Erdély világa...
- Téma inditó szanté
- Kezdés dátuma
Hatterben a Kultur-haz,eloterben Constantin Brincusi hires roman szobrasz.
Noci87, hihetetlen, hogy szinte pont ugyanabból a szögből készült mind a két kép.
Köszönöm, szerintem nagyon érdekes.
Köszönöm, szerintem nagyon érdekes.
Farsangi mulatságok Erdélyben
Maszkos alakoskodások
A fonójátékoknál még szorosabban kapcsolódik a farsanghoz a maszkos
alakoskodás. Ez a tipikus farsangi színjátszás. Ennek a Marosszéken
többféle népi megnevezése van; nyugati-mezőségi részén fársángolás,
a keleti-székelyes részében maszkurázás, valamint ezek alakváltozatai
(farsangolás, muszkurázás, maszkázás). A marosszéki Küküllőmente alsó
vidékén (Gyulakuta és környéke) elterjedt a batykózás, a Vécke patak
mentén pedig a bakuszozás megnevezés. Mind a maszkurák, mind a
fársángok lehetnek szépek és csúfok, általános a szép fársáng, csúf
fársáng megkülönböztetés a farsangoló vidékeken. Szépek a szépen,
különösen díszesen öltözöttek és akik szépen viselkednek; csúfok az
ijesztő, félelmet keltő figurák és a rongyos, szedett-vedett ruhába
öltözöttek. A játék típusát is meghatározta az, hogy valakik szép
fársángnak öltöztek-e vagy ijesztőkacagást kiváltó alaknak.
A ház előtt, az ablak alatt megszólal a csengõ, pattog az ostor, koppan a bot, és a fonóbeliek tudják fársángok érkeztek. Ettől a pillanattól kezdve játékházzá válik a fonó. Fiatal vagy meglett férfi lép be és tisztességtudó hangon kér szállást "valami idegen népeknek", akik az utazásban elfáradtak, megpihennének, megmelegednének, állataik is lennének stb. A bekéreztetés elmaradhatatlan. A bentiek beleegyezése után jöhetnek a maszkurák: a kicsibubás asszony, a cigány és vásáros, a doktor és cipõpucoló, a betyárok, a lakodalmasok, a halottsíratást paródizálók, jöhet a kéményseprõ, az ördög és a halál, jöhetnek az állatmaszkos figurák: a kecske, a bika, a ló, a medve; besétálthat az úrfi és kisasszony és sokféle más szálláskeresõ. "Elõadásuk" az egyszemélyes pantomimjátéktól a többszereplõs énekes-táncos és párbeszédes megjelenítésig terjedhet. Leggyakrabban az öltözet, az álruha, a maszk "beszél", mert a maszkuráknak nem szabad megszólalni. A tét az: úgy mozogjanak, viselkedjenek, táncoljanak, hogy ne ismerjenek reájuk. A fonóbeliek viszont mindent elkövethetnek, hogy felismerjék õket. Ez a ketõsség biztosítja egy-egy jelenet sikerét. A szövegeges játékok általában parodisztikus, bohózati jellegûek és sok improvizációra, a fonóbeliek közremûködésére nyújtanak lehetõséget. Marosszéken igen népszerûek az emberi élet fordulóit (terhes vagy kicsi bubás asszony, gyermekének kéregetõ cigányné, szerelmespár, võlegény és menyasszony, lakodalom, halottsiratás) megjelenítõ tréfás-parodisztikus illet groteszk-erotikus farsangi játékok. A játék során ezekbe beleszövik a közösség véleményét, ítéletét is a faluban megtörtént "esetekrõl".
Alsócsernátonban az alakoskodás lovas felvonulással történt. A maszkások lóháton végigjárták a falut, és jókívánságaikkal minden portára betértek, ahová beengedték õket. A maszkások között éppen ezért volt kiemelkedõ szerepe a "békérõnek", aki mindig a csapat elõtt járt, és megjelölte azt a kaput, ahol a házigazda hajlandó volt fogadni a farsangolókat.
Miután a békérõ engedélyt kapott a házigazdától, hogy bejöhet a csapat, nemsokára meg is érkeztek lóháton a maszkások. Volt közöttük menyasszony, võlegény, huszár, kéményseprõ, postás, doktor, cigány, vénasszony. Kíséretükhöz tartoztak a muzsikások, akik szekéren ültek, és gondoskodtak a talpalávalóról. Az alakoskodók közül kiemelt jelentõsége volt a menyasszonynak és a võlegénynek, akik a terménykenységet jelképezték. És itt meg kell jegyeznünk azt is, hogy a maszkások egytõl egyig fiúk voltak. Menyasszonynak is rendszerint egy lányosabb arcú legényt öltöztettek be. De fontos volt a kéményseprõ jelenléte is, aki a szerencsét hozta a háznak. A maszkások között megjelenõ huszárok pedig egyértelmûen arra utalnak, hogy a székely mindig katonáskodó nép volt.
A maszkások megjelenésével megkezdõdött a vígasság, egymást követték a népdalok és a jókívánságok, de árnyaltan kifejezésre juttatták a házigazda rossz tulajdonságait is. Lányos háznál pedig arra irányultak a célzások, hogy az eladó lánynak ideje már férjhez mennie. A jókívánságok rendszerint az esztendõ bõ termésére vonatkoztak.
A maszkások fáradtságukért természetesen fizetséget is vártak, amit a következõ szavakkal hoztak a házigazda tudomására:
"Adjatok vagy hat garast,
S kolbászt mellé hat araszt.
Egy kis bort a belünkbe,
S kalácsot a kezünkbe."
Az alsócsernátoni maszkások így járták végig az egész falut, megfordultak
a környékbeli falvakban, Albisban, Ikafalván, de gyakran eljutottak akár Hatolykára
vagy Szentkatolnára is.
Maszkos alakoskodások
A fonójátékoknál még szorosabban kapcsolódik a farsanghoz a maszkos
alakoskodás. Ez a tipikus farsangi színjátszás. Ennek a Marosszéken
többféle népi megnevezése van; nyugati-mezőségi részén fársángolás,
a keleti-székelyes részében maszkurázás, valamint ezek alakváltozatai
(farsangolás, muszkurázás, maszkázás). A marosszéki Küküllőmente alsó
vidékén (Gyulakuta és környéke) elterjedt a batykózás, a Vécke patak
mentén pedig a bakuszozás megnevezés. Mind a maszkurák, mind a
fársángok lehetnek szépek és csúfok, általános a szép fársáng, csúf
fársáng megkülönböztetés a farsangoló vidékeken. Szépek a szépen,
különösen díszesen öltözöttek és akik szépen viselkednek; csúfok az
ijesztő, félelmet keltő figurák és a rongyos, szedett-vedett ruhába
öltözöttek. A játék típusát is meghatározta az, hogy valakik szép
fársángnak öltöztek-e vagy ijesztőkacagást kiváltó alaknak.
A ház előtt, az ablak alatt megszólal a csengõ, pattog az ostor, koppan a bot, és a fonóbeliek tudják fársángok érkeztek. Ettől a pillanattól kezdve játékházzá válik a fonó. Fiatal vagy meglett férfi lép be és tisztességtudó hangon kér szállást "valami idegen népeknek", akik az utazásban elfáradtak, megpihennének, megmelegednének, állataik is lennének stb. A bekéreztetés elmaradhatatlan. A bentiek beleegyezése után jöhetnek a maszkurák: a kicsibubás asszony, a cigány és vásáros, a doktor és cipõpucoló, a betyárok, a lakodalmasok, a halottsíratást paródizálók, jöhet a kéményseprõ, az ördög és a halál, jöhetnek az állatmaszkos figurák: a kecske, a bika, a ló, a medve; besétálthat az úrfi és kisasszony és sokféle más szálláskeresõ. "Elõadásuk" az egyszemélyes pantomimjátéktól a többszereplõs énekes-táncos és párbeszédes megjelenítésig terjedhet. Leggyakrabban az öltözet, az álruha, a maszk "beszél", mert a maszkuráknak nem szabad megszólalni. A tét az: úgy mozogjanak, viselkedjenek, táncoljanak, hogy ne ismerjenek reájuk. A fonóbeliek viszont mindent elkövethetnek, hogy felismerjék õket. Ez a ketõsség biztosítja egy-egy jelenet sikerét. A szövegeges játékok általában parodisztikus, bohózati jellegûek és sok improvizációra, a fonóbeliek közremûködésére nyújtanak lehetõséget. Marosszéken igen népszerûek az emberi élet fordulóit (terhes vagy kicsi bubás asszony, gyermekének kéregetõ cigányné, szerelmespár, võlegény és menyasszony, lakodalom, halottsiratás) megjelenítõ tréfás-parodisztikus illet groteszk-erotikus farsangi játékok. A játék során ezekbe beleszövik a közösség véleményét, ítéletét is a faluban megtörtént "esetekrõl".
Alsócsernátonban az alakoskodás lovas felvonulással történt. A maszkások lóháton végigjárták a falut, és jókívánságaikkal minden portára betértek, ahová beengedték õket. A maszkások között éppen ezért volt kiemelkedõ szerepe a "békérõnek", aki mindig a csapat elõtt járt, és megjelölte azt a kaput, ahol a házigazda hajlandó volt fogadni a farsangolókat.
Miután a békérõ engedélyt kapott a házigazdától, hogy bejöhet a csapat, nemsokára meg is érkeztek lóháton a maszkások. Volt közöttük menyasszony, võlegény, huszár, kéményseprõ, postás, doktor, cigány, vénasszony. Kíséretükhöz tartoztak a muzsikások, akik szekéren ültek, és gondoskodtak a talpalávalóról. Az alakoskodók közül kiemelt jelentõsége volt a menyasszonynak és a võlegénynek, akik a terménykenységet jelképezték. És itt meg kell jegyeznünk azt is, hogy a maszkások egytõl egyig fiúk voltak. Menyasszonynak is rendszerint egy lányosabb arcú legényt öltöztettek be. De fontos volt a kéményseprõ jelenléte is, aki a szerencsét hozta a háznak. A maszkások között megjelenõ huszárok pedig egyértelmûen arra utalnak, hogy a székely mindig katonáskodó nép volt.
A maszkások megjelenésével megkezdõdött a vígasság, egymást követték a népdalok és a jókívánságok, de árnyaltan kifejezésre juttatták a házigazda rossz tulajdonságait is. Lányos háznál pedig arra irányultak a célzások, hogy az eladó lánynak ideje már férjhez mennie. A jókívánságok rendszerint az esztendõ bõ termésére vonatkoztak.
A maszkások fáradtságukért természetesen fizetséget is vártak, amit a következõ szavakkal hoztak a házigazda tudomására:
"Adjatok vagy hat garast,
S kolbászt mellé hat araszt.
Egy kis bort a belünkbe,
S kalácsot a kezünkbe."
Az alsócsernátoni maszkások így járták végig az egész falut, megfordultak
a környékbeli falvakban, Albisban, Ikafalván, de gyakran eljutottak akár Hatolykára
vagy Szentkatolnára is.
A váradi színházat 1900-ban építették a Fellner és Hellmer építésziroda tervei alapján; a timpanont akkor allegorikus domborművek ékesítették, amelyeket Peller Ferenc nagyváradi szobrász készített. A húszas években hullani kezdtek ezek a díszek, és restaurálásuk helyett inkább eltávolították őket.
A színház felujításakor Deák Árpád szobrászművész elkészítette azt az öt féldomborművet, amely az 1900-ban átadott épület timpanonján díszelgett.
A négy női és egy férfialak a színjátszás, valamint a vers, a zene, a tragédia és a komédia megtestesítője.
Farsangi mulatságok Erdélyben
Farsang farka
A farsangtemetés, a hatvanas évekig inkább a férfiak mulatsága volt. Legfontosabb kelléke a
telet jelképező szalmabábú – több faluban Illésnek nevezik - , amit ingbe, gatyába, lájbiba öltöztetnek, zoknit húznak a lábára, kalapot tesznek a fejére és a halottsiratáshoz hasonlóan rettenetes zokogás, jajveszékelés közepette elsiratnak.
A sirató asszonyoknak öltözött férfiak fejüket bekormozva álarcban, hosszú fekete szoknyában gyászolják "az elhunytat" miközben a rangos hétköznapi ruhát öltött halottviők kezét lábát megfogva végighurcolják a falun. A menet élén halad a "pap" a "kereszttel", ami általában egy - aszalt szilvával, pattogatott kukoricával, szalagokkal - feldíszített gereblye, a két zászlóvivő vállukra vetett - mogyorófaboton vöröshagymafüzérrel körbetekert káposzta - "zászlóval". A menetet a falubéli gyermeksereg és a muzsikások követik utcáról utcára, miközben a főszereplő a siratóének szövegének megfelelően hajladozik, letérdepel, lefekszik a halottvivők kezében. A siratóasszonyok a falun végig magasztalják a szalmabábút, dicsérve hibáit, leszólva erényeit. A nagyobb hatás kedvéért egy-egy ház előtt elhaladva "felmagasztalják" az ottlakókat színesen elmesélve ismert történeteiket. A pap és kántor a tényleges temetésen, a bábú égetésén hallatják hangjukat, a kenetteljes gyászbeszéd és "zsoltáréneklés" során.
A menetet, kecskék gólyák követik ugrándozva. Belecsípnek a járókelőkbe, megkergetik a lányokat. Közben a szalmabábú "özvegye" talpig fekete gyászban zokogja el fájdalmát. Miután az elhunytat kellőképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingéből gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak. A faluba visszatérve a kocsmában, majd este a farsangi bálban folytatják a vígságot. (népművészet.lap)
A Nyárádmentén vénleány - és vénlegénycsúfolással, csutakhúzással fejezõdött be a farsangi bál és vele együtt az egész farsangi ünnepkör. Szentgericén a legények csapata a farsangon meg nem nõsült "vénlegényeket" csutak, tuskó elé fogta és ezt végig kellett húzzák az egész falun. A csutakhúzó menet megállt a pártában maradt vénleányoknál, megdöngették a kaput és csúfulódó mondókákat kiabáltak. Az egykor büntetõ szokás tréfás játékká vált, majd kikopott a hagyományból.
Alsócsernátonban a farsang farkához két jelentõs esemény kapcsolódott. Egyik volt a bábégetés, másik pedig a farsangi bál. A bábégetés rendszerint a falu közelében levõ Kalács- vagy Kalacs-hegyén történt, hogy a faluból is szemlélhetõ legyen. A bábégetés jelezte, hogy eltemetõdik a régi esztendõ és ezzel egyidõben új kezdõdik. A farsangi bál a farsangi idõ végét, valamint a böjt kezdetét jelentette. Ezen túl már tilos volt mindenféle mulatozás, vígadozás.
A farsangtemetés a Sóvidék egyik leglátványosabb ünnepe, amire még a faluból elszármazott rokonok is visszatérnek. Minden évben nagy izgalommal, várakozással teli készülõdés elõzi meg, amelynek célja, hogy a színjáték olyan tökéletes legyen, mint még soha. A hatvanas évekig inkább a férfiak mulatsága volt, ezért volt idõ, amikor a falu vezetõi betiltották, mondván, hogy inkább dolgozzon az a sok ember. Mindez szerencsére már a múlté és a farsangtemetés - bár ma is a férfiak a fõszereplõi - napjainkra, különösen Alsósófalván - soha nem látott pompával született újjá.
A többi térséghez hasonló farsangi menet élén halad a "pap" a "kereszttel", ami általában egy - aszalt szilvával, pattogatott kukoricával, szalagokkal - feldíszített gereblye, a két zászlóvivõ vállukra vetett - mogyorófaboton vöröshagymafüzérrel körbetekert káposzta - "zászlóval". A menetet, kecskék gólyák követik ugrándozva. Belecsípnek a járókelõkbe, megkergetik a lányokat. Közben Illyés "özvegye" talpig fekete gyászban zokogja el fájdalmát.
Drága Illyés mért hagytál el
Ifjúságom így porlad el
Itt maradtam özvegyen
Gyászba borult életem
Ó jaj, Ó jaj énnekem!
Míg szerettél, szerettelek
Ha öleltél öleltelek
Más sarjúra nem néztem
Boldog víg volt életem
Ó jaj, Ó jaj énnekem!
A siratóének szinte végnélküli és tetszés szerint variálható, a helyzetnek megfeleõen sokszor pikáns kétértelmû szavakat beleszõve a hallgatóság szórakoztatására. Miután az elhunytat kellõképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingébõl gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak. A faluba visszatérve a kocsmában, majd este a farsangi bálban folytatják a vígságot.
Aztán egy bálterembe értem,
s táncolni kezdtem táncos éjjel,
táncoltam zengő korcsolyákkal,
torkig lakó, vak szenvedéllyel.
Ó tánc! Ó tánc! Farsangi pálma!
Rogyásig-tánc, te álmok álma!
Csak álmainkban táncolunk így.
(Kosztolányi Dezső)
Farsang farka
A farsangtemetés, a hatvanas évekig inkább a férfiak mulatsága volt. Legfontosabb kelléke a
telet jelképező szalmabábú – több faluban Illésnek nevezik - , amit ingbe, gatyába, lájbiba öltöztetnek, zoknit húznak a lábára, kalapot tesznek a fejére és a halottsiratáshoz hasonlóan rettenetes zokogás, jajveszékelés közepette elsiratnak.
A sirató asszonyoknak öltözött férfiak fejüket bekormozva álarcban, hosszú fekete szoknyában gyászolják "az elhunytat" miközben a rangos hétköznapi ruhát öltött halottviők kezét lábát megfogva végighurcolják a falun. A menet élén halad a "pap" a "kereszttel", ami általában egy - aszalt szilvával, pattogatott kukoricával, szalagokkal - feldíszített gereblye, a két zászlóvivő vállukra vetett - mogyorófaboton vöröshagymafüzérrel körbetekert káposzta - "zászlóval". A menetet a falubéli gyermeksereg és a muzsikások követik utcáról utcára, miközben a főszereplő a siratóének szövegének megfelelően hajladozik, letérdepel, lefekszik a halottvivők kezében. A siratóasszonyok a falun végig magasztalják a szalmabábút, dicsérve hibáit, leszólva erényeit. A nagyobb hatás kedvéért egy-egy ház előtt elhaladva "felmagasztalják" az ottlakókat színesen elmesélve ismert történeteiket. A pap és kántor a tényleges temetésen, a bábú égetésén hallatják hangjukat, a kenetteljes gyászbeszéd és "zsoltáréneklés" során.
A menetet, kecskék gólyák követik ugrándozva. Belecsípnek a járókelőkbe, megkergetik a lányokat. Közben a szalmabábú "özvegye" talpig fekete gyászban zokogja el fájdalmát. Miután az elhunytat kellőképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingéből gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak. A faluba visszatérve a kocsmában, majd este a farsangi bálban folytatják a vígságot. (népművészet.lap)
A Nyárádmentén vénleány - és vénlegénycsúfolással, csutakhúzással fejezõdött be a farsangi bál és vele együtt az egész farsangi ünnepkör. Szentgericén a legények csapata a farsangon meg nem nõsült "vénlegényeket" csutak, tuskó elé fogta és ezt végig kellett húzzák az egész falun. A csutakhúzó menet megállt a pártában maradt vénleányoknál, megdöngették a kaput és csúfulódó mondókákat kiabáltak. Az egykor büntetõ szokás tréfás játékká vált, majd kikopott a hagyományból.
Alsócsernátonban a farsang farkához két jelentõs esemény kapcsolódott. Egyik volt a bábégetés, másik pedig a farsangi bál. A bábégetés rendszerint a falu közelében levõ Kalács- vagy Kalacs-hegyén történt, hogy a faluból is szemlélhetõ legyen. A bábégetés jelezte, hogy eltemetõdik a régi esztendõ és ezzel egyidõben új kezdõdik. A farsangi bál a farsangi idõ végét, valamint a böjt kezdetét jelentette. Ezen túl már tilos volt mindenféle mulatozás, vígadozás.
A farsangtemetés a Sóvidék egyik leglátványosabb ünnepe, amire még a faluból elszármazott rokonok is visszatérnek. Minden évben nagy izgalommal, várakozással teli készülõdés elõzi meg, amelynek célja, hogy a színjáték olyan tökéletes legyen, mint még soha. A hatvanas évekig inkább a férfiak mulatsága volt, ezért volt idõ, amikor a falu vezetõi betiltották, mondván, hogy inkább dolgozzon az a sok ember. Mindez szerencsére már a múlté és a farsangtemetés - bár ma is a férfiak a fõszereplõi - napjainkra, különösen Alsósófalván - soha nem látott pompával született újjá.
A többi térséghez hasonló farsangi menet élén halad a "pap" a "kereszttel", ami általában egy - aszalt szilvával, pattogatott kukoricával, szalagokkal - feldíszített gereblye, a két zászlóvivõ vállukra vetett - mogyorófaboton vöröshagymafüzérrel körbetekert káposzta - "zászlóval". A menetet, kecskék gólyák követik ugrándozva. Belecsípnek a járókelõkbe, megkergetik a lányokat. Közben Illyés "özvegye" talpig fekete gyászban zokogja el fájdalmát.
Drága Illyés mért hagytál el
Ifjúságom így porlad el
Itt maradtam özvegyen
Gyászba borult életem
Ó jaj, Ó jaj énnekem!
Míg szerettél, szerettelek
Ha öleltél öleltelek
Más sarjúra nem néztem
Boldog víg volt életem
Ó jaj, Ó jaj énnekem!
A siratóének szinte végnélküli és tetszés szerint variálható, a helyzetnek megfeleõen sokszor pikáns kétértelmû szavakat beleszõve a hallgatóság szórakoztatására. Miután az elhunytat kellõképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingébõl gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak. A faluba visszatérve a kocsmában, majd este a farsangi bálban folytatják a vígságot.
Aztán egy bálterembe értem,
s táncolni kezdtem táncos éjjel,
táncoltam zengő korcsolyákkal,
torkig lakó, vak szenvedéllyel.
Ó tánc! Ó tánc! Farsangi pálma!
Rogyásig-tánc, te álmok álma!
Csak álmainkban táncolunk így.
(Kosztolányi Dezső)
A gyergyószárhegyi Lázár-kastély
Gyergyószárhegy legfőbb vonzalma az erdélyi reneszánsz egyik legszebb alkotása, a Lázár-kastély. A kastély mai napig is a Lázár-család leszármazottainak a birtokában van, elhanyagolt állapota miatt a kommunista államositástól megmenekült. Az idő során a kastély falai között megfordultak Erdély nagyjai, 1590-1594 között itt töltötte gyerekkorát Bethlen Gábor fejedelem de járt itt Petru Rares és Mihnea Voda román fejedelem is.
A folyamatos tűzvészek és rombolások következtében, az idő során a kastély több átépitésen esett át. Végső restuarálást 1967-ben kezdték el, azóta folyamatosan munkálkodnak rajta. A kastély kinézete ennek ellenére lenyűgöző. A várfalak egy négyszög alakú udvart zárnak közre, három sarokbástyája szabályos négyszög alakú, a negyedik pedig hétszögű. A fal déli része a legérdekesebb, itt részben megmaradt az eredeti pártázatos kiképzés a festett diszitéssel. Az északnyugati torony szerkezetileg a Lovagteremhez tartozik, a várudvar legmagasabb pontján áll, kilátót épitettek hozzá, a szász erődtemplomok mintájára. A Lovagterem a kastély legismertebb része, faragott bútorait, az erdélyi nemesek cimereivel diszitett székeit az évente megrendezett népművészeti alkotótábor résztvevői készitették.
Szárhegy ma a képzőművészet közös műhelyévé vált. Nemcsak a kastélyban kiállitott művek miatt, hanem az évente itt megrendezett Barátság Képzőművészeti Alkotótábor miatt is.
Gyergyószárhegy legfőbb vonzalma az erdélyi reneszánsz egyik legszebb alkotása, a Lázár-kastély. A kastély mai napig is a Lázár-család leszármazottainak a birtokában van, elhanyagolt állapota miatt a kommunista államositástól megmenekült. Az idő során a kastély falai között megfordultak Erdély nagyjai, 1590-1594 között itt töltötte gyerekkorát Bethlen Gábor fejedelem de járt itt Petru Rares és Mihnea Voda román fejedelem is. A folyamatos tűzvészek és rombolások következtében, az idő során a kastély több átépitésen esett át. Végső restuarálást 1967-ben kezdték el, azóta folyamatosan munkálkodnak rajta. A kastély kinézete ennek ellenére lenyűgöző. A várfalak egy négyszög alakú udvart zárnak közre, három sarokbástyája szabályos négyszög alakú, a negyedik pedig hétszögű. A fal déli része a legérdekesebb, itt részben megmaradt az eredeti pártázatos kiképzés a festett diszitéssel. Az északnyugati torony szerkezetileg a Lovagteremhez tartozik, a várudvar legmagasabb pontján áll, kilátót épitettek hozzá, a szász erődtemplomok mintájára. A Lovagterem a kastély legismertebb része, faragott bútorait, az erdélyi nemesek cimereivel diszitett székeit az évente megrendezett népművészeti alkotótábor résztvevői készitették.
Szárhegy ma a képzőművészet közös műhelyévé vált. Nemcsak a kastélyban kiállitott művek miatt, hanem az évente itt megrendezett Barátság Képzőművészeti Alkotótábor miatt is.
Noci Kedves!
Én látom a képeidet, de tényleg előfordul, hogy egy idő után a kép helyett
piros x jelenik meg. Legtöbb esetben akkor, ha valakinek a blogjáról töltöd le.
Nem vagyok nagy számítástechnikai szakértő, de biztos van valami védő
program arra, hogy más ne használja fel a képeket, írásokat. De mint
mondtam én látom a képeidet és nagyon tetszenek, örülök a hozzászólásaidnak.
Szép napot Neked!
Én látom a képeidet, de tényleg előfordul, hogy egy idő után a kép helyett
piros x jelenik meg. Legtöbb esetben akkor, ha valakinek a blogjáról töltöd le.
Nem vagyok nagy számítástechnikai szakértő, de biztos van valami védő
program arra, hogy más ne használja fel a képeket, írásokat. De mint
mondtam én látom a képeidet és nagyon tetszenek, örülök a hozzászólásaidnak.
Szép napot Neked!
