Foci

afca

Kitiltott (BANned)
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=oldalszoveg width="100%">
5516_small.jpg
Várhidi: Bajnok lehet az Újpest

Lapszemle: nb1.hu
</TD></TD></TR></TBODY></TABLE>


Nagy és komoly terveket szövögetnek Újpesten, a tulajdonosok, edzők, vezetők és a játékosok arra készülnek, hogy teljesítsék a szurkolóik álmát, azaz 1998 után ismét bajnokok legyenek.
Annak a csapatnak a mostani szövetségi kapitány, Várhidi Péter volt az edzője, és édesapja, a legendás újpesti tréner, Várhidi Pál szerint a lila-fehéreknek minden esélyük megvan arra, hogy véghezvigyék a terveiket.
– Újpesten most adottak a feltételek ahhoz, hogy ismét bajnok legyen a csapat – mondta Várhidi Pál. – A háttér stabil, a játékoskeret megfelelő, a vezetők és az edzők tudják a dolgukat. A csapatnak ugyanakkor nehéz dolga lesz, mert az MTK, a Honvéd és a DVSC is nagyon jó csapat. Az erőviszonyok teljesen kiegyenlítettek, de én nagyon bízom az újpestiek végső sikerében, akárcsak a válogatottéban. A fiam, Péter elkezdett egy munkát, amiben hisz, és a fiatalítási koncepcióval gyakorlatilag mindenki egyetért. A válogatottnak a megkezdett úton kell végigmennie.
Forrás: www.nb1.hu
 

afca

Kitiltott (BANned)
<TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=2 cellPadding=2 width=400 border=0><TBODY><TR><TD colSpan=2>Huszák Tamás Debrecenbe igazolt

</TD></TR><TR><TD align=justify>Huszák Tamás úgy döntött, Debrecenben folytatja pályafutását. A 19 éves középpályás korábban már volt a Loki játékosa. Először 14 évesen szerződött a bajnokcsapathoz és három évet töltött ott. </TD><TD><CENTER> </CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=2 cellPadding=2 width=400 border=0><TBODY><TR><TD align=justify colSpan=2>Csapatunkban lett élvonalbeli játékos, 13 alkalommal lépett pályára a Diósgyőr színeiben az NB I-ben.
- Sokat köszönhetek a DVTK-nak, szép időszakot töltöttem a klubnál, itt lettem NB I-es játékos. A bajnokcsapathoz szerződni nagy kihívás, ezért döntöttem úgy, hogy igent mondok a megkeresésre. További sok sikert kívánok a Diósgyőrnek! - nyilatkozta távozásáról.

</TD></TR><TR><TD align=justify colSpan=2>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

afca

Kitiltott (BANned)
<CENTER> </CENTER><CENTER> </CENTER><CENTER><TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=2 cellPadding=2 width=400 border=0><TBODY><TR><TD colSpan=2>Megérkezett Nomo Teh Marco

</TD></TR><TR><TD align=justify>Nomo Teh Marco személyében belső védő csatlakozott a csapathoz. A 23 éves togói játékos legutóbb Indozéziában, az első osztályú P.S.M. csapatában szerepelt.</TD><TD><CENTER>
</CENTER></TD></TR><TR><TD align=justify colSpan=2>
A 184 cm magas, 78 kg súlyú labdarúgó holnaptól együtt készül a csapattal, és amennyiben teljesítményével meggyőzi a szakmai stábot és a klubvezetést, Diósgyőr-mezt húzhat.

</TD></TR><TR><TD align=justify colSpan=2>
</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>
 

afca

Kitiltott (BANned)
<CENTER> </CENTER><CENTER>
Hátsó sor: Vitelki Zoltán, Menyhért Gergő, Vámosi Csaba, Elek Norbert, Katona Attila, Kállai Norbert, P. Carr Victor, Huszák Tamás
Harmadik sor: Arouna Baba Pele, Hegedűs Gyula, Bessong Libiih Leo Steve, Farkas Norbert, Bodiong Christian Ebala, Lakatos Béla, Effeyie Stephane Roger, Simon Attila, Ngam Peguy
Második sor: Köteles László, Udvar József szertáros, Hajba Ferenc gyúró, Farkas Gábor technikai vezető, Pajkos János vezetőedző, Veréb György kapusedző, Benczés Miklós pályaedző, Szalma Pál
Első sor: Rebecsák Szilárd, Joseph Papson Kanga, Sipeki István, Douva Halidou, Lipusz Norbert, Fodor Marcell, Matias Navarrete, Dénes Zsolt
</CENTER><CENTER> </CENTER><CENTER> </CENTER><CENTER> </CENTER>
 

afca

Kitiltott (BANned)
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=page_title><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=page_title vAlign=center width="100%" background=images/box_head_bg.gif>FC Tatabánya - Vasas 0 : 2 (0:1)</TD><TD>
box_head_right.gif
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD class=page_text><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD bgColor=#c8c8c8>
spacer.gif
</TD><TD class=page_text style="PADDING-RIGHT: 5px; PADDING-LEFT: 5px; PADDING-BOTTOM: 5px; PADDING-TOP: 5px" width="100%">Megkezdte az FC Tatabánya a tavaszi szezont. A gárda „hazai” pályán fogadta a Vasas együttesét. A „Bányász” kezdethete meg a mérkőzést. A találkozón elején a Tatabánya szerzett némi mezőnyfölényt, de mégis a vendégek szerezték meg a vezetést, Németh Norbert révén. A gól után nem esett össze a csapat, és támadásba kezdtek. Szilágyi előtt adódott hatalmas lehetőség amit Németh Gábor hatalmas bravúrral hárított. Pár percre rá egy érdekes bírói döntés után, Perez Juan kapott piros lapot szövegelésért. Az első félidő hátralévő részében mezőnyjáték folyt nem tudtak a csapatok komolyabb gólhelyzetet kialakítani. A második játékrészben próbált kezdeményezni a tatabányai gárda, de meglátszott Kichi hiánya. Az edzői stáb cserékkel próbálta meg frissíteni a játékot. A 70 percben újabb gólt lőtt a fővárosi csapat Lázok révén, amivel kialakította a 0: 2-s végeredményt. Öröm az ürömben az, hogy egy saját nevelésű Tatabányai játékos szerepet kapott a találkozón. Asztalos Dániel élete első NB I-es mérkőzését játszotta ma.
</TD></TR></TBODY></TABLE>http://www.tatabanyafc.hu/</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

afca

Kitiltott (BANned)
FC.Tatabánya.

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=page_text><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=page_text style="PADDING-RIGHT: 5px; PADDING-LEFT: 5px; PADDING-BOTTOM: 5px; PADDING-TOP: 5px" width="100%">
<TABLE cellSpacing=1 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=row_dark style="PADDING-BOTTOM: 5px; PADDING-TOP: 5px" align=middle colSpan=5>Kapus</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">1</TD><TD class=row_normal width="43%">Herbert Roland</TD><TD class=row_normal width="27%">Hörbi</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1976.07.16.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">23</TD><TD class=row_italic width="43%">Kövesfalvi István</TD><TD class=row_italic width="27%">Kavics</TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1968.12.05.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">31</TD><TD class=row_normal width="43%">Kurucz Péter</TD><TD class=row_normal width="27%"></TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1988.05.30.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">18</TD><TD class=row_italic width="43%">Poleksic Vukasin</TD><TD class=row_italic width="27%">Plekszi</TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_4_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1982.08.30.</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=1 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=row_dark style="PADDING-BOTTOM: 5px; PADDING-TOP: 5px" align=middle colSpan=5>Védő</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">0</TD><TD class=row_normal width="43%">Almási László</TD><TD class=row_normal width="27%">Alma</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1981.04.14.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">14</TD><TD class=row_normal width="43%">Balogh Balázs</TD><TD class=row_normal width="27%"></TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1982.07.21.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">21</TD><TD class=row_normal width="43%">Dienes András</TD><TD class=row_normal width="27%">Buci</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1974.10.15.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">66</TD><TD class=row_normal width="43%">Farkas Viktor</TD><TD class=row_normal width="27%">Faresz</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1978.10.05.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">6</TD><TD class=row_italic width="43%">Filó Tamás</TD><TD class=row_italic width="27%">Tomi</TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1979.12.06.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">27</TD><TD class=row_italic width="43%">Kriston Attila</TD><TD class=row_italic width="27%">Titi</TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1976.06.06.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">79</TD><TD class=row_normal width="43%">Megyesi László</TD><TD class=row_normal width="27%">Mena</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1977.05.02.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">2</TD><TD class=row_italic width="43%">Pastva Milan</TD><TD class=row_italic width="27%"></TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_2_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1980.01.07.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">8</TD><TD class=row_italic width="43%">Radnai György</TD><TD class=row_italic width="27%">Gyuri</TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1986.09.24.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">13</TD><TD class=row_normal width="43%">Vámosi Csaba</TD><TD class=row_normal width="27%">Vámosz, Tű</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1975.09.28.</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=1 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=row_dark style="PADDING-BOTTOM: 5px; PADDING-TOP: 5px" align=middle colSpan=5>Középpályás</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">84</TD><TD class=row_normal width="43%">Asztalos Dániel</TD><TD class=row_normal width="27%">Dani</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1990.01.01.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">3</TD><TD class=row_normal width="43%">Balogh Zoltán</TD><TD class=row_normal width="27%">Buldi</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1980.06.19.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">4</TD><TD class=row_italic width="43%">Caugherty Ryan Evan Hunter</TD><TD class=row_italic width="27%">Ryan</TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_10_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1982.09.23.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">17</TD><TD class=row_normal width="43%">Ferenczi Gábor</TD><TD class=row_normal width="27%"></TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1984.02.04.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">5</TD><TD class=row_italic width="43%">Hajdú Norbert</TD><TD class=row_italic width="27%">Norbi</TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1982.10.01.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">5</TD><TD class=row_normal width="43%">Jesus Flores</TD><TD class=row_normal width="27%">Chucho</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_9_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1987.07.15.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">15</TD><TD class=row_normal width="43%">Kovács István</TD><TD class=row_normal width="27%"></TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1990.05.21.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">0</TD><TD class=row_normal width="43%">Lázár Zsolt</TD><TD class=row_normal width="27%">Laza</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1985.11.07.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">88</TD><TD class=row_normal width="43%">Nagy Richárd</TD><TD class=row_normal width="27%">Ricsi</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1988.08.25.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">25</TD><TD class=row_normal width="43%">Németh Attila</TD><TD class=row_normal width="27%"></TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1982.04.11.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">99</TD><TD class=row_italic width="43%">Sándor István</TD><TD class=row_italic width="27%">Szürke, Kis Sándor</TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1986.01.04.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">7</TD><TD class=row_italic width="43%">Ughy Márk</TD><TD class=row_italic width="27%"></TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1976.07.25.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">30</TD><TD class=row_italic width="43%">Weisz Tamás</TD><TD class=row_italic width="27%"></TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1979.09.02.</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=1 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=row_dark style="PADDING-BOTTOM: 5px; PADDING-TOP: 5px" align=middle colSpan=5>Csatár</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">7</TD><TD class=row_normal width="43%">Batics Attila</TD><TD class=row_normal width="27%"></TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1985.05.08.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">0</TD><TD class=row_normal width="43%">Bazsika Norbert</TD><TD class=row_normal width="27%"></TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1988.06.09.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">9</TD><TD class=row_normal width="43%">Béres Ferenc</TD><TD class=row_normal width="27%">Fecu</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1982.04.15.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">84</TD><TD class=row_italic width="43%">Horváth Péter</TD><TD class=row_italic width="27%"></TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1984.07.06.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">12</TD><TD class=row_italic width="43%">Kozak Miroslav</TD><TD class=row_italic width="27%">Mirko, Koza</TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_2_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1976.10.30.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">83</TD><TD class=row_italic width="43%">Nógrádi Árpád</TD><TD class=row_italic width="27%">Árpi</TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1983.03.14.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" style="CURSOR: hand; BACKGROUND-COLOR: #e2d9bd" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">10</TD><TD class=row_normal width="43%">Perez Juan</TD><TD class=row_normal width="27%">Kichi</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_9_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1985.05.05.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">16</TD><TD class=row_normal width="43%">Szilágyi Gábor</TD><TD class=row_normal width="27%">Sziszi</TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1981.04.28.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_italic align=middle width="7%">11</TD><TD class=row_italic width="43%">Takács Marcell</TD><TD class=row_italic width="27%">Duracell, Taki</TD><TD class=row_italic align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_italic align=middle width="15%">1989.07.24.</TD></TR><TR class=bgrow onmouseover="this.style.backgroundColor='#E2D9BD'; this.style.cursor='hand';" onmouseout="this.style.backgroundColor=''; this.style.cursor='';"><TD class=row_normal align=middle width="7%">11</TD><TD class=row_normal width="43%">Tarcsa Bence</TD><TD class=row_normal width="27%"></TD><TD class=row_normal align=middle width="8%">
nat_1_s.jpg
</TD><TD class=row_normal align=middle width="15%">1984.07.08.</TD></TR></TBODY></TABLE></TD><TD bgColor=#c8c8c8>
spacer.gif
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD bgColor=#c8c8c8>
spacer.gif
</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

afca

Kitiltott (BANned)
<TABLE style="WIDTH: 100%" cellSpacing=0 cellPadding=0><TBODY><TR><TD class=dvsc-wptitle>A LOKI TÖRTÉNETE</TD></TR><TR><TD style="VERTICAL-ALIGN: top; TEXT-ALIGN: left"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=MSOZoneCell_WebPartWPQ7 vAlign=top><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0 TOPLEVEL><TBODY><TR><TD vAlign=top>A DVSC 1902. március 12-én alakult meg. Akkor még Egyetértés Futball Club néven szerepelt, majd 1912 nyarán önállósította magát, és létrejött a Debreceni Vasutas Sport Club. A hajdúsági gárda az elmúlt több mint egy évszázad során három aranyérmet (2005, 2006, 2007) szerzett, három bronzéremig jutott, s kétszer volt kupa-, illetve háromszor Szuperkupa-győztes.
<TABLE dir=ltr align=left summary=""><TBODY><TR><TD dir=ltr align=left>
3.jpg

Egyetértés Futball Club, 1902
</TD></TR></TBODY></TABLE>
A nemzetközi porondra is többször kijutott, s a magyar válogatottba is több játékost adott.
Ami a kezdeteket illeti: 1920 és 1926 között a DVSC az Északi Hadi Bajnokságban játszott, ahol ötször győzedelmeskedett. Minden jó irányban haladt tehát, amikor 1926-ban létrejött a profizmus. Ez nem tett jót a vasutas klubnak. Debrecenben megalakult a Bocskay FC, amely a DVSC, DKASE és a DTE játékosaiból szerveződött néhány hónap alatt. Másfél évtizeden keresztül ez a gárda volt Debrecen legjobb labdarúgócsapata, amely 1930-ban kupagyőztes, az 1933-34. évi bajnokságban pedig bronzérmes lett, míg a DVSC alacsonyabb osztályokban szerepelt.
1940 tájékán a merev profi-amatőr szétválasztás megszűnt, a Bocskay anyagi okok miatt feloszlott, így újra a DVSC lett a város első számú labdarúgócsapata, amely ettől kezdve mindent megpróbált az élvonalba kerüléshez. Ez végül az 1942-43-as bajnokságban vált valóra, ám nem tartott sokáig, mert négy évre rá megtörtént az első kiesés a klub történetében, amit 1993-ig még hét követett, sőt 1967-ben a DVSC legnagyobb kudarcát élte át, a harmadosztályba került.
Bár az alapítók a ma is használatos piros-fehér színösszeállítást választották, a korai évtizedekben többször is változott a játékosok által viselt mezek színe: 1925-ben, amikor a Debreceni MÁV Testgyakorlók Köre beleolvadt a Vasutasba, zöld-fehér, sőt, 1937-től lila-fehér lett az egyesület színe. A II. Világháború után a Vasutas visszatért a piros-fehér színhez, és ez immár állandónak is tekinthető. A kivétel a közös DMTE-DVSC korszak, amikor Debrecen város "egyesített" csapata sárga-kékben pompázott.
A II. Világháborút követő évtizedek szocialista sportpolitikája alól Debrecen csapata sem vonhatta ki magát: ismét gyakoriak lettek a névváltozások, a mintát a hajdani szovjet sportszövetségek jelentették. Az egyesület neve 1948-49-ben Debreceni Vasutas Sport Egyesület, 1949-től 1955-ig Debreceni Lokomotív (ekkor született meg a csapat beceneve a "Loki"), 1955-56-ban Debreceni Törekvés, majd 1957-től 1979-ig Debreceni Vasutas SC.

<TABLE dir=ltr align=left summary=""><TBODY><TR><TD>
2.jpg

DMVSC, 1985
</TD></TR></TBODY></TABLE>
1979 a már említett városi fúzió éve, amikor a Debreceni Vasutas és a Debreceni MTE házasságának "gyermeke" a Debreceni Munkás Vasutas Sport Club lett. A DMVSC a tizedik születésnapján szétvált, azóta a klub neve ismét Debreceni Vasutas Sport Club.
A Loki igazi sikerkorszaka 1993-ben kezdődött. Feljutott az élvonalba, rá egy évre pedig minden idők legjobb debreceni vezetőedzőjével, Garamvölgyi Lajossal bronzérmes lett a bajnokságban és 1999-ben a Magyar Kupát is megnyerte.
2001 rendkívül eseménydús év volt a Loki számára. Március 18-án Pajkos János vette át a csapat irányítását. Az együttes még ebben az évben Magyar Kupa-győztes lett, de az idény mégsem volt túl sikeres a hajdúságiak számára, hiszen kiestek az élvonalból. A DVSC azonban a BKV Előre visszalépésével bennmaradt az első osztályban. 2001-hez tartozik, hogy Szima Gábor sikeres üzletemberként a klub többségi tulajdonosa lett. Gyakorlatilag az ő szerepvállalása után tűntek el a viharfelhők a klub feje fölül. Meg akarta mutatni, hogy lehet a mai Magyarországon botrányok, csődök nélkül eredményesen működtetni egy futballcéget. Hogy mi kell hozzá? Stabil gazdasági háttér, sok-sok munka és sorozatban jó döntések meg<TABLE style="WIDTH: 100%" cellSpacing=0 cellPadding=0><TBODY><TR><TD class=dvsc-wptitle>A LOKI TÖRTÉNETE</TD></TR><TR><TD style="VERTICAL-ALIGN: top; TEXT-ALIGN: left"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=MSOZoneCell_WebPartWPQ7 vAlign=top><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0 TOPLEVEL><TBODY><TR><TD vAlign=top>A DVSC 1902. március 12-én alakult meg. Akkor még Egyetértés Futball Club néven szerepelt, majd 1912 nyarán önállósította magát, és létrejött a Debreceni Vasutas Sport Club. A hajdúsági gárda az elmúlt több mint egy évszázad során három aranyérmet (2005, 2006, 2007) szerzett, három bronzéremig jutott, s kétszer volt kupa-, illetve háromszor Szuperkupa-győztes.
<TABLE dir=ltr align=left summary=""><TBODY><TR><TD dir=ltr align=left>
3.jpg

Egyetértés Futball Club, 1902
</TD></TR></TBODY></TABLE>
A nemzetközi porondra is többször kijutott, s a magyar válogatottba is több játékost adott.
Ami a kezdeteket illeti: 1920 és 1926 között a DVSC az Északi Hadi Bajnokságban játszott, ahol ötször győzedelmeskedett. Minden jó irányban haladt tehát, amikor 1926-ban létrejött a profizmus. Ez nem tett jót a vasutas klubnak. Debrecenben megalakult a Bocskay FC, amely a DVSC, DKASE és a DTE játékosaiból szerveződött néhány hónap alatt. Másfél évtizeden keresztül ez a gárda volt Debrecen legjobb labdarúgócsapata, amely 1930-ban kupagyőztes, az 1933-34. évi bajnokságban pedig bronzérmes lett, míg a DVSC alacsonyabb osztályokban szerepelt.
1940 tájékán a merev profi-amatőr szétválasztás megszűnt, a Bocskay anyagi okok miatt feloszlott, így újra a DVSC lett a város első számú labdarúgócsapata, amely ettől kezdve mindent megpróbált az élvonalba kerüléshez. Ez végül az 1942-43-as bajnokságban vált valóra, ám nem tartott sokáig, mert négy évre rá megtörtént az első kiesés a klub történetében, amit 1993-ig még hét követett, sőt 1967-ben a DVSC legnagyobb kudarcát élte át, a harmadosztályba került.
Bár az alapítók a ma is használatos piros-fehér színösszeállítást választották, a korai évtizedekben többször is változott a játékosok által viselt mezek színe: 1925-ben, amikor a Debreceni MÁV Testgyakorlók Köre beleolvadt a Vasutasba, zöld-fehér, sőt, 1937-től lila-fehér lett az egyesület színe. A II. Világháború után a Vasutas visszatért a piros-fehér színhez, és ez immár állandónak is tekinthető. A kivétel a közös DMTE-DVSC korszak, amikor Debrecen város "egyesített" csapata sárga-kékben pompázott.
A II. Világháborút követő évtizedek szocialista sportpolitikája alól Debrecen csapata sem vonhatta ki magát: ismét gyakoriak lettek a névváltozások, a mintát a hajdani szovjet sportszövetségek jelentették. Az egyesület neve 1948-49-ben Debreceni Vasutas Sport Egyesület, 1949-től 1955-ig Debreceni Lokomotív (ekkor született meg a csapat beceneve a "Loki"), 1955-56-ban Debreceni Törekvés, majd 1957-től 1979-ig Debreceni Vasutas SC.

<TABLE dir=ltr align=left summary=""><TBODY><TR><TD>
2.jpg

DMVSC, 1985
</TD></TR></TBODY></TABLE>
1979 a már említett városi fúzió éve, amikor a Debreceni Vasutas és a Debreceni MTE házasságának "gyermeke" a Debreceni Munkás Vasutas Sport Club lett. A DMVSC a tizedik születésnapján szétvált, azóta a klub neve ismét Debreceni Vasutas Sport Club.
A Loki igazi sikerkorszaka 1993-ben kezdődött. Feljutott az élvonalba, rá egy évre pedig minden idők legjobb debreceni vezetőedzőjével, Garamvölgyi Lajossal bronzérmes lett a bajnokságban és 1999-ben a Magyar Kupát is megnyerte.
2001 rendkívül eseménydús év volt a Loki számára. Március 18-án Pajkos János vette át a csapat irányítását. Az együttes még ebben az évben Magyar Kupa-győztes lett, de az idény mégsem volt túl sikeres a hajdúságiak számára, hiszen kiestek az élvonalból. A DVSC azonban a BKV Előre visszalépésével bennmaradt az első osztályban. 2001-hez tartozik, hogy Szima Gábor sikeres üzletemberként a klub többségi tulajdonosa lett. Gyakorlatilag az ő szerepvállalása után tűntek el a viharfelhők a klub feje fölül. Meg akarta mutatni, hogy lehet a mai Magyarországon botrányok, csődök nélkül eredményesen működtetni egy futballcéget. Hogy mi kell hozzá? Stabil gazdasági háttér, sok-sok munka és sorozatban jó döntések meghozatala. Tisztában volt azzal, hogy Magyarországon egy befektető a futballból hosszú évekig nem vehet ki pénzt, ha eredményt akar elérni.
A nemzetközi porondon a piros-fehérek olyan csapatokkal mérhették össze tudásukat, mint a Wolfsburg és a Bordeaux, mely utóbbit - a kinti balszerencsés mérkőzés után - itthon szenzációs játékkal 3-1 arányban győzött le a Pajkos-alakulat.
A csapat Szentes Lázár irányításával 2003-ban és 2004-ben a harmadik helyen végzett, ezen kívül 2003-ban a Magyar Kupában ezüstérmet szerzett miután a fináléban a Ferencvárostól vereséget szenvedett. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a Loki 2003/2004-es nemzetközi kupamenetelése mellett sem. A csapat eljutott a tavaszi harmadik fordulóig, ami magyar gárdának húsz éve nem sikerült. Itt viszont már a Brugge megálljt parancsolt és a kinti 1-0-s vereség után Sándor Tamásék hazai pályán gólnélküli döntetlent értek el.
<TABLE dir=rtl align=right summary=""><TBODY><TR><TD>
4.jpg

Megvan a harmadik! 2007
</TD></TR></TBODY></TABLE>
A DVSC 2005-ben sok Loki-szurkoló álmát valóra váltva története legnagyobb sikerét érte el: magyar bajnok lett. Ezt a eredményt az idény közben Szentest váltó Supka Attilával érte a csapat, a tréner egy évvel később ismét az élre vezette együttesét. 2007-ben már a cseh Miroslav Beránek irányításával szerezték meg újabb elsőségüket a piros-fehérek, akik ezzel sporttörténeti tettet hajtottak végre, ugyanis korábban egyetlen vidéki csapat sem tudott zsinórban háromszor is az élen végezni.
A DVSC jelenleg fénykorát éli. A klub mögött a gazdasági háttér stabil a többségi tulajdonos Szima Gábor, az önkormányzat és a kisebb tulajdonosok jóvoltából. A DVSC-nek nem voltak eget rengető, országos szenzációszámba menő igazolásai, de olyan labdarúgókat hoznak a Lokihoz évek óta, akik a klub számára megfizethetők, érkezésük nem okoz feszültséget a régiek és az újak között. Nem vágnak bele olyan játékosvásárlásba, amely az átlagnál jobban megterhelné, adósságba kergetné a klubot. Mindezek ellenére sikerült olyan labdarúgókat igazolni, akik erősségeivé váltak az együttesnek. A klubvezetés célja az, hogy a DVSC a nemzetközi kupákban is jól szerepeljen, nemzetközileg ismert csapat legyen.

</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>hozatala. Tisztában volt azzal, hogy Magyarországon egy befektető a futballból hosszú évekig nem vehet ki pénzt, ha eredményt akar elérni.
A nemzetközi porondon a piros-fehérek olyan csapatokkal mérhették össze tudásukat, mint a Wolfsburg és a Bordeaux, mely utóbbit - a kinti balszerencsés mérkőzés után - itthon szenzációs játékkal 3-1 arányban győzött le a Pajkos-alakulat.
A csapat Szentes Lázár irányításával 2003-ban és 2004-ben a harmadik helyen végzett, ezen kívül 2003-ban a Magyar Kupában ezüstérmet szerzett miután a fináléban a Ferencvárostól vereséget szenvedett. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a Loki 2003/2004-es nemzetközi kupamenetelése mellett sem. A csapat eljutott a tavaszi harmadik fordulóig, ami magyar gárdának húsz éve nem sikerült. Itt viszont már a Brugge megálljt parancsolt és a kinti 1-0-s vereség után Sándor Tamásék hazai pályán gólnélküli döntetlent értek el.
<TABLE dir=rtl align=right summary=""><TBODY><TR><TD>
4.jpg

Megvan a harmadik! 2007
</TD></TR></TBODY></TABLE>
A DVSC 2005-ben sok Loki-szurkoló álmát valóra váltva története legnagyobb sikerét érte el: magyar bajnok lett. Ezt a eredményt az idény közben Szentest váltó Supka Attilával érte a csapat, a tréner egy évvel később ismét az élre vezette együttesét. 2007-ben már a cseh Miroslav Beránek irányításával szerezték meg újabb elsőségüket a piros-fehérek, akik ezzel sporttörténeti tettet hajtottak végre, ugyanis korábban egyetlen vidéki csapat sem tudott zsinórban háromszor is az élen végezni.
A DVSC jelenleg fénykorát éli. A klub mögött a gazdasági háttér stabil a többségi tulajdonos Szima Gábor, az önkormányzat és a kisebb tulajdonosok jóvoltából. A DVSC-nek nem voltak eget rengető, országos szenzációszámba menő igazolásai, de olyan labdarúgókat hoznak a Lokihoz évek óta, akik a klub számára megfizethetők, érkezésük nem okoz feszültséget a régiek és az újak között. Nem vágnak bele olyan játékosvásárlásba, amely az átlagnál jobban megterhelné, adósságba kergetné a klubot. Mindezek ellenére sikerült olyan labdarúgókat igazolni, akik erősségeivé váltak az együttesnek. A klubvezetés célja az, hogy a DVSC a nemzetközi kupákban is jól szerepeljen, nemzetközileg ismert csapat legyen.

</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

afca

Kitiltott (BANned)


Történet


1911. március 16-án megalakult a Vas- és Fémmunkások Sport Clubja, a Vasas.

Labdarúgóink a kezdeti időkben, alacsonyabb osztályokban szerepeltek, de öt év alatt három osztályt előre lépve az első vonalban is bemutatkozhattak az 1916/1917-es bajnokságban, és azt a 6. helyen zárták.

Az első érmekre 1924-ig kellett várni. Ekkor csakúgy, mint egy évvel később bronzérmet szerzett a csapat, és Takács II Gyula szerezte a legtöbb gólt a bajnoki küzdelmek során (26 találat), így ő lett a klub első gólkirálya.

A 20-as évek végéig a Vasas stabil középcsapatnak számított, ám 1928-ban a 10. helyet megszerezve (12 csapatos volt a bajnokság) kiesett az NB I-ből.

1930-ban sikerült a visszakerülés, olyannyira, hogy a pályaavató mérkőzésen 5-2 arányban a Ferencváros volt a szenvedő fél. Ez a pálya még a Béke utca-Forgách utca által határolt nem túl nagy területet jelentette.

Az újbóli fölkerülés sajnos pillanatnyi fellángolásnak bizonyult, mert újabb kiesés következett és egy nehéz időszak küszöbére került a csapat. Ekkor még semmilyen támogatást nem kapott az államtól a Vasas.

A vergődés az 1941/42-es szezonig tartott. A Vasas, mint bázisklub akkoriban még anyagi gondokkal küszködött. A 40-es évekre tehető a Vasas és a párt szorosabb kapcsolatának kialakulása. A Magyar Kommunista Párt koncepciója szerint a sporton keresztül lehet a tömeget megnyerni. Tervükben egy munkásklub kiemelt támogatása szerepelt. A választás a Vasasra esett, 1946-ban valósultak meg az elképzeléseik. A támogatás nem csak pénzbeli segítségnyújtást jelentett, hiszen ekkor kapott a klub székházat, és az MKP által a Vasashoz került a Pasaréti úti hatalmas sportterület. A klubban betöltött pozíciókat szintén az MKP tagjai „uralták”. (A klub elnöke ekkor Kádár János volt...)

Szereplését tekintve a gárda tartósan az élmezőnyben tartózkodott, második harmadik helyek színesítették a palettát. Óriási szenzációnak számított, hogy 1947-ben Szovjetunióban szerepelt a Vasas vendégcsapatként, amely legtöbbször a Ruzsa-Lőrincz, Moór, Lóránt-Pósa, Nagy I. -Illovszky, Berzi, Szilágyi I, Szilágyi II, Kántor felállásban szerepelt.

Akárcsak a 20-as, a 40-es évek végén is visszaesés volt tapasztalható. Kevesebb pénz jutott a Vasasra, az akkorra már MDP-vé alakult párttól.

Ez a mélyrepülés azonban nem tartott sokáig és a klub első nagy sikerét a Magyar Kupa megnyerése jelentette 1955-ben. A forradalom előtt, alatt és után is piros-kék sikerek voltak az akkori fociélet meghatározó eseményei.

1956-ban Középeurópa Kupát (KK) nyert a csapat: a Népstadionban (ma Puskás Ferenc Stadion) 100 000 néző előtt lejátszott mérkőzésen 9-2-re nyert az osztrák Rapid Wien ellen. A KK-t története során ötször nyerte el a Vasas.

Az 1957-es évszámot végre a Vasas első bajnoki címe fémjelezte. A forradalom utáni első bajnokság ugyan még „csonka” volt (11 fordulós), de azt csapatunk nyerte: leginkább a Kovalik, Kárpáti, Kortka, Sárosi, Bundzsák, Berendi, Raduly, Szilágyi I, Kaszás Lelenka, Csordás tizenegynek köszönhetően. Gólkirály, pedig 17 találattal Szilágyi I Gyula volt.

Mint bajnokcsapat, jogot szerzett a Bajnokcsapatok Európa Kupájában való indulásra. Első fordulóban a svájci Young Boys volt az ellenfél. Az idegenbeli 1-1 után, a visszavágón 2-1-es Vasas győzelem született. ( A svájci csapat a következő BEK kiírásban szintén magyar csapattal, az MTK-val találkozott, és el is búcsúztatta). A következő körben nem kisebb csapat, mint a holland Ajax várt ránk. Az amsterdami 2-2 után a Népstadionbeli hazai mérkőzésen 4-0 arányban diadalmaskodtunk. Az elődöntőben a kor legnagyobb csapatával a Real Madriddal kerültünk szembe. (A másik ág párosítása AC Milan-Manchester United volt!!) Az első mérkőzésre ezúttal is idegenben került sor. Spanyolországból súlyos, 4-0-s vereséggel térhettünk haza. A Real Madridban akkor Kopa, Didi ,Santamaria, Di Stefano és nem utolsósorban Puskás Ferenc játszott. A visszavágónak ismét a teltházas Népstadion adott otthont, ahol Bundzsák és Csordás góljaival megvertük a spanyolokat.

Ennek a sporttörténelmi diadalnak a főszereplőit név szerint is illik megemlíteni. Kamarás-Kárpáti, Teleki, Sárosi-Bárfy, Berendi-Raduly, Csordás, Bundzsák, Szilágyi I, Lenkei összeállítású csapat vette fel a harcot sikeresen világhírű ellenfelével szemben.

Innentől kezdődött a Vasas aranykora, amely a 60-as években teljesedett ki. 1957-ben,’60-ban, ’61-ben, ’65-ben és 1966-ban mindannyiszor a Vasas nyerte a bajnokságot. A csapat edzői Illovszky Rudolf és Baróti Lajos voltak.
Szentmihályi, Kárpáti, Mészöly, Sárosi, Bundzsák, Berendi, Mathesz, Kékesi, Machos, Farkas, Ihász, Pál II, Korsós, Fister, Molnár, Varga, Bakos voltak azok a játékosok, kiknek nevéhez fűződött az a bizonyos aranykor.
1966-ban a gárda veretlenül nyerte a bajnokságot, és Farkas János gólkirályi címet szerzett 25 találattal.
Nem lehet említés nélkül elmenni a 1968-as chilei Hexagonal torna mellett, amely a legjobb dél-amerikai csapatok részvételével zajlott le, kiegészülve a Vasassal. A csapat veretlen teljesítménnyel nyerte a rangos viadalt, még a Pelével felálló Santos sem tudta megállítani.

Az 1960-as években végre megoldódott a pálya kérdése. A Vasas addig is a XIII. kerületben játszott, csakhogy a Latorca utcában, később, pedig az Építők pályán. 1961 lett a jelentős dátum. Ettől kezdve ugyanis az angyalföldiek otthona lett a Fáy utca, amely a mai napig is ekképpen üzemel.

1970-es években folytatódott a Vasas jó szériája. ’73-ban kupagyőzelem a Bp. Honvéd ellen (4-3 arányban), majd mindmáig az utolsó bajnoki cím megnyerése 1977-ben.
A Vasas Szurkolói közül ki ne tudná kívülről a Mészáros, Török, Komjáti, Hegedűs, Kántor, Gass, Zombori, Müller, Várady, Kovács, Izsó összeállítást Rudi bácsi edzősége alatt.

A bajnoki címeket ekkortájt az Újpest nyerte, így a többi csapat nem igazán tudott érvényesülni. Innentől kezdve a Vasas igazán kimagaslóan nagy sikert nem könyvelhetett el. Két kupagyőzelem a 80-as évekből (’82 és ’86) jelentette ekkor a sikereket.

Ez azonban nem azt jelentette, hogy a csapat hanyatlását élte volna, sőt az élmezőnyhöz tartozott-igaz hangos sikerek nélkül. 1990-től kezdve viszont már a stabil középcsapat jelzővel lehetett a Vasast illetni.

A rendszerváltás után érezni lehetett, hogy a Vasas már nem az a „pártcsapat”. Ugyanakkor továbbra is tömegeknek jelentette a Babócsy, Nahóczky, Mészöly G., Tuboly, Zvara, Pecha, Gubucz, Klink, Galaschek, Nagy T, Claude, Szíjjártó féle csapat a kikapcsolódást hétvégenként.

1995-ben már meglegyintette a csapatot a kiesés szele. Az őszi szezon végén a kieső, 15. helyen telelt a csapat. A tavaszi szezont Verebes József irányítása alatt kezdtük, de három győzelem után amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. Illovszky Rudi bácsi vette át a csapat irányítását, és többek között egy 10 mérkőzéses veretlenséget produkálva az idény végén a 10. helyen zártuk.

1998-ban és 2001-ben két bronzérem következett, majd ezután kezdődtek a bajok. A 2001/2002-es bajnokságban utolsóként kiesett a csapat az élvonalból. Kaotikus hangulat uralkodott az egyesületnél. Slavko Kovacsics, Komjáti András, Kiss László és Tornyi Barnabás sem tudta megmenteni a csapatot a bukástól.

Az NBI/B-ben pénztelenség és szenvedés jellemezte a csapatot. Ez a későbbi megszűnéshez vezetett. Fél évre eltűnt a Vasas a magyar futball palettájáról.

2003-ban egy Vasas-hívő nagyvállalkozó, Jámbor János és az újjáalakult Vasas vezérkar, Markovits László vezetésével megteremtették azt a lehetőséget, mellyel a Vasas újra életre kelt.

Innentől datálhatjuk az újkori Vasas kialakulását. A Kecskemét csapatának versenyzési jogát megvásárolva, az NBI/B-ben szerepelt a Bp.Vasas a 2003/2004-es szezonban és a második helyet megszerezve feljutott az élvonalba.

2005/2006-ban azonban a Vasas a bajnokság végén ismét kiesett az NB I-ből. Sokan távoztak a csapattól, megfiatalodott az együttes és függetlenül attól, hogy II. osztályban indult volna, Mészöly Géza lett a vezetőedző. Azonban a sors úgy hozta, hogy a másodosztályba száműzött Fradi helyett mégis elindulhat a Vasas a 2006/2007-es szezonban az I. osztályban.

Hatszoros magyar bajnok és négyszeres kupagyőztes. Több mint nyolcvan játékost adott a felnőttválogatottba. Felsorolni is nehéz lenne azokat a neveket, akiknek köszönhetően az elmúlt 95 évben, a XIII. kerületben focit láthatnak a kilátogató szurkolók. A magyar sporton belül mindig is a Vasasra volt jellemző egy olyan családias hangulat, amely alapot adott a korábbi sikeres helytálláshoz, és ami alapot adhat a jelenlegi sikeres szerepléshez.

Szekrényes Gábor
 

afca

Kitiltott (BANned)

A klub rövid története

Az Újpesti Torna Egylet (UTE) a magyar sportklubok közül a legnagyobb múltra tekinthet vissza, hiszen még a XIX. században alakult. A nevezetes napon – 1885. június 16. – az alapító tagok az alábbi hármas jelszóval határozták meg az új sportklub értékrendjét: „Egység, Épség, Egyetértés”. Az Újpest FC a legrégebben alapított, megszakítás nélkül működő sportegyesület, az UTE labdarúgó-csapata.
Kezdetben a szertorna, majd a vívás és az atlétika jelentette az Újpesti Torna Egylet tevékenységét. A labdarúgás 1899-ben honosodott meg Újpesten.
Magyarországon 1901-ben indult útjára a Nemzeti Bajnokság, ahol az Újpest a második osztályba kapott besorolást. A klub labdarúgócsapata 1905-ben lépett fel az első osztályba, ahonnan az 1910-11-es bajnokság végén kiesett, majd egy év múlva újra visszakerült a legjobbak közé.
Az 1912-es bajnoki évtől számítva az Újpest folyamatosan az élvonalban szerepel. A klub első bajnoki címére 1930-ig kellett várni. Ez az év azonban egy hosszú sikerszéria kezdetét is jelentette. A ’30-as években öt bajnoki cím fémjelezte az Újpest szereplését. Nemzetközi színtéren két KK-győzelem mellett az 1930-ban a Nemzetek Tornáján történt újpesti diadal jelenti talán a mai napig is a legnagyobb sikert! Bár a klub legtöbb szurkolóját a ’70-es években elért sikersorozatnak köszönhette, már a ’30-as években egész Európa ismerte klubunk nevét!
A legjobb bajnoki sorozatot az 1967-80 közötti 14 esztendőben ért el az Újpest (Újpesti Dózsa néven). Ekkor 14 bajnoki kiírásban 9 bajnoki cím mellett 4 ezüst- és 1 bronzéremmel gazdagodott a klub dicsőséglistája.
Nagy változást hozott a klub életében, hogy 1999 nyarán a professzionális labdarúgó-csapat kikerült az egyesület, azaz az UTE fennhatósága alól, s gazdasági társaság formájában folytatta működését. Az akkor csőd szélén álló labdarúgó szakosztály ma már gazdaságilag teljesen önálló futballklubként, Újpest FC néven működik (a gazdasági társaság neve: Újpest FC Kft.).
A csapatot megvásároló tulajdonosi konzorcium rövid idő alatt teljesen konszolidálta a klub anyagi helyzetét. A jelenlegi tulajdonosi struktúra 2005. februárjában alakult ki.
Az országos stadionrekonstrukció keretében vadonatúj stadion épült a régi helyén, így Újpesten európai szintű, modern, teljesen fedett lelátókon szurkolhatnak a drukkerek a csapat meccsein. A stadion névadója Szusza Ferenc, aki a legtöbb élvonalbeli mérkőzést játszotta az Újpest mezében
A klub számos világhírű futballistát adott a labdarúgásnak. Íme, néhány legendás név a teljesség igénye nélkül: a Fogl testvérek, Zsengellér, Szusza, Göröcs, Bene, Fazekas, Törőcsik.

<HR>

A klub részletes története
A XIX. században az ipar robbanásszerű fejlődése nagy változásokat hozott egy addig jelentéktelen község életében a főváros tőszomszédságában. A technika és a modern kultúra fejlődésével együtt nőtt naggyá hazánk legnagyobb gyárvárosa, Újpest.
A dinamikusan urbanizálódó község éltető eleme volt az ipar, amely megteremtette Újpest minden irányú előrehaladásának anyagi körülményeit.
1885-ben néhány sportolni vágyó újpesti fiatalember megalapította az Újpesti Torna Egyletet. Minthogy a testedzést ekkoriban hazánkban a tornasport jelentette, ezért természetes volt, hogy az újpesti sportolók első tömörülése e sport jegyében ment végbe. Az alapítók az ifjúság tüzes lelkesedésével álltak az új eszme híveinek sorába és kitartó munkával láttak neki a fiatal egyesület megszervezésének.
„Goll János kereskedelmi iskolai tanár, akinek lakásán az újpesti Deák utcában immár nem először jöttek össze legjobb barátai, név szerint: Berényi Antal, Székely-Sonnenfeld Ábris és Ugró Gyula, koccintásra emelte poharát. A nagy és szép vállalkozásra ittak, most még csak ők négyen. Volt bennük öröm is, szorongás is, de az első igen fontos lépést megtették. Ezzel indult az UTE családi időszámítása.
A hivatalos zászlóbontásra valamivel később került sor. Húsz lelkes ifjú 1885. június 16-án a piactéri iskola egyik tantermében kimondja az Újpesti Torna Egylet megalakulását. A rövidesen csatlakozó tagok száma mindössze 78. Ennyien fogadják el a klub jelszavát: ’Egység, Épség, Egyetértés’. S ennyien egyúttal azt is, ami a későbbiekben a folytonosságot jelzi és jelképezi: legyen az UTE színe lila-fehér.
 

afca

Kitiltott (BANned)
A zsidó Ajax
Az Amszterdami napilap, a Volkskrant egy régebbi számában olvastam:
„Fiatalok egyre hevesebben vitatkoztak az amszterdami metró egy kocsijában. Már-már ölre mentek, amikor az egyik fiú felkiáltott. Mindannyian zsidók vagyunk, csak nem fogunk verekedni! Ezzel helyreállt a béke.”
Hogy ez így megtörtént e, nem tudom, de azt igen, hogy megtörténhetett. Az újságban nem fűztek ehhez magyarázatot, de egy magyar olvasó számára félreérthető lehet a hír. Tudniillik roppant kicsi annak az esélye, hogy a veszekedő fiatalok között akár egy zsidó is lett volna. Itt „Ajax” zsidókról van szó, akik közül egyesek még odáig is elmennek, hogy Dávid csillagot tetováltatnak valamelyik testrészükre, nyakukban Dávid csillag fityeg, meccseken izraeli zászlót lobogtatnak. Az Ajax meccseken sok ezer szurkoló egyszerre kiabálja: „Joden”, azaz zsidók. E szurkolók magukat zsidóknak nevezik, anélkül, hogy a zsidóság, mint olyan, akár egy kicsit is érdekelné őket. Viszont az ellenfél szurkolói erre antiszemita kórusokkal, jelekkel válaszolnak. „Megyünk zsidókat ölni”, kiabálják útközben a stadionba, „Hamas, Hamas, Joden aan het gas” (Hamas, Hamas, zsidókat a gázra; ahol a gas szót hollandul chasz-nak ejtik, így ez rímel) kiabálják. Máskor gázt utánozva, sziszegnek. Az Ajax vezetősége már többször kérte a szurkolókat, ne ’zsidózzanak’, mert a jóérzésű, illetve az igazi zsidó szurkolókat nagyon zavarja az ellenfél szurkolóinak antiszemita reakciója. A szurkolók azonban mindmáig hajthatatlanok. Amikor 1995-ben az Ajax Budapesten, a Fradi ellen játszott, ismerve a Fradi szurkolók hozzáállását, az Ajax szurkolók csak azzal a feltétellel kísérhették el a csapatot, hogy pesti tartózkodásuk alatt nem zsidóznak. Ezt be is tartották. Több hasonló esetről, mármint, amikor az Ajax szurkolóknak meg lett volna tiltva, hogy ’zsidók’ legyenek, nem tudok.
A kérdés, amire választ keresünk, az, hogy: „zsidó csapat-e az Ajax?” Az utóbbi 20-30 év Ajax vezetőségei szerint nem az. Sokak szerint viszont az.
A második világháború előtt Amszterdam lakósságának 10%-a zsidó volt. Dél Amszterdamban laktak a jobb módú zsidók, az ő csapatuk a Blauw Wit volt. A belvárosban és Kelet Amszterdamban a kevésbé jómódúak éltek. Az ő csapatuk, a Kelet Amszterdamban játszó Ajax volt. Az ellenfél szurkolói útjukat az Ajax Stadion (De Meer) felé, a Weesperstraat-i zsidó piacnál kezdték, és az út további részén is sok zsidó bolt mellett mentek el. Sokan úgy is mondták, „megyünk a zsidókhoz”. Persze az Ajax szurkolók között, a stadion helyéből adódóan, sok zsidó volt, és a vasárnapi meccseken, a szünetben sok zsidó fiatal árult édességet. A fizető tagok között viszont nem volt nagyobb a zsidók aránya, mint a többi amszterdami klubnál. Ma a zsidó szurkolók aránya elenyésző, hiszen egész Hollandiában már csak kb. 20000 zsidó él. Ám, míg a rotterdami zsidók többnyire a Sparta-nak szurkolnak, az amszterdami zsidó szurkolók csapata általában az Ajax. Döntésüket megkönnyíti, hogy a Blauw Wit, amikor az Ajax profi csapattá vált, megmaradt amatőrnek.
Zsidó játékosa, történelme 105 éve alatt alig volt az Ajaxnak. (Anyagi) támogatói között viszont mindig voltak és vannak zsidók. Ma a legismertebb Rob Cohen, a 95-ben Európai Bajnokok Ligáját nyert Ajax csatárának, Ronald de Boer-nak az apósa. A 70-es évek legendás elnöke, Jaap van Praag zsidó volt, és fia, a későbbi elnök Michael van Praag is annak tekinthető, bár csak az apja volt zsidó. Így azért azt nem lehet mondani, hogy az Ajaxnak semmi köze nincs a zsidósághoz.
A háború előtt Hollandiában, a zsidó lakósság nagy aránya miatt tartották Amszterdamot zsidó városnak. Ma ez már nem lehet ok. Amszterdamban jelenleg sokkal többen laknak, mint a háború előtt, viszont zsidó már alig van közöttük. De azért Amszterdamban ma is sok minden emlékeztet a város és a zsidóság kapcsolatára. Az Anne Frank ház, a Portugál zsinagóga, a deportálások elleni általános sztrájkra emlékeztető Dokkmunkás szobor, különböző koncentrációs táborok emlékművei, emléktáblák stb. A 70-es, 80-as években, amikor az Ajax nagy csapattá lett, Amszterdamnak sorra zsidó polgármesterei voltak (mellesleg most is az van), és az Ajax elnöke, a már említett Jaap van Praag volt. Mindez, a történelmi okok mellett, hozzájárult ahhoz, hogy Amszterdam sokak szemében megmaradt zsidó városnak, és egyetlen profi csapata, az Ajax, zsidó csapatnak.
Az tehát érthető, hogy a „zsidó” Amszterdam „zsidó” csapatát az ellenfél szurkolói zsidó csapatnak, szurkolóit pedig zsidóknak tartották és tartják. Az kevésbé természetes, hogy a nem zsidó szurkolók ezt elfogadták, és elkezdték magukat is (Ajax) zsidónak hívni. A holland nyelvben „geuzennaam”-nak (ejtsd hözenám) nevezik azt a nevet, melyet az illető, illetve egy csoport büszkén elfogad, bár azt eredetileg gúnynévnek szánták. Az Ajax szurkolók „geuze”- neve zsidók, a PSV szurkolóié „boeren” (=parasztok), az FC Twente játékosai és szurkolói „tukker”-ek (Twente tájegység gúnyneve), a De Graafschap-osok a „superboer”-ok (szuperparasztok) stb. Egy biztos, azok között, akik az Ajax meccseken kórusban kiabálják: „Joden”, azaz zsidók, felesleges lenne zsidókat keresni Már csak azért sem, mert, legalább is Izraelen kívül, kevés olyan zsidó van, aki hangosan kiabálná, hogy: „Zsidók” vagyunk. Ez a „Joden” persze játékosoknak is szól, akik között viszont nincs zsidó. Viszont az utóbbi években, az Ajaxban rendszeresen vannak mohamedán játékosok. Arról azonban még nem hallottam, hogy a mai keret 2 mohamedánját, Trabelsi-t és Boukhari-t zavarná, hogy a szurkolók ’lezsidózzák’ őket.
Bár, mint mondtam, egy Ajax-zsidó nem érez semmi affinitást egy született zsidó iránt, de azért még ez sem teljesen igaz. Amikor, 1999-ben, az Arénában (a mai Ajax stadion), először játszott egy izraeli csapat, a Hapoel Haifa, hivatalos nemzetközi meccset az Ajax ellen, a második félidőben a „Joden” kórus, már a jobban játszó ellenfélnek szólt. Igaz, a haifaiak között is voltak arabok, és nem izraeliek is.
Ha már itt tartok, két példa arra, hogy a külvilág számára mennyire zsidó csapat az Ajax.
Amikor Aron Winter, az 1992-ben UEFA kupát nyert Ajax játékosa (84-szeres válogatott), 1992-ben leigazolt a Lazio Roma hoz, Roma utcáin feliratok jelentek meg a „zsidó” Winter ellen. Akik e szövegek mögött álltak, biztosak voltak benne, hogy valaki, akit Aron Winter-nek hívnak, és a zsidó Ajaxból jött, csak zsidó lehet. Az, hogy Winter Suriname-ban született, és mohamedán vallású, fel sem merült bennük.
A másik példa arra jellemző, hogy a szurkolók nem mindig tudják, hogy az Ajax és a zsidó nem szinonimák. Egy ortodox rabbi panaszkodott, hogy Rotterdam utcáin sokszor utána kiabálnak: „Ajax”.
Hivatalosan az Ajax tagadja, hogy az egyesületnek bármilyen zsidó jellege, gyökere is lenne, és formálisan, mint mondtam, igaza is van. Nem zsidók alapították, és az, hogy a zsidók azonosultak vele, szinte kizárólag a stadion helyének következménye. Ma azonban az amszterdami és a legtöbb hollandiai zsidó mégis csak az Ajaxot érzi csapatának. Ami pedig az Ajax szurkolókat illeti, szerintük az Ajax egy „Ajax zsidó” csapat.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
A külvilág számára az Ajax egyszerűen egy zsidó csapat, bár ellenfelei szurkolói sokszor nem tudják, hogy a zsidó és az Ajax különböző fogalmak. Legtöbbjük talán azt sem tudja, hogy zsidókkal kapcsolatban a gázra való hivatkozás, a (nem Ajax) zsidókat mire emlékezteti.
Az olvasó, aki végigrágta magát a fentieken, nem kapott egyértelmű választ az elején feltett kérdésre. De, ha mégsem bánta meg, hogy elolvasta írásomat, elértem célomat.
 

afca

Kitiltott (BANned)
Bérczes Tibor: A "zsidó" Ajax

Aki már látott Ajax-meccset, bizonyára észrevette és elcsodálkozott azon, hogy az úgynevezett "F-side" szektoraiban - a piros-fehér klubszínek mellett rengeteg kék-fehér, zsidó jelképeket ábrázoló zászló látható. A legutóbbi Bajnokok Ligája sorozat találkozói alkalmával majdnem egy egész szektort beborított az a hatalmas, Dávid-csillagos zászló, melynek költségeihez a készíttetők a stadion környékén kiragasztott felhívásokban kérik szurkolótársaik pénzbeli támogatását.

Aki már látott Ajax-meccset, bizonyára észrevette és elcsodálkozott azon, hogy a nézőtéren - különösen az Ajax "B-közép", az úgynevezett "F-side" szektoraiban - a piros-fehér klubszínek mellett rengeteg kék-fehér, zsidó jelképeket ábrázoló zászló látható. A legutóbbi Bajnokok Ligája sorozat találkozói alkalmával majdnem egy egész szektort beborított az a hatalmas, Dávid-csillagos zászló, melynek költségeihez a készíttetők a stadion környékén kiragasztott, illetve a szurkolói internethonlapokon közzétett felhívásokban kérik szurkolótársaik pénzbeli támogatását.
A jelenség azért figyelemre méltó, mert a második világháború után töredékére zsugorodott a hollandiai - és azon belül a legnagyobb létszámú közösséget alkotó amszterdami - zsidóság, így e lelkes szurkolósereget döntő többségében nem zsidók alkotják. Simon Kuper, angol sportújságíró, Ajax, a zsidók, Hollandia címu könyvében egyebek mellett megpróbálta kideríteni, hogyan alakult ki ez a lassan két évtizede viruló furcsa divat, miért van az, hogy a transzparenseken és a buzdításul énekelt dalocskákban az Ajax-szurkolók - azon belül is leginkább az ún. kemény mag - "önként és dalolva" zsidózza le önmagát és csapatát, és mi a magyarázata annak, hogy az amszterdami zsidókat régóta sajátos viszony fuzi a több mint százéves futballklubhoz, noha az Ajax sohasem volt a szó szoros értelmében vett zsidó egyesület - nem zsidók alapították és a tagok között sem volt soha más klubokhoz képest magas a zsidók aránya.
A második világháború előtt a sportot kedvelő amszterdami zsidók körében a boksz mellett a futball örvendett a legnagyobb népszeruségnek. Ezt bizonyítja az is, hogy a városban öt zsidó futballklub muködött. Ezek, mint akkoriban szinte minden klub, egy-egy városrész csapatai voltak, és tagjaikat, illetve közönségüket az adott városrészekből toborozták. Jelentős bázisuk és népszeruségük ellenére sikereik is helyi szinten maradtak, és egyik csapat sem tudott soha olyan országos vagy nemzetközi hírnévre szert tenni, mint például a bécsi Hakoeh, a londoni Tottenham vagy épp a budapesti MTK.
Eredetileg az 1900-ban alapított Ajax is Amszterdam egy bizonyos részéhez, mégpedig a keleti városrészhez (Amsterdam-Oost) kötődött. Ide a klub néhány évnyi vándorlás után érkezett, hogy aztán felépítse első, még fából ácsolt lelátók övezte pályáját. Ezt 1934-ben váltotta fel a - Watergraafsmeer nevu városrészről - De Meer névre elkeresztelt stadion, ahol az Arena 1997-es megnyitásáig a csapat - a nagy nemzetközi meccsek kivételével, melyek az Olimpiai Stadionban kerültek megrendezésre - hazai mérkőzéseit játszotta. (A De Meert azóta lebontották, de emlékét oly módon is őrzik, hogy a helyén emelt lakónegyed utcáit azokról a stadionokról nevezték el, melyekben az Ajax egykor fontos mérkőzést játszott, a házakon és az utcabútorzaton pedig visszatérő díszítő motívum a piros-fehér Ajax-színkombináció.)
Amszterdam zsidó lakossága mindig is a város keleti részében élt. A "klasszikus" zsidónegyed a 17. században a városmagtól keletre alakult ki, majd amikor a 19. század utolsó évtizedeiben a túlnépesedés és a középosztályosodás hatására megkezdődött a "kirajzás", a távozók többsége a keleti új városrészekbe (Plantage, Transvaalbuurt, Pijp), illetve az 1920-as évektől kezdődően a szomszédos déli részébe (Amsterdam-Zuid) költözött. Valószínuleg az Ajax-pálya közelsége, a klub sikerei és a közvetlen lakóhellyel, illetve a lakóhely csapatával való azonosulás lehetősége vonzotta a csapat mérkőzéseire a környéken lakó zsidó szurkolókat. A többség nem a régi és szegény zsidónegyedből járt a meccsekre, hanem az újonnan épült városrészekből, tehát azok közül került ki, akik "kiköltöztek" és a társadalmi ranglétrán magasabbra jutottak. A klubbal való azonosulást megkönnyítette, hogy az Ajax nem "oszloposodott el", azaz tagsága és szurkolótábora nem világnézeti alapon verbuválódott. (Az oszloposodás a huszadik század elejétől - néhány még ma is létező maradványát leszámítva - a hatvanas évek közepéig tartott és azt jelentette, hogy az eltérő világnézetu csoportok autonóm kisvilágokat - saját iskola, újság, rádió, bolt, egyesület stb. - teremtettek maguknak és élesen elkülönültek egymástól. Külön oszlopot alkottak a katolikusok, a protestánsok - azon belül is elváltak egymástól az ún. szigorú kálvinisták és a mérsékelt irányzatokhoz tartozó hívek -, a szocialisták és a "semlegesek", azaz a liberálisok. Az egyes oszlopok között igen nehéz, sőt gyakran lehetetlen volt az átjárás.) A közös szurkoláshoz persze az is kellett, hogy Hollandiában a zsidók és nem zsidók között eredendően nem volt akkora távolság, mint Kelet-Európában. Ennek egyebek mellett az volt az oka, hogy a holland "kezdettől fogva" városi társadalom volt, a kereskedőszellem sohasem volt idegen a hollandoktól, és a gyémántiparban kialakult egy igen jelentős létszámú zsidó munkásság, mely a szakszervezeti és a szociáldemokrata mozgalomban együtt harcolt nem zsidó sorstársaival. (Az amszterdami zsidóság be- és elfogadottságát jól illusztrálja, hogy a város zsidó becenevét - "Mokum" - a nem zsidó amszterdamiak is szívesen használták.) Az Ajax és a zsidóság "találkozása" tehát egyrészt a "topográfiai véletlen", másrészt a viszonylag nagy társadalmi érintkezési felület következménye volt.
A háború előtt az Ajax "zsidó jellege" magában Amszterdamban nem igazán tudatosult. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy inkább csak az Ajax-mérkőzésekre érkező vendégszurkolók vették észre. Amikor ugyanis kiszálltak a vonatból a Weesperspoorstation nevu állomáson, egy nagy zsidó piac közvetlen közelében találták magukat és a stadionhoz is egy jórészt zsidók lakta városrészen át jutottak el. Ez mintegy megerősítette bennük azt a Hollandia-szerte élő közhelyet, hogy Amszterdam "zsidóváros". (Amszterdamban ebben az időszakban mintegy nyolcvanezer zsidó élt, ez a város összlakosságának tíz, Hollandia zsidó összlakosságának pedig körülbelül hatvan százalékát jelentette.) Bár a vendégszurkolók körében bevett mondás lett a "megyünk a zsidókhoz", a meccs közbeni "zsidózás" nemigen volt divat és mindenki elkönyvelte, hogy a "zsidó jelenlét" Amszterdam jellegzetességei közé tartozik.
A háború után az "Ajax-zsidó viszonyban" alapvető változások következtek be. Az első és legszembetunőbb természetesen az volt, hogy az Ajax-stadion közelében lévő városrészekből és a mérkőzésekről eltuntek a zsidó tömegek, hisz zsidók - a korábbiakhoz képest - szinte csak mutatóba maradtak Amszterdamban. (A holland történelem egyik legtalányosabb jelensége, hogy épp ebben, a zsidókkal szembeni toleranciájáról híres országban minden más nyugati országnál magasabb volt a deportált és meggyilkolt zsidók aránya. Az már csak színezi a dolgot, hogy külföldön és különösen Izraelben erről nem vesznek tudomást és szinte csak és kizárólag pozitív kép él a hollandok háború alatti magatartásáról. Magában Hollandiában az elmúlt két évtized kritikus történeti vizsgálatainak köszönhetően egyre inkább tudatosul, hogy a februári sztrájk, a számos embermentő, illetve Anne Frank mellett a deportálást "zökkenőmentesen" lebonyolító állami hivatalnok, rendőr és vasutas is a holland vészkorszak "tartozéka".) Ettől semmiképp sem függetlenül egy érdekes folyamat zajlott le: a létszámában megcsappant zsidó közösségből sokan "tudatos választás" révén lettek Ajax-szurkolók. Mivel a háború alatt még a zsidósághoz kötődő épületek, intézmények, tárgyak nagy része is elpusztult - a régi zsidónegyedet az 1944-es "éhínségtél" idején tüzelő után kutatva az amszterdamiak szinte teljesen lebontották, és aki ma a Pijp vagy a Transvaalbuurt nevu, többségében mohamedánok lakta városrészben sétál, ha nem tudja, magától nem jöhet rá, hogy egykor itt virágzó zsidó közösség létezett -, a városban nagyon kevés olyan hely maradt, ahol még felidézhető és átélhető volt az egykori zsidó élet hangulata, meg lehetett találni és fel lehetett venni a megszakadt szálakat, vagy egyáltalán találkozni lehetett a közösség más tagjaival. Az Ajax, mely a könyv egyik interjúalanyának megfogalmazása szerint "nem kóser ugyan, de zsidó", ezt a lehetőséget kínálta és ezáltal az amszterdami zsidó identitás részévé vált. Kuper könyvében erről egy idősebb férfi így beszél: "Családunk nem volt, minden rokonunk ott pusztult, tulajdonképp szinte senki sem tért vissza. Viszont nagy baráti körünk volt, 99 százalékban zsidó és annak szinte minden férfi tagja kijárt az Ajax mérkőzéseire… Nagyon sok zsidóval találkozott ott az ember. Ezt persze viszonylagosan értem: a "nagyon sok" azt jelenti, néhány száz… Más helyeken is összejöttek a zsidók: Sal Meijer süteményesboltjában, a zsidó szervezetekben, a zsinagógában, mármint akik jártak egyáltalán zsinagógába. De manapság Hollandiában több a futballszurkoló, mint a hívő. A zsidók számára az Ajax a legerősebb összekötő kapocs, még a zsinagógában is."
Ugyanezt illusztrálja Leon de Winter Supertex címu regényének egyik epizódja, melyben egy fiatal zsidó férfi Ajax-mérkőzésre invitálja barátnőjét. A nő elcsodálkozik, hisz még életében nem járt focimeccsen, mire a férfi a következő "magyarázatot" adja: "De hát mindketten amszterdami zsidók vagyunk."
A második - az előzőtől nyilván nem független - változás az volt, hogy az ötvenes évektől kezdődően - a háború előtti időszaktól eltérően - számos zsidó vállalt szerepet a klub szponzorálásában, majd irányításában. Kialakult az amszterdami zsidó - elsősorban a textiliparban és az ingatlanpiacon tevékenykedő - vállalkozóknak egy olyan köre, mely anyagi támogatást nyújtott a klubnak és más módon is sokat tett azért, hogy az Ajax Európa egyik vezető egyesülete lehessen. (Színre lépésük idején az Ajaxnak még Amszterdamon belül is komoly és népszeru riválisai voltak, tehát e szponzorok esetében tudatos - emlékektől és érzelmektől korántsem mentes - választásról beszélhetünk. A többi amszterdami futballklub nem vette sikerrel a professzionalizálódással járó akadályokat, és egytől egyig eltunt vagy amatőr szintre süllyedt.) Az aktív szerepvállalás nem korlátozódott csak és kizárólag a szponzorálásra, hisz 1964-ben e támogatók egyike, Jaap van Praag lett, majd maradt 14 éven át a klub elnöke. (Apja, Mozes van Praag már 1912-ben a klub pártoló tagjai közé tartozott, és a húszas években Jaap is játszott - ha nem is az első csapatban - a klub színeiben.) Jaap van Praag mondhatni családi hagyományt teremtett, hisz visszavonulása után egy évtizeddel, 1989-ben fiát, Michael van Praagot választották a klub elnökévé és máig ő tölti be ezt a tisztséget.
Míg - Kuper állítása szerint - a klub muködtetésében különösen a háború óta feltunően sok zsidó származású személy tevékenykedett, magában a csapatban mind a háború előtt, mind a háború után csak elvétve akadt zsidó játékos. A leghíresebb Sjaak Swart volt, aki 1959 és 1974 között a csapat egyik sztárjaként több mint hatszázszor öltötte magára az Ajax-mezt, és ezzel mindmáig csúcstartónak számít.
A kék-fehér zászlók és a zsidó jelképek a hetvenes években jelentek meg az Ajax meccsein. Az új divat fura mód a futballmérkőzések, illetve a szurkolók "elvadulásának" egyik mellékterméke. Sjaak Swart elmondása szerint "kósza zsidózás" már az ő idejében is volt, de az Ajaxszal szembeni ellenszenv efféle kinyilvánítása csak a nyolcvanas években vált tömegjelenséggé és öltött szervezett formát. Az úttörő szerepét az FC Den Haag és az Ajax-ősellenség, a Feyenoord szurkolói játszották. Az első komoly botrány 1986-ban tört ki, amikor az FC Den Haag szurkolói a Juden, wir kommen címu náci dal holland változatával ajkukon vonultak végig Amsterdam-Zuid utcáin (Buitenveldert és Amstelveen mellett itt van még ma is viszonylag nagyobb zsidó közösség). Miután a Hága kiesett az első osztályból, a Feyenoord-hívek egyedül folytatták és fejlesztették tökélyre a szidalmazásnak ezt a formáját. Amikor csapatuk az Ajaxszal játszik, rímbe szedett szitkokat kántálnak (pl. "Van Praag, te zsidó fekély, Van Praag jön a körfurész") és gázszivárgásra emlékeztető sziszegést hallatnak. (Az Ajax-hívek persze visszavágnak. A szolid "parasztozáson" ["boeren"] túl szívesen és örömmel emlékeztetik a Feyenoord-szurkolókat arra, hogy Rotterdamot egyszer már porig bombázták…)
Hollandiában történeti hagyománya van annak, hogy az eredetileg gúnynévnek szánt nevet a "célszemély" magára veszi és büszkén vállalja. Az ősminta az volt, amikor a 16. században a Németalföld kéréseit megfogalmazó nemeseket a spanyol hatalom koldusoknak ("geuzen") bélyegezte. A nemesek - majd a spanyolok ellen aktív harcot folytató protestánsok - válaszképp onnantól fogva koldusoknak nevezték magukat. A felvállalt gúnynevet azóta is "koldusnévnek" (geuzennaam) hívják. Ez történt az Ajax esetében is: a "lezsidózott" szurkolók magukra vették a gúnynevet és szép lassan megteremtették a maguk külön bejáratú "zsidó identitását". Így jöttek divatba a zsidó zászlók és jelképek, így lett az Ajax immár - fanatikus - szurkolói szemében is "zsidó" csapat. A mintegy két évtizedes hagyomány erejét mutatja az a Kuper által idézett anekdota, miszerint egy fiatal Ajax-szurkoló kellékeinek kiegészítéseképp "Ajax-csillagot" kért a zsidó vallási tárgyakat árusító boltban.
A következő rövid szemelvény Simon Kuper könyvéből való és az ötvenes és hatvanas évekről - azaz az Ajax-féle időszámítás szerint - a Cruijff előtti és utáni első évtizedről szól. A könyvből további angol nyelvu részletek, illetve olvasói vélemények olvashatók a
www.ajax-usa.com címu internetes honlapon.

SIMON KUPER:
AJAX, A ZSIDÓK, HOLLANDIA
(RÉSZLET)

Abból a 140 000 zsidóból, aki a háború előtt Hollandiában élt, 1945-ben kereken 100 000 halott volt. Az In Memoriam címu könyvben nagyjából minden, ma még előforduló holland-zsidó családnév megtalálható. A Van Praag név például öt teljes oldalon.
Viszont a maroknyi túlélő rajta hagyta kézjegyét a focin. A nagy Ajaxot részben a holland holokauszt alakította.
Sjaak Swart, aki a háború előtt két évvel keresztény anya és zsidó apa gyermekeként született, a Nieuw Israëlietisch Weekbladban így mesélt: "Apámnak hét fiútestvére volt. Elhurcolták mind a hetet, ahogy a nővérét, az apját és az anyját is. Mégis igen nagy zsidó család volt a miénk és sokat voltam zsidók között." Jaap van Praag, aki egy overtoomi címen rejtőzött, ahol három éven át nappal szinte megmoccanni se tudott, a nővérét és a szüleit veszítette el. Később nemigen beszélt erről. Amikor fia, Michael erre terelte a szót, csak ennyit mondott: "Erről nem akarok beszélni és kész!"
A hatvanas éveiben járó, szikár Salo Muller ma a Concertgebouw mögött egy gyönyöru házban lakik, néhány kilométernyire attól a Rivierenbuurtnek nevezett városrésztől, ahol annak idején a szüleivel lakott. Hatéves volt, amikor utoljára látta őket: több száz elfogott zsidóval együtt a Hollandsche Schouwburg1 színpadán álltak. A gyúró, aki kabátja hajtókáján Ajax-kituzőt visel, ezt mondja: "Oda akartam menni hozzájuk, de egy német katona elráncigált. Az óvodában egy héten át sírtam és sikoltoztam utánuk."
Ezt a könyvet a Henri Polaklaanon egy olyan épületben írom, mely egykor zsidó kórházként muködött. Az épület mögött, a Plantage Middenlaan egyik házában volt az a bizonyos óvoda, ahol a Mullerhez hasonló gyerekek várták, hogy deportálják őket. Az ott dolgozó alkalmazottaknak körülbelül ezeregyszázat sikerült kimenteniük. Néhányan azon a szobán át szöktek el, amelyben most e sorokat írom.
Salo Muller is megmenekült. Nyolc különböző helyen bújtatták a háború alatt. Hol protestáns, hol katolikus nevelést kapott. Az ujjain számolja: "Azt se tudtam, hogy hívnak, azt se tudtam, mikor van a születésnapom, arra viszont emlékeztem, hogy a szüleim ott állnak a Hollandsche Schouwburg színpadán. A háború nekem traumatikus élmény volt." A háború után kiderült, hogy a szüleit elgázosították. Anyja egyik nővére vette magához és így "hülye módon" megint a Rivierenbuurtben kötött ki.
…Sjaak Swartnak, akivel egy ronda amszterdami esős napon a Jaap Edenhalban lévő éttermében találkoztam, nem mondtam el a teljes igazságot. Tudtam, hogy zsidó származásáról nem szívesen beszél. Ezért azt mondtam, hogy a Financial Times részére szeretnék készíteni vele egy interjút a százéves Ajaxról. Remélem, Swart megbocsátja nekem, hogy neve most itt a Hard Grassban2 szerepel.
1947-ben Swart és Muller együtt játszották első hivatalos meccsüket a TWD (Edzés Teszi a Győztest) nevu klubban, mely ma már nem létezik. A háború előtti zsidó klubok szinte mind eltuntek, így a zsidóknak más csapatokat kellett keresniük maguknak.
Ennek aztán messze ható következményei lettek. Képzeljük el, hogy Swart és Muller nem 1938-ban, hanem Eddy Hammellel egy esztendőben, 1902-ben születnek. Ez esetben valószínuleg valamelyik, AED-hez hasonló zsidó, tömegklubban játszottak volna, mert nem a város elegáns déli részéből és nem is a középosztály lakta Transvalbuurtből származtak. Az AED-ben a zsidó Amszterdam hősei lettek volna, de az Ajaxba talán soha nem kerültek volna be. Vagy mint Johnny Roeg túl későn és csak hébe-hóba kaptak volna játéklehetőséget.
De amikor kisgyerekek voltak, jött a holokauszt. Így történhetett meg, hogy tízéves korában Muller már az Ajax tagja volt és az alacsony sorból származó Swart már suhanc korában az előkelő származású Eddy Hammel posztján, a jobb szélen játszott. Az a kevés zsidó, aki túlélte az üldöztetést a háború után egész Hollandiában több lehetőséghez jutott.
A Jaap Edenhalban Swartot első klubjáról kérdeztem. "Jó hely volt, itt, a közelben, a túloldalon, egy kicsike kis klub, az OVVO." Emlékeztettem rá, hogy Mullerrel először a TDW-ben játszott. Hihetetlen, de mindenre emlékezett. "Még egy meccset játszottunk együtt, és még arra is emlékszem, ki volt az ellenfél: a PCVB!"
De aztán Swart elment az OVVO-ba, ahol az Ajax ifjúsági csapata ellen vívott meccsen öt gólt lőtt. "Nincs kedved nálunk játszani?" kérdezte az Ajax egyik ifjúsági edzője. Swart: "Mivel az apám őrült nagy Ajax-drukker volt, szinte az alapítás pillanatától fogva, engem pedig vitt magával a bicikli csomagtartóján az Ajax-meccsekre, nem volt olyan nagyon nehéz igent mondani."
Úgy direktben nem mertem Swartot zsidó dolgokról kérdezni. De később, a beszélgetés folyamán, miután részletesen elmesélte sikereit, megkérdeztem tőle, milyen focista volt az apja. Swart: "Az apám villámgyors szélső volt, jól lőtt, csak nem volt olyan technikás, mint a fia."
"Melyik csapatban játszott?" - kérdeztem.
Swart kávézás közben fogta azokat a jelzéseket, melyeket valószínuleg a szabadkőmuvesek is használnak. Fekete a hajam és sötét a bőröm, széles az orrom és a szám. Kérdezősködtem Bennie Mullerről, kérdeztem a családjáról. Tudtam, hogy Wim és Freek van der Meyden, az Ajax mecénásai a háború alatt bunkerokat építettek a németeknek.3 És amikor Swartot az apjáról kérdeztem, így válaszolt: "Az AED-ben játszott - nyilván erről is hallott már -, aztán az OVVO-ban és a TDW-ben."
Az AED-t ma már senki sem ismeri. Legfeljebb néhány amszterdami, tel-avivi vagy New York-i öregúr tud még valamit arról a kerületi csapatról, mely 1941-ben játszott utoljára. Swart jelezni akarta: az vagyok és te is az vagy.
"Persze, ismerem az AED-t" - feleltem.
…A háború után a Rembrandtpleinen, pár percnyire az immár lakatlan zsidónegyedtől nyitotta meg De Kuil nevu falatozóját Rob Cohen apja. A férfi, akit a németek két weesperstraati hentesüzlettől fosztottak meg, Cohen szerint "száz százalékig a munkájának élt". Így hozta létre hentesárukat forgalmazó hálózatát.
A De Kuilben, ahol most a Rhapsody nevu kávézó-bár-étterem üzemel, két lépcsőn lehetett lejutni abba a fehér márvánnyal borított helyiségbe, ahol ökörkolbászok lógtak. Rinus Michels, aki az ötvenes években az Ajax csatársorában játszott, ide járt udvarolni Wilnek, az egyik eladónőnek, akit később feleségül is vett.
Az Arenában lévő Soccer World nevu éttermében meséli Cohen: "A De Kuil ismert zsidó, de nem kóser falatozónak számított." A zsidók bejártak, hogy egyenek egy szendvicset és afféle családi beszélgetéseket folytassanak az ott dolgozókkal, illetve a vásárlókkal.
Cohen: "Abban a nemzedékben mindenki mindenkit ismert. Ha volt valami fontos történés, mondjuk férjhez ment valakinek a lánya, már jöttek is." A két legismertebb vevő Maup Caransa és riválisa, Japie Kroonenberg volt. Kroonenberg is a zsidónegyedből, nagyon szegény családból származott. Keresztény nőt vett feleségül és ingatlanmágnás lett.
Cohen meséli: "Na, egyszer csak a Caransa megvette a Schillert4! Persze borzasztóan tetszett az embernek, amikor olvasta az újságban, hogy Jaap Kroonenberg vagy Caransa vett egy szállodát, vagy épp ötöt. Abban az időben ők voltak az ászok."
Az még egy más korszak volt, Amszterdam szegényebb volt, nem volt ennyi nagyvállalat. Az újságok mindig ugyanarról a néhány helyi, többnyire zsidó kereskedőről írtak. A 35 évvel ezelőtti cikkekben az ember ámulattal olvassa a Caransáról szóló cikkeket, hogy megvette a Doelen szállót, hogy Rembrandt-önarckép lóg a szobája falán, hogy Rolls-Royce-szal jár.
Vasárnap a De Kuil közönsége Ajax-meccsre járt. Cohen: "Valakinek volt parkolási engedélye és beültek hatan a kocsiba, vagy felszálltak a kilences villamosra. Ez egy olyan vegyes társaság volt, zsidók, meg akik kedvelték a zsidókat. Apám a De Meerben a dísztribünön ült. Milyen kár, hogy a vejemet már nem ismerhette." Mármint Ronald de Boert.
Cohen: "Az általam ismert társaságból mindenki járt Ajax-meccsekre, csak én nem. Ez volt a kikapcsolódás. Akkoriban nem volt annyi szórakozási lehetőség, ők pedig felejteni akartak. Én az apámat soha nem hallottam keseregni, hogy "Jaj, mit tettek ezek velem."
Aki szeretné megérteni, milyen szálak fuzték a holland zsidókat az Ajaxhoz, olvassa el Leon de Winter Supertex címu regényét. Később még részletesebben is visszatérek rá. Most csak a regénybeli apára szeretnék emlékeztetni, Simon Breslauer textilmágnásra.
Breslauer a családjából egyedül élte túl a háborút, belevetette magát a munkába, megalapította és sikerre vezette a Supertex nevu textilgyárat. De Winter írja:
"Apám nehezen elviselhető ember volt, aki napi tizenöt órát dolgozott. Hirtelen haragú, akinél a mosoly egy pillanat alatt dühös grimasszá változott. Mindig fess zakójában úgy nézett ki, mint egy nagy nőcsábász."
Simon Breslauer több szempontból is a zsidó túlélők egyik típusát testesíti meg. Az általa megtestesített emberek nem akartak foglalkozni a múlttal. Így aztán nem is tudták feldolgozni. Nyomban gyerekeket nemzettek (1946-ban és 1947-ben nagyon sok holland zsidó született), akiket a meggyilkolt rokonokról neveztek el. Aztán felépítettek maguknak egy vállalkozást, mert soha többé nem akartak függő helyzetbe kerülni.
Sok zsidó már a háború előtt is önálló vállalkozó volt (sokszor másképp nem is tudott volna megélni), de a Breslauerek új típust képviseltek. Olyan valaki mondja, akinek az apja abba a nemzedékbe tartozott: "Voltak azok, akik a szüleikkel élték túl, és azok, akik a szülők nélkül. Ezek is, azok is mesügék."
Jaap van Praag a bujkálás után elhatározta, hogy élete hátralévő részében csak és kizárólag elegáns öltönyökben jár, és 45 éves korában visszavonul. Egy barátja, Piet Smit kölcsönéből építette fel újra apja, Mozes vállalkozását.
Leo Horn5 már a háború alatt megalapította a maga textilvállalkozását, melyet 1946-ban a Jodenbreestraatra, egy Caransától bérelt helyiségbe költöztetett. Volt egy időszak, amikor Horn 31 lerakattal rendelkezett. Évtizedekkel később így beszélt erről a Trouwban: "Az életem a családom és az üzlet körül forgott. El akartam felejteni azt a rohadt háborút."
Caransa 1946-ban 750 guldenért vásárolta első amszterdami ingatlanát, egy kattenburgi házat. Később így beszélt erről: "Akkoriban azt gondoltam, hogy ha majd lesz húsz házam, keresek heti száz guldent és többé nem kell dolgoznom." A dolog másképp alakult, mert a bérlők nem fizettek.
Caransa mégis vagyont csinált: ingatlannal, autógumival, farmernadrággal, esőkabáttal és hadfelszereléssel. Ami az ingatlanokat illeti, főként olyan házakat vett, melyeket még a háború előttről ismert. Végül az övé volt majdnem az egész Waterlooplein - "nem üzleti megfontolásból, ez magánvagyon" - és a Rembrandtplein, melyet a villamoskalauzok néha Caransapleinnek hívtak. "Beletemetkeztem a munkámba" - mondta.
A Breslauerek pénzt akartak keresni, hogy mindent megadhassanak a gyerekeiknek és meg tudják menteni őket, ha a nácik visszajönnek. A háború alatt kiderült, hogy a keresztényekre nem számíthatnak. A legtöbb Breslauer kerülte a közszereplést: nem vágyott arra, hogy valamelyik gyeplabdaklub elnöke legyen vagy ott üljön az egyik múzeum kuratóriumában. A szüleik származását nem tagadták meg. "Nem vagyok kultúrember" - jelentette ki többször is Caransa.
Teljesítményüket sokan úgy koronázták meg, hogy vettek egy német luxuskocsit maguknak. A Supertexben visszatérő refrén a "porschés zsidó" és a "mercis zsidó". Meijer Stad vécéjének falán egy gyönyöru nő a behavazott utcán egy kis kávézó előtt kiszáll egy hatalmas járgányból: igen, ez is egy Mercedes-naptár.
Sok Breslauer tervezgette, hogy egyszer majd visszavonul az üzleti életből. De a terv csak terv maradt. Stad csak nyolcvan felett adta el a vállalatát, Jaap van Praag még naponta bejárt a Schipholon lévő üzleteibe, mielőtt hetvenhét évesen Badhoevedorpnál belehajtott a csatornába, a nyolcvanéves Caransa pedig még mindig aktív. Becslések szerint százmilliós vagyona van, de Rob Cohen állítja, hogy jóval nagyobb.
A Caransa-féle nemzedék nem minden tagjából lett Breslauer. Voltak, akik soha nem szedték össze, illetve meg magukat, vagy öngyilkosságot követtek el. Mások normálisan viszonyultak a munkájukhoz. Az Ajax-világban azonban a Breslauer-típus számarányain felül képviseltette magát.
Caransa, barátja, Appie Plotske (nieuwendijki textilkereskedő), Kroonenberg, Cohen apja, Leo és George Horn mind járt Ajax-meccsre. Az egyik vitte a másikat. Hollandiában 1954-ben vezették be a hivatásos futballt, de ekkoriban még nem voltak nagy pénzek. Az olyan gazdasági óriások, mint az ABN vagy az Amro túl finnyásak voltak ahhoz, hogy beszálljanak a sportba. A klubok a nézők filléreiből és néhány proli üzletember támogatásából tartották fenn magukat. Van Zoest, az Ajax klubtörténésze mondja: "Soha nem volt pénz, mindig trükközni kellett. A kilencvenes évek elejéig az Ajax túl csóró volt ahhoz, hogy igazi pénzeket fizessen."
A segítség néha pénz, néha szolgáltatás formájában jött. Azok a lemezek, melyeket a De Meerben a meccs szünetében forgattak le, Jaap van Praag Spui-jön lévő boltjából származtak. Például az az Ajax-induló, melyet 1950 és 1970 között játszottak és öccse, Max6 énekelt lemezre.
Amikor az Ajax bajnokságot nyert, a Cohen papa meghívta a csapatot a De Kuilbe. A Liverpool elleni 1966-os nevezetes "ködmeccs" előtt Caransa a Doelen szállóban ebédre látta vendégül a két csapat vezetőit. Az asztalok közt rohangálva azt kiabálta: "Megőrülök az Ajaxért! Majd megveszek érte!"
Piet Keizer zsákokat cipelt Leo Horn boltjában, Ruud Krol pedig George Hornnál tanult meg szőni. Isaac Koekoek, Max Polak és Rob Cohen apósa is alkalmazott néha focistákat.
Az Ajax nevében Leo Horn kísérgette a klub kupameccseit vezető bírókat. "Ha a Yab Yumba7 vágynak, a Yab Yumba megyünk" - ez volt a jelszava. Horn szerint a meccseken aztán az általa kísért vendégek egy-egy vitás esetben gyakran az Ajax javára döntöttek. Amikor egyszer ő maga vezette az Ajax meccsét, a klubban mindenki azt mondta: "Na, ez a meccs már zsebben van." A bíróról köztudott volt, hogy az Ajaxnak szurkol. Egyszer rávert Sjaak Swart fenekére, miután az felbuktatta Gerard Kerkumot, a Feyenoord játékosát.
Swart: "Lehet, hogy nekünk szurkolt, de amikor nekünk vezetett, inkább ellenünk, mint nekünk bíráskodott. Aki nekünk fújt, pedig nem volt Ajax-szurkoló, az Frans Derks volt, mert ki nem állhatta a németeket." Szerintem ezzel Swart arra célzott, hogy a fénykorszakban az Ajaxot "zsidó csapatnak" tartották.
Akár egyfajta zsidó családnak is nevezhetnénk ezt a társaságot. Jó, nem vérrokonok alkották, de a háború után számos zsidó családot kreáltak így. A nagypapával nagyjából egykorú túlélő lett a papa, valaki másra a nagybácsi szerepét osztották, másokat pedig unokatestvéreknek neveztek ki, és így próbálták meg folytatni az életet. Kicsit ilyen volt az Ajax is. Salo Muller, a gyúró, akihez Caransa és Kroonenberg is járt, ezt mondja: "Nézd, a sporvilágban az emberek igen kötetlen stílusban, spontán módon érintkeznek egymással. Ha Caransa bejött, megölelt. Ugyanígy viselkedett Peter Post is. És amikor összefutottam az utcán Japie Kroonenberggel, nagyon kedves volt velem, és így ugratott: "Megkeresed-e még a vajas kenyérre valót?"
A közhely szerint egy futballklub olyan, mint egy család, és ez különösen igaz olyan emberek esetében, akiknek nincs családjuk. Az Ajax-család a Breslauerek számára akkor lett teljes, amikor 1964. július 16-án Jaap van Praagot választották a klub elnökévé. Eleinte "köztes pápának" tekintették. Kan Melchers, a leváltott elnök állítólag azt mondta: "Egykettőre a fenekére vernek az általunk átadott milliónak."
Akkoriban ebbe az Ajax-családba biztos, hogy Wim és Freek van der Meyden, e két gyermektelen nagybácsi is beletartozott. Az öreg Ajax-szurkolók szemében a testvérpár még mindig "a két bunkerépítő". Könnyen lehet, hogy épp azok a bizonyos bunkerek akadályozták meg, hogy bekerüljenek a klubvezetésbe, de 1964-ben a két Van der Meydent adományozóból taggá léptették elő. Hatalmuk volt a játékosok felett, mert pénzt kölcsönöztek nekik házra és vállalkozásra.
A zsidókkal egyébként sem volt semmi bajuk. Salo Muller még arra is emlékszik, hogy egyikük (Wim és Freek között a többség nemigen tett különbséget) mutatott neki egy fényképet arról a linnaeusstraati zsinagógáról, melynek helyreállításához ők is hozzájárultak. Cohen is kapott tőlük segítséget. Esküvője után egy évvel, amikor még mindig nem volt lakása, az apósa szólt Kroonenbergnek, aki szólt az egyik Van der Meydennek, ő pedig a vején keresztül elintézte, hogy megkaphasson egy lakást a zsidók által frekventált Buitenveldertben. Véletlenül-e vagy sem, ott az Ajax játékosa, Theo van Duivenbode lett a szomszédja. Swart mesélte nekem: "Volt egy szivarboltom, amihez Wim és Freek segítségével jutottam." "Ők építették a bunkerokat" - mondtam mintegy pavlovi reflexként a nevek hallatán.
Swart így felelt: "Azt nem tudom. Állítólag igen. De ezt inkább hagyjuk. Hagyjuk ezt!"
Hogy a Van der Meydenek és a Breslauerek mennyi pénzt fektettek az Ajaxba, soha nem derül ki. Van Zoest azt mondja: "Minden az asztal alatt történt, feketén. Caransa ügyeit mindig titokzatos homály fedte" Az újságok néha rosszmájúan "Caransajaxnak" csúfolták a klubot.
1965 körül a klub hirtelen megdöbbentően sok pénzt kezdett költeni. Co Prins 120 000 márkáért jött át a Kaiserslauterntől, a kapus Gert Bals átigazolt a PSV-től, míg Henk Grootért 375 000 guldent fizetett az Ajax a Feyenoordnak: olyan hatalmas összeget, hogy akkoriban ezt nem is hozták nyilvánosságra. Állítólag az Ajax eredetileg azt szerette volna, ha Groot Bennie Mullerért cserébe jön át a klubhoz. "Eszement baromság" - mondta Jaap van Praag azokról a híresztelésekről, miszerint Caransa fizette a Grootért járó pénzt.
Ajax: külön kategória címmel a hatvanas években Gerth van Zanten írt egy azóta feledésbe merült könyvet, melyben Van Praag ezt mondja: "Caransa hihetetlen nagy Ajax-rajongó. Néha tanácsokkal is segít bennünket. De ez nem jelenti azt, hogy ő osztja a lapokat. Egyszer azzal a javaslattal állt elő, hogy az új tribün befedésére bocsássunk ki kölcsönkötvényeket. Ez az ötlet aranyat ért. De a Caransajax elnevezés már csak azért is nevetséges, mert azt sugallja, mintha egyfajta diktátor volna."
Igaz-e vagy sem ("Jaap van Praagot nekem még sohasem sikerült igazságon kapni" - mondta Cruijff), az biztos, hogy Caransa a hatvanas években az Ajaxnál nagy tekintélynek örvendett. Állítólag Buitenveldertben szeretett volna új stadiont építeni, mert a De Meer már kicsi volt, és autóval alig lehetett megközelíteni. Arról is meg volt győződve, hogy a nagyvállalatoknak be kell szállniuk a futballba. Ő maga is több amszterdami egyesülettel állt kapcsolatban.
1966-ban elkísérte a csapatot a Liverpool elleni angliai mérkőzésre és a repülőn előbb Cruijff-fal, majd Keizerrel szemben vesztett a pókerben. (Van Zanten: "Már jó magasra srófolták a tétet, amikor Keizer flössel ütötte Caransa három ászát."
Liverpoolban azt mondta Caransa: "Ha az első negyedórában bevarrtok egyet, külön prémiumot adok."
Cruijff: "Majd megbeszélem a fiúkkal. De ugye tudja, hogy mi, ahogy maga sem, nem húszfilléres alapon játszunk."
Caransa: "Én nem ismerem azt a szót, hogy veszteség."
Cruijff nélkül nem lett volna aranycsapat. De talán a Breslauerek nélkül sem. Menjünk csak vissza az 1963-64-es szezonba, amikor még nem Van Praag volt az elnök és Cruijff sem mutatkozott még be a csapatban. A DWS nyerte a holland bajnokságot. Az Ajax az ötödik helyen végzett és abban az évben egy másik amszterdami csapat, a Blauw Wit is az első osztályban játszott. A Volewijk előző évben esett ki. Más szóval: az Ajaxnak még Amszterdamon belül is volt riválisa.
Csakhogy az Ajaxnál ott voltak a Breslauerek. Nem kellett olyan nagyon sok pénz. Amikor Bennie Muller 1962-ben csábító ajánlatot kapott a Standard Liege-től, az Ajax 7000 guldenre emelte a fizetését.
Egy amszterdami tehetség már csak azért is inkább az Ajaxot, mint a DWS-t választotta, mert az Ajaxnál arra is volt esélye, hogy állást kap a textilszakmában. Az alapfeltételek, melyeket Cruijff annyit emlegetett, itt voltak a legjobbak. Az Ajaxnál olyan jól fizetett élfocistákkal játszhatott az ember együtt, mint Henk Groot vagy Co Prins és az ötszörös válogatott Bennie Muller és az isteni tehetséggel megáldott jobbszélső, Sjaak Swart ("A Garrincha, Matthews, Swart vonalba tartozom.") gyerekkora óta itt rúgta a labdát.
…A nagy Ajax nem zsidó futballistái olyan zsidó légkörben mozogtak, amilyenre a háború utáni Hollandiában nem sok példa akad. A mecénások és alkalmazottak nagy része zsidó volt: az elnök, a gyúró, néhány játékos, az újságíró Frits Barend, Donald Speelman, aki Arie Haan útját egyengette, néha már az embernek az a tévképzete támad, hogy rengeteg zsidó élt Hollandiában.
Max Tailleur, ez a rembrandtpleini mulatókból ismert zsidó komikus, Caransa ismerőse 1966-ban beöltözött Sinterklaasnak8 és meglátogatta Zeistben a Liverpool ellen készülő Ajaxot. "Sinterklaas, nekünk csak egyetlen kívánságunk van, hogy győzzünk az angolok ellen." Max van Praag is gyakran énekelt a csapatnak. Egy női rajongója azzal az ajánlattal csöngetett be hozzá, hogy szívesen megosztaná vele az ágyát. Amikor mindezt közölte a feleséggel, az asszony így válaszolt: "Akkor még várnia kell egy kicsit, mert momentán az Ajaxnál van."
Ruud Krol, aki a Nieuwmarkt környékéről származott és gyerekkora óta ismerte Leo és George Hornt, azt mondja: "Zsidók közt nőttem fel." Swart apja szuveníreket árult a De Meer mellett, a Swart nagypapa pedig, aki a dapperstraati piacon volt heringárus, gyakran elkísérte a csapatot az európai kupameccsekre. "Itt nagyon jól alszom" - mesélte egy újságírónak az isztambuli Hiltonban. "Otthon is ilyen ágyat akarok." Wim Suurbier körülbelül tíz percig volt házas egy Verkaart nevezetu, zsidó leányzóval, akitől gyermeke is született. Salo Muller emlékszik, hogy az Ajax-ünnepségeken és -mulatságokon mindig sok volt az olyan zsidó, akiket az Ajax-játékosok hoztak magukkal.
Az Ajax edzőmeccseit Michael van Praag vezette, aki ennek révén barátkozott össze a vele egykorú Cruijff-fal. A hatvanas évek közepén együtt mentek egy kis autóval Angliába. Ez volt az első alkalom, hogy Cruijff külföldön töltötte a szabadságát. Jaap van Praag mondta abban az időben: "A Spui-jön lévő boltomban, illetve irodámban Cruijff rendszeresen megfordult. Idővel olyan volt, mint egy családtag. A házunkban is. Múlt szombaton este tizenegykor ugrott fel hozzánk a fiam és a lányom társaságában. Velük volt egy barát és egy barátnő is és megittunk néhány sört. Szerintem kettő felé járt, amikor elment."
"Cruijff mindig zsidó társaságban mozgott" - mondta Salo Muller. Sok volt a hasonlóság közte és Van Praagék, Caransa és Salo Muller között. Az ő anyja is Kelet-Amszterdamban volt kisvállalkozó és meghalt fiatalon. Ő is mindig mindenhová magával vitte az apját. Ő is, talán épp emiatt, mindig mindent megszállottan csinált. A Kinkerstraaton nyitott cipőboltjával ő is nagyon fiatalon kezdett üzleti vállalkozásba.
Az Ajax-féle képletes mellett volt egy igazi zsidó családja is, mert a nagynénje egy zsidó gyémántkereskedőhöz ment férjhez. Az ő fiaikról, Cruijff unokatestvéreiről mondja Rob Cohen: "Egy kicsit hasonlítanak Johannra. Keskeny arc, hegyes orr." Cruijff sógornője is zsidó férjet választott magának. Fiuk, akihez Cruijffot szoros szálak fuzik, ortodox zsidó lett és Jeruzsálembe költözött. A Maccabi játékokon, a zsidó olimpián karatéban még érmet is nyert.
Cruijffnak tehát több zsidó családtagja van, mint a holland zsidók többségének. És a dolognak ezzel még nincs is vége. Cruijff egyik lánya a nyolcvanas évek végén Danny Mullerrel járt, akit a Barcelona egy szempillantás alatt átvett az Ajax-ifiből. Cruijffék mindig és mindenütt zsidókba botlanak.
…Aztán egy "swarti éjszakán" véget ért a dal. A Hilton Szállóban tartott fogadáson - 1973 nyarán Swart búcsúünnepségét is itt tartották - már ott álltak a Barcelona képviselői, hogy elvigyék Cruijffot.
Egy évvel később Salo Muller vitába keveredett a vezetőséggel és elment a klubtól. "Az Ajax egyetlen zsidó elnökének nem lett volna szabad így megválnia egyetlen zsidó fizioterapeutájától" - panaszolja.
Az egyetlen zsidó elnök 1978-ban tizennégy évnyi "köztes pápaság" után felállt a székből. A fogadáson Leo Horn beszédet mondott, Koeki Krol pedig elszavalt egy verset.
A Breslauerek is eltuntek az Ajaxból. Leo Horn még a bírókísérésnek is búcsút kellett intsen. 1994-ben összeveszett Gustave Richheimer textilmágnással, csődbe ment és egy év múlva meghalt.
Caransa inkább a DWS-szel, majd az FC Amsterdammal foglalkozott. 1977. október 23-án éjszaka az Amstel szálló előtt leütötték, és egy autóba tuszkolták. Az emberrablásról a világ minden lapja beszámolt. A New York Post címlapon hozta a hírt. Kurt Waldheim, ENSZ-főtitkár kijelentette, hogy elítéli az efféle cselekedeteket. November 2-án tízmilliós váltságdíj fejében Caransa kiszabadult. Az emberrablókkal ő maga alkudozott. A rendőrség közlése szerint az emberrablók új ezerguldenes bankjegyeket kértek, és a rá következő hónapokban a "Caransa-féle ezresek" a világ legkülönbözőbb részein bukkantak fel: Rómában, Los Angelesben, egy Amszterdamban muködő kínai játékteremben, sőt az ott rendezett világbajnokság után még Argentínában is.
Az elmúlt húsz évben Caransa visszavonultan élt. Most, hogy a nagyvállalatok mind beszálltak a fociba, ő kiszállt, de Bennie Muller néha látja a vinkeveeni klubjában, ahová bridzsezni jár. Muller és Swart szinte mindennap találkoznak és néha focizni is szoktak. Swart vigyorogva mesélte, hogyan keménykedett egymással Muller és egy bizonyos Johnny Schaap. "Lehet, hogy ismered is" - mondta Swart. "A fia teniszoktató." Jelentőségteljesen néztünk egymásra: ahogy Hollandiában az állatneveket viselők közül sokan, úgy ez a Schaap is zsidó. De Swarttal megmaradtunk az efféle utalások szintjén.
A Breslauerek többsége már nem él. A Supertex címu regényben Simon Breslauer valamikor a nyolcvanas évek közepén Mercedes 560 SEL kocsijával autóbaleset áldozata lesz. Loosdrechtnél belehajt a csatornába. Így halt meg Jaap van Praag 1987. augusztus 5-én. Badhoevedorpnál belehajtott egy csatornába és két nappal később belehalt sérüléseibe. Csak nem akar összejönni egy természetes halál.
A Breslauerek közül Kroonenberg, Ton Harmsen cimborája maradt a legtovább az Ajaxnál, de már ő sem él.
1991-ben, amikor Max van Praag a halálos ágyán feküdt, a lánya, Marga megkérdezte, fél-e a haláltól. A válasz ez volt: "Az igazat megvallva, jobban félek tőle, mint az ötvenedik házassági évfordulómtól." <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
 

afca

Kitiltott (BANned)
<TABLE height="100%" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=780 align=center border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top align=middle background=bg.jpg height="79%">



</TD><!--left text--></TR><TR><TD align=middle width=780 background=images/index_34.jpg colSpan=3 height=45 ALT="">

</TD></TR></TBODY></TABLE><!-- -->
 

vadeger

Állandó Tag
Állandó Tag
Csatlakozom. Ezekről nagyon kevés ill. semmi információm nem volt. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
 

afca

Kitiltott (BANned)
_honved.jpg
Már 1904. elején felbukkant egy-egy kezdeményezés Kispesten a labdarúgás meghonosítására. A Kispesti Sport Club néven megalakult sportegyesület diákokból álló csapatát benevezték az Ifjúsági Labdarúgó Szövetségnél, ennél többet azonban nem tudni a klub sorsáról. Egy lelkes tanár dr. Varga Bálint kezdeményezésére az Éder vendéglőben alakította meg társaival a Kispesti Athletikai Club-ot 1908. augusztus 10-én. Az atlétika, torna és a vívás mellett kisebb vita után a labdarúgást is felvették a sportágak közé. Az elnök dr. Varga Bálint, a klub intézője Bede István a vívók, és Mayer Béla a labdarúgók részéről lett. Az alapszabályt azonban a tagok nem fogadták el, Varga Bálint megsértődött és lemondott. Az egyesület ügyeit egy évig Bede István intézte, aki elsősorban a teremsportokat favorizálta. A vita egyre élesedett a két párt között, ráadásul az anyagi nehézségek is gyötörték a klubot. Ennek enyhítésére 1909. február elsején KAC bált rendeztek, melynek bevételének (100 korona) elosztása újabb vitát kavart. 1909. tavaszán beindult a labdarúgó élet a Katona réten (a Fő u. és a Batthyány u. közötti grund). Az első nem hivatalos mérkőzések Erzsébetfalva, Lőrinc, Rákosliget és Rákoscsaba csapatai ellen voltak. A két párt közötti ellentéteket a két mecénás, Schmoch Károly és Szűcs László próbálta elsimítani, nem sok sikerrel. 1909. júliusában a felbomlás veszélye fenyegette a KAC-ot. A sok belső vita miatt elhagyta az egyesületet Szűcs László alelnök és Krausz Jenő, a labdarúgó szakosztály vezetője is. 1909. augusztus 3-án, majdnem egy évvel az első kezdeményezés után a tisztújító választmányi gyűlésen végleg megalakult a Kispesti Atlétikai Club nyolc szakosztállyal (atlétika, birkózás, kerékpár, ökölvívás, tenisz, torna, vívás és labdarúgás). A közgyűlésen a régi emberek kerültek a vezetőségbe, az elnöki hely pedig betöltetlen maradt. A KAC első vezetősége így állt fel:

Alelnökök: Schmoch Károly és Krausz Jenő
Titkár: Tihanyi Jenő
Pénztáros: Hartman Simon
Ellenorök: Mayer Béla és Reiner Sándor
Jegyzo: Kurserka Ferenc
Szertáros: Schiller Ignác
Választmányi tagok: Ács Ödön, Kollarik Győző, Müller József, Pintér Sándor, Ries Béla, Steinhauser Károly, Steinhauser Vilmos, Tárnok Ferenc, Taigiszer Jenő, Tordy Nándor

1909. december 10-én az MLSZ felveszi tagjai közé a KAC-ot. Az első barátságos mérkőzést a MAC tartalék ellen játszotta a Kispest, melyet 5:0-ra elvesztett. Az MLSZ a csapatot a Pestvidéki Bajnokságba sorolta be, amely 1909. szeptember közepén indult és két fordulós volt. Ez volt a Kispest első hivatalos bajnoksága. Az első mérkőzés győzelemmel végződött... 1909. szeptember 19-én Monoron 3:1-re nyert a csapat. A következo mérkőzést, Pesterzsébeten, a későbbi bajnok Erzsébetfalvai TC nyerte 4:1-re.

1910. őszén az MLSZ létre hozta a IV. osztályú bajnokságot. Miután Kispestet a budapesti kerülethez csatolták, benevezett a bajnokságba. A nevezés késve érkezett, mivel a Kispest addig a vidékhez tartozott. A KAC nem tehetett a késésről és a többi egyesület sem ellenezte az indulását, így a labdarúgó szövetség elfogadta a jelentkezést. Az 1910-11. évi bajnokságban meglepetésre a 2. helyen végzett, a Budapesti Testgyakorlók Köre mögött .

Az 1911-es év komoly változásokat hozott az egyesület életében. Kispest egyik leggazdagabb polgára, Csimár Károly építész lett a KAC elnöke és rögtön 1000 koronát adományozott a klubnak. Ez akkoriban rendkívüli segítség volt a szegény KAC számára. Az 1911-12. évi III. osztályú bajnokságban a 8. helyen végzett a Kispest. Ebben az évben játssza első nemzetközi mérkőzését Brünnben, melyet 2:1-re megnyer az FC Brünn ellen.

1913-ban ünnepli a csapat az első bajnoki címét a III. osztályban. Ugyanebben az évben kerül átadásra az egyesület saját pályája a Sárkány utcában, melyet az ellenfelek stílszerűen később "sárkánybarlangnak" neveztek el.

Az 1913-14-es bajnoki évben a labdarúgás népszerűségének nagymérvű növekedése, a sportág rohamos térhódítása a budapesti egyesületek létszámát 55-ről 71-re gyarapította. Ezért az MLSZ kénytelen volt átszervezni a bajnokságot. Az MLSZ - a sok bevonulás, és nem utolsósorban az egyesületek között is kitört kisebbfajta háborúskodások miatt is - kénytelen volt a bajnokságokat ideiglenesen szüneteltetni és a különböző díjmérkőzések megrendezését és lebonyolítását az egyesületekre bízta. Az MTK vezette tábor (az igazságpártiak) a Hungária-serlegért játszott, az FTC köré tömörült békepártiak pedig az Auguszta-serlegért. 1915 tavaszán - a két tábor megbékélése után - az egyfordulós Amatőr Liga bajnokságot írták ki, 14 résztvevővel. A Kispestnek a II. osztály következett volna, de érthetetlen módon a "Pestkörnyéki Serleg" bajnokságba osztotta be a szövetség, ahol a 2. helyet szerezte meg. Mivel abban az időben az MLSZ elég fejetlenül muködött és állandóan átszervezte a bajnokságot, nem keltett meglepetést, hogy a következő évben úgy került a KAC az első osztályba, hogy egyetlen egyszer sem játszott a második vonalban.

1914. oszén kitört világháború és emiatt nem volt bajnokság. Helyette a legjobb csapatoknak az MLSZ kiírta az "Auguszta Serleget". Az ekkor lejátszott mérkozéseken a KAC a 4. helyet szerezte meg. A mozgósításkor a KAC teljes elso csapatát elvesztette. Katonai szolgálatra vonult be Novák, Kollarik, Simon, Szabó, Kincs, Kiliti, Boldog, Jurcsó II., Schiller II., Kónya és Papek. Csak Krausz Jeno intézo óriási munkájának köszönheto, hogy a csapat nem züllött szét.

1915. oszén 4. lett a kispesti csapat.

Végre 1916. szeptember 13.-án lejátszotta elso NB I-es bajnoki mérkozését a KAC Kispesten, a Sárkány utcában. Ennek eredménye:

Kispesti AC - III. Kerületi TVE 0:3 1919-20. Szenzációs kezdés! A 7. fordulóig 100%-os teljesítményt nyújt a KAC, a bajnok azonban megállítja a menetelést és 5:2 re megveri csapatunkat. A következo fordulóban már újra bravúrosan szerepel a Kispest és pontot rabol az Ülloi útról. A bajnokság végén nagy meglepetésre 2. helyen végzett a gárda. A bajnokság ezüstérmes csapata: Varga, Saguly (Krebsz), Túri, Budai, Blasnik (Tóth), Stallmach, Boldog (Norik), Kiszely (Csontos), Jeszmás, Eisenhoffer, Jeny Rudolf.

1921. végén kirobban a kispesti „profi per”. A nagy szegénység miatt a játékosok ruhákat, cipoket és egyéb dolgokat fogadtak el, és ez bun volt akkor. Feljelentés következtében - habár minden csapat ugyanezt cselekedte - megindul az a bizonyos "profi per", amely aztán tönkretette ezt a sokra hivatott csapatot. Legjobb játékosainkat eltiltják, majd a nagy egyesületek elviszik oket. Így kerül el többek között Kispestrol Csontos, Jeszmás, Jeny és Eisenhoffer.

Azonban - ékes példa a maiaknak - az egyesület megmutatta, hogy nem lehet eltiporni, a „kispesti akarat” legyozhetetlen!

1926. decembere arany betukkel íratik be az egyesület történelemkönyvébe. Megismételt mérkozésen - 1:1 volt az elso derbi - a kispesti fiúk 160 perces ádáz küzdelemben legyozték a BEAC-ot 3:2-re, és elnyerték a Magyar Kupát. A kupagyoztes csapat: Balla, Cesznák, Grohmusz, Mádi, Gregor, Marton, Borsos, Juhász, Jurácska, Hecktl, Mátéffy.

Az 1926-os bajnoki szezon végével lezárult egy korszak a magyar labdarúgás történetében. Véget ért az amator, vagy inkább ál-amator korszak. A harmincas évek eleji gazdasági válság tovább súlyosbította a magyar labdarúgás helyzetét is, amely egyrészt újabb adókban, másrészt az ál-amatorizmus veszélyes formájában mutatkozott meg. Siettette ezt a folyamatot az a tény is, hogy a szomszédos osztrákok - Európában elsoként! - már 1925 oszén bevezették a professzionizmust. Az MLSZ - tanulmányozva az osztrák labdarúgás helyzetét - kimondta: átszervezik a magyar labdarúgást és ok is bevezetik a professzionizmust. 1926. nyarán megtörtént a szétválasztás, s ezzel labdarúgásunk szervezetének átalakítása is. A megalakult profi egyesületek két ligába tömörültek, a többi amatorcsapat Budapesten és vidéken a kerületi bajnokságért játszott különbözo csoportokban.

1938-ban eloször indul a Kispest a Közép-európai Kupában. Ellenfele az Internazionale (akkori nevén Ambrosiana).

Milánóban: AS Ambrosiana Inter - Kispest FC 4:2 (0:2) Budapesten: Kispest FC - AS Ambrosiana Inter 1:1 (0:1)

Bár csapatunk kiesett mégis dicséret illette a helytállásért.

1940-41. A Magyar Kupa elodöntojéig jutottunk.

1944-ben a Nagyvárad és a Gamma legyozése után, a Szent László kupa döntojében még a Fradi sem tudja megállítani a Kispestet! A gyozelem értékét növeli, hogy az Ülloi úton gyoztük le a zöldeket! A kupagyoztes csapat: Mindszenti, Olajkár I., Perjési, Bozsik, Gazdag, Zalai, Egresi, Béres, Nemes, Mészáros, Puskás. Edzo: id. Puskás Ferenc.

1946-47-ben kialakul a jövo nagy Honvéd-csapatának gerince: a Kiss Mihály - Szalay István (Sipos I), Herédi (Rákóczi) - Bozsik, Patyi, Bányai (Simonyi) - Béres (Cserjés), Budai I, Mészáros, Puskás, Babolcsay összeállítású csapat a 2. helyen végez.

1949-50. Az aranycsapat kialakulásának éve volt. A Honvéd nagy fölénnyel nyerte fennállásának elso bajnokságát. Szinte ugyanazzal a tizeneggyel nyerte a bajnokságot a csapat, hiszen mindössze 15 játékos jutott szóhoz a bajnokság során. A gólkirály Puskás Öcsi lett. „Életem egyik legboldogabb napja a mai. Edzo számára nincs értékesebb ajándék, mint az, ha a csapata bajnokságot nyer.” - nyilatkozta az idosebb Puskás.

1950. ősze. A politikai változások miatt ekkor már Bp. Honvéd néven tarol a csapat (bajnoki cím, Puskás ismét gólkirály 25 góllal, valamint az év játékosa ki más lenne, mint Öcsi). Csak az Esti Kupa döntőjét nem sikerült megnyerni, a Textiles 3:2-re nyert ellenünk.

1951. "Csak" ezüst a bajnokságban, de a gólkirályi cím ismét Kispestre kerül, ezúttal Kocsisnak köszönhetően.

1936-ban nyert utoljára bajnokságot veretlenül magyar csapat (Hungária). 1952-ben ezt a bravúrt ismételte meg a Bp. Honvéd, mindössze öt döntetlennel zárta a bajnokságot! Lendületes csapatjátékával és küzdeni tudásával múlta felül a Bástyát. A második félidőben mindig tudott újítani a csapat, hiszen többször is vesztes állásból tudott fordítani. Kalmár Jenő 18 játékost szerepeltetett. A gólkirály Kocsis Sándor lett. Az olimpiai bajnok válogatott gerincét a Honvéd játékosok adták, az év játékosa pedig a legendás Bozsik Cucu lett.

1953. Ismét "csak" ezüst, viszont Puskás megint gólkirály. Egy újabb diadal is születik ebben az évben, a Húsvéti Torna győztese is a Honvéd lett, legyőzve az Austriát és a Rapidot is. Ebben az évben augusztus 20-án avatják fel a Népstadiont, ahol a Szpartak Moszkvát győzzük le 3:2 re.

A magyar bajnokság kicsit háttérbe szorult a sok portya és válogatott mérkozések (VB) miatt. Így fordulhatott elő, hogy az 1954-es bajnokság 1955-ben ért véget. A kispesti pályát építették ebben az évben, ezért a Honvéd hol a népligeti Vasas pályán, hol az Üllői úton, hol pedig a Népstadionban játszotta hazai mérkőzéseit. A legendás 9:7-es rangadó áthúzódott a következő évre. A kispesti csapat először rúgott 100 gólt egy bajnokságon belül, és természetesen megnyerte azt. Kocsis Sándor is tarolt, mert a gólkirályi cím mellé begyűjtötte az Év játékosa címet is.

1955-ben a bajnoki cím mellé két gólkirályunk is lett (Czibor és Machos egyaránt 20-20 gólt szerzett). A Magyar Kupát viszont a döntőben elvesztettük a Vasas ellenében 3:2-re .

1956. A forradalom éve, a bajnokság félbeszakad. Bár csapatunk az élen áll és valószínűleg meg is nyerte volna, nem hirdetnek bajnokot. A Húsvéti Tornát ismét megnyertük. A BEK azonban nem hoz sikert, a Bilbao kiveri a Honvédot , de ekkor már a csapat a széthullás felé tart. A spanyolok ellen mindkétszer idegenben játszottunk (Bilbao 2:3, Brüsszel 3:3). Ezután a csapat portyázni megy Brazíliába, ahol több mérkőzést is játszanak. A Honvéd megveri a Botafogót (4:2) és Flamengót is (3:2, 6:4).

A forradalmat leverő hatalom büntetéseket szabott ki a portyán résztvevő Honvéd játékosokra.

Tichy, Machos, Solti és Palicskó nem ment Dél-Amerikába, így ők mentesültek a büntetés alól. Töröcsik I. és Dudás előbb hazatért, őket április 7-ig tiltották el, a később hazatért Bozsikot, Bányait, Rákóczit, Faragót, Budai II-t és Kotászt június 7-ig. Május 1-én azonban elengedték mindenkinek a büntetését. Az eltiltások és a távol maradott játékosok hiánya demoralizálta a csapatot és a 11. helyen végzett a bajnokság végén. A nagy csapás azonban az volt, hogy Puskás, Kocsis és Czibor nem mert visszatérni az országba, ok késobb Spanyolországban futottak be nagy karriert.

A közönség továbbra sem pártolt el a csapattól, hiszen...

...az 1957-58-as bajnokságban a Népstadionban továbbra is sok néző előtt játszottak (Vasas ellen tavasszal 45, ősszel 80, az MTK ellen 65 ezren voltak jelen). A Honvéd összeszedte magát és mindössze egy ponttal maradt el a bajnok MTK mögött. 1959-ben az új gólkirály neve Tichy Lajos, aki ezt a címet még négyszer begyűjti magának. A Közép-európai Kupa döntőjét a Honvéd nyeri.

1962-ben búcsúzott az aktív játéktól minden idők egyik legjobb magyar játékosa, Bozsik József. "Nem búcsúzom el végleg, engem minden Kispesthez köt. A labdarúgás és a Kispest nélkül én egyszerűen nem tudnék élni!" - mondta Bozsik a búcsú után könnyes szemmel.

1963. őszén hajszál híjján bajnok lett a csapat, de gólaránnyal a második helyre szorult. A következő évben 1926. után ismét megnyeri a Magyar Kupát a BHSE. A kupagyőztes csapat: Takács, Dudás, Sipos, Marosi, Nógrádi, Vági, Nagy A., Komora, Tichy, Tóth K., Katona. Edzo: Kispéter Mihály. Nem volt ez rossz év hiszen a bajnokságban a 2. a csapat, és a gólkirályi cím is Kispestre kerül Tichy Lajos személyében.

1965-ben csak egy Húsvéti Torna győzelem kerül a dicsőséglistára.

1969-ben új csapat épül. A kis karmester vezérletével, na és Kozma Misi góljaival az ezüstéremig menetel a csapat. A bajnokságban és a kupában is csak az Újpesti Dózsa tudja megállítani a Honvédot.

1971-ben Kozma gólkirály lesz (ezt még 1974-ben és 75-ben is megteszi), és az év játékosa is Kispestről kerül ki, a csupa szív Szűcs Lajos személyében.

1977-ben a Bajnokok Tornáját nyeri meg a csapat a régi rivális Újpest ellen, a bajnokságot viszont a lilák nyerik 1 ponttal a Honvéd előtt.

1980-ban eljött a rég várt bajnoki cím. 25 évet kellett várni erre a sikerre. A csapat trénere a legendás Tichy Lajos volt. A későbbi sikereket az ő munkája alapozta meg.
A nyolcvanas évek a klub életében, a második aranykorszak volt. Előbb Komora Imre vezérletével 3 bajnoki arany és egy kupagyőzelem gazdagította a kincsestárat. 1988-89-ben Bicskei vezetésével két bajnoki aranynak és egy kupa sikernek örülhettünk. Ezután egy hullámvölgy következett, bizony még a kiesés szele is megérintette csapatunkat, hiszen az osztályozón majdnem kipottyantunk az első osztályból. A következő évben azonban újra a csúcson vagyunk, ezúttal Mezey György vezérletével. A BEK-ből a kor egyik legjobb csapata az olasz Sampdoria búcsúztatta a csapatunkat. Kispesten 2-1 re legyőztük a taljánokat, a visszavágón, Genovában azonban 3-1 es vereséget szenvedtünk. Ez idáig utolsó bajnoki címünket 1993-ban egy finn mesternek, Martti Kuuselának köszönhetjük. A BEK-ben ismét nagy halat sikerült kifognunk, ezúttal a Manchester United állta az utunkat. Sajnos ezután leszálló ágba került a klub. 1996-ban még egy Magyar kupa siker gazdagította dicsőséglistánkat, de lassan hanyatlásnak indult a Kispest. Évről-évre a kiesés ellen küzdött a csapat. A jó játékosainkat nem voltunk képesek megtartani. A gondok mellett politikai nyomás is nehezedett az egyesületre, így nem volt meglepetés, hogy 2003-ban bekövetkezett a klub történetének legsötétebb éve. Megtörtént az, ami fennállásunk óta még soha, kiestünk az NB I-ből. Ebben az évben közel álltunk ahhoz, hogy a legendás kispesti csapat végleg megszűnjön. A játékosállomány szinte teljesen kicserélődött. Gálhidi György vette át a csapat irányítását, és rövid idő alatt csodát művelt a fiúkkal. A másodosztályt rajt-cél győzelemmel nyertük, és a Magyar Kupa döntőjébe is bejutottunk. A döntőt ugyan elvesztettük, de így is jogot szereztünk az UEFA kupa indulásra.

A csaknem százéves történelmünk mélypontja, a másodosztályú szereplés után azonban ismét megragadtunk az élvonalban - 2005-ben a 11., egy évre rá a 13. helyen végzett az immár Budapest Honvéd néven szereplő kispesti csapat. 2006 nyarán aztán földindulás-szerű változások zajlottak: a klub vidékre költöztetésével fenyegető olasz főtulajdonost, Piero Pinit a Hemingway Group váltotta 100 százalékos tulajdonrészt szerezve. George F. Hemingway döntése értelmében a kispadon Aldo Dolcettit Supka Attila követte, féléves "türelmi idő" után alapos vérfrissítésen ment keresztül a keret, mint ahogy az addig elhanyagolt, de rekord gyorsasággal teljes egészében megújult Bozsik-stadion is. A sikeres tavasz a felújított, európai színvonalú Bozsik-stadion avatóján kezdődött egy parádés, gólzáporos mérkőzésen, melyen a vendég váciak 6 remekbe szabott gólt könyvelhettek el a hálójukba. A tavaszi nagy menetelés a nyugodt anyagi háttérnek, a rendezett körülményeknek, a jó szakmai munkának volt köszönhető. Néhány hónap alatt az addig kiesés ellen küzdő csapatból - a tavaszi eredmények alapján - élcsapat lett. Az idény csúcspontja a május 9-i, a Magyar Kupa döntője volt, melyen 11 év után újra kispesti diadalt született.
 
Oldal tetejére