Az élet (azért is) szép !

Áprily Lajos​

Mennék eléd​

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!

​

Kamarás Klára​

Dalolj rigó!​

Ha úgy érzed, nehéz az életed,
mert senki nem hallgatja éneked,
meghalt a vágy, kihűlt a szerelem,
akkor gondolj rám és dalolj nekem!
Füledbe súgom halkan: élni jó…
Dalolj rigó… dalolj nekem rigó…!​

[FONT=georgia,palatino]Ligeti Éva [/FONT]
[FONT=georgia,palatino][/FONT]
[FONT=georgia,palatino][/FONT]<META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 11" name=Generator><META content="Microsoft Word 11" name=Originator><LINK href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CRENDSZ%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE><!--/* Style Definitions */p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal{mso-style-parent:"";margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;mso-pagination:widow-orphan;font-size:12.0pt;font-family:"Times New Roman";mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}@page Section1{size:612.0pt 792.0pt;margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;mso-header-margin:35.4pt;mso-footer-margin:35.4pt;mso-paper-source:0;}div.Section1{page:Section1;}--></STYLE>[FONT=georgia,palatino]Csendes álom

Csendesen cseppen éjbe az álom
Elnyeli csöndben, s fut ezer szálon
Körkörös körbe, fonja a vágyat
Gyűröttes gyönyör nyomja az ágyat

Terhétől távol, könnyű a teste
Szakadt ruháját letette este
Szabadon szárnyal, súlytalanságban
Káprázik szeme az éjszakában

Álomvilágban varázsos minden
Időben, térben, határ már nincsen
Pillanat, óra, napok, vagy évek
Felvillannak, majd oszlanak képek

Rejtélyes árnyak libbennek tova
Csillaggá válik lépteik nyoma
Követve útjuk mélyül az álom
Csendesen csillan színe a szálon[/FONT]
​

Akár az egyenesek.
Egyetlen pontban, egyetlen pillanatra metszik egymást a tér végtelenjében.
S aztán haladnak tovább kiszabott útjukon, soha vissza nem térve.​

De ez a pont és az a pillanat örökre meghatározza őket.​

J.W.Young​

Kántor Zsolt​

A legeldugottabb odú​

ott
ahol az egek egymásba nyílnak
s ahonnan az összes csillagkép megleshet&otilde;
ahol az univerzum kinyílik mint egy gömbhéj
és a titkok burka felhasad
ott
ahol minden higgadtan felkínálja magát
a mohó elmének
ott
ahol a lüktetés töve
megtapintható
ahol belátható mi rejtve volt
ahol él&otilde;vel fog kezet a holt
ott ahol az örökkévaló is természetszer&ucirc;
(s a pillanatok egymásba gy&ucirc;rtek mint a fű
ahonnan a nagy &ucirc;r (s az ívek)
könnyedén áttekinthet&otilde;ek
ahol az álom egy ösvény
és átsétálsz rajta önként
hogy tudd nincs több fény
csak Te magad
ki mások fényforrása vagy
ott
ahol a kagylóból balzsam csurran
és simogatás n&otilde; ujjaidban
ott
ahol nagyon is szeretni lehet
az elszalasztott perceket
mert visszajönnek s tetszenek
valahol a legbékésebb estély zsöllyéi között
ott ahol csak egy kis hit kell
hogy eljátszhass képzelt növényeiddel
ott ​

Szentivánéj ​

Sokszor olyan méltatlan, nagyfejű legényekre pazaroljuk energiánkat!
Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát.
Utólag megfejtem jeleiket, és transzparensként állnak előttem.
Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk.
A csibészekre, ebadtákra.
Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk.
Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak.
Á, dehogy változnak.
Kicsit még meg is aláznak.
Várni kell rájuk.
Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük.
Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt.
Ők azok, akikért élni-halni kell.
Akikért biológiai bombánk robban.
Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk.
Ha választani kell, őket választjuk.
A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából.
Velük nincs is mit megbánni.
Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk.
Legalábbis nem készen.
Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra.
És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással.
Esküszöm, nem értem magunkat.
Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba?
A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket.
Csak mi őket.
Ördögi kör ez.
Lassan jobban értem a férfiakat, mint a nőket.​

Tisza Kata - Pesti kínálat ​

Alan Alexandar Milne​

Tavaszi reggel​

Most hova, merre? Nem is tudom én.
Tóra le, hol pitypang sárgállik felém -
Dombra föl, hol szél zúg fenyők tetején -
Valahova, valahova. Nem tudom én.​

Most hova, merre? Szállnak fellegek,
Aprók, baba-felhők fenn, fejem felett.
Most hova, merre? Az árnyuk vonul,
Apró baba-árnyuk a fűre borul.​

Felhő ha lennél, fenn az egekbe,
Égszínkék vízen úsznál lebegve,
Meglátnál a réten, szólnál: "Soha még
Nem láttam én ilyet: nem zöld ma az ég?"​

Most hova, merre? Varjú lekiált:
"De jó volt születni! Szép , víg a világ!"
Most hova, merre? Búgnak gerlicék:
"Sok a dolgunk-gondunk, s mind gyönyörűség!"​

Madár ha lennél, fenn a magasba,
Szállnál a széllel: szárnyára kapna.
Szólnál a szélhez, ahogy tovavisz:
"Arra készültem mára magam is!"​

Most hova, merre? Nem is tudom én.
Nem mindegy, hogy merre megy a kis legény?
Kék harangvirághoz erdő közepén -
Valahova, valahova. Nem tudom én.​

/Ford.: Honti Irma/​

​

Petőfi Sándor​

Te a tavaszt szereted​

Te a tavaszt szereted,
Én az őszt szeretem.
Tavasz a te életed,
Ősz az én életem.​

Piros arcod a tavasz
Virító rózsája,
Bágyadt szemem az ősznek
Lankadt napsugára.​

Egy lépést kell tennem még,
Egy lépést előre,
S akkor rájutok a tél
Fagyos küszöbére.​

Lépnél egyet előre,
Lépnék egyet hátra,
S benne volnánk közösen
A szép meleg nyárba'.​

(Szatmár, 1846. október 7-10[FONT=verdana,geneva].)[/FONT]​

Gondolatok... ​

Bekapcsolom az ipodot, bár van egy régi hungáriamagnóm is a szobámban,
talán mert szeretem a zenét.
Kiülök a tetőre és csak nézem a csillagokat.
Kispál is velem van. Ketten vagyunk egyedül. Kicsit tovább megyek, leugrom.
Zuhanva fotózom azt amit senki sem vesz észre, pedig szép és egyszerű.
Esténként futok és amikor a fűhöz érek csak rá gondolok.
Ő rá, hogy szerettem.. otthon elmondom neki is, aztán még 3szor.
Lefekszem, veszek egy mély lélegzetet és úgy ezerév múlva kifújom.
Így működök, így vagyok, szabadidőmben szerelmes.
Innentől egy szebb világot álmodok a nehezebb sorsúaknak.
Közben elgondolkozom rajtad..
Meg akarlak ismerni.. mert tudni akarom mire vágysz és miért élsz?
Nem érdekel hány éves vagy.. azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért,
hogy életben vagy.
Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid és az élet csalódásait?
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e vadul táncolni a sötétben, eksztázistól részegülve.
Hűséges vagy? nem érdekel..
mert azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni,
hogy hű maradj önmagadhoz.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is,
ha nem minden nap pompázik.
Hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed?
Azt akarom tudni, hogy tudsz kudarcaiddal együtt élni
és a tetőn állva a csillagok felé kiáltani:
Nem érdekel hol élsz és mennyi pénzed van, elindulok!
Azt akarom tudni, hogy mi adna neked ehhez erőt belülről,
amikor kint már minden másnak vége van.
Nem fog zavarni, hogy nem tudod ki vagyok.. csak válaszolj,
mert én sem ismerem a végtelen lehetőségeit és magyarázatait arra,
hogy miért is nincsenek magyarázatai.
És így lett a jövőképem, valaki más falán zölddel bekeretezve..​

*hasy*​

Sólyom Tamás:​

​

Bella István

Vagyok

Kell,
hogy legyen egy szem,
akiben
megláthatom magam.

Kell,
hogy legyen egy kéz,
akivel
ketten vagyok magam.

Kell,
hogy legyen egy száj,
akinek
elmondhatom: vagyok.

Kell,
hogy legyen egy szó,
akiért
Élek, nem én vagyok.
​

Bertók László

Ott álltunk hogy se be se ki

Ez nem szövetség csak szövet
se képzője se céljai
s mint a szakadt köpönyeget
ki se kell már fordítani

ennyit akartam mondani
közönségesen mintha egy
verset folytatna valaki
mert vitatkozni nem lehet

de kerestem a rímeket
s te sem tudtál veszíteni
s mikor az eső megeredt
ott álltunk hogy se be se ki

hát mért az a bűnös aki
megint a markába nevet
​

ALEKSZANDR BLOK​

SZERETNÉK ÉLNI ESZTELEN​

Szeretnék élni esztelen:
Személytelennek arcot adni,
Örökké tenni pillanatnyit
És testivé, mi testtelen.​

Nyomasszon életem vad álma,
Vergődve fuldokolhatom, -
De egy vidám ifjú talán majd
Ezt mondja rólam egykoron:​

Bocsássuk meg komor valóját,
Tán ez mozgatta valaha?
Hisz csupa fény volt, csupa jóság,
A szabadság diadala!​

http://href.hu/x/8ecq




​

http://href.hu/x/8fs8​

SOLO NOI​

Toto Cutugno ​

E mi diceva... io sto bene con te.
E mi diceva... tu sei tutto per me.
Se non e' amore, dimmelo tu, cos'e'?
Si addormentava abbracciandosi a me.
Mi risvegliava con un bacio e un caffe'
e poi giocava qui nel letto con me.
Se non e' amore, dimmelo tu, cos'e'?
E poi restava a parlare di noi.​

Solo noi, solo noi.
Dimmi che tu mi vuoi.
Solo noi, solo noi.
Il respiro di noi.
Solo noi, solo noi.
Dimmi che nessun uomo ti ha fatto tremar come tremi con me.
Solo noi, solo noi.
Le montagne, se vuoi.
Solo noi, solo noi.
Prati verdi, se vuoi.
Solo noi, solo noi.
Dimmi che non sai stare da sola un minuto se non sei con me.​

Odio l'aurora ora che non ci sei.
Scende la sera, entri dentro di me.
Se non e' dolore, dimmelo tu, cos'e'?
Ti penso ancora, ma tu non sei con me.
Solo noi, solo noi.
Dimmi che e' amore?
Solo noi, solo noi.
La mia mente dov'e'?
Solo noi, solo noi.
Odio queste lenzuola che in tempo cancella il profumo di te.
Solo noi, solo noi.​

Le montagne non vuoi.
Solo noi, solo noi.
Prati verdi non vuoi.
Solo noi, solo noi.
Mi dicevi che non poi restare un minuto lontano da me.
Solo noi, solo noi.
La mia casa non vuoi.
Solo noi, solo noi.
Vendo tutto se vuoi.
Solo noi, solo noi.
Odio queste lenzuola che in tempo cancella il profumo di te.​

Solo noi...solo noi...​

http://href.hu/x/8fso​

Kányádi Sándor​

Volna még​

pedig volna még
volna még valami
mondanivalóm
a nyíló nárcisz-
mezőkről például
az alkonyi szélben
riadtan lobogó
hegyi füvekről
a hegyekről a folyókról
égről földről
a tengerekről
az óceánok alatt
vergődő tűzhányókról
a szerelem végtelen
napéjegyenlőségeiről
amikor az idő is
ellankad mint a patak
ha szomját oltja
benne a szarvas
egyszóval kettőnk
dolgáról az emberiség
nevében volna még
talán volna még​

<TABLE border=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%">BOLDOGOK AZ ÖREGEDŐK

</TD><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>
Hajh, mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.
Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.
Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjuság maláriája.
Aztán szépen pihennek, ülnek,
Mosolyognak és megvénülnek.
Napjaikat nyugodtan fejtik:
Betegek voltak s elfelejtik.
A bölcs mosolyt csak úgy havazzák,
A csókot hűlve kanalazzák.
Nem bántja őket ifju bánat,
Nem értenek, de megbocsátnak.
Csak én tartom ifjan az arcom,
Csak én vívom mindig a harcom.
Csak én vagyok bánatos, orzó
Öregségben is ifjú torzó.
Simító lapja a redőknek,
Irigye az öregedőknek.

.
Ady Endre​

[FONT=verdana,geneva]

[/FONT]​

[FONT=verdana,geneva]Lesznai Anna[/FONT]​

Tavasz Isten ​

Te nagy tavasz Isten, te szent tavasz isten
Kinek hatalmában nem eleget hittem,
Jaj bocsáss meg nékem - hiszen megszenvedtem
Sok zöld rügyet bontó gyilkos kikeletben
Oh! könyörülj rajtam!​

Alig ösmertelek - ellenségem voltál,
Kicsiny gyermek voltam - már igádba fogtál -
Lapdával játszottak a leánypajtások,
Hogy kikezdett engem a fájdalmas átok!
Oh! könyörülj rajtam!​

Fekete hárs gallyán te csapdostad éjjel
Ablakomnak rácsát! Te repesztéd széjjel
Csendes álmom burkát - fájó késszurással,
A szívembe mártott madárdalolással!
Oh! könyörülj rajtam!​

Szédítőmagasra te lökted hintámat!
Szénaillat borral részegítéd számat -
Ha a réten jártam - üldözőbe vettél
Éles sikoltással mellettem termettél
Oh! könyörülj rajtam!​

Házba menekültem. Az anyámhoz bújtam
Üvegszemű bábum felé félve nyúltam!
Merev bábum kékes üveg szeme megett
Rám villogott gúnyos varázstekinteted
Oh! könyörülj rajtam!​

De én dacos voltam - fellázadt a lelkem,
Könyörtelen kezed, vad varázsod ellen,
Ököllel bontottam fájó ölelésed -
Dacba meredt testtel fogadtalak téged!
Oh! könyörülj rajtam!​

Nagy birokra keltünk - mint ősi regében:
Óriás és ember - úgy küzdöttünk éppen -
Küzdöttünk sok éjjel - küzdöttünk sok nappal
Véres tépett sebbel - fájóbb diadallal!
Oh! könyörülj rajtam!​

Hol itt, hol ott lelünk hirtelen egymásra,
Kelő mosolyomat bontod zokogásra
Szépség mérget szórsz el bárhova én lépek -
Minden virágszállal titkos rontást tépek!
Oh! könyörülj rajtam!​

Tovább nem bírom el, küzdelembe fáradt
Testem letapossa győztes, gyilkos lábad,
Két karom se tépi, töri már a láncot,
Dalolva jársz rajtam győzedelmi táncot -
Oh! könyörülj rajtam!​

Hívő, megtört lettem. Oh! könyörülj rajtam -
Tudom nagy Isten vagy - tudom vétkes voltam -
Két szent karod erős - hatalmas az ajkad -
Én is azért lettem, mert te úgy akartad
Oh! könyörülj rajtam!​

Jaj! mert mi lesz vélem, ha elfordulsz tőlem? -
S itt hagysz eltiporva a tövismezőben,
Prédául a nyárnak, zsákmányul az ősznek -
S kapok fehér telet hideg szemfedőnek!
Oh! könyörülj rajtam!​

Istenem, letipróm így ne hagyj el engem,
Egyesüljek véled gyilkos szerelemben!
Váljak porló földdé - fénylő ködpárává -
Én magam is gyilkos tavaszi varázszsá
Oh! könyörülj rajtam!​