Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
kotta
Sziasztok
Nem tudom illik e ide kérdésem,remélem nem irok rossz helyre.Nem tud valaki olyan kottát ami számjegyekkel van irva?
Gyermekdalocskák vagy hasonlók.Van itthon kis zongoránk de mivel kottáról nem tudok olvasni
a számokkal le tudnám pötyögtetni manómnak.
Előre is köszi ha valaki tud segiteni
(bocs ha nem a topicba illő kérésem)
Sziasztok
Nem tudom illik e ide kérdésem,remélem nem irok rossz helyre.Nem tud valaki olyan kottát ami számjegyekkel van irva?
Gyermekdalocskák vagy hasonlók.Van itthon kis zongoránk de mivel kottáról nem tudok olvasni
a számokkal le tudnám pötyögtetni manómnak.Előre is köszi ha valaki tud segiteni
(bocs ha nem a topicba illő kérésem)
Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
A címadó megállapítás Janikovszky Éva ötéves unokájától származik. És amikor elhangzott, abszolút pozitív kicsengése volt. Vannak azonban olyan helyzetek (főleg amikor felnőttek szájából hangzik el a mondat), amikor egészen mást fejez ki. Mondjuk némi keserűséget, beletörődést, esetleg csalódottságot. Pedig nem kéne így lennie, hiszen mindennek, még a legrosszabb dolognak is van pozitív vetülete - csak meg kell találni.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
És ha már megtaláltuk, nem szabad elengedni. Így tett ez az 1926-ban, Szegeden született kedves idős hölgy is, akiről csak kevesen tudják, hogy Kucses Évaként látta meg a napvilágot. Azt viszont már nem csak a lexikonokat böngészők tudhatják róla, hogy az egyetemen politikai gazdaságtant, filozófiát, lélektant tanult és bölcsészdiplomát szerzett. Első könyvét (Csip-csup, 1957) Kispál Éva néven írta, majd 1960-ban, a "Szalmaláng" című lányregényben tűnt fel először a Janikovszky név.
Kevés magyar író mondhatja el magáról, hogy könyveit 34 nyelvre fordították le, hogy 1973-ban német területen az ő műve (Ha én felnőtt lennék) lett az Év Gyerekkönyve, hogy sokoldalú irodalmi munkásságáért 1977-ben József Attila-díjjal jutalmazták, hogy elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét, ami a legrangosabb kitüntetések egyike, és hogy a Mosolyrend Lovagja. Nos, Janikovszky Éva ilyen.
A "De szép ez az élet!" két részből áll. Az első nagyon találóan a "Mert megérdemeltük!" címet kapta, és tizennégy, míg a második, "Az élet apró örömei" tizenkét apró gyöngyszemet foglal magába.
Korábbi műveihez hasonlóan ezek is szorosan kötődnek a valósághoz. Olyan hétköznapi dolgokról szólnak, melyek bármelyikünkkel előfordulhatnak, melyeket bármelyikünk láthat, hallhat, átélhet. Mégis van bennük valami különleges.
Elsősorban az érzékenység, amivel Janikovszky Éva észreveszi a körülötte zajló eseményeket, történéseket. Másodsorban az irónia, az önirónia és a humor elemeinek finom, egyáltalán nem bántó alkalmazása. És ami szerintem a legfontosabb: minden egyes írásából bölcs derű sugárzik, ami bármikor képes mosolyt csalni az olvasó ajkára.
Írói világában fontos helyet kap az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Még akkor is, ha nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek, illetve az idősebb korosztály tagjainak kíván szavaival kellemes perceket szerezni.
A könyveket illusztráló Réber László rajzai pedig mindazt elmondják, amit a szavak nem képesek. Vonalai egyszerűsítik, modellszerűvé teszik a világot, ezzel együtt azonban rengeteg asszociációra adnak alkalmat. Gyermekkönyvek illusztrálása mellett plakáttervezéssel és rajzfilmkészítéssel is foglalkozik.
Összefoglalva tehát: Janikovszky Éva és Réber László együtt mindazt elmesélik, ami igazán fontos az életben. Ha odafigyelünk, nagyon sokat tanulhatunk tőlük!
Utóirat: Bár nem vagyok orvos, nyugodt szívvel merem ajánlani: rosszkedv ellen a legjobb orvosság egy "Janikovszky-olvasmány".
A címadó megállapítás Janikovszky Éva ötéves unokájától származik. És amikor elhangzott, abszolút pozitív kicsengése volt. Vannak azonban olyan helyzetek (főleg amikor felnőttek szájából hangzik el a mondat), amikor egészen mást fejez ki. Mondjuk némi keserűséget, beletörődést, esetleg csalódottságot. Pedig nem kéne így lennie, hiszen mindennek, még a legrosszabb dolognak is van pozitív vetülete - csak meg kell találni.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left border=0><TBODY><TR><TD>
És ha már megtaláltuk, nem szabad elengedni. Így tett ez az 1926-ban, Szegeden született kedves idős hölgy is, akiről csak kevesen tudják, hogy Kucses Évaként látta meg a napvilágot. Azt viszont már nem csak a lexikonokat böngészők tudhatják róla, hogy az egyetemen politikai gazdaságtant, filozófiát, lélektant tanult és bölcsészdiplomát szerzett. Első könyvét (Csip-csup, 1957) Kispál Éva néven írta, majd 1960-ban, a "Szalmaláng" című lányregényben tűnt fel először a Janikovszky név.
Kevés magyar író mondhatja el magáról, hogy könyveit 34 nyelvre fordították le, hogy 1973-ban német területen az ő műve (Ha én felnőtt lennék) lett az Év Gyerekkönyve, hogy sokoldalú irodalmi munkásságáért 1977-ben József Attila-díjjal jutalmazták, hogy elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét, ami a legrangosabb kitüntetések egyike, és hogy a Mosolyrend Lovagja. Nos, Janikovszky Éva ilyen.
A "De szép ez az élet!" két részből áll. Az első nagyon találóan a "Mert megérdemeltük!" címet kapta, és tizennégy, míg a második, "Az élet apró örömei" tizenkét apró gyöngyszemet foglal magába.
Korábbi műveihez hasonlóan ezek is szorosan kötődnek a valósághoz. Olyan hétköznapi dolgokról szólnak, melyek bármelyikünkkel előfordulhatnak, melyeket bármelyikünk láthat, hallhat, átélhet. Mégis van bennük valami különleges.
Elsősorban az érzékenység, amivel Janikovszky Éva észreveszi a körülötte zajló eseményeket, történéseket. Másodsorban az irónia, az önirónia és a humor elemeinek finom, egyáltalán nem bántó alkalmazása. És ami szerintem a legfontosabb: minden egyes írásából bölcs derű sugárzik, ami bármikor képes mosolyt csalni az olvasó ajkára.
Írói világában fontos helyet kap az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Még akkor is, ha nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek, illetve az idősebb korosztály tagjainak kíván szavaival kellemes perceket szerezni.
A könyveket illusztráló Réber László rajzai pedig mindazt elmondják, amit a szavak nem képesek. Vonalai egyszerűsítik, modellszerűvé teszik a világot, ezzel együtt azonban rengeteg asszociációra adnak alkalmat. Gyermekkönyvek illusztrálása mellett plakáttervezéssel és rajzfilmkészítéssel is foglalkozik.
Összefoglalva tehát: Janikovszky Éva és Réber László együtt mindazt elmesélik, ami igazán fontos az életben. Ha odafigyelünk, nagyon sokat tanulhatunk tőlük!
Utóirat: Bár nem vagyok orvos, nyugodt szívvel merem ajánlani: rosszkedv ellen a legjobb orvosság egy "Janikovszky-olvasmány".
A HÁROM KISMALAC
A lakosi kertek alatt
elbolyongott három malac.
Röfftek, túrták a kerteket,
csigát leltek, elevenet.
Három malac táncot járva,
csigát rémít be házába.
Görgetik azt jobbra-balra
Szegény csiga, hol a szarva?
Hol alul van, hol felül van,
hol a hegyes orr előtt van.
Túrnak egyre hevesebben,
kint, a házmenti kertekben.
Mérges gazda talált rájuk,
Hej, de porzott a nadrágjuk!
Csiga szarva mutat rájuk,
nem röffen úgy az »ormányuk«!
A lakosi kertek alatt
elbolyongott három malac.
Röfftek, túrták a kerteket,
csigát leltek, elevenet.
Három malac táncot járva,
csigát rémít be házába.
Görgetik azt jobbra-balra
Szegény csiga, hol a szarva?
Hol alul van, hol felül van,
hol a hegyes orr előtt van.
Túrnak egyre hevesebben,
kint, a házmenti kertekben.
Mérges gazda talált rájuk,
Hej, de porzott a nadrágjuk!
Csiga szarva mutat rájuk,
nem röffen úgy az »ormányuk«!
A három kisfarkas és a nagy gonosz disznó.
Írta: Helen Oxenburry
Volt egyszer három kisfarkas. Az elsô fekete volt, mint a korom, a második szürke,mint a farkas, a harmadik pedig fehér, mint a hó. Olyan édesek voltak, hogy meg lehetett volna ôket zabálni: Szôrük bársonyos volt, a farkincájuk vége, pedig bolyhos.
Édesanyjuk házában éltek gondtalanúl, egészen addig, míg egy napon az anyafarkas oda nem hívta mindhármukat maga köré és így nem szólt.
-Csemetéim,itt az ideje, hogy nekivágjatok világot látni. Menjetek, építsetek magatoknak egy házat. Egy valamit azonban soha el ne felejtsetek : Óvakodjatok a nagy gonosz disznótól! -Ne aggódj, anyácskánk, jó messzire elkerüljük majd a gonoszt.- mondta a három kisfarkas és nekivágtak a nagyvilágnak.
Nemsokára szembetalálkoztak egy kenguruval, aki egy talicskát tolt maga elôtt. A talicska tele volt sárga és piros agyagtéglával.
-Kérünk szépen,nem adnál nekünk néhányat a tégláidból?- kérdezte a három kisfarkas.
-Mi sem természetesebb - felelte a kenguru és adott nekik egy nagy csomó sárga és piros téglát. Így aztán a három kisfarkas épített magának egy szép téglaházat.
Másnap reggel a nagy gonosz disznó éppen arrafelé ólálkodott és meglátta a szép téglaházat, amit a három kisfarkas épített. A három kisfarkas pont bújócskát játszottak a kertben, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták az ajtót. A disznó bekopogott az ajtón és nagyot röffentett:
-Farkaskák, farkaskák, engedjetek be a házba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással szétrombolja a téglaházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt a nagy kôtörôkalapácsáért és ripityára verte a szép kis téglaházat. A három kisfarkasnak hajszálhíján sikerült csak elmenekülnie, de így is borzasztóan meg voltak rémülve.
-Legközelebb erôsebb házat kell majd építenünk- állapították meg és meg is láttak egy mosómedvét, aki éppen betont kevert az elektromos betonkeverôjében.
-Kérünk szépen, nem adnál nekünk néhány vödörrel a betonodból?- kérdezte a három kisfarkas. -Mi sem természetesebb - felelte a mosómedve és vödör vödör után adott nekik az iszapos, kavicsos betonból.
Így aztán a három kisfarkas épített magának egy szürke betonházat.
Alighogy elkészültek a házukkal a nagy gonosz disznó már ott ólálkodott a környéken, és meglátta a szürke betonházat, amit a három kisfarkas épített.
A három kisfarkas éppen a kertben tollaslabdázott, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták az ajtót. A disznó becsöngetett a házba és nagyot röffentett:
-Farkaskák, farkaskák, reszketô farkacskák, ugyan engedjetek be a házba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással szétrombolja a betonházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt a betontörô légkalapácsáért és darabokra zúzta a szürke betonházat. A három kisfarkasnak hajszálhíján sikerült csak elmenekülnie, de a farkincájuk még órák múlva is reszketett.
-Legközelebb egy ennél is erôsebb házat kell majd építenünk- határozták el magukat jó erôsen. Abban a percben meg is pillantottak egy teherautót, ami rogyásik meg volt pakolva, mindenféle használt fémmel.
-Kérünk szépen, nem adnál nekünk néhány mázsa használt fémet- kérlelte a három kisfarkas a rinocéroszt, aki a teherautó sofôrje volt.
-Mi sem természetesebb- szólt a rinocérosz és a több mázsa fém mellé, adott még nekik egy csomó lakatot és szögesdrótot, mert ez egy nagyon jószívû, nagyon kedves rinocérosz volt. Így aztán a három kisfarkas épített egy iszonyúan erôs páncélházat. Ennél szilárdabb, biztonságosabb házat, még a mesében sem lehet elképzelni. A három kisfarkas teljesen megnyugodott és tökéletes biztonságban érezték magukat.
Másnap reggel persze ki más, mint a nagy gonosz disznó éppen arrafelé ólálkodott. A három kisfarkas éppen kidobóst játszottak az udvaron, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták mind a hetven kilenc lakatot, ami a házra fel volt szerelve.
A disznó megnyomta a gombot és beleröffentett a kaputelefonba:
-Farkaskák, farkaskák, reszketô farkacskák, ugyan engedjetek már be a házba! -Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással szétrombolja a páncélházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt egy csomag dinamitért, rátapasztotta a ház falára, meggyújtotta a gyújtómadzagot.... és szilánkokra robbantotta a házat. A három kisfarkasnak hajszálhíján sikerült csak elmenekülnie, sôt a bolyhos farkincájuk vége még meg is pörzsölôdött egy ici-picit.
-Valami nem stimmel az építóanyaggal, amit eddig használtunk-töprengett a három kisfarkas-, valami mást kellene kitalálnunk. De vajon mit?!
Abban a pillanatban megláttak egy rózsaszín flamingót, amint az egy talicskányi illatos virággal közeledett.
-Kérünk szépen, nem adnád nekünk oda ezt a talicskányi virágot- kérlelték a kisfarkasok a a rózsaszín flamingót.
-Mi sem természetesebb,- felelte a rózsaszín flamingó és odaadta nekik az összes virágot talicskával együtt.
Így a három kisfarkas épített egy virágkunyhót. Az egyik fal gólyahírbôl épült, a másik harangvirágból, a harmadik csipkerózsa ágból, a negyedik lila orgonából. A tetôt napraforgó tányérokból csinálták, a padlót pedig illatos ibolyából. A fürdôkádban vízirózsák libegtek, az asztalon édesanyjuk képe mellett kéknefelejts díszelgett. Maga a ház meglehetôsen ingatag volt , még a legkissebb fuvallat is meglibbentette, de be kell vallani, hogy nagyon-nagyon szépre sikeredett.
Másnap reggel a nagy gonosz disznó persze pont arrafelé ólálkodott és meglátta a gyönyörû virágkunyhót, amit a három kisfarkas épített.
A disznó csöngetett az egyik harangvirággal és így röffentett:
-Farkaskák, farkaskák,megperzselt farkacskák, ugyan engedjetek már be a kunyhótokba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással a levegôberepíti a virágkunyhót. De ahogy egy mély lélegzetett vett, hogy minden erejét összeszedje, eljutott az orrába a megannyi virág édes illata. Micsoda mennyei szag! Ettôl még a nagy gonosz disznónak is elált a lélegzete és amikor újra szippantott egyett a levegôbôl, tüdejét teljesen megtöltötte a pompás viragillat. Egyre nagyobbakat szipákolt gyönyörûségében és egyszerre még a szíve is meglágyult és ráébredt arra, hogy milyen gonosz dolgokat cselekedett a múltban. Egyszóval a virágillat varázslatos hatásától a gonosz disznajából, kedves jó röfi pajtás lett.Elkezdett dúdolni egy régi dalt, amit még az édesanyja tanított neki kismalac korában, és a lábai rúgás-vágás helyett hírtelen táncra perdültek!
Elôször a kisfarkasok persze szemüknek, fülüknek hinni sem akartak, valami ravaszságott selytettek a dologban. De a disznó olyan szívhez szólóan énekelt, hogy hamarosan meggyôzôdtek arról, hogy tényleg teljesen megjavúlt. Akkor azután kiszaladtak a kunyhójukból és egyenként bemutatkoztak. Megkérdeztek a disznót, hogy akar-e velük itt a farkas, hol a farkast játszani és az örömest beleegyezett. Egész nap futkároztak a vadvirágos réten.
Amikor mindannyian nagyon elfáradtak, meghívták a disznót magukhoz vendégségbe. Odahaza leültették, megkínálták farkasalma kompóttal és megkérték, hogy maradjon náluk mindörökre. A jóságos disznó szívesen beleegyezett és attól kezdve boldogságban éltek mind a négyen, hacsak azóta meg nem haltak.
Írta: Helen Oxenburry
Volt egyszer három kisfarkas. Az elsô fekete volt, mint a korom, a második szürke,mint a farkas, a harmadik pedig fehér, mint a hó. Olyan édesek voltak, hogy meg lehetett volna ôket zabálni: Szôrük bársonyos volt, a farkincájuk vége, pedig bolyhos.
Édesanyjuk házában éltek gondtalanúl, egészen addig, míg egy napon az anyafarkas oda nem hívta mindhármukat maga köré és így nem szólt.
-Csemetéim,itt az ideje, hogy nekivágjatok világot látni. Menjetek, építsetek magatoknak egy házat. Egy valamit azonban soha el ne felejtsetek : Óvakodjatok a nagy gonosz disznótól! -Ne aggódj, anyácskánk, jó messzire elkerüljük majd a gonoszt.- mondta a három kisfarkas és nekivágtak a nagyvilágnak.
Nemsokára szembetalálkoztak egy kenguruval, aki egy talicskát tolt maga elôtt. A talicska tele volt sárga és piros agyagtéglával.
-Kérünk szépen,nem adnál nekünk néhányat a tégláidból?- kérdezte a három kisfarkas.
-Mi sem természetesebb - felelte a kenguru és adott nekik egy nagy csomó sárga és piros téglát. Így aztán a három kisfarkas épített magának egy szép téglaházat.
Másnap reggel a nagy gonosz disznó éppen arrafelé ólálkodott és meglátta a szép téglaházat, amit a három kisfarkas épített. A három kisfarkas pont bújócskát játszottak a kertben, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták az ajtót. A disznó bekopogott az ajtón és nagyot röffentett:
-Farkaskák, farkaskák, engedjetek be a házba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással szétrombolja a téglaházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt a nagy kôtörôkalapácsáért és ripityára verte a szép kis téglaházat. A három kisfarkasnak hajszálhíján sikerült csak elmenekülnie, de így is borzasztóan meg voltak rémülve.
-Legközelebb erôsebb házat kell majd építenünk- állapították meg és meg is láttak egy mosómedvét, aki éppen betont kevert az elektromos betonkeverôjében.
-Kérünk szépen, nem adnál nekünk néhány vödörrel a betonodból?- kérdezte a három kisfarkas. -Mi sem természetesebb - felelte a mosómedve és vödör vödör után adott nekik az iszapos, kavicsos betonból.
Így aztán a három kisfarkas épített magának egy szürke betonházat.
Alighogy elkészültek a házukkal a nagy gonosz disznó már ott ólálkodott a környéken, és meglátta a szürke betonházat, amit a három kisfarkas épített.
A három kisfarkas éppen a kertben tollaslabdázott, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták az ajtót. A disznó becsöngetett a házba és nagyot röffentett:
-Farkaskák, farkaskák, reszketô farkacskák, ugyan engedjetek be a házba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással szétrombolja a betonházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt a betontörô légkalapácsáért és darabokra zúzta a szürke betonházat. A három kisfarkasnak hajszálhíján sikerült csak elmenekülnie, de a farkincájuk még órák múlva is reszketett.
-Legközelebb egy ennél is erôsebb házat kell majd építenünk- határozták el magukat jó erôsen. Abban a percben meg is pillantottak egy teherautót, ami rogyásik meg volt pakolva, mindenféle használt fémmel.
-Kérünk szépen, nem adnál nekünk néhány mázsa használt fémet- kérlelte a három kisfarkas a rinocéroszt, aki a teherautó sofôrje volt.
-Mi sem természetesebb- szólt a rinocérosz és a több mázsa fém mellé, adott még nekik egy csomó lakatot és szögesdrótot, mert ez egy nagyon jószívû, nagyon kedves rinocérosz volt. Így aztán a három kisfarkas épített egy iszonyúan erôs páncélházat. Ennél szilárdabb, biztonságosabb házat, még a mesében sem lehet elképzelni. A három kisfarkas teljesen megnyugodott és tökéletes biztonságban érezték magukat.
Másnap reggel persze ki más, mint a nagy gonosz disznó éppen arrafelé ólálkodott. A három kisfarkas éppen kidobóst játszottak az udvaron, amikor megpillantották a nagy gonosz disznót. Gyorsan beszaladtak a házukba és gondosan magukra zárták mind a hetven kilenc lakatot, ami a házra fel volt szerelve.
A disznó megnyomta a gombot és beleröffentett a kaputelefonba:
-Farkaskák, farkaskák, reszketô farkacskák, ugyan engedjetek már be a házba! -Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással szétrombolja a páncélházat. De hiába rúgott-vágott, a háznak esze ágában sem volt összeomlania.
De persze a gonosz disznót, nem hiába nevezték gonosz disznónak. Hazaszaladt egy csomag dinamitért, rátapasztotta a ház falára, meggyújtotta a gyújtómadzagot.... és szilánkokra robbantotta a házat. A három kisfarkasnak hajszálhíján sikerült csak elmenekülnie, sôt a bolyhos farkincájuk vége még meg is pörzsölôdött egy ici-picit.
-Valami nem stimmel az építóanyaggal, amit eddig használtunk-töprengett a három kisfarkas-, valami mást kellene kitalálnunk. De vajon mit?!
Abban a pillanatban megláttak egy rózsaszín flamingót, amint az egy talicskányi illatos virággal közeledett.
-Kérünk szépen, nem adnád nekünk oda ezt a talicskányi virágot- kérlelték a kisfarkasok a a rózsaszín flamingót.
-Mi sem természetesebb,- felelte a rózsaszín flamingó és odaadta nekik az összes virágot talicskával együtt.
Így a három kisfarkas épített egy virágkunyhót. Az egyik fal gólyahírbôl épült, a másik harangvirágból, a harmadik csipkerózsa ágból, a negyedik lila orgonából. A tetôt napraforgó tányérokból csinálták, a padlót pedig illatos ibolyából. A fürdôkádban vízirózsák libegtek, az asztalon édesanyjuk képe mellett kéknefelejts díszelgett. Maga a ház meglehetôsen ingatag volt , még a legkissebb fuvallat is meglibbentette, de be kell vallani, hogy nagyon-nagyon szépre sikeredett.
Másnap reggel a nagy gonosz disznó persze pont arrafelé ólálkodott és meglátta a gyönyörû virágkunyhót, amit a három kisfarkas épített.
A disznó csöngetett az egyik harangvirággal és így röffentett:
-Farkaskák, farkaskák,megperzselt farkacskák, ugyan engedjetek már be a kunyhótokba!
-Soha,soha, soha!-felelte a három kisfarkas.- Ide aztán a világ összes májashurkájáért be nem engedünk!
Ettôl a gonosz disznó iszonyú mérges lett és elhatározta, hogy egy jólirányzott rúgással a levegôberepíti a virágkunyhót. De ahogy egy mély lélegzetett vett, hogy minden erejét összeszedje, eljutott az orrába a megannyi virág édes illata. Micsoda mennyei szag! Ettôl még a nagy gonosz disznónak is elált a lélegzete és amikor újra szippantott egyett a levegôbôl, tüdejét teljesen megtöltötte a pompás viragillat. Egyre nagyobbakat szipákolt gyönyörûségében és egyszerre még a szíve is meglágyult és ráébredt arra, hogy milyen gonosz dolgokat cselekedett a múltban. Egyszóval a virágillat varázslatos hatásától a gonosz disznajából, kedves jó röfi pajtás lett.Elkezdett dúdolni egy régi dalt, amit még az édesanyja tanított neki kismalac korában, és a lábai rúgás-vágás helyett hírtelen táncra perdültek!
Elôször a kisfarkasok persze szemüknek, fülüknek hinni sem akartak, valami ravaszságott selytettek a dologban. De a disznó olyan szívhez szólóan énekelt, hogy hamarosan meggyôzôdtek arról, hogy tényleg teljesen megjavúlt. Akkor azután kiszaladtak a kunyhójukból és egyenként bemutatkoztak. Megkérdeztek a disznót, hogy akar-e velük itt a farkas, hol a farkast játszani és az örömest beleegyezett. Egész nap futkároztak a vadvirágos réten.
Amikor mindannyian nagyon elfáradtak, meghívták a disznót magukhoz vendégségbe. Odahaza leültették, megkínálták farkasalma kompóttal és megkérték, hogy maradjon náluk mindörökre. A jóságos disznó szívesen beleegyezett és attól kezdve boldogságban éltek mind a négyen, hacsak azóta meg nem haltak.
Hervay Gizella:
Tréfás-mese
Kobak, mondd utánam:
Fafejűnek volt egy fakutyája,
Gumiembernek egy gumikutyája.
Fafejű egy fához kötötte a fakutyáját.
Gumiember egy gumifához kötötte a gumikutyáját.
Fafejű melátta a gumikutyát,
Gumiember meglátta a fakutyát.
-Kutyagumi az orrodra, Gumikutya! - mondta fafejű a Gumikutyának.
- A kutyafáját ennek a fakutyának! - mondta Gumiember a Fakutyának.
-Kutyagumi az orrodra! - mondta Fafejű a Gumiembernek.
- A kutyafáját ennek a Fafejűnek! - mondta Gumiember a fafejűnek.
- Kutyagumi! - mondta Fafejű Gumiembernek.
- Fafejű! - mondta Gumiember Fafejűnek.
- Kutyagumi! - mondtaf akutya.
- Fafejű! - mondta gumikutya.
A kutyafáját!
Spenótos-mese
Kobak azt mondta: - Nem akarom megenni a spenótot!
A szalvéta azt mondta: - Nem akarok Kobak nyakában maradni. - Leugrott a nyakából és elszállt.
A szék azt mondta: - Nem akarok Kobak alatt állni - és összecsuklott.
Az ingecske azt mondta: - Nem akarom Kobakot melegíteni - és lefoszlott róla.
A nadrágocska azt mondta: - Nem akarok Kobak nadrágja lenni - és lecsúszott.
A cipő azt mondta: - Nem akarok Kobak lábán maradni - és elszaladt.
Ottmaradt Kobak a konyha kövén, ebld nélkül, ruha nélkül.
Mama azt mondta: - Nem akarom itthagyni Kobakot ebéd nélkül, ruha nélkül: éhes és fázik.
Toppantott egyet, és visszaszaladtak a cipők,
tapsolt egyet, és előkerült a nadrág,
megpaskolta Kobakot, és rajta termett az ingecske,
összehúzta a szemöldökét, és lábraállt a szék,
intett egyet, és visszaröpült a szalvéta,
mosolygott egyet, és Kobak megette a spenótót.
Tréfás-mese
Kobak, mondd utánam:
Fafejűnek volt egy fakutyája,
Gumiembernek egy gumikutyája.
Fafejű egy fához kötötte a fakutyáját.
Gumiember egy gumifához kötötte a gumikutyáját.
Fafejű melátta a gumikutyát,
Gumiember meglátta a fakutyát.
-Kutyagumi az orrodra, Gumikutya! - mondta fafejű a Gumikutyának.
- A kutyafáját ennek a fakutyának! - mondta Gumiember a Fakutyának.
-Kutyagumi az orrodra! - mondta Fafejű a Gumiembernek.
- A kutyafáját ennek a Fafejűnek! - mondta Gumiember a fafejűnek.
- Kutyagumi! - mondta Fafejű Gumiembernek.
- Fafejű! - mondta Gumiember Fafejűnek.
- Kutyagumi! - mondtaf akutya.
- Fafejű! - mondta gumikutya.
A kutyafáját!
Spenótos-mese
Kobak azt mondta: - Nem akarom megenni a spenótot!
A szalvéta azt mondta: - Nem akarok Kobak nyakában maradni. - Leugrott a nyakából és elszállt.
A szék azt mondta: - Nem akarok Kobak alatt állni - és összecsuklott.
Az ingecske azt mondta: - Nem akarom Kobakot melegíteni - és lefoszlott róla.
A nadrágocska azt mondta: - Nem akarok Kobak nadrágja lenni - és lecsúszott.
A cipő azt mondta: - Nem akarok Kobak lábán maradni - és elszaladt.
Ottmaradt Kobak a konyha kövén, ebld nélkül, ruha nélkül.
Mama azt mondta: - Nem akarom itthagyni Kobakot ebéd nélkül, ruha nélkül: éhes és fázik.
Toppantott egyet, és visszaszaladtak a cipők,
tapsolt egyet, és előkerült a nadrág,
megpaskolta Kobakot, és rajta termett az ingecske,
összehúzta a szemöldökét, és lábraállt a szék,
intett egyet, és visszaröpült a szalvéta,
mosolygott egyet, és Kobak megette a spenótót.
Tamkó Sirató Károly:
<OVÁNDOR MÓKA
Elindultunk <O></O>
Balátára malátáért,
Galántára palántáért,
Rabizára paprikáért,
Soroksárra salátáért, <O></O>
Macsoládra - kocsonyáért,
Kocsonyádra - mazsoláért
Cseresznyésre cseresznyéért,
Szerencs-Érre szerencséért,
Pécelre - mézért
Mézeskútra - pénzért. <O></O>
Jöttünk-mentünk <O></O>
Nagylaposon- hegyesen,
Homoródon - begyesen,
Hétrongyoson - feszesen,
Lassú-réten - sebesen. <O></O>
Mit csináltunk? <O></O>
Hévizen- vacogtunk,
Szomoródon - kacagtunk,
Árnyékoson - napoztunk
Koplallón - jóllaktunk,
Éberlakon - álmodtunk. <O></O>
Tolcsván tocsogtunk,
Potyondon potyogtunk,
Szikszón szikkadtunk,
Csuklódon csuklottunk, <O></O>
Lepénden lepént ettünk,
Legénden legénkedtünk,
Nyíratádon - bolondoztunk,
Bolondócon - nyiratkoztunk, <O></O>
Szekeresden szekereztünk,
Nekeresden nem-kerestünk,
Heverdelen elhevertünk,
Elôréven elrévedtünk. <O></O>
Be is értünk <O></O>
Verebesre - seregestül,
Seregesre - verebestül,
Fenekesre fenekestül, <O></O>
Csolnakosra csolnakon,
Lovas-szirtre jó lovon,
Szombathelyre szombaton, <O></O>
Hangosvölgybe - daltalan,
Dalos-zugba - hangtalan,
Zajgóvárra - zajtalan, <O></O>
Szomjúhelyre szomjasan,
Gyopárosra párosan,
Boldogkôre, Bársonyosra
bársonyban és boldogan! <O></O>
</TD></TR></TBODY></TABLE>></O>Balátára malátáért,
Galántára palántáért,
Rabizára paprikáért,
Soroksárra salátáért, <O
></O>Macsoládra - kocsonyáért,
Kocsonyádra - mazsoláért
Cseresznyésre cseresznyéért,
Szerencs-Érre szerencséért,
Pécelre - mézért
Mézeskútra - pénzért. <O
></O>Jöttünk-mentünk <O
></O>Nagylaposon- hegyesen,
Homoródon - begyesen,
Hétrongyoson - feszesen,
Lassú-réten - sebesen. <O
></O>Mit csináltunk? <O
></O>Hévizen- vacogtunk,
Szomoródon - kacagtunk,
Árnyékoson - napoztunk
Koplallón - jóllaktunk,
Éberlakon - álmodtunk. <O
></O>Tolcsván tocsogtunk,
Potyondon potyogtunk,
Szikszón szikkadtunk,
Csuklódon csuklottunk, <O
></O>Lepénden lepént ettünk,
Legénden legénkedtünk,
Nyíratádon - bolondoztunk,
Bolondócon - nyiratkoztunk, <O
></O>Szekeresden szekereztünk,
Nekeresden nem-kerestünk,
Heverdelen elhevertünk,
Elôréven elrévedtünk. <O
></O>Be is értünk <O
></O>Verebesre - seregestül,
Seregesre - verebestül,
Fenekesre fenekestül, <O
></O>Csolnakosra csolnakon,
Lovas-szirtre jó lovon,
Szombathelyre szombaton, <O
></O>Hangosvölgybe - daltalan,
Dalos-zugba - hangtalan,
Zajgóvárra - zajtalan, <O
></O>Szomjúhelyre szomjasan,
Gyopárosra párosan,
Boldogkôre, Bársonyosra
bársonyban és boldogan! <O
></O>
</O<O
</O
Ingrid Sjöstrand: Holnap leszek nyolc éves
Holnap leszek nyolcéves.Ez persze nagyon klassz.
Megkapom talán a hármas fémépítõt, abban több kerék van.
Megkapom talán a legújabb Beatles-lemezt, de lehet, hogy az túl sokba kerül.
Miért lógatom úgy az orrom?
Meg tortát is fogok kapni.
Holnap nyolcéves leszek, és nem leszek már hétéves soha többé.
Britt G Hallqvist: Miért?
Miért hívják a széket éppen széknek?Miért mondjuk a késr, hogy kés, és honnan tudjuk, hogy a boglya boglya? Ki adott nevet a dolgoknak legelõször?
Ki volt a Névadó?
Ki mutogatott rá mindenre: "Ez kõ, ez fû, ez fenyõ"?
Talán a dolgokat nem is így hívják igazában.
Talán szomorúak is, hogy nem mondhatják: "Ne higgyetek a Névadónak' Sokkal szebb nevünk van igazában!"
Mi több, meg is írta, hogy ennek rossz vége lesz...
Megvan az indián meg a lova ?
2...
A gyereket a térdünkün lovagoltatva jobbra-balra döntjük, lassan kezdjük és minden sornál gyorsítunk egy kicsit:<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O
> </O><O></O>Így mennek a gyerekek,<O> </O>
így mennek a betyárok,<O> </O>
így mennek a katonák,<O> </O>
így mennek a huszárok.<O>
> </O>így mennek a betyárok,<O
> </O>így mennek a katonák,<O
> </O>így mennek a huszárok.<O
>
> http://marci.co-net.hu/kedvenc/lovag.htm
tapsolós gyermekdalok: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/kotta/gydalok/html/tdalok.htm
Aki nem tud zongorázni, de szeretne valamit pötyögtetni gyermekének a zongorán, javaslom az alábbi linket:
http://gedeon.freeweb.hu/gedeon/nepdalok.html
d- d- r -r/ m- m- f/
ilyen modban van leírva. Egy kis segítség: a zongorán hét fehér billentyu ciklikusan ismetli egymást. Ez a d - r - m - f - s - l - t - (es ugye megint kezdodik a d. Szolmizálva do, re, mi, fa, so, la, ti (és megint dó). Vigyázat. A dót javaslom ott kezdeni, a két fekete billentyűtől balra az elso fehér. Mellette a _ti_ szintén fehér billenytyu és a d - r- .... - t. csak a fehér billentyukon játszuk. Igy biztos sikerül. Kellemes zenélést.
Amugy meg tobbet ugyanazon az oldalon, csak egy szinttel feljebb:
http://gedeon.freeweb.hu/gedeon/
Aki nem tud zongorázni, de szeretne valamit pötyögtetni gyermekének a zongorán, javaslom az alábbi linket:
http://gedeon.freeweb.hu/gedeon/nepdalok.html
d- d- r -r/ m- m- f/
ilyen modban van leírva. Egy kis segítség: a zongorán hét fehér billentyu ciklikusan ismetli egymást. Ez a d - r - m - f - s - l - t - (es ugye megint kezdodik a d. Szolmizálva do, re, mi, fa, so, la, ti (és megint dó). Vigyázat. A dót javaslom ott kezdeni, a két fekete billentyűtől balra az elso fehér. Mellette a _ti_ szintén fehér billenytyu és a d - r- .... - t. csak a fehér billentyukon játszuk. Igy biztos sikerül. Kellemes zenélést.
Amugy meg tobbet ugyanazon az oldalon, csak egy szinttel feljebb:
http://gedeon.freeweb.hu/gedeon/
Még valami: nem találtam olyan fórumot, ahol a magyar kultúra illetve történelemmel kapcsolatos dolgokrol lehetne topicozni. Ugyanis a mult évben az István király napokon volt gyerekfoglalkozás nálunk és csináltam egy feladatlapot, ahol István királlyal kapcsolatos kérdések és más fejtörők vannak kis gyerekek számára - felnőttek segítségével. Az anyukák is találnak maguknak valót. Itt letölthető a feladatlap a megoldásokkal egyutt.: http://blog.orflex.sk/2006/08/szt-istvn-napi-munkalapok.html. Jó szorakozást.
Móra Ferenc: Zengő ABC
Aranyalma ághegyen,
B ari bég a zöld gyepen.
C irmos cica egerész,
Csen gős csikó heverész.
D ongó darázs döngicsél,
Esi k eső, fúj a szél.
F üsti fecske ficsereg,
Ger le galamb kesereg.
Gy om között gyors gyík szalad,
H armatos hajnal szakad.
I tt van már a zivatar,
J ó az Isten, jót akar.
K ivirít a kikelet,
Lev eles lett a liget.
Ly ukas fazék fekete,
Mes e- mese- meskete.
N ádat a szél legyezi,
Ny úl a fülét hegyezi,
O rgonafán méhike,
Ö sszerezzen őzike.
P atak-parton pipitér,
R óka szava kicsit ér.
S uhog a sok sasmadár,
Sz ilvafára szarka száll,
T ücsök koma hegedül,
Ty úk az árkon átrepül,
U ccu neki hó-ha-hó,
Ü rgét fogott a Sajó,
V ércse vijjog délelőtt,
Z örgetik a vasfedőt,
Zs indelyezik a tetőt.
Aranyalma ághegyen,
B ari bég a zöld gyepen.
C irmos cica egerész,
Csen gős csikó heverész.
D ongó darázs döngicsél,
Esi k eső, fúj a szél.
F üsti fecske ficsereg,
Ger le galamb kesereg.
Gy om között gyors gyík szalad,
H armatos hajnal szakad.
I tt van már a zivatar,
J ó az Isten, jót akar.
K ivirít a kikelet,
Lev eles lett a liget.
Ly ukas fazék fekete,
Mes e- mese- meskete.
N ádat a szél legyezi,
Ny úl a fülét hegyezi,
O rgonafán méhike,
Ö sszerezzen őzike.
P atak-parton pipitér,
R óka szava kicsit ér.
S uhog a sok sasmadár,
Sz ilvafára szarka száll,
T ücsök koma hegedül,
Ty úk az árkon átrepül,
U ccu neki hó-ha-hó,
Ü rgét fogott a Sajó,
V ércse vijjog délelőtt,
Z örgetik a vasfedőt,
Zs indelyezik a tetőt.
Rajzfilmslágerek - Aranyalbum
01. Egyveleg (Csip-csup csodák, Vizipók-csodapók, Nagy ho-ho-horgász, Denver)
02. Nils Holgerson
03. Kacsamesék
04. Oliver
05. Gumimacik
06. Balu kapitány
07. Mézga család
08. Tini nindzsa harci teknőc
09. Gyümölcsfalva lakói
10. Frakk
11. Micimackó
12. Barbapapa
13. Oroszlánkirály
14. Snoopy
01. Egyveleg (Csip-csup csodák, Vizipók-csodapók, Nagy ho-ho-horgász, Denver)
02. Nils Holgerson
03. Kacsamesék
04. Oliver
05. Gumimacik
06. Balu kapitány
07. Mézga család
08. Tini nindzsa harci teknőc
09. Gyümölcsfalva lakói
10. Frakk
11. Micimackó
12. Barbapapa
13. Oroszlánkirály
14. Snoopy
Varga Katalin: Cirmos és Csóri
<o></o>
Cirmos cica s Csóri csóka
csütörtökön este,
csendben osont a pincénkbe,
egy kis egérlesre.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o></o>
Csörrent a kulcs, nyílt a pince,
s a két barát ámult.
Csodálatos, jó lakoma
volt, mi elé tárult.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o></o>
- Cirmos, nézd, egy csupor tejfel! –
súgta Csóri csóka.
- Csurrantott méz az üvegben
s jó bor hordóba!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o></o>
- Csórikám, e kerek sajtot –
súgta a kis macska –
kóstoljuk meg. Csípj belőle,
ne hagyd itt, te csacska!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o></o>
Csupor tejfelt mind kinyalták,
a mézet befalták,
s nagyapó bicskájával
a sajtot felvágták.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o></o>
Csakhamar a hordók mellett
csücsült Csóri csóka.
- Csapoljuk meg, kedves macskám,
ez lesz ám a móka!
Csóri mondta: - Csak csapra!
Cirmos mondta: - Csurrantva!<o></o>
Csapra verték, kicsurgatták
bizony mind a hármat,
mind megitták, táncra keltek,
csűrdöngölőt jártak.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o></o>
Csattant a zár, s Cili néném
futott le a zajra,
csihi-puhi a seprűvel
mindkettőt elrakta.
Csórit verte csak csendben,
Cirmost verte cikcakkban!<o></o>
Csend lett végre a pincénkben,
nem szólt már a nóta.
Csapzott hátát nyalogatta
cica s szegény csóka.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o></o>
<o
></o>Cirmos cica s Csóri csóka
csütörtökön este,
csendben osont a pincénkbe,
egy kis egérlesre.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o
></o>Csörrent a kulcs, nyílt a pince,
s a két barát ámult.
Csodálatos, jó lakoma
volt, mi elé tárult.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o
></o>- Cirmos, nézd, egy csupor tejfel! –
súgta Csóri csóka.
- Csurrantott méz az üvegben
s jó bor hordóba!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o
></o>- Csórikám, e kerek sajtot –
súgta a kis macska –
kóstoljuk meg. Csípj belőle,
ne hagyd itt, te csacska!
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o
></o>Csupor tejfelt mind kinyalták,
a mézet befalták,
s nagyapó bicskájával
a sajtot felvágták.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o
></o>Csakhamar a hordók mellett
csücsült Csóri csóka.
- Csapoljuk meg, kedves macskám,
ez lesz ám a móka!
Csóri mondta: - Csak csapra!
Cirmos mondta: - Csurrantva!<o
></o>Csapra verték, kicsurgatták
bizony mind a hármat,
mind megitták, táncra keltek,
csűrdöngölőt jártak.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o
></o>Csattant a zár, s Cili néném
futott le a zajra,
csihi-puhi a seprűvel
mindkettőt elrakta.
Csórit verte csak csendben,
Cirmost verte cikcakkban!<o
></o>Csend lett végre a pincénkben,
nem szólt már a nóta.
Csapzott hátát nyalogatta
cica s szegény csóka.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!<o
></o>Donkó Sándor: Bohóc
Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.
Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...
A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az azvolna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem...
Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.
Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...
A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az azvolna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem...
Vidor Miklós: Bolond-bál
Bolond bálban jártam az este,
a szamárral táncolt a kecske.
Három majom húzta a nótát,
vasvillával ettek szamócát.
Be is csípett egy-két legényke,
lisztes zsákot húztak a pékre.
hordón lovagolt egy bohóc ott,
kék füles dinnyével golyózott.
Nyúlfi elől iszkolt a róka,
fején árvalányhaj paróka,
víg paprikajancsi dobolt rám!
Ilyen volt a híres bolond-bál!
Bolond bálban jártam az este,
a szamárral táncolt a kecske.
Három majom húzta a nótát,
vasvillával ettek szamócát.
Be is csípett egy-két legényke,
lisztes zsákot húztak a pékre.
hordón lovagolt egy bohóc ott,
kék füles dinnyével golyózott.
Nyúlfi elől iszkolt a róka,
fején árvalányhaj paróka,
víg paprikajancsi dobolt rám!
Ilyen volt a híres bolond-bál!
Tari István: Farsang
Farsang van már, farsang.
a trombita harsan.
a trombita harsan.
Üzen a kikelet: ûzzük el a telet!
Álarccal és lánccal, zabolátlan tánccal.
Álarccal és lánccal, zabolátlan tánccal.
Fülig szaladt kedvvel
a maskarát öltsd fel!
a maskarát öltsd fel!
Álbajuszos lányok, ártatlan bárányok,
riogatnak engem: bizsereg a lelkem.
riogatnak engem: bizsereg a lelkem.
Farsang van már, farsang!.
harsogja egy fals hang.
harsogja egy fals hang.
Gazdag Erzsi: Itt a farsang
Itt a farsang, áll a bál, keringõzik a kanál.
Csárdást jár a habverõ, bokázik a máktörõ.
Itt a farsang, áll a bál, keringõzik a kanál.
Csárdást jár a habverõ, bokázik a máktörõ.
Dirreg-durrog a kosár, táncosra vár a mozsár.
A kávészem int neki, míg az õrlõ pergeti.
A kávészem int neki, míg az õrlõ pergeti.
Heje-huja, vigalom! Habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé, értünk van a parádé.
Mákos patkó, babkávé, értünk van a parádé.
kepessegfejlesztok
koala
koala
Ezeket a diafilmeket MEGNÉZHETED, sok gyermekverset, népdalt, mondókát MEGHALLGATHATSZ a következő oldalon:
http://www.olvasnijo.hu/olvasni.php3
DIÁK:
A kis kakas gyémánt félkrajcárja
A. Sz. Puskin:
Mese az aranykakasról
Donászy Magda - F. Győrffy Anna:
Hétvégi kirándulás
J. Ch. Andersen – Zórád Ernő:
A kanász
J. Swift – Zórád Ernő:
Gulliver Lilliputban
Ják Sándor - Szilágyi Ferenc:
Három állatmese
Jékely Zoltán – Darvas Árpád:
Három kis törpe
Kőfalvy Gyula:
Hivatlan vendég
Kalocsai Sándor:
Mérges mackó póruljár
Magyar Diafilmgyártó Vállalat:
A molnár, a fia, meg a szamár
A táltos vitézAz eltévedt kiscica
Az igazi barátság
Péter és a fehér galamb
Vidám kis mesék
Molnár Ottó:
Vasgyúró Gyurka
Nemes Nagy Ágnes:
Égből pottyant vendég
Tersánszky J. Jenő – Zórád Ernő:
Jancsi a csacsi
Vihar Béla:
A fehérorrú mókuska
A pórul járt róka
Vihar Béla – Bényi Margit, Bognár Magda, Sóti Klára:
Tündér Ilona
A gólyakalifa
http://www.olvasnijo.hu/olvasni.php3
DIÁK:
A kis kakas gyémánt félkrajcárja
A. Sz. Puskin:
Mese az aranykakasról
Donászy Magda - F. Győrffy Anna:
Hétvégi kirándulás
J. Ch. Andersen – Zórád Ernő:
A kanász
J. Swift – Zórád Ernő:
Gulliver Lilliputban
Ják Sándor - Szilágyi Ferenc:
Három állatmese
Jékely Zoltán – Darvas Árpád:
Három kis törpe
Kőfalvy Gyula:
Hivatlan vendég
Kalocsai Sándor:
Mérges mackó póruljár
Magyar Diafilmgyártó Vállalat:
A molnár, a fia, meg a szamár
A táltos vitézAz eltévedt kiscica
Az igazi barátság
Péter és a fehér galamb
Vidám kis mesék
Molnár Ottó:
Vasgyúró Gyurka
Nemes Nagy Ágnes:
Égből pottyant vendég
Tersánszky J. Jenő – Zórád Ernő:
Jancsi a csacsi
Vihar Béla:
A fehérorrú mókuska
A pórul járt róka
Vihar Béla – Bényi Margit, Bognár Magda, Sóti Klára:
Tündér Ilona
A gólyakalifa
- Státusza
