Munkahipotézisnek fogadjuk el, hogy Darwinnak kicsit! igaza volt, de csak szigorúan az állatok világáról tudom elfogadni ezt, másról nincs semmilyen bizonyíték. Ezt az alábbi példa is szemlélteti, ahogy egy édes, pöttöm kiskutyából jeti lesz: ezt fényképek dokumentálják. Íme.
Csipesz kutya hajdanán egészen normális, formás kis állatnak indult, amúgy. Tenyésztőktől származik, Pécs környékéről, szálkásszőrű tacskó, mert szeretem a tacskók individualista, akaratos, öntörvényű világát. (Merjed te egy tacskónak azt mondani, hogy csináld ... Egyszerűen LÁTSZIK, hogy mérlegel, majd úgy hagy faképnél, még te pironkodsz a saját hülyeséged miatt
) Papírja nincsen, csak úgy kaptam, ajándékba, hogy vigye már el valaki. Ő volt az első az alomban, testvéreit hamar kioktatta, rangsor végére igazította: ez nem sokat segített szerénységének kialakulásában, gyakorlatilag nincs neki.
Ahogy a bizonyítékok mutatják, egészen egy éves koráig mutatta is a fajtajellemzőket, az állatorvos a saját kicsi kezével írta be az oltási könyvbe, hogy színe: fekete-cser, ami egy klasszikus szín ennél a márkánál.
Fényes, selymes, koromfekete szőr, tépett pamacsok, ahogy kell, itt-ott. Majd az egy évet elkerülve hirtelen nőni kezdett, és a szőre olyan tempóban követte, hogy néhány hónap leforgása alatt szereptévesztett PULIVÁ változott, nagyjából - ha az ember néhány percig csendben állt mellette, esküszöm, hallotta a szőrsercegést.
. Szőre színéért és fazonjáért testvérem, barátnőm őrült meg, hogy bárcsak a fodrásznak tudná elmesélni, ilyet szeretne ő is.
Árnyalatban, stílusban. A kötelező oltáskor a doktor néni rám tekintett a szemüveg felett, és úgy kérdezte: ki írta ezt a színt ide?! - Maga szerint? - kérdeztem vissza.
És ez a szőr ugyanúgy filcesedik, mint a pulié, így nyáron mindig megnyírom kisollóval, amit szívből gyűlöl. Van rá oka, egyszer belenyírtam a fülébe. Utána viszont úgy rohan a rigók után - hiszen már alig fékezi a légellenállás
-, mint egy félisten, ahogy fut a rigók után. Látszik rajta a megkönnyebbülés. De ezt soha nem vallaná be, hogy nekem van igazam, és ez neki is jó - de hisz férfi.
Érdekes tanulmányok hosszú sorát jelenthetné, egyébként, miért utálják a tacskók a rigókat (mondjuk, mikor váratlanul, a semmiből előbukkanva, éles cserregést hallatva fénysebességgel húz át a fejem felett a kertben, én is megemlegetem Minden Madarak Teremtőjét, hogy mivel kellett volna inkább foglalkoznia rigógyurmázás helyett...
)
Igazi kotorékeb. Beteges vonzalom fűzi a föld alatti, mérőműszerekkel sem kimutatható finom rezgések, illegális és ellenséges tevékenységek iránt, melyeket azonosítatlan létformák okoznak közlekedés közben - gyanítom, néha a metrós furópajzs is átjön a háttérzajon. Szerencsére van egy hely a mogyoró alatt, ahova sikerült odaszoktatni: megtanulta, legálisan csak itt bányászhat, különben vasárnapi főfogás lesz csodás, áramvonalas testéből. Elődeivel (= családi tacskóink) is úgy jártam az erdőbe virágföldért, hogy rámutattam egy nekem tetsző részre, és ártatlan arccal így rikkantottam: Mi lehet az? Keresd! Ezek után, pár percnyi várakozás végén kis lapátkámmal zacskóba gyűjtöttem a finomra dolgozott, halomba kotort lágy talajréteget, és mehetett otthon a cserepekbe.
Aljas voltam? Kicsit!
És most itt alszik a lábamon, félig. Ez a szokása csak a 40 fokban esik még ennél is jobban. Nem derült volna ki? Imádom.