Én amióta az eszemet tudom, mindig körülvettek a háziállatok. Gyerekkoromban: disznók, tyúkok (közöttük rohangáltam), cicák, kutyák, na meg sok-sok nyúl, akiknél rengeteg időt eltöltöttem. Felnőttként sajnos már csak 2 kutyám van, meg egy tengeri malac, meg egy törpe nyúl. A nagy fenyőfánkon meg tavaly óta él 2 galamb is, amikor hazaérünk, ott ülnek az erkélyen, és szinte köszönnek nekünk. A tengeri malacom szintén köszön reggel is, meg amikor hazaérkezem. A kutyákról nem is beszélve.
Az viszont érdekes, hogy a lovaktól, szamaraktól félek, talán azért, mert gyerekkoromban megkergetett egy szamár. De megsimogatom őket, ha egy olyan tanyára megyek. Szóval én amíg élek, mindig körül fognak venni az állatok.