Karsay István
Kitiltott (BANned)
Változz és változtass!
Az életünkben bekövetkező jelentős változásoknak sémájuk van, még ha a történések kellős közepén állva nem is ismerjük fel ezeket. Így az esetek túlnyomó többségében csak hosszabb idő elteltével, lassanként válik érthetővé számunkra, hogy mi és miért is történt meg velünk...
Születés és halál. Újjászületés és elmúlás... A természetben évről évre nyomon követhetjük ezt a folyamatot. Tehát alapvető jelenség, s tulajdonképpen központi témája a mitológiának is. Ez a véget nem érő folyamat azt sugallja: a dolgok természetes velejárója nem az állandóság, hanem az elmúlás. Mindezt ösztönösen tudjuk, mert ott rejtezik tudatunk mélyén, ám amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá, rendszerint "megfeledkezünk" róla. Ám, ha jó időzítéssel felismerjük ezt az alaptételt - különösen testünk s lelkünk számára "vérzivataros" időkben -, s szánunk is arra időt, hogy behatóbban megvizsgáljuk, könynyebben átvergődhetünk az életünkkel együtt járó, elkerülhetetlen átalakulások fájdalmas periódusain.
Az átalakulás útján
A változás egyik legfontosabb ismertetőjegye a "másfelé vezető út" elkerülhetetlensége. Sok fiatal pár esetében például gyermekük születését nem csak az önfeledt öröm, hanem a kötetlen idejük és korlátlan szabadságuk elvesztése miatti feszültség is kíséri. Igazából csak akkor lehet megtanulni, átérezni a gyermekáldás örömeit, ha gondolatban is sikerül magunk mögött hagynunk egyáltalán nem, illetve kevésbé behatárolt életünket!
Érdekes például az is, hogy nemegyszer előfordul: valaki, akit előléptettek, nem felhőtlenül boldog, sőt kifejezetten nehezen tudja lelkileg feldolgozni azt, ami vele történt. Mi lehet ennek az oka? A válasz egyszerű: sablonok alapján éljük az életünket, ezért ha valami számunkra nem látszik reálisnak - legyen jó vagy rossz -, a változást veszteségként éljük meg. (Például egy szorgalmasan dolgozó, ám szerény körülmények között élő embernek is időre van szüksége ahhoz, hogy hozzászokjon megváltozott körülményeihez, miután váratlanul elviszi a busás főnyereményt a lottón.)
A változásban rejlő állandóság
A velünk történő változásokat ajánlott tágabb életszakaszainkon belül szemlélnünk. A pszichológusok egy része ezért kulcsfontosságú fordulópontnak tartja a 30. életévet. ( Korábban ez a 21. év volt, amikor is az érintett fiatalkora után átlép a valódi felnőttkorba.) A férfiak közül ilyenkor sokan érzik úgy, mintha az öregkoruk érkezett volna el, holott még épphogy maguk mögött hagyták fiatalkorukat! Tény, a változások egész életünket végigkísérik, és nincsenek mindig összefüggésben aktuális életkorunkkal!
Melyikünk ne emlékezne Odüsszeusz hosszadalmas, megpróbáltatásokkal teli mítoszára? Ithaka királyának - a trójai háború után - számtalan próbatétellel kellett szembenéznie, de hősiesen megküzdött a sorsával.
FONTOS! Az átalakulás egyik üzenete az, hogy nem lehetünk egész életünkben ugyanazok az emberek, akik mindig ugyanúgy cselekszenek. Amíg az ember fiatal, addig azt képzeli, hogy 30 év fölött az élet a töretlen stabilitás jegyében zajlik. Ez azonban ritkán van így!
Ha életünk látszólag eseménytelen, akkor két lehetőségünk van: vagy változtatunk rajta, vagy mi magunk változunk meg.
A dicső VÉG
Minden új valaminek a befejezésével jár együtt! Ez a kitétel teljesen természetes a hagyománytisztelő népek körében, akik tudják: ha valamilyen belső változásnak vetik alá magukat, akkor szakítaniuk kell megszokott, mindennapi életformájukkal. Napjainkban, ebben a változásokkal teli, modern korban is gyakran érezzük úgy, hogy szükségünk van a megszokottól, a "normális tapasztalásainktól" való elszakadásra.
Ezt az érzést rendszerint önazonosságunk elvesztése követi, amikor - minthogy a régi motivációink tovatűntek - nem tudjuk egészen pontosan, kik is vagyunk valójában. A másik természetes kísérőállapot lehet a kiábrándultság, aminek következtében ráébredünk: újfajta világlátásunk nem tükrözi híven a valóságot.
Egyébiránt, kiábrándulásunk lehet az átváltozások első és utolsó állomása is, amikor elhomályosul az újrakezdés és a módosult életszemlélet indítéka.
Különbözőek vagyunk, ebből következik, hogy a befejezés - a dicső VÉG - sok régi sebet és szégyenérzést felidézhet bennünk.
Aki gyermekként értéktelennek hitte magát, annak az életében később bekövetkező, látszólagos balsikerek keserves fájdalmat okozhatnak, hiszen a korábban átélt kudarcokra emlékeztetik... Sohase felejtsük, valaminek a vége, befejezése, lezárása nem az élet végét jelenti, még ha olykor úgy is érezzük!
A törzsi kultúrákban az egyén nem úgy vélekedik a befejezésről, mint valaminek a végéről, hanem úgy, mint az újrakezdést létrehozó, szükségszerű helyzetről.
Semleges övezetben...
Az emberek általában amilyen gyorsan csak lehet, maguk mögött akarják hagyni a nyugtalanságot keltő időszakot. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy amennyit veszítünk, ugyanannyit nyerhetünk is, ha hajlandóak vagyunk "kitörni", és kipróbálni az új lét- és cselekvésmódokat.
• Próbáljunk meg néha egyedül lenni! Csendben maradni és hallgatni, befelé figyelni! Örüljünk a semleges övezet "ürességének"! Találjunk ki magunknak olyan "szórakozást", amikor a szó szoros értelmében nem teszünk semmit, nem nézünk televíziót, nem hallgatunk rádiót, zenét, nem kattanunk fel az internetre, nem telefonálunk! Csak vagyunk! Ugyanakkor ne reméljünk ettől semmilyen nagy felfedezést. Ám ilyenkor módunk van arra, hogy odafigyeljünk álmainkra és gondolatainkra.
• A semleges övezetben szerzett tapasztalatainkat jegyezzük fel egy naplóba vagy egy jegyzetfüzetbe, de ha kedvünk van, önéletrajzot is írhatunk!
• Próbáljuk meg kitalálni, hogy mi az, amire igazán vágyunk, mi lehet az életcélunk, amiért lángolhatunk! Mit tennénk, ha megtudnánk, már nem sok van hátra az életünkből?
Sok nagy történelmi személy - például Szent Pál, Mohamed, Dante, Buddha - szükségesnek tartotta, hogy időnként kimenjen "a fák közé" vagy a sivatagba. A mi szándékunk nem a közösségtől való elszakadás, hanem az, hogy merjünk időnként visszavonulni, egyedül lenni, úgy, ahogyan ezt embertársaink megtették évezredeken át.
Az újrakezdés varázsa
Honnan tudjuk, hogy eljött az ideje annak, hogy magunk mögött hagyjuk a semleges övezetet? Mikor érkezik el az újrakezdés ideje? A kezdetek idejét gyakran csak utólag tudjuk meghatározni, ugyanis a maguk idejében többnyire jelentéktelennek látszanak. Előfordulhat például, hogy egy partin, amelyen előzőleg nem akartunk részt venni, találkozunk valakivel, aki miatt később felbomlik a házasságunk, vagy véletlenül éppen egy olyan helyen nyitunk ki egy könyvet, ahol a leírtak hatására örökre megváltozunk.
Ha készek vagyunk már a cselekvésre, akkor könynyen észrevesszük a kedvező alkalmakat, és ha élünk is velük, izgalmas időszak jöhet el az életünkben! Legyünk fesztelenek, azért maradjunk kapcsolatban a régi életünkkel! Emlékezzünk a semleges övezetben támadt gondolatainkra, és ne csüggedjünk, ha a dolgok alakulása nem olyan gyors, mint amilyennek szeretnénk! A Zen egyik mondata is ezt sugallja: "A megvilágosodás után jön a munka."
Így természetes!
A dolgok természetes velejárója nem az állandóság, hanem a változás, a születés és az elmúlás.
Fontoljuk meg!
• Figyeljünk életünkben a jelentéktelennek látszó jó és rossz mozzanatokra is, mert lehet, hogy még nem sejtjük, de fontos változásokat hozhatnak számunkra.
• Ne aggodalmaskodjunk, ha valami olyan történik velünk, ami meglehetősen irracionálisnak, következetlennek tűnik!
A változás legegyértelműbb jele, ha lelkünk mélyrétegeiben morajlás támad.
Az igaz út
Az út kanyarog, de mégis járható.
Az út egyenes, ezért járható.
Az út göröngyös, de mégis járható.
Az út sima, ezért járható.
Az út a mélybe vezet, de mégis járható.
Az út a fény felé tart, ezért járható.
Az út mozdulatlan, de mégis járható.
Az út változik, ezért járható.
Az út megfoghatatlan, de mégis járható.
Az út megérthető, ezért járható.
Ha az igaz utat keresed,
befelé nézz, és megtalálod.
Lao-ce
Így látják ők...
"... a lét csaló kép, nem oszt, nem szoroz,
hisz egyként elillan, mi jó és mi rossz."
Firdauszí
"Légy azzá, ami még nem vagy,
Maradj meg annak, ami már vagy,
Maradandóság és lehetőség:
Világunk e kettőben szép."
Grillparzer
"A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk."
Széchenyi
Az életünkben bekövetkező jelentős változásoknak sémájuk van, még ha a történések kellős közepén állva nem is ismerjük fel ezeket. Így az esetek túlnyomó többségében csak hosszabb idő elteltével, lassanként válik érthetővé számunkra, hogy mi és miért is történt meg velünk...
Születés és halál. Újjászületés és elmúlás... A természetben évről évre nyomon követhetjük ezt a folyamatot. Tehát alapvető jelenség, s tulajdonképpen központi témája a mitológiának is. Ez a véget nem érő folyamat azt sugallja: a dolgok természetes velejárója nem az állandóság, hanem az elmúlás. Mindezt ösztönösen tudjuk, mert ott rejtezik tudatunk mélyén, ám amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá, rendszerint "megfeledkezünk" róla. Ám, ha jó időzítéssel felismerjük ezt az alaptételt - különösen testünk s lelkünk számára "vérzivataros" időkben -, s szánunk is arra időt, hogy behatóbban megvizsgáljuk, könynyebben átvergődhetünk az életünkkel együtt járó, elkerülhetetlen átalakulások fájdalmas periódusain.
Az átalakulás útján
A változás egyik legfontosabb ismertetőjegye a "másfelé vezető út" elkerülhetetlensége. Sok fiatal pár esetében például gyermekük születését nem csak az önfeledt öröm, hanem a kötetlen idejük és korlátlan szabadságuk elvesztése miatti feszültség is kíséri. Igazából csak akkor lehet megtanulni, átérezni a gyermekáldás örömeit, ha gondolatban is sikerül magunk mögött hagynunk egyáltalán nem, illetve kevésbé behatárolt életünket!
Érdekes például az is, hogy nemegyszer előfordul: valaki, akit előléptettek, nem felhőtlenül boldog, sőt kifejezetten nehezen tudja lelkileg feldolgozni azt, ami vele történt. Mi lehet ennek az oka? A válasz egyszerű: sablonok alapján éljük az életünket, ezért ha valami számunkra nem látszik reálisnak - legyen jó vagy rossz -, a változást veszteségként éljük meg. (Például egy szorgalmasan dolgozó, ám szerény körülmények között élő embernek is időre van szüksége ahhoz, hogy hozzászokjon megváltozott körülményeihez, miután váratlanul elviszi a busás főnyereményt a lottón.)
A változásban rejlő állandóság
A velünk történő változásokat ajánlott tágabb életszakaszainkon belül szemlélnünk. A pszichológusok egy része ezért kulcsfontosságú fordulópontnak tartja a 30. életévet. ( Korábban ez a 21. év volt, amikor is az érintett fiatalkora után átlép a valódi felnőttkorba.) A férfiak közül ilyenkor sokan érzik úgy, mintha az öregkoruk érkezett volna el, holott még épphogy maguk mögött hagyták fiatalkorukat! Tény, a változások egész életünket végigkísérik, és nincsenek mindig összefüggésben aktuális életkorunkkal!
Melyikünk ne emlékezne Odüsszeusz hosszadalmas, megpróbáltatásokkal teli mítoszára? Ithaka királyának - a trójai háború után - számtalan próbatétellel kellett szembenéznie, de hősiesen megküzdött a sorsával.
FONTOS! Az átalakulás egyik üzenete az, hogy nem lehetünk egész életünkben ugyanazok az emberek, akik mindig ugyanúgy cselekszenek. Amíg az ember fiatal, addig azt képzeli, hogy 30 év fölött az élet a töretlen stabilitás jegyében zajlik. Ez azonban ritkán van így!
Ha életünk látszólag eseménytelen, akkor két lehetőségünk van: vagy változtatunk rajta, vagy mi magunk változunk meg.
A dicső VÉG
Minden új valaminek a befejezésével jár együtt! Ez a kitétel teljesen természetes a hagyománytisztelő népek körében, akik tudják: ha valamilyen belső változásnak vetik alá magukat, akkor szakítaniuk kell megszokott, mindennapi életformájukkal. Napjainkban, ebben a változásokkal teli, modern korban is gyakran érezzük úgy, hogy szükségünk van a megszokottól, a "normális tapasztalásainktól" való elszakadásra.
Ezt az érzést rendszerint önazonosságunk elvesztése követi, amikor - minthogy a régi motivációink tovatűntek - nem tudjuk egészen pontosan, kik is vagyunk valójában. A másik természetes kísérőállapot lehet a kiábrándultság, aminek következtében ráébredünk: újfajta világlátásunk nem tükrözi híven a valóságot.
Egyébiránt, kiábrándulásunk lehet az átváltozások első és utolsó állomása is, amikor elhomályosul az újrakezdés és a módosult életszemlélet indítéka.
Különbözőek vagyunk, ebből következik, hogy a befejezés - a dicső VÉG - sok régi sebet és szégyenérzést felidézhet bennünk.
Aki gyermekként értéktelennek hitte magát, annak az életében később bekövetkező, látszólagos balsikerek keserves fájdalmat okozhatnak, hiszen a korábban átélt kudarcokra emlékeztetik... Sohase felejtsük, valaminek a vége, befejezése, lezárása nem az élet végét jelenti, még ha olykor úgy is érezzük!
A törzsi kultúrákban az egyén nem úgy vélekedik a befejezésről, mint valaminek a végéről, hanem úgy, mint az újrakezdést létrehozó, szükségszerű helyzetről.
Semleges övezetben...
Az emberek általában amilyen gyorsan csak lehet, maguk mögött akarják hagyni a nyugtalanságot keltő időszakot. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy amennyit veszítünk, ugyanannyit nyerhetünk is, ha hajlandóak vagyunk "kitörni", és kipróbálni az új lét- és cselekvésmódokat.
• Próbáljunk meg néha egyedül lenni! Csendben maradni és hallgatni, befelé figyelni! Örüljünk a semleges övezet "ürességének"! Találjunk ki magunknak olyan "szórakozást", amikor a szó szoros értelmében nem teszünk semmit, nem nézünk televíziót, nem hallgatunk rádiót, zenét, nem kattanunk fel az internetre, nem telefonálunk! Csak vagyunk! Ugyanakkor ne reméljünk ettől semmilyen nagy felfedezést. Ám ilyenkor módunk van arra, hogy odafigyeljünk álmainkra és gondolatainkra.
• A semleges övezetben szerzett tapasztalatainkat jegyezzük fel egy naplóba vagy egy jegyzetfüzetbe, de ha kedvünk van, önéletrajzot is írhatunk!
• Próbáljuk meg kitalálni, hogy mi az, amire igazán vágyunk, mi lehet az életcélunk, amiért lángolhatunk! Mit tennénk, ha megtudnánk, már nem sok van hátra az életünkből?
Sok nagy történelmi személy - például Szent Pál, Mohamed, Dante, Buddha - szükségesnek tartotta, hogy időnként kimenjen "a fák közé" vagy a sivatagba. A mi szándékunk nem a közösségtől való elszakadás, hanem az, hogy merjünk időnként visszavonulni, egyedül lenni, úgy, ahogyan ezt embertársaink megtették évezredeken át.
Az újrakezdés varázsa
Honnan tudjuk, hogy eljött az ideje annak, hogy magunk mögött hagyjuk a semleges övezetet? Mikor érkezik el az újrakezdés ideje? A kezdetek idejét gyakran csak utólag tudjuk meghatározni, ugyanis a maguk idejében többnyire jelentéktelennek látszanak. Előfordulhat például, hogy egy partin, amelyen előzőleg nem akartunk részt venni, találkozunk valakivel, aki miatt később felbomlik a házasságunk, vagy véletlenül éppen egy olyan helyen nyitunk ki egy könyvet, ahol a leírtak hatására örökre megváltozunk.
Ha készek vagyunk már a cselekvésre, akkor könynyen észrevesszük a kedvező alkalmakat, és ha élünk is velük, izgalmas időszak jöhet el az életünkben! Legyünk fesztelenek, azért maradjunk kapcsolatban a régi életünkkel! Emlékezzünk a semleges övezetben támadt gondolatainkra, és ne csüggedjünk, ha a dolgok alakulása nem olyan gyors, mint amilyennek szeretnénk! A Zen egyik mondata is ezt sugallja: "A megvilágosodás után jön a munka."
Így természetes!
A dolgok természetes velejárója nem az állandóság, hanem a változás, a születés és az elmúlás.
Fontoljuk meg!
• Figyeljünk életünkben a jelentéktelennek látszó jó és rossz mozzanatokra is, mert lehet, hogy még nem sejtjük, de fontos változásokat hozhatnak számunkra.
• Ne aggodalmaskodjunk, ha valami olyan történik velünk, ami meglehetősen irracionálisnak, következetlennek tűnik!
A változás legegyértelműbb jele, ha lelkünk mélyrétegeiben morajlás támad.
Az igaz út
Az út kanyarog, de mégis járható.
Az út egyenes, ezért járható.
Az út göröngyös, de mégis járható.
Az út sima, ezért járható.
Az út a mélybe vezet, de mégis járható.
Az út a fény felé tart, ezért járható.
Az út mozdulatlan, de mégis járható.
Az út változik, ezért járható.
Az út megfoghatatlan, de mégis járható.
Az út megérthető, ezért járható.
Ha az igaz utat keresed,
befelé nézz, és megtalálod.
Lao-ce
Így látják ők...
"... a lét csaló kép, nem oszt, nem szoroz,
hisz egyként elillan, mi jó és mi rossz."
Firdauszí
"Légy azzá, ami még nem vagy,
Maradj meg annak, ami már vagy,
Maradandóság és lehetőség:
Világunk e kettőben szép."
Grillparzer
"A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk."
Széchenyi
2): 403- 413
ffice
