Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

Csillucs86 írta:

Evelyn kísértesz engem... Benne maradt a robotgéped videója az előzményekbe és mikor megnyitottam a youtubot nem az jött szembe, meg tegnap is... pfffff még a végén én is akarok

Kattints a kibontásához...

ha...ha...

Csillucs86 írta:

Evelyn kísértesz engem... Benne maradt a robotgéped videója az előzményekbe és mikor megnyitottam a youtubot nem az jött szembe, meg tegnap is... pfffff még a végén én is akarok

Kattints a kibontásához...

Ha már itt tartunk

No lányok,újra itthon!...
Tegnap este érkeztünk,mostanra értem utol magam annyira hogy gép elé tudjak ülni. Mindent végigolvastam!
Csilla,gratulálok az új munkahelyhez,szívből kívánom hogy olyan legyen amilyennek szeretnéd!
Emama,Csííbe fogadjátok őszinte részvétemet. Talán nem illene most erről írnom,de nagyon boldog vagyok,mert a szüleim mindketten egészségesek,leszámítva a korral járó ilyen-olyan nyavalyákat... Meglátogattuk az apáca-nagynéniket is a székelyudvarhelyi ferences zárdában. Édesapám nővére októberben lesz 94 éves. Tavaly ágyban feküdt amikor ott jártunk,most sokkal jobban volt,ki tudott jönni az ebédlőbe. Édesapám unokanővére múlt héten töltötte a 94-et. Pici,töpörödött,bottal jár,az ujjai görbék az ízületi gyulladástól,de szellemileg teljesen rendben van. Mindig mosolyog és olyan derű sugárzik róla,hogy azt bárki megirigyelhetné. Minden reggel amikor felébred első gondolata az,hogy "Édes jó Istenem,milyen örömöt tartogatsz mára nekem?".... És minden nap talál valami örömöt... Édesapám a maga 89 évével még legénynek számít mellettük,édesanyám még "csak" a nyolcvanadikban jár,de olyan fürge mint egy húsz éves!
Ha már Székelyudvarhelyen jártunk,kiugrottunk Zetelakára is,sőt egy rövid látogatásra a kis házhoz is,ahol nyaralni szoktunk. Lizike teljes extázisban volt,bújt befelé a kerítés alatt,nem értette hogy miért nem lehet bemenni...
A képeken a kedves nővérek,Édesapám,a háttérben Édesanyám sürög-forog,aztán ott van a kis ház,a patak a fürdőhelyünkkel,néhány kép csak úgy,a ház körül,a tó, a székely zászló Zeteváralján,egy kis sóvidéki hangulat,és az utolsó kettő látkép a királyhágóról

első nap, eső nap, bar amekkorakat csattant hajnaltajt epp tutira vettem a vilagveget

Bertalan a fekhelyét is eldobta egyiknél, ugy megijedt egy dorrenesnel, hogy akkorát ugrott lerugta egy belső párkányról

Szalárd írta:

No lányok,újra itthon!...
Tegnap este érkeztünk,mostanra értem utol magam annyira hogy gép elé tudjak ülni. Mindent végigolvastam!
Csilla,gratulálok az új munkahelyhez,szívből kívánom hogy olyan legyen amilyennek szeretnéd!
Emama,Csííbe fogadjátok őszinte részvétemet. Talán nem illene most erről írnom,de nagyon boldog vagyok,mert a szüleim mindketten egészségesek,leszámítva a korral járó ilyen-olyan nyavalyákat... Meglátogattuk az apáca-nagynéniket is a székelyudvarhelyi ferences zárdában. Édesapám nővére októberben lesz 94 éves. Tavaly ágyban feküdt amikor ott jártunk,most sokkal jobban volt,ki tudott jönni az ebédlőbe. Édesapám unokanővére múlt héten töltötte a 94-et. Pici,töpörödött,bottal jár,az ujjai görbék az ízületi gyulladástól,de szellemileg teljesen rendben van. Mindig mosolyog és olyan derű sugárzik róla,hogy azt bárki megirigyelhetné. Minden reggel amikor felébred első gondolata az,hogy "Édes jó Istenem,milyen örömöt tartogatsz mára nekem?".... És minden nap talál valami örömöt... Édesapám a maga 89 évével még legénynek számít mellettük,édesanyám még "csak" a nyolcvanadikban jár,de olyan fürge mint egy húsz éves!
Ha már Székelyudvarhelyen jártunk,kiugrottunk Zetelakára is,sőt egy rövid látogatásra a kis házhoz is,ahol nyaralni szoktunk. Lizike teljes extázisban volt,bújt befelé a kerítés alatt,nem értette hogy miért nem lehet bemenni...
A képeken a kedves nővérek,Édesapám,a háttérben Édesanyám sürög-forog,aztán ott van a kis ház,a patak a fürdőhelyünkkel,néhány kép csak úgy,a ház körül,a tó, a székely zászló Zeteváralján,egy kis sóvidéki hangulat,és az utolsó kettő látkép a királyhágóról

Kattints a kibontásához...

Nagyon jó volt nézni a képeket. A szöveget olvasva a végére teljesen elérzékenyültem. Örülök,hogy ilyen jó egészségben van az Édesanyád és Édesapád a képen tényleg legénynek néz ki, méghozzá nem is akár milyen legénynek. Szép tartása van! A tájak azok meg leírhatatlanul szépek vagy természetesek. A lánykám tegnap este indult útra a barátjával egy erdélyi körútra. Ő is ilyen szépségeket fog látni. Sajnos látja Kolozsváron a Mátyás szoborra írt feliratot miszerint Mátyás király román király volt. Ez már így marad. A lényeg ,hogy mi tudjuk mi az igazság. Nálunk most forró a hangulat. Feles-társ most sokallt be Édesanyámtól ,a gyermekeitől meg mindentől amit nem Ő irányíthat. Jövőre mindenesetre magára fogom hagyni ,ha Édesanyára kell vigyáznom és haza költözök vele. Idén sajnos nem láttam át,hogy ez nem a családom nagyobb többségére teher hanem az egy szem családfenntartóra. Sajnos benne van egy önzés ,irigység vagy nem is tudom mi, már azt hittem túl vagyunk a férfi klimaxon, de nála ez elhúzódik. Azt hittem csak a Mézga Géza rajzfilmben vannak Máris szomszédok, de nem ezt a figurát is az élet írta mint egy csomó más karaktert. A gyerekeimnek mondom ,hogy a szülei olyanok mint a Furcsa Pár szereplői. Én vagyok a léha trehány mának élő a feles a hipochonder a mindentől betegesen félő és féltő okostojás. Szóval tök jól elvagyunk leszámítva az időnként előjövő krízisállapotokat!

evelyn13 írta:

Nagyon jó volt nézni a képeket. A szöveget olvasva a végére teljesen elérzékenyültem. Örülök,hogy ilyen jó egészségben van az Édesanyád és Édesapád a képen tényleg legénynek néz ki, méghozzá nem is akár milyen legénynek. Szép tartása van! A tájak azok meg leírhatatlanul szépek vagy természetesek. A lánykám tegnap este indult útra a barátjával egy erdélyi körútra. Ő is ilyen szépségeket fog látni. Sajnos látja Kolozsváron a Mátyás szoborra írt feliratot miszerint Mátyás király román király volt. Ez már így marad. A lényeg ,hogy mi tudjuk mi az igazság. Nálunk most forró a hangulat. Feles-társ most sokallt be Édesanyámtól ,a gyermekeitől meg mindentől amit nem Ő irányíthat. Jövőre mindenesetre magára fogom hagyni ,ha Édesanyára kell vigyáznom és haza költözök vele. Idén sajnos nem láttam át,hogy ez nem a családom nagyobb többségére teher hanem az egy szem családfenntartóra. Sajnos benne van egy önzés ,irigység vagy nem is tudom mi, már azt hittem túl vagyunk a férfi klimaxon, de nála ez elhúzódik. Azt hittem csak a Mézga Géza rajzfilmben vannak Máris szomszédok, de nem ezt a figurát is az élet írta mint egy csomó más karaktert. A gyerekeimnek mondom ,hogy a szülei olyanok mint a Furcsa Pár szereplői. Én vagyok a léha trehány mának élő a feles a hipochonder a mindentől betegesen félő és féltő okostojás. Szóval tök jól elvagyunk leszámítva az időnként előjövő krízisállapotokat!

Kattints a kibontásához...

Hát nem irigyellek!
Évekig én voltam a villámhárító a családban és ez nem könnyű feladat! Ha nem vigyáz az ember,testileg-lelkileg rámehet...Próbáld megerősíteni magad,minden vihar elmúlik egyszer...

Szalárd!
Fantasztikusan néznek ki a szüleid. Jó egészséget kívánok Nekik! Édesapádról nehezen mondtam volna meg a korát! Sok-sok évet letagadhatna!
Nagyon jók a képek! 4 éve egy céges úton jártam arra, és eszméletlenül jól éreztem magam. Ha nagyobbak lesznek a gyerekek, tuti, hogy arra vesszük az irányt!

evelyn13 írta:

Nagyon jó volt nézni a képeket. A szöveget olvasva a végére teljesen elérzékenyültem. Örülök,hogy ilyen jó egészségben van az Édesanyád és Édesapád a képen tényleg legénynek néz ki, méghozzá nem is akár milyen legénynek. Szép tartása van! A tájak azok meg leírhatatlanul szépek vagy természetesek. A lánykám tegnap este indult útra a barátjával egy erdélyi körútra. Ő is ilyen szépségeket fog látni. Sajnos látja Kolozsváron a Mátyás szoborra írt feliratot miszerint Mátyás király román király volt. Ez már így marad. A lényeg ,hogy mi tudjuk mi az igazság. Nálunk most forró a hangulat. Feles-társ most sokallt be Édesanyámtól ,a gyermekeitől meg mindentől amit nem Ő irányíthat. Jövőre mindenesetre magára fogom hagyni ,ha Édesanyára kell vigyáznom és haza költözök vele. Idén sajnos nem láttam át,hogy ez nem a családom nagyobb többségére teher hanem az egy szem családfenntartóra. Sajnos benne van egy önzés ,irigység vagy nem is tudom mi, már azt hittem túl vagyunk a férfi klimaxon, de nála ez elhúzódik. Azt hittem csak a Mézga Géza rajzfilmben vannak Máris szomszédok, de nem ezt a figurát is az élet írta mint egy csomó más karaktert. A gyerekeimnek mondom ,hogy a szülei olyanok mint a Furcsa Pár szereplői. Én vagyok a léha trehány mának élő a feles a hipochonder a mindentől betegesen félő és féltő okostojás. Szóval tök jól elvagyunk leszámítva az időnként előjövő krízisállapotokat!

Kattints a kibontásához...

Evelyn. Engem teljesen lenyűgöz időnként a hozzáállásod. Amit te nyilván, belülről, a fejedből nem így látsz, hiszen TE éled, és napi szinten a te küzdelmeid: én meg csak kibickedem, azoknak meg tudjuk, könnyű (de hát belülről, ugyebár, senki nem látja és érzékeli magát úgy). Vannak ismerőseim, akik szintén erősen önző, empátia híján lévő férfi (női) emberrel élnek együtt, és az évtizedek annyira átmosták saját akaratukat, hogy eszükbe sem jut kiállni a maguk igazáért. Csak mennek a napok, szenvedés az egész, és erőszak, meg lelki terror. Rólad meg eszembe jut egy kép: kiskoromban (múlt évezred ) nekem is volt egy játékautóm, talán olyan kis lendkerekes féle? Ha valaminek nekiment, ha akadály jött, akkor átfordult, legfeljebb kicsit erőlködött hozzá, de ment tovább. Nagyon becsülöm ezt. Teszed a dolgod, kiszolgálsz mindent, mindenkit, úgy, hogy még magadra is marad időd, marad igényed akár egy új konyhai kütyüre, varrsz is, mert érzed, hogy az neked jó. És ezt nem lopva, hanem kinyilvánítva, hogy neked az igenis, hogy jár, akkor is, ha meg kell küzdened, mert a dolgod elvégezted, a kötelességeidnek eleget tettél, viszont ami jár, az igenis jár. Ezekért a pillanatokért, ergo saját magadért. Nem tetszik, hogy anyukád ápolod? Hát, akkor mindenki így járt, neked meg ez a dolgod, kötelességed, és mindenkit szembesítesz ezzel: most, otthon is, és ha vele mész, akkor is. Nem semmi lelki erőd van, az biztos.

kircsike írta:

Szalárd!
Fantasztikusan néznek ki a szüleid. Jó egészséget kívánok Nekik! Édesapádról nehezen mondtam volna meg a korát! Sok-sok évet letagadhatna!
Nagyon jók a képek! 4 éve egy céges úton jártam arra, és eszméletlenül jól éreztem magam. Ha nagyobbak lesznek a gyerekek, tuti, hogy arra vesszük az irányt!

Kattints a kibontásához...

Köszönöm! Minden nap ajándék,annál is inkább mert nagyon messze lakunk egymástól...

Kedves Szalárd!
Köszönöm a képeket. Gratulálok a szüleidhez, nagyon jól tartják magukat! Sajnos az én Édesapám nagyon hamar elment (60 éves volt).
Legalább láthattam pár képet a Sóvidékről, már nagyon sokszor el akartam oda utazni (a nagyszüleim onnan jöttek át Magyarországra).
Nagyon szép tájak vannak arrafelé.
Evelyn! Csak tartsd magad továbbra is! Ne engedj a negyvennyolcból! Én is voltam így, de idővel mindenki megtanulta, hogy nekem is
jár valami!!

evelyn13 írta:

Nagyon jó volt nézni a képeket. A szöveget olvasva a végére teljesen elérzékenyültem. Örülök,hogy ilyen jó egészségben van az Édesanyád és Édesapád a képen tényleg legénynek néz ki, méghozzá nem is akár milyen legénynek. Szép tartása van! A tájak azok meg leírhatatlanul szépek vagy természetesek. A lánykám tegnap este indult útra a barátjával egy erdélyi körútra. Ő is ilyen szépségeket fog látni. Sajnos látja Kolozsváron a Mátyás szoborra írt feliratot miszerint Mátyás király román király volt. Ez már így marad. A lényeg ,hogy mi tudjuk mi az igazság. Nálunk most forró a hangulat. Feles-társ most sokallt be Édesanyámtól ,a gyermekeitől meg mindentől amit nem Ő irányíthat. Jövőre mindenesetre magára fogom hagyni ,ha Édesanyára kell vigyáznom és haza költözök vele. Idén sajnos nem láttam át,hogy ez nem a családom nagyobb többségére teher hanem az egy szem családfenntartóra. Sajnos benne van egy önzés ,irigység vagy nem is tudom mi, már azt hittem túl vagyunk a férfi klimaxon, de nála ez elhúzódik. Azt hittem csak a Mézga Géza rajzfilmben vannak Máris szomszédok, de nem ezt a figurát is az élet írta mint egy csomó más karaktert. A gyerekeimnek mondom ,hogy a szülei olyanok mint a Furcsa Pár szereplői. Én vagyok a léha trehány mának élő a feles a hipochonder a mindentől betegesen félő és féltő okostojás. Szóval tök jól elvagyunk leszámítva az időnként előjövő krízisállapotokat!

Kattints a kibontásához...

ui.: Vannak dolgok, amiket az ember fiatal-, középkorában elolvas. Érti is, amit olvasott, minden világos, de annyira egyszerű a felvetett gondolat, hogy az már közhelyesnek tűnik, így át is lép rajta. De egyszer nem csak, hogy érti már, hanem érezni is kezdi, és rájön, hogy akármilyen közhely, ez is mennyire igaz! Mostanában sokszor eszembe jutott az a jellegű butuska találós kérdés, hogy mi a különbség optimista és pesszimista között? Ugyanabból a kosárból válogatva az optimista egy kosár jó és szép és illatos almát fog megenni, míg, ha a pesszimista kapná ugyanazt a kosarat, akkor ő csak zúzódott, hibás, rossz almát enne. Minden beállítódás, törekvés, akarat kérdése: a jó a jót veszi ki, amíg el nem fogy minden, a ""rossz"" meg mindenből a rosszat veszi ki (a rosszat szándékosan teszem ""-be). Sokszor gondolok erre mostanában, ha embereken gondolkodom, akiket ismerek - de én is igyekszem erre áthangolódni, és tényleg sikerül. Ha mindenen morgunk, ha mindenkiben bűnt látunk, ha minden élethelyzetet pocséknak látunk, ha mindig irányítani akarunk, ha mindent magunknak akarunk, ha minden alma rossz - akkor is eltelik az élet. Ha mindenben keressük a jót, ha esik az eső, de gyönyörűek a felhők, ha elfogyott a pénzem, de egy csokira csakazértis futotta, és azt is másnak adtam, ha ma reggel is volt mire áldást kérni, és este van olyan, amit a Főnök kosarába rakhatok, hogy ez ma én voltam - akkor is eltelik az élet. Az egyik csupa keserűséggel - ugyanaz a naptári év. A másik meg az örömet keresve, akarva a jót, törekedve a változásra: az is egy naptári év. Akkor minek mérgeznénk az életünket, így is, úgy is kifogy az alma a kosárból? Az, hogy permanens boldogság, az nem létezik, csak az amerikai filmekben, tehát nem azt mondom, hogy az ember tud a nap 24 órájában ragyogni mint a paksi atomerőmű kihelyezett fiókvállalata. De vannak veretes pillanatok, és hogy minél több legyen, és ezek minél jobban egymásba érjenek - az szép feladat. Meg hasznos. Megint csak azt mondom: észre kéne venni, hogy ami neked jó, az másnak is jó lesz, mert te úgy látom, képtelen volnál nem visszaforgatni a rendszerbe a saját örömödet. ( Ez olyan kis istenadta születési hiba lehet nálad, ez az energiaszint , én attól is szédülök, ha olvasom.) Milyen rossz lehet a feles társnak - és minden más, ilyen típusú embernek is!!!! -, hogy nem képes ellazulni, nem képes spontánul örülni, nem képes adni (talán attól félnek, hogy elfogynak? ki tudja) ... neki(k) mindig ilyen az élet. Néha, ha mókás, ámde cinikus kedvemben vagyok, arra gondolok: nekem könnyű, én bármikor ott hagyhatom, de ő mindig saját magával van összezárva!

Szalárd írta:

No lányok,újra itthon!...
Tegnap este érkeztünk,mostanra értem utol magam annyira hogy gép elé tudjak ülni. Mindent végigolvastam!
Csilla,gratulálok az új munkahelyhez,szívből kívánom hogy olyan legyen amilyennek szeretnéd!
Emama,Csííbe fogadjátok őszinte részvétemet. Talán nem illene most erről írnom,de nagyon boldog vagyok,mert a szüleim mindketten egészségesek,leszámítva a korral járó ilyen-olyan nyavalyákat... Meglátogattuk az apáca-nagynéniket is a székelyudvarhelyi ferences zárdában. Édesapám nővére októberben lesz 94 éves. Tavaly ágyban feküdt amikor ott jártunk,most sokkal jobban volt,ki tudott jönni az ebédlőbe. Édesapám unokanővére múlt héten töltötte a 94-et. Pici,töpörödött,bottal jár,az ujjai görbék az ízületi gyulladástól,de szellemileg teljesen rendben van. Mindig mosolyog és olyan derű sugárzik róla,hogy azt bárki megirigyelhetné. Minden reggel amikor felébred első gondolata az,hogy "Édes jó Istenem,milyen örömöt tartogatsz mára nekem?".... És minden nap talál valami örömöt... Édesapám a maga 89 évével még legénynek számít mellettük,édesanyám még "csak" a nyolcvanadikban jár,de olyan fürge mint egy húsz éves!
Ha már Székelyudvarhelyen jártunk,kiugrottunk Zetelakára is,sőt egy rövid látogatásra a kis házhoz is,ahol nyaralni szoktunk. Lizike teljes extázisban volt,bújt befelé a kerítés alatt,nem értette hogy miért nem lehet bemenni...
A képeken a kedves nővérek,Édesapám,a háttérben Édesanyám sürög-forog,aztán ott van a kis ház,a patak a fürdőhelyünkkel,néhány kép csak úgy,a ház körül,a tó, a székely zászló Zeteváralján,egy kis sóvidéki hangulat,és az utolsó kettő látkép a királyhágóról

Kattints a kibontásához...

Jaj, szinte érzem az illatokat, a fűét, a vízét, a sáros patakpartét, a vizes kutyáét ... Az a legjobb az egészben, ez árad belőle, ami nekem jó volt régen, mikor az utcánk még zsákutca volt. Hogy na, ide is csak az jön, akinek itt van dolga. Nincs átjárás, nincs lelki szennyezettség. Ez a természet, a vidék szép, tiszta, tényleg átmossa az embert. És, ahogy a fentebbi példa mutatja: tartósítja is. Az apácás kép lenyűgözött, biztos, hogy régestelen régen én is voltam valaha Egy tiszta, boltíves, csendes kerengőn járva mindig bevillan, hogy otthon, édes otthon. Milyen szépség van az éltes arcokon! Az életé, az időé, meg a szolgálaté. Mondjuk, nem voltak kétségeink, hogy ez a vitalitás,nálad ez genetikus. Vagy csak Isten áldása?!

Szalárd, bizony, ez a fele is milyen szép a családodnak, szerencsés vagy! Ha nem abban, hát ebben biztosan! Csodaszépek a tájak is, ez a Lizi meg egy vizikutya... Olyan szép zöld minden, Marosvásárhelyen lakik az egyik barátnőm, mesélte mennyit esett mostanság náluk, biztos ettől olyan szép! Meg talán mert az más éghajlatba tartozik a sok domb meg hegy végett, így nincs ideje kiszáradni, kitikkadni mindennek.

Evelyn, kitartás, jön még kutyára dér, nyárra tél, adja az ég neki is ezt a kort, és rosszat én sosem kívánok senkinek, csak azt, hogy mikor róla ilyen szeretettel kell majd öreg éveiben gondoskodni, mivel megváltozni nem fog sosem, ennyi idősen már nem lehet sajnos - vagy nem sajnos, mert Te sem leszel hálisten más már - jusson eszébe mindig és sűrűn, milyen jól esik neki a törődés és furdalja majd a lelkiismeret, mert mennyire sajnálta ez a Mamától... És légy büszke Te is Evelyn, mert én láttam ám, láttam, hogy a gyerkőcök inkább Belőled valóak belsőleg, mert a fiad és és a lányod is hogy szereti a Mamát, hogy szeretgetik, ölelik, puszilják, ez a Te érdemed, látod megéri, kifizetődik, ha nem itt akkor ott.

Macleod - Andi, Te meg már megint olyanokat írsz, hogy csak bólogatok és nincs mit már hozzátennem...

Nekem ma belépős napom volt, pénzügyön kezdek, általános asszisztensi feladatokat látok el, 8-16:30ig. És tud a hólyagra hólyag nőni és körpanorámásra törte a cipő a sarkam, olyan ronda rá sem nézek, mert a végén jobban fáj úgy.. De én már tudom, hogy én fogok nyerni, mert a téli váltáskor ugyanígy körbetörte a sportcipő és most már barátok vagyunk. Egészen az idei téli szezonig, mikoris ugyanitt körbetöri a csizmám és aztán tavasszal újra ez a cipő, és így tovább.

Most nekikezdem én is halmozni, ami jó, szeptembertől már lehet kondibérletem, heti két alkalommal mehetek munka után 1-1 órát, kell is az, ugye Evelyn? Rám fér. Egyiken ezt a gyaloglós walkenergie-t próbálom ki a másikon meg a spinninget. Aztán ha a télen sikerül ledolgozni kicsit, akkor tavasszal futni is tudok már járni.

Közben a fotósunk karácsonyi fényképeszkedést hirdetett és végre tudunk oda is menni, 2012ben a fb-n sorsolt ki minket egy nyereményfotózásra, azóta vissza akarok menni és most időben stopoltam és lett időpontunk, novemberben megyünk!
Ilyen szépen dolgozik:


De rég volt ilyen picuri a picurim... 9 hónapos volt amikor nyertünk Mondjuk előtte se soha és azóta se nyertem/nyertünk, de ha valaki odafent hallja: lottózunk, az esély tehát meg van adva...


Szeptemberben pedig véééégre, 10 év után hazajutok a Szüreti Fesztiválra! 2010ben a szele elkapott, de akkor szegény mamáért aggódtunk, akkor műtötték, akkor kaptuk felőle a rossz hírt. Na de most a csibészt is viszem és kirándulunk egy nagyot és jól érezzünk magunk!

Valahogy kezd az én viharos egemen is átszűrődni a napfény!

Csillucs86 írta:

Most nekikezdem én is halmozni, ami jó, szeptembertől már lehet kondibérletem, heti két alkalommal mehetek munka után 1-1 órát, kell is az, ugye Evelyn? Rám fér. Egyiken ezt a gyaloglós walkenergie-t próbálom ki a másikon meg a spinninget. Aztán ha a télen sikerül ledolgozni kicsit, akkor tavasszal futni is tudok már járni.

Közben a fotósunk karácsonyi fényképeszkedést hirdetett és végre tudunk oda is menni, 2012ben a fb-n sorsolt ki minket egy nyereményfotózásra, azóta vissza akarok menni és most időben stopoltam és lett időpontunk, novemberben megyünk!
Ilyen szépen dolgozik:
Csatolás megtekintése 1236134 Csatolás megtekintése 1236135

De rég volt ilyen picuri a picurim... 9 hónapos volt amikor nyertünk Mondjuk előtte se soha és azóta se nyertem/nyertünk, de ha valaki odafent hallja: lottózunk, az esély tehát meg van adva...


Szeptemberben pedig véééégre, 10 év után hazajutok a Szüreti Fesztiválra! 2010ben a szele elkapott, de akkor szegény mamáért aggódtunk, akkor műtötték, akkor kaptuk felőle a rossz hírt. Na de most a csibészt is viszem és kirándulunk egy nagyot és jól érezzünk magunk!

Valahogy kezd az én viharos egemen is átszűrődni a napfény!

Kattints a kibontásához...

Ngyon jó óóóóóóóóóóóóóóóóóóóó! Igennnnnnnnnnnnnnn!
Ürülök,hogy rendeződnek a dolgok na meg ,hogy Pesten vagytok. Sokkal több helyre eljuthattok Gergő most abban a korban van,hogy minden érdekli és olyan mint egy szivacs, tehát menni vele is sokat! A Szüreti Fesztivál meg nagyon jó én Ábrahámhegyen voltam többször a gyermekeimmel és mondhatom nagyon jól érezték magukat. Minden zsíros kenyér kínálatból mustból kellett írnunk. Meg a táncosok meg a műsor mind gyerekbarát volt.

Kedves Evelyn! Csatlakozom mindazokhoz én is, akik elismeréssel írtak arról, ahogy ellátod, gondozod az édesanyádat. Mondhatnánk, hogy ez természetes, és nem lenne igazunk teljesen, éppen a "felestársad" -ról általad írottak miatt. Egyetértek azzal is hogy az ember elsősorban példával nevel, amíg lehet. Erről aztán eszembe jutott egy székely népmese. A sajnos nem tudom a címét, és így nem tudom idelinkelni, bár nem tudom, létezhet-e a neten. Mindenesetre nagyon jól bemutatja amit erről gondolok. Nagyon lerövidítve:

A szegény székely család apa, anya a fiuk, és az idős szülők éltek együtt egy kis házikóban, kenyérre is alig jutott. Amikor az idős szülők már gyengék voltak és nem tudtak már dolgozni, még rosszabbra fordult a sorsuk. Így az asszony azt mondta a fiának, hogy eredj fiam, fogd ott az a két pokrócot, és menj el a nagymamával, nagypapával az erdőre, aztán hagyd ott őket.
Amikor a fiú visszajön egyedül az erdőből látja az asszony, hogy a karján hozza vissza az egyik pokrócot. Megkérdezi a fiától, hogy miért hozta vissza, mét nem hagyta ott. Mire a fia így válaszolt. Azért édesanyám, hogyha majd kendtek is megöregednek, maradjon majd akkora egy pokróc.
Erre persze a fiatalasszony elszégyellte magát, és visszahozták az idős szülőket, és életük végéig szeretettel gondoskodtak róluk ezután.

Ha valaki ráismer a mesére esetleg, örülnék, ha megírná, honnan való.

Az öregember és a pokróc.
Iskolai tananyag.

Gyagnes írta:

Kedves Evelyn! Csatlakozom mindazokhoz én is, akik elismeréssel írtak arról, ahogy ellátod, gondozod az édesanyádat. Mondhatnánk, hogy ez természetes, és nem lenne igazunk teljesen, éppen a "felestársad" -ról általad írottak miatt. Egyetértek azzal is hogy az ember elsősorban példával nevel, amíg lehet. Erről aztán eszembe jutott egy székely népmese. A sajnos nem tudom a címét, és így nem tudom idelinkelni, bár nem tudom, létezhet-e a neten. Mindenesetre nagyon jól bemutatja amit erről gondolok. Nagyon lerövidítve:

A szegény székely család apa, anya a fiuk, és az idős szülők éltek együtt egy kis házikóban, kenyérre is alig jutott. Amikor az idős szülők már gyengék voltak és nem tudtak már dolgozni, még rosszabbra fordult a sorsuk. Így az asszony azt mondta a fiának, hogy eredj fiam, fogd ott az a két pokrócot, és menj el a nagymamával, nagypapával az erdőre, aztán hagyd ott őket.
Amikor a fiú visszajön egyedül az erdőből látja az asszony, hogy a karján hozza vissza az egyik pokrócot. Megkérdezi a fiától, hogy miért hozta vissza, mét nem hagyta ott. Mire a fia így válaszolt. Azért édesanyám, hogyha majd kendtek is megöregednek, maradjon majd akkora egy pokróc.
Erre persze a fiatalasszony elszégyellte magát, és visszahozták az idős szülőket, és életük végéig szeretettel gondoskodtak róluk ezután.

Ha valaki ráismer a mesére esetleg, örülnék, ha megírná, honnan való.

Kattints a kibontásához...

Szégyenlem, de nem ismertem. Nagyon tanulságos és örülök,hogy leírtad.
Nekünk nem volt még tananyag. Mi Sánta Ferenctől a Sokan voltunk.-ot tanultuk.Az nem optimista hangvételű.

Ateragram írta:

Az öregember és a pokróc.
Iskolai tananyag.

Kattints a kibontásához...

Elolvastam és köszönöm, hogy belinkelted ennyivel is gazdagabb lettem.