Ezoterika

Karsay István · 2009 Május 21

Az evolúció során a szökellők megtanulták, melyek azok az energiák, melyek számunkra érzésként ismerős alakra fordítódnak le. Az önmagasztalásként megjelenő energia a leghatékonyabb.

A szökellők nem tudják, hogy mi ezt tudjuk. Ők csak vad, féktelen lények. Csak az evolúció termékei a szó szigorú darwini értelmében. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Néhány ragadozó olyan rossz, gonosz gondolatokat is küld, melyekre sajnos sokan fogékonyak vagyunk. Ezeket rossz ragadozóknak is hívják. <o

></o

>
Az amerikai őslakosok egyik legszigorúbb tabuja az őrültek megölése. Egy jó ok, hogy távoltartsd magad az őrültektől, hogy rajtuk a rossz ragadozók egész csoportja élősködik és te nem akarsz egyet sem magadhoz csábítani. Vitatkozhatsz, hogy ezek-e az őrület fizikai okai. Az a mentálisan labilis ember, akit szeretet vesz körül és nem kerül kapcsolatba rossz ragadozókkal, csak különböző, még nem mondjuk őrültnek. Tegyék be azonban egy elmeintézetbe, az ott összegyűlt rossz ragadozók rávetik magukat és az eredmény nem más, mint ez az ember is megőrül, akár az ott tengődő társai. <o

></o

>
A múltban elvesztett energiát az összegzéssel szerezhetjük vissza.Az összegzés egy olyan művlelet, melyben élénken vissza kell emlékezni mindenre, ami az életedben történt veled és egy légzéstechnika segítségével ki kell törölni az eseményekhez társított eltárolt érzéseket. Ez lehetetlen feladatnak hangzik, de ha a tudatunk erősödésnek indult, egyre könnyebb lesz az uralmat visszaszerezni az olyan feladatoknál, mint például az emlékezés. Ha nem sikerül, akkor mondhatod a 22-es csapdájának, ha pedig igen, akkor egy örökösen visszatérő cselekménynek. Az összegzéssel a tonálodat lényegében módosítod.
<o

></o

>
Általában ha visszaemlékezünk valamire, meglehetősen lusták és kényelmesek vagyunk. Éppen csak egy kicsit visszasurranunk az emlékhez, megjegyezzük, ami érdekelt minket és máris visszarohanunk a gyűjtőpont szokásos helyének kényelmébe. Az igazi emlékezés azt jelenti, hogy a gyűjtőpont a teljes tudatunkkal mozdul el az emlékezet helyére – nem csak egy kirándulás erejéig. Amikor ez megtörténik, lényegében visszamegyünk az időben ahhoz az eseményhez, melyre emlékezünk. Az eseményt hihetetlen részletesen és tisztán éljük újra. <o

></o

>
Bármilyen felfoghatatlanul is hangzik, összes emlékünk és érzékelésünk tárolódik a testükben. Ezért van az, hogy egy jó hipnotizőr elveszettnek hitt vagy elnyomott emlékeket tud a felszínre hozni. A hipnotizőr úgy éri ezt el, hogy az alanyban a gyűjtőpont az emlékek tárolási helyére mozdul el.
<o

></o

>
A traumák nagyon hatásosak a gyűjtőpont kimozdítására a normál helyzetéből. Ez megmagyarázza a parafenoménok, az amnézia és a skizofrénia létezését is. Ha a világod (azaz gyűjtőpontod normál helyzete) valami trauma folytán tarthatatlanná válik, egyetlen védekezésünk az, hogy eltoljuk a gyűjtőpontunkat. Az új pozícióban lényegében egy más személyiség leszel. Ezért is van az, hogy az emberek gyakran semmire sem emlékeznek, memóriakiesésük van egy tramatikus esemény után. Az emlékek ott vannak, csakhogy a gyűjtőpont teljesen más helyzetében “érhetőek el”. Ha ugyanaz az esemény újra megtörténik, a gyűjtőpont újra ebbe a pozícióba kerül. Ha ez megismétlődik, elég idő van arra, hogy az új poziícióban is kialakuljon egy belső dialógus. Azaz ott egy új személyiség fejlődik ki. A személyiségünk tulajdonképpen nem más, mint a gyűjtőpont működése más pozícióban, melyet a belső dialógus rögzít. Az új személyiség vagy az új belső dialógus jobban fel van készülve erre a traumára, mint a régi, ezért az illetőnek egyre könnyebb lesz az új pontba kerülnie. Így alakul ki a skizofrénia. folyt.köv..

Karsay István · 2009 Május 22

Amit a világnak gondolsz körülötted, nem más, mint egy térkép, amit nézel – és egyébként egy meglehetősen hiányos térkép. Ez a térkép a tonálunk. <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice:smarttags" /><st1:City><st1

lace>Minden</st1

lace></st1:City> más (a térképen kívül) a naguál. Kizárólag a térképen keresztül vagyunk kölcsönhatásban a világgal. A térképünk – mi vagyunk. Szükségünk van erre a térképre, mivel anélkül, mint bonyolult, gondolkozó lények – nem létezhetnénk.
Az energiatest vagy az álmodó test a test egyik formája – az aktuális fizikai test nélkül. Akár az emberben az állat, az energiatest egyszerűen a fizikai test másolata – úgymond egy térkép. Ez a térkép mondja meg, hogyan lépnek kölcsönhatásba “figyelmeink” a világgal – ritkán kerülünk közvetlen kapcsolatba a fizikai testtel. Például, ha vezetsz és nem is figyelsz rá, az agy végzi el a munkát – pontosabban a második figyelmed parancsára az energiatested vezeti az autót.
Az energiatest az a test, ami emlékezik bonyolult feladatokra, a tonál nem elég “tehetséges” ehhez. Egy jó táncos használja gyakran az energiatestét. A fizikai test pedig jóval közvetlenebb dolgokra emlékezik (a forró tárgyak fájdalmat okoznak, dobd el őket).
Amikor álmodunk és nem vagyunk kölcsönhatásban a fizikai testünkkel, az energiatest viszont fel van készülve az álmodott világgal való kapcsolatra. Az energiatestet tehát az álmodáson keresztül lehet tökéletesíteni.
Elég érdekes, de meglehetősen sok tudományos tény is szól az energiatest léte mellett. Jó példa erre, hogy sokszor az amputált végtagok sokkal elvesztésük után is fájhatnak. A tudósok sokat tépelődnek azon, hogy miért van az, hogy egyes gyógyszerek megszüntetik ezt a “fantomfájdalmat”, mások pedig nem.
Az erőt, mely az energiatestet mozgatja, akaratnak nevezik. Például, kézben tartani egy forró tárgyat, amit a fizikai tested elhajítana, csak nagy akarattal lehet. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Sokan egyébként meglehetősen egyszerűnek tartják érezni az energiatestet. Ha jársz kb. 10 percet egy futópadon a tornateremben és hirtelen lelépsz róla, furcsa érzésed támad, mintha valami tovább akarna benned futni mozgás nélkül. Ha elkezded a normál mozgást, egy rövid pillanatra meghökkensz ezen az érzésen. <o

></o

>
A rejtőzés egy olyan művelet, mellyel a gyűjtőpontot egy új helyzetbe hozhatod és álmodás közben ezen a ponton tartod a figyelmedet. <o

></o

>
Egy rejtőzőnek soha nem szabad elfeledkeznie róla, hogy ő rejtőző. Soha nem szabad fontosságot tulajdonítania nézőpontjának, különben azt kockáztatja, hogy rejtőző világa eggyé válik a tonálja világával. Ezrt van az például, hogy szakprofesszorok, akik tanítják a varázslóságot, maguk mégsem azok. Mert állandóan védik új álláspontjukat. Hacsak ez a védekezés nem a “kontrollált bolondság”, akkor a rejtőzés energiája kárba vész a gyűjtőpont helyzetének ellenőrzésére való törekvés miatt. A kontrollált “bolondság” pontosan ez. A bolond része az, hogy ha energiát vesztünk a önfontosságtudatunk miatt, az energiát a tonálunk valamilyen érzésként értelmezi. Ha ellenőrzött, akkor nem megy veszendőbe energia. A kontrollált “bolondság” azt jelenti, hogyan érezzünk át egy érzést úgy, hogy ne adjuk át neki magunkat. <o

></o

>

A varázslónak minden érzésétől meg kell szabadulnia. Ez most úgy hangzik, mint valami teljesen szörnyű utasítás. De észre kell, hogy vedd, ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem leszel képes érezni. Egyszerűen csak ne birtokold őket, mint saját tulajdonodat. Érezheted a saját érzéseidet, mások érzéseit és a Föld érzéseit is. De abban a pillanatban, hogy eluralkodtak feletted, elvesztél. A harcos viszont mindig teljes szabadságra törekszik. Álmunkban is megtarthatunk egy képet, nagyon hasonló módon, nem rögzítjük érzéseinket semmihez, csak hagyjuk a figyelmünket, hogy szabadon pillantson mindenre – mindent ítélkezés nélkül fogadunk el. <o

></o

>
Egy tárgy megfigyelésének, vagy jobban mondva figyelmünk rajta való rögzítésének műveletét és az információ megszerzését a tonál végzi, de az információ, amit visszakapunk, nem az energia közvetlenül (az lenne a látás), hanem a tonál alkotta ítélet a tárgyról. Ezért közvetlenül nem tudjuk a világot észlelni. Az észleléstől és a tonál által visszakapott ítéletig egy bizonyos idő telik el. A hagyományos erőnövények fel tudják függeszteni a tonálunkat a tudat sebességének felgyorsításával. Tudatunk mindig egy bizonyos időt vár, mire az információt megkapja a tonáltól. Ha a tudat sebessége felgyorsult, a várakozási periódus csökken, így az információ nem érkezik meg időben és elvész. Tonálunk így felfüggesztődik és a világot közvetlenül érzékeljük. folyt.köv..<o

></o

>

Karsay István · 2009 Május 24

Második vagy álmodó figyelmünk nem tud semmiről sem információval szolgálni, mivel nincsen tonálja (pontosabban szólva, még nincsen). Ez áldás és átok is egyben. Az álmodó figyelem, mivel nincsen korlátozva a tonál által, közvetlenül képes észlelni a világot. De tonál nélkül az álmodó figyelem ellenőrizhetetlen.
Egy átlagos ember tonálja is nagyon bonyolult – második figyelmednek szülsége van egy tonálra, de nem tudja mindazt egyszerre megtanulni. Ne felejtsd el, második figyelmed egy gyerek, nem tud egy tonált egy csapásra kifejleszteni. Ugyanakkor az első figyelem tonálja nem képes tenni mindazokat a dolgokat, melyekre második figyelmed álmodás alatt képes.
Az álmodás a gyűjtőpont mozgatásának művelete. Ébren is tudsz álmodni, az álmodás nem olyan dolog, mely csak éjjel alvás közben történhet meg.
Ha becserkészed magad, akkor nem teszel mást, mint a tonálod cserkészed be. Ezt úgy lehet megtenni, hogy más-más nézőpontokat hozunk létre mindennapi tonálunkon kívül, így szabadon megfigyelhetjük a tonálunkat. Ha képesek vagyunk látni a tonálunkat, akkor képesek leszünk látni rossz szokásainkat és energiaforrásainkat, melyeket elpocsékolunk. Ez hozzásegít minket, hogy megtisztítsuk a tonálunkat. A tonál kitakarításával lehetővé tesszünk használatát a második figyelem számára is. Ahelyett, hogy tanítanánk második figyelmet, mint ahogyan ez az elsővel történt, szüleink és tanáraink által, egyszerűen átalakítjuk egyetlen tonálunkat, hogy az kompatíbilis legyen a második figyelemmel.
A látás az energia közvetlen érzékelésének művelete. Az energia nem hazudik, mivel az csupán energia. Ezért a látás mindig elvezet a végső válaszhoz. Érzékeink minden pillanatban képesek a látásra. De csak ha tonálunk megérti az észlelésünket, csak akkor hasznosak számunkra. Mivel tonálunk ad értelmet a látásnak, a látás különböző formákban jelenhet meg. Ez lehet a bizonyosság egyfajta érzése, hogy a dolgok így vannak. Lehet egy tudás felbukkanása is a sötétségből. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Aki elég energiával rendelkezik, láthat és az emberi lényeket fénylő energiagömbökként láthatja. A fizikai test jobb lapockájának magasságában van egy izzás. Ez a tudat és ez a pozíció a gyűjtőpont természetes helyzete.
Az erő élet. A varázslóság célja növelni ezt az erőt. Amit még fontos tudnod, hogy a varázsló, ezzel a megnövekedett energiával, sokkal hajlamosabb a halálra, ha túl sok energiát veszít. Az erő, kivéve ha az nem ajándék (szeretet a szüleinktől), a harcos számára az, mely érzésekként az emlékeinkbe vannak zárva. Ha egy átlagos ember meríti ki magát a végletekig, általában nem hal meg, mivel ott vannak számára ezek a rejtett energiatartalékok. A harcos, aki felhasználta ezt az energiát, elkövetheti azt a hibát, hogy teljesen kimeríti magát és nem marad több energiája az élethez.
A dupla személy az, akinek természetesen van több energiája. A dupla személyt is hívják naguálnak. Ennek az extra energiának az előnye, hogy egyfajta tárolóként viselkedik és megakadályozza az energia kimerítését. Aki lát, annak ezek a többletenergia egységek az ember középtáján, mint energiagömbök jelennek meg. Egy átlagos embernek két ilyen gömbje van, egyik az édesanyjától, másik az édesapjától. A dupla emberek több ilyen gömbbel rendelkeznek, mert szüleiken kívül még valaki gyerekeként szerette. Egy szerető családba befogadott árvának jó esélye van, hogy dupla legyen.
Harcos életstílus – Ennek kifejtésére most nincsen elég hely. Azt ajánlom, ezzel kapcsolatban olvass el mindent a könyvekben. Az egyik fő célja a harcos életstílusnak a tonál edzése, hogy ne féljen. Ha a tonálod túl sokat ijedezik, tested megbetegedhet, megőrülhetsz vagy meg is halhatsz. A harcos életstílus erősíti a tonált és olyan referenciapontokat ad, melyek nyugodtan tartanak akkor is, amikor a szar belehullik a ventillátorba. Ezzel nagyon sok időt kell eltöltened. A varázsló idejének kilencven százalékában nem tesz mást, mint harcosként él. Ajánlott tevékenységek a harcos számára a sziklamászás, kajakozás, a harcművészetek, minden olyan, ami próbára tesz. Kell, hogy legyen egy tevékenység, mellyel elűzheted a félelmet, mely egész utadon végigkísér. Mindig lesz valami vagy valaki jobb nálad, ezért mindig a csúcsra kell törekedned – még ha soha el nem éred is. <o

></o

>
Végül, de nem utoljára a harcosnak folyamatosan törekednie kell fontosságtudatának elvesztésére és az elfogulatlanságra. Az elfogulatlanság és az aggódás hiánya az univerzum természetes állapota. Ez az állapot lehetővé teszi, hogy szembenézz az univerzummal és ezek a legjobb eszközök, hogy kihúzzanak a bajból. Ha kételyeid vannak – ne aggódj. folyt.köv..<o

></o

>

Karsay István · 2009 Május 25

ÖSSZEGZÉS <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Mi az Univerzum igazi természete?
<o

></o

>
Az Univerzum és minden, ami benne van, energiából áll. Nincsenek tárgyak, csak színtiszta energia. Az energia egy erõbõl származik (Sas) és szétsugárzódik az egész univerzumban (a Sas emanációi), mint végtelen számú energiamezõ.
Az emberek a látóknak úgy látszanak, mint energiabuborékok (fénylõ tojások), melyek a Föld 48 energiamezõjébõl az egyik, a szerves élet sávján helyeznednek el. (Az emanációk nagy sávjai). Hét további sávon is találhatóak élõlények, ezek a nem szerves lények.
Az emberi lények akkor kezdenek érzékelni, amikor emanációik egy része a fénylõ tojáson kívül esõ emanációkra rörgzül. Ez a pont, ahol az érzékelés megtörténik, a gyûjtõpont. A gyûjtõpont helyzete meghatározza, mit képesek az emberek érzékelni.
Ha a gyûjtõpont egy bizonyos ponton (a megszokott, kialakult ponton) rögzül, az elsõ figyelemnek hívjuk. (tonál)
Ha a gyûjtõpont a szokványos pontból elmozdul, akkor második figyelemrõl beszélünk. (naguál)
Ha a gyûjtõpont egyidejûleg minden pontra rögzül, az a harmadik figyelem, vagy a belülrõl izzó tûz. <o

></o

>
Az emberek ugyanúgy a Sashoz jutnak vissza, életük során felhalmozott élményeik által növelt tudatuk szolgál a Sasnak táplálékként. <o

></o

>
(Sas: az õserõ, a toltékok Sasnak hívják, hogy valamiképpen lehessen beszélni róla)<o

></o

>
Miért nem érzékelik az emberek a valóság igazi természetét?
<o

></o

>
Amikor az emberek megszületnek, gyûjtõpontjuk instabil, folyékony. A kisbabák rengeteg dolgot észlelnek egyszerre, azért nem emlékezünk korai (csecsemõ, kisbaba) korunkra, mert ekkor még nem szilárdult meg a gyûjtõpont. Amint a gyermekek felnõnek, gyûjtõpontjuk rögzül egy bizonyos pontot, ez a környezetük (elsõsorban szülõk, tanítók) hatására történik meg. (az idõk tonálja)
A gyûjtõpont szokványos helyzetét naponta fenntartjuk (belsõ párbeszéddel) energiánk nagyrészét erre használva. (ego) Ezért a valóság értelmezése életünk végéig ugyanaz marad.
<o

></o

>
Hogyan lehet a valóság igazi természetét érzékelni? (A varázslók útja)

A valóság igazi természetének megismeréséhez el kell mozdítani a gyûjtõpontot szokványos helyzetébõl. (a világ megállítása) A gyûjtõpont elmozdításához energiára van szükség, melyre a varázslóknak több módszere van: feddhetetlenség, rejtõzés, emlékek összegzése, nemtevés, helyes járás, álmodás, szemlélõdés, stb.

Miután elég energia felszabadult, a gyûjtõpont véglegesen elmozdul megszokott helyzetébõl (az emberi forma elvesztése) Az emebri forma elvesztése vagy a gyûjtõpont állandó mozgatása után a harcos életének döntéseit már a rendelkezésre álló energia határozza meg. Ilyenkor a harcos már a természettel együtt folyik, nem fontos, hogy más emberek mit tartanak róla.
Mi a varázslók útjának végsõ célja?
<o

></o

>
Elérni a harmadik figyelmet, mely lehetõvé teszi, hogy elkerülje a Sashoz való visszajutást, azaz a halált.

folyt.köv..

Karsay István · 2009 Május 26

GONDOLATOK A HARCOSI ÚTRÓL
Nem túl jó látni, hogy sokszor milyen rosszkedvûek az emberek, ezen pedig semmiféle pénz, ajándék nem segít. Abból az alaptételbõl kiidnulva, hogy egy ember képtelen egy másikat megváltoz-tatni, legfeljebb rávenni tudja, hogy változzon meg. Valakit megpróbálni megváltoztanti: önzés, hiszen azt akarjuk, hogy õ is legyen olyan, mint mi.
Egy átlagos ember teljes mértékben a társadalom által meghatározott elvárások szerint él, ennek megfelelõen viselkedik, kiszámíthatóvá válik. Az ember elvesztette a szabadság, az ismeretlenség misztikus érzetét, a csodálkozást és elfelejtett látni cserébe a technikai civlizáció biztonságáért és melegéért. Ezért azt az árat kell fizetni, hogy sok ember úgy hiszi, csak az létezik, amit embertársai mondanak, egy idõ után megunja a világot, öregkorára pedig azt hiszi, mindent látott a világból. Túl fontosnak érzi magát az az ember, akinek sorozatosan bizonyítékokra van szüksége ahhoz, hogy a világ csodálatos és bonyolult. Az ember a többi lényhez hasonlóan nem örök életû, csak azok bánnak meg és sajnálnak mindent, akik örök életûnek hiszik magukat. Aki tudja, hogy az élete véges, mindent megtesz, hogy gyönyörködjön a világban, <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice:smarttags" /><st1:City><st1

lace>minden</st1

lace></st1:City> tettében az az erõ érzõdik, hogy tudtában van annak, hogy akár a következõ pillanatban is meghalhat. Ha szomorúnak és gyengének érzi magát, forduljon egy kicsit balra, néha megérezni a halál jelenlétét, aki állandóan figyel. A halál nem egy esemény, nem egy személy, hanem egyetlen igazi társunk, mert csak az számít, amikor azt mondja, eljött az idõ. Semmi más nem számít. Aki a gyengeséget, panaszkodást keresi és a lelkét nem javítja, az a halált keresi, a halál keresése pedig nem más, mint a semmi keresése, hiszen a halál úgyis minden-képpen legyûr majd minket. Tulajdonképpen az ember lelkének tökéletesítése emberlétének egyetlen feladata, hiszen egyetlen megoldás kínálkozik arra, hogy elviseljük ezt az eleve elrendeltséget, mégpedig az, hogy minél boldogabbak legyünk. Az emberi mûvészet legteteje, hogy kiegyensúlyozza az emberlét rettenetességét az emberlét csodálatosságával.
Amikor megszületünk, létrejövünk, mint az ember mintájának lenyomata. Ekkor és még egy jó darabig nincsen rögzítve a gyûjtõpontunk. A gyûjtõpont határozza meg, hogy hogyan fogjuk látni a világot. Ezt a gyûjtõpontot szüleink és azok a nevelõk rögzítik bennünk, akikkel gyermekkorunk során találkozunk, õk írják le nekünk, hogy mit érzékelünk, azaz, hogy a világ milyen. Mert érzékelünk, az kemény tény. De az, hogy mit érzékelünk, az már vitatott. A gyûjtõpontunk rögzített állapota garantálja, hogy normális emberek legyünk, ez biztosítja, hogy a legtöbb dolgot olyannak látjuk, mint mások. Vannak esetek, amikor a gyûjtõpont elmozdul. Ez lehet trauma, részegség, halálközeli élmény állapota, ekkor a gyûjtõpont elmozdulhat és másképp láthatjuk utána a világot. Jó példa a gyûjtõpontra a skizofrének világa, az õ gyûjtõpontjuk nem rögzített, ezért a következõ pillanatban már másképp láthatják a világot, mint most. Az õrültek világa így borzalmas, hiszen soha nincsen viszonyítási pontjuk, világuk akár napról-napra változhat és megrekedhet egy szélsõséges pontban. Minden embernek mozog a gyûjtõpontja, mégpedig álmában. Ha valaki álmában egy másik valóságot rak össze, az a gyûjtõpont elmozdulásának köszönhetõ, minél "vadabb" az álom, annál mélyebbre mozdult a gyûjtõpont. A gyûjtõpont mibenlétét megérteni azért fontos, mert így látható, hogy az ember felnõttkorában hogyan tartja fixen ezt a pontot. A belsõ párbeszéd segítségével. Biztosan mindenki észrevette már, <st1:City><st1

lace>minden</st1

lace></st1:City> ember beszélget magában, persze nem láthatóan, de ha az ember egyedül van, többnyire nem teljes csendben ül, hanem belsõ monológjaival újra-és újra megerõsíti magában a világot. Ha ezek a belsõ monológok a helyzet súlyosságáról és rossz gondolatokról szólnak, akkor a pont egy olyan helyzetben fog állni, ahol a világ kegyetlen és pesszimista. Meg kell próbálni egyszer-kétszer elhagyni ezeket a párbeszédeket, tudatosan, amikor észreveszi az ember, hogy most magadban újra megmegtárgyalta valaki gonoszságát, valamilyen esemény kellemetlenségét, abban a pillanatban el kell hagyni elúszni a gondolatot, nem szabad továbbgondolni. Ez kezdetben nehéz, de sokat segít. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Ha a gyûjtõpont nagyon kilendül, túlhalad az észlelés korlátján. Erre azt is mondják, hogy az ismert világ összeomlik, az ember racionális énje nem képes megmagyarázni az érzékleteket. Ilyet teljesen köznapi emberek is átélhetnek, ezt nevezik sokknak. Az orvostudomány már sokféleképpen elnevezte és megmagyarázta, de sok esetben a sokknak a vége a test fizikai halála. Végül, az észlelés korlátját minden ember áttöri egyszer az életében, mégpedig halálakor. Ezzel magyarázható sok olyan embernek az nagymértékû megváltozása, akiknek halálközeli élményük volt. Ilyenkor nem történik más, mint az, hogy az ember rádöbben, hogy hogyan teremtõdött, hogyan jött létre és mibõl van. Az ilyen mértékû beigazulás a normális emberek számára többnyire egyenértékû a halállal. Más kérdés, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik tudatosan készülnek arra, hogy szabadok legyenek és tudatában legyenek ezeknek a változásoknak. <o

></o

>
Sajnos ezek az élmények mind-mind olyan jellegûek, mint az álmok, az érzelmek, a racionális én számára nem elmagyarázhatóak, ezeket a lélek éli meg. Ez olyasmi, mintha találkozni egy olyan emberrel, aki nem képes a szerelemre vagy nem tudna álmodni. Nekik nem lehetne ezt elmagyarázni, ezeket csak átélni lehet, ezért hiábavaló leírni a halálközeli élményt, az álmokat. A szavak nagy mûvészei, a költõk és írók is feltételezik, hogy az olvasó már átélte a megénekelt élményt, a szerelem élménye nélkül mit sem mond egy szerelmes vers. <o

></o

>
Ezért ugyanolyan nehéz például a pszichedelikus drogokról is beszélni. A szó említésekor feltámadnak azok a szokásos érzelmek, melyek a téma említésekor elõjönnek, amit a társadalom, a média sugall. Meg kell vizsgálni õket tudatosan, mibõl és honnan is erednek. Egyszer lehet, hogy az emberek elgondolkoznak rajta, hogy ezeknek a szerek használata semmilyen összefüggésben nem áll a használó lelkiállapotával, a társadalom által megítélt életkortal, "felnõttséggel". A nagy többség azt hiszi, hogy ezek a szerek is ugyanolyanok, mint a többi, az ember elszáll tõle és nagyon jól érzi magát. Errõl persze szó sincsen. Ezek a szerek nem mások, mint az említett gyûjtõpont nagy erejû eltolói. Nem szükséges és nem is lehet rájuk szokni, az ember életét már egy alapos eltolódás is nagyon meg tudja változtatni. Annyit tesznek, hogy megmutatják, hogy a világ nemcsak annyiból áll, amennyit érzékelünk. Megmutatják, hogy a világ csodálatos és soha nem fogjuk teljesen megérteni. Ezért a legtöbben, akik ilyen szerekkel foglalkoznak, egyre ritkábban teszik ezt, hiszen egy idõ múlva megtanulják, hogyan lehet ezt a pontot tudatosan, segédeszközök nélkül elmozgatni. Sok embernek, aki természeténél fogva érzékeny és tanítói vannak, legyen az buddhista, indián vagy kínai taosita egyáltalán nem szükséges, hogy találkozzanak ezekkel a szerekkel. Azért soroltam fel többnyire keleti rendszereket, mert sajnos a nyugati rendszer a legerõsebben racionális, az nyugati civilizáció rabja legjobban a technikának és a rációnak (és persze a pénznek).
Egyszóval az aggódás teljesen felesleges. Az aggódás emiatt és bármi miatt is teljesen felesleges, egy kicsit önzõ dolog is. Az más felõli aggódás néha nem más, mint a saját magunk miatti aggódás, hogy mi lesz velünk, ha vele ez történik, vagy ha az kiderül róla. A pszichedelikus zene azért nagyon különös dolog, mert talán õ tud a legtöbbe hatni a lélekre racionális eszközökkel. A zene egyfajta kódnyelv, mellyel a kreaktív emberek hangokká tudják alakítani a gondolataikat, érzelmeiket. A más tudatállapotban hallgatott zene és a normálisan hallgatott zene közti különbség szintén elmagyarázhatatlan, a gyûjtõpont elmozdulásából fakad, s mint ilyen megérthetetlen. Csak megélni lehet. Lényeges, hogy az ember még csak a szintetikus szerek közelébe se menjen, de semmiképp se használja õket sorozatosan. A természetes szerek sokkal kíméletesebbek, mint az ember által készített szintetikusok. Ez szinte mindenre igaz, amit az ember utánozni igyekszik a természettõl. <o

></o

>

A köznapi ember hallucinációnak nevezi ezeket az élményeket. Egyrészt azért, mert még nem élt át ilyeneket, másrészt pedig nem tudja, hogy az az élet, amit éppen élünk, sem más, mint hallucináció és halálunkor vége is szakad. Ezért valamit hallucinációnak nevezni vagy valóságnak, teljesen mindegy, az ember számára az a valóság, amit érzékel. Köznapi valóságnak pedig azt nevezzük, amit minden ember egyszerre "közmegegyezés szerint" érzékel. Jó példa erre, hogy valakik ugyanazt álmodták. Ilyenkor erre azt mondják, hogy véletlen és furcsa dolog, pedig nem más, mint a két ember gyûjtõpontjának egy helyre való tolódása. Az intuíció, a jövõ ritka megsejtése, a telepátia sem más, mint a köznapinál több információ érzékelése. Véletlenek nincsenek, utólag sok véletlenrõl kiderül, hogy mégsem volt az, csak a megfelelõ információk hiánya miatt tûntek az események véletlennek. <o

></o

>
Mindez átélt élmény nélkül meglehetõsen vadnak tûnik. Persze nem is mûködik ilyen egyszerûen, ezért is nem igaz, hogy mindennki, aki pszichedelikus szereket szed, az mind megvilágosodott, tökéletes és totálisan szabad ember. Mert hát az egész célja nem más, mint hozzáedzõdni a halál állapotához és halál helyett szabadnak lenni. Ettõl még fizikailag meghal az ember és eltûnik ebbõl a világból, de nem mindegy, hogy van-e folytatás. <o

></o

>
Persze hihetetlen dolgok ezek, és sokak számára furcsa, hogy értelmes emberek hogyan hihetnek ilyeneket. Számos értelmes ember valllásos, számos értelmes embernek volt látomása és megtért. A keresztény szentek látomásai igazak ugyan, de másképp is lehet értelmezni õket, ugyanis Istent látni, nem más mint az ember mintáját látni, mely hasonló érzéseket kelt, mint a halálközeli élményekkor megélt fehér fény, de az ember mintájának semmilyen hatalma sincsen és imádkozni sem lehet hozzá. Az elterjedt vallások hívõi is sokkal jobban élük le életüket, mint az atesita átlagember, mert azt õk is tudják, hogy a világ nem annyi, mint amennyinek látszik. Az egész kulcsa a személyes erõ gyûjtése. folyt.köv..

Karsay István · 2009 Május 27

Személyes erõt gyûjteni és "harcosként" élni a legnehezebb dolog. A harcos itt nem a köznapi értelemben értendõ, az élet harcosa: feddhetetlen. Mindenért felelõsséget vállal, mindent azzal a meggyõzõdéssel tesz, hogy rövid az élete, nincs ideje megbánni és nem elég jól megcsinálni valamit, a legjobbra törekszik. Ha az ember eljutott odáig, hogy bármit, amit vállal, feddhetetlenül teszi meg, ez életmódjává válik és személyes energiája gyûlni kezd. Emelett tudatában kell lennie azzal, hogy egyenlõ bármivel a Földön, hiszen minden élõlényre ugyanúgy les a halál, mint az emberre. A harcos semennyire sem érzi magát fontosnak a világban. Egész életében a világ iránti csodálat és jóindulat jellemzi, és amikor csak tud, hozzátesz az emberiség számlájához valamit, segít, hiszen ez a számla többnyire igen alacsony. Még öregkorában sem tud betelni a világgal, és ha lelke boldog, a teste is boldognak érzi magát, így lehet akár ötvenéves, örökre fiatal marad. Nem igazán van múltja, nincsen életkora, bár nem rejtõzik és nem bújik el sem családja, sem munkája elõl, de senki sem tud róla bizonyosat, elérhetetlenné válik. Ha valakinek nincsenek szokásai, akkor nem sorolható be, nem kérhetõ számon semmiért. Elérhetetlensége, feddhetetlen élete és jókedve teszi harcossá. Semmin sem sértõdik meg, hiszen a sértõdés az önmagunk iránti fontosságból fakad, félelme és haragja is csak arra való, hogy tudatosítsa magában és inkább nevessen rajta. A fontosságtudattól mentes ember nem képes megsértõdni semmiért, nem haragszik senkire és mindenkit elfogad olyannak, amilyen. Amióta rádöbbent, hogy a világ teljesen más és mégis olyan, mint amilyennek hitte, onnantól nem képes embertársaiban és a világban a rosszat látni. Ez természetesen nem egyenlõ a naívsággal és a hiszékenységgel, egy harcos harcoshoz méltóan <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice:smarttags" /><st1:City><st1

lace>minden</st1

lace></st1:City> tettét tökéletesen viszi végbe, a valós világban mûküdõ tökéletes élete, a személyes energia gyûjtése, a rendezett racionális világa a kulcs ahhoz, hogy a lélek világában küzdhessen a szabadságért.

A személyes energia (nevezhetjük életerõnek, életvidámságnak, hitnek is) növekedése segíti a harcost, hogy a lélek világában boldoguljon, álmodással és gyûjtõpont váltással azt tegyen amit akar. Ekkor már lát, (ezt intuíciónak, megérzésnek hívják a valóságban), tökéletesen ismeri a köznapi embereket és ismeri érzéseiket. Ebbõl fakad talán az mondás, hogy valaki csak néz, de nem lát. Ilyenkor már szó sincsen arról, hogy a harcos erejét, hatalmát bármi olyanhoz is felhasználnálná, aminek köze van a társadalomhoz, nem tör magasabbra, nem küzd több pénzért, nem tör hírnévre, hanem egyetlen feladatára koncentrál: lelke tökéletesítésére és a szabadság elnyerésére.

Sokan vannak, akik a jobb agyféltekéjük irányít (a racionálisabb emberek), nekik egy ilyen élmény nem jóérzés, lebegés lenne, hanem inkább egy nagy lelki sokk, ha egyáltalán fel tudják mérni, hogy min mentek át. A szenvedélyes embereké ez az út, õket maguktól is errefelé viszi az sors, a racionálisabbak többnyire csak egy az említett sokk hatására változnak meg. A tanítások nem egy szekta, nem egy vallás, ez a szabadság keresése, ami minden embernek az õsi vágya, de mindenki jófelé halad, ha végre felismeri a világ, az élõ Föld csodálatosságát, elhagyja a múltját és megpróbál feddhetetlenül élni és nem hagyja, hogy az egész életét mások véleményének megfelelõen kelljen leélnie. Ha az ember elfogadja a sorsát, bármilyen rosszul menjen is, hamarosan csoda történik vele: az élet ajándékai hamarosan megtalálják.

Amit a mai világ tanít a felnõttségrõl, valahogy a következõképpen néz ki: a felnõtt felelõsségteljes, célokkal teli ember. Céljai többnyire a pénz és az elérhetõ anyagi javak mennyiségének növelése. A fogyasztói társadalom a lélek szempontjából nem túl kellemes, a lényege az, hogy keress minél többet és legyen minél több javad. Sokan beletemetkeznek a munkájukba, a szenvedélyükbe és már régen elfelejtették azt az érzést, amit gerekként éltek: a titokzatos világ csodálását és megértésének vágyát, egyre kevesebbet olvasnak, inkább kikapcsolni igyekezenek magukat, elmenekülnek, akár TV-vel, alkohollal vagy a munkájukkal. Felnõttként azt gondolják, hogy már mindent láttak életükben, amit csak lehetett, eltûnt belõlük az érdeklõdés.

Egy másik, talán jobb alternatíva a felnõttségre, hogy a felelõsségtudatot, a munkakedvet meghagyva újra elmerülni a világ szemlélésébe, titkok után keresgélni. A pszichedelikus élmény legalább azt megmutatja, hogy a világ mérhetetlenüé több, annál amit belõle láthattunk és életünkben még láthatunk. Amikor az ember diákkorában az élet, az ember és a világ keletkezésérõl, az ember céljáról filozofált, ez az élmény és érzés felnõttkorra eltûnik, pedig a kérdések mit sem vesztettek értelmükbõl és érvényességükbõl. Az is ugyanolyan nagy élmény: meglátni <st1:City><st1

lace>minden</st1

lace></st1:City> ember önmagában egy világ, ezért azonnal véleményt mondani valakirõl és megítélni jogosan nem lehet. Amikor bárkit megítélünk, valószínûleg fogalmunk sincsen belsõ világáról, problémáiról. A mai világban a megértés teljesen eltûnt, rengetegszer megsértõdünk és többnyire meg vagyunk arról gyõzõdve, hogy nekünk van igazunk. Joga szerintem megsértõdni nincsen senkinek, azzal általában úgyis csak magának árt az ember. Azt az embert, aki sokat panaszkodik, megsértõdik, így könyvelik el és lassan kialakul az a szokás, hogy azt az embert úgy látják, aki mindig csak megsértõdik és a továbbiakban is ugyanolyan lesz az élete: ezután is fog okot kapni a sértõdésre. Aki mindig másmilyen, de mindig jókedvûen másmilyen, azt nem tudják beskatulyázni, ezért aztán nem is tudnak tõle elvárni szokásos viselkedést; tulajdonképp nem tudják "lekezelni". Ez nem jelenti azt, hogy az embernek megbízhatatlannak kell lennie, ellenkezõleg, tegyen mindent meg, amit kell, de ne hagyja, hogy beskatulyázzák. folyt.köv..

Karsay István · 2009 Május 28

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
<TABLE class=MsoNormalTable style="WIDTH: 100%; mso-cellspacing: 1.5pt" cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR style="mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-lastrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent"> <o></o>
Sokan olyanok vagyunk, hogy túlságosan érzékenyek vagyunk: behódolunk érzelmeinknek. Ha valaki túl érzelmes, tudatosan legyen az, ha a megbántódás helyett tudatosan végiggondolja az okokat, a másik ember lelkivilágát, helyzetét, elérheti azt, hogy kineveti saját érzékenységét. Az igazi harcos a saját rossz szokásait, behódolását küzdi le, ettõl még lehet szomorú és bánatos, de csakis azért, hogy egy pillanat múlva már nevessen rajta. Ha véggigondolunk embereket, akik a környzetünkben vannak, sokuk viselkedését meg lehet magyarázni. Bárkit, akit eddig elítéltünk, csak úgy él, ahogy a legtöbb ember, legyél te más és viszonzás nélkül fogadd el olyannak, amilyen. Rövid kínlódás után mindig örömmel fog eltölteni a mások csodálata, hogy hogyan tudsz tisztelni és szeretni egy ilyen embert. És még talán rajta is segítesz, mert õ sem fogja érteni, hogy mi történik. Ha valaki nem az õ rendjének megfelelõen viselkedik, azzal õ sem tud mit kezdeni. A lázadás azért nem jó, mert az szintén nagyon jól lekezelhetõ: le lehet verni. De ne másért legyél jó, hanem magadért, azok az emberek, akik igazán sokat tudtak tenni másokért, mindig elõször magunkban teremtették meg a békét és megértést, ez már csak kisugárzódik másokra.
Megírni ezt és elolvasni egy dolog, megtenni nagyon nehéz, de hát a szabadságért mindig meg kellett küzdeni. A mai ember sokszor felismer dolgokat, te is felismered, hogy a pénz (önmagában) nem boldogít, rosszak az emberek közötti kapcsolatok, a természet pusztul, stb. Én azt mondom, ezek nem felismerések. Ezek mások véleményének ismételgetése, hiszen az igazi felismerést mindig tett követi. Az ember kíváncsisága nem ok nélküli, egyik fontos alapja az életnek, aki kíváncsi, az tetteket hajt végre, kutat és elõre halad. Mindenki volt már igazán szomorú, de kevesen ismerik a minden ok nélküli nagy szomorúság érzetét, ami sokszor egy-egy nagy élmény, akár egy mélyebb elgondokozás a világ folyásáról a csillagos ég bámulása közben, valamilyen sokk, vagy pszichedelikus trip utóhatásaként jelentkezik. Ilyenkor, ha széttörnek az Ismert határai, az ember mindig megérzi végsõ rendeltetését. Mert semmi sem olyan magányos érzés, mint az örökkévalóság érzése, ilyenkor az úgy lehet érezni, hogy az ember valójában semmi. Ugyanakkor semmi sem olyan lakályos érzés, mint embernek lenni. A nagy kérdés, hogyan képes az ember megtartani emberségének kötelékeit, mégis örömmel és céltudatosan nekivágni az örökkévalóság tökéletes magányának? Amikor az ember erre a kérdésre válaszolni tud, elindulhat a végsõ utazásra. A végsõ utazás pedig nem az egyszerû elmúlás, aki ebben a világban harcosként élt, ugyanakkor hozzáedzette magát a szabadsághoz és az örökkévalósághoz, annak az útja bárhova vezethet: a végtelenségnek nincsenek határai. <o></o>
Az ember bármikor meg tud változni. Az életkor nem számít, bár tény, hogy fiatalabb lévén az ember könnyebben kimondhatja, de azokra a dolgokra, melyekre visszaemlékezik fiatalabb korodából, éppen azért szépek, mert egyszeriek voltak és megismételhetetlenek. Ha az ember állandóan fiatal lenne, az élményeket éppúgy megunná, mint a gyerek a játékait. A múlt eltüntetésének éppen azért van nagy szerepe, mert nem fontos, hogy honnan jött és kicsoda az ember, hanem az a lényeges, hogy most kicsoda és hova tart. Nem érdemes helyek és korszakok között összehasonlítást tenni, mindegyiknek mgvan a maga szépsége és keresûsége is, az ember természeténél fogva szinte csak a szépre emlékszik.
Nem vagyunk egyformák, valaki életét egy nap is megváltoztathatja, valaki egész életében ugyanolyan marad. De mindenkiben megvan a szikra, hogy megváltoztassa az életét, a vágy az elérhetõ legnagyobb szabadságra és a kitartás is, hogy végigmenjen a saját útján.
<o></o>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
<o></o>
<o> </o>
<o></o>
<o> </o>

Karsay István · 2009 Május 29

A fél-elem az egészben<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o

> </o

>
A félelem egy hatalmas csomag az emberben. Olyan, mint egy vigyorgó ördög, akinek minden egyes porcikáját vélt és ezért valódinak megélt események s a belőlük fakadó érzet-eredmények alkotják. Ez a lény bármikor boldogan aktivizálódik. Boldogan, hiszen van , és mint minden, ami van, élni akar. Megszületett, mert létrehoztad; mindazon élmények, tapasztalatok, események, tanult folyamatok hatására, amelyeket beengedtél életed során. Megjelenési formája, sűrűsége egyénenként különböző, függően attól, hogy milyenre gyúrtad akaratlanul. Olyan, mint egy erogén zóna-tömeg. Ha hozzáérnek: reagál. Mondjuk is: "Érzékeny pontomon találtak el!"<o></o>
Érzékeny pontomon találtál <o

></o

>
Minél inkább eltartod magadtól bizonyos érzékeny pontok létezését, annál inkább el vannak ásva, annál nehezebb elfogadni őket, annál nehezebb tudni róluk. Rengeteg terápia célja az elemek egyenkénti kiirtása. Önismeret, hipnózis, pszichodráma, stb. - bármelyik lehet hasznos és eredményes. Keresd meg saját Ördögkéd egyik zónáját! Lehet az önérzet, büszkeség, féltékenység, irigység, hiány és ezer más. Ha megszúrják az egyiket, azonnal felébred álmából Ördögke. <o

></o

>
Ezt nagyon kellemetlennek érzed majd, és minthogy nem tudsz Ördögke létezéséről, a továbbiakban ugyanaz a lánc ismétlődik: szúrás - fájdalom - következmény (reakció). A válaszreakció változatos lehet: sírás, bosszú, büszkeség, hátrálás, hiszti, veszekedés, lenézés, akármi. <o

></o

>
Hol az én sérülékeny pontom? <o

></o

>
Első lépésben, ha képes vagy felismerni a fájdalmat , akkor van esélyed tudni róla. A fájdalom ettől még létrejön, de a reakció elmaradhat, mert a felismerés olyan energia, ami elenyészésre készteti a reakciót. Nem kell letagadni a fájdalmat, nincs is értelme, hiszen van, de a felismerése lerövidíti a kínt, mert a következmény elmarad. Minden alkalommal, amikor a fájdalmat felismered, s elmarad a reakció, vagy létrejön ugyan, de tudsz róla, Ördögke bár felébred, de nem hízik tovább. S ha nem jut táplálékhoz, akkor abból kell élnie, ami van, ám a nem aktivált zónák nem nyújtanak neki ennivalót. Olyan, mintha mélyhűtőben lennének: hidegek, kemények, fagyottak. Mit tehet Ördögke, ha beszárad, befagy az összes sebzett zóna? Ha minduntalan arra ébred, hogy őt senki se akarja bántani, de nincs friss táplálék? Elenyészik. Lassan, de biztosan. Átalakul. Baráttá válik. Kezet ráz. <o

></o

>
A szúrt, sebesült zónák felismerése még csak az első lépés. Eredménye Ördögke alvásidejének meghosszabbítása. Sok gyakorlás után képes leszel rá, hogy ne csak felismerd a fájdalmat, s ezzel kihagyd a következményt, hanem arra is, hogy a feléd tartott tőrt észleld. Ez nem sikerülhet minden alkalommal, de egészen biztosan csökken a szúrások száma általa. Ám attól, hogy az érzelmeket megfigyelés alatt tartod, még sokkal hatalmasabbak lesznek. Van rá esély, hogy élvezd őket, még a fájdalmasakat is. Sokkal intenzívebben, mint korábban, hiszen tudsz róluk. Az érzelmek tehát maradnak, csak Ördögke soványodik le, hisz következmény nélkül nincs ennivalója, nincs energiája. S ez nem gyilkosság, hanem ajándék Ördögkének: a változás lehetőségének ajándéka. <o

></o

>
Ismerd fel és figyeld meg! <o

></o

>
Ám ha önmagadat mint állandó változást ismered fel, akkor arról is kell tudnod, hogy ez az állapot sem maradandó, hogy újabb ébredések jönnek, s gyönyörű változó virágként teremted önmagad. Eközben tudod, hogy van újabb kilépés az újabb körből. Teoretikusan nem lehet kilépni. Attól, hogy tudsz a kocsidban a fékpedálról, még nem kerülöd el az ütközést, ha nem lépsz rá. Sőt kiszállni sem tudsz. <o

></o

>
Minden fékezés az ismeretlenbe visz, minden megállás új világ, ahol újra fel lehet ismerni a helyi "féket". Teória, ameddig nem éled át. <o

></o

>
A végtelen teljesség <o

></o

>
Mint ahogy az is, hogy van egy állapot, ahol már nem akarsz semmit sem csinálni, mégis mindent csinálsz a csinálás, a játék öröméért, s közben nem felejted el, hogy valójában nincsen Állapot, csak afeletti öröm, hogy a benned lévő nem tudatos részek hogyan találnak haza. <o

></o

>
S ekkor felismerheted magad, mint Istent, s felismerheted magad, mint egy még hatalmasabb Isten részét. <o

></o

>
És ezzel még mindig nincs vége a végtelennek. Ez csupán olyan végtelen kacagás, ahol már nincs fél elem, mert egész vagy, s ahol egész van, ott elenyészik a félelem. <o

></o

>
Leopatra<o

></o

>

<o

></o

>

Karsay István · 2009 Június 1

Feng Shui - Szél és Víz<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

A Feng Shui ősi, kínai tudomány, a térrendezés sajátos bűvölete. A szó jelentése: Szél és Víz. A Feng Shui ma már nem csak Kínában hanem nyugaton is igen ismert, hiszen az évezredes tapasztalatok mindenkinek segítenek. Ma már nem ismerek olyan embert, akit ez a legkevésbé sem foglalkoztatna. Saját tapasztalatomból tudom, hogy a Feng Shui nagy segítség lehet minden szinten. Én teljesen magamtól tanultam meg bánni vele, és amit megtanultam az évek csiszolták, tapasztalatok gazdagították. Van néhány vicces történetem, arról, hogy milyen furfangos is a sors és e tudomány, milyen egyértelmű jelek voltak egy-egy probléma esetében. <o

></o

>
A Feng Shuit egyébként évekig lehetne tanulni, hiszen rengeteg mindenre kell odafigyelni, ahhoz, hogy otthonunk megfeleljen előírásainak. S miért kell megfelelni? Azért mert otthonunk a lelkünk, magunk, a benne élők tükre. Amilyen vagy, olyan körötted a légkör, s egy idő után fizikailag is jól megmutatkozik mindenki lelkivilága együttesen életterükön. Azután ez a hely, a már kialakított atmoszféra visszahat rád, amolyan ördögi kerék módjára. <o

></o

>
Ha az otthonod kiegyensúlyozottságról, békéről tanúskodik, akkor amit visszaad életedbe az is ez lesz. Még tinédzser kori szobámra mondták sokan, hogy nehéz az atmoszférája, erős a hatása, jó, de hátborzongató, ami itt felgyülemlett.
Szobám nyilván azt tükrözte, amivel foglalkozom, és nálam az energetika teljesen természetes fogalom volt. Később megtudtam, hogy szobám nagyobb részt megfelelt a Feng Shui szabályainak. <o

></o

>
Gyakorlatilag egy-két apró változást eszközöltem és aktuális problémáim megoldódtak. Én azt mondom, hogy ez a tudomány csodákra képes...érdemes belemerülni. <o

></o

>
Ám hogy minek is kell megfelelni?
Igazából rengeteg tényezőnek együttese hat ránk. Az adott éghajlaton, vidéken, szélességi és hosszúsági körön a ház helyzetének, a többi házhoz való viszonyának, a ház, lakás alakjának, azon belül az elosztásnak, apró éleknek, és végül a berendezési tárgyaknak a legapróbbakig. <o

></o

>
Feng-shui és Vaszati<o></o>

A nagy különbség a Vaszati az indiai térrendezés és a Feng Shui a kínai térrendezés között az, hogy míg a Feng Shui belátja, nehéz a külső dolgokon változtatni egy háznál, ha már megtörtént a gond, és mondjuk rossz helyen épült a ház, a Vaszati ezzel szemben a vidékből indul ki. Gyanítom régen a Feng Shui is így volt használatos, legalábbis jobban tekintették a külső tényezőket is, de a mai kor emberének ez sok. Azt hiszem ha a szemközti ház energiáival van a gond, akkor a szoba sarkában a Buddha szobor éppoly tüneti kezelés, mint ekcémára az A-vitaminos krém. A bajt mindig legelejétől kell orvosolni. Ennek ellenére igaz, hogy legtöbbször odabenn van a bibi. <o

></o

>
A Vaszati tudományánál ezen kívül még nagy szerepet kap maga az égtájak szerinti tájolás is...s hogy mért nem az terjedt el, mikor ugyanúgy területekkel dolgozik a lakásban és ugyanúgy működik??? Úgy vélem azért mert bonyolultabb, nehezebb irány...amihez leginkább szakembert kellene hívni, s a mai csináld magad világban ez nem divat. A másik ok, hogy a Feng Shui jobban tekinti az egyént, aki az otthonban él, mint indiai testvére. Azt figyeli, hogy neked kedves ott élő, kedves megrendelő...Neked mi a jó? Te hogyan szeretnéd? Ezért is fog a Feng Shui otthon idomulni hozzánk. Minden egyes szakértője ennek a témának egyben tanban megegyezik: egy ilyen otthonban igazán Otthon érzed magad! <o

></o

>
A Feng Shuiban tehát elképesztő ismeretanyag búvik meg, a legapróbb trükköktől a legnagyobb dolgokig. A legfontosabb persze itt is az, hogy kreatívan, ötletekkel telve álljunk neki az otthon feltérképezésének, karbantartásának, mert ez az, ami végképp elengedhetetlen. A gondokat könnyedén kell venni és megoldani. <o

></o

>
Báguá térkép<o></o>

A Feng Shuiban a legnépszerűbb téma a báguá térkép és területeinek rendezése. Ez az, amit bárki meg tud valósítani, akár egészen olcsón is. Ez az, amelyhez mindannyian hozzáférünk...bármikor. A báguá térkép egy kilenc részre felosztott területi térkép. Gyakorlatilag normális esetben ez a terület négyzet, vagy téglalap alakú, tehát minden része megvan. Az összes területdarabkának megvan a megfelelő funkciója otthonunkban és így az életünkben is. <o

></o

>
A terület felosztása, egyébként kétféle képpen ismert, a négyzetes és a szeletes felosztás, ahol minden szelet a lakás közepébe fut be. Manapság a szeletes verziót gyakrabban látom, ám én például a négyzetes (3-szor 3 db kis négyzet) felosztást alkalmazom, és ez működik. Az átfedés nagyon nagy, gyakorlatilag mindegy melyiket használjuk. Ha ismerjük a báguá-térképet, akkor már kezdhetjük is a feltérképezést, mit kell változtatni és mi van rendben. <o

></o

>
Igyekezni kell, hogy az adott előírt területen többnyire nekünk is jó, de minden szempontból odaillő tárgyak legyenek, megfelelő színben és anyagból. Tudom, sokszor nehéz mindent megváltoztatni, de ezt a kívánt eredmény fogja követni (3 nap-3 hónap után, ez az intervallum), béke, valahogy nyugalom és egyensúly szállj meg otthonunkat. Egyszerűen helyre jön, mintha meggyógyulna a lakás, a ház. <o

></o

>
Feng shui a problémamegoldásban <o></o>

Aki úgy érzi sok a problémája, az mélyedjen el jobban a Feng Shuiban. Nézze meg mely területen, mi található otthonában, mi az ami odaillik, és mi nem...és próbáljon meg legalább egy kicsit változtatni. Amíg pakol, és pont az otthonában, addig szépen a feje is kitisztul, ötletei támadnak, hogyan palástolhatná gondjait. Az igazi háziasszony, s talán ezt már Önök is észrevették magukon, ha nem szomorú, csak dühös, és már végképp majd fel robban a méregtől, akkor egyszerűen kimegy a konyhába, fürdőbe és pakol, takarít. Addig amíg egyszeriben megnyugszik. Érdemes kipróbálni!

<o

></o

>
A báguá térkép egyébként a kínai jóskönyv...vagyis inkább bölcsességek könyvének, a Ji Csing jelei alapján alakult ki. A kilenc területből nyolchoz (a középpont kivételével) rendel jeleket. Ezek a jelek a trigramok, a nyolc ősjel, amelyek a jin és jang erővonalak hármas egymásra hatásával tökéletesen leírják az adott területet, s így egy darabot az életből, ha tetszik megragadnak egy ideát. Ha jobban megismerjük-e jeleket, jobban átlátjuk majd azt is mit képvisel magánéletünkben, s otthonunkban. Kicsit lejjebb álljon egy kis bevezető a Jí csingről... <o

></o

>
A Feng Shui tehát egy ősi térrendezési forma. Figyelembe veszi az egyéni igényeket is de a külvilági viszonyokat is...egyént és társadalmat egyszerre. Belülről igyekszik orvosolni a gondokat, miként Kínában tudták a jó társadalom alapja a jó Család. Ez azt hiszem egy gyönyörű tanítás. Hiszen, ha a családban mindenki tudja a helyét, akkor a társadalomban is megtalálja majd azt, beépül és a jövőt szolgálja. A Feng Shuiban, a Szél és Víz tudományában ezáltal újra természetközelibbek leszünk, mert odafigyelünk magunkra és a környezetünkre, ahogy azt őseink is tették tudván azt, a harmónia jön létre a legnehezebben és ennek ereje a legnagyobb. <o

></o

>
Használjuk fel e bölcsességet arra, hogy kitisztítsuk fejünket, lelkünket, családunkat, s ezáltal eredményesebben élhessünk. Eredményesebben, mert ez az, amire mindenkinek szüksége van, az emberi természet megköveteli tőlünk, hogy alkossunk, teremtsünk. Hiszen ahogy Osho is mondja: "A közönyösség lassú öngyilkosság!" <o

></o

>
<o

> </o

>

Karsay István · 2009 Június 2

Gyógyítsd Tenmagad!<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

Megállapíthatjuk, hogy a betegség sem fajtáját, sem helyét tekintve nem véletlenszerű. Mint az energia minden más formája, a betegség is az ok és hatás törvényét követi.
Bizonyos panaszok közvetlen fizikai behatással is kiválthatók - például a mérgezések, balesetek, sebesülések vagy a kicsapongó életmód következményei -, de általánosságban érvényes, hogy a betegség a lényünkben lakozó alapvető hibára vezethető vissza, ahogyan azt a példák már megmutatták. <o

></o

>
Ezért a tökéletes gyógyuláshoz nemcsak anyagi módszerek szükségesek - s ezek közül is mindig az ismert legjobbat kell választani -, hanem nekünk magunknak is teljes erőfeszítéssel kell az adott hiba kijavításán fáradoznunk. A végleges és tökéletes gyógyulás ugyanis a belsőnkből fakad, magától a Lélektől, amely harmóniájával az egész személyiséget besugározza, ha nem gátolják meg benne. <o

></o

>
Mivel alapvetően minden betegség mögött az önszeretet áll, mint alapvető ok, van egy biztos módszer is minden szenvedés enyhítésére: önszeretet helyett mások szeretete. Ha gyakoroljuk a mások iránt megnyilvánuló szeretetteljes és gondoskodó odaadást, ha készek vagyunk a tudás megszerzésének és mások segítésének nagyszerű kalandjára, akkor hamar véget érnek személyes szenvedéseink és bajaink. Ez a legmagasabb cél: saját érdekeink feladása az emberiség szolgálatára. Nem számít, hogy Lelkünk az élet mely pontjára állított minket. Hogy kereskedők vagy kézművesek, gazdagok vagy szegények, királyok vagy koldusok vagyunk-e: mindenki képes mindenkori foglalkozásának megfelelő feladatát végrehajtani, ennek során áldássá válni környezete számára, s közvetíteni az Isteni, Felebaráti Szeretetet. <o

></o

>
A legtöbben még magunk előtt tudunk valamekkora útszakaszt, mielõtt elérnénk a tökéletesség állapotát. Mindenesetre meglepő, hogy milyen gyorsan haladhatunk elõre utunkon, ha valóban törekszünk - feltételezve, hogy nem csupán gyenge személyiségünkben hiszünk, hanem szilárdan arra építkezünk, amit világunk nagy mestereinek példájából és tanításaiból tanulhatunk, vagyis a Lelkünkkel, Isteni Önmagunkkal való egyesülésre; ezután minden lehetségessé válik. Legtöbbünknek van egy vagy több olyan hibája, amely különösen megnehezíti továbbfejlődésünket, és ezért fontos, hogy éppen e hibákat vagy hiányosságokat megtaláljuk. Törekedjünk arra, hogy lényünket eltöltse és kiterjessze a szeretet, s egyben az ellentétes erény fejlesztésével eltüntessük azt a bizonyos hibát is. Ez kezdetben talán kissé nehéz, de csak kezdetben, mert azután megmutatkozik, hogy egy teljes szívből támogatott erény milyen gyors fejlődésre képes, és egyre biztosabbak leszünk abban is, hogy - ha kitartóak vagyunk -, a bennünk lakó Lélek segítségével biztos a győzelem. <o

></o

>
Ahogyan nő bennünk az Univerzális Szeretet, egyre inkább felismerjük, hogy minden ember, legyen bármilyen apró is, egy napon eléri majd a tökéletességet, ahogyan azt mindannyian reméljük. Bármilyen csekélynek tűnjön is előttünk valaki, mindig arra kell gondolnunk, hogy lényében ott van az Isteni Szikra, s lassan, de biztosan növekedni fog, míg végül egész lényét besugározza majd a Teremtő nagyszerűsége. <o

></o

>
Mindebből kiindulva a jó és rossz, helyes és helytelen kérdése viszonylagossá válik. Ami egy kőkorszaki ember természetes fejlõdésében helyes, az civilizációnk továbbfejlődött tagjainál helytelen, és ami a hozzánk hasonló embereknél erény, az egy másiknál, aki elérte a tanítványság fokozatát, hiba. Amit rossznak vagy gonosznak nevezünk, az a valóságban jó - rossz helyen, értékelésünk csupán relatív. Ne felejtsük el, hogy ideáljaink maguk is relatívak; az állatok számára talán isteneknek tűnhetünk, s közben jelenlegi állapotunkban messze a Szentek és Mártírok nagy Fehér Testvérisége alatt állunk, akik mindent odaadtak, hogy példát mutassanak nekünk. Ezért kell együttérzéssel és szimpátiával fordulnunk a legkisebbek felé is, mert még ha magasan a szintjük felett állónak érezzük is magunkat, valójában aprók vagyunk, és hosszú út áll még előttünk, amíg elérjük idõsebb testvéreink szintjét, akiknek fénye minden korban besugározza a földet. <o

></o

>

folyt.köv..

Karsay István · 2009 Június 3

Ha erőt vesz rajtunk a Büszkeség, meg kell próbálnunk felismerni, hogy személyiségünk önmagában semmi, képtelen bármilyen jó szolgálat vagy szívesség végrehajtására, a sötétséggel szembeni ellenállásra, ha nem támogatja a felülről jövő Fény, Lelkünk Fénye. Törekednünk kell rá, hogy egy pillantást vessünk Teremtőnk mindenhatóságára és elképzelhetetlen hatalmára, ami tökéletes világot hoz létre egy vízcseppben és tejutakat az univerzumban. Meg kell próbálnunk felismerni, hogy teljesen Tőle függünk és szerényen köszönetet kell mondanunk. Ha megtanultunk emberi elöljáróinkkal szemben tiszteletet és figyelmet tanúsítani, mennyivel nagyobb alázattal kellene viseltetnünk a Világegyetem Építőmestere iránt! <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Ha Gonoszság vagy Gyűlölet zárja el utunkat, arra kell gondolnunk, hogy a Szeretet a Teremtés alapja, s hogy minden élő lélekben van valami jó és a legjobbakban is van rossz. Ha figyelünk arra, hogy másokban a jót lássuk meg - főképpen azokban, akik a legellenszenvesebbek számunkra -, meg fogjuk tanulni legalább szimpátiánkat fejleszteni és a reményt, hogy képesek jobb utat találni; később felébred bennünk a vágy, hogy segítsünk nekik ezen az úton. Végül mindannyian nyerünk a szeretet és szelídség által, és ha e két tulajdonságot megfelelően fejlesztjük magunkban, semmi sem támadhat meg többé minket, mivel mindig együttérzők leszünk és nem fejtünk ki többé ellenállást. Az ok és hatás törvénye szerint ugyanis az ellenállás károkat okoz. Életünk célja Magasabb Énünk parancsainak követése, anélkül, hogy hagynánk magunkat másoktól eltéríteni. E célt csak akkor érhetjük el, ha szelíden megmaradunk utunkon és nem avatkozunk bele mások személyiségébe, senkinek nem okozunk kárt gonoszságunkkal vagy gyűlöletünkkel. Meg kell tanulnunk mindenki mást szeretni, még ha csak egyetlen emberrel vagy egy állattal kezdjük is. Ezután hagyjuk szeretetünket növekedni, s hibánk magától eltûnik majd. A Szeretet Szeretetet nemz, míg a Gyűlölet Gyűlöletet. <o

></o

>
Önszeretetünket azzal gyógyíthatjuk, ha ugyanazzal a figyelemmel és gondoskodással fordulunk embertársaink felé, amivel magunkra gondolunk. Nemsokára úgy bele fogunk merülni a velük való foglalatoskodásba, hogy magunkról teljesen elfeledkezünk. Ahogyan a Testvériség egyik nagy rendje kifejezte: Vigaszt találhatunk szenvedéseinkre, ha vigaszt és enyhülést nyújtunk felebarátainknak szükségük órájában. Ez a megbízható módszer az önszeretet következményeinek gyógyítására. <o

></o

>
A bizonytalanság az önbizalom és a céltudatosság fejlesztésével haladható meg: az ember megérti, hogyan kell tétovázás és ingadozás helyett döntéseket hozni, és végre is hajtani azokat. Még ha kezdetben követünk is majd el hibákat, mindenképpen jobb cselekedni, mint a bizonytalanság miatt jó alkalmakat elszalasztani. A határozottság gyorsan növekedésnek indul, a fejünk felett lebegő félelem eltűnik, és az így szerzett tapasztalatok segítenek majd jobb döntések meghozatalában. <o

></o

>
Ha Tudatlanságunkat akarjuk megszüntetni, nem szabad félnünk az új tapasztalatoktól, hanem éber elmével, nyitott szemekkel és fülekkel kell megszereznünk a tudás minden elérhető morzsáját. Ugyanakkor szellemünkben mozgékonnyá kell válnunk, nehogy előítéletek és korábbi meggyőződések miatt elszalasszuk az alkalmat a további tudás megszerzésére. Ha felismerünk egy átfogó igazságot, mindig készen kell állnunk látókörünk tágítására, és nézőpontunk felülvizsgálatára, bármily mélyen gyökerezzen is régi szemléletünk. <o

></o

>
A Büszkeséghez hasonlóan a Birtoklási vágy is hatalmas gátja a fejlődésnek, ezért mindkettőt kíméletlenül ki kell gyomlálnunk. A Bírvágy következményei szigorúak, mivel arra bíztat minket, hogy felebarátaink fejlődésébe beleavatkozzunk. Fel kell ismernünk, hogy minden lény azért van itt, hogy Lelke parancsai és csakis azok szerint járja fejlődése útját, és egyikünknek sem szabad mást tenni, mint a hozzánk közel állókat fejlődésük útján támogatni. Segítenünk kell hitük, s ha erőnkből telik, tudásuk gyarapodását és a továbbhaladásukat segítő alkalmak megteremtését. Ha azt szeretnénk, hogy életünk meredek, fáradságos emelkedőin segítséget kapjunk, mindig késznek kell állnunk arra, hogy mi is segítő kezet nyújtsunk és tapasztalatainkat megosszuk fiatalabb vagy gyengébb felebarátainkkal. Ilyennek kellene lennie a szülő-gyermek, a mester-inas, vagy a baráti kapcsolatoknak: szeretetet, gondoskodást és védelmet nyújtani, amíg az valóban szükséges és segítő, de egyetlen pillanatra sem zavarni a személyiség természetes kibontakozását, mivel az Lelke parancsait követi. <o

></o

>
Legtöbbünk gyermek- és fiatalkorában sokkal közelebb áll Lelkéhez, mint később. Gyakran világosabb elképzeléseink vannak életünk feladatáról, a ránk váró megpróbáltatásokról és a fejlesztendő tulajdonságokról. Az az oka ennek, hogy a materializmus, valamint a mai viszonyok és a minket körülvevő személyiségek hatására lassan elfordulunk Felsőbb Énünk hangjától és szilárdan kötõdünk a megszokotthoz, s hiányos eszményeihez, ahogyan ez civilizációnkban jól megfigyelhető. A szülőknek, mestereknek és barátoknak mindig azon kellene fáradozniuk, hogy a Felsőbb Én fejlődését segítsék, ha már megvan az a csodálatos előjoguk és alkalmuk, hogy befolyással lehetnek másokra; de mindig mindenkinek meg kell hagyniuk mindazt a szabadságot, amit ők is elvárnak másoktól. <o

></o

>
Minden hibát megtalálhatunk és kiírthatunk magunkban, ha az azokkal ellentétes erényt fejlesztjük; így legyőzzük a Lélek és a személyiség közötti konfliktusokat, a betegségek fő okait. Ez önmagában is - ha a beteg elegendő erővel és hittel bír - megvilágosodást, egészséget és örömet hoz magával, míg a kevésbé erőseket az orvosok munkája fizikailag támogatja e cél elérésében. <o

></o

>
Meg kell tanulnunk, hogy Lelkünk parancsai szerint fejlesszük személyiségünket, senkitől sem félve és mindig ügyelve arra, hogy senki ne zavarhassa lényünk kibontakozását, ne téríthessen el minket embertársainkkal szembeni kötelességeink és segítőkészségünk kifejezésétől. Mert minél tovább haladunk előre, annál inkább áldássá válunk a körülöttünk élők számára. Különösen figyeljünk arra, hogy csak akkor segítsünk másoknak, bárkiről legyen is szó, ha a segítés vágya valóban Lelkünk Parancsa, belülről fakad és nem rosszul értelmezett kötelességtudatból, amit valaki bebeszélt nekünk vagy ránk kényszerített. Ez a modern konvencióknak köszönhető tragédiák egyike; felmérhetetlen, hogy hány ezer életet zavar meg, hány milliárdnyi alkalmat torlaszol el, mennyi bánatot és szenvedést okoz és hány gyermeket kényszerít rá, hogy kötelességtudatból sok éven át szüleiről gondoskodjon, akiknek valójában egyetlen betegségük a figyelemfelkeltés és gondoskodás utáni vágy. Gondoljunk a férfiak és asszonyok seregére, akik elszalasztották a lehetőséget, hogy valami nagyot és hasznosat tegyenek az emberiségért, mert valaki fölébük kerekedett, és soha nem vették a bátorságot, hogy elszakadjanak tőle, s szabaddá váljanak. Gondoljunk a gyerekekre, akik életük kezdetén megértették és elfogadták elrendelt hivatásukat, majd a nehéz körülmények, rossz tanácsok vagy csekély céltudatosságuk miatt más területre tévedtek, ahol sem boldogok nem lehetnek, sem továbbfejlődni nem tudnak. Csakis lelkiismeretünk hangja mondhatja meg nekünk, hogy kit és hogyan kell szolgálnunk, hogy kötelességünk egyvalakire vagy többekre érvényes-e. De ha végre meghallottuk a választ, akkor a parancsot legjobb képességünk szerint követnünk kell. <o

></o

>
S végül: nem kell félnünk az életbe való belemerüléstől. Azért vagyunk itt, hogy tapasztalatokat és tudást gyűjtsünk. Vajmi keveset fogunk tanulni, ha nem a valóság talaján állunk és nem fáradozunk a végsőkig. Az élet minden területén szerezhetünk tapasztalatokat, hiszen az emberiség és a természet igazságai éppoly sikeresen - sőt, talán még sikeresebben - tanulhatók vidéken, mint a nagyvárosok zajában és hajszájában. <o

></o

>
(Részlet Dr. Edward Bach: Értekezés a betegség valódi okáról és gyógymódjáról című munkájából) <o

></o

>
<o

> </o

>

Karsay István · 2009 Június 4

A halál nyomában<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o

> </o

>
Mióta van halál? A Teremtés óta? „Teremté tehát Isten az embert az ő képére...” Isten téren és időn kívül van. Számára nem létezik a dolgok egymásmellettisége: a tér. Sem a dolgok egymásutánisága: az idő. Az Isten örökkévaló. S az ő képére teremtette az embert?<o></o>
„És mondta az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. De annak a fának a gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se a illessétek, hogy meg ne haljatok!“ <o

></o

>
Megevett halhatatlanság... <o

></o

>
Tehát, mielőtt Ádám és Éva beleharapott volna a tiltott gyümölcsbe, halhatatlan volt az ember. Ám a bűnbeesés után így szól az Úr az emberhez... „ Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, s ismét porrá leszel.” <o

></o

>
Az égi karnak pedig ezt mondja: „Ímé az ember olyanná lett, mint közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen... oda helyezé az Éden kertjének keleti oldala felől a kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” <o

></o

>
A bűnbeesésig örök életű volt az ember, de semmit sem tudott a jóról és a rosszról. A bűnbeesés nyitotta meg előtte az erkölcsi világrendet, a felelősséget önmagáért, tetteiért. Bűnbeesés nélkül nem lenne erkölcsös. Az Isten erkölcsi világrendet teremtett, s ehhez az ember bűnbeesését használta fel. S e bűn hozta be a világba a halált. A halált kapta az ember büntetésül, mert betekintett az erkölcs, a jó és a rossz tudásának világába. Vajon miért volt ez tilos neki? Miért volt arra utalva, hogy a tudást, az intellektust, az értelem fényét a sátán közreműködésével, bűn útján szerezze meg? <o

></o

>
Az Élet fájának őrzői... <o

></o

>
A tudatlan, de halhatatlan ember tehát tudóvá és halandóvá vált. A halhatatlanságot újabb bűn útján ugyan elérhette volna, ám ennek útját állják a kerubok lángoló kardjukkal. <o

></o

>
Kerubok? Kik ők? Kik azok, akikről Isten úgy beszél, hogy „közülünk egy”? Nyilvánvalóan a szellemi hieararchiákról van szó, a kilenc égi rendről: angyalokról, arkangyalokról, archékról – exusias, dynamis, küriotes –, trónokról, kerubokról és szeráfokról. Tehát nagyon magas rangú, emberfeletti lények őrzik az Élet fáját. <o

></o

>
Az Ószövetség hallgatása <o

></o

>
Az Ószövetség szinte semmit sem árul el arról, hogy mi van az ember születése előtt, és mi történik vele a halál után. Isten kiválasztottjairól, a prófétákról, a világ titkaiba beavatottakról, a nép vezéreiről is általában csak ennyit mond: „Meghalt jó vénségben, az élettel betelve, s a takaríttaték atyáihoz”. <o

></o

>
Ez a hallgatás talán azt jelenti, hogy mindaz, ami a születés előttire és a halál utánira vonatkozik, az az Isten kompetenciaterülete, ember oda ne tekintsen be. <o

></o

>
Végzet és sors <o

></o

>
A legrégibb görög irodalomban az embernek végzete van. „Vas végzete”, amit ananké nek neveztek. A görög tragédiáknak éppen az a lényege, hogy valamilyen jelentős emberi érték tönkremegy, elpusztul küzdelmében a végzet ellen. „Õ megharcolta a harcot, s elhullt a végzet alatt!” – írja Babits verses drámájában, a Laodameiában. Évezredek múltán azonban a végzet sorssá enyhült. Az anankéből fátum lett. S a sorsszerűen bekövetkező élethelyzetek már szabadságot adnak az emberi viselkedésnek. Mivé formálja az adott helyzetet és benne önmagát? Nemessé? Aljassá? Semmilyenné? Cselekszik-e vagy sodródik? Talpon marad-e vagy elesik, s ha elesik, fölkel-e? <o

></o

>
A „Béke Ithakában” című híres Márai-regényben Hermes azt mondja: „Az idők változnak. Új szerződés készül az ember és az istenek között. E szerződés szellemében az istenek a születés és a halál törvényei felett továbbra is uralkodnak fölséges akaratukkal. De a születés és a halál két sarkcsillaga között az ember, ez a fellázadt teremtmény, a jövőben szabadon rendelkezik sorsával. Démonja elkíséri... de az ő gondja, hogyan boldogul a Sorssal?” <o

></o

>
Tulajdonképpen még az is kérdéses, hogy találkozik-e az ember a saját halálával...? Vagy a tréfás görög bölcsnek lenne igaza, aki szerint nincs ilyen találkozás, „... mert amíg én vagyok, nincsen halál, amikor halál van, én már nem vagyok”. <o

></o

>
Ki tudhatja biztosan? Õszintén meg kell mondani, hogy ezekről a végső kérdésekről a mai ember éppen annyi egzakt tudással rendelkezik, mint Neander-völgyi őse. Vagyis semmivel. Hitek vannak, elképzelések, tanítássá merevedett elméletek, látomások, misztikus élmények és persze kitalálások, szélhámosságok is bőven. Tudás nincsen. <o

></o

>
prof. dr. Popper Péter <o

></o

>
<o

> </o

>

Karsay István · 2009 Június 7

Ne tegyük tönkre a boldog kapcsolatot!
Amin egy boldog szerelmes nem aggódik
Nõk Lapja Cafe
2008.01.02

A boldog párkapcsolat titka, hogy ne szaladjunk bele századszor is ugyanabba a csapdába. Például a fürdőszobában hagyott zokni körüli csetepatékba.

A legboldogabb, legszárnyalóbb kapcsolatban is eljön az idő, amikor felszáll a lila köd a szemünk elől, és meglátjuk a másikban azt is, ami közel sem tetszik annyira, mint a kék szeme és az erős állkapcsa. Észrevesszük, hogy a meccset nézi, miközben mi éppen a lelki életünket próbáljuk megosztani vele, hogy folyamatosan széthagyja a zokniját, és nyitott szájjal horkol, miközben a kedvenc sorozatunkból egy szót sem hallunk. Ezeken a problémákon át kell lendülnünk, különben folyamatos idegeskedés lesz az életünk, vagy rövidesen búcsút mondunk egymásnak.

• Nem beszélgetünk!

Amikor egy kapcsolat elején járunk, rengeteg megbeszélnivalónk van. Mindenre kíváncsiak vagyunk a másik életéből, legyen szó a kedvenc ételéről vagy az óvodai jeléről. Aztán ahogy egyre többet tudunk róla, megfogyatkoznak a kérdések. Vannak, akiket ez aggodalommal tölt el. Már nem kíváncsi rám? – kérdezgetik maguktól. Ám nem erről van szó. Ilyenkor szinte szavak nélküli kommunikáció folyik. Megtanulunk olvasni a párunk szeméből, gesztusaiból, és már nincs szükség állandó beszélgetésre ahhoz, hogy tudjuk, mit gondol, mit érez. Biztosan ön is tapasztalta már, hogy időnként jó csak úgy együtt üldögélni, csöndben, mert ez is jó érzés, és ebből is tudja, hogy összetartoznak. Ilyenkor már nem kell biztosítani a másikat az érzéseinkről nap mint nap.

• Egyre több időt töltünk külön!

Jól ismert történet: két ember megismerkedik, szerelembe esnek, és attól kezdve minden szabad percüket együtt töltik. A család, a barátok neheztelnek, de a pár minden külön töltött órát megszenved, és nem akarnak elválni pillanatokra sem. Majd eljön az idő, amikor már egy-két külön töltött estére van szükségük, a párunknak a régi haverokkal a heti egy focira, nekünk a tornára a barátnőkkel. Nem várhatjuk el, hogy velünk tartson az angolórára, amikor ő inkább németül tanulna, és a jógaórát sem neki találták ki, ha inkább sörözni menne a barátaival. Egy idő után szükségünk van külön programokra, hiszen így más-más élmények érnek minket, és hazatérve ezeket is megbeszélhetjük a párunkkal.

• Ugyanazzal dühít fel!

Vannak a társunknak olyan szokásai, amelyektől a falra tudnánk mászni. Ismerjük mindannyian a fürdőszobában hagyott zokni, a mosogatóban „felejtett” kávésbögre, a szúrósra növesztett borosta esetét. Ezeket időnként jobban, máskor rosszabbul viseljük, hiszen minket is számtalan dolog befolyásol. Munkahelyi stressz, családi gondok, a gyerek jegyei. Azonban szembe kell néznünk a ténnyel: mi sem vagyunk tökéletesek! Valószínűleg őt is dühíti, hogy a Született feleségek alatt csendben kell lennie, hogy minden porszemet egyenként törlünk le a polcról, és hogy időnként a macskánk egészségi állapota jobban érdekel bennünket, mint az ő kedvenc focicsapatának legutóbbi győzelme. Nem tanácsoljuk, hogy ezeket a problémákat ne beszéljék meg, sőt ne hagyják, hogy egyszer csak az az utolsó csepp is beleessen abba a bizonyos pohárba. Mondja el, mi az, amin szeretné, ha változtatna a párja, és kérdezze meg, min változtathatna ön is. Természetesen semmiképpen ne menjenek át személyeskedésbe! És ígérjék meg egymásnak, hogy igyekeznek változtatni a dolgokon!

• Megnéz más nőket! (Én pedig más férfiakat!)

A legtöbbünkön eluralkodik a pánik, amikor benne élünk egy kapcsolatban, és tudatosul bennünk, hogy más férfiak is megtetszhetnek. Mert hűséget fogadunk, nem vakságot, és ezzel bizony nehéz szembesülni. Akkor is, ha a párunk fordul meg egy másik nő után, és akkor is, ha nekünk hízeleg munkatársunk kitartó udvarlása. Nos, nem könnyű helyzet, főleg, ha féltékeny természettel áldott meg minket a sors. De nézzük más szemszögből a dolgot: érezhetünk büszkeséget is, hogy a szerelmünket más nők is megnézik. Ugyanígy frissen tarthatja bennünk a vadászösztönt, ha látjuk, hogy másnak is tetszik a partnerünk. Ezzel az tudatosul bennünk, hogy mindennap meg kell újulnunk, újat kell mutatnunk. És éppen ebben segíthet az, ha látjuk, mi is tetszünk másnak, mert bizony minden nőnek öröm learatni a bókokat, elismerő pillantásokat.

• Nem szeretkezünk olyan gyakran, mint régen!

Egy kapcsolat elején természetes, hogy a partnerünket szinte nap mint nap kívánjuk. Az újdonság varázsa hajt minket, és alig várjuk, hogy újra egymás karjaiban pihenjünk. A kezdeti hevület mámorító, de bizony fárasztó is. Ahogy halad az idő, már kevesebbszer igényeljük a szeretkezéseket, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretjük a másikat. Egyszerűen csak nyugvópontra érkezett a kapcsolatunk, és sokszor a csendes összebújás is „kielégítő” számunkra.

A baj csupán az, hogy az emberek hajlamosak nagyot mondani a szexuális életükkel kapcsolatban, és ha a barátainktól azt halljuk, hogy az életük nonstop szexből áll, azt hihetjük, hogy nálunk valami nem tökéletes. Pedig a szex nem a mennyiségről, hanem a minőségről szól, és ha heti egy-két alkalom is elég a boldogságunkhoz, nem kell visszasírnunk az első hetek szenvedélyét.

Karsay István · 2009 Június 8

Kommunikáció a születésre
felkészült lélekkel
Sokan szeretnének gyermeket, és mindent elkövetnek a leendő szülők annak érdekében, hogy megszülethessen.
Mottó: Isten gondolatait akarom ismerni…
a többi csak részlet kérdés.
(Albert Einstein)
Többnyire senki sem gondol bele abba az alapvető karmikus helyzetbe, hogy nincsenek véletlenek, oka van annak is, ha valahol nem akar jönni a kisbaba. Azt hiszem meglepődne minden szülő, ha egy levelet kapna az alábbi szöveggel a születendő gyermeküktől.
a Lélekrandevúknak egy speciális területe.
Sokan szeretnének gyermeket, és mindent elkövetnek a leendő szülők annak érdekében, hogy megszülethessen.
Többnyire senki sem gondol bele abba az alapvető karmikus helyzetbe, hogy nincsenek véletlenek, oka van annak is, ha valahol nem akar jönni a kisbaba. Azt hiszem meglepődne minden szülő, ha egy levelet kapna az alábbi szöveggel a születendő gyermeküktől.
Kedves leendő Édesanyám és Édesapám!
Még az ismeretlenben vagyok, mégis hozzátok fordulok. Senki máshoz nem tudok, mert egyedül ti vagytok, akik vártok. Hiszem, hogy engem vártok.
Ti sok mindent nem tudhattok, ezért előre kérem, nagyon figyeljetek majd rám. Akkor is, amikor még nem értitek szavamat. Most előre üzenek, hogy tudjátok, hogyan várjatok.
Édesanyám, amikor a remény egyetlen sejtje vagyok méhed mélyén, és mindent érzek, amit te átélsz. Érzem, ha félsz, ha boldogtalan vagy, ha haragszol, és ha valaki megsértett. Érzem, ha ellenség közelít, és ha bánatod van, ha vétkesnek érzed magad, ha fáradt vagy, és ha gond nyomaszt. De érzem, ha mosolyogva rácsodálkozol valamire, ha örülsz a fénynek, az ég kékjének, a napsütésnek, enyhe eső csöndes cseppjének, és édesapa tiszta szemének. Érzem, ha kedvesen összenevettek, s én jelenek meg lelketek ködében, az egyszer majd lesz gyermeketek.
Ezt kérem tőletek, mindig csak ezt: mosolyogjatok, kacagjatok, ha rám gondoltok. Ha együtt vagytok, én is ott vagyok: a harmadik. A leendő, lengő, rengő, zengő gyermek. Tegyétek, hogy örömben foganjak! Értem legyetek együtt derűs szerelemben! Minden más együttvéve, amit egész életetekben adtok majd nekem, a mérleg másik serpenyőjében lesz, és nem ér fel ezzel az egyetlen szent pillanattal.
Édesanyám, ha te örömmel várod, szeretettel várod édesapa közeledését, én is örömmel, szeretettel várom az ő egyetlen sejtjét, amiből leszek.
Ez lehet a ti igazi ajándékotok. Ezt kérem tőletek. Ez a legnagyobb titkom.
Várom, hogy a tiétek legyek, szeretetben, békében, derűben:
Leendő Gyermeketek
A mai rohanó világban már talán csak nagyon kevesen foglalkoznak azzal, hogy boldog e már maga a fogantatás is?
Az a lényeg: szülessen meg a gyermek, hogy a bennünk feszülő ösztönök kiélésre kerülhessenek, a lelkünk mélyén kavargó szeretetadási és -kapási kényszer felszínre kerülhessen, az egónk birtokolhasson egy másik lényt, aki szeret bennünket, és akit szerethetünk. Tudom, ezek kemény szavak az egyik legszentebb dologról az életünkben, de a tudomány mai lehetőségei már lassan „kicsavarják” Isten kezéből a teremtés egyedüli jogát.
Ha a karma oldaláról közelítünk ehhez a problémához, tudnunk kell, hogy leendő gyermekünk azért születik hozzánk, mert Ő még ismeri a saját és szülei jövőjét, mert tudja, ott kaphatja meg azokat a karmikus tanításokat, ott valósulhatnak meg azok az anyagi lehetőségek, amikre a további életében szüksége lesz. A születendő lélek dönti el, hogy mikor és hol él a fogantatás lehetőségével és foglal el egy új fizikai testet.
Ez egy olyan esemény, amit szintetikus eszközökkel nem lehet manipulálni! Sajnos a tudomány ennek ellenére próbálkozik, és akaratlanul is kreál olyan lelki torzulatokat, amik csak később derülnek ki. A születendő lélek sokszor csak a fogantatás tényét konstatálja, a művi beavatkozást már nem biztos, hogy érzékeli. Pedig lehet, hogy a fogantatás a művi volta miatt még nem volt időszerű, felborul az egész karmikus folyamat úgy a szülőknél, mint a gyermeknél.
Mit történik ilyenkor? Ha fejlett lélekről van szó, spontán vetélések sorozata. Ha kevésbé fejlett a lélek, akár meg is születhet, de a körülmények már változtattak a szülők és a gyermek karmáján.
Hogyan is lehetne tompítani ezeket a problémákat? Elég kézenfekvő: kérdezzük meg őt magát!
Most leírnék egy fogantatás előtti Lélekrandevút, ahol az anya találkozhatott mindkét születendő gyermeke lelkével, és erőt tudott meríteni ahhoz, hogy ne uralkodjon el rajta a csüggedés, kilátástalanság, ne sérüljön az önértékelése.
Az eset pedig a következő:
Az utazót (mert ez is egyfajta utazás) a relaxáció után egyből a belső szentélybe vittem, ahol már várta a belső vezető, az Őrangyal. Közösen elmondtunk egy IMÁ-t, ami az ilyen alkalmakra írt formula, és az angyalok segítségét kértük, hogy létrejöhessen a Lélekrandevú.
Nemsokára megjelent két lélek fehér fénybe burkolózva. Megkezdődött a kommunikáció a leendő anya és születendő gyermekei lelke között. Elmondták, hogy felkészültek az új fizikai létre, de még nem döntötték el, mikor történjék a fogantatás. Az egyik, aki fiú életet fog élni, azért várakozik, mert nagyon súlyos karmája van, és nincs meg minden feltétel az optimális életkezdéshez, a szülők még nem érettek a fogadására. A másik lélek lány életet választott, és számára semleges, mikor születik meg, mert az ő megfogalmazása szerint csak „örömködni” fog a megszületése után, az embereket fogja boldogítani a jobbik értelemben. Amíg a Lélekrandevú tartott, jelen volt mindkét lélek őrangyala is a leendő édesanya őrangyalával. Az egész találkozást beburkolta a szeretet, harmónia, amit a hétköznapokban is fel lehet idézni. Miután összeölelkezve elbúcsúztak egymástól, mindenki visszatért a maga világába.
Ugye van jelentősége a boldog fogantatásnak? Nem mindegy, hogy gondolunk születendő gyermekünkre.
A szeretetet, amivel TUDATOSAN
várjuk gyermekünket, a további életünk során ezerszeresen visszakaphatjuk, az a mentális kommunikáció, amelyet magzati és csecsemő korban végzünk, kibővül egy lelki síkon végzett kommunikációval, amihez már nincs szükség szavakra.
Gyakorlati haszna is van a későbbiekben egy ilyen találkozónak:
csecsemő- és kisgyermekkorban a nevelési problémák könnyebben áthidalhatóak, mert részben ismerjük gyermekeink karmáját, és megérthetjük az esetleges különleges szokásaikat, könnyebb az érzelmi összehangolódás.
Ezt a Lélekrandevút azoknak a régóta „kísérletező” pároknak, elkeseredett, gyermeket szerető hölgyeknek ajánlom, akik lelkiismereti, vallásos vagy karmikus megfontolásból elutasítják a mesterséges megtermékenyítést és a genetikai manipulációkat.
Eloszlatja a bizonytalanságokat, és hitet ad ahhoz, hogy vigyáznak ránk, és csak az történik velünk, amire szükségünk van.
Ez a téma annyira új, hogy még nincs túl sok tapasztalat. Aki olvassa ezt a cikket, terjessze a lehetőséget az ismeretségi körében, hogy minél többen megélhessék ezt a kegyelmi állapotot. Lehetőség van a már megfogant csecsemő lelkével való kommunikációra is.

Karsay István · 2009 Június 9

<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype id=_x0000_t75 stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" o

referrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><v

ath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></v

ath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o:lock aspectratio="t" v:ext="edit"></o:lock></v:shapetype><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 0.75pt; HEIGHT: 0.75pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata o:href="http://www.informed.hu/_i/s.gif" src="file:///F:\DOCUME~1\KARSAY~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif"></v:imagedata></v:shape><o

></o

>
A megvilágosodás<o></o>
vallás, megvilágosodás, lélek<o

></o

>
A valláspszichológia kinyilatkoztatáson - zsidóság, kereszténység, iszlám - és megvilágosodáson - buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus - alapuló vallásokat különböztet meg. Ez utóbbiak bölcsőjénél önerejükből magas szellemi szintre jutott emberek álltak - ők azok, akik beleláttak a világ titkaiba: Buddha, Lao-ce, Kung Fu-ce…<o></o>
<TABLE class=MsoNormalTable style="mso-cellspacing: 3.0pt; mso-table-lspace: 2.25pt; mso-table-rspace: 2.25pt; mso-table-anchor-vertical: paragraph; mso-table-anchor-horizontal: column; mso-table-left: left; mso-padding-alt: 0cm 0cm 0cm 0cm" cellSpacing=4 cellPadding=0 align=left border=0><TBODY><TR style="mso-yfti-irow: 0"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent"><o

> </o

>
</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 1; mso-yfti-lastrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent">

<o

> </o

>

</TD></TR></TBODY></TABLE>
Érdekes, hogy a nagy hatású vallások mindig a Közel- vagy a Távol-Keleten jöttek létre. És földrajzilag legtöbbször hegyes vidéken. A vallások történetében nagy szerepet játszanak a hegyek: a Hóreb, a Tábor, a Kaliásza… Vajon miért? Ott közelebb van a Föld az Éghez? Ki tudja?…

A nyolc nemes ösvény <o

></o

>

A helyes megértés <o></o>
A helyes elhatározás <o></o>
A helyes beszéd <o></o>
A helyes cselekvés <o></o>
A helyes életmód <o></o>
A helyes törekvés <o></o>
A helyes koncentráció <o></o>
A helyes meditáció <o></o>

Egy pillanatra? Egy életre?

A megvilágosodásnak két lehetősége van. Az egyik a pillanat megvilágosodása, ami a Zen-buddhizmus egyik alapkategóriája. Olyasmi, mint az éjszakába fellőtt rakéta: egy pillanatra mindent fény borít el, azután a világ újra elsötétedik. A tartós megvilágosodás - például Buddháé - viszont alapvető étigazságok végleges felismerését jelenti.

Létigazságok

Buddha megvilágosodása során az alábbi létigazságokat ismerte fel: <o

></o

>

Minden létezés, minden élet végső soron szenvedés, vagy szenvedésbe torkollik. <o></o>
A szenvedés oka a létezés utáni, az élet utáni vágy. <o></o>
Aki nem vágyik élni, nem szenved. <o></o>
A szenvedéstől való megszabadulás útja a nyolc nemes ösvény követése. <o></o>

Lao-ce: Az igazi út <o

></o

>

Az út kanyarog, de mégis járható. <o></o>
Az út egyenes, ezért járható. <o></o>
Az út göröngyös, de mégis járható. <o></o>
Az út sima, ezért járható. <o></o>
Az út a mélybe vezet, de mégis járható. <o></o>
Az út a fény felé tart, ezért járható. <o></o>
Az út mozdulatlan, de mégis járható. <o></o>
Az út változik, ezért járható. <o></o>
Az út megfoghatatlan, de mégis járható. <o></o>
Az út megérthető, ezért járható. <o></o>
Ha az igaz utat keresed, befelé nézz, és megtalálod! <o></o>

Igazi ember?

A létezés végső soron azért szenvedés, mert nincs állandósága. Lényege a változás, keletkezés és elmúlás. Végül mindentől el kel szakadni. Még ha van is pillanatnyi öröme az embernek, a szenvedés akkor is áthatja a világot, az emberi sorsokat.

A létezés utáni vágy a halhatatlan Lélek, az Én illúziójából, tehát hamis tudatból fakad. Az ember különböző részek időleges összekapcsolódásából áll. Ezek: a test, az érzékelés, az érzelmek, az erkölcs és a gondolkodás. Az élet során ezek át- meg átalakulnak. Melyik az „igazi ember”? A csecsemő? A kisgyerek? A serdülő? Az ifjú? Az érett felnőtt? Az aggastyán? Melyik énünk az igazi? S amikor ezek az összetevők szétomlanak, vajon mi marad az emberből?

Vagyis: Buddha feltárta az élet bajainak lényegét - a szenvedést -, a bajok okát -az életvágyat - és a gyógyulás módját -a nyolc nemes ösvényt.

Lao-ce: Az erényről <o

></o

>

Aki tud, nem beszél; aki nem tud, beszél. <o></o>
Aki bezárja ajtaját, az fényét fakítja. <o></o>
Aki tompa, az nem dicsérhető. <o></o>
Aki kegyes, az nem ócsárolható. <o></o>
Aki adni tud, nem károsítható. <o></o>
Aki nem alacsony lelkű, az becsülni való. <o></o>

Prof. Dr. Popper Péter <o

></o

>

<o

></o

>
Popper, P.<o

></o

>
<o

> </o

>

Karsay István · 2009 Június 10

A szabadság illúziója<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o

> </o

>
Szókratész azt tanította tanítványainak, hogy az erény, a jó, a jó cselekedet tanítható. Az embereket meg kell tanítani arra, hogy mi a jó. Szókratész hisz benne, hogy az erkölcs tanítható. Arisztotelész viszont kicsit már meginog, és bevezet egy új kifejezést, azt a szót, hogy: akrasztikus cselekvés. Megmagyarázni nem tudja, de azt mondja, hogy a mesternek igaza van, az erény tanítható, mégis vannak emberek, akik a rosszat cselekszik.<o></o>
A Sátán kísértése… <o

></o

>
Szent Ágoston pedig azt mondja, mindez nem így van. Én ismerem a jót, tudom a jót, és mégis a rosszat cselekszem. Mert ilyen az emberi lélek. Mert ez nem tudás vagy ismeret kérdése. Tudom a jót, de a rosszat cselekszem, ez a sátáni megkísértés eredménye. A Sátán visz el engem ebbe az irányba, hogy a jó ismeretében is rosszat cselekedjem. <o

></o

>
Spinoza azt tanítja, hogy az ember ugyanúgy a természet törvényei alá tartozik, mint egy kaktusz vagy egy sündisznó. És ahogy a kaktusz és a sündisznó is egy-egy determinált lény, akit törvények determinálnak arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy viselkedik, ugyanúgy az ember sem független a törvényektől, az ember is ugyanilyen determinált lény. De mégis van szabadságtudata. És erre írja Spinoza, hogy a szabadság illúzió, hamis tudat.<o

></o

>
Tudattalan determináció <o

></o

>
A szabadság illúziója abból keletkezik, hogy olyan bonyolult egy ember életét meghatározó determinált rendszer, amit nem lehet áttekinteni. Azaz nem ismeri az őt determináló erőket, és ez a hiány hozza létre a szabadság illúzióját, azt, hogy szabadon cselekszik. <o

></o

>
Sigmund Freud még tovább fűzi ezt az évezredes vitát, és azt mondja: Spinozának teljesen igaza van. Az ember egy determinált lény, és ő meg is mondja, miért van ez a szabadságillúzió. Valóban azért, mert nem ismeri az őt determináló erőket, mert azok nagy része nem tudatos, hanem tudattalan. És a tudattalan determinációk hatnak és befolyásolják az ember viselkedését, de mert nem tud róluk, az az illúziója, hogy ő szabad, és szabadon cselekszik. <o

></o

>
Ez komoly probléma, hiszen vannak olyan tudományok, melyek kénytelenek a szabadságot feltételezni. Ilyen például a büntetőjog, ha ugyanis azt mondom, hogy az ember egy totálisan determinált lény, tehát a zsebtolvaj és a rablógyilkos is, akkor mi történik a bűnösség és a felelősség fogalmával? Hogy lehet a bűnösség fogalmát ráhúzni? <o

></o

>
A rablógyilkos és az apostol… <o

></o

>
Úgyhogy a jog kénytelen egy lépést visszalépni, és azt az álláspontot képviselni, hogy az ember szabadsága kiterjed a cselekvés és a nem cselekvés körére. Tehát nem az elhatározáson és szabad akaraton múlik, hogy én rablógyilkos leszek-e vagy apostol, de a cselekvés- és a nemcselekvés-szabadságom megvan, azaz van szabadságom arra, hogy eldöntsem: lopok-e, vagy nem lopok. Cselekszem-e, vagy nem cselekszem. Ütök-e, vagy nem ütök, szúrok-e, vagy nem szúrok. <o

></o

>
Harris azt vette észre, hogy az emberi viselkedésekben olyan mechanizmusok vannak, amelyeket az emberek életükben mechanikusan utánoznak, újra meg újra meg újra megismételnek. Elkezdte ezt a problémát pszichológiailag vizsgálni. Hol vannak azok a kritikus életszakaszok, ahol nyitott az ember lelke arra, hogy beépüljenek mechanikus viselkedési sémák, amiket aztán egy életen át ismételget? <o

></o

>
Az első ilyen kor a bölcsődés- és a kisgyermekkor. <o

></o

>
A második ilyen életkor a kisiskolás kor, amikor is négyféle gyermektípus különböztethető meg: a nyílt, érdeklődő gyerek, a lavírozó gyerek – a Benjaminka, akinek az a legfontosabb szempontja, hogy megfeleljen minden elvárásnak, amit vele szemben a felnőttek támasztanak – és a „kis fasiszta”, aki arról nevezetes, hogy a destrukció okoz neki örömet. <o

></o

>
A harmadik korszak a serdülőkor végén, a felnőtté válás küszöbén jön el. <o

></o

>
Prof. Dr. Popper Péter<o

></o

>
<o

> </o

>

Karsay István · 2009 Június 11

A szakrális nő - Újjászületés a nőiességben…<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o

> </o

>
Méhünkben - öntudatunk és teremtő erőnk központjában - kivételes női energiák rejlenek. Ezek felfedezése, felszabadítása, azaz „méhünkbölcsességének” ápolása fantasztikus, új dimenziókat nyit életünkben!<o></o>
Afua Khamita egyiptomi hercegnő nemzetközileg elismert író, természetgyógyász, gyógynövényszakértő, életmód- és táplálkozási tanácsadó. A női test és lélek elhivatott gyógyítója. Nem mindennapi tudását A szakrális nő című művében foglalta össze. Ebben olyan, a női létet megszentelő, mindent átható, bensőleg is átformáló, testi-szellemi utazásra invitálja a gyengébb nem képviselőit, mely során a nők képessé válnak arra, hogy helyreállítsák szellemük tiszta, önzetlen ragyogását, megőrizzék-visszanyerjék egészségüket, s a nap minden percében éljék kiteljesedett nőiességüket. <o

></o

>
Afua megmutatja, hogyan lépjünk túl a nővé válás tabuin, áttekintést ad méhünk egészségciklusairól, a menstruációtól a szülésen át a változás koráig. Huszonnyolc napos programja megfiatalítja és föléleszti méhünk életerejét, szellemét, hogy azután beléphessünk a „megszentelt nőiességbe”. Bőségesen ellát bennünket a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy női lényünk e zavart, modern világ befolyása ellenére is valódi harmóniában lehessen az anyafölddel és a világegyetemmel. Szinte kézen fog, hogy hatékony meditációkon és szertartásokon keresztül, melyek az ősi Egyiptom papjainak tanításaiban gyökereznek, szeretettel, bölcsességgel és szenvedéllyel átvezessen a női szakrális beavatás kilenc kapuján. <o

></o

>
„Különleges, gyönyörű virág vagyok, szívvel, értelemmel, mellekkel, csípővel és anyaméhvel! Eljövök megszentelt földi orvossággal, hogy gyógyítsak és meggyógyítsam önmagam.” <o

></o

>
Az ítélet napja… <o

></o

>
A napjainkban közkézen forgó, egészségmegőrzésről szóló könyvek alapvető hibája, hogy azt az érzetet keltik, mintha egészségünk holmi kiegészítő tartozék lenne, s akár meg is vásárolhatnánk, mint - mondjuk - egy tubus fogkrémet. Ez pedig nem igaz! <o

></o

>
A fogyasztáscentrikus gondolkodásmód csapdába ejt. Azt sugallja, hogy ha ilyen autónk van, és olyan márkájú ruhánk, vagy az a bizonyos ház a tulajdonunkká válik - tehát énünkön kívüli dolgok kerülnek a birtokunkba -, akkor minden rendben lesz velünk… <o

></o

>
Jó egészséget azonban nem vásárolhatunk, legyen bármennyi pénzünk, bármilyen állásunk, szerezzünk bármilyen diplomát, töltsünk be bármilyen pozíciót, s éljünk bármilyen környezetben! <o

></o

>
FONTOS! A jó egészséget tervezni és ápolni kell! Meg kell élni, hiszen a bensőnkből fakad! <o

></o

>
Egészségünkért időt és energiát kell áldoznunk, csak így formálhatjuk át szakrális testünk templomát! <o

></o

>
Saját érdekünkben érdemes mielőbb rászánnunk magunkat, hogy az egészséges-,boldog élet útjára lépjünk, hiszen: „Minden nap az ítélet napja” - tartották őseink. <o

></o

>
Egészségünket táplálja mindaz, amit beviszünk életünkbe: <o

></o

>

pozitív, erőt adó gondolatok, imák és megerősítések <o></o>
lelkesítő közösség <o></o>
jó minőségű, élő élelmiszerek. <o></o>

A méh állapota, az élet állapota <o

></o

>
Méhünk minden emberi élet kapuja. Ha tiszteljük, és megfelelő módon ápoljuk, az erő, a kreativitás és a szépség csatornájává válik. Ellenkező esetben betegségek forrásává lesz. <o

></o

>
A női méh kollektív állapota Földünk állapotát tükrözi. Amikor oly sok nő szenved daganatoktól, cisztáktól, frigiditástól és erős menstruációs vérzéstől, él át szexuális agressziót és szükségtelen méheltávolítást, akkor diszharmónia borítja el a Földet… <o

></o

>
Egy nő méhének állapota közvetlenül tükrözi, mi van az elméjében, a lelkében, s mi vezérli tetteit. Sajnos, napjainkra kollektíven elértük a „negatív méh-energia” állapotát, ezt állandósítjuk is természetellenes életvitelünkkel és egészségtelen életmódunkkal. <o

></o

>
Spirituális utazás <o

></o

>
A szakrális nő című könyv olvasása közben lényegében spirituális és kulturális utazáson vehetünk részt, miközben a bemutatott módszerekkel (gyógynövénytan, hidroterápia…) megtanuljuk megvédeni magunkat a külső és belső szenvedéstől, s egyúttal spirituális lényekké válhatunk. <o

></o

>
Ahogy tudásunk növekszik, és egyre inkább szakrális nővé emelkedünk, úgy gyógyulunk megszámlálhatatlan dimenzióban: <o

></o

>

az ima, meditáció <o></o>
a gyógyulást adó megerősítések <o></o>
a vizualizációk <o></o>
a szakrális tánc <o></o>
a böjt, a tisztítókúrák segítségével és <o></o>
az életteli ételek fogyasztásával, illetve <o></o>
a természetes gyógymódok által feltöltekezünk természetes intelligenciával. <o></o>

A szakrális nő „utazásunk” során áthaladunk a Megvilágosodás Kilenc Kapuján, s mintegy „mellékhatásként” visszanyerjük erőnket, szépségünket, s képessé válunk arra, hogy folyamatosan feltárjuk és felfedezzük önmagunkat. <o

></o

>
Szintek és „tréningek” <o

></o

>
Ahhoz, hogy valóban szakrális nővé válhassunk, három, egymásra épülő „tréninget” kell végigcsinálnunk. <o

></o

>
Első szintű tréning - 0. kapubejárat <o

></o

>
Célja, hogy ráébresszen bennünket fizikai és pszicho-spirituális központunkat alkotó méhünk erejére. Amint belépünk a 0. Kapun, megtanuljuk, miként azonosítsuk, tisztítsuk, szenteljük, gyógyítsuk és tiszteljük spirituális erőnk egyik legősibb kapuját. <o

></o

>
Az általunk megalkotott szakrálisoltár körüli tevékenykedés és mindennapi spirituális rituáléink által, valamint a naplóvezetés és a méhünk szellemével folytatott dialógus révén megtanuljuk, miként mossuk ki elménkből a káros gondolatokat, viselkedésmintákat, szokásokat és kapcsolatokat. Megtanuljuk a méhünkkel való törődés művészetét, ami magában foglalja a természetes életmódot , az " élő" ételek elkészítésének tudományát , a méhmegújulási technikákat , a méh-meditációkat . Képessé válunk arra, hogy tiszteljük önmagunkat, s így már semmi sem akadályoz meg bennünket a teljes virágba borulásban. A 0. kapunál eltöltött idő alatt fizikai, mentális és spirituális szinten is megtisztul, meggyógyul méhünk. <o

></o

>
Jó tudni! Az első szintű „tréning” méhünk egészségének alapjait rakja le. Egészségesebbé válunk, mint azelőtt valaha voltunk. Erre mindenképpen szükségünk van a Beavatás Kilenc Kapujában történő tapasztalatszerzéshez. <o

></o

>
Második szintű tréning - a Kilenc Kapu felfedezése <o

></o

>
Valamennyi kapu a spirituális beavatás szertartását reprezentálja, felszabadít régi életünk korlátai alól, s a létezés új ösvényére vezet. Ez a „munka” elhivatottságot követel tőlünk, utazóktól, hogy a tudatlanságunkból, a tagadásunkból, vagy a hivalkodásunkból valódi isteni énünkkel együttműködve, szakrális nőként a harmonikus összhang birodalmába vezethessük tudatunkat. <o

></o

>
Érdekes! A kapukon a szerző szerint nem egyedül utazunk át. Valamennyinél hozzánk szegődik az inspiráció, a kegyelem, a védelem; csatlakoznak hozzánk a spirituális őrzők, az ősök, a vének és a kortársak, kiknek útmutatásai hozzájárulnak minden egyes kapu tanításához. <o

></o

>
Harmadik szintű tréning - a Beavatás Kilenc Kapuja <o

></o

>
Ekkor egy „egyszerű” elkötelezettséget kell vállalnunk, miszerint életünkben a Lélek kerül az első helyre. Így módunk nyílik arra, hogy elérkezzünk a tudattalanunk és a tudatunk kereszteződéséhez. Így szemtől szembe találkozhatunk elfojtott érzelmeinkkel, megszabadulhatunk régi félelmeinktől, amitől pedig lelkünk meggyógyul. A tréning csúcspontja a Szakrális Lótusz Beavatás. <o

></o

>
Ezt követően isteni királynői állapotunkban úgy járhatunk majd a Földön, belső, mennyei birodalmunkkal összekapcsolódva, mint aki teljes tudatában van szakrális női mivoltának. Megerősödve annak emlékével, akik voltunk, és tudatával annak, akik vagyunk. <o

></o

>
Ha a Lélek áll az első helyen az életünkben, akkor minden energiát, amire csak szükségünk van, ajándékba kapunk a világegyetemtől! <o

></o

>
Kapuk és őrzőik: <o

></o

>

1. kapu: szakrális szavak - Thot <o></o>
2. kapu: szakrális ételek - Ta-Weret <o></o>
3. kapu: szakrális mozdulatok - Bész <o></o>
4. kapu: szakrális szépség - Hathor <o></o>
5. kapu: szakrális tér - Nephthüsz <o></o>
6. kapu: szakrális gyógyulás - Szahmet <o></o>
7. kapu: szakrális kapcsolatok - Maat <o></o>
8. kapu: szakrális egység - Ízisz <o></o>
9. kapu: szakrális Lótusz Beavatás - Meszhenet és Ízisz és Nefer Atum <o></o>

Méhünk érzelmeink tárházául szolgál. Magába gyűjti minden érzésünket: jókat, rosszakat egyaránt. Egy nő méhe minden kapcsolatát visszatükrözi. Ha a nő méhe egészséges, élete ezt az egyensúlyt tükrözi. <o

></o

>
Czellér T. Erika<o

></o

>
<o

> </o

>

Karsay István · 2009 Június 12

A Szentlélek ünnepe
pünkösd
Egyik legnehezebben megfogható ünnepünk, a pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Az elnevezés a görög pentekoste szóból (50. nap húsvét után) latin, német és olasz közvetítéssel került nyelvünkbe.
Hogyan élhető át az ünnep, és mit tehetünk, hogy jobban megértsük jelentését? Erről beszélgettünk Martin Keizer holland művészeti terapeutával, akinek neve waldorfpedagógiai körökben ismerősen cseng, nyolc éve él és dolgozik Magyarországon. Munkájának terápiás része a mentálhigiéniára vonatkozik, a test-lélek-szellem egységének megteremtésére, a művészeteken keresztül. Formarajz, agyagozás és festés segítségével hat a művészeti terápia testi-lelki-szellemi egyensúlyunkra, egyéni foglalkozások és csoportmunka keretében. Az alkotó folyamaton keresztül élhetjük át mélyebben és rendezhetjük például viszonyunkat a természet körforgásához s vele összhangban az ünnepekhez.
MÚLÓBAN AZ ÜNNEPI HANGULAT
ideál: Miben különböznek az ünnepek a hétköznapoktól? Milyen az igazi ünnep?
Martin Keizer: Manapság ellaposodnak az ünnepek, és éppen a lényegük, értelmük vész el. Az ünnepléshez külsőségek kellenek az embereknek, eszközök: étel, alkohol, tűzijáték, nagy felhajtás. A túl sok külső forma megjelenésével viszont maga az ünnep tűnik el. A személyes meghittség helyébe lép a kötelező gond, a feszültség, a rohanás. Megtapasztalható, hogy az ünnep akkor jöhet el igazán, amikor egyedül vagyunk - persze ez nem zárja ki a családot, a barátokat -, és nem foglalkozunk a külső világ történéseivel. Semleges, meditatív hangulatban - amikor teret engedünk a megértésnek - érlelődhet a lelkünk, és ez átformál, megújít.
ideál: Úgy tűnik, az ünnep megéléséhez általában hozzátartozik az elmélyülést segítő, vallásos hangulat.
M. K.: Igen. Ha a szót nézzük, a nyugat-európai nyelvekben például a celebration ünnepet is, misét is jelet, a magyar ünnep eredete pedig "id-nap", azaz szent nap. Saját szófejtésem is van, mint holland, érzem a magyar ünnepben az ön, önmaga és a nép hangulatát, ami jelentheti, hogy több önálló lény ünnepel együtt. Egyedüllétben azért még létezhet a másik ember, a távolság ellenére is. Tehát külső hatásoktól is kapunk valamit, de ami belülről jön, az sokkal gazdagítóbb, tágasabb érzés. Ebben a hangulatban az ember nem is gondol arra, hogy éhes vagy fáradt, hanem felhangoltabb szinten marad, amikor direktebben meg tudja ragadni, mi is az a karácsony, és megérzi a földi-spirituális egyensúlyt. Ehhez nem szükséges templom, bár akinek segít, akár el is mehet oda, vagy bárhol csinálhat magának egy kis saját templomot, gyújthat gyertyát, hallgathat zenét...
AZ ÜNNEP ÁTFORMÁLHATJA LELKÜNKET
ideál: A hagyományos vallási ünnepek összefüggenek egymással, egyik a másikra épül, folyamatukban értjük meg őket.
M. K.: A pünkösdöt bizonyos szempontból végpontnak tekinthetjük a karácsony és a húsvét után. Ahogyan a karácsonyt megelőzi az advent, a húsvéthoz a negyvennapos böjtön és a nagyhéten keresztül juthatunk el. Ezután jön a mennybemenetel, és a pünkösddel befejeződik a folyamat. A karácsonyt testi születésnek képzelhetjük el, a húsvétot lelki, a pünkösdöt pedig szellemi születésnek. Segít, ha az ünnepkört a természet ciklusába helyezzük.
Karácsonykor könnyen érezzük az egyensúlyt a természet és az ünnep között, mert mindkettőben ugyanazt látjuk: sötétség, hideg, éjszaka, és akkor születik valami új. Megváltozik a nap minősége, hoszszabbodnak a nappalok - ezért könnyebb ünnepelni.
A húsvét valódi átélése nehezebb, mert a természeti-lelki történés ellentétes, hiszen a természetben nincsen halál, csak újjászületés, feltámadás van. Azt gondolom, a pünkösdöt előkészítő húsvét nem működik még jól a világban: a tojás, a nyúl még fontosabb tartalom a felnőtteknek is, mint a halál és a feltámadás. Az ünneplésben többnyire csak a természet reproduktív ereje jelenik meg, az ember inkább a természetre koncentrál, a kereszténység előtti irányra, és a történéseket érzésszinten még nem vagyunk képesek eléggé feldolgozni. A feltámadás nem fizikai szinten történik meg, a halál után új lelki-szellemi élet jön. Amikor az ember még nem érett ennek megértésére, nem történhet meg a szellemi ébredés, ha a lélek nem tud emelkedni és kapcsolódni a szellemi inspirációval, nem nyitott a pünkösdi élményre. Ha nem hal meg minden évben kicsit a lelkünk, hogy továbbléphessünk, akkor a szociális, szellemi irányt nem vagyunk képesek jól megalapozni. Akkor marad a hagyományos népi kultúra, ami nagyon szép ugyan, de nincsen benne tudatos fejlődési cél. Az ünnepek átélése segít átformálni lelkünket, a folyamat, a változás egészségesen hat.
PÜNKÖSD: A SZELLEMI INSPIRÁCIÓ
ideál:Végül miért is olyan nehéz megragadnunk a pünkösd lényegét?
M. K.: A pünkösdöt azért a legnehezebb ünnepelni, mert a természeti és a szellemi történés ellentétes. A természetben bentről kifelé történik a növekedés: a magok eltűnnek, megjelennek a virágok, ezért érzéseinkben is inkább fizikális irányban növekszünk. A pünkösd szellemi oldala inkább a jövőben bontakozik ki, mert az ember ma még nem képes olyan mértékben kinyílni a spiritualitás felé, ahogyan azt az ünnep üzenete hozza. A Bibliában a következő képi szimbólum található: a szent szellem föntről lefelé, lángnyelvek képében jelenik meg, tehát érzékelhető a természetivel ellentétes mozgás, ami tulajdonképpen az ember számára szellemi inspirációvá kell váljék. Ez a szellemi inspiráció (más szavakkal: ihletettség, sugalmazás) azért fontos, mert az emberek között valamilyen formában szellemi együttműködést kell teremteni. Az inspiráción keresztül együtt próbálunk találni célt a jövőben. Ezért a pünkösd inspirációja nem csak végpont, hanem valaminek a kezdete is. A cél a szociális megjelenése, vagyis az emberi együttélés új minősége, amikor az emberek kölcsönösen erőt merítenek egymásból, inspirálják egymást, és ez jövőbeni tettekre, történésekre irányul. Ez túlmutat a kellemes együttléten, mert nem csak a találkozás a cél, hanem a találkozásnak célja is van...
ideál: Hogyan ünnepelhetünk "jól"? Mi segít minket a gyakorlatban?
M. K.: A természetben sorra megjelenő színek megfigyelése, festése segíti az elmélyülést. A növényvilágban, a sokféle zöld finomságában kapcsolódik egybe a sötét és az első fény. Amikor melegszik az idő, a téli fehér fény sárgább, narancssárgább lesz, a piros felé mozdul el, végül a szivárványszínek teljes skálája megjelenik. A fény és a sötétség között előbukkannak a tiszta színek. Húsvét után a természetben minden szín feléled. A kiteljesedő színvilág új impulzusként hat a lélekre. A sokféle szín azt jelenti, rend van, a fény és a sötétség egyensúlyba kerül.
A TERMÉSZETI ELEMEK TAVASZI KIBONTAKOZÁSA
Húsvéttól pünkösdig egyre több természeti elem válik hozzáférhetővé. Segítségükkel lelkünkben nagyobb stabilitást teremthetünk. Növekszik bennünk az életerő, az érzések világa tágul, és új ritmus alakul ki. Érzéseink fényesebbek, pozitívabbak, könnyedebbek lesznek, szinte szárnyalnak, mint a lepke.
Az ilyenkor domináns szín, a narancssárgás piros a szeretetoldal, a hő, a melegség kifejezője, különösen ezt ápolhatjuk magunkban ebben az időszakban. Segítségével könnyebben kapcsolódhatunk a pünkösdi szellemi tűzhöz.
ideál: Hogyan tehetjük tudatossá az elemek formáló jelenlétét életünkben?
M. K.: Foglalkozzunk többet a természeti elemekkel a természetben, és figyeljük meg, hogyan jelennek meg bennünk is ezek az elemek! Amikor a természet megfigyelésével és a szivárványszínekkel foglalkozunk, hidat verünk a szellem és a lélek között.
Fontos a meditálás, a befelé nézés is: gondoljuk át, hogyan működik a természet a gondolkodásunkban, érzéseinkben, akaratunkban.
Festhetünk, agyagozhatunk vagy kézműveskedhetünk is. A formák, színek segítségével könnyebb harmóniát teremteni gondolatainkban és lelkünkben.
Lehet egyedül is, ám még jobb csoportban alkotni, beszélgetni. A pünkösdben amúgy is a szociális irány jelenik meg: hogyan tudom másoknak bemutatni, amit éreztem, átéltem, mi alakul, fejlődik belőle? A pünkösd kifelé nyitott ünnep - míg a karácsony befelé nyitottságában a család a fontos -, a pünkösdi tradícióban is a külső világ szerepel, a természet, az "új család"-szerű baráti kör, más, a genetikain túlmenő kapcsolatok.
ideál: Köszönöm a beszélgetést!
Szepesi Dóra
pünkösd ˛ "Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.
Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.
Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.
Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.
Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: »Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?«"
(Apostolok cselekedetei 2: 1-7)

Szepesi, D.

Karsay István · 2009 Június 13

A szeretet<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o

> </o

>
Karácsony az európai kultúrkörben a Szeretet ünnepe, lássuk, kinek mit is jelent ez a szó.<o></o>
A legtöbb vallás központi kategóriája, legfontosabb követelése, a legmagasabbra értékelt érzelem. Kivétel talán a taoizmus, Lao Ce tanítása: <o

></o

>
"Ahol a Taót nem ismerik, <o

></o

>
Ott megjelenik a Szeretet. <o

></o

>
Ahol nincs Szeretet, <o

></o

>
Ott megjelenik az Igazságosság. <o

></o

>
Ahol nincs Igazságosság, <o

></o

>
Ott megjelenik az Erkölcs." <o

></o

>
A szeretet tehát a taoizmusban is magasra értékelt, csak a Tao ismerete előzi meg fontosságban. A korai buddhizmusban a legnagyobb, az egyedül értékelt érzelem a szenvedő lények iránti részvét, az együttérzés volt. Ám ők is jósolták a messzi jövőben a Szeretet Buddhájának, Maitérja Buddhának az eljövetelét. Természetesen a kereszténység emelte a legmagasabbra a szeretet kultuszát. Már Pál minden más érték felett tartja számon: <o

></o

>
"Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot, minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki a helyükről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból. <o

></o

>
A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. <o

></o

>
A szeretet soha el nem fogy. De legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek, vagy akár nyelvek, megszűnnek, vagy akár ismeret, eltöröltetik. <o

></o

>
Mert rész szerint van bennük az ismeret, rész szerint a prófétálás. De amikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. <o

></o

>
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, úgy értettem, mint gyermek. Minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre. Most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. <o

></o

>
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három. Ezek között pedig legnagyobb a szeretet." <o

></o

>
A szeretet kölcsönösségen alapszik <o

></o

>
Felderenghet az a kérdés, hogy a tiszta szeretet vallása miként juthat el a keresztes hadjáratokig, az inkvizícióig, amelyek mégsem tekinthetők egyedi excesszusoknak az egyház életében. A kérdés ebben a formában jogos, ám mégis vulgarizált és demagóg. A válaszra kellő helyen majd visszatérünk. Egyelőre más oldalról akarjuk tovább vizsgálni a szeretet kérdését. <o

></o

>
A szeretet minden vallásban a kölcsönösségre van felépítve. Isten szeretete az ember iránt ráveszi őt a legnagyobb áldozatra: fia, vagyis önmagának egy része emberré válik, és mártírhalál elszenvedése után feltámad. Az ember szeretete Isten iránt, többek között számos örömről való lemondásban, aszketikus életvitelben és ugyancsak mártírhalálokban nyilvánul meg, lemondva egyetlen földi életéről, a feltámadásig. A sorsközösség kedvéért tehát nemcsak az Isten örökkévalóságát kell feltételezni, hanem az emberét is. <o

></o

>
Az Isten emberszeretete nyilvánul meg a mindennapi kenyér megadásában, a bűnök megbocsátásában, a Gonosz elűzésében, és néha csodatételekben is. Az ember szeretetét Isten iránt elsősorban a parancsolatok betartása, az Istennek tetsző élet, az imák és az áldozatok bizonyítják. <o

></o

>
Isten nem tud szeretet nélkül élni! <o

></o

>
Ebben különös szigorúságot mutat az ősi zsidó vallás. 613 isteni parancsot tart számon. Az élet úgy van megszervezve, hogy minden cselekedetkor, a nap minden órájában a hívőnek dolga van Istennel. A zsidó imák legnagyobb része Isten dicsőítéséről szól. Magasztalják tetteit, százszor is elmondják szentségét, dicsérik erejét, jóságát, igazságosságát, nagyszerű tetteit Izrael népe érdekében, elsősorban megszabadítását az egyiptomi szolgaságból. Vajon szüksége van-e Istennek erre a végtelen magasztalásra, vagy az embernek van szüksége rá? <o

></o

>
Erre a kérdésre az indiai vaisnava-tanokban és a kabalában találunk feleletet. Arról van szó, hogy az Isten nem tud szeretet nélkül élni! Istent a szeretet táplálja. Valószínűleg az késztette a Teremtésre is, hogy létrehozza a szeretet lehetőségét. <o

></o

>
Ember szeretet nélkül <o

></o

>
És az ember élhet-e szeretet, vagy annak illúziója, hiányának kompenzálása nélkül? Valószínűleg nem, vagy csak azok, akiknek a lelkében - ahogy a Volt egyszer egy Vadnyugat című filmben elhangzik - "valami pokoli sötétség lakik".... <o

></o

>
Ha így van, akkor Isten és ember kölcsönösen egymásra utaltak, egymás szeretetéből táplálkoznak, vagy ahogy a Biblia mondja: az ember megszentelődik Istenben és Isten az emberben. <o

></o

>
Azonban a szeretet hatalom is. Csak éppen fordítva működik, mint ahogy az ember gondolja. Azé a nagyobb hatalom, aki jobban szeret. A vaisnava-ábrázolások között és a Dzsaadajéva elbeszélésében van egy pillanat, amikor Krisna a saját fejére teszi feleségének a lábát. Jeléül a szerető hatalmának a szeretett lény felett. <o

></o

>
Ki szeret jobban? Az ember van-e Isten hatalmában, vagy Isten az emberében? Természetesen kölcsönösen egymás hatalmában vannak. A vallásos érzésben ez ad a Sátánnak némi lehetőséget. <o

></o

>
Prof. Dr. Popper Péter<o

></o

>

Karsay István · 2009 Június 14

<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype id=_x0000_t75 coordsize="21600,21600" o:spt="75" o

referrelative="t" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" filled="f" stroked="f"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><v

ath o:extrusionok="f" gradientshapeok="t" o:connecttype="rect"></v

ath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o:lock v:ext="edit" aspectratio="t"></o:lock></v:shapetype><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 0.75pt; HEIGHT: 0.75pt" type="#_x0000_t75" alt=""><v:imagedata src="file:///F:\DOCUME~1\KARSAY~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif" o:href="http://www.informed.hu/_i/s.gif"></v:imagedata></v:shape>

<v:shape id=_x0000_i1026 style="WIDTH: 5in; HEIGHT: 3.75pt" type="#_x0000_t75" alt=""><v:imagedata src="file:///F:\DOCUME~1\KARSAY~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif" o:href="http://www.informed.hu/_i/s.gif"></v:imagedata></v:shape><o

></o

>
A teremtés mítoszai<o></o>
<o

> </o

>
„És látta Isten, hogy jó.” A Bibliában ez a mondat ismétlődik a Teremtés egyes szakaszai után. Ugyanakkor a figyelmesen olvasó ember hamar felismeri, hogy Mózes első könyvében, közvetlenül egymás után, két teremtéstörténet van leírva…<o></o>
Az első (Móz. 1. 1.) az Ég és a Föld teremtésével kezdődik. Azután kigyúl a Világosság, nyilván nem fizikai, hanem szellemi fény. És elválik a világosság a sötétségtől. Következik a vizek szétválasztása. Majd sor kerül - ebben a sorrendben - a növények, a Nap és a Hold, valamint a vízben élő állatok, a hüllők és a madarak megteremtésére. Ezután kelnek életre a szárazföldi vadak. Legvégül teremti meg Isten az embert, saját képére és hasonlatosságára, azonnal férfivá és asszonnyá. És hatalmat adott nekik minden teremtett lény fölött. És eledelül a növényeket rendelte a számukra. <o

></o

>
Atlantisz rejtélye <o

></o

>
Ez az első teremtés nagyjából megegyezik a mai természettudomány által tanított fejlődéstörténettel. Ám lélektani szempontból fel kell hívni a figyelmet két fontos mozzanatra. <o

></o

>
Az egyik: az ember nem kapott hatalmat a másik ember fölött! „Uralkodása” az állatvilágnál befejeződik! El lehet töprengeni azon, mit is jelent ez? Hiszen az emberek jó része hatalomra vágyik . Politikai hatalomra, a pénz hatalmára, a szerelem hatalmára, a szülői hatalomra, a tanár, a lelki vezető hatalmára alárendeltjei felett. Az orvos hatalmára betegei felett, a kereskedő hatalmára a vásárlók, a tisztviselő hatalmára az ügyfelek felett. Nem ebből a tiltott hatalomvágyból származik-e a társadalmat megbetegítő bajok nagy része, ami adott esetben egy kultúra pusztulásához is elvezethet? <o

></o

>
A másik: az állati test nem emberi eledel! Legyünk tehát Isten rendeléséből vegetáriánusok? <o

></o

>
Csakhogy óhatatlan a kérdés: miért van két teremtéstörténet? Lehet, hogy mindegyik más-más világkorszak kialakulásáról szól? A második a mienkről, az első a miénket megelőzőről, például Atlantiszról? Amikor valóban növényi eledellel táplálkoztak? <o

></o

>
Atlantisz pusztulására egyébként szinte minden nép ősi hagyománya emlékezik. Platón is ír róla. Szerinte tizenháromezer évvel saját kora előtt történt a víz-katasztrófa, amikor egy - a mai Írország közelében elterülő - világrész kultúrájával egyetemben megsemmisült, elsüllyedt… <o

></o

>
Porból és testből… <o

></o

>
A második teremtéstörténetben (Móz. 1. 2.) az Úr először az embert teremti meg. A föld porából formál egy férfit, és lelket lehel belé. Ezután az Édenkertet és növényeit teremti meg, és négy folyót, amelyek az Édenből erednek. Majd az állatokat alkotja meg, és megmutatja őket az embernek, aki mindegyiknek nevet ad. Legvégül az álomba varázsolt ember oldalbordájából - csont a csontjából, test a testéből - formálja az asszonyt. <o

></o

>
Ebben a teremtéstörténetben a lények megjelenése fordított sorrendű, mint az elsőben. <o

></o

>
Itt is felfigyelhetünk két fontos dologra. <o

></o

>
Az egyik: a férfi porból lett, az asszony emberből . A férfi Isten által belehelt porból jött létre, a nő embertestből és lélekből. <o

></o

>
A másik: a férfi és a nő összetartozása magasabb rendű a szülő-gyermeki kapcsolatnál . „Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” <o

></o

>
Ez már a mai kultúra családjáról szól. A kapott és a választott kapcsolatok gyakori versengéséről. <o

></o

>
„És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme igen jó.” S miután az embert is Isten teremtette, az emberre is vonatkozik ez a „jó”. Talán bűn akár másokra, akár önmagunkra azt mondani: „Ez rossz”. Luther is azt tanította, hogy a Sátán elsősorban a gyűlölködés és a depresszió formájában szállja meg az ember lelkét. <o

></o

>
Bűn és aszkézis <o

></o

>
És itt mindjárt adódik a kérdés, jogos-e, nemesítő-e az Isten által jónak minősített világ megtagadása? Vajon Istennek tetsző életnek nevezhető-e az aszkézis, az aszkéta élet? Vagy csak emberek által kitalált önkínzás, az Isten által lélekkel belehelt test gyötrése? Isten valóban tisztátalanná nyilvánította-e az általa teremtett lények egy részét? Vallási szempontból ezek pogány kérdések, amelyeket feltenni sem szabad. Lélektanilag viszont jogosan vizsgálható, hogy miből fakad az ember törekvése a lemondást kikényszerítő tilalmak felállítására, amelyek megteremtik a bűn fogalmát és lehetőségét. Tiltás nélkül nincsen bűn! Van egy régi legenda: <o

></o

>
„A pap az erkölcsi törvényt magyarázza a kannibálnak. A kannibál megkérdezi: <o

></o

>
- Mondd, ha nem tudnám, hogy az emberevés bűn, akkor is bűnös lennék? <o

></o

>
- Ha nem tudod, hogy bűn, amit cselekszel, Isten előtt ártatlan vagy. Jézus mondta: bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! <o

></o

>
- Akkor miért tanítasz?” <o

></o

>
Vajon tényleg nélkülözhetetlen-e a bűnbeeséstől való félelem ahhoz, hogy az emberi világban rend és biztonság legyen? Alaptermészete szerint gonosz lenne az Isten képmására teremtett ember? Erről persze szó sem lehet, sem a zsidó, sem a keresztény, sem az iszlám teológiában. És ami a pszichológia egyik fontos kérdése: magának a tilalomnak mekkora a „felszólító jellege”, vagyis csábítása arra, hogy áthágják, megsértsék? <o

></o

>
(folytatjuk) <o

></o

>
Prof. Dr. Popper Péter<o

></o

>
<o

> </o

>

Ezoterika

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Kitiltott (BANned)

Hasonló témák