Az élet (azért is) szép !

memi59 · 2009 Március 31

Szabó Lőrinc:

HAZÁM

Nem faluba, nem Budapestre
és nemcsak magyarnak születtem,
fél Földre süt a nap felettem,
fél Földdel együtt fed az este.

Tanítóm minden, ami él,
apám a múlt egész világa
s addig terjed hazám határa,
ameddig az agyam elér.

Nagyon szegény, ki büszkeségét
más érdeméből lopja ki
s ripacsként a mellét veri
azért, ami helyette érték:

én azt szeretném, ha hazám,
e föld, hol mindent, ami ember,
vágytam példázni életemmel,
lehetne egykor büszke rám.

zsuzsanna03 · 2009 Március 31

Szabó Lőrinc

AZ EGY ÁLMAI

Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?

Nem! nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.

Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!

zsuzsanna03 · 2009 Március 31

SZABÓ LŐRINC

MÁJUSI ORGONASZAG

Az orgona kezdte! Szinte csobbant,
mikor a kertben megcsapott:
fűszere gázként gyült a roppant
éj tavába, a völgybe, ahogy
nyomta a párás ég: nehéz
volt, mint sűrű zene, mint sürü méz,
de mint tündér meglepetés
lengett körűl, mint álmodott hang
vagy holdfényfátylas csillagok.

Mert tündér volt, igazán az: ugy ébredt,
mint alvó agyban a túlvilág,
vagy halk izzása a testi kéjnek,
amit hajnalban szít a vágy.
Az kezdte, az orgona! A mai! De
félszáz tűnt május hozta vele,
jázmin, rózsa s akác özöne
ringatta vele, lidérc, kisértet,
a rég s a nemrég illatát.

Káprázva álltam a kapum előtt, és
ópiumittas szellemek
kaszaboltak, mint zene a levegőt és
ahogy a fény az üveget:
csókolva, belül, selymesen,
mint mikor mélyen, a meztelen
szív alján zsong a szerelem
s lobbanni gyűjtenek uj erőt és
csendűlni a lankadt idegek.

S a rácsnak dőltem, az édes égig
tágúlva, nyílva, ahogy soha még,
és ittam az orgonaízt, a régit,
az újat, a zenénél zenébb
mérget, emlékek és tavaszok
szeszét, és amit a jelen adott,
a visszatért nagy pillanatot,
mely a betegen im ujra végig-
borzongta az élet gyönyörét…

Öt napja, öt éje… Az orgona kezdte,
s azóta csupa fölszakadt
sajgás vagyok, álom és csupa zsenge
sóvárgás, néma indulat,
s az hangot követel, éneket,
zengőt, emberit, édeset,
mintha enélkűl – így fenyeget –
nyomtalan halnék szét az egekbe,
ahogy a májusi orgonaszag.

Évicus · 2009 Március 31

Móricz Eszter
<O

Akarsz-e velem tavaszt nézni?<O
<O

Akarod-e velem csodálni
<O

a tavaszi virágok szirmait?<O

Akarod-e velem nézni<O

a hűvös, esti naplementét,
<O

ahogy a vízparton átborul,
<O

alkony-bíbort fest a víztükörre?
<O

Akarsz-e velem tavaszt nézni?<O

Akarod-e érezni velem<O

a levegőből áradó lágy,<O

</O

illatos zenét? Akarod-e<O

</O

hallani, ahogy zümmög ezer<O

</O

cserebogár kitárt szárnyakkal?<O

</O

Akarod-e csodálni velem<O

</O

a tengerek hullámzó ritmusát,<O

</O

és ahogy a trillázó fényben<O

</O

ránk nevet a nap, a föld, az ég..

Évicus · 2009 Március 31

Andrass:

A költészetről

„…a szép nem meddő eszmény, hanem az élet legnagyobb erőfeszítése.”<O></O>
Márai S."<O</O

<O</O
mondd csak!
mondd csak azt, hogy céltalan,
divatjamúlt és hasztalan igyekvés,
lődörgő képzelet,
képzelgés, mely játszani engedett,
akár a táj, a tér a tónusok,
bármilyen egekbe fúrhatod arcodat,
az alfánál tovább kicsivel sem vagy,
csak az erőlködés s az akarás marad,
s a cél, a cél, a cél a horizont vonalán…
<O

- védd magad!

<O

minek hazudsz a csúfságra álcát,
hideg szemekbe csillagot,
minek kaparsz a rothadásnak sírhelyet,
s a fénynek ablakot?
<O

</O

minek vezetsz az elvekről listát,
elvész a szó sok jaj között,
minek költöztél emberi testbe,
ha csak az ideákhoz van közöd?<O

</O

””<O</O
egyenes út a végzet, föl minek díszíted?
<O

</O

”””<O</O
A bőr színe,
A húsé – ahogy haladok,
A csontoké, s a csontokon
Lilába hajló cafatok,
<O

</O

Hol mély,
Hol egészen halovány,
Torlódó gyönyör, vagy
Lakattal zárt talány,
<O

</O

És ismétlem,
Ismétlem magamat,
Szavalom és
Rímelem a szavakat,
<O

</O

Mert szépet,
Szépet, szépet akarok,
Bármilyen valóság fölé is hajolok,
Csak a szépség,
Oldja meg ereim,
Ezért a vers is,
„látjátok feleim…”,
<O

</O

hogy porladunk…
<O

</O

De a bőr színe,
A húsé – ahogy haladok,
Az inaké, az izmoké
S a hajlatok
<O

</O

Grafitszürke satírja,
Milyen gyönyörű,
Szívemet koptató
Köszörű…,
<O

</O

Mert elhasznál,
Elhasznál a szépség
- módfelett,
de szépség nélkül,
vessző sincs, sem ékezet…

Évicus · 2009 Március 31

Rajki Miklós

Hívd be magadba

Szép és Jó mindig van
Legfeljebb Te nem veszed észre,
Mert talán máshova,
S nem oda nézel éppen.
Lásd meg, halld meg, vedd észre,
Hívd be magadba,
Mint hajdanán a vándort,
Ki szállásért házad ajtaján kopogtat.
Mint tisztelendő vendéget,
Ültesd le nálad a Szépet,
Közvetlen a Jó mellé,
Rájuk szentelni idődből
Sohasem féljél.
Ülj velük asztalhoz,
Szép tiszta abroszhoz.
Hidd el jó társaság!
Érdemes!
Idődet ővelük
Biztos nem fecsérled.
Több leszel általuk.
Valami más,
Mint mostanában
Amerre fordul félre a világ.
Gyújts gyertyát,
Hogy lángjánál melegedj,
Mert ahol gyertya ég,
Ott jelen a Szeretet.
S ha már így együtt voltatok,
Soha ne hagyjátok el egymást,
Adj nekik magadban
Örökös szállást!

zsuzsanna03 · 2009 Április 1

Leé József

Egy kapcsolat kezdete

Bolondság, jól tudom,
mégis kell - vállalom.
Perceim számolom
tükörkép - arcodon.

Szemed a szememen,
tengermély rejtelem.
Múltad nem ismerem,
jövőnk sem sejthetem.

Hajad a vállamon,
bolondság, jól tudom.
Szíveddel dobbanom,
utad tán járhatom.

Lehet még - gondolom,
lehetne - gondolod.
Sorsom, ha vállalod,
léptem lesz lábnyomod.

*
Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

zsuzsanna03 · 2009 Április 1

Olykor az álmok a tovaszálló csöndben
beröppennek a nyitott ablakon
s a sors madarát egy gyöngéd érintéssel
egy törékeny pillanatra kezedben tarthatod.
*

T.Fiser Ildikó
Másképp látók
Internetes Irodalmi és Művészeti Kör

memi59 · 2009 Április 1

RAJKI MIKLOS:

Anyaföldünk
Mint gyökere az elültetett fának,

Növekedvén, a földben,
Egyre mélyebbre nyúlik,
Úgy kötődik az ember
Az anyaföldhöz, ahogy az élete múlik.
Minél jobban érti, egyre jobban érzi,
Ez az a föld, amihez ezer szál köti,
Ez az az ég, ami feszül fölénk, ez a miénk.
Itt a gyökerünk, s ahonnan eredünk.
Innen indulunk és ide érkezünk.
Égen, földön sehol sincs más olyan hely,
Ahol a szó, ahol a szív, ahol az anya,
Helyettük bármit is lelsz, a tiéd lehet.
Akire dobbansz, akire lobbansz,
Aki vár, aki gondol csakis tereád.
Ahol a nóta így csendül fel
Szívből, mélyről, örök idők óta.
Meg az ablak alatt, rigófüttyös hajnalének,
Ilyen dalra sehol máshol nem ébredhetsz.
Ahol terem az erdőben ezerszám hóvirág,
Ahol érezheted az ibolya, a gyöngyvirág,
S az orgona mindenen átható illatát.
Ahol a templom, ahol a harang,
Ahol oly szépen búg a vadgalamb.
Ahol az ősök, a régmúlt hősök,
Ahol a bölcsők, ahol a temetők.
Ahova a fecskék is mindig,
Minden tavaszon visszatérnek,
Ahova, és soha sehova máshova,
Te is mindig hazatérhetsz.

2006. május 4.

Rajki Miklós

gipsi queen · 2009 Április 1

/Ady Endre/

Emlékezés március idusára

Óh, bennem lobogott el
Ama szinte már savós,
Tüzetlen és makacs,
De jó nedvü ifjuság.

Március Idusára
Voltak mindig szavaim,
Olcsók és rímesek,
De akkor az volt igaz.

Hadd lássam, óh, hadd lássam
Azt a régi Márciust,
Midőn az ifju bárd
Öszintén s jól hazudott.

Óh, Napja Márciusnak,
Óh, megroppanó havak,
Be jó emlékezés,
Ki mostanában esik.

Be jó ma ez az Élet,
Mikor a Holnap sunyi,
Be jó épp ma élni,
Mikor Halál s Élet: egy.

gipsi queen · 2009 Április 1

Álom Tündérhez

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem... kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved!

/Vass Albert /

gipsi queen · 2009 Április 1

/József Attila/

Ezüst élet
1

Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
meg a halottak, meg a rétek.

Győzni épp oly szép, mint a virág,
de én az uccákon lődörgök,
vagy esőt hallgatok szobámban
s nagyon hallgatok, hogyha dörgött.

Ezüstös lesz majd nagy szívetek,
bárha a győzők ti maradtok,
zászlótok is ezüstté őszül
s egyszer győzni is elfáradtok.

Csatazaj mögött eljön halkan
hozzátok is az ezüst élet.
Nagyon halkan élnek a felhők,
meg a halottak, meg a rétek.

2

Nagycsöndű, komoly kísértet kísér
s hová lépek, kibú a föld alól -
az árnyékom, mely mindenütt követ
s találkozunk is egyszer valahol.

Olyan szép dolog elfáradni és
pihenni, mit nem ad se harc, se más,
kedves árnyékban leheverni, le
s bennünk eleve ott a fáradás.

Bennünk eleve ott a fáradás,
mely a szűz hónak testvére lehet -
ha nagyon fázik már a föld, lehull,
csak hull a hó s új tavaszig befed.

Egy télestén a földet csöndesen
betakarta a fáradtság, a szent,
az én szavammal együtt, hisz az is
végtelen hideg világban kereng.

</TD><TD width="1%"> </TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3> </TD></TR></TBODY></TABLE>

zsuzsanna03 · 2009 Április 2

Szeretnék felrepülni a csillagokig és felhők szárnyán megérinteni az eget.
Ki lesz ki e félszeg homályban kezét felém nyújtva, elvezet?

*Xaxofon*

zsuzsanna03 · 2009 Április 2

Kaffka Margit

POGÁNY IMÁDSÁG

Nagy Istenek! Elég, elég a csendből!
A béke megfullaszt, - beteg vagyok.
Hát nincs viharszél, hogy szembekacagjam?
Itt minden hallgat, minden mosolyog.

Vitorlatépetten, tajtékos árban
Hogy szállnak a boldog, szabad hajók!
Szörnyű, - hogy itt zátonyra jutva várjam,
Míg rámfut a repkény, besző a pók.

Nagy Istenek! Szedjétek össze nékem
A csillogó s a gyilkos napokat, -
Abbul szűrjétek az életek éltét,
Szikrázzon, égjen minden pillanat!

A sok, közönytül terhes, lomha évet
Vegyétek vissza! Másnak engedem.
Csak egy napot! De gyönyörbe temetve,
Vagy villámfényes ünnepet nekem!

zsuzsanna03 · 2009 Április 2

De'Angele

Varjudal

Hittem; sorsomba nyugodtan,
hogy nem vesz elő, mégis eltalált,
mi szenvedni nem hagy el
hosszú éjszakán;
az érzés nélküli hiány.
Hittem; vagyok oly merész,
feledni kész, hogy átlátok
a messze tetején,
de hiába, bár erős lehetnék,
az időn kivül állok én.
Túlfényezett, fényesítet napló,
ábrándos, apró képzetek bogara csíp,
mar és maradandó.
Lásd ölre vágyom,
vége nincs, soha ágyon,
de minden határon varju énekel...

gipsi queen · 2009 Április 2

/JOHANN WOLFGANG VON GOETHE (1749-1832)/

Útfélen

Jártam magamban
a réteken.
és semmi szándék
nem vezetett.

Kis virág intett
tüstént felém,
ily kedveset még
nem láttam én.

Letépni vágytam,
s ő szólt sietvén:
Föld rejti el, de
van gyökerecském.

A mély talajba
benőve állok:
kerekre abból
telnek virágok.

Hízelkedéshez,
bókhoz nem értek;
ne tépj le, ültess
kertedbe, kérlek.

Jártam magamban
erdőt s hegyet;
kedvem vidám volt,
vágytam a távolt -
ez vezetett.

/forditas:KÁLNOKY LÁSZLÓ/

</TD></TR></TBODY></TABLE>

gipsi queen · 2009 Április 2

/Áprily Lajos /

Tavaszodik N. Tessitori Nórának

Sáncban a hóviz
könnyü hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.

Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
"Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!"

</TD><TD width="1%"> </TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3> </TD></TR></TBODY></TABLE>

zsuzsanna03 · 2009 Április 3

A. J. Christian

Ha lenne egy új életem

Ha lenne egy új életem,
...akkor
arra figyelnék, aki hallgat,
s nem törődnék azzal, aki beszél,
... akkor
hallgatnék, amikor te megszólalsz,
s csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz.

Ha lenne egy új életem,
... akkor
megélném azt, mi a szívemben táncol,
s lenyelném azt, mi fejemben tombol,
... akkor
őszintén kimutatnám az érzéseimet,
s nem szégyellném megélni a Tieidet,
... akkor
megtenném azt, mit félek megtenni,
s elfelejteném azt, mit meg akarok tenni,
... akkor
nem szégyellnék Tőled tanulni,
s nem akarnék neked papolni,

Ha lenne egy új életem,
... akkor
sosem várnék, azonnal cselekednék,
s nem aggódnék a következmények miatt,
... akkor
elfogadnám azt, mit az élet ad,
s enyém lenne a pillanat.

zsuzsanna03 · 2009 Április 4

Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned,
ha belülről éllek meg.
Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni.
Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről.
A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye.
Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet
- azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán.
Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában.
Mert amit adsz, most azt magadból adod.
A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is.”

*
Müller Péter : Megismerni

zsuzsanna03 · 2009 Április 4

Szabó Balázs

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-BOTTOM: 6px" align=middle colSpan=3>Van, ki...

Van, ki erre, van, ki ilyen...

Van, ki arra, van, ki olyan...

Van, kit munkába vonat visz,
Van, ki fényes autóba száll,
Van, ki a két kerékben hisz,
De olyan is, ki gyalog jár.

Van, ki az égben utazik,
Van, ki a föld alatt halad,
Van, ki vadvízen hajózik,
De olyan is, ki lemarad.

Van, ki csak egyenes úton,
Van ki, hátrafelé szalad,
Van, ki csak kanyarog folyton,
De olyan is, ki megszakad.

Van, ki szapulja a társát,
Van, ki földön fekvőre lép,
Van, ki becsapja barátját,
De olyan is, ki tiszta még.

Van, ki rombolásban segít,
Van, ki öl aljas szándékkal,
Van, ki az életre legyint,
De olyan is, ki belehal.

Van, ki hitét megtagadja,
Van, ki este imádkozik,
Van, kinek sok az aranya,
De olyan is, ki éhezik.

Van, kit anyja kitagadott,
Van, kit szeretet vesz körül,
Van, kit, vihar elragadott,
De olyan is, ki földre ül.

Van, ki keményen dolgozik,
Van, ki a semmiért pénzt kap,
Van, ki hidegben aluszik,
De olyan is, ki tüzet rak.

Van, ki első szóra megáll,
Van, kire a tiltás sem hat,
Van, ki ordít, mint a sakál,
De olyan is, ki elhallgat.

Van, ki vágyik a nagyobbra,
Van, ki kicsinek is örül,
Van, ki nem ér fel a dombra,
De olyan is, ki felkerül.

Van, ki félve földön mászik,
Van, kinek szekerét tolják,
Van, ki melegben is fázik,
...csak a sírhalmok egyformák!

*

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való
megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető.

</TD></TR><TR><TD align=left>

</TD><TD align=middle>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Az élet (azért is) szép !

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák