Az élet (azért is) szép !

Kormányos Sándor

Nem talállak

A csend már lassan égig ér
s én fejet hajtok a némaságnak,
hisz üres szívembe hallgatózni
a régi csendek is visszajárnak.

Valahogy olyan szomorú minden,
a gyáva örömök messze járnak,
tétován kutatok önmagamban
de tudom, már sehol nem talállak.
​

Volt, pillanat.....

Volt, pillanat hogy nem hitted,
Lesz, egy pillanat mi rádöbbent,
Hogy volt, a pillanatnak ára,
És lesz, a szemüvegen pára.

Volt, naív gyermeki lelkesedés,
Volt, érett-felnőtt felfedezés,
Volt, de a 3 perc lejárt,
Dobj be egy érmét újra hát.

Volt és lesz, tudod így van ez,
És Te lépegetsz tovább.
A fényről néha sötétbe érsz,
Le ne állj mert mindenki lát!

Volt és lesz, ebben biztos lehetsz,
Hát a próbát bátran álld.
Mert volt és lesz, aki nem felejt
Szorít érted számít rád.

"Most leveszem az imádott napszemüvegemet és a szemedbe nézek.
Tudod ezzel az egésszel úgy vagyok mint egy csodálatos nagy játékkal.
Szerencsém van, Én szeretek játszani!
Mert játszani mindenkinek kell. Itt játszik az is aki részt vesz és az is aki nem.
Ez egy ilyen dolog!"

Volt, pille könnyű vallomás,
Volt, céltudatos alkotás,
Volt, emlékkönyvbe néhány sor,
És volt, hogy boldog voltam néhányszor.

Volt, megjegyzés a házfalon,
Volt, hogy válaszolni sincs jogom,
Volt, irigység és szenvedély,
Ez van, s nem adom semmiért.

Volt és lesz, tudod így van ez,
És Te lépegetsz tovább.
A fényről néha sötétbe érsz,
Le ne állj mert mindenki lát!

Volt és lesz, ebben biztos lehetsz,
Hát a próbát bátran álld.
Mert volt és lesz, aki nem felejt
Szorít érted számít rád.

Volt és lesz, tudod így van ez,
És Te lépegetsz tovább.....


AmatőrMűvészek: 'Füles'<!-- / message --><!-- sig -->​

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része,
a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger,
Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el,
vagy barátaid házát, vagy a te birtokod;
minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól. ​

Hemingway: Akiért a harang szól<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O></O>​

Bognár Barnabás

Ha mosolyt hozok... ​

Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked.​

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Fizetek fõúr![/FONT][/FONT]​

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Csillagó szép, csodás világ,[/FONT]​

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]búcsú nélkül megyek tovább.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Sohase jó[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]a búcsúszó,[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]mire való[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]a könnyes szád?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Halkan, csendben megyek elé.[/FONT]​

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Mennyi színes, csodás remény[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]suhant velem;[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]a szerelem[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]üzen nekem,[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]hogy nincs már fény.[/FONT]​

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Fizetek fõúr![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]<SPACER height="1" type="block" width="30">Volt egy feketém. [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]És egy életem,[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]<SPACER height="1" type="block" width="30">amit elrontottam én.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Sietek fõúr,[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]<SPACER height="1" type="block" width="30">nincs már sok idõm![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Talán ma éjszaka,[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]<SPACER height="1" type="block" width="30">akit várok értem jön.[/FONT]​

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Holnap talán egy másik fõúr [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]<SPACER height="1" type="block" width="30">jön majd énfelém. [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]S az égi kávéház teraszán[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]<SPACER height="1" type="block" width="30">így dalolok én:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Fizetek fõúr![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]<SPACER height="1" type="block" width="30">Volt ezer remény.[/FONT]​

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]És egy életem,[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]<SPACER height="1" type="block" width="30">amit elrontottam én...[/FONT]​

*Seress Rezs[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]õ*[/FONT]​

http://www.youtube.com/watch?v=qUj7pw2lOeo​

Könyörtelen az élet

Az élet olykor nagyon kegyetlen,
Játszik csak velem, könyörtelen!
Elhúzza előttem a mézes madzagot,
Én bekapom, s bukom egy nagyot
De ebből miért nem tanulok,
S legközelebb rá újra miért harapok?

Miért vagyok ennyire hiszékeny?
Hisz az emberi szív oly törékeny.
Hagyom, hogy a sors játszom velem,
Könyörgöm, hisz ez az én életem!
Miért hagyom, hogy szívembe tört döfjenek,
S ott jól megforgassák, had szenvedjek?

Ki kell törnöm végre ebből az igából,
Boldog akarok lenni, úgy igazából!
Szeretnék tiszta szívből szeretni,
Valakiért akár az életem is feláldozni!
Hiába e vágy, szívem nem kell senkinek,
Előlem mindig csak menekülnek!

Már nem is merek senkit megszeretni,
Mert érzéseimre nehéz viszonzást találni.
Nem akarom, hogy fájjon a szívem,
S a reménytelenség megkeserítse életem.
Mégis ki tudná meggyógyítani fájó lelkemet,
Mely annyira szomjazza az igaz szerelmet?

Ahogy az utcán magamban sétálgatok,
Törnek fel belőlem a gondolatok.
Miért vagyok most is oly egyedül,
S ez miért fáj annyira itt legbelül?
Miért nem fogja meg senki a kezem,
S miért nem mondja: Drága kedvesem?

Ha kérdéseimre valaki válaszolna,
Talán életem is megváltozhatna.
Megtudnám, hol vétek hibát mindig,
S miért nem tud engem szeretni senki!
Ennek tükrében talán megváltoznék,
S az igaz szerelemre végre rátalálnék!

/számomra ismeretlen szerző/
​

TÖRÖK SOPHIE

TITOK

Már azt hiszed mindent elmondtál magadról:
titkot, tervet, bünt és dicsekvést.
Azt hiszed: barátod számtartó szemei elött
kitárultál mint érett kaptár
s életed úgy nyüzsög fel mint döngő
ifju raj a sejtek feltépett ajtaján.
Azt hiszed: fuldokló multadat el sem birnád
oldó szó enyhülete nélkül nem birnád
a titkot, mely úgy dörömböl szíveden
mint tetszhalott a koporsó födelén.
De töprengő éjjeiden nézz csak lelkedbe,
mely kielégülten hallgat.
Nézd csak mennyi mindent őrzöl még!
nehéz pecséttel, mint pártütő királynő
őrzi sejtbefojtott gyermekriválisát!
Oh nézz csak szívedbe: nem titok az
mit elmondani megkönnyebbülés!
Titok: ami szégyennel fáj, jobban semhogy
sikolthatnál. Amit rémület súlya húz a mélybe
benned mint szös úgy ül rnyeteg kő
emészthetetlenül.
Titok: ami állati léted egyensúlyát tartja
s nem oldhatod fel
csak ha életedet feloldod.
​

Komáromi János​

Séták - gondolatok a végtelenig és vissza​

sétákat őriznek fák sápadt levelei
erdők könnyét sírják a ködszagú reggelek
tavak mélyén selymes gyönyör rejtőzik
homokos partokat üdvözlik a tengerek​

sziklák ezer éles repedéséből
fehér és piros virágok fakadnak
gyökereik hegyek húsába vágnak
míg szirmaik az égre kacagnak​

szivárvány születik felhők
izzadt, duzzadó cseppjein...​

lábaim süppednek lazán a homokba
míg magamban lépkedek
a világ vagyok Én
és én vagyok a Világ
állok az idők kezdetén
és látom, amint minden véget ér
körbe fordul a lét
kezemben tartom a Végtelent
leülök a Semmi peremén
és ledobom minden vétkemet
elveszett már minden álmom
miért is voltak nem tudom
bennem cseng minden dalom
és én kint halkan dúdolom
a homályból előtűnnek a fák
rezzennek a levelek
felnőnek a hegyek
mélyülnek a tavak
csengenek a szavak
hívnak a mozdulatok
fájnak az érzések
éled minden, amiről azt hittem
már rég elmaradt
előre kellene lépnem
vagy dőlnöm legalább
de nem mozdulok
makacs létem megaláz
hátat fordítok végzetemnek
sétám folytatom tovább...​

...falevelek peregnek
rajtuk zizegnek lépteim​

a szél arcomba sodorja hajamat
meglendítem, felrántom a fejemet
és mint a rakoncátlan tincsek
talán én is meglelem majd a helyemet​

ringatózva lépkedek az előtűnő árnyak között
utat nyit nekem a csendes esti homály
bánat rögöket rugdosok magam előtt
s közben halkan dúdolom... talán... talán...​

Wislawa Szymborska

A három legfurcsább szó


Ha kimondom azt a szót, Jövő,
első szótagja máris a múltba szökik.

Ha kimondom azt a szót, Csend,
le is rombolom.

Ha kimondom azt a szót, Semmi,
létrehozok valamit, minek egyetlen
nemlétben sem jut hely.​

Vlagyimir Viszockij​

Gyertyák​

Még gyújtok minden estén régi gyertyát,
Hogy arcodat fölgomolyogja füst.
De nem akarom hinni, amint mondják,
Hogy az idő majd mindent tovaűz.

A nyugalom már elkerülhetetlen:
Hiszen mindent, mi voltam én, előkelőn
Elvitt valaki, kifosztva lelkem,
Előbb hajón, aztán meg - repülőn...

Még gyújtok minden estén régi gyertyát,
Hogy arcodat fölgomolyogja füst.
De nem akarom hinni, amint mondják,
Hogy az idő majd mindent tovaűz.

Üres vagyok, már semmire se vágyok.
Mit bámuljátok lelki pusztaságomat?!
Csak pókháló van ott, meg dalfoszlányok -
Hiszen elvitt mindent, mi kezébe akadt.

Még gyújtok minden estén régi gyetyát,
Hogy arcodat fölgomolyogja füst.
De nem akarom hinni, amint mondják,
Hogy az idő majd mindent tovaűz.

Utak nélkül célok: ez a lélek.
Kik belenéznek, láthatja szemük:
Csak félmondatok és fél-párbeszédek,
Hiszen Párizsban a másik felük.​

'minnél több embert ismerek,
annál jobban szeretem az állatokat'​

Gáspár Aladár

Áldozat

Bűnös örömök
elkárhozottja,
koldus vagy,
tiszavirág-szerelmek
kisemmizettje,
zarándok
megkövült Vénuszok,
hitetlen szentek,
hamis istenségek
kegyhelyén.
Vándorolsz
hazátlan királyok honában,
hordasz koloncként
kihűlt kívánságokat.

Virradatkor
kirakod tarisznyádból
beteges boldogságvágyadat
és feláldozod
az Józanság istenének.​

[FONT=comic sans ms,sand]B. Radó Lili[/FONT]

Áprily Lajos
Hóban
​

Az erdőszélen lopva róka jár
s csapás végén havas bozótba fordul.
Mint holt kastélyon bűvös mese-zár,
a hó a sí alatt halkan csikordul. ​

A köd mögül rekedten szól a “kár”,
jeges bajusszal ballag a favágó;
az útnál megváltó napokra vár
s vércseppeket hullajt a kecskerágó. ​

Felborzolt tollal ül a hím-pirók,
hózuzmarát szitál az ág le rája,
félálomban lát nyár-illúziót
s olyankor szól althangú fuvolája.


​

http://www.youtube.com/watch?v=P3OQfsQGZ-M&feature=related​

Sohase mondd​

Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és még újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.​

Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen.
Nem jöhet új az életben hirtelen.
Sohase mondd, hogy vége, hogy nem érdekel,
A mindenen túl a minden jön el.​

Sohase mondd, hogy vége,
Csak azt mondd, hogy ennyi megérte.
S ha megérte, jöhet egy pont,
Mit mondanod kell, ó, mondd!​

http://www.youtube.com/watch?v=IZTYMVxj40M

Zámbó Jimmy : Még nem veszíthetek​

Mindent elfelejtek már, elfáradtam rég,
Lassan elmúlt a láng, úgy félek én.
Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó.
Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.​

R. Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok.
Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon!
Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom!
Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon.​

2. Érzem elborít a láz, sírni szeretnék,
Olyan rég várok rád, de te nem jössz. Miért?
Mindent megpróbáltam már, hogy elfelejtselek,
Olyan forró a vágy, hogyan éljek nélküled?​

R.​

Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó,
Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.​

Gámentzy Eduárd​

Emlékszel?​

- Emlékszel?
Függönyök mögé zártuk a napot.
Nem akartuk,
Bántott a fénye.
Másnapos ingeink gyűrődéseit,
Takartuk puha éjsötétbe.
Gyufával gyújtottam holdvilágot,
Sápadtat, szelídet, álmodót.
És bejött akkor a Göncöl-szekér
A szobába, s én csak álltam ott
Mozdulatlan csodálattal.
Mert tudtam, hogyha mozdulok,
Ha eloltom azt a cigarettát,-
- Kialszanak a csillagok.​

http://www.youtube.com/watch?v=jii_t4tJ_8k&feature=related​

Nézz le rám ó Istenem,
nézz le rám segíts nekem
légy velem, engedd, hogy éljek,
adj erőt s időt nekem!
Nézz le rám ó Istenem,
nézz le rám segíts nekem
légy velem, engedd, hogy éljek,
adj erőt s időt nekem!​

1. Nem tudom, hogy miért van így.
Nélküled mit ér a szó?
Nézz le rám, úgy félek én,
nézz le rám, fordulj felém
lelkemet fogadd el tőlem,
hogyha kell vedd szívemet!​

Refr.:Nézz le rám ó Istenem,
nézz le rám segíts nekem
légy velem, engedd, hogy éljek,
adj erőt s időt nekem!
Ó nézz le rám,
segíts hát nekem!
Élni szeretnék,
vigyázz rám!
Előtted állok én
fordulj felém.
Adj erőt, adj új időt!​

Györe Imre:​

Holtomig hordalak​

Holtomig hordalak,
el sosem ejtelek,
csontomba rejtelek,
őrizlek, mint a vak
szemében őrzi még
alkonyi ég színét,
s amit még látott,
az utolsó sugarat.​

Bálint Lea​

Boldogságom erdeje

52.​

Elémgurult
a pillanat
azt hittem
benne vagy​

de nem voltál
és üresen
gurul tova​

pedig nyílik
az írisz
suttog a szél. ​