Szilvási Lajos – A néma
„… a nyolcvanas évek magyar társadalmának erkölcsi felfogásáról és a devianciákról való nézeteit ….”
Szilvási Lajos (1932. – 1996.) 64 évet élt.
Magyarországon 1949–1956 a Rákosi-korszak. Szilvási tehát a Rákosi diktatúrában szocializálódott, és a rövid Nagy Imre kormány, illetve az 1956-os események után pedig Kádár diktatúráját szolgálta ki.
Milyen erkölcsi felfogás volt ezekben az időkben?
Az AVH-sok? A pufajkások? A besúgók? A kommunista hősök? A szocialista tervgazdálkodásban hősiesen helyt álló munkások? Szemben elrettentő példaképpen a deviánsok, akiket a kádári „erkölcs” üldözött: a nem párttagok, a kulákok, a beszolgáltatást megtagadó népköztársaság ellensége parasztemberek, a kommunista elveket megtagadó keresztények, a kizsákmányoló kapitalistákhoz szökő disszidensek, stb.
Ezek voltak a magyar társadalom „erkölcsi” felfogásai.
Meg az, hogy a fuj kapitalista nyugatra tilos volt utazni. Igaz, „csak” a közembereknek. A nagyon illetékes elvtársak, a pártfunkcik mehettek. Sőt, szöktek – saját elvtársaik elől! /Valamiért egyikük se Kubába, vagy Észak-Koreába szökött : - ))/
Szilvási az egész életét annak rendelte alá, hogy hű kiszolgálója legyen a velejéig aljas kommunista pártnak, a diktatúrának. Regényei a hatvanas évek közepétől a Kádár János pártpolitikájával egyenesen arányosan változott. A kommunista pártvezetők reformot hirdettek meg, ami abból állt, hogy „tanulva” a múltból, Rákosi személyi kultuszt építő politikáját bírálni kellett, és építő, marxista nézetet kell hangsúlyozni. Ez az irány az irodalom területére fokozatosan érvényes volt, tekintve, hogy akkor még nem volt TV (1956-ban indult el a nullszériás TV készülék gyártása, és KB 15 néző volt. Évekkel később a nézőszám nőtt, de a TV adásokat is a PÁRT engedélyezte.). Internet meg főleg nem volt, így sokkal nagyobb szerepe volt az írott, nyomtatott sajtónak, könyvnek és a rádiónak, amelyek a PÁRT által engedélyezett írók műveit terjeszthette. Olyan hullám indult az irodalomban, mely emészthető módon, közérthetően fogalmazza meg a mindennapi életnek a problémáit, jellegzetességeit. Vagyis a Rákosi rendszerben lebutított tömegnek egységesen szürke, minden jellemző vonástól mentes szövegekkel, szegényes párbeszédekkel, igénytelen stílussal, egyszerű nyelvi megformálással kellett írni. Ezt az elvárást Szilvási Lajos túlteljesítette. Így lehetett csak
az erudíció teljes hiányával rendelkező olvasót az írott anyag befolyása alá vonni, így maradt meg a tanulatlan olvasóban a történet, és így nem vette észre a történelemhamisítást, és hogy a pártideológia be van csempészve a tudatába.
Az építő, marxista nézetekkel a szocializmus magasabbrendűségét kellett hirdetni. Tudatosítani kellett a PÁRT vezető szerepét. Azt a szemléletet kellett terjeszteni, hogy az élet értelme a másokért való cselekvés, az egyéni élet nem számít, mindent a PÁRT érdekeinek kell alárendelni. Úgy kellett a sorskérdéseket beállítani, hogy az egyén ne foglalkozzon a társadalmi problémákkal, azt majd a PÁRT megoldja. A Szilvási regények tökéletesen megfeleltek a PÁRT utasításának. Néhány évvel az 1956-os forradalom után a hőzöngő, lázadozó ember veszélyt jelentett a kádári diktatúrára. Az íróknak feladata volt az is, hogy lecsendesítse, mindenbe benyugvóvá, tegye a tömeget, és a regényalakokon keresztül mutassa meg, milyen büntetés jár a renitenskedőknek. Minden Szilvási regénynek ez a tanulsága.
A kádári időkben a pártpolitikának megvoltak saját felkarolt művészei, akik hajlandóak voltak banális témájú műveket alkotni, hiszen ez volt az írók számára a szereplés, az érvényesülés egyetlen módja. Eklatáns példa erre Szilvási is. Vele is ugyanaz történt, mint a többi bértolnokkal - ezek a hivatásos alkotók olyan gyorsan tűntek el, ahogyan felemelkedtek. Például: Sós György (1927.- 1993.), Berkesi András (1919.- 1997.), aki besúgó, ÁVH tiszt volt, Galgóczi Erzsébet (1930.-1989.), Raffai Sarolta (1930. – 1989.) – és persze Szilvási Lajos, meg még néhányan, akikre már senki sem emlékszik – vagy nem tudják róluk, hogy a diktatúra bértollnokai voltak.
Fiatal házasként, meg munkásemberként pláne. 
