<table class="contentpaneopen"><tbody><tr><td class="contentheading" align="center" width="100%">
A ravasz kakas
</td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%">
</td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%"> </td> <td class="buttonheading" align="right" width="100%"> </td> </tr> </tbody></table>

A gatyás kakas kiterjesztette a szárnyát, felröppent a sövényre, és teli torokból kukorékolni kezdett. A szomszédos kiserdőből előjött róka koma.
– Jó napot! – kiáltotta. – Hallottam, ahogy kukorékoltál. Csodálatosan énekelsz! De vajon úgy tudsz-e énekelni, ahogy apád énekelt?
– Hogy énekelt az apám?
– Fél lábbal lépett föl a sövényre, egyik szemét behunyta, és hatalmas hangon úgy kezdett kukorékolni. Fölülmúlhatatlan énekes volt…
– Én is tudok úgy! – mondta a kakas. Kihúzta magát a fél lábán, egyik szemét becsukta, és kukorékolt egyet.
– De úgy tudsz-e énekelni, hogy fél lábon állsz, és közben mindkét szemedet becsukod?
– Tudok! – kiáltott a kakas. De mihelyt becsukta mindkét szemét, a róka odaugrott és elkapta.
Elhurcolta az erdőbe, diadalmasan rátette a lábát, készülődött a lakomához.
– Ej – sóhajtott a kakas –, egy időben anyád nem így csinálta!
– Hanem hogy csinálta? – kérdezte a róka.
– Az mikor kakast fogott, mielőtt megette volna, szokása szerint elmondta előbb az imádságot. Jámbor róka volt…
– Én is olyan vagyok, mint anyám! – válaszolt a róka, és elhatározta, elmond ő is ugyanúgy egy imát. Mellső lábait az ég felé emelte, szemét becsukta, és suttogni kezdte a fohászt.
A kakas éppen ezt várta. Mihelyt a róka elengedte, gyorsan felröppent, és a közeli fára szállt.
„A mennykő vágjon belém, túljárt az eszemen!” – szégyellte el magát a róka, megnyalta a száját, nyelt egy nagyot, és eltűnt éhesen az erdőben.
.