Az élet (azért is) szép !

<TABLE border=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%">TAVASZ A FALUBAN

</TD><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>
Pufók felhők, dalos fuvalmak,
Foltos fény-mezők a mezőkön,
Kínok a szívben. Ő jön, ő jön,
A szent Tavasz. Ideragyognak
Messze szivek és messze faluk.
Multból az ember s szántott kertből
Kukacot kapar a tyúk.
Hát jönni fog megintlen újra,
Újra uszítva, hitegetve?
Ősz lesz megint. Kinek van kedve
Ezt az ügyet végigcsinálni?
Hiszen a vágy már születve fut:
Télből az ember a halálba
S tyuk-ólba szalad a tyuk.
.​

Ady Endre​

hajnalcsillag​

Születésnapodra​

Ajándékként, lelkem legbelső
Virágát nyújtom át Neked!
Amely nem tökéletes,
Amint én sem, de tiszta
Szeretettel van tele!​

Színes szirmait még nem
Bontotta ki – védőburkai
Még tartják, valamire várva.
Talán bátorításra, egy
Szóra, egy mozdulatra.​

Az ölelésed biztosan segít!
S majd szirmait kibontva,
Ontja feléd a meleg
Szeretet erejét, mely
Átmelegít!​

Szabó Lőrinc

Tavasz

„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” - felelt a Nap.
„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” - felelt a Nap.
„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” - szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!” ​

De'Angele

Súlyban

Csak hiányod van jelen, s jelenléte üres:
Kongó, búgó visszhang a suttogás,
Sötét a homályban, a dal is hangtalan.

Pőre a virág, sziromtalan, szakadt,
Bimbónyi kedvem kacagva elszaladt.
Zizegő foggal, hasadó körömmel,
Mezítelen várok, jégben egymagam.
​

Bacsó Péter​

Kassa; 1928. január 6. – Budapest; 2009. március 11​

Bacsó Péter az egyik legidősebb, legtapasztaltabb,
legszorgalmasabb és legsikeresebb filmes a régiek egyre fogyatkozó csapatából.
Az 1945 utáni – most már több mint hat évtizednyi – korszak részese, tanúja és alakítója.
Sokoldalúságának köszönheti,
hogy szinte minden munkafolyamatba belekóstolt,
ami a stúdiókban egyáltalán adódhatott.​

***

1988​

Titánia, Titánia I-II. (Rendező, Forgatókönyv)​

1986​

Banánhéjkeringő (Forgatókönyv, Rendező)​

1985​

Hány az óra, Vekker úr? (Rendező, Forgatókönyv)​

1983​

Te rongyos élet (Forgatókönyv, Rendező)​

1982​

Sértés (Rendező, Forgatókönyv)​

1981​

Tegnapelőtt (Forgatókönyv, Rendező)​

1980​

A svéd, akinek nyomaveszett (Rendező, Forgatókönyv)​

1979​

Ki beszél itt szerelemről?! (Forgatókönyv, Rendező)​

1978​

Áramütés (Rendező, Forgatókönyv)​

1977​

Riasztólövés (Forgatókönyv, Rendező)​

1977​

Egy erkölcsös éjszaka (Forgatókönyv)​

1976​

Zongora a levegőben (Rendező, Forgatókönyv)​

1975​

Ereszd el a szakállamat! (Forgatókönyv, Rendező)​

1974​

Macskajáték (Dramaturg)​

1974​

Szikrázó lányok (Rendező, Forgatókönyv)​

1973​

Harmadik nekifutás (Forgatókönyv, Rendező)​

1972​

Forró vizet a kopaszra! (Rendező, Forgatókönyv)​

1971​

Jelenidő (Forgatókönyv, Rendező)​

1970​

Szerelem (Dramaturg)​

1970​

Kitörés (Rendező, Forgatókönyv)​

1969​

A tanú (Rendező, Forgatókönyv)​

1969​

Isten hozta, őrnagy úr! (Dramaturg)​

1968​

Fejlövés (Forgatókönyv, Rendező)​

1967​

Nyár a hegyen (Rendező, Forgatókönyv)​

1965​

Szerelmes biciklisták (Forgatókönyv, Rendező)​

1963​

Nyáron egyszerű (Rendező, Forgatókönyv)​

1961​

Két félidő a pokolban (Forgatókönyv)​

1961​

Megszállottak (Dramaturg)​

1960​

Fűre lépni szabad (Forgatókönyv)​

1959​

Merénylet (Forgatókönyv)​

1959​

Gyalog a mennyországba (Forgatókönyv)​

1958​

Ház a sziklák alatt (Dramaturg)​

1958​

.

Tompa Mihály​

Az erdőben​

Mi bajod van kis madárkám,
Hogy elnémult báj-dalod?
Ébred a táj zengzetére,
S reszket érte...
És te mégse hallatod!​

A fagyos lég alig enyhült,
Alig tölgyelt a fa még:
És az élet nem buzogva,
Kincset ontva,
Csak reményben láttaték:​

S nagy váratlan íme megnyilt
Ajkad a kikircs előtt:
Vesszőszálon, mely fenn hintál:
Hangjaidnál
Töltéd könnyen az időt.​

Pedig hangos szódra akkor
Felelet s jött vala,
Mint a szellőt, átbocsátván
Szaggatásán,
A ligetnek tört fala.​

Most jelenj meg: lombos, árnyas
Az erdőség, mely fogad,
Hogy zöld barlangos sűrűje
Újra szűlje
Csengve-bongva hangodat!​

Most fakadj énekre: díszben,
Virágban áll völgy, liget:
Élni a nyájas napoknak,
Míg ragyognak:
Minden úgy buzog, siet.​

Hisz maholnap szürke pír fut
A setét-zöld lombokon,
Mit reájok
Az év halvány színbe mártott
Ecsetével futva von.​

Oh, siess hát! Vagy lakod már
Szebb táj, hűtlen énekes?!
- "Ah, nem ! A szín bárha vádol:
Messze, máshol
Szárnyam, vágyam nem peres!​

Csak itt kedves lég, sugár - s ha
Fenn a lomb közt dallhatok:
Az öröm - s kéjt,
Mely körül-foly áradatként,
Érzem én, bár hallgatok!​

Egykor édes tépelődés
Csalt belőlem éneket,
Rejtve nálam:
Sejtett üdvem, kéjes álmam
Titka meg nem férhetett.​

Most a fényes pára megszállt,
Hű valóság vesz körűl...
Ez a kedves, gyenge háznép...
Mily varázs-kép...
S ki így boldog: zajt kerül.​

Titkon bírva titkom édes,
Hogy tanú s kém nem zavar:
Ajkam mért csevegne róla,
Melyet óva
Szárnyam, szívem bétakar!?​

E bokorban, melynek ága
Öszvehajlik fészkemen:
Hagyd e teljes, e sóvárgott
Boldogságot,
Némán, titkon érzenem!​

Reviczky Gyula​

Jó lelkek
[FONT=verdana,geneva][/FONT]
Vannak jó lelkek még a földön:
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak ismeretlenül.

Éltük szerény, csöndes, magános,
Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek cégére nincsen:
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

Vásári zajt, hűhót kerülnek.
Nem lökdösődnek lármás utakon.
Lelkük zománcát féltve őrzik.
Amerre járnak csend van, s nyugalom.

A sors csapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is , ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot.

Vannak jó lelkek még a földön!
Vigasztalásul vallom és hiszem.
Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
És nem irigyli sorsuk' senki sem​

"Barangolások erdei fényben, puha gyalogúton,
kopott legelők tarlóján, bodzavirágok súlyos illatában
és sötét fenyvesek elsóhajtott tegnapjaiban,
amikor észrevétlenül vállamra ült az Idő,
és csendesen figyelmeztetett a sok tegnapra
és a fogyó holnapokra.”​

Fekete István​

​

"Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne,
mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány,
királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét,
meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak,
melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt,
és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt,
és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk,
nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük."

Fekete István

​

​

Váci Mihály

Még nem elég!

Nem elég megborzongni
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni
Fagyot is bírjon el,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.

Nem elég álmodozni,
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
Hogy milyen kor jön el;
Jövőnket tudni kell!

Nem elég a célt látni;
Járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell
Egyedül is! Elsőnek,
Elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
Aki vezetni mer!

Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
De seb és szenvedély,
Keresni, hogy miért élj,
Szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég: - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég: - a Hazáért
Több kell most: - népedért.
Nem elég: - Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
Kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!
​

Kijuma​

Magyarnak lenni
<FORM class=nodevote-form id=nodevote-rate-form accept-charset=UTF-8 action=/nodevote/1805307/add method=post>
Magyarként jöttem a Földre,
Magyarként vesztem a ködbe…
</FORM>
Magyarként láttam meg a napot,
Magyarként várom a holnapot.​

Magyarként szóltam a szót,
Magyarként várom a jót.​

Magyarként tanultam szeretni,
Magyarként sokat kell szenvedni.​

Magyarként nincs út a magasba,
Magyarként itt maradsz magadba.​

Magyarként lassan már nincs remény,
Magyarként talán még lesz kenyér…​

Magyarként élni gyötrelem,
Magyarként élem életem.​

Magyarnak lenni fájdalom,
Magyarnak lenni megszokom…​

Magyarnak lenni szeressek?
Magyarnak lenni mutasd meg!​

Magyarnak lenni szenvedés,
Magyarnak lenni rettegés.​

Magyarként szeressem a földet,
Magyarként bánatomat öld meg…​

Magyarnak lenni taníts meg!
Magyarként élni szeressek!​

"A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna."

József Attila: A Dunánál

​

Ginger ​

És mégis...​

Üres vagyok, mint a fazék,
melyből elforralták a vizet,
üres, mint költő kezében a papír,
ha nem kap ihletet.​

Üres, mint az üvegszemű ember tekintete,
s üresebb, mint a koldus reszkető keze.
Üres, mint lakodalom után a bálterem,
mint az odvas fa, ami semmit nem terem.​

Üres, mint a tartalom nélküli szó,
mint a kiszáradt folyómeder...
...hogy milyen üres vagyok, hogyan mondjam el?​

Kiürítettek. S mégis! Élek boldogan,
mert tudom,​

az élet szép, csak néha kódolva van…​

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretni valómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.

Hajnalban nyújtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.

/vali/


​

Petőfi Sándor: Te a tavaszt szereted...​

Te a tavaszt szereted,
Én az őszt szeretem.
Tavasz a te életed,
Ősz az én életem. ​

Piros arcod a tavasz
Virító rózsája,
Bágyadt szemem az ősznek
Lankadt napsugára. ​

Egy lépést kell tennem még,
Egy lépést előre,
S akkor rájutok a tél
Fagyos küszöbére. ​

Lépnél egyet előre,
Lépnék egyet hátra,
S benne volnánk közösen
A szép meleg nyárba'. ​

S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások,
döntő pillanatok tudatosak-e?…
Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába
és tudjuk: aha, ő az? …
Az igazi… mint a regényekben? …
Nem tudok erre a kérdésre felelni.
Csak behúnyom szemem és emlékezem.
Hát igen, valami történt akkor.
Áram?…
Sugárzás?…
Titkos érintés?…
Szavak ezek.
De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat.
Van másféle érintkezés is emberek között,
másféle híradás is.
Ma így mondanák, rövidhullám.
*
Márai Sándor
Az igazi​

Pável István ​

Legszebb álmom​

Mint egy konok bolond
a sok-sok tévedésért,
több évtizede fizetek azért,
mert botor módon,
elgyötörten
erre a földi létre jöttem.
Naponta százszor
szemlesütve szembesültem,
hogy a valóság mily más,
mint bármely színes álom
ezen a világon.
Az álmoknak – sajna – az a legfőbb természete,
csak ahogy víz válik borrá,
azok is úgy érnek valóvá.
Ha néhány tünékeny másodpercre
behunyom a szemem,
lényed a gondokon áthat,
és csak téged látlak.
Mégis ez azt jelenti
– hisz egy egész lakmuszhegy jelzi – ,
el nem fogadhatom sohasem
felkínált szerelmedet.
Sohasem! Sohasem!… Sohasem?​