No,közben Szalárd leírta, de már értelmesen, amit én hablatyoltam. Mondjuk, hogy nem ehetsz dinnyét, azt megpróbálom elképzelni ... próbálom ... próbálom .... úúúúúúúúúúúúúú, ez nem megy! NEM EHETSZ DINNYÉT???? Jippijé, azta. Bizony van, szomszédallergia. 2 éve költöztek a szomszédba, a nagymama régi házába. Egy kisfiúval, aki 4 évesen a súlyos beszédfogyatékosság összes tünetét mutatta, nagyjából 20 szót variált, a négylábúak a nyavaú névre, anyukám a mama szóra hallgatott, mert a néni szót, pláne a nevét nem tudta kimondani... stb. A másik szomszéd kínjában Mauglinak hívta, mert frankón négykézláb futott a kutya után, és utánozta, ahogy pisilt, mert ez volt az egyetlen dolog, ami felkeltette a figyelmét a világban. Lassan-lassan elkezdtem átcsalogatni, meg beszélgetni, játszani vele, de egy percre nem lehetett magára hagyni az udvaron, mert egyik nap, amikor közben megpróbáltam kötni a kertben, csak addig néztem le a kezemre, amíg leesett egy szem, és mire felnéztem, játékból a nyakára tekerte a szárítókötél lelógó hurkát, és nem tudott kitekeredni, csak boldogan pörgött körbe a mozgás örömétől... én meg hirtelen, pedig az Isten villámgyors helyzetfelismerő képességgel áldott meg, és csak nagyon-nagyon ritkán ijedek meg, hogy ne tudjam, mit kell tenni, azt sem tudtam, hogy álljt kiabáljak, mert ha megijed, el is eshet, vagy egy tigrisbukfenccel szeljem át a majd 15 méteres távolságot. Konkrétan gőzöm sincs, hogyan vettem rá a megállásra, és hogyan értem oda ... Még most is borzongok. Apuka meg ül az udvarra nyíló konyhában, és internetezik, bagózik, ... Közben beíratták az óvodába, és a gyerek rohamos gyorsasággal kezdett fejlődni. És ezzel párhuzamosan az is kiderült számomra, hogy a gyerek nem buta, csak - mint annyi más esetben - oda kéne rá figyelni, némileg igényesnek kéne lenni, beszélni! hozzá, játszani vele. Néha....nem olyan nagy ügy ez. És hát az allergiám innét eredeztethető. Hogy mi a bánatnak "csinálnak" emberek gyereket, csak, mert egy életkorban ez a szokás? Mert másnak is van? És ha tetszett a mámoros éjszaka, tessen a felelősség is, amivel majd járni fog ... A gyerekek iránti tiszteletlenség felzaklat. És akkor azt, hogy nem köszön, pedig etetem-itatom-szórakoztatom a gyerekét, azt már ne is említsük, az egész családom is, mert ilyenek vagyunk, hogy nekem nem, az nem baj, helyén kezelem én a korlátolt embereket, de anyámnak sem, hogy rendszeresen vasárnap 1 óra körül áll neki fát vágni, füvet nyírni, betont keverni, ami az én ablakom alatt van 3 lépéssel, hogy a kutyája egy idegbeteg szerencsétlen hisztérika - nem csoda -, ..... szóval van! szomszédallergia!