Biblia, minden ami a Szentírással kapcsolatos - 2013

Aggályok

Jaszladany írta:

Úgy gondolom, mindenki annak alapján élje meg a hitét, ahogy a Szent Lélek vezeti.

Kattints a kibontásához...

Jaszladany írta:

Fil. 3.15-16
... és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek:
Csakhogy a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.

Kattints a kibontásához...

Ha a "Szent Biblia" valóban az aminek állítják, az állítókra miért nem vonatkoznak..

pl.:

• 2 Móz. 20.4 Ne * csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
• 3 Móz. 26.1 Ne csináljatok * magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
• 5 Móz. 5.8 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi * hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

Vagy ez:

• "2 Móz. 20.23 Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak."
• "2 Móz. 20.25 Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt * faragott kőből: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt."
• "5 Móz. 27.5 És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, a melyeket * vassal meg ne faragj."
• "Józs. 8.31 Miképen megparancsolta vala Mózes, * az Úrnak szolgája Izráel fiainak, a mint meg van írva Mózes törvényének könyvében; oltárt ép kövekből, melyeket vas nem érintett és vivének arra egészen égőáldozatot az Úrnak, és áldozának + hálaáldozatokat."

Vagy ezt miért nem emlegetik:

• Mát. 5.43 -45 Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd * felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek * ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, + és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy * legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
• Róm. 12.14 Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
• Róm 12.17-21 Rosszért rosszat senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” - mondja az Úr. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.

• "Ez 33.12 Te meg, emberfia, mondd meg néped fiainak: az igazat igaz volta nem menti meg, ha egy napon félrelép, és az istentelent, ha egy napon megtér, nem tartja béklyóban istentelensége, ahogy az igaz sem marad életben, ha egy napon mégis vétkezik."

Bedzsi írta:

És hol, mikor jelentkezik a saját felelősségünk?

​

Kattints a kibontásához...

A saját személyes felelősségünk ott kezdődik, hogy hallgatunk-e a Jézus hangjára, Aki minden esetben a Biblián, a Szent Szellemen, illetve Szent Szellemmel betöltött embereken keresztül szól. Figyelünk-e Őrá, egyáltalán ismerjük-e már, avagy megtettünk-e mindent, hogy megismerjük Őt, vagy megelégszünk azzal, hogy zsigerből "tudjuk". Ennyi a mi személyes felelősségünk.

Bedzsi írta:

"Az országot járva, ha csak alkalom kínálkozik rá, szívesen kimegyek egy-egy falu vagy város határába is, s általában meg szoktam nézni a templomot. Az első azért fontos számomra, mert a környező erdők és mezők szemetességéből megállapítható; milyen emberek lakják azt a helyet, a második pedig azért fontos, mert a szebbnél szebb kivitelű oltárok láttán még eddig nem tudtam eldönteni, hogy én értem félre az alábbi utasítást, vagy a nagyvilág: „Ha kőből építesz oltárt, ne építsd faragott kövekből. Mert ha megdolgozod azt vésővel, közönségessé válik”. /Kiv.20.25/ (S itt még csak fel sem merült az „evangéliumi szegénység”).

Kérdés a következő: Jézust azért követték-e az emberek, mert félelem lett úrrá rajtuk? S Jézus vajon ölt-e embert? S az a „szeretetbeli hit”, amely félelmet kelt a hívők között, azonos lehet-e Jézus útjával és hitével? Jézus halálát követően ugyanis félelem lett úrrá a keresztények (őskeresztények) között: „ és mindenkiben nagy félelem támadt /Ap. csel. 5.5./ „és támada nagy félelem gyülekezetben” /Ap. csel. 5.11./. S miért is támadt félelem a keresztények között? Mert végignézhették, hogy a későbbi Szent Péter hogyan ölt meg két embert. / Ap. csel. 5.45, 5.9.10./.

Kattints a kibontásához...

Kicsit zavaros gondolatok idézőjelben, és anélkül. A hit és a félelem kizárja egymást. A kettő egymás ellentéte. A hit, hit Istenben, a félelem, hit a gonoszban. A hit ad valóságot a reménynek, ami az Istentől jövő jó dolgok várása (Zsid 11,1). A félelem ad valóságot a csüggedésnek, ami a Gonosztól jövő rossz dolgok várása. Az istenfélelem valami más. Az istenfélelem nem az Istentől való félelem, illetve nem a büntetéstől való félelem. Az istenfélelem sokkal inkább azt jelenti, hogy az ember komolyan veszi Istent és az Ő dolgait, ahogy jó esetben az apját sem szólíthatta úgy, hogy öcsi vagy haver. Minden normális ember megretten, ha nagy mélység peremén kell mozognia, és nagyobb óvatossággal közlekedik, mint egyébként, tudván, hogy sokkal súlyosabb következménye van egy ballépésnek, mint sima terepen. De alapvetően nem a domborzati viszonyok miatt retten meg, hanem attól, hogy rájön, hogy ilyen körülmények között nem hibázhat.

Amit írsz az az ApCsel 5 teljes félreértésén alapul. Péter megállapította, hogy Ananiás szívét elfoglalta a Sátán (ApCsel 5,3). A Példabeszédek 4,23-ból tudjuk, hogy a szívünk az a részünk, amit a leginkább őriznünk kell, hiszen minden élet onnan indul ki. Ha azonban az ember nem vigyáz a szívére, akkor nem az élet indul ki onnan, hanem a halál. Ananiás szívét már a Sátán uralta, aki a Halál ura is (Zsid 2,14). Egyszerűen az történt, hogy Isten levette a védelmét Ananiásról és feleségéről a Sátán pedig, akinek odaadták a szívüket megölte őket. Hasonló gondolatot fejezett ki Pál apostol is az 1 Korintus 5,5-ben. A félelem, ami támadt a keresztények között, nem a Gonosztól való félelem volt, hanem a Gonosszal való együttműködés következményétől való félelem. Háborúban vagyunk, akár tudjuk, akár nem, akár katonák vagyunk, akár pacifista civilek. A keresztények azonban harcosok ( Ef 6,10-20), Ananiás azonban dezertált az ellenséghez és ennek a következményei érték el.

Bedzsi írta:

Aggályom pedig a következő: lehet, hogy félreértettük a felebaráti szeretet, az elfogadás, a megbocsátás Krisztusi Üzenetét? Kérdésre választ is illik kapni, s emberi kérdésre a Magasabb Tudat, nyomban reagálni is szokott. Bárki, azonnal megérezheti a Kozmikus Krisztus véleményét, mivelhogy Ő, leggyakrabban, az ÉRZÉSEINKBEN jelentkezik. Nos, kinek, mit üzent? Milyen ÉRZÉS lett úrrá a Kedves Olvasón, Péter emberöléseit és a félelem ezt követő elterjedését illetően?… Jézus valóban ezt az utat választotta volna?"

Kattints a kibontásához...

Sajnos ellent kell mondanom. Az érzések nem Istenhez viszik közelebb az embert, hanem a matériához, ezért Jézus soha nem az érzések által szól. Isten Szellem (Jn 4,24) és ezért csak szellemben és igazságban lehet hozzá közeledni. Ezért szükséges minden egyes embernek újjászületnie (Jn 3,3-8). Nem kötelező, hanem muszáj, kell. Legalábbis, ha élni akar. A puszta létezéshez nem kell, de a létezésnek nem minden formáját nevezi a Biblia életnek. A halál is a létezés egy formája, de aki ebben a formában kénytelen létezni, az mind élni szeretne, csak nincs hatalmában ennek az elérése. Éppen ez rettenti meg az embereket. De ahogy fentebb írtam, ez a Gonosszal való együttműködés következménye.

De hogy a kérdésre is válaszoljak: Igen. A hagyományos teológia és a világi humanizmus - egymással kéz a kézben - félreértette Jézus tanításait a szeretetről, az elfogadásról és a megbocsátásról. Például, ha Jézus pacifista lett volna, akkor nem a farizeusokat és a szadduceusokat dorgálta volna meg, hanem a katonákat. Ezzel szemben, amikor egy római százados kért tőle segítséget, segített neki. De például Keresztelő János sem azt mondta a katonáknak, hogy dobják el a fegyvereiket, hanem azt, hogy ne fosztogassanak, ne kegyetlenkedjenek, hanem elégedjenek meg a zsoldjukkal. De szerintem könnyen zavarba hozhatnak egy pacifistát Jézus következő szavai is:
"Monda azért nékik: De most, akinek erszénye van elővegye, hasonlóképpen a táskát; és akinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát." (Lk 22,36) Ez persze nem tettlegességre való felhívás, de azért nem is az a már-már rózsaszínbe hajló szirupos szeretetömleny, amit sokan szeretnének Jézusnak tulajdonítani. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mind a négy Evangéliumban olvasható, amikor Jézus ostort készített, és avval hajtotta ki az embereket a templomból. Ezt a képet hogyan lehet összeegyeztetni azzal a mindenkire mosolygó, mindent elnéző, barátságos Jézussal, amit a keresztény és a világi humanizmus próbál sulykolni? Sehogy. Jézus Krisztus soha nem volt buddhista, ma sem az és a jövőben sem lesz.

Bedzsi írta:

Van, aki mondja, van, aki mutatja, akad aki hivatkozik rá, s többen naponta imába foglalják a nevét. Mindez pedig egyvalamivel helyettesíthető lenne:
Krisztust, a szeretetet CSELEKEDNI kell!
​kiss​

Kattints a kibontásához...

Pál apostol egészen pontosan meghatározza, hogy mit ért a Biblia szeretet alatt, az 1 Korintus 13-ban:

"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet."

Ez nem más, mint Isten szeretete, az agapé. Erre a szeretetre egyetlen ember sem képes, csak az, aki vette a Szent Szellem ajándékát. Isten szeretete ugyanis a Szent Szellem által töltetett ki a szívünkbe. Isten pedig azoknak a szívébe adja a Szent Szellemet, akik Őneki engedelmeskednek. Azok engedelmeskednek pedig, akik hisznek Jézusban és az Ő beszédében. Akik hisznek Jézusnak, Mózesnek is hisznek. Logikailag levezethető megállapítás, hogy akikben valóban Isten szeretete van, azok Mózesnek is hisznek.

"...az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk." (Rm 5,5)

"...és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek." (ApCsel 5,32)

"Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, akit ő küldött." (Jn 6,28-29)

"Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?" (Jn 5,46-47)

Asperrimus írta:

Pál apostol egészen pontosan meghatározza, hogy mit ért a Biblia szeretet alatt, az 1 Korintus 13-ban:

"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, ...
hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet."

Kattints a kibontásához...

Asperrimus írta:

Ez nem más, mint Isten szeretete, az agapé. Erre a szeretetre egyetlen ember sem képes, csak az, aki ...

Kattints a kibontásához...

Asperrimus írta:

Logikailag levezethető megállapítás, hogy akikben valóban Isten szeretete van, azok Mózesnek is hisznek.

Kattints a kibontásához...

"Ján. 5.17 -18. Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, * egyenlővé tévén magát az Istennel."​

Kattints a kibontásához...

Ján. 5.39-40. Tudakozzátok * az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot + tesznek rólam; És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek * legyen!​

​

Kattints a kibontásához...

Ján. 5.41 Dicsőséget emberektől nem nyerek.​

Kattints a kibontásához...

Asperrimus írta:

"Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?" (Jn 5,46-47)​

​

​

Kattints a kibontásához...

Ján. 6.15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.​

​

Kattints a kibontásához...

Ján. 6.27 Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, ..​

​

Kattints a kibontásához...

Asperrimus írta:

"Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, akit ő küldött." (Jn 6,28-29)

Kattints a kibontásához...

Bedzsi írta:

Logikus, nem?​

​

Kattints a kibontásához...

Őszintén szólva nem, sőt, meglehetősen zavaros az egész. Csaknem egy hónap alatt ennél összeszedettebb választ vártam volna. Most nincs időm érdemben reagálni, talán egy-két nap múlva. Azt azonban előre bocsátom, hogy a legnagyobb problémának nem a tévedéseidet tartom, sokkal inkább azt, hogy mielőtt kialakítottad volna a véleményedet, nem tetted meg azt, amire Jézus utalt. Nem ástál le, nem hatoltál mélyre az Isten Beszédében és nem a Kősziklára alapoztad az életedet (Lk 6,46-49). A Kőszikla maga Jézus. Nem a történelmi, hanem az Élő, Aki ha megszólítják válaszol is, mert Ő nem szobor és nem is vallás.

Asperrimus írta:

Őszintén szólva nem, sőt, meglehetősen zavaros az egész. Csaknem egy hónap alatt ennél összeszedettebb választ vártam volna. Most nincs időm érdemben reagálni, talán egy-két nap múlva. Azt azonban előre bocsátom, hogy a legnagyobb problémának nem a tévedéseidet tartom, sokkal inkább azt, hogy mielőtt kialakítottad volna a véleményedet, nem tetted meg azt, amire Jézus utalt. Nem ástál le, nem hatoltál mélyre az Isten Beszédében és nem a Kősziklára alapoztad az életedet (Lk 6,46-49). A Kőszikla maga Jézus. Nem a történelmi, hanem az Élő, Aki ha megszólítják válaszol is, mert Ő nem szobor és nem is vallás.

Kattints a kibontásához...

Asperrimus írta:

A saját személyes felelősségünk ott kezdődik, hogy hallgatunk-e a Jézus hangjára...
... Jézus Krisztus soha nem volt buddhista, ma sem az és a jövőben sem lesz.

Kattints a kibontásához...

Ami a bibliából kimaradt. (Amik benne voltak.) Relytélyek az ószövetségben.

Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Ami a bibliából kimaradt. Az apostolok titkai.

Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Bedzsi írta:

Asperrimus írta: ↑ ​

​

... Jézus Krisztus soha nem volt buddhista, ma sem az és a jövőben sem lesz.​

Kattints a kibontásához...

Kattints a kibontásához...

Ha figyelembe vesszük, hogy a keresztény szó eredeti alakja a krisztianosz, ami a Krisztosz szóból lett képezve egy latin végződés hozzáadásával, és ha figyelembe vesszük, hogy a Krisztosz szó azt jelenti, hogy Felkent, valamint, hogy a krisztianosz szó is arra utal, hogy valaki kenetből részesült, akkor vitatom az állításodat. Ha azonban azokat nevezed keresztényeknek, akik keresztet lóbálva a fejük fölött másokra erőltetik a meggyőződésüket, vagy opportunista jellemüknél fogva valaki másnak a meggyőződését, akkor tényleg elmondható, hogy Jézus soha nem volt ilyen ember, ahogy a követői sem. Csakhogy ezeket az embereket - a keresztet lóbálókat - a Biblia sehol sem nevezi keresztényeknek: Távol legyen! - pontosabban távol is van.

Persze a félreértések elkerülése érdekében megjegyzem, hogy noha Jézus valóságos ember - ahogy fentebb írtam -, de ezzel párhuzamosan valóságos Isten is: az egész Mindenség Ura, beleértve a szellemi és az anyagi valóságot egyaránt.

Mindig furcsa volt, hogy miért kellett Júdásnak Jézust megcsókolnia azonosítás végett. Hiszen Jézus egy olyan jelenség lehetett, melyet mindenkinek messziről fel kellett ismernie.

Talán ez lenne az oka?

"...Egy 1200 évvel ezelőtt született, újonnan lefordított egyiptomi szöveg Jézus keresztre feszítésének történetét meséli el olvasóinak, mégpedig olyan kétes apokrif részletekkel gazdagítva, amelyeket eddig még senki nem hallott....

Pilátus vacsorája Jézussal

Habár Pilátusról több apokrif iratot is ismerünk, olyat még senki sem látott, amelyben Jézus helyett saját fia áldozatát ajánlotta volna fel Krisztusnak. „Pilátus előkészítetett egy asztalt, s Jézussal vacsorázott a hét ötödik napján. Jézus pedig megáldotta Pilátust és egész házát” – szól a szöveg. A helytartó később ezt mondja Krisztusnak: „Íme, eljött az éjjel, s mindjárt pirkad, a nép vádolni kezd majd engem, amiért nekik adnám egyetlen fiamat, hogy helyetted öljék meg őt.”

A kopt írás a kánonnal szemben ezt az étkezést nevezi az utolsó vacsorának, amely nagycsütörtökön történt. A szöveg szerint Jézus vigasztalja a végén Pilátust, s méltónak nevezi a végső kegyelemre. A helytartó és felesége a következő éjjel hasonló álmot látnak, amelyben egy sast gyilkolnak meg. A kopt és az etióp egyház Pilátusra szentként tekint, ami magyarázatot ad a szöveg róla alkotott pozitív képére, teszi hozzá van den Broek.

Az elfogadott kánon szerint Júdás apostol 30 ezüstpénzért adta fel a Megváltót, akit egy csókkal árult el. Az apokrif mese az áruló csókját illető magyarázata szerint minderre azért volt szükség, hogy a katonák bizonyságot szerezzenek, hogy a valódi „bűnöst” fogták el, hiszen Jézus képes volt alakját megváltoztatni. „Akkor a zsidók így szóltak Júdáshoz: hogyan fogjuk majd letartóztatni mestered, akinek megjelenése folyamatosan változik? Egyszer sápadt, egyszer pirospozsgás, máskor búzaszínű. Néha fiatal, néha öregember” – szól a szöveg. Az áruló erre az említett módszert ajánlotta az azonosításra...."

Csillagözön írta:

Mindig furcsa volt, hogy miért kellett Júdásnak Jézust megcsókolnia azonosítás végett. Hiszen Jézus egy olyan jelenség lehetett, melyet mindenkinek messziről fel kellett ismernie.

Kattints a kibontásához...

Jézus nem volt feltűnő jelenség, és a Gecsemáné kertjében éjszaka lévén sötét volt. "Miért egyezett meg úgy (Júdás) a papokkal, hogy „akit megcsókolok, az lesz az”? Azért mert János apostol nagyon hasonlított az Úr Jézusra, és Júdás attól félt, hogy véletlenül Jánost fogják el. "Majd akit megcsókolok" - ajánlotta. A szeretet drága jelével jelölte meg az áldozatot.
Itt történt az a fordulat, amelyet magam is csak nem régen értettem meg. A Gecsemáné kertjében, a csók után, mikor Jézus megkérdezte Júdástól: "Barátom, hát ezért jöttél?", ebben a szóban, hogy "barátom", benne volt az utolsó isteni ajánlat. Az Úr Jézus nem volt olyan értelemben szónok, ahogy ma mondjuk: szónoki fogások (én is tanultam ilyen fogásokat), de az Úr Jézus nem ilyen módszer szerint beszélt. Mikor azt mondta, hogy "barátom", ezt ő szívből mondta.
Egy nappal előbb elmondta a tanítványoknak, hogy nem nevezi őket szolgáknak, hanem barátainak, mert a szolga nem tudja az ura akaratát, de ők tudják. Most Jézus felajánlotta Júdásnak a teljes barátságát! Ezután az árulás után is, a csók után is! "Barátom!..."

(Zimányi József)

A saját előfeltevésed mentén bizonyára helyénvaló az idézeted..

Jaszladany írta:

Itt történt az a fordulat, amelyet magam is csak nem régen értettem meg. ​

(Zimányi József)

Kattints a kibontásához...

Ha figyelembe veszem Jézus iránti "elfogultságodat" sem érthető számomra az idézet, melyet te hoztál

Jaszladany írta:

Egy nappal előbb elmondta a tanítványoknak, hogy nem nevezi őket szolgáknak, hanem barátainak, mert a szolga nem tudja az ura akaratát, de ők tudják.

Kattints a kibontásához...

Jaszladany írta:

(Zimányi József)

Kattints a kibontásához...

A mondat nem azt sugallja, hogy Júdás is tudja Jézus szándékát, hogy Júdás "árulása" a "terv" része?

Bedzsi írta:

A saját előfeltevésed mentén bizonyára helyénvaló az idézeted..

Mire is gondolsz?​

Ha figyelembe veszem Jézus iránti "elfogultságodat" sem érthető számomra az idézet, melyet te hoztál

A mondat nem azt sugallja, hogy Júdás is tudja Jézus szándékát, hogy Júdás "árulása" a "terv" része?

Kattints a kibontásához...

Kedves Bedzsi!

Jézus egyértelműen figyelmeztette Júdást arra, hogy annak, aki Őt elárulja jobb lett volna, ha meg sem születik. Az árulás szükségszerűen bekövetkezik, de jaj az árulónak. Ellenben az árulás nem Isten rendelésére történt, nem Isten akarata volt, hogy Jézust keresztre feszítsék, megkínozzák és megöljék. Ez szükségszerű volt ahhoz, hogy a megváltás megtörténhessen, és az ember jogerősen felmenthető legyen. Ez az, ami Isten akarata volt. A kereszthalál nem, de kikerülhetetlen volt: vagy a kereszthalál, vagy az emberiség egyetemes kárhozata. Istennek azonban egyáltalán nem kellett elrendelnie a keresztre feszítést, azt a Sátán és pribékei önként és nagy élvezettel csinálták teljesen maguktól. Erről mondja a Biblia, hogy ha tisztában lettek volna azzal, hogy éppen ezzel a tettükkel teszik végérvényessé a vereségüket, nem feszítették volna meg a Dicsőség Urát. Ahogy viccesen megjegyezték többen, ha ezt tudták volna, akkor maga a Halál angyala lett volna Jézus testőre, nehogy valami baj érje.

Ami pedig a barátom megszólítást illeti, az arra utal, hogy Jézus az árulás ellenére is szerette Júdást, és a fentebb leírt figyelmeztetése nem arra utalt, hogy az árulóra rettenetesen meg fog haragudni, hanem arra, hogy az áruló visszafordíthatatlan lavinát indít el a saját életében, amin Ő nem tud segíteni. Júdás öngyilkos lett. Ha túlélte volna azt a három napot, amíg Jézus fel nem támadt, neki is megbocsátott volna Jézus, de az a sátáni erő, ami rászabadult Júdásra Jézus elárulása után, nem engedte meg neki, hogy életben maradjon, és gonosz állapotban lépett át az örökkévalóságba, azaz a Pokolba került.

Áthoztam a párbeszédünket az "Élet a halál után" című topikból, mert még nem értem, amit mondasz:

Te
A kereszténység alapja a Biblia, az pedig egyetlen más Istent sem fogad el, csak azt, Akit Jahve Elohimnak nevez. A Biblia tanítása szerint egyetlen Isten van.

Én
Lemaradtam volna valamiről? Akkor Jahve és Elohim két különböző isteni személyiség?

Te
A Jahve Elohim a keresztény berkekben Szentháromságnak nevezett Istenség neve. Szentháromság néven nincs a Bibliában, de egyébként mind az Ószövetség, mind az Újszövetség megegyezik abban, hogy isteni személy több van, az Újszövetség meg is mondja, hogy három. Az Ószövetség nem mondja ki, hogy három, de akárhogy erőltetem az emlékezetemet, nem emlékszem háromnál többre ott sem. A Jahve Örökkévalót jelent, az Eloah és az Él szavakat Istennek szoktuk fordítani, de a jelentése Hatalmas, Hős - emlékeim szerint, de most ennek nem nézek utána. A Jahve Elohim nevet értelmezhetjük akár Örök Hatalmúnak is. Az Ószövetségben van szó más istenekről is - él - de azokról nem mondja azt, hogy örökkévalóak, örök hatalmúak...

Az a link, amit megadtál egyszerű földi lénynek nem való... ezért kérdeznék rá még egyszer személyesen tőled, mert a Szentháromság az én időmben hittanórán még azt jelentette, hogy Atya-Fiú-Szentlélek. Közülük melyik az Örökhatalmú akit Jahve Elohimnak nevez és melyik Jahve? Vagy hogy is van ez? Jahve az Örökkévaló ? Illetve Jahve Elohim az Örök Hatalmú? Akkor mégis hogy érted azt a mondatodat, hogy "Akit Jahve Elohimnak nevez?"

Megígértem magamnak, hogy ezt bármi áron lefordítom magamnak érthetőre. A hittanórás szentháromságon és az ókori sumér mitológia szentháromságán (Enlil, Enki, Ninhursag) már elvégeztem a kikódolást, de ettől, amit Jahvéról mondtál most megint teljesen kisültek a processzoraim...

Kyra_ írta:

Az a link, amit megadtál egyszerű földi lénynek nem való... ezért kérdeznék rá még egyszer személyesen tőled, mert a Szentháromság az én időmben hittanórán még azt jelentette, hogy Atya-Fiú-Szentlélek. Közülük melyik az Örökhatalmú akit Jahve Elohimnak nevez és melyik Jahve? Vagy hogy is van ez? Jahve az Örökkévaló ? Illetve Jahve Elohim az Örök Hatalmú? Akkor mégis hogy érted azt a mondatodat, hogy "Akit Jahve Elohimnak nevez?"

Megígértem magamnak, hogy ezt bármi áron lefordítom magamnak érthetőre. A hittanórás szentháromságon és az ókori sumér mitológia szentháromságán (Enlil, Enki, Ninhursag) már elvégeztem a kikódolást, de ettől, amit Jahvéról mondtál most megint teljesen kisültek a processzoraim...

Kattints a kibontásához...

Kedves Kyra!

Úgy gondolom, hogy a kulcs a Biblia idevágó mondatának a megértése. "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" ( 5Móz 6,4) Az eredeti nyelvben a Jahve Elohim kifejezés szerepel, és így lehetne visszaadni: " Halld Izrael. Jahve Elohim a mi Jahvénk egy." Még érdekesebb, ha az Elohim helyére behelyettesítjük az Isten többesszámát (mivel az Elohim az Eloahnak a többesszáma): " Jahve Istenek, a mi Jahvénk egy ( vagy magyarítva, egyek ). Ha az egész Bibliát nézzük, valóban észrevehető, hogy a Jahve Elohim nem királyi többes, ahogyan egyesek feltételezik, hiszen az csak egy középkori francia szokás volt, hanem valóban többen vannak és beszélnek egymáshoz, egymással. Az egység ebből a szempontból nem számnév, hanem a Jahve Elohim nevű Szentháromság Istenség személyeinek az egysége, a természetük egysége.

Egyébként a Szentháromság valóban az Atya, a Fiú és a Szent Szellem (vagy Szentlélek, de az előbbi a pontosabb). Mind a három Neve a Jahve, mind a három Örökkévaló és egyben Örök Hatalmú is. De a Jahve Elohim nevet közösen viselik és a Biblia nem ismer el más istent ezen kívül. Természetesen ezen belül megkülönbözteti egymástól az Atyaistent, a Fiút, vagyis a Logoszt, Aki Názáreti Jézusként élt a Földön, majd feltámadt és visszaült az Atya jobbjára, valamint a Szent Szellemet is. Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a Biblia nem ismer el semmilyen más istenséget, mint akit Jahve Elohimnak nevez. Mondhatnám úgy is, hogy nem ismer el semmilyen más istent, mint akiket Jahve Elohimnak nevez, de ez így kicsit furcsán hangzik, mintha a Jahve Elohim egy cégnév, vagy családnév lenne, mint mondjuk a Donnelly Klán, pedig Isten nem olyan, mint egy maffiavezér, egy Keresztapa, Aki rákényszeríti az akaratát a mindenségre, hanem szeretetben uralkodik. De a Biblia alapján elfogadhatatlan az is, ha bármelyik Isteni Személyt megpróbálja valaki kivenni ebből az egységből.

Ha még mindig nem sikerült jól elmondanom, kérdezz nyugodtan.

Asperrimus írta:

Ha még mindig nem sikerült jól elmondanom, kérdezz nyugodtan.

Kattints a kibontásához...

Köszönöm, de erre mondta valaki, hogy "ha nem érted, higgy, hogy értsd..."