Bahhhhhh, micsoda családi történet! Más ilyenből filmet csinál, könyvet ír.
Egyébként mélységesen egyet értek. Azzal, hogy kit miért lehet, kell, vagy tilos tisztelni. Betűkért, címekért egyáltalán nem!!!! Én inkább azokra gondoltam, akkor, mikor írtam,akik olyan egyszerűek, mint akár jóanyám. Aki nem meri! azt mondani, hogy, mert AZ orvos, A Nagy Ember mondta. Az ő irántuk, az """egyszerű emberek"""" iránt érzett mérhetetlen tisztességből nem volna szabad egyetlen napon sem becsapni, megszégyeníteni senkit annak, aki pl. orvos.
Ez a gondolat akkor változott meg a fejemben, mármint a címek üres tisztelete, mikor elolvastam Szepes Mária néni idevágó könyvét. Ő némi humort szőtt a gondolatba, és ez engem megfogott, mert így tanulok legkönnyebben.
Irtózatosan szorongó kamasz voltam, aki még egy boltba is félt elsőnek bemenni, féltem a tanároktól ........................... a többi kortársamtól ................. És ő mondta, teljesen leegyszerűsítve illusztrálta azt, hogy az általam nagynak gondolt emberek is emberek ... képzeljük el őket a helyzetből, körítésből kiemelve, nincs csodás iroda, nincs talár, nincsenek félelmetes műszerek.... csak az ember, pucéran, ahogy a jóisten megteremtette ... aki zuhanyzáskor négykézláb kajtat a kádban a leejtett szappan után ... UGYANÚGY MINT ÉN
No, ez a kép megváltoztatta alapjaiban az egész későbbi gondolkodásomat, hahahahhahahahahhahahahahhahahahahahhahahahaha.