Szép reggelt mindenkinek!
Bizonyos előzmények után tegnap épségben megérkeztünk,bár az utazás első óráiban ezt teljesen lehetetlennek láttam!
Az úgy kezdődött,hogy előző éjszaka éjfélkor kerültem ágyba. Az ébresztő hajnali háromra volt beállítva,négykor terveztük az indulást. Iszonyú fáradt voltam az egész napos lótás-futás miatt,de nem bírtam elaludni. Mikor végre becsukódott a szemem,jött egy sms a Tomikámtól,hogy mégsem aznap éjjel(!)jön haza Kaposvárról ahogy tervezte,csak reggel indul. Utána akárhányszor lecsukódott a szemem,mindig valami furcsa zizegést(?),szárnycsapkodást(?) hallottam hol innen,hol onnan a szobából. Többször felgyújtottam a lámpát,de nem találtam semmit. Próbáltam nem törődni vele,de akárhányszor elszenderültem,mindig erre ébredtem... Az alvásra kiszabott időm pedig egyre fogyott!... Két tippem volt:óriási éjjeli lepke vagy denevér
Végül három előtt pár perccel meglett a betolakodó,a képét mellékelem. Úgy indultam neki a 750 kilométernek,mint egy zombi! Alig tudtam nyitva tartani a szememet,persze az összes kölyköm jobbra-balra dőlve aludt az autóban,jó zenét is elfelejtettem pakolni ami legalább feldobott volna... Meg kellett állnom egy benzinkútnál és ,megvettem életem első energiaitalát.(undorító volt...)Ennek ellenére a nagy horvát alföldön félálomban keltem át,majd'kiestem a számon,annyit ásítoztam...Persze nem maradhatott el a záporeső sem,anélkül unalmas és egyhangú lett volna az életem. Zágráb környékén feléledtek a gyerekek és talán hatott a vörös bika is,mert onnan szárnyakat kaptam,és csak az út vége felé vett újra elő az álmosság,de akkor már vitt a lendület tovább. Soha nem történt még ilyen csoda,nyolc óra és pár perc alatt lefutottam a távot! A legvégén megálltunk kicsit bámészkodni: a Cetina völgye és az a pillanat amikor meglátjuk a tengert...az mindig lenyűgöz! Aztán már csak egy nagy fürdés és egy nagy alvás várt ránk,de előtte még megtettük szokásos sétánkat a kikötőben...
Persze most még mindenki alszik! Lizikével megtettük szokásos reggeli sétánkat,én meg nemsokára elindulok valami ennivalót venni,mert semmink nincs itthon úgymint tej,kenyér,stb.... Aztán strandolás végkimerülésig!...
Ja és örömmel konstatáltam,hogy a leghiperebb,babáknak készült fényvédő krémtől is csalánkiütést kapok! Évek óta ezzel küzdök,tavaly találtam egy olyan terméket ami jó volt. Szerencsére hoztam abból is,de tegnap ki akartam próbálni ezt a babásat amivel indulás előtt kedveskedett nekem a cég képviselője...Most meg tetőtől talpig...viszketek!
