Ezoterika
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
A lelkek nem azzonnal születnek újjá. Van hogy évtizedek van hogy évszázadok után. Ez tudtommal a földi életüktől is függ, persze nem csak attól. Ha megidézed halott rokonaidat akkor a lelkükkel tudsz kapcsolatba lépni. Ami egyszer újjászületik, ha nem túl idős, mert a lelkek sem élnek örökké.
Ha nem sikerül megidézni egy rokont, a lelke nem feltétlenül született újjá. Az is lehet hogy valamit elrontottál közben. A halott lélek pedig megsemmisül tudomásom szerint.
A szellemidézés azért is veszélyes mert, ha elrontod, akkor pl. más lelket idézel meg mint amit akartál és nem biztos, hogy az a lélek nem valami jó szándékú. Itt egy saját példa: egyik ismerősöm szellemet idézett, nagy szerencséje volt, hogy még ép. Kevésen múlt hogy még itt van köztünk.
Solar system
Új tag
a szellemekkel való kommunikáció veszélyei, magyarázat
Nem feltétlen kell azt mondani, hogy minden szellem árt! VIszont az esélye arra hogy nem ártó szellemet idéz meg, kb 1:5000 hez.. Szóval ez a lényeg.. Egyébként meg, az sem mindegy h hogyan nyitja, és hogyan zárja azt a táblát..
NOstradamus kellően leirja, a fiáhhoz irt szövegében ezeket..
Lényege amit mond N.. : Amikor valaki csatorna, az igazából nme az... Az angyalok azok, kik átküldik a téridő rejtekeiből a tűz szellemét.. Tehát így működik a táblázás a szellemekkel.. De egyre kérek mindenkit, legyen szíves papirt és tollat tenni maga mellé, mivel a kommunikációkat muszály átolvasni, hogy kiderüljön az autentikussága a személynek!!
Solar system
Alapjába véve a szellem idézés lehet egy jó buli is, de sok veszélyt tartogat. A tábla, amin megidézel egy szellemet, egy bizonyos fajta energetikát, egy energia mozgást vesz fel. Pont mint egy autó.. A kerekeket tegyük fel meghajtja a motor, A motor vagy te.. Tudjuk, ha a motor nem kap tiszta üzemanyagot, akkor nem működik, mondhatjuk úgy besül.. Na most ha te nem vagy tiszta csatorna, (amit egy aurafotóval meg lehet nézni) akkor nem gurul a kerék, a szellem idézés besül.. Amikor a szellemet beidézi, és nincs elég rátermettsége, karizmatikussága vkinek arra, hogy azt a poharat autentikusan mozgassa, akkor a táblázás besül.. Ha a szellem észre veszi, a nem rátermetséget, a félelmet, a kérdőjelet, akkor a hejzeten felülemelkedik.. Jó esetben az emberben elkezdi növelni az egó-t, ami kulcs az aurykus lény kapujához.. Utána átveszi az aurykus lény a tudatot, és így az emberi tudat megszűnik létezni.. Rosszabbik esetben pedig, Porigrombolja az aurát, s így nagyon hamar orbitális problémákat okozhat az a szellem, aki a szellemi hierarchiában 1 lépcsőfokkal áll felettünk...
Nem feltétlen kell azt mondani, hogy minden szellem árt! VIszont az esélye arra hogy nem ártó szellemet idéz meg, kb 1:5000 hez.. Szóval ez a lényeg.. Egyébként meg, az sem mindegy h hogyan nyitja, és hogyan zárja azt a táblát..
NOstradamus kellően leirja, a fiáhhoz irt szövegében ezeket..
Lényege amit mond N.. : Amikor valaki csatorna, az igazából nme az... Az angyalok azok, kik átküldik a téridő rejtekeiből a tűz szellemét.. Tehát így működik a táblázás a szellemekkel.. De egyre kérek mindenkit, legyen szíves papirt és tollat tenni maga mellé, mivel a kommunikációkat muszály átolvasni, hogy kiderüljön az autentikussága a személynek!!
Solar system
Nem szabad játszani a tűzzel. SOHA nem tudhatod, hogy ki jön be. Tök mindegy, hogy mit mond, ki ő, nem tudod. Az ismeretei a szellemisége folytán nagyobbak, mint a Tied és elcsábít, elkábít, becsap stb. Nem tudhatod ebben a világban mi az igaz és mi nem az. Ha megvan a megfelelő tudásszinted, akkor Te magad közvetlenűl is kapcsolatban lehetsz a szellemvilággal, nem kell halottlátókhoz, spiritisztákhoz, jósokhoz, egyéb sarlatánokhoz járni. Ezek csak szemfényvesztők. A kulcs Te magad vagy.
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Oké vagyok, oké vagy?<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o
></o>
<o> </o>
Újév táján a legtöbben mindenféle fogadalmat tesznek, hogy megjavuljanak, s életük egyértelművé váljon. Ám mennyire reálisak ezek az elhatározások? A Teremtés a dolgok szétválasztásából állt. Az Úr elválasztotta a fényt a sötétségtől, a szárazat a vizektől, a nappalt az éjszakától. Elválasztotta a férfit is a nőtől, a jót a rossztól, a szentet a profántól, az igazat a hamistól, sőt még a szexuális élet folytatásának helyes módját is a helytelen lehetőségektől. A világ kettősségekben fogalmazódott meg: anyag és szellem, lét és tudat, test és lélek, Isten és Sátán, Állam és Egyház, Üdvözülés és Kárhozat…<o></o>
Az ember drámai lény, mert egyrészt benne, másrészt érte állandó küzdelem folyik: a kettősségek mindegyik oldala állandóan győzni akar a másik felett. Ezért ezeknek a dichotomiáknak a megszüntetésére törekszik szüntelen. Szeress vagy gyűlölj, döntsd el, hogy kihez tartozol a tudomány, a hit és a politika dolgaiban! Az emberek többsége igyekszik magát beletörni ebbe az egyértelműségbe. Ám az emberi lélek korántsem egyértelmű. Ellentétes tulajdonságok, vágyak és igények kavarognak benne. Biztonságot akar, no de kalandra is vágyik. Hűséget és változatosságot, tisztességet, s rengeteg pénzt, hitet és bűntudat-nélküliséget szeretne egyszerre. Így hát személyisége folyamatosságának megőrzése miatt nem tesz egyebet, mint hogy megpróbálja egyértelműre hazudni magát, s elfojtásokkal védekezik a sokféle vágy csábítása ellen. <o></o>
Az élet ritkán egyértelmű! <o></o>
Ezért neurotikus az európai kultúrkör társadalma. Ezért érezhető mindig némi depresszív hangulat a fejlettebb kultúrákban. Rengeteg ösztön és vágy kielégítéséről kell lemondania, aki a modern technikai civilizációba be akar illeszkedni. Milyen lehetősége van a mai kor emberének az elfojtáson és a menekülésen kívül? Talán csak egyetlen: fel kell nőnie! El kell viselnie önmagát csalás, hamisítás, öngyűlölet nélkül, összes belső ellentmondásaival együtt. <o></o>
A kamasz konokul törekszik az érzelmileg tiszta helyzetekre, nem bírja elviselni azt, ami nem egyértelmű. Ezért képes érzelmi reakcióit akár a végletekig is fokozni. Az érzelmi ellentmondásokat elpiszkolódásnak, elviselhetetlennek, erkölcsileg "nem tisztának" éli meg. Ebben felfénylik valami tiszta erkölcsi naivitás is. Lehet, hogy a kamaszkor az erkölcsi fejlődés csúcsa, ahonnét az ember fokozatosan romlik a kényszerű megalkuvások és félmegoldások felé? <o></o>
Karinthy szerint: "Az a felnőtt ember, aki képes elviselni érzelmi ellentmondásait, ambivalenciáit, sőt polivalenciáit is." Érdemes eltöprengni rajta… <o></o>
Minden rendben van? <o></o>
I am okay, you are okay! (Oké vagyok, oké vagy!) A modern lélektan jelmondata. Ez az ideális állapot, amikor az ember úgy érzi, hogy ő is rendben van és alapvetően a többi ember is! Minden látszat ellenére ez azért nem egyszerű dolog, mert gyermekévei során legtöbbször nem ezt éli meg az ember. Kénytelen azzal szembesülni, hogy számos olyan dologra képtelen, olyan dolgokban ügyetlen, olyan helyzetekben kudarcot vall, amivel a felnőttek egyszerűen és nagyszerűen boldogulnak. Mindegy, miről van szó, kakilásról-pisilésről, mosakodásról, gombolásról, masnikötésről, evőeszköz használatáról, írásról, olvasásról, számolásról, mindenről, amihez "te még kicsi vagy", "ne ügyetlenkedj itt" megjegyzések tapadnak éveken át. Minden szándék ellenére kialakul az "I am not okay", "valami nincs rendben velem" érzése. Az eddigiekből nyilvánvalónak kell lennie, hogy a felnőttek viselkedése oldhatja vagy felerősítheti ezt az érzést. Ha feloldja, akkor teremtődik meg a kedvező talaj az "I am okay, you are okay!" érzése számára: rendben vagyok én is és a világ is. <o></o>
Én vagyok bolond vagy a világ? <o></o>
Ám ha nem következik be ez az oldás, akkor a következő helyzetek állhatnak elő: <o></o>
Velem nincs rendben valami, de a többi emberrel igen. Én hátrányos helyzetű vagyok hozzájuk képest. Ezen az alapérzésen fejlődnek ki a neurózisok, a kisebbrendűségi érzések, a következményes depressziók. E lelki zavar terápiájának jók a kilátásai, gyakori a gyógyulás. <o></o>
Velem nincs rendben valami, de a többi emberrel sem.Hülyékkel, aljasokkal, gazemberekkel vagyok körülvéve. Egy sötét világban élek. Ezen a talajon alakulhatnak ki az elmebajok, az önfeladás, az endogén depresszió, az öngyilkossági veszélyeztetettség. A terápiás prognózis nem jó, a kezelés ritkábban eredményes. <o></o>
Csak én vagyok rendben, az egész világ őrült. Ez az antiszociális személyiségfejlődés alapja. Szélsőséges nárcizmus, egocentrizmus, aszocialitás, sőt antiszocialitás fejlődhet ki belőle. A terápiás prognózis itt sem jó. Karakterzavarokon nehéz, ámbár nem lehetetlen változtatni. <o></o>
A felnőttkori kisebbrendűségi érzés nagyon sok gátlást, kudarcot okoz, s ezért gyakran önigazolásra, menekülésre készteti az embert. Menekülhet betegségekbe, ami igazolja kudarcait, lehet támadó, egészen a kriminalitásig, mindenkivel örökké rivalizáló, mérhetetlenül becsvágyó, teljesítménycentrikus, szélsőségesen hiú, önimádó (nárcisztikus), másokkal önző módon kíméletlen. <o></o>
Karen Horney szerint a személyiség későbbi fejlődése attól függ, hogy az ember mit tud kezdeni a szorongásaival. Mindenesetre megpróbálja csökkenteni őket. Erre három szorongás-redukciós lehetősége van: a kapcsolatteremtés, a támadás és a vállalt magány. <o></o>
Prof. Dr. Popper Péter<o></o>
<o></o>
fficeffice" /><o></o><o
> </o>Újév táján a legtöbben mindenféle fogadalmat tesznek, hogy megjavuljanak, s életük egyértelművé váljon. Ám mennyire reálisak ezek az elhatározások? A Teremtés a dolgok szétválasztásából állt. Az Úr elválasztotta a fényt a sötétségtől, a szárazat a vizektől, a nappalt az éjszakától. Elválasztotta a férfit is a nőtől, a jót a rossztól, a szentet a profántól, az igazat a hamistól, sőt még a szexuális élet folytatásának helyes módját is a helytelen lehetőségektől. A világ kettősségekben fogalmazódott meg: anyag és szellem, lét és tudat, test és lélek, Isten és Sátán, Állam és Egyház, Üdvözülés és Kárhozat…<o
></o>Az ember drámai lény, mert egyrészt benne, másrészt érte állandó küzdelem folyik: a kettősségek mindegyik oldala állandóan győzni akar a másik felett. Ezért ezeknek a dichotomiáknak a megszüntetésére törekszik szüntelen. Szeress vagy gyűlölj, döntsd el, hogy kihez tartozol a tudomány, a hit és a politika dolgaiban! Az emberek többsége igyekszik magát beletörni ebbe az egyértelműségbe. Ám az emberi lélek korántsem egyértelmű. Ellentétes tulajdonságok, vágyak és igények kavarognak benne. Biztonságot akar, no de kalandra is vágyik. Hűséget és változatosságot, tisztességet, s rengeteg pénzt, hitet és bűntudat-nélküliséget szeretne egyszerre. Így hát személyisége folyamatosságának megőrzése miatt nem tesz egyebet, mint hogy megpróbálja egyértelműre hazudni magát, s elfojtásokkal védekezik a sokféle vágy csábítása ellen. <o
></o>Az élet ritkán egyértelmű! <o
></o>Ezért neurotikus az európai kultúrkör társadalma. Ezért érezhető mindig némi depresszív hangulat a fejlettebb kultúrákban. Rengeteg ösztön és vágy kielégítéséről kell lemondania, aki a modern technikai civilizációba be akar illeszkedni. Milyen lehetősége van a mai kor emberének az elfojtáson és a menekülésen kívül? Talán csak egyetlen: fel kell nőnie! El kell viselnie önmagát csalás, hamisítás, öngyűlölet nélkül, összes belső ellentmondásaival együtt. <o
></o>A kamasz konokul törekszik az érzelmileg tiszta helyzetekre, nem bírja elviselni azt, ami nem egyértelmű. Ezért képes érzelmi reakcióit akár a végletekig is fokozni. Az érzelmi ellentmondásokat elpiszkolódásnak, elviselhetetlennek, erkölcsileg "nem tisztának" éli meg. Ebben felfénylik valami tiszta erkölcsi naivitás is. Lehet, hogy a kamaszkor az erkölcsi fejlődés csúcsa, ahonnét az ember fokozatosan romlik a kényszerű megalkuvások és félmegoldások felé? <o
></o>Karinthy szerint: "Az a felnőtt ember, aki képes elviselni érzelmi ellentmondásait, ambivalenciáit, sőt polivalenciáit is." Érdemes eltöprengni rajta… <o
></o>Minden rendben van? <o
></o>I am okay, you are okay! (Oké vagyok, oké vagy!) A modern lélektan jelmondata. Ez az ideális állapot, amikor az ember úgy érzi, hogy ő is rendben van és alapvetően a többi ember is! Minden látszat ellenére ez azért nem egyszerű dolog, mert gyermekévei során legtöbbször nem ezt éli meg az ember. Kénytelen azzal szembesülni, hogy számos olyan dologra képtelen, olyan dolgokban ügyetlen, olyan helyzetekben kudarcot vall, amivel a felnőttek egyszerűen és nagyszerűen boldogulnak. Mindegy, miről van szó, kakilásról-pisilésről, mosakodásról, gombolásról, masnikötésről, evőeszköz használatáról, írásról, olvasásról, számolásról, mindenről, amihez "te még kicsi vagy", "ne ügyetlenkedj itt" megjegyzések tapadnak éveken át. Minden szándék ellenére kialakul az "I am not okay", "valami nincs rendben velem" érzése. Az eddigiekből nyilvánvalónak kell lennie, hogy a felnőttek viselkedése oldhatja vagy felerősítheti ezt az érzést. Ha feloldja, akkor teremtődik meg a kedvező talaj az "I am okay, you are okay!" érzése számára: rendben vagyok én is és a világ is. <o
></o>Én vagyok bolond vagy a világ? <o
></o>Ám ha nem következik be ez az oldás, akkor a következő helyzetek állhatnak elő: <o
></o>Velem nincs rendben valami, de a többi emberrel igen. Én hátrányos helyzetű vagyok hozzájuk képest. Ezen az alapérzésen fejlődnek ki a neurózisok, a kisebbrendűségi érzések, a következményes depressziók. E lelki zavar terápiájának jók a kilátásai, gyakori a gyógyulás. <o
></o>Velem nincs rendben valami, de a többi emberrel sem.Hülyékkel, aljasokkal, gazemberekkel vagyok körülvéve. Egy sötét világban élek. Ezen a talajon alakulhatnak ki az elmebajok, az önfeladás, az endogén depresszió, az öngyilkossági veszélyeztetettség. A terápiás prognózis nem jó, a kezelés ritkábban eredményes. <o
></o>Csak én vagyok rendben, az egész világ őrült. Ez az antiszociális személyiségfejlődés alapja. Szélsőséges nárcizmus, egocentrizmus, aszocialitás, sőt antiszocialitás fejlődhet ki belőle. A terápiás prognózis itt sem jó. Karakterzavarokon nehéz, ámbár nem lehetetlen változtatni. <o
></o>A felnőttkori kisebbrendűségi érzés nagyon sok gátlást, kudarcot okoz, s ezért gyakran önigazolásra, menekülésre készteti az embert. Menekülhet betegségekbe, ami igazolja kudarcait, lehet támadó, egészen a kriminalitásig, mindenkivel örökké rivalizáló, mérhetetlenül becsvágyó, teljesítménycentrikus, szélsőségesen hiú, önimádó (nárcisztikus), másokkal önző módon kíméletlen. <o
></o>Karen Horney szerint a személyiség későbbi fejlődése attól függ, hogy az ember mit tud kezdeni a szorongásaival. Mindenesetre megpróbálja csökkenteni őket. Erre három szorongás-redukciós lehetősége van: a kapcsolatteremtés, a támadás és a vállalt magány. <o
></o>Prof. Dr. Popper Péter<o
></o><o
></o>
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Szellemidézés veszélyei.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
fficeffice" /><o> </o>> </o>A fizikai testünkben csak egy rövid ideig tartózkodunk, míg életfeladatunkat elvégezzük, és utána, - a földi halálunk után - visszatérünk a szellemi testbe. Ezt sokan felismerik, de vannak, akik tagadják, hangoztatva az anyagi világ szépségeit és örökkévalóságát.
A szellemvilág alsó szférái nagy részben hasonló felépítésűek, mint a földi világ.
Hermész Triszmegisztosz nagyon szépen megfogalmazta:
„Való igaz, nem kétséges és bizonyos: ami lenn van, egy és ugyanaz, mint ami fenn van, egy és ugyanaz, mint ami lenn van.”.
A szellemvilág közléseiből kiderül, hogy a „mennyei szférákban” az azonosak vannak együtt, ellentétben a földi világgal, ahol minden típusú ember (szellem) megtalálható feladataik és fejlődésük érdekében. Létezik azonban a szellemvilágnak egy különleges része, amit „köztes létnek”, „szürke zónának” is említenek. Ez a terület azoknak szellemeknek a gyülekező helye, akik nem mentek tovább a felsőbb, tisztább szférákba, hanem valamilyen oknál fogva itt maradtak a fizikai világhoz közel. Ezek nagy része tudatlanságból, vagy szenvedélybetegségtől gyötörve, kíváncsiságból, anyagi vagyonuktól történő függés miatt nem mentek tovább, így ezen a területen mindenféle típusú szellem megtalálható, akik valamilyen szinten hatással tudnak lenni fizikai testben lévő társaikra.
Egyszerű példa: egy alkoholtól függő szellem a fizikai testben lévő társát sugallatokkal gondolati úton további ivásra ösztökéli, majd amikor az szinte az ájulásig issza magát, akkor belép a testébe, és folytatja a dorbézolást, kihasználva azt a kis időt, míg újra birtokolhat egy testet. Ilyenkor reggel, amikor magához tér az ember azt hallja a barátaitól, vagy családtagjaitól:
„nem tudom mi történt veled tegnap, mintha kicseréltek volna, olyan más ember voltál”, és közben valóban egy más ember volt a testben! Rosszabbik esetben megerőszakol egy nőt, gyilkosságot követ el, vagy valami hasonló megváltozhatatlan cselekedetet.
<o
> </o>Ezek a szellemek, melyek a mi síkunkon tartózkodnak sok esetben jeleznek nekünk, sokszor gondot és problémát okoznak. Általában csak akkor tudnak megszállni minket, ha gondolati úton, vagy cselekedeteinkkel magunkhoz vonzzuk, behívjuk őket. Ha tisztán élünk, akkor ilyen veszély nem fenyeget minket, ekkor a jó szellemek segítségére lehet számítani, mert közösen dolgozunk velük, csak nem veszzük sokszor ezt észre.
<o
> </o>Vannak azonban nagyon veszélyes találkozási pontok, és ilyen a szellemidézés. Amikor felelőtlenül behívjuk őket kíváncsiságból, akkor nem is gondoljuk, hogy mekkora baj származhat belőle. Ebben az esetben megnyitunk egy kaput a két világ között, ahol egy idézéskor több ezer szellem is jelen van, és várja a lehetőséget, hogy megnyilvánuljon. Komoly előkészület és védelem kell egy ilyen szellemidézéshez, de nagy részében felesleges, mert a meghalt szeretettünket megzavarhatjuk szellemi munkájában, főleg ha friss a gyász, és még neki is most kell beilleszkednie szellemi lakóhelyére. Ráadásul az sem biztos, hogy idézéskor az a szellem jelenik meg akit megidéztünk, hanem egy másik, aki a nekünk fontos információkat „lehívja”, és azzal téveszt meg minket. Ilyen idézéskor, ha valaki nincs védelem alatt (és miért lenne, ha felelőtlenül, érdeklődésből kísérletezünk vele) könnyen összeszedhet egy – két megszálló szellemet, akik megkeserítik földi életét, de sok esetben a halálát is okozhatják.
A megszálló szellem nincs tekintettel a megszállt testre, ha a halálát okozza annak, akkor vígan elmegy, és keress magának egy másik testet, és könnyen talál, mert mindig van olyan, aki behívja.
Egy alkoholistát megszálló szellem képes a testet halálra itatni, majd utána vígan odébbáll, keresve a következő áldozatát. A Bibliában is találunk a megszállottságra bőven példát, és intelmeket is az elkerülésére.
<o
> </o>A barátommal történt meg a következő eset:
A felesége a barátnőivel kitalálták, hogy szellemet idéznek, mert olyan „érdekes” dolognak tartották. Vettek táblát, és nekiálltak idézni, minden tudás, védelem nélkül, előszedve mindazt, amit hallottak róla.
Mi lett az eredmény: elkezdett működni, de olyan negatív energiákat tapasztaltak meg, hogy hamar abbahagyták, és mindenki hazament, megfogadva, hogy többet nem kísérleteznek.
A barátom felesége viszont összeszedte egy öngyilkos ember szellemét, aki megszállta őt, majd három hónapos munka után átvette az irányítást teljesen a fizikai test felett (ennek külső megszállottsági nyomai is voltak!), majd a hölgyet öngyilkosságra kényszeríttette, aki látványosan, megrendezve a halálát, kiugrott lakótelepi lakásuk emeleti ablakából!
A pontos történetet úgy tudtam végig követni, hogy a barátomat nagyon megviselte az eset, és a kérésére elmentem vele egy beavatott halottidézőhöz, ahol megfelelő védelem alatt megtudtuk a pontos történéseket. A felesége ugyan már nagyon megbánta, de sajnos késő volt, megkérte a férjét, hogy vigyázzon a gyermekükre, őt ne keresse, mert úgyis találkozni fognak és elment.
Nagyon szép és kerek lenne a történet, ha itt véget érne, de nem így történt!
<o
> </o>Kedves barátom a halottidézőnél kedvet kapott a másik világgal történő kapcsolatfelvételre, több alkalommal visszament beszélni a halott feleségével, pedig az megkérte őt, hogy ne zaklassa!
Később a saját elmondása szerint otthon is megpróbált kapcsolatot teremteni vele, de nem sikerült, bár érdekes dolgok történtek a közelében. Nem láttam már régóta, és most újra találkoztam vele, és megállapítható volt nála a megszállottság ténye, ha nem is olyan erős intenzitással, mint a feleségénél.
Minden lehetőséget megkapott, hogy ne essen ugyanabba a hibába, és mégis belesétált a csapdába!
<o
> </o>Fizikai testünk halála után visszatérünk szellemi életünkbe, ahol idő nincs, csak „állapot”, és jókat fogunk majd nevetni utólag az egészen, amikor találkozunk halottnak hitt szeretetteinkkel, barátainkkal, rokonainkkal.
Szeretetteink soha nem halnak meg, csak mi veszítjük el azt a képességünket, hogy halljuk és lássuk őket! Megfelelő tudatszint emeléssel újra tudjuk hallani és látni őket, és ilyen például egy meditáció is!
<o
> </o><o
> </o><o
> </o>Karsay István
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Ösztön és cselekvés
- érett személyeknél<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
ösztön<o></o>
Freud elmélete szerint, amikor az ember megszületik, lélektani szempontból még csak az ösztöndinamikai rendszere van kifejlődve. Minden más lelki funkció -érzékelés, figyelem, emlékezés, képzelet, gondolkodás, érzelmek, cselekvés -még csak fejlődésének kezdetén tart, vagy később realizálódó lehetőségként szunnyad.<o></o>
Mi hát az ösztön? Az ösztön tulajdonképpen az életenergiák összessége, az ember veleszületett energiaraktára -az átívelő híd test és lélek között. Az ember egész élete során, minden cselekvéséhez az ösztönök energiáját használja. Minden tevékenységünk -kollektív kultúrateremtésünk, civilizációnk, pusztító aktivitásunk, egyénileg a tanulás, a munka, a szórakozás, a tudomány, a művészet, a sport, emberi kapcsolataink, érzelmi kötődésünk, haragunk, félelmünk, szorongásunk, örömünk, boldogságunk -mind-mind átalakított ösztönenergiákból táplálkozik. Az ösztönenergiák kimerülése az egyén halálához vezet. <o></o>
Eros és Thanatos <o></o>
A kezdetben differenciálatlan ösztöntömeg elsőként az ön- és fajfenntartásra differenciálódik. Ebbe illeszkedik be a táplálkozás, a szexualitás, az agresszivitás, a menekülés, a biztonságkeresés stb. Freud késői korszakában az ösztöndinamikának két különböző, de egymást kiegészítő törekvését határolta el: Erost és Thanatost, másképpen az Életösztönt és a Halálösztönt. Az Életösztön a változásra, a fejlődésre, újabb igények keletkezésére és kielégítésére ragadja az embert. Az Eros az Életösztön hangja! Thanatos, a Halálösztön konzervatív és regresszív erő. A változatlanságot és a változhatatlanságot képviseli. A dolog megmerevedését. A tradíciót. A visszatérést a múlthoz, az egykor megtörténthez, korábbi énünkhöz, vissza, mindig vissza, egészen a létezésünket megelőző időbe, a nemlétbe, a halálba. A görög mitológiában Thanatos, a Halál testvére Hypnosnak, az álom istenének. Nyugalmat, sőt, örök nyugodalmat ígér. <o></o>
Ösztön-én és örömelv <o></o>
Eros és Thanatos -szép mitológiai nevek, szimbólumok. Mégis vissza kell térnünk a realitások világába. Freud szerint egy ösztön -mint energia -három szempontból írható le. <o></o>
Az ösztön jellege. Milyen szükségletet elégít ki? (Pl.: táplálkozás, szexus, önvédelem stb.) <o></o>
Az ösztön intenzitása. Ez azt jelenti, hogy milyen erővel jelentkezik. (Pl.: a vágy, a szomjúság, az éhség, a halálfélelem és a halálvágy egyaránt lehet gyenge, közepes vagy nagyon erős.) <o></o>
Az ösztön tárgya. Amire az ösztön irányul, hogy kielégülhessen. (Pl.: az éhség-ösztöntárgy az élelem, a szexus ösztöntárgya lehet a partner stb.) Az egy adott ösztöntárgyhoz való rögzült és szenvedélyes ragaszkodást, pótolhatatlanságot tárgymegszállásnak nevezik. <o></o>
Az ösztönöknek ez a veleszületett tömege alkotja a személyiség szerkezetének első elemét. Latinul Id-nek, németül Es-nek, magyarul Ösztön-énnek nevezik. Az Ösztön-én működését nagyon egyszerű rendszer szabályozza. Ennek a neve Öröm-elv (Lust Prinzip). Az Öröm-elv csak egy szempontot ismer, azt, hogy: -nekem jó- és azt, hogy -nekem rossz-. Szabályozó hatása úgy jelentkezik, hogy az egyed keresi a -nekem jó-, és kerüli a -nekem rossz- helyzeteket. Örömkeresés és kínkerülés. Igen, de ebben az esetben mit jelent az öröm és mit a kín? Elsődleges örömérzést okoz az ösztönök kiélése. Kínnal jár az ösztönfeszültségek felhalmozódása, a kiélés lehetősége nélkül. Freud szerint a természetes körülmények között élő állatok viselkedése levezethető és megérthető az Öröm-elvből. <o></o>
Ám az ember kollektív lény. Gyenge biológiai fegyverzete színre lépésének első pillanatától kezdve arra kényszerítette, hogy közösségben éljen és a csoport közös erejével védje és tartsa fenn magát. Az Öröm-elv azonban nem alkalmas közösségi életre. A csoport érdeke néha fontosabb, mint az egyén öröme és kínja. Az egyéni örömkeresés és kínkerülés sértheti a csoport más tagjainak az érdekeit. Ezért az együttélés érdekében szabályozni kellett az Öröm-elv korlátlan érvényesülését. <o></o>
Kontrolláló felettes-én <o></o>
Kialakultak a viselkedési szabályok, a normák követelései és tiltásai, amelyeknek egy része fokozatosan hagyománnyá, szokássá, erkölccsé változott. Az erkölcs pedig idővel társadalmi védelmet kapott a normasértőket szankcionáló büntetés formájában. Megszületett a törvény, a büntetőjog. Ezt az utat járja végig egyénileg ma is mindenki. Kezdetben az Öröm-elv szabályozza a viselkedését. Ám az emberek világába belépő lélekre kezdettől záporoznak a legegyszerűbb, később bonyolultabb normák, amelyek mind ösztönkorlátozó jellegűek, kötelességeket írnak elő, szabályozzák mindennapjait, egyszóval: szocializálják. Tisztán biológiai létéből kilazulva társadalmi lénnyé kell válnia. A társadalom számos szokásából, erkölcsi törvényéből, hagyományából, viselkedéskultúrájából, a személyes és társadalmi környezet hatásaitól függően, több-kevesebb szabály beépül a személyiségébe. Ez a beépülés sokkal több a megtanulásnál. Azt jelenti, hogy e normákat sajátjának érzi, azonosul velük. E tudatosan vagy tudattalanul beépült erkölcsi-magatartási szabályokat, amelyek immár a személyiség integráns részévé váltak, nevezik Felettes-énnek. S ezzel véget ér az Öröm-elv önfeledt korszaka. <o></o>
Prof. Dr.Popper Péter<o></o>
<o> </o>
- érett személyeknél<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>ösztön<o
></o>Freud elmélete szerint, amikor az ember megszületik, lélektani szempontból még csak az ösztöndinamikai rendszere van kifejlődve. Minden más lelki funkció -érzékelés, figyelem, emlékezés, képzelet, gondolkodás, érzelmek, cselekvés -még csak fejlődésének kezdetén tart, vagy később realizálódó lehetőségként szunnyad.<o
></o>Mi hát az ösztön? Az ösztön tulajdonképpen az életenergiák összessége, az ember veleszületett energiaraktára -az átívelő híd test és lélek között. Az ember egész élete során, minden cselekvéséhez az ösztönök energiáját használja. Minden tevékenységünk -kollektív kultúrateremtésünk, civilizációnk, pusztító aktivitásunk, egyénileg a tanulás, a munka, a szórakozás, a tudomány, a művészet, a sport, emberi kapcsolataink, érzelmi kötődésünk, haragunk, félelmünk, szorongásunk, örömünk, boldogságunk -mind-mind átalakított ösztönenergiákból táplálkozik. Az ösztönenergiák kimerülése az egyén halálához vezet. <o
></o>Eros és Thanatos <o
></o>A kezdetben differenciálatlan ösztöntömeg elsőként az ön- és fajfenntartásra differenciálódik. Ebbe illeszkedik be a táplálkozás, a szexualitás, az agresszivitás, a menekülés, a biztonságkeresés stb. Freud késői korszakában az ösztöndinamikának két különböző, de egymást kiegészítő törekvését határolta el: Erost és Thanatost, másképpen az Életösztönt és a Halálösztönt. Az Életösztön a változásra, a fejlődésre, újabb igények keletkezésére és kielégítésére ragadja az embert. Az Eros az Életösztön hangja! Thanatos, a Halálösztön konzervatív és regresszív erő. A változatlanságot és a változhatatlanságot képviseli. A dolog megmerevedését. A tradíciót. A visszatérést a múlthoz, az egykor megtörténthez, korábbi énünkhöz, vissza, mindig vissza, egészen a létezésünket megelőző időbe, a nemlétbe, a halálba. A görög mitológiában Thanatos, a Halál testvére Hypnosnak, az álom istenének. Nyugalmat, sőt, örök nyugodalmat ígér. <o
></o>Ösztön-én és örömelv <o
></o>Eros és Thanatos -szép mitológiai nevek, szimbólumok. Mégis vissza kell térnünk a realitások világába. Freud szerint egy ösztön -mint energia -három szempontból írható le. <o
></o>Az ösztön jellege. Milyen szükségletet elégít ki? (Pl.: táplálkozás, szexus, önvédelem stb.) <o
></o>Az ösztön intenzitása. Ez azt jelenti, hogy milyen erővel jelentkezik. (Pl.: a vágy, a szomjúság, az éhség, a halálfélelem és a halálvágy egyaránt lehet gyenge, közepes vagy nagyon erős.) <o
></o>Az ösztön tárgya. Amire az ösztön irányul, hogy kielégülhessen. (Pl.: az éhség-ösztöntárgy az élelem, a szexus ösztöntárgya lehet a partner stb.) Az egy adott ösztöntárgyhoz való rögzült és szenvedélyes ragaszkodást, pótolhatatlanságot tárgymegszállásnak nevezik. <o
></o>Az ösztönöknek ez a veleszületett tömege alkotja a személyiség szerkezetének első elemét. Latinul Id-nek, németül Es-nek, magyarul Ösztön-énnek nevezik. Az Ösztön-én működését nagyon egyszerű rendszer szabályozza. Ennek a neve Öröm-elv (Lust Prinzip). Az Öröm-elv csak egy szempontot ismer, azt, hogy: -nekem jó- és azt, hogy -nekem rossz-. Szabályozó hatása úgy jelentkezik, hogy az egyed keresi a -nekem jó-, és kerüli a -nekem rossz- helyzeteket. Örömkeresés és kínkerülés. Igen, de ebben az esetben mit jelent az öröm és mit a kín? Elsődleges örömérzést okoz az ösztönök kiélése. Kínnal jár az ösztönfeszültségek felhalmozódása, a kiélés lehetősége nélkül. Freud szerint a természetes körülmények között élő állatok viselkedése levezethető és megérthető az Öröm-elvből. <o
></o>Ám az ember kollektív lény. Gyenge biológiai fegyverzete színre lépésének első pillanatától kezdve arra kényszerítette, hogy közösségben éljen és a csoport közös erejével védje és tartsa fenn magát. Az Öröm-elv azonban nem alkalmas közösségi életre. A csoport érdeke néha fontosabb, mint az egyén öröme és kínja. Az egyéni örömkeresés és kínkerülés sértheti a csoport más tagjainak az érdekeit. Ezért az együttélés érdekében szabályozni kellett az Öröm-elv korlátlan érvényesülését. <o
></o>Kontrolláló felettes-én <o
></o>Kialakultak a viselkedési szabályok, a normák követelései és tiltásai, amelyeknek egy része fokozatosan hagyománnyá, szokássá, erkölccsé változott. Az erkölcs pedig idővel társadalmi védelmet kapott a normasértőket szankcionáló büntetés formájában. Megszületett a törvény, a büntetőjog. Ezt az utat járja végig egyénileg ma is mindenki. Kezdetben az Öröm-elv szabályozza a viselkedését. Ám az emberek világába belépő lélekre kezdettől záporoznak a legegyszerűbb, később bonyolultabb normák, amelyek mind ösztönkorlátozó jellegűek, kötelességeket írnak elő, szabályozzák mindennapjait, egyszóval: szocializálják. Tisztán biológiai létéből kilazulva társadalmi lénnyé kell válnia. A társadalom számos szokásából, erkölcsi törvényéből, hagyományából, viselkedéskultúrájából, a személyes és társadalmi környezet hatásaitól függően, több-kevesebb szabály beépül a személyiségébe. Ez a beépülés sokkal több a megtanulásnál. Azt jelenti, hogy e normákat sajátjának érzi, azonosul velük. E tudatosan vagy tudattalanul beépült erkölcsi-magatartási szabályokat, amelyek immár a személyiség integráns részévé váltak, nevezik Felettes-énnek. S ezzel véget ér az Öröm-elv önfeledt korszaka. <o
></o>Prof. Dr.Popper Péter<o
></o><o
> </o>Solar system
Új tag
Sziasztok!
Napokban kezdem észre venni, hogy csak az elmélet kezd a lényeg lenni a gyakorlat mellet az ezoterikában. S úgy gondolom, hogy azon kellene elgondolkozni egy nagy csoportként, hogy miért nehéz anyagilag a spiritualizmusi tudattal rendelkezőknek, s hogyan lehetne ellene tenni.. Mert aláírom, érdekes az ezotéria avagy a spiritualitás, de attól hogy tudjuk a filozófiát, még nem fogjuk tudni azt, hogy adott esetben mit eszünk holnap ha nincs rá pénzünk...
Ezért gondolkoztam azon h hogyan lehetne összekaparni egy soktagú csoportot, és erre megoldást találni...
Zsámboki Tomi
Napokban kezdem észre venni, hogy csak az elmélet kezd a lényeg lenni a gyakorlat mellet az ezoterikában. S úgy gondolom, hogy azon kellene elgondolkozni egy nagy csoportként, hogy miért nehéz anyagilag a spiritualizmusi tudattal rendelkezőknek, s hogyan lehetne ellene tenni.. Mert aláírom, érdekes az ezotéria avagy a spiritualitás, de attól hogy tudjuk a filozófiát, még nem fogjuk tudni azt, hogy adott esetben mit eszünk holnap ha nincs rá pénzünk...
Ezért gondolkoztam azon h hogyan lehetne összekaparni egy soktagú csoportot, és erre megoldást találni...
Zsámboki Tomi
Solar system
Új tag
És erre várnék javaslatokat
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Szabad akarat<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
Van- e szabad akarat, és mennyit számít az önmagunkért vállalt felelősség? Válasszuk szét e kettőt! Az ember akarata szabad. Akarati életem szabadon szárnyalhat. Ezért ezt az egész akarat- szabadság problémát álproblémának látom...<o></o>
Az akarat szabadsága nem ugyanaz, mint a cselekvés szabadsága. Hiába akarok valamit szabadon, ha a cselekvésem nem szabad. A cselekvésnek vannak gátjai, korlátai, nem az akaratnak. Hiába akar Franciska elválni a férjétől huszonhat éve, meg tudja- e csinálni, hogy otthagyja? Ez a kérdés, nem az, hogy akarja- e... <o></o>
Hiába akarhatom, ha nem tudom...<o></o>
Óriási pszichológiai hibát követ el, aki öszszetéveszti a külsőleg megvalósíthatót a belsőleg lehetségessel. Mert külsőleg mindent lehet, minden megcsinálhatok, de van- e rá belső lehetőségem? És ezt ne keverjük össze a külső megvalósíthatósággal. Az egész szabadság- probléma ugyanis a belső lehetőségre vonatkozik. Hogy mire van egy embernek belső lehetősége... <o></o>
Mikor az istenek elhúzódtak az ember és a Föld közeléből, azt mondták, szíveskedj transzcendentális támogatás nélkül élni, dönteni jó és rossz között! Tanulj meg járni morális értelemben is! Az ember magára maradt. Hogy ebbe belezüllik- e, vagy áthúzza magát ezen a szakadékon, ez a nagy kérdés. S ez mindmáig nem dőlt el. Mit csinál az ember, ha magára van utalva, ha nem kap spirituális segítséget sehonnan; a saját erejéből, saját morális erejéből hova tud eljutni? <o></o>
Az eszmék determinálják a cselekvést<o></o>
A szabadság- végzet- sors ügyében igen eredeti álláspontot képviselnek az egzisztencialisták, akik szerint az ember által készített tárgy úgy keletkezik, hogy először van egy ideája, azután lesz egzisztenciája, tehát tárgyi anyagi létezése. <o></o>
Így mindennek, ami a világban körülöttünk jelen van, ez a története. Kivéve az embert. Mert itt először van az egzisztencia, létezés, és a gyermek utána telítődik felnövése és neveltetése során eszmékkel, ideákkal. És hogy egy újszülöttből milyen ember lesz, az attól függ, hogy milyen ideákkal szívja magát tele, milyen eszméket épít be magába. <o></o>
Vagyis ebben a vonatkozásban jórészt szabad. De ha egyszer megtöltötte magát különböző eszmékkel, ideákkal és ideológiákkal, akkor ezek már determinálják a cselekvéseit. Tehát a cselekvéseiben megint nem szabad. Csak szellemi értelemben szabad.Csak akarati értelemben szabad.De cselekvési értelemben nem szabad.<o></o>
Döntéseinkkel irányítjuk sorsunkat?<o></o>
Az egzisztencialista filozófia azt hirdeti, hogy az ember legfontosabb dolga a döntés és a választás. Dönteni kell, választani kell! Miért? Sartre azt mondja, hogy: "Az ember, aki nem dönt, aki nem vállalja a döntések és a választások felelősségét, az kiengedi a kezéből a sorsának az irányítását." Sodródó lesz, rábízza a rajta kívüli erőkre, hogy azok formálják a sorsát. Tehát az embernek dönteni kell, választani kell! És ha valaki dönt és választ, akkor mi van? Erre azt mondja Sartre, hogy akkor is kiengedte kezéből a saját sorsának irányítását, mert olyan bonyolult determinációs rendszerek befolyásolják az ember életét, hogy nem tudja kiszámítani döntéseinek a következményeit. Hiába döntöm el, hogy elveszem feleségül Jolánt, mert ennél nagyobb szerelem még a világon nem volt, és ásó, kapa, de három év múlva a válóperes tárgyaláson már rá sem tudok nézni... Hát mit érnek a döntéseim saját jövőm befolyásolása szempontjából? Mit ér az akarat szabadsága? Hát ki tudom- e én számítani, hogy a különböző akarati aktusaim és cselekvéseim hova vezetnek engem az életben? <o></o>
Mégis azért kell dönteni és választani, mert ezt tartja egyedül egyben az embert pszichésen - a választások és a döntések - , különben úgy szétesik, hogy összeszedhetetlen. <o></o>
Prof. Dr. Popper Péter<o></o>
<o> </o>
fficeffice" /><o></o><o
> </o>Van- e szabad akarat, és mennyit számít az önmagunkért vállalt felelősség? Válasszuk szét e kettőt! Az ember akarata szabad. Akarati életem szabadon szárnyalhat. Ezért ezt az egész akarat- szabadság problémát álproblémának látom...<o
></o>Az akarat szabadsága nem ugyanaz, mint a cselekvés szabadsága. Hiába akarok valamit szabadon, ha a cselekvésem nem szabad. A cselekvésnek vannak gátjai, korlátai, nem az akaratnak. Hiába akar Franciska elválni a férjétől huszonhat éve, meg tudja- e csinálni, hogy otthagyja? Ez a kérdés, nem az, hogy akarja- e... <o
></o>Hiába akarhatom, ha nem tudom...<o
></o>Óriási pszichológiai hibát követ el, aki öszszetéveszti a külsőleg megvalósíthatót a belsőleg lehetségessel. Mert külsőleg mindent lehet, minden megcsinálhatok, de van- e rá belső lehetőségem? És ezt ne keverjük össze a külső megvalósíthatósággal. Az egész szabadság- probléma ugyanis a belső lehetőségre vonatkozik. Hogy mire van egy embernek belső lehetősége... <o
></o>Mikor az istenek elhúzódtak az ember és a Föld közeléből, azt mondták, szíveskedj transzcendentális támogatás nélkül élni, dönteni jó és rossz között! Tanulj meg járni morális értelemben is! Az ember magára maradt. Hogy ebbe belezüllik- e, vagy áthúzza magát ezen a szakadékon, ez a nagy kérdés. S ez mindmáig nem dőlt el. Mit csinál az ember, ha magára van utalva, ha nem kap spirituális segítséget sehonnan; a saját erejéből, saját morális erejéből hova tud eljutni? <o
></o>Az eszmék determinálják a cselekvést<o
></o>A szabadság- végzet- sors ügyében igen eredeti álláspontot képviselnek az egzisztencialisták, akik szerint az ember által készített tárgy úgy keletkezik, hogy először van egy ideája, azután lesz egzisztenciája, tehát tárgyi anyagi létezése. <o
></o>Így mindennek, ami a világban körülöttünk jelen van, ez a története. Kivéve az embert. Mert itt először van az egzisztencia, létezés, és a gyermek utána telítődik felnövése és neveltetése során eszmékkel, ideákkal. És hogy egy újszülöttből milyen ember lesz, az attól függ, hogy milyen ideákkal szívja magát tele, milyen eszméket épít be magába. <o
></o>Vagyis ebben a vonatkozásban jórészt szabad. De ha egyszer megtöltötte magát különböző eszmékkel, ideákkal és ideológiákkal, akkor ezek már determinálják a cselekvéseit. Tehát a cselekvéseiben megint nem szabad. Csak szellemi értelemben szabad.Csak akarati értelemben szabad.De cselekvési értelemben nem szabad.<o
></o>Döntéseinkkel irányítjuk sorsunkat?<o
></o>Az egzisztencialista filozófia azt hirdeti, hogy az ember legfontosabb dolga a döntés és a választás. Dönteni kell, választani kell! Miért? Sartre azt mondja, hogy: "Az ember, aki nem dönt, aki nem vállalja a döntések és a választások felelősségét, az kiengedi a kezéből a sorsának az irányítását." Sodródó lesz, rábízza a rajta kívüli erőkre, hogy azok formálják a sorsát. Tehát az embernek dönteni kell, választani kell! És ha valaki dönt és választ, akkor mi van? Erre azt mondja Sartre, hogy akkor is kiengedte kezéből a saját sorsának irányítását, mert olyan bonyolult determinációs rendszerek befolyásolják az ember életét, hogy nem tudja kiszámítani döntéseinek a következményeit. Hiába döntöm el, hogy elveszem feleségül Jolánt, mert ennél nagyobb szerelem még a világon nem volt, és ásó, kapa, de három év múlva a válóperes tárgyaláson már rá sem tudok nézni... Hát mit érnek a döntéseim saját jövőm befolyásolása szempontjából? Mit ér az akarat szabadsága? Hát ki tudom- e én számítani, hogy a különböző akarati aktusaim és cselekvéseim hova vezetnek engem az életben? <o
></o>Mégis azért kell dönteni és választani, mert ezt tartja egyedül egyben az embert pszichésen - a választások és a döntések - , különben úgy szétesik, hogy összeszedhetetlen. <o
></o>Prof. Dr. Popper Péter<o
></o><o
> </o>
Szia Tomi!
Ez talán túl általános kijelentés volt, hogy
"csak az elmélet kezd a lényeg lenni a gyakorlat mellet az ezoterikában", nem?
Nemrég óta kezdem felvállalni az ezoterikus gondolkodásomat. Azóta az anyagi helyzetem sokkal stabilabb. Pontosabban a pénzhez való viszonyom változott meg nagyon. Nincs mitől és nincs kitől félnünk. Mindenkinek minden megadatik!
"Kérd és megadatik"
Csak hinni kell benne, ez a titok. Erről jut eszembe: olvastad a Titok című könyvet? Ha nem, tudom ajánlani tiszta szívből! Érdemes! És még nagyon sok könyvet találhatsz a pénzzel kapcsolatban itt a canadahun oldalon is.
Sok szerencsét kívánok ahhoz, hogy meg tudd változtatni a hozzáállásodat a pénzhez való viszonyoddal kapcsolatban.
Hittel és csodával teli szép napot kívánok!
http://canadahun.com/forum/showthread.php?t=9096
Rengeteg hasznos, értékes letölthető könyvet találsz itt, GYAKORLATI tanácsokkal, tippekkel.
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Pozitív gondolkodás – pro és kontra<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
pozitív gondolkodás, think pink, mantra<o></o>
Lehetséges hogy a magyar annyira depresszív nemzet enne, hogy már a pozitív gondolkodást is károsnak tartja? Vajon segít-e, vagy veszélyes, ha optimisták vagyunk? Egyáltalán: mit jelent a Think pink kifejezés? És kinek jó?<o></o>
Évtizedek óta tartja magát a nézet, miszerint a pozitív gondolkodás szebbé teszi életünket. Írók tömkelege traktál minket könyvekkel: Norman Vincen Peale, Joseph Murphy, Napoleon Hill és mások nyilvánvalóvá tették generációk számára, hogy az optimizmus boldogabbá, sikeresebbé és egészségesebbé tesz. A kérdés mégis mindig ott motoszkál: ugyan kin segít a rózsaszín szemüveg? A sikerszerzők sikere már a módszer sikerét is jelenti? A kritikusok szerint nem: a legtöbb esetben hatástalanok a legyél boldogabb!-könyvek tanácsai, sőt néha károsak is!
MI IS AZ A POZITÍV GONDOLKODÁS?
A ma kínált fogalommagyarázatok mind a francia gyógyszerész, Émile Coué (1857-1926) tanítására vezethetők vissza, aki saját autoszuggesztiós módszert fejlesztett ki, gyógyító célzattal. Úgy tartotta, ha reggel, felkelés után és este, lefekvés előtt hússzor elismételjük: „Mindennap, minden szempontból jobban és jobban érzem magam!”, akkor legyőzhetjük a betegségeket. Ez az önbizalom-erősítő mondat szerinte segít elűzni a negatív gondolatokat és érzéseket, amelyek pedig felelősek testünk és szellemünk öngyógyító erejének gyengüléséért.
MANTRAKÉNT...
Coué követői számtalan hasonló mondatot találtak ki és fel, és nem csak betegségek, hanem az élet minden gondja-baja ellen bevethetőket. Szerintük, ha az ember meggyőződéssel és kitartóan mond - vagy hallgat kazettáról - olyan mondatokat, mint:
„Erős vagyok. Mindent meg tudok valósítani, amit elképzelek!”, akkor előbb-utóbb így is lesz... Ki tudja...
Az azonban biztos, hogy előbb-utóbb minden rosszért a negatív gondolatokat és a negatív érzéseket okoljuk. Csak az nem fix, hogy ezeket helyettesíteni lehet néhány mondattal, és egy csapásra optimistává válunk, ha mantraként mormolunk pozitív tartalmú mondatokat.
VELE ÉS NÉLKÜLE
Tehát rövid távon a pozitív gondolkodásnak pozitív pszichikai hatásai vannak. Főleg azokban az esetekben hatásos, amikor magunkat kell motiválnunk, hangulatunkat akarjuk javítani -egy teniszmeccs erejéig vagy egy fontos konferencián. De az élet komplexebb problémáit nem oldja meg, és súlyos betegségeket sem lehet csak vele meggyógyítani! Ezért leghelyesebb, ha „negatív gondolatainkat”, rossz érzéseinket átgondoljuk, vajon honnan, miért vannak, és optimistán tekintve a jövőbe megpróbáljuk az adott helyzetből a legjobbat kihozni.
KLINIKAI VIZSGÁLATOK HÍJÁN...
Vajon a „pozitív gondolkodás” a fentiek alapján bevethető lenne az alkoholizmus, a stressz, a félelem, a reuma, az epekő és a rák legyőzésében? Tény, hogy a megrögzött optimisták életöröme minden emberben határtalan energiát szabadít fel. Ám gyógyszerészek és pszichológusok mindig szkeptikusan hallgatják a pozitív gondolkodás eredményeit, sikertörténeteit anélkül, hogy teljesen elutasítanák vagy elítélnék az önbefolyásolás metódusait. Ez azért van így, mert nincsenek klinikai vizsgálatok a témában, amelyek bizonyították volna a „rózsaszín szemüveg” előnyeit és hatásait.
Tudományos szempontból a személyes tapasztalatok, az olyan emberek beszámolói, akik az optimizmusnak köszönhetik gyógyulásukat vagy sikerüket, értéktelenek. Nem egzakt és ellenőrizhető, hogy hány esetben segített valóban az autoszuggesztió... Mindez nem bizonyítja az ellenkezőjét sem, vagyis, hogy nem hat, nem jó az optimista szemlélet. <o></o>
BONYOLULT ÉS KOMPLEX
Vannak, akik tántoríthatatlanul hisznek abban, hogy ezek a módszerek segítették a gyógyulásukat, de ha belegondolunk, a komoly betegek között egy sincs, aki csak és kizárólag ezekre hagyatkozna a gyógyulása érdekében.
Ugyanakkor vannak olyan vizsgálatok az orvoslás egyik fiatal ágában, a pszichoneuro-immunológia területén, amelyek azt mutatják, hogy a pozitív érzelmek - mint amilyen a remény, az optimizmus, a szerelem, a szeretet és a barátság - serkentőleg, erősítően hatnak az immunrendszerre. Így valóban gyorsíthatják a gyógyulási folyamatokat, illetve visszafordíthatják a negatív befolyásoló tényezők - mint amilyen a félelem, a düh, a depresszió, a harag - hatásait.
A gond a vizsgálatokkal kapcsolatban az, hogy az érzelmeink, gondolataink és a szervezetünk folyamatai közötti kölcsönhatás sokkal komplikáltabb és komplexebb, semhogy azt egyetlen kifejezéssel leírhatnánk. (Pl.: a pszichoimmunológusok időközben felfedezték, hogy sok esetben pont az egészségtelennek tartott düh és agresszivitás volt kedvező tényező a gyógyulásban.)
MI A JÓ, MI A ROSSZ?
Két hosszú távú kutatásból az amerikai Derogatis és Greer azt mutatta ki, hogy azok a mellrákban szenvedő páciensek mutattak jobb gyógyulási kvótát, akik súlyos betegségükkel szemben lázadtak, és elkeseredett dühvel próbáltak gyógyulni. Vagyis bizonyos esetekben az immunpotenciálunkat negatív érzelmekkel is mobilizálhatjuk!
A legnagyobb gond egyébként ezzel van: mit nevezhetünk általánosan jónak és rossznak, pozitívnak és negatívnak?!
A hasonló témában végzett immunkutatási és pszichobiológiai vizsgálatok is azt mutatják, hogy legtöbbször a tipizálás a hiba. Az érzelmeket és gondolatokat nem farigcsálhatjuk vagy befolyásolhatjuk kedvünk szerint! Az érzés jön magától, nem szabályozható - ám az, hogy miként reagálunk rá, igen.
Biztos, hogy a végtelen töprengés, önmagunk hosszú távú negatív megítélése és elítélése és a valóban negatív gondolkodásminta - „Nekem mindig pechem van!” - sok embert zárkózottá, boldogtalanná, sikertelenné tesz, így saját gondolatai tartják fogva. Az ilyen negatív önképet csak pszichoterápia segítségével lehet feldolgozni, komoly és intenzív együttműködés keretében. Ez nem helyettesíthető egyszerűen szavakkal, mondatokkal, pozitív gondolkodással! Azt is tudnunk kell, hogy minden érzelem mindig fontos, sokszor létfontosságú információs értékű!
A negatív érzelmek sem mindig értelmetlenek, vagy abszolút rosszak, és ugyanúgy az emberi evolúció eredményei, mint a többi érzelmünk. Problémákra hívják fel a figyelmünket, amiket fel kell ismernünk és meg kell oldanunk. Jung szerint minden változást krízis előz meg - ez viszont sok rossz érzéssel jár. Ha nincs krízis, nincs rossz érzés, nem történik változás sem.
NAGYON LÉNYEGES! Ha a rossz gondolatokat és érzéseket kisöpörjük, és figyelmen kívül hagyjuk, akkor egyáltalán nem oldunk meg semmit, s nem is változtatnak soha semmin.
Még két dolog, amire figyelnünk kell: <o></o>
D. V. <o></o>
<o></o>
<o> </o>
fficeffice" /><o></o>pozitív gondolkodás, think pink, mantra<o
></o>Lehetséges hogy a magyar annyira depresszív nemzet enne, hogy már a pozitív gondolkodást is károsnak tartja? Vajon segít-e, vagy veszélyes, ha optimisták vagyunk? Egyáltalán: mit jelent a Think pink kifejezés? És kinek jó?<o
></o>Évtizedek óta tartja magát a nézet, miszerint a pozitív gondolkodás szebbé teszi életünket. Írók tömkelege traktál minket könyvekkel: Norman Vincen Peale, Joseph Murphy, Napoleon Hill és mások nyilvánvalóvá tették generációk számára, hogy az optimizmus boldogabbá, sikeresebbé és egészségesebbé tesz. A kérdés mégis mindig ott motoszkál: ugyan kin segít a rózsaszín szemüveg? A sikerszerzők sikere már a módszer sikerét is jelenti? A kritikusok szerint nem: a legtöbb esetben hatástalanok a legyél boldogabb!-könyvek tanácsai, sőt néha károsak is!
MI IS AZ A POZITÍV GONDOLKODÁS?
A ma kínált fogalommagyarázatok mind a francia gyógyszerész, Émile Coué (1857-1926) tanítására vezethetők vissza, aki saját autoszuggesztiós módszert fejlesztett ki, gyógyító célzattal. Úgy tartotta, ha reggel, felkelés után és este, lefekvés előtt hússzor elismételjük: „Mindennap, minden szempontból jobban és jobban érzem magam!”, akkor legyőzhetjük a betegségeket. Ez az önbizalom-erősítő mondat szerinte segít elűzni a negatív gondolatokat és érzéseket, amelyek pedig felelősek testünk és szellemünk öngyógyító erejének gyengüléséért.
MANTRAKÉNT...
Coué követői számtalan hasonló mondatot találtak ki és fel, és nem csak betegségek, hanem az élet minden gondja-baja ellen bevethetőket. Szerintük, ha az ember meggyőződéssel és kitartóan mond - vagy hallgat kazettáról - olyan mondatokat, mint:
„Erős vagyok. Mindent meg tudok valósítani, amit elképzelek!”, akkor előbb-utóbb így is lesz... Ki tudja...
Az azonban biztos, hogy előbb-utóbb minden rosszért a negatív gondolatokat és a negatív érzéseket okoljuk. Csak az nem fix, hogy ezeket helyettesíteni lehet néhány mondattal, és egy csapásra optimistává válunk, ha mantraként mormolunk pozitív tartalmú mondatokat.
VELE ÉS NÉLKÜLE
Tehát rövid távon a pozitív gondolkodásnak pozitív pszichikai hatásai vannak. Főleg azokban az esetekben hatásos, amikor magunkat kell motiválnunk, hangulatunkat akarjuk javítani -egy teniszmeccs erejéig vagy egy fontos konferencián. De az élet komplexebb problémáit nem oldja meg, és súlyos betegségeket sem lehet csak vele meggyógyítani! Ezért leghelyesebb, ha „negatív gondolatainkat”, rossz érzéseinket átgondoljuk, vajon honnan, miért vannak, és optimistán tekintve a jövőbe megpróbáljuk az adott helyzetből a legjobbat kihozni.
KLINIKAI VIZSGÁLATOK HÍJÁN...
Vajon a „pozitív gondolkodás” a fentiek alapján bevethető lenne az alkoholizmus, a stressz, a félelem, a reuma, az epekő és a rák legyőzésében? Tény, hogy a megrögzött optimisták életöröme minden emberben határtalan energiát szabadít fel. Ám gyógyszerészek és pszichológusok mindig szkeptikusan hallgatják a pozitív gondolkodás eredményeit, sikertörténeteit anélkül, hogy teljesen elutasítanák vagy elítélnék az önbefolyásolás metódusait. Ez azért van így, mert nincsenek klinikai vizsgálatok a témában, amelyek bizonyították volna a „rózsaszín szemüveg” előnyeit és hatásait.
Tudományos szempontból a személyes tapasztalatok, az olyan emberek beszámolói, akik az optimizmusnak köszönhetik gyógyulásukat vagy sikerüket, értéktelenek. Nem egzakt és ellenőrizhető, hogy hány esetben segített valóban az autoszuggesztió... Mindez nem bizonyítja az ellenkezőjét sem, vagyis, hogy nem hat, nem jó az optimista szemlélet. <o
></o>BONYOLULT ÉS KOMPLEX
Vannak, akik tántoríthatatlanul hisznek abban, hogy ezek a módszerek segítették a gyógyulásukat, de ha belegondolunk, a komoly betegek között egy sincs, aki csak és kizárólag ezekre hagyatkozna a gyógyulása érdekében.
Ugyanakkor vannak olyan vizsgálatok az orvoslás egyik fiatal ágában, a pszichoneuro-immunológia területén, amelyek azt mutatják, hogy a pozitív érzelmek - mint amilyen a remény, az optimizmus, a szerelem, a szeretet és a barátság - serkentőleg, erősítően hatnak az immunrendszerre. Így valóban gyorsíthatják a gyógyulási folyamatokat, illetve visszafordíthatják a negatív befolyásoló tényezők - mint amilyen a félelem, a düh, a depresszió, a harag - hatásait.
A gond a vizsgálatokkal kapcsolatban az, hogy az érzelmeink, gondolataink és a szervezetünk folyamatai közötti kölcsönhatás sokkal komplikáltabb és komplexebb, semhogy azt egyetlen kifejezéssel leírhatnánk. (Pl.: a pszichoimmunológusok időközben felfedezték, hogy sok esetben pont az egészségtelennek tartott düh és agresszivitás volt kedvező tényező a gyógyulásban.)
MI A JÓ, MI A ROSSZ?
Két hosszú távú kutatásból az amerikai Derogatis és Greer azt mutatta ki, hogy azok a mellrákban szenvedő páciensek mutattak jobb gyógyulási kvótát, akik súlyos betegségükkel szemben lázadtak, és elkeseredett dühvel próbáltak gyógyulni. Vagyis bizonyos esetekben az immunpotenciálunkat negatív érzelmekkel is mobilizálhatjuk!
A legnagyobb gond egyébként ezzel van: mit nevezhetünk általánosan jónak és rossznak, pozitívnak és negatívnak?!
A hasonló témában végzett immunkutatási és pszichobiológiai vizsgálatok is azt mutatják, hogy legtöbbször a tipizálás a hiba. Az érzelmeket és gondolatokat nem farigcsálhatjuk vagy befolyásolhatjuk kedvünk szerint! Az érzés jön magától, nem szabályozható - ám az, hogy miként reagálunk rá, igen.
Biztos, hogy a végtelen töprengés, önmagunk hosszú távú negatív megítélése és elítélése és a valóban negatív gondolkodásminta - „Nekem mindig pechem van!” - sok embert zárkózottá, boldogtalanná, sikertelenné tesz, így saját gondolatai tartják fogva. Az ilyen negatív önképet csak pszichoterápia segítségével lehet feldolgozni, komoly és intenzív együttműködés keretében. Ez nem helyettesíthető egyszerűen szavakkal, mondatokkal, pozitív gondolkodással! Azt is tudnunk kell, hogy minden érzelem mindig fontos, sokszor létfontosságú információs értékű!
A negatív érzelmek sem mindig értelmetlenek, vagy abszolút rosszak, és ugyanúgy az emberi evolúció eredményei, mint a többi érzelmünk. Problémákra hívják fel a figyelmünket, amiket fel kell ismernünk és meg kell oldanunk. Jung szerint minden változást krízis előz meg - ez viszont sok rossz érzéssel jár. Ha nincs krízis, nincs rossz érzés, nem történik változás sem.
NAGYON LÉNYEGES! Ha a rossz gondolatokat és érzéseket kisöpörjük, és figyelmen kívül hagyjuk, akkor egyáltalán nem oldunk meg semmit, s nem is változtatnak soha semmin.
Még két dolog, amire figyelnünk kell: <o
></o>- egyrészt, akinek életében a pozitív érzelmek és a rózsaszínben látás uralkodnak, az könnyen elvesztheti realitásérzékét, <o></o>
- másrészt azok, akik pozitívan gondolkodnak, és mégsem érik el kitűzött céljukat, hibásnak, bűnösnek érzik magukat... <o></o>
D. V. <o
></o><o
></o><o
> </o>
Felhívás összefogásra!!!
kissMostanában egyre több helyen olvasgatok különböző ezoterikus témájú írásokat. Szerencsére szép számmal találok olyant is, ahol egymást támogatva, közösen gondolkodva és ezzel segítve írják a hozzszólásaikat. Viszont jó néhány helyen, szinte divattá vált egymás tanításainak ócsárlása, alulbecsülése és annak hangsúlyozása, hogy a tudás egyedüli birtokosa az a tanítás, amit ő maga képvisel. Pedig a Teremtő nem ennyire egysíkú, számtalan utat, lehetőséget ad teremtettjei számára, hogy közelíteni és beérkezni tudjanak. És talán pont az lehet a legnagyobb probléma ebben az országban, hogy nem tudjuk egymást azzal együtt elfogadni, ahogy létezését megéli. Amiképpen szellemileg feldarabolódtunk, úgy darabolódott fel ez az ország fizikai szinten is. Pontosan tükrözve, hogy nem tudunk egységesek lenni semmilyen szinten sem. Amennyiben nem tudjuk megvalósítani az egymás elfogadását, az egymás útjainak tiszteletben tartását reményünk sincs az ország és az emberiség sorsának felemelésére. Ezért kérek minden önmagáért és a világ sorsáért felelősséget érző embertársamat, hogy keresse meg mindenki másban azt, ami közös lehet benne, és lépjen túl azon ami különböző és elválaszt. Csak ez lehet a jövő reménysége, meggyőződésem, hogy nincs más út.
kissMostanában egyre több helyen olvasgatok különböző ezoterikus témájú írásokat. Szerencsére szép számmal találok olyant is, ahol egymást támogatva, közösen gondolkodva és ezzel segítve írják a hozzszólásaikat. Viszont jó néhány helyen, szinte divattá vált egymás tanításainak ócsárlása, alulbecsülése és annak hangsúlyozása, hogy a tudás egyedüli birtokosa az a tanítás, amit ő maga képvisel. Pedig a Teremtő nem ennyire egysíkú, számtalan utat, lehetőséget ad teremtettjei számára, hogy közelíteni és beérkezni tudjanak. És talán pont az lehet a legnagyobb probléma ebben az országban, hogy nem tudjuk egymást azzal együtt elfogadni, ahogy létezését megéli. Amiképpen szellemileg feldarabolódtunk, úgy darabolódott fel ez az ország fizikai szinten is. Pontosan tükrözve, hogy nem tudunk egységesek lenni semmilyen szinten sem. Amennyiben nem tudjuk megvalósítani az egymás elfogadását, az egymás útjainak tiszteletben tartását reményünk sincs az ország és az emberiség sorsának felemelésére. Ezért kérek minden önmagáért és a világ sorsáért felelősséget érző embertársamat, hogy keresse meg mindenki másban azt, ami közös lehet benne, és lépjen túl azon ami különböző és elválaszt. Csak ez lehet a jövő reménysége, meggyőződésem, hogy nincs más út.
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Köszönöm, ez csodálatos hozzászólás volt, és teljesen egyértek vele!
szeretettel.
István
kiss
szeretettel.
István
kiss
