"A Jelenések könyvének szerzője magát Jánosnak mondja (1, 1 ; 21, 2 ; 22, 8.), ki bizonyságot tett Isten és Jézus Krisztus tanítása mellett (1, 2.) és ezen bizonysága miatt Patmosz szigetén száműzetést szenvedett (1, 9.) ; emellett oly tekintéllyel beszél Kis-Ázsia egyházaihoz (2. és 3. fej.), amilyen csak egy apostolt illethetett meg. Így tehát a Jelenések könyvéből merített belső érvek Szt. János apostolt és evangélistát mondják a munka szerzőjének.
Ugyanezt bizonyítja a történelmi hagyomány is, mely a II. század elejétől a III. század közepéig egyhangúlag Szt. János apostol művének vallotta a Jelenések könyvét. A III. században alexandriai Szt. Dénes és iskolája — nem történelmi, hanem hittani okok alapján — bizonyos Joannes Preszbitert mondta a Jelenések könyve szerzőjének, de ez a külön vélemény nemsokára eltűnt az egyházban, és a XVI. század hitújítóinak fellépéséig senki sem vonta kétségbe, hogy a Jelenések könyvének Szt. János apostol a szerzője.
Szt. Jánosnak patmoszi száműzetése 95-re, a keresztényüldöző Domitianus római császár uralkodásának idejébe (81-96.) esik ; a Jelenések könyve is ebből az időből való. Az egyház mindig isteni eredetű, sugalmazott könyvnek tartotta, de a Szt. János apostol szerzősége ellen emelt, fentemlített szórványos kételyek miatt az ún. deuterokanonikus könyvek közé sorozzuk."
Érvek János szerzősége mellett:
1. A Jel és János többi iratainak nyelve és stílusa között vannak ugyan különbségek, de a Jel mégis a jánosi iratokhoz áll a legközelebb. Egyben az egész Corpus Johanneum stílusa és gondolatvilága rokon az az ún. papi tradícióéval (a Dt-től Ezékiel könyvén át Hénóchig és a qumráni iratokig nyúló jellegzetes papi theológiával átszőtt tradíció). Ez a tény viszont a szerző lévita származására utal. János apostol pedig a hagyomány szerint lévita származású.
2. János evangéliumának és iratainak az exchatológiátlansága és a Jel eschatológiai gondolkozása nem zárja ki, sőt kiegészítik egymást.
3. Jóllehet Jn evangéliumában kevés a citátum, de gondolatvilága éppúgy feltételezi az Ószövetséget és a papi tradíciót, mint a Jel könyve.
4. A János név lehet döntő bizonyíték is a szerzőség mellett, ui. az óegyházi tradíció nem ismer más, János nevű és nagy tekintélyű evangélistát vagy egyházi férfit az apostoli korszakban Jánoson, Jézus tanítványán kívül.
5. Az az eshetőség, hogy egy és ugyanazon személy két olyan különböző műfajt képvisel, mint az evangélium és az apokalipszis nem kizárt lehetőség. Erre találunk példát a világirodalomban is. János esetében pedig ez annál inkább valószínű, mert az apostol patmoszi látomásaiban új feladatot kapott. Eddig a testté lett igéről kellett bizonyságot tennie, most a testté lett ige jövendőjéről, Isten ígéreteinek beteljesedéséről kell szólnia.
Ha figyelembe vesszük, hogy a Jel szerzője zsidókeresztyén és palesztinai származású, valamint azt is, hogy a kisázsiai gyülekezetek körében egyetemes tekintélynek örvendő egyházi vezető személy, akkor a vitában a hagyomány és a tudományos vizsgálat egyaránt János apostol szerzősége javára billenti a mérleget.
A Jel kanonicitása elsőrenden a könyv tartalmától az nem a szerzőjének személyétől függ. Ettől a kérdéstől függetlenül is alapos indokok késztetnek arra, hogy a Jel könyve szerzőjének János apostolt tekintsük.
"Az óegyházi hagyományban, a korai egyházatyák hivatkozásai (i. u. 115
Polycarp; i. u. 150 Papias; i. u. 200 Irenaeus) megerősítik a jánosi szerzőséget.
Az evangéliumtól és a három levéltől eltérően a szerző itt megnevezi
magát: „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a
királyságban és az állhatatosságban…” (Jel 1:9).
" Azt mondanám: maga a tény, hogy az Apokalipszis szerzője egyszerűen csak Jánosnak nevezi magát, azt jelzi, hogy nagyon közismert személyiség volt. S nemcsak egy konkrét helyen,hanem az „ázsiai” gyülekezetekben mindenütt. Azzal, hogy egyszerűen Jánosnak nevezte magát mindenféle kiegészítő leírás nélkül, mindenki azonnal tudta, hogy pontosan kire is gondolt. Vajon nem látszik bizonyosnak a végkövetkeztetés, hogy ennek a közismert személynek János apostolnak kellett lennie? Tegyük fel, hogy az általad most olvasott könyvszerzője egyszerűen Vilmosnak nevezi magát. El tudod képzelni egy pillanatig is, hogy mindenki azonnal rájön, kicsoda ő? Teljes mértékben meg vagyunk arról győződve, hogy a szerző az a János volt, akinek nem kellett hozzátenni, hogy apostol, pontosan azon oknál fogva, hogy ő maga volt az apostol!
Továbbá a szerző azon egyszerű oknál fogva nem nevezi magát apostolnak, hogy ama látnok minőségében írta a könyvet, akinek a látomások kijelentettek. V. ö. Jn15:27, Csel1:22-23, 1Kor9:11.
Ami pedig a stílust illeti, vajon ugyanazt a stílust kell elvárnunk az események történetében (az evangéliumban), egy személyes levélben (a levelekben), valamint az Apokalipszisben, vagy felfedésben (a Jelenésekben)? Pontosan ezzel kapcsolatban ne feledkezzünk meg róla, hogy mikor János a Biblia utolsó könyvét írta, lelke a mély, belső felindulás, meglepetés és eksztázis állapotában volt – emlékezzünk, „lélekben” volt – hogy korábbi, zsidó nevelése erőteljesebben kifejeződésre juthatott és még stílusát és nyelvezetét is befolyásolhatta.
Nem kell sokat időznünk a tanítási hangsúly úgynevezett különbségein. Egyszerű tény, hogy a negyedik evangélium és az Apokalipszis egyetlen ponton sem ütköznek.Valójában a tanításbeli egységük szembeötlő.
Amiképpen János evangéliuma „Isten Bárányának” nevezi Jézust (görögül amnos),Jn1:29, úgy az Apokalipszis is ezt teszi (görögül arnion), huszonkilenc alkalommal!
Amiképpen az evangélium és a levelek „a Logosz” megnevezést használják a mi Urunkra vonatkoztatva, Jn1:1-től, 1Jn1:1, úgy használja az Apokalipszis is, 19:13.Amiképpen az evangélium Krisztust idő előtti, örökkévaló lénynek mutatja be,Jn1:1.től, úgy tesz az Apokalipszis is, 22:13, v. ö. 5:12-13.18
Amiképpen János evangéliuma Isten szuverén kegyelmének és Jézus Krisztus vérének tulajdonítja az ember üdvösségét, 1:29, 3:3, 5:24, 10:10-11, úgy tesz – és nagyonhangsúlyosan – az Apokalipszis is, 7:14, 12:11, 21:6, 22:17.19
S a „bárki” tanítás mindkettőben megtalálható, Jn3:16, Jel7:9, 22:17. Nincsenek különbségek a tanításban! Végül ami Dénesnek az Eusebius által elfogadott véleményét illeti. Világosnak kell lennie azonban annak, hogy ez a vélemény egy bizonyos Papias nagyon gondos kijelentésének téves olvasatán alapszik, s valószínűleg a kiliazmussal való szembenállás befolyásolta, ami megpróbálta a Jelenések könyvére való hivatkozással igazolni magát.
A korai egyház meglehetősen egyhangúan tulajdonította a Jelenések könyvét János apostolnak. Ez volt a véleménye mártír Jusztinusznak (kb. i. sz. 140), Irenaeusnak (kb. i. sz.180), aki János apostol tanítványának volt a tanítványa, a Muratoriánus Kánonnak (kb. i. sz.200), Alexandriai Kelemennek (kb. i. sz. 200), Karthágói Tertullianusnak (kb. i. sz. 220),Alexandriai Origenésznek (kb. i. sz. 223), valamint Hippolytusnak (kb. i. sz. 258 )
S ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a nagyon erős hagyomány szerint János apostolt Pathmosz szigetére száműzték, v. ö. 1:9, s hogy életének utolsó éveit Efézusban töltötte, ahová az Apokalipszis hét levele közül az elsőt címezte, 2:1, a végkövetkeztetés, miszerint a Biblia utolsó könyvét „az a tanítvány írta, akit Jézus szeretett”, elkerülhetetlen."
http://hu.scribd.com/doc/55722270/William-Hendriksen-Tobb-mint-győztesek
Satöbbi...
De...
