Leszakadt az ég két vagy 3 órája és csak úgy hömpölygött a víz,de nem volt jég.
Egyszerűen nem tudtam hímezni leragadt a szemem,szerintem az eső nyomot el.
Már csak egy ugrifüles kolbászol itthon
Tegnap is vagy hajnalig fent volt.
ElkelNálunk 7ágra süt a nap
A ZH-hoz pedig sok sikert
Képzeld,én szombaton jártam így! Jöttem haza az M6-on és egy olyan felhőszakadásba keveredtem,hogy gyakorlatilag semmit nem láttam! Az ablaktörlő nem bírta a vizet eltakarítani,a szélvédő olyan volt mintha egy tejüvegen akartam volna átnézni. Irdatlanul kopogott az autón valami,de azt se láttam,hogy jég-e vagy csak eső! A pályán gyakorlatilag állt a víz. Lépésben haladtam és csak azért imádkoztam,nehogy valami őrült hátulról belém rohanjon! A leálló sávot se láttam,mert szívem szerint félreálltam volna ameddig csendesedik az eső. Nem is tudom,mennyi ideig tartott,de amikor kiértem az eső alól olyan álmosság jött rám,hogy alig bírtam nyitva tartani a szemem,pedig még vagy 180 km előttem sorakozott...Leszakadt az ég két vagy 3 órája és csak úgy hömpölygött a víz,de nem volt jég.
Egyszerűen nem tudtam hímezni leragadt a szemem,
Már csak egy ugrifüles kolbászol itthon
Tegnap is vagy hajnalig fent volt.
Aztán baj nélkül hazaértem... Elég eseménydús utazás volt,ugyanis még Bp. felé reggel egyszer csak ott volt előttem egy fél pár cipő a belső sávban! Hát eléggé lendületesen haladtam és nem sok hiányzott hogy az egyik kerékkel ráhajtsak! Bele se merek gondolni,mi történt volna annál a sebességnél!... Párszáz méterrel odébb megtaláltuk a párját is,szerencsére az a leálló sávon hevert. Láttam műanyag palackot is,nem is egyet! Iszonyúan felelőtlenek az emberek,hogy kidobálnak mindenfélét az autópályára! Bele se gondolnak hogy hány ember halálát okozhatja egy ilyen ablakon kidobott szemét!
Überelem. Vagy inkább leteszem a saját tapasztalatom: M7-es, este 9, sötét, kirándulás, hazafelé, busz, gyerekek, sérül-rémült autós a leállósávban, miközben a forgalom, ugye, tolja az előtte száguldókat .... 2 HATTYÚ a külső sávban ... szerencsére nem lett nagy bajuk, autók nem mentek bele, de mi is csak a sofőr lélekjelenlétének köszönhetően, meg az éppen üres belső sáv miatt tudtuk kerülni ...Képzeld,én szombaton jártam így! Jöttem haza az M6-on és egy olyan felhőszakadásba keveredtem,hogy gyakorlatilag semmit nem láttam! Az ablaktörlő nem bírta a vizet eltakarítani,a szélvédő olyan volt mintha egy tejüvegen akartam volna átnézni. Irdatlanul kopogott az autón valami,de azt se láttam,hogy jég-e vagy csak eső! A pályán gyakorlatilag állt a víz. Lépésben haladtam és csak azért imádkoztam,nehogy valami őrült hátulról belém rohanjon! A leálló sávot se láttam,mert szívem szerint félreálltam volna ameddig csendesedik az eső. Nem is tudom,mennyi ideig tartott,de amikor kiértem az eső alól olyan álmosság jött rám,hogy alig bírtam nyitva tartani a szemem,pedig még vagy 180 km előttem sorakozott...
Legijesztőbb autópálya-élményem az volt,amikor Erdélyben a Kolozsvár-Aranyosgyéres útvonalon egy borjú méretű pásztorkutya ácsorgott a belső sávban... Ha egyet lépett volna,most nem biztos,hogy ezeket a sorokat írnám!... Szerencsére az Őrangyalom velem volt akkor is és szombaton is,amikor ezek a "kalandok" megestek velem...
), és akárcsak 50- 60-as tempóval megyek, mondjuk, ma már lehet, hogy az egész család odalenne. Teljesen igaz volt a közhely: sose vezess gyorsabban, mint ahogy az őrangyalod repül. 
A további kalandjaimat most nem részletezem,még jó öt órát vezettem Debrecenig.Már sírtam kínomban...még szerencse hogy Lizike ott volt velem,nem voltam egyedül... Gábor fiam kijött elém Budapestről mint felmentő sereg,és onnan ő vezetett tovább. Aznap már képtelen voltam hazajönni,Gábornál aludtam. Napokig fájt a nyakam,a vállam és a két karom,olyan görcsösen szorongattam a kormányt...Überelem. Vagy inkább leteszem a saját tapasztalatom: M7-es, este 9, sötét, kirándulás, hazafelé, busz, gyerekek, sérül-rémült autós a leállósávban, miközben a forgalom, ugye, tolja az előtte száguldókat .... 2 HATTYÚ a külső sávban ... szerencsére nem lett nagy bajuk, autók nem mentek bele, de mi is csak a sofőr lélekjelenlétének köszönhetően, meg az éppen üres belső sáv miatt tudtuk kerülni ...
Egyszer ugyanilyen irtózatos felhőszakadás alá mentem be, amikor Pécsről jöttem haza. Kaposvár után - én mindig Szántód felé megyek, többek között azért, mert szeretem a somogyi tájakat - bolond, kanyargós útvezetés van, a húgom teóriája szerint a mérnökök kinézték, merre hajtották régen a teheneket, és azt leaszfaltozták .... szóval kegyetlen idő volt, lassabban mentem, ahogy szoktam, jóval, de még így is életmentő! szerencsém volt, hogy előttem is haladt valaki. Az egyik kanyarnál hirtelen lefékezett előttem abból a lassúból is, ahogy haladtunk, alig láttam még a fényt is az őrjöngő zuhogásban, és így én is kénytelen voltam. Az a kanyar amúgy egy teljesen szelíd hely, habár beláthatatlan a dombocska miatt, de semmi kihívás benne, se előtte, se utána, az utat csukott szemmel is bejárnám, tehát biztos, hogy nem gyanakodtam volna, hogy extra a helyzet. Ugyanis a hirtelen lezúduló víz a nemrégiben felszántott földről olyan sárlavinát mosott az útra, majd le a mellette lévő völgybe, hogy állt az úton, nagyjából kerékagyig a híg sár, és valami hihetetlenül csúszott. Mint a jég, sosem hittem volna. Rettenetesen lassan mentem át rajta, és közben egyre csak tolt az árok felé.... Nem volt több, talán csak 10 méteren, de az alatt még xxxx évet öregedtem, nagyon-nagyon ijesztő volt. Ha akkor egyedül vagyok (mármint nem ment volna előttem senki, akinek a halovány fényeivel szégyenszemre húzattam magam
Én is!ÁÁááá,én nagyon szeretek vezetni! De tényleg!
Amikor gimis voltam, akkor lehetett jelentkezni jogosítványra (akkori áron, 1986, ~2500,- Ft ) Ami sikerült, de mivel mindig is igen szegény népek voltunk, és ezt csak azért állták a szüleim, hátha jó lesz valamire, ennyit megérdemlek, . Utána ? nem is tudom, meddig??? legalább 2006-ig? egyáltalán nem vezettem. Akkor kaptam valakitől egy Trabit, azzal zúztam, volt szpojlere, leért a földig, állati dögös volt, . És utána jött a Mihály (Skoda Fabia). Igaz, Mihály nem az én autóm, hanem a bankomé, de használt volt, már öregszik is, nem annyira borzasztó rémtörténet. Mondjuk, a mai eszemmel, ha most kéne döntenem, nem vennék autót... de addig rettentő sokat álmodtam, hogy vezetek. Olyan érzés volt, mint a szabadság maga. Felmosóvödörből és partvisból fabrikáltam magamnak - álmomban - kocsit, és azzal száguldoztam, hahahahahaahah. Nagyon szeretek vezetni. Csak az a sok ember ne volna még ott! Aztán rájöttem, hogy a legnagyobb bajom a saját világításom, amit visszatükröz a köd - hú, de szédítő, mint a havazás -, azt azért lásd: sötét este, olyan köd, amire kabátot lehetett volna akasztani, én meg lekapcsolva, kivilágítatlanul.... Viszont az esélyeim hirtelen emelkedtek, hogy élve megúszom, mert láttam az út szélét! Otthon úgy kellett lefejtenem az ujjaim a kormányról!
Azért ezt elképzeltem....Még egy utolsó sztori és befejezem a témát!
Tavalyelőtt december akárhányadikán hóviharban jöttem haza Erdélyből. Már úgy a nyolcadik órája vezettem,nagyjából kétszáz kilométer volt mögöttem,előttem még 650 km lebegett... Körös völgye,kedvenc útszakaszom-nyáron... Balról a hegy,jobbról elég mély völgy,az alján a patak méretű Sebes-Körös. Kanyargós út,de még nem a Királyhágó szerpentinje. Alattam tükörjég,az ablaktörlőn jégkoloncok,a szélvédőn kavarog a hó,már teljesen beleszédültem,mert mióta elindultam gyakorlatilag ezt láttam magam előtt... Max.sebesség:30 km/óra. Egy szelíd jobbra kanyar után próbáltam óvatosan egyenesbe állítani a kormányt amikor az autó megcsúszott,elkezdett kacsázni az úton majd lassan de biztosan át a másik sávba,egyenesen a Körös felé! Korlát persze nem volt az út szélén... Az villant át az agyamon,hogy hogyan fogok én hazajutni,ha összetöröm az autót?! Az volt az őrült nagy szerencsém,hogy szemből jött egy autó és én nekikoccantam az oldalának,ami visszatérített a rendes irányba. Megállni nem tudtam,mert mögöttem kocsisor volt,biztosan belém jöttek volna. A visszapillantóból láttam,hogy a másik autó baj nélkül ment tovább. Túl azon hogy halálra rémültem,nagyon rosszul éreztem magam,hogy valakinek a kocsiját megütöttem! Egyszerűen ott és akkor lehetetlenség volt megállni...Szent meggyőződésem volt hogy legalábbis a fényszórómat összetörtem de nem érdekelt,örültem hogy újra egyenesben vagyok! A Királyhágón tudtam csak megállni és kiderült,hogy az autó megúszta néhány horzsolással... Remélem a másik autóban se tettem nagy kárt,bár lehet hogy azóta is átkozzák valahol a nevemet...
Mai napig összeugrik a gyomrom ha eszembe jut ez az utazás...
Micsoda önuralom, vagy inkább lélekjelenlét kell csúszáskor az embernek, hogy ne azt tegye, amit az ösztöne diktál, és ne kezdjen azonnal fékezni, mert akkor vége is a történetnek ... Mint a mantra, úgy mondogattam én is magamban a sár közepén: nem fékezek, nem fékezek, .... Á, biztos elrepültem volna. Jégen meg ... Nem csodálom, ha kipurcantál fizikailag is, lelkileg is. De hát, az acélt megedzik, ugye, ahogy a régi filmcím mondta.
Egyik nap, nem régen, Kaposvár túlfeléig mentünk, a szennai híd, mármint a vasút feletti híd utáni térfélen, nem tudom Kaposvár városrészeit, a lényeg, hogy ahol emelkedik fel az út a dombtetőre, jó minőségű, gyors út folyamatos kanyarral, erős tempó, sok autó ... ismered. Visszafelé ugyanez, lejtőn, és a domb jobban kitakarja a folyamatos kanyart .... és velem szemben, a sávom szélén KOCOGOTT egy fiatalember. Általában rémesen türelmes vagyok, de akkor elkerítettem hirtelen a neki szánt bölcsességeket. Nagyon meglepődtem, meg nem ijedtem, az nem jó jel. De elég lett volna egyetlen ezredmásodperc ahhoz, hogy lenézzek a km órára ... tüsszentsek egyet ... bármi. Nagyon felelőtlenek az emberek, igazad van. Ja, és hozzáteszem: aztán Kaposváron belül már, az egyik lámpánál egy olyan autó mögött álltam meg, ahol egy 12 év körüli fiúgyerek, majdnem derékig lógott ki az ablakon, a hátsó ülés ablakán, végig, amíg ki nem értünk a városból. Nagyon idegesítő volt, el kellett terelnem mással a figyelmem, mert folyton azt lestem, vajon kiesik-e, vagy mégsem.
Kézzel festett saját márka, a Crescent Colours váltása DMC-be például ezen az oldalon (ábécé sorrendben van, jól kereshető). Hogy mennyire teljes, azt nem tudom, mert nem ismerem.Sziasztok
sztetek ez milyen színkód?
bocs ha már volt porondon a dolog..
). A beugró busz nyári!!!!!!! gumikkal, hólánc nélkül!!!! indult el velünk, a sofőr mesélte, hogy ő görögországi utakra szokott menni, (gondolom az út előtt nem tudta pontosan, mire vállalkozott) hát szegény vért izzadt, mivel olyan keskeny volt sokszor az út, hogy még véletlenül sem lehetett megfordulni, csak előrefelé "menekülhettünk". És persze visszafelé is meg kellett tenni az utat, jobb kerülőút nem volt, estére még jobban lefagyott az út, kb 15-20 km/órával jöttünk, mert ha egy kicsit is gyorsított volna, megcsúszhattunk volna. Ehhez még hozzájött pár hülye, hangoskodó utas, akik szerint gyorsabban is lehetne menni, mert ők biztos még ezt a tragacsot is gyorsabban tudnák vezetni, mint a sofőr, de csak a buszon kívülről szerettem volna azt látni, ahogy ezek a szájhősök elvezetik a nyári gumis busz nem kicsi tömegét a szerpentin lejtős, jeges részén ennél nagyobb sebességgel.....
Koszonom
Én attól vagyok kiakadva, mikor ilyen félig terepjáró, böhöm kocsikat olyan kis klónozott szőke cicababák (szigorúan sportos szabadidőruhában) vezetnek, akik ha két vastag párnát tesznek a hátsójuk alá, akkor se látnak ki az autóból, amit biztos nem ők fizettek (már csak a koruknál fogva gondolom), csak alájuk rakták, a jogsijukat tuti apuci vette valahol, mert a kreszről biztos nem hallottak még, legalábbis a vezetési "stilusukból" gondolom, viszont mindenhol elsőbbségük van, mert ha nem, akkor te szívod meg, hiszen nem is biztos hogy meglátnak/ észrevesznek pl egy szuzukit vagy más "proli" autót. Az ilyenek szoktak előszeretettel megállni a mozgássérült parkolóban is, mert hát olyan messze van a tesco ajtaja..
És tök röhejes, amikor kiszállnak az aprócskák a bazi nagy verdából
A "hatost"nagyon utálom én is! Az a stratégiám ha ott kell kocsikáznom,hogy beállok egy kamion mögé,és annak a védelmében haladok.Azért ezt elképzeltem....
Amúgy a 6-os út az egyik legjobb példája az emberi felelőtlenségnek. Én csak a Pécstől Szigetvárig tartó szakaszt ismerem jobban, és elindulás előtt mindig fohászkodom, hogy Istenem, add, hogy most is megússzam. Iszonyú rossz minőségű út, ami fontos forgalmat bonyolít, kamionok, a sűrű forgalom miatt egész konvojok állnak össze mindkét sávban, alig van nagyon ritkán párszáz méternyi üres lyuk, ami esetleg alkalmat ad előzésre - ami teljesen felesleges, mert ha megvan a konvoj, akkor sok autót kell folyamatosan behozni, és akkor mi van, ha nem a 12. , hanem a 8. vagy a sorban???, de ugyanakkor a hosszú, szinte egyenes útszakaszok meg csábítanak a gyors tempóra is, meg az előzgetésre is .... Amikor az ember azt látja, hogy mögüle is megindul egy nagy teljesítményű gépcsoda, és cikcakkozik előre, mert nem bírja ki a várakozást, és szemből ugyanezt látod, közben alig látsz ki a teherautótól???!!!! Huhhhhh. (az már csak egy tök értetlen, felesleges gondolat, miért terveznek, pláne, miért vásárolnak ekkora hatalmas teljesítményű járgányokat, például Magyarországon, ahol egy közepes gázfröccsel az ember Rédicsnél van , vagy Záhonynál. Esetleg Borsnál, na, mindegy, de ezt akkor sem teheti 200 km/órával. Pénzpazarlás, státuszszimbólum, de annak is haszontalan) ... .... És gőze sincs ezeknek a jóembereknek róla, vagy nincs veszélyérzet, felelősségérzet abban, ha csak 1 tonna tehetetlenségi erő meglódul, akkor az csak a Mihály, egy kicsi autó, és tarol ... Így akármilyen bután hangzik, és totál kivitelezhetetlen, én például ilyeneket írnék elő, nem ostoba táblákat és közlekedési szabályokat találnék ki (körforgalom belsejéből kifelé megállni a zebránál???????????????? Na, ja, persze, biztos kórház ápolás. A sofőrnek. Vagy csak itt agresszívak a sofőrök a körforgalomnál.), szóval azt találnám ki, hogy bizonyos életkor alatt, vagy első vezetőként csak kis teljesítményű autóval lehetne közlekedni x ideig. Tudom, hogy ez nem megoldható, mert senkit nem lehet erre kötelezni.... De én például, amikor a trabiból átültem a Skodába, és megéreztem, micsoda erő van alattam ahhoz képest, ... nagyon ""félelmetes"" volt, mennyivel jobban húz, milyen könnyen gyorsul. És sokkal!!!! óvatosabb is lettem ezáltal. Nagyon tanulságos volt.
Viszonylag jó tempóban mennek a kamionok,és nem kell attól félnem,hogy egy idióta szemből belém szalad.A hatosnál csak a régi négyes volt szörnyűbb! Ajjajjj,azok a régi szép idők,mikor Trabival "döngettünk" Nagyváradra!... Kaposvárról én inkább Sásdon át szoktam Pécsre utazni pontosan a hatos kikerülése miatt,no meg nagyon szeretek a Mecsekben autózni. Egyszer Kaposvárról hazafelé a gyorsforgalmi úton jött szembe egy kis teherautó. Egyszer csak leesett a platóról egy alumínium létra,kettőt pattant és elkezdett csúszni az autóm felé...Olyan irányba mozgott,hogy biztosan a kerekem alá csúszott volna. Hát nem lassan mentem,azt elismerem... Iszonyúan megijedtem,esély nem volt arra,hogy a kormányt elhúzzam kicsit és akkor...csoda történt! A létra csúszási pályája megváltozott,mintha "Valaki"elirányította volna másfelé,és szépen elmentünk egymás mellett... 
