Áh .. minden okkal történik, tanulunk belőle.. erősödünk.. legalábbis így próbálom felfogni
Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?
- Thread starter Evelyn44
- Start date
Egy megdöbbentő történetet halottam a napokban. Egy csinos fiatal lány 2 évig tartott szerelmi kapcsolata után, szakitott a barátjával, és a szülei megdöbbenésére egy barátnőjéhez költözöttm mint " barátnö" a szó szoros értelmében.
Közölte a volt barátjával, hogy a lányt szereti és ezután vele fog élni, és a fiuval pedig csak barátok maradjanak.
Én is megdöbbentem,mikor hallottam a történetet, de ebbe a világba már semmi uj sincs.
Kérlek irjátok meg a véleményeteket.! Szegény lány szülei kértek meg.
Közölte a volt barátjával, hogy a lányt szereti és ezután vele fog élni, és a fiuval pedig csak barátok maradjanak.
Én is megdöbbentem,mikor hallottam a történetet, de ebbe a világba már semmi uj sincs.
Kérlek irjátok meg a véleményeteket.! Szegény lány szülei kértek meg.
nem értem az ilyen lányokat ez csak bosszu lehet pont most jőtt rá hogy a lányokat szereti mikor a férfiakban csalódott nem lesz igazán boldog sem ő sem az alány ha csak vigasztalást keres egy kis idő elteltével majd enyhül a fájdalom és lenyugszik majd reméljük alegjobbakat piroska
Kedves Piroska! Köszönöm,hogy irtál.
Várom levelező Társaim véleményét a továbbiakban is.
Kedves Evelyn!Sajnos én is a csalódott emberek közé tartozom,és nem engem ért csalódás,én csak segiteni akartam valakinek akit nagyon sajnálok,de az emberek közönye,nagyon elszomorit.Hogy miért?Légyszives olvasd el a kávézóban a beszélgető topicot és megfogsz érteni.Köszönöm hogy irhattam.
szép napot!
szerintem, mindenki, legalább egyszer az életben csalódik. És hogy meg tud-e bocsátani, az már a csalódás nagyságától függ..
Én is csalódtam, alig féléve. És nagyon nehezen bocsátottam meg. Milyen az élet, amikor már végre túlléptem volna a dolgon, akkor felhívott csalódás tárgya, és bocsánatot kért. Így könnyebb volt, megbocsátani..
szerintem, mindenki, legalább egyszer az életben csalódik. És hogy meg tud-e bocsátani, az már a csalódás nagyságától függ..
Én is csalódtam, alig féléve. És nagyon nehezen bocsátottam meg. Milyen az élet, amikor már végre túlléptem volna a dolgon, akkor felhívott csalódás tárgya, és bocsánatot kért. Így könnyebb volt, megbocsátani..
<table width="98%" align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Müller Péter
</td><td rowspan="2" style="background-image: url(/elemek/brake-csik.jpg); background-position: center bottom; background-repeat: repeat-x;" valign="bottom" align="right">
</td></tr></tbody></table>
</td><td rowspan="2" style="background-image: url(/elemek/brake-csik.jpg); background-position: center bottom; background-repeat: repeat-x;" valign="bottom" align="right">
</td></tr></tbody></table>
Sziasztok!
Azt hiszem, tényleg nem kerül el senkit a csalódás, velem sem volt másképp, de hát ezekből talán tanul is az ember. Az egyik utolsó ilyen eset az volt, amikor a páromról kiderült, hogy alakul egy másik kapcsolata, talán mondhatom, hogy "szerencse", hogy időben rájöttem, persze "választania kellett", de nem igazán tudott....nem hiszitek, de szíve szerint maradt volna velem, de a másik is kellett neki.....persze ez nem az én stílem, mindig is "egynős üzemmódban" léteztem, és ezt viszont is elvárom...szóval szakítottunk, bár nem volt könnyű eset, mivel van egy közös lányunk. Ráadásul még majd. fél évig együtt éltünk, csak utána tudtunk szétköltözni (persze külön szoba), de az tényleg nagyon rossz volt, sokat veszekedtünk, sok feszültséget szült....de ez hosszú történet. A lényeg, hogy lassan 3 éve élek nagyon boldog kapcsolatban, és mondhatom, sosem volt ilyen harmonikus kapcsolatom. És emiatt én kicsit sem haragszom, nincs bennem rossz érzés iránta.... nem mondom, ha visszagondolok arra az időszakra, azért még fel tud menni a vérnyomásom kicsit...de csak mert eszembe jut, akkor mennyire ideges voltam sokszor, pedig ha ismernétek, tudnátok, halál nyugis pali vagyok.
Szóval a lényeg, hogy azért lehet megbocsájtani....és el lehet feledni.
Főleg, ha van, aki feledteti. 
Kedves gaboca0910:1375314!Köszönöm,hogy irtál.Elolvastam a topikot. Sajnálom, hogy nem tudtál segiteni, és ez miatt szomoru vagy,
De szerintem, ez nem az az emberek nemtörődésén mulik, hanem a pénztárcájukon. És hiába egyetértenek Veled ha nincs rá pénzük.
betücsere
kisskiss Beám! Köszönöm, hogy irtál és a képet. Régóta nem jelentkeztél.Miért???<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=csakidezet align=middle colSpan=3>Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs.</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Müller Péter
</TD><TD style="BACKGROUND-POSITION: center bottom; BACKGROUND-IMAGE: url(/elemek/brake-csik.jpg); BACKGROUND-REPEAT: repeat-x" vAlign=bottom align=right rowSpan=2>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=csakidezet align=middle colSpan=3>Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs.</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Müller Péter
</TD><TD style="BACKGROUND-POSITION: center bottom; BACKGROUND-IMAGE: url(/elemek/brake-csik.jpg); BACKGROUND-REPEAT: repeat-x" vAlign=bottom align=right rowSpan=2>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Sziasztok!
Azt hiszem, tényleg nem kerül el senkit a csalódás, velem sem volt másképp, de hát ezekből talán tanul is az ember. Az egyik utolsó ilyen eset az volt, amikor a páromról kiderült, hogy alakul egy másik kapcsolata, talán mondhatom, hogy "szerencse", hogy időben rájöttem, persze "választania kellett", de nem igazán tudott....nem hiszitek, de szíve szerint maradt volna velem, de a másik is kellett neki.....persze ez nem az én stílem, mindig is "egynős üzemmódban" léteztem, és ezt viszont is elvárom...szóval szakítottunk, bár nem volt könnyű eset, mivel van egy közös lányunk. Ráadásul még majd. fél évig együtt éltünk, csak utána tudtunk szétköltözni (persze külön szoba), de az tényleg nagyon rossz volt, sokat veszekedtünk, sok feszültséget szült....de ez hosszú történet. A lényeg, hogy lassan 3 éve élek nagyon boldog kapcsolatban, és mondhatom, sosem volt ilyen harmonikus kapcsolatom. És emiatt én kicsit sem haragszom, nincs bennem rossz érzés iránta.... nem mondom, ha visszagondolok arra az időszakra, azért még fel tud menni a vérnyomásom kicsit...de csak mert eszembe jut, akkor mennyire ideges voltam sokszor, pedig ha ismernétek, tudnátok, halál nyugis pali vagyok.
Szóval a lényeg, hogy azért lehet megbocsájtani....és el lehet feledni.
Igazad van!!!!De ehhez kell egy "következö" aki ha nem is teljesen de feledteti a régit...
Képzeljétek ma az egyik itteni társunk anyagilag is segitett.Mi ez ha nem csoda?????Szándékosan nem irom le hogy ki volt,mert nem hatalmozott fel,de olyan örömöt szerzett hogy nem tudom szavakba önteni és a betüket alig látom a könnyeimtől,hát még ha az érintettet hallanátok????Azért irtam mindezt le,mert a mai napom szerintem már semmi sem ronthatja el!Puszilom mindnyájatokat,azokat főleg akik biztattak,gogy ne haggyam abba.Igazatok van vannak jó emberek!!!!!!
Szia Evelyn! Semmi gond, csak mostanában kicsit sokat dolgoztam és a CH is nehezen működött, nehéz volt csatolni, képet beilleszteni. kiss
Igazad van!!!!De ehhez kell egy "következö" aki ha nem is teljesen de feledteti a régit...
Ez tény, én is ezt írtam.
De nálam azt hiszem mondhatom, hogy teljesen. De talán mert én ilyen típus vagyok....Egyébként persze nehezebb....de segít a büszkeség is.
Ez tény, én is ezt írtam.
Egyként persze nehezebb....de segít a büszkeség is.
Kedves horvathc! Szivből kivánom, hogy a közeljövőbe ne csalódj! Bár Te még fiatal vagy és még sok minden jöhet uj az életedbe, de azért annyira ne reménykedj, hogy SOHA nem fogsz csalódni!. Jó lenne, de az én tapasztalatom azt mondja, hogy ezt kivédeni nem lehet
Kedves horvathc! Szivből kivánom, hogy a közeljövőbe ne csalódj! Bár Te még fiatal vagy és még sok minden jöhet uj az életedbe, de azért annyira ne reménykedj, hogy SOHA nem fogsz csalódni!. Jó lenne, de az én tapasztalatom azt mondja, hogy ezt kivédeni nem lehet
Köszönöm, én is ezt kívánom neked, sőt mindenkinek, de az tény, hogy nem lehet kivédeni, bár a tapasztalatok révén talán csökken a valószínűsége...
No de csak pozitívan.
T
Targenor
Vendég
Kedves Evelyn és idelátogató hölgyek!
