<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=468 border=0><TBODY><TR><TD colSpan=4>FÉL HÉT Vendégszurkoló
</TD></TR><TR><TD bgColor=#ceede3 colSpan=4>
</TD></TR><TR><TD colSpan=4>Ahol a tisztesség a gyávák és a hülyék mentsvára, ott nem jó tisztességesnek lenni. Momentán ma - tegnap, azelőtt, jövőre, mindig - itt nem túl jó tisztességesnek lenni. Az állam meg olyan, mint egy hülye, ám tehetős nagybácsi, sokan élnek belőle, de mindenki utálja.
És ne jöjjön senki azzal, hogy az idő pénz. Mert nem igaz. Különben már rég ellopták volna. Ahogy sok mindent. Például a játékot. A gömbölyűt, a focit. A játék ment. Ami maradt, arról jobb nem szólni. És mit csinál olyankor egy vérbeli drukker, ha már az utolsó nemzeti kincs is veszélyben forog. Demonstrál. Átviszi fogai közt a túlsó partra. Felcsút nem esik messze az Üllői úttól. Ha a Fradi nevű, egykor szebb napokat látott sportklub, s annak dicsőséges, ám rútul a második vonalba száműzött focicsapatáról van szó. Akkor a vérbeli kiöregedett területi csatárnak is megdobban a szíve, akár a tüzérló a trombitahangra, indul, megy isiászos derékkal, podagrás térdekkel is, de megy. Hívja a hon. A haza, melyet meg kell menteni újfent, melyet titkos féreg foga rág, s amely - úgy tűnik - végletesen rossz kezekbe került és ferde irányba halad. Pedig a mostani régi-új kormány csak a magyar focit idézi. Nem a régi dicsőt. Hanem ami már vagy jó tizenöt éve nincs. A vérbeli vendégszurkolót azonban az elvek és a jövő érdekli mindennél jobban. Hisz ez egy disznóság, ami itt történt. Egyébiránt folyamatos disznóságban élünk. Ez a sorsunk. A magyar nemzeti kincs sérelmére történő végkiárusítás. És ez a másodosztályú profi nemzeti kincs a világverő, dúsgazdag Jászapáti ellen mégis föl tudott mutatni egy erős egy-nullát. Hát mégis van foci. Valahol. Nem mellesleg a nemzeti kincs meg hű őrzői, a kiöregedett csatár számára is tanulságos, ami kolléganőm, Doros Judit kitűnő írásából tudható. Én is onnan tudom, hogy a Jászapáti valamennyi labdarúgója amatőr, egyikük sem kap milliós fizetést, csak költségtérítést. Legfőbb támogatójuk egy jászapáti születésű, Egerben élő, a kőbányát és kőtörőt működtető lelkes vállalkozó. A játékosok között akad hentes, aprítógépgyári munkás, portás meg egyetemista. Edzőjük pedig horgászboltot vezet. Ez a nemzeti kincs. A fák meg nem nőnek az égig. Az Üllői úton sem. Hála istennek.
</TD></TR></TBODY></TABLE>