Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?

Ellenem is nagyot vétett, akit szeretek. Megbocsájtotam, de elfelejteni nem tudom. A seb attól, hogy már nem vérzik, mindíg megmarad.
Üdv:Sapimazsi

Néhány mondattal folytatnám. Azért 50 év felett a férfiak nem annyira férfiak mint amennyire nők a nők. Ezenkivül ma már a nők igen nagy része vezető, sokszor többet keres és többet vállal mint a férfi lásd család stb.
De igényei vannak jogosan észre kell venni nőiességét még ma is illik virágot venni stb. Az extrém magatartás csak a szabályt erősiti. A médiában sugárzott esetek esetleg megértést de nem elfogadást váltanak ki. Egy 50 éves férfi nem gondolhatja komolyan hogy egy 25 éves nő halálosan szerelmes belé. A hiuságot lehet legyezgetni de azért legyünk reálisak. Általánositva elmondható azért hogy a több évtizedes házasságokban már ezer meg ezer szállal kötődnek egymáshoz, a megcsalás nem derül ki vagy csak egy múló "pillanat" Nagyobb gond pénz léte vagy nemléte a munkahelyi problémák a stressz! De maradva a megcsalásnál egy viccel zárnám le:
" A 70 éves bácsi és a 65 éves néni sok évtizedes hézasság után este a sötétben fekszenek békésen egymás mellett a dunyha alatt. Hogyhogynem a néninek eszébe jut valami és megkérdezi: Te mondd papa de őszintén:
Hányszor csaltál meg életedben??....Az öreg gondolkodik, mit is mondjon?
Mondja azt hogy egyszer se.. Ugysem hiszi el az asszony meg már ugy sincs nagy jelentősége...Valami hihetőt azért mondani kell.." Hát kétszer mondja lassan az öreg!- Ej fiam de jól jönne most ez a kettő is! feleli a mama..kiss

Apostol

Evelyn44 írta:

Kedves Zolcsika!Nagyon szépen köszönöm a kért videót a kedvenc számommal.Evelyn

Kattints a kibontásához...

Sikerült megszereznem letölthető formában több mint 70 Mb ezért feltettem a Rapidra innen letölthető üdv Zolcsika

http://rapidshare.com/files/61290970/Apostol_-_Nincs_szerencs_m.mpg.html

De orulok hogy a férfiak is hozzá szólnak ehez a noi témához - mert azért valjuk be sokat szeretunk nyafogni...

Kedves Zolcsika! Köszönöm, hogy "super" szövegeddel hozzászóltál a topikomba igen népszerü témához. Jó volt az öregek között a vicc is. Hát abba a korban már csak beszégetni, elmélkedni lehet a multon..., de azért az is jó!És köszönöm a kedvenc számom letölthetőségét, igy én tovább tudom küldeni, persze ha sikerül. Irjál majd ha még találsz érdekes témát. Üdv. Evelyn

Ma ismét a sorstól egy szép napot kaptam, egy lO éve nem látott barátnőmmel futottam össze véletlenül. Beóültünk egy kávéra és az emlékeket felelevelenitettük, és Ő is elmodta csalódásait, én is.de nagyon felemelö volt ez a találkozás csak sajnos rövid volt.Kaptam tőle egy super mondatot amit most megosztok Veletek.
Nem az, az igaz barát, ki együtt sir Veled
Hanem az, ki letörli könnyedet!

Szép verseket találtam,olvassátok Ti is el.
"Nem tudod mit rejt a sorsod
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket
Tanuld meg hát feledni a sorsot,
S őrizd meg a boldog perceket
/Hemingway/"
Vannak néhányan
akiknak lekében hatalmas tűz
ég,és soha nem jön senki,hogy
melegedjék annál"
/Van Gogh/

Változik az élet, mint egy gondolat
nincs, állandó lenne csak egy pillanat
Változzon hát életed minden perc alatt
Légy először boldog, aztán boldogabb!

Kedves Levelező Társaim! Irjatok Ti is ebbe a topikba szép verseket, ha tudtok szép képeket, vagy videót.Legyen változatos! Köszi !

Szerintetek barátban lehet akkorát csalódni mint a szerelmedben?

mi az a csalódás

nem az elvárásaidnak megfelelően cselekszik?

Saját magunk állítjuk fel az elvárásokat, amiknek aztán ha nem felelnek meg, akkor csalódottak vagyunk...

Petdro írta:

Meg bocsátani az annyit tesz, hogy önmagamba lelki nyugalmat teremtek, ami nem egyszerű mivel a haragudni másra az a legkönnyebb és ezt az érzést átbillenteni a másik oldalra nehéz főleg, anélkül hogy a megbocsátással ne hogy ön magunkat csapjuk be, hanem a rideg valóságot el tudjuk fogadni. Lehet, hogy fiatal vagyok de, az életemet apám nélkül éltem le és mióta eszemet tudom kétszer, láttam az is 18 éve volt. Gyerekkoromba bántalmazott mikor ivott tehát sok jó emlékem nincs róla. Főleg az utolsó találkozás óta se igen. De írtam neki levelet és leírtam neki az érzéseimet. És azt is bele írtam, hogy már ebbe a levélbe bele írtam mindent, ami bánt és nem haragszom a múltért, mivel ő az apám és akár milyen is, akkor is az marad. A válaszlevélbe csak ennyi volt "köszönöm" ez volt, amit utoljára írt, és az óta nem tudok semmit róla de, nincs legalább harag bennem. És az óta is szeretem. Ezt azért írtam le hát, ha valakinek ezzel segítek egy kicsit. Az én kis történetemmel.
Igaz ez nem ilyen egyszerű volt, ahogy ide van írva. Ez egy hosszú folyamat volt, amit a lelkemmel meg kellet vívni és tudom, azt hogy akkor nem hazudtam önmagamnak, hogy megnyugodjak és meg tudjak bocsátani.<O</O
Számomra haragudni és csalódni két külön fogalom mivel egy csalódáson könnyebben túlteheti magát az ember, míg egy haragon, ami a csalódások sorozatából alakluki vagy kemény bántalmazásból az már nehezebb dió.

Kattints a kibontásához...

Igen egy példa arra hogyan lesz a "kicsiből-NAGY"
Sokan tanulhatunk belőle!Igazán nagy tanitást kapott az aki ezt megélte.


Kivánom tudj teljes boldog életet élni!
szeretettel
katus

Platfus írta:

Bennem csalódott valaki, bennem! :cry:
Úgy szeretném, ha megbocsájtana, bár tudom hatalmasat vétettem ellene.

Kattints a kibontásához...

Szia Platus!
Talán már az is kiderűlt időközben,megbocsátást nyertél!
Az is lehet,tovább kell lépned,de semiestre ne dédelgesd magadban a szivedben az őnvádat mert megmérgezi életedet.Éld meg,dolgozd fel,adj a másiknak is erre időt,de élj.Az idő megválaszolja most a lelkedben dulú viharokat és utólag,másként látod magadat a helyzetedet,és a történéseket!
Sok sikert Neked!

sziasztok!

Én például soha nem tudom meg bocsájtani magamnak hogy elvesztettem valakit nem a legrosszabb formában,de el ment"tőlem".én élem azóta az életem családom van meg minden de bánt a mai napig eszembe jut mi lett volna ha...mit csináltam rosszul.nem bocsájtom meg soha .amúgy mindenkinek meg tudok bocsájtani csak felejteni nem tudom ha megbántottak.

kistutum írta:

Én például soha nem tudom meg bocsájtani magamnak hogy elvesztettem valakit nem a legrosszabb formában,de el ment"tőlem".én élem azóta az életem családom van meg minden de bánt a mai napig eszembe jut mi lett volna ha...mit csináltam rosszul.nem bocsájtom meg soha .amúgy mindenkinek meg tudok bocsájtani csak felejteni nem tudom ha megbántottak.

Kattints a kibontásához...

Szia!
Ezzel nem vagy egyedül.

Én évek óta, vagyok igy, azzal akülönbséggel, hogy én megbocsájtani sem tudtam, felejteni meg soha...!

Sziasztok!
Szerintem saját magunknak meg nem bocsájtani és igy élni a legkeménnyebb próba,ha valakivel szóba állsz azután hogy megbántott a saját erényedet növeli.

kistutum írta:

Sziasztok!
Szerintem saját magunknak meg nem bocsájtani és igy élni a legkeménnyebb próba,ha valakivel szóba állsz azután hogy megbántott a saját erényedet növeli.

Kattints a kibontásához...

Köszi a tanácsot megpróbálom!kiss

Tegnap halottam, az egyik ismerősömtöl ezt aszámomra megrázó tőrténetet. Aki mesélte látta a topikomat, és kérte irjam le ide amit ő mesél. Egy fiatal lány és fiu már 1 éve voltak együtt szerelemben, hüségben. Egy alkalommal a fiatal lány zene óráról sietett haza, és számára ledöbbentő látványba volt része.Az édesanyját és a szerelmét félreérthetetlen helyzetbe találta. A látvány olyan megrázó volt számára, hogy szó nélkül elrohant. Én is ledöbbentem a történet után. Aki mesélte indulás előtt hozzátette. "Ez velem történt meg!" kérte irjátok le véleményeteket. Ez egy szörnyü helyzet. Mert mind a kettőjüket nagyon szereti.

Sziasztok! Sok mindent hallottam már, meg is edződtem az idők során, de ez még nekem is magas volt ahogy olvastam! Te jó ég ilyet, nem is tudom mit csinálnék!
Ezen el kellene gondolkodni!

Ez egy elég érdekes szituáció, pedig többektől is hallottam, hogy nem is oly ritka.
Nekem egy kollégám volt hasonló helyzetbe a szomszédasszonyával és annak a lányával. Elvileg ők sem tudtak egymásról, ezért évekig működött ez a "kapcsolat".
Alapból nem itélem el magát a jelenséget, mert akinek olyan a vérmérséklete, az úgysem fog otthon megmaradni a kályhánál. Innen megközelítve még lehet, hogy jobbis, ha nem az "út szélén" keres magának örömöket.
Az "oktató filmekbe" ez egy külön kategória, ahol inkább a közös bulin van a hangsúly, de mint mindenbe, a valóság ennél sokkal messzebb van.

Ízlések és pofonok, különbözők.