Tetszik,hogy nem adtátok fel és csináljátok.Erre a képzésre meg nekem is meg van a saját véleményem. Nem jártam egyetemre,de a TS-en elvégeztem egy kétéves továbbképzést,mert akkor abban az időben is voltak érdekes dolgok. Valamint én kertészeti iskolát végeztem és ott tanították a virágkötést de a végzettséget csak mint "dísznövénytermesztő és parképítőnek" írták ezért külön még egy nyaram azzal ment el,hogy szintén egy speciális kollégium keretén belül Kecskeméten elvégezzem az úgy mond virágkötészeti szakmát. Fölöslegesen,mert mire meglett a papír akkor már minden halandó akinek volt pénze vehetett virágüzletet vagy bérelhetett. Sajnos addigra kifutottam a spórolt pénzemből így lemaradtam erről a lehetőségről. Csak úgy dolgozni virágüzletben,hogy olyan irányítson akinek a szakmához halvány fogalma sincs csak a pénzt látja meg benne nos oda nem mennék. Dolgoztam tanuló koromban temető mellett, akkor még nem volt kész koszorú alap nekünk kellett azokat is csinálni. A kezem folyton olyan volt mint ha macskákkal játszanék.Amikor olyan 1995 környékén az előző igazgatónk úgy döntött, hogy enged a falu nyomásának, , hogy ezt csak iskolai szinten lehet megmenteni és továbbvinni, akkor egy nyáron az egész tantestület tanulta Gizi nénitől az alapfogásokat. De aztán már csak ketten maradtunk. A kolléganőm, aki konkrétan tanította 24-25 évig, és én, aki tudok, szeretek is, de csak két kezem van és 24 órám. Én inkább piárosnak szegődtem, meg szervezőnek, meg logisztikának. Azt meg más nem csinálja. Ergo: ketten tudunk csak már csipkézni is. Sajnos az oktatáspolitika változásai ezt a területet is, hát úgy mondom, alapjaiban rongálják. Amíg korábban lehetett a helyi hagyományra hivatkozva osztott órákat tartani, fiúknak, lányoknak, addig ma már nem lehet, tehát marad a szakköri forma, az meg kevés. A semminél több, de kevés. És már azt sem taníthatja a kolléganőm, a régiek közül kellett egy másik pedagógust "elővenni", hogy mehessen tovább. aki elfelejtette ugyan, de elég ügyes, és újra tanulja maga is. Az indok meg igen egyszerű volt, de a mai kort hűen tükrözi. Mert neki van egyedül technika szakja, és csak szakos taníthatja technika órai keretben. Ami lássuk be, néphagyományról van szó, teljes ök...r....ség. Ezen az alapon egy 80 éves anyóka, aki életében focipályányi csipkét vert már, sem taníthatná meg a gyerekeket, mert technika szakja neki sincs. Az iskolában kevésbé járatosoknak mondom: mindenféle előre elgondolás és optimalizálás nélkül más terület is van ilyen egy iskolában. Majdnem 30 éve tesit, a másik éneket, stb. tanító kollégám nem taníthat már 7-8.-ban tantárgyat, mert anno tanítónak végzett, és speckollégiumos volt. Ami lehet igaz egy tegnapi diplomásra, de aki évtizedek óta tanítja, annak miért is nem lehet: nem képesítés, nem diploma nélkül, olyan már nincs. Van ugyanígy könyvtáros kollégám is. Tanítóként végzett, vörös diplomával, képezte magát, ezerféle papírja volt könyvtár témakörben, városi könyvtárban dolgozott, a gyerekekkönyvtárat évek óta igazgatta, majd x összevont iskola tízezres könyvtárát kezelte .... de nem volt erről egyetemi papírja, tehát, ha az állást akarja, el kell mennie egy másfél éves pótképzésre ... Sajnálom, de nekem ez röhejes. Nos, így történt ez nálunk a csipkeveréssel. Nagyjából tehát 3,5 ember maradt. Ebből egy az ignéni, aki óvja és istápolja a dolgot, családi hagyomány okán is, a kolléganőm, aki szereti, nagyon tudja, tanította, én, aki tudom, és istápolom, és 0,5, aki most újra tanulja maga is, és tanítja a gyerekeknek. Ebből a szempontból ez NEM egy sikertörténet, de nem rajtunk múlik.
Harcias macskákkal.Rengeteg tobozalapot és fenyő alapot készítettünk. Ebből állt a gyakorlat. Ma már kész toboz alapokat és fenyő alapokat lehet kapni. Nos jól elkalandoztam a lényegtől. Nem a papír szabja meg ,hogy értesz-e valamihez hanem a rátermettség meg azért kell hozzá tanulni,de ha valaki főiskolát végzett akkor ne akarják egyetemre küldeni,mert a gyakorlati évek jelentenek annyit mint az a különbség ami van a főiskola és egyetem között.
Szívatni mindenkit lehet.