Nem illene hozzánk, ha azt mondanám, hogy irigy vagyok ... kiss. Csak olyan átvitt értelemben. Tudok szerelmese lenni az ilyen dolgoknak. Látszik: volt benne idő, volt benne tudás. Volt benne anyag, igazi, nem mű. Ma pedig kincsért árulják. De jó, hogy sikerült visszaszerezned!
Amikor szegény szomszéd néni megboldogult, a fiókja mélyéből kikukázták az évtizedek alatt félretett lenvászon, damaszt törölközőket, mert ... ósdi, mert nem divatos, hát én bizony begyűjtöttem, mint annak a rendje. Ebben aztán van az, aminek lennie kell. Pirossal szőtt minta a lenben, a damaszton, ahogy kell, a készítő monogramos hímzése, csipkeszegés. Semmit nem csinálok velük, csak néha megtapogatom a len hűvösét, vagy a csipkét ...Biztos van legalább 50 éves, ahogy számoltam, de még csak nem is foszlik, pedig biztos, hogy használták. És akkor az ember felidézi a kínaiban vett ócccsóóó törölközők szőrborzoló érintését, amikor már attól feltelsz elektromossággal, ha nézed, meg az élményt, hogy mentek a vadiújak a kukába, mert gyakorlatilag semmilyen behatásra, át-fel-megdolgozásra nem szívtak be egyetlen csepp vizet sem!!!! :``:
ui.: Teljesen megértelek, amúgy. Már korábban meséltem, hogy a keresztszemmel úgy voltam, na , ha valamit soha életemben, ez az egyik. És akkor kicsit pár éve beleböktem - azt hiszem, valamelyik népi mintagyűjtemény hatására, amikor épp a régi minták szimbólumait "kutattam" -, és úgy maradtam. Szoktam ezt érezni, amit írsz, pláne azt a részt, hogy ebbe fogok végleg elszegényedni. Amikor beszerzek még 3 árnyalatot, és otthon meg füstölgök, mint Hosszú Toll a szárított bölényhús felett, hogy édes lányom, te tényleg nem vagy normális. Kilóg a s...d a gatyából, és pont még erre a 3 kék fonalra volt szükséged, ami nem is kell egyik mintához sem, de szép. Hahaha.
