megjöttek a fecskék, hallleeeeluuuja.
Tegnap ültem a parton, ... kár, hogy a Balatonnak ezt az arcát annyi ember soha nem látja ... szinte fáj a csend a háttérben, annyira jólesik, annyira megnyugtató.... ... a tavasz, áprilisban: zseniális.
Én még emlékszem ifjúkorom nyaralásaira a vasút bazaltjának napégette szagára, a soha el nem múló (2 hetes) szerelmekre...Ma már 50 évesen én is csak a tömeget, a drága megfizethetelen árakat és a zavaros vizet látom.Na de húszévesen.........
...De ehhez az is hozzátartozik, hogy mivel nem a tó mellett nőttem fel, így Édesanyám sem tudott bármikor odavinni engem, hogy nézd kislányom milyen szép ez ilyenkor is...Így maradtak a nyári táborok, amikre nagyon jó visszaemlékezni......
B A L A T O N!
Tényleg egy varázslat. Én nem közvetlen a parton nőttem fel, de nagyon közel hozzá. Így nekem is van tapasztalatom róla:
Szülőkkel mikor fogták a kezem,
barátokkal mikor tényleg azt hittem enyém a világ,
az első nagy szerelmemmel mikor azt hitem ő a világ,
a férjemmel mikor Tihanyban a kriptában
megkérte a kezem,
mikor a hűs vizbe lógatott lábbal felhívtam a barátaimat hogy babát várunk,
mikor a kisfiúnkkal az első hajó útján lestük a hattyúkat...
mikor sírtam a kilátóban a papám temetése után
...és még rengeteg ilyen apró emlékgyöngy....
kiss
Mert akkor hirtelen tényleg az jutott eszembe, hogy nahát, mennyi embernek tényleg az az egy-két hét létezik a Balatonból. Egyébként szerintem ott lehet a különbség, nem is különbség, csak a Balatonhoz való kicsit másféle viszony, ami a lakóhelyből adódik. Hogy, aki itt lakik, azoknak az embereknek, jelentős mértékben inkább a természeti vonulata az, ami látványos, vagy hogy is mondjam, szóval a hétköznap. Ez határozza meg az időjárást, tudni, ha arra hajlanak a fák, akkor Tihany merre nyomja majd el a viharzónát.... Jelenti még, felnőttnek, fiatalnak egyaránt a nyári munkát, ami ilyenkor megszaporodik, van, akinek ez a néhány hónap az összes évi munkája, mert nem nagyon van más télen. Ritka az olyan hely, ahol az üdülők még éves állásra megtartják az alkalmazottakat. A helyi lakosok közül ilyenkor elég kevesen andalognak a víz partján, mert éjjel is mondjuk palacsintát sütnek, stb., stb., stb. Jó, a fiatalok buliznak, de azért táborban, távol a szülői háztól, az sem teljesen ugyanaz a fíling, mint amikor valaki itt lakik, nem annyira szabad. Egyébként ezek a jó érzések nekem is megvannak, hogy zsibong a nyár. Azt a részét nem szeretem-szerettem, de ez régen is így volt, kvázi fiatal koromban, hogy nagyon sok embernek ez a totális kivetkőzés időszaka. a kifejezett bunkóságé, mert nyár van, mert bedobáljuk a sörösüvegeket a kerítésen, mert éjjel fekszünk és ordítva jajgatunk!!!!! órákon át!!!!! az úttesten, mert annyira részeg a bunkaja, hogy a fűig nem tud elmászni (amíg ki nem mentem, söprűvel a kezemben, és olyan vonulatú, perverz, seprűnyéllel megvalósított érzelmeket nem ígértem be neki, hajnali 5-kor, megfejelve a rendőrséggel, hogy végre elment, és kiderült az is, hogy néhány tucat méterre ott fekszik tőle, ugyanígy az egyetemista barátnője, ez ott hirtelen kiderült, Balaton Soundról beszélek, pl. Mondtam a fiataloknak, édesanyátok egészen biztosan rendkívül büszke lenne rátok, ha így látna benneteket.) És ezer ilyen történetet tudnék mesélni, amitől sajnálom, soha nem szerettem a nyarat. A nyárnak ezt az arcát. Nem és nem vagyok képes ezt a vonulatot megérteni. Semmi baj a kulturált jókedvvel, az éjszakai röhögéssel, bele a világba, de ez ...
Sok emberrel, sokszor beszélgettem már, aki elájult attól, hogy a Balatonnál lakom, hogy az milyen klassz lehet. Akkor a bajaitól megkérdezem: mikor voltál utoljára a parton, vagy mikor fürödtél utoljára a Dunában. Hát ... és akkor keresgél a dátumok között. Van egy pécsi barátnőm. Aki világéletében ott lakott. A Mecsekben utoljára nagyjából gimis korában járt, meg talán egyszer-egyszer az erdő legszélén, azóta, ami nekem egészen elképesztő, mert imádom a Mecseket, és teljesen felfoghatatlan, hogy valaki a medvehagyma virágzásakor ül a panelban, és nézelődik, vagy olyan helyen, ahol PATAKOK, igazi, élő patakok vannak az erdőben, akkor ezt nem nézi meg. Legalább havonta egyszer. Megkérdeztem a pesti ismerőseimtől, ami engem lenyűgözne, hogy x y múzeumban, olvastam, van valamilyen időszakos kiállítás erről-arról , még a múzeumot sem ismerte, amitől falnak mentem, nekem meg súlyos ezreket/tízezreket kellene ahhoz költenem, hogy elmenjek Pestre.... Mindenkinek az a vakfolt, ahol ő maga lakik, mert azt természetesnek veszi, ezért aztán egyáltalán nem olyan furcsa annak, aki itt lakik, ha azt mondom, nagyjából 20 éve nem fürödtem a tóban, csak a lábam lógatom, legfeljebb. (Ahogy öregszem, ráadásul, azt is egyre hidegebbnek érzem, hahaha, még a 25 fokot is, nemhogy a kevesebbet. ) Meggyőződésem, hogy a Gizah-i piramisok látogatói között, még évtizedes átlagban is, igen kevés a helyi lakos, a Taj Mahal is a külföldieknek élmény, ahogy a serpáknak sohasem jutott, igaz tiszteletből, eszébe, hogy megmásszák a Csomolungmát...
Nekem a Balaton leginkább olyasmi, amit Egom írt, hogy mindenhol és mindenben benne van, ami az életemben történik, és az jó, és elég is.
Bocs a sok zagyváért.
