Én azt tapasztalom, Isten azoknak az életében is igyekszik munkálkodni, akik nem hisznek Benne. Vagy nem Benne hisznek. Próbálja őket Magához vonni. Tehet csodákat nem hívők, vagy az Őt nem ismerők életében is, de szerintem a lehetőségei korlátozottabbak, mivel tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, az ember pedig tudatlanságában akadályozhatja Isten munkáját az életében.
Aki nem hallja Őt, vagy nem törődik Vele, annak hiába szól, hogy ne erre vagy ne arra menjen. Utána pedig már nehéz korrigálni a rossz döntéseket.
Így van, mindannyian ugyanannak az Istennek a kezében vagyunk. De ahogy az imént írtam, nem mindegy, hogy kapcsolatban vagyunk-e Vele, ismerjük-e Őt, halljuk-e Őt, hallgatunk-e Rá, együttműködünk-e Vele, vagy pedig saját kedvünk szerint keresünk magunknak elméleteket, ahogy a Biblia mondja:
"Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;" (2 Tim. 4,3.)
Az igazság nem mindig az, amit mi annak képzelünk, vagy szeretnénk, hogy az legyen.
Fentebb azt írtad: "akire Jézus azt mondta, hogy az "én Atyám", benne én is hiszek,"
Szerinted kire mondta azt Jézus, hogy az "én Atyám"?
Ha Jézus nem Dávid leszármazottja, minek alapján állította magát a megígért Messiásnak? És milyen alapon tartották Őt a Messiásnak a tanítványai és a követői?
Dávid felett lehet ítélkezni, de éppen az ő bűneinek és botlásainak kell arra késztetni minket, hogy először magunkon kezdjük el az ítéletet. Dávid megbánta a bűneit, és Istenhez fordult bocsánatért. Isten pedig megbocsátott neki, és nem vonta vissza az ígéretét, hogy Tőle fog származni a Messiás:
"Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;... És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké." (2. Sám. 7,16.)
"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!" (Ésa. 9,7).
Amikor Izrael királyai vétkeztek, Isten prófétákat küldött hozzájuk, hogy figyelmeztesse őket. A királyok pedig legtöbbször megölték ezeket a prófétákat. Dávid házasságtörése és gyilkossága után Isten Nátán prófétát küldte hozzá, és a próféta számon kérte rajta a tettét. Dávid azonban nem haragudott meg a prófétára, hanem magába nézett, elismerte és megbánta a bűnét, amiért nagyon keményen meg is fizetett.
Igen, Dávid története tanulságos. Megtudjuk belőle, hogy a bűnt nem lehet elfedezni. Amikor Dávid ezzel próbálkozott, csak még nagyobb bűn lett belőle, és annyira nem sikerült elfedeznie, hogy itt és most, 3000 évvel később is beszélünk róla.
Megtudjuk, hogy a bűn nem marad következmények nélkül. Dávidnak négy fia halt meg, mert az erkölcsileg mélyre süllyedt Dávid nem tudott jó hatással lenni a fiaira, nem volt előttük többé erkölcsi hitele.
Megtudjuk, hogy Isten irgalmas és megbocsátó, bár nagyon bántotta Őt Dávid bűne. A Királyok könyvében is így van megemlítve Dávid:
"Mert Dávid azt cselekedte, ami kedves volt az Úr szemei előtt, és el nem távozott azoktól, amelyeket parancsolt néki az ő életének minden idejében, kivéve a Hitteus Uriás dolgát. (I kir. 15,5.)
És megtudjuk, hogy Isten nem csak megbocsátó, de hűséges és szavatartó is.
Nem azért származott a Messiás Dávidtól, mert Dávid annyira érdemes volt erre. Hanem azért, mert Isten kegyelmes volt hozzá és megbocsátott neki. Érdemes elolvasni a 51. zsoltárt, amelyben Dávid a bűne felett bánkódik.
"Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog." (3-5)
Vagy a 38. zsoltárt:
"Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok...
Én bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!"
Igen, Dávid történetéből sokat lehet tanulni.
