Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03 · Nov 24, 2008

"Olyanok vagyunk, mint a csigák,
ki-ki a maga faleveléhez tapad.
Matematikám oltalmába helyezem magam,
és ha nem elegendő, akkor elmormolom
Swinburn egyik versének néhány sorát:

Megszabadulni végre!
menj remény, szerelem!
nézünk hány istenségre
s köszönjük szüntelen,
hogy nem örök az élet,
hogy holt nem kel, nem ébred,
s folyó bármerre téved,
tengerben elpihen."

Stanislaw Lem: Az Úr Hangja

Katalin/Anyoka · Nov 24, 2008

zsuzsanna03 · Nov 25, 2008

Horváth Rita

A csoda titka

A tóparton csendben állok,
talán egy apró csodát várok.

Nézem a vizet ahogy ragyog,
a tükrében én is ott vagyok.

A víz elmossa arcomat,
mint nagyobb hullám a partokat.

Elgondolkodom amíg merengek,
lehet hogy csodák már nincsenek?

S lássuk csak, tán tévedtem,
hiszen a megoldás itt van előttem.

Mert a csodát nem eszik, nem isszák,
és nem is pénzért vásárolják.

Elmosolyodom mert rájöttem,
a csoda bennem van,
csak eddig nem hittem.

zsuzsanna03 · Nov 25, 2008

Szeress, reszkess, keress új reményt,
fújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt!
Veszíts, válassz, minden út egy helyre visz,
vakulj, égj el, valaki csak benned hisz.

Ákos

zsuzsanna03 · Nov 25, 2008

http://www.youtube.com/watch?v=Dm1SS-Q73aE

/részlet/

Márton Gábor

Élet

Néha oly értelmesnek tűnik,
oly tökéletes s rendezett,
néha vicsorgó arcok a sötétben,
vak káosz és őrület

Néha látom a rendezettséget
az atomtól a kozmoszig,
de én nem férek a képbe,
a rendszer kilök s eltaszít

Néha egész a peremig jutok,
a megváltás egy karcsapás,
de a part eltűnik előlem,
s feltűnik egy új óceán

Néha a gépek élőnek tűnnek,
s az élők gépeknek,
néha elmosódnak a körvonalak,
csak halvány foltok lebegnek

Néha az egész egy gyönyörű szimfónia,
virágok nyílnak a szívekben,
néha csak torz zörejek halmaza,
görcsös félelem a testekben

Tudom, csupán egy porszem vagyok,
egy kis fuvallat elfújhat,
de ha hangom szabadon engedem,
az istenek is elbújnak

A világ egy hatalmas tükör,
látod benne minden mozdulatod,
az okokat, következményeket,
az életed s halálod

Ha mosolyogsz rá, visszamosolyog,
ha gyűlölöd, gonosz lesz hozzád,
ha közömbös vagy ő sem törődik veled,
de ha szereted, ő is szeret és vigyáz rád

Nyisd ki lelked és megtehetsz dolgokat,
amiket talán senki más, minden olyan,
amilyennek teremted,
Az élet: kölcsönhatás

zsuzsanna03 · Nov 25, 2008

Az álmok sohasem hazudnak... (?)

“Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet.
A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel,
pedig igazán csak az töri össze a szívet,
ha elvesszük tőle az álmokat
- legyenek azok bármilyen álmok.”

Pearl Buck

http://www.youtube.com/watch?v=cBMeUzTI8Xw

gipsi queen · Nov 25, 2008

“Nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott.”
/Paulo Coelho/

zsuzsanna03 · Nov 25, 2008

Somlyó György

Mese a virágról

Járok-kelek a szobában, feltérdelek a székre az íróasztal elé, könyvbe lapozok, rágyújtok, iszom egy kortyot, szavakat keresek…
A nagy rózsaszín peónia mozdulatlanul áll a vázában.
Veszem a kabátom, elmegyek hazulról, futok a dolgom után, az után, amiről azt hiszem, hogy az én dolgom, hazaérek…
A peónia ugyanott áll, felém fordulva, rámnéz nagy sziromfejével.
Szakadatlanul rámnéz. Nem un meg. Egészen kitárulva, olyan, mint egy tágranyílt szem, mint egy hangszóró, mint a Notre-Dame óriás rozettája.
Hogy fejezzem ki magam?
A peónia nem akarja magát kifejezni. Azonos önmagával, minden további nélkül. Attól olyan gyönyörű.
Pedig csupa érzékenység. Ha elmegyek előtte, lépteim gyenge hullámzása a padlón már elég, hogy minden szirmát megborzongassa.
A növényi lét után sóvárgok? Az öntudatlanság nem-emberi vigasza után?
Nem. Csak, hogy olyan magától értetődően legyek önmagam, mint ő.

Nem virág szeretnék lenni, mint ő.
Csak annyira ember, amennyire a virág virág…
A nagy rózsaszín peónia…

zsuzsanna03 · Nov 26, 2008

Ron Cristian

Merj álmodni...

Merj álmodni,
mert az álmok álmodói meglátják
a holnapot.
Merj kívánni,
mert a kívánság a remény forrása,
s a remény éltet
bennünket.
Merj nyúlni
olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni,
amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben
és saját jóságodban,
mert ha így teszel,
mások is ezekben
fognak hinni.
Higgy a csodában,
mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb,
hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben
rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet
és a holnap álmai.

zsuzsanna03 · Nov 26, 2008

Gellért Oszkár

Segíts nekem

Segítsd nekem megkeresni azt a szót,
Amit tavaly ilyenkor mondtam neked.
Az utat hozzá, amit tavaly óta benőtt a bozót.
A helyet, ahol mondtam; zamatját
A hangnak, ahogy mondtam; a szemeket,
Amik rátűztek, megvilágították;
A sóhajt, ami kísérte.
Segítsd nekem megkeresni a tavalyi szót,
Ami fölolvaszt s összeéget.
Hogy odaadhassam neked érte
A tavalyi üdvösséget,
A tavalyi magamat s téged.

gipsi queen · Nov 26, 2008

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION dir=ltr style="FONT-SIZE: 10pt; DIRECTION: ltr" vAlign=top width="100%">Meddig él a szeretet

Mondd, mennyit ér a szeretet
Hány csatát bír ki még,
Hová billen a mérlegnyelv,
Mikor már minden út kiég?

Mondd, meddig él a szeretet
Sár, és törmelék alatt,
Vajon kap még levegőt,
Ha már legalul maradt?

Mondd, ki bír-e a szeretet
Mázsányi súlyokat, ha
Úgy ölelnek valakit, hogy
Csak a szorítás marad?

Mondd, hová lesz a szeretet
Harcban, háborúkban,
Az éhezők között, sötét
Földkunyhókban?

Mondd, mit takar a szeretet
Rongyos ruhája alatt,
Amikor már semmi más:
Csak egy üres szó marad?
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
/ Cserényi Zsuzsanna /

zsuzsanna03 · Nov 27, 2008

Nagy István

A csönd partjai

Feloldja az éjszakát a reggel.
A csönd partjai lassan távolodnak.
Fény-dárdások jönnek a sereggel,
győzni akarók tüzei lobognak.

Sebeit rejtegeti az álom,
díszeit szórva menekül az úton.
Szekerek vonulnak át a tájon.
Messziről is felfehérlik az otthon.

Felizzanak a fák koronái.
Harmat fészkelődik a leveleken.
Mosdanak a nappalok csodái,
elindul átváltozni a szerelem.

zsuzsanna03 · Nov 27, 2008

Rab Zsuzsa

Belémtörik

Mostanában minden belémtörik:
a szálka, a kihúzott fog, a más
gyerekkora, a lefogott sírás
száj sarkában. Minden belémtörik.

Sziszeg tőle hajszálam is. Pedig
arra neveltek: minden sajdulás
magánügy. És mégis belémtörik
madárzuhanás, závárcsattanás.

Olyan a testem, hogy nem enged el
semmit, ami egyszer beléivódott.
Így szokjatok meg, így szeressetek:

vállamon deres rózsafa telel,
csípőm köré szederinda fonódott.
Másutt szálkák, golyók, tüskék, szegek.

gipsi queen · Nov 27, 2008

A vers

Tarka szóruhákban pompázó gondolat,
Mely úgy tör fel a mélyből, miként forrás fakad.
Széthinti lelkünk fájó sebeit,
Az örömkönnyek boldog cseppjeit,
S szívünk rejtett kincseivel dúsan megrakodva,
Szárnyaló sasként tör fel a magosba,
Majd egy röpke perc,-és fáradtan lehull,
Mint arcunkon a mosoly, lassan elcsitul
Olykor fagyos lehelet, dermedten csikorgó hó,
Másszor lágyan csengő, hullámzó halk muzsikaszó,
Amint féltett titkainkból egy apró darab,
Felszakadva lassan a felszín felé halad,
Hogy megfesse a világ szürkülő egét
És betöltse fénye, minden szegletét
S hol végigzúdul e szikrázó szópatak
Életre kel tőle sok hervadó gondolat
Ez hát a vers, szavak gyújtotta láng, mely sistereg
Olykor meg édes méz, mely lelkünk mélyéből pereg

/Sándor Gyula/

Ile57 · Nov 27, 2008

Várnai Zseni :

Mi legyek még?

Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,
tejjé változtam, az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelekig,
ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,
s mikor szemükbe visszatért a fény,
napként sütötte őket az enyém,
s piros lett arcuk, almagömbölyű,
attól lettem én akkor gyönyörű.

Kalács is voltam, meg vajaskenyér,
és játékszer, hogy meg ne unjanak,
és képeskönyv, hogy megtanuljanak
belőlem mindent amit álmodom,
később az egyszeregyet számolom,
növök velük, már iskolás leszek,
s a nagy katedra előtt reszketek:
felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom,
borzalmas, hogyha bennük elbukom!

Most széllé kell változnom, hogy elérjem
az egyiket, a messzeségbe künt,
de aki volt, örökre tovatűnt,
s ha elfogom, ha átölelhetem,
lelke páncélját át nem törhetem,
s mindkettő bár belőlem sarjadott,
többé már nékik mit sem adhatok,
a földön nincs több oly bús szerelem,
mint az anyáé, oly reménytelen.

Mi legyek még? Érettük mit tehetnék?
Legyen belőlem sűrű rengeteg,
majd jól elbújhat ott a két gyerek
ha menekülni kell a rossz világból,
és kunyhó leszek friss mézeskalácsból,
és tejjel-mézzel folyó kis patak,
isznak belőlem, hogyha szomjasak,
és dalolok majd nékik estelen:
- Aludjatok el itt a keblemen.

(1936)

Táltos · Nov 28, 2008

Felix Dörmann - Amit én szeretek

Szeretem a hervatag ajkú
nárciszt, ha a szirma bíbor
szeretem azt, kit a vad bú,
a sors s a harag letipor.

Szeretem azt, aki sápadt,
a bús-szemû asszonyokat,
akikben az alkonyi lángnak
haló tüze sohse lohad.

Szeretem a puszta kígyóit,
mert mind hûs, sima, ravasz;
a dalt, mibe sírva vívódik
egy messze halál-panasz.

Szeretem a büszke smaragdot,
oly szívtelen és halavány
szeretem, ha sugárzik a partfok
a kékszínû hold sugarán.

Szeretem, ha a bánatos illat
vad, részegítõ, nehéz,
szeretem, ha a fellegekig hat
a vizen a fekete vész.

Szeretem, szerelemmel imádom,
amit senkise szeret,
az én csodaárva világom,
mindazt, ami furcsa, beteg.

gipsi queen · Nov 28, 2008

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="98%">Táncolj, gyere táncolj még!

Ma este végre a sarkamra állok,
az lesz a program, amit én akarok,
elég a sok okos véleményből,
ez egyszer csak magamra hallgatok,
egy ilyen lánynak a discoban a helye,
ahol a srácok táncra hívnak,

Ne kérje senki, hogy otthon üljek
Mint egy rendes lány az iskola után
Forró szívem nem tudok várni,
Pezseg a vérem a zene után,
Nyitva az ajtó és hatalmas a tömeg,
Üvölt egy dal, ez a kedvenc lemezem:

Ref: Táncolj, gyere táncolj még!
Ez a rejtelmek éjszakája csak a miénk.
Gyere táncolj, gyere táncolj még!
Ne kérdezd soha senkitől- ki vagyok én.
Ölelj még, úgy vártam rég!

Ne kérje senki, hogy otthon üljek,
mint egy rendes lány az iskola után,
forró a szívem, nem tudok várni,
pezseg a vérem a zene után,
egy ilyen lánynak a discoban a helye,
ahol a srácok a fülembe súgják, hogy

Refrén: Táncolj, gyere táncolj még,
ez a rejtelmek éjszakája csak a miénk,
gyere táncolj, gyere táncolj még
ne kérdezd soha senkitől,hogy kivagyok én,
ölelj még, úgy vártam rég.
ölelj még, úgy vártam rég...... ......
</TD><TD width="1%"> </TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

zsuzsanna03 · Nov 29, 2008

zsuzsanna03 · Nov 29, 2008

William Butler Yeats

Az ég köntösére vágyik

Volna csak enyém az ég köntöse,
arannyal hímzett ezüstszínű fény,
az ég kék, sötét s szürke köntöse,
melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
azt teríteném lábaid elé;
de minden kincsem csak az álmaim;
álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

/Szabó Lőrinc/

zsuzsanna03 · Nov 29, 2008

Lorand Gaspar

Pilinszky Jánostól lopott vers

Céltalan járom a vidéket, egyetlen ráncát
sem bolygatom az időnek. Miféle halálos
napszúrás veri át testemet éjjel-nappal,
hogy kigyúlnak sorra az ikonok fejemben -

a parttalan szürkeségben valaki ismeretlen
mosolyog rám a messzeségben, a víz lepedője
lángra lobban, déli verőfény, romok, törmelék
körülöttünk roncsolt műanyag halomban -

jelentéktelen dolgok örök részletei
töprengő szélben szirom csillanása, mindezt
az emlékezet zsákjából egy név halássza elő -

falak csendje, rózsa szégyenlőssége,
melyről időmélyi szagok susognak,
az elhagyott szobákban mezítláb a tenger

/Lackfi János fordítása/

Az élet (azért is) szép !

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Táltos

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Similar threads