Karácsony ünnepe
<table class="noborder" align="left" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td>
</td> </tr> </tbody></table>Manapság a karácsonyi forgatagban és az egymást túllicitálni akaró vásárlási lázban sajnos, csak kevesek tudják, illetve keveseknek jut eszükbe, hogy mit is ünneplünk ilyenkor. Pedig a karácsony a pogány és a keresztény világ számára is az év egyik legfontosabb napja. Vajon hogy lehet ez? A válasz nagyon egyszerű: a karácsony két - egymástól jelentősen eltérő - ünnep ötvözéséből keletkezett.
Az egyik (a régebbi) egy ősi pogány természetünnep: az újévé, az újjászületésé. Az év végi ünnepek hosszú időn keresztül egybeestek a téli napforduló idejével: december 25-ével. Ekkor kezdenek a nappalok hosszabbodni. Régen az emberek sokkal inkább függtek a természettől, mint mostanság, és úgy gondolták, hogy a nap télen meghal. A tavasz közeledtével mindig félve várták, hogy feltámad-e újra. Megörültek tehát, amikor a nappalok hosszabbodni kezdtek, s örömükben ezt meg is ünnepelték a világ minden táján.
<table class="noborder" align="right" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td>
</td> </tr> </tbody></table>A másik decemberi jeles nap a keresztény egyházak ünnepe: a Megváltó születésnapja, a gyermek Jézus ünneplése. A kereszténység más vallások szokásaiból is sokat átvett, így a sok ezer éves téli napfordulóra eső ünnepeket is belevonta a keresztény vallás ünnepkörébe, s a legnagyobb ünnepét tette erre a napra: azt az éjszakát, amelyen - a hagyomány szerint - Jézus született, aki elhozta számunkra Isten mindenek fölötti szeretetének hírét és a megváltást.
A kétféle hagyomány keveredése során alakult ki a mai ünnep: az öröm, a békesség, a szeretet és a család ünnepe.
A karácsony szó szláv eredetű, őse a régi szláv nyelvben meglévő korcsun szó, amely lépőt, átlépőt jelentett. Az újévbe való átlépés, a téli napforduló lehetett az eredeti jelentése. Az angol nyelvben használt szó, a Christmas Krisztus nevére utal, tehát egyházi eredetű, akárcsak a német Weihnacht, ami szent éjt jelent. Az újlatin nyelvekben (francia: Noel, olasz: Natale, spanyol: Navidad) születésnapot jelent, s a latin Natalisból ered. Sokféle szálból tevődik össze ez a gazdag ünnep, s minden nép még az elnevezésben is kiemelte, ami számára a legfontosabb benne.
<table class="noborder" align="left" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td>
</td> </tr> </tbody></table>A karácsonyi szokások nem voltak mindig egyformák, az idők során nagyon sokat változtak, de sok állandó vonás máig is fennmaradt. Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét a gyertyafénytől csillogó karácsonyfa nélkül. Talán ez a legszebb, de mindenképpen a leglátványosabb ünnepi szokás. A karácsonyfa állításának szokása azonban nem régi, legalábbis ebben a mai formában nem. A fák szerepe a különböző ünnepek során minden népnél nagy volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág, esetleg búza tekinthető a karácsonyfa elődjének.
Mivel a karácsonyfa-állítás, amely a 17. században terjedt el, német eredetű szokás, nagyon valószínű, hogy eredetét egy régi germán hiedelemben kell keresnünk. Eszerint a téli napforduló idején a gonosz szellemek, démonok, a halottak szellemei kiszabadulnak, szabadon csatangolnak a világban. Ezektől a gonosz kísértetektől csak az védi meg az embert, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódik.
<table class="noborder" align="right" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td>
</td> </tr> </tbody></table>Luther Márton, a reformáció nagy alakja, aki a hagyomány szerint először állított gyermekeinek karácsonyfát, nyilván ismerte ezt a hiedelmet. Ő azonban egy kicsit átalakította az ősi elképzelést, és Jézus születésének tiszteletére állította a fát, s a téli éj csillagainak párjaként számtalan kis gyertyát gyújtott rajta.
A karácsony az ajándékozás ünnepe is. Ma a média és az emberek egyre növekvő igénye egy kicsit eltúlozta ennek a jelentőségét, és sokan kölcsönökbe, adósságokba verik magukat amiatt, hogy ajándékaikkal túlszárnyalják a másikat. Ám a lényeg az örömszerzés, nem pedig a minél drágább ajándék lenne: azokkal lenni és együtt örülni, akiket szeretünk. Gyertyát gyújtani a fákon és a szívekben is, és soha nem hagyni kialudni a lángot...
Forrás:Sulinet
