Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

Most olvastam vissza,jaaj,már megint megbüntettek fenntről minket

Hát nem is tudom,egymás után 2x,azért ez túlzás.

Egyetértek az előttem szólókkal,most azt hiszem,egyenlőre,csak beszélgetni fogunk.
A társaság nagyrésze inkább "társaságért"kiss jár ide,nem a mintákért.
Majd elkezdjük megint,fő az optimizmus.

Minden rosszban van valami jó, ha nem töltünk fel sokat, marad idő varrni. Na persze, ha eldumcsizzuk az időt......

Kiplingnek igaza van, én is többször fellopóztam, olvasgatni benneteket. Mintám az már úgyis van több száz évre való. Az csak természetes, hogy most sem találok köztük egyet, ami megfelelne.:``: Tavaly karácsonyra készült az egyik unokaöcsémnek egy tigris. Kérdeztem a másik kis-mackótól is, hogy ő szeretne-e egyet a falra. Nézegeti, gondolkodik, mire kiböki: "Nekem nem kell rongy a falra". :``::lol:
De fejlődik a legény, mert most karácsonyra már szeretne tulipánt, de nem is akármilyent, hanem narancssárgát. Meg is látott egy Arxinda félét a gépemen, hadd ne mondjam hány szín kell hozzá, és mekkora lenne. Na sebaj, gondolom én, keresek egy másik szépet, és rábeszélem. Gondoljátok találtam? Á, dehogy! Aztán szegény Lanarte gyönyörű lila-bordó tulipánjain követtem el merényletet, csináltam belőlük narancsot(azaz narancssárágát). Hátha sikerrel járok.:``:
Az egészben az a legjobb, hogy karácsonyra.....:``::``::``::``:

Szia,
Nem emlékszem, hogy én írtam volna neked, de lehet másik Rozi volt .

üdv.: Rozi

kipling írta:

Sziasztok!

Remélem mindenkinek jól telik a hosszú hétvége.

Mi egész héten úton voltunk. Nálunk tegnap volt a nagy roham,estére kidöltem,mint egy zsák.

*************

Benézek,és megint gondom van. Jobb oldalon áll a canada oldal,és
nem tudom megcsinálni,hogy középre menjen.

A másik gond,hogy felvillant egy üzenet odal,ahol láttam,hogy
azt hiszem,hogy Rozi,és még valaki pm-et írt. Hiába nézem meg a vezérlőpultot és az üzenetek listáját,sehol nem találom. Az elmúlt 2hétben írtak. Nálatok előfordult ilyen?

Segitsetek!!kiss


Kedves Sorcier!

Elnézést,hogy itt írom a technika problémáimat.Ha gond,akkor töröld ki.

Kattints a kibontásához...

Dióeső......"Nagy öröm a kiskert" ahogy kolléganőm szokta volt mondani, annyi a dió, hogy csak szedem és szedem és szedem,....
A garázsban egy kartonra kiterítve száradnak, de a garázsba már lassan lépni se lehet a diótól. Mire megtörjük, itt is a karácsony. Persze ebből lehet finom sütit sütni.......

Ma kolbászfesztiválon voltunk , hát ahova néztem, csak kolbász hurka, és mindenféle finomság volt..kicsit térdig jártam a lábam, most pihi.......

Sziasztok!
Edet: A kerítés is kolbászból volt? Nálunk mézfesztivál szokott lenni.Meg helyben a városrészben hurka-kolbásztöltős akármi. Csajszik, hogy nálunk mikor lesz sok dió...Bár az idén a négyéves fán volt húsz szem.Az egyik diófánk hazahozott dióból kelt ki.Alig tudtuk odaadni valakinek,mert azuram szerint kettő nem kell. Akkora lett, hogy buszon nem tudtam elvinni.
Megkezdtük a temető járást.Úgy 5 sír mindig van, a többihez vagy eljutunk, vagy nem.Jó időnk volt, az utakon se voltak sokan, csak sár volt.Egyszer karácsonykor édesapám sírjánál a nagy mécses gyújtásba a nagylányom hosszú bundáján a szőr alul begyulladt.Szerencsére eloltotta a férjem.Vajon miért lettünk még óvatosabbak??Este még otthon is égetünk mégyest, bár az új házban kétszer is meggondoljuk.

napsugár7127

Éééég a város ... (fekete humor)
Mi is voltunk már néhol. Ahogy említettem, perverz vagyok, szeretem a régi, öreg temetők hangulatát, meg-megálltunk a közeli faluban, egy-egy sírnál, szép, öreg kövek, napfény, a gyönyörű krizantémok (az aprókra gerjedek), néhol már gyertyák. Aztán addig bóklásztunk, mondtam a családnak, induljunk, mert a végén még, aki távolról néz bennünket, azt hiszi, hogy mindenkihez mi jöttünk ki.
Vagy a virágmaffiának szedjük az alapanyagot.

Én pont fordítva jártam, ez az unokaöcsis történet nagyon édes!, hogy fel sem merült bennem, hogy egy 12 éves - vadóc - fiúnak igénye lehetne rá. Saját gyerekem ugyan nincs, de mindig lízingelek valakitől, van utánpótlás. És egyszer mondta a múltkoriban, az én szerelmesem, pirulva: Andi, nekem nem csinálsz ilyet? Höh. Mondok, osztasztán, édes gyerekem, melyikre fájna a lyukas fogad? Szerényen rámutat a készülőfélben (készülő 99százalékban) lévő két darabra, Michael Powell Handmade Houses of Provance 2 részletére (Shop, Archway). Hát, mondtam neki, Fiam, te aztán tudsz élni: De persze, mivel mindentől könnyen megválok, ha örömet szerezhetek vele, már a kereteken gondolkodom. Bár a barátnőm szintén igényét jelentette be rá, mikor még csak nekikezdtem. De semmi baj, majd megküzdenek érte. Feldobom, és aláfutnak. :lol:

Andi én irigylem az önzetlenségedet, nekem úgy kell nekiállnom már az elején a hímzésnek, hogy ez nem magamnak varrom. Bár mostanában javuló tendenciát mutatok ez ügyben.
Februárban kaptam a névnapomra egy mókusos párnakészletet a páromtól, a gyerekek nézték amint hímzem, a lányom ilyenkor kérdezgette: mókus? Akkortájt még csak szavakat mondott. Hát néhány nap alatt kész lett, meg is töltöttem összevarrtam hamar. Elkészült még lefekvés előtt. Este amikor betakargattam a Lilit követelte a mókust. Hát megkapta. Na az lett a kispárnája. Soha nem lehet letenni nélküle. Azt sajnálom, hogy nem fog sokat bírni, nagy az igénybevétel, mert nem csak dísz, de legfeljebb feladom azt az elvet, hogy 2x ugyan azt nem hímzem ki.

Hát ... hááááát ... azért az csak olyan fogcsikorgatós, jellemfejlesztő önzetlenség! Amúgy én meg nem fogadtam, de teljesen képtelen volnék még egyszer ugyanazt kihímezni. Türelmetlenség okán.
ui.: A dugicsoki az egyetlen, ami "szent" és sérthetetlen. Az a túléléshez kell, és ahogy a neve mutatja, azért dugicsoki, mer' el van dugva! Rezzenéstelen arccal tudok nézni, ha valaki este csokira éhezik. Gonoszság? Igazságosság. És ha nekem nem marad?! A varrás az mehet.

Nekem van egy jól bevált módszerem. Talán két éve kezdtem keresztszemest varrni, mire a családom mosolyog, hogy ismét egy hóbort, vajon mi lesz a következő. (És lett a quilling:``Aztán nem is lett olyan rossz az eredmény, mint gondolták. Nemsokára édesanyám kezdi mondogatni, hogy neki is jó lenne a konyhába valami szép terítő, kivarrja ő. Aztán befogta a nővéremet is, hogy segítsen neki, mert már nem csak egyet szeretne, majd a sógornőm is kedvet kapott hozzá. Így hát varrnak ők maguknak, nekem maradtak az unokaöcsik, és persze a barátnők. Így hébe-hóba magamnak is varrhatok. De azért valljuk be őszintén, hogy nagy büszkeséggel tölt el, ha örülnek a munkánknak, ezért szívesen készítünk nekik máskor is.

Csajócák.... egy technikai kérdésem lenne. Szereztem pár mintát, amik, ha minden igaz, még nem szerepeltek itt, de eléggé kicsi a minta. Ha kinagyítom, akkor meg elmosódik. Hogyan lehetne legalább 50%-kal megnövelni, hogy jól lehessen még látni? :S

Sziasztok!
Macleod, még a Te lakhelyeden is lenne sír,ahová illene menni, de az nekünk most kivitelezhetetlen.Oda a nyaralás alakalmával szoktunk menni, akkor közelebb van.Úgyis több, mint egy óra.A temetőbe már nemigen viszünk drága dolgokat, sajnos sorozatban történnek lopások.Amióta négy húsvéti terítőt hímeztem ki, már én se szívesen varrok egyformát.

napsugár7127

Na tehát a kerítés az nem kolbászból készült. Minden évben ilen tájt csinálják három napos eszem-iszom, kolbászkészítő verseny meg ami ehhez dukál....savanyúság...élelmiszer ipari kiállítás. Már tíz éve, és most ebben az évben először (szerintem nem utoljára) belépőt szedtek déltől... ezért kicsit korábban mentünk. Na persze tömeg az volt. Kicsit tömegiszonyos vagyok a végére, hogy mindenki előttem áll meg beszélgetni, kezdődik a kerülgetés, stb. Ilyenkor mindíg megfogadom, hogy soha többé, de mégis valamit mindig venni kell, ami csak ott és akkor.....

A varrásnál általában a családom, a tesóm szokta mondani, hogy nem varrnál nekem egy képet? én meg elcsábulok, aztán a keresztlányom és az anyukám követi a kérdéssel. Magamnak ritkán varrok, és ha mégis az következik, hogy nekem is.....
Kétszer varrni viszont nem szeretek semmit sem.

kipling írta:

Sziasztok!

Remélem mindenkinek jól telik a hosszú hétvége.

Mi egész héten úton voltunk. Nálunk tegnap volt a nagy roham,estére kidöltem,mint egy zsák.

*************

Benézek,és megint gondom van. Jobb oldalon áll a canada oldal,és
nem tudom megcsinálni,hogy középre menjen.

A másik gond,hogy felvillant egy üzenet odal,ahol láttam,hogy
azt hiszem,hogy Rozi,és még valaki pm-et írt. Hiába nézem meg a vezérlőpultot és az üzenetek listáját,sehol nem találom. Az elmúlt 2hétben írtak. Nálatok előfordult ilyen?

Segitsetek!!kiss


Kedves Sorcier!

Elnézést,hogy itt írom a technika problémáimat.Ha gond,akkor töröld ki.

Kattints a kibontásához...

Szia Kipling!
Ez egy csevegos topic,azaz leirhatod nyugodtan a gondjaidat.
Sajnos,gyogyirt nem tudok ra,nalam minden rendben megy.

Edet írta:

Na tehát a kerítés az nem kolbászból készült. Minden évben ilen tájt csinálják három napos eszem-iszom, kolbászkészítő verseny meg ami ehhez dukál....savanyúság...élelmiszer ipari kiállítás. Már tíz éve, és most ebben az évben először (szerintem nem utoljára) belépőt szedtek déltől... ezért kicsit korábban mentünk. Na persze tömeg az volt. Kicsit tömegiszonyos vagyok a végére, hogy mindenki előttem áll meg beszélgetni, kezdődik a kerülgetés, stb. Ilyenkor mindíg megfogadom, hogy soha többé, de mégis valamit mindig venni kell, ami csak ott és akkor.....

A varrásnál általában a családom, a tesóm szokta mondani, hogy nem varrnál nekem egy képet? én meg elcsábulok, aztán a keresztlányom és az anyukám követi a kérdéssel. Magamnak ritkán varrok, és ha mégis az következik, hogy nekem is.....
Kétszer varrni viszont nem szeretek semmit sem.

Kattints a kibontásához...

Na a varrasban,de egyeb kreativkodasban en sem szeretek semmit sem 2x megcsinalni.Egy kivetel volt meg eddig, a parom kerte tolem,2 mo-i barati csaladnak a wallon kakast.A legtobbet en is ajandekba keszitem,de amikor a lovakat varrtam,a ferjem mindig rakerdezett,hogy "Ugye ezt nem fogod senkinek elajandekozni.?"
Lovat?Soha,ok az en kedvenceim.

Nagyon sokáig megvettem ilyentájt a nagyon drága, felturbózott krizantémokat, csak azért, mert "úgy szokás", meg mit szólnak, ha. De minden évben volt valami baj, ami miatt nagyon sajnáltam, hogy beugrottam, és elköltöttem azt a rengeteg pénzt. Vagy a szokásos novemberi egy-két napos fagy jött pont akkor - olyan is volt már, hogy hóban gyújtottuk a gyertyát, ami nagyon szép, de virágszempontból bosszantó - : vagy a csúcs az volt, mikor a frissen megvásárolt (friss= előtte délután) ÖSSZES szálról, ami szakszerűen hűvös helyen parkolt, stb., az ÖSSZES szirom lehullott reggelre. Értsük: egy darab hetvencentis szár, egy darab virágközép, és sziromszőnyeg, mint valami giccses filmben. Aztán ahogy öregedtem, megbölcsültem, hogy másban sem érdekel, kinek mi a véleménye rólam ( jelen pillanatban ez az egy életem van, itt és most nem fogom függővé tenni mások ízlésétől, rosszkedvétől ... mert ki mondta, hogy az a jó, és az igaz), hirtelen felfedeztem a kerti virágot, a krizantémot, amiből, mivel szeretem, van vagy x féle színváltozat, fejnagyság..... Abból kötök mindenféle zöldekkel, szalagokkal szép csokrokat. Vagy csinálok koszorút. Fenyő van, tűzőgép van, toboz van, borostyán van, virág van ... Csak oda akartam kilyukadni: na, aztán azt nincs senki "szakembernek" kedve ellopni.

Kiszisza írta:

Csajócák.... egy technikai kérdésem lenne. Szereztem pár mintát, amik, ha minden igaz, még nem szerepeltek itt, de eléggé kicsi a minta. Ha kinagyítom, akkor meg elmosódik. Hogyan lehetne legalább 50%-kal megnövelni, hogy jól lehessen még látni? :S

Kattints a kibontásához...

Hát, vannak arra mindenféle spéci programok, de igazán még egyikkel sem lett az, amit akartam. Az biztos, hogy az általánosan ismertekkel nem fogsz eredményt elérni. Az 50 azért elég nagy százalék, inkább vérző szívvel mondj le róla. Erős vagy, meg tudod csinálni :``::``::``: Ami még viszonylag használható, az a 800x600, de ami ennél kisebb, az már használhatatlan. (Legtöbbször.)

Kedves Edet, egy kertésznő ismerősöm (hobbiból és kényszerből - micsoda kombináció! - lett virág-és zöldség -kertész, a férje pedig munka mellett a gyümölcsösüket gondozza), akinek olyan a kertje, hogy mesekönyv-illusztrációnak simán beillene, keresetének jó részét most, miután felnevelte a fiait, utazásokra költi - nos, ő mesélt már a gyulai kolbász-fesztiválról. IMÁDOM a kolbászt, ha lehetne, kolbászon és vaníliafagyin élnék és pöndülnék .
Drága Macleod, ha virsliujjak is, mégis szorgos KACSÓID vannak kiss. És legkedvesebb nagynéném ....-i házában volt két-két helyiség közt beépített kandalló...A kandallók még megvannak. (Soha nem felejtem, amint reggel hatkor megrakta egy-egy vödör kőszénnel, s még este is melegek voltak...)A néném sorsa külön regényt érdemel(ne). A Hegyeket járta (80 éven felül is) és egyszer nem ment haza (szerintem így oldott meg egy, azaz két nagy problémát). Ez ősszel történt - aztán kora tavasszal megtalálták egy tisztás szélén, ott aludt el örökre - s amikor az unokaöcsémhez igyekeztünk, valamiért (mint utólag megtudtam) pont annak a tisztásnak a szélén álltunk meg (eltévedtünk), ahol elaludt... S a hamvait kívánságára a Hegyekben szórták szét...
Így értünk a temető-témához...Ahová én se viszek felturbózott krizantémot, hanem kisebb-nagyobb bordókra vadászom... Csokrokat a férjem szokott készíteni némi páfrány vagy mahónia hozzáadásával - az én kezem annyira érzékeny (meg ügyetlen is vagyok ), hogy ha vízzel vagy földdel dolgozok, azonnal kirepedezik a körmeim mellett a bőr, s aztán nuku varrás
A diófám miatt: 23 éve kaptam egy másik nagynénémtől egy fél méteres csemetének se mondható vesszőcskét, s mára a diófa uralja a kertemet, meg két mogyoróbokor - ebből kifolyólag SEMMI más nem marad meg - ahová nem ér a dió árnya, a ház meg a szomszéd ház miatt nincs fény, kivéve a nyári délutánokat, amikor a nap pontosan úgy süt, hogy forralja a nappalim meg az előszobám levegőjét. S a diófát most is nyesegetnünk kell - bár azt olvastam, hogy augusztusban legmegfelelőbb a metszése, mi a termés lehullása után szoktuk és mindeddig nem lett belőle baj (a fának nem lett baja).
Varrni-horgolni, sőt kalácsot se szoktam ugyanazt kétszer (mondjuk egy-két sütemény azért "állandóan" repertoáron van - de ezt a két fiam meg a menyeim kívánságára teszem - megérdemlik ). A hímzéseim eddig főleg asztalterítők voltak, nem is volt sok - ezek náluk vannak, meg párnák, egy képszerűségem van, ezt majd "lekapom" - ilyen komolyabb dolgot, mint a Powell-kép, most készítek először (de előbb rákapcsolok a horgolásokra - hiába, mindenre egyszerűen NINCS időm - meg osztyák mintával is hever egy halom kiszabott mindenféle terítő - ezeket a konyhába-ebédlőbe szánom, ha odakerülök ). Kisebb dolgokat hímeztem keresztöltéssel, ajándékba, kétszer semmit...
Meg még sok-sok hirtelen és sürgősen bevásárolt terítő-kép anyaga dagasztja az egyik szekrény alsó felét
Most sürgősen innom kell egy kondér :22:-t
kisskisskiss mindenkinek

Sziasztok!

Zsafi: Terítőket én is szívesen hímzek, bár már régebben csináltam, de kb. három hímzésre vár. Macleod: Mi is úgy kötjük a tálakat, egyebeket. De sajnos mindent visznek, ha úgy akarnak, még a beültetett virágokat is kiszedik.Ez leginkább Apukám temetőjére vonatkozik.Egyszer tojásfát csináltam húsvétra, nem volt oly különleges, az se volt meg röviddel utána. Már leegyszerűsítjük karácsonykor a pici fát feldíszített ágakra, az még talán megmarad. Elég szomorú, hogy temetőben ilyenre kell gondolni.Egyébként egy-egy népes család sírját elnézve ellehet gondolkodni, hogy miből telik nekik drága kosaras virágokra, a legdrágább mécsesekre, melyek nem férnek el a nagy márvány síron, kriptákon, és a méregdrága koszorúkra.Mi mindig meggondoljuk, hogy hogyan tudjuk a hitelünk mellett mindezt megoldani, de van,akiknek nem különösebben okoz problémát semmi.Apukám mögött épp egy ilyen sír van, minden évben lehetne mesélni, mi történik mindenszentekkor.
napsugár7127

Sziasztok!
Azt hiszem ide nem írtam még eddig, csak olvasgatlak titeket. Muszáj elmesélnem mit csináltam ma, mert csak az ilyenek, mit Ti érthettek meg igazán
Elöljáróban annyit, hogy többször kezdtem új időszámításba. Amíg a lányaim kicsik voltak, akkor egyrészt nem volt még net, másrészt velük foglalkoztam.Később a lányok egyre kevesebb együtt tanulást igényeltek, önállósodtak. Akkor jött el az én időm, már sokkal többet tudtam a magam kis világával foglalkozni. Aztán lévén a net, kiderült, hogy x-kel festeni is lehet...Megismerkedtem olyanokkal akik profik ebben a műfajban, sokat tanultam, tanulok tőlük. Xszem a szenvedélyemmé vált. Bementem egy papír-írószerbe rögtön azon agyaltam ezt vagy azt az xszemezésben hogyan lehetne hasznosítani. Összegyűjtöttem csomó praktikus dolgot ezzel kapcsolatban. Esténként hímezgettem, mintákat vadásztam, férjem netezett. A lányok meg többnyire már a saját útjukon, koleszba...Aztán újabb időszámítás kezdete jött el, terhes lettem. Xszem háttérbe szorult. Hímeztem, de nem ez lett a fő dolog életemben, fiam mellett nem maradt túl sok idő, azt a keveset meg másra fordítottam. Kipróbáltam a mosható pelusozást, magam is varrtam pelusokat. Közel húsz év után csodálattal fedeztem fel, hogy a kisbabázásba mennyi új okos dolog lett már, amit nekem is ki kellett próbálni.És ezt se tettem csak úgy, minden "fölös" energiám erre ment. Fiam születése előtt az xszemes dolgaim karton dobozokba kerültek, és éppen csak az maradt elől, ami éppen akkor kellett. Bevallom már el is felejtettem miket rejt a doboz. Az xszemes doboz mellé más dobozok is kerültek - a fiunk rengeteg játékot kapott innen onnan. Rengeteg újat a családtól, és rengeteg használt játékot a hugomtól. Mivel még kicsi volt akkor a fiam, bedobozoltam a régieket, és időnként a sok új kacatból is került a régiek mellé. Ma a kicsi fiam 4 éves! Gondoltam itt az idő, hogy elővadásszuk azt a sok ilyen olyan játékot a dobozokból, olyan édes volt, mikor ráakadt egy egy olyan játékra amivel még, vagy már rég játszott. Olyan csönd volt egész délelőtt... Aztán ha már ott voltam, én is belenéztem a dobozomba. Miket találtam? ezer hímzőtűt. Megtaláltam a darus ollómat - én most szálvágót használok - , még az ollóőr is rajta van. Aztán előkerültek olyan tartók, amiket azért vettem meg, mert ránézésre jó kis mintatartó vált belőlük. Van közte mágneses, és csipeszes is. Aztán papír írószerbe vettem ezer éve szóképtartót, ami tökéletes az aktuális bobinok tárolására... Sk fonalrendszerezőket, és gyári rendszerezőket. Csomó anyag pihent a dobozba, betegesen tartogatom a legapróbb darabkákat, hátha egyszer pont az kell majd. No name fonalakat, amiket azért vettem meg annak idején, mert olcsók voltak...hímzókeret fából, műanyagból, kicsi nagy nagyobb...Mintha kincset találtam volna...- aztán előkerültek a szebb időket váró félig, vagy éppen csak elkezdett dolgaim...Aztán ott pihentek a kész hímzéseim is becsomizva, keretezésre várva...Néztem a fiamat, ahogy a játékok közt kotorászott, és arra gondoltam, hogy igen, most átérzem azt az izgalmat örömöt, amit most ő érezhet...
Bolond vagyok, ugye???- megcsalt, elhagyott kincseimet rendszerezem, és közbe örömködök...

Nora Corbett Bluebelljét hímzem, most jutottam el a gyöngyözésig, és a fémszálakig. De csak esténként hímzek, ha eljutok odáig, mert még azért a fiam a főszereplő életünkben.

Bocsánat a ömlengésemért, de annyira el kellett ezt mesélnem valakinek...

Szia!

Üdvözöllek.Ugye, hogy nem árt kétszer is meggondolni, hogy szanáljunk-e? Időközönként sok minden melengeti az ember lelkét.Néha szívesen szabadulnék én is néhány kacattól, de elvégre ez különbözteti meg az irodától az otthonunkat. Nekem is van jó pár hímzésem, kb. ugyanígy.Becsomizva. Meg egy csomó minden, amit hasonló okok miatt képtelen vagyok kidobni.A kisfiadhoz és a többiekhez gratulálok!És a hímzés, meg az alkotás mindig örömet okoz.Főleg, ha szívből csináljuk. És hát régen is készültek csodák, pedig net se volt.
napsugár7127