Folytasd a történetet...2. rész

Az egyik mellett, szinte súrolva csapódik be a lövedék.

Szerencsére nála volt a notesze

Reszkető kézzel papirra vetett pár kusza szót

"Bárcsak tudná, hogy Ő is itt van... " - majd hirtelen ki nyílt az ajtó, és meglátta....

azt a teremtményt, amivel rémálmaiban már oly sokszor találkozott. De tudta...

hogy csak a képzelete játszik vele, ezért elment....

elment egy dili dokihoz, mert tudta legbelül ez nem igaz csak nem tud felülkerekedni a halucináción....

Mikor leírta a "dili doki"-nak, a rémálmai teremtményét az elárulta neki, hogy...

hosszabb kikapcsolódásra lenne szüksége, utazzon el egy rövid időre!

De ő nem akart hinni neki! Meg akarta tudni mitől vannak a hallucinációk! Ezért...

...amikor a doki egy pillanatra hátat fordított neki, elvette az asztalról a gyógyszeres fiolát a fecskendővel, és egy pillanat alatt eltűnt az ajtó mögött..

... majd szélsebesen végigrohant az üres folyosón.

Sam összerezzen és mikor körülnéz a szobában furcsa dolgokat lát.

mintha egy árnyat látott volna a hatalmas, kovácsoltvas keretes tükörben egy pillanatra....

a szive hevesen vert, és csak mondogata magának, hogy a dokinak van igaza.
A padló vészjóslóan nyikorgot, Sam megfordult és akkor...

A dörrenés hosszan visszhangzik a régi ház dohos falai között

és az ablak díszes üvegtáblája milliónyi apró szilánkra hasadva a földre hull. Sam megborzong. Hideg, jeges kéz érintését érzi a vállán.
- Itt vagyok! - szólal meg mögötte egy rekedtes hang.

Tehát eljöttél értem...? - suttogta Sam, miközben szeme sarkából egy könycsepp áztatta fel porral fedett arcát és alakított ki medret magának melyben alácsordult állának. Melegség töltötte el testét, térdre rogyott. A kirakó összeillet és Sam tudatára ébredt, ezzel együtt érzékszervei kiélesedtek és elhatározásra jutott: Oldalra tekintett...

Azonban nem látott mást, mint egy sejtelmesen tovatűnő árnyat. A villanás felfoghatatlanul gyorsan távolodott. Sam érezte, ahogy a félelem gombócként gyűlik össze gyomrában, és görcsösen kúszik fel a torka felé. Hirtelen szűkölés hangját hallotta, mintha egy félelemtől vinnyogó kiskutya nyüszögne...még fel sem tudta fogni, mi történik, amikor teste megfeszült, majd összerándulva a földre esett.

A homályból egy szempár figyeli minden mozdulatát