Gépész egyszerűen felolvassa a könyvet.
Nincs stúdiómikrofon, süketszoba, hangstúdió, vágás, hibajavítás, hangtechnikus.
Ha kisebb hibákat vét, annyi baj legyen.
Cserébe viszont igen termékeny.
Sok hangoskönyvet kapunk tőle.
Kétségtelenül ez is egy igényszint... lenne... de akár már Gépész is messze túl van ezen az igénytelenségen. Tudom, hogy tökmindegy, csak hallgatni lehessen, ha makog, ha bakizik, nyikorog a felolvasó, semmi se baj, csak hallgatni lehessen - de ez legfeljebb az igénytelen hallgató álláspontja. A felolvasó viszont olyan anyagot fog elétek tenni, ami az ő saját igényszintjét képviseli. A mindegy, csak jó sok legyen... hát... így is lehetne, az igaz...
Semmiféle hangutánzást nem kedvelek.
A körülményekről az író tájékoztat olyan mértékben, amennyire indokoltnak tartja.
Szerintem ezt a felolvasóknak nincs joguk átértékelni.
A felolvasónak egyetlen dologra kell komolyan figyelnie. Miután más írását hangosítja meg, ahhoz nem tehet hozzá és abból nem vehet el. Természetesen ha valami értelmetlen vagy elírás, azt javítjuk - egyébként tökéletesen követjük a leírt szöveget.
Azonban - ahogy az író létrehozott egy írást, úgy a felolvasó is létrehoz egy hanganyagot. Önűálló, különálló alkotásként, nagy szavakkal.
A felolvasónak nem csak joga, de kötelessége is átadni az írás lényegét, hangulatát is, nem csak a leírt betűket egymás mellett felmotyogni.
Akkor ismét - minden felolvasónak saját stílusa és igényszintje van. Ezek eltérőek, de mindenki akarva, akaratlanul is hozzátesz a leírt szöveghez a hangjával, saját érzéseivel, meglátásaival. Én mindíg azt mondtam - a felolvasó a hallgató vezetője a hangoskönyv alatt. A hallgató - ha elfogadja a felolvasót - az ő szemén át, hangján keresztül "olvassa" a könyvet. Tőle kapja mindazt az élményt és benyomást, ami kialakítja benne a könyvet. Ha valakinek mindez nem kell - semmi gond, keressen másik, neki tetsző felolvasót, vagy hallgassa a szép gépi felolvasásokat.
Minden felolvasás szubjektív élmény, és minden felolvasó a saját eszköztárával és lehetőségeivel, a saját igényeinek megfelelően adja át a hallgatójának, amit felolvas.
Bizony, hogy joga van ebben úgy, akkor és azt tenni, amit ő adott kereteken belül jónak és megfelelőnek tart. Ha ez nem tetszik - lehet tovább menni, lehet mást hallgatni, vagy lehet leülni önállóan olvasni.
Semmi nem kötelező. Számtalan felolvasót én is képtelen vagyok meghallgatni - és tudom, hogy nem mindenki szereti az én munkáimat sem. Na és? Attól én még nem fogok azért és úgy anyagot csinálni, mert speciel épp valakinek az így nem smakkolna, de majd elmondja, hogy is kellene.
A saját jogom, mit olvasok és azt hogyan olvasom. A hallgató joga meghallgatni, vagy nem meghallgatni. Van, aki imádja Gépészt, van, aki imádja Nicket, Evilát, Professzort és akárkit... és azért nem kevesen akadnak, akik szeretik mondjuk, amit én csinálok. Így van rendjén, nem vagyunk szerencsére egyformák.
Az pedig, hogy valaki kiad-e bakikkal, botlással, zörejjel teli anyagot, foglalkozik-e tempóval, utómunkával, tesz-e bele effektet, zenét, vagy nem tesz - kizárólag a felolvasó dolga.
Lehet neki szólni, lehet kérni, vagy kérdezni - evidens, hogy válaszolni fog - ám attól még mindenki azt, akkor és úgy csinálja, amit, amikor és ahogy neki megfelelő. Ugyanis ehhez tökéletes joga van
Befejezve - néha elfelejtődik, hogy az amatőr felolvasók - folyamatosan adnak. Saját idejükből, pénzükből, energiájukból, nektek, ráadásul mindezt ingyen.
Kapni mit is kapnak mindezért? Nagyon kevesen néha kis támogatást, nagy ritkán pár elismerő szót - leginkább viszont a miezmár, ez nem jó, ezt nem úgy kell, hogy jön ahhoz, mitképzelez, miért nem azt, miért nem úgy, és legtöbbször a többi, hasonló jellegű megjegyzést. Mindezt azért, mert adott - és mert csinálja nektek a következőt, amit szintén lehet pocskondiázni ...
Van valahol a dolognak némi pikantériája
holnapkiado.hu
