Idézet:Eredeti szerző gnomnome Nincs közös haszon, Nincs közös hatalom.
Kedves Hahalman
Az említett mondatommal nem akartam cinikus lenni, csupán talán egy kicsit sommásra sikerült az összefoglalóm. Természetesen a kijelentésem túlzottan egyszerűsített, de a lényeget fedi.
Egyszerűen úgy látom - minden cinizmus, és egyéb negatív érzelmek nélkül,- hogy a politika porondja is verseny. Természetesen vannak esetek amikor hatalomért versengő pártok képviselői összedolgoznak, egyformán döntenek, de az alaphozzáállásuk a kiszorítósdi. Ez így van az USA-ban is ahol a demokraták és a republikánusok örökös versengése él, és igy van máshol is, ahol többpártrendszer van. Nincs okom ettől bánatosnak vagy cinikusnak lenni, legfeljebb nem vagyok idealista, amikor a politikusok - és nemcsak a magyar politikusok - az ország érdekéről beszélnek - akkor tudom hogy hozzágondolja a sajátját is. Miért ne tenné?
A többpártrenszer a pártok - horribile dictu a pártérdekek - versengése. Van persze olyan hogy valamiben hasonlóan döntenek, közösen megszavazzák - de ebben is szerepet játszanak a pártérdekek- olyat nem szavaznak meg, amellyel a pártérdeket veszélyeztetik- ezért nehéz minden reform átverekedése, és ezért ajánlják a szakértők a már elkerülhetetlen reformok bevezetését a kormányzati időszak elején, hogy a ciklus végére lehessen látni az eredményt - és visszaálljon a pártszimpátia.
A politikusok pártérdekek mentén való politizálásának felismerése - lehet itt is kisebb nagyobb eltérés a politikusok között de ez az alap mozgatórugó - nem kell hogy cinikussá tegyen, inkább azt mondanám hogy ellenkezőleg, nyugodtabbá tesz az a tény, hogy (azt hiszem
) értem a folyamatokat.
Amit te korábban példáknak irtál, az a politikai versengés kulturált, vagy kulturálatlan STILUSÁNAK példái voltak, de mind a politikai kulturával rendelkező országokban mind nálunk, verseny, sőt kiszorítósdi folyik. A kulturálatlan politikai magatartás természetesen rossz, de maga a verseny talán nem az. Persze ha a pártok nem versengenének, hanem összefognánk elméletileg jobb lenne (és ekkor lenne a politika nonzero-game), de ismerve az emberi gyarlóságot, ekkor eszembe jut pl az osztrák nagykoalícióval kapcsolatos egyik szakértői vélemény, hogy ez megnöveli a kurrupció és az urambátyázás lehetőségét mert nincs igazi ellenzék.
Ezt a gondolatot továbbgondolva végülis a szocialista egypártrendszer is egy végletes nagykoalíció, ellenzék nélkül, ahol már végképp nem derul ki az emberek számára, mi is történik pártberkekben. Erre mondtam, hogy ennél jobb a pártok versengése sajnos még akkor is, ha a politikai versengés azon a színvonaltalan szinten folyik ahog ma Magyarországon történik.
Visszetérve mostani leveledre...
A baloldali példád mintha engem igazolna. Ha jobboldalban nem a zéro game gondolat müködött volna akkor engedte volna a baloldalt végigvinni a reformot. De valószínúleg voltak olyan aggályai a jobboldalnak, hogy esetleg két év múlva már a reform eredményei is látszódni fognak. Tehát nem olyan biztos a távoligy győzelem. Ezért a zéro sum game jegyében földbe akarták döngölni a baloldalt.
Ennek érdekében a kérdést nem is úgy tették fel, hogy akarja-e ön a reformokat? hanem úgy hogy akar-e Ön fizetni? Naná hogy legtöbben úgy válaszoltak, nem akarnak.A zéro sum game játszásának legügyesebb demagóg példájával állunk szemben, már hogyne, hogy ez éppen engem igazol!!
A jobboldali példád ugyanez megforditva. Dettó!
idézek:
"Millio egy mas pelda van. Ha valoban nem letezne ter az egyuttmukodesre es kozos erdekre, soha a budos eletben egyetlen kisebbsegi kormany egyetlen torvenye sem menne at a Parlamentben. Megis, szerte a vilagon (Kanadatol kezdve Angliaig) naponta megtortenik ez."
Namost! Van ilyen! De azért a kisebbségi kormányok nem annyira prosperálnak, és nem is jellemző hogy tartósak lennének. Szerintem amikor ebben és hasonló esetekben közös érdekröl beszélünk, akkor az legtöbbször nem azt jelenti, hogy valamelyik párt lemond egyéni érdekeiről, hanem hogy a két párt érdeke az adott kérdésben egybeesik!!!
Igen jellemző példa erre pl az iraki háború megszavazása 2003-ban. Az akkori néphangulatban a demokraták - igen sokan akik ma ellenzik és talán akkor is ellenezték - nem is mertek mást tenni, minthogy megszavazzák. Mert ha nem, az akkori körülmények között igen sokat ártottak volna a pártnak. (Hogy jól tették vagy sem, meg egyébként is az iraki háború témájába nem akarok belemenni, a példám csak arra szolgál, hogy a közhangulattal nem szokás szembemenni, még akkor sem, ha esetleg ott többeknek kétsége lett volna.)
Vagyis nem biztos, hogy a közös érdek felismerése okán szavaztak a republikánusokkal.
És a közös szavazásnak valószínüleg máshol is az az alapja, hogy nemcsak a köznek, de a saját pártnak is érdekét is szolgálja.
Az hogy a politika is érdek, szerintem bölcsen fel lehet ismerni. A gazdaság is igy müködik. Ha te ugyanazzal kereskedsz mint én akkor kiszorítósdit játszunk. Ha nem igy tennénk, talán még a versenytörvényt is megsértenénk, tiltott kartell vádjával.
Mi személy szerint is érdekek vagyunk. Persze nem csak érdekek, van bennünk segítőkészség is például, de tartósan senki nem megy a saját érdekei ellen.
Érdekes, hogy nemrég hallottam annak a törvényi megfogalmazását, hogy kit kell gyámság alá helyezni. Az egyik mondat így hangzott: Aki nem tudja a saját érdekeit képviselni!!
Miért gondolnánk, hogy a politikus más?
Mert ha felismerjük, hogy a politika is érdek (Szerény megfogalmazásomban a politika nem más mint közérdekbe bújtatott magánérdek),akkor ugyan jogosan szidhatjuk a pocsék stilusukat, de kevésbé fogunk mérgelődni azon, hogy "a piszkok már megint nem fognak össze egymással - a nép, a haza, a nemzet ... stb. érdekében".
Üdv Nektek!