E
elke
Vendég
A béka és a kagyló.
A tó fenekén egy kagyló élt csendben, békésen.
Minden éjjel előrehaladt egy keveset.
Szeretett gyönyörködni a finom színekben, amelyet a Hold fénye a vízre rajzolt,
ezer meg ezer színárnyalatra bontva.
Minden éjjel előrehaladt egy keveset.
Szeretett gyönyörködni a finom színekben, amelyet a Hold fénye a vízre rajzolt,
ezer meg ezer színárnyalatra bontva.
Ugyanebben a tóban élt egy béka is,
aki nem kevéssé volt büszke ugró-és énekesi képességére.
Sokáig rá se hederített a kagylóra.
Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte tőle:
- Mit csinálsz itt. Te néma csúnyaság?
Kíváncsian figyelte a kagyló barna héját és széles lábait.
- Milyen csúnya színed van - folytatta.
- Nézd, én milyen szép zöld vagyok.
- Hát igen, nem vagyok szép - mondta a kagyló - de szeretem a víz ezernyi színét.
Mit csinálsz itt, mozdulatlanul egész nap a tó fenekén?
- Figyelek - válaszolta a kagyló.
- Mit figyelsz? - kérdezte elképedve a béka.
- Nincs itt a homályos vízben semmi különös.
- A Hold csillogását figyelem.
Boldogan megtanulnék festeni, úgy, ahogyan a Hold festi színeit a vízre.
És Te mit csinálsz kedves béka?
aki nem kevéssé volt büszke ugró-és énekesi képességére.
Sokáig rá se hederített a kagylóra.
Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte tőle:
- Mit csinálsz itt. Te néma csúnyaság?
Kíváncsian figyelte a kagyló barna héját és széles lábait.
- Milyen csúnya színed van - folytatta.
- Nézd, én milyen szép zöld vagyok.
- Hát igen, nem vagyok szép - mondta a kagyló - de szeretem a víz ezernyi színét.
Mit csinálsz itt, mozdulatlanul egész nap a tó fenekén?
- Figyelek - válaszolta a kagyló.
- Mit figyelsz? - kérdezte elképedve a béka.
- Nincs itt a homályos vízben semmi különös.
- A Hold csillogását figyelem.
Boldogan megtanulnék festeni, úgy, ahogyan a Hold festi színeit a vízre.
És Te mit csinálsz kedves béka?
- Ó - mondta a béka miközben kicsit felfújta magát - én nem vagyok a vízhez kötve,
és nem kell egész nap figyelnem.
Nekem saját hangom van.
Én énekelek, híres művész vagyok.
Még az emberek is csendben maradnak, hogy csodás hangomat hallgassák.
és nem kell egész nap figyelnem.
Nekem saját hangom van.
Én énekelek, híres művész vagyok.
Még az emberek is csendben maradnak, hogy csodás hangomat hallgassák.
A kagyló megcsodálta a békát.
- Tehát híres vagy - mondta elismerően.
- Nekem nincs hangom, és nem ismer senki, rejtőzködve élek itt.
Tanulni szeretnék, addig szeretném a víz csodálatos színeit szemlélni,
míg le nem tudom festeni őket.
- Tehát híres vagy - mondta elismerően.
- Nekem nincs hangom, és nem ismer senki, rejtőzködve élek itt.
Tanulni szeretnék, addig szeretném a víz csodálatos színeit szemlélni,
míg le nem tudom festeni őket.
- Te meg a buta szemlélődésed - mondta a béka türelmetlenül.
- Nincs itt semmi látnivaló.
Túl unalmas nekem itt - mondta a béka, és egy jókora ugrással kint is volt a vízből.
Keresett magának egy nagy pocsolyát, és rákezdett brekegésre.
Úgy elmerült saját hangjában,
hogy nem vette észre a felé közeledő nagy vörös lábakat
és a piros, hegyes csőrt, amely megragadta.
- Nincs itt semmi látnivaló.
Túl unalmas nekem itt - mondta a béka, és egy jókora ugrással kint is volt a vízből.
Keresett magának egy nagy pocsolyát, és rákezdett brekegésre.
Úgy elmerült saját hangjában,
hogy nem vette észre a felé közeledő nagy vörös lábakat
és a piros, hegyes csőrt, amely megragadta.
Látnotok kellett volna ekkor a békát, hogy kapálózott!
Még egyszer visszahullott a fűre, és sikerült neki utolsó erejével,
élete leghatalmasabb ugrásával a tóba ugrani,
le egészen a fenekére, ahol pont a kagyló mellett találta magát.
Még egyszer visszahullott a fűre, és sikerült neki utolsó erejével,
élete leghatalmasabb ugrásával a tóba ugrani,
le egészen a fenekére, ahol pont a kagyló mellett találta magát.
- Vége van a koncertnek? - kérdezte BARÁTSÁGosan a kagyló.
A béka azonban nem tudott válaszolni. Elakadt a szava.
A béka azonban nem tudott válaszolni. Elakadt a szava.
Így éldegélt a kagyló és a béka a csendes tóban még sokáig,
hasonló párbeszédeket folytatva egymással.
A kagyló azonban fáradhatatlanul figyelt.
És amikor halála után felnyitották,
belsejében láthatóvá vált az ezerszínű gyöngy ház,
amelyet senki se láthatott, míg a kagyló élt.
A gyöngy házban ezüst gyöngy csillogott,
amely olyan volt, mint az éjszakai égbolton világító EZÜST HOLD képmása.
hasonló párbeszédeket folytatva egymással.
A kagyló azonban fáradhatatlanul figyelt.
És amikor halála után felnyitották,
belsejében láthatóvá vált az ezerszínű gyöngy ház,
amelyet senki se láthatott, míg a kagyló élt.
A gyöngy házban ezüst gyöngy csillogott,
amely olyan volt, mint az éjszakai égbolton világító EZÜST HOLD képmása.