A Klubrádióban Bolgár György Megbeszéljük c. műsora keretén belül interjút készített Göllner Andrással, aki by side a KMH szerzőtársa (is).
Alább következik a hangfelvétel átirata.
Bolgár György: A telefonnál Göllner András, Kanadában élő egyetemi tanár. Jó napot kívánok!
Göllner András: Jó napot kívánok!
B.Gy. A beszélgetés apropóját az adta, hogy a napokban a New York Timesban olvastam egy, számomra innen a távoli Magyarországból egészen meglepően kemény hangú, ledorongoló írást Kanadáról, a kanadai kormányról, a kanadai miniszterelnökről, aki nemrégiben választásokat írt ki október közepére. Egy konzervatív politikusról van szó, aki már 9 és fél éve hatalmon van és a NYT cikkírója szerint egészen katasztrofális módon változtatta meg ezt a liberális, békés, befogadó országot, amiről mi itt, Magyarországon elég keveset tudunk. Nekem az írásról az ugrott be, hogy jé, mintha Steven Harper olyan lenne, mint Orbán Viktor. Tehát az orbáni modell terjed Kanadában is (G.A nevet a háttérben).
Itt van például az, hogy ő sem hajlandó részt venni az ilyenkor szokásos televíziós vitákon, egyébként is kerüli a nyilvánosságot, gyűlöli a sajtót, csak a sajátjait szereti.
G.A. Igen, ez egy nagyon érdekes cikk, de fontos tudni, hogy ennek hatása a közvéleményre, vagy a választások kimenetelére, amire október 19-én kerül sor, zéró, vagy nulla. Itt, Kanadában, hogy mit ír a NYT-ba egy tudósító, semmi jelentősége nincsen.
B.Gy. én ezt értem, elfogadom, hogy nincs semmi hatással, de engem az érdekel, hogy vajon igazat írt-e a NYT szemleírója, mert amit felsorol Harper rovására, az eléggé megdöbbentő.
G.A. Igen, ezeket a hiányosságokat többen felsorolják, felsorolja Harper valamennyi politikai ellenfele, az új demokrata párt, a liberális párt, amelyek fő kihívói ezen a választáson. Ezek a hiányosságok, ezek a politikai magatartásformák hasonlóságot mutatnak azzal a magatartással, amit a Fidesz vezére és a Fidesz mutat. Nem véletlen, hiszen Harper tanácsadója, akivel kezdeti sikereit elérte, ugyanaz a Finkelstein, aki Orbán korábbi és jelenlegi tanácsadója. Tehát vannak közös nevezők, egy különbség azonban van: míg Orbán leválthatósága nagyon nehéz, addig Harper hatalma sokkal törékenyebb, és majdnem biztos, hogy ezt a választást el fogja veszíteni. Nincs olyan hegemonisztikus hatalma – bármennyire is manipulatív a pártja, mint a Fidesznek Magyarországon.
B. Gy. Ez, mondjuk, számomra természetes, meg is lennék ijedve, ha Kanada ott tartana, mint Magyarország, de mégis, számomra sokkoló, hogy nem vesz részt televíziós vitákban, jó, lehet, hogy nem is jól szerepelne, nem ismerem annyira Harpert, hogy tudnám, mennyire jó a televízióban, lehet ez valami személyes dolog. De azt írja a szerző, hogy ódzkodik attól, hogy fontos információkat osszon meg a társadalommal, a sajtóval szemben kifejezetten ellenséges, a környezetvédelmet semmire se tartja. Nálunk lehet hallani, ahogy az előző környezetvédelmi – egyébként fideszes - államtitkár szidja azokat az időket, amikor még ő szolgált az Orbán kormány alatt, de a jelenlegieket is. Kanadában meg az utóbbi idők legbotrányosabb adminisztrációja működik, a kormány tele van korrupciós ügyekkel, a választásokon igyekeznek korlátozni a részvételi jogot, hogy még kifejezetten választási csalásoktól sem riadnak vissza, keményen kezelni a bűnözőket, építsünk több börtönt, szóról szóra mintha a Fidesz programját látnám Kanadába átültetve.
G.A. Igen, de a különbség az, hogy ez itt kicsiben van meg egy nagy országban, ott meg nagyban van meg egy kicsi országban. Ez azért nagy különbség. Az, hogy Harper nem akar részt venni nyilvános tv-vitákban, nem helyes. Kijelentette, hogy nem hajlandó részt venni országos nézettségű szintű nyilvánosság előtt, inkább regionális, kisebb közönség előtt – épp, mint Hilary Clinton Amerikában – , közvetlenebbül kívánna a választókkal kommunikálni. A sajtóval való kekeckedése, szembe fordulása közös vonása a posztmodern politikusoknak mindenhol. Vegyük például Donald Trumpot, aki hogy kritizálta azt az újságírónőt, aki kemény kérdéseket merészelt feltenni neki. Ezek mindenhol megvannak, a politikusok nyomulnak, hogy a nyilvánosság előtt olyan látszatot tudjanak kelteni, ami rájuk jó fényt vet. Azonban, hogy ezt hegemonisztikusan meg tudják-e valósítani, az már nagyon eltér a magyar modelltől. Természetesen Kanadában is vannak Harpernek támogatói és ellenzői is.
Csak azt tudom mondani, - ami Magyarország számára is érdekes lehet – hogy az Orbán kormány óriási pénzeket tett egy lóra, a Harper lóra és a konzervatív párt támogatására. Milliókat, százmilliókat költ ennek a pártnak a támogatására az adófizetők pénzéből…
B.GY. … a magyar kormány???
G.A. Így van
B.GY. Tehát a magyar kormány támogatja a kanadai konzervatív pártot?
G.A. Igen, mert minden áron meg akarják nyerni Harperék támogatását, mivel a konzervatív Harper kormány kulcs az Amerikában történő nyomuláshoz, kulcs a republikánusok felé. Éppen a napokban adtak 100 millió forint itt Torontóban egy olyan kulturális központnak, amely kifejezetten a konzervatív gondolkodású magyar diaszpórát segíti, akik egyébként igen jó kapcsolatban vannak a konzervatív kormánnyal. Most adott 25 millió forintot egy olyan projektre, amit kifejezetten a konzervatív párt támogat, konkrétan egy emlékműre, amit ugyanaz az ember támogat, finanszíroz, aki a Harper kormány pénzbeszerzője, a támogatói lobbistájuk, a tory párt finanszírozóinak szervezője.
Tehát nagyon sok pénzt költ a Fidesz kormány arra, hogy jóban legyen a Harper kormánnyal, és félő, persze, ez a Fidesz kormány számára lehet félő, hogy ez a kormány ki fog repülni a hatalomból, és olyan kormány kerül a helyére, amivel nem nagyon jó a kapcsolata
B.Gy. De attól még a kanadai magyarok, akik jobboldali beállítottságúak, továbbra is az Orbán kormányt fogják támogatni itthon.
G. A. Ez is része a stratégiának, mert el kívánják hitetni a Harper-kormánnyal, hogy a 300ezer Kanadában élő magyar mind úgy fog szavazni, ahogy az Orbán szeretné, és csak az Orbán-kormányra hallgat, de hát ez fantázia dolog. Van, aki ezt persze, beveszi. A lényeg az, hogy nem szabad aprópénzre váltani a dolgokat. A Harper kormány helyzete nagyon törékeny, csak körül kell nézni Kanadában, mi a helyzet. Ontario, a legnagyobb tartomány, liberális kormánya van. Alberta, ami eddig a toryk legnagyobb háttérbázisa volt, az új demokraták kezébe került. Van egy nagyon-nagyon erős ellenszél, gazdaságilag is gyengült Kanada, mivel az energiaárak estek, a költségvetéssel is gond van.
B.Gy. Egyszóval, nem lesz könnyű Harpernek megvédenie a pozícióját.
G.A. Nem lesz könnyű
B.Gy. A cikk végén a szerző, aki egy Torontóban élő kolumnista és író, azt írja, hogy a Harper-évek nem voltak szörnyűek, csak üresek és céltalanok, mintegy enyhítendő azokat, amiket pontról pontra felsorolt, mint a Harper kormány bűneit. Nekem nagyon hasonlít mindez Kunalakis volt amerikai nagykövet a közelmúltban Magyarországon megjelent könyvében említettekhez. A Magyarországra látogató Condolisa Rise megkérdezte tőle, hogy brutális vagy erőszakos a magyar miniszterelnök és kormánya, mire az volt a válasz, hogy nem brutális csak erőszakos, ami mégiscsak egy fokkal jobb, mert azt még elviselik, ha valaki erőszakos, de, ha brutális, akkor azt nem.
Talán Harper nem brutális, nem is erőszakos, bár önmagában az, hogy Kanadát nem viszi előbbre, nincs célja, nem szolgál előnyére. Magyarországon is valami hasonlót látunk, hogy az ország egyre jobban csúszik el, és azok a célok, amiket az európai csatlakozással sokan kitűztek maguknak, lassan a ködbe vesznek. Van ilyen hasonlóság ön szerint?
G.A. Lehet azt mondani, de mindig vissza kell térni arra, hogy két különböző társadalomról van szó. Az a társadalom, ami itt van, nem tűri ezt a fajta erőszakosságot,
B.Gy. Hát még a brutalitást!
G.A. Igen, az erőszakossági hajlam minden politikusban megvan, de egy kiforrott demokráciában, ahol a civil ellenőrzés, a parlamenti pártok felett ellenőrzés, a parlamenti pártok működésének ellenőrzése a választókerületekben erős, nem lehet őket úgy kijátszani, mint Magyarországon. Kanadában a politikának a befolyása a mindennapi életre sokkal kisebb. Itt az emberek nem a politika lázában forronganak, hogy jézusmária, megint hogy kiszúrtak velünk, itt nincs semmi féle jövő a politikai pártok miatt… B.Gy. …nem lehet élni, viszont félni kell, el kell menni…
G.A. Itt nincs. Itt, ha kimegyek az utcára, arról beszélünk, hogy mennyibe kerül a krumpli, vagy hol van jó zene, milyen előadók jönnek a városba. Nem beszélünk a politikáról, mert minimális a hatása az életünkre. A politikusok próbálnak átverni mindet, de nem sikerül nekik, mert ha egyszer rajtakapják, akkor nagyon gyorsan repül. Magyarországon simán meg tudják tenni, minden következmény nélkül.
B.Gy: köszönöm szépen Göllner András egyetemi tanárnak, Kanadából. Viszonthallásra.
G.A. Bármikor, Bolgár úr, szívesen, viszonthallásra.
Ille István
KMH
Alább következik a hangfelvétel átirata.
Bolgár György: A telefonnál Göllner András, Kanadában élő egyetemi tanár. Jó napot kívánok!
Göllner András: Jó napot kívánok!
B.Gy. A beszélgetés apropóját az adta, hogy a napokban a New York Timesban olvastam egy, számomra innen a távoli Magyarországból egészen meglepően kemény hangú, ledorongoló írást Kanadáról, a kanadai kormányról, a kanadai miniszterelnökről, aki nemrégiben választásokat írt ki október közepére. Egy konzervatív politikusról van szó, aki már 9 és fél éve hatalmon van és a NYT cikkírója szerint egészen katasztrofális módon változtatta meg ezt a liberális, békés, befogadó országot, amiről mi itt, Magyarországon elég keveset tudunk. Nekem az írásról az ugrott be, hogy jé, mintha Steven Harper olyan lenne, mint Orbán Viktor. Tehát az orbáni modell terjed Kanadában is (G.A nevet a háttérben).
Itt van például az, hogy ő sem hajlandó részt venni az ilyenkor szokásos televíziós vitákon, egyébként is kerüli a nyilvánosságot, gyűlöli a sajtót, csak a sajátjait szereti.
G.A. Igen, ez egy nagyon érdekes cikk, de fontos tudni, hogy ennek hatása a közvéleményre, vagy a választások kimenetelére, amire október 19-én kerül sor, zéró, vagy nulla. Itt, Kanadában, hogy mit ír a NYT-ba egy tudósító, semmi jelentősége nincsen.
B.Gy. én ezt értem, elfogadom, hogy nincs semmi hatással, de engem az érdekel, hogy vajon igazat írt-e a NYT szemleírója, mert amit felsorol Harper rovására, az eléggé megdöbbentő.
G.A. Igen, ezeket a hiányosságokat többen felsorolják, felsorolja Harper valamennyi politikai ellenfele, az új demokrata párt, a liberális párt, amelyek fő kihívói ezen a választáson. Ezek a hiányosságok, ezek a politikai magatartásformák hasonlóságot mutatnak azzal a magatartással, amit a Fidesz vezére és a Fidesz mutat. Nem véletlen, hiszen Harper tanácsadója, akivel kezdeti sikereit elérte, ugyanaz a Finkelstein, aki Orbán korábbi és jelenlegi tanácsadója. Tehát vannak közös nevezők, egy különbség azonban van: míg Orbán leválthatósága nagyon nehéz, addig Harper hatalma sokkal törékenyebb, és majdnem biztos, hogy ezt a választást el fogja veszíteni. Nincs olyan hegemonisztikus hatalma – bármennyire is manipulatív a pártja, mint a Fidesznek Magyarországon.
B. Gy. Ez, mondjuk, számomra természetes, meg is lennék ijedve, ha Kanada ott tartana, mint Magyarország, de mégis, számomra sokkoló, hogy nem vesz részt televíziós vitákban, jó, lehet, hogy nem is jól szerepelne, nem ismerem annyira Harpert, hogy tudnám, mennyire jó a televízióban, lehet ez valami személyes dolog. De azt írja a szerző, hogy ódzkodik attól, hogy fontos információkat osszon meg a társadalommal, a sajtóval szemben kifejezetten ellenséges, a környezetvédelmet semmire se tartja. Nálunk lehet hallani, ahogy az előző környezetvédelmi – egyébként fideszes - államtitkár szidja azokat az időket, amikor még ő szolgált az Orbán kormány alatt, de a jelenlegieket is. Kanadában meg az utóbbi idők legbotrányosabb adminisztrációja működik, a kormány tele van korrupciós ügyekkel, a választásokon igyekeznek korlátozni a részvételi jogot, hogy még kifejezetten választási csalásoktól sem riadnak vissza, keményen kezelni a bűnözőket, építsünk több börtönt, szóról szóra mintha a Fidesz programját látnám Kanadába átültetve.
G.A. Igen, de a különbség az, hogy ez itt kicsiben van meg egy nagy országban, ott meg nagyban van meg egy kicsi országban. Ez azért nagy különbség. Az, hogy Harper nem akar részt venni nyilvános tv-vitákban, nem helyes. Kijelentette, hogy nem hajlandó részt venni országos nézettségű szintű nyilvánosság előtt, inkább regionális, kisebb közönség előtt – épp, mint Hilary Clinton Amerikában – , közvetlenebbül kívánna a választókkal kommunikálni. A sajtóval való kekeckedése, szembe fordulása közös vonása a posztmodern politikusoknak mindenhol. Vegyük például Donald Trumpot, aki hogy kritizálta azt az újságírónőt, aki kemény kérdéseket merészelt feltenni neki. Ezek mindenhol megvannak, a politikusok nyomulnak, hogy a nyilvánosság előtt olyan látszatot tudjanak kelteni, ami rájuk jó fényt vet. Azonban, hogy ezt hegemonisztikusan meg tudják-e valósítani, az már nagyon eltér a magyar modelltől. Természetesen Kanadában is vannak Harpernek támogatói és ellenzői is.
Csak azt tudom mondani, - ami Magyarország számára is érdekes lehet – hogy az Orbán kormány óriási pénzeket tett egy lóra, a Harper lóra és a konzervatív párt támogatására. Milliókat, százmilliókat költ ennek a pártnak a támogatására az adófizetők pénzéből…
B.GY. … a magyar kormány???
G.A. Így van
B.GY. Tehát a magyar kormány támogatja a kanadai konzervatív pártot?
G.A. Igen, mert minden áron meg akarják nyerni Harperék támogatását, mivel a konzervatív Harper kormány kulcs az Amerikában történő nyomuláshoz, kulcs a republikánusok felé. Éppen a napokban adtak 100 millió forint itt Torontóban egy olyan kulturális központnak, amely kifejezetten a konzervatív gondolkodású magyar diaszpórát segíti, akik egyébként igen jó kapcsolatban vannak a konzervatív kormánnyal. Most adott 25 millió forintot egy olyan projektre, amit kifejezetten a konzervatív párt támogat, konkrétan egy emlékműre, amit ugyanaz az ember támogat, finanszíroz, aki a Harper kormány pénzbeszerzője, a támogatói lobbistájuk, a tory párt finanszírozóinak szervezője.
Tehát nagyon sok pénzt költ a Fidesz kormány arra, hogy jóban legyen a Harper kormánnyal, és félő, persze, ez a Fidesz kormány számára lehet félő, hogy ez a kormány ki fog repülni a hatalomból, és olyan kormány kerül a helyére, amivel nem nagyon jó a kapcsolata
B.Gy. De attól még a kanadai magyarok, akik jobboldali beállítottságúak, továbbra is az Orbán kormányt fogják támogatni itthon.
G. A. Ez is része a stratégiának, mert el kívánják hitetni a Harper-kormánnyal, hogy a 300ezer Kanadában élő magyar mind úgy fog szavazni, ahogy az Orbán szeretné, és csak az Orbán-kormányra hallgat, de hát ez fantázia dolog. Van, aki ezt persze, beveszi. A lényeg az, hogy nem szabad aprópénzre váltani a dolgokat. A Harper kormány helyzete nagyon törékeny, csak körül kell nézni Kanadában, mi a helyzet. Ontario, a legnagyobb tartomány, liberális kormánya van. Alberta, ami eddig a toryk legnagyobb háttérbázisa volt, az új demokraták kezébe került. Van egy nagyon-nagyon erős ellenszél, gazdaságilag is gyengült Kanada, mivel az energiaárak estek, a költségvetéssel is gond van.
B.Gy. Egyszóval, nem lesz könnyű Harpernek megvédenie a pozícióját.
G.A. Nem lesz könnyű
B.Gy. A cikk végén a szerző, aki egy Torontóban élő kolumnista és író, azt írja, hogy a Harper-évek nem voltak szörnyűek, csak üresek és céltalanok, mintegy enyhítendő azokat, amiket pontról pontra felsorolt, mint a Harper kormány bűneit. Nekem nagyon hasonlít mindez Kunalakis volt amerikai nagykövet a közelmúltban Magyarországon megjelent könyvében említettekhez. A Magyarországra látogató Condolisa Rise megkérdezte tőle, hogy brutális vagy erőszakos a magyar miniszterelnök és kormánya, mire az volt a válasz, hogy nem brutális csak erőszakos, ami mégiscsak egy fokkal jobb, mert azt még elviselik, ha valaki erőszakos, de, ha brutális, akkor azt nem.
Talán Harper nem brutális, nem is erőszakos, bár önmagában az, hogy Kanadát nem viszi előbbre, nincs célja, nem szolgál előnyére. Magyarországon is valami hasonlót látunk, hogy az ország egyre jobban csúszik el, és azok a célok, amiket az európai csatlakozással sokan kitűztek maguknak, lassan a ködbe vesznek. Van ilyen hasonlóság ön szerint?
G.A. Lehet azt mondani, de mindig vissza kell térni arra, hogy két különböző társadalomról van szó. Az a társadalom, ami itt van, nem tűri ezt a fajta erőszakosságot,
B.Gy. Hát még a brutalitást!
G.A. Igen, az erőszakossági hajlam minden politikusban megvan, de egy kiforrott demokráciában, ahol a civil ellenőrzés, a parlamenti pártok felett ellenőrzés, a parlamenti pártok működésének ellenőrzése a választókerületekben erős, nem lehet őket úgy kijátszani, mint Magyarországon. Kanadában a politikának a befolyása a mindennapi életre sokkal kisebb. Itt az emberek nem a politika lázában forronganak, hogy jézusmária, megint hogy kiszúrtak velünk, itt nincs semmi féle jövő a politikai pártok miatt… B.Gy. …nem lehet élni, viszont félni kell, el kell menni…
G.A. Itt nincs. Itt, ha kimegyek az utcára, arról beszélünk, hogy mennyibe kerül a krumpli, vagy hol van jó zene, milyen előadók jönnek a városba. Nem beszélünk a politikáról, mert minimális a hatása az életünkre. A politikusok próbálnak átverni mindet, de nem sikerül nekik, mert ha egyszer rajtakapják, akkor nagyon gyorsan repül. Magyarországon simán meg tudják tenni, minden következmény nélkül.
B.Gy: köszönöm szépen Göllner András egyetemi tanárnak, Kanadából. Viszonthallásra.
G.A. Bármikor, Bolgár úr, szívesen, viszonthallásra.
Ille István
KMH
