Vigyázat, már több fejlettnek mondott országban megtörtént ez a gyalázat! Reméljük, mi bízhatunk a kormányban. A kanadai kormány a minapi nőnapon bejelentette, hogy 2018-ban lecseréli az egyik bankjegyet, és egy nő arcképét teszi rá.
Igaz, hogy az angol királynő már szerepel az egyik papírpénzen, de ez nem elég a megveszekedett feministáknak: még egy nőt akarnak, ráadásul kanadait. A mi sajátos magyar észjárásunknak az sem tetszik, hogy bárki nyújthat be javaslatokat, amikből aztán ún. szakértők készítenek ajánlást a kormánynak. Feminizmus és demokrácia keveredése: nagyon veszélyes kombináció.
És nem túlzás vírusról beszélni, hiszen három évvel ezelőtt az egykor oly dicső Egyesült Királyságban esett meg a szégyen, hogy egy népi kezdeményezés (pfuj!) végül addig kergette a politikusokat, amíg el nem érték, hogy Jane Austin kerüljön a 10 fontosra. Nem sokkal később az USA-ra is átterjedt a kór, ugyanezekkel a tünetekkel: tavaly bejelentették, hogy civil kezdeményezésre, az állampolgárok javaslatait figyelembe véve egy nőt, ismétlem, egy nőt fognak a 10 dollárosra nyomtatni. És akkor most még Kanada is… Hova vezet ez?
Tényleg, mi jöhet még? Két bankjegyen is nők arcképei lesznek? Vagy hármon is? Jó, most azt mondod, az már lehetetlen – de a mai világban, ki tudja?
Mi szerencsére biztonságban vagyunk, hiszen olyan kormányunk van, amelyben egyetlen nő sincs, amely egyedüli uniós tagországként szavazta le a nők jogai melletti kiállást, régóta elszántan küzd a családon belüli erőszak büntethetősége ellen és így tovább, szóval a helyén kezeli a kérdést.
A mi hazánk olyan ország, ahol nő arcképe nem kerülhet papírpénzre, és ezzel mindenki békében tud élni. Nálunk nincsen elégedetlenség, rendbontás meg civil kezdeményezések, mint a hanyatló Nyugaton. Nálunk mindenki elfogadja, hogy az egyik legnagyobb szimbolikus megtiszteltetés, a papírpénz csak a legérdemesebb társadalmi csoportnak jár: a férfi politikusoknak. Igen, sokáig voltak rajtuk művészek, Petőfi, Ady és Bartók, de szerencsére mára ők is kiszorultak.
Képzeljük el, mi lenne, ha kombinálnánk a kettőt, a nőket és a művészeket, és Karády Katalin vagy Szabó Magda képe virítana, mondjuk, a kétezresen? Ugye, milyen rossz érzés lenne? Hát ki akarna olyan országban élni, ahol nők és művészek is részesülhetnek ekkora tisztességben?
Magyarnarancs
Igaz, hogy az angol királynő már szerepel az egyik papírpénzen, de ez nem elég a megveszekedett feministáknak: még egy nőt akarnak, ráadásul kanadait. A mi sajátos magyar észjárásunknak az sem tetszik, hogy bárki nyújthat be javaslatokat, amikből aztán ún. szakértők készítenek ajánlást a kormánynak. Feminizmus és demokrácia keveredése: nagyon veszélyes kombináció.
És nem túlzás vírusról beszélni, hiszen három évvel ezelőtt az egykor oly dicső Egyesült Királyságban esett meg a szégyen, hogy egy népi kezdeményezés (pfuj!) végül addig kergette a politikusokat, amíg el nem érték, hogy Jane Austin kerüljön a 10 fontosra. Nem sokkal később az USA-ra is átterjedt a kór, ugyanezekkel a tünetekkel: tavaly bejelentették, hogy civil kezdeményezésre, az állampolgárok javaslatait figyelembe véve egy nőt, ismétlem, egy nőt fognak a 10 dollárosra nyomtatni. És akkor most még Kanada is… Hova vezet ez?
Tényleg, mi jöhet még? Két bankjegyen is nők arcképei lesznek? Vagy hármon is? Jó, most azt mondod, az már lehetetlen – de a mai világban, ki tudja?
Mi szerencsére biztonságban vagyunk, hiszen olyan kormányunk van, amelyben egyetlen nő sincs, amely egyedüli uniós tagországként szavazta le a nők jogai melletti kiállást, régóta elszántan küzd a családon belüli erőszak büntethetősége ellen és így tovább, szóval a helyén kezeli a kérdést.
A mi hazánk olyan ország, ahol nő arcképe nem kerülhet papírpénzre, és ezzel mindenki békében tud élni. Nálunk nincsen elégedetlenség, rendbontás meg civil kezdeményezések, mint a hanyatló Nyugaton. Nálunk mindenki elfogadja, hogy az egyik legnagyobb szimbolikus megtiszteltetés, a papírpénz csak a legérdemesebb társadalmi csoportnak jár: a férfi politikusoknak. Igen, sokáig voltak rajtuk művészek, Petőfi, Ady és Bartók, de szerencsére mára ők is kiszorultak.
Képzeljük el, mi lenne, ha kombinálnánk a kettőt, a nőket és a művészeket, és Karády Katalin vagy Szabó Magda képe virítana, mondjuk, a kétezresen? Ugye, milyen rossz érzés lenne? Hát ki akarna olyan országban élni, ahol nők és művészek is részesülhetnek ekkora tisztességben?
Magyarnarancs
