Kolléganőmék a rekettyésben laknak, amikor kihúzott a vonat az állomásról nyaralásotok első napján, sokáig megy a bozót mellett, na, ott. (Náluk napi rutin, hogy esténként nem megy ki az utcára, mert ért már össze az orra, majdnem, szarvasbikával, és az nem vicces, ahogy az a 30-40 vadmalac sem,amelyik túrta a ház mellett a bozótot
) Házuk annyira földszintes, hogy szinte egy szintben van a talajjal, a kis állatkáknak erőt sem kell feszítenie, hogy bemehessenek. A levelibéka a szobanövények között megszokott pillanat. Szóval ő mondta, hogy este, sötét, tévézés, felállt, hogy becsukja a terasz ajtaját, és a férje azóta röhög azon, hogy kalimpáltak a lábai, amikor dobott hirtelen egy hátast, mert rálépett a szőnyegen, és érezte, ahogy szétpukkant alatta a kis jószág. Persze a hímnemű egyed felkapcsolta a villanyt, korrektül leközvetítette, mit lát, milyen testrészeket, milyen 2 D-s állapotban,
És azóta sem tud röhögés nélkül erről beszélni, kolléganőm pedig ökölődés nélkül, mert persze neki még egylábazni kellett a fürdőig, férj nem vitte ki, azok az idők elmúltak, vége a romantikának.
És ott szembesült vele, fél órás súrolás után, hogy a nyálka le sem akar jönni semmilyen furfanggal.
Nálunk minden ősszel ezek a narancsos-sárgás spanyol csigák vannak nagy számban, a nézését meg a járását SEM kívánom, bár nem undorodom, de elképzelem, hogy amekkorák, elbambulok, behúznak a bokor alá, és összenyálaznak, pfuuuuuuuujjjjjjjjjj. Meg mi van, ha foguk is van?! Mondják, hog y nincs, de én még nem láttam, miért hinném, azt is mondták, a Föld lapos, oszt' tessék, lehet, hogy nem
?!
