Az élet (azért is) szép !

ERICH FRIED

Elõgyakorlat a csodához

Addig várni csukott szemmel
a csukott telek elõtt
míg visszaépül és ott áll újra
nyitva a régi ház

Addig nézni
a megállt órát
míg elindulnak újra
mutatói

Addig gondolni rád
míg a szerelem
újra
boldoggá igéz

Halottaidból
feltámasztani
ezután ilyen egyszerû


Cseh Károly fordítása​

Emily Bronte​

Nem érhet kétségbeesés​

Nem érhet kétségbeesés,
míg csillag gyúl az éjben,
míg harmatos az alkony és
reggel arany nap ég fenn.​

Kétség nem győzhet rajtad itt,
hulljon bár könnyek árja:
akit szerettél nincs-e mind
veled, szívedbe zárva?​

Sírsz, mint más. Kínod sóhaját
kettőzi szél nyögése,
s bús tél hint sápadt zúzmarát
az őszi holt levélre.​

Mégis száz friss virág virul:
sorsod a sorsuk, hidd el.
Menj hát tovább. Járj szótlanul,
de soha megtört szívvel.​

Ellen Nitt ​

Azt hittem​

Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.​

Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.​

Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.​

S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.​

Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.​

De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.​

És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.​

​

Komáromi János​

Vannak sorok ​

Vannak sorok...,
amiket írni kell!​

...mert muszáj!
...mert valami hajt,
szorít belül
és ha nem sikerül
"verssé" formálni
a sok tolakodó betűt...
az sem számít!
Csak ámít,
amikor azt hiszed
szabályok,
rímek teszik "verssé"
a versedet.
A lélek,
az érzés vezesse
kezedet és
ne számolj szótagot...
csak figyeld
a dallamot,
ami belülről árad
és nem a kezedet
vagy a szádat,
a szívedet hagyja el.​

Minden szóban
benne leszel,
minden betű Téged
ölel.
A sorokban,
ha így teszel,
a mindenség
jön hozzád el.​

...mert vannak sorok,
amiket írni kell...​

Györe Imre

Pillanat

Fûszál volt ajkai közt,
elejtette, azóta
hullok a föld felé
s nem érek le a porba,
vagy rétre, hol a fáradt
füvek közt elfeküdnék
és kiverné a számat
tenger-verejték sója,
naponta tízszer bánat
öröm egyszer se. Hányan
vagyunk eképp? Erõtlen
hangunk szálldos a nyárban,
külön, nem összenõtten,
ki hallja meg és mit hall,
s amit hall, honnan tudja,
valaha mit jelentett? ​

Bella István​

Szívhangok​

És elkezdődött egyszer a dobogás
valami valótlanban valahol,
elkezdődött az élő és csuda-holt
világ s a világon kívüli zuhogás. ​

Elkezdődött, hogy rajtam kívül éltem,
még önmagam előtt, apám s anyám előtt.
Fényvonalzók zurrogtatták a levegőt
a körbeforgó kölyök-tükrök kezében. ​

És elkezdődtem én is, mintha
a naprendszer dobogna atomjaimban,
szívhangom fény-dobaj, s a két szemem ​

mintha a nap és a hold csónakja lenne,
a halál és halhatatlanság evezne
valami kiolthatatlan tengeren. ​

Nagy István Attila

Szép volt, igen

Ha végképp elvisz a hallgatás,
s ajkaim belebotlanak a szóba,
tekintetemmel se keresem a jövőt,
és minden elmúlik, ami visszahívna,
csak te leszel még
örökké beváltatlanul —
ősz hajjal, nekem mégis fényesen,
összetört mosollyal, mégis ragyogón:
állsz a fejem fölött,
megértve, nem vitázva,
s arra gondolsz akkor is,
ha már a múlt nem vigasztal,
hogy szép volt, igen, mégis szép.
​

OLÁH ANDRÁS

lehet-e

lehet-e újrakezdeni...
a tilalom és a véletlenek
borzongató örvényén átkelve
semmivé szûkíteni a teret
egyensúlyozni tekintetedáztatta
tegnapok között fekete kabátban
sértõdékenyen
s eljutni oda ahol te vagy
az utolsó - az egyetlen <!-- / message --><!-- sig -->​

Zene, amelyet veled hallgattam ​

A zene, amelyet veled hallgattam, több volt mint zene,
A kenyér; mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér;
Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett;
Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér.
Kezed, mely egykor az asztalon és az ezüstön pihent,
Ujjaid, melyek átfogták a poharat,
Nem hagytak nyomot e tárgyakon, szerelmem -
Érintésed mégis örökre rajtuk marad.
Mert a szívem ott mozgott közöttük mindig,
S áldottá tette őket kezed s szemed;
S szívemben az emlék örökre marad már -
ismertek ők téged egykoron, s maradnak mindig veled. ​

Conrad Aiken ​

Varázsolj a szívemmel​

1.
Szeress engem,hogyha kérlek,
Hideg szél fúj,nagyon fázom,
Szeress engem hogyha kérlek,
Szeress engem minden áron! ​

Kígyók között fekszem éjjel,
Kígyók között fekszem éjjel,
Nem álmodom a reménnyel,
Nem álmodom a reménnyel. ​

R.
Varázsolj a szívemmel!
Varázsolj innen el! ​

2.
Eltemették csillagomat,
Eltemették csillagomat,
Hogyha egyszer megtalállak,
Megcsókolom szép arcodat. ​

Szeress engem, hogyha kérlek,
Hideg szél fúj nagyon fázom,
Egyedül járom utamat
Ezen a kerek világon. ​

http://href.hu/x/8e9q​

Republic​

Hazudj még nekem
​

Mondd azt, hogy sohase féljek!
Mondd azt, a tűz el nem éget!
Mondd azt, hogy semmi se fájhat!
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak!
Hazudj még nekem! ​

Mondd azt, hogy ezerszer élek!
Akkor is értesz, ha nem beszélek!
Mondd azt, hogy senki se bánthat!
A sötétben, senki se láthat!
Hazudj még nekem! ​

Engedj közelebb,
engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom,
és érezni, azt, amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad! ​

Mondd azt, hogy igaz volt minden!
Minden szó, amit elhittem!
Meleget hozz, hogyha fázom!
Szeress úgy, ahogy kívánom!
Hazudj még nekem! ​

Engedj közelebb,
és engedd, hogy én is ott legyek!
Látni akarom,
és érezni, azt amit lehet,
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Hogyha fáj, ne mondj igazat!​

Republic​

http://href.hu/x/8edq​

Kipling: Ha...​

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok.
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: ,,Kitartani'',
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam. ​

(Kosztolányi Dezső fordítása) ​

Vámos Róbert

Szeretni úgy is lehet

"Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,..."
​

Görgényi Tamás

JÓ ÉJT
Jó éjt, kigyúl a fény, a sokszemű bolond
Jó éjt, a hídon épp a kényelem tolong
Ne mondd el, hogy égi királyok játékát
Hova temeti a valóság
A vágy, ha földet ér
Felejtsd el, hogy hány ezer új év vár még ránk
Mire kötelez a barátság?
Kigyúlt a vágy, de nincs papír és nincs dohány
Sodorj, kérlek, egy-két szálat még

Jó éjt, a Hold csupán egy hófehér korong
Jó éjt, e tó vizén ma szenvedély bolyong
Igyál bort, és nézd, hogy a lángok játékát
Hova tereli a sötétség
Míg felsóhajt a szél
Találd ki a tétova eső szándékát
Mi a szerelem? Egy lobogás?
Leég a szív és kialszik a kósza láz
Keress néhány száraz ágat még

Jó éjt, itt jő a csend, a bőkezű bolond
Jó éjt, a tó vizén egy kézfogás bolyong
Marék csillag, ég szeme könnyes, bámul ránk
Puha fekete a nevetés
Hisz a hajnal meztelen
Igyál még és nézd ahogy csillan lágy hullám
Mire kötelez a szabadság?
Kövér a Hold, és ugatják a hű kutyák
Ki tudja, hogy mi fáj úgy ott fenn?​

Olyanokká kell lennünk, mint a hold.
Az emberek akkor is panaszkodnak, ha túl erősen süt a nap és elviselhetetlenül meleg van,
meg akkor is, ha túl sokat esik vagy túl hideg van.
De senki nem zsörtölődik, ha süt a hold.
Mindenki boldogan, a maga módján üdvözli a holdat.
A gyerekek saját árnyékukat figyelik és a fényében játszanak,
míg a felnőttek összegyűlnek a téren, hogy történeteket meséljenek,
és egész éjszakán át táncoljanak.
Csupa jó dolog történik, ha süt a hold.
Ez már elég ok arra, hogy olyanok akarjunk lenni, mint a hold.

Ishmael Beah
​

Torjay Attila

Érintés

Csak elsuhant a távolban
és csak messziről nézett feléd.
Csak pár percre láttad álmodban
és csak gondolatban jött eléd.
Látod.
Mégis megérintett
és mégis áttörte a falat.
Mégis megsebezhetett
és mégis bánat maradt.
​

Gámentzy Eduárd

Kiürült zsebekben

Kiürült zsebekben matatsz,
Valami furcsa belső kényszer
Vezeti tétova ujjaid,
A semmivel most nem elégszel

Felforgatsz mindent, hogy találj!
Kabátot, nadrágot, ingeket
Keresel bármit, az álmaid!
Napokat, csillagot, kék eget

Gyűlnek a meggyötört ruhák,
A padlón, az ágyadon, mindenütt
És kutatsz lázasan, hasztalan
-A behúzott függönyök mögött​

Láttál már valaha depressziós fát?
És szorongó madarat? Ugye, nem?
Az élet egyáltalán nem ilyen.
Csak az ember tévedt el valahol.
(Osho)​

"Mennél többet gondolkodom rajta, annál inkább érzem,
hogy semmi sincs, amiben több művészet lenne,
mint szeretni az embereket."
(Vincent van Gogh)​