Nagyjából az első betűélményem után úgy jó 40 éves koromig irgalmatlan mennyiségben, tempóban és összetételben olvastam. Amikor másodikos voltam, az mondjuk 8 éves kor, a nagymama funkciójú nagynénémnél voltam sokat iskola után. Egyszerű asszonyság volt, de mindig kellett vele gyakorolnom. Arra egyáltalán nem emlékszem, hogy kellett -e az iskolai könyvet. De arra igen, hogy leemelt a polcról találomra egy Benedek Eleket, A világszép nádszálkisasszonyt. Ő főzött, nekem meg a fotelban kellett ülnöm, és olvasnom , olvasnom, olvasnom. Aztán következett a János vitéz, amit egyszerűen imádtam, ma is emlékszem, hogy mikor megkaptam - egy nagyon szépen illusztrált, nagy betűs kötet volt (Würtz Ádám - lenyűgözte a fantáziámat) - ledőltem vele az ágyra, és faltam, faltam, faltam. Anyukám jött értem, nem vettem észre, egészen rám kellett szólni, hogy induljak végre.
Jöttek az indiános könyvek, Karl May, J.F.Cooper ... emlékszem, hogy zokogtam a nagypapám dunyhája alá bújva, hogy mi lesz az indiánok szabadságával
Ez már 4. -es korom, aztán Fekete István .... És nem volt megállás. Ahány helyiség, annyi könyv, egyszerre, néhány napos váltással. Gimis koromban az volt a technikám (egyik nap jöttem rá, hogy a mintákat is ezért gyűjtöm, és ugyanígy) , ha valami felkeltette az érdeklődésemet, akkor addig kajtattam utána, míg az összes fellelhetőhöz hozzá nem jutottam, és ájulásig nem olvastam magam. Hajnali 4-ig, akkor aludtam, és 6-kor keltem, hogy elérjem a buszt a gimibe.
Ha hallottam, hogy John Steinbeck irodalmi Nobelt kapott? Akkor azt is, és minden mást is meg kellett szereznem. Marquez? Be nem értem volna a Száz év magánnyal. Valaki ajánlotta Asimovot, mert ő fontos volt nekem, hát felfaltam, antikváriumokban kotorásztam, míg szint e minden, Magyarországon fellelhető könyvét be nem gyűjtöttem valahogy.
Vagy legyen Tolsztoj, Szabó Magda, Vavyan Fable, Lőrinc L. László, A. Christie, Popper Péter, Stephen King? Orosz fantasztikus irodalom? Galaktika-sorozat? Egyszerűen, utólag, gőzöm sincs, mikor csináltam, de hatalmas varázslat volt. Olyan jó olvasni, ahogy emlegetitek a ti élményeiteket, és eszembe jut ez is, az is.
Viszont kb. 40 éves koromban egyszercsak NYISSZZZZ. Elvágták. Nincs türelmem hozzá. Ráfogom a számítógépre is. Teljesen más olvasástechnikát kíván, gyorsan elérhető tartalmak, gyors váltásokban... De egyébként nem ezért nem olvasok évek óta. Egyszercsak úgy éreztem, hogy már annyit éltem, már annyi minden megtörtént velem is, hogy most még azt olvasgassam, hogy mások hogyan kínlódnak? Elég nekem a magam baja!!!!