Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?

Evelyn44 témája a 'Traccsoljunk!' fórumban , 2007 Június 23.

  1. Reg68

    Reg68 Állandó Tag

    Mellesles mindig nagyon kevesse haragtartonak tartottam magam. Persze a megbocsajtas nem feltetlenul fugg ossze a haraggal: harag nelkul is lehet nem megbocsajtani (bar ebben most, hogy leirtam, mar nem ivagyok olyan biztos)
     
  2. nbanyta

    nbanyta Állandó Tag

    A hetedik évünket tapostuk és két hete szétmentünk. Azóta is gyötrődök. Lehet ő is. De inkább keménynek mutatja magát és inkább "belém rúg" egyet, mint, hogy őszintén elbeszélgetnénk. :-( Akkora csalódás ez számomra.
     
  3. nbanyta

    nbanyta Állandó Tag

    Nem akarok vele haragban lenni, de ezt a bánásmódot már nehezen tudom elnézni. Nem csak én hibáztam a kapcsolatunk alatt. :( Sőt.
     
  4. evapatocs

    evapatocs Állandó Tag

    A 7. év a fordulópont...
     
  5. TH6777

    TH6777 Vendég

    no ez igaz Barátosném...sztem a vizválasztó 7. évben sajnos sokaknál a legnagyobb hiba...,hogy valójában a rutin és az unalom uralkodik el a kapcsolatokban...és azok résztvevőiben....,tuti hogy be lehet dobni ezek ellen...jó ötleteket...,és ha szeretik egymást a kapcsolatban az emberek...,lényeges szerintem..., hogy közösen és pozitív hozzáállással tegyük amit...!
     
  6. nbanyta

    nbanyta Állandó Tag

    Hát igen, én is abban reménykedtem, hogy meg tudunk majd újulni és összeszedjük magunkat. Hogy ne kilépjünk a megszokásokból.
    De ezt ha csak én szeretném, úgy elég nehéz. :-s
     
  7. nbanyta

    nbanyta Állandó Tag

    Vagy legalábbis ő nem mutatja, hogy szeretné. Bár állítólag nagyon szenved és őrlödik. Csak nem mutatja nekem.
     
  8. JankaHadas

    JankaHadas Állandó Tag

    sziasztok
    csalódás? hát hogyne. az elég nagy csalódás, amikor a barátnőd, aki 22 éve melletted van, gyerekkorodtól kezdve ismered, olyan mintha a húgod lenne, egyszer csak hátat fordít neked, és egy olyan fiút választ, aki megalázza, bántja, boldogtalanná teszi, és eltiltja tőled? ő pedig hagyja...? nekem ez életem egyik legnagyobb csalódása.
     
  9. poroszka

    poroszka Állandó Tag

    Én Fodor Ákos egy haikuját szúrnám be ide:

    Metagnoszeológia

    én soha másban
    nem csalódom, csak saját
    ítéletemben
     
  10. enmonet

    enmonet Állandó Tag

    25 éve vagyunk házasok . Minden nap csalódok magamban , mert még mindig vele vagyok .
     
  11. evapatocs

    evapatocs Állandó Tag

    Hát ez nem semmi kijelentés!?;)
     
  12. Paloma22

    Paloma22 Állandó Tag

    Én 3 évvel ezelőtt csalódtam valakiben iszonyatosan nagyot. Nagyon szerettem az illetőt, és ezért megbocsátottam neki, nem tudtam mást tenni... Most is együtt vagyunk, ő a párom, de igazából a szívem mélyén még ma sem tudtam elfelejteni azt, amit akkor tett velem... Sőt, nagyon sokszor feljön bennem az a borzalmas érzés, amit akkor okozott, és vmikor még aludni sem tudok nyugodtan, szorongok, annyira fáj... De egyszerűen szeretem ezt az illetőt, és nem tudom elengedni őt az életemből. :( Szerintetek normális ez? Talán túlságosan szeretem és nem tudok ellene mit tenni, mert hiába a fájdalom, amit okozott, akkor is marad az érzés... Csak pont azért fáj talán ennyire, mert nem ezt vártam tőle. Hogy lehet egy ilyen rossz emléket elfelejteni?? Annyira szeretném, ha el tudnám felejteni! :( Ti hogy léptek túl a nagy csalódásokon? Én alapból lelkizős vagyok, ezért is nagyon nehéz.
     
  13. gmeli74

    gmeli74 Állandó Tag

    Azt hiszem az igazi mély csalódás olyan, hogy ha méltósággal meg is tudunk bocsájtani, felejteni soha nem fogunk. Én az édesapámban csalódtam nagyon ezelőtt 30 éve, mert eldobott magától, elvált édesanyámtól és azután már nem is akart látni engem sem, pedig többször kerestem. Azt mondta mikor elmentem hozzá, hogy én már nem vagyok az ő lánya, hagyjam békén, pedig 9 évesen nem tettetem ellen soha semmit, sőt inkább jobban apás voltam, mint anyás. Aztán teltek az évek, felnőttem, férjhez mentem, gyerekem született és megtudtam hogy rákos és haldoklik. Üzente, hogy szeretne látni engem és az unokáját, így elmentem hozzá a pici lányommal, aki persze nem is tudta ki ő. Két hét múlva meghalt, még ma is kijárok a temetőbe évente legalább egyszer, és virágot viszek, meg gyertyát gyújtok. De a mai napig nem értem miért volt velem évekig olyan.
     

Megosztás