magyar hanglejtéstől. Ez kevésbé hasonult. )
    Az átvételekben a hibát a rossza magyar fordítás jelenti. Pl.: németes: mit akar ez az egy ember egy ember… vagy nyuszi ül a fűben alva, szundikálva.


















    4. Tétel: A gyermek zenei fejlődése óvoda előtt és után.

    A gyermek első nevelője az anya és apa, a szülői ház, a gyermeket körülvevő testvérek, nagyszülők, rokonok, ismerősök. Az énekelgetés, az énekes játék jobb módszer a gyermek zenei érdeklődésének elindítására. Az énekelgető édesanya, nagymama személyes játéka érzelmileg hat a gyermekre. Kedvet kap, utánozza őket, maga is dúdolgatni kezd. Énekelése mindig szoros összefüggésben van a mozgásával, a kettő együtt szoros egymásrahatásban fejlődik.

    A gyermek zene iránti fogékonysága megnyilvánulhat:
    - a zene iránti fokozott érdeklődésben
    - a hosszabb idejű, koncentrált figyelemben
    - az éneklési készség korai megnyilvánulásában
    - ritmikus mozgásban
    - a hallott dallam pontos visszaadásában
    - a spontán dúdolásban, dallamkitalálási kedvben
    - a zenei emlékezet bőségében.

    A bölcsőde az utóbbi években mind jobban törekszik a nevelés – gondozás egységesítésére. 0 – 3 éves gyermekek fejlődését optimális feltételek mellett a legjobban elősegíteni. A gyermek, akit rendszeres hatások érnek, érzelmileg kiegyensúlyozottabb, több hangot ad, fogékony a hangok utánzására, figyel a hangokra, dallamokra.

    A zenei nevelés feladat a bölcsődében: énekléssel
    - felkelteni a gyermek zenei érdeklődését
    - spontán hangadásra, ritmukus mozgásra serkenteni
    - a zene révén a gyermeket érzelmileg kiegyensúlyozottabbá tenni.

    E feladatok körében a bölcsődékben:
    - felhasználják a néphagyományt
    - a mondókákat és dallamokat játékkal, mozgással kötik össze
    - a kicsiknek nem tanítanak be dallamokat, a gyermekek csak meghallgatják, amit a gondozónő énekel és azt spontán, kedvük szerint utánozgatják, alakítják
    - a gondozónő szabad játékidőben egy – két gyermekkel néhány percig játszik, nincs csoportos, szervezett közös éneklés
    - a gondozónő néha rövid ideig énekelget a gyermekeknek.

    Az óvoda figyelembe veszi a családból, bölcsődéből érkező gyermek zenei élményeit és képességeit is.

    Fontos megfigyelni, kitapasztalni, hogy milyen zenei érdeklődést hoztak magukkal a gyermekek, milyen dalokat ismernek.

    Az óvoda hároméves tervszerű munkája jó lapot ad az iskolának. A gyermekek a zene iránt fogékonyak, érdeklődők, tisztában vannak egyes zenei alapfogalmakkal. Mintegy 40 – 50 mondóka és dal ismeretére lehet építeni, első osztályban már nemcsak énekelnek, hanem a dallamhangokat látható jelekkel öt vonalra helyezik, és az ismert ritmusokat negyed, nyolcad kottával írják le és olvassák el. Az óvodából hozott zenei képességek más iskolai tantárgyban is segítenek, a szótagok megértéséhez, mozgás a testneveléshez, színek iránti érzék a fények – árnyak, a látható színek megfigyeléséhez adnak majd segítséget. A zenei nevelés talán az anyanyelvi neveléssel és az irodalommal van a legszorosabb kapcsolatban. Az iskola nevelő hatására a gyermekjátékból felnőtt korra, a kis dalokból bonyolultabb nagyívű dallamok, az egyszerű zenehallgatásokból később zeneélvezet lesz.







































    5. Tétel: Az esztétikai tevékenység formái.

    Esztétikai tevékenységek közül a befogadást említem elsőnek, mert nehezen ellenőrizhető. Nem jár látható cselekvéssel, hanem belső folyamatot jelent, azonban meghatározza a másik két kategóriát. Az érzékszerveken keresztül szerzett tapasztalatok tényszerűek: a gyermek hangrezgést, fényt, színt, hőt, ízeket fog el. Akkor válik művészeti befogadássá, ha ahhoz sajátos érzelemmel viszonyul, rácsodálkozik, élvezi és élményei közé elraktározza, de szavakba még nem foglalja. Zörej, zenei hang, dallam, harmónia más – más visszhangot kelt benne. A zenei ingereket, éneklést, ha az mozgással, személyes kapcsolattal párosul.

    A zenei benyomások egy életen keresztül gazdagodnak és akkor válnak belső pozitív hatássá, ha minél több művészi értékű élménnyel társulnak. Felnőtt már képes lesz válogatni, vagyis saját, önálló ízlése lesz.

    Az óvodában a zenei újraalkotás az ismert dalok újraéneklését, sokszori ismétlését jelentheti. Az énekesjátékoknál is minden alkalommal más körülmények között, más hangulatban, más módon éneklik a gyermekek az ismert dalokat.

    Az elraktározott emlékképekből és a gyermek játékos kedvéből virágzik ki a zene al-kotás. „A gyermeknek öröme telik a zenei formák játékában” – írja Kodály Zoltán. A kisgyermek gyakran dúdol értelmetlen (legalábbis nekünk értelmetlen) szavakat. Engedjünk e költészet e tisztán zenei elemének az óvodában is egy kis teret.

    Különbséget kell tenni óvodában a spontán dúdolgatások és az elvárt, neveléssel, szándékos dallamkitalálások között. Azok a gyermekek dúdolgatnak, ahol az óvónő is daloskedvű, és szert a szavakkal, dallamokkal játszani.

    Orginalitás = eredetiség, újszerűség (a már ismerthez képest)
    Flexibilitás = rugalmas, megoldást találó alkalmazkodás a feladathoz
    Fluencia = az ötletek, zenei gondolatok sokféle megoldása.


    Az énekesjáték, mint a zenei nevelés alapja:

    A zenei képességek: a hallás, az éneklési készség, a ritmusérzék egyidejűleg, együtt fejlődnek énekléskor, a mozgással egybekötött gyermekjátékok előadása közben.

    A készség fejlesztésének képzelethelyzetbe illesztett módszere a játékosság. Az óvónő a főposta, minden gyermek egy másik postaállomás, és veszi a távirat szövegét (cím, szöveg, üdvözlet), amit tovább kell adnia, meg kell ismételnie.

    A zenei nevelés alapja az énekesjáték, mert általa nemcsak a zenei készségek fejlődnek, hanem a gyermek teljes személyisége is.

    A játék szabad, kellemes, önként vállal tevékenység: az óvodai nevelés alapja. A játékelmélet csoportososítása szerinti gyakorló-, szere-, szabály- és dramatizáló játékok lényegét a dalosjáték magába foglalja. Szorongás és félelem nélkül, szabadon játszik a gyermek, és így a dalosjátékból nem következik agresszív viselkedés sem.

    Az énekesjátéknál maga a közös éneklés, az egyszerre mozgás, a dal időtartama is korlátozást jelent.

    A játék mindig képzelethelyzetben történik. Szoros érzelmi kapcsolatot teremt gyermek és óvónő között. Az énekekben általában szimbolikus szerepet vállal. Olyan szerepet, ami ő életben soha nem lesz: nem lesz egér, cica, mély kút, diófa. E szerepek vállalása a művészethez, a „jelkép áttételes” képzeletéhez visz közel. A gyermek mozdulattal, hanggal utánozza, kiemeli egy növény vagy állat fontos, jellemző vonásait. Például mint egér leguggol, min macska nyávog, a diófa ágait jelképezve karját magasra tartja. A lánykérő, lakodalmas játékok szereplője valóságos, az abban vállalt helyzet képzeletbeli.

    Az énekesjátékok is a művészi formához áll közel. A cselekvéssor egyszerű képpel indul, feszültséggel fokozódik és a végén kiteljesedik, feloldódik. (10 – 115 másodperc egy játék) A gyerekek a játék végén leguggolnak, párt választanak, kergetnek „valakit’; az „ölben ülő” játékoknál a felnőtt megcsiklandozza a gyereket, a lóról „leejti”, a tenyerét megpaskolja. Az óvodáskorú már előre élvezi a játék feszültségét, és izgalommal várja ki a játék végét. Felnőtt korában is lesz türelme egy zeneművet, színdarabot végigélvezni.

    A hangulat tartós érzelmi állapot, ezért a játék keltette pozitív érzelmeket hosszabb ideig kell fenntartani. Minden 15 – 20 másodperces énekesjátéknak is van feszültsége. 10 perc alatt 35 – 40 szer lehet egy dalt eljátszani, 20 perc alatt nyolcvanszor. Vajon megadjuk-e mindig a gyermekeknek azt az örömet, hogy mindenki sorrakerüljön.

    A jó játék alapja, hogy az óvónő is szeressen játszani. Maga is élvezze a képzelethelyzetet, úgy vegyen részt benne, mint a gyerekek, vállaljon szerepet, legyen oldott és vidám. Öröm az óvónő számára, amikor a nagyok már nélküli is tudnak játszani, maguk is igénylik, kezdeményezik a dalosjátékokat.


    A zenei nevelés kapcsolata más művészeti területekkel:

    A művészeti nevelés sokoldalú összefüggését az óvodában is keressük. Gyakorlati megvalósítása, módszere azonban attól függ, hogy megértjük-e, mi a művészetek, az esztétikai szépségek, az esztétikai élmények közös alapja:
    - észrevenni az egyforma hétköznapokban a különlegest, a szépet
    - tisztelni a környezet harmóniáját, rendjét, a művészi alkotások sokféleségét
    - felkelteni az önkifejezés vágyát, az alkotókedvet.

    Mi a közös a művészetekben?

    Egy színes kép, egy szép dallam a gyermekben belső visszhangot, érzelmeket kelt. Belső képekké alakul, melyeket a gyermek az emlékezetében elraktároz. Gazdagabb az emléktár, annál színesebb a gyermek képzelete. Az óvónő igyekezzen sokféle élményt, örömet szerezni a gyermeknek és ne kívánja a gyermek érzelmeit szavakban megfogalmaztatni.

    A belső képek a gyermekben sokkal színesebbek, mint a szókincse. Elég a gyermeke arcát, mozgását figyelni, hogy a hatást lemérjük.

    Ha megkeressük a művészetek közös vonásait, elemeit, egyszerű lesz megtalálni az összefüggéseket. Például kacsát rajzolunk, kacsáról énekelünk, kacsáról beszélgetünk.
    A szép dal más – más érzést fakaszt a gyermekben. Nem kell zenehallgatás előtt elmondani, miről szól a dal, milyen a jellege, hanem olyan színesen, a zene karakterének megfelelően kell előadni, hogy hasson. Utána „beszélgetni” róla, a gyerekek véleményét kérdezni, érzelmeikről beszélni „érzéskioltó” ebben a korban.

    Közös szemléleti vonás lehet az állandó nyitottság, érzékeny figyelem a színekre, arányokra, hangokra, zörejekre, mozgásokra. Az óvónő arckifejezéssel, egyszerű szóval, mozdulattal is ráirányíthatja ezekre a gyermeke figyelmét. A pozitív megerősítések serkentést adnak újabb „felfedezésekre”.

    Az óvónő értékelő szavai, viselkedése, lelkesedése befolyásolja a gyermek értékítéletét. Véleménye lényeges nevelői hatás, de ne kívánja, hogy minden gyermek ugyanazt érezze, amit ő.

    Az óvónő sokféle ötlete, humoros nyelvi kifejezései, képzőművészeti érzéke, dúdoló kedve, énekes beszéde befolyásolja a gyermek alkotókedvét.

    A képi alkotásban, mozgásművészetben, zenében azonos alkotóelemek találhatók meg: a zenei színek: a halk – hangos, magas – mély, gyors – lassú különbségei. A halk, lassú, mély, pasztell színű oldást jelent, kevesebb energiát igényel.

    A formaalkotó, kompozíciós elv minden művészet alapvető kérdése. A tér zenemű szerkezetének megvannak a belső törvényszerűségei. Az egyes részek aránya, vagy a hangerő, hangmagasság fokozása jelenti a műalkotások eredetiségét, élvezhetőségét.


    A zenei nevelés sajátos helyez a művészeteken belül:

    Óvodákban sok közös élménye van a gyermeknek. A mesét, verset szép előadásban a többiekkel együtt hallgatja, felnőtt korban már egyedül olvas. Az óvodában az óvónő hívja fel egy gyermek vagy a csoport figyelmét valamilyen érdekes színre, formára, hangra. Azenében a hang és mozgás mindig együtt jár.

    A technika segítségével egyedül, otthon is meghallgathatunk egy kórus, zenekart. Az óvoda feladata minél több közös, emberi közelségű kapcsolattal zenei örömet szerezni a gyerekeknek, gépzene nélkül. A gyerekek ma sok időt töltenek a rádió, televízió, videó előtt. A technika izgalmat, érdekes információkat adhat, de igazi katartikus élményt csak ritkán. A hatodik és tizenhatodik év között egyszer sem járja át a gyermeket a zene éltető árama, akkor később már alig fog rajta. Az óvodáskor még érzékeny és fogékony, kisgyermekkorban szerzett „elvarázsolt” pillanatok életre szólóak, szép emlékekkel színesítik a felnőttkort.

    6. Tétel: Az énektanítás anyaga. Az anyag kiválasztásának szempontjai.

    A gyermekek dalanyaga:
    Az óvodai énektanítása a mondókákat és az énekesjátékokat a magyar gyermekjáték – hagyomány anyagából meríti.
    A gyermek ugyanolyan észrevétlenül tanulja meg a mondókákat és gyermekdalokat, mint z anyanyelvét.
    A mondókák óvodai tanítását nagyon fontosnak tartjuk. Zenei értékük a gyermekdaléval egyenlő és óvodai szerepük is egyformán jelentős. A mondókákat, kiolvasókat is énekelték. Elősegíti a beszéd fejlődését, a szép kiejtést és a jól hangsúlyozott folyamatos beszéd technikájának elsajátítását.
    A mondókák egy része kétszemélyes játék, másik része játék a hangokkal.

    Az énekes gyermekjátékok:
    A témát a gyermekek saját környezetükből vették, e dalokat elsősorban falsi gyermeke énekelték, a dalok a természettel, állatokkal, növényekkel kapcsolatosak.
    Nem szabad elfelejtenünk, hogy az énekes körjátékokat 3-7 éves korúak sosem játszották együtt a nagyobbakkal.

    A gyermekdalok zenei sajátosságai a játék mozgásából, a beszéd hanglejtéséből és hangsúlyaiból fakadnak. A gyermekdalok éneklésénél fontos az élő beszédhez igazodó ritmus, a gyermekjáték csupa egyforma nyolcadokból és negyedekből áll. A dalokat a magyar nyelvet ól ismerő óvónő magyar gyermekeknek tanítja.

    Az énekesjátékokban az éneklés és játékos mozgás szoros egységben él, az óvodáskorú gyermeknek is így kell továbbadnunk azokat.

    Az új óvodai program egységesen kiáll a kis hangterjedelmű, jellegében pentaton és hexachorddá kiegészülő gyermekdalok mellett. Ez magában fogalja a népi gyermekdalanyagot, valamint az alkalmakra, ünnepekre, évszakokra írt műzenei gyermekdalokat.

    II: A dalok kiválasztásának szempontjai:
    A program szempontokat ad. Most egy zenei rendben összeállított bő anyagból választja ki a dalokat, játékokat. Így az óvónő belátása szerint dönthet, hogy mi felel meg a csoportjának életkor vagy fejlettség szerint.
    A játékok legpozitívabb nevelő hatása a közös öröm, a közvetlen társas kapcsolat. A társ először az óvónő, később néhány pajtás, majd az egész csoport. Fontosabbnak kell tartanunk az éneklés örömét, a játék élvezetét, a közös átélést.
    A kiscsoportban eleinte maga az óvónő játszik és énekel, a gyermekek hallgatják, esetleg kísérik az éneket. A gyermekek számra először olyan játékokat válasszunk, amelyeket körbesétálás nélkül, állva vagy ülve is el tudnak játszani; később, az év végéig körbejárni is megtanulnak.
    A középső csoportban az egyszerű körjáték bonyolultabb mozgásokkal (guggolás, taps, visszafordulás, páros körbejárás) bővülhet.
    A nagycsoportban több szereplővel, komplikáltabb mozgással, nagy térben mozgó játékokat is választhatunk.

    A gyermekjátékok mozdulatainak, térforma alakításainak vannak íratlan, néphagyományban mindig egyformán érvényesülő, hagyományos mozgásformái, szabályai. Pl.: - az ölbe ültetett gyermek arcával a felnőtt felé fordul;
    - két kör esetében a körök ellentétes irányban haladnak;
    - a kör közepén álló pontosan megkeresi a tér középpontját;
    - a körön belül vagy kívül járó a körrel ellentétes irányban halad;
    - a hidas és kapus játékoknál a kérdezők – a kapu és a sor – egymással szemben állnak, és a sor a kapuval szemben halad át a feltartott kezek alatt;
    - a kapu alatti áthaladáskor a gyermekek a fejüket kicsit meghajtják
    - párválasztásnál, páros forgásnál a társak végig egymás szemébe néznek, a forgás után fejhajtással köszönik meg a táncot;
    - a meghajlás nem derékból történik, hanem egyenes testtartással és fejbillentéssel;
    - az összefogott kezeknél az ujjakat nem fűzik mélyen össze, hanem egymás tenyerébe teszik a kezüket, stb…

    Elégedjünk meg a gyermekjátékokban előforduló egyszerű táncos mozgásokkal.
    A dalanyag évi összeválogatásánál figyeljünk a mondókák, dalosjátékok és műdalok összeállításának arányára is. Az óvodában a gyermek legfontosabb tevékenysége a játék, a zenei nevelésnél is ezt kell szem előtt tartanunk. Több olyan dal kell választanunk tehát, amely a mozgáshoz, játékhelyzethez kapcsolódik.
    7. Tétel: Az egymásra épülő fejlettségi szintek jellemzői.

    Az Óvodai Nevelési Program három korcsoportra bontva, a hét fejlesztési terület szerint (anyanyelvi-, irodalmai-, zenei-, vizuális-, matematikai-, környezet megismerésére nevelés és testnevelés) fejti ki az óvodás gyermekek nevelésének feladatait. A zenek nevelés életkoron szerinti bontását éneklés, ritmusok, hallás, zenei befogadás, mozgás szintje szerint egymással összefüggésben, állandó változásban figyeljük és újratervezzük.

    A gyermekek zenei fejlődése egyénileg igen különböző, van akinek kitűnő a ritmusérzéke, a másik gyermek tisztán énekel. Az egy csoportban nevelt gyermekek fejlődési üteme is más, az egyes készségek szempontjából is tudjuk a fejlődési szinteket, hogy jobban alkalmazkodhassunk a csoport vagy az egyén különbségeihez, tényleges haladásához.

    Kiscsoport Középső csoport Nagycsoport
    Éneklési készség Hangterjedelem 3 – 5 hang 3 – 6 hang 3 – 6 hang
    Óvónő segítségével, egyszerre, csoportosan, körülbelül azonos magasságban Óvónő indításával önállóan, gyerek segítségével, tisztán együtt jó szövegkiejtéssel Csoportosan és egyénileg, önálló indítással, tisztán, helyes kezdőmagasságban és tempóban.
    Dalanyag 16-ot lehet, 10-et tudjon, 6-ot jól tudjon 20-at lehet, 18-at tudjon, 10-et jól tudjon 25-öt lehet; 20-at tudjon, 10-et jól tudjon
    Hallásfejlesztés Magas-mély reláció Kezdőhang magasságának váltását átveszik Dal kezdőhangjának váltását átveszik, ismert egyszerű dallamokat térben mutatják Térben mutatják az ismert dallamokat
    A halk és a hangos különbsége Felismerése beszéden, éneken, zörejen Felismerik a különbséget, és énekelnek, beszélnek, tapsolnak halkan és hangosan A halk és hangos, gyors lassú fogalompárok megismerése és együttgyakorlása
    Dallamfelismerés, zenei emlékezet fejlesztése Jól ismert dalokat szöveg nélkül felismerik dúdolásról vagy hangszerről Dallamfelismerés
    Motívum – visszhang Egyszerű dallamfordulatot visszaénekelnek Motívum-visszaéneklés kitalált szöveggel, csoportosan és egyénenként folyamatosan
    Hangszínek megfigyelése 2-3 élesen eltérő zörej, emberei hang, ütős hangszer hangszínét megkülönböztetik Finomabb zörejek és egymás hangjának felismerése, a természet, környezet zörejeinek megismerése Sokféle zörej és zenei hang, egymás hangjának felismerése
    Zenehallgatás Az óvónő énekét érdeklődve hallgatják Néhány percig tudnak figyelni az éneklésre, hangszerjátékra, igénylik a dal újrahallgatását Hosszabb énekelt vagy hangszeren eladott dal figyelmes hallgatása, érdeklődő élvezete
    Ritmusérzék fejlesztése Egyenletes lüktetés Játékos mozdulatokkal az egyenletes lüktetést érzik Egyenletes lüktetés, járással és tapssal Egyenletes lüktetés és ritmus különbsége, összekapcsolása
    Ritmus Dalok, mondókák ritmusának kiemelése Dalritmusok különbsége, kapcsolata, dalritmusok kiemelése, dallamfelismerés ritmusról
    Mozgás, térforma Játékos mozdulatok egyénileg az óvónővel, kis csoportban együtt Teljes csoporttal együtt, egyöntetű mozgás, esztétikus játékmozdulatok Esztétikus, együtemű mozgás
    Ütőhangszerek Egyszerű ritmushangszerek használata Dob és cintányér, háromszög használata, maguk készítette „hangszerek” használatuk Dob, háromszög, cintányér egyéni, változatos használata a dalokhoz alkalmazva
    Zenei formaérzék Egyszerű beszélt és énekelt ritmusmotívumok visszatapsolása A motívum (4 egység) hangsúlyának kiemelése játékos mozdulatokkal A motívumok hangsúlyainak kiemelése tapssal, járással, játékos mozdulatokkal
    Zenei alkotókedv Dallamfordulatok kitalálása (név, köszönés) motívumokkal Zenei kérdés- felelet kitalálása, mondókára dallamkitalálás, saját szöveg, mese énekelve.
    9. Tétel: A különböző életkorú gyermekek együttnevelése:

    Az utóbbi évtizedek alatt elsősorban az életkor szerint osztottuk csoportokra a gyermekeket. Kis lélekszámú településeken megmaradtak a különböző életkorú gyermekek egy csoportban. A kisebb létszám, a fejlődés különböző szintjén lévő gyermekek egymásra hatása a szocializálódás és érés szempontjából is előnyös. Azonos életkorúak nevelésénél viszont a hasonló vonások miatt könnyebb a fejlesztés, az egyéni különbségek jobban kitűnnek, lassabban érőkre több gondot fordíthat az óvónő.


    „A vegyes életkorú” csoportban a szociális tanulásra gazdagabb lehetőség van. Eredményesebben végezheti az óvónő a fejlettség szerinti beiskolázást.

    A zenei nevelésnél érdekes kérdéseket vet fel az együttnevelés: Lehet-e a kicsikkel és nagyokkal egyidőben foglakozni? Kor szerint vagy érdeklődés szerint válasszuk el a gyerekeket? Milyen időtartam, milyen dalanyag a legmegfelelőbb? A fejlettségi szintek hogyan alakulnak, ha kicsik és nagyok együtt vannak?
    Javaslatok:
    - a gyermekek részvétele legyen önkéntes, kicsik is jöhetnek érdeklődésük szerint.
    - Bízzunk a gyermekek jó kapcsolatában és egymásra ható nevelő erejében
    - Az időtartamot (15 – 30 perc) a gyermekek többségének érdeklődése határozza meg, a „kicsik” bármikor elmehetnek és visszajöhetnek
    - A 3 – 7 éves kor keveredésénél jobban ötvöződik a csoport
    - Sok mondókát tanuljanak és inkább kis hangterjedelmű dalokat
    - Lehet egyidejűleg különböző szintű feladatokat adni.

    Külön figyelmet érdemel az iskolában menő gyermekek egyéni fejlődése. Lehetőleg érjék el azt a szintet, amire az iskola tovább építhet.


    Ünnepek az óvodában

    A zene, az éneklés színessé és örömtelivé teheti az ünnepélyeket. Együttes és szóló éneklés a gyermekek és szülők számára igen nagy örömet jelenthetnek.

    Az ünnepek tartalmát az ünnep jellege adja meg, a fényét a műsor, a megemlékezés. Az ünnepet a mindennapok sorából az előkészület és a rendkívüliség emeli ki. A felkészülés az óvoda életének természetes menetébe kell beilleszteni, a dalokat, énekesjátékokat, kis táncokat az énekfoglalkozás anyagába kell beépíteni.

    A hagyományos ünnepek közül anyák napjára az óvónők és a gyermekek egyaránt nagy szeretettel készülnek. Az ajándékok készítése, a dalok tanulása, annak öröme, hogy a szülők bejöhetnek a csoportba, izgalommal tölti el őket. Az óvoda olyan ünnepeket rendezzen, ami mindenki számára egyformán ünnep.

    A Mikulás vagy Télapó, a karácsony világszerte mindig a gyermekek örömére szolgált, ajándékokat kaptak, adtak, egymást köszöntötték. A két ünnep az egymás iránti szeretet, titkos meglepetések, ajándékok lehetősége.

    Óvodában tehát úgy ünnepeljünk, hogy a sok lehetőség közül azokat válasszuk ki, amelyek minden gyermekhez közel állnak.

    A nemzeti ünnepek valódi jelentését, eszmei tartalmát még nem érti az óvodáskorú gyermek, de énekkel, verssel részt vehet a felnőttek megemlékezésében. Az óvodai karácson ünneplése ne legyen bensőségesebb, mint az otthoni. A gyermeknek korán kell megtanulnia, hogy nemcsak kapni öröm, hanem adni is. Egy szép dal is lehet ünnepi ajándék otthon a szülőknek.

    A farsangra készülődés a gyermekeknek jelentsen örömet, ne a szülőknek gondot, hogy milyen jelmezt készítsenek. Örömet szerez, papírruhákban, a vidám tánc közben. De lehet hangszeren játszani nekik a tánchoz, vagy vidám zenét szolgáltatni magnóról. Remek „tánczenéje” volt a középkornak, Bach és Mozart korának, szép a magyar műzene és népzene, és van színvonalas szórakoztató zene ma is.

    Az óvodai évzáron vagy a nagyok búcsúztatóján a következőkre ügyeljünk:
    - a gyerekek közül mindenki szerepeljen valamilyen formában
    - a műsor ne legyen túl hosszú, hanem a csoport tudásának közös bemutatója
    - a gyermekek ne féljenek a szerepléstől, hanem örüljenek, hogy bemutathatják, amit tudnak
    - a felkészülés ne zökkentse ki őket a mindennapi élet ritmusából
    - még a nagyoknál is álljon a közelben az óvónő és adott esetben segítsen.

    Helyes lenne, ha az óvónők maguk is szerepelnének az ünnepélyen. Énekkel, tánccal, bábozással örömet szerezhetnének a gyerekeknek, és tiszteletet, elismerést kapnának a szülőktől.

    Az ünnepek megtartása fejleszti a gyermek lassan kialakuló időérzékét. A tény, hogy a gyerekek még január – februárban is éneklik a mikulási és karácsonyi dalokat, azt mutatja, hogy az öröm és szép élmények tartósan csengenek vissza bennük, talán még felnőtt korban is emlékeznek rá, amikor az idő távlatait már jól ismerik.

    10. Tétel: A zenei képességek fejlesztése általában.

    Óvodában a zenei képességeket az éneklési, ritmikai, hallási és zenehallgatási készségek területére szoktuk bontani. Sokféle szempontot figyelembe vehetünk, például a formaérzéket vagy a zenei alkotókedv fejlesztését, stb.

    A program a gyermek készségeinek fejlesztését életkor szerint és azon belül a készségek fejlettsége szerint fogalmazza meg. Ez a könyv az egyes zenei készségeket fejlettség szerint.

    Az azonos korú gyermekeknél is sok az egyéni eltérés, és éppen ez a legérdekesebb nevelői feladat: változatos módszerekkel hogyan lehet egyidejűleg fejleszteni a különböző fejlettségű gyermekeket.

    A nevelő eljárások változatos megtervezéséhez az óvónőnek ismernie kell:
    - az adott csoport fejlettségi szintjét, teljesítőképességét
    - azt a szintet, amelyre a gyerekeket el szeretné juttatni
    - a megfelelő zenei anyagot
    - a fejlesztés fokozatait
    - a művészeti nevelés és az érzelemkeltés hatásrendszerét.

    A készségek fejlesztése folyamat.

    Az óvoda feladata, hogy a gyermek zenei képességeit játékkal és játékos módszerekkel úgy fejlessze, hogy az iskolai neveléshez alapot adjon. A hangsúly az érzelmi nevelésen van, a zenei iránti fogékonyságon. A fejlesztett képességek is ismeretek adnak segítséget ahhoz, hogy az iskola azt továbbfejlessze.

    A gyermekek az élő zenéből, éneklésből – mozgásból közvetlen tapasztalással, aktív cselekvéssel szűrjék le az elemi zenei fogalmakat. Az óvodában tanult dalok mennyisége és a fogalmak ismerete nem lehet egyedül értékmérője a jó iskolai előkészítésnek. Annál fontosabb a zenei fogékonyság, az alkotókedv, a gyermek koordinált mozgása, éneklési kedve, daltudása. Érdeklődésük nyitott lesz a zeneirodalom csodálatos világára, kedvet kapnak hangszertudásra.


    A zenei tevékenység sajátos vonásai:
    Készségfejlesztés a hang és mozgás összekapcsolásával:
    Az éneklés közös tevékenység, a gyermekek óvodában egyszerre, együtt énekelnek, mozognak, akár csoportosan, akár „ölben ülő” egyszemélyes játéknál. A gyermekjáték eredetileg sokkal bensőségesebb volt, a gyermekek saját kedvére és saját kezdeményezésével zajlott. A lányok körjátékokat, a fiúk inkább sportjátékokat játszottak. A kicsik jó darab csak nézhették a nagyok énekesjátékát. Akkor egymástól tanultak, itt egy felnőtt „tanítja” meg nekik ezeket a kedves játékokat. A 12 – 14 évesek testaránya, hangterjedelme más, mint a 3 – 6 éves kicsiké. A 21. században élő gyermeknek mégis szüksége van és lesz játékra, aminek nagyszerű közösségi formája az együtténeklés, együttjátszás. Az óvónőn múlik mit tud ennek szelleméből, öröméből átadni a kicsiknek. Az összetartozást, a közös élvezetet, feszültséget – oldást mind jobba érvényesüljön a gyermekek egymás közti kapcsolata, óvónőtől független játékszervezése, önálló éneke, döntése, hogy mit és meddig játsszon. Mesehallgatásra egyedül vagy együtt, képnézegetésre, rajzolásra, festésre, konstrukciós alkotójátékra bármikor sor kerülhet, kezdete és befejezése is a gyermek szabad elhatározásától függ.

    Az éneklést egyszerre kezdik, egyszerre fejezik be, szabályos térformát alakítanak.

    A zenei fogalompárok megértése, alkalmazása:

    A tanulási folyamat a zenében ugyanaz, mit a „tudományos” területek, területi törvényeinek megismerésénél. A gyermekek érzékelés alapján, ingerként fogják fel a hanghatásokat, megfigyelik, összehasonlítják, megkülönböztetik őket = gondolkodnak. (pl. halk és hangos beszéd, mondóka, ének, taps, hangszer hangja). A gyermek kiszűri az azonosságot és így érti meg a fogalmat. Akusztikus vagy mozgás alapon ad tájékoztatást a megnevezéshez.
    Amiben „sajátosan más a zene, az óvónő vagy a gyermek hoz létre. Természetesen számtalan más akusztikus hatás is éri napközben a gyermeket, pl.: zörej, emberi hang. Az óvodában azonban szándékos fejlesztésről azaz nevelésről beszélünk, megtervezzük a hanghatásokat. A zenei nevelés három alapszíne három fogalompár: halk-hangos, mély-magas, lassú-gyors. Érzelmi hatásuk felbecsülhetetlen, alkalmazásuk nélkülözhetetlen.
    A hangrezégesek létrehozásához fizikai törvény szerint energiára van szükség:
    a HALK, MÉLY, LASSÚ, hang keltéséhez kevesebb erő kell,
    a HANGOS, MAGAS, GYORS hangokhoz több energia szükséges.
    A gyermeki fogalomalkotáshoz azonban fontos az ellentétek szembeállítása, a jelenségek összehasonlítása.
    A fogalompárok bemutatását először felfogják, különbségeiket felismerik és esetleg utánzás alapján maguk is létrehozzák. Tehát a megnevezés és pontos megértés később alakul ki bennük.
    A zenei kifejezések megértése azért fontos, mert azt, adott esetben az éneklés – később hangszerjáték – közben gyakorlatban is tudniuk kell alkalmazni. Amíg ez az óvodában kicsiknél utánzás alapján történik, hatéves korra ezek a motorizált mozgások már készséggé válnak. A „kifejezések” alapján szándékosan is irányíthatók, és a gyermek kérésre egyedül is tud majd gyorsan vagy magasan énekelni.


    11. Tétel: A zenei képességek fejlesztésének területei

    A gyermek testi és szellemi fejlődése összhangban áll egymással. Megtervezett hatások bonyolult módon, sokoldalúan formálják a gyermeket. Az egyes zenei fejlesztési területeket az oktatás rendszerezése érdekében külön tárgyaljuk.
    A gyermek lelki és testi sajátságainak komplex fejlődését a Nevelési Program részeire bontva is tárgyalja. Az óvónőnek meg kell ismernie a szakemberek által kidolgozott elméletrendszereket, melyek ismeretében munkáját tudatosan, logikus indokok alapján tudja majd megtervezni. Az óvónő elméletileg felkészül, állandóan figyeli a gyermekek reakcióit, és annak megfelelően keresi a módszeres megoldásokat.


    Az éneklési készség fejlesztése

    Az éneklési készség alakulása óvodában a gyermek utánzási vágyán alapszik. Az óvónő gyakori énekléssel kelti fel a gyermekek érdeklődését, akik fogékonyságuk, kedvük szerint kapcsolódnak be az éneklésbe. Az óvodában hallás után tanítjuk a dalokat.
    A tiszta pontos utánzáshoz először pontos hallásképzet szükséges, ezt követi az éneklés, a hangszálak irányításának helyes mechanizmusa. A kettő együttes eredménye a tiszta éneklés. A hallás legtöbbször gyorsabban fejlődik, a tiszta éneklés készség sokkal lassabban.
    Az éneklési készség fejlődéséhez sokszori ismétlés, sokéves gyakorlás szükséges. A legtöbb gyermek a három év folyamán tanul meg tisztán énekelni.


    A tiszta éneklés

    A tiszta, szép éneklést segíti, ha:
    - a gyermek értelmi és fizikai adottságainak megfelelő rövid, kis hangterjedelmű dalokat tanítunk. A kis hangterjedelmű dallammotívumokat meghallani és utánozni is könnyebb.
    - megfelelő hangmagasságon énekelünk. Ez a kiscsoportban a d-h, a nagyoknál a c-d abszolút hangok közötti hexachord hangterjedelmet jelenti. A kezdőhangot a dallam hangkészlete alapján kell megválasztanunk.

    Az óvónőnek végig kell gondolni a dal hangterjedelmét és ahhoz kell viszonyítani a gyermekeknek megfelelő kezdőhangot.

    Dallamkezdésre példák:
    Éliás Tóbiás …s-d terjedelem, szó-val kezdődik, tehát á lehet a kezdőhang.

    Aki nem lép … s-d terjedelem, dó-val kezdődik, tehát dé lehet a kezdőhang.

    Ha én cica volnék… l-d terjedelem, a kezdőhang szó, általában ez az á a leggyakoribb indulás, a kezdőhang lehet á.

    Amikor két olyan dalt énekelünk egymás után, amelyek s-m és m-d hangokon mozognak, nagyon kell figyelnünk, ha mindkettőt azonos hangon akarjuk kezdeni.
    A kezdőhang tehát azonos marad.

    Gyakori eset, hogy a gyermek más hangon kezdi a dalt, mint az óvónő, és végig ki is tart mellette. A gyermeket meg kell tanítani a kezdőhang átvételére. Amikor egy dalt már jól ismernek és tisztán énekelnek, néha magasabb és kicsit mélyebben is elkezdi az óvónő, és a gyerekek alkalmazkodnak hozzá.

    Az óvónő hangszálai néhány év után a beszédtől megkopnak, meglazulnak, és már fárasztja a „magas” éneklés.
    A dal hangulata és hangszíne is megváltozik, ha mélyen énekelünk. Nem közömbös számunkra, hogy a dal milyen érzelmi hatást vált ki a gyermekből. Ezért az óvónőnek – még ha nehezére esik is – magasan kell kezdenie a dalokat.
    Ha az óvónő nem biztos a helyes magasságba, használjon segédeszközt, adja meg magának a kezdőhangot hangvillával, hangsíppal, szólaltassa meg a hegedűn, furulyán.
    Az óvónő mutasson jó példát, mindig énekeljen tisztán, szép szövegkiejtéssel, élvezhetően. Az éneklést szóban is javítani, értékelni kell, időnként buzdítva őket, néha visszafogva a hangerejüket.
    Törekedjünk középerős éneklésre, a jól artikulált, szép szövegkiejtésre, a tiszta ének és mozgás szép együttesére, jó megoldásra.
    Az énekfoglalkozásokon sem a játékhoz, sem az új dal tanításához nem használunk hangszert. A túl hangosan éneklő óvónő ugyanilyen felesleges segítség, nem hallja, hogy ki morog, kit kell javítania.


    A gyenge hallású gyermek

    A gyermekek különböző zenei élményekkel jönnek az óvodába, adottságaik, zenei érzékenységük és fogékonyságuk fejleszthető. Alapvető tételként kell elfogadnunk, hogy minden gyermek zenei hallása fejleszthető. Vannak gyermekek, akik már hároméves korukban tisztán, csengő hangon énekelnek, és van gyermek, aki ezt 3 év alatt csak lassú fejlődéssel, szándékos odafigyeléssel és gyakorlással éri el.
    A hamis éneklés oka lehet – különösen kiscsoportban és később óvodába kerülő gyermekeknél – a gyakorlatlanság, a gyermeknek nem volt még módja énekelgetni, környezetétől nem szerzett ilyen élményeket. A gátlásos, zárkózott, szorongó gyermek bátortalanul és hamisan, vagy egyáltalán nem énekel. Nem mer énekelni, akiknek csúnya, rekedt vagy mély a hangja, és hallja, hogy az más, mint a többieké. Néha a hangosan éneklő gyerekek magasabban énekelnek, és nem is hallják, hogy ők mást énekelnek, mint a többiek.
    Amint látjuk, a hamis éneklésnek nem annyira zenei, mint inkább fejlődési, egyéni eltéréseken alapuló okai vannak. Ugyanúgy türelemmel ki kell várni ezeknek a gyerekeknek a fejlődését, spontán részvételét, mint a beszédfejlődésnél.
    A csoport és a hamisan éneklő gyermek viszonya az óvónőtől függ. A gyermekek jó kapcsolata sokat segíthet a tiszta éneklés közvetett javításán. A gyermeknek tudnia kell, hogy ő „mélyen”, „kicsit másképp” vagy „más hangon” énekel. Ezt nem szégyent, hibát, testi fogyatékosságot fogjuk fel, hanem mint átmeneti állapotot. A gyermekek ne húzódjanak el morgós társuktól, hanem álljanak mellé, segítsék. Adjunk lehetőséget, hogy énekeljenek együtt az óvónő segítsége nélkül. Ha fejlődést tapasztalunk, a csoport előtt dicsérjük meg. Legyen büszke az egész csoport arra, hogy a régebben morgós gyermek már tisztán énekel. A hamisan éneklő mindig énekeljen együtt a csoporttal, sohase akadályozzuk meg részvételét.
    Az egyéni foglalkozáshoz említett módokat az óvónő még sokféleképpen egészítheti ki aszerint, hogy mi a gyermek hamis éneklésének oka.
    Üljünk a gyermekkel szembe, és egy nagyon sokszor énekelt könnyű kis dal énekeljük együtt, lassan tagolva emeljük ki a magasabb és mélyebb hangokat. Énekelgetés közben fogjuk meg a kezét, vagy ha mellettünk áll, tegyük tenyerünket gyengéden a hátára. Ügyeljünk rá, hogy laza, elengedett izmokkal álljon, figyeljünk, nem szorul-e görcsbe a keze a félelemtől. A gyermek utánunk énekli, valószínűleg más magasságban, esetleg más dallammal.
    Találunk olyan gyermeket, akik kifejezetten zavar, ha azonos hangmagasságon énekelünk vele. Az ilyen gyermek szinte türelmetlen, ideges lesz tőle. Ebben az esetben nem az egyéni, hanem a csoportos foglalkozást kell szorgalmazni.
    A legkisebb eredménynél is buzdítsuk, bátorítsuk a gyermeket, de soha nem mondjuk, hogy tiszta és szép volt az előadása, ha hamisan énekelt. A javításhoz türelem és pedagógiai optimizmus szükséges.
    A tisztán éneklő csoportot állandóan ellenőrizni kell, ugyanis a gyermekek együtt tisztán énekelnek, de egyenként sokszor hamisan. Ezért alkalmat kell adni az egyéni éneklésre is, középső csoportban még csak önkéntes jelentkezés alapján, nagycsoportban azonban már rendszeres szoktatással, egyéni fejlesztéssel.
    Az iskoláig minden gyermek tanuljon meg önállóan, tisztán énekelni.
    Az éneklési készség valószínű fejlődése három év alatt:
    - a gyermek egy-egy részletet, a dal végét vagy csak egy motívumát énekli
    - az óvónővel együtt körülbelüli hangmagasságban énekel
    - az óvónővel és néhány társával együtt megközelítő hangmagasságban, jó ritmusban énekel
    - a csoportban, társaival együtt tisztán énekel
    - a csoport az óvónő kezdése után önállóan tovább énekel
    - a gyermek önként, egyedül is kíván énekelni, néha már tisztán is
    - a gyermek egyedül választ dalt, amit megfelelő magasságban, jó tempóban, tisztán énekel.



    A gyermekhang ápolása és fejlesztése

    A gyermekhang ápolása, a szép éneklés és a gyermekhang fejlesztése is a hallásfejlesztés területéhez tartozik. A gyermek még nem irányítja tudatosan a hang képzését, egyszerűen és természetesen énekel, ahogy másoktól látja és hallja.
    A gyermekhang ápolására vonatkozó első feladatunk a gyermek hangjának védelme és megóvása. A túlerőltetés, a túl hangos vagy túl sok éneklés, a hideg levegőn, poros utcán való kiabálás a gyermekhang károsodását okozza. Alapvető követelmény a középerős, könnyed, lágy éneklés, a jó artikulálás, a szép szövegkiejtés.
    Nehéz megmagyarázni a gyermekeknek a helyes légzés módját. Szoktathatjuk őket a mély, hasi légzésre és a levegőoszlop lassú kieresztésére. A kapkodó, levegőt szippantó gyermekkel énekeljünk együtt lassan, azután mutassuk be a szép, folyamatos éneklést, végül újra vele együtt próbálkozzunk. Állítsunk mellé másik, helyesen lélegző gyermeket, hogy együtt énekeljenek.
    Néha előfordul, hogy a gyermekek óvodába hangosan és vontatottan énekelnek, mozgásuk és lépéseik is egészen lelassulnak kiabálás közben. Megerőlteti a gyermekek hangszálait, természetellenes mozgásra készteti őket és elvész a játék természetes tempója is.
    A szép éneklésre, a „hangképzésre” is alkalmazhatunk néhány játékos gyakorlatot:
    - a gyermekek ismert dallamot játékos szótagokkal énekelnek (mintha hangszereket utánoznának), pl.: fu fu, mi mi, la la, dü dü, no no, te te, mám á, lu lu, né né, ha ha, stb.;
    - ismert dalt motívumonként énekelnek egy szótaggal, vagy a dallamívet egy magánhangzóra éneklik. Ilyenkor nem a ritmus a fontos, hanem a tiszta éneklés, a hangok lágy összekötése.

    12. Tétel: A zenei hallás fejlesztése.

    A magyar zeneoktatásban a hallásfejlesztés az aktív énekléssel indul és a későbbiekben is arra épül. A fejlett hallás visszahat a tiszta éneklésre. A három év alatt tanult anyag alkalmas a jó akusztikus és belső hallás fejlesztésére.
    Akusztikus hallás a tényleges hang meghallása, amikor a hanghullámok elérik a dobhártyát: tehát minden zörej, zene és beszédhang érzékelése.
    A belső hallás olyan zenei kép, amely hangrezgés, tényleges hang nélkül jön létre. Ez az ismert hangok (beszédhang, dallam) felidézése, másrészt új dallamok kitalálását, melynek művészi megnyilvánulása a zeneszerzés.
    Óvodában természetesen a hallható hangok világát kell elsősorban fejlesztenünk. A 3 7 éves fogékony korban így alapot adunk egy igen nehezen ellenőrizhető, de már fejlődő zenei képességhez, a zenei emlékezethez és zenei alkotókészséghez is.


    A magas és mély hang különbsége

    A hangmagasság fizikai inger: a magasabb hang rezgése gyorsabb, a mélyebbé lassabb. Ezt a fizikai jelenséget évszázadok óta térbeli jelenséghez kapcsolják. Óvodában a tér és hangmagasság jelzése a zenei írás-olvasást készíti elő. Sokféle játékos módszer találhatunk ki a szemléltetésére.
    A hang- és térérzékelés összekapcsolását az óvodában úgy készítjük elő, hogy időnként ráirányítjuk a gyermek figyelmét a hangok relatív, egymáshoz viszonyított magasságára:
    - magas és mély beszéd, mondóka, ének, hangszerjáték bemutatásával (előbb csak a felismerés szintjén, később együttes mondogatással, énekléssel)
    - magasabb-mélyebb hangokat mutatunk be (pl. hangszeren vagy énekelve), a gyermekek felemelt és térdre tett kézzel mutatják és egyben érzékelik a különbséget.
    A megoldás akkor jó – akár egy kézzel, akár két kézzel mutatjuk –, ha a két távolság viszonya mozgással kifejezve is pontos.
    A hangmagasságokat ne mechanikus sorrendben mutassuk be, hanem változatosan, a nagyobb és kisebb hangközök összes viszonylatában is. A magas és mély különbségét érzékeltethetjük bábbal is. Bármilyen állat beszélgethet egymással „vékony” és „vastag” hangon (pl. cica, kutya, cincogó, egér, medve), a lényeg az, hogy a bábot tartó egyik kezünk magasabban legyen, mint a másik.
    Jól ismert dalt kell ehhez választani, és egészen lassan énekelve kell mutatni, hogy a gyermekek ne gépiesen egymást utánozzák, hanem a saját hangjukra figyeljenek. Csukott szemmel énekléskor a gyermekek belső hallásukra támaszkodnak, és így néha jobban mutatják a dallamvonalat.
    Ha mélyen beszélnek vagy énekelnek, elsötétítik a hangjukat, összehúzzák a szájukat és torzan ejtik ki a „mélyebb” hangokat. Szoktassuk őket arra, hogy magas és mély éneklésekor egyformán nyissák a szájukat, érthetően ejtsék a szöveget. A különbség ne az előadásmódban, hanem a hangmagasságban legyen.
    Magasabb és mélyebb éneklés gyakorlására kis hangterjedelmű dalokat válasszunk. A kétféle éneklés között csak terc vagy kvart hangtávolság legyen.
    A magasabb és mélyebb hangok közötti különbség érzékeltetésének fokozatai lehetnek:
    - az óvónő bemutatja a magasabb-mélyebb beszéde, mondókát, éneket;
    - térbeli bemutatáskor a „magasabb” és „mélyebb” szavakkal nevezi meg a hangmagasságokat;
    - a gyermekek felismerik, térben mutatják a magasat és mélyet, az óvónő segít és térben mutatja a hangmagasságot;
    - az óvónő segítsége nélkül mutatják a hallott magasabb és mélyebb hangokat;
    - a hallott hangot nemcsak mutatni tudják, hanem meg is nevezik: „magasabb”, „mélyebb”;
    - jól ismert, egyszerű dallamokat (dallamvonalakat) éneklés közben térben is mutatnak, lassan, hogy a hallásukra figyelhessenek;
    - segítség nélkül (csoportosan és egyénileg) képesek a dalt „magasabban” és „mélyebben” elkezdeni.


    A halk és hangos közötti különbség

    A hang egyik fontos jellemzője a hangerő. A zörej halkan kellemes lehet, hangosan zavaró. Az emberi hang halkan megnyugtató, hangosan bántó. A halk és hangos fogalma tehát nemcsak önmagában véve fontos számunkra, hanem azért is, mert kifejezi a zene jellegét, hangulatát.
    A halk és hangos különbséget mindig egymáshoz viszonyítva, hallható módon kell érzékeltetni: prózai beszéddel, mondókával, énekléssel, hangszeren (hegedű, furulya, metallofon), ütőhangszerekkel, zörejekkel. A gyermeket ilyen hangok egész nap körülveszik, ezekre is hívjuk fel a figyelmüket, nevezzük meg, hogy valami halk vagy hangos. Ismerjék fel a gyermekek a különbséget, később a halk és hangos fokozatait is nevezzék meg. Nagycsoportra alakulhat ki a készség, amikor akár a csoport, akár egy gyermek az óvónő segítsége nélkül is tud halkan vagy hangosan énekelni:
    Figyelnünk kell ara, hogy a „halk” valóban halkabb, a hangos pedig jóval hangosabb legyen, mint a normál, középerős éneklés dinamikája. A „hangos” ne legyen kiabálás, a „halk” pedig ne legyen suttogás.
    Lehet a hangerőt is térben kifejezni, de inkább vízszintes irányban mutassuk: a hangosabbat széttárt karral, a halkabbat közelebb tartott kézzel. Lehet vezényelni is: a nagy hangerőnél nagyobb, a kis hangerőnél takarékosabb mozdulatokkal. Az igazi, jóízű játéknál ne változtassuk a hangerőt, tartsuk meg a dinamikát. Nagyoknál válasszunk rövid, kiscsoportos dalokat a szemléltetésre, és ezeken gyakoroljuk a hangerő-különbségeket.
    A két fogalompárt külön-külön gyakoroljuk, közben mindig figyeljünk és javítsuk a gyermekek hibáit.
    A gyermekek énekeljenek, mozogjanak:
    - halkan és gyorsan
    - halkan és lassan
    - hangosan és gyorsan
    - hangosan és lassan.
    Valószínű, hogy ezt még fejlett nagycsoportban is csak az óvónő segítségével tudják megvalósítani.

    13. Tétel: A hangszínek felismerése

    A továbbfejlesztett program zenei része a hangszín-hallást és a hangokra reagálás készségét bővíteni és finomítani szeretné. Ez elérhető a különböző bemutatott hangok, zörejek mennyiségi bővítésével. Először 2 – 3 hangszínt, nagycsoportig 5-6 féle hangot is felismerhetnek szemléltetés alapján. Például erősen eltérő hangokat: fa, fém, üveg, műanyag. Finomabb különbségeket, például kispohár, nagypohár, üvegkancsó, ablaküveg hangjait, vagy selyempapír, celofán- , sztaniol-, csomagolópapír hangjait.
    A természetben és környezetünkben hallható zörejek és hangok számtalan más hangszín megfigyelésére adnak alkalmat. A hangszínekre érzékeny gyermek többet ismer meg a világból.
    A gyermeke a hangokon keresztül a külvilágról fontos ismeretket, értesüléseket szereznek. A zörejek és hangok mindig vizuális ingerrel együtt jelennek meg: a nagyobb gyermekek már vizuális inger nélkül, csak hangból is képesek következtetni és információkat szerezni, pl. ajtócsukódás – bejött valaki; közeledő motorberregés – autó jön; edénycsörgés – ebédhez tálalás, stb. A nagyobb gyermekek az őket érdeklő területen finom hangszín-különbségeket is meghallanak. Pl. a fiúk az ablak alatt elhaladó autók márkáját is felismerik, pedig nem is látják az autót.
    A tárgyak és zörejek hangszínének megfigyelését tervszerűen illesztjük a nevelőmunkába. Ennek lényege, hogy a gyermekek a látott-hallott és megnevezett hangot csak hallás alapján, vizuális inger nélkül is felismerik és megnevezik.

    A megfigyelés fokozatai lehetnek:
    - a tárgy bemutatása, megszólaltatása, megnevezése (óvónő)
    - a tárgy megszólaltatása, megnevezése (gyermekek is);
    - a tárgy megszólaltatása úgy, hogy a gyermekek a tárgyat nem látják, csak a hangját hallják;
    - a gyermekek hallás után megnevezik a tárgyat.

    A gyermekek előbb az erősen eltérő zörejek különbségét (pl. fa, fém, üveg), később finomabb különbségeket (pl. üveg, porcelán, cserép), ütőhangszerek hangszínét (dob, cintányér, háromszög), dallamjátszó hangszerek hangját (hegedű, furulya, xilofon) ismerik fel.
    Ha felismerik a hangszínt, általában a tárgyat nevezik meg.

    Az óvónő a hangforrásokat változatos módon rejtheti el. Például:
    - asztalra helyezi a tárgyakat, felismeréskor eltakarja őket;
    - megszólaltatáskor a gyermekek elfordulnak
    - csak a szemüket csukják be;
    - az óvónő paraván mögé rejti a tárgyakat és csak addig mutatja őket, amíg a látásnak és hallásnak együtt kell érvényesülnie;
    - nem az óvónő, hanem egy gyermek (elfordulva) szólaltatja meg a tárgyakat a felismeréshez, stb.

    Érzi a beszéd hangszínéből fakadó érzelmi töltést. A beszéd tempójának, hangszínének kifejező erejét az óvónő tudatosan is kihasználja.

    Az óvónő:
    - halkan szól egy gyermekhez, hangosabban a csoporthoz;
    - tárgyilagosan, ha utasítást ad, meleg hangon, ha vigasztal;
    - gyermekhangon, ha babaszobában ül, sokféle hangszínnel, ha bábuval játszik.

    A gyermekek ellesik ezt és utánozzák az óvónőt, sokszor még a hanglejtését, hangszínét is. Ügyeljünk tehát a szép beszédre és alkalmazzuk a beszédhang hangszínének széles skáláját, éljünk annak nevelő hatásával.

    A gyermekek egymás hangját is pontosan megfigyelik. Egy-két hangból is kitalálják, ki szólt.
    A hangszínek megfigyelése történhet tervszerűen előkészítve az óvodai foglalkozáson, vagy spontán, a mindennapi élet változatos hangjainak megfigyelésével: séta közben, utcán, vagy az óvodában bárhol, ahol munka, tevékenység folyik.
    Bővíthetjük a gyermekek hangszínek iránti érzékenységét azzal is, hogy maguk is készítenek „hangszereket”. Az óvónők kiapadhatatlan ötleteiből néhány példa:
    - kemény szélű doboz fiókjára vékony gumiszálakat fűzünk, melyek pengetve, a megfeszítéstől függően különböző magasságú hangon szólalnak meg;
    - több pohárba más-más mennyiségű vizet teszünk – a poharak más-más hangot adnak;
    - gombot fűzünk egy spárgára, amit két kézzel körbelendítünk, utána hirtelen széthúzva kifeszítjük – a spárga érdekes hangot ad;
    - kis papírdobozba különböző száraz terméseket vagy kavicsot teszünk – a doboz zörgő hangot ad;
    - söröskupakok kis drótra fűzve jól csörögnek;
    - kis vödör (műanyag is lehet) alját leszedjük, kétoldalt celofánnal vagy erős műanyag lappal bevonjuk – kész dob lesz;
    - termésekből, növényekből (száraz mákgubó, fűzfaág, kukoricacső) is remek hangszer lehet.

    Érdekes a hangforrás irányának, távolságának, egy közeledő vagy távolodó hangnak a megfigyelése. A hangszínek és irányok megismerése a csend és finom zörejek élvezetét jelentheti, de segíthet a közlekedési veszélyhelyzetek felismerésében is.


    A belső hallás fejlesztése

    A hallásfejlesztés eddig tárgyal módszerei elsősorban az akusztikus, hallható zene területére vonatkoztak. A zenei emlékezet, vagy a zenei képzelet és alkotókedv készséget fejleszteni.
    A kreativitás feltétele az előzetes zenei élmény, amely az emlékezetben elraktározódik. A gyermek játékosan, ösztönösen dúdolgat, dallamai a gyermekvilág egyszerű érzései, hangulatai.
    A gyermek zenei emlékezete gyorsan fejlődik, igen sok élményt tárol, de az élmények mennyiségét, minőségét nehezen tudjuk ellenőrizni. A dalok éneklése már az emlékezet bizonyítéka. Alkalmas módszer a gyermek emlékezetének kipróbálására, adallamfelismerés.
    Első lépésként olyan dallamokat ismertessünk el, melyeknek kezdőmotívuma sajátos, nem téveszthető össze mással, például: „Eszterlánc”. Nagycsoportban már olyan feladatot is adhatunk, amikor a dalt egy jellemző belső vagy befejező motívumról ismerik fel. Például: „Hol jársz, hová mégy”, az „Erzsébet asszony”.
    Adhatunk azonban olyan feladatot is, hogy a gyermekek keressék össze mindazokat a dalokat, amelyek pl. így kezdődnek (lehet: Csip, csip csóka; Csön csön gyűrű)

    A bemutatott dallam mindig tiszta és pontos legyen, finoman éreztesse a szöveg ritmusát, akár dúdoljuk, akár hangszeren adjuk elő.
    A dallamfelismerésnél is alkalmazhatjuk azt az ötletet, hogy a gyermekek kezébe annyi képes kártyát adunk, ahány féle dalból dúdolunk részletet.

    Segíti a zenei emlékezetet az egy évre tervezett dalok képszerű megjelenítése is.

    A dallamfelismerés fokozatai lehetnek:
    - egy jól ismert dalt szöveg nélkül bemutatunk
    - először a kezdő motívumokról, később a belső vagy a befejező motívumokról is felismerik a dalt,
    - összegyűjtik a bemutatott dallammotívumokhoz hasonló dalokat.

    A belső hallás fejlesztésének egyik módja a dallambújtatás, amikor egy jól ismert dalt hangosan kezdünk énekelni, adott jelre magunkban folytatjuk, és másik jelre újra hangosan énekeljük. Legyen az elbújtató jel hallható. Egy kézfeltárás, kihúzhatós báb, ökölnyitás és –zárás a gyerekek látását köti le, és nem illeszkedik olyan pontosan a dal lüktetésébe, mint egy halható jel, pl. taps, koppantás vagy dobbantás. Dallambújtatást akár csukott szemmel is lehet játszani.
    Az egyenletes lüktetés pontos érzésére és jó tempótartási készségre van szükségük Szoktassuk a gyermekeket arra, hogy amikor a dal már befejezték (akár hangosan, akár magukban), azonnal kezdjék újra, hogy az „elbújtatott” motívumokat egy hosszú dallamlánc részének érezzék.
    Kezdetben szabályos időközönként bújtassuk el a dalt, később a gyermekek hosszabb egységeket, több motívumot is énekeljenek magukban. A jel váratlan időközökben is jelenjen meg.

    A dallambújtatás változatos módszereinél mindig figyeljük arra, hogy:
    - az egyenletes lüktetést (mozgással vagy hallható jellel) végig éreztessük;
    - a dalt a gyerekek folyamatosan kezdjék újra;
    - a jel hallható legyen;
    - a jelet a motívum végén adjuk meg;
    - az újrakezdésnél a hangmagasságot ellenőrizzük;
    - a gyermekek a belső hallásukra figyelve énekeljenek, ne csak egymást utánozzák;
    - ne énekeljünk velük, inkább figyeljük őket.

    A zenei hallásfejlesztés fontos része a belső hallás fejlesztése.

    14. Tétel: A ritmusérzék fejlesztése. Az egyenletes lüktetés. A mondókák és dalok ritmusai. Az egyenletes és a ritmus összekapcsolása.

    Az óvodáskorú gyermek ritmusérzéke tehát az állandó, kellemes zenei tevékenység útján fejlődik.

    Az egyenletes lüktetés: Az egyenletes lüktetés a mondókák, dalok szabályosan ismétlődő súlya. Minden játékos mozdulat nyit és zár, folyamatosan ismétlődik. Ebből is következik, hogy a gyermekdalok ütemhangsúlya világszerte kettes: egy súlyos és egy súlytalan mozdulat miatt.

    A lüktetés folyamatosságát éneklés közben a játékos mozgás erősíti meg. Ki kell alakítanunk a gyermekben azt a képességet, hogy a lüktetést hosszú időn keresztül is érezze. Ennek érdekében a dalokat egymás után sokszor, folyamatosan ismételjük. A gyermek bármilyen játékhelyzetbe szívesen beleéli magát. Ha a mozdulat, cselekvés értelmet kap. A karlengetésnek, hajlongásnak, tapsolásnak az egyes játékokban többféle jelentése is lehet.
    Például:
    - az ütögetésnek: diótörés, kendertilolás, kalapácsolás;
    - a karlengetésnek: kacsaszárny-csattogás, katicabogár-repkedés, sas-repülés;
    - a tapsolásnak: cintányér-játék, diótörés, kislibák gágogása, pogácsasütés, lapogatás, stb.

    A mozgások ne változzanak túl gyakran.

    A legkisebbeknél az óvónő maga játszik, ölbeveszi a gyermeket, vagy szembeül vele („Csip, csip”-kézre), így ő irányítja a mozdulatokat. Lassan a gyermek átveszi a lüktetést, és az óvónő segítsége nélkül is annak megfelelően mozog. A hároméves gyermeknek nehéz a csoporttal együtt mozogni, mert ő még a saját mozgástempójához ragaszkodik, és nem képes azt másokhoz igazítani.

    A középső csoportban a gyermekek mozgása már összerendezettebb, év végére már képesek körbejárni és egymáshoz alkalmazkodni. A járás kitűnően alkalmas a lüktetés megéreztetésére.

    Nagycsoportban fejlettebb mozgáskészséget jelent a taps, dobbantás stb. nélküli járás és a természetes mozdulatok. A nagycsoport az egyenletes lüktetést esztétikus, egységes mozgással emeli ki.


    A mondókás és dalok ritmusa:
    A ritmus hosszabb és rövidebb egységek időbeli egymásutánja. Ez a gyermekdalok esetében a szavak ritmikus tagolásával egyenlő. A magyar gyermekdalban egy hangra egy szótag esik, kivétel alig van.
    A mondókák és gyermekdalok ritmusa egyszerű, legtöbbször negyedekben és páros nyolcadokban mozog. Finom különbséget kell tennünk a vidám játék közbeni természetes éneklés és a tapssal kiemelt ritmus között.
    A játéknál sem szabad olyan mereven énekelni a dalt, ahogy a ritmusa le van írva.
    Énekesjátéknál a mozgás miatt a negyedek „szabályosak”, énekelve a nyolcadok ritmusa „szabálytalan”, a kiemelt ritmustapsnál „merevebb” lesz.
    A szótagok közötti finom különbségeknek többféle nyelvi eredetű oka lehet:
    - a hosszú magánhangzó (kútba, édes, három, vára);
    - az első szótag utáni mássalhangzó-torlódás
    - a három- vagy négyszótagú szavak összetartozása.

    A dalok ritmusát csak akkor kezdjük megéreztetni, amikor a gyermekek az egyenletes lüktetést már teljes biztonsággal érzik és az óvónő segítsége nélkül is pontosan tapsolják. A dalok, a mondókák éneklése, mondogatása közben először tapssal vagy egyszerű mozdulatokkal emeljük ki a ritmust. Mondjuk, énekeljük valamivel lassabban, mint máskor.

    A ritmushoz sokféle játékos mozgást használjunk (taps, kopogás, karlendítés, fejbólintás).

    A ritmusérzék fejlesztésekor a szünetnek világos értelmet kell kapnia; éneklés közben tehát a szünetben is érezzék az egyenletes lüktetést akkor, amikor nem tapsolnak. Hasznos a szünetet a dal ritmusától eltérő mozdulattal mutatni. Járás közben a szünet is egy lépés, más mozdulattal. Térden ütögetett ritmusnál egy csendes mozdulat jelenti a szünetet.

    A belső hallásra és világos zenei emlékképekre támaszkodik a ritmusérzék fejlesztésének az a módja, amikor ritmusról kell felismerni a dallamokat. A dalfelismerést ritmusról segíti, ha:
    - a dal (vagy mondókát) csukott szájal, hümmögve ritmikusan mondjuk;
    - egy játékmozdulattal segítjük a gyermek emlékezetét;

    Fejleszti a ritmusérzéket és pontos megfigyelőkészséget a játékos ritmusvisszhang. Amikor először próbálunk visszhangot tapsoltatni a gyermekekkel, azt általában velünk együtt akarják tapsolni és mondani. Időbe telik, amíg megértik, hogy a két motívumnak egymás után kell elhangzania.

    Nagycsoportban a gyermekek maguk is kitalálnak ilyen egyszerű mondatokat és önállóan előtapsolnak a csoportnak. A gyermekek a gyakorlással, szemléltetéssel mégis könnyen megértik, hogy miről van szó.


    Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása:
    A kiscsoportban egy évig z egyenletes lüktetést gyakoroljuk, a középső csoportban a ritmust hangsúlyozzuk, nagycsoportban a kettőt egymáshoz hasonlítva, egymástól megkülönböztetve és összekapcsolva figyeljük meg.

    Az egyenletes lüktetés és dalritmus összekapcsolódásának több fokozata lehet:
    - két csoport egymás után énekli végig a dalt, az egyik az egyenletes lüktetést, a másik a dal ritmusát emeli ki;
    - a két csoport különböző mozgással kopogással énekli a dalt, és egyidejűleg szólaltatja meg az egyenletes lüktetést és a dal ritmusát,
    - a gyermekek egyenként énekelnek és az egyenletes lüktetést vagy a dal ritmusát emelik ki;
    - két gyermek együtt énekel, vagy két különböző hangszeren játszik, az egyik gyermek az egyenletes lüktetést, a másik a ritmust szólaltatja meg;
    - a csoport érzi az egyenletes lüktetést (körbejárnak, vagy ülnek és a lábukkal kopognak), közben a dal ritmust tapsolják;
    - egy gyermek körbejár és közben a ritmust tapsolja vagy dobolja.

    A ritmusérzék fejlődésének fokozatai lehetnek:
    Egyenletes lüktetés: - játékos, ismétlődő mozdulatokkal (fejjel, lábbal, karral, kézzel), járással, tapssal.)
    Ritmuskiemelés:
    - tapssal, ütögetéssel, kopogással (állathang utánzással, hangszerek utánzásával);
    - éneklés vagy belső éneklés közben a gyermek ritmust tapsol, stb.
    Ritmusvisszhang-játék:
    - óvónő – gyermek
    - egy gyermek – csoport
    - egy gyermek – másik gyermek.

    Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása: megfigyelés, összehasonlítás, megkülönböztetés, együtthangoztatása (csoportban, egyénileg).
    Bármilyen értelemben beszélünk az óvodában ritmusérzék-fejlesztésről, az csak mondókán, dalon, azaz élő zenén keresztül történhet.

    15. Tétel: A tempóérzékelés. Mozgáskultúra, tánc az óvodában Mutasson be különböző tempókat, váltásokat dalokkal – mondókákkal. Tervezzen gyermekdalhoz játékokat, táncot.

    A tempóérzékelés:
    A mozgások gyorsasát és lassúságát játék közben nagyon sokféle tényező befolyásolja. A dal jellege, a gyermekek mozgásfejlettsége, az óvónő egyénisége, a fáradtság, a szabad tér, stb. Minden népnek más a mozgástempója, a városi embereké és a falusiaké is különbözik. Az óvodáskorú gyermekek átlagos normál tempója, 3-4 éveseknél:
    =66-80; 4-5 éveseknél:
    =80-92; 5-6 éveseknél
    =92-108. A metronom jelzés (
    =80,
    =120) azt jelzi, hogy egy perc alatt a számnak megjelelő mennyiségű negyed pereg le. Az alacsonyabb szám tehát lassabb mozgást, a magasabb szám gyorsabb mozgást jelöl. A gyermekek a játék hevébn és izgalmában is gyorsabban mozognak.

    Látszólag egyszerű, de valójában nagyon nehéz feladat a gyermekeket állandó tempótartásra szoktatni. Az óvónő egyénisége is befolyásolja a tempót, ezért vannak megadva a metronom számok. Ez temperamentumosabb óvónőnek a gyermekei is gyorsabb mozgásúak.

    A tempómegérzése fokozatai:
    - elindítjuk és saját mozgásunkkal irányítjuk a játékot, ezzel adjuk meg a tempót (kiscsoport)
    - elindítjuk a dalt és a gyermekek továbbéneklik, jó tempótartással, az óvónő segítsége nélkül (középső csoport)
    - a gyermekek önállóan kezdik a dalt és tartják a tempót, a játék többszöri megismétlése alatt is.

    Szeretnénk kifejleszteni a gyermekekben a gyors és lassú közötti különbség érzékelését is.
    Kiscsoportban a sokoldalú szemléltetés alapján a gyermekek felismerik a gyorsat és lassút. Középső csoportban maguk is megpróbálnak lassan és gyorsan járni, játékos mozdulatokat végezni, tapsolni, dobolni, háromszögön játszani.
    A nagycsoport már az óvónő segítsége nélkül is tud tempót tartani.
    A kétféle tempó bemutatásánál vigyázzunk arra, hogy a gyors és lassú a normál tempónál gyorsabb és lassabb legyen.
    A játékoknál egyszerűen csak elkezdjük a dalt, a gyermekek bekapcsolódnak. Sokáig az óvónő – nagycsoportban egy vagy két „vezető” gyermek – kezd, majd a többiek folyamatosan bekapcsolódnak az éneklésbe. Ezek a játékdalok eredetileg vidámak, lendületesek, a mozgástempónak is ezt kell kifejeznie.
    A túl lassú lépésmozgásnak más veszélye is van: a gyermek nem bírja kivárni a lassú negyedeket, inkább megszaporázza a lépteit és nyolcadokra lép.
    A nyolcadpárok első tajának finom hangsúlyozása segíti megérezni a negyedenkénti lüktetést.
    Figyelnünk kell a gyermekjátékok sajátos jellegére, ami befolyásolhatja a tempót.


    Mozgáskultúra az óvodában, tánc:
    Az óvodáskorú gyermek mozgása egyszerű, természetes.
    Az életkort tiszteletben tartva a kicsinyek testi fejlettségéhez, mozgás-koordinációjához és értelmi képességeihez kell alkalmazkodnunk.
    Az óvodában használt játékos mozgások részben a népi játékokban megőrzött hagyományos mozdulatok, részben az óvónő és a gyermekek közös leleményei. A körjáték, azon belül a páros forgás, guggolás, taps, kifordulás az, amit óvodáskorban „gyermektáncnak” nevezünk. Az igazi gyermektáncnak hazákban kiváló szakemberei vannak.
    Az óvodában a jelenleg használt egyszerű gyermektáncok és játékos mozdulatok két szempontból fejleszthetők. Az egyik a minőségi igények emelése, a másik a ritmusérzék.
    Az óvónő tervszerűen és céltudatosan fejlessze a mozgáskészséget, ellenőrizze és javítsa a mozgást. Találjon ki változatos mozdulatokat és serkentse a gyermekeket is mozdulatok kitalálására. Ébressze fel bennük az alkotó fantáziát és alakítson ki olyan légkört, amelyben a gyermekek bátran és szívesen mondják el ötleteiket.

    Mire kell figyelni a gyermekek esztétikus mozgásának kialakításánál?
    - A testtartás szépségére, a fejtartásra, az arckifejezésre és a tekintetre;
    - A laza és mégis pontos járásra
    - Körbejárásnál a kissé arccal a menetirány felé fordított testre, kaputartásnál, fogócskánál a zárt lábra
    - A mozdulatok és az egyenletes lüktetés pontos összhangjára
    - A szoba szabad területét kihasználva a kör szabályos formájára
    - Arra, hogy a gyermekek a körben egymástól szabályosan, kb. kartávolságra álljanak.

    Milyen módon lehet a mozgásokat továbbfejleszteni, változatosabbá tenni?
    - Játékhelyzetekben illesztjük és annak megfelelően variáljuk a mozdulatokat;
    - A kéz, kar, láb, test kis mozgásait az életkor szerint változtatjuk;
    - Elképzeljük egy állat vagy virág jellemző mozgását vagy sajátos formáját és azt fejezzük ki mozgással, testtartással;
    - Alkalmat adunk a gyermekeknek arra, hogy maguk is mozdulatokat találjanak ki a szerepjátékokhoz.

    A játékos mozdulatokkal eljátszhatunk egy munkafolyamatot.
    Az ismétlődő mozdulatokkal általában az egyenletes lüktetést fejezzük ki, ritkább esetben a dalok ritmusát. Hegedű – karlendítés; furulya – ujjmozgatás; gitár – kézfej; zongora – térden az ujjak; trombita – két kézzel tölcsért formálnak; nagybőgő – karlendítés, dob – tenyérbe ütés ujjal; cintányér – taps; háromszög – két ujj között ütögetés; stb.

    A változatos térformák a gyermek tér- és formaérzékét fejlesztik. A párosjátékok gazdag változata is előkészítője a későbbi párostáncnak.

    Összefoglalva tehát: tartsuk meg a néphagyomány gazdag, változatos mozgásanyagát, tartsuk tiszteletben a mozgások sajátosságait, de alakítsunk és alkossunk új játékmozdulatokat is magunk és a gyermek ötleteiből.

    16. Tétel: A zenei formaérzék fejlesztése. A motívumhangsúly kiemelése mozgással. A dallammotívum, ritmusmotívum. Mutasson be formaérzékfejlesztő játékokat.

    I: A legkisebb zenei egység hosszának, a motívumnak megérzése fontos a zenei formaérzék alapozásához. Alkalmazása fejleszti a gyermek megfigyelőkészségét, emlékezetét, képzeletét, gondolkodását. Lényege: az időben elhangzó négy egység megéreztetése ésösszekapcsolása a mozgással, látható térbeli távolsággal.

    A motívumhangsúly kiemelése mozgással:
    Az egyenletes lüktetés negyedenkénti kiemelést jelent, a kettes lüktetés az ütem tagolását: gyermekdalokban az ütem két negyedre: egy súlyos és egy súlytalan negyedre bomlik. A motívumok hangsúlyát emeljük ki. Szövegileg, dallamilag is indokoltabb, értelmesebb részeket kapunk négy lüktetés összekapcsolásával. Kettős lüktetésnél: Járjunk táncot, ripegő, ropogót.
    A hangsúlyokat mindig dalból, mondókából emeljük ki.
    A motívum érthetőbb lesz, ha látható, térbeli távolsággal is összekapcsoljuk. Színes kockákat helyezünk a földre, amelyek mellett a gyermek motívumonként négyet lép, aztán négyet tapsol. Vagy két sor álla egymással szemben, visszhangként utánozzák egymást, például egy jól ismert dalt énekelnek.

    II: A dallammotívum:
    Megéreztessük a gyermekekkel a motívumok hosszúságát és szabályos váltakozását.
    A visszhang – játék talán a legegyszerűbb forma. A visszhang – éneklést érdekessé teszi, ha szövege is van. Az óvónő munkája első éveiben előre tervezze meg a motívumokat, sőt tanácsos a motívumok egymásutánját is előre elgondolni vagy leírni. Lehetnek „nyitó” és „záró” jellegűek.
    A kérdés-felelet játék új feladatot jelent és fejlettebb képességeket igényel.
    Ügyeljünk a motívumok dallami és ritmikai változatosságára.
    A kitalálás, dallam- és ritmusalkotás általában egyéni munka. Fejlett nagycsoportban azonban kipróbálhatjuk a közös improvizálásnak egy érdekes módját: a gyermekekkel egy jól ismert mondókát kezdünk el énekelni.

    A dallammotívumok éneklésének módozatai lehetnek:
    - Ismert dal éneklése motívumonként
    - Ismert dal visszhangszerűen ismételve
    - Ismert szövegek új dallamra illesztése
    - Dallamvisszhang
    - Kérdés-felelet kitalált dallammal és szöveggel
    - Kérdés-felelet játék
    - Ismert mondókára egy dallammotívum ráillesztése
    - Ismert mondókára egy gyermek improvizál dallamot.

    III: A ritmusmotívum:
    A ritmusvisszhang játékos és könnyű, ha a gyermek nem csak a tapsot utánozza, hanem a motívumokhoz kis szövegeket is hozzámond. Egyszerűek, a nyolcadok váltakozására épülnek. Nehezebb az a motívum, amelynek a végén nyolcadpár áll. A ritmusmotívumok szövege legyen a körülményeknek, környezetnek, hangulatnak megfelelő. Váltogassuk a ritmusokat.
    A legkézenfekvőbb szövegek azok, amelyeket lépten – nyomon használunk.
    A ritmusmotívumok szövegét mindig kísérje mozgás és hang (taps, kopogás, dobolás). Fontos a motívumok változatossága, a kis eltérések bemutatása, mert pontos megfigyelésre szoktatja a gyermeket.

    17. Tétel: A zenei alkotókészség fejlesztése. Énekeljen mondókákat többféle hangkészletű dallammal. Improvizáljon kérdés-feleletet szöveges dallammal.

    I. A zenei alkotókészség fejlesztése:
    A zenei alkotókészségről mint a művészeti tevékenység egyik lehetséges formájáról. A zenei alkotókészséget számtalan tapasztalás, zenei emlékkép előzi meg. Alapja a gyermek kitaláló és önkifejező törekvése. Az óvónő zenei műveltsége, bátorsága és humorérzéke ad mintát és vágyat ahhoz, hogy a gyermekek is kitaláljanak valamit. Óvónőjüktől sok ilyen példát látnak.
    A spontán hangicsáló, énekelgető gyermeknek kitűnő óvónője van, a gyermek már sok zenei élményt gyűjtött. Az alkotóképesség az emberi személyiség általános jellemzője. Fontos, hogy milyen életkortól kezdve, és hogyan kezdjük el fejleszteni ezt a képességet. A gyermek a maga kedvére dúdolgat.
    Néha eléneklik az otthoni élményeiket. A spontán önkifejezés vágyát a tudatos önkifejezés öröme követi. Az óvónő indirekt módon befolyásolhatja a gyermek zenei alkotókedvét. Jó, ha az óvónő is alkotókedvű.
    Nagycsoportban a gyerekek is kérdezgethetik egymást. Mondókákat is fel lehet ruházni dallammal.
    Előfordulhat olyan eset is, hogy a gyermekek többször, ugyanúgy éneklik a mondóka dallamát, és kialakul egy saját kedvenc dallam, amit ők találtak ki.
    Ha az óvónő vállalja, hogy egy rövid mesét „megzenésítsen”, énekelve mondjon el, néhány gyermek biztosan kedvet kap hasonlók kialakításához.
    A zenei nevelés keretein belül egy-egy játékos mozdulatot is kitalálhatunk a gyerekeknek.

    18. Tétel: A zenehallgatás – anyaga. A zene hallgatására nevelés. A zenei bemutatás, előadásmód A zenehallgatásra nevelés alkalmai. Mutasson be életkorokhoz népi illetve műzenei zenehallgatási anyagot.

    I. A zenehallgatás anyaga:
    Az óvodai zenehallgatás célja, hogy a gyermek figyelmét a dal, az ének, a hangszerjáték szépségével lekösse.
    A zenei ízlésformálás kezdeti munkája ez. A korán fejlesztett jó ízlés nehezen rontható el később. A kisgyermek érdeklődését leginkább a szöveges, egyszólamú dalok kötik le. Az óvónő ismeri a csoportját, tudja, mi köti le a gyermekek figyelmét. Az anyagot azonban bőségesen és nagyon változatosan kell összeállítani.
    A gyermek igényli, hogy a dalt előadó személyt lássa, hallja, ismerje, szeresse.
    Kitűnő, művészi értékű, zenehallgatásra alkalmas anyag Törzsök Béla: „Zenehallgatás az óvodában” című mintagyűjteménye.
    Az élő zene, a személyes, a színes előadás teszi valóban élvezetessé a meghallgatott zenét, a zene befogadását. Nagy hatást gyakorol a gyermekekre, ha az óvónő egy mesét énekelve ad elő.

    II. A zeni hallgatására nevelés:
    Az óvodai zenehallgatás feladat, hogy a gyermeket a zene figyelmes hallgatására nevelje és felkeltse a zenei iránti érdeklődését. Jelentsen örömet számára a zene meghallgatása is, ne csak az aktív éneklés és a játék.

    III: A zenei bemutatás, előadásmód:
    A kisgyermek zenei átélését erősen befolyásolja, hogy látja-e az előadót, kíséri-e az előadást arcjáték gesztus. Érdekli a gyermeket az is, hogy hangszerjátéknál hogyan szólal meg a hang. A színes és ízléses előadás kelti fel a gyermek zenei érdeklődését.
    A dalok előadásakor figyeljen az óvónő:
    - megfelelő részek összekapcsolására
    - párbeszéd különböző hangszínnel, a csattanó előtt megállni, szomorú részt lassan, halkan, vidámat gyorsan énekelni
    - gesztussal kísért arcjátékra
    - a dal hangszeres előadásánál jó, ha a dalt előbb szöveggel, énekelve ismerik meg a gyerekek, csak azután hallgatják meg hangszeren
    - az előadásmódot színesíti a tempó, hangmagasság és hangerő változása.

    IV: A zenehallgatásra nevelés alkalmai:
    A nap bármely szakában megszólalhat egy dal: reggeli előtt, alvás után vagy szabad játék közben. Feltétele a nyugodt légkör és a gyermekek érdeklődése.
    Kiránduláson is énekelhetünk a gyermekeknek.
    Az egyszeri éneklés mindenképpen kevés.
    A zenehallgatás az énekfoglalkozás bármelyik részébe beépíthető. Nincs szükség minden foglalkozáson zenehallgatásra, csak ha odaillik.

    Zenehallgatáskor:
    - teremtsünk nyugodt légkört
    - üljünk közel a gyermekhez
    - a gyerekek tetszés szerint, szőnyegen vagy székeken is körbeülhetnek
    - a dal előadása után várjunk egy kicsit és csak azután ismételjünk
    - az éneklés után hagyjunk időt, hogy a gyermekek a zenek keltette hangulatból, rácsodálkozásból visszatérjenek a hétköznapi életbe
    - a gyermeke spontán megnyilvánulásait, megjegyzéseit vegyük figyelembe
    - ne befolyásoljuk előre a gyermeket magyarázgatással






































    19. Tétel: A zenei nevelés az óvodai programban. A zenei nevelés alkalomszerű és tervszerű formái. Tervezett kötött és kötetlen foglalkozások.
    I:
    Óvodai Nevelési Program (1989) ugyanúgy fontos helyet ad a zenei nevelésnek, mint az 1971-es program. Az érzelmi nevelés és művészeit hatás ötvöződik a többi fejlesztési területtel.
    A zenei nevelés az óvodákban fél évszázada Kodály Zoltán útmutatása alapján virágzik. Érzelmi hatása, zenei képességének fejlesztése életre szólóan kihat a gyermek általános művelődésére, művészi nyitottságára. Az éneklés öröme és a jól fejlesztett zenei képességek alapot adnak az iskolának.

    II: A zenei nevelés alkalomszerű és tervszerű formái:
    Alkalomszerű helyzetek: A zenei nevelés lehetőségeit az egész nap folyamán ki kell használni. A gyermekek élményei, amit velük megosztanak, vagy amit együtt élnek t, számtalan alkalmat adnak a fejlesztésre.
    A jó zenei légkör nem korlátozódik a tervezett foglalkozásra, hanem átszövi az egész napot. Ha ők kezdenek énekelgetni, kapcsolódjunk bele az éneklésbe. Csendben dúdolgassunk, énekeljünk a gyerekek között hangulatkeltés céljából. Játékhelyzethez kapcsoljunk hangutánzást: autótülkölést, mackóbrummogást, vonatzakatolást. Bábozásnál a szerepek jellegének megfelelően hangosan-halkan, mélyen vagy magasan beszéljenek a bábok.
    A jó „hanglégkörhöz” tartozik az óvónő hangja, hangszíne, hangereje is.
    Vannak játékok, amelyek kifejezetten udvarra alkalmasak, nagy teret igényelnek. Nap folyamán nem kívánatos énekeltetni a gyerekeket:
    - az esetleges várakozási idők kitöltésére (ebédre várva)
    - a szabadban, séta közben (különösen ködös, hideg időben)
    - gondozási műveletek közben.

    Vitatható a gépzenei óvodai alkalmazása.
    Zenehallgatás közben rajzolnak és festenek.


    III: Tervezett kötött és kötetlen foglalkozások:
    A nevelőmunka érdekében helyes megtervezni az egymásra épülő kötetlen és kötött foglalkozásokat. A program megadja az óvónőnek azt a szabadságot, hogy az életkor, a zenei feladat, a csoport fejlettsége alapján maga dönthesse el: mikor, milyen formában érvényesíti zenei nevelési elképzeléseit. A foglalkozásokat meg kell tartani.

    Heti tervszerű énekfoglalkozások:
    Életkor Kötetlen Kötött vagy kötetlen Időtartam perc
    3-4 évesek 1 10-15
    4-5 évesek 1 20-25
    5-7 évesek 2 30-35
    Napi néhány perc játék

    „Helyes, ha a mindennapos testnevelés a napi két kötött foglalkozás előtt vagy között, és délután az uzsonna előtt kap helyett. Legalább 10 percnyi más jellegű tevékenységgel, például vidám énekes játékokkal biztosítsa az óvónő a gyerekek aktív pihenését a foglalkozások között.

    A kiscsoportban a kötetlen énekelgetési forma igen jól megfelel az életkornak. Az énekfoglalkozáson a „részvétel” nemcsak azt jelenti, hogy a gyerek odamegy az éneklőkhöz vagy az óvónő ölébe ül, hanem azt is, amikor messziről figyel vagy játék közben „hallja” az éneklést.

    A kötött foglalkozásokon a részvételhez az óvónő középső csoporttól a nagycsoport végéig fokozatosan szoktatja a gyermekeket. Már körbe állhatnak, választhatják egymást, kergetőzhetnek akkor is, ha a körbejárás fegyelmezett kézfogását még nem kívánjuk meg. Az énekesjátékokra épülő zenei nevelés természetes formája a kör.

    A kötetlen és kötött foglalkozások a gyermekek magatartását is alakítják. Feladatok eredményes megoldása érdekében szükséges alkalmazkodniuk egymáshoz és az óvónő kéréséhez. A kötött és kötetlen foglalkozások egyaránt oldottak, játékosak, élményszerűek legyenek.

    A foglalkozások rendszeres megtartása az óvónő számára kötelező akkor is, ha a gyermekek részvétele életkorok szerint változó. Óvónő gyermekei a harmadik, negyedik év végére élvezettel vesznek részt a kötött foglalkozásokon. Ezzel kitűnően előkészíti a gyermekek tartós figyelmét, önkéntes fegyelmét és nyitott érdeklődését az iskolai feladatokra.




















    20. Tétel: Minősítet országos óvodai nevelési programok zenepedagógiai koncepciója, tartalma, metodikája. Egy program részletesebb bemutatásai.

    Szarka Júlia

    Tíz program elemzése.

    1. Epochális rendszerű óvodai nevelési program:
    Az epochákat témakörönként alakítják ki, a témákat kötetlen, mikrocsoportos formában dolgozzák fel. Nincs az ének – zenének meghatározott napja és időpontja. Nem kell hagyományosan vett foglalkozásokat tartani, annyi időt és energiát fordítanak a zenére, az éneklésre, amennyit a gyerekek igényelnek.

    2. Hétköznapi varázslatok – óvodai nevelés Freinet elemekkel:
    Kiemeli ez a program a szabad önkifejezést, a felfedezést, a tevékenykedés fontosságát, erre alapozza a zenei ismeretek elsajátítását, bővítését. Ez a reformpedagógia a zenei nevelés kodályi alapelveivel és eszközeivel formálja a gyermekek zenei ízlését. A szabad zenei alkotásokkal a gyermek elmondhatja a saját élményeit, véleményét, kifejezheti önmagát. A Freinek technikák egymással összekapcsolódva erősítik egymást.

    3. Játék – mozgás – kommunikáció:
    Az énekes játékok is ugyanazon képességek fejlesztésére alkalmasak, mint bármely más játékforma, s a program által kiemelt három tevékenységforma is végig jelen van.

    4. Komplex prevenciós óvodai program:
    Ebben az óvodai zenei nevelés célja a zenei iránti érdeklődés felkeltése, befogadására való képességek megalapozása. Zenei nevelést segítő szakirodalom alapján történik. (Forrai Katalin: Ének az óvodában.)

    5. Lépésről lépésre óvodai program:
    A 7 tevékenységközpontból az egyik az irodalmi, ének – zenei tevékenységek, mikrocsoportos mozgásfejlesztő játékok kezdeményezésének központja. A program Kodály Zoltán és Forrai Katalin által teremtett hagyományokra épít, mely mintaadáson túl tervszerűséget is feltételez.

    6. Magyarországi Montessori óvodai program:
    Ebben a programban Kodály és Monessori filozófiája és pedagógiai elmélete jelenik meg. Az ének – zene anyagát a gyermekek fejlettségi szintjének, életkori sajátosságainak figyelembevételével választják ki. Montessori eszközrendszerében a csendjáték, a zörejdobozok és a harangsor alkalmazása segíti a zenei hallás fejlesztésében. Előírja, hogy hetente egyszer kerüljön sor tervezetten szervezett ének – zenei foglakozásokra.

    7. Néphagyományőrző óvodai program:
    Érthetjük ezen Kodály és Forrai Katalin elveit egyaránt. Ez a program kiemeli a néphagyományok mondókáit, csúfolóit, játékait. A néptánc is jelen van, de ze a nehéz lépéseivel a felnőtten táncát jelentheti. A gyermekek néptánc tanulását a játékok egyszerű lépési teszik lehetővé. A gépi zenét nem preferálja.

    8. Óvodai nevelés játékkal, mesével:
    Az óvodáskor nyelve a mese és a játék. A naprendje nem elaprózott, folyamatos és ebben a folyamatosságban zajlik az élet.
    A zenei fejezet az énekes gyermekjátékok sokaságával alapozza meg a zenei ismereteket. A felnőtt ebben a tevékenységben is biztos támasz legyen. A zenei képességek formálása z óvónő részéről tudatos. Ádám Jenő és Kodály alapelveire épít.

    9. Tevékenységközpontú óvodai nevelési program:
    A tevékenységek által nevelődő gyermek felnőve aktív részese lesz saját természeti és társadalmi környezete alakításának. A folyamat négyes feladatrendszerének mindegyikében jut helyez a zenei nevelésnek. Az ének – zene és a hozzá kapcsolódó mozgás ugyanúgy a mindennapok része, mint a napi mesélés, tehát nem korlátozza kötelező foglalkozásokra, illetve azok időtartamára.

    10. Waldorf óvodai nevelési program:
    EURITMIA módszerét használja. Ebben a zene, az ének, a ritmikus mozgás ötvöződik.
    Vallja, hogy a jó zene a csendből indul ki, és a gyermek csakis oldott, nyugodt légkörben tud énekelni. Nagy zajban, szabad játék közepén nem, mert zavarja a másjellegű zaj.
    A pedagógia vallja, a hallás nem csak a fülben zajlik, szétárad. A gyermek egész testével érzékel, és hall, ezért kezd a zenére mozogni, táncolni.
    Az éneklés a Waldorf óvoda napirendjének szerves része.
    Az óvodában csak egy szólamban és magas hangon énekelnek a pedagógusok.

    Szarka Júlia összegzésként megállapítja, hogy a minősített programok segítséget adtak a zenei nevelés megújulásához.
    Bízik abban, hogy a programokban leírtakat meg is valósítják.



    Az ófehértói óvodai nevelőtestülete saját programot írt.
    Az öt tevékenységforma (vers, mese; ének, zenei, énekes játék; rajzolás, mintázás, kézimunka; mozgás; külső világ tevékeny megismerése) mindegyikének van egy napja, amely napon azzal a tevékenységformával kiemelten foglalkozunk. Ebből kötelező foglalkozást is tartunk. Természetesen ezek a foglalkozások nagyon játékosan zajlanak, a gyermekek tevékenykedtetésével, aktív bevonásával történnek.

    Így tehát van a zenei nevelésnek is egy kiemelt napja. Ezen a napon a tornateremben kerül sor a foglalkozás lebonyolítására. Készülést, tervezést, szervezést a pedagógus részéről, hiszen a használandó eszközöket mind – mind be kell készíteni, ha azt akarja, hogy pergő, folyamatos legyen a foglalkozás.

    A mikrocsoportos foglalkoztatási formák nem a legalkalmasabbak a népi gyermekjátékok játszására. Valóban: 6-7 gyerek közül egy a fogó, egy az üldözött és 4-5 alakít ki kört, tart kaput.

    A hét többi napján is van lehetőség az éneklésre, zenehallgatásra, dalos játékok játszására. A csoportszobában elsősorban egyénileg végzünk fejlesztést, vagy mikrocsoportosan, de nem helyigényes játékokkal. /Ütem és ritmusérzék fejlesztése, dallambújtatás, lassú – gyors, magas – mély közötti különbség érzékeltetése, stb. kerül ilyenkor terítékre./
    Az udvar is kiváló helyet biztosít az énekes játékokra.
    Nevelőtestületünk és a saját véleményem is az, hogy lehet és kell is a zenei tevékenységek minden formáját alkalmazni, ,ami a gyermekek számára élményt, tevékenységet és örömöt biztosít.

    21. Tétel: A XX. Század zenei irányzatai, kiemelkedő zenepedagógusai. /Dalcrose, Susuki, Orff, Willens, Montessori, Ward.

    Szőnyi Erzsébet zenei nevelési irányzatok a XX. sz. című könyvében jelzi, hogy a században micsoda sokszínűség tapasztalható a zenei nevelés területén.

    Dalcrose: a ritmikus mozgást emeljük ki, kiegészítő tevékenysége a zenetnulásnak.
    Funkciója: a művészet megszerettetése, a gyermeki érdeklődés felkeltése, zenei folyamatok megérzése.
    Erre alkalmas a ritmikus mozgás. A gyermekek a kezükkel ábrázolják a dallam kontúrját. Dalcrose nem tartotta fontosnak az intellektuális szigorúságot a zenei nevelésben. Dalcrose úgy tartotta, hogy a zenei reagálás fizikai fejlesztése a legközvetlenebb módszer a zene megértéséhez. Dalcrose hangsúlyozza a zenei nevelésben az utánzás szerepét.

    Susuki: A hangszeres képzésre koncentrál (nagy szerepet szán az anyáknak a hangtanulásban). Az oktatási folyamaton nem a gyermekkel, hanem a szülőkkel kezdi. Azt mondja, hogy a gyermeket vegye körül a zene. Susuki addig tartja az óráit, amíg a gyermek nem ásít. Susuki szerint a tanár mindig dicsérje meg a növendékeit, hívja fel a figyelmüket a hibákra. Szerinte fejleszteni kell a gyermek zenei hallását, a tanulás minden lépését el kell sajátítani, szigorúan követni kell a fokozatosságát.

    Willens: zenei nevelésben az anyanyelv elsajátításának folyamata került megvalósítása. A zenei nevelésben a szabad énekből, a ritmusból indul ki. Fontosnak tartja a hallásbeli érzékenységre nevelést.

    Martendt: a törzsi fejlődés útját kiveti a gyermekek zenei nevelésére Ő a ritmusból indul ki. A primitív törzsek zenéjét veszi alapul. Alkalmaz testritmusokat is. A tanuló minden ritmikus mozgással jelenítenek meg.
     
  15. 123Bobe

    123Bobe Állandó Tag

    Tervezet

    Hely: Klúg Péter Óvoda

    Csoport: Vegyes csoport ( 7 fős 3-5 éves gyerek)

    Ideje: október

    Foglalkozás: játékos tevékenység

    Cél: hangszínek különbségének éreztetése, ritmusérzék fejlesztése, egyenletes lüktetés megéreztetése

    Zenei feladat: hangszínek felismerése és megkülönböztetése

    Zenei anyag:
    Gyertek lányok (Melléklet)
    Cini-cini muzsika (ÉNO 12)
    Töröm, töröm (ÉNO 94)

    Módszerei: jelnyelvi beszélgetés, bemutatás, magyarázat, gyakoroltatás, megszilárdítás, hibajavítás, ellenőrzés, értékelés

    Eszközök: egyforma zárt edényekben külön-külön bab, gesztenye, játéksütemény. Babák, kisuatók, színes billyentyűs szintetizátor


    Úgy tervezem meg az anyagot, hogy minden csoportnak megfeleljen. A nagyok
    szívesen játszanak a kicsikkel, a kisebbek is sokszor bekapcsolódnak a nagyobbak játékába, ami szintén természetes. Énekelni ugyan nem tudnak, de jól ismerik a ritmus érzékeket. Fontos a hangok érzékelése. Próbálom így ismertetni velük az éneket.


    Tervezett játékok, játékos tevékenységek:
    a.) Bekapcsolódom a babaszobai játékba. Főzni- és ennivalót viszek három egyforma edényben. Megmutatom a gyermekeknek, melyikben mi van, megéreztetjük, melyik milyen hangot ad, mikor megrázogatjuk. Lezárom az edényeket, összekeverem, és ezután egyenként rázogatom őket. Aki kitalálta, hogy melyik edényben mi van, kap belőle egyet. Addig játszuk ezt, amíg kedvük van, illetve el nem fogy az edények tartalma. Ezután kezdhetnek sütni-főzni, a babákat etetni.
    b.) A szőnyegen autóversenyt rendezünk. A játékba nemcsak versenyzők, hanem szurkolók is bekapcsolódhatnak. A versenyzők egyenként sorra túráztatják autóikat, így megéreztethetjük az autók zúgását. A versenyzők és a szurkolók cserélődhetnek.

    Megfelelő időpontban a nagyok számára kötött, a kicsiknak kötetlen foglalkozást kezdeményezek.
    1. Dal: Gyertek lányok…. Jelnyelven játékra hívom őket a hívogató dallal. Ha nagyok meglátnak, tudják, nekik szól, tehát jönniük kell, de jöhetnek a kisebbek is.
    2. Mondóka: Cini-cini muzsika. Egy-egy kicsi gyerek mögé odaáll egy nagyobb, de úgy, hogy a kicsi nem tudja, ki áll mögötte. Figyelemmel kísérem, hogy ne forduljon meg. A nagyobb megfogja a kicsi derekát, és ritmikusan érezteti a mondókát (egyenletes lüktetésre jobbra-balra dülöngélteti). A kicsiknek ki kell találniuk, hogy ki táncoltatta őket.
    3. Énekes játék: Töröm,töröm…
    Ütemesen ütögetjük öklünkkel a gyermek öklét, a végén odanyújtjuk neki a „kalácsot”, és megesszük.
    4. Játékos hangszer
    Dal: Töröm,töröm…
    Minden gyerek hangszínek alapján játszanak a színes billentyűs szintetizátoron.


    ABC-és hangok színekkel:

    E: narancs
    D: sárga
    C: zöld
    G: lila

    5. Zenés tánccal zárom az órát. (Péter és a farkas című művéből részlete)



    Szakirodalom:

    Forrai Katalin: Ének az óvodában
    Komáromi Lajosné: A játék természetes örömével
     
    veszelka74gmail.com és Mamek kedveli ezt.
  16. AndiC

    AndiC Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Karácsonyi szívküldi

    Lányok,
    ha Karácsonyra, Újévre szeretnétek küldeni egy nótát a családnak, barátoknak, kollégáknak,
    itt, a Canadahun Rádióban megtehetitek,
    ide írjátok a kívánt dalt ( a Zene IV-ből is linkelhetitek) és szöveget:

    http://canadahun.com/forum/showthread.php?t=29798
    kivansag.jpg

     
  17. Fortwo

    Fortwo Állandó Tag

    A meseelemzés szempontjai:

    1. Mesetipológia
    a./ népmese – műmese (bizonyítékai)
    b./ népmesék esetében: állatmese / tündérmese / novellamese (bizonyítékai)

    2. A tartalom rövid összegzése

    3. A mese mondanivalója – a mese által közvetített életfilozófia

    4. A mese szerkezetének vizsgálata:
    • a történet indulása
    • összeütközés / konfliktus
    • bonyodalom
    • kibontakozás
    • tetőpont
    • megoldás

    5. A szereplők
    • főszereplő
    • mellékszereplő(k)
    • jellemvonások
    • viszonyrendszerek

    6. Jellegzetes mesei fordulatok, szereplők, tárgyak

    7. Főbb mesei motívumok – kapcsolódások a mesei motívumok és a gyermeki világkép között

    8. Szimbólumok a mesében

    9. A mesében megjelenő értékek. Ezek jelentősége napjainkban (deklarált és tényleges)

    10. A nyelvi és a stilisztikai jellemzők vizsgálata (hangulatfestő és hangutánzó szavak, jelzők, metaforák, hasonlatok, jellegzetes mesei kifejezések, stb.)

    11. A nyelvi és a stilisztikai jellemzők vizsgálata az érthetőség szempontjából (pl. régies, esetlegesen – a gyermekek kérésére – megmagyarázandó szavak, kifejezések a mesében)

    12. Mely korosztály(ok)nak ajánlható a mese? Miért?
     
  18. Fortwo

    Fortwo Állandó Tag

    A pszichológia természete

     Gyökerek
    A pszichológia mint önálló tudomány csak az 1800-as évek végétől létezik (1879. Wilhelm Wundt, első pszichológiai laboratórium, Lipcse. A lelki jelenségek kutatása azonban már az ókorban is jellemző volt. (Platón, Arisztotelész, Szent Ágoston – introspekció (befele fordulás), Descartes - racionalizmus, Locke – empirizmus (az ismeret a tapasztalásból ered), XIX. század második fele: strukturalizmus – Wilhelm Wundt, funkcionalizmus – William James, XX. század: behaviorizmus (viselkedéstan – tudat az egyetlen vitathatatlan valóság) – Watson, S-R pszichológia, alaklélektan (egészek a részekhez képest elsődlegesek)– Gestalt-pszichológia, Wertheimer, Koffka, Köhler, pszichoanalízis – Sigmund Freud, tudattalan).

     Modern nézőpontok
    - Biológiai: A pszichés történéseket megkísérli a testi és főként az idegrendszeri elektromos és vegyi eseményeken keresztül magyarázni. Más szinten van, mint az összes többi nézőpont, mert a pszichológiai fogalmakat biológiai fogalmakra igyekszik redukálni (redukcionizmus).
    Kísérlet: agyi területek fontossága, pl. a hippokampusz, amely az emléknyomok megszilárdulásában játszik szerepet.
    - Gyerekkori amnézia a hippokampusz éretlenségének lehet a következménye (1. ill. 2. év végére fejlődik ki teljesen)
    - Túlsúly, túltáplálkozás, állatkísérletek -> patkány, macska, majom Ezekkel végzett kísérletekből tudjuk, hogy vannak olyan agyterületek, amelyeket elektromosan ingelelve túltáplálkozás éa kövérség, más, közeli területek ingerlésével viszont agresszív viselkedés váltható ki. Az emberi elhízásban, agresszióban sokkal több tényező játszik szerepet.
    - Behaviorista: A vizsgálat tárgya e nézőpontnál kizárólag a viselkedés. Tanulmányozza azokat az ingereket (stimulus, S), melyek viselkedéses válaszokat (response, R) váltanak ki: inger – válasz (S-R) pszichológia. Vizsgálja továbbá a viselkedést alakító jutalmakat és büntetéseket is. A lélek nem vizsgálható, az egy fekete doboz.
    - Néhányan bizonyos ingerek jelenlétében esznek túl sokat (egy sajátos válasz ez), és a sok súlyszabályozó tanfolyam része annak megtanítása, hogyan kerülhetők el ezek az ingerek.
    - Agresszió: a gyerekek valószínűbben fejezik ki agresszióban (egy másik gyerek megütésében) válaszaikat, ha az ilyen válasz jutalmat kap (másik gyerek visszahúzódik), mint ha a választ büntetik (másik gyerek visszaüt).

    - Kognitív: Kogníció = megismerés. Kialakulása részben a behaviorizmus mechanikusságára adott válasz. Azt vallja, hogy csakis a mentális folyamatok (pl. tanulás, emlékezet, gondolkodás) tanulmányozásán keresztül érthetjük meg, mit, miért csinálnak az élőlények.
    Mentális folyamatok: a környezet megismerése, a hozzá való alkalmazkodás, és annak alakítására való képességeink együttese, azaz kognitív folyamatok, érzelmek, akarati cselekvések együttese, szét nem bontható egysége.
    -gyermekkori amnézia kognitív elemzése: azért nem emlékszünk életünk eslő néhány évének eseményeire, mert megváltoztattuk azt a módot, a hogyan tapasztalatainkat emléknyomokká szervezzük. (3 év körül fejlődik nagyot a nyelvi készségünk, és a nyelv új módszert kínál az emléknyomok megszervezéséhez.)
    - Pszichoanalitikus: Sigmund Freud, bécsi orvos nevéhez fűződik. Alapfeltevése: nem minden lelki jelenség tudatos. Létezik a tudattalan réteg, mely nagyban irányítja gondolkodásunkat, cselekvéseinket. A tudattalan tartalmazza mindazokat a késztetéseket, vágyakat, melyek veleszületett ösztöneinkből (szexualitás, agresszió) fakadnak, de mivel tiltottak, ezért elfojtásra kerültek.
    - gyermekkori amnézia azért keletkezik Freud szerint, mert az első néhány év egyes érzelmi élményei olyannyira traumatikusak, hogy későbbi tudatbe engedésük szorongással árasztaná el az egyént.
    - kövérséggel kapcsolatban ismert, hogy egyesek akkor esznek túl sokat, ha szoronganak. (Egyetlen kellemes dologgal reagálnak, ami életükben érte őket, és ez az evés.)
    - Fenomenológiai: A lényeg a szubjektív tapasztalás, egyéni élmények. Azt vizsgálja, hogyan észlelik, értelmezik a személyek a világot (Carl Rogers, Abraham Maslow).
    - Az egyén fő motivációja az önmegvalósítás felé való törekvés.
    - (Olyan problémákra kell irányítani a problémák megoldását, melyek az ember “jólléte” szempontjából fontosak, ahelyett, hogy olyan elszigetelt viselkedéstöredékeket vizsgálna, amelyek könnyű tudományos elemzésre alkalmasak (arcfelismerés, elhízás, gyerekkori amnézia).)
     Módszerek
    A kutatás általában két lépést igényel: 1. tudományos hipotézis megfogalmazása
    2. ennek a hipotézisnek a tesztelése.

    A pszichológia a viselkedés és a mentális (= lelki) folyamatok tudományos tanulmányozása.
    Ezért kidolgozta a maga objektív és torzítatlan adatgyűjtő eljárásait.
    - kísérlet: a körülmények körültekintő szabályozása (kísérleti terv), annak érdekében, hogy változók közötti ok-okozati kapcsolatokat fedezzenek fel
    - Abban különbözik a megfigyeléstől, hogy a kísérletben szigorúan ellenőrzésünk alatt próbáljuk tartani a változókat. (pl. alvás és emlékezet változói között --> megállapíthassa, hogy a gyerekkori emlékek felidézése romlik-e az alvásidő csökkenésével; ha az emlékezet szisztematikusan együtt változik az alvás mennyiségével, akkor a két változó között szabályszerű kapcsolat található.
    - alvás, tanulás függvénye-e: 1. csop. 11-kor fekszik (laborban mindegyik), 2.csop. éjjel 1-kor, 3. csop. Hajnali 4-kor fekszik --> 7-kor kelti mindegyiket, eldöntheti, hogy ugyanazt a tanulási feladatot melyik oldja meg jobban.
    Az alvás a független változó (nem a személy hat. meg, hogy mennyit alhat, hanem a kísérletvezető)
    Függő változó a tanulási teljesítmény (elkerülhetetlenül a személy viselkedésének valamilyen jellemzője).
    - marihuána és emlékezés: több emberrel sütibe rejtett marihuánát etettek, mindegyik sütibe más mennyiség volt és összefüggéstelen szavakat tanultattak meg velük, majd egy hét múlva visszahívták őket és megkérték, hogy mondják el a szavakat, amire emlékeznek. Minél kevesebb marihuána volt az egyén süteményében, annál jobban fel tudta idézni a szavakat.
    Kapott marihuána mennyiség a független változó, függő változó, hogy egy hét múlva mire emlékeztek.
    -Kísérleti terv: az adatgyűjtésben használt eljárást jelenti. (Mint már látott függő, független változó; ill. lehet egyetlen feltétel is, ahol egy kísérleti csoport a feltétel jelenlétével, s egy kontrollcsoportot pedig hiányával tanulmányoznak.) Léteznek többváltozós kísérletek is (egyre inkább ilyeneket használnak).
    - Mérés: A pontos közlés érdekében a változókhoz számokat rendelünk.
    - Statisztika: mely azzal foglalkozik, hogy hogyan kell mintát választanunk az egyének sokaságából, és azután hogyan kell a mintából következtetéseket levonnunk a sokaságra nézve.
    - Átlag: leggyakoribb statisztikai fogalom, vagyis a számtani középérték.
    (szignifikáns: pl. statisztikailag valami szignifikáns, akkor azt jelenti, ogy olyan sztatisztikai próbát alkalmazott mindkét csoport (kísérleti, kontrollcsoport) adataira, amelyek eredménye szerint a megfigyelt különbség megbízható.)


    - korrelációs módszer: ha nincs lehetőség a változók manipulálására, akkor természetes helyzetekben megjelenő együttjárásokat vizsgálunk (= korrelációk), és az együttjárást számszerűen fejezzük ki (korrelációs együttható) (Egyik változó mely értékei kapcsolódnak a másik változó mely értékeihez.) Jele: r. Értéke: 0 és 1 közötti szám. (Kapcsolat hiánya: 0, tökéletes kapcs. : 1)
    - anorexiás, normálsúlyúak ízérzékenység vizsgálata. Feltevés, hogy anorexiások érzékenyebbek az ízek változásaira. (azért korrelációs módszer, mert nem kérhetünk meg minden második normál súlyút, hogy fogyjon le és legyen anorexiás -> kiválasztunk normál és anorexiás embereket.).
    - agyterület sérülése hogy áll arányban az arcfelismeréssel (0,90 a korreláció). Több hiba, nagyobb sérülés esetén.
    -Tesztek: valamilyen képességet, teljesítményt, pszichológiai vonást mérnek. A teszteredmények szóródása korrelálhat valamilyen másik változó szóródásával.
    -Oksági kapcsolatok: kísérleti és korrelációs vizsgálatok közti különbség: A kísérleti vizsgálatban egy változót szisztematikusan variáljuk, hogy más változókra gyakorolt hatást mérhessünk; korrelációs vizsgálatoknál azonban nem lehet kikövetkeztetni efféle oksági kapcsolatokat
    .
    - megfigyelés: - közvetlen: természetes v. laboratóriumi (Masters és Johnson szexuális inger kisérlete) körülmények között a viselkedés megfigyelése és leírása
    (csecsemőről filmfelvétel közvetlen születés után -> feltár mozgásmintákat és hogy milyen ingerekre reagálnak)
    - közvetett: kérdőíves eljárás (népszámlálás, közvélemény kutatás (Masters és Johnson előtt 20 évvel Alfred Kinsey kérdőivei a valódi szexulális szokásokról))
    - esettanulmány: életrajzi adatgyűjtés (tudományos célú önéletrajz)
    Életrajzukat rekonstruálják annak alapján, hogy mire emlékszik, s milyen feljegyzések vannak életéről.

    A különböző érzékleti modalitások közös jellemzői

    Érzékenység: abszolút küszöb (az érzékelhető legkisebb ingermennyiség) (pszichofizikai módszereknek nevezzük az ilyen küszöbök meghatározására szolgáló módszereket)
    -Esetek 50%-ában észlelik, azaz detektálják.
    különbségi küszöb (az éppen észrevehető különbség) =ÉÉK
    (két inger megkülönböztetéséhez szükséges legkisebb különbség. – pl.két hang intenzitása -> egyiknek hangosabbnak, másiknak halkabbnak kell lennie.
    - a próbák 50%-ában észleli a két inger közti különbséget.
    - pl.: standard (állandó) fényfolt és egy növekvő fényfolt villan fel -> melyik intenzívebb (fényesebb). Ha a személy éppen a próbák felében tudja megkülönböztetni az 51 watt erejű fényt, az 50 wattos standardtól, akkor az ÉÉK 1 watt.
    - Ernst Weber (1834): pszichológia egyik legerősebb törvénye: minél erősebb a kezdő inger, annál nagyobb változás kell ahhoz, hogy a személy azt észrevegye.
    A különbségi küszöb és az ingerintenzitás konstans törtet képez -> Weber-törvény. Weber- állandó: I intenzitás, I a különbségi küszöb, és a k a Weber-állandó.
    k=I / I
    -Fechner Gustav: általánosította a Weber – törvényt: É=k*logI. (k= Weber –állandó, I fizikai intenzitás, É= inger észlelt erőssége. Fechner-törvény.

    -érzékenység az egyszerű ingerek tapasztalásai (vörös fény), észleletek pedig ezen érzékletek integrációi (pl. tűzoltóautó).
    Szenzoros kód: receptortól → transzdukció (fordítás) → agyig (az elektoromos ingerült jellé alakul az agyba érve.) A receptor egy sajátos neuron (idegsejt), amint aktiválódik, elektromos jeleket továbbít a kapcsolódó idegsejtekhez. A jelek végighaladnak a gerincvelőn, az agykéreg fogadó területéig. (Különböző érzékleti modalitások, különböző agyi fogadó területtel rendelkeznek.)

    Intenzitás (milyen erős az inger) és minőség (milyen az inger) kódolása
    -Majommal végzett kísérlet (egysejt-vizsgálat): A kísérlet a látással kapcsolatos, majom agyába mikroelektródákat ültetnek (csúcsai kivételével szigetelt), majd berakját műtét után egy gépbe, ahol a mikroelektródákat az erősítőhöz és a jelrögzítő eszközökhöz kapcsolják. Ezután a majom különböző ingereket kap, megfigyelve, hogy melyik mikroelektróda jelez tartós aktivitást, azaz melyik idegsejt válaszol melyik ingerre. Ezek az elektromos jelek gyengék, ezért felerősítik és oszcilloszkópon megjelenítik ->intenzitás, minőség – hogyan kódolják az érzékelőrendszerek. (Legfőbb eszköze az idegimpulzusok gyakorisága és mennyisége.)
    - Johannes Müller: (1825) minőség kódolásának alapgondolata -> specifikus idegenergiák hipotézise ( különböző receptorokból kiinduló idegpályák az agykéreg más és más területein végződnek)
    Érzékelés (szenzáció): egyszerű ingerekhez (pl. fény, hang) kapcsolódó tudatos tapasztalat, válasz az érzékszerveket ért energiára
    Észlelés (percepció): az érzékelésen alapuló, bonyolultabb folyamat, többszintű, kölcsönös kapcsolatokkal bíró rendszer. Az ingerek integrált tudatosulásának folyamata.
    Érzékletek (érzékleti modalitások):
    Látás: a szem felépítése (l. ábrákat a könyvben!)
    fényérzékelés és színlátás alapjainak mechanizmusa
    (100 fotont tartalmazó fényvillanást is képesek vagyunk észlelni, igaz, ebből 7 foton éri el a szemben azokat a molekulákat, amelyek a fényt láthatóvá teszik.) -> abszolút küszöb (legkisebb érzékelhető ingererősség).
    - szemünk megközelítőleg 400-tól 700 nm (nanométer) terjedő hullámhosszakra érzékeny.
    - látórendszer: szemnek két része van, az egyik a képet alakítja ki, a másik a képet fordítja át elektromos impulzusokká. Úgy működik a szem képalkotó rendszere, mint egy fényképezőgép. Feladata a tárgyakról visszaverődő fényt fókuszálja úgy, hogy az a tárgy képét formálja a retinán. A szaurhártya, a pupilla és a lencse alkotják a szem képalkotó rendszerét. Ezek nélkül fényt látnánk, mintákat nem.
    A fény a szaruhártyán keresztül (átlátszó felszíne) jut be, befelé megtörik, megkezdődik a képalakítás. A lencse teszi teljessé a képnek a retinára való fókuszálását. (Közeli tárgyak gömbszerűbbnek, távoliak laposabbá válnak.)
    Rövidlátás (miópia): a lencse nem tud elég lapossá válni, hogy a távoli tárgyakat fókuszálja.
    Távollátás (hiperópia): ha a szem nem tud elég gömbszerűvé válni a közeli tárgyak fókuszálásához.
    A pupilla körkörös nyílás a szivárványhártyán, mely a megvilágítás szintjétől függően változtatja átmérőjét (erős fénynél kisebb, gyenge fénynél nagyobb az átmérője).
    A fény a szemgolyó hátsó oldalára, a retinára vetül ezek segítségével.
    ->transzdukció. Legfontosabb részei a receptorok. A retinában kétféle receptorsejt van: pálcikák (éjszakai látásra alkalmasak, alacsony fényintenzitásnál működnek, színtelen érzékletet eredményez), csapok (nappali látásban a legjobbak, magas fényintenzitásra válaszolnak, színlátást eredményeznek).
    Amikor egy tárgyat jól akarunk látni, szemünket úgy mozgatjuk, hogy a tárgy képe retinának közepére, a foveának nevezett területre vetüljön.
    (A foveában sok receptor van, míg a periférián kevesebb.)
    A pálcikák és csapok fotopigmenteket tartalmaznak, amelyek elnyelik a fényt. -> olyan folyamatot indít be, amely idegimpulzusban végződik. A transzdukció után az elektromos impulzusnak az agy feléé kell venni útját, idegsejteken keresztül. Először bipoláris sejtekhez továbbítódik a csapok, pálcikák impulzusa, majd ganglionsejtekhez. (Ganglionsejtek hosszú axonjai alkotják a látóideget.)
    Fényérzékelés: A fényintenzitásra való érzékenységünket a csapok és a pálcikák határozzák meg. Több pálcika van kapcsolatban egyetlen ganglionsejttel, mint ahány csap; vmint a pálcikák és a csapok máshol helyezkednek el. (fovea sok csap, de nincs pálcika, az a periférián van.)
    A pálcikára alapuló látás érzékenyebb, mint a csapra alapuló. Viszont a pálcikalátás kevésbé éles, mint a csaplátás.
    Fényadaptáció: moziba a napos utcáról lépünk be. A vászonról visszaverődő halvány fényben először alig látunk valamit, majd megszokjuk és tudunk tájokozódni. Amikkor újra kimegyünk a világos utcára, minden fájdalmasan világos, éles fények közt nem tudunk különbséget tenni, ehhez gyorsabban alkalmazkodunk.
    Színlátás: minden fény egyforma, kivéve a hullámhosszukat. -> a látórendszer a különböző hullámhosszokat különböző színekké változtatja. A rövid 450-500 nm hullámhosszú fények pl. kéknek látszanak, a közepes 500-700 nm-es fények zöldnek, míg a hosszú 620-700 nm-es fények vörösnek látszanak.
    A fény többsége azonban visszavert fényforrásokból származik (nem közvetlenül a fényforrásból, hanem az visszaverődik vhonnan), ilyenkor a tárgy színének érzékelését részben a tárgy által visszavert fény hullámhossza, részben más tényezők határozzák meg.
    A szín dimenziói: Fényfolt a sötét háttéren – fenomenológiai szempontból 3 dimenzióra írható le: világosság (észlelt fény intenzitása), árnyalat (színnévvel leírt minőség) és telítettség (fény élénksége, tisztasága).
    Munsell színorsója: minden színhez 10 színnév (telítettség), és két szám tartozik (világosság).
    - 400-700 nm-es hullámhossztartományban 150 színt tudunk megkülönböztetni. (Azaz, egymástól 2 nm távolságra lévő hulllámhosszok színeit meg tudjuk különböztetni.)
    Színkeverés: alapszínek keverés – a retinára több különböző szín vetül, más színt ad, keveredik. --> additív színkeverés!!!
    Három különböző hullámhosszúságú fény kombinálásával általában bármilyen színt előállíthatunk, ha vörös, zöld, kék (v. ibolya) spektrumhullámhosszú fények keverődnek -> három alapszín törvénye.
    Színlátászavarok: két alapszínből is képes színtkeverni – színtévesztő
    monokromátok (színvakok) – képtelenek a színek hullámhosszának megkülönböztetésére.

    Hallás: a hallórendszer felépítése (l. ábrákat a könyvben!)
    hangerő és hangmagasság érzékelésének mechanizmusa
    Hang: A hanghullám: a levegő nyomásának az idő függvényében megadott grafikonnal írható le. – Ez egy sinuszhullám, ilyenek az egyszerú hangok. A bonyolultabb hangok felbonthatóak egyszerű hangokra. A hang fő szempontja a frekvenciája (a másodpercenkénti ciklusok száma a sinuszhullámokon). Jele: Hz (Hertz). A frekvencia képezi a hangmagasság észlelésének alapját (legjellegzetesebb minőség).
    Másik fő szempont a hang intenzitása, vagyis a csúcsök és völgyek közötti nyomáskülönbség. Ezt decibelben adjuk meg.
    Hallórendszer: Két rendszere van: továbbító (külső fül, középfül (benne: dobhártya, kalapács, üllő, kengyel)), felvevő és idegimpulzussá alakító (transzdukciós rendszer) (csigában (belső fül) helyezkedik el, ami a hang receptorait tartalmazza).
    A hang a hallócsatornán a dobhártyához jut (feszes membrán), ami megrezeg, a középfül átviszi a rezgést (kalapács, üllő, kengyel segítségével) a levegővel teli üregen keresztül az ovális ablakra, amely a belső fülhöz és a receptorokhoz vezet. Továbbvitel közben a hang fel is erősödik.
    A transzdukciós rendszer: a csiga egy feltekert cső alakú csont, hártyák osztják hosszában folyadékkal teli részekre: alaphártya (tartja a hallóreceptorokat = szőrsejtek). Az ovális ablakra érkező nyomás nyomásváltozást eredményez a csiga folyadékjában, ez megrezegteti az alaphártyát, elhajlítja a szőrsejteket -> elektromos impulzusokat eredményez. A szőrsejtekhez kapcsolódó idegsejtek hosszú axonjai alkotják a hallóideget. (A hallóideg 31 000 neuront tartalmaz.)
    Hangerő érzékelése: érzékenyebbek vagyunk a közepes frekvenciákra (1000Hz körül a legnagyobb).
    Halláskárosodás: 1. ha középfülnek gyenge a vezetőképessége (vezetési károsodás), 2. a küszöbnövekedés egyenetlen, a nagyobb frekvenciáknál fokozottabb. Általában a belső fül károsodásának következménye (szőrsejtek roncsolódnak) (szenzoros-neurális káosodás). Időseknél gyakori, a szőrsejt nem képes regenerálódni.
    - Jobb oldalról megszólaló hangokat kicsit erősebben halljuk, mint a bal fülünkkel, mivel a fejünk “hangárnyékot” hoz létre, ami csökkenti a távolabbi fület érintő hang intenzitását. Előnyünkre van, ezt az intenzitáskülönbséget használjuk arra, hogy megmondjuk, hogy honnan jön a hang.
    Hangmagasság érzékelése: A hangmagasság (hangerő a másik)a hang elsődleges minősége, az alacsonytól a magas hangokig rendezett skálán. A hang frekvenciája határozza meg. A fiatal felnőttek 20 és 20 000 Hz közötti frekvenciákat hallják. Ha két vagy több hang hallatszik egyszerre, az összes frekvenciának megfelelő hangot halljuk (ha eléggé elkülönülnek a frekvenciák és figyelünk).
    - A hangmagasság érzékelésének elmélete:
    Lord Rutherford: a hang megrezegteti az egész alaphártyát, és a rezgés tempója a hang frekvenciájának felel meg, és az alaphártya rezgésének gyakorisága határozza meg a hallóideg idegrostjainak impulzusgyakoriságát. -->frekvenciaelmélet (időelmélet).
    Weaver javítja ezen elméletet (1000Hz feletti frekvenciákat több különböző idegrost is kódolhatja, kicsit elcsúsztatva egymástól).
    Joseph Guichard Duverney: rezonancia elve Fül különböző részei különböző frekvenciákra van hangolva (mint a hangvilla rezegtetése zongora előtt).
    Hermann von Helmholtz továbbfejleszti ezt helyelméletté: az alaphártya minden egyes pontja, ha rezgésbe jön, egy bizonyos hangmagasság érzetét kelti.
    Békésy György mérte meg az alaphártya mozgását – Nobel-díj 1961-ben.

    Szaglás: a szaglórendszer felépítése (l. ábrát a könyvben!)
    az intenzitás és minőség érzékelésének mechanizmusa

    - Evolúciós jelentősége: a szaglószerv kiemelt helyen van, lehetővé téve, hogy a szaglás vezesse a viselkedést. Az orrüregben magasan elhelyezkedő receptorok szinapszisok nélkül kapcsolódnak az agyhoz. A szaglás receptorai közvetlenül érintkeznek a környezettel (az orrüregben vannak). Fajunk fennmaradásában nyújt segítséget (romlott étel, gázszivárgás). Az emberek szaglókérge egy huszadát teszi ki az agyféltekéknek (kutyáknak 1/3-a, halaknál majdnem az egészet kitölti).
    Kommunikáció fő eszköze: a rovarok és néhány magasabb rendű állatnál -> feromonként ismert kémiai anyagot bocsájtanak ki, melyek a levegőben terjedve a faj többi egyedét befolyásolja. (Nőstény moly több kilométer távolságból vonzza magához a hímet.) Nem csak szerelmi jelző eszköz, hanem a halál jelzéseként is szolgál. (Hangyák a halott hangyát a szag miatt kiviszik a fészken kívüli szemétdombra.)
    (Szag az embernél is fontos,pl. 3 használt fehérneműből megállapítjuk, hogy melyik a sajátunk, melyik férfié és nőé. A nők pl. közlik szagokkal, hogy hol tart a mensis ciklusuk (együtt dolgozó, élő nőknél), annak érdekében, hogy annak kezdetét egymáshoz igazítsák.)
    Szaglórendszer: A szaglás ingerei zsírban oldódó illékony molekulák, mivel a szaglóreceptorokat zsírszerű anyag borítja.
    Szaglórendszer: orrüreg receptorai, agy egyes területei és az összekötő pályák.
    Amikor a receptorokok szaglórostjai (szaglóhámból kinyúló szőrszerű szerkezetek) egy illatanyag molekuláival érintkeznek, elektromos impulzus keletkezik -> ez a transzdukció.
    Az idegrostokon keresztül ezek a szaglógumóba, az agynak közvetlenül a homloklebeny alatti területére kerülnek; a szaglógumó viszont a halántékleben belsejében fekvő szaglókéreghez kapcsolódik. (Szag hosszú távú emléknyomait őrizzük – mert közvetlen összeköttetés van a szaglógumó és az agy bizonyos területei között.)
    Intenzitás és a minőség érzékelése: Szaglóérzékenységünk nagymértékben függ az illatanyagtól. Az abszolút küszöb akár a levegő 50 milliárdod része is lehet. Ez gyengének mondható, többi állathoz (pl. kutya) viszonyítva. Érzékenységünk viszonylagos hiánya nem a kevésbé érzékeny szagreceptoroknak köszönhető, sokkal inkább annak, hogy kevesebbel rendelkezünk belőlük. (ember 10millió receptor – kutya 1 milliárd)
    Egy egészséges személy mintegy 10-40 ezer szagot képes megkülönböztetni (nők jobbak benne) – minőség. A szaglásban sok különféle receptor vesz részt, kb. 1000 receptorfajta. Egy – egy receptor nem csak egy szagot kódol, hanem sok különböző illatra válaszolhat. Így a minőséget részben az idegi aktivitás mintázata is kódolhatja.
    Ízlelés: az ízérzékelés (intenzitás és minőség) mechanizmusa
    Íz meghatározói: anyag, genetikai örökség és múltbeli tapasztalat.
    Ízlelőrendszer: az ízlés ingeréül a nyálban oldódó anyagok szolgálnak. Az ízlelőrendszer a nyelven, a garaton és a szájpadláson elhelyezkedő receptorokat, egyes agyi területeket és összekötő idegpályákat foglal magában. A nyelv receptorairól beszélünk a továbbiakban. Ezek az ízlelőreceptorok a nyelv dudorain (az ízlelőbimbókon) és a szájban csoportokban fordulnak elő. Az ízlelőreceptorok végéből rövid, szőrszerű szervek nyúlnak ki, amelyek érintkeznek a szájban lévő oldatokkal. Az érintkezés elektromos impulzust eredményez -> ez a transzdukció. Ezek az impulzusok az agyba jutnak.
    Az intenzitás és a minőség érzékelése: A különböző ízingerekre való érzékenység a száj különböző részein más és más. A nyelv hegyén a sós és édes, oldalain a sós, a lágy szájpadláson a keserű ízekre vagyunk érzékenyek. A nyelv középső területén van egy érzéketlen terület, ide kell helyezni a rossz ízű orvosságokat. Az ízlelés abszolút küszöbe nagyon alacsony, az intenzitás különbségi küszöbe viszont elég magas (Weber-állandó 0,2 körül mozog).
    Minden íz leírható négy alapvető ízminőséggel (édes, savanyú, sós és keserű).
    Az ízlelőrendszer mind a specifikusan aktivált idegrostot, mind az idegrostok aktivációmintázatát használja az ízminőségek kódolásában.
    Nyomás-, hő- és fájdalomérzékelés: az érzékelés mechanizmusai, a fájdalom kapuelmélete
    A tapintást ma már legalább három különböző bőrérzékletnek gondolják: egyik nyomásra, a másik a hőmérsékletre, a harmadik a fájdalomra reagál.
    Nyomás: ingere a bőrre gyakorolt fizika nyomás. Néhány testrész hatékonyabb a nyomás érzékelésében: az ajkak, az orr és az orcák. (Legérzéketlenebb a nagylábujjunk.) A nyomásérzékelés erős adaptációs hatásokat mutat. (Barátunk kezét perceken keresztül szótlanul szorongatjuk, elveszítjük kezének érzékelését.) Ezek a passzív tapintások.
    Aktív tapintások: (más élményt kelt) a nyomásérzékelés mellett a mozgás érzékelését is igényli. (aprópénz, kulcsok, és más, zsebünkben vagy táskánkban tárolt apró tárgyak felismerése)
    Hőmérséklet: ingere a bőr hőmérséklete. A receptorok a bőr alatt elhelyezkedő, szabad idegvégződésű neuronok. A transzdukciós fázisban a hidegreceptorok a hőmérséklet csökkenésére, a melegreceptorok pedig a hőmérséklet emelkedésére reagálnak. Tehát a hőmérséklet különböző minőségeit elsősorban az aktivált receptor fajtája kódolja. (A hidegreceptorok nem csak az alacsony, de a nagyon magas hőmérsékletre (45 fok felett) is reagálnak. (A nagyon meleg inger mind a meleg-, mind a hidegreceptorokat aktiválja, s ez a forró érzetét váltja ki.)
    Fennmaradáshoz fontos, hogy érzékelni tudjuk a bőr hőmérsékletének változásait. (Alkalmazkodik a környezethez, ezért egy idő után a hideg medence vizét már nem érezzük annak.)
    Fájdalom: Fájdalomérzékelő rendszer: a fájdalom ingere bármely olyan intenzitású inger, amely szöveti károsodást okozhat. (Lehet nyomás, hőmérséklet, elektromos áram, vagy ingerlő vegyi anyag.) Ilyen ingerekre a bőrben kémiai anyagok szabadulnak fel, melyek magas küszöbbel rendelkező receptorokat ingerelnek. A receptorok speciális szabad idegvégződéssel rendelkező neuronok (legalább 4 fajta).
    Fájdalom fajtái: fázisos (sérülést követően azonnal, rövid, gyorsan nő és csökken), tónusos fájdalom (sérülés után tapasztalt tónusos fájdalmak közötti különbség, hosszan tartó, állandó mértékű is lehet). A kétféle fájdalmat az agyban külön idegpályák közvetítik.
    A fájdalom ingeren kívüli meghatározói: A fájdalom intenzitását és minőségét sokkal inkább befolyásolják a közvetlen ingeren kívüli tényezők (kultúra, személy attitűdje, korábbi tapasztalatok). A fájdalom legalább annyira a lélekre is tartozik, mint amennyire az érzékelőreceptorokra. (Indiai törzs beavatása isteni hatalom képviselőjévé – hátba kampók, azon keresztül húzzák városról városra, a végén azon lóg – nem érez fájdalmat.)
    A fentiekhez hasonló jelenségek vezettek el a fájdalom kapuelméletéhez (Melzak és Wall). Az elmélet szerint a fájdalom érzése nemcsak azt követeli meg, hogy a bőrben lévő receptorok aktiválódjanak, de azt is, hogy egy “idegi kapu” a gerincvelőben nyitva legyen és továbbengedje a fájdalmat az agy felé (a kapu akkor záródik, ha a gerincvelő egyes rostjai aktiválódnak). Mivel az idegi kaput az agyból lefelé küldött jelek zárják, a fájdalom észlelt erősségét a mentális állapot is befolyásolhatja, amint a horoghinta-szertartásban is.
    Idegi kapu: középagy egyik területe, a PAG. A PAG sejtjei olyan további idegsejtekkel állnak összeköttetésben, amelyek a fájdalomreceptorokból származó jeleket továbbító idegsejteket gátolnak. Amikkor a PAG sejtjei aktívak, a kapu zárva van, amikor viszont nem aktívak, akkor nyitva van. Az endorfin, amely a morfiumhoz hasonló módon csökkenti a fájdalmat, azt gondolják, hogy a PAG sejtjeire hatva zárják a fájdalom idegi kapuit. (Másik mód: sérült terület masszírozása enyhíti a fájdalmat, valószínűleg a kapu bezárása révén; akupunktúra fájdalomcsillapító hatása is hasonló)



    Észlelés

    Észlelés (percepció): az érzékletek integrációja tárgyak észleleteibe, melyeket a világban való tájékozódásra használunk. Az észlelés három fő funkciója: mintafelismerés (v. felismerés), lokalizáció (téri lokalizáció), perceptuális konstanciák

    I. Lokalizáció
    Ahhoz, hogy tudjuk, pontosan hol vannak a tárgyak, három dolgot kell tudnunk:
    1. Elkülöníteni őket (hol van a tárgy?) (alaklélektan, vagy Gestalt-pszichológia
    Kiemelve az alakot (figura-háttér jelenség), az egészleges kép szervezéséhez a perceptuális organizáció (észlelési szerveződés) elveit használjuk, azaz bizonyos csoportosítási törvényeket, melyek alapján építjük fel az egészleges képet (közelség, hasonlóság (T betű hasonló felépítésű testek közt nehezebb felismerni, hajlamosabbak vagyunk egy csoportba sorolni), zártság,..)
    2. Távolságészlelés (milyen messze van?) mélység a fontos
    A retina, a látás kiindulópontja egy kétdimenziós felszín. Képződő kép lapos -> hogy jól (3D) lássuk távolsági jelzőmozzanatokra van szükség
    Jelzőmozzanatok: - monokuláris (egy szemmel nézve is működő): relatív nagyság (egy kép hasonló, de különböző nagyságú tárgyakat mutat, úgy észleljük, hogy különböző távolságra vannak), takarás (a takaró tárgyat közelebbinek érezzük), relatív magassági helyzet (egy képen a magasabban elhelyezkedő tárgyat távolabbinak észleljük), lineáris perspektíva (párhuzamos vonalak összetartónak látszanak és távolodónak észleljük).
    (Mozgásparallaxis: vonaton utazunk, a közelebbi tárgyak gyorsan, a távolabbiak lassabban látszanak mozogni az ellenkező irányba. Ez a sebességkülönbség ugyancsak a tárgyak távolságának egy jelzéseként szolgál.)
    - binokuláris (mélység észlelése) (csak két szemmel nézve):
    A két szem egy kicsit eltérő szögből tekint a pontokra.
    binokuláris diszparitás ( a két szem által látott két kép egy kicsit eltér, ezeket összerakva egy háromdimenziós képet látunk), binokuláris parallaxis (a két szem két látótengelye közötti szög, tehát hogy összetartanak valamennyire)
    3. Mozgásészlelés (merre halad?)
    - valódi mozgás (ténylegesen mozgó tárgy): ha a mozgás relatív, azaz mintázott háttér előtt mozog, könnyű észlelni (takarja a hátteret), ha abszolút a mozgás, azaz nincs háttér, nehezebb
    Szelektív adaptáció: a mozgásérzékenység csökkenése a mozgás szemlélése közben. (Az észlelési érzékenységünk csökken a látott és az ahhoz hasonló mozgások iránt, de megmarad olyan mozgások iránt, amelyek iránya sebessége az előbbitől nagymértékben különbözik)
    Mozgási utóhatás: Ha néhány percen keresztül vízesést nézünk, majd a mellette lévő sziklára pillantunk, úgy fogjuk látni, mintha a szikla felfelé mozogna.
    - nem valódi mozgások (mozogni látunk valamit, ami valójában mozdulatlan):
    - indukált mozgás (rossz a viszonyítási alapunk, pl. a mellettünk álló vonat elindul, és azt hisszük, mi indultunk el)
    - sztroboszkopikus (Wertheimer – egy fénypontot felvillant a sötétben, majd néhány ezred másodperccel később egy másikat az előző közelében – mozogni látszik) mozgás (állóképek sorozata mozgásélményt kelt, pl. film)
    II. Felismerés
    Korai és késői szakaszokra bontjuk, Marr nyomán. Előbbi a tárgy primitív alkotórészeinek letapogatása (vonalak, élek, szögek) - ezeket az ún. kérgi vonásdetektorok végzik: (látókéreg sejtjei, egyszerű (akkor aktívak, amikor receptív mezőjükbe egy bizonyos irányú és helyzetű egyenes vetül)-komplex (egy bizonyos irányú élre érzékenyek, de nem igénylik, hogy az inger egy bizonyos helyen legyen a receptív mezőn belül)-hiperkomplex (megkövetelik hogy az inger egy bizonyos irányban álljon, és egy bizonyos hosszúságú legyen) sejtek).
    A késői szakaszban (megfeleltetési szakasz) történik a konkrét tárgyak felismerése, azaz kategóriához rendelése. A felismerésben általában megkülönböztetünk alulról felfelé- és felülről lefelé irányuló folyamatokat. Előbbinél azt, hogy mit is észlelünk, kizárólag az határozza meg, hogy mi az inger maga. Utóbbinál pedig a létrejött észleletet nagyban befolyásolják előzetes elvárásaink, motívumaink, a kontextus is.

    A figyelem szerepe az észlelésben
    Szelektív figyelem: az ingerek közötti válogatás, kiemelés folyamata
    Szelektív látás: a vizuális figyelem jelensége. A szem folyamatosan pásztázza a képet, letapogatva a részleteit (ide-oda figyelünk). E “pillanatfelvételek” aztán integrálásra kerülnek a perceptuális folyamatban, egy egészleges képpé (vonások egyesítése).
    Szelektív hallás: az akusztikus figyelem jelensége. Itt pusztán mentális eszközökkel válogatunk az ingerek között (mert az összes hanginger “keverve” van a térben). Koktélparti jelensége: a nem figyelt információból nagyon kevésre emlékszünk, ám ha fontos egy nem figyelt inger, “felkapjuk a fejünket” (mint egy koktélpartin, ha a szomszéd társaságban a nevünket emlegetik).
    Hogyan történik a szűrés?
    Korai szűrés hipotézis: az inger azelőtt kiszűrődik, mielőtt bekerülhetnek a rendszerbe
    Késői szűrés hipotézis: minden inger bekerül, és alapszinten feldolgozódik, majd kiválasztjuk a fontos ingereket, melyek további feldolgozás alá kerülnek.
    Mindkét hipotézist alátámasztják kísérletek is. Idegrendszeri alapjait is ismerjük ma már a figyelemnek (PET vizsgálatokkal feltárták a figyelmi folyamatokért felelős agyi területeket).
    Az agy két különböző rendszert használ a bemenetek közötti szelekcióban. Egyiket a téri viszonok vezérlik (figyelemnek egyetlen helyet kiválaszt) -> poszterior rendszer (hátsó fali lebeny és bizonyos kéreg alatti területek)


    III. Perceptuális konstanciák
    Perceptuális konstancia: a tárgyak viszonylagos állandónak látása, annak ellenére, hogy a megjelenő kép folyamatosan változik (megvilágítás, nézőpont, stb. függvényében). Oka: a tárgyakat mindig a környezetükhöz viszonyítva észleljük.
    Világosság- és színkonstancia: azon jelenségek, hogy egy bizonyos tárgy észlelt világossága és színe alig változik, még akkor is, ha a róla visszavert fény mennyisége és hullámhossza változik.
    Alak- és helykonstancia: azon jelenségek, hogy egy bizonyos álló tárgy észlelt mérete és helye alig változik, még akkor is, ha a retinális kép jelentősen változik alak és hely szempontjából.
    Nagyságkonstancia: azon jelenség, hogy a tárgyak méretét viszonylag állandónak látjuk, annak ellenére, hogy a tőlük való távolság változásának következtében retinális méretük változik. Nagyság-távolság invarianciaelv: tárgy észlelt nagysága = a retinakép nagysága × észlelt távolság (Emmert).

    Alvás és álom

     Alvásminták, szakaszok
    Öt szakasza van az alvásnak (l. 170. o.!) Négy “nem REM” és egy REM szakasz (elnevezés oka: közben a szemek gyors mozgásokat végeznek), ekkor az agy nagyon aktív (mint éberség alatt), de nem ébred fel a személy. Ekkor van az álmodás nagy része!
    (Ember becsukja szemét, ellazul –alfa hullámok; 1. Szakasz eltűnik az alfa-hullám, 2. Szakaszban alvási orsók jelennek meg (alfánál sűrűbb hullámok); 3. És 4. Szakaszt lassú delta-hullámok jellemzik (nehéz az alvót ekkor felébreszteni))
    Alvási szakaszok sorrendje: Rem-alvás, nem Rem-alvás (NREM). Váltakoznak: NREM-szakaszokkal kezdődik, több alvásciklusból áll, mindegyik tartalmaz REM- és NREM- szakaszokt.
     Alvászavarok.
    - inszomnia: az alvás mennyiségével vagy minőségével való elégedetlenség (gyakran csak azt gondoljuk keveset alszunk, mert csak az ébrenlét pillanataira tudunk visszaemlékezni, vagy álmodva is azt hisszük, hogy ébren vagyunk)
    - narkolepszia: kóros aluszékonyság: a személy bármikor elaludhat, nem tudja leküzdeni
    - apnoé: alvási légzészavar: alvás közben megáll az automatikus légzés
     Álomfejtés:
    Álom: olyan tudatmódosulás, amelyben az emlékezeti képek és a képzeleti képek időlegesen összekeverednek a külső valósággal
     Álomelméletek:
    Freud klasszikus elmélete: az álmok funkciója a vágyteljesítés. Ezek a vágyak látens (lappangó), szimbolikus formában jelennek meg az álomban, és így átalakulva manifeszt (nyílt) álomtartalomként jelennek meg (cenzúra hatására történik mindez). Ezt az átalakítást az álommunka végzi: a tudattalan tartalmak átkódolása elfogadható tartalmakká (álomszimbolika!)
    Újabb elméletek: Evans: Alvás alatt az agy off-line üzemmódban van, és azzal foglalatoskodik, hogy a nappal szerzett hatalmas információtömeget rendszerezze. Néha azonban on-line-ba kapcsol át, és ekkor a tudatos elme betekintést nyer az éppen zajló folyamatokba, és megkísérli értelmezni azokat úgy, mint nappal szokta – e folyamat eredménye az álom. Crick és Mitchison: Az álmodás nem egyéb, mint a hálózat napi tisztázásához szükséges random kisülések sorozata. A cél, hogy törlődjenek az előző nap téves kapcsolatai. Akkor ébredünk, ha a tisztítás befejeződött.

    Tanulás

    A tanulás a viselkedés viszonylag állandó megváltozása a gyakorlás eredményeképpen. Fajtái:
     habituáció: egy ingerhez való hozzászokás annak ismételt bemutatása következtében (megtanuljuk figyelmen kívül hagyni a nem fontos ingereket)
     klasszikus kondicionálás: az élőlény azt tanulja meg, hogy egy bizonyos eseményt egy másik követ (pl. csengőszót az étel – Pavlov klasszikus kísérlete)
     operáns kondicionálás: az élőlény azt tanulja meg, hogy egy adott válasz valamely egyedi következménnyel jár (pl. pedálnyomás az ajtó kinyílásával – Thorndyke kísérlete)
     komplex tanulás: a puszta együttjárások megtanulásán túl mást is tartalmaz, pl. problémamegoldási stratégiát, a környezet térképét (pl. belátásos tanulás – Köhler)

    Megközelítésmódok különböző pszichológiai nézőpontokból:
    Behaviorista: hangsúly a külső ingereken és válaszokon, jutalmakon és büntetéseken
    Kognitív: a legfontosabb a tanulásban az, amit az élőlény tud (mentális reprezentáció)
    Biológiai: arra mutat rá, hogy a különböző fajokra más-más tanulási mechanizmusok jellemzőek

    Klasszikus kondicionálás: Pavlov klasszikus kísérlete (kutya)
    Fényjelzést étel követ. Először csak a kaja megkapása után nyáladzik. A nyáladzás feltétlen válasz (UCR), amely nem igényel tanulást, a húspor feltétlen inger (UCS). Az eljárást sokszor megismételik, a kutya már a fényjelzésre is nyáladzik, megtanulta a kapcsolatot. A nyáladzás most feltételes válasz (CR), míg a fényjelzés feltételes inger (CS).
    A feltételes inger és a feltétlen inger minden párosítását próbának nevezzük. Amikor a kísérleti alany megtanulja a két inger közti kapcsolatot, a kondicionálás tanulási fázisát alkotják. Ebben a szakaszban a feltételes inger (fényjelzés) és a feltétlen inger (étel) ismételt párosítása megerősíti a kettő közti kapcsolatot. Ha ez nem erősödik meg a válasz fokozatosan csökkeni fog, kioltás.
    Másodlagos kondicionálás: ha a kutyának fényjelzéssel továbbra is kaját adunk, de mellé a kutya gyakran fényinger mellé hangingert kap (kaját nem), akkor is kiváltódik a feltételes válasz.
    Operáns kondicionálás: “Aktívabb” formája a tanulásnak, mert az élőlény egy új választ tanul, mégpedig egy olyan választ, melynek pozitív következménye lett. Thorndyke, Skinner kísérletei (macska, patkány, galamb) : dobozba patkán, csak pedál van és esetleg fény világítja a pedált. Kezdetben véletlen rálépeget, majd amikor étel galacsin megy a tálba a pedál lenyomását követően, a pedálnyomkodás drámaian megnő. Ez úgyanúgy kioltható, mint a klasszikus kondicionálásnál. Diszkriminációs kisérlet: olyankor adagolja az ételt, ha a patkány azalatt nyomja meg a pedált, amíg a lámpa ég, tehát szelektív megerősítéssel. A lámpa fénye itt a diszkriminációs inger, amely szabályozza a választ.
    Formálás: Azt a technikát, amely csak azokat a válaszokat erősíti meg, amelyek találkoznak a kutató elvárásával és minden egyebet kiolt, formálásnak nevezzük.
    Effektus törvénye: a legalkalmasabb válasz fennmaradását hirdeti, miszerint a véletlenszerű cselekvések közül csak azokat válogatja ki, amelyeket pozitív következmény követ.
    Mindkét kondicionálásra igaz, hogy:
    - megerősítés szükséges a tanuláshoz
    - generalizáció és diszkrimináció jellemzi (a feltételes válasz összekapcsolódik egy bizonyos ingerrel, akkor más hasonló ingerek is kiválthatják ugyanezt a választ – c hang –ra érzelmi reakció, egy kicsit magasabb és mélyebb hangokra is érzelmi reakciót produkál, minden további kondicionálás nélkül. generalizáció. A diszkrimináció ennek ellentéte, azaz a különbségekre adott válasz.)
    - biológiai korlátai vannak (nem minden faj képes mindent megtanulni) (Etológusok fedezték fel. Elsősorban a veleszületett viselkedést vizsgálják, és azt feltételezik, hogy a tanulást szigorúan behatárolja az állat genetikai öröksége.) Legjobb bizonyítékok a kondicionálás korlátaira: ízelkerülés (patkány vanília oldatból iszik, megmérgeződik, meggyógyul, újra kapja az oldatot, kerüli.)
    (jutalmazásos, meneküléses tanulás)
    - magyarázható klasszikus (behaviorista) és modern (kognitív) szempontból is (időbeli eltérés kicsi legyen a CS és az UCS között-. (kontiguitás) A CS megbízható bejóslója lesz az UCS megjelenésének
    Rescorla-Wagner-modell: mekkora kondicionálás jön létre egyes próbákban, az attól függ, hogy mennyire meglepő a feltétlen inger (UCS), ami meg azon múlik, hogy mennyire kapcsolódott össze az UCS a lehetséges feltételes ingerekkel (CS).

    Komplex tanulás: Túl a puszta asszociációk (együttjárások) kialakításán, bonyolultabb mentális reprezentációk kialakítása (pl. környezet térképe, az okság fogalma, stb.).
    Fajtái: kognitív térkép: mentális alaprajz (patkány az útvesztőben megtalálja a kaját, úgy hogy azokba a folyosókba nem megy be újra, ahol már járt), a környezetünk leképeződése a fejünkben,
    belátásos tanulás: főként a magasabb rendű fajok – Köhler: csimpánzok (bizonyos dolgok “együtt látása”, a mentális reprezentációk kombinációja). Van három döntő jellegzetessége a csimpánzok problémamegoldásának: a hirtelenség, az egyszer felfedezett megoldás későbbi hozzáférhetősége és átvihetősége hasonló szituációkra. (Mentális próba – szerencse folyamatot tükröznek, nem úgy, mint Skinner, vagy Thorndyke kísérletei.)
    Köhler eredménye arra utal, hogy a komplex tanulásnak gyakran két fázisa van: a kezdő fázisban problémamegoldást használunk, a másodikban a megoldást az emlékezetben tároljuk, és előhívjuk, amikor hasonló problémával szembesülünk.
    - Az ingerek és az események közötti kapcsolatok nem tökéletesen bejósolhatóak!!!
    Nem létező, de kézenfekvő kapcsolatok (pl. nagy száj a gondoskodás utáni vággyal társul) kapcsolatokat álasszociációknak nevezzük.

    A tanulás neurobiológiai alapjai: nem létezik tanulási központ.
    Az idegimpulzus végigfut a küldő sejt axonján, az az axonvégződéseket neurotranszmitterek kiválasztására serkenti, amelyeket aztán a fogadó idegsejt receptorai vesznek fel. Ezt nevezzük szinapszisnak.
    1. A szinapszis valamilyen szerkezeti változása alkotja a tanulás idegi alapját és 2. Ennek a szerkezeti változásnak a hatására a szinapszis hatékonyabbá válik
    Különféle tanulásformákat különféle szerkezeti változások alapozhatják meg (pl. szinapszis mérete változik, vagy új szinapszisok jönnek létre stb.).
    . (Egy nyúl idegsejtjeit tüzelik, aktivitásnövekedés az agyának számos területén megfigyelhető, ami hónapokig fennmaradt – hosszú távú áthangolásnak nevezik)
    Szenzitizáció: az élőlény egy olyan gyenge ingerre adott válaszát erősíti fel, amelyet egy fenyegető vagy fájdalmas inger követ.

    Emlékezet
    A memória osztályozásai
    Szakasz szempontú:
    tárolás kódolás előhívás
    Bemenő fizikai jelek az információ az információ
    Átalakítása olyan repre- megőrzés visszanyerés
    zentációba, melyet
    a memória elfogad

    Típus szempontú:
    A megőrzés időtartama szempontjából: rövid távú és hosszú távú memória
    A megőrzött információ tartalma szerint: explicit (tények) és implicit (készségek) memória. Előbbiben epizodikus (saját élmény) és szemantikus (jelek, jelentések közti viszony)rész

    A rövid és hosszú távú memória jellemzői:
    Rövid távú memória Hosszú távú memória
    KÓDOLÁS
    Akusztikus kód: ismételgetés (verbális anyagnál jó)
    Vizuális kód: látvány raktározása (képi anyagnál jó)
    E két buffert (akusztikus és vizuális) egy központi végrehajtó hangolja össze.(agy különböző részeiben található a két buffer(akusztikus és vizuális-téri buffer))
    Eidetikus emlékezet: olyan képesség, hogy nagyon élénk, sokáig megmaradó képet raktározzon el a személy (főleg gyerekeknél) Szemantikus kód: jelentés kódolása (ez a leggyakoribb, de van akusztikus és vizuális kódolás itt is); az értelmes kapcsolatok kialakítása az anyagban segíti a kódolást (anyag szervezése
    TÁROLÁS
    Kapacitása korlátozott 7±2 egység (ez a memóriaterjedelem) A tömbök mérete növelhető, száma nem (max. 80 szám, ebből 12 egy tömbben) Kapacitása elméletileg korlátlan (tehát sosem “telik be”) (felejtés…(elektrokonvulzív terápia) A konszolidált emlékekben a hippokampusz fontos szerepet tölt be, egyfajta vonatkoztatási rendszert valósít meg, összekapcsolva az emlékek különböző elemeit.)
    Időtartama: néhány másodperc
    Tömbösítés: a megjegyzendő elemeket a hosszú távú memóriában tárolt információ segítségével értelmes, nagyobb egységekbe rendezzük Időtartama: elvileg egy életen át.
    Az emléknyom megszilárdulása a konszolidáció (hippokampusz és amygdala játszik fontos szerepet)
    Felejtés: mivel a kapacitás korlátozott, az újonnan érkező információk kiszorítják a régieket (kiszorítás) Felejtés: ha nem konszolidálódott egy emléknyom
    ELŐHÍVÁS
    Szeriális keresési folyamat az előhívás, azaz az elemek egyenként vizsgálódnak meg, minél több információ van a rövid távú memóriában, annál több időt igényel a keresés
    Elemenként 40 ezred másodperces sebességgel működik ez a keresés. Keresési folyamat itt is az előhívás, előhívási támpont segítségével könnyebb a keresés (felismerés könnyebb, mint felidézni)
    Kódolás és előhívás közti kapcsolat: szervezés, kontextus (ugyanaz a hely, ha nem lehet, akkor mentálisan felidézzük)
    Felejtés: akkor beszélhetünk róla, ha kiszorult az információ vagy elhalványult Felejtés: az előhívás zavara, nem “ugrik be” az emlék, interferencia: egymást zavarják az emléknyomok. Vannak érzelmi tényezők is. (villanófényemlékek trauma által)

    Kettősmemória modell:
    Ismételgetés
    ↓─────────────┐
    rövid távú memória hosszú távú memória
    bejövő információ  átvitel
    kiszorítás

    Emlékezet fejlesztése: tömbösítés, mnemotechnikai rendszerek (helyek módszere (helyekhez köztjük a tárgyakat), kulcsszó módszer (curtain = függöny. Curtain kiejtése körtn, ami a körte szóra hasonlít, így ha elképzelünk egy körte mintás függönyt, könnyebben megjegyezzük.), feldolgozás és kódolás (minél mélyebben dolgozzuk fel a megtanulandó tételeket, annál többre emlékezünk belőlük.), kontextus és előhívás (ugyanaz a hely, ahol a tanulás történt, ott legyen a felidézés is, ha ez nem lehetséges, mentális módon felidézzük), szervezés (kódolás közben szervezzük a gondolatokat, ez segíti a későbbi előhívást), előhívás gyakorlása, PQRST-módszer (1 előzetes áttekintés, 2. Kérdés, 3. Olvasás, 4. Felmondás, 5. Ellenőrzés.).

    Explicit memória: múltbeli események tudatos előhívását megalapozó emlékezeti folyamat (epizodikus (személyes élmény), szemantikus (jel, jelentés kapcsolat)
    Implicit memória: az emlékezés nem tudatos módon jelenik meg . Fajtái:
    - készségek (biciklizés, cipőfűző bekötése)
    - előfeszítési hatás (a tárolt információ könnyebb hozzáférhetősége az előzetesen bemutatott inger következménye)
    - kondicionálás (pl. a nyál összefut a szánkban a “citrom” szóra, mert emlékszünk a savanyúságára)
    - nem asszociatív jelenségek (habituáció - hozzászokás: pl. nem halljuk az óra ketyegését, mert emlékszünk, hogy ez egy ismerős inger)
    Amnéziás betegek (az emléknyomok részleges elvesztése) vizsgálata bizonyította a kétféle memória létezését.
    (Anterográd amnézia: új információk elsajátítása, napi eseményekre történő emlékezésnek nagymértékű képtelensége.
    Retrográd amnézia: azon események felidézésének képtelensége, melyek a sérülés vagy betegség előtt történtek)

    Konstruktív emlékezet
    Az emlékezés egy aktív, konstruktív folyamat. Nem egyszerűen felidézünk valamit, hanem megkonstruáljuk az emléknyomot. Ha valamire nem emlékszünk, megpróbáljuk kitalálni, tehát hozzáadunk a történethez. Nem mindig tudatosan tesszük, egyszerűen abból fakad a jelenség, hogy szeretnénk értelmes képet adni a világról. Az emlékezet tehát sokszor túlmegy az eredeti információn. Hogyan?
    - Egyszerű következtetések hozzáadása: gyakran az eredeti információban nem szereplő következtetéseket vonunk le, és ezeket eltároljuk az információval együtt.
    - Sztereotípiák: emberek egy bizonyos csoportjára vonatkozó következtetéscsomag. Eleve torzítja az észlelést, mert ha valakit besorolunk, elvesznek egyéni tulajdonságai, és azt feltételezzük róla, hogy olyan, mint amilyennek a csoportot gondoljuk, amelybe tartozik. Az emlékezetnél is működnek: szelektívvé teszik az információt, amit előhívunk. (Pl.: egy hallgató, aki hasonlít a skandináv külsejű emberekre, hajlamosak vagyunk az ő tulajdonságaival felruházni (szőke haj, kék szem, izmos, hosszúcsontú), ez komoly torzítást eredményezhet, akár ha legközelebb találkozunk az illetővel, esetleg fel sem ismerjük)
    - Sémák: Emberek, tárgyak, események, helyzetek mentális reprezentációi. Ugyanúgy működnek, mint a sztereotípiák. (Pl. István és Ede moziba mentek -> elképzeljük a mozi szó hatására, hogy jegyvásárlás, film stb.)

    7., Gondolkodás

    Fajunk legnagyobb teljesítménye, hogy képesek vagyunk bonyolult gondolatok megfogalmazására és közlésére. A gondolkodás úgy jellemezhető, mint az agy nyelve.
    Az egyik gondolkodás a lelki fülünkkel hallott mondatok megformálása: propozicionálás
    A másik a képzeteknek a lelki szemeinkkel látott vizuális képek megfomálása: képzeleti gondolkodás
    A harmadik a mentális mozdulatoknak felel meg: motoros gondolkodás.
    Fogalmak és kategóriák
    Fogalom: a dolgok egy teljes osztályát jelöli (pl. kutyák), és mindazon tulajdonságokat, melyeket ehhez az osztályhoz kapcsolunk (szőrös, négylábú, ugat, stb.) A világot kezelhető egységekre bontják. Kognitív ökonomiát biztosítanak azáltal, hogy a világot kezelhető egységekre bontja.
    Kategorizáció: a tárgyak bizonyos fogalomhoz rendelése. E kategória előre jelzi adott fogalomhoz tartozó tárgy tulajdonságait (hogy szőrös, négylábú, stb.). Lehetővé teszi a közvetlenül nem észlelt információk előrejelzését.
    Prototípus: a fogalom legjobb példányának leírása. Az a prototípus ami általában eszünkbe jut, amikor a fogalomra gondolunk.
    Mag: azon kritikus tulajdonságok együttese, mely a fogalom meghatározása szempontjából diagnosztikus értékűek, elengedhetetlenek (ugat és házat őriz)
    A prototipikus tulajdonságok nem kiugró jellegűek, ugyanakkor nem biztos mutatói a fogalomba tartozásnak, míg a magbeli tulajdonságok diagnosztikus értékűek a tagsági viszonyra nézve. Klasszikus fogalom esete , ha a tárgy rendelkezik a magbeli tulajdonságokkal, az életlen fogalom esete, pedig amikor a fogalom rendelkezik a prototípusbeli tulajdonságokkal. A tipikusságot erősen befolyásolja a kategorizáció.
    Fogalmi hierarchiák: lehetővé teszi, hogy a fogalom bizonyos tulajdonságait kikövetkeztessük akkor is, ha azok nem kapcsolódnak közvetlenül a fogalomhoz. A fogalmak bizonyos – alá-fölérendeléseket tartalmazó – kapcsolatrendszere (kutya-emlős-gerinces-állat). Minden hierarchiának van egy alapszintje, mely optimális a megkülönböztető tulajdonságok szempontjából (nem túl általános, de nem is veszünk el a részletekben). Minden hierarchiának van egy alapvető osztályozási szintje, vagyis preferált. Az az alapszint, amelyen a legtöbb megkülönböztető értékű tulajdonság van. A legfelső szinten van a legkevesebb.
    Fogalomelsajátítás:
    Egy fogalmat kétféle módon lehet elsajátítani: vagy mások tanítják, hogy mit jelent, vagy tapasztalati úton.A gyermekek csak 10 éves koruk után váltanak át a prototípusi megkülönböztetésről a magra, mint a fogalmi döntések végső kritériumára.
    -példánystratégia: ha egy ismert példával találkozunk, bevesszük azt az adott fogalom példatárába (mentálisan reprezentáljuk, pl. pulikutya). Később az új elemeket a már meglévőekéhez hasonlítjuk, eldöntendő, ide tartozik-e vagy sem (pl. csivava).
    - hipotézis-ellenőrzés: a fogalom ismert példányait megvizsgálva keressük a közös tulajdonságokat. Ezután az új példányokat e “fogalomtárral” vizsgáljuk, és megtartjuk e tárat, ha helyes döntéshez vezet, és átalakítjuk, ha téveshez.
    A fogalomtanulás felülről lefelé irányuló stratégiájátban az emberek előzetes irmereteiket a megismert példányokkal együtt használják a fogalom kritikus tulajdonságainak meghatározásában.

    Kategorizáció: a világban található dolgok csoportosítása közös tulajdonságaik alapján
    Klasszikus nézet Természetes nyelvi kategorizáció
    Egyértelműek Kategóriák határai Életlenek
    Egyenértékűek Fogalmi osztály tagjai Nem egyenértékűek (tipikusabb-kevésbé tipikus kategóriatagok)
    Nincsenek Köztes esetek Vannak (nem “minden vagy semmi” alapon működik)

    Fogalmak kombinációja: kijelentésszerű gondolatokba kombináljuk őket (a kutyák veszélyesek lehetnek), ez az első lépés a komplex gondolkodás irányába. Az egyik általános szabály szerint propoziciókat, kijelentéseket úgy kapunk, hogy egy személyt vagy tárgyat és egy leírást tartalmazó fogalmat kapcsolunk össze egymással: a leírást nevezzük állítmánynak, a személyt vagy tárgyat pedig alanynak. Az állítmány bizonyos esetekben tulajdonság, állapot vagy valamilyen cselekvés. A kijelentések összekombinálásának bonyolultabb módja, amikor egy kijelentést egy másik részévé teszünk, vagy amikor az egyiket beleillesztjük a másikba. Amikor következtetni próbálunk, akkor a gondolatmenetek gyakran az érvelés formáját tölti ki, melyben az egyik kijelentés egy tézis vagy következmény (konklúzió), melyhez el szeretnénk jutni. A többi kijelentés a tézis alátámasztói, vagyis konklúzió premisszái.

    Következtetések
    Induktív: bizonyos előfeltevések (premisszák) alapján levont valószínű következmény (konklúzió) Valószínűtlen, hogy a következtetés hamis, ha a premisszák igazak.
    - logikai szabályok: valószínűségelméleten alapszik. A gyakoriság szbályát alkalmazza, mely szerint annak a valószínűség annál nagyobb annak hogy valami egy osztály tagja, minél több tagja van az osztálynak. A konjukciós szabály, az amikor egy kijelentés valószínűsége nem lehet kisebb, mint e kijelentés más kijelentéssel vett együttes valószínűsége. A legtöbb ember ezekre támaszkodik, amikor a szabályokat explicitté tesszük.
    - Heurisztikák: A hasonlósági heurisztika alkalmazása azt is megmagyarázza, hogy miért tekintenek el az emberek a gyakoriság szabályától. Az oksági heurisztika az emberek egy helyzet valószínűségét a helyzetben szereplő események közti oksági kapcsolatokra alapozzák. Nagy számok törvénye.
    Deduktív: bizonyok előfeltevések (premisszák) alapján levont igaz következmény (konklúzió). Az érvelés következménye nem hamis, ha a premisszák igazak.
    - logikai szabályok:
    - más szabályok és heurisztikák: gyakran a kijelentések tartalmára is következtet. Pragmatikus szabályok, melyek nem olyan elvontak és jobban illeszkednek a mindennapi élethez, ilyen az engedély szabály. Heurisztikák, olyan gyors eljárások, melyek könnyen és gyorsan alkalmazhatóak, de nem szükségszerűen helyes válaszokat adnak. Egy konkrét leképezést, mentális modellt alakítanak ki.

    Nyelv és kommunikáció
    A gondolatok közlésének elsődleges eszköze a nyelv.
    A nyelv két fontos használata:
    - Produkció: (gondolat – hangok): felülről lefelé irányuló folyamat
    - Megértés: (hangok-szavak-jelentés-kijelentés): alulról felfelé építkező folyamat
    A nyelv különböző szinteken szerveződött, és produktív ( a szabályok lehetővé teszik, hogy az egyik szinten meglévő egységeket sokkal nagyobb számú egységbe kombináljuk a következő szinten.)
    Nyelvi szintek, egységek, folyamatok
    Mondatprodukció

     Mondategységek (alany, állítmány) Mondatmegértés


    Szavak és jelentéshordozó egységek (morfémák)
    Beszédhangok (fonémák)
    Összetett, többszintű rendszer a nyelv
    Nyelvi egységek:
    - beszédhang: a beszéd során ajkunkat, nyelvünket, szájunkat s hangszalagjainkat használjuk sokféle fizikai hang előállítására. A magyarban 40 fonéma van. A fonémák megfelelő kombinációjából szavak lesznek.
    - Szavak: legkisebb nyelvi jelentést hordozó egység. Szuffixumok a toldalékok (-ás), prefixumok az előtagok (ki-). Legfontosabb jellegzetességük a jelentésük, úgy tekintjük, mint fogalmat. Vannak kétértelmű szavak.
    - Mondategység: mondatokat és szószerkezeteket jelentenek. Főnévi csoport, amikor főnév, igei csoport amikor ige adja az állítmányt.

    A nyelv fejlődése:
    Fonémák és fonémakombinációk: A gyerekek születésük után képesek minden nyelv különböző fonémáihoz tartozó hangokat megkülönböztetni, ezt egy éves korukra elvesztik, de egy éves korukra megtanulják, melyek az ő nyelvük fonémái. Megtanulják kombinálni a fonémákat szavakká.
    Szavak és fogalmak: 1 éves körül elkezdenek beszélni. 1-2,5 éves gyerekek kiterjesztik szavaikat a közel eső fogalmakra (pl.: kutya a tehén és a ló is)
    Mondatok: 1,5-2,5 körül mondategységeket alkotnak. A kétszavas mondatok távirat jellegűek.
    Tanulás folyamata:
    Utánzás és kondicionálás: A felnőtteket utánozva tanulnak meg mondatokat, de ez nem lehet alapvető mechanizmus a mondatprodukció és a mondatmegértés elsajátításában. A kondicionálás által sajátítják el a nyelvet, akkor a felnőttek jutalmazzák őket.
    Hipotézis-ellenőrzés: Hipotéziseket állítanak fel egy-egy nyelvi szabály meglétéről, ellenőrzik ezeket és megtartják, ha beváltak. Ilyen műveleti elv például a tárgyrag “t” és eggyől lesz jégt. Nagyszámú asszociációk közötti kapcsolat megtanulása lehet amik konnekcionista hálózatokban valósulhatnak meg.

    Veleszületett tényezők: Nyelvi tudásunk velünk született, de ennek kérdései: gazdagsága (házilagos gesztusok), kritikus periódusok(könnyen sajátít el nyelvet 13 éves koráig idegen akcentus nélkül) és az egyedülállóság.

    A nyelvelsajátítás menete, szakaszai:
    Preverbális szakasz: a beszédmegértés megelőzi a beszédprodukciót
    Egyszavas kijelentések szakasza: holofrasztikus szakasz (túláltalánosítás, túlságos diszkrimináció)
    Távirati beszéd: telegrafikus beszéd, szótári robbanás
    Fokozatos gazdagodás és bonyolódás: mentális lexikon életünk végéig, nyelvtan, szintaxis 7 éves korig
    Kritikus periódus: 2-10 éves kor (idegrendszeri érettség + környezet)

    A nyelvelsajátítás folyamatai:
    - empirista típusú magyarázatok: tabula rasa?
    - nativista magyarázatok: Chomsky – nyelvi modul autonóm, független más megismerő folyamatoktól
    - kognitív alapú magyarázatok: Piaget – nyelvi képesség + más megismerő folyamatok együtt fejlődnek
    - társas alapú magyarázatok: Vigotszkij: a beszédmegnyilvánulásoknak is kommunikatív funkciója van

    Képzeleti gondolkodás
    A képzelet ugyanolyan reprezentációkat és folyamatokat érint, mint az észlelés. Azok a mentális műveletek, melyeket ezekkel a képzetekkel végzünk, analógok azokkal a műveletekkel, melyeket valódi látott tárgyakkal végzünk (pl. a szobát ugyanúgy tapogatjuk le lelki szemeinkkel, mint ahogy a valódi szobát a szemünkkel).
    A legújabb kutatásokban agytérképező eljárásokkal is kimutatták, hogy az észlelésben részt vevő agyterületek a képzeletben is szerepet játszanak.
    A képeken végzett mentális műveletek analógok a valódi látott tárgyakkal végzett műveletekkel (pl. mentális forgatás, elrendezés elemeinek letapogatása)

    Problémamegoldás
    Sok ember számára a problémamegoldás egyenlő a gondolkodással. A problémamegoldás során egy cél felé haladunk, de nincsenek kész eszközeink ennek elérésére. A célt fel kell bontanunk alcélokra, s azután ezeket az alcélokat további alcélokra, amíg meg nem találjuk a kielégítő eszközt.

    Mi a probléma?
    - rosszul definiált probléma
    - jól definiált probléma
    - belátásos probléma

    Mi késztet gondolkodásra?
    - kapott probléma
    - gondolkodás: szellemi öröm
    Stratégiák:
    - különbségcsökkentés: olyan alcélokat állítunk fel, amelyeket elérve közelebb kerülünk a célhoz
    - cél-eszköz elem: a pillanatnyi állapotot és a célt akképp hasonlítjuk össze, hogy a legfontosabb különbséget találjuk meg közöttük, e különbség kiiktatása lesz a legfontosabb alcélunk
    - visszafelé haladás: a céltól való visszafelé indulás

    Probléma leképezések: A problémamegoldás nem csak attól függ, hogy részeire tudjuk e bontani, hanem a leképezés módjától is. Vannak problémák melyek megoldhatók propozíciók és képzetek alakítása által is.
    A szakértők rövidebb idő alatt oldanak meg adott problémákat, mint a kezdők, mivel nekik nagyobb gyakorlatuk van.

    Klasszikus arisztotelészi logika: szillogizmus (2 premissza, konklúzió)
    Tudunk logikusan gondolkodni, de nem mindig
    Deduktív gondolkodás: általános → egyedi
    Induktív gondolkodás: egyedi → általános (fogalomalkotás, szabályfelismerés)
    Analógiás gondolkodás
    Alkotó problémamegoldás:
    Előkészítés: információgyűjtés, megoldási próbálkozások, kudarcok
    Inkubáció: a probléma félretevése, percektől akár évekig is tarthat
    Belátás: aha-élmény, heuréka; gátló tényező (rögződés, fixáció egy adott megközelítéshez, félrevezető mozzanatok fontosnak értékelése, tudatküszöb áttörése, segítő ingerek) oldódása
    Kidolgozás

    8., Alapvető motívumok

    Motiváció irányt ad a viselkedésnek és energetizálja azt. Az alapvető motívumok nem tanultak, az egyén önfenntartási szükségletei elégíti ki, ilyen az éhség, szomjúság, a biológiailag megalapozott társas szükségletekkel összefüggő motívumok a szexuális és anyai viselkedés, és végül a kiváncsiság.
    A motiváció alapfogalmai
    Ösztön: fajspecifikus, komplex magatartásmintázat, veleszületett és előre programozott, a kiváltó ingerek hatására lezajló viselkedés (Freud ösztönfogalma a mai drive-fogalommal azonos)
    A motiváció meghatározója a drive: energetizáló tényező, szükségleti állapot
    Hull: drive, incentívek, szokások a motiváció meghatározói; elsődleges és másodlagos drive
    Általános motivációs állapot: Yerkes-Dodson-törvény: drive-teljesítmény között fordított U alakú összefüggés (optimális arousal és a feladathelyzet összefüggése – alacsony arousal – bonyolultabb feladat, magas arousal – egyszerűbb feladat)

    Az alapvető motívumok
    Homeosztatikus motívumok (Cannon – homeosztázis – szervezet élettani és pszichológiai egyensúlya)
    Homeosztázisnak nevezzük a szervezet azon törekvését, hogy a változó külső környezettel szemben megőrizze belső környezetének állandóságát. A szükséglet az ideális értéktől való fiziológiai eltérés, annek pszichológiai megfelelője a drive.
    • Hőmérséklet-szabályozás: a hipotalamusz a termosztáthoz hasonlóan szabályozza a test hőmérsékletét
    • Szomjúság: fennmaradásunk egyik alapvető eleme a víz. A testünk nagy részét víz alkotja ( a sejteken belül az intracelluláris folyadék, a sejteken kívül extracelluláris folyadék)Ozmózis: az intacelluláris folyadék vesztése, amikor a sejten kívüli folyadék nátriumkoncentrációja nagyobb, mint a sejten belül, ezt az ozmoreceptorok szabályozzák, ami atidiuretikus (ADH) hormon felszabadulása “mozgat” meg. A vese által kiválasztott renin angiotenzint választ ki, ami szomjúságot okoz. A telítődésérzékelők a gyomorban lévő ozmoreceptorok, melyek leállítják az ivás mechanizmusát.

    Éhség:
    Az evés külső jelzőingere lehet az étel látványa és illata. Az evés beindításához autómatikusan “figyelünk” a testünkben tárolt tápanyagok, pl.:glükóz, aminosavak, zsírok mennyiségére, és ha azok a kritikus szint alá csökkenek akkor érzünk motivációt az evéshez Az evést akkor fejezzük be, amikor a telítődést jelő receptorok jeleznek.
    Táplálékfelvétel: éhségérzet (máj, nyúltvelő, hipotalamusz laterális része) a glükóz esetében vagy beindulnak a fiziológiai és viselkedési kiigazítások, vagy a máj bocsájt glükózt a véráramban az általa tárolt mennyiségből., szociális tényezők
    Jóllakottság: a telítődésérzékelők jelzik az agynak hogy a tápanyagok úton vannak az evés leállítható. Ezek az érzékelők a szájban, a garaton, majd gyomor, nyombél stb. vannak. Hipotalamuszban integrálódnak a telítődési és az evési rendszerek. A hipotalamusz fontos részei a laterális, ahol az éhség központ van (LH-szindróma, itt nem eszik, majd elpusztul) és ventromediális, ahol a telítődési központ van (VMH-szindróma, először zabál, majd a felhízás után csökkenti táplálékát és fenntartja a túlsúlyt) része. , A hipotalamusz e két része ellentétesen hat a testsúlyának stabilizációs pontjára. patkóbél: kolecisztokinin

    Kövérség és soványság:
    Kövérség: a testsúlyának lealább 30%-val nehezebb a magaságának és testfelépítésének megfelelő értéktől. Összetett tényezők határozzák meg: genetikai, anyagcserei, táplálkozási, pszichológiai, szociológiai és környezeti tényezők. Két fontos tényező határozza meg: örökletes tényezők (zsírsejtek száma, mérete (ez határozza meg a stabilizációs pontot), anyagcsere sebessége); és a kalória felvétel (pszichológiai tényezők: a tudatos önmérséklet összeomlása, érzelmi felfokozottság, a külső jelzésekre való érzékenység)
    túlzott evés: egyik fő oka a tudatos önmérséklet összeomlása, másik oka az érzelmi felfokozottság (feszült helyzetben többet esznek), és a külső jelzésekre való érzékenység (az éhség külső jelzőingereire érzékenyebbek)
    Fogyókúra : korlátainak egyik reakciója, hogy a kevés táplálék után túlzott evés alakul ki, a másodikaz ételmegvonás lassítja az anyagcserét ami súlygyarapodáshoz vezet,
    Súlyszabályozás: új étkezési és mozgásbeli stílust vesznek fel az emberek
    Anorexia: szélsőséges mértékű önszándékú fogyás jellemzi, tagadja, hogy bármi problémája lenne, torzult testképek jellemzik. Okai: személyiségi, társas normák, fiziológiai folyamatok
    Bulimia: a zabálások ismételten visszatérő epizódjai jellemzi, amit az étel eltávolításának kísérletei követnek (hányás, hashajtók). Okai: személyiségi, biológiai és társadalmi tényezők.

    Szomjúság: ozmometriás, volumetriás szomjúság (hipotalamusz – ozmoreceptorok, vese: renin-angiotenzin, szív: baroreceptorok)
    Hőmérsékletszabályozás: hőszabályzó mechanizmus – hipotalamusz preoptikus területe (alvás-ébrenlét ciklusok szabályozása is)
    Ürítés, légzés, test integritásának védelme (pl. fájdalom)

    Szexualitás, utódgondozás motívuma: hormonális, idegrendszeri, pszichológiai, társadalmi tényezők által meghatározottak

    Felnőttkori szexualitás:
    Olyan motívum, mely közösek az emberekben és az állatokban. A szexualitás és az anyai viselkedés motívumok társas motívumok.
    Hormonális szabályozás: a pubertás korban létrejövő változásokért a gonadotrop hormonok felelnek. Ezek célszervei az ivarmirigyek. Nőknél: folliculusstimuláló (gonadotrop) (FHS) tüszőérés, ösztrogént termel, és a luteinizáló hormon (LH) (gonadotrop) eredményezi az ovulációt ami folytán progeszteron termelődik. Férfiaknál intersticiális sejteket stimuláló (ICSH) (gonadotrop) ami androgén temelést vált ki, itt a tesztoszteron felel a külső nemi jellegeknél, míg a nőknél az ösztrogén. Az embereknél a szexuális késztetést nem csak a hormonok szabályozzák.
    Idegi szabályozás: gerincvelői refleksz, a merevedés, csípőmozgás, ejakuláció, vagina nedvesedése. A szexuális késztetés és viselkedés szabályozásáért elsősorban az agy a felelős.
    Korai tapasztalatok: szexuális perverziók, vagy más szóval parafíliák.
    Kulturális hatások: az incesztet (családon belüli szexuális kapcsolat) szinte minden kultúra tiltja.
    Homoszexualitás: akiket szexuálisan saját nemüket tartják vonzónak. Férfihomoszexualitás abból eredhet, hogy a fiú édesanyjával azonosul.

    Korai szexuális fejlődés:
    A nemi identitásnak a kialakulása már az anyaméhben elkezdődik.
    Születés előtti hormonok: 2-3 hónapban kifejlődnek a nemi szerv kezdemények, elkezdenek hormont termelni, kialakulnak a nemi szervek, ha elegendő az androgén akkor fiú, ha nem akkor lány nemi szerve lesz, az androgenizáció az anatómián túl is hat az agyra, így a külső nemi jellemekre lesz majd hatással.
    Hormonok, vagy környezet: a születés előtti hormonokat a hermafroditáknál (egyaránt rendelkezik női és férfi nemi szervvel) vizsgálják, ilyen esetben az egyénre sokkal nagyobb hatással van a címkézés és a nemi szerep, mint a hormonok és a gének.
    Transzsexualizmus: ha az ember teste bár megfelel nemiségének, de ő úgy érzi, hogy mégis más nemű, mint azt teste mutatja, úgy érzik rossz testbe születtek.

    Anyai viselkedés:

    Biológiai meghatározás: ebben a főemlősöknél a hormonoknak nincs szerepe, szemben az alacsonyabb rendű állatokéval. Fontosak a korai tapasztalatok. A csecsemőkre jellemző bájos vonások kiváltják az anyai ösztönöket.
    Környezeti meghatározások: az anyai viselkedést leginkább a tapasztalat és a tanulás befolyásolja.

    Kíváncsiságmotívumok:
    Mind az emberek, mind az állatok motiváltak arra, hogy felfedezzék környezetüket, még akkor is, ha az nem szükségletük.
    Szenzoros ingerlés iránti szükséglet: A manipuláció és az exploráció új és szenzoros bemenettel látja el a szervezetet, és talán ez az oka a manipulációs vizsgálódásoknak. Szenzoros élménykeresési skála (SSS) azt méri fel, hogy az egyén mennyire vágyik merész kalandra, új szenzoros ingerekre.
    Környezet felfedezése (exploráció):
    Manipuláció: pl.: a gyermek kezébe adott csörgő, mert tudjuk, hogy a gyerek szeretni fogja

    Az emberre jellemző motivációs jellegzetességek és motívumok:
    Extrinzik (eszköz jellegű) és intrinzik (önjutalmazó) motiváció
    Extrinzik motiváció négy szintje (Ryan és Deci): kívülről szabályozott / introjektált szabályozás / szabályozás azonosuláson keresztül / integrált szabályozás
    Intrinzik motiváció három típusa: tudásra irányuló / fejlődésre és alkotásra irányuló / ingerlés és élmények átélésére vonatkozó
    Intrinzik motiváció nagysága elősegíthető az autonómia, önállóság, kompetencia érzések és a szeretet hangsúlyozásával, csökkenthető a viselkedés jutalmazásával.

    A szükségletek rendszerei:
    - Henri Murray: 6 témakör – ambíció, tárgyakhoz való kötődés, státus védelme, hatalom, társakkal való viszony, információcsere
    - Abraham Maslow: motivációs piramis
    7 Önmegvalósítási szükségletek: az önkiteljesítés elérése és a lehetőségek megvalósítása
    6 Esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség
    5 Kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni
    4 A megbecsülés szükséglete: teljesíteni, kompetensnek lenni és elnyerni mások tiszteletét, elismerését
    3 A szeretet szükségletek: másokhoz tartozni, befogadottnak lenni
    2 Biztonsági szükségletek: biztonságban, veszélyektől mentesnek lenni
    1 Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, …


    9., Érzelmek

    Az érzelem meghatározása:
    - az érzelmek a szubjektív és objektív tényezők összjátéka
    - érzelem = kognitív kiértékelés, fiziológiai folyamatok, cselekvéses hajlandóság, szubjektív érzések, instrumentális viselkedések
    Az érzelmek és a motívumok nagyon hasonlítanak egymásra
    A motiváció és az érzelem (emóció) viszonya (mindkét szó a latin “movere”, mozgatni igéből származik)
    Motívumok Érzelmek
    Az ingerek általában nem megfigyelhetők Az ingerek gyakran megfigyelhetők
    A motívumok gyakran ciklikusan jelennek meg Az érzelmek általában nem ciklikusan jelennek meg
    Energizálják, irányítják és fenntartják a viselkedést. Ha a motiváltság túlságosan erős, akkor az ronthatja is a viselkedés szerveződését és a teljesítményt. Befolyásolhatják, esetleg akadályozhatják a mindennapi viselkedést. Megzavarhatják az éppen folyó viselkedést, de motiválhatják is azt.
    A válaszok általában cél által irányítottak. A válasz “belülről” irányított.
    Motívumként élik meg. Érzésként, érzelemként élik meg.
    Aktív: a motívumok aktivizálják a szervezetet, pl. a belső feszültség, azaz motivációs állapot csökkentése érdekében. Passzív: az érzelmek inkább a környezet hatására adott reakciók. Az érzelmeket inkább átéljük, “elszenvedjük”,…
    Aktiválják és irányítják az alapvető
    Viselkedést Aktiválják és irányítják az alapvető viselkedést
    Belülről aktiválódnak Kivülről irányítódnak
    Nem aktiválják a vegetatív idegrendszert Mindig aktiválják a vegetatív idegrendszert


    Az érzelmek összetevői :több általános összetevője van (testi reakció, autómatikusan előjövő gondolatok és vélemények, arckifejezés, élményre adott reakció
    1. Az érzelmek és az arousal: az érzelmi arousallel együtt járó fiziológiai változások többsége a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának aktivációjából származik – ez készíti elő a szervezetet a vészreakcióra (pl.: vérnyomás nő, légzés gyorsul, libabőr). Az érzelmek lecsillapodnak a paraszimpatikus idegrendszer visszaállítja a szervezetet normális állapotba. A hipotalamusznak és a limbikus rendszer egyes részeinek váltják ki ezt a reakciót. A kiváltott érzelmek esetén eltérő aktivitásmintázat mutatható ki (Ekman és mtsai). Az érzelmi élmény intenzitásához a vegetatív arousal egyértelműen hozzájárul. (James-Lange elmélet, Cannon ). A kutatások nem erősítették meg, hogy a vegetatív arousal az egyetlen összetevő, mely elkülöníti az érzelmeket (Aktivitásmintázat – alapvető érzelmek: undor, meglepetés, szomorúság, düh, félelem, öröm) James-Lange-elmélet kimutatta, hogy van néhány fiziológiai különbség az érzelmek között.
    2. Kogníció és érzelmek: amikor egy eseményt vagy cselekményt észlelünk, személyes céljaink és jóllétünk szempontjából értelmezzük a helyzetet – a kiértékelés eredménye egy vélekedés – ez a kognitív kiértékelés. A helyzet értelmezése természetesen hozzájárul érzelmi élményünkhöz (a barátom vagy egy elmebeteg vág pofon – nem mindegy). A kognitív kiértékelés az érzelmek elkülönítéséért is nagymértékben felelős. (Schachter-Singer elmélet: az emberekben a vegetatív arousal semleges állapotát váltjuk ki, érzelmük minőségét egyedül a helyzet kiértékelése határozza meg.) A helyzet vonatkozásai vagy dimenziói határozzák meg az érzelmet (két féle megközelítés: elsődleges érzelmek fontossága, másik a elsődleges helyzeti tényezők pl.: ha megtörténik örölünk, ha nem bánkódunk) Az érzelem kiértékelés nélkül is végbemehet (amygdala, az agy része, mely rögzíti az emocionális reakciót, ezek az alapjai a prekognitív(kiértékelés nélküli) érzelmeknek)
    3. Érzelemkifejezés: Az érzelmet kisérő arckifejezés természetetsen az adott érzelem kommunikációját szolgálja. Darwin (1872.) – Az érzelemkifejezés embernél és állatnál. Bizonyos kifejezések egyetemes jelentésűek, kultúrától függetlenek. Darwin szerint ezek többsége öröklött. Az egyetem érzelmek egyben nagyonpecifikusak is, egy bizonyos izmot mozgat meg az érzelem kifejezésére, erre az emberben egy speciális idegi altrendszer fejlődött ki a primitív érzelemkifejezések értelmezésére. Érzelmeket még hanglejtéssel is kifejezhetjük. Érzelemkifejezés: belső, öröklött tendenciák (Ekman és Friesen), alkalmazkodó szerep. Faciális feedback hipotézis: az az elképzelés , amely szerint az arckifejezés kommunikatív funkcióján túlmenően az érzelem élményeknek létrejöttéhez is hozzájárul (akik érzelem kifejezésükben eltúlozzák saját arckifejezésüket, azok érzelemtelibb válaszokról számolnak be).
    4. Az érzelmi állapotra adott általános reakciók:Az érzelmi állapot által kiváltott más reakciók általánosságban köthetők az érzelmekhez.Az intenzitásra vonatkozóan a közepes emocionális arousol segít legjobban az éberség és az érdeklődés fenntartásához. Amikor az érzelem intenzívebbé válik, az általában a viselkedés és a gondolkodás valamilyen zavarához vezet. Az emocionális aruosal alacsony akkor a teljesítmény gyenge, ha közepes, akkor optimális, ha magas a teljesítmény hanyatlani kezd. Érzelem átélésekor több figyelmet szentelhetünk a hangulatnak, így az érzelmünket ehhez igazítjuk. Hangulatunk befolyásolhatja, hogy hogyan értékelünk embereket. Az emocionális arousal és a teljesítmény (fordított U); hangulatfüggőség, a hangulat hatásai.
    Érzelemelméletek:
    James-Lange elmélet: az érzelmek perifériás elmélete: érzelem = a külső eseményre adott válasz észlelése

    Inger → az érzelemre jellemző fiziológiai arousal és nyílt viselkedés → az érzelem szubjektív átélése

    Kritika: különböző érzelem – különböző mintázott vegetatív reakció???

    Cannon: a James-Lange elmélet kritikája : túl lassú vegetatív változások; “mesterséges” változás – nincs érzelem; nincs változás az érzelmi viselkedésben, ha megszüntetjük a kapcsolatot a zsigerek és a központi idegrendszer között; hasonló vegetatív reakció a különböző érzelmek mögött.
    Az érzelmek centrális elmélete: az érzelmek a központi idegrendszer által meghatározottak; érzelem – talamusz aktivitása, érzelmi élmény a testi változásokkal közel azonos időben jelenik meg.

    Schachter-Singer-elmélet: az érzelem kéttényezős elmélete: az érzelmek minőségét a kognitív címke határozza meg (Klasszikus kísérlet: placebo /kontroll/ - adrenalin /kísérleti csoport: tájékoztatott, nem tájékoztatott, félretájékoztatott/ - beépített személy: eufória, düh)

    Inger → általános fiziológiai arousal → kognitív kiértékelés → az érzelem szubjektív átélése

    Kiértékeléselméletek – Plutchik; Roseman; a kiértékelés dimenzióinak meghatározása

    Inger →
    + Az érzelem szubjektív átélése
    Az inger kiértékelése →

    A faciális feedback hipotézise:
    Arckifejezés → Az érzelem szubjektív átélése

    Az érzelmek funkciói:
    Evolúciós szemlélet: növelik a faj és az egyed túlélési valószínűségét /adaptív válaszok: felkészítik a szervezetet a válaszra (fiziológiai aktivitás, adaptív válasz kritikus helyzetekben)
    Plutchik: túlélési esély növelése, szándék jelzése; társas kapcsolatok erősítése és szabályozása, kommunikáció: gondozó-gyerek kapcsolat (sírás, mosoly)- veleszületett viselkedések a gondozóban is/
    Kognitív folyamatok befolyásolása: elősegítik és támogatják az észlelési, tanulási, emlékezeti folyamatokat
    Érzelmek és viselkedésszabályozás: inger-válasz kapcsolat rugalmasabbá tétele – finomabban szabályozott alkalmazkodás, komplex ingerek gyors feldolgozása, válasz kidolgozása; az érzelmek motiválnak, cselekvésre késztetnek (movere – mozgatni); érzelmek és célirányos viselkedés anticipátoros érzelmek (siker, kudarc elvárása).

    Az érzelmi folyamatok neuronális szabályozása: amygdala (limbikus rendszer), hipotalamusz, orbitofrontális kéreg. Szimpatikus idegrendszeri aktivitás (adrenalin, noradrenalin, szteroid hormonok)


    Az agresszió mint érzelmi reakció
    Agresszió: olyan viselkedés, amely szándékosan sért egy másik embert (fizikailag vagy verbálisan) vagy rombol tárgyakat
    Az agresszió mint drive a pszichoanalitikus elmélet szerint.A cselekdeteinket befolyásoló ösztönök kifejlődését gátló “eszközök” a drive-ok. Frusztráció-agresszió hipotézis: amikor egy személy bármit akadályoz bármilyen cél elérése érdekében agresszív drive keletkezik, amely az illetőt arra motioválja, hogy megsértse vagy megsebesítse a frusztrációt okozó akadályt. Az állati agresszió biológiai alapjai: hipotalamusz egyes területeinek enyhe ingerlésével agresszió váltható ki. Az emberi agresszió biológiai alapja a tesztoszteron.
    Az agresszió mint tanult válasz Szociális tanuláselmélet: a környezeti kontengenciákra adott válaszokban mutatkozik. A megfigyeléses tanulás, a kognitív folyamatok fontosak. Modellek fontosak a specifikus viselkedésben és az érzelmi válaszokban. Az agresszió megfigyeléssel és utánzással tanulható (Pl.: TV), fontos szerepe van a megerősítéses tanulásnak is.
    Katarzis egy érzelemtől való megtisztulás az érzelem intenzív átélése következtében. Az agresszív cselekedet növelheti is azt, de az agresszort gátolva el is fojthatja azt. Az agresszió ösztönzésében szerepe lehet a társadalmi helyzet is (szegénység)

    10., Személyiség

    Személyiség: a viselkedésnek, a gondolkodásnak és az érzelmeknek az a jellegzetes mintázata, amely meghatározza, hogy a személy hogyan alkalmazkodik környezetéhez.

    Pszichoanalitikus megközelítés (Sigmund Freud)
    Strukturális modell: id (ösztön-én) ebből jelődik később az ego és szuperego az éhség a szexuális vagy életösztön sorolható ide, ego (én) valóságelvnek engedelmeskedi, az öszöntimpulzusok kielégítésére addig kell várni míg a megfelelő alkalom eljön, szuperego (felettes én) amely eldönti, hogy egy-egy cselekedet jó-e
    Topografikus model (leki fogalmak)l: tudattalan (ezekről nem tudunk, nem lehet előhívni), tudatelőttes (közel van a tudatossághoz), tudatos
    Személyiség fejlődése- pszichoszexuális szakaszok
    - orális: első életévben amikor az örömöt a szopás okozza ,
    - anális: második életévben amikor a székletvisszatartás okoz örömet,
    - fallikus: 3-6 éves korigfelfigyelnek a nemek közötti különbségre, (ödipális konfliktus amit a fallikus szakaszban kell megoldani a gyereknek, amikor a szexuális inpulzusok az ellenkező nemű szülőre irányulnak)
    - latencia: 7-12 éves korig, szexuális szempontból csendes keveset foglalkoznak testükkel,
    - genitális szakasz: pubertás és serdülő kor vezet át a felnőtt szexualitás érett fázisába
    Fogalmi újításai: libidó (minden egyén egyelő mennyiségű energiával rendelkezik) , energiamegmaradás
    Elhárító mechanizmusok (pl. elfojtás, reakcióképzés): ha valaki a tiltott cselekedetet másban vezeti le
    Szabad asszociációs módszer. Az egyén mondjon el mindent ami csak eszébe jut, attól függetlenül, hogy fontos-e vagy szégyenletes-e.
    Pszichológiai determinizmus: minden gondolatnak és érzelemnek, cselekedetnek oka van,
    Elméletének módosításai:
    - tárgykapcsolati elméletek ( a gyermek más emberekhez való kötődését vizsgálja)
    - Erikson: pszichoszociális stádiumok a fejlődés szakaszait nem pszihoszexuális szempontok szerint vizsgálja, hanem az ego funkciókat is magába foglalja ( első évben a gyermek megtanul bízni, második évében autonómiát tanul)
    Kritika: - sötét, pesszimista, irracionális emberkép
    - nem cáfolható pszichológia, inkább értelmező lélektan

    Behaviorista megközelítés
    Szociális tanulás: (a viselkedés környezeti és helyzeti maghatározóinak jelentőségét hangsúlyozza) (a viselkedés a személyiségbeli és környezeti változók kölcsönhatása) és
    Társa környezet kondicionálás:
    -operáns kondicionálás és az ahhoz kapcsolódó folyamatok speciális eseteként kezeljük a társas tanulást, generalizáció: amikor az egyén ugyanarra a válaszra különböző körülmények között mindig jutalmat kapott
    - Klasszikus kondicionálás: érzelmek magyarázatánál használjuk,
    Kognitív változók (Mischel): kompetencia(Miért vagyunk képesek?) speciális képességeink, kódolási stratégia(Milyennek látjuk a helyzetet?) veszély-kihívás, elvárások(Mi fog történni?) a cselekedet következményének előrelátása, szubjektív értékek(Megéri-e?) várható eredmények különböző értékkel bírnak, önszabályozó rendszerek(Hogyan érhetjük el céljainkat?) reális tervek kidolgozása
    Konzisztenciaparadoxon (paradoxon: intuícioink szerint az egyének konzisztensek, a kutatások szerint nem)
    megoldási módjai
    - Személycentrikus: az emberek nem egyformán konzisztensek, de önmagukhoz képest azok,
    - Interakció: a személyiség adekvát elméletének figyelembe kell vennie mind a személy mind a helyzet jellegzetességeit
    - Reaktív interakció: befolyásolhatja a helyzetek közti konzisztencuát, mivel az emberek másként élik meg a helyzeteket
    - Evokatív interakció: befolyásolja a helyzetek közti konzisztenciát, a durván viselkedő ember, más helyzeteket is hasonló helyzetekké átalakítva durvaságát fokozza
    - Proaktív interakció: azzal hozza létre a viselkedési helyzetek közti konzisztenciát, hogy az emberek aktívan keresik és alkotják azokat a helyzeteket melyek egymáshoz ténylegesen hasonlítanak

    Fenomenológiai megközelítés
    Figyelmünk központjában az áll, hogy az ember miképpen érzékeli és értelmezi élete történéseit.
    Humanisztikus pszichológia:
    • Középpontban az élményeket átélő személy (KI vagyok én?) nem egyszerűen az ember vizsgálja, hanem az egyént
    • Vizsgálódás témái: emberi választás, kreativitás, önmegvalósítás: alapvető szükségletük az is hogy lehetőségeiket és képességeiket fejlesszék
    • Jelentésteliség hangsúlyozása: a fontos emberi és társadalmi problémákat vizsgálni kell
    • Személy méltósága a legfőbb érték: az emberek alapvetően jók, cél az emberek megértése
    Carl Rogers: Kliensközpontú terápia: mindenki megfelelő motivációval és képességgel bír a változásra, és az egyén a legalkalmasabb annak eldöntésére, hogy a változás milyen irányban a legalkalmasabb.
    - Énfogalom: tartalmazza mindazokat az elképzeléseket és észleléseket és értékeket amelyek az én-t jellemzik
    - Feltétel nélküli pozitív elfogadásban részesülő emberek egészségesebbek, így azt érzik, hogy értékelik őket.
    Abraham Maslow:
    - Szükséglethierarchia (l. motiváció) az alapvető biológiai szükségleteknek van egy hierarchiájuk, amik a komplexebb pszichológiai motivációkig terjednek
    - Önmegvalósítás: a legmagasabb motívum ami akkor következik be, ha minden más már kielégülést nyert
    George Kelly:
    Személyes konstruktumok elmélete az egyén fenomonológiájának egy ennél kognitívabb megközelitési módja.
    Szereprepertoár teszt: a segítségért fordulókat így rávette arra, hogy önmagukat és a társas világot különböző nézőpontokból kontsruálják meg



    11., Stressz
    Stressz: Pszichológiai és/vagy fizikai jóllétünket veszélyeztető eseményekkel(stresszorokkal)szembesülünk. Erre adott válaszok a stresszreakciók.Az emberek egyéni különbségekkel reagálnak a stresszorokra.
    A stresszkeltő események jellemzői számtalan embert ér stressz, nap, mint nap
    - traumatikus események: (legnyilvánvalóbb), kataszrófák, amik kívül esnek a szokásos tapasztalatokon, katasztrófaszindróma: a túlélők először kábultak, második szakaszban csak utasításra képesek a legegyszerűbb feladatokat is végrehajtani, harmadik szakaszban szorongani kezdenek, nehezen koncentrálnak
    - befolyásolhatóság: minél inkább tudjuk befolyásolni, annál kisebb a stressz, oka, hogy nem vagyunk képesek megakadályozni, fontos annak észlelése, hogy befolyásolni tudjuk-e az eseményt, a befolyásolhatóság tudata csökkenti a stersszt
    - bejósolhatóság: minél inkább bejósolható a kellemetlenség, annál kisebb a stessz, biztonságos-jelzés, amikor jel érkezik a bekövetkező stresszhatásról
    - próbatételek: képességeink határát érintő helyzetek, kikezdhetik énképümket, ezek az események jelentős alkalmazkodást kívánnak, tehát stresszkeltő
    - belső konfliktusok: összeegyeztethetetlen vagy egymást kölcsönösen kizáró célok vagy cselekvéssorok közötti választási kényszert konfliktusnak nevezzük, két belső szükséglet vagy motívumok között is keletkezhet, függőség vagy függetlensé (pl.: gyermekkori gondoskodás és felnőtté válás), intim kapcsolat vagy magány, együttműködés vagy verseny, impulzusok kifejezése vagy az etikai normák betartása
    Pszichológiai reakciók a stresszre
    • Szorongás:olyan kellemetlen érzelmek, mint azaggódás, félelem, rossz előérzet és a feszültség, poszttraumás stresszbetegség: az ember olyan eseményeken megy keresztül, melyek meghaladják az emberi szenvedés normális terjedelmét, időnként a szorongással kapcsolatos tüneteknek súlyos mintázata alakul ki (tünetei: süketség a világra, trauma visszatérő újraéledése, alvászavar, koncentrációs nehézségek)
    • Harag és agresszió: a harag általános reakció a stresszre, amely agresszióhoz vezethet, egyes stresszorok frusztrálnak agresszió, ami ha akadályozva van akkor át is tolódhat, frusztációs-agresszió hipotézis: a személy erőfeszítését egy cél eléréseben mindig megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedéséta frusztációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja
    • Fásultság és depresszió: ha a stresszfeltételek folyamatosak, és az egyén nem küzd meg velük sikeressen, a fásultság depresszióba csaphat tanult tehetetlenség: fásiltság, visszavonultság, cselekvéshiány jellemez
    • Kognitív károsodások: túl magas arousal  összpontosítási, gondolkodási nehézségek a magas emocionális arousal zavarhatja az infomációfeldolgozást, az emberek képtelenek alternatívákat találni, ragaszkodnak a céltalan elképzeléseikhez

    Fiziológiai reakciók a stresszre
    • Fiziológiai stresszreakció: testünk autómatikusan felkészül a veszélyre “Harcolj vagy menekülj!” válasz, hipotalamusz aktiválja: - Szimpatikus idegrendszer: endorfinok kiválasztása, adrenalin, noradrenalin;fenntartja az izgalmi állapotot jótékony hatással lehet a későbbi aktív megküzdésre (hatékonyabb), szívósabbá tesz - Adrenokortikális rendszer: agyalapi mirigy kiválaszt adrenokorikotrop hormont (ACTH)a test fő stressz hormonja, káros hatások: krónikus izgalmi állapottól elváltozások (pl. gyomorfekély), ha nem tud aktívan megküzdeni, káros fiziológiai válaszok
    • Stressz és betegség: a stresszkeltő tényezőkhöz történő folytonos alkalmazkodás kimerítheti a test erőforrásait ami megbetegedéshez vezethet, pszihoszomatikus betegségek, melyek olyan testi rendellenességek, amelyek kialakulásában az érzelmek központi szerepet játsszanak gyógyításukkal a viselkedéses orvostudomány foglakozik(orvosok, pszihológusok)

    Stressz befolyásolása az egészségre
    • Közvetlen út: a stresszre a test közvetlen negatív hatásokkal válaszol, krónikus túlizgalom: krónikus stresszkiváltó tényezők okozta, hosszú időn át tartó tartott túlzott izgalom szívkoszorúér-betegséghez vezethet, immunrendszer: pszihoimmunológia(azt vizsgája, hogy a pszihológiai változások hogyan hatnak az immunredszerre) foglakozik vele, limfociták(speciális sejek) védik meg a szervezetet a fertőzésekkel szemben, a limfocitáknak számos neurotranszmitterre vannak receptorai
    • Interaktív út: sérülékenység-stressz modell: sérülékenység az egyént egy adott betegséggel szemben teszi érzékenyebbé, de a betegség csak stressz hatására alakul ki
    • Életmód: stressz hatására nem törődünk eleget magunkkal
    • Betegségtudat: a stressz számos tünettel jár együtt, amit különféle betegségek jeleként lehet felfogni,

    A helyzetmegítélések és a személyiségstílusok, mint a stresszreakciók közvetítői
    • Pszihoanalitikus elmélet: objektív szorongás: ésszerű reakció a fenyegető helyzetre, neurotikus szorongás: tényleges veszélyhez képest túl nagy, az id impulzus valamint az ego és szuperego által szabott korlátok közötti nem tudatos konfliktus eredménye
    • Viselkedés elmélet: fóbiák egy része klasszikus kondicionálás által alakul ki (a félelmeket nehéz kioltani)
    • Személyiségstílus: egyfajta személyiségstílusra teszi a hangsúlyt, amely azzal kapcsolatos, hogy hogyan tulajdonít oki magyarázatot az emberek fontos eseményeknek, attribúciós stílus: személyekre jellemző, hogyan rendelnek magyarázatot életeseményeikhez( mennyire tarják stresszkeltőnek az eseményt) szívóság: mennyire károsodik fiziológialag a stressz hordozó események hatására, “A” típus viselkedés: versengőek és teljesítmény orientáltak, türelmetlenek, “B” típusú viselkedés: lazít, türelmes, nyugodt

    Megküzdési készségek
    Megküzdés: szembeszállás a stresszel
    Problémaközpontú. Magára a helyzetre, problémára összpontosító, alternatív megoldásokat kereső, mérlegel  kevesebb depresszió stresszhelyzetben
    Érzelemközpontú: negatívérzelmi reakciók enyhítésével foglalkozik inkább, különböző stratégiák léteznek: viselkedéses (eltereljük a figyelmet, ivás, testmozgás), kognitív: (igyekszünk nem gondolni rá, a probléma időleges félretétele); néha hatékony lehet, de veszélyes dolog, kérődző stratégia (elszigeteljük magunkat, és rágódunk a dolgokon…), elterelő stratégia(kellemes tevékenységbe menekül), negatív elkerülő stratégia (potenciális veszélyes dolgokkal elterelik a gondolatukat magukról)
    Elhárító mechanizmusok:
    olyan tudattalan stratégiák, melyek segítségével az emberek negatív érzelmeikkel megküzdenek. Ezek az érzelemközpontú stratégiák nem változtatják meg a stresszhelyzetet, egyszerűen azon módosítanak, ahogyan a személy a helyzetről gondolkozik, vagy ahogyan észleli azt. Minden elhárító mechanizmusnak van tehát egy önbecsapási eleme. (Anna Freud) Elhárító mechanizmusok: Anna Freud, tudattalan stratégiák, melyeket a negatív érzelmekkel való megküzdésre használunk (elfojtás, racionalizáció, reakcióképzés, projekció, intellektualizáció, tagadás, áttolás).
    elfojtás: a személy a számára túlságosan félelmetes vagy fájdalmas memóriatartalmakat kiszorítja a tudatából, legalapvetőbb és leggyakoribb elhárítás, (pl.:öndipális komplexus. A fiú gyermek szerelmes az anyjába…)az elnyomás abban különbözik, hogy itt tudatában vagyunk az elnyomott dolgoknak, míg az elfojtás tudatalattiaz elfojtás azt eredményezi, hogy jobban gondolunk a dolgokra és a visszacsapási hatás lép fel (az elnyomott dolgok erőteljesebben térnek vissza)
    racionalizáció: a személy logikailag vagy társadalmilag kívánatos motívumok segítségével olyan színben próbálja feltüntetni tényleges cselekedeteit, mintha valóban racionálisan cselekedett volna
    reakcióképzés: a személy úgy rejti el önmaga elől valamilyen késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki
    projekció: adott nem kívánatos tulajdonságot erősen túlzott formában másoknak tulajdonítjuk
    intellektualizáció: a személy oly módon próbál meg elhatárolódni a stresszhelyzettől, hogy absztrakt, intellektuális fogalmakban kezeli azt (pl.. orvos nem azonosulhat érzelmileg minden betegével)
    tagadás: olyan esetekben, amikor túlságosan kellemetlen lenne szembenézni a külső valósággal, a személy letagadhatja annak létezését (néha jobb, mint szembenézni)
    áttolás: az a motívum, amely egy adott formában nem kerülhet felszínre, átirányítódik egy másik csatornára.( pl.. ellenséges impulzusok áttolódnak a küzdősportokba)
    A stressz kezelése:
    • Pozitív szociális támasz keresése, mások érzelmi támogatása elviselhetőbbé teszi a stresszt, védi önértékelésünket
    • Viselkedéses eljárások: biofeedback (az emberek információt kapnak fiziológiai állapotukról, melyet megkísérelnek megváltoztatni), relakxációs tréning (megtanulható), rendszeres testmozgás
    • Kognitív eljárások: kognitív viselkedésterápia (segít, hogy azonosítani tudják az olyan stresszkeltő helyzeteket, amelyek fiziológiai tüneteket okoznak)
    • Az “A” típusú viselkedésminta módosítása. Segítséget ad, hogy megváltoztathasság az “A” tulajdonságokat, így kevesebb stresszhelyzetbe kerülnek



    12., Az abnormális viselkedés
    - a statisztikailag ritka, vagyis az átlagtól eltérő (abnormális) viselkedés
    - társadalmi normától való eltérés jelentős (társadalmanként eltérő lehet a norma)
    - nem megfelelő alkalmazkodás: a viselkedés maladaptív, tehát alkalmazkodási zavarhoz vezet, ha kártékony hatású az egyénre vagy a társadalomra viselkedése
    - rossz közérzet: valóban nyomorultul érzi magát, szorong, depressziós, álmatlan, mindenük fáj
    Normális viselkedés:
     hatékony valóságészlelés: normálisak a valóságnak megfelelően értékelik a reakciókat
     önismeret: tudatába vannak motívumaiknak és érzéseiknek, nem rejtik ezeket el
     viselkedés akaratlagos szabályozásának képessége: bíznak abban, hogy képesek uralkodni magatartásukon
     önértékelés és elfogadás: értékelik saját érdemeiket és úgy érzik, hogy mások is elfogadják azokat
     érzelmi kapcsolatok kialakításának képessége: szoros és kielégítő kapcsolatokat tudnak kiépíteni másokkal, érzékenyek mások érzéseire
     alkotóképesség. Örülnek az életnek

    Osztályozás: DSM-IV (klinikai zavar / személyiségzavar, fejlődési zavar / egészségi állapot / pszichoszociális, környezeti problémák / személyiségműködés általános szintje)

    Szorongásos betegségek
    Mindannyian szorongást és feszültséget élünk át veszély- és stresszhelyzetekben,
    • generalizált szorongás (bizonytalannak, nyugtalannak érzi magát, folyamatosan aggódik, alvászavar) és pánikbetegség (pánikroham törhet ki az életveszélyes dolgok történése iránt)
    • fóbiák (a félelmek jóval konkrétabbak), ha valaki konkrét félelmet él át olyan ingerekre vagy helyzetekre, amelyeket mások nem tekintenek veszélyesnek, egyszerű fóbia: tárgytól, állattól, helyzettől való félelem, társas fóbia: társas helyzetekben, tömeg, agorafóbia: ismeretlen helyzetektől
    • rögeszmés-kényszeres betegségek: rögeszme: nemkívánatos gondolatok vagy képek makacs felbukkanását jelenti, kényszer: halaszthatatlan sürgetés bizonyos cselekedetek vagy rituálék végrehajtása, megértik értelmetlen viselkedésüket, de nem tudnak ellene tenni, ez a betegség nem = a rögeszmés-kényszeres személyiséggel
    Magyarázatok:
    - pszichoanalitikus: belső konfliktusok, tudattalan motívumok; objektív szorongás: ésszerű válasz egy veszélyes helyzetre neurotikus szorongás: nem arányos a tényleges veszéllyel az id elfogadhatatlan impulzusai és az ego, valamint szuperego által állított korlátok közötti belső konfliktusokban gyökeredzik (a rögeszmék és kényszer ugyancsak az egyént óvják attól, hogy felismerje a szorongásának igazi okát)
    - behaviorista: a szorongás egyes külső események váltják ki, előkészített kondicionálás (félelemmel reagálnak a veszélyre, amik régen tényleg veszélyt jelentettek)
    - kognitív: a helyzet és a potenciális veszélyekről való gondolkodást vizsgálja, a veszély nagyságát és előfordulási valószínűségét eltúlozzák, ami testi készenléthez vezet
    - biológiai öröklődés szerepe
    Hangulatbetegségek
    A személy súlyosan levert, vagy mániás, esetleg a depressziós és mániás periódusok egymást válják.
    Depresszió:egy vagy több depressziós periódust él át
     az életben elszenvedett stesszekre adott normális reakció, abnormális, ha nincs arányban a kiváltó eseménnyel
     depresszív hangulat / önértékelési zavar / teljesítményromlás
     bipoláris kórkép vagy mániás depresszió. A depressziós és normál, valamint a mániás (enyhe:a személy energikus, felhangolt és tökéletesen bízik önmagában, súlyos: dühöngő őrült) és a normál állapotok között változik
    Magyarázatok:
    - pszichoanalitikus: elhárító mechanizmus: a depressziót a tárgyvesztésre adott reakcióként értelmezik, elhárítómechanizmus: nem ő dühös, hanem mások dühösek ő rá,
    - behaviorista: megerősítés hiánya, depresszióssá és passzívvá vált, a megerősítés fő forrása, mások együttérzése és a hozzátartozóktól, barátoktól kapott figyelem, de ez elidegenít mindenki, ördögi kör
    - kognitív: nem arra koncentrál amit az ember csinál, hanem arra, ahogyan önmagát és a világot szemléli, kognitív triád (negatív gondolatok: saját maga, pillanatnyi élmények, jövő), kognitív torzítások: depressziós ember gondolkodására jellemző szimmetrikus hiba, azaz pl. erősíti negatív világnézetét) ez általában csak tünet, nem ok, tanult tehetetlenség
    - biológiai: örökletes,neurotikus transzmitterek szabályozzák a hangulatot: noradrenalin, szerotonin (depresszió ezek csökkentett léte, a mánia a túlzott mennyiség) antidepresszánsok: aminoxidáz-gátlók(MAO-gátlók), triciklusos antidepresszánsok a visszavétel folyamatát gátolják
    - sérülékenység és stressz: korai élmények a későbbi életében is hajlamossá teszik a személyt a depresszióra, sérülékenységet fokozza a társas készség hiánya
    -
    Szkizofrénia
    A személyiség súlyos dezorganizációjával, torz valóságszemlélettel és életvezetési képtelenséggel jellemezhető. Lassan fejlődik, máskor hirtelen kezdődik.
     Gondolkodás- és figyelemzavar (téveszmék, olyan hiedelmek, amellyekkel a legtöbb ember nem ért egyet) a gondolkodás folyamata és a gondolatok tartalma is sérül, az asszociációk felbomlása tükröződik, képtelen az irreleváns ingerek kiszűrésére, képtelen figyelni, paranoid: üldöztetéses téveszmés beteg
     Észlelési zavarok: a világ valahogy megváltozik (hallucinációk: az észlelés legdrámaibb formája, vizuális hallucináció az álom is, hallási hallucináció a belső párbeszédeink is)
     Érzelmi zavarok: nem képes normális vagy megfelelő érzelmi reakciókra (visszahúzódás, csökkent működőképesség)
     Mozgásos tünetek és visszahúzódás a valóságtól: szoborszerűen áll, grimaszol
     Csökkent működőképesség: nem látja el megfelelően munkáját
    Magyarázatai:
    - Biológiai. Öröklődés( ikrek egyike, akkor konkordáns, ha mindketten akkor diszkordáns), dopamin-hipotézis: a dopamin túlzott léte az ok
    - Társadalmi és pszichológiai: társadalmi kiválasztódás (küzdőképesség gyenge egyre lejjebb csúszik) és okozás (hányattatás és stressz), családban akkor a leggyakoribb, ha a szülők kritikusan és ellenségesek vagy ha zavaros volt a kommunikáció
    - Sérülékenység és a stressz: a legtöbb szegénységben élő ember nem lesz skrifofén

    Személyiségzavarok
    Maladaptív viselkedésformák tartás mintázatai. Az ember nem zavart, nem szorong, és egyáltalán nincs motiválva viselkedése megváltoztatásában. Narcisztikus, túlon túl el van telve önmagával, dependens passzívan viszonyul a világhoz.
    Antiszociális személyiség (pszichopata): kevés felelősségérzettel, fogyatékos erkölcsi normákkal rendelkeznek. Lelkiismeret hiányosak.
    Magyarázat:
    – biológiai: alacsony reaktivitású vegetatív idegredszerrel születtek, ezért van szükségük nagymértékű izgalomra, arousol szintjük alacsony
    – szülői- és személyiségtényezők szerepe: a lelkiismeret kialakulása a felnőtthöz fűződő szeretetteljes kapcsolat függvénye a korai gyermekkorban, elkényeztetett gyerek antiszociális lesz
    Borderline személyiségzavar
     
    Sábaba kedveli ezt.
  19. Fortwo

    Fortwo Állandó Tag

    A pszichológia természete

     Gyökerek
    A pszichológia mint önálló tudomány csak az 1800-as évek végétől létezik (1879. Wilhelm Wundt, első pszichológiai laboratórium, Lipcse. A lelki jelenségek kutatása azonban már az ókorban is jellemző volt. (Platón, Arisztotelész, Szent Ágoston – introspekció (befele fordulás), Descartes - racionalizmus, Locke – empirizmus (az ismeret a tapasztalásból ered), XIX. század második fele: strukturalizmus – Wilhelm Wundt, funkcionalizmus – William James, XX. század: behaviorizmus (viselkedéstan – tudat az egyetlen vitathatatlan valóság) – Watson, S-R pszichológia, alaklélektan (egészek a részekhez képest elsődlegesek)– Gestalt-pszichológia, Wertheimer, Koffka, Köhler, pszichoanalízis – Sigmund Freud, tudattalan).

     Modern nézőpontok
    - Biológiai: A pszichés történéseket megkísérli a testi és főként az idegrendszeri elektromos és vegyi eseményeken keresztül magyarázni. Más szinten van, mint az összes többi nézőpont, mert a pszichológiai fogalmakat biológiai fogalmakra igyekszik redukálni (redukcionizmus).
    Kísérlet: agyi területek fontossága, pl. a hippokampusz, amely az emléknyomok megszilárdulásában játszik szerepet.
    - Gyerekkori amnézia a hippokampusz éretlenségének lehet a következménye (1. ill. 2. év végére fejlődik ki teljesen)
    - Túlsúly, túltáplálkozás, állatkísérletek -> patkány, macska, majom Ezekkel végzett kísérletekből tudjuk, hogy vannak olyan agyterületek, amelyeket elektromosan ingelelve túltáplálkozás éa kövérség, más, közeli területek ingerlésével viszont agresszív viselkedés váltható ki. Az emberi elhízásban, agresszióban sokkal több tényező játszik szerepet.
    - Behaviorista: A vizsgálat tárgya e nézőpontnál kizárólag a viselkedés. Tanulmányozza azokat az ingereket (stimulus, S), melyek viselkedéses válaszokat (response, R) váltanak ki: inger – válasz (S-R) pszichológia. Vizsgálja továbbá a viselkedést alakító jutalmakat és büntetéseket is. A lélek nem vizsgálható, az egy fekete doboz.
    - Néhányan bizonyos ingerek jelenlétében esznek túl sokat (egy sajátos válasz ez), és a sok súlyszabályozó tanfolyam része annak megtanítása, hogyan kerülhetők el ezek az ingerek.
    - Agresszió: a gyerekek valószínűbben fejezik ki agresszióban (egy másik gyerek megütésében) válaszaikat, ha az ilyen válasz jutalmat kap (másik gyerek visszahúzódik), mint ha a választ büntetik (másik gyerek visszaüt).

    - Kognitív: Kogníció = megismerés. Kialakulása részben a behaviorizmus mechanikusságára adott válasz. Azt vallja, hogy csakis a mentális folyamatok (pl. tanulás, emlékezet, gondolkodás) tanulmányozásán keresztül érthetjük meg, mit, miért csinálnak az élőlények.
    Mentális folyamatok: a környezet megismerése, a hozzá való alkalmazkodás, és annak alakítására való képességeink együttese, azaz kognitív folyamatok, érzelmek, akarati cselekvések együttese, szét nem bontható egysége.
    -gyermekkori amnézia kognitív elemzése: azért nem emlékszünk életünk eslő néhány évének eseményeire, mert megváltoztattuk azt a módot, a hogyan tapasztalatainkat emléknyomokká szervezzük. (3 év körül fejlődik nagyot a nyelvi készségünk, és a nyelv új módszert kínál az emléknyomok megszervezéséhez.)
    - Pszichoanalitikus: Sigmund Freud, bécsi orvos nevéhez fűződik. Alapfeltevése: nem minden lelki jelenség tudatos. Létezik a tudattalan réteg, mely nagyban irányítja gondolkodásunkat, cselekvéseinket. A tudattalan tartalmazza mindazokat a késztetéseket, vágyakat, melyek veleszületett ösztöneinkből (szexualitás, agresszió) fakadnak, de mivel tiltottak, ezért elfojtásra kerültek.
    - gyermekkori amnézia azért keletkezik Freud szerint, mert az első néhány év egyes érzelmi élményei olyannyira traumatikusak, hogy későbbi tudatbe engedésük szorongással árasztaná el az egyént.
    - kövérséggel kapcsolatban ismert, hogy egyesek akkor esznek túl sokat, ha szoronganak. (Egyetlen kellemes dologgal reagálnak, ami életükben érte őket, és ez az evés.)
    - Fenomenológiai: A lényeg a szubjektív tapasztalás, egyéni élmények. Azt vizsgálja, hogyan észlelik, értelmezik a személyek a világot (Carl Rogers, Abraham Maslow).
    - Az egyén fő motivációja az önmegvalósítás felé való törekvés.
    - (Olyan problémákra kell irányítani a problémák megoldását, melyek az ember “jólléte” szempontjából fontosak, ahelyett, hogy olyan elszigetelt viselkedéstöredékeket vizsgálna, amelyek könnyű tudományos elemzésre alkalmasak (arcfelismerés, elhízás, gyerekkori amnézia).)
     Módszerek
    A kutatás általában két lépést igényel: 1. tudományos hipotézis megfogalmazása
    2. ennek a hipotézisnek a tesztelése.

    A pszichológia a viselkedés és a mentális (= lelki) folyamatok tudományos tanulmányozása.
    Ezért kidolgozta a maga objektív és torzítatlan adatgyűjtő eljárásait.
    - kísérlet: a körülmények körültekintő szabályozása (kísérleti terv), annak érdekében, hogy változók közötti ok-okozati kapcsolatokat fedezzenek fel
    - Abban különbözik a megfigyeléstől, hogy a kísérletben szigorúan ellenőrzésünk alatt próbáljuk tartani a változókat. (pl. alvás és emlékezet változói között --> megállapíthassa, hogy a gyerekkori emlékek felidézése romlik-e az alvásidő csökkenésével; ha az emlékezet szisztematikusan együtt változik az alvás mennyiségével, akkor a két változó között szabályszerű kapcsolat található.
    - alvás, tanulás függvénye-e: 1. csop. 11-kor fekszik (laborban mindegyik), 2.csop. éjjel 1-kor, 3. csop. Hajnali 4-kor fekszik --> 7-kor kelti mindegyiket, eldöntheti, hogy ugyanazt a tanulási feladatot melyik oldja meg jobban.
    Az alvás a független változó (nem a személy hat. meg, hogy mennyit alhat, hanem a kísérletvezető)
    Függő változó a tanulási teljesítmény (elkerülhetetlenül a személy viselkedésének valamilyen jellemzője).
    - marihuána és emlékezés: több emberrel sütibe rejtett marihuánát etettek, mindegyik sütibe más mennyiség volt és összefüggéstelen szavakat tanultattak meg velük, majd egy hét múlva visszahívták őket és megkérték, hogy mondják el a szavakat, amire emlékeznek. Minél kevesebb marihuána volt az egyén süteményében, annál jobban fel tudta idézni a szavakat.
    Kapott marihuána mennyiség a független változó, függő változó, hogy egy hét múlva mire emlékeztek.
    -Kísérleti terv: az adatgyűjtésben használt eljárást jelenti. (Mint már látott függő, független változó; ill. lehet egyetlen feltétel is, ahol egy kísérleti csoport a feltétel jelenlétével, s egy kontrollcsoportot pedig hiányával tanulmányoznak.) Léteznek többváltozós kísérletek is (egyre inkább ilyeneket használnak).
    - Mérés: A pontos közlés érdekében a változókhoz számokat rendelünk.
    - Statisztika: mely azzal foglalkozik, hogy hogyan kell mintát választanunk az egyének sokaságából, és azután hogyan kell a mintából következtetéseket levonnunk a sokaságra nézve.
    - Átlag: leggyakoribb statisztikai fogalom, vagyis a számtani középérték.
    (szignifikáns: pl. statisztikailag valami szignifikáns, akkor azt jelenti, ogy olyan sztatisztikai próbát alkalmazott mindkét csoport (kísérleti, kontrollcsoport) adataira, amelyek eredménye szerint a megfigyelt különbség megbízható.)


    - korrelációs módszer: ha nincs lehetőség a változók manipulálására, akkor természetes helyzetekben megjelenő együttjárásokat vizsgálunk (= korrelációk), és az együttjárást számszerűen fejezzük ki (korrelációs együttható) (Egyik változó mely értékei kapcsolódnak a másik változó mely értékeihez.) Jele: r. Értéke: 0 és 1 közötti szám. (Kapcsolat hiánya: 0, tökéletes kapcs. : 1)
    - anorexiás, normálsúlyúak ízérzékenység vizsgálata. Feltevés, hogy anorexiások érzékenyebbek az ízek változásaira. (azért korrelációs módszer, mert nem kérhetünk meg minden második normál súlyút, hogy fogyjon le és legyen anorexiás -> kiválasztunk normál és anorexiás embereket.).
    - agyterület sérülése hogy áll arányban az arcfelismeréssel (0,90 a korreláció). Több hiba, nagyobb sérülés esetén.
    -Tesztek: valamilyen képességet, teljesítményt, pszichológiai vonást mérnek. A teszteredmények szóródása korrelálhat valamilyen másik változó szóródásával.
    -Oksági kapcsolatok: kísérleti és korrelációs vizsgálatok közti különbség: A kísérleti vizsgálatban egy változót szisztematikusan variáljuk, hogy más változókra gyakorolt hatást mérhessünk; korrelációs vizsgálatoknál azonban nem lehet kikövetkeztetni efféle oksági kapcsolatokat
    .
    - megfigyelés: - közvetlen: természetes v. laboratóriumi (Masters és Johnson szexuális inger kisérlete) körülmények között a viselkedés megfigyelése és leírása
    (csecsemőről filmfelvétel közvetlen születés után -> feltár mozgásmintákat és hogy milyen ingerekre reagálnak)
    - közvetett: kérdőíves eljárás (népszámlálás, közvélemény kutatás (Masters és Johnson előtt 20 évvel Alfred Kinsey kérdőivei a valódi szexulális szokásokról))
    - esettanulmány: életrajzi adatgyűjtés (tudományos célú önéletrajz)
    Életrajzukat rekonstruálják annak alapján, hogy mire emlékszik, s milyen feljegyzések vannak életéről.

    A különböző érzékleti modalitások közös jellemzői

    Érzékenység: abszolút küszöb (az érzékelhető legkisebb ingermennyiség) (pszichofizikai módszereknek nevezzük az ilyen küszöbök meghatározására szolgáló módszereket)
    -Esetek 50%-ában észlelik, azaz detektálják.
    különbségi küszöb (az éppen észrevehető különbség) =ÉÉK
    (két inger megkülönböztetéséhez szükséges legkisebb különbség. – pl.két hang intenzitása -> egyiknek hangosabbnak, másiknak halkabbnak kell lennie.
    - a próbák 50%-ában észleli a két inger közti különbséget.
    - pl.: standard (állandó) fényfolt és egy növekvő fényfolt villan fel -> melyik intenzívebb (fényesebb). Ha a személy éppen a próbák felében tudja megkülönböztetni az 51 watt erejű fényt, az 50 wattos standardtól, akkor az ÉÉK 1 watt.
    - Ernst Weber (1834): pszichológia egyik legerősebb törvénye: minél erősebb a kezdő inger, annál nagyobb változás kell ahhoz, hogy a személy azt észrevegye.
    A különbségi küszöb és az ingerintenzitás konstans törtet képez -> Weber-törvény. Weber- állandó: I intenzitás, I a különbségi küszöb, és a k a Weber-állandó.
    k=I / I
    -Fechner Gustav: általánosította a Weber – törvényt: É=k*logI. (k= Weber –állandó, I fizikai intenzitás, É= inger észlelt erőssége. Fechner-törvény.

    -érzékenység az egyszerű ingerek tapasztalásai (vörös fény), észleletek pedig ezen érzékletek integrációi (pl. tűzoltóautó).
    Szenzoros kód: receptortól → transzdukció (fordítás) → agyig (az elektoromos ingerült jellé alakul az agyba érve.) A receptor egy sajátos neuron (idegsejt), amint aktiválódik, elektromos jeleket továbbít a kapcsolódó idegsejtekhez. A jelek végighaladnak a gerincvelőn, az agykéreg fogadó területéig. (Különböző érzékleti modalitások, különböző agyi fogadó területtel rendelkeznek.)

    Intenzitás (milyen erős az inger) és minőség (milyen az inger) kódolása
    -Majommal végzett kísérlet (egysejt-vizsgálat): A kísérlet a látással kapcsolatos, majom agyába mikroelektródákat ültetnek (csúcsai kivételével szigetelt), majd berakját műtét után egy gépbe, ahol a mikroelektródákat az erősítőhöz és a jelrögzítő eszközökhöz kapcsolják. Ezután a majom különböző ingereket kap, megfigyelve, hogy melyik mikroelektróda jelez tartós aktivitást, azaz melyik idegsejt válaszol melyik ingerre. Ezek az elektromos jelek gyengék, ezért felerősítik és oszcilloszkópon megjelenítik ->intenzitás, minőség – hogyan kódolják az érzékelőrendszerek. (Legfőbb eszköze az idegimpulzusok gyakorisága és mennyisége.)
    - Johannes Müller: (1825) minőség kódolásának alapgondolata -> specifikus idegenergiák hipotézise ( különböző receptorokból kiinduló idegpályák az agykéreg más és más területein végződnek)
    Érzékelés (szenzáció): egyszerű ingerekhez (pl. fény, hang) kapcsolódó tudatos tapasztalat, válasz az érzékszerveket ért energiára
    Észlelés (percepció): az érzékelésen alapuló, bonyolultabb folyamat, többszintű, kölcsönös kapcsolatokkal bíró rendszer. Az ingerek integrált tudatosulásának folyamata.
    Érzékletek (érzékleti modalitások):
    Látás: a szem felépítése (l. ábrákat a könyvben!)
    fényérzékelés és színlátás alapjainak mechanizmusa
    (100 fotont tartalmazó fényvillanást is képesek vagyunk észlelni, igaz, ebből 7 foton éri el a szemben azokat a molekulákat, amelyek a fényt láthatóvá teszik.) -> abszolút küszöb (legkisebb érzékelhető ingererősség).
    - szemünk megközelítőleg 400-tól 700 nm (nanométer) terjedő hullámhosszakra érzékeny.
    - látórendszer: szemnek két része van, az egyik a képet alakítja ki, a másik a képet fordítja át elektromos impulzusokká. Úgy működik a szem képalkotó rendszere, mint egy fényképezőgép. Feladata a tárgyakról visszaverődő fényt fókuszálja úgy, hogy az a tárgy képét formálja a retinán. A szaurhártya, a pupilla és a lencse alkotják a szem képalkotó rendszerét. Ezek nélkül fényt látnánk, mintákat nem.
    A fény a szaruhártyán keresztül (átlátszó felszíne) jut be, befelé megtörik, megkezdődik a képalakítás. A lencse teszi teljessé a képnek a retinára való fókuszálását. (Közeli tárgyak gömbszerűbbnek, távoliak laposabbá válnak.)
    Rövidlátás (miópia): a lencse nem tud elég lapossá válni, hogy a távoli tárgyakat fókuszálja.
    Távollátás (hiperópia): ha a szem nem tud elég gömbszerűvé válni a közeli tárgyak fókuszálásához.
    A pupilla körkörös nyílás a szivárványhártyán, mely a megvilágítás szintjétől függően változtatja átmérőjét (erős fénynél kisebb, gyenge fénynél nagyobb az átmérője).
    A fény a szemgolyó hátsó oldalára, a retinára vetül ezek segítségével.
    ->transzdukció. Legfontosabb részei a receptorok. A retinában kétféle receptorsejt van: pálcikák (éjszakai látásra alkalmasak, alacsony fényintenzitásnál működnek, színtelen érzékletet eredményez), csapok (nappali látásban a legjobbak, magas fényintenzitásra válaszolnak, színlátást eredményeznek).
    Amikor egy tárgyat jól akarunk látni, szemünket úgy mozgatjuk, hogy a tárgy képe retinának közepére, a foveának nevezett területre vetüljön.
    (A foveában sok receptor van, míg a periférián kevesebb.)
    A pálcikák és csapok fotopigmenteket tartalmaznak, amelyek elnyelik a fényt. -> olyan folyamatot indít be, amely idegimpulzusban végződik. A transzdukció után az elektromos impulzusnak az agy feléé kell venni útját, idegsejteken keresztül. Először bipoláris sejtekhez továbbítódik a csapok, pálcikák impulzusa, majd ganglionsejtekhez. (Ganglionsejtek hosszú axonjai alkotják a látóideget.)
    Fényérzékelés: A fényintenzitásra való érzékenységünket a csapok és a pálcikák határozzák meg. Több pálcika van kapcsolatban egyetlen ganglionsejttel, mint ahány csap; vmint a pálcikák és a csapok máshol helyezkednek el. (fovea sok csap, de nincs pálcika, az a periférián van.)
    A pálcikára alapuló látás érzékenyebb, mint a csapra alapuló. Viszont a pálcikalátás kevésbé éles, mint a csaplátás.
    Fényadaptáció: moziba a napos utcáról lépünk be. A vászonról visszaverődő halvány fényben először alig látunk valamit, majd megszokjuk és tudunk tájokozódni. Amikkor újra kimegyünk a világos utcára, minden fájdalmasan világos, éles fények közt nem tudunk különbséget tenni, ehhez gyorsabban alkalmazkodunk.
    Színlátás: minden fény egyforma, kivéve a hullámhosszukat. -> a látórendszer a különböző hullámhosszokat különböző színekké változtatja. A rövid 450-500 nm hullámhosszú fények pl. kéknek látszanak, a közepes 500-700 nm-es fények zöldnek, míg a hosszú 620-700 nm-es fények vörösnek látszanak.
    A fény többsége azonban visszavert fényforrásokból származik (nem közvetlenül a fényforrásból, hanem az visszaverődik vhonnan), ilyenkor a tárgy színének érzékelését részben a tárgy által visszavert fény hullámhossza, részben más tényezők határozzák meg.
    A szín dimenziói: Fényfolt a sötét háttéren – fenomenológiai szempontból 3 dimenzióra írható le: világosság (észlelt fény intenzitása), árnyalat (színnévvel leírt minőség) és telítettség (fény élénksége, tisztasága).
    Munsell színorsója: minden színhez 10 színnév (telítettség), és két szám tartozik (világosság).
    - 400-700 nm-es hullámhossztartományban 150 színt tudunk megkülönböztetni. (Azaz, egymástól 2 nm távolságra lévő hulllámhosszok színeit meg tudjuk különböztetni.)
    Színkeverés: alapszínek keverés – a retinára több különböző szín vetül, más színt ad, keveredik. --> additív színkeverés!!!
    Három különböző hullámhosszúságú fény kombinálásával általában bármilyen színt előállíthatunk, ha vörös, zöld, kék (v. ibolya) spektrumhullámhosszú fények keverődnek -> három alapszín törvénye.
    Színlátászavarok: két alapszínből is képes színtkeverni – színtévesztő
    monokromátok (színvakok) – képtelenek a színek hullámhosszának megkülönböztetésére.

    Hallás: a hallórendszer felépítése (l. ábrákat a könyvben!)
    hangerő és hangmagasság érzékelésének mechanizmusa
    Hang: A hanghullám: a levegő nyomásának az idő függvényében megadott grafikonnal írható le. – Ez egy sinuszhullám, ilyenek az egyszerú hangok. A bonyolultabb hangok felbonthatóak egyszerű hangokra. A hang fő szempontja a frekvenciája (a másodpercenkénti ciklusok száma a sinuszhullámokon). Jele: Hz (Hertz). A frekvencia képezi a hangmagasság észlelésének alapját (legjellegzetesebb minőség).
    Másik fő szempont a hang intenzitása, vagyis a csúcsök és völgyek közötti nyomáskülönbség. Ezt decibelben adjuk meg.
    Hallórendszer: Két rendszere van: továbbító (külső fül, középfül (benne: dobhártya, kalapács, üllő, kengyel)), felvevő és idegimpulzussá alakító (transzdukciós rendszer) (csigában (belső fül) helyezkedik el, ami a hang receptorait tartalmazza).
    A hang a hallócsatornán a dobhártyához jut (feszes membrán), ami megrezeg, a középfül átviszi a rezgést (kalapács, üllő, kengyel segítségével) a levegővel teli üregen keresztül az ovális ablakra, amely a belső fülhöz és a receptorokhoz vezet. Továbbvitel közben a hang fel is erősödik.
    A transzdukciós rendszer: a csiga egy feltekert cső alakú csont, hártyák osztják hosszában folyadékkal teli részekre: alaphártya (tartja a hallóreceptorokat = szőrsejtek). Az ovális ablakra érkező nyomás nyomásváltozást eredményez a csiga folyadékjában, ez megrezegteti az alaphártyát, elhajlítja a szőrsejteket -> elektromos impulzusokat eredményez. A szőrsejtekhez kapcsolódó idegsejtek hosszú axonjai alkotják a hallóideget. (A hallóideg 31 000 neuront tartalmaz.)
    Hangerő érzékelése: érzékenyebbek vagyunk a közepes frekvenciákra (1000Hz körül a legnagyobb).
    Halláskárosodás: 1. ha középfülnek gyenge a vezetőképessége (vezetési károsodás), 2. a küszöbnövekedés egyenetlen, a nagyobb frekvenciáknál fokozottabb. Általában a belső fül károsodásának következménye (szőrsejtek roncsolódnak) (szenzoros-neurális káosodás). Időseknél gyakori, a szőrsejt nem képes regenerálódni.
    - Jobb oldalról megszólaló hangokat kicsit erősebben halljuk, mint a bal fülünkkel, mivel a fejünk “hangárnyékot” hoz létre, ami csökkenti a távolabbi fület érintő hang intenzitását. Előnyünkre van, ezt az intenzitáskülönbséget használjuk arra, hogy megmondjuk, hogy honnan jön a hang.
    Hangmagasság érzékelése: A hangmagasság (hangerő a másik)a hang elsődleges minősége, az alacsonytól a magas hangokig rendezett skálán. A hang frekvenciája határozza meg. A fiatal felnőttek 20 és 20 000 Hz közötti frekvenciákat hallják. Ha két vagy több hang hallatszik egyszerre, az összes frekvenciának megfelelő hangot halljuk (ha eléggé elkülönülnek a frekvenciák és figyelünk).
    - A hangmagasság érzékelésének elmélete:
    Lord Rutherford: a hang megrezegteti az egész alaphártyát, és a rezgés tempója a hang frekvenciájának felel meg, és az alaphártya rezgésének gyakorisága határozza meg a hallóideg idegrostjainak impulzusgyakoriságát. -->frekvenciaelmélet (időelmélet).
    Weaver javítja ezen elméletet (1000Hz feletti frekvenciákat több különböző idegrost is kódolhatja, kicsit elcsúsztatva egymástól).
    Joseph Guichard Duverney: rezonancia elve Fül különböző részei különböző frekvenciákra van hangolva (mint a hangvilla rezegtetése zongora előtt).
    Hermann von Helmholtz továbbfejleszti ezt helyelméletté: az alaphártya minden egyes pontja, ha rezgésbe jön, egy bizonyos hangmagasság érzetét kelti.
    Békésy György mérte meg az alaphártya mozgását – Nobel-díj 1961-ben.

    Szaglás: a szaglórendszer felépítése (l. ábrát a könyvben!)
    az intenzitás és minőség érzékelésének mechanizmusa

    - Evolúciós jelentősége: a szaglószerv kiemelt helyen van, lehetővé téve, hogy a szaglás vezesse a viselkedést. Az orrüregben magasan elhelyezkedő receptorok szinapszisok nélkül kapcsolódnak az agyhoz. A szaglás receptorai közvetlenül érintkeznek a környezettel (az orrüregben vannak). Fajunk fennmaradásában nyújt segítséget (romlott étel, gázszivárgás). Az emberek szaglókérge egy huszadát teszi ki az agyféltekéknek (kutyáknak 1/3-a, halaknál majdnem az egészet kitölti).
    Kommunikáció fő eszköze: a rovarok és néhány magasabb rendű állatnál -> feromonként ismert kémiai anyagot bocsájtanak ki, melyek a levegőben terjedve a faj többi egyedét befolyásolja. (Nőstény moly több kilométer távolságból vonzza magához a hímet.) Nem csak szerelmi jelző eszköz, hanem a halál jelzéseként is szolgál. (Hangyák a halott hangyát a szag miatt kiviszik a fészken kívüli szemétdombra.)
    (Szag az embernél is fontos,pl. 3 használt fehérneműből megállapítjuk, hogy melyik a sajátunk, melyik férfié és nőé. A nők pl. közlik szagokkal, hogy hol tart a mensis ciklusuk (együtt dolgozó, élő nőknél), annak érdekében, hogy annak kezdetét egymáshoz igazítsák.)
    Szaglórendszer: A szaglás ingerei zsírban oldódó illékony molekulák, mivel a szaglóreceptorokat zsírszerű anyag borítja.
    Szaglórendszer: orrüreg receptorai, agy egyes területei és az összekötő pályák.
    Amikor a receptorokok szaglórostjai (szaglóhámból kinyúló szőrszerű szerkezetek) egy illatanyag molekuláival érintkeznek, elektromos impulzus keletkezik -> ez a transzdukció.
    Az idegrostokon keresztül ezek a szaglógumóba, az agynak közvetlenül a homloklebeny alatti területére kerülnek; a szaglógumó viszont a halántékleben belsejében fekvő szaglókéreghez kapcsolódik. (Szag hosszú távú emléknyomait őrizzük – mert közvetlen összeköttetés van a szaglógumó és az agy bizonyos területei között.)
    Intenzitás és a minőség érzékelése: Szaglóérzékenységünk nagymértékben függ az illatanyagtól. Az abszolút küszöb akár a levegő 50 milliárdod része is lehet. Ez gyengének mondható, többi állathoz (pl. kutya) viszonyítva. Érzékenységünk viszonylagos hiánya nem a kevésbé érzékeny szagreceptoroknak köszönhető, sokkal inkább annak, hogy kevesebbel rendelkezünk belőlük. (ember 10millió receptor – kutya 1 milliárd)
    Egy egészséges személy mintegy 10-40 ezer szagot képes megkülönböztetni (nők jobbak benne) – minőség. A szaglásban sok különféle receptor vesz részt, kb. 1000 receptorfajta. Egy – egy receptor nem csak egy szagot kódol, hanem sok különböző illatra válaszolhat. Így a minőséget részben az idegi aktivitás mintázata is kódolhatja.
    Ízlelés: az ízérzékelés (intenzitás és minőség) mechanizmusa
    Íz meghatározói: anyag, genetikai örökség és múltbeli tapasztalat.
    Ízlelőrendszer: az ízlés ingeréül a nyálban oldódó anyagok szolgálnak. Az ízlelőrendszer a nyelven, a garaton és a szájpadláson elhelyezkedő receptorokat, egyes agyi területeket és összekötő idegpályákat foglal magában. A nyelv receptorairól beszélünk a továbbiakban. Ezek az ízlelőreceptorok a nyelv dudorain (az ízlelőbimbókon) és a szájban csoportokban fordulnak elő. Az ízlelőreceptorok végéből rövid, szőrszerű szervek nyúlnak ki, amelyek érintkeznek a szájban lévő oldatokkal. Az érintkezés elektromos impulzust eredményez -> ez a transzdukció. Ezek az impulzusok az agyba jutnak.
    Az intenzitás és a minőség érzékelése: A különböző ízingerekre való érzékenység a száj különböző részein más és más. A nyelv hegyén a sós és édes, oldalain a sós, a lágy szájpadláson a keserű ízekre vagyunk érzékenyek. A nyelv középső területén van egy érzéketlen terület, ide kell helyezni a rossz ízű orvosságokat. Az ízlelés abszolút küszöbe nagyon alacsony, az intenzitás különbségi küszöbe viszont elég magas (Weber-állandó 0,2 körül mozog).
    Minden íz leírható négy alapvető ízminőséggel (édes, savanyú, sós és keserű).
    Az ízlelőrendszer mind a specifikusan aktivált idegrostot, mind az idegrostok aktivációmintázatát használja az ízminőségek kódolásában.
    Nyomás-, hő- és fájdalomérzékelés: az érzékelés mechanizmusai, a fájdalom kapuelmélete
    A tapintást ma már legalább három különböző bőrérzékletnek gondolják: egyik nyomásra, a másik a hőmérsékletre, a harmadik a fájdalomra reagál.
    Nyomás: ingere a bőrre gyakorolt fizika nyomás. Néhány testrész hatékonyabb a nyomás érzékelésében: az ajkak, az orr és az orcák. (Legérzéketlenebb a nagylábujjunk.) A nyomásérzékelés erős adaptációs hatásokat mutat. (Barátunk kezét perceken keresztül szótlanul szorongatjuk, elveszítjük kezének érzékelését.) Ezek a passzív tapintások.
    Aktív tapintások: (más élményt kelt) a nyomásérzékelés mellett a mozgás érzékelését is igényli. (aprópénz, kulcsok, és más, zsebünkben vagy táskánkban tárolt apró tárgyak felismerése)
    Hőmérséklet: ingere a bőr hőmérséklete. A receptorok a bőr alatt elhelyezkedő, szabad idegvégződésű neuronok. A transzdukciós fázisban a hidegreceptorok a hőmérséklet csökkenésére, a melegreceptorok pedig a hőmérséklet emelkedésére reagálnak. Tehát a hőmérséklet különböző minőségeit elsősorban az aktivált receptor fajtája kódolja. (A hidegreceptorok nem csak az alacsony, de a nagyon magas hőmérsékletre (45 fok felett) is reagálnak. (A nagyon meleg inger mind a meleg-, mind a hidegreceptorokat aktiválja, s ez a forró érzetét váltja ki.)
    Fennmaradáshoz fontos, hogy érzékelni tudjuk a bőr hőmérsékletének változásait. (Alkalmazkodik a környezethez, ezért egy idő után a hideg medence vizét már nem érezzük annak.)
    Fájdalom: Fájdalomérzékelő rendszer: a fájdalom ingere bármely olyan intenzitású inger, amely szöveti károsodást okozhat. (Lehet nyomás, hőmérséklet, elektromos áram, vagy ingerlő vegyi anyag.) Ilyen ingerekre a bőrben kémiai anyagok szabadulnak fel, melyek magas küszöbbel rendelkező receptorokat ingerelnek. A receptorok speciális szabad idegvégződéssel rendelkező neuronok (legalább 4 fajta).
    Fájdalom fajtái: fázisos (sérülést követően azonnal, rövid, gyorsan nő és csökken), tónusos fájdalom (sérülés után tapasztalt tónusos fájdalmak közötti különbség, hosszan tartó, állandó mértékű is lehet). A kétféle fájdalmat az agyban külön idegpályák közvetítik.
    A fájdalom ingeren kívüli meghatározói: A fájdalom intenzitását és minőségét sokkal inkább befolyásolják a közvetlen ingeren kívüli tényezők (kultúra, személy attitűdje, korábbi tapasztalatok). A fájdalom legalább annyira a lélekre is tartozik, mint amennyire az érzékelőreceptorokra. (Indiai törzs beavatása isteni hatalom képviselőjévé – hátba kampók, azon keresztül húzzák városról városra, a végén azon lóg – nem érez fájdalmat.)
    A fentiekhez hasonló jelenségek vezettek el a fájdalom kapuelméletéhez (Melzak és Wall). Az elmélet szerint a fájdalom érzése nemcsak azt követeli meg, hogy a bőrben lévő receptorok aktiválódjanak, de azt is, hogy egy “idegi kapu” a gerincvelőben nyitva legyen és továbbengedje a fájdalmat az agy felé (a kapu akkor záródik, ha a gerincvelő egyes rostjai aktiválódnak). Mivel az idegi kaput az agyból lefelé küldött jelek zárják, a fájdalom észlelt erősségét a mentális állapot is befolyásolhatja, amint a horoghinta-szertartásban is.
    Idegi kapu: középagy egyik területe, a PAG. A PAG sejtjei olyan további idegsejtekkel állnak összeköttetésben, amelyek a fájdalomreceptorokból származó jeleket továbbító idegsejteket gátolnak. Amikkor a PAG sejtjei aktívak, a kapu zárva van, amikor viszont nem aktívak, akkor nyitva van. Az endorfin, amely a morfiumhoz hasonló módon csökkenti a fájdalmat, azt gondolják, hogy a PAG sejtjeire hatva zárják a fájdalom idegi kapuit. (Másik mód: sérült terület masszírozása enyhíti a fájdalmat, valószínűleg a kapu bezárása révén; akupunktúra fájdalomcsillapító hatása is hasonló)



    Észlelés

    Észlelés (percepció): az érzékletek integrációja tárgyak észleleteibe, melyeket a világban való tájékozódásra használunk. Az észlelés három fő funkciója: mintafelismerés (v. felismerés), lokalizáció (téri lokalizáció), perceptuális konstanciák

    I. Lokalizáció
    Ahhoz, hogy tudjuk, pontosan hol vannak a tárgyak, három dolgot kell tudnunk:
    1. Elkülöníteni őket (hol van a tárgy?) (alaklélektan, vagy Gestalt-pszichológia
    Kiemelve az alakot (figura-háttér jelenség), az egészleges kép szervezéséhez a perceptuális organizáció (észlelési szerveződés) elveit használjuk, azaz bizonyos csoportosítási törvényeket, melyek alapján építjük fel az egészleges képet (közelség, hasonlóság (T betű hasonló felépítésű testek közt nehezebb felismerni, hajlamosabbak vagyunk egy csoportba sorolni), zártság,..)
    2. Távolságészlelés (milyen messze van?) mélység a fontos
    A retina, a látás kiindulópontja egy kétdimenziós felszín. Képződő kép lapos -> hogy jól (3D) lássuk távolsági jelzőmozzanatokra van szükség
    Jelzőmozzanatok: - monokuláris (egy szemmel nézve is működő): relatív nagyság (egy kép hasonló, de különböző nagyságú tárgyakat mutat, úgy észleljük, hogy különböző távolságra vannak), takarás (a takaró tárgyat közelebbinek érezzük), relatív magassági helyzet (egy képen a magasabban elhelyezkedő tárgyat távolabbinak észleljük), lineáris perspektíva (párhuzamos vonalak összetartónak látszanak és távolodónak észleljük).
    (Mozgásparallaxis: vonaton utazunk, a közelebbi tárgyak gyorsan, a távolabbiak lassabban látszanak mozogni az ellenkező irányba. Ez a sebességkülönbség ugyancsak a tárgyak távolságának egy jelzéseként szolgál.)
    - binokuláris (mélység észlelése) (csak két szemmel nézve):
    A két szem egy kicsit eltérő szögből tekint a pontokra.
    binokuláris diszparitás ( a két szem által látott két kép egy kicsit eltér, ezeket összerakva egy háromdimenziós képet látunk), binokuláris parallaxis (a két szem két látótengelye közötti szög, tehát hogy összetartanak valamennyire)
    3. Mozgásészlelés (merre halad?)
    - valódi mozgás (ténylegesen mozgó tárgy): ha a mozgás relatív, azaz mintázott háttér előtt mozog, könnyű észlelni (takarja a hátteret), ha abszolút a mozgás, azaz nincs háttér, nehezebb
    Szelektív adaptáció: a mozgásérzékenység csökkenése a mozgás szemlélése közben. (Az észlelési érzékenységünk csökken a látott és az ahhoz hasonló mozgások iránt, de megmarad olyan mozgások iránt, amelyek iránya sebessége az előbbitől nagymértékben különbözik)
    Mozgási utóhatás: Ha néhány percen keresztül vízesést nézünk, majd a mellette lévő sziklára pillantunk, úgy fogjuk látni, mintha a szikla felfelé mozogna.
    - nem valódi mozgások (mozogni látunk valamit, ami valójában mozdulatlan):
    - indukált mozgás (rossz a viszonyítási alapunk, pl. a mellettünk álló vonat elindul, és azt hisszük, mi indultunk el)
    - sztroboszkopikus (Wertheimer – egy fénypontot felvillant a sötétben, majd néhány ezred másodperccel később egy másikat az előző közelében – mozogni látszik) mozgás (állóképek sorozata mozgásélményt kelt, pl. film)
    II. Felismerés
    Korai és késői szakaszokra bontjuk, Marr nyomán. Előbbi a tárgy primitív alkotórészeinek letapogatása (vonalak, élek, szögek) - ezeket az ún. kérgi vonásdetektorok végzik: (látókéreg sejtjei, egyszerű (akkor aktívak, amikor receptív mezőjükbe egy bizonyos irányú és helyzetű egyenes vetül)-komplex (egy bizonyos irányú élre érzékenyek, de nem igénylik, hogy az inger egy bizonyos helyen legyen a receptív mezőn belül)-hiperkomplex (megkövetelik hogy az inger egy bizonyos irányban álljon, és egy bizonyos hosszúságú legyen) sejtek).
    A késői szakaszban (megfeleltetési szakasz) történik a konkrét tárgyak felismerése, azaz kategóriához rendelése. A felismerésben általában megkülönböztetünk alulról felfelé- és felülről lefelé irányuló folyamatokat. Előbbinél azt, hogy mit is észlelünk, kizárólag az határozza meg, hogy mi az inger maga. Utóbbinál pedig a létrejött észleletet nagyban befolyásolják előzetes elvárásaink, motívumaink, a kontextus is.

    A figyelem szerepe az észlelésben
    Szelektív figyelem: az ingerek közötti válogatás, kiemelés folyamata
    Szelektív látás: a vizuális figyelem jelensége. A szem folyamatosan pásztázza a képet, letapogatva a részleteit (ide-oda figyelünk). E “pillanatfelvételek” aztán integrálásra kerülnek a perceptuális folyamatban, egy egészleges képpé (vonások egyesítése).
    Szelektív hallás: az akusztikus figyelem jelensége. Itt pusztán mentális eszközökkel válogatunk az ingerek között (mert az összes hanginger “keverve” van a térben). Koktélparti jelensége: a nem figyelt információból nagyon kevésre emlékszünk, ám ha fontos egy nem figyelt inger, “felkapjuk a fejünket” (mint egy koktélpartin, ha a szomszéd társaságban a nevünket emlegetik).
    Hogyan történik a szűrés?
    Korai szűrés hipotézis: az inger azelőtt kiszűrődik, mielőtt bekerülhetnek a rendszerbe
    Késői szűrés hipotézis: minden inger bekerül, és alapszinten feldolgozódik, majd kiválasztjuk a fontos ingereket, melyek további feldolgozás alá kerülnek.
    Mindkét hipotézist alátámasztják kísérletek is. Idegrendszeri alapjait is ismerjük ma már a figyelemnek (PET vizsgálatokkal feltárták a figyelmi folyamatokért felelős agyi területeket).
    Az agy két különböző rendszert használ a bemenetek közötti szelekcióban. Egyiket a téri viszonok vezérlik (figyelemnek egyetlen helyet kiválaszt) -> poszterior rendszer (hátsó fali lebeny és bizonyos kéreg alatti területek)


    III. Perceptuális konstanciák
    Perceptuális konstancia: a tárgyak viszonylagos állandónak látása, annak ellenére, hogy a megjelenő kép folyamatosan változik (megvilágítás, nézőpont, stb. függvényében). Oka: a tárgyakat mindig a környezetükhöz viszonyítva észleljük.
    Világosság- és színkonstancia: azon jelenségek, hogy egy bizonyos tárgy észlelt világossága és színe alig változik, még akkor is, ha a róla visszavert fény mennyisége és hullámhossza változik.
    Alak- és helykonstancia: azon jelenségek, hogy egy bizonyos álló tárgy észlelt mérete és helye alig változik, még akkor is, ha a retinális kép jelentősen változik alak és hely szempontjából.
    Nagyságkonstancia: azon jelenség, hogy a tárgyak méretét viszonylag állandónak látjuk, annak ellenére, hogy a tőlük való távolság változásának következtében retinális méretük változik. Nagyság-távolság invarianciaelv: tárgy észlelt nagysága = a retinakép nagysága × észlelt távolság (Emmert).

    Alvás és álom

     Alvásminták, szakaszok
    Öt szakasza van az alvásnak (l. 170. o.!) Négy “nem REM” és egy REM szakasz (elnevezés oka: közben a szemek gyors mozgásokat végeznek), ekkor az agy nagyon aktív (mint éberség alatt), de nem ébred fel a személy. Ekkor van az álmodás nagy része!
    (Ember becsukja szemét, ellazul –alfa hullámok; 1. Szakasz eltűnik az alfa-hullám, 2. Szakaszban alvási orsók jelennek meg (alfánál sűrűbb hullámok); 3. És 4. Szakaszt lassú delta-hullámok jellemzik (nehéz az alvót ekkor felébreszteni))
    Alvási szakaszok sorrendje: Rem-alvás, nem Rem-alvás (NREM). Váltakoznak: NREM-szakaszokkal kezdődik, több alvásciklusból áll, mindegyik tartalmaz REM- és NREM- szakaszokt.
     Alvászavarok.
    - inszomnia: az alvás mennyiségével vagy minőségével való elégedetlenség (gyakran csak azt gondoljuk keveset alszunk, mert csak az ébrenlét pillanataira tudunk visszaemlékezni, vagy álmodva is azt hisszük, hogy ébren vagyunk)
    - narkolepszia: kóros aluszékonyság: a személy bármikor elaludhat, nem tudja leküzdeni
    - apnoé: alvási légzészavar: alvás közben megáll az automatikus légzés
     Álomfejtés:
    Álom: olyan tudatmódosulás, amelyben az emlékezeti képek és a képzeleti képek időlegesen összekeverednek a külső valósággal
     Álomelméletek:
    Freud klasszikus elmélete: az álmok funkciója a vágyteljesítés. Ezek a vágyak látens (lappangó), szimbolikus formában jelennek meg az álomban, és így átalakulva manifeszt (nyílt) álomtartalomként jelennek meg (cenzúra hatására történik mindez). Ezt az átalakítást az álommunka végzi: a tudattalan tartalmak átkódolása elfogadható tartalmakká (álomszimbolika!)
    Újabb elméletek: Evans: Alvás alatt az agy off-line üzemmódban van, és azzal foglalatoskodik, hogy a nappal szerzett hatalmas információtömeget rendszerezze. Néha azonban on-line-ba kapcsol át, és ekkor a tudatos elme betekintést nyer az éppen zajló folyamatokba, és megkísérli értelmezni azokat úgy, mint nappal szokta – e folyamat eredménye az álom. Crick és Mitchison: Az álmodás nem egyéb, mint a hálózat napi tisztázásához szükséges random kisülések sorozata. A cél, hogy törlődjenek az előző nap téves kapcsolatai. Akkor ébredünk, ha a tisztítás befejeződött.

    Tanulás

    A tanulás a viselkedés viszonylag állandó megváltozása a gyakorlás eredményeképpen. Fajtái:
     habituáció: egy ingerhez való hozzászokás annak ismételt bemutatása következtében (megtanuljuk figyelmen kívül hagyni a nem fontos ingereket)
     klasszikus kondicionálás: az élőlény azt tanulja meg, hogy egy bizonyos eseményt egy másik követ (pl. csengőszót az étel – Pavlov klasszikus kísérlete)
     operáns kondicionálás: az élőlény azt tanulja meg, hogy egy adott válasz valamely egyedi következménnyel jár (pl. pedálnyomás az ajtó kinyílásával – Thorndyke kísérlete)
     komplex tanulás: a puszta együttjárások megtanulásán túl mást is tartalmaz, pl. problémamegoldási stratégiát, a környezet térképét (pl. belátásos tanulás – Köhler)

    Megközelítésmódok különböző pszichológiai nézőpontokból:
    Behaviorista: hangsúly a külső ingereken és válaszokon, jutalmakon és büntetéseken
    Kognitív: a legfontosabb a tanulásban az, amit az élőlény tud (mentális reprezentáció)
    Biológiai: arra mutat rá, hogy a különböző fajokra más-más tanulási mechanizmusok jellemzőek

    Klasszikus kondicionálás: Pavlov klasszikus kísérlete (kutya)
    Fényjelzést étel követ. Először csak a kaja megkapása után nyáladzik. A nyáladzás feltétlen válasz (UCR), amely nem igényel tanulást, a húspor feltétlen inger (UCS). Az eljárást sokszor megismételik, a kutya már a fényjelzésre is nyáladzik, megtanulta a kapcsolatot. A nyáladzás most feltételes válasz (CR), míg a fényjelzés feltételes inger (CS).
    A feltételes inger és a feltétlen inger minden párosítását próbának nevezzük. Amikor a kísérleti alany megtanulja a két inger közti kapcsolatot, a kondicionálás tanulási fázisát alkotják. Ebben a szakaszban a feltételes inger (fényjelzés) és a feltétlen inger (étel) ismételt párosítása megerősíti a kettő közti kapcsolatot. Ha ez nem erősödik meg a válasz fokozatosan csökkeni fog, kioltás.
    Másodlagos kondicionálás: ha a kutyának fényjelzéssel továbbra is kaját adunk, de mellé a kutya gyakran fényinger mellé hangingert kap (kaját nem), akkor is kiváltódik a feltételes válasz.
    Operáns kondicionálás: “Aktívabb” formája a tanulásnak, mert az élőlény egy új választ tanul, mégpedig egy olyan választ, melynek pozitív következménye lett. Thorndyke, Skinner kísérletei (macska, patkány, galamb) : dobozba patkán, csak pedál van és esetleg fény világítja a pedált. Kezdetben véletlen rálépeget, majd amikor étel galacsin megy a tálba a pedál lenyomását követően, a pedálnyomkodás drámaian megnő. Ez úgyanúgy kioltható, mint a klasszikus kondicionálásnál. Diszkriminációs kisérlet: olyankor adagolja az ételt, ha a patkány azalatt nyomja meg a pedált, amíg a lámpa ég, tehát szelektív megerősítéssel. A lámpa fénye itt a diszkriminációs inger, amely szabályozza a választ.
    Formálás: Azt a technikát, amely csak azokat a válaszokat erősíti meg, amelyek találkoznak a kutató elvárásával és minden egyebet kiolt, formálásnak nevezzük.
    Effektus törvénye: a legalkalmasabb válasz fennmaradását hirdeti, miszerint a véletlenszerű cselekvések közül csak azokat válogatja ki, amelyeket pozitív következmény követ.
    Mindkét kondicionálásra igaz, hogy:
    - megerősítés szükséges a tanuláshoz
    - generalizáció és diszkrimináció jellemzi (a feltételes válasz összekapcsolódik egy bizonyos ingerrel, akkor más hasonló ingerek is kiválthatják ugyanezt a választ – c hang –ra érzelmi reakció, egy kicsit magasabb és mélyebb hangokra is érzelmi reakciót produkál, minden további kondicionálás nélkül. generalizáció. A diszkrimináció ennek ellentéte, azaz a különbségekre adott válasz.)
    - biológiai korlátai vannak (nem minden faj képes mindent megtanulni) (Etológusok fedezték fel. Elsősorban a veleszületett viselkedést vizsgálják, és azt feltételezik, hogy a tanulást szigorúan behatárolja az állat genetikai öröksége.) Legjobb bizonyítékok a kondicionálás korlátaira: ízelkerülés (patkány vanília oldatból iszik, megmérgeződik, meggyógyul, újra kapja az oldatot, kerüli.)
    (jutalmazásos, meneküléses tanulás)
    - magyarázható klasszikus (behaviorista) és modern (kognitív) szempontból is (időbeli eltérés kicsi legyen a CS és az UCS között-. (kontiguitás) A CS megbízható bejóslója lesz az UCS megjelenésének
    Rescorla-Wagner-modell: mekkora kondicionálás jön létre egyes próbákban, az attól függ, hogy mennyire meglepő a feltétlen inger (UCS), ami meg azon múlik, hogy mennyire kapcsolódott össze az UCS a lehetséges feltételes ingerekkel (CS).

    Komplex tanulás: Túl a puszta asszociációk (együttjárások) kialakításán, bonyolultabb mentális reprezentációk kialakítása (pl. környezet térképe, az okság fogalma, stb.).
    Fajtái: kognitív térkép: mentális alaprajz (patkány az útvesztőben megtalálja a kaját, úgy hogy azokba a folyosókba nem megy be újra, ahol már járt), a környezetünk leképeződése a fejünkben,
    belátásos tanulás: főként a magasabb rendű fajok – Köhler: csimpánzok (bizonyos dolgok “együtt látása”, a mentális reprezentációk kombinációja). Van három döntő jellegzetessége a csimpánzok problémamegoldásának: a hirtelenség, az egyszer felfedezett megoldás későbbi hozzáférhetősége és átvihetősége hasonló szituációkra. (Mentális próba – szerencse folyamatot tükröznek, nem úgy, mint Skinner, vagy Thorndyke kísérletei.)
    Köhler eredménye arra utal, hogy a komplex tanulásnak gyakran két fázisa van: a kezdő fázisban problémamegoldást használunk, a másodikban a megoldást az emlékezetben tároljuk, és előhívjuk, amikor hasonló problémával szembesülünk.
    - Az ingerek és az események közötti kapcsolatok nem tökéletesen bejósolhatóak!!!
    Nem létező, de kézenfekvő kapcsolatok (pl. nagy száj a gondoskodás utáni vággyal társul) kapcsolatokat álasszociációknak nevezzük.

    A tanulás neurobiológiai alapjai: nem létezik tanulási központ.
    Az idegimpulzus végigfut a küldő sejt axonján, az az axonvégződéseket neurotranszmitterek kiválasztására serkenti, amelyeket aztán a fogadó idegsejt receptorai vesznek fel. Ezt nevezzük szinapszisnak.
    1. A szinapszis valamilyen szerkezeti változása alkotja a tanulás idegi alapját és 2. Ennek a szerkezeti változásnak a hatására a szinapszis hatékonyabbá válik
    Különféle tanulásformákat különféle szerkezeti változások alapozhatják meg (pl. szinapszis mérete változik, vagy új szinapszisok jönnek létre stb.).
    . (Egy nyúl idegsejtjeit tüzelik, aktivitásnövekedés az agyának számos területén megfigyelhető, ami hónapokig fennmaradt – hosszú távú áthangolásnak nevezik)
    Szenzitizáció: az élőlény egy olyan gyenge ingerre adott válaszát erősíti fel, amelyet egy fenyegető vagy fájdalmas inger követ.

    Emlékezet
    A memória osztályozásai
    Szakasz szempontú:
    tárolás kódolás előhívás
    Bemenő fizikai jelek az információ az információ
    Átalakítása olyan repre- megőrzés visszanyerés
    zentációba, melyet
    a memória elfogad

    Típus szempontú:
    A megőrzés időtartama szempontjából: rövid távú és hosszú távú memória
    A megőrzött információ tartalma szerint: explicit (tények) és implicit (készségek) memória. Előbbiben epizodikus (saját élmény) és szemantikus (jelek, jelentések közti viszony)rész

    A rövid és hosszú távú memória jellemzői:
    Rövid távú memória Hosszú távú memória
    KÓDOLÁS
    Akusztikus kód: ismételgetés (verbális anyagnál jó)
    Vizuális kód: látvány raktározása (képi anyagnál jó)
    E két buffert (akusztikus és vizuális) egy központi végrehajtó hangolja össze.(agy különböző részeiben található a két buffer(akusztikus és vizuális-téri buffer))
    Eidetikus emlékezet: olyan képesség, hogy nagyon élénk, sokáig megmaradó képet raktározzon el a személy (főleg gyerekeknél) Szemantikus kód: jelentés kódolása (ez a leggyakoribb, de van akusztikus és vizuális kódolás itt is); az értelmes kapcsolatok kialakítása az anyagban segíti a kódolást (anyag szervezése
    TÁROLÁS
    Kapacitása korlátozott 7±2 egység (ez a memóriaterjedelem) A tömbök mérete növelhető, száma nem (max. 80 szám, ebből 12 egy tömbben) Kapacitása elméletileg korlátlan (tehát sosem “telik be”) (felejtés…(elektrokonvulzív terápia) A konszolidált emlékekben a hippokampusz fontos szerepet tölt be, egyfajta vonatkoztatási rendszert valósít meg, összekapcsolva az emlékek különböző elemeit.)
    Időtartama: néhány másodperc
    Tömbösítés: a megjegyzendő elemeket a hosszú távú memóriában tárolt információ segítségével értelmes, nagyobb egységekbe rendezzük Időtartama: elvileg egy életen át.
    Az emléknyom megszilárdulása a konszolidáció (hippokampusz és amygdala játszik fontos szerepet)
    Felejtés: mivel a kapacitás korlátozott, az újonnan érkező információk kiszorítják a régieket (kiszorítás) Felejtés: ha nem konszolidálódott egy emléknyom
    ELŐHÍVÁS
    Szeriális keresési folyamat az előhívás, azaz az elemek egyenként vizsgálódnak meg, minél több információ van a rövid távú memóriában, annál több időt igényel a keresés
    Elemenként 40 ezred másodperces sebességgel működik ez a keresés. Keresési folyamat itt is az előhívás, előhívási támpont segítségével könnyebb a keresés (felismerés könnyebb, mint felidézni)
    Kódolás és előhívás közti kapcsolat: szervezés, kontextus (ugyanaz a hely, ha nem lehet, akkor mentálisan felidézzük)
    Felejtés: akkor beszélhetünk róla, ha kiszorult az információ vagy elhalványult Felejtés: az előhívás zavara, nem “ugrik be” az emlék, interferencia: egymást zavarják az emléknyomok. Vannak érzelmi tényezők is. (villanófényemlékek trauma által)

    Kettősmemória modell:
    Ismételgetés
    ”””””””””””””
    rövid távú memória hosszú távú memória
    bejövő információ  átvitel
    kiszorítás

    Emlékezet fejlesztése: tömbösítés, mnemotechnikai rendszerek (helyek módszere (helyekhez köztjük a tárgyakat), kulcsszó módszer (curtain = függöny. Curtain kiejtése körtn, ami a körte szóra hasonlít, így ha elképzelünk egy körte mintás függönyt, könnyebben megjegyezzük.), feldolgozás és kódolás (minél mélyebben dolgozzuk fel a megtanulandó tételeket, annál többre emlékezünk belőlük.), kontextus és előhívás (ugyanaz a hely, ahol a tanulás történt, ott legyen a felidézés is, ha ez nem lehetséges, mentális módon felidézzük), szervezés (kódolás közben szervezzük a gondolatokat, ez segíti a későbbi előhívást), előhívás gyakorlása, PQRST-módszer (1 előzetes áttekintés, 2. Kérdés, 3. Olvasás, 4. Felmondás, 5. Ellenőrzés.).

    Explicit memória: múltbeli események tudatos előhívását megalapozó emlékezeti folyamat (epizodikus (személyes élmény), szemantikus (jel, jelentés kapcsolat)
    Implicit memória: az emlékezés nem tudatos módon jelenik meg . Fajtái:
    - készségek (biciklizés, cipőfűző bekötése)
    - előfeszítési hatás (a tárolt információ könnyebb hozzáférhetősége az előzetesen bemutatott inger következménye)
    - kondicionálás (pl. a nyál összefut a szánkban a “citrom” szóra, mert emlékszünk a savanyúságára)
    - nem asszociatív jelenségek (habituáció - hozzászokás: pl. nem halljuk az óra ketyegését, mert emlékszünk, hogy ez egy ismerős inger)
    Amnéziás betegek (az emléknyomok részleges elvesztése) vizsgálata bizonyította a kétféle memória létezését.
    (Anterográd amnézia: új információk elsajátítása, napi eseményekre történő emlékezésnek nagymértékű képtelensége.
    Retrográd amnézia: azon események felidézésének képtelensége, melyek a sérülés vagy betegség előtt történtek)

    Konstruktív emlékezet
    Az emlékezés egy aktív, konstruktív folyamat. Nem egyszerűen felidézünk valamit, hanem megkonstruáljuk az emléknyomot. Ha valamire nem emlékszünk, megpróbáljuk kitalálni, tehát hozzáadunk a történethez. Nem mindig tudatosan tesszük, egyszerűen abból fakad a jelenség, hogy szeretnénk értelmes képet adni a világról. Az emlékezet tehát sokszor túlmegy az eredeti információn. Hogyan?
    - Egyszerű következtetések hozzáadása: gyakran az eredeti információban nem szereplő következtetéseket vonunk le, és ezeket eltároljuk az információval együtt.
    - Sztereotípiák: emberek egy bizonyos csoportjára vonatkozó következtetéscsomag. Eleve torzítja az észlelést, mert ha valakit besorolunk, elvesznek egyéni tulajdonságai, és azt feltételezzük róla, hogy olyan, mint amilyennek a csoportot gondoljuk, amelybe tartozik. Az emlékezetnél is működnek: szelektívvé teszik az információt, amit előhívunk. (Pl.: egy hallgató, aki hasonlít a skandináv külsejű emberekre, hajlamosak vagyunk az ő tulajdonságaival felruházni (szőke haj, kék szem, izmos, hosszúcsontú), ez komoly torzítást eredményezhet, akár ha legközelebb találkozunk az illetővel, esetleg fel sem ismerjük)
    - Sémák: Emberek, tárgyak, események, helyzetek mentális reprezentációi. Ugyanúgy működnek, mint a sztereotípiák. (Pl. István és Ede moziba mentek -> elképzeljük a mozi szó hatására, hogy jegyvásárlás, film stb.)

    7., Gondolkodás

    Fajunk legnagyobb teljesítménye, hogy képesek vagyunk bonyolult gondolatok megfogalmazására és közlésére. A gondolkodás úgy jellemezhető, mint az agy nyelve.
    Az egyik gondolkodás a lelki fülünkkel hallott mondatok megformálása: propozicionálás
    A másik a képzeteknek a lelki szemeinkkel látott vizuális képek megfomálása: képzeleti gondolkodás
    A harmadik a mentális mozdulatoknak felel meg: motoros gondolkodás.
    Fogalmak és kategóriák
    Fogalom: a dolgok egy teljes osztályát jelöli (pl. kutyák), és mindazon tulajdonságokat, melyeket ehhez az osztályhoz kapcsolunk (szőrös, négylábú, ugat, stb.) A világot kezelhető egységekre bontják. Kognitív ökonomiát biztosítanak azáltal, hogy a világot kezelhető egységekre bontja.
    Kategorizáció: a tárgyak bizonyos fogalomhoz rendelése. E kategória előre jelzi adott fogalomhoz tartozó tárgy tulajdonságait (hogy szőrös, négylábú, stb.). Lehetővé teszi a közvetlenül nem észlelt információk előrejelzését.
    Prototípus: a fogalom legjobb példányának leírása. Az a prototípus ami általában eszünkbe jut, amikor a fogalomra gondolunk.
    Mag: azon kritikus tulajdonságok együttese, mely a fogalom meghatározása szempontjából diagnosztikus értékűek, elengedhetetlenek (ugat és házat őriz)
    A prototipikus tulajdonságok nem kiugró jellegűek, ugyanakkor nem biztos mutatói a fogalomba tartozásnak, míg a magbeli tulajdonságok diagnosztikus értékűek a tagsági viszonyra nézve. Klasszikus fogalom esete , ha a tárgy rendelkezik a magbeli tulajdonságokkal, az életlen fogalom esete, pedig amikor a fogalom rendelkezik a prototípusbeli tulajdonságokkal. A tipikusságot erősen befolyásolja a kategorizáció.
    Fogalmi hierarchiák: lehetővé teszi, hogy a fogalom bizonyos tulajdonságait kikövetkeztessük akkor is, ha azok nem kapcsolódnak közvetlenül a fogalomhoz. A fogalmak bizonyos – alá-fölérendeléseket tartalmazó – kapcsolatrendszere (kutya-emlős-gerinces-állat). Minden hierarchiának van egy alapszintje, mely optimális a megkülönböztető tulajdonságok szempontjából (nem túl általános, de nem is veszünk el a részletekben). Minden hierarchiának van egy alapvető osztályozási szintje, vagyis preferált. Az az alapszint, amelyen a legtöbb megkülönböztető értékű tulajdonság van. A legfelső szinten van a legkevesebb.
    Fogalomelsajátítás:
    Egy fogalmat kétféle módon lehet elsajátítani: vagy mások tanítják, hogy mit jelent, vagy tapasztalati úton.A gyermekek csak 10 éves koruk után váltanak át a prototípusi megkülönböztetésről a magra, mint a fogalmi döntések végső kritériumára.
    -példánystratégia: ha egy ismert példával találkozunk, bevesszük azt az adott fogalom példatárába (mentálisan reprezentáljuk, pl. pulikutya). Később az új elemeket a már meglévőekéhez hasonlítjuk, eldöntendő, ide tartozik-e vagy sem (pl. csivava).
    - hipotézis-ellenőrzés: a fogalom ismert példányait megvizsgálva keressük a közös tulajdonságokat. Ezután az új példányokat e “fogalomtárral” vizsgáljuk, és megtartjuk e tárat, ha helyes döntéshez vezet, és átalakítjuk, ha téveshez.
    A fogalomtanulás felülről lefelé irányuló stratégiájátban az emberek előzetes irmereteiket a megismert példányokkal együtt használják a fogalom kritikus tulajdonságainak meghatározásában.

    Kategorizáció: a világban található dolgok csoportosítása közös tulajdonságaik alapján
    Klasszikus nézet Természetes nyelvi kategorizáció
    Egyértelműek Kategóriák határai Életlenek
    Egyenértékűek Fogalmi osztály tagjai Nem egyenértékűek (tipikusabb-kevésbé tipikus kategóriatagok)
    Nincsenek Köztes esetek Vannak (nem “minden vagy semmi” alapon működik)

    Fogalmak kombinációja: kijelentésszerű gondolatokba kombináljuk őket (a kutyák veszélyesek lehetnek), ez az első lépés a komplex gondolkodás irányába. Az egyik általános szabály szerint propoziciókat, kijelentéseket úgy kapunk, hogy egy személyt vagy tárgyat és egy leírást tartalmazó fogalmat kapcsolunk össze egymással: a leírást nevezzük állítmánynak, a személyt vagy tárgyat pedig alanynak. Az állítmány bizonyos esetekben tulajdonság, állapot vagy valamilyen cselekvés. A kijelentések összekombinálásának bonyolultabb módja, amikor egy kijelentést egy másik részévé teszünk, vagy amikor az egyiket beleillesztjük a másikba. Amikor következtetni próbálunk, akkor a gondolatmenetek gyakran az érvelés formáját tölti ki, melyben az egyik kijelentés egy tézis vagy következmény (konklúzió), melyhez el szeretnénk jutni. A többi kijelentés a tézis alátámasztói, vagyis konklúzió premisszái.

    Következtetések
    Induktív: bizonyos előfeltevések (premisszák) alapján levont valószínű következmény (konklúzió) Valószínűtlen, hogy a következtetés hamis, ha a premisszák igazak.
    - logikai szabályok: valószínűségelméleten alapszik. A gyakoriság szbályát alkalmazza, mely szerint annak a valószínűség annál nagyobb annak hogy valami egy osztály tagja, minél több tagja van az osztálynak. A konjukciós szabály, az amikor egy kijelentés valószínűsége nem lehet kisebb, mint e kijelentés más kijelentéssel vett együttes valószínűsége. A legtöbb ember ezekre támaszkodik, amikor a szabályokat explicitté tesszük.
    - Heurisztikák: A hasonlósági heurisztika alkalmazása azt is megmagyarázza, hogy miért tekintenek el az emberek a gyakoriság szabályától. Az oksági heurisztika az emberek egy helyzet valószínűségét a helyzetben szereplő események közti oksági kapcsolatokra alapozzák. Nagy számok törvénye.
    Deduktív: bizonyok előfeltevések (premisszák) alapján levont igaz következmény (konklúzió). Az érvelés következménye nem hamis, ha a premisszák igazak.
    - logikai szabályok:
    - más szabályok és heurisztikák: gyakran a kijelentések tartalmára is következtet. Pragmatikus szabályok, melyek nem olyan elvontak és jobban illeszkednek a mindennapi élethez, ilyen az engedély szabály. Heurisztikák, olyan gyors eljárások, melyek könnyen és gyorsan alkalmazhatóak, de nem szükségszerűen helyes válaszokat adnak. Egy konkrét leképezést, mentális modellt alakítanak ki.

    Nyelv és kommunikáció
    A gondolatok közlésének elsődleges eszköze a nyelv.
    A nyelv két fontos használata:
    - Produkció: (gondolat – hangok): felülről lefelé irányuló folyamat
    - Megértés: (hangok-szavak-jelentés-kijelentés): alulról felfelé építkező folyamat
    A nyelv különböző szinteken szerveződött, és produktív ( a szabályok lehetővé teszik, hogy az egyik szinten meglévő egységeket sokkal nagyobb számú egységbe kombináljuk a következő szinten.)
    Nyelvi szintek, egységek, folyamatok
    Mondatprodukció

     Mondategységek (alany, állítmány) Mondatmegértés


    Szavak és jelentéshordozó egységek (morfémák)
    Beszédhangok (fonémák)
    Összetett, többszintű rendszer a nyelv
    Nyelvi egységek:
    - beszédhang: a beszéd során ajkunkat, nyelvünket, szájunkat s hangszalagjainkat használjuk sokféle fizikai hang előállítására. A magyarban 40 fonéma van. A fonémák megfelelő kombinációjából szavak lesznek.
    - Szavak: legkisebb nyelvi jelentést hordozó egység. Szuffixumok a toldalékok (-ás), prefixumok az előtagok (ki-). Legfontosabb jellegzetességük a jelentésük, úgy tekintjük, mint fogalmat. Vannak kétértelmű szavak.
    - Mondategység: mondatokat és szószerkezeteket jelentenek. Főnévi csoport, amikor főnév, igei csoport amikor ige adja az állítmányt.

    A nyelv fejlődése:
    Fonémák és fonémakombinációk: A gyerekek születésük után képesek minden nyelv különböző fonémáihoz tartozó hangokat megkülönböztetni, ezt egy éves korukra elvesztik, de egy éves korukra megtanulják, melyek az ő nyelvük fonémái. Megtanulják kombinálni a fonémákat szavakká.
    Szavak és fogalmak: 1 éves körül elkezdenek beszélni. 1-2,5 éves gyerekek kiterjesztik szavaikat a közel eső fogalmakra (pl.: kutya a tehén és a ló is)
    Mondatok: 1,5-2,5 körül mondategységeket alkotnak. A kétszavas mondatok távirat jellegűek.
    Tanulás folyamata:
    Utánzás és kondicionálás: A felnőtteket utánozva tanulnak meg mondatokat, de ez nem lehet alapvető mechanizmus a mondatprodukció és a mondatmegértés elsajátításában. A kondicionálás által sajátítják el a nyelvet, akkor a felnőttek jutalmazzák őket.
    Hipotézis-ellenőrzés: Hipotéziseket állítanak fel egy-egy nyelvi szabály meglétéről, ellenőrzik ezeket és megtartják, ha beváltak. Ilyen műveleti elv például a tárgyrag “t” és eggyől lesz jégt. Nagyszámú asszociációk közötti kapcsolat megtanulása lehet amik konnekcionista hálózatokban valósulhatnak meg.

    Veleszületett tényezők: Nyelvi tudásunk velünk született, de ennek kérdései: gazdagsága (házilagos gesztusok), kritikus periódusok(könnyen sajátít el nyelvet 13 éves koráig idegen akcentus nélkül) és az egyedülállóság.

    A nyelvelsajátítás menete, szakaszai:
    Preverbális szakasz: a beszédmegértés megelőzi a beszédprodukciót
    Egyszavas kijelentések szakasza: holofrasztikus szakasz (túláltalánosítás, túlságos diszkrimináció)
    Távirati beszéd: telegrafikus beszéd, szótári robbanás
    Fokozatos gazdagodás és bonyolódás: mentális lexikon életünk végéig, nyelvtan, szintaxis 7 éves korig
    Kritikus periódus: 2-10 éves kor (idegrendszeri érettség + környezet)

    A nyelvelsajátítás folyamatai:
    - empirista típusú magyarázatok: tabula rasa?
    - nativista magyarázatok: Chomsky – nyelvi modul autonóm, független más megismerő folyamatoktól
    - kognitív alapú magyarázatok: Piaget – nyelvi képesség + más megismerő folyamatok együtt fejlődnek
    - társas alapú magyarázatok: Vigotszkij: a beszédmegnyilvánulásoknak is kommunikatív funkciója van

    Képzeleti gondolkodás
    A képzelet ugyanolyan reprezentációkat és folyamatokat érint, mint az észlelés. Azok a mentális műveletek, melyeket ezekkel a képzetekkel végzünk, analógok azokkal a műveletekkel, melyeket valódi látott tárgyakkal végzünk (pl. a szobát ugyanúgy tapogatjuk le lelki szemeinkkel, mint ahogy a valódi szobát a szemünkkel).
    A legújabb kutatásokban agytérképező eljárásokkal is kimutatták, hogy az észlelésben részt vevő agyterületek a képzeletben is szerepet játszanak.
    A képeken végzett mentális műveletek analógok a valódi látott tárgyakkal végzett műveletekkel (pl. mentális forgatás, elrendezés elemeinek letapogatása)

    Problémamegoldás
    Sok ember számára a problémamegoldás egyenlő a gondolkodással. A problémamegoldás során egy cél felé haladunk, de nincsenek kész eszközeink ennek elérésére. A célt fel kell bontanunk alcélokra, s azután ezeket az alcélokat további alcélokra, amíg meg nem találjuk a kielégítő eszközt.

    Mi a probléma?
    - rosszul definiált probléma
    - jól definiált probléma
    - belátásos probléma

    Mi késztet gondolkodásra?
    - kapott probléma
    - gondolkodás: szellemi öröm
    Stratégiák:
    - különbségcsökkentés: olyan alcélokat állítunk fel, amelyeket elérve közelebb kerülünk a célhoz
    - cél-eszköz elem: a pillanatnyi állapotot és a célt akképp hasonlítjuk össze, hogy a legfontosabb különbséget találjuk meg közöttük, e különbség kiiktatása lesz a legfontosabb alcélunk
    - visszafelé haladás: a céltól való visszafelé indulás

    Probléma leképezések: A problémamegoldás nem csak attól függ, hogy részeire tudjuk e bontani, hanem a leképezés módjától is. Vannak problémák melyek megoldhatók propozíciók és képzetek alakítása által is.
    A szakértők rövidebb idő alatt oldanak meg adott problémákat, mint a kezdők, mivel nekik nagyobb gyakorlatuk van.

    Klasszikus arisztotelészi logika: szillogizmus (2 premissza, konklúzió)
    Tudunk logikusan gondolkodni, de nem mindig
    Deduktív gondolkodás: általános → egyedi
    Induktív gondolkodás: egyedi → általános (fogalomalkotás, szabályfelismerés)
    Analógiás gondolkodás
    Alkotó problémamegoldás:
    Előkészítés: információgyűjtés, megoldási próbálkozások, kudarcok
    Inkubáció: a probléma félretevése, percektől akár évekig is tarthat
    Belátás: aha-élmény, heuréka; gátló tényező (rögződés, fixáció egy adott megközelítéshez, félrevezető mozzanatok fontosnak értékelése, tudatküszöb áttörése, segítő ingerek) oldódása
    Kidolgozás

    8., Alapvető motívumok

    Motiváció irányt ad a viselkedésnek és energetizálja azt. Az alapvető motívumok nem tanultak, az egyén önfenntartási szükségletei elégíti ki, ilyen az éhség, szomjúság, a biológiailag megalapozott társas szükségletekkel összefüggő motívumok a szexuális és anyai viselkedés, és végül a kiváncsiság.
    A motiváció alapfogalmai
    Ösztön: fajspecifikus, komplex magatartásmintázat, veleszületett és előre programozott, a kiváltó ingerek hatására lezajló viselkedés (Freud ösztönfogalma a mai drive-fogalommal azonos)
    A motiváció meghatározója a drive: energetizáló tényező, szükségleti állapot
    Hull: drive, incentívek, szokások a motiváció meghatározói; elsődleges és másodlagos drive
    Általános motivációs állapot: Yerkes-Dodson-törvény: drive-teljesítmény között fordított U alakú összefüggés (optimális arousal és a feladathelyzet összefüggése – alacsony arousal – bonyolultabb feladat, magas arousal – egyszerűbb feladat)

    Az alapvető motívumok
    Homeosztatikus motívumok (Cannon – homeosztázis – szervezet élettani és pszichológiai egyensúlya)
    Homeosztázisnak nevezzük a szervezet azon törekvését, hogy a változó külső környezettel szemben megőrizze belső környezetének állandóságát. A szükséglet az ideális értéktől való fiziológiai eltérés, annek pszichológiai megfelelője a drive.
     Hőmérséklet-szabályozás: a hipotalamusz a termosztáthoz hasonlóan szabályozza a test hőmérsékletét
     Szomjúság: fennmaradásunk egyik alapvető eleme a víz. A testünk nagy részét víz alkotja ( a sejteken belül az intracelluláris folyadék, a sejteken kívül extracelluláris folyadék)Ozmózis: az intacelluláris folyadék vesztése, amikor a sejten kívüli folyadék nátriumkoncentrációja nagyobb, mint a sejten belül, ezt az ozmoreceptorok szabályozzák, ami atidiuretikus (ADH) hormon felszabadulása “mozgat” meg. A vese által kiválasztott renin angiotenzint választ ki, ami szomjúságot okoz. A telítődésérzékelők a gyomorban lévő ozmoreceptorok, melyek leállítják az ivás mechanizmusát.

    Éhség:
    Az evés külső jelzőingere lehet az étel látványa és illata. Az evés beindításához autómatikusan “figyelünk” a testünkben tárolt tápanyagok, pl.:glükóz, aminosavak, zsírok mennyiségére, és ha azok a kritikus szint alá csökkenek akkor érzünk motivációt az evéshez Az evést akkor fejezzük be, amikor a telítődést jelő receptorok jeleznek.
    Táplálékfelvétel: éhségérzet (máj, nyúltvelő, hipotalamusz laterális része) a glükóz esetében vagy beindulnak a fiziológiai és viselkedési kiigazítások, vagy a máj bocsájt glükózt a véráramban az általa tárolt mennyiségből., szociális tényezők
    Jóllakottság: a telítődésérzékelők jelzik az agynak hogy a tápanyagok úton vannak az evés leállítható. Ezek az érzékelők a szájban, a garaton, majd gyomor, nyombél stb. vannak. Hipotalamuszban integrálódnak a telítődési és az evési rendszerek. A hipotalamusz fontos részei a laterális, ahol az éhség központ van (LH-szindróma, itt nem eszik, majd elpusztul) és ventromediális, ahol a telítődési központ van (VMH-szindróma, először zabál, majd a felhízás után csökkenti táplálékát és fenntartja a túlsúlyt) része. , A hipotalamusz e két része ellentétesen hat a testsúlyának stabilizációs pontjára. patkóbél: kolecisztokinin

    Kövérség és soványság:
    Kövérség: a testsúlyának lealább 30%-val nehezebb a magaságának és testfelépítésének megfelelő értéktől. Összetett tényezők határozzák meg: genetikai, anyagcserei, táplálkozási, pszichológiai, szociológiai és környezeti tényezők. Két fontos tényező határozza meg: örökletes tényezők (zsírsejtek száma, mérete (ez határozza meg a stabilizációs pontot), anyagcsere sebessége); és a kalória felvétel (pszichológiai tényezők: a tudatos önmérséklet összeomlása, érzelmi felfokozottság, a külső jelzésekre való érzékenység)
    túlzott evés: egyik fő oka a tudatos önmérséklet összeomlása, másik oka az érzelmi felfokozottság (feszült helyzetben többet esznek), és a külső jelzésekre való érzékenység (az éhség külső jelzőingereire érzékenyebbek)
    Fogyókúra : korlátainak egyik reakciója, hogy a kevés táplálék után túlzott evés alakul ki, a másodikaz ételmegvonás lassítja az anyagcserét ami súlygyarapodáshoz vezet,
    Súlyszabályozás: új étkezési és mozgásbeli stílust vesznek fel az emberek
    Anorexia: szélsőséges mértékű önszándékú fogyás jellemzi, tagadja, hogy bármi problémája lenne, torzult testképek jellemzik. Okai: személyiségi, társas normák, fiziológiai folyamatok
    Bulimia: a zabálások ismételten visszatérő epizódjai jellemzi, amit az étel eltávolításának kísérletei követnek (hányás, hashajtók). Okai: személyiségi, biológiai és társadalmi tényezők.

    Szomjúság: ozmometriás, volumetriás szomjúság (hipotalamusz – ozmoreceptorok, vese: renin-angiotenzin, szív: baroreceptorok)
    Hőmérsékletszabályozás: hőszabályzó mechanizmus – hipotalamusz preoptikus területe (alvás-ébrenlét ciklusok szabályozása is)
    Ürítés, légzés, test integritásának védelme (pl. fájdalom)

    Szexualitás, utódgondozás motívuma: hormonális, idegrendszeri, pszichológiai, társadalmi tényezők által meghatározottak

    Felnőttkori szexualitás:
    Olyan motívum, mely közösek az emberekben és az állatokban. A szexualitás és az anyai viselkedés motívumok társas motívumok.
    Hormonális szabályozás: a pubertás korban létrejövő változásokért a gonadotrop hormonok felelnek. Ezek célszervei az ivarmirigyek. Nőknél: folliculusstimuláló (gonadotrop) (FHS) tüszőérés, ösztrogént termel, és a luteinizáló hormon (LH) (gonadotrop) eredményezi az ovulációt ami folytán progeszteron termelődik. Férfiaknál intersticiális sejteket stimuláló (ICSH) (gonadotrop) ami androgén temelést vált ki, itt a tesztoszteron felel a külső nemi jellegeknél, míg a nőknél az ösztrogén. Az embereknél a szexuális késztetést nem csak a hormonok szabályozzák.
    Idegi szabályozás: gerincvelői refleksz, a merevedés, csípőmozgás, ejakuláció, vagina nedvesedése. A szexuális késztetés és viselkedés szabályozásáért elsősorban az agy a felelős.
    Korai tapasztalatok: szexuális perverziók, vagy más szóval parafíliák.
    Kulturális hatások: az incesztet (családon belüli szexuális kapcsolat) szinte minden kultúra tiltja.
    Homoszexualitás: akiket szexuálisan saját nemüket tartják vonzónak. Férfihomoszexualitás abból eredhet, hogy a fiú édesanyjával azonosul.

    Korai szexuális fejlődés:
    A nemi identitásnak a kialakulása már az anyaméhben elkezdődik.
    Születés előtti hormonok: 2-3 hónapban kifejlődnek a nemi szerv kezdemények, elkezdenek hormont termelni, kialakulnak a nemi szervek, ha elegendő az androgén akkor fiú, ha nem akkor lány nemi szerve lesz, az androgenizáció az anatómián túl is hat az agyra, így a külső nemi jellemekre lesz majd hatással.
    Hormonok, vagy környezet: a születés előtti hormonokat a hermafroditáknál (egyaránt rendelkezik női és férfi nemi szervvel) vizsgálják, ilyen esetben az egyénre sokkal nagyobb hatással van a címkézés és a nemi szerep, mint a hormonok és a gének.
    Transzsexualizmus: ha az ember teste bár megfelel nemiségének, de ő úgy érzi, hogy mégis más nemű, mint azt teste mutatja, úgy érzik rossz testbe születtek.

    Anyai viselkedés:

    Biológiai meghatározás: ebben a főemlősöknél a hormonoknak nincs szerepe, szemben az alacsonyabb rendű állatokéval. Fontosak a korai tapasztalatok. A csecsemőkre jellemző bájos vonások kiváltják az anyai ösztönöket.
    Környezeti meghatározások: az anyai viselkedést leginkább a tapasztalat és a tanulás befolyásolja.

    Kíváncsiságmotívumok:
    Mind az emberek, mind az állatok motiváltak arra, hogy felfedezzék környezetüket, még akkor is, ha az nem szükségletük.
    Szenzoros ingerlés iránti szükséglet: A manipuláció és az exploráció új és szenzoros bemenettel látja el a szervezetet, és talán ez az oka a manipulációs vizsgálódásoknak. Szenzoros élménykeresési skála (SSS) azt méri fel, hogy az egyén mennyire vágyik merész kalandra, új szenzoros ingerekre.
    Környezet felfedezése (exploráció):
    Manipuláció: pl.: a gyermek kezébe adott csörgő, mert tudjuk, hogy a gyerek szeretni fogja

    Az emberre jellemző motivációs jellegzetességek és motívumok:
    Extrinzik (eszköz jellegű) és intrinzik (önjutalmazó) motiváció
    Extrinzik motiváció négy szintje (Ryan és Deci): kívülről szabályozott / introjektált szabályozás / szabályozás azonosuláson keresztül / integrált szabályozás
    Intrinzik motiváció három típusa: tudásra irányuló / fejlődésre és alkotásra irányuló / ingerlés és élmények átélésére vonatkozó
    Intrinzik motiváció nagysága elősegíthető az autonómia, önállóság, kompetencia érzések és a szeretet hangsúlyozásával, csökkenthető a viselkedés jutalmazásával.

    A szükségletek rendszerei:
    - Henri Murray: 6 témakör – ambíció, tárgyakhoz való kötődés, státus védelme, hatalom, társakkal való viszony, információcsere
    - Abraham Maslow: motivációs piramis
    7 Önmegvalósítási szükségletek: az önkiteljesítés elérése és a lehetőségek megvalósítása
    6 Esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség
    5 Kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni
    4 A megbecsülés szükséglete: teljesíteni, kompetensnek lenni és elnyerni mások tiszteletét, elismerését
    3 A szeretet szükségletek: másokhoz tartozni, befogadottnak lenni
    2 Biztonsági szükségletek: biztonságban, veszélyektől mentesnek lenni
    1 Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, …


    9., Érzelmek

    Az érzelem meghatározása:
    - az érzelmek a szubjektív és objektív tényezők összjátéka
    - érzelem = kognitív kiértékelés, fiziológiai folyamatok, cselekvéses hajlandóság, szubjektív érzések, instrumentális viselkedések
    Az érzelmek és a motívumok nagyon hasonlítanak egymásra
    A motiváció és az érzelem (emóció) viszonya (mindkét szó a latin “movere”, mozgatni igéből származik)
    Motívumok Érzelmek
    Az ingerek általában nem megfigyelhetők Az ingerek gyakran megfigyelhetők
    A motívumok gyakran ciklikusan jelennek meg Az érzelmek általában nem ciklikusan jelennek meg
    Energizálják, irányítják és fenntartják a viselkedést. Ha a motiváltság túlságosan erős, akkor az ronthatja is a viselkedés szerveződését és a teljesítményt. Befolyásolhatják, esetleg akadályozhatják a mindennapi viselkedést. Megzavarhatják az éppen folyó viselkedést, de motiválhatják is azt.
    A válaszok általában cél által irányítottak. A válasz “belülről” irányított.
    Motívumként élik meg. Érzésként, érzelemként élik meg.
    Aktív: a motívumok aktivizálják a szervezetet, pl. a belső feszültség, azaz motivációs állapot csökkentése érdekében. Passzív: az érzelmek inkább a környezet hatására adott reakciók. Az érzelmeket inkább átéljük, “elszenvedjük”,…
    Aktiválják és irányítják az alapvető
    Viselkedést Aktiválják és irányítják az alapvető viselkedést
    Belülről aktiválódnak Kivülről irányítódnak
    Nem aktiválják a vegetatív idegrendszert Mindig aktiválják a vegetatív idegrendszert


    Az érzelmek összetevői :több általános összetevője van (testi reakció, autómatikusan előjövő gondolatok és vélemények, arckifejezés, élményre adott reakció
    1. Az érzelmek és az arousal: az érzelmi arousallel együtt járó fiziológiai változások többsége a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának aktivációjából származik – ez készíti elő a szervezetet a vészreakcióra (pl.: vérnyomás nő, légzés gyorsul, libabőr). Az érzelmek lecsillapodnak a paraszimpatikus idegrendszer visszaállítja a szervezetet normális állapotba. A hipotalamusznak és a limbikus rendszer egyes részeinek váltják ki ezt a reakciót. A kiváltott érzelmek esetén eltérő aktivitásmintázat mutatható ki (Ekman és mtsai). Az érzelmi élmény intenzitásához a vegetatív arousal egyértelműen hozzájárul. (James-Lange elmélet, Cannon ). A kutatások nem erősítették meg, hogy a vegetatív arousal az egyetlen összetevő, mely elkülöníti az érzelmeket (Aktivitásmintázat – alapvető érzelmek: undor, meglepetés, szomorúság, düh, félelem, öröm) James-Lange-elmélet kimutatta, hogy van néhány fiziológiai különbség az érzelmek között.
    2. Kogníció és érzelmek: amikor egy eseményt vagy cselekményt észlelünk, személyes céljaink és jóllétünk szempontjából értelmezzük a helyzetet – a kiértékelés eredménye egy vélekedés – ez a kognitív kiértékelés. A helyzet értelmezése természetesen hozzájárul érzelmi élményünkhöz (a barátom vagy egy elmebeteg vág pofon – nem mindegy). A kognitív kiértékelés az érzelmek elkülönítéséért is nagymértékben felelős. (Schachter-Singer elmélet: az emberekben a vegetatív arousal semleges állapotát váltjuk ki, érzelmük minőségét egyedül a helyzet kiértékelése határozza meg.) A helyzet vonatkozásai vagy dimenziói határozzák meg az érzelmet (két féle megközelítés: elsődleges érzelmek fontossága, másik a elsődleges helyzeti tényezők pl.: ha megtörténik örölünk, ha nem bánkódunk) Az érzelem kiértékelés nélkül is végbemehet (amygdala, az agy része, mely rögzíti az emocionális reakciót, ezek az alapjai a prekognitív(kiértékelés nélküli) érzelmeknek)
    3. Érzelemkifejezés: Az érzelmet kisérő arckifejezés természetetsen az adott érzelem kommunikációját szolgálja. Darwin (1872.) – Az érzelemkifejezés embernél és állatnál. Bizonyos kifejezések egyetemes jelentésűek, kultúrától függetlenek. Darwin szerint ezek többsége öröklött. Az egyetem érzelmek egyben nagyonpecifikusak is, egy bizonyos izmot mozgat meg az érzelem kifejezésére, erre az emberben egy speciális idegi altrendszer fejlődött ki a primitív érzelemkifejezések értelmezésére. Érzelmeket még hanglejtéssel is kifejezhetjük. Érzelemkifejezés: belső, öröklött tendenciák (Ekman és Friesen), alkalmazkodó szerep. Faciális feedback hipotézis: az az elképzelés , amely szerint az arckifejezés kommunikatív funkcióján túlmenően az érzelem élményeknek létrejöttéhez is hozzájárul (akik érzelem kifejezésükben eltúlozzák saját arckifejezésüket, azok érzelemtelibb válaszokról számolnak be).
    4. Az érzelmi állapotra adott általános reakciók:Az érzelmi állapot által kiváltott más reakciók általánosságban köthetők az érzelmekhez.Az intenzitásra vonatkozóan a közepes emocionális arousol segít legjobban az éberség és az érdeklődés fenntartásához. Amikor az érzelem intenzívebbé válik, az általában a viselkedés és a gondolkodás valamilyen zavarához vezet. Az emocionális aruosal alacsony akkor a teljesítmény gyenge, ha közepes, akkor optimális, ha magas a teljesítmény hanyatlani kezd. Érzelem átélésekor több figyelmet szentelhetünk a hangulatnak, így az érzelmünket ehhez igazítjuk. Hangulatunk befolyásolhatja, hogy hogyan értékelünk embereket. Az emocionális arousal és a teljesítmény (fordított U); hangulatfüggőség, a hangulat hatásai.
    Érzelemelméletek:
    James-Lange elmélet: az érzelmek perifériás elmélete: érzelem = a külső eseményre adott válasz észlelése

    Inger → az érzelemre jellemző fiziológiai arousal és nyílt viselkedés → az érzelem szubjektív átélése

    Kritika: különböző érzelem – különböző mintázott vegetatív reakció???

    Cannon: a James-Lange elmélet kritikája : túl lassú vegetatív változások; “mesterséges” változás – nincs érzelem; nincs változás az érzelmi viselkedésben, ha megszüntetjük a kapcsolatot a zsigerek és a központi idegrendszer között; hasonló vegetatív reakció a különböző érzelmek mögött.
    Az érzelmek centrális elmélete: az érzelmek a központi idegrendszer által meghatározottak; érzelem – talamusz aktivitása, érzelmi élmény a testi változásokkal közel azonos időben jelenik meg.

    Schachter-Singer-elmélet: az érzelem kéttényezős elmélete: az érzelmek minőségét a kognitív címke határozza meg (Klasszikus kísérlet: placebo /kontroll/ - adrenalin /kísérleti csoport: tájékoztatott, nem tájékoztatott, félretájékoztatott/ - beépített személy: eufória, düh)

    Inger → általános fiziológiai arousal → kognitív kiértékelés → az érzelem szubjektív átélése

    Kiértékeléselméletek – Plutchik; Roseman; a kiértékelés dimenzióinak meghatározása

    Inger →
    + Az érzelem szubjektív átélése
    Az inger kiértékelése →

    A faciális feedback hipotézise:
    Arckifejezés → Az érzelem szubjektív átélése

    Az érzelmek funkciói:
    Evolúciós szemlélet: növelik a faj és az egyed túlélési valószínűségét /adaptív válaszok: felkészítik a szervezetet a válaszra (fiziológiai aktivitás, adaptív válasz kritikus helyzetekben)
    Plutchik: túlélési esély növelése, szándék jelzése; társas kapcsolatok erősítése és szabályozása, kommunikáció: gondozó-gyerek kapcsolat (sírás, mosoly)- veleszületett viselkedések a gondozóban is/
    Kognitív folyamatok befolyásolása: elősegítik és támogatják az észlelési, tanulási, emlékezeti folyamatokat
    Érzelmek és viselkedésszabályozás: inger-válasz kapcsolat rugalmasabbá tétele – finomabban szabályozott alkalmazkodás, komplex ingerek gyors feldolgozása, válasz kidolgozása; az érzelmek motiválnak, cselekvésre késztetnek (movere – mozgatni); érzelmek és célirányos viselkedés anticipátoros érzelmek (siker, kudarc elvárása).

    Az érzelmi folyamatok neuronális szabályozása: amygdala (limbikus rendszer), hipotalamusz, orbitofrontális kéreg. Szimpatikus idegrendszeri aktivitás (adrenalin, noradrenalin, szteroid hormonok)


    Az agresszió mint érzelmi reakció
    Agresszió: olyan viselkedés, amely szándékosan sért egy másik embert (fizikailag vagy verbálisan) vagy rombol tárgyakat
    Az agresszió mint drive a pszichoanalitikus elmélet szerint.A cselekdeteinket befolyásoló ösztönök kifejlődését gátló “eszközök” a drive-ok. Frusztráció-agresszió hipotézis: amikor egy személy bármit akadályoz bármilyen cél elérése érdekében agresszív drive keletkezik, amely az illetőt arra motioválja, hogy megsértse vagy megsebesítse a frusztrációt okozó akadályt. Az állati agresszió biológiai alapjai: hipotalamusz egyes területeinek enyhe ingerlésével agresszió váltható ki. Az emberi agresszió biológiai alapja a tesztoszteron.
    Az agresszió mint tanult válasz Szociális tanuláselmélet: a környezeti kontengenciákra adott válaszokban mutatkozik. A megfigyeléses tanulás, a kognitív folyamatok fontosak. Modellek fontosak a specifikus viselkedésben és az érzelmi válaszokban. Az agresszió megfigyeléssel és utánzással tanulható (Pl.: TV), fontos szerepe van a megerősítéses tanulásnak is.
    Katarzis egy érzelemtől való megtisztulás az érzelem intenzív átélése következtében. Az agresszív cselekedet növelheti is azt, de az agresszort gátolva el is fojthatja azt. Az agresszió ösztönzésében szerepe lehet a társadalmi helyzet is (szegénység)

    10., Személyiség

    Személyiség: a viselkedésnek, a gondolkodásnak és az érzelmeknek az a jellegzetes mintázata, amely meghatározza, hogy a személy hogyan alkalmazkodik környezetéhez.

    Pszichoanalitikus megközelítés (Sigmund Freud)
    Strukturális modell: id (ösztön-én) ebből jelődik később az ego és szuperego az éhség a szexuális vagy életösztön sorolható ide, ego (én) valóságelvnek engedelmeskedi, az öszöntimpulzusok kielégítésére addig kell várni míg a megfelelő alkalom eljön, szuperego (felettes én) amely eldönti, hogy egy-egy cselekedet jó-e
    Topografikus model (leki fogalmak)l: tudattalan (ezekről nem tudunk, nem lehet előhívni), tudatelőttes (közel van a tudatossághoz), tudatos
    Személyiség fejlődése- pszichoszexuális szakaszok
    - orális: első életévben amikor az örömöt a szopás okozza ,
    - anális: második életévben amikor a székletvisszatartás okoz örömet,
    - fallikus: 3-6 éves korigfelfigyelnek a nemek közötti különbségre, (ödipális konfliktus amit a fallikus szakaszban kell megoldani a gyereknek, amikor a szexuális inpulzusok az ellenkező nemű szülőre irányulnak)
    - latencia: 7-12 éves korig, szexuális szempontból csendes keveset foglalkoznak testükkel,
    - genitális szakasz: pubertás és serdülő kor vezet át a felnőtt szexualitás érett fázisába
    Fogalmi újításai: libidó (minden egyén egyelő mennyiségű energiával rendelkezik) , energiamegmaradás
    Elhárító mechanizmusok (pl. elfojtás, reakcióképzés): ha valaki a tiltott cselekedetet másban vezeti le
    Szabad asszociációs módszer. Az egyén mondjon el mindent ami csak eszébe jut, attól függetlenül, hogy fontos-e vagy szégyenletes-e.
    Pszichológiai determinizmus: minden gondolatnak és érzelemnek, cselekedetnek oka van,
    Elméletének módosításai:
    - tárgykapcsolati elméletek ( a gyermek más emberekhez való kötődését vizsgálja)
    - Erikson: pszichoszociális stádiumok a fejlődés szakaszait nem pszihoszexuális szempontok szerint vizsgálja, hanem az ego funkciókat is magába foglalja ( első évben a gyermek megtanul bízni, második évében autonómiát tanul)
    Kritika: - sötét, pesszimista, irracionális emberkép
    - nem cáfolható pszichológia, inkább értelmező lélektan

    Behaviorista megközelítés
    Szociális tanulás: (a viselkedés környezeti és helyzeti maghatározóinak jelentőségét hangsúlyozza) (a viselkedés a személyiségbeli és környezeti változók kölcsönhatása) és
    Társa környezet kondicionálás:
    -operáns kondicionálás és az ahhoz kapcsolódó folyamatok speciális eseteként kezeljük a társas tanulást, generalizáció: amikor az egyén ugyanarra a válaszra különböző körülmények között mindig jutalmat kapott
    - Klasszikus kondicionálás: érzelmek magyarázatánál használjuk,
    Kognitív változók (Mischel): kompetencia(Miért vagyunk képesek?) speciális képességeink, kódolási stratégia(Milyennek látjuk a helyzetet?) veszély-kihívás, elvárások(Mi fog történni?) a cselekedet következményének előrelátása, szubjektív értékek(Megéri-e?) várható eredmények különböző értékkel bírnak, önszabályozó rendszerek(Hogyan érhetjük el céljainkat?) reális tervek kidolgozása
    Konzisztenciaparadoxon (paradoxon: intuícioink szerint az egyének konzisztensek, a kutatások szerint nem)
    megoldási módjai
    - Személycentrikus: az emberek nem egyformán konzisztensek, de önmagukhoz képest azok,
    - Interakció: a személyiség adekvát elméletének figyelembe kell vennie mind a személy mind a helyzet jellegzetességeit
    - Reaktív interakció: befolyásolhatja a helyzetek közti konzisztencuát, mivel az emberek másként élik meg a helyzeteket
    - Evokatív interakció: befolyásolja a helyzetek közti konzisztenciát, a durván viselkedő ember, más helyzeteket is hasonló helyzetekké átalakítva durvaságát fokozza
    - Proaktív interakció: azzal hozza létre a viselkedési helyzetek közti konzisztenciát, hogy az emberek aktívan keresik és alkotják azokat a helyzeteket melyek egymáshoz ténylegesen hasonlítanak

    Fenomenológiai megközelítés
    Figyelmünk központjában az áll, hogy az ember miképpen érzékeli és értelmezi élete történéseit.
    Humanisztikus pszichológia:
     Középpontban az élményeket átélő személy (KI vagyok én?) nem egyszerűen az ember vizsgálja, hanem az egyént
     Vizsgálódás témái: emberi választás, kreativitás, önmegvalósítás: alapvető szükségletük az is hogy lehetőségeiket és képességeiket fejlesszék
     Jelentésteliség hangsúlyozása: a fontos emberi és társadalmi problémákat vizsgálni kell
     Személy méltósága a legfőbb érték: az emberek alapvetően jók, cél az emberek megértése
    Carl Rogers: Kliensközpontú terápia: mindenki megfelelő motivációval és képességgel bír a változásra, és az egyén a legalkalmasabb annak eldöntésére, hogy a változás milyen irányban a legalkalmasabb.
    - Énfogalom: tartalmazza mindazokat az elképzeléseket és észleléseket és értékeket amelyek az én-t jellemzik
    - Feltétel nélküli pozitív elfogadásban részesülő emberek egészségesebbek, így azt érzik, hogy értékelik őket.
    Abraham Maslow:
    - Szükséglethierarchia (l. motiváció) az alapvető biológiai szükségleteknek van egy hierarchiájuk, amik a komplexebb pszichológiai motivációkig terjednek
    - Önmegvalósítás: a legmagasabb motívum ami akkor következik be, ha minden más már kielégülést nyert
    George Kelly:
    Személyes konstruktumok elmélete az egyén fenomonológiájának egy ennél kognitívabb megközelitési módja.
    Szereprepertoár teszt: a segítségért fordulókat így rávette arra, hogy önmagukat és a társas világot különböző nézőpontokból kontsruálják meg



    11., Stressz
    Stressz: Pszichológiai és/vagy fizikai jóllétünket veszélyeztető eseményekkel(stresszorokkal)szembesülünk. Erre adott válaszok a stresszreakciók.Az emberek egyéni különbségekkel reagálnak a stresszorokra.
    A stresszkeltő események jellemzői számtalan embert ér stressz, nap, mint nap
    - traumatikus események: (legnyilvánvalóbb), kataszrófák, amik kívül esnek a szokásos tapasztalatokon, katasztrófaszindróma: a túlélők először kábultak, második szakaszban csak utasításra képesek a legegyszerűbb feladatokat is végrehajtani, harmadik szakaszban szorongani kezdenek, nehezen koncentrálnak
    - befolyásolhatóság: minél inkább tudjuk befolyásolni, annál kisebb a stressz, oka, hogy nem vagyunk képesek megakadályozni, fontos annak észlelése, hogy befolyásolni tudjuk-e az eseményt, a befolyásolhatóság tudata csökkenti a stersszt
    - bejósolhatóság: minél inkább bejósolható a kellemetlenség, annál kisebb a stessz, biztonságos-jelzés, amikor jel érkezik a bekövetkező stresszhatásról
    - próbatételek: képességeink határát érintő helyzetek, kikezdhetik énképümket, ezek az események jelentős alkalmazkodást kívánnak, tehát stresszkeltő
    - belső konfliktusok: összeegyeztethetetlen vagy egymást kölcsönösen kizáró célok vagy cselekvéssorok közötti választási kényszert konfliktusnak nevezzük, két belső szükséglet vagy motívumok között is keletkezhet, függőség vagy függetlensé (pl.: gyermekkori gondoskodás és felnőtté válás), intim kapcsolat vagy magány, együttműködés vagy verseny, impulzusok kifejezése vagy az etikai normák betartása
    Pszichológiai reakciók a stresszre
     Szorongás:olyan kellemetlen érzelmek, mint azaggódás, félelem, rossz előérzet és a feszültség, poszttraumás stresszbetegség: az ember olyan eseményeken megy keresztül, melyek meghaladják az emberi szenvedés normális terjedelmét, időnként a szorongással kapcsolatos tüneteknek súlyos mintázata alakul ki (tünetei: süketség a világra, trauma visszatérő újraéledése, alvászavar, koncentrációs nehézségek)
     Harag és agresszió: a harag általános reakció a stresszre, amely agresszióhoz vezethet, egyes stresszorok frusztrálnak agresszió, ami ha akadályozva van akkor át is tolódhat, frusztációs-agresszió hipotézis: a személy erőfeszítését egy cél eléréseben mindig megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedéséta frusztációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja
     Fásultság és depresszió: ha a stresszfeltételek folyamatosak, és az egyén nem küzd meg velük sikeressen, a fásultság depresszióba csaphat tanult tehetetlenség: fásiltság, visszavonultság, cselekvéshiány jellemez
     Kognitív károsodások: túl magas arousal  összpontosítási, gondolkodási nehézségek a magas emocionális arousal zavarhatja az infomációfeldolgozást, az emberek képtelenek alternatívákat találni, ragaszkodnak a céltalan elképzeléseikhez

    Fiziológiai reakciók a stresszre
     Fiziológiai stresszreakció: testünk autómatikusan felkészül a veszélyre “Harcolj vagy menekülj!” válasz, hipotalamusz aktiválja: - Szimpatikus idegrendszer: endorfinok kiválasztása, adrenalin, noradrenalin;fenntartja az izgalmi állapotot jótékony hatással lehet a későbbi aktív megküzdésre (hatékonyabb), szívósabbá tesz - Adrenokortikális rendszer: agyalapi mirigy kiválaszt adrenokorikotrop hormont (ACTH)a test fő stressz hormonja, káros hatások: krónikus izgalmi állapottól elváltozások (pl. gyomorfekély), ha nem tud aktívan megküzdeni, káros fiziológiai válaszok
     Stressz és betegség: a stresszkeltő tényezőkhöz történő folytonos alkalmazkodás kimerítheti a test erőforrásait ami megbetegedéshez vezethet, pszihoszomatikus betegségek, melyek olyan testi rendellenességek, amelyek kialakulásában az érzelmek központi szerepet játsszanak gyógyításukkal a viselkedéses orvostudomány foglakozik(orvosok, pszihológusok)

    Stressz befolyásolása az egészségre
     Közvetlen út: a stresszre a test közvetlen negatív hatásokkal válaszol, krónikus túlizgalom: krónikus stresszkiváltó tényezők okozta, hosszú időn át tartó tartott túlzott izgalom szívkoszorúér-betegséghez vezethet, immunrendszer: pszihoimmunológia(azt vizsgája, hogy a pszihológiai változások hogyan hatnak az immunredszerre) foglakozik vele, limfociták(speciális sejek) védik meg a szervezetet a fertőzésekkel szemben, a limfocitáknak számos neurotranszmitterre vannak receptorai
     Interaktív út: sérülékenység-stressz modell: sérülékenység az egyént egy adott betegséggel szemben teszi érzékenyebbé, de a betegség csak stressz hatására alakul ki
     Életmód: stressz hatására nem törődünk eleget magunkkal
     Betegségtudat: a stressz számos tünettel jár együtt, amit különféle betegségek jeleként lehet felfogni,

    A helyzetmegítélések és a személyiségstílusok, mint a stresszreakciók közvetítői
     Pszihoanalitikus elmélet: objektív szorongás: ésszerű reakció a fenyegető helyzetre, neurotikus szorongás: tényleges veszélyhez képest túl nagy, az id impulzus valamint az ego és szuperego által szabott korlátok közötti nem tudatos konfliktus eredménye
     Viselkedés elmélet: fóbiák egy része klasszikus kondicionálás által alakul ki (a félelmeket nehéz kioltani)
     Személyiségstílus: egyfajta személyiségstílusra teszi a hangsúlyt, amely azzal kapcsolatos, hogy hogyan tulajdonít oki magyarázatot az emberek fontos eseményeknek, attribúciós stílus: személyekre jellemző, hogyan rendelnek magyarázatot életeseményeikhez( mennyire tarják stresszkeltőnek az eseményt) szívóság: mennyire károsodik fiziológialag a stressz hordozó események hatására, “A” típus viselkedés: versengőek és teljesítmény orientáltak, türelmetlenek, “B” típusú viselkedés: lazít, türelmes, nyugodt

    Megküzdési készségek
    Megküzdés: szembeszállás a stresszel
    Problémaközpontú. Magára a helyzetre, problémára összpontosító, alternatív megoldásokat kereső, mérlegel  kevesebb depresszió stresszhelyzetben
    Érzelemközpontú: negatívérzelmi reakciók enyhítésével foglalkozik inkább, különböző stratégiák léteznek: viselkedéses (eltereljük a figyelmet, ivás, testmozgás), kognitív: (igyekszünk nem gondolni rá, a probléma időleges félretétele); néha hatékony lehet, de veszélyes dolog, kérődző stratégia (elszigeteljük magunkat, és rágódunk a dolgokon…), elterelő stratégia(kellemes tevékenységbe menekül), negatív elkerülő stratégia (potenciális veszélyes dolgokkal elterelik a gondolatukat magukról)
    Elhárító mechanizmusok:
    olyan tudattalan stratégiák, melyek segítségével az emberek negatív érzelmeikkel megküzdenek. Ezek az érzelemközpontú stratégiák nem változtatják meg a stresszhelyzetet, egyszerűen azon módosítanak, ahogyan a személy a helyzetről gondolkozik, vagy ahogyan észleli azt. Minden elhárító mechanizmusnak van tehát egy önbecsapási eleme. (Anna Freud) Elhárító mechanizmusok: Anna Freud, tudattalan stratégiák, melyeket a negatív érzelmekkel való megküzdésre használunk (elfojtás, racionalizáció, reakcióképzés, projekció, intellektualizáció, tagadás, áttolás).
    elfojtás: a személy a számára túlságosan félelmetes vagy fájdalmas memóriatartalmakat kiszorítja a tudatából, legalapvetőbb és leggyakoribb elhárítás, (pl.:öndipális komplexus. A fiú gyermek szerelmes az anyjába…)az elnyomás abban különbözik, hogy itt tudatában vagyunk az elnyomott dolgoknak, míg az elfojtás tudatalattiaz elfojtás azt eredményezi, hogy jobban gondolunk a dolgokra és a visszacsapási hatás lép fel (az elnyomott dolgok erőteljesebben térnek vissza)
    racionalizáció: a személy logikailag vagy társadalmilag kívánatos motívumok segítségével olyan színben próbálja feltüntetni tényleges cselekedeteit, mintha valóban racionálisan cselekedett volna
    reakcióképzés: a személy úgy rejti el önmaga elől valamilyen késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki
    projekció: adott nem kívánatos tulajdonságot erősen túlzott formában másoknak tulajdonítjuk
    intellektualizáció: a személy oly módon próbál meg elhatárolódni a stresszhelyzettől, hogy absztrakt, intellektuális fogalmakban kezeli azt (pl.. orvos nem azonosulhat érzelmileg minden betegével)
    tagadás: olyan esetekben, amikor túlságosan kellemetlen lenne szembenézni a külső valósággal, a személy letagadhatja annak létezését (néha jobb, mint szembenézni)
    áttolás: az a motívum, amely egy adott formában nem kerülhet felszínre, átirányítódik egy másik csatornára.( pl.. ellenséges impulzusok áttolódnak a küzdősportokba)
    A stressz kezelése:
     Pozitív szociális támasz keresése, mások érzelmi támogatása elviselhetőbbé teszi a stresszt, védi önértékelésünket
     Viselkedéses eljárások: biofeedback (az emberek információt kapnak fiziológiai állapotukról, melyet megkísérelnek megváltoztatni), relakxációs tréning (megtanulható), rendszeres testmozgás
     Kognitív eljárások: kognitív viselkedésterápia (segít, hogy azonosítani tudják az olyan stresszkeltő helyzeteket, amelyek fiziológiai tüneteket okoznak)
     Az “A” típusú viselkedésminta módosítása. Segítséget ad, hogy megváltoztathasság az “A” tulajdonságokat, így kevesebb stresszhelyzetbe kerülnek



    12., Az abnormális viselkedés
    - a statisztikailag ritka, vagyis az átlagtól eltérő (abnormális) viselkedés
    - társadalmi normától való eltérés jelentős (társadalmanként eltérő lehet a norma)
    - nem megfelelő alkalmazkodás: a viselkedés maladaptív, tehát alkalmazkodási zavarhoz vezet, ha kártékony hatású az egyénre vagy a társadalomra viselkedése
    - rossz közérzet: valóban nyomorultul érzi magát, szorong, depressziós, álmatlan, mindenük fáj
    Normális viselkedés:
     hatékony valóságészlelés: normálisak a valóságnak megfelelően értékelik a reakciókat
     önismeret: tudatába vannak motívumaiknak és érzéseiknek, nem rejtik ezeket el
     viselkedés akaratlagos szabályozásának képessége: bíznak abban, hogy képesek uralkodni magatartásukon
     önértékelés és elfogadás: értékelik saját érdemeiket és úgy érzik, hogy mások is elfogadják azokat
     érzelmi kapcsolatok kialakításának képessége: szoros és kielégítő kapcsolatokat tudnak kiépíteni másokkal, érzékenyek mások érzéseire
     alkotóképesség. Örülnek az életnek

    Osztályozás: DSM-IV (klinikai zavar / személyiségzavar, fejlődési zavar / egészségi állapot / pszichoszociális, környezeti problémák / személyiségműködés általános szintje)

    Szorongásos betegségek
    Mindannyian szorongást és feszültséget élünk át veszély- és stresszhelyzetekben,
     generalizált szorongás (bizonytalannak, nyugtalannak érzi magát, folyamatosan aggódik, alvászavar) és pánikbetegség (pánikroham törhet ki az életveszélyes dolgok történése iránt)
     fóbiák (a félelmek jóval konkrétabbak), ha valaki konkrét félelmet él át olyan ingerekre vagy helyzetekre, amelyeket mások nem tekintenek veszélyesnek, egyszerű fóbia: tárgytól, állattól, helyzettől való félelem, társas fóbia: társas helyzetekben, tömeg, agorafóbia: ismeretlen helyzetektől
     rögeszmés-kényszeres betegségek: rögeszme: nemkívánatos gondolatok vagy képek makacs felbukkanását jelenti, kényszer: halaszthatatlan sürgetés bizonyos cselekedetek vagy rituálék végrehajtása, megértik értelmetlen viselkedésüket, de nem tudnak ellene tenni, ez a betegség nem = a rögeszmés-kényszeres személyiséggel
    Magyarázatok:
    - pszichoanalitikus: belső konfliktusok, tudattalan motívumok; objektív szorongás: ésszerű válasz egy veszélyes helyzetre neurotikus szorongás: nem arányos a tényleges veszéllyel az id elfogadhatatlan impulzusai és az ego, valamint szuperego által állított korlátok közötti belső konfliktusokban gyökeredzik (a rögeszmék és kényszer ugyancsak az egyént óvják attól, hogy felismerje a szorongásának igazi okát)
    - behaviorista: a szorongás egyes külső események váltják ki, előkészített kondicionálás (félelemmel reagálnak a veszélyre, amik régen tényleg veszélyt jelentettek)
    - kognitív: a helyzet és a potenciális veszélyekről való gondolkodást vizsgálja, a veszély nagyságát és előfordulási valószínűségét eltúlozzák, ami testi készenléthez vezet
    - biológiai öröklődés szerepe
    Hangulatbetegségek
    A személy súlyosan levert, vagy mániás, esetleg a depressziós és mániás periódusok egymást válják.
    Depresszió:egy vagy több depressziós periódust él át
     az életben elszenvedett stesszekre adott normális reakció, abnormális, ha nincs arányban a kiváltó eseménnyel
     depresszív hangulat / önértékelési zavar / teljesítményromlás
     bipoláris kórkép vagy mániás depresszió. A depressziós és normál, valamint a mániás (enyhe:a személy energikus, felhangolt és tökéletesen bízik önmagában, súlyos: dühöngő őrült) és a normál állapotok között változik
    Magyarázatok:
    - pszichoanalitikus: elhárító mechanizmus: a depressziót a tárgyvesztésre adott reakcióként értelmezik, elhárítómechanizmus: nem ő dühös, hanem mások dühösek ő rá,
    - behaviorista: megerősítés hiánya, depresszióssá és passzívvá vált, a megerősítés fő forrása, mások együttérzése és a hozzátartozóktól, barátoktól kapott figyelem, de ez elidegenít mindenki, ördögi kör
    - kognitív: nem arra koncentrál amit az ember csinál, hanem arra, ahogyan önmagát és a világot szemléli, kognitív triád (negatív gondolatok: saját maga, pillanatnyi élmények, jövő), kognitív torzítások: depressziós ember gondolkodására jellemző szimmetrikus hiba, azaz pl. erősíti negatív világnézetét) ez általában csak tünet, nem ok, tanult tehetetlenség
    - biológiai: örökletes,neurotikus transzmitterek szabályozzák a hangulatot: noradrenalin, szerotonin (depresszió ezek csökkentett léte, a mánia a túlzott mennyiség) antidepresszánsok: aminoxidáz-gátlók(MAO-gátlók), triciklusos antidepresszánsok a visszavétel folyamatát gátolják
    - sérülékenység és stressz: korai élmények a későbbi életében is hajlamossá teszik a személyt a depresszióra, sérülékenységet fokozza a társas készség hiánya
    -
    Szkizofrénia
    A személyiség súlyos dezorganizációjával, torz valóságszemlélettel és életvezetési képtelenséggel jellemezhető. Lassan fejlődik, máskor hirtelen kezdődik.
     Gondolkodás- és figyelemzavar (téveszmék, olyan hiedelmek, amellyekkel a legtöbb ember nem ért egyet) a gondolkodás folyamata és a gondolatok tartalma is sérül, az asszociációk felbomlása tükröződik, képtelen az irreleváns ingerek kiszűrésére, képtelen figyelni, paranoid: üldöztetéses téveszmés beteg
     Észlelési zavarok: a világ valahogy megváltozik (hallucinációk: az észlelés legdrámaibb formája, vizuális hallucináció az álom is, hallási hallucináció a belső párbeszédeink is)
     Érzelmi zavarok: nem képes normális vagy megfelelő érzelmi reakciókra (visszahúzódás, csökkent működőképesség)
     Mozgásos tünetek és visszahúzódás a valóságtól: szoborszerűen áll, grimaszol
     Csökkent működőképesség: nem látja el megfelelően munkáját
    Magyarázatai:
    - Biológiai. Öröklődés( ikrek egyike, akkor konkordáns, ha mindketten akkor diszkordáns), dopamin-hipotézis: a dopamin túlzott léte az ok
    - Társadalmi és pszichológiai: társadalmi kiválasztódás (küzdőképesség gyenge egyre lejjebb csúszik) és okozás (hányattatás és stressz), családban akkor a leggyakoribb, ha a szülők kritikusan és ellenségesek vagy ha zavaros volt a kommunikáció
    - Sérülékenység és a stressz: a legtöbb szegénységben élő ember nem lesz skrifofén

    Személyiségzavarok
    Maladaptív viselkedésformák tartás mintázatai. Az ember nem zavart, nem szorong, és egyáltalán nincs motiválva viselkedése megváltoztatásában. Narcisztikus, túlon túl el van telve önmagával, dependens passzívan viszonyul a világhoz.
    Antiszociális személyiség (pszichopata): kevés felelősségérzettel, fogyatékos erkölcsi normákkal rendelkeznek. Lelkiismeret hiányosak.
    Magyarázat:
    – biológiai: alacsony reaktivitású vegetatív idegredszerrel születtek, ezért van szükségük nagymértékű izgalomra, arousol szintjük alacsony
    – szülői- és személyiségtényezők szerepe: a lelkiismeret kialakulása a felnőtthöz fűződő szeretetteljes kapcsolat függvénye a korai gyermekkorban, elkényeztetett gyerek antiszociális lesz
    Borderline személyiségzavar
     
    Sábaba és berni04 kedveli ezt.
  20. Fortwo

    Fortwo Állandó Tag

    ELŐSZÓ
    Minden tudományban, így a pszichológia gondolatkörében való biztonságos tájékozódásnak
    is előfeltétele, a fogalmak pontos ismerete.
    A jól látható jelenségeket leíró tudományokban is nehézséget jelent a fogalmak kialakítása és
    elsajátítása. A pszichológiában, mivel sok egyedi konstrukciót használ ezek a nehézségek
    fokozottak.
    Az egzaktság szempontjából gyakran példaképül állított fizikában Heisenberg és Pauli hoszszas levelezés és matematikai fejtegetések után sem értették egymást. Amikor végre szemé-
    lyesen is találkozhattak kiderült, néhány új fogalmat másként értettek más tartalmat tároltak
    ugyanazon a néven. Pedig a két neves tudóst felkészületlenséggel senki sem vádolhatta.
    Heisenberget ez a tény oly mértékben foglalkoztatta, hogy „Rész és egész” címen könyvet
    szentelt vívódásainak amelyben nagy hangsúlyt kaptak a nyelv, a gondolati konstuktumok,
    és a valóság összefüggései.
    Könnyű belátni, hogy a fogalmak valóságtartalmának tisztázása a pszichológiában legalább
    ilyen nehéz, ám hasonlóan fontos feladat.
    A pszichológiában való fogalmi tájékozódást több tényező is nehezíti.
    • Ezek közül elsőként kell megemlíteni, hogy olyan tudományról van szó, amely több, egymástól jelentősen eltérő irányzatból épült fel. Ezért egyes szavak jelentése és néhány fogalom tartalma irányzatonként változó.
    • Az 1981-ben kiadott pszichológiai értelmező szótár néhány újabban keletkezett fogalmat
    nem magyaráz. A klasszikus fogalmak egy részén pedig vulgármaterialista köd ül.
    • A szakkifejezések gyakran idegen szavak, vagy a köznapi szóhasználatban mást jelentenek.
    • A pszichológiai fogalmak többsége nehezen bemutatható, és tapasztalati úton nem ellen-
    őrizhető.
    Így a legtöbb ember számára jelentős feladat a tárgykör fogalomrendjének elsajátítása.
    Fárasztó, de sok haszonnal kecsegtető feladat a pszichológia tanulmányozása. Nevelési, oktatási nehézségek megoldásában, emberi kapcsolataink színvonalas alakításában, önmagunk
    megismerésében valamint a műszaki képzés során háttérbe szoruló humán ismeretek bővítésé-
    re alkalmasak a pszichológiai ismeretek.
    A szótár célja a hallgatók felkészülésének megkönnyítése. Összeállítása során elsősorban a
    pszichológia, valamint a munkaélettan és munkalélektan tárgyak tananyagát megalapozó
    fogalmakat igyekeztem kiválogatni. A pszichológiát, mint tudományt teljes mélységében átfogó értelmező szótár készítése nem volt célom. Egyrészt, mert szükségtelen, másrészt, mert
    terjedelme meghaladná egy segédlet kereteit és a szerkesztő lehetőségeit. Aberráció: rendellenesség, beteges eltérés a normálistól. Erkölcsi, nemi eltévelyedés.
    Adoleszcencia: serdülőkor. A serdülés kezdetétől a felnőttkorig tartó időszak.
    Adottság: a képesség természetes, az emberrel vele született alapja. Lehetőség, amely a
    természetes érés, fejlődés, nevelés, tanulás, gyakorlás hatására válik képességgé.
    Adrenalin: a mellékvese velőállományából származó hormon. Idegi ingerületre kerül a vérbe.
    Hatásai: szaporább szívműködés, vérnyomás emelkedése, anyagcsere-fokozódás
    izgalmi állapot.
    Afázia: a beszédfunkció agykérgi károsodásból eredő zavara.
    Affektív: érzelmi, indulati.
    Afferens idegek: szenzoros idegek, amelyek az érzékszervektől a központi idegrendszerhez
    vezetik az ingerületet.
    Agnózia: a megismerés zavara hibátlan elemi észlelés ellenére.
    Agorafóbia: tériszony.
    Agráfia: agyi károsodásból eredő írásképtelenség.
    Agresszió: szándékosan ellenséges viselkedés, a saját cél erőszakos, nagyon erőteljes követé-
    se másoknak kárt, fájdalmat okozva. Megélhető gondolatban, szóban, cselekedetben. Megnyilvánulási formái: káröröm, hangoskodás, önmagunk vagy mások sértése, szándékos károkozás, rombolás, indulatos bosszú.
    Agyalapi mirigy :( hypofízis ) az agyalapon elhelyezkedő belső elválasztású mirigy.
    Serkentő hormonokat termel, a többi belső elválasztású mirigy működését összehangolja.
    Akceleráció: az új nemzedéknek az előzőnél gyorsabb serdülése, növekedése.
    Akkomodáció: (Piaget kognitív fejlődési elméletében) a régi séma átalakítása olyanná, hogy
    az új elem befogadására, értelmezésére is alkalmassá váljon.(Séma ≈ kognitív modell).
    Akromatikus: színtelen, a szürke árnyalatai.
    Alaklélektan: a lelki jelenségek dinamikus egész ( gestalt ) jellegét hangsúlyozó pszichológiai irányzat, ahol az egész határozza meg a részek jellegét, szerepét.
    Alkalmasság: feladat elvégzésére, munkakör betöltésére való képesség, megfelelés.
    Általános pszichológia: a lélektan központi része, amely a felnőtt egészséges ember lelki
    jelenségeinek természetét és törvényszerűségeit kutatja. Altruizmus: önzetlen viselkedés, amely egy másik ember javát szolgálja úgy, hogy a személy
    dönthetne másként is, önmaga számára előnyösebben.
    Ambivalencia: ellentétes érzések, késztetések egyidejű megjelenése ugyanazon tárggyal
    szemben.
    Ambivertált: introvertált és extrovertált személyiségjellemzők között elhelyezkedő típus.
    Amfetaminok: a központi idegrendszert izgató vegyületek. (Stimulánsok)
    Amnézia: az emlékezet teljes vagy részleges elvesztése.
    Amygdala: az új emléknyomok beépülését elősegítő agyterület.
    Androgének: a hím nemi hormonok közös neve. A legismertebb közülük a tesztoszteron.
    Anticipáció: később bekövetkező esemény megsejtése, bejóslása.
    Antiszociális személyiség: a társadalom törvényei és szokásai megtartásának képtelenségé-
    vel, indulatossággal, valamint a szorongás és bűntudat hiányával jellemezhető személyiség. (pszichopata, szociopata )
    Antropológia: embertan. Az ember és evolúciós ősei közti (anatómiai) különbségeket kutató
    tudomány.
    Apátia: az érdeklődés hiánya, közömbösség minden iránt.
    Arousal: általános agyi aktivációs szint (és rendszer). Éberségi, gerjesztettségi állapot.
    A szellemi és fizikai teljesítőképesség idegi (és hormonális) előfeltétele.
    Asszertív tréning: a saját szükségletek hatékony, de nem ellenséges kifejezésének megtanulása és begyakorlása.
    Asszimiláció: (Piaget kognitív fejlődési elméletében) az a folyamat, amikor a gyermek az új
    tárgyat vagy eseményt előzetesen meglévő sémáiba beillesztve próbálja megérteni.
    Asszociáció: képzettársítás. A tudatunkban befejeződő folyamat, amelynek során két vagy
    több gondolati elem valamilyen összefüggés miatt együttesen jelentkezik.
    Attitüd: emberek, eszmék, tárgyak, rokonszenves vagy ellenszenves értékelése. Érzelmi és
    kognitív elemekből kialakult beállítódás.
    Áttolás: elhárító mechanizmus, melynek segítségével egy motívum, amely közvetlenül nem
    fejeződhet ki, egy elfogadhatóbb (az eredetitől eltérő) formában jelenik meg.
    Attribúció: tulajdonítás. Mások viselkedése mögött lévő okokra történő következtetés. Autizmus: a környezettel tartott kapcsolat meglazulásával, elszigetelődéssel járó szkizofrén
    megbetegedés egyik tünete, válfaja.
    Autokratikus személyiség: a parancsot és tekintélyt előtérbe-helyező, ellentmondást, vitát,
    konfliktust rosszul kezelő személy. Alázatos és engedelmes a feletteseivel, agresszív
    és követelő a beosztottaival, rangban alacsonyabbakkal szemben. (Kényúr, zsarnok.)
    Axon: az idegsejt azon nyúlványa, amely az ingerületet a másik sejt irányába továbbítja.
    Bal félteke: a nagyagy bal fele. A test jobb oldalát és a legtöbb embernél a beszédet, írást,
    számolást vezérli.
    Behaviorizmus: lásd viselkedéslélektan.
    Behódolás: A nyilvános viselkedés megváltozása mások véleményének megismerése után.
    Belátás: egy probléma megoldásához, egy helyzet új értelmezéséhez szükséges viszonylat,
    összefüggés hirtelen felismerése.
    Binokuláris parallaxis: a távolság és térérzékelés abból eredő jelzőingere, hogy a két szem
    kissé különböző képet ad a látótérről.
    Biofeedback: élettani működés jellemzőinek visszacsatolása, tudatosítása gyógyítás, szabá-
    lyozás céljából.(Szívritmus, vérnyomás,....)
    Cannabis: az a kenderfajta, amelyből a marihuánát készítik.
    Centrális diszpozíció: általános és az egyénre jellemző személyiségvonás (Gordon Allport
    személyiségelméletében). A legtöbb ember néhány centrális diszpozícióval és sok-sok
    másodlagos diszpozícióval jellemezhető.
    Csap: a retinán elhelyezkedő színes fény érzékelésére specializálódott sejttípus.
    Csiga: a belsőfül hallóreceptorokat tartalmazó része.
    Dendrit: az idegsejt ingerfogadó nyúlványa.
    Depresszió: szomorúsággal, kedvetlenséggel, érdektelenséggel járó hangulatbetegség.
    Dezoxiribonukleinsav (DNS): minden élőlény átörökítő anyaga. A kromoszómák alapeleme.
    Diszkrimináció: két inger megkülönböztetése. A kondicionálásnál alkalmazott egyszerű
    tanulás egyik esete.
    Dopamin: a központi idegrendszer egyik ingerátvivő anyaga (neurotranszmitter).
    Drive: motívum, szükséglet, hajtóerő. Effektus törvény: az a jelenség, hogy a megerősített válaszok beépülnek, ismétlődnek, míg a
    többiek kioltódnak. (Operáns kondicionálás.)
    Efferens neuron: motoros ideg. A központi idegrendszertől a perifériák felé ingert vezető,
    mozgató, végrehajtó ideg.
    EEG.: elektroencefalogram. A fejbőrre helyezett elektródákkal érzékelt agykérgi elektromos
    hullámok rajzolata.
    Ego: én. Freud elméletében személyiségünk azon része, amely a valóságelv alapján a külvilággal való kapcsolatot, valamint a belső egyensúlyt tartja.
    Eidetikus kép: látással érzékelt ingerek rövid ideig tartó, fényképszerűen részletgazdag emlékképe.
    Elaboráció: kidolgozás, kimunkálás. Emlékezetünkben, vagy tudat alatt tárolt információk,
    érzelmi feszültségek egészséges, és eredményes feldolgozása.
    Elfojtás: elhárító mechanizmus, amelyben a kínos emlékek (akaratlanul) kizáródnak a tudatból.
    Elhárító mechanizmus: Freud pszichoanalitikus elméletében az ego által a szorongás elhárí-
    tására vagy csökkentésére alkalmazott tudattalan módszer.
    Előítélet: elégtelen tapasztalaton alapuló vélekedés, amelyet statisztikai valószínűség alapján
    alkalmaznak az egyedire.
    Emóció: érzelem.
    Empátia: beleélés, beleérző megértés.
    Endokrin rendszer: belső elválasztású mirigyek rendszere.
    Endorfinok: fájdalomcsökkentő neurotranszmitterek.
    Érés: élettani és pszichológiai funkciók feltételeinek kialakulása, a fejlődés egyik eleme.
    Gyakorlással elősegíthető, de az új funkció megjelenésének időpontja csak kismértékben befolyásolható.
    Érzékelés: a megismerési folyamat első eleme, az ingerek detektálása. Érzékszerveinkkel
    felfogott és továbbított inger. (Sensation.)
    Érzékelési küszöb: az a legkisebb ingerintenzitás, amely már ( 50 vagy 75 %-ban ) érzékletet
    okoz.
    Észlelés: a fizikai inger megjelenésétől (az érzékelésen keresztül) az élmény kialakulásáig
    tartó folyamat. A megismerési folyamat második eleme, nem határolható el élesen az
    érzékeléstől. (Perception, observation.) Extroverzió-introverzió: személyiségdimenzió amelyet először Carl Gustav Jung írt le. Azt
    jelzi, hogy mennyire fordul az ember befelé, önmaga felé, illetve kifelé, a külvilág
    felé.
    Facilitáció: megkönnyítés, serkentés. Az ingertovábbítás, valamint a pszichés jelenségek
    események kiváltása, elősegítése.
    Fali lebeny: a nagyagy központi árok mögötti területe, a homloklebeny és a nyakszirtlebeny
    között. (Parietális lebeny.)
    Fenomenológia: az egyén szubjektív élményeit és egyedi észleleteit tanulmányozó pszichológiai irányzat. Az események megértését az egyén nézőpontjából vizsgálja.
    Ennek az irányzatnak talán legismertebb része a humanisztikus pszichológia, amely
    sok irodalmi és bölcsészeti elemet is tartalmaz.
    Figyelem: az észlelés összpontosítása, amelynek következtében az ingerek egy korlátozott
    köre hangsúlyosabban tudatosul.(Attention.)
    Filogenezis: törzsfejlődés.
    Fixáció: a pszichoanalitikus elmélet szerint a fejlődés egy korábbi szintjéhez (tárgyához) való
    túlzott kötődés, megragadás. A fejlődés elakadásának egyik lehetséges oka.
    Fóbia: erős félelem, szorongás valódi ok nélkül.
    Fovea: sárga folt. A retina csapokban gazdag központi része. Nappali világításnál a színek
    felismerésében döntő szerepet játszik. A látás itt a legélesebb.
    Frontális lebeny: lásd homloklebeny.
    Frusztráció: akadályoztatás, csalódás, vereség esetén fellépő, feszültséget okozó kellemetlen
    élmény. Többnyire agresszív késztetéseket eredményez.
    GABA: gamma-aminovajsav. Gátló neurotranszmitter. Meghatározott idegi ingereket gátló
    anyag.
    Ganglion: idegdúc. Ingergyűjtő és továbbító idegsejtek egy csoportja. Fellelhetők az agyban,
    gerincvelőben. A látás ingerszervezésében a retinából a feldolgozó rendszer felé vezetik az ingert. Axonjai alkotják a látóideget.
    GBR: galvános bőrreakció. A bőr vezetőképességének megváltozása az izgalmi, feszültségi
    szint (emocionális arousal) változásának függvényében.
    Gén: az örökítő anyag alapegysége, a kromoszómák építőeleme. A gének általában párosak,
    egyikük az apától, másikuk az anyától származik. A gének DNS-fehérjékből állnak.
    Generalizáció: általánosítás, kiterjesztés. A kondicionálásban felismert jelenség, amikor egy
    meghatározott ingerre kialakult feltételes választ más, hasonló inger is kiváltja. Genitális: a nemi szervekkel kapcsolatos.
    Genitális szakasz: a pszichoanalitikus elmélet szerint, a pszichoszexuális fejlődés utolsó
    szakasza.
    Gerontológia: az öregedéssel foglalkozó tudomány.
    Gestalt pszichológia: lásd alaklélektan.
    Glia sejtek: az agy tömegének jelentős részét kitevő támasztósejtek, nem idegsejtek bár
    szerepük van az ingervezetésben.
    Glutamát: neurotranszmitterként szolgáló aminosav.
    Habituáció: megszokás. A válasz erősségének csökkenése egy megszokott ingerre. A tartós
    ingerek megszokása olyan mértékig, hogy észre sem vesszük őket.
    Hajlam: a készség csírája valaminek a befogadására, vagy végrehajtására. Orvosi értelemben
    fokozott (gyakran öröklött) esély valamilyen eltérésre a szokásostól, vagy egészséges-
    től.
    Halálösztön: Freud elmélete szerint az ember egyik alapösztöne. Rombolásban, agresszióban
    nyilvánul meg. Késői műveiben inkább az agresszió kifejezést használja szembeállítva
    az életigenlő libidóval.
    Halántéklebeny: az agyféltekék oldalsó árok alatti része, a homloklebeny és a nyakszirti-
    lebeny között. (Temporális lebeny.)
    Hallucináció: érzékleti élmény, külső kiváltó inger nélkül. A belső ingerek külsőként történő
    megélése.
    Hipnózis: módosult tudatállapotot létrehozó módszer. A hipnotizált személy számára a külvilág ingereinek jelentősége csökken, a belső késztetések szimbólumokon keresztül, szabadabban jelennek meg mint éber állapotban. A hipnotizőr verbális kapcsolat segítségével
    vezeti az élményt.
    Hipotalamusz: az agytörzs felett lévő köztiagy alsó fele, az érzelmi és reflexműködések
    központja. Szabályozza a belső elválasztású mirigyek működését, fenntartja a
    homeosztázist.
    Hipotézis: feltevés, javaslat események közötti kapcsolat magyarázatára.
    Hippokampusz: a halántéklebeny csúcsához közel található agyi képlet. Az új emléknyomok
    bevésésében (konszolidálásában) fontos szerepet játszik. Összekapcsolja az agy kü-
    lönböző részein elhelyezkedő emléknyomokat.
    Hisztéria: a neurózisok egyik fajtája. Fokozott érzékenység, kiegyensúlyozatlanság jellemzi.
    A lelki konfliktusok gyakran testi tünetekben jelentkeznek. Homeosztázis: az élettani működések optimuma.
    Homloklebeny: mindkét félteke központi árok elé eső része. (Frontális lebeny.)
    Hormon: vegyi hírvivő anyag, amelyet a test egyik részén lévő szerv termel, és amely a
    véráramon keresztül jut el a test más részeibe, ahol kifejti a hatását azokra a sejtekre,
    amelyek felismerik az általa hozott üzenetet.
    Humanisztikus pszichológia: olyan pszichológiai irányzat, amely az ember egyediségét, a
    feltétlen elfogadást, a megértést, a be nem avatkozást hangsúlyozza.
    Id: Freud háromrészes személyiségmodelljének az ösztönkésztetéseket, (libidót) energiákat,
    tartalmazó, az öröm-elv alapján működő része.
    Identifikáció: azonosulás. A társas szerepek gyermekkori elsajátításának folyamata,
    amelyben a gyermek azonosul a számára vonzó (esetleg félelmetes) mintát jelentő
    személlyel (pl: szülővel).
    Identitás: azonosság, önmagára találás. A személyiségfejlődés fontos eleme, amelynek alakí-
    tása egész életünkön át, inkább lépcsőzetesen, mint folyamatosan történik.
    (Lásd: Erikson fejlődésről alkotott elméletében.)
    Imprinting: korai bevésődés. Az élet első tapasztalatai, amelyek meghatározzák az identitást.
    Fajspecifikus tanulás, követendő minta a viselkedésben. Madaraknál megfigyelhető.
    Intellektualizáció: olyan elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy próbál megszabadulni egy fenyegető helyzettől, hogy elvont, intellektuális fogalmakban kezeli azt.
    Intelligencia: az a jellemző, amit az intelligenciatesztek mérnek. Problémamegoldás, gondolati rugalmasság, elvont fogalmakban gondolkodás, tanulási képesség, beszédkészség, íté-
    letalkotás, téri képzelőerő, kézügyesség, kreativitás, a meglévő ismeretek egyaránt részei
    az intelligenciának. (Értelmesség.)
    Interferencia: a hosszú távú memóriából történő előhívást gátló tényező. Akkor keletkezik,
    amikor különböző elemeket ugyanazzal az előhívási támponttal kapcsolunk össze. Az
    egyik információ elfedi a másikat.
    Intracelluláris folyadék: a sejteken belüli folyadék (vízmennyiség). A szomjúság kiváltásá-
    nak egyik forrása.
    Introspekció: önmegfigyelés. Saját tudattartalom, saját élmények, saját érzések leírása.
    Introverzió: befeléfordulás. Lásd még: extroverzió-introverzió.
    IQ: intelligencia hányados. Az intelligencia teszt alapján mért érték és a vizsgálati személytől
    elvárható (standard) érték hányadosa.
    Ízlelőbimbók: az ízlelésnek a nyelven és a szájüregben csoportosan elhelyezkedő receptorai. Jobb félteke: a nagyagy jobb fele. A test bal oldalát és a legtöbb embernél a térbeli tevé-
    kenységet, a humort, az asszociációs szerkezeteket, a nonverbális gondolkodást vezérli.
    Kábítószerek: a tudat működését időlegesen gyöngítő vagy megváltoztató anyagok. (Drogok)
    Katarzis: érzelmi vagy indulati feszültség csökkentése, megfogalmazása szóban vagy fantáziában. Az erkölcsi megtisztulás élménye. A pszichoanalízisben feszültségek és szorongások feloldása azáltal, hogy újra átéljük a traumatikus élményeket.
    Képesség: fizikai és szellemi teljesítményre való alkalmasság, élettani és pszichikai feltételek, adottságok és szerzett készségek együttese. Mérhető, teljesítményképes tudás.
    Készség: a tudatos tevékenység automatizált összetevője. Dinamikus sztereotípia.
    Kisagy: az agytörzs hátsó falához rögzült lebenyes szerkezet, amely az izomtónus és a bonyolultabb mozgások irányítását végzi.
    Kiszorítás: a rövidtávú memóriában tárolt elemek elvesztése túl sok új elem hozzáadása
    következtében.
    Kognitív: megismerő, gondolati.
    Kognitív disszonancia: az egyén ismeretein, vélekedésein, meggyőződésein belüli ellentmondás. Az ebből eredő feszültség a viselkedés vagy a vélemény megváltozására
    készteti az egyént.
    Kognitív pszichológia: olyan pszichológiai irányzat, amely a mentális folyamatokat hangsúlyozza a lelki jelenségek és a viselkedés tanulmányozása során.
    Kondicionálás: a feltételes reflex kialakításának folyamata.
    Kongruens: összeillő, megegyező.
    Központi árok: a homloklebenyt és a falilebenyt elválasztó mindkét agyféltekén átívelő árok.

    Központi idegrendszer: agy és gerincvelő együttesen.
    Kromoszóma: a sejtek örökletes tulajdonságokat hordozó anyagai. Az emberi sejtekben 23
    pár található. A gének hordozója.
    Különbségi küszöb: két inger közötti legkisebb különbség, amely még megkülönböztethető.
    Latens tanulás: olyan új ismeret megszerzése, amely még nem jelent meg a viselkedésben.
    Látóideg: A retina ganglionsejtjeinek axonjaiból álló, az agy feldolgozó rendszeréhez (CGL)
    vezető ideg. (Nervus opticus.) Lelkiismeret: szándékainkat, cselekedeteinket értékelő magasabbrendű lelki funkció. Pszic-
    hopatáknál gyenge, vagy szinte teljesen hiányzik. (Lásd: felettes én.)
    Libidó: Freud elméletében az id pszichikai energiája. A szeretet és szexualitás mozgatója.
    Limbikus rendszer: a középagyban elhelyezkedő ősi szerveződés, amely a motivációs és az
    érzelmi viselkedés központja.
    Longitudinális vizsgálat: olyan kutatási módszer, amelyben az egyént hosszabb időn keresz-
    tül vizsgálják időszakonként elvégezve a méréseket. (Hosszmetszeti vizsgálat.)
    LSD: lizergsav-detil-amid. Erős pszichoaktív szer, a tudatállapot torzulását okozza. Kábító-
    szer.
    Manifeszt álomtartalom: az a része az álomnak, amelyre emlékszünk. Az elfelejtett részt la-
    tens álomtartalomnak nevezzük.
    MAO: monoaminoxidáz. A biogén aminok csoportjába tartozó neurotranszmitterek (pl:
    noradrenalin, dopamin, szerotonin) lebontásáért felelős egyik enzim, amelyről feltéte-
    lezik, hogy jelentős szerepet játszik az érzelmek szabályozásában. A MAO működését
    gátló gyógyszerek a depresszió kezelésében használatosak.
    Marihuána: a vadkender (cannabis) szárított levele. Kábítószer, más néven hasis. Erősíti az
    érzékleti élményeket, eufóriás tudatállapotot hoz létre, amely gyakran rosszulléttel,
    hányással együtt jelentkezik.
    Meditáció: módosult tudatállapot, amelyben az egyén, elhatárolódik a külvilágtól, figyelmét
    beszűkíti a belső élményekre, vagy sugalmazott(nak vélt) gondolatokra.
    Megfigyeléses tanulás: mások viselkedésének megfigyelése és a viselkedés eredményének
    megjegyzése által létrejött tanulás.
    Mellékvese: páros belső-elválasztású mirigy a vesék felső csúcsán. A mirigy velőállománya
    adrenalint és noradrenalint választ ki. Kérgi részében pedig kortizont és más
    (adenokortikális) hormonokat termel.
    Mentális: értelmi, észbeli, gondolati, pszichikus.
    Mentális kor: Binet által az intelligencia mérésére bevezetett mértékegység, amely kifejezi,
    hogy a vizsgált gyermek teszt alapján mért teljesítménye milyen életkorúak átlagának
    felel meg.
    Mentális modell: egy a valóságban meglévő rendszerről alkotott gondolati egység, amely a
    jelenséget és az összefüggéseket is tartalmazza. Egy konkrét feladat mentális reprezen-
    tációja.
    Mentális reprezentáció: tárgyak, események, viszonylatok, összefüggések belső leképzése.
    A kognitív pszichológia egyik fontos alapfogalma. Mielinhüvely: egyes idegrostokat körülvevő zsíros szövet. Elősegíti az idegsejtekben a cse-
    kély veszteséggel történő ingervezetést.
    Motiváció: szükséglet-kielégítést és célirányos viselkedést kiváltó késztetés. Szelektív aktivi-
    tás.
    Motívum: olyan tényező, amely megszabja, vagy módosítja törekvéseinket, cselekedeteinket.
    Motoneuron: mozgató idegsejt, az efferens pálya része. (Motoros neuron.)
    Nagyagy: a két agyfélteke (hemiszfériák) és a kérgestest (corpus callosum) együttesen.
    (Cerebrum.)
    Nárcizmus: önszeretet, önimádat. A pszichoanalitikus elméletben a pregenitális fejlődés vele-
    járója. Amennyiben felnőttkorban is dominánsan jelentkezik, egészségtelen. Az elne-
    vezést a mitológiai Narcisról kapta, aki saját tükörképe iránti szerelemből öngyilkos
    lett.
    Narkotikum: kábítószer.
    Neuron: idegsejt.
    Neurotranszmitter: az ingerületet az egyik idegsejtről a másikra átvivő vegyület.
    Neurózis: a nem organikus hátterű mentális betegségek gyűjtőneve. Az egyén képtelen szo-
    rongásaival és konfliktusaival megküzdeni, ezért tüneteket produkál, rosszul alkalmaz-
    kodik környezetéhez. Tünetei: izzadás, kényszeres cselekvés, fóbia, szorongás, ...
    Noradrenalin: a mellékvese velőállománya által kiválasztott hormon. Neurotranszmitter.
    Emocionális izgalmat okoz.
    Nyakszirtlebeny: a nagyagynak a fali és halántéklebenyek mögötti része. (Occipitális lebeny.)
    Nyúltvelő: az agytörzs legalsó szakasza, a gerincvelő enyhe megvastagodása. Itt kereszteződ-
    nek a fő idegpályák.
    Occipitális lebeny: lásd nyakszirtilebeny.
    Ontogenezis: egyedfejlődés.
    Opiátok: kábítószerek. Az ópium és kémiai leszármazottai. Kodein, morfium, heroin.
    Orális szakasz: a pszichoanalízisben a pszichoszexuális fejlődés első szakasza, amelyben az
    örömérzés a szájhoz kötődik.
    Ovuláció: peteérés. Az érett petesejt kiszabadulása a petefészekből. Ödipusz konfliktus (komplexus): Freud pszichoanalitikus elméletében a pszichoszexuális
    fejlődés fallikus szakaszában jelentkező konfliktus, amelyben a gyermek az ellenkező
    nemű szülőhöz vonzódik, az azonos nemű szülőt pedig vetélytársnak tekinti.
    Névadója Oidipusz, mitológiai görög király, aki tudtán kívül feleségül vette anyját
    és megölte apját.
    Önmegvalósítás: a személy alapvető késztetése arra, hogy kiteljesítse a benne rejlő lehetősé-
    geket. A személyiség humanisztikus elméleteinek egyik alapfogalma.
    Örömelv: Freud pszichoanalitikus elméletében az „ösztön én” által követett stratégia, amely
    azonnali kielégülésre tör.
    Ösztön: veleszületett, célvezérelt fajspecifikus késztetés, amely megjelenik a viselkedésben
    is. Például: táplálkozási, nemi.
    Ösztrogének: női nemi hormonok egy csoportja.
    Ösztrusz: nőstény emlős állatoknál az ovulációt megelőző, ciklikusan ismétlődő szexuálisan
    fogékony időszak.
    Pajzsmirigy: a nyakban található belsőelválasztású mirigy, amelynek hormonja, a tiroxin
    fon- tos szerepet játszik az anyagcsere sebességének szabályozásában.
    Pálcika: a retina nagyérzékenységű eleme, amely a színek megkülönböztetésére nem alkal-
    mas.
    Paranoid szkizofrénia: üldöztetéses téveszme.
    Parapszichológia: az elfogadott tudományos elméletekkel nem magyarázható pszichés je-
    lenségekkel foglalkozó pszichológiai irányzat.
    Paraszimpatikus idegrendszer: a vegetatív idegrendszer egyik ága, amely nyugalmi állapot-
    ban aktív. A szimpatikus idegrendszer antagonistája.
    Parietális lebeny: lásd fali lebeny.
    Percepció: észlelés.
    Perceptuális elhárítás: az a folyamat, amelyben az észlelési rendszer már a tudattalan szint-
    jén kiszűri a szorongást keltő információkat.
    Perifériás idegrendszer: az idegrendszernek az agyon és gerincvelőn kívüli része, amely
    vegetatív és szomatikus részre oszlik.
    Pozitív megerősítés: a kívánatos válasz jutalmazása, társítása egy kellemes ingerrel.
    Proaktív interferencia: a korábban tanult ismeretek zavaró hatása az új ismeretek tanulása,
    felidézése során. Projekció: elhárító mechanizmus, amellyel saját nem kívánatos érzéseinket, szándékainkat
    másokénak tulajdonítjuk. Kivetítés.
    Projektív teszt: olyan személyiségvizsgáló eljárás, amelyben a vizsgált személy saját belső
    élményeit, tartalmait, értelmezéseit vetíti ki a tesztre.
    Pszichoanalízis: S. Freud által kidolgozott és követői által továbbfejlesztett elmélet és eljárás
    a neurózisok gyógyítására.
    Pszicholingvisztika: a nyelv és a nyelvelsajátítás pszichológiai szempontú vizsgálata.
    Pszichológia: lélektan. Érzelmi, értelmi, akarati, viselkedési folyamatokat tanulmányozó tu-
    domány.
    Pszichopata: lásd: antiszociális személyiség.
    Pszichoszomatika: testi betegségek pszichés okainak vizsgálatával foglalkozó tudományág.
    Pszichózis: többnyire organikus hátterű súlyos mentális betegség, amelyben a gondolkodás,
    a realitás érzékelése, az érzelmek súlyosan károsodnak. Ma már nem használatos diag-
    nosztikai kategória.
    Pubertás: a nemi szervek biológiai érésének és a másodlagos nemi jellemzők (szőrzet, em-
    lők ) kialakulásának időszaka.
    Racionalizáció: elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tartja fenn önbecsülését,
    hogy kézenfekvő és elfogadható indokokat kapcsol impulzív vagy kevésbé elfogadható eredetű cselekedeteihez.
    Reakcióidő: az inger megjelenése és a válasz között eltelt idő.
    Reakcióképzés: elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tagadja meg helytelenített
    viselkedését, hogy motívumával szembenálló tendenciát hangsúlyoz, de eredeti vá-
    gyának szükségleti feszültsége rejtve fennmarad.
    Receptor: ingerek érzékelésére specializálódott szervek és sejtszerveződések.
    Recesszív gén: a génpár olyan tagja, amely csak abban az esetben határoz meg az egyénben
    egy jellegzetességet, ha a pár másik tagja is recesszív. Ha a pár másik tagja domináns,
    a recesszív gén hatása gátolt marad.
    Refrakter szakasz: az idegsejt időleges (néhány ezred, vagy század másodperces) inaktív
    állapota a kisülés után. Ebben az időszakban nem képes újabb ingert továbbítani,
    a kémiai és elektromos feltételek elégtelensége miatt.
    Regresszió: „visszatérés” egy korábbi fejlődési szakaszban tanult, és ott még természetes, pri-
    mitívebb, gyermekibb válaszmódhoz.
    Relaxáció: az izmok ellazításának következtében létrejövő szellemi és érzelmi ellazulás. REM (Rapid eye movement) : „gyors szemmozgások” kezdőbetűi angolul. Az álmodás szí-
    nes, nagy aktivitású szakaszára jellemző szemmozgás.
    Represszor: elnyomó, elfojtó. A környezet ingereit az indokoltnál kevésbé érzékenyen figye-
    lő, arra visszafogottan reagáló személy.
    Retina: recehártya. A szem fényérzékeny része, amely a csapokat és a pálcikákat tartalmazza.
    Retroaktív interferencia: a később tanult ismeretek zavaró hatása a korábban tanultak felidézésére.
    Rövid távú emlékezet: az emlékezeti rendszer azon része, amelynek befogadóképessége erő-
    sen korlátozott. Az új elemek ide kerülnek először, majd szelektíven jutnak tovább a
    hosszú távú és nagy terjedelmű emlékezetbe. (STM, short-term memory.)
    Séma: a memóriában tárolt gondolati szerkezet (kognitív struktúra).
    Skálázás: nyers adatok értékelhetővé alakítása.
    Stimulánsok: izgatószerek. Olyan pszichoaktív szerek, amelyek emelik az arousalszintet.
    Pl.: amfetaminok, kokain, koffein.
    Stressz: fokozott készenléti állapot. „Harcolj vagy menekülj” helyzetekre adott fiziológiai és
    pszichés válasz.
    Szabadon lebegő figyelem: megfigyelési módszer, amelyet pszichológusok fejlesztettek ki,
    személyérzékelés céljából. A figyelem széles sávban alig irányítva pásztáz, és értel-
    mezni próbál minden egyedi szokatlan információt összefüggést. A megfigyelő a
    benne felbukkanó érzések okát keresi, és azt külső információként elemzi.
    Szaglóhám: az orrüreg specializálódott bőrszövete, amely a szaglás receptorait tartalmazza.
    Szaruhártya: a szem átlátszó felszíne, amelyen keresztül a fény belép a szembe.
    Szemantika: jelentéstan. A nyelvtudománynak a nyelvi formák jelentésével foglalkozó ága.

    Szemantikus emlékezet: a memória azon része, amely az általános tudást, például a szavak
    jelentést tárolja.
    Szemantikus háló: az emlékezetben tárolt fogalmak és kapcsolatrendszerük amely az össze-
    függéseket, viszonylatokat is tartalmazza.
    Személyes konstruktum: George Kelly kognitív személyiségelméletében szereplő fogalom,
    amelyben az egyén értelmezi környezetét. A személyiség szerveződésének alapegysé-
    ge. Személyiség: jellemző vonások, irányultságok, gondolkodásmód, érzelmek, kapcsolati min-
    ták egyedi szerveződése, amely meghatározza döntéseinket, cselekedeteinket, és azzá
    teszi a személyt aki.
    Szenzitizátor: a környezet ingereit érzékenyen figyelő és arra fokozottan reagáló személy.
    Szenzomotoros: érzékelő és mozgató idegi ( pszichés ) folyamatok együttese.
    Szenzomotoros szakasz: a Piaget által definiált kognitív fejlődés első szakasza amely ∼2
    éves korig tart. A gyermek ekkor fedezi fel az érzékletek és a mozgás kapcsolatát.
    Szignáldetekciós elmélet: a zajos környezetből származó ingerek érzékelésének tör- vényszerűségeivel foglalkozó elmélet.
    Szimpatikus idegrendszer: a vegetatív idegrendszer egyik ága, amely a gerincvelőből ered.
    Emocionális izgalom során aktív. Bizonyos mértékig a paraszimpatikus idegrendszer
    antagonistája.
    Szinapszis: egy idegsejt axonja és egy másik dendritje közti kapcsolat.
    Szkizofrénia: a mentális betegségek egy csoportja, amelyben az érzelmek, a gondolkodás és a
    viselkedés súlyosan zavart.
    Szocializáció: a társadalmi normákhoz való viszony kialakulásának folyamata.
    Szociális tanuláselmélet: az egyéni jellemzők és viselkedés alakulása a társas környezet
    hatá- sára.
    Szociopata: lásd: antiszociális személyiség.
    Szomatikus: testi, testre vonatkozó.
    Szomatikus idegrendszer: a perifériás idegrendszer azon ága, amely az agyat és a gerincvelőt az érzőreceptorokkal, az izmokkal és a testfelszínnel köti össze.
    Szorongás: a homályosan meghatározott veszély előérzete amely nyugtalansággal, feszültség- gel, aggodalommal, testi tünetekkel jár együtt.
    Sztereotípia: emberek, jelenségek egy csoportjáról alkotott séma. A gondolatainkba elsőként
    betolakodó gyakori, vulgáris asszociáció.
    Szuperego: felettes én. Freud személyiségelméletében az erkölcsiséget, normákat, lelkiisme-
    retet, elvárásokat tartalmazó rész.
    Szükséglet: hiányállapot.(Drive, motívum.) Tabula rasa: üres lap. A kifejezést abban az értelemben használják, hogy az ember születése-
    kor üres lapként érkezik, akit környezete, neveltetése, tapasztalatai (az empiristák
    szerint) bármivé alakíthatnak.
    Tachisztoszkóp: szavak, szimbólumok, mintázatok rövid ideig tartó bemutatására, (felvillan-
    tására) szolgáló készülék.
    Talamusz: az agy központi magjának része, az érzékletek közvetítésének egyik eleme. Az
    alvás és ébrenlét szabályozásában is résztvesz.
    Tanulás: új elemek, összefüggések, készségek beépülése gondolatainkba, érzelmeinkbe, vi-
    selkedésünkbe. Az inger-válasz kapcsolat módosulása azonnal, vagy lehetőségként.
    Tanult tehetetlenség: a közömbösség és tehetetlenség állapota, amely elkerülhetetlen trau-
    mák következtében alakult ki.
    TAT (Thematic Appercepcion Test.): projektív tesztek egyik típusa, amelyben képeken be-
    mutatott jelenetekhez fűz történetet a vizsgált személy.
    Temporális lebeny: lásd, halántéklebeny.
    Teszt: próba. Pontosan körülhatárolt feltételek között végrehajtandó feladatcsoport, amelynek
    eredménye (sztenderdekkel összehasonlítva) tájékoztató részinformációt ad a feladatot
    megoldó személyről.
    Tesztoszteron: a herék által termelt férfi nemi hormon. Lásd, androgének.
    Téveszme: egyes pszichotikus betegségekre jellemző hamis tudattartalom, a valóság súlyosan
    téves reprezentációja.
    Tipológiák: típuselméletek. Olyan elméletek, amelyek szerint az emberek csoportokba sorol
    hatók közös jellemzőik, személyiségvonásaik alapján.
    Többszörös személyiség: két vagy több egységes és jól kifejlett személyiség létezése egy em-
    berben.
    Transzcendentális meditáció: a meditációs technikák egyike. Lásd meditáció.
    Tudat: Az ember lelki életének adott, aktuális, ébrenléti szakasza. A jelenben zajló külső és
    belső folyamatokat (gondolkodást, figyelmet, a valóság pszichikus visszatükrözését,
    emlékezeti keresést ) figyelő, ellenőrző, irányító rendszer.
    Tudatelőttes: emlékek, gondolatok amelyek pillanatnyilag nem részei a tudatnak, de oda
    beemelhetők, szükség esetén hozzáférhetők.
    Tudattalan: olyan emlékek, vágyak, impulzusok lakhelye, amelyek hozzáférhetetlenek a tudat számára. A pszichoanalitikus elmélet szerint az „id” és az „elfojtások” itt találhatók. Valóságelv: Freud elméletében az ego (én) által követett stratégia, amely az elvárásokkal,
    normákkal (felettes én), külső lehetőségekkel egyezteti az id (ösztön én) impulzusait.
    Vegetatív idegrendszer: a perifériás idegrendszer azon része, amely a sima izmok (belső
    szervek, mirigyek, emésztés, ...) működését szabályozza. Szimpatikus és paraszimpati-
    kus ágra oszlik. Autonóm idegrendszernek is nevezik.
    Vevőérzékenységi görbe (ROC- görbe): jelérzékelésnél a találatok és a téves riasztások ará-
    nyát jelző függvény.
    Viselkedéslélektan: A pszichológiát mint a viselkedés tanulmányozását írja le. Az elemzés
    számára elfogadható adatokat a megfigyelhetőkre korlátozza. (Behaviorizmus.)
    Vonatkozási keret: minden értékelő, ítélő megnyilatkozás háttere, viszonyítási alapja.
    Vonás: a személyiség olyan állandó jellegzetessége, amely alapján jellemezhető.
    Zseni: a tehetség legmagasabb fokán álló személy.
     
    csicsildi kedveli ezt.

Megosztás