Ajaxot és Chelsea-t megjárt focisták az NB I-ben.
Két csapatra való külföldi futballista érkezett a télen a magyar élvonalba, és csakúgy, mint a korábbi években, többségük ezúttal is Kelet-Európából igazolt az NB I-be. A korábbi évekhez képest azonban valamivel kedvezőbb a kép, hiszen a jelek szerint nyitott a balti, illetve az egykori szovjet tagállamok játékospiaca felénk, és ennek köszönhetően a megszokott szerb dömping mellett néhány észt, lett, illetve grúz válogatott is a magyar pályákon futballozhat - köztük olyan is, aki egykoron a Chelsea-nél is megfordult.
Kameruni és osztrák játékost vett a Siófok
A BFC Siófok két új igazolása közül a kameruni Georges Aimé Ekoundáról lehet többet tudni. A 23 esztendős támadó tavaly nyáron próbajátékon szerepelt a svájci harmadik vonalban vitézkedő Solothurnnál, és le is igazolták, hiszen a klub honlapján található csapatfotón szerepel (bár a nevét ott Ekundának írták), de később csak egyetlen mérkőzés tudósításban szerepel a neve. Igaz, akkor az FC Olten ellen mesterhármast vágott.
A csatár hazájában a Matoutou Yaoundéban szerepelt, de még tizenévesen átjött Európába, és egy szezont eltöltött a Metz tartalékcsapatában, a francia negyedik vonalban. Elzászban csapattársa volt többek között a jelenleg a Lille-ben szereplő Ludovic Obraniak vagy a Newcastle United védője, Sébastien Bassong is. Egy év elteltével a francia ötödik vonalban szerénykedő Les Sables-d'Olonne játékosa lett, majd újabb egy év múlva megint a negyedosztályban, a Moulins együttesében szerepelt, ahol tíz bajnokin egyszer sem volt eredményes.
Szintén a Balaton partján folytatja pályafutását az osztrák Daniel Kogler, aki augusztusban még csak 21 esztendős lesz. Ő az AKA St. Pölten nevű, elsősorban utánpótláskorú játékosokat foglalkoztató egyesületben kezdte karrierjét, majd 2007 nyarán a SV Bad Aussee focistája lett. Az osztrák másodosztályú klubban 24 bajnokin négyszer volt eredményes, majd a Velezs Mosztar vette meg - Boszniában viszont az elmúlt fél évben nem szerzett gólt.
Diósgyőr, Debrecen: az öt érkező légiósból négyen szerbek
A diósgyőri egyesülethez két új délszláv futballista érkezett a télen. A szerb Milan Bogunovic a Vozdovac Beogradtól jött el: a középhátvéd a másodosztályú egyesületben az előző fél évben 13 bajnokin szerepelt, és egy gólt ért el. Bogunovic a Jedinstvo Ub nevű klubnál kezdett, majd a Buducnost Podgoricában folytatta. A montenegrói egyesülettel 2004-ben feljutott a szerb-montenegrói pontvadászat élvonalába, és ennek eredményeként a patinás Crvena zvezda igazolta le, de a belgrádi egyesületnél Bogunovic csak elvétve kapott lehetőséget. Így aztán hamarosan az FK Zemunba került, ahol már rendszeresen pályára lépett - a nemzetközi híradásokba azonban csak akkor került be, amikor a Partizan elleni bajnokin öngólt rúgott. Egy váratlan fordulattal 2007 nyarán a libanoni Al-Nejmahba szerződött, amellyel az AFC-kupában (ami a második számú ázsiai klubtornának számít) egészen az elődöntőig jutott, sőt az indiai Mahindra United ellen a negyeddöntőban gólt is szerzett. Tavaly nyáron aztán visszatért hazájába, a Vozdovachoz - de előtte még a Zalaegerszegnél is volt próbajátékon. A DVTK másik új légiósáról már kevesebb az információ. A 21 éves csatár, Djordje Simic a harmadosztályú Backa Palankától érkezett, előtte pedig futballozott az FK Becejben is.
Tony Stokes: West Ham United után Újpest
A debreceni egyesülethez hárman érkeztek a télen külföldről. A szerb kapus, Djordje Pantic a svéd Enköpinget hagyta ott a Loki kedvéért: tavaly a svéd második vonalban védett 23 találkozón. Pantic a belgrádi Partizan nevelése, bár kölcsönben megfordult az Obilicnél is. A Partizanban nem sokat védett, bár a 2005-2006-os idényben ő állt a kapuban a Maccabi Petah-Tikva elleni hazai UEFA-kupa-mérkőzésen - amelyet a szerbek 5-2-re elveszítettek. 2007 januárjában a német Koblenz vette meg, de a Bundesliga 2-ben egyetlen tétmeccsen sem szerepelt, ráadásul az átigazolása körüli pénzügyi szabálytalanságok miatt az alelnöknek, Michael Rechnek le kellett mondania a posztjáról.
A DVSC új szerb hátvédje, Bozidar Cosic a patinás Ajaxot is megjárta, igaz, csak ifistaként szerepelt az amszterdamiaknál. Az Utrechtnél is csak a korosztályos gárdában játszott, majd rövid ideig szerepelt a német harmadosztályú KFC Uerdingennél. A 2004-2005-ös pontvadászatban már otthon, a Zeleznikben szerepelt, ahonnan 2006 nyarán az orosz másodosztályú Himki vette meg. Ott mindössze nyolc bajnokin szerepelt, az előző szezonban a Zemunban játszott 12 találkozón, a jelenlegi bajnokságot már a bosnyák Modrica Maximánál kezdte. Ezzel a klubbal négy BL-selejtezőn is szerepelt, de mivel januárban lejárt a szerződése, a DVSC ingyen igazolhatta le.
A fiatal brazil balhátvédet, Hugo Leonardo Pereira Nascimentót (aki csak a Hugo művésznéven szerepel), egykoron nagy tehetségnek tartották. A patinás Vasco da Gamánál kezdte pályafutását, 2005 őszén a brazil U18-as válogatottba is meghívást kapott, 2006-ban pedig az országos bajnokságban is bemutatkozhatott a Vasco színeiben: összesen három bajnokin vetették be a felnőttek között. Később azonban nem tudott tartósan megkapaszkodni a csapatban, így a szintén riói Friburguenséhez került, amely országos szinten csak a harmadik-negyedik vonalhoz tartozik.
A Fehérvár új fiataljai a felnőttek között még nem bizonyítottak
Az FC Fehérvár új légiósai közül a horvát Ivan Buljubasic legalább annyit elmondhat magáról, hogy a Hajduk Splitnél nevelkedett, azonban még tizenévesen az Imotskiba igazolt, a fehérváriak pedig a horvát harmadosztályú Mosor Zrnovnicától vették meg. A montenegrói Darko Karadzic is fiatalnak számít, ő a belgrádi Radtól érkezett a klubhoz, első csapata viszont a Sutjeska Niksic volt. Karadzic 2006-ban ott volt az U17-es Európa-bajnokságon Szerbia és Montenegró válogatottjával, és a belgák elleni csoportmeccsen gólt is szerzett - a felnőttek között azonban eddig nem váltotta meg a világot.
Ugyanez az ukrán támadóról, Olekszandr Tkacsukról is elmondható: ő az üzbég Kizilkum Zarafsontól jött, amely tavaly csak nagy nehézségek árán maradt az üzbég élvonalban, ám Tkacsuk egyetlen találatot sem ért el a bajnokságban - a kupában azért egyszer eredményes volt, igaz, akkor is tizenegyesből. A brazil Alison Silva a lett Metalurgs Liepajától költözött Székesfehérvárra.
A Győri ETO FC a balti vonalat erősítette
<TABLE id=bannerestablazat style="WIDTH: 284px" align=center><TBODY><TR><TD>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
A Győrhöz többek között két észt és egy litván focista is érkezett - ráadásul nem is teljesen ismeretlen labdarúgókról van szó. A középcsatár Jarmo Ahjupera például ötszörös válogatott, igaz, utoljára 2007-ben húzhatta fel a címeres mezt - elsőként pedig még 2001-ben, mindössze 17 esztendősen. A hórihorgas csatár akkoriban a Flora Tallinnban szerepelt, és a győriek most onnan vették meg, de az elmúlt nyolc évben Ahjupera megfordult a Valgában, a Tervis Pärnuban és a Tulevik Viljandiban is. Az elmúlt két esztendőben egyébként kifejezetten eredményes volt az észt élvonalban, 2007-ben 17, 2008-ban pedig 15 gólig jutott - a gólkirályi címhez még tucatnyi találat kellett volna.
Honfitársa, az NB I-ben góllal debütált Tarmo Kink tavaly a Levadia Tallinnban eggyel több gólt ért el, mint Ahjupera, és a középpályás már külföldön is kipróbálhatta magát: 2003 és 2006 között a Szpartak Moszkva focistája volt. Az orosz gárdában azonban csak elvétve lépett pályára, három év alatt csak két bajnokin és egy UEFA-kupa-találkozón vetették be. A nemzeti csapatban azonban ez idő alatt is rendszeresen szerepelt, aminek köszönhetően már 30-szoros válogatott, és három gólt is szerzett a címeres mezben - mindhármat tavaly.
A lett Linas Pilibaitis tavaly nyáron hívta fel magára a nemzetközi közvélemény figyelmét, amikor klubja, az FBK Kaunas az ő góljával verte ki a BL selejtezőjéből a skót Rangerst. Pedig Skóciában már jól ismerhették volna, hiszen 2007-ben öt találkozón játszott a Heartsban is. Ő is válogatottnak mondhatja magát, 2006 óta hétszer játszott a lett nemzeti gárdában.
Nem a Baltikumból, de az egykori Szovjetunió területéről, még pontosabb Grúziából szerződött a győriekhez Rati Alekszidze, akit egykoron hazája legnagyobb tehetségének tartottak. Az 1978-as születésű csatár három bajnoki címet szerzett a Dinamo Tbiliszivel, és teljesítményével az angol Chelsea érdeklődését is felkeltette. A londoniak le is igazolták, de a sztárokkal teletűzdelt egyesületnél nem sok esélye volt arra, hogy bekerüljön a csapatba - ehhez Gianfranco Zolát, Tore-Andre Flót, Jimmy Floyd Hasselbainket vagy éppen Eidur Gudjohnsent kellett volna kiszorítania. Rati mindössze két bajnokin szerepelt a Kékeknél, még 2000 decemberében, majd egy év múlva visszatért a Dinamóhoz. A Tbiliszi együttesben továbbra is viszonylag eredményesen játszott, így 2004-ben az orosz Rosztov vette meg, de itt sem vált be, és akkor úgy tűnt, hogy a profi karrierje is véget ér. Három évet hagyott ki, mígnem a Lokomotivi Tbiliszinél újrakezdte, és olyan jól futballozott, hogy visszakerült a grúz válogatottba is - ahol eddig 26 alkalommal szerepelt.
Honfitársa, David Odikadze számára viszont a Győr az első külföldi állomás: a tízszeres válogatott középpályás otthon játszott már az Iberia Szamtrediában, a Gurija Lancshutiban, a Kolheti Potiban és az FC Tbilisziben is, az elmúlt négy esztendőt pedig a Dinamo Tbiliszinél töltötte.
Az új edző a szerb kapcsolatokat is tovább erősítette az ETO-nál, hiszen a légiósdömpingben három honfitársa is helyet kapott. A hátvéd Lazar Stanisic egészen 2007-ig az alacsonyabb osztályú Macva Sabac csapatában játszott, mígnem a macedón Rabotnicki Kometalba igazolt. A szkopjei gárdával bajnokságot és kupát is nyert, és alapembernek számított, ennek ellenére tavaly nyáron átigazolt a helyi rivális Vardarhoz. Az UEFA-kupában szerepelt a Zrinjski Mostar és a Bolton Wanderers ellen is, a bosnyákok ellen gólt is szerzett.
A szintén védő Vladimir Djordjevic sokkal kacskaringósabb karriert tudhat maga mögött: sokáig a Radnicki Nisben játszott, mígnem 2006-ban egy váratlan fordulattal a brazil Fluminense szerződtette. A dél-amerikai kaland csak fél évig tartott, 2007 januárjában Djordjevic visszatért Szerbiába, a Crvena zvezdához, amelynek színeiben azonban nem kapott túl sok lehetőséget: az előző szezonban két bajnokin és egy UEFA-kupa-találkozón szerepelt. Az elmúlt fél évben már nem is itt, hanem egykori nevelőegyesületében, a Radnickiban szerepelt.
Tarmo Kink (11-es számű mezben) Tallinból érkezett az ETO-hoz
A győri szerb kolónia legismertebb tagja kétségtelenül Bojan Neziri, aki két alkalommal a szerb nagyválogatott mezét is felhúzhatta. A kőkemény hátvéd Stanisichez hasonlóan Szabácson kezdett el futballozni, de a Vojvodinával futott be: 2000 és 2003 között közel 60 bajnokin viselte az újvidéki klub mezét. Ez elég volt ahhoz, hogy 2003 nyarán a lecsapjon rá a Metalurh Donyeck. Neziri Ukrajnában sem futballozott rosszul, így 2004 nyarán szerepelhetett az U21-es Európa-bajnokságon, majd az athéni olimpián is a szerb-montenegrói válogatottal. A 2005-2006-os szezonban kölcsönben a VfL Wolfsburgban játszott, és a Bundesligában 20 találkozón szerepelt - meg is hívták a szerb nagyválogatottba. A Farkasok azonban nem vették meg végleg, és Neziri Donyeckbe visszatérve egyre kevesebb lehetőséget kapott. Az előző idényt kölcsönben a belga FC Brusselsben töltötte, ahol a magyar Pető Zoltán is a klubtársa volt.
Akik ezúttal kevésbé bíztak a külföldiekben
Kecskeméten már eddig is rengeteg délszláv focista szerepelt, és a télen hozzájuk csatlakozott a montenegrói Vladan Pelicic, mégpedig a Zeta Golubovcitól. A 19 esztendős focista 2006-ban szerepelt a szerb-montenegrói U17-es válogatottban, jelenleg pedig a montenegrói korosztályos csapatot erősíti. Klubjával tavaly nyáron az UEFA-kupában is pályára lépett.
A nyíregyházi idegenlégió is "csak" egy fővel bővült a télen, igaz, a grúz Davit Imedasvili kétszeres válogatott. Ő hazájában a WIT Georgia Tbiliszi csapatában tűnt fel, és innen vette meg őt a Dinamo Kijev 2006 nyarán, de az ukrán egyesületnél többnyire csak a tartalékok között szerepelt - vagy még ott sem. Az ősszel például a Dinamo második csapatában is csak hét találkozóig jutott.
A Zalaegerszeg Lettországból erősített, amikor leigazolta a Daugava Daugavspils támadóját, Artjom Rudnevset. A 21 éves csatár hazájában az előző két idényben egyaránt hétszer volt eredményes, és ez már elég volt ahhoz, hogy bemutatkozzon a nagyválogatottban: a címeres mezt eddig kétszer húzhatta fel, legutóbb februárban Örményország ellen.
A Vasasnál is a szerb focistákban bíznak, azonban Angyalföldön nem a fiatal lendület, hanem a rutin a lényeg. A piros-kékek éppen ezért a 26 esztendős Ljubisa Vukelját igazolták le, aki már 17 évesen bemutatkozhatott a szerb élvonalban a Vojvodina színeiben, és éveken keresztül volt az újvidéki gárda erőssége. A 2005-2006-os bajnokságban elért kilenc gólja után a Partizan Beograd hívta soraiba, de a fővárosiaknál nem ment neki ilyen jól a játék (pedig az UEFA-kupában is pályára léphetett), így előbb a ciprusi Ethnikosz Ahnasznak, majd a Vojvodinának adták kölcsön. Ősszel pedig a bosnyák Boracs Banja Lukában futballozott.
Az Újpest Angliából igazolt két fiatalt
Mint látható, a magyar klubok elsősorban a keleti piacra figyeltek, de egyetlen kivétel azért akadt. Az Újpest az angol kapcsolatokat próbálta erősíteni a télen, és ennek köszönhetően két fiatal focistát is szerződtetett Angliából. Közülük a West Ham Unitedtől kölcsönvett középpályás, Tony Stokes már játszott is az NB I-ben. A 22 esztendős focista még 2005 szeptemberében mutatkozhatott be a Kalapácsosok első csapatában, mégpedig a Ligakupában, de ezt követően egyszer sem játszhatott a felnőttek között a WHU-nél.
Máshol viszont igen, hiszen rendszeresen kölcsönadták: játszott az ötödik vonalban a Rushden and Diamondsnál, a harmadosztályban a Brighton & Hove Albionnál, majd ismét az ötödik osztályba került, a Stevenage Borough-ba. Eközben a West Ham tartalékjainál megkapta a csapatkapitányi karszalagot. Az újpestiek másik angol focistája, Scott Malone viszont eddig csak a korosztályos csapatokban szerepelt a Wolverhampton Wanderersnél, és kevéssel az előtt írta alá profi szerződését, hogy kölcsönadták volna a Megyeri útra.
forrás: origo
</BEVEZETO>