ELŐSZÓ
Minden tudományban, így a pszichológia gondolatkörében való biztonságos tájékozódásnak
is előfeltétele, a fogalmak pontos ismerete.
A jól látható jelenségeket leíró tudományokban is nehézséget jelent a fogalmak kialakítása és
elsajátítása. A pszichológiában, mivel sok egyedi konstrukciót használ ezek a nehézségek
fokozottak.
Az egzaktság szempontjából gyakran példaképül állított fizikában Heisenberg és Pauli hoszszas levelezés és matematikai fejtegetések után sem értették egymást. Amikor végre szemé-
lyesen is találkozhattak kiderült, néhány új fogalmat másként értettek más tartalmat tároltak
ugyanazon a néven. Pedig a két neves tudóst felkészületlenséggel senki sem vádolhatta.
Heisenberget ez a tény oly mértékben foglalkoztatta, hogy „Rész és egész” címen könyvet
szentelt vívódásainak amelyben nagy hangsúlyt kaptak a nyelv, a gondolati konstuktumok,
és a valóság összefüggései.
Könnyű belátni, hogy a fogalmak valóságtartalmának tisztázása a pszichológiában legalább
ilyen nehéz, ám hasonlóan fontos feladat.
A pszichológiában való fogalmi tájékozódást több tényező is nehezíti.
Ezek közül elsőként kell megemlíteni, hogy olyan tudományról van szó, amely több, egymástól jelentősen eltérő irányzatból épült fel. Ezért egyes szavak jelentése és néhány fogalom tartalma irányzatonként változó.
Az 1981-ben kiadott pszichológiai értelmező szótár néhány újabban keletkezett fogalmat
nem magyaráz. A klasszikus fogalmak egy részén pedig vulgármaterialista köd ül.
A szakkifejezések gyakran idegen szavak, vagy a köznapi szóhasználatban mást jelentenek.
A pszichológiai fogalmak többsége nehezen bemutatható, és tapasztalati úton nem ellen-
őrizhető.
Így a legtöbb ember számára jelentős feladat a tárgykör fogalomrendjének elsajátítása.
Fárasztó, de sok haszonnal kecsegtető feladat a pszichológia tanulmányozása. Nevelési, oktatási nehézségek megoldásában, emberi kapcsolataink színvonalas alakításában, önmagunk
megismerésében valamint a műszaki képzés során háttérbe szoruló humán ismeretek bővítésé-
re alkalmasak a pszichológiai ismeretek.
A szótár célja a hallgatók felkészülésének megkönnyítése. Összeállítása során elsősorban a
pszichológia, valamint a munkaélettan és munkalélektan tárgyak tananyagát megalapozó
fogalmakat igyekeztem kiválogatni. A pszichológiát, mint tudományt teljes mélységében átfogó értelmező szótár készítése nem volt célom. Egyrészt, mert szükségtelen, másrészt, mert
terjedelme meghaladná egy segédlet kereteit és a szerkesztő lehetőségeit. Aberráció: rendellenesség, beteges eltérés a normálistól. Erkölcsi, nemi eltévelyedés.
Adoleszcencia: serdülőkor. A serdülés kezdetétől a felnőttkorig tartó időszak.
Adottság: a képesség természetes, az emberrel vele született alapja. Lehetőség, amely a
természetes érés, fejlődés, nevelés, tanulás, gyakorlás hatására válik képességgé.
Adrenalin: a mellékvese velőállományából származó hormon. Idegi ingerületre kerül a vérbe.
Hatásai: szaporább szívműködés, vérnyomás emelkedése, anyagcsere-fokozódás
izgalmi állapot.
Afázia: a beszédfunkció agykérgi károsodásból eredő zavara.
Affektív: érzelmi, indulati.
Afferens idegek: szenzoros idegek, amelyek az érzékszervektől a központi idegrendszerhez
vezetik az ingerületet.
Agnózia: a megismerés zavara hibátlan elemi észlelés ellenére.
Agorafóbia: tériszony.
Agráfia: agyi károsodásból eredő írásképtelenség.
Agresszió: szándékosan ellenséges viselkedés, a saját cél erőszakos, nagyon erőteljes követé-
se másoknak kárt, fájdalmat okozva. Megélhető gondolatban, szóban, cselekedetben. Megnyilvánulási formái: káröröm, hangoskodás, önmagunk vagy mások sértése, szándékos károkozás, rombolás, indulatos bosszú.
Agyalapi mirigy hypofízis ) az agyalapon elhelyezkedő belső elválasztású mirigy.
Serkentő hormonokat termel, a többi belső elválasztású mirigy működését összehangolja.
Akceleráció: az új nemzedéknek az előzőnél gyorsabb serdülése, növekedése.
Akkomodáció: (Piaget kognitív fejlődési elméletében) a régi séma átalakítása olyanná, hogy
az új elem befogadására, értelmezésére is alkalmassá váljon.(Séma ≈ kognitív modell).
Akromatikus: színtelen, a szürke árnyalatai.
Alaklélektan: a lelki jelenségek dinamikus egész ( gestalt ) jellegét hangsúlyozó pszichológiai irányzat, ahol az egész határozza meg a részek jellegét, szerepét.
Alkalmasság: feladat elvégzésére, munkakör betöltésére való képesség, megfelelés.
Általános pszichológia: a lélektan központi része, amely a felnőtt egészséges ember lelki
jelenségeinek természetét és törvényszerűségeit kutatja. Altruizmus: önzetlen viselkedés, amely egy másik ember javát szolgálja úgy, hogy a személy
dönthetne másként is, önmaga számára előnyösebben.
Ambivalencia: ellentétes érzések, késztetések egyidejű megjelenése ugyanazon tárggyal
szemben.
Ambivertált: introvertált és extrovertált személyiségjellemzők között elhelyezkedő típus.
Amfetaminok: a központi idegrendszert izgató vegyületek. (Stimulánsok)
Amnézia: az emlékezet teljes vagy részleges elvesztése.
Amygdala: az új emléknyomok beépülését elősegítő agyterület.
Androgének: a hím nemi hormonok közös neve. A legismertebb közülük a tesztoszteron.
Anticipáció: később bekövetkező esemény megsejtése, bejóslása.
Antiszociális személyiség: a társadalom törvényei és szokásai megtartásának képtelenségé-
vel, indulatossággal, valamint a szorongás és bűntudat hiányával jellemezhető személyiség. (pszichopata, szociopata )
Antropológia: embertan. Az ember és evolúciós ősei közti (anatómiai) különbségeket kutató
tudomány.
Apátia: az érdeklődés hiánya, közömbösség minden iránt.
Arousal: általános agyi aktivációs szint (és rendszer). Éberségi, gerjesztettségi állapot.
A szellemi és fizikai teljesítőképesség idegi (és hormonális) előfeltétele.
Asszertív tréning: a saját szükségletek hatékony, de nem ellenséges kifejezésének megtanulása és begyakorlása.
Asszimiláció: (Piaget kognitív fejlődési elméletében) az a folyamat, amikor a gyermek az új
tárgyat vagy eseményt előzetesen meglévő sémáiba beillesztve próbálja megérteni.
Asszociáció: képzettársítás. A tudatunkban befejeződő folyamat, amelynek során két vagy
több gondolati elem valamilyen összefüggés miatt együttesen jelentkezik.
Attitüd: emberek, eszmék, tárgyak, rokonszenves vagy ellenszenves értékelése. Érzelmi és
kognitív elemekből kialakult beállítódás.
Áttolás: elhárító mechanizmus, melynek segítségével egy motívum, amely közvetlenül nem
fejeződhet ki, egy elfogadhatóbb (az eredetitől eltérő) formában jelenik meg.
Attribúció: tulajdonítás. Mások viselkedése mögött lévő okokra történő következtetés. Autizmus: a környezettel tartott kapcsolat meglazulásával, elszigetelődéssel járó szkizofrén
megbetegedés egyik tünete, válfaja.
Autokratikus személyiség: a parancsot és tekintélyt előtérbe-helyező, ellentmondást, vitát,
konfliktust rosszul kezelő személy. Alázatos és engedelmes a feletteseivel, agresszív
és követelő a beosztottaival, rangban alacsonyabbakkal szemben. (Kényúr, zsarnok.)
Axon: az idegsejt azon nyúlványa, amely az ingerületet a másik sejt irányába továbbítja.
Bal félteke: a nagyagy bal fele. A test jobb oldalát és a legtöbb embernél a beszédet, írást,
számolást vezérli.
Behaviorizmus: lásd viselkedéslélektan.
Behódolás: A nyilvános viselkedés megváltozása mások véleményének megismerése után.
Belátás: egy probléma megoldásához, egy helyzet új értelmezéséhez szükséges viszonylat,
összefüggés hirtelen felismerése.
Binokuláris parallaxis: a távolság és térérzékelés abból eredő jelzőingere, hogy a két szem
kissé különböző képet ad a látótérről.
Biofeedback: élettani működés jellemzőinek visszacsatolása, tudatosítása gyógyítás, szabá-
lyozás céljából.(Szívritmus, vérnyomás,....)
Cannabis: az a kenderfajta, amelyből a marihuánát készítik.
Centrális diszpozíció: általános és az egyénre jellemző személyiségvonás (Gordon Allport
személyiségelméletében). A legtöbb ember néhány centrális diszpozícióval és sok-sok
másodlagos diszpozícióval jellemezhető.
Csap: a retinán elhelyezkedő színes fény érzékelésére specializálódott sejttípus.
Csiga: a belsőfül hallóreceptorokat tartalmazó része.
Dendrit: az idegsejt ingerfogadó nyúlványa.
Depresszió: szomorúsággal, kedvetlenséggel, érdektelenséggel járó hangulatbetegség.
Dezoxiribonukleinsav (DNS): minden élőlény átörökítő anyaga. A kromoszómák alapeleme.
Diszkrimináció: két inger megkülönböztetése. A kondicionálásnál alkalmazott egyszerű
tanulás egyik esete.
Dopamin: a központi idegrendszer egyik ingerátvivő anyaga (neurotranszmitter).
Drive: motívum, szükséglet, hajtóerő. Effektus törvény: az a jelenség, hogy a megerősített válaszok beépülnek, ismétlődnek, míg a
többiek kioltódnak. (Operáns kondicionálás.)
Efferens neuron: motoros ideg. A központi idegrendszertől a perifériák felé ingert vezető,
mozgató, végrehajtó ideg.
EEG.: elektroencefalogram. A fejbőrre helyezett elektródákkal érzékelt agykérgi elektromos
hullámok rajzolata.
Ego: én. Freud elméletében személyiségünk azon része, amely a valóságelv alapján a külvilággal való kapcsolatot, valamint a belső egyensúlyt tartja.
Eidetikus kép: látással érzékelt ingerek rövid ideig tartó, fényképszerűen részletgazdag emlékképe.
Elaboráció: kidolgozás, kimunkálás. Emlékezetünkben, vagy tudat alatt tárolt információk,
érzelmi feszültségek egészséges, és eredményes feldolgozása.
Elfojtás: elhárító mechanizmus, amelyben a kínos emlékek (akaratlanul) kizáródnak a tudatból.
Elhárító mechanizmus: Freud pszichoanalitikus elméletében az ego által a szorongás elhárí-
tására vagy csökkentésére alkalmazott tudattalan módszer.
Előítélet: elégtelen tapasztalaton alapuló vélekedés, amelyet statisztikai valószínűség alapján
alkalmaznak az egyedire.
Emóció: érzelem.
Empátia: beleélés, beleérző megértés.
Endokrin rendszer: belső elválasztású mirigyek rendszere.
Endorfinok: fájdalomcsökkentő neurotranszmitterek.
Érés: élettani és pszichológiai funkciók feltételeinek kialakulása, a fejlődés egyik eleme.
Gyakorlással elősegíthető, de az új funkció megjelenésének időpontja csak kismértékben befolyásolható.
Érzékelés: a megismerési folyamat első eleme, az ingerek detektálása. Érzékszerveinkkel
felfogott és továbbított inger. (Sensation.)
Érzékelési küszöb: az a legkisebb ingerintenzitás, amely már ( 50 vagy 75 %-ban ) érzékletet
okoz.
Észlelés: a fizikai inger megjelenésétől (az érzékelésen keresztül) az élmény kialakulásáig
tartó folyamat. A megismerési folyamat második eleme, nem határolható el élesen az
érzékeléstől. (Perception, observation.) Extroverzió-introverzió: személyiségdimenzió amelyet először Carl Gustav Jung írt le. Azt
jelzi, hogy mennyire fordul az ember befelé, önmaga felé, illetve kifelé, a külvilág
felé.
Facilitáció: megkönnyítés, serkentés. Az ingertovábbítás, valamint a pszichés jelenségek
események kiváltása, elősegítése.
Fali lebeny: a nagyagy központi árok mögötti területe, a homloklebeny és a nyakszirtlebeny
között. (Parietális lebeny.)
Fenomenológia: az egyén szubjektív élményeit és egyedi észleleteit tanulmányozó pszichológiai irányzat. Az események megértését az egyén nézőpontjából vizsgálja.
Ennek az irányzatnak talán legismertebb része a humanisztikus pszichológia, amely
sok irodalmi és bölcsészeti elemet is tartalmaz.
Figyelem: az észlelés összpontosítása, amelynek következtében az ingerek egy korlátozott
köre hangsúlyosabban tudatosul.(Attention.)
Filogenezis: törzsfejlődés.
Fixáció: a pszichoanalitikus elmélet szerint a fejlődés egy korábbi szintjéhez (tárgyához) való
túlzott kötődés, megragadás. A fejlődés elakadásának egyik lehetséges oka.
Fóbia: erős félelem, szorongás valódi ok nélkül.
Fovea: sárga folt. A retina csapokban gazdag központi része. Nappali világításnál a színek
felismerésében döntő szerepet játszik. A látás itt a legélesebb.
Frontális lebeny: lásd homloklebeny.
Frusztráció: akadályoztatás, csalódás, vereség esetén fellépő, feszültséget okozó kellemetlen
élmény. Többnyire agresszív késztetéseket eredményez.
GABA: gamma-aminovajsav. Gátló neurotranszmitter. Meghatározott idegi ingereket gátló
anyag.
Ganglion: idegdúc. Ingergyűjtő és továbbító idegsejtek egy csoportja. Fellelhetők az agyban,
gerincvelőben. A látás ingerszervezésében a retinából a feldolgozó rendszer felé vezetik az ingert. Axonjai alkotják a látóideget.
GBR: galvános bőrreakció. A bőr vezetőképességének megváltozása az izgalmi, feszültségi
szint (emocionális arousal) változásának függvényében.
Gén: az örökítő anyag alapegysége, a kromoszómák építőeleme. A gének általában párosak,
egyikük az apától, másikuk az anyától származik. A gének DNS-fehérjékből állnak.
Generalizáció: általánosítás, kiterjesztés. A kondicionálásban felismert jelenség, amikor egy
meghatározott ingerre kialakult feltételes választ más, hasonló inger is kiváltja. Genitális: a nemi szervekkel kapcsolatos.
Genitális szakasz: a pszichoanalitikus elmélet szerint, a pszichoszexuális fejlődés utolsó
szakasza.
Gerontológia: az öregedéssel foglalkozó tudomány.
Gestalt pszichológia: lásd alaklélektan.
Glia sejtek: az agy tömegének jelentős részét kitevő támasztósejtek, nem idegsejtek bár
szerepük van az ingervezetésben.
Glutamát: neurotranszmitterként szolgáló aminosav.
Habituáció: megszokás. A válasz erősségének csökkenése egy megszokott ingerre. A tartós
ingerek megszokása olyan mértékig, hogy észre sem vesszük őket.
Hajlam: a készség csírája valaminek a befogadására, vagy végrehajtására. Orvosi értelemben
fokozott (gyakran öröklött) esély valamilyen eltérésre a szokásostól, vagy egészséges-
től.
Halálösztön: Freud elmélete szerint az ember egyik alapösztöne. Rombolásban, agresszióban
nyilvánul meg. Késői műveiben inkább az agresszió kifejezést használja szembeállítva
az életigenlő libidóval.
Halántéklebeny: az agyféltekék oldalsó árok alatti része, a homloklebeny és a nyakszirti-
lebeny között. (Temporális lebeny.)
Hallucináció: érzékleti élmény, külső kiváltó inger nélkül. A belső ingerek külsőként történő
megélése.
Hipnózis: módosult tudatállapotot létrehozó módszer. A hipnotizált személy számára a külvilág ingereinek jelentősége csökken, a belső késztetések szimbólumokon keresztül, szabadabban jelennek meg mint éber állapotban. A hipnotizőr verbális kapcsolat segítségével
vezeti az élményt.
Hipotalamusz: az agytörzs felett lévő köztiagy alsó fele, az érzelmi és reflexműködések
központja. Szabályozza a belső elválasztású mirigyek működését, fenntartja a
homeosztázist.
Hipotézis: feltevés, javaslat események közötti kapcsolat magyarázatára.
Hippokampusz: a halántéklebeny csúcsához közel található agyi képlet. Az új emléknyomok
bevésésében (konszolidálásában) fontos szerepet játszik. Összekapcsolja az agy kü-
lönböző részein elhelyezkedő emléknyomokat.
Hisztéria: a neurózisok egyik fajtája. Fokozott érzékenység, kiegyensúlyozatlanság jellemzi.
A lelki konfliktusok gyakran testi tünetekben jelentkeznek. Homeosztázis: az élettani működések optimuma.
Homloklebeny: mindkét félteke központi árok elé eső része. (Frontális lebeny.)
Hormon: vegyi hírvivő anyag, amelyet a test egyik részén lévő szerv termel, és amely a
véráramon keresztül jut el a test más részeibe, ahol kifejti a hatását azokra a sejtekre,
amelyek felismerik az általa hozott üzenetet.
Humanisztikus pszichológia: olyan pszichológiai irányzat, amely az ember egyediségét, a
feltétlen elfogadást, a megértést, a be nem avatkozást hangsúlyozza.
Id: Freud háromrészes személyiségmodelljének az ösztönkésztetéseket, (libidót) energiákat,
tartalmazó, az öröm-elv alapján működő része.
Identifikáció: azonosulás. A társas szerepek gyermekkori elsajátításának folyamata,
amelyben a gyermek azonosul a számára vonzó (esetleg félelmetes) mintát jelentő
személlyel (pl: szülővel).
Identitás: azonosság, önmagára találás. A személyiségfejlődés fontos eleme, amelynek alakí-
tása egész életünkön át, inkább lépcsőzetesen, mint folyamatosan történik.
(Lásd: Erikson fejlődésről alkotott elméletében.)
Imprinting: korai bevésődés. Az élet első tapasztalatai, amelyek meghatározzák az identitást.
Fajspecifikus tanulás, követendő minta a viselkedésben. Madaraknál megfigyelhető.
Intellektualizáció: olyan elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy próbál megszabadulni egy fenyegető helyzettől, hogy elvont, intellektuális fogalmakban kezeli azt.
Intelligencia: az a jellemző, amit az intelligenciatesztek mérnek. Problémamegoldás, gondolati rugalmasság, elvont fogalmakban gondolkodás, tanulási képesség, beszédkészség, íté-
letalkotás, téri képzelőerő, kézügyesség, kreativitás, a meglévő ismeretek egyaránt részei
az intelligenciának. (Értelmesség.)
Interferencia: a hosszú távú memóriából történő előhívást gátló tényező. Akkor keletkezik,
amikor különböző elemeket ugyanazzal az előhívási támponttal kapcsolunk össze. Az
egyik információ elfedi a másikat.
Intracelluláris folyadék: a sejteken belüli folyadék (vízmennyiség). A szomjúság kiváltásá-
nak egyik forrása.
Introspekció: önmegfigyelés. Saját tudattartalom, saját élmények, saját érzések leírása.
Introverzió: befeléfordulás. Lásd még: extroverzió-introverzió.
IQ: intelligencia hányados. Az intelligencia teszt alapján mért érték és a vizsgálati személytől
elvárható (standard) érték hányadosa.
Ízlelőbimbók: az ízlelésnek a nyelven és a szájüregben csoportosan elhelyezkedő receptorai. Jobb félteke: a nagyagy jobb fele. A test bal oldalát és a legtöbb embernél a térbeli tevé-
kenységet, a humort, az asszociációs szerkezeteket, a nonverbális gondolkodást vezérli.
Kábítószerek: a tudat működését időlegesen gyöngítő vagy megváltoztató anyagok. (Drogok)
Katarzis: érzelmi vagy indulati feszültség csökkentése, megfogalmazása szóban vagy fantáziában. Az erkölcsi megtisztulás élménye. A pszichoanalízisben feszültségek és szorongások feloldása azáltal, hogy újra átéljük a traumatikus élményeket.
Képesség: fizikai és szellemi teljesítményre való alkalmasság, élettani és pszichikai feltételek, adottságok és szerzett készségek együttese. Mérhető, teljesítményképes tudás.
Készség: a tudatos tevékenység automatizált összetevője. Dinamikus sztereotípia.
Kisagy: az agytörzs hátsó falához rögzült lebenyes szerkezet, amely az izomtónus és a bonyolultabb mozgások irányítását végzi.
Kiszorítás: a rövidtávú memóriában tárolt elemek elvesztése túl sok új elem hozzáadása
következtében.
Kognitív: megismerő, gondolati.
Kognitív disszonancia: az egyén ismeretein, vélekedésein, meggyőződésein belüli ellentmondás. Az ebből eredő feszültség a viselkedés vagy a vélemény megváltozására
készteti az egyént.
Kognitív pszichológia: olyan pszichológiai irányzat, amely a mentális folyamatokat hangsúlyozza a lelki jelenségek és a viselkedés tanulmányozása során.
Kondicionálás: a feltételes reflex kialakításának folyamata.
Kongruens: összeillő, megegyező.
Központi árok: a homloklebenyt és a falilebenyt elválasztó mindkét agyféltekén átívelő árok.
Központi idegrendszer: agy és gerincvelő együttesen.
Kromoszóma: a sejtek örökletes tulajdonságokat hordozó anyagai. Az emberi sejtekben 23
pár található. A gének hordozója.
Különbségi küszöb: két inger közötti legkisebb különbség, amely még megkülönböztethető.
Latens tanulás: olyan új ismeret megszerzése, amely még nem jelent meg a viselkedésben.
Látóideg: A retina ganglionsejtjeinek axonjaiból álló, az agy feldolgozó rendszeréhez (CGL)
vezető ideg. (Nervus opticus.) Lelkiismeret: szándékainkat, cselekedeteinket értékelő magasabbrendű lelki funkció. Pszic-
hopatáknál gyenge, vagy szinte teljesen hiányzik. (Lásd: felettes én.)
Libidó: Freud elméletében az id pszichikai energiája. A szeretet és szexualitás mozgatója.
Limbikus rendszer: a középagyban elhelyezkedő ősi szerveződés, amely a motivációs és az
érzelmi viselkedés központja.
Longitudinális vizsgálat: olyan kutatási módszer, amelyben az egyént hosszabb időn keresz-
tül vizsgálják időszakonként elvégezve a méréseket. (Hosszmetszeti vizsgálat.)
LSD: lizergsav-detil-amid. Erős pszichoaktív szer, a tudatállapot torzulását okozza. Kábító-
szer.
Manifeszt álomtartalom: az a része az álomnak, amelyre emlékszünk. Az elfelejtett részt la-
tens álomtartalomnak nevezzük.
MAO: monoaminoxidáz. A biogén aminok csoportjába tartozó neurotranszmitterek (pl:
noradrenalin, dopamin, szerotonin) lebontásáért felelős egyik enzim, amelyről feltéte-
lezik, hogy jelentős szerepet játszik az érzelmek szabályozásában. A MAO működését
gátló gyógyszerek a depresszió kezelésében használatosak.
Marihuána: a vadkender (cannabis) szárított levele. Kábítószer, más néven hasis. Erősíti az
érzékleti élményeket, eufóriás tudatállapotot hoz létre, amely gyakran rosszulléttel,
hányással együtt jelentkezik.
Meditáció: módosult tudatállapot, amelyben az egyén, elhatárolódik a külvilágtól, figyelmét
beszűkíti a belső élményekre, vagy sugalmazott(nak vélt) gondolatokra.
Megfigyeléses tanulás: mások viselkedésének megfigyelése és a viselkedés eredményének
megjegyzése által létrejött tanulás.
Mellékvese: páros belső-elválasztású mirigy a vesék felső csúcsán. A mirigy velőállománya
adrenalint és noradrenalint választ ki. Kérgi részében pedig kortizont és más
(adenokortikális) hormonokat termel.
Mentális: értelmi, észbeli, gondolati, pszichikus.
Mentális kor: Binet által az intelligencia mérésére bevezetett mértékegység, amely kifejezi,
hogy a vizsgált gyermek teszt alapján mért teljesítménye milyen életkorúak átlagának
felel meg.
Mentális modell: egy a valóságban meglévő rendszerről alkotott gondolati egység, amely a
jelenséget és az összefüggéseket is tartalmazza. Egy konkrét feladat mentális reprezen-
tációja.
Mentális reprezentáció: tárgyak, események, viszonylatok, összefüggések belső leképzése.
A kognitív pszichológia egyik fontos alapfogalma. Mielinhüvely: egyes idegrostokat körülvevő zsíros szövet. Elősegíti az idegsejtekben a cse-
kély veszteséggel történő ingervezetést.
Motiváció: szükséglet-kielégítést és célirányos viselkedést kiváltó késztetés. Szelektív aktivi-
tás.
Motívum: olyan tényező, amely megszabja, vagy módosítja törekvéseinket, cselekedeteinket.
Motoneuron: mozgató idegsejt, az efferens pálya része. (Motoros neuron.)
Nagyagy: a két agyfélteke (hemiszfériák) és a kérgestest (corpus callosum) együttesen.
(Cerebrum.)
Nárcizmus: önszeretet, önimádat. A pszichoanalitikus elméletben a pregenitális fejlődés vele-
járója. Amennyiben felnőttkorban is dominánsan jelentkezik, egészségtelen. Az elne-
vezést a mitológiai Narcisról kapta, aki saját tükörképe iránti szerelemből öngyilkos
lett.
Narkotikum: kábítószer.
Neuron: idegsejt.
Neurotranszmitter: az ingerületet az egyik idegsejtről a másikra átvivő vegyület.
Neurózis: a nem organikus hátterű mentális betegségek gyűjtőneve. Az egyén képtelen szo-
rongásaival és konfliktusaival megküzdeni, ezért tüneteket produkál, rosszul alkalmaz-
kodik környezetéhez. Tünetei: izzadás, kényszeres cselekvés, fóbia, szorongás, ...
Noradrenalin: a mellékvese velőállománya által kiválasztott hormon. Neurotranszmitter.
Emocionális izgalmat okoz.
Nyakszirtlebeny: a nagyagynak a fali és halántéklebenyek mögötti része. (Occipitális lebeny.)
Nyúltvelő: az agytörzs legalsó szakasza, a gerincvelő enyhe megvastagodása. Itt kereszteződ-
nek a fő idegpályák.
Occipitális lebeny: lásd nyakszirtilebeny.
Ontogenezis: egyedfejlődés.
Opiátok: kábítószerek. Az ópium és kémiai leszármazottai. Kodein, morfium, heroin.
Orális szakasz: a pszichoanalízisben a pszichoszexuális fejlődés első szakasza, amelyben az
örömérzés a szájhoz kötődik.
Ovuláció: peteérés. Az érett petesejt kiszabadulása a petefészekből. Ödipusz konfliktus (komplexus): Freud pszichoanalitikus elméletében a pszichoszexuális
fejlődés fallikus szakaszában jelentkező konfliktus, amelyben a gyermek az ellenkező
nemű szülőhöz vonzódik, az azonos nemű szülőt pedig vetélytársnak tekinti.
Névadója Oidipusz, mitológiai görög király, aki tudtán kívül feleségül vette anyját
és megölte apját.
Önmegvalósítás: a személy alapvető késztetése arra, hogy kiteljesítse a benne rejlő lehetősé-
geket. A személyiség humanisztikus elméleteinek egyik alapfogalma.
Örömelv: Freud pszichoanalitikus elméletében az „ösztön én” által követett stratégia, amely
azonnali kielégülésre tör.
Ösztön: veleszületett, célvezérelt fajspecifikus késztetés, amely megjelenik a viselkedésben
is. Például: táplálkozási, nemi.
Ösztrogének: női nemi hormonok egy csoportja.
Ösztrusz: nőstény emlős állatoknál az ovulációt megelőző, ciklikusan ismétlődő szexuálisan
fogékony időszak.
Pajzsmirigy: a nyakban található belsőelválasztású mirigy, amelynek hormonja, a tiroxin
fon- tos szerepet játszik az anyagcsere sebességének szabályozásában.
Pálcika: a retina nagyérzékenységű eleme, amely a színek megkülönböztetésére nem alkal-
mas.
Paranoid szkizofrénia: üldöztetéses téveszme.
Parapszichológia: az elfogadott tudományos elméletekkel nem magyarázható pszichés je-
lenségekkel foglalkozó pszichológiai irányzat.
Paraszimpatikus idegrendszer: a vegetatív idegrendszer egyik ága, amely nyugalmi állapot-
ban aktív. A szimpatikus idegrendszer antagonistája.
Parietális lebeny: lásd fali lebeny.
Percepció: észlelés.
Perceptuális elhárítás: az a folyamat, amelyben az észlelési rendszer már a tudattalan szint-
jén kiszűri a szorongást keltő információkat.
Perifériás idegrendszer: az idegrendszernek az agyon és gerincvelőn kívüli része, amely
vegetatív és szomatikus részre oszlik.
Pozitív megerősítés: a kívánatos válasz jutalmazása, társítása egy kellemes ingerrel.
Proaktív interferencia: a korábban tanult ismeretek zavaró hatása az új ismeretek tanulása,
felidézése során. Projekció: elhárító mechanizmus, amellyel saját nem kívánatos érzéseinket, szándékainkat
másokénak tulajdonítjuk. Kivetítés.
Projektív teszt: olyan személyiségvizsgáló eljárás, amelyben a vizsgált személy saját belső
élményeit, tartalmait, értelmezéseit vetíti ki a tesztre.
Pszichoanalízis: S. Freud által kidolgozott és követői által továbbfejlesztett elmélet és eljárás
a neurózisok gyógyítására.
Pszicholingvisztika: a nyelv és a nyelvelsajátítás pszichológiai szempontú vizsgálata.
Pszichológia: lélektan. Érzelmi, értelmi, akarati, viselkedési folyamatokat tanulmányozó tu-
domány.
Pszichopata: lásd: antiszociális személyiség.
Pszichoszomatika: testi betegségek pszichés okainak vizsgálatával foglalkozó tudományág.
Pszichózis: többnyire organikus hátterű súlyos mentális betegség, amelyben a gondolkodás,
a realitás érzékelése, az érzelmek súlyosan károsodnak. Ma már nem használatos diag-
nosztikai kategória.
Pubertás: a nemi szervek biológiai érésének és a másodlagos nemi jellemzők (szőrzet, em-
lők ) kialakulásának időszaka.
Racionalizáció: elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tartja fenn önbecsülését,
hogy kézenfekvő és elfogadható indokokat kapcsol impulzív vagy kevésbé elfogadható eredetű cselekedeteihez.
Reakcióidő: az inger megjelenése és a válasz között eltelt idő.
Reakcióképzés: elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tagadja meg helytelenített
viselkedését, hogy motívumával szembenálló tendenciát hangsúlyoz, de eredeti vá-
gyának szükségleti feszültsége rejtve fennmarad.
Receptor: ingerek érzékelésére specializálódott szervek és sejtszerveződések.
Recesszív gén: a génpár olyan tagja, amely csak abban az esetben határoz meg az egyénben
egy jellegzetességet, ha a pár másik tagja is recesszív. Ha a pár másik tagja domináns,
a recesszív gén hatása gátolt marad.
Refrakter szakasz: az idegsejt időleges (néhány ezred, vagy század másodperces) inaktív
állapota a kisülés után. Ebben az időszakban nem képes újabb ingert továbbítani,
a kémiai és elektromos feltételek elégtelensége miatt.
Regresszió: „visszatérés” egy korábbi fejlődési szakaszban tanult, és ott még természetes, pri-
mitívebb, gyermekibb válaszmódhoz.
Relaxáció: az izmok ellazításának következtében létrejövő szellemi és érzelmi ellazulás. REM (Rapid eye movement) : „gyors szemmozgások” kezdőbetűi angolul. Az álmodás szí-
nes, nagy aktivitású szakaszára jellemző szemmozgás.
Represszor: elnyomó, elfojtó. A környezet ingereit az indokoltnál kevésbé érzékenyen figye-
lő, arra visszafogottan reagáló személy.
Retina: recehártya. A szem fényérzékeny része, amely a csapokat és a pálcikákat tartalmazza.
Retroaktív interferencia: a később tanult ismeretek zavaró hatása a korábban tanultak felidézésére.
Rövid távú emlékezet: az emlékezeti rendszer azon része, amelynek befogadóképessége erő-
sen korlátozott. Az új elemek ide kerülnek először, majd szelektíven jutnak tovább a
hosszú távú és nagy terjedelmű emlékezetbe. (STM, short-term memory.)
Séma: a memóriában tárolt gondolati szerkezet (kognitív struktúra).
Skálázás: nyers adatok értékelhetővé alakítása.
Stimulánsok: izgatószerek. Olyan pszichoaktív szerek, amelyek emelik az arousalszintet.
Pl.: amfetaminok, kokain, koffein.
Stressz: fokozott készenléti állapot. „Harcolj vagy menekülj” helyzetekre adott fiziológiai és
pszichés válasz.
Szabadon lebegő figyelem: megfigyelési módszer, amelyet pszichológusok fejlesztettek ki,
személyérzékelés céljából. A figyelem széles sávban alig irányítva pásztáz, és értel-
mezni próbál minden egyedi szokatlan információt összefüggést. A megfigyelő a
benne felbukkanó érzések okát keresi, és azt külső információként elemzi.
Szaglóhám: az orrüreg specializálódott bőrszövete, amely a szaglás receptorait tartalmazza.
Szaruhártya: a szem átlátszó felszíne, amelyen keresztül a fény belép a szembe.
Szemantika: jelentéstan. A nyelvtudománynak a nyelvi formák jelentésével foglalkozó ága.
Szemantikus emlékezet: a memória azon része, amely az általános tudást, például a szavak
jelentést tárolja.
Szemantikus háló: az emlékezetben tárolt fogalmak és kapcsolatrendszerük amely az össze-
függéseket, viszonylatokat is tartalmazza.
Személyes konstruktum: George Kelly kognitív személyiségelméletében szereplő fogalom,
amelyben az egyén értelmezi környezetét. A személyiség szerveződésének alapegysé-
ge. Személyiség: jellemző vonások, irányultságok, gondolkodásmód, érzelmek, kapcsolati min-
ták egyedi szerveződése, amely meghatározza döntéseinket, cselekedeteinket, és azzá
teszi a személyt aki.
Szenzitizátor: a környezet ingereit érzékenyen figyelő és arra fokozottan reagáló személy.
Szenzomotoros: érzékelő és mozgató idegi ( pszichés ) folyamatok együttese.
Szenzomotoros szakasz: a Piaget által definiált kognitív fejlődés első szakasza amely ∼2
éves korig tart. A gyermek ekkor fedezi fel az érzékletek és a mozgás kapcsolatát.
Szignáldetekciós elmélet: a zajos környezetből származó ingerek érzékelésének tör- vényszerűségeivel foglalkozó elmélet.
Szimpatikus idegrendszer: a vegetatív idegrendszer egyik ága, amely a gerincvelőből ered.
Emocionális izgalom során aktív. Bizonyos mértékig a paraszimpatikus idegrendszer
antagonistája.
Szinapszis: egy idegsejt axonja és egy másik dendritje közti kapcsolat.
Szkizofrénia: a mentális betegségek egy csoportja, amelyben az érzelmek, a gondolkodás és a
viselkedés súlyosan zavart.
Szocializáció: a társadalmi normákhoz való viszony kialakulásának folyamata.
Szociális tanuláselmélet: az egyéni jellemzők és viselkedés alakulása a társas környezet
hatá- sára.
Szociopata: lásd: antiszociális személyiség.
Szomatikus: testi, testre vonatkozó.
Szomatikus idegrendszer: a perifériás idegrendszer azon ága, amely az agyat és a gerincvelőt az érzőreceptorokkal, az izmokkal és a testfelszínnel köti össze.
Szorongás: a homályosan meghatározott veszély előérzete amely nyugtalansággal, feszültség- gel, aggodalommal, testi tünetekkel jár együtt.
Sztereotípia: emberek, jelenségek egy csoportjáról alkotott séma. A gondolatainkba elsőként
betolakodó gyakori, vulgáris asszociáció.
Szuperego: felettes én. Freud személyiségelméletében az erkölcsiséget, normákat, lelkiisme-
retet, elvárásokat tartalmazó rész.
Szükséglet: hiányállapot.(Drive, motívum.) Tabula rasa: üres lap. A kifejezést abban az értelemben használják, hogy az ember születése-
kor üres lapként érkezik, akit környezete, neveltetése, tapasztalatai (az empiristák
szerint) bármivé alakíthatnak.
Tachisztoszkóp: szavak, szimbólumok, mintázatok rövid ideig tartó bemutatására, (felvillan-
tására) szolgáló készülék.
Talamusz: az agy központi magjának része, az érzékletek közvetítésének egyik eleme. Az
alvás és ébrenlét szabályozásában is résztvesz.
Tanulás: új elemek, összefüggések, készségek beépülése gondolatainkba, érzelmeinkbe, vi-
selkedésünkbe. Az inger-válasz kapcsolat módosulása azonnal, vagy lehetőségként.
Tanult tehetetlenség: a közömbösség és tehetetlenség állapota, amely elkerülhetetlen trau-
mák következtében alakult ki.
TAT (Thematic Appercepcion Test.): projektív tesztek egyik típusa, amelyben képeken be-
mutatott jelenetekhez fűz történetet a vizsgált személy.
Temporális lebeny: lásd, halántéklebeny.
Teszt: próba. Pontosan körülhatárolt feltételek között végrehajtandó feladatcsoport, amelynek
eredménye (sztenderdekkel összehasonlítva) tájékoztató részinformációt ad a feladatot
megoldó személyről.
Tesztoszteron: a herék által termelt férfi nemi hormon. Lásd, androgének.
Téveszme: egyes pszichotikus betegségekre jellemző hamis tudattartalom, a valóság súlyosan
téves reprezentációja.
Tipológiák: típuselméletek. Olyan elméletek, amelyek szerint az emberek csoportokba sorol
hatók közös jellemzőik, személyiségvonásaik alapján.
Többszörös személyiség: két vagy több egységes és jól kifejlett személyiség létezése egy em-
berben.
Transzcendentális meditáció: a meditációs technikák egyike. Lásd meditáció.
Tudat: Az ember lelki életének adott, aktuális, ébrenléti szakasza. A jelenben zajló külső és
belső folyamatokat (gondolkodást, figyelmet, a valóság pszichikus visszatükrözését,
emlékezeti keresést ) figyelő, ellenőrző, irányító rendszer.
Tudatelőttes: emlékek, gondolatok amelyek pillanatnyilag nem részei a tudatnak, de oda
beemelhetők, szükség esetén hozzáférhetők.
Tudattalan: olyan emlékek, vágyak, impulzusok lakhelye, amelyek hozzáférhetetlenek a tudat számára. A pszichoanalitikus elmélet szerint az „id” és az „elfojtások” itt találhatók. Valóságelv: Freud elméletében az ego (én) által követett stratégia, amely az elvárásokkal,
normákkal (felettes én), külső lehetőségekkel egyezteti az id (ösztön én) impulzusait.
Vegetatív idegrendszer: a perifériás idegrendszer azon része, amely a sima izmok (belső
szervek, mirigyek, emésztés, ...) működését szabályozza. Szimpatikus és paraszimpati-
kus ágra oszlik. Autonóm idegrendszernek is nevezik.
Vevőérzékenységi görbe (ROC- görbe): jelérzékelésnél a találatok és a téves riasztások ará-
nyát jelző függvény.
Viselkedéslélektan: A pszichológiát mint a viselkedés tanulmányozását írja le. Az elemzés
számára elfogadható adatokat a megfigyelhetőkre korlátozza. (Behaviorizmus.)
Vonatkozási keret: minden értékelő, ítélő megnyilatkozás háttere, viszonyítási alapja.
Vonás: a személyiség olyan állandó jellegzetessége, amely alapján jellemezhető.
Zseni: a tehetség legmagasabb fokán álló személy.
Minden tudományban, így a pszichológia gondolatkörében való biztonságos tájékozódásnak
is előfeltétele, a fogalmak pontos ismerete.
A jól látható jelenségeket leíró tudományokban is nehézséget jelent a fogalmak kialakítása és
elsajátítása. A pszichológiában, mivel sok egyedi konstrukciót használ ezek a nehézségek
fokozottak.
Az egzaktság szempontjából gyakran példaképül állított fizikában Heisenberg és Pauli hoszszas levelezés és matematikai fejtegetések után sem értették egymást. Amikor végre szemé-
lyesen is találkozhattak kiderült, néhány új fogalmat másként értettek más tartalmat tároltak
ugyanazon a néven. Pedig a két neves tudóst felkészületlenséggel senki sem vádolhatta.
Heisenberget ez a tény oly mértékben foglalkoztatta, hogy „Rész és egész” címen könyvet
szentelt vívódásainak amelyben nagy hangsúlyt kaptak a nyelv, a gondolati konstuktumok,
és a valóság összefüggései.
Könnyű belátni, hogy a fogalmak valóságtartalmának tisztázása a pszichológiában legalább
ilyen nehéz, ám hasonlóan fontos feladat.
A pszichológiában való fogalmi tájékozódást több tényező is nehezíti.
Ezek közül elsőként kell megemlíteni, hogy olyan tudományról van szó, amely több, egymástól jelentősen eltérő irányzatból épült fel. Ezért egyes szavak jelentése és néhány fogalom tartalma irányzatonként változó.
Az 1981-ben kiadott pszichológiai értelmező szótár néhány újabban keletkezett fogalmat
nem magyaráz. A klasszikus fogalmak egy részén pedig vulgármaterialista köd ül.
A szakkifejezések gyakran idegen szavak, vagy a köznapi szóhasználatban mást jelentenek.
A pszichológiai fogalmak többsége nehezen bemutatható, és tapasztalati úton nem ellen-
őrizhető.
Így a legtöbb ember számára jelentős feladat a tárgykör fogalomrendjének elsajátítása.
Fárasztó, de sok haszonnal kecsegtető feladat a pszichológia tanulmányozása. Nevelési, oktatási nehézségek megoldásában, emberi kapcsolataink színvonalas alakításában, önmagunk
megismerésében valamint a műszaki képzés során háttérbe szoruló humán ismeretek bővítésé-
re alkalmasak a pszichológiai ismeretek.
A szótár célja a hallgatók felkészülésének megkönnyítése. Összeállítása során elsősorban a
pszichológia, valamint a munkaélettan és munkalélektan tárgyak tananyagát megalapozó
fogalmakat igyekeztem kiválogatni. A pszichológiát, mint tudományt teljes mélységében átfogó értelmező szótár készítése nem volt célom. Egyrészt, mert szükségtelen, másrészt, mert
terjedelme meghaladná egy segédlet kereteit és a szerkesztő lehetőségeit. Aberráció: rendellenesség, beteges eltérés a normálistól. Erkölcsi, nemi eltévelyedés.
Adoleszcencia: serdülőkor. A serdülés kezdetétől a felnőttkorig tartó időszak.
Adottság: a képesség természetes, az emberrel vele született alapja. Lehetőség, amely a
természetes érés, fejlődés, nevelés, tanulás, gyakorlás hatására válik képességgé.
Adrenalin: a mellékvese velőállományából származó hormon. Idegi ingerületre kerül a vérbe.
Hatásai: szaporább szívműködés, vérnyomás emelkedése, anyagcsere-fokozódás
izgalmi állapot.
Afázia: a beszédfunkció agykérgi károsodásból eredő zavara.
Affektív: érzelmi, indulati.
Afferens idegek: szenzoros idegek, amelyek az érzékszervektől a központi idegrendszerhez
vezetik az ingerületet.
Agnózia: a megismerés zavara hibátlan elemi észlelés ellenére.
Agorafóbia: tériszony.
Agráfia: agyi károsodásból eredő írásképtelenség.
Agresszió: szándékosan ellenséges viselkedés, a saját cél erőszakos, nagyon erőteljes követé-
se másoknak kárt, fájdalmat okozva. Megélhető gondolatban, szóban, cselekedetben. Megnyilvánulási formái: káröröm, hangoskodás, önmagunk vagy mások sértése, szándékos károkozás, rombolás, indulatos bosszú.
Agyalapi mirigy hypofízis ) az agyalapon elhelyezkedő belső elválasztású mirigy.
Serkentő hormonokat termel, a többi belső elválasztású mirigy működését összehangolja.
Akceleráció: az új nemzedéknek az előzőnél gyorsabb serdülése, növekedése.
Akkomodáció: (Piaget kognitív fejlődési elméletében) a régi séma átalakítása olyanná, hogy
az új elem befogadására, értelmezésére is alkalmassá váljon.(Séma ≈ kognitív modell).
Akromatikus: színtelen, a szürke árnyalatai.
Alaklélektan: a lelki jelenségek dinamikus egész ( gestalt ) jellegét hangsúlyozó pszichológiai irányzat, ahol az egész határozza meg a részek jellegét, szerepét.
Alkalmasság: feladat elvégzésére, munkakör betöltésére való képesség, megfelelés.
Általános pszichológia: a lélektan központi része, amely a felnőtt egészséges ember lelki
jelenségeinek természetét és törvényszerűségeit kutatja. Altruizmus: önzetlen viselkedés, amely egy másik ember javát szolgálja úgy, hogy a személy
dönthetne másként is, önmaga számára előnyösebben.
Ambivalencia: ellentétes érzések, késztetések egyidejű megjelenése ugyanazon tárggyal
szemben.
Ambivertált: introvertált és extrovertált személyiségjellemzők között elhelyezkedő típus.
Amfetaminok: a központi idegrendszert izgató vegyületek. (Stimulánsok)
Amnézia: az emlékezet teljes vagy részleges elvesztése.
Amygdala: az új emléknyomok beépülését elősegítő agyterület.
Androgének: a hím nemi hormonok közös neve. A legismertebb közülük a tesztoszteron.
Anticipáció: később bekövetkező esemény megsejtése, bejóslása.
Antiszociális személyiség: a társadalom törvényei és szokásai megtartásának képtelenségé-
vel, indulatossággal, valamint a szorongás és bűntudat hiányával jellemezhető személyiség. (pszichopata, szociopata )
Antropológia: embertan. Az ember és evolúciós ősei közti (anatómiai) különbségeket kutató
tudomány.
Apátia: az érdeklődés hiánya, közömbösség minden iránt.
Arousal: általános agyi aktivációs szint (és rendszer). Éberségi, gerjesztettségi állapot.
A szellemi és fizikai teljesítőképesség idegi (és hormonális) előfeltétele.
Asszertív tréning: a saját szükségletek hatékony, de nem ellenséges kifejezésének megtanulása és begyakorlása.
Asszimiláció: (Piaget kognitív fejlődési elméletében) az a folyamat, amikor a gyermek az új
tárgyat vagy eseményt előzetesen meglévő sémáiba beillesztve próbálja megérteni.
Asszociáció: képzettársítás. A tudatunkban befejeződő folyamat, amelynek során két vagy
több gondolati elem valamilyen összefüggés miatt együttesen jelentkezik.
Attitüd: emberek, eszmék, tárgyak, rokonszenves vagy ellenszenves értékelése. Érzelmi és
kognitív elemekből kialakult beállítódás.
Áttolás: elhárító mechanizmus, melynek segítségével egy motívum, amely közvetlenül nem
fejeződhet ki, egy elfogadhatóbb (az eredetitől eltérő) formában jelenik meg.
Attribúció: tulajdonítás. Mások viselkedése mögött lévő okokra történő következtetés. Autizmus: a környezettel tartott kapcsolat meglazulásával, elszigetelődéssel járó szkizofrén
megbetegedés egyik tünete, válfaja.
Autokratikus személyiség: a parancsot és tekintélyt előtérbe-helyező, ellentmondást, vitát,
konfliktust rosszul kezelő személy. Alázatos és engedelmes a feletteseivel, agresszív
és követelő a beosztottaival, rangban alacsonyabbakkal szemben. (Kényúr, zsarnok.)
Axon: az idegsejt azon nyúlványa, amely az ingerületet a másik sejt irányába továbbítja.
Bal félteke: a nagyagy bal fele. A test jobb oldalát és a legtöbb embernél a beszédet, írást,
számolást vezérli.
Behaviorizmus: lásd viselkedéslélektan.
Behódolás: A nyilvános viselkedés megváltozása mások véleményének megismerése után.
Belátás: egy probléma megoldásához, egy helyzet új értelmezéséhez szükséges viszonylat,
összefüggés hirtelen felismerése.
Binokuláris parallaxis: a távolság és térérzékelés abból eredő jelzőingere, hogy a két szem
kissé különböző képet ad a látótérről.
Biofeedback: élettani működés jellemzőinek visszacsatolása, tudatosítása gyógyítás, szabá-
lyozás céljából.(Szívritmus, vérnyomás,....)
Cannabis: az a kenderfajta, amelyből a marihuánát készítik.
Centrális diszpozíció: általános és az egyénre jellemző személyiségvonás (Gordon Allport
személyiségelméletében). A legtöbb ember néhány centrális diszpozícióval és sok-sok
másodlagos diszpozícióval jellemezhető.
Csap: a retinán elhelyezkedő színes fény érzékelésére specializálódott sejttípus.
Csiga: a belsőfül hallóreceptorokat tartalmazó része.
Dendrit: az idegsejt ingerfogadó nyúlványa.
Depresszió: szomorúsággal, kedvetlenséggel, érdektelenséggel járó hangulatbetegség.
Dezoxiribonukleinsav (DNS): minden élőlény átörökítő anyaga. A kromoszómák alapeleme.
Diszkrimináció: két inger megkülönböztetése. A kondicionálásnál alkalmazott egyszerű
tanulás egyik esete.
Dopamin: a központi idegrendszer egyik ingerátvivő anyaga (neurotranszmitter).
Drive: motívum, szükséglet, hajtóerő. Effektus törvény: az a jelenség, hogy a megerősített válaszok beépülnek, ismétlődnek, míg a
többiek kioltódnak. (Operáns kondicionálás.)
Efferens neuron: motoros ideg. A központi idegrendszertől a perifériák felé ingert vezető,
mozgató, végrehajtó ideg.
EEG.: elektroencefalogram. A fejbőrre helyezett elektródákkal érzékelt agykérgi elektromos
hullámok rajzolata.
Ego: én. Freud elméletében személyiségünk azon része, amely a valóságelv alapján a külvilággal való kapcsolatot, valamint a belső egyensúlyt tartja.
Eidetikus kép: látással érzékelt ingerek rövid ideig tartó, fényképszerűen részletgazdag emlékképe.
Elaboráció: kidolgozás, kimunkálás. Emlékezetünkben, vagy tudat alatt tárolt információk,
érzelmi feszültségek egészséges, és eredményes feldolgozása.
Elfojtás: elhárító mechanizmus, amelyben a kínos emlékek (akaratlanul) kizáródnak a tudatból.
Elhárító mechanizmus: Freud pszichoanalitikus elméletében az ego által a szorongás elhárí-
tására vagy csökkentésére alkalmazott tudattalan módszer.
Előítélet: elégtelen tapasztalaton alapuló vélekedés, amelyet statisztikai valószínűség alapján
alkalmaznak az egyedire.
Emóció: érzelem.
Empátia: beleélés, beleérző megértés.
Endokrin rendszer: belső elválasztású mirigyek rendszere.
Endorfinok: fájdalomcsökkentő neurotranszmitterek.
Érés: élettani és pszichológiai funkciók feltételeinek kialakulása, a fejlődés egyik eleme.
Gyakorlással elősegíthető, de az új funkció megjelenésének időpontja csak kismértékben befolyásolható.
Érzékelés: a megismerési folyamat első eleme, az ingerek detektálása. Érzékszerveinkkel
felfogott és továbbított inger. (Sensation.)
Érzékelési küszöb: az a legkisebb ingerintenzitás, amely már ( 50 vagy 75 %-ban ) érzékletet
okoz.
Észlelés: a fizikai inger megjelenésétől (az érzékelésen keresztül) az élmény kialakulásáig
tartó folyamat. A megismerési folyamat második eleme, nem határolható el élesen az
érzékeléstől. (Perception, observation.) Extroverzió-introverzió: személyiségdimenzió amelyet először Carl Gustav Jung írt le. Azt
jelzi, hogy mennyire fordul az ember befelé, önmaga felé, illetve kifelé, a külvilág
felé.
Facilitáció: megkönnyítés, serkentés. Az ingertovábbítás, valamint a pszichés jelenségek
események kiváltása, elősegítése.
Fali lebeny: a nagyagy központi árok mögötti területe, a homloklebeny és a nyakszirtlebeny
között. (Parietális lebeny.)
Fenomenológia: az egyén szubjektív élményeit és egyedi észleleteit tanulmányozó pszichológiai irányzat. Az események megértését az egyén nézőpontjából vizsgálja.
Ennek az irányzatnak talán legismertebb része a humanisztikus pszichológia, amely
sok irodalmi és bölcsészeti elemet is tartalmaz.
Figyelem: az észlelés összpontosítása, amelynek következtében az ingerek egy korlátozott
köre hangsúlyosabban tudatosul.(Attention.)
Filogenezis: törzsfejlődés.
Fixáció: a pszichoanalitikus elmélet szerint a fejlődés egy korábbi szintjéhez (tárgyához) való
túlzott kötődés, megragadás. A fejlődés elakadásának egyik lehetséges oka.
Fóbia: erős félelem, szorongás valódi ok nélkül.
Fovea: sárga folt. A retina csapokban gazdag központi része. Nappali világításnál a színek
felismerésében döntő szerepet játszik. A látás itt a legélesebb.
Frontális lebeny: lásd homloklebeny.
Frusztráció: akadályoztatás, csalódás, vereség esetén fellépő, feszültséget okozó kellemetlen
élmény. Többnyire agresszív késztetéseket eredményez.
GABA: gamma-aminovajsav. Gátló neurotranszmitter. Meghatározott idegi ingereket gátló
anyag.
Ganglion: idegdúc. Ingergyűjtő és továbbító idegsejtek egy csoportja. Fellelhetők az agyban,
gerincvelőben. A látás ingerszervezésében a retinából a feldolgozó rendszer felé vezetik az ingert. Axonjai alkotják a látóideget.
GBR: galvános bőrreakció. A bőr vezetőképességének megváltozása az izgalmi, feszültségi
szint (emocionális arousal) változásának függvényében.
Gén: az örökítő anyag alapegysége, a kromoszómák építőeleme. A gének általában párosak,
egyikük az apától, másikuk az anyától származik. A gének DNS-fehérjékből állnak.
Generalizáció: általánosítás, kiterjesztés. A kondicionálásban felismert jelenség, amikor egy
meghatározott ingerre kialakult feltételes választ más, hasonló inger is kiváltja. Genitális: a nemi szervekkel kapcsolatos.
Genitális szakasz: a pszichoanalitikus elmélet szerint, a pszichoszexuális fejlődés utolsó
szakasza.
Gerontológia: az öregedéssel foglalkozó tudomány.
Gestalt pszichológia: lásd alaklélektan.
Glia sejtek: az agy tömegének jelentős részét kitevő támasztósejtek, nem idegsejtek bár
szerepük van az ingervezetésben.
Glutamát: neurotranszmitterként szolgáló aminosav.
Habituáció: megszokás. A válasz erősségének csökkenése egy megszokott ingerre. A tartós
ingerek megszokása olyan mértékig, hogy észre sem vesszük őket.
Hajlam: a készség csírája valaminek a befogadására, vagy végrehajtására. Orvosi értelemben
fokozott (gyakran öröklött) esély valamilyen eltérésre a szokásostól, vagy egészséges-
től.
Halálösztön: Freud elmélete szerint az ember egyik alapösztöne. Rombolásban, agresszióban
nyilvánul meg. Késői műveiben inkább az agresszió kifejezést használja szembeállítva
az életigenlő libidóval.
Halántéklebeny: az agyféltekék oldalsó árok alatti része, a homloklebeny és a nyakszirti-
lebeny között. (Temporális lebeny.)
Hallucináció: érzékleti élmény, külső kiváltó inger nélkül. A belső ingerek külsőként történő
megélése.
Hipnózis: módosult tudatállapotot létrehozó módszer. A hipnotizált személy számára a külvilág ingereinek jelentősége csökken, a belső késztetések szimbólumokon keresztül, szabadabban jelennek meg mint éber állapotban. A hipnotizőr verbális kapcsolat segítségével
vezeti az élményt.
Hipotalamusz: az agytörzs felett lévő köztiagy alsó fele, az érzelmi és reflexműködések
központja. Szabályozza a belső elválasztású mirigyek működését, fenntartja a
homeosztázist.
Hipotézis: feltevés, javaslat események közötti kapcsolat magyarázatára.
Hippokampusz: a halántéklebeny csúcsához közel található agyi képlet. Az új emléknyomok
bevésésében (konszolidálásában) fontos szerepet játszik. Összekapcsolja az agy kü-
lönböző részein elhelyezkedő emléknyomokat.
Hisztéria: a neurózisok egyik fajtája. Fokozott érzékenység, kiegyensúlyozatlanság jellemzi.
A lelki konfliktusok gyakran testi tünetekben jelentkeznek. Homeosztázis: az élettani működések optimuma.
Homloklebeny: mindkét félteke központi árok elé eső része. (Frontális lebeny.)
Hormon: vegyi hírvivő anyag, amelyet a test egyik részén lévő szerv termel, és amely a
véráramon keresztül jut el a test más részeibe, ahol kifejti a hatását azokra a sejtekre,
amelyek felismerik az általa hozott üzenetet.
Humanisztikus pszichológia: olyan pszichológiai irányzat, amely az ember egyediségét, a
feltétlen elfogadást, a megértést, a be nem avatkozást hangsúlyozza.
Id: Freud háromrészes személyiségmodelljének az ösztönkésztetéseket, (libidót) energiákat,
tartalmazó, az öröm-elv alapján működő része.
Identifikáció: azonosulás. A társas szerepek gyermekkori elsajátításának folyamata,
amelyben a gyermek azonosul a számára vonzó (esetleg félelmetes) mintát jelentő
személlyel (pl: szülővel).
Identitás: azonosság, önmagára találás. A személyiségfejlődés fontos eleme, amelynek alakí-
tása egész életünkön át, inkább lépcsőzetesen, mint folyamatosan történik.
(Lásd: Erikson fejlődésről alkotott elméletében.)
Imprinting: korai bevésődés. Az élet első tapasztalatai, amelyek meghatározzák az identitást.
Fajspecifikus tanulás, követendő minta a viselkedésben. Madaraknál megfigyelhető.
Intellektualizáció: olyan elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy próbál megszabadulni egy fenyegető helyzettől, hogy elvont, intellektuális fogalmakban kezeli azt.
Intelligencia: az a jellemző, amit az intelligenciatesztek mérnek. Problémamegoldás, gondolati rugalmasság, elvont fogalmakban gondolkodás, tanulási képesség, beszédkészség, íté-
letalkotás, téri képzelőerő, kézügyesség, kreativitás, a meglévő ismeretek egyaránt részei
az intelligenciának. (Értelmesség.)
Interferencia: a hosszú távú memóriából történő előhívást gátló tényező. Akkor keletkezik,
amikor különböző elemeket ugyanazzal az előhívási támponttal kapcsolunk össze. Az
egyik információ elfedi a másikat.
Intracelluláris folyadék: a sejteken belüli folyadék (vízmennyiség). A szomjúság kiváltásá-
nak egyik forrása.
Introspekció: önmegfigyelés. Saját tudattartalom, saját élmények, saját érzések leírása.
Introverzió: befeléfordulás. Lásd még: extroverzió-introverzió.
IQ: intelligencia hányados. Az intelligencia teszt alapján mért érték és a vizsgálati személytől
elvárható (standard) érték hányadosa.
Ízlelőbimbók: az ízlelésnek a nyelven és a szájüregben csoportosan elhelyezkedő receptorai. Jobb félteke: a nagyagy jobb fele. A test bal oldalát és a legtöbb embernél a térbeli tevé-
kenységet, a humort, az asszociációs szerkezeteket, a nonverbális gondolkodást vezérli.
Kábítószerek: a tudat működését időlegesen gyöngítő vagy megváltoztató anyagok. (Drogok)
Katarzis: érzelmi vagy indulati feszültség csökkentése, megfogalmazása szóban vagy fantáziában. Az erkölcsi megtisztulás élménye. A pszichoanalízisben feszültségek és szorongások feloldása azáltal, hogy újra átéljük a traumatikus élményeket.
Képesség: fizikai és szellemi teljesítményre való alkalmasság, élettani és pszichikai feltételek, adottságok és szerzett készségek együttese. Mérhető, teljesítményképes tudás.
Készség: a tudatos tevékenység automatizált összetevője. Dinamikus sztereotípia.
Kisagy: az agytörzs hátsó falához rögzült lebenyes szerkezet, amely az izomtónus és a bonyolultabb mozgások irányítását végzi.
Kiszorítás: a rövidtávú memóriában tárolt elemek elvesztése túl sok új elem hozzáadása
következtében.
Kognitív: megismerő, gondolati.
Kognitív disszonancia: az egyén ismeretein, vélekedésein, meggyőződésein belüli ellentmondás. Az ebből eredő feszültség a viselkedés vagy a vélemény megváltozására
készteti az egyént.
Kognitív pszichológia: olyan pszichológiai irányzat, amely a mentális folyamatokat hangsúlyozza a lelki jelenségek és a viselkedés tanulmányozása során.
Kondicionálás: a feltételes reflex kialakításának folyamata.
Kongruens: összeillő, megegyező.
Központi árok: a homloklebenyt és a falilebenyt elválasztó mindkét agyféltekén átívelő árok.
Központi idegrendszer: agy és gerincvelő együttesen.
Kromoszóma: a sejtek örökletes tulajdonságokat hordozó anyagai. Az emberi sejtekben 23
pár található. A gének hordozója.
Különbségi küszöb: két inger közötti legkisebb különbség, amely még megkülönböztethető.
Latens tanulás: olyan új ismeret megszerzése, amely még nem jelent meg a viselkedésben.
Látóideg: A retina ganglionsejtjeinek axonjaiból álló, az agy feldolgozó rendszeréhez (CGL)
vezető ideg. (Nervus opticus.) Lelkiismeret: szándékainkat, cselekedeteinket értékelő magasabbrendű lelki funkció. Pszic-
hopatáknál gyenge, vagy szinte teljesen hiányzik. (Lásd: felettes én.)
Libidó: Freud elméletében az id pszichikai energiája. A szeretet és szexualitás mozgatója.
Limbikus rendszer: a középagyban elhelyezkedő ősi szerveződés, amely a motivációs és az
érzelmi viselkedés központja.
Longitudinális vizsgálat: olyan kutatási módszer, amelyben az egyént hosszabb időn keresz-
tül vizsgálják időszakonként elvégezve a méréseket. (Hosszmetszeti vizsgálat.)
LSD: lizergsav-detil-amid. Erős pszichoaktív szer, a tudatállapot torzulását okozza. Kábító-
szer.
Manifeszt álomtartalom: az a része az álomnak, amelyre emlékszünk. Az elfelejtett részt la-
tens álomtartalomnak nevezzük.
MAO: monoaminoxidáz. A biogén aminok csoportjába tartozó neurotranszmitterek (pl:
noradrenalin, dopamin, szerotonin) lebontásáért felelős egyik enzim, amelyről feltéte-
lezik, hogy jelentős szerepet játszik az érzelmek szabályozásában. A MAO működését
gátló gyógyszerek a depresszió kezelésében használatosak.
Marihuána: a vadkender (cannabis) szárított levele. Kábítószer, más néven hasis. Erősíti az
érzékleti élményeket, eufóriás tudatállapotot hoz létre, amely gyakran rosszulléttel,
hányással együtt jelentkezik.
Meditáció: módosult tudatállapot, amelyben az egyén, elhatárolódik a külvilágtól, figyelmét
beszűkíti a belső élményekre, vagy sugalmazott(nak vélt) gondolatokra.
Megfigyeléses tanulás: mások viselkedésének megfigyelése és a viselkedés eredményének
megjegyzése által létrejött tanulás.
Mellékvese: páros belső-elválasztású mirigy a vesék felső csúcsán. A mirigy velőállománya
adrenalint és noradrenalint választ ki. Kérgi részében pedig kortizont és más
(adenokortikális) hormonokat termel.
Mentális: értelmi, észbeli, gondolati, pszichikus.
Mentális kor: Binet által az intelligencia mérésére bevezetett mértékegység, amely kifejezi,
hogy a vizsgált gyermek teszt alapján mért teljesítménye milyen életkorúak átlagának
felel meg.
Mentális modell: egy a valóságban meglévő rendszerről alkotott gondolati egység, amely a
jelenséget és az összefüggéseket is tartalmazza. Egy konkrét feladat mentális reprezen-
tációja.
Mentális reprezentáció: tárgyak, események, viszonylatok, összefüggések belső leképzése.
A kognitív pszichológia egyik fontos alapfogalma. Mielinhüvely: egyes idegrostokat körülvevő zsíros szövet. Elősegíti az idegsejtekben a cse-
kély veszteséggel történő ingervezetést.
Motiváció: szükséglet-kielégítést és célirányos viselkedést kiváltó késztetés. Szelektív aktivi-
tás.
Motívum: olyan tényező, amely megszabja, vagy módosítja törekvéseinket, cselekedeteinket.
Motoneuron: mozgató idegsejt, az efferens pálya része. (Motoros neuron.)
Nagyagy: a két agyfélteke (hemiszfériák) és a kérgestest (corpus callosum) együttesen.
(Cerebrum.)
Nárcizmus: önszeretet, önimádat. A pszichoanalitikus elméletben a pregenitális fejlődés vele-
járója. Amennyiben felnőttkorban is dominánsan jelentkezik, egészségtelen. Az elne-
vezést a mitológiai Narcisról kapta, aki saját tükörképe iránti szerelemből öngyilkos
lett.
Narkotikum: kábítószer.
Neuron: idegsejt.
Neurotranszmitter: az ingerületet az egyik idegsejtről a másikra átvivő vegyület.
Neurózis: a nem organikus hátterű mentális betegségek gyűjtőneve. Az egyén képtelen szo-
rongásaival és konfliktusaival megküzdeni, ezért tüneteket produkál, rosszul alkalmaz-
kodik környezetéhez. Tünetei: izzadás, kényszeres cselekvés, fóbia, szorongás, ...
Noradrenalin: a mellékvese velőállománya által kiválasztott hormon. Neurotranszmitter.
Emocionális izgalmat okoz.
Nyakszirtlebeny: a nagyagynak a fali és halántéklebenyek mögötti része. (Occipitális lebeny.)
Nyúltvelő: az agytörzs legalsó szakasza, a gerincvelő enyhe megvastagodása. Itt kereszteződ-
nek a fő idegpályák.
Occipitális lebeny: lásd nyakszirtilebeny.
Ontogenezis: egyedfejlődés.
Opiátok: kábítószerek. Az ópium és kémiai leszármazottai. Kodein, morfium, heroin.
Orális szakasz: a pszichoanalízisben a pszichoszexuális fejlődés első szakasza, amelyben az
örömérzés a szájhoz kötődik.
Ovuláció: peteérés. Az érett petesejt kiszabadulása a petefészekből. Ödipusz konfliktus (komplexus): Freud pszichoanalitikus elméletében a pszichoszexuális
fejlődés fallikus szakaszában jelentkező konfliktus, amelyben a gyermek az ellenkező
nemű szülőhöz vonzódik, az azonos nemű szülőt pedig vetélytársnak tekinti.
Névadója Oidipusz, mitológiai görög király, aki tudtán kívül feleségül vette anyját
és megölte apját.
Önmegvalósítás: a személy alapvető késztetése arra, hogy kiteljesítse a benne rejlő lehetősé-
geket. A személyiség humanisztikus elméleteinek egyik alapfogalma.
Örömelv: Freud pszichoanalitikus elméletében az „ösztön én” által követett stratégia, amely
azonnali kielégülésre tör.
Ösztön: veleszületett, célvezérelt fajspecifikus késztetés, amely megjelenik a viselkedésben
is. Például: táplálkozási, nemi.
Ösztrogének: női nemi hormonok egy csoportja.
Ösztrusz: nőstény emlős állatoknál az ovulációt megelőző, ciklikusan ismétlődő szexuálisan
fogékony időszak.
Pajzsmirigy: a nyakban található belsőelválasztású mirigy, amelynek hormonja, a tiroxin
fon- tos szerepet játszik az anyagcsere sebességének szabályozásában.
Pálcika: a retina nagyérzékenységű eleme, amely a színek megkülönböztetésére nem alkal-
mas.
Paranoid szkizofrénia: üldöztetéses téveszme.
Parapszichológia: az elfogadott tudományos elméletekkel nem magyarázható pszichés je-
lenségekkel foglalkozó pszichológiai irányzat.
Paraszimpatikus idegrendszer: a vegetatív idegrendszer egyik ága, amely nyugalmi állapot-
ban aktív. A szimpatikus idegrendszer antagonistája.
Parietális lebeny: lásd fali lebeny.
Percepció: észlelés.
Perceptuális elhárítás: az a folyamat, amelyben az észlelési rendszer már a tudattalan szint-
jén kiszűri a szorongást keltő információkat.
Perifériás idegrendszer: az idegrendszernek az agyon és gerincvelőn kívüli része, amely
vegetatív és szomatikus részre oszlik.
Pozitív megerősítés: a kívánatos válasz jutalmazása, társítása egy kellemes ingerrel.
Proaktív interferencia: a korábban tanult ismeretek zavaró hatása az új ismeretek tanulása,
felidézése során. Projekció: elhárító mechanizmus, amellyel saját nem kívánatos érzéseinket, szándékainkat
másokénak tulajdonítjuk. Kivetítés.
Projektív teszt: olyan személyiségvizsgáló eljárás, amelyben a vizsgált személy saját belső
élményeit, tartalmait, értelmezéseit vetíti ki a tesztre.
Pszichoanalízis: S. Freud által kidolgozott és követői által továbbfejlesztett elmélet és eljárás
a neurózisok gyógyítására.
Pszicholingvisztika: a nyelv és a nyelvelsajátítás pszichológiai szempontú vizsgálata.
Pszichológia: lélektan. Érzelmi, értelmi, akarati, viselkedési folyamatokat tanulmányozó tu-
domány.
Pszichopata: lásd: antiszociális személyiség.
Pszichoszomatika: testi betegségek pszichés okainak vizsgálatával foglalkozó tudományág.
Pszichózis: többnyire organikus hátterű súlyos mentális betegség, amelyben a gondolkodás,
a realitás érzékelése, az érzelmek súlyosan károsodnak. Ma már nem használatos diag-
nosztikai kategória.
Pubertás: a nemi szervek biológiai érésének és a másodlagos nemi jellemzők (szőrzet, em-
lők ) kialakulásának időszaka.
Racionalizáció: elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tartja fenn önbecsülését,
hogy kézenfekvő és elfogadható indokokat kapcsol impulzív vagy kevésbé elfogadható eredetű cselekedeteihez.
Reakcióidő: az inger megjelenése és a válasz között eltelt idő.
Reakcióképzés: elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tagadja meg helytelenített
viselkedését, hogy motívumával szembenálló tendenciát hangsúlyoz, de eredeti vá-
gyának szükségleti feszültsége rejtve fennmarad.
Receptor: ingerek érzékelésére specializálódott szervek és sejtszerveződések.
Recesszív gén: a génpár olyan tagja, amely csak abban az esetben határoz meg az egyénben
egy jellegzetességet, ha a pár másik tagja is recesszív. Ha a pár másik tagja domináns,
a recesszív gén hatása gátolt marad.
Refrakter szakasz: az idegsejt időleges (néhány ezred, vagy század másodperces) inaktív
állapota a kisülés után. Ebben az időszakban nem képes újabb ingert továbbítani,
a kémiai és elektromos feltételek elégtelensége miatt.
Regresszió: „visszatérés” egy korábbi fejlődési szakaszban tanult, és ott még természetes, pri-
mitívebb, gyermekibb válaszmódhoz.
Relaxáció: az izmok ellazításának következtében létrejövő szellemi és érzelmi ellazulás. REM (Rapid eye movement) : „gyors szemmozgások” kezdőbetűi angolul. Az álmodás szí-
nes, nagy aktivitású szakaszára jellemző szemmozgás.
Represszor: elnyomó, elfojtó. A környezet ingereit az indokoltnál kevésbé érzékenyen figye-
lő, arra visszafogottan reagáló személy.
Retina: recehártya. A szem fényérzékeny része, amely a csapokat és a pálcikákat tartalmazza.
Retroaktív interferencia: a később tanult ismeretek zavaró hatása a korábban tanultak felidézésére.
Rövid távú emlékezet: az emlékezeti rendszer azon része, amelynek befogadóképessége erő-
sen korlátozott. Az új elemek ide kerülnek először, majd szelektíven jutnak tovább a
hosszú távú és nagy terjedelmű emlékezetbe. (STM, short-term memory.)
Séma: a memóriában tárolt gondolati szerkezet (kognitív struktúra).
Skálázás: nyers adatok értékelhetővé alakítása.
Stimulánsok: izgatószerek. Olyan pszichoaktív szerek, amelyek emelik az arousalszintet.
Pl.: amfetaminok, kokain, koffein.
Stressz: fokozott készenléti állapot. „Harcolj vagy menekülj” helyzetekre adott fiziológiai és
pszichés válasz.
Szabadon lebegő figyelem: megfigyelési módszer, amelyet pszichológusok fejlesztettek ki,
személyérzékelés céljából. A figyelem széles sávban alig irányítva pásztáz, és értel-
mezni próbál minden egyedi szokatlan információt összefüggést. A megfigyelő a
benne felbukkanó érzések okát keresi, és azt külső információként elemzi.
Szaglóhám: az orrüreg specializálódott bőrszövete, amely a szaglás receptorait tartalmazza.
Szaruhártya: a szem átlátszó felszíne, amelyen keresztül a fény belép a szembe.
Szemantika: jelentéstan. A nyelvtudománynak a nyelvi formák jelentésével foglalkozó ága.
Szemantikus emlékezet: a memória azon része, amely az általános tudást, például a szavak
jelentést tárolja.
Szemantikus háló: az emlékezetben tárolt fogalmak és kapcsolatrendszerük amely az össze-
függéseket, viszonylatokat is tartalmazza.
Személyes konstruktum: George Kelly kognitív személyiségelméletében szereplő fogalom,
amelyben az egyén értelmezi környezetét. A személyiség szerveződésének alapegysé-
ge. Személyiség: jellemző vonások, irányultságok, gondolkodásmód, érzelmek, kapcsolati min-
ták egyedi szerveződése, amely meghatározza döntéseinket, cselekedeteinket, és azzá
teszi a személyt aki.
Szenzitizátor: a környezet ingereit érzékenyen figyelő és arra fokozottan reagáló személy.
Szenzomotoros: érzékelő és mozgató idegi ( pszichés ) folyamatok együttese.
Szenzomotoros szakasz: a Piaget által definiált kognitív fejlődés első szakasza amely ∼2
éves korig tart. A gyermek ekkor fedezi fel az érzékletek és a mozgás kapcsolatát.
Szignáldetekciós elmélet: a zajos környezetből származó ingerek érzékelésének tör- vényszerűségeivel foglalkozó elmélet.
Szimpatikus idegrendszer: a vegetatív idegrendszer egyik ága, amely a gerincvelőből ered.
Emocionális izgalom során aktív. Bizonyos mértékig a paraszimpatikus idegrendszer
antagonistája.
Szinapszis: egy idegsejt axonja és egy másik dendritje közti kapcsolat.
Szkizofrénia: a mentális betegségek egy csoportja, amelyben az érzelmek, a gondolkodás és a
viselkedés súlyosan zavart.
Szocializáció: a társadalmi normákhoz való viszony kialakulásának folyamata.
Szociális tanuláselmélet: az egyéni jellemzők és viselkedés alakulása a társas környezet
hatá- sára.
Szociopata: lásd: antiszociális személyiség.
Szomatikus: testi, testre vonatkozó.
Szomatikus idegrendszer: a perifériás idegrendszer azon ága, amely az agyat és a gerincvelőt az érzőreceptorokkal, az izmokkal és a testfelszínnel köti össze.
Szorongás: a homályosan meghatározott veszély előérzete amely nyugtalansággal, feszültség- gel, aggodalommal, testi tünetekkel jár együtt.
Sztereotípia: emberek, jelenségek egy csoportjáról alkotott séma. A gondolatainkba elsőként
betolakodó gyakori, vulgáris asszociáció.
Szuperego: felettes én. Freud személyiségelméletében az erkölcsiséget, normákat, lelkiisme-
retet, elvárásokat tartalmazó rész.
Szükséglet: hiányállapot.(Drive, motívum.) Tabula rasa: üres lap. A kifejezést abban az értelemben használják, hogy az ember születése-
kor üres lapként érkezik, akit környezete, neveltetése, tapasztalatai (az empiristák
szerint) bármivé alakíthatnak.
Tachisztoszkóp: szavak, szimbólumok, mintázatok rövid ideig tartó bemutatására, (felvillan-
tására) szolgáló készülék.
Talamusz: az agy központi magjának része, az érzékletek közvetítésének egyik eleme. Az
alvás és ébrenlét szabályozásában is résztvesz.
Tanulás: új elemek, összefüggések, készségek beépülése gondolatainkba, érzelmeinkbe, vi-
selkedésünkbe. Az inger-válasz kapcsolat módosulása azonnal, vagy lehetőségként.
Tanult tehetetlenség: a közömbösség és tehetetlenség állapota, amely elkerülhetetlen trau-
mák következtében alakult ki.
TAT (Thematic Appercepcion Test.): projektív tesztek egyik típusa, amelyben képeken be-
mutatott jelenetekhez fűz történetet a vizsgált személy.
Temporális lebeny: lásd, halántéklebeny.
Teszt: próba. Pontosan körülhatárolt feltételek között végrehajtandó feladatcsoport, amelynek
eredménye (sztenderdekkel összehasonlítva) tájékoztató részinformációt ad a feladatot
megoldó személyről.
Tesztoszteron: a herék által termelt férfi nemi hormon. Lásd, androgének.
Téveszme: egyes pszichotikus betegségekre jellemző hamis tudattartalom, a valóság súlyosan
téves reprezentációja.
Tipológiák: típuselméletek. Olyan elméletek, amelyek szerint az emberek csoportokba sorol
hatók közös jellemzőik, személyiségvonásaik alapján.
Többszörös személyiség: két vagy több egységes és jól kifejlett személyiség létezése egy em-
berben.
Transzcendentális meditáció: a meditációs technikák egyike. Lásd meditáció.
Tudat: Az ember lelki életének adott, aktuális, ébrenléti szakasza. A jelenben zajló külső és
belső folyamatokat (gondolkodást, figyelmet, a valóság pszichikus visszatükrözését,
emlékezeti keresést ) figyelő, ellenőrző, irányító rendszer.
Tudatelőttes: emlékek, gondolatok amelyek pillanatnyilag nem részei a tudatnak, de oda
beemelhetők, szükség esetén hozzáférhetők.
Tudattalan: olyan emlékek, vágyak, impulzusok lakhelye, amelyek hozzáférhetetlenek a tudat számára. A pszichoanalitikus elmélet szerint az „id” és az „elfojtások” itt találhatók. Valóságelv: Freud elméletében az ego (én) által követett stratégia, amely az elvárásokkal,
normákkal (felettes én), külső lehetőségekkel egyezteti az id (ösztön én) impulzusait.
Vegetatív idegrendszer: a perifériás idegrendszer azon része, amely a sima izmok (belső
szervek, mirigyek, emésztés, ...) működését szabályozza. Szimpatikus és paraszimpati-
kus ágra oszlik. Autonóm idegrendszernek is nevezik.
Vevőérzékenységi görbe (ROC- görbe): jelérzékelésnél a találatok és a téves riasztások ará-
nyát jelző függvény.
Viselkedéslélektan: A pszichológiát mint a viselkedés tanulmányozását írja le. Az elemzés
számára elfogadható adatokat a megfigyelhetőkre korlátozza. (Behaviorizmus.)
Vonatkozási keret: minden értékelő, ítélő megnyilatkozás háttere, viszonyítási alapja.
Vonás: a személyiség olyan állandó jellegzetessége, amely alapján jellemezhető.
Zseni: a tehetség legmagasabb fokán álló személy.