A mi íróink, művészeink, akik a CanadaHun tagjai, és akikre büszkék vagyunk

Melitta témája a 'Irodalom' fórumban , 2004 Szeptember 23.

  1. viziborz

    viziborz Kitiltott (BANned)

    Köszönet...

    <o></o>Drága Judit! Köszönöm, hogy vagy és tiszta szivemből gratulálok!
    <o>:p> </o>:p>
    Hétévi távollét után, 1973 tavaszán másodszor jöttem vissza Budapestre. Torontóban mindig ilyenkor fogott el a honvágy.<o>:p></o>:p>
    Vágyódtam a tavaszi szagokra, amiket a lassan fölmelegedő fagyos föld araszt magából, szinte fizikai fájdalmat êreztem, hogy nem kereshetek hóvirágot és ibolyát a kert aljában.<o>:p></o>:p>
    A ház ugyan évek óta csak álmaimban létezik, de annyira valós, hogy látom a mókust ablakomon fejjel lefelé lógva, amint mancsával dobol az üvegen, és érzem, amint ujjaim megtapintják a kerti fákat. Ez a ház és ez a kert je*lentette sokáig a biztonságot számomra.<o>:p></o>:p>
    Tízéves koromig meg voltam róla győződve, hogy az egész városban én vagyok a legnagyobb biztonságban, hi*szen apám a rendőrfőkapitány és minden rendőr énrám vigyáz. Otthonomban, pedig hősök vettek körül, akikre mindenki tisztelettel és szeretettel tekintett. Aztán jött a törés. 56’ november negyedike után apámat lecsukták, és ettől kezdve az életünk gyökeresen megváltozott.<o>:p></o>:p>
    Hétévi távollét után egyszerűen örültem a tavaszi szagoknak, amik annyira hiányoztak Torontóban, örültem rég nem látott apámnak, anyámnak, mamácskának, az egyéves fiam születésnapi tortájának. Sorra jöttek az ismerősök, barátok, vidáman, felszabadultan politizáltunk, vicceket meséltünk a nyílt utcán. Úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van. <o>:p></o>:p>
    És akkor megcsörrent a telefon.<o>:p></o>:p>
    Egri Gyuri torontói barátomnak üzletfe1e keresett, aki a Kanadában immár rendszeressé váló postássztrájkra hi*vatkozva, arra szeretett volna megkérni, hogy elvinnék-e neki egy hivatalos üzleti levelet.<o>:p></o>:p>
    Gondolkodás nélkül vágtam rá az igent. Mi Kanadában mar régen megtanultunk a sztrájkokkal együtt élni, attól meg nem állt meg az élet, sőt a levelek is jöttek-*mentek. Valaki mindig akadt, aki szívesen átszállította azokat Buffalóba, esetleg meg Budapestre is. Ezért le*pett meg annyira szüleim reagálása erre a kérésre. A te*lefonhívás után megfordulva, két szürkévé fakult arccal találtam magam szemben, tágrányílt szájuk egy hatalmas 0 betűt formált, amin keresztül rövid, reszelős, rémült szavak törtek elő. A falig hátráltam, ahová félelmük ereje taszított, és eltelt egy rövid idő, amíg, tudatomig ért a szó:<o>:p></o>:p>
    - Teljesen meg vagy őrülve? Mit gondolsz, hol vagy? Kanadában? Az az ember egy provokátor volt! Vagy őrült! Mert senki másnak nem jutna eszébe itt ilyesmire kérni! Senkinek, érted? - és kétségbeesetten mutogattak a tele*fonra, no meg a falra is...<o>:p></o>:p>
    Meghökkenve figyeltem ezt a döbbenetes némajátékot, amíg ráeszméltem: hétévi kanadai tartózkodásom áldásos módon elfeledtette velem a „poloskák”, azaz lehallgatók létezését otthonunkban. Megszoktam, hogy féltve őrzött titkaimat mindenkinek mindenütt bátran elmondhatom, mert sem a telefonnak, sem a falaknak nincs ott „fülük”. A pánikból eredő szózuhatag meg tartott, vitte magával a lendület:<o>:p></o>:p>
    - Nem tudod, hogy illegális cselekedetnek számit magánszemélynek engedély nélkül levelet kivinni az országból? Kémkedéssel vádolva leszedhetnek a repülőgépről! Elfelejtetted, hogy hiába lettél kanadai állampolgár, de itt még mindig magyarnak számítasz? Évekbe telhet, amíg a kanadai kormány kiszedne a börtönből!<o>:p></o>:p>
    Nem irigyeltem a lehallgatókat ebben a pillanatban. Amikor három ember teljes erejéből egyszerre üvöltözik, amihez hozzájárult kisfiam bömbölése is, aki felriadt a zajra, nem biztos, hogy minden szó értelmesen kivehető. Mert ekkor én is megtaláltam a hangomat, és tele tüdőből üvöltöttem:<o>:p></o>:p>
    - A frász marad ezen az átkozott helyen egy percnél is tovább! Ne is várjátok, hogy én valaha is betegyem ide a lábamat - pánikomban úgy éreztem, hogy képes lennék szárnyakat is növeszteni, és propellert dugva a fenekem*be, kisfiamat magammal ragadva, elmenekülni.<o>:p></o>:p>
    Hirtelen csönd támadt, aztán apám szólalt meg:<o>:p></o>:p>
    - Azért ezt nem gondoltad komolyan. Ezzel minket büntetnél.<o>:p></o>:p>
    Itt volt az ideje, hogy megtudjam, mi is történik az apámmal, aki még hétévi börtön után is képes volt dolgokra könnyedén, tréfásan reagálni. Igaz, hogy szabadulása után egy darabig meg bizonytalanul járt-kelt az utcákon, elsápadt, ha egy kereszteződéshez érkezett, könyö*kénél fogva kellett átsegíteni a zebrán, de később ez elmúlt, és soha nem esett pánikba.<o>:p></o>:p>
    Az elmúlt pár év alatt valaminek történnie kellett, amiről én nem tudok. Elérkezett az ideje, hogy erről beszéljünk. De itt a lehallgatok füle hallatára ez nem volt lehetséges. Sétát kezdeményeztem a Hűvösvölgybe, hogy nyugodtan beszélgethessünk.<o>:p></o>:p>
    Apám 1963 tavaszán, általános amnesztiával szaba*dult, azaz helyezték feltételesen szabadlábra. Ami annyit jelentett, hogy a következő tíz éven át nem gyakorolhatta állampolgári jogait: nem foglalhatott el képességének megfelelő állást a megfelelő fizetéssel együtt; nem kaphatott útlevelet; nem szavazhatott; és bárki feljelentésére visszaesőként szabadságát is elveszíthette volna.<o>:p></o>:p>
    A törvények szerint 10 év leteltével joga volt megkérvényeznie a meglevő hátrányok törlését, ami egyúttal azt is jelentette volna, hogy háromévenként módja lenne meglátogatni minket (egyetlen gyermekét, vejét és unokáját) Kanadában.<o>:p></o>:p>
    Séta közben édesapám elmondta, hogy nem sokkal érkezésem előtt megkezdte a kérelem beadásához szükséges dokumentumok összegyűjtését. Első lépésként szüksége volt egy papírra munkahelyéről, ami elismeri, hogy az elmúlt tíz év alatt ott dolgozott. Ez olyan dokumentum volt, aminek kiadását a törvények szerint egyetlen mun*kahely sem tagadhatta meg egy munkástól. Apám, az elmúlt tíz évben Solymáron munkavédelmi előadóként dol*gozott a Pestmegyei Műanyagipari Vállalatnál. Ez hivatalosan egy vállalati jogász munkaköre lett volna, amire apámnak megvolt a diplomája, de azt, sem erkölcsileg sem anyagilag nem ismerték el neki. Ezt az egyszerű iga*zolást nem kapta meg. A személyzetisnő apám kérdésére gúnyosan annyit válaszolt:<o>:p></o>:p>
    - Kopácsi, én is tökéletesen tisztában vagyok a törvényekkel. De vegye tudomásul, nekem, egy ellenforradalmárnak semmit nem kell kiadnom!<o>:p></o>:p>
    Nem kellett bővebb magyarázat ahhoz, hogy apám megértse: ez a döntés nemcsak a Párt belegyezésével, de annak indíttatására történik. Ami annyit jelentett, hogy nem számíthat egyetlen józan ember segítségére sem ez ügyben Magyarországon. Ki merne szembeszállni a Part ítéletével?<o>:p></o>:p>
    Apám számára felfoghatatlan volt, hogy miért éppen Ő nem kaphat ilyen igazolást, amikor a többi börtönviselt társa már képességeinek megfelelő állásba került, és rendszeresen utazhatott külföldre, tarthatott előadásokat odakint.<o>:p></o>:p>
    Vajon miért pont apámat „tüntették ki” ezzel a megkülönböztetett bánásmóddal; a titkosrendőrség óhajtott-e életfogytiglan büntetni Őt; vagy ami meg rémesebbnek tűnt, az oroszok tartják tartalékban? Mert a politikai realitások szerint apámnak a felkelés során játszott szerepét többfélekeppen is lehetett értelmezni. Mint a párt legfelső vezetésének egykori tagja, és mint a miniszterelnök mártíromságának egyik életben maradt tanúja, olyan személy*nek számított, akinek szolgálataira Moszkva egy adott válságos helyzetben esetleg igényt tarthatott.<o>:p></o>:p>
    - Az, mit jelent pontosan? - vágtam a magyarázatba.<o>:p></o>:p>
    - Azt, - mondta apám kínosan, mint akinek fájdalmat okoz minden szó, - hogy ha ők úgy akarjak, az ország legelső funkcióinak egyikébe is kerülhetek.<o>:p></o>:p>
    A világ bármely demokráciájában ez a mondat büszkén hangzott volna el: bennünk iszonyú félelmet ébresztett. Egyre nehezedő szívvel hallgattam apám magyarázatát.<o>:p></o>:p>
    - Én nem tudok ennél rémesebb sorsot elképzelni magamnak - suttogta apám szinte önmagának.<o>:p></o>:p>
    - Inkább öngyilkos leszek, mint hogy aláírjam barátaim halálos ítéletét, amit efféle pozícióban általában elvárnak az „elvtársak” – tette hozzá határozottan.<o>:p></o>:p>
    A félelem megint erőt vett rajtam, szinte odabénított a sétányhoz. Gyermekkorom megszokott reagálása ez, amikor előttem apámat és rajta keresztül engem bántottak.<o>:p></o>:p>
    Meg nem tudom hogyan, de életemet teszem föl rá, hogy apámat megmentsem. Ki kell Őket mentenem innen. Tulajdonképpen eredetileg is azért jöttem, hogy rábeszéljem Őket a kivándorlásra. Lacit, a kis unokát csa1éteknek hoztam.<o>:p></o>:p>
    De Torontóból eljövet még csak a család egyesítése volt a célom, ügy éreztem, velük együtt lehetek igazan otthon abban az új világban. Most rádöbbentem, hogy életmentésről van szó, hiszen ilyen körülmények között egykönnyen apám is nagyapám sorsára juthat, akit ötödik szívinfarktusa apám szabadulása előtt egy nappal vitt el. <o>:p></o>:p>
    Elutazásom előtt még gyerekkori szokásomhoz híven kutatok a szekrényekben. Kezembe került gyerekkori naplóm, szürke bőrfedelével, a pici lakattal, és fedelén az ezüstbe vésett felirattal:<o>:p></o>:p>
    <o>:p> </o>:p>
    <o>:p> </o>:p>
    Jutka -1956. február 22.<o>:p></o>:p>
    <o>:p> </o>:p>
    Vegyes érzelmekkel vettem a kezembe, egyszerre voltam hálás a sorsnak, hogy előkerült, és mérges, amint belelapoztam az első oldalakra, gyerekes ostobaságnak tartva akkori naivságomat. Mennyi minden történt velünk a napló első bekezdése óta, amikor meg a kiváltságosok közé tartoztunk. Latolgattam egy darabig, hogy mi legyen a sorsa, aztán szentimentalizmus által vezetve, bedugtam a bőröndömbe.<o>:p></o>:p>
    Torontóba menet Zürichben kell átszállnunk, ahol a terrorizmus elleni védekezésként meg Laci pelenkáját is átvizsgáljak. De én meg ezt sem bánom, mert tudom, hogy úton vagyunk hazafelé, ahol Péter vár ránk, akivel majd csak meg fogjuk találni szüleim megmentésének a mód*ját.


    A könyv Kanadában megrendelhető:
    [email protected] com cimen


    A könyv angol, bövitett változata:

    Judith Kopacsi-Gelberger: Heroes Don't Cry


    elérhető:

    http://www.amazon.com/Heroes-Dont-C...=sr_1_1?ie=UTF8&s=books&qid=1263248475&sr=1-1
    <o>:p></o>:p>
    <o>:p> </o>:p>
    *<o>:p></o>:p>
    <o>:p> </o>:p>
    <o>:p> </o>:p>
    <o>:p> </o>:p>
    <o>:p> </o>:p>
    <o>:p> </o>:p>
    <o>:p> </o>:p>
    <o>:p> </o>:p>[/quote]
     
    zsóka2. kedveli ezt.
  2. GJodie

    GJodie Állandó Silver Tag

    Jó írás. Tetszett, bár a tartalma eléggé elszomorító.
    Mi lett a szüleiddel? Sikerült a családegyesítés?
     
  3. Judith

    Judith Állandó Tag

    A Hősök nem sirnak.

    Köszönöm kérdésed, mindenki meggyőződése ellenére a családegyesítés sikerült. Szüleim 1975 Junius 20.án léptek kanada területére. Apám aztán az Ontarioi ármafejlesztönél volt takaritó egészen nyugdijjazásáig, Közben megirta A Munkásolsztály Nevében cimű könyvét, amiben a forradalmat és az utána következő titkos tárgyalást tárja fel. Könyve nyolc nyelven jelent meg, utoljára magyarul, 1989-ben. A könyv kiadását még a 80-as években is le akarták állíttatni Kádár emberei, aki egyszer Horn Gyulának "bevallotta", hogy életében csak EGY dolgot bánt meg, mégpedig azt, hogy Apámat "Kiengedte" nyugatra. és pedig azért, mert apám ott megírhatta a könyvét, aminek csak egy baja van, hogy sajnos minden sora igaz, és az nem mindig jó a politikában.
    1989-ben szüleim visszatértek MO-ra, ahol is rehabilitálták, visszakapta rangját, aztán, mint nyugdíjas al-tábornok működött tovább a kriminológiai intézetben, a bűnmegelőzésben. Nevéhez fűződik a Polgárőrség megszervezése, és a SZEM-ek mozgalom létrehozása.
    2000-ben jöttek vissza Kanadába. 2001 március 2.-án szívtrombózisban halt meg.
     
    Jártó Róza és GJodie kedveli ezt.
  4. Horváth Sándor

    Horváth Sándor Állandó Tag

    Jártó Róza és Katalin/Anyoka kedveli ezt.
  5. rianna

    rianna Állandó Tag

    Sziasztok!

    Az én könyvem még igen messze van a megjelenéstől, ugyanakkor láttam, hogy néhányan feltöltöttek részleteket a műveikből. Követném a hagyományt és én is felraknék egy rövid részletet. Várom kritikákat!

    Oh, sms Madeleine-től: „Este Balmain. Megy a kocsi.” Hurrá.

    Kíváncsi vagyok Decarnin most mit alkotott. A diszkókorszak ihlette téli trendjét szerették a kritikusok, de a tavaszi-nyári kollekció már sok kritikát kapott. Nem is nagyon látni Balmain darabokat az amúgy hochelegáns újságírókon. Érdekes egyébként megfigyelni őket: van, aki különféle tervezőktől építi fel saját stílusát és van, aki egyetlen designer szerelmese. De egyvalami közös bennük, mindig a kollekciók legjavát fölözik le.
    Mellettük elbújhatok az legolcsóbb Zara koppintásokban…

    És mégis. Párizsban nem csap meg kisebbrendűség érzése, amiért nem a nagy divatházak termékeit viselem. Mert Párizs nemcsak a divat fővárosa, hanem a stílusé is. Igaz még a henteshez is rendesen fel kell öltözni, különben ferde pillantások és „Quelle horreur!”-ök kísérik az embert, de az egyszerű parisienne bizony Promodban és Primkie-ben is ugyanolyan elegáns tud lenni, mint Chanelben és Givenchyban.

    Egy külföldi viszont bármenyire is otthon érzi magát a divat területén és hiszi, hogy követi a szabályokat, sosem lehet ugyanolyan, mint a franciák. Ők egyszerűen stílussal születnek. Mi meg tanuljuk… Mérsékelt sikerrel.

    Marad hát a divat. Amihez itt még a kukások is értenek. Így Párizsban halálos bűn nem beszélni folyékonyan divatul.

    Itt van például a konferanszié kisasszony – illetve madame, mert a franciáknál minden húsz éven felüli nő már madame-nak számít –, biztos vagyok benne, hogy a jólszabott, minimalista kosztümje nem a Rue du Faubourg-Saint-Honoré terméke, mégis olyan eleganciával viselni, mintha legalábbis Albert monacói herceg fogadásán venne részt.
     
    GJodie kedveli ezt.
  6. ladysla

    ladysla Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Dr. Móczár Istvántól, az Európa Atlantisza című könyv szerzőjétől idézek pár sort.
    Kellemes, élménygazdag időtöltést kívánok!
    Ladysla

    Dr. Móczár István orvos, orvosíró vagyok 38. éve a Budapest melletti Maglód városkában. Az „Európa Atlantisza” című könyvem a sorrendben a harmadik, 2009-ben jelent meg. 486 oldal, 500 színes kép, a képek döntő részét én készítettem. A könyvemet személyes bejárásaim, célutazásaim teszik hitelessé. Jártam az USA-ban, Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában, Ázsiában és, természetesen, Európa számos országában.
    „Az Atlantisz nevű elsüllyedt sziget több mint 2000 éve papírra vetett története máig sem hagyja nyugodni az érdeklődők fantáziáját. A szerző elmélete szerint Atlantiszt a krétai minószi civilizációban kell keresni. Az „Európa Atlantisza” cím azt hangsúlyozza, hogy az öreg kontinens első palotái az Égei-tenger szigetein épültek a bronzkor hajnalán. Az ismeretlen föld kutatásában a szerző nem azt feszegeti, hogy a minósziak voltak-e az atlantisziak, hanem azt, hogy a krétaiak szellemi, gazdasági, művészeti és társadalmi eredményei jóval meghaladták Platónnak Atlantiszról alkotott nézeteit. A világűrből készített NASA-felvételeken jól látható az elsüllyedt sziget, Théra egykori partvonulata. A könyvben szerencsésen ötvöződik a tudományos munka a szerző saját készítésű fotóival, amelyek szinte vezérfonalként vezetik az Olvasót a könyv olvasásakor. A szerzőnek a helyszínek felkereséséhez és a történet feldolgozásához 25 évre volt szüksége.”
    Elérhetőség:www.moczar.hu[​IMG]
    E-mail:[email protected]
     
    napsugár7127 kedveli ezt.
  7. Adrora

    Adrora Állandó Tag

    véleménykutatás

    Sziasztok!
    Egy fajta véleménykutatást szeretnék tenni, ehhez kérném a segítségeteket.
    A honlapomra, melynek címe: http://fairytales.5mp.eu
    részleteket töltöttem fel a Kovács István kalandjai (The adventures of Steven Smith)című fantasy meseregényemből. Aki szereti ezt a stílust, megkérném szépen látogasson el a honlapomra, olvassa el a részleteket, és mondja el róla a véleményét.
    Segítségeteket előre is nagyon szépen köszönöm.
    Adrora.
     
  8. EL-LA

    EL-LA Állandó Tag

    Mivel nagyon sok spirituális lény van ezen a fórumon, úgy döntöttem, hogy regisztrálok és segítő kezemet nyújtom a megvilágosodás útját járó testvéreimnek.
    Ehhez az első segítség a könyvem, ami a saját utamról szól, az összes festményem, és a tisztánlátást szolgáló írásaim, videókkal kiegészítve ÜZENETEK címmel.
    A honlapomon minden megtalálható:

    www.berboss.hu/lehnerella

    Szerető szívvel Lehner Ella a VILÁGVÉGE VILÁGBÉKE c.könyv írója
     
  9. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Azokat a tagjainkat varjuk ide akik publikaltak mar ,es egy lehetoseget szeretnenk nyujtani nekik ,hogy bemutatkozanak , bemutasak alkotasaikat akar reszleteket a muveikbol.
    Termeszetesen ez egy reklam lehetoseg tagjainknak akik irnak,hogy hol lehet megvenni az alkotasaikat.


    Ami torlesre kerult,
    GYere nez be a weboldalamra.
    Ajanlom ezt vagy azt az irot ill. muvet.
    Az emailcimemre kuld el a velemenyedet.
     
  10. olgalukrecia

    olgalukrecia Állandó Tag

    én és a kötetem, azaz Biró Erika: Csendkirály

    üdv mindenki!

    egészen az elejéről kezdve, 1987-ben születtem másodikként kipottyanva ikerbátyám után - nos, igen, a fiúk nem mindig udvariasak. gyerekkoromat egy piciny viharsarki falucskában töltöttem, s mint az gondolom ezen a portálon nem meglepő, igen kedves elfoglaltságom volt egy-egy könyvvel félnapokra elvonulni a kert (ezerhangú) csendjébe.
    fura módon verseket írni már rég írtam, olvasni viszont sokáig magam önszántából nem olvastam, leghamarabb középiskolai irodalomórákon, akkor se úgy, ahogy a tanárnő szegény pára szerette volna, hanem mindig hangulatom szerint pad alatt a szöveggyűjteményből.
    a írás nálam infantilis állatmondókákkal kezdődött, még gyerekkorban, ezekről aztán szerencsére leszoktam, s később komolyabb témák felé fordult az érdeklődésem. elsősorban saját kis feszültségeim csökkentésére, gondolatrendezésre szolgált maga a folyamat. alapvetően nem szántam közönségnek a verseim, egy-két baráton kívül nem is mutattam senkinek, egészen a 2009-es Kortárs Hangon irodalmi és illusztrációs pályázatig, melynek eredményeként létrejött válogatott hallgatói kötetben (Kortárs Hangon '09) megjelent Hullócsillag című versem.
    Szorítás című írásom, mellyel a Tanítványi Láncolat Irodalmi Klub "Elmúlás" verspályázatát megnyertem, egy 2008-ban íródott vers, s nagypapám emlékét őrzi. a pályázat nyereményeként jelenhetett meg februárban Csendkirály című kötetem, mely leginkább 19-20 éves fejjel írt verseket tartalmaz.
    a kötet verseiből ízelítőnek felraktam profilomra néhányat, pályázatnyertes versem pedig alább olvasható.




    Szorítás

    Szekrényedből
    sötét, kopott kabát;
    beszippantom múlt életed szagát.
    régi zakó,
    vállad ívét hordja
    édesanyám
    sírva átkarolja.
    Fehér függöny,
    napsugárszín falak
    ágy végében
    apró, görnyedt alak.
    Felriadok,
    nincsen ágy, se függöny,
    csak valami
    szorítás mellünkön:
    mire jó ez?
    Hova lesz így minden?
    Hova járunk
    emlékezni innen?



    Kötetemből rendelni lehet.

    köszönöm a lehetőséget, hogy bemutatkozhattam.
    Biró Erika
     
    Lalage kedveli ezt.
  11. AniMari

    AniMari Állandó Tag

    Judit

    Elolvastam az èlettörtènetet, döbbenetes ès elgondolkodtató. Mèg nem olvastam a könyvet, de feltètlenül elfogom. Ilyen szemèlyes sorsokon keresztül mèg jobban megismerhetjük az ország tôrtènelmèt.
     
    Jártó Róza és Judith kedveli ezt.
  12. Judith

    Judith Állandó Tag

    A visszajelzéseket megköszönöm, nagyon fontosak számomra. Havonta több telefont és e-mailt is kapok olvasóktól, akiket megfogott a történet, és, mint mondta, sokat tanult belöle.

    Köszönöm mindenkinek, akik megkerestek és soraikkal, szavaikkal bátoritottak.
     
  13. Nelune

    Nelune Állandó Tag

    Üdvözletem minden kedves olvasónak és irodalom rajongónak.
    Szeretnék élni a lehetőséggel, hogy - másokhoz hasonlóan - bemutassak egy részletet a röviddel ezelőtt befejezett regényemből.
    Egy hirtelen jött szerelem története, de az érzelmek kibontakozásának akadálya van. Mégpedig olyan akadály, amely akár a fiú életébe és/vagy a lány szeme világába kerülhet. Vállalják-e a fiatalok a szerelmet és ezzel együtt a kockázatot? Le tudják-e küzdeni az akadályt? A lenti rövid részletnél valamivel hosszabb fejezet olvasható a katechrysso.blogspot.com oldalon (Fekete szikla)
    Az érdeklődést és a figyelmet előre is köszönöm. A könyv megrendelhető a kimoderálva* címen.
    Nelune

    A kávé erős volt, forró és jólesett. „Nem lesz alvás éjszaka” gondolta, amint belebámult a csészébe, aminek az alján sötéten fénylett a selymes zacc. „ Sebaj, legfeljebb hallgatom a tengert.”

    Imádta a tenger hangját, amikor a hullámok kiszaladnak a fövenyre, elnyúlnak a homokon, és az aludni vágyókkal mit sem törődve, hangosan locsogva, fecsegve húzódnak vissza, hogy azután máris újult erővel intézzenek rohamot a part homokja ellen, apró kavicsokat, kagylókat görgetve magukkal, tíz és százezer éven keresztül, egyhangú monotonsággal, mindig ugyanúgy. Mégis, minden hullám más és más. Más kavicsok, más kagylók, más illat és hang, megunhatatlan, örök körforgás, a végtelen anyatermészet egyik csodája.
    Beszívta a tenger sós illatát, és egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy milyen boldog tudna lenni itt.
    Gondolataival körbebástyázta magát, a tenger hangján, az éjszaka fényein kívül rövid ideig semmi nem jutott el a tudatáig. Azt sem vette észre, hogy a pincér ismét megáll mellette, hátha van valami kívánsága, de látván, hogy mélyen elmerül a gondolataiban, puha léptekkel távozik.
    A hullámok zaján át, távolról zeneszó hallatszott, ami végül mégis eljutott a tudatáig, áttörte a gondolatok falát. A hangok közeledtek, s egyre hangosabbak lettek, a zenén már áthatolt egy-egy borízű hang, ahogy hamisan óbégat, kurjongat, a dallamok közé olykor élesen belehasított egy-egy olcsó vásári papírtrombita hangja. A férfi fülét sértette a váratlan hangzavar, kibillent a zsibbadt merengésből, fejét a lárma irányába fordította.
    Násznép közeledett, elől a menyasszony talpig fehérben, újdonsült férje oldalán, mögöttük, mint óriási kígyó, hosszan tekergett, kanyargott a vendégek sora. Közvetlenül az ifjú pár mögött a négytagú zenekar haladt, a menet szélein egyik-másik férfi kezében fáklya lobogott. Többen tánclépésben szökdécseltek, keringtek körbe-körbe, olykor elkapva egy vendéget, megforgatva, majd elengedve, újabb áldozatot keresve, akit meg lehet pörgetni, el lehet szédíteni.
    A mellette levő tavernában foglaltak helyet. A férfit egy nagy sáskacsapatra emlékeztette, ahogy rajban közeledtek, majd lecsaptak, elfoglalták a helyeket, a kezek máris az asztalon elhelyezett üvegek után nyúlkáltak, megteltek és összecsendültek a poharak. Az ifjú pár egy hosszú asztalhoz telepedett le a közvetlen családtagokkal, a többiek szétszórtan, különálló asztaloknál helyezkedtek el. A zenekar tagjai a víz mellett táboroztak le, odahúztak egy asztalt a közelükbe, s rövid szünet után újból felharsant a zene, közvetlen közelből.
    Némelyek nem ültek le, hanem folytatták a táncot az asztalok és a kövezett sétány közötti néhány méter széles, csupasz, homokos területen. A fáklyákat leszúrták a homokba, közel a vízhez, a zenekar háta mögé, ami által a zenészeket sápadt, imbolygó fénykör vette körül. A kísérteties fényben az arcvonásaik eltorzultak, sátáni külsőt öltöttek. A násznép ezt vélhetően nem így érzékelte, hangosan mondták az áldomást, és sűrűn ürítették a poharakat egymás, de főként az ifjú pár egészségére.
    A sétány túloldalán három és négyemeletes házak hosszú sora húzódott, alsó részükben éttermek, éjszakai bárok, boltok, fölöttük szálloda vagy magánlakások. A sétány mentén dézsákban leander bokrok virágoztak, itt-ott egy-egy datolyapálma ágait lengette, kicsit távolabbról, pedig jázmin illatát hozta a szél. A násznép érkezése után pincérek hada lendült mozgásba, elindultak egy négyemeletes szálloda alatti étteremből, keresztül a sétányon, zsonglőrök ügyességével egyensúlyoztak a megrakott tálcákkal, tányérok tucatjait hozva egyszerre, és sietve tették le az éhes vendégek elé.
    A férfit idegesítette a lárma. A sors furcsa fintorának érezte, hogy éppen egy lakodalomba csöppent, talán egy ugyanolyanba, mint amilyet most a bátyja tart az ő egykori menyasszonyával. Az asztalra hajított néhány pénzérmét, a kávé árát, felállt, és elindult, hogy távozzon.
    Elhaladt a táncolók mellett, amikor hirtelen egy cigányasszony penderült elé.
    -Ne szaladjon el ifiember! Mutassa a tenyerít! Megjósolom a jövőjít! – és máris a keze után kapott. A férfi elrántotta a kezét.
    -Nincs szükségem jóslatokra!
    -Ugyan má! Hát mér ilyen haragos, ifiember? Bántottam tán? Ne nézzen ilyen vadul a szegíny asszonyra! Szép az élet, hallja? Bánata van? Elmúlik az is, mint minden. No! Mutassa má a tenyerít! Ma ünnepelünk, pízt se kérek érte. Osztozzon a mások örömíben és magára is öröm száll!
    Elkapta a férfi kezét, és egy kicsiny zseblámpával, amit valahonnan a zsebéből kotort elő, megvilágította a tenyerét. Figyelmesen tanulmányozta, hosszasan nézve annak rajzolatát. A férfi már mozdult hogy visszahúzza a kezét, de ekkor a nő válla fölött átpillantva, a tekintete összeakadt egy lányéval.
    A lány egy szélső asztalnál ült, háttal a vendégsereg nagy részének. Bordó, bársonyos fényű, szelíden dekoltált ruhát viselt, a vállán kicsi fekete tüll rózsa, nyakában vékony aranylánc. Dús, gesztenyebarna hajának rakoncátlan tincsei kunkorodva keretezték finom vonásait. Szemében szomorúság bujkált, nem tudott azonosulni a félrészeg társaság ünnepi hangulatával. A férfit megragadta valami megfoghatatlan, kimondhatatlan érzés. Nem húzta vissza a kezét, ezzel is időt nyert, hogy a lányt figyelhesse. Nem tudta levenni a szemét róla, valami erős vonzalmat érzett, valami rabul ejtette a tekintetét, nem engedte
    -Petros. Így híjják? – kérdezte a cigányasszony. A férfi meghökkent.
    -Igen.
    -Hajjaj Petros. Elhagyta a menyasszonya és majdnem felesígül ment a maga bátyjához.
    -Majdnem? Ma volt az esküvőjük, Talán éppen ilyen lakodalmuk van, mint ez.
    A nő ingatta a fejét.
    -Nincs esküvő.
    -Mi, az hogy nincs? – a férfi tekintete most a lányról ismét a cigányasszonyra vándorolt. – Mi történt?
    -Azt nem tudom. – felelte az, megvonva a vállát, és tovább vizslatta a tenyér rajzolatát. Azután a másik keze után nyúlt és azt kezdte el vizsgálni.
    -Honnan tudja mindezt? Talán ismer valahonnan? – kérdezte ismét a férfi, de az asszony nem válaszolt.
    -Szerelmet látok Petros. –mondta valamivel később.- Nagy szerelemet…Mégpedig hamar, talán éppen ma…- hirtelen elhallgatott. Arca eltorzult a dühtől, ellökte magától a férfit.
    -Mi a baj? Mit lát?
    -Tűnjön el! Pusztuljon a szemem elől!- kiáltotta a nő, majd sarkon fordult és sietve elindult a sétányon. Nem ment vissza a násznép közé, befordult egy ház mögött és eltűnt a keresztutcában.
    Petros döbbenten állt egy darabig, majd a meglepetésből feleszmélve visszafordult az asztal felé, ahol előbb a lányt látta, de az már nem volt ott. Egy pillanatig tanácstalanul topogott, nem tudta eldönteni mitévő legyen, végül a cigányasszony után eredt. A lányt valószínűleg megtalálja itt a lakodalmi tömegben később is. Futólépésben haladt a sarkon álló épület felé, ahol a cigányasszonyt befordulni látta. De hiába meresztgette a szemét, a nő eltűnt az utca forgatagában. Petros elindult az utcán vaktában, bekukkantott ide-oda, pizzériába, bárba, cukrászdába, a nő sehol. Visszafordult, hogy legalább a lányt megkeresse. Csalódnia kellett, a lányt most sem találta az asztalnál, csupán egy nagydarab, kövér férfi ült ott. Odalépett hozzá.
    -Jó estét uram. Bocsásson meg, hogy zavarom! – mondta hangosan, megpróbálván túlharsogni a zenekar és a lármás vendégek okozta hangzavart. A kövér felnézett a tányérból, kézfejével megtörölte zsíros állát:
    -stét… -morogta nem túl barátságosan.
    -Az előbb ült itt egy lány. Bordó ruhában. Őt keresem. Nem tudja, hol van?
    A kövér végigmérte, tetőtől-talpig.
    -Louisa. Mit akar tőle?
    -Szeretném felkérni táncolni.
    -Nem tud táncolni.
    -Akkor csak beszélgetni vele. Azt csak tud?
    -Tud, de nem akar.
    -Miből gondolja? Szeretném megismerni.
    -Jobban teszi, ha nem ismeri meg!
    Petros nem ezt a választ várta. Megzavarodott, nem tudta mit mondjon. Már a száján volt a válasz, hogy azt talán hadd döntse el ő, de tudta, hogy ha ezt feleli, akkor mégannyi segítségre sem számíthat.
    -Aha- ennél okosabb nem telt tőle. Szó nélkül odébbállt, arra már végképp nem volt ereje, hogy még meg is köszönje a kövérnek, hogy ilyen elutasító és ellenséges volt. Szeme végigfutott az asztaloknál ülőkön, hátha meglátja a bordó ruhát, de hiába. Most senki nem táncolt, a vacsorával voltak elfoglalva. Petros visszament a tavernába, ahol a kávét itta, onnan szemmel tudta tartani a társaságot. Ezúttal egy sört kért a nesztelenül közlekedő pincértől, aki persze lehet, hogy nem is közlekedett nesztelenül, csupán a homok elnyelte a léptei zaját.
    De hiába itta egyik sört a másik után, hiába várt, a lány többé nem került elő. A hólyagját már feszítette a sok folyadék, az alkohol valamelyest a fejébe szállt, kénytelen volt felállni, át a sétányon, be az épületbe, hogy megkeresse az illemhelyet. Amint benyitott az ajtón, a vőlegényt találta ott.
    -Jó estét!- szólította meg
    -Jó estét – válaszolta a fiatal férfi, miközben a nadrágja sliccét gombolta.
    -Gratulálok, láttam milyen jól választott, csinos az ara – füllentette Petros, holott idáig a menyasszonyra szinte rá sem nézett, bizony azt sem tudta volna megmondani, hogy fekete, vörös vagy barna, azt pedig végképp nem, hogy csinos-e.
    -Köszönöm. Tényleg csinos.
    -Volt ott egy másik csinos lány is. Barna, göndör hajú, bordó ruhában. Ismeri?
    -Louisa. Ismerem. Szép lány. Nagyon szép.
    -Meg tudná mondani, hol találom? Szeretném megismerni.
    A férfi most Petros elé lépett. Körülbelül egyforma magasak voltak. Egyenesen a szemébe nézett, ahogy mondta:
    -Barátom, felejtse el Louisát! Ez csak jó tanács. Ne akarja megismerni!
    Oldalra lépett, hogy kikerülje, de ezúttal Petros nem érte be ennyivel. Utánakapott, megragadta a mellén a zakót.
    -Maga ma már a második, aki ezt mondja nekem. Miért olyan megközelíthetetlen az a Louisa? Miért nem ismerhetem meg? Van velem valami baj? Nem tetszik a szagom?
    A férfi elnevette magát.
    -Nincs a szagával semmi baj. A kinézetével sincs. Higgye el, aki ezt mondta, meg én is, csak magának akarunk jót. Louisa egyébként a húgom. Az édestestvérem. Gyönyörű lány, okos, de mégis azt tanácsolom, keressen mást.
    -Férjnél van tán?
    -Nem, nincs.
    Petros elengedte végre a vőlegény zakóját. Tekintete könyörgő volt, ahogy a férfi szemébe nézett. Az állta a tekintetét egy darabig, majd némi töprengés után így szólt:
    -Louisa hazament. St. Vincent sétány 3. A második emelet a miénk.
    Megigazította a zakót, amit Petros némileg átrendezett, majd szó nélkül kiment a helyiségből.
    *A szabályzat szerint tilos az e-mail nyílt megadása.
    Küldd privátban annak akit érdekel. - kormányos
     
    lnpeters kedveli ezt.
  14. Myprospero

    Myprospero Állandó Tag

    könyv készül

    Én még új vagyok itt, nem tudom, jó helyen írom e mindezt. Jelenleg fantasy-sci-fi témájú munkán dolgozom, nemsokára kész is lesz. Ha valakit érdekel, pár kisebb részletet szívesen megosztanék veletek, kíváncsi lennék mindenki véleményére. Alapvetően egyébként műfajtalankodásról van szó, hiszen a fantasy-sci-fi ötvözés mellett erősen szépirodalmi alappal rendelkező munka. Köszönettel: Róbert
     
    piccolino kedveli ezt.
  15. csatalo

    csatalo Új tag

    könyvajánló

    [​IMG]
    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Szeretném a figyelmetekbe ajánlani új könyvemet, a Könyvhét előtti napokban jelent meg. Tóth Gábor Ákos: Nézz szembe a koroddal! (Sanoma Media Kiadó, 2011) Várom a kérdéseiteket.


    Sok mindent elmondtak és leírtak már az öregségről – például hogy ez egy állapot, amit mindenki másképp él meg –, de ritkábban merül fel az a kérdés, hogy fel lehet-e készülni rá? E téren is számos maszatolást, álszemérmességet, elhallgatást tapasztalhatunk, hiszen az öregség – minthogy a halál előszobája – kellemetlen, amolyan tabu téma. Miközben rendre fényezik az idősek lehetőségeit – főként az öregkori szexre vagy egyéb „sportteljesítményekre” fókuszálva –, mindannyian tudjuk, hogy ez afféle második gyerekkor, ahol szintén minden egy kicsit kakás, kicsit büdi, kicsit földhözragadt és emésztésközpontú (leginkább a habzsolásról és annak kísérő tüneteit elimináló szerekről szól).
    Félreértés ne essék, a tudatos, felelős időskori léthez nem holmi állandó páni félelem vezet el, sem önsanyargatás, sem pedig lemondás az élet jó dolgairól. Nem. Odafigyelés, valódi kommunikáció, apró trükkök, praktikák; ezeken áll vagy bukik a dolog.
    Ha elmúltál negyven, és úgy érzed, kezedben tartod az életedet, kezdj el kételkedni ebben, mert valószínűleg a nagy önmegvalósításban elkövettél jó néhány hibát. Itt az alkalom, hogy korrigálj, mert később nem lesz rá lehetőséged: az öregség alattomosan magába süppeszt, mielőtt felocsúdnál.

    +​

    A szerző – előző sikerkönyve, az Elengedlek végre – Nézzünk szembe a halállal! 2010-ben jelent meg szintén a Sanománál – ezúttal is olyan kérdéseket feszeget, amelyeket ösztönösen vagy tudatosan, de távol tartunk magunktól, nem óhajtunk velük szembesülni. Az előttünk, illetve tevékeny részvételünkkel zajló generációs egymás mellett elbeszélés főbb témáit Tóth Gábor Ákos szellemesen, közérthetően és személyes hitellel boncolgatja - mindannyiunk okulására. (Könyvei kapcsán már jó ideje folyamatosan tart egyéni és csoportos foglalkozásokat (öregedés, elválás, veszteség feldolgozás) a Spiritmed Stúdióban (www.spiritmed.hu), egészségnapokon, egyéb rendezvényeken, illetve szakértője a Házipatika.com-nak és az 50plusz.hu-nak.)

    +​

    Karinthy Márton előszava:

    Jóval többről szól ez a könyv, mint amire a címe alapján számítottam. Persze fontos az 50+-osok, az öregséggel küszködők problémáiról beszélni, de ezúttal nem izoláltan esik szó minderről, hanem tágabb összefüggéseiben láttatja velünk a szerző ezt az egyesek szerint hanyatló, mások szerint szép kort. Lényegében a generációk közti kommunikációhiányt teszi felelőssé ezért az ellentmondásos helyzetért, és ezt akár a saját családomból vett példákkal is alátámaszthatom.

    Nem állítanám például, hogy nekem jó apám volt Karinthy Cini. Játszótársam, haverom annál inkább. Meg is sínylettem. Kamaszodván nem volt kihez fordulnom az élet nagy problémáival. Szexualitás? Barátság? Nem lehetett ilyesmiről beszélni vele. – Nem kell annyit nyafogni, nem mindenki Karinthy Marci!– hárított el. Halála után elolvastam a naplóját. Kiderült, macsósága mögé rejtve ugyanazokkal a gátlásokkal küszködött, mint én. Bonyolult viszony. Különösen, ha az apa sikerekben fürdő, nem hétköznapi ember. És az ő kapcsolata ugyanilyen volt Karinthy Frigyessel. Nagyapám alig múlt ötven, amikor meghalt. Apám ugyanebben a korban úgy viselkedett akár egy óriáscsecsemő. Örült, hogy nem zavarom, ugyanakkor belső életembe nem volt bejárása.

    És én sem igazán funkcionáltam apaként. Mostigyekszünk pótolni a mulasztottakat felnőtt lányommal. Magam részéről úgy érzem, talán a humor legfontosabb, amit átadhatok neki. Pontosabban egyfajta képesség arra, hogy kellő humorral szemléljük a világot, és hogy a színe mellett a fonákját is észrevegyük.

    Lényegében ezt a receptet követi a szerző is, aki olykor szelíd derűvel, olykor keserű iróniával szembesít önmagunkkal. Az öregség ugyanis nem mentség korábbi tévelygéseinkre. Ha azt szeretnénk, hogy ne rajtunk, hanem velünk nevessenek az utódaink, akkor beszéljünk velük őszintén a viselt dolgainkról. Addig, amíg nem késő. Tessék elkezdeni.

    Karinthy Márton

    +
    A szakember szemével...

    Az öregedés és a halál lélektana olyan téma, amelyhez kevesen mernek nyúlni. Társadalmunkban tabu a halál és az öregedés tényeivel foglalkozni, a szerző ezt a tabut töri meg azzal, hogy számba veszi: az élet utolsó nagy korszakaszában mi megy bennünk végbe, és milyen titkos gondolatokkal küzd az egyén. Olyan, mintha kihangosítaná az idősek gondolatait, hozzásegítve az embereket, hogy felvállalják önmagukat önmaguk előtt – ezzel egyébként minden olvasó, kortól függetlenül, szembesülni fog. Noha az idősek zöme festi a haját és azt bizonygatja, hogy még fiatal, én az ősz hajú bölcs öregeket hiányolom. Nekem nem tini-idősekre van szükségem, hanem bölcs-öregekre. Mindig szerettem volna, ha a nagyanyám olyan lenne, mint egy bölcs indián asszony, a nagyapám pedig mint egy bölcs indián. Sajnos ők már nem élnek és ezt nem mondhatom el nekik, és különben is, egy más kultúrában éltünk. De a bölcs indián öregasszony vagy öregember nem attól olyan, mert Észak-Amerikában született indiánföldön, hanem attól, hogy önmaga tudott lenni. És azért tudott az lenni, mert a többiek megengedték neki, sőt elvárták tőle ezt. A mi kultúránk álarc viselésére nevel, ám ebből bármikor ki lehet lépni. Én hiszek benne, hogy minden idős emberben megvan a bölcs indiánság.
    Egyszer Budapesten a buszon egy hetven év körüli idős nő utazott mellettem. Feltűnt, hogy milyen szép. Hosszú, lófarokba kötött ősz haja volt. Nem tudtam nem odanézni újra és újra. El is gondolkoztam, hogy lehet, hogy egy nő vonzó és szép hetven évesen? Rájöttem, hogy a szépsége a sugárzásából eredt. Egy belső, kortalan sugárzásból, amely önmaga és a kora elfogadásából fakadt. A hajának meghagyta a természetes színét, és meghagyta hosszan is, hiszen nő volt. Se nem tagadta meg magát, se nem módosította. Úgy tűnt, nem küzd a korával, jól érzi magát benne. Egyszerűen úgy volt, ahogy volt, és nem próbált más lenni. Ebből eredt a derűje, amely sugárzásként szépséget varázsolt a korára.
    A tibeti buddhista lámák már fiatalkorban elképzeltetik a tanulóval a majdani halálukat, és azt, hogy mindenük, ami most drága, el fog veszni. Vajon pesszimizmusra nevelik ezzel magukat? Szó sincs róla. Nézzük meg a dalai láma arcát példaként, aki ebben a hagyományban nevelkedett születése óta: a derű sugárzik őróla is. Miért? A titok abban áll, hogy a depresszió nem a mulandósággal valós szembenézésből fakad, hanem pont fordítva: annak a tagadásából és a vele való küzdelemből. Aki szembe mer nézni mulandóságával, és a lét őszinte részévé teszi azt magában, annak nem kell küzdenie vele többé, és ráér derűsnek lenni.
    A szerző ebben a könyvben az önmagunkkal szembeni őszinteségre hív meg minket. Mindannyian vagy ott vagyunk, vagy ott leszünk néhány év, vagy évtized múlva: az idősödés, öregség állapotában és végül a halál kapujában. Akik ezen sorokat olvassuk, száz év múlva mind halottak leszünk, eljön életünk legnagyobb transzélménye: a meghalás. Jómagam tanulmányozva a pszichológia mellett a jóga, a buddhizmus és a sámánizmus lélektanát is, hiszek a lélek továbbélésében, és a halált egy gigantikus transzélménynek tartom, átlépésnek egy más világba, hogy majdan visszatérjünk egy másik földi életbe, személyiségbe és sorsba. A legmélyebb beidegződéseket és feloldatlan dolgokat továbbvisszük, s majdan egy másik világ varázsolódik körénk. Akár hiszünk ebben, akár nem, vegyük a bátorságot és kezdjünk el foglalkozni az öregség és halál kérdésével, mert ez kikerülhetetlen. Mi pszichológusok tudjuk, hogy az univerzális gyógyszer a lelki problémákra az önámítás leleplezése: a hitelesség és igazmondás önmagunk előtt. Az öregséggel és halállal való foglalkozás ennek az igazmondásnak a része.

    Gánti Bence
    klinikai szakpszichológus, az Integrál Akadémia elnöke
    +
    Tartalom

    HIÁNY

    - Önsajnálat, hogy nem bírjuk már az iramot
    - Hiányérzet, hogy valami kimaradt az életünkből
    - Önvád, hogy nem tettünk meg mindent a szeretteinkért
    - Rituálék, szertartások, ünnepek
    - Minek is hívjam: szex, szerelem, szeretet?
    - Mert nekem ez még jár az élettől
    - Gyűjtögető életmód
    - Átkozott hiszékenység
    - Mindenki csak rohan – beleértve magamat is
    - Néha jó volna csak beszélgetni
    - Emlékek átadása
    - Ha meghalok, úgyis kidobjátok a dolgaimat
    - Szeretném, ha szeretnének

    CSALÓDÁS

    - Minket még nem lehet leírni!
    - A gyanakvás sárga démona, avagy mindenki hülyének néz?
    - Én kizárom a világot
    - Rám nem figyel senki
    - A család mártírja
    - Én már nem igazodok senkihez
    - Kötelező érvényű jó tanácsok
    - Teli dühvel és sértettséggel
    - Gyilkos irigység
    - Hagyjuk az öreges dolgokat

    KÉTSÉGBEESÉS

    - Félelem a magánytól
    - Félelem a betegségtől és a haláltól
    - Jobb csatában elhullani
    - Fel kell hívnom a figyelmet minden visszásságra
    - Jótékonyság – egy hely, ahol fontos lehetek
    - Kutya, macska igen, családtagok nem
    - A korom feljogosít arra, hogy… (de azért kerüljük el, hogy büntit kapjunk)
    - Az a problémám, hogy nincs problémám

    MEGNYUGVÁS

    - A tartalmas egyedüllét nem magány
    - Gondolatok az idősek otthonáról
    - A dolgok elrendezése

    +

    Tóth Gábor Ákos író, újságíró, terapeuta 1955-ben született Budapesten. Eddig megjelent főbb művei: Szökevények, Beszélgetéseim a Színésznővel, Nyúltrapp, Mókolók, Revans, Tahónia, Majdnem horror, Szép új másvilág, Isten veled, Havanna!, Hősök gatyában, Elengedlek végre – Nézzünk szembe a halállal!

    Média:
    http://www.google.hu/url?sa=t&source=web&cd=9&ved=0CFUQFjAI&url=http%3A%2F%2Fwww.50plusz.hu%2Fservices%2Fnews%3Fnid%3D35400&rct=j&q=N%C3%A9zz%20szembe%20a%20koroddal!&ei=ZebETebMM4TusgbxhJSKDw&usg=AFQjCNF2Fkl8ibMR7vrQr3jEyo8S1Y-vgA&sig2=8gvI62KNb5-f4gQXa246Ow&cad=rja

    http://www.elitemagazin.hu/index.php?menu=1735&almenu=1752&tipus=cikkek&menuszint=1

    http://atv.hu/videotar/20110510_nezz_szembe_a_koroddal

    http://www.polc.hu/konyv/nezz_szembe_a_koroddal/712753/

    http://www.katolikusradio.hu/?m_id=4&m_op=view&id=112
     
    piccolino kedveli ezt.
  16. Mioma

    Mioma Állandó Tag

    Üdvözletem!

    Habár 2009 decemberében jelent meg könyvem, most "teszem közé", mivel csak mostanában lettem a fórum tagja.
    Nibela művésznéven jelentettem meg a Novum Kiadó gondozásában Lamast öröksége című fantasy, sci-fi jegyeket is magán viselő majd' 400 oldalas regényemet.

    [​IMG]

    (Megkíséreltem lejjebb venni a kép méretét, valamit nem jól csináltam, mert nem sikerül... :( )

    Próbálkoztam más kiadóknál, de első könyvesként, hátszél és ismertség nélkül nem vár arany világ arra, aki nyomtatott formában szeretné viszont látni művét. Lehetőségek vannak, de talpalni kell érte, és aki azt hiszi, magyar földön fizetnek az embernek, csak hogy kiadják a könyvét, azzal közlöm: nem így van. Vagy csak nekem nem ajánlották fel :D

    Története röviden (ez inkább csak pár soros ajánló):

    "Van, ahol a Tudás nem hatalom, hanem az Élet maga. Verenro, az otthonából elmenekülni kényszerülő lány egy másik világ törvényei között ezt saját bőrén tapasztalja meg, ott, ahol Jelek nélkül semmi sem létezhet."

    Bővebb információkért - olyanért, mint például részletesebb tartalom, hogy fogadták szüleim a törekvésemet, vagy hogy fogadtam az első példányt, illetve mik a további terveim - látogass el blogomra (adatlapon címe szerepel), vagy ha olvasópróbát szeretnél tenni, keresd fel kiadóm honlapját.
    Hol kapható? Kérdezz engem :)
     
    napsugár7127 és piccolino kedveli ezt.
  17. hannula

    hannula Állandó Tag

    Nekem küldhetsz belőle, szívesen mondok véleményt. Ha úgy szeretnéd, nagyon őszintét.
    Üdv: hanna
     
  18. quiet man

    quiet man Új tag

    Könyv

    Köszöntök mindenkit!

    Szeretném néhány szóval bemutatni a nemrég megjelent könyvemet.
    A könyv megrendelhető: Webbolt közvetlen link:
    http://shop.adlibrum.hu/index.php?p...facturer_id=0&option=com_virtuemart&Itemid=26
    Mondanék néhány szót a könyvről:
    Egy 60 oldalas kisregényről van szó, egyszerű, és könnyen érthető szövegszerkesztése van.
    A könyvben szereplő történet első harmada a bevezető rész, itt hétköznapi, és egyszerű eseményeket fogalmaztam meg.
    A történet második harmada a kibontakozás. Ebben a részben felpörögnek az események, és izgalmas akciók, és feszült pillanatok sora várja az olvasót.
    Így tudnám röviden megfogalmazni a könyv tartalmát:
    Template City városában az emberek zavartalanul élik mindennapjaikat. A városban azonban egyre nagyobb problémát okoz a kommunális, és egyéb hulladékok kezelése.
    William Mckbray környezetvédelmi megbízottnak egy nap zseniális (vagy őrült?) ötlete támad a felhalmozódott hatalmas mennyiségű szemét eltüntetésére.
    Néhány befolyásos ember támogatásával az Evil vállalat épülete alatt egy titkos laboratóriumot alakítanak ki, ahol létrehozzák azt a mutáns élőlényt, amely képes megemészteni a hulladékokat.
    Ezután azonban nem várt események sorozata következik be, és a városban elszabadul a pokol...

    Érdemes elolvasni!
     
    piccolino kedveli ezt.
  19. Katuska65

    Katuska65 Új tag

    Segítség

    Egyperces pályázatra szeretnék írásokat feltölteni, miként tegyem?:confused:
     
  20. lnpeters

    lnpeters Tag

    Tétova nyár

    <small>
    </small> Tétova nyár van idén, tovaszökken a hajnali szellő;
    Spórol az ég ura is, ritka a kánikula.
    Záporesők szemeregnek a tompán szürke egekből;
    Ázott reggeleken fázik a hajnali szél.
    Mintha a Földanya félne a rossz szeleburdi nyaraktól,
    És a pogány meleget megzabolázza idén.
    —–
    Ám a csepergő enyhe napokban jól lehet írni;
    Jó puha hűvös idő termi a szép sorokat.
    Míg felszárad a nyári melegben a tegnapi tócsa,
    Izzik a billentyű, készül az új fejezet.
    ——-
    Tétova nyár van idén, fuvolázik az alkonyi árnyék;
    Megfontolt-öregen ballag a Nap nyugaton.
    Álmatagon heverészik az égen a jókora felhő;
    Hajnali léptek alatt cuppog az éjjeli sár.
    ———
    Néma jövendőnket elrejti a nyári varázslat;
    Kánikulát titkol, vagy viharok viharát.
    Nyegle világvégéket hirdet a sok puha elme;
    Kommersz végnapokat sír a celebriadó.
    Elpusztulhat a vékony máza a földi világnak;
    Ám nem a jóslatokon múlik a vég sohasem.
    Nem maja isteneket tart pajzsul az ostoba végzet;
    Kapzsi világunktól kap fegyvert, eleget.
    ———
    Tétova nyár van idén, most hűvös az éjszaka csendje;
    Éjjeli álmunkat nem tikkasztja meleg.
    Hozhat az elspórolt emberség ostoba véget;
    Hűvös az éjszaka, de izzik a hű szerelem.
     
    piccolino kedveli ezt.

Megosztás