Hellinger terapia

szildike · 2010 Február 18

Adni és elfogadni
Az az egyenjogúság a párkapcsolatban, amely alapvetően a szerelem beteljesedésében nyilvánul meg, az élet más területein is megmutatkozik. A párkapcsolat akkor lehet sikeres, ha folyamatosan kiegyenlítődik a két fél között az adás és elfogadás, mégpedig szeretettel.
Egy példa: Egy férfi ajándékot ad a feleségének, mert szereti. Amint átadta az ajándékot, fölérendelt helyzetbe kerül a nővel szemben. Ő ad, a feleség elfogad, de mivel kapott valamit, a férfival szemben most egyfajta kötelezettséget érez. Megpróbálja ezt kiegyenlíteni azzal, hogy ő is ad valamit, és mivel szereti a férjét, a biztonság kedvéért többet ad, mint amit kapott. Ezzel a férj kerül az elkötelezettség nyomása alá. Megpróbálja helyreállítani az egyensúlyt, és mert szereti a feleségét, ő is valamivel többet ad. így ha a kiegyenlítődés iránti szükséglet szeretettel párosul, egyre fokozódó cserefolyamat alakul ki, nagy mennyiségű adás és elfogadás. Ez még szorosabban egymáshoz köti a két embert és így fokozódik bennük a boldogság érzése. A jó párkapcsolat egyik alapja, hogy a jó ily módon folyamatosan áramlik a két ember között.
Sok házasságban megtörténik, hogy az egyik fél okoz valamit a másiknak, amivel megbántja. Ilyenkor is megvan a megbántott félben a kiegyenlítés iránti szükséglet. Bosszúvágy van benne. Tehát ő is okoz valami gonoszát a másiknak, de mivel úgy érzi, neki van igaza, valamivel több rossz van abban az, amit okoz. Ezzel a másiknak megint joga van ártani a másiknak, és mivel úgy érzi, igaza van, ő is valamivel többet ad vissza, és így fokozódik az egymásnak ártás. Kialakul egy intenzív cserefolyamat, de rossz irányú. Ez a csere is egymáshoz köti a feleket, de a boldogtalanságban.
Van azonban egy egyszerű szabály, hogy hogyan lehet kilépni ebből az ördögi körből: ugyanúgy, ahogy a pozitív cserefolyamatnál valamivel több jót adunk a másiknak, hiszen szeretjük őt, a negatív cserefolyamatnál valamivel kevesebb rosszat adjunk vissza! Ezzel újra elkezdődhet a pozitív cserefolyamat. Ez egy egyszerű, ám nagyon hasznos szabály.

Következő:
A partnerrel együtt a családjával is házasságot kötünk

Rencee · 2010 Február 18

Sziasztok,

Sikerült végigolvasnom mint a 39 oldalt, szerencsére még nem 700at kell bepótolni, vagyis nekem szerencse

)

Letöltöttem és feltettem ide az összes könyvet, valaki kipróbálná, hogy működik e a link?

https://docs.google.com/?tab=mo#owned-by-meSajnos a link nem működik így kivettem. Ha valakinek kellenek a könyvek, privátban írjon és küldök megosztást hozzá. Egyébként az alábbi könyvek vannak feltöltve oda:
Bert Hellinger- Harmonikus párkapcsolat
Bert Hellinger- Maradandó boldogság
Thomas Schäffer- Ami a lelket megbetegíti....
Dráma az anyaméhben

Csak a könyveket keresőknek egy könnyítés, mert sajnos nem sok ehhez a témához kapcsolódó könyv van itt fent, azt is elég nehéz összeollózni, mivel a kereső nem adja ki cím alapján.

Én egy hete voltam családállításon először, így egyelőre még nem beszélhetek az élményeimről és a hatásairól, de abban biztos vagyok, hogy jó úton indultam el és nagy valószínűséggel a gondjaim eredetét is megtaláltam. Viszont fizikai utóhatásokról egyikőtök sem írt. Nekem elég erősen vannak. Szombat óta olyan erős rosszulléteim vannak hányingerrel karöltve, hogy soxor le kell üljek, mert úgy megszédülök. A fejem is kavarog tőle. Ma már nem éreztem annyira intenzíven, de próbáltam mindig figyelni ezekre a rosszullétekre és inkább megélni és kiengedni, mint elfojtani. Egyelőre másról nem tudok beszámolni, de mindenkinek ajánlom, aki még nem volt ilyenen, hogy érdemes és a könyveket elolvasni még inkább. Rengeteg olyan dologra világít rá, hogy az ember mit tud és általában mit is csinál rosszul. Lehet, hogy nem tudati szinten, de a fejlődésnek ez is egy szakasza és a világhoz való hozzáállást nem csak egy terápiától kell várni szerintem. Sokan megváltást várnak ettől, de a terápia csak elindít valamit, ha azt fejben nem rakjuk helyre, akkor úgy van ahogy Csillag mondja, elvész a terápia lényege. Ez csak rengeteget segít, azon amin mi esetleg nem tudjuk, hogy kellene, mert nem is tudunk róla.
Reikit is végeztem második fokig, és egy gondolat már régóta motoszkál a fejemben, de eddig nem tudtam megfogalmazni. A párom pontosan abban a cipőben jár, mint a pár hozzászólással előző sorstársunk párja. Megismerkedtünk előtte minden flottul ment az életében, leszámítva a párkapcsolatát, elváltak. Most a kapcsolatunk nagyon jó és az ő munkahelyének is annyi, valamint két éve nem talál munkát és egyszerűen nem tudunk tovább lépni az életünkkel. Szerencsés a szerelemben szerencsétlen a hivatásban. A Reiki kezelések alkalmával is érzek mindig valami blokkot benne ilyen téren, de sajnos amíg nem akarja odaadni én nem tudok segíteni ezzel. De teljesen biztos vagyok benne, hogy valami gond van ott a tudat alatt. Nagyon szeretnék ezen segíteni neki, persze tudom, hogy neki kell akarni. Párban érdemes állításra menni, vagy inkább jobb ha az ember egyedül megy? Fel szeretném vetni neki a dolgot, hátha eljönne. Tudom, hogy ezen neki kell végigmenni stb. de ahogy én ajánlottam ezt a rokonaim 80%ának és éltek vele, ott sem beleavatkozási szándékkal tettem, hanem egyszerűen úgy gondolom, ez mindenkinek óriási segítség lehet, hogy az életét a helyére tegye. A párommal szemben sem önző érdekek vezetnek, egyszerűen segíteni szeretnék. Ti hogy látjátok ezt? Egy dolog aminek viszont örülök, hogy én ha sétálni megyünk vagy bárhova, csak a bal oldalán érzem jól magam, a jobb oldalán egy percet nem bírok ki

Legalább a női férfi identitás helyén van közöttünk

)))) Ezt csak viccnek szántam... Elnézést a hosszú levélért, szeretek sokat beszélni

ani02 · 2010 Február 18

Rencee írta:
Sziasztok,

Sikerült végigolvasnom mint a 39 oldalt, szerencsére még nem 700at kell bepótolni, vagyis nekem szerencse)

Letöltöttem és feltettem ide az összes könyvet, valaki kipróbálná, hogy működik e a link?

Sajnos a link nem működik így kivettem. Ha valakinek kellenek a könyvek, privátban írjon és küldök megosztást hozzá. Egyébként az alábbi könyvek vannak feltöltve oda:
Bert Hellinger- Harmonikus párkapcsolat
Bert Hellinger- Maradandó boldogság
Thomas Schäffer- Ami a lelket megbetegíti....
Dráma az anyaméhben

Csak a könyveket keresőknek egy könnyítés, mert sajnos nem sok ehhez a témához kapcsolódó könyv van itt fent, azt is elég nehéz összeollózni, mivel a kereső nem adja ki cím alapján.

Én egy hete voltam családállításon először, így egyelőre még nem beszélhetek az élményeimről és a hatásairól, de abban biztos vagyok, hogy jó úton indultam el és nagy valószínűséggel a gondjaim eredetét is megtaláltam. Viszont fizikai utóhatásokról egyikőtök sem írt. Nekem elég erősen vannak. Szombat óta olyan erős rosszulléteim vannak hányingerrel karöltve, hogy soxor le kell üljek, mert úgy megszédülök. A fejem is kavarog tőle. Ma már nem éreztem annyira intenzíven, de próbáltam mindig figyelni ezekre a rosszullétekre és inkább megélni és kiengedni, mint elfojtani. Egyelőre másról nem tudok beszámolni, de mindenkinek ajánlom, aki még nem volt ilyenen, hogy érdemes és a könyveket elolvasni még inkább. Rengeteg olyan dologra világít rá, hogy az ember mit tud és általában mit is csinál rosszul. Lehet, hogy nem tudati szinten, de a fejlődésnek ez is egy szakasza és a világhoz való hozzáállást nem csak egy terápiától kell várni szerintem. Sokan megváltást várnak ettől, de a terápia csak elindít valamit, ha azt fejben nem rakjuk helyre, akkor úgy van ahogy Csillag mondja, elvész a terápia lényege. Ez csak rengeteget segít, azon amin mi esetleg nem tudjuk, hogy kellene, mert nem is tudunk róla.
Reikit is végeztem második fokig, és egy gondolat már régóta motoszkál a fejemben, de eddig nem tudtam megfogalmazni. A párom pontosan abban a cipőben jár, mint a pár hozzászólással előző sorstársunk párja. Megismerkedtünk előtte minden flottul ment az életében, leszámítva a párkapcsolatát, elváltak. Most a kapcsolatunk nagyon jó és az ő munkahelyének is annyi, valamint két éve nem talál munkát és egyszerűen nem tudunk tovább lépni az életünkkel. Szerencsés a szerelemben szerencsétlen a hivatásban. A Reiki kezelések alkalmával is érzek mindig valami blokkot benne ilyen téren, de sajnos amíg nem akarja odaadni én nem tudok segíteni ezzel. De teljesen biztos vagyok benne, hogy valami gond van ott a tudat alatt. Nagyon szeretnék ezen segíteni neki, persze tudom, hogy neki kell akarni. Párban érdemes állításra menni, vagy inkább jobb ha az ember egyedül megy? Fel szeretném vetni neki a dolgot, hátha eljönne. Tudom, hogy ezen neki kell végigmenni stb. de ahogy én ajánlottam ezt a rokonaim 80%ának és éltek vele, ott sem beleavatkozási szándékkal tettem, hanem egyszerűen úgy gondolom, ez mindenkinek óriási segítség lehet, hogy az életét a helyére tegye. A párommal szemben sem önző érdekek vezetnek, egyszerűen segíteni szeretnék. Ti hogy látjátok ezt? Egy dolog aminek viszont örülök, hogy én ha sétálni megyünk vagy bárhova, csak a bal oldalán érzem jól magam, a jobb oldalán egy percet nem bírok ki Legalább a női férfi identitás helyén van közöttünk)))) Ezt csak viccnek szántam... Elnézést a hosszú levélért, szeretek sokat beszélni

szia

ezek a könyvek itt is fenn vannak:A maradandó boldogság-harmonikus párkapcsolat:az egy könyv, és nem kettő,és a másik kettő is fenn van itt.
én beszkenneltem egyet:A Mitől működik a szerelem-c, most vágom körbe a lapokat, és összefűzöm pdf-be, és felteszem.

és nagyon jó, hogy irtál a tapasztalataidról

a

szildike · 2010 Február 19

Rencee írta:
Sziasztok,

Sikerült végigolvasnom mint a 39 oldalt, szerencsére még nem 700at kell bepótolni, vagyis nekem szerencse)

Letöltöttem és feltettem ide az összes könyvet, valaki kipróbálná, hogy működik e a link?

Sajnos a link nem működik így kivettem. Ha valakinek kellenek a könyvek, privátban írjon és küldök megosztást hozzá. Egyébként az alábbi könyvek vannak feltöltve oda:
Bert Hellinger- Harmonikus párkapcsolat
Bert Hellinger- Maradandó boldogság
Thomas Schäffer- Ami a lelket megbetegíti....
Dráma az anyaméhben

Csak a könyveket keresőknek egy könnyítés, mert sajnos nem sok ehhez a témához kapcsolódó könyv van itt fent, azt is elég nehéz összeollózni, mivel a kereső nem adja ki cím alapján.

Én egy hete voltam családállításon először, így egyelőre még nem beszélhetek az élményeimről és a hatásairól, de abban biztos vagyok, hogy jó úton indultam el és nagy valószínűséggel a gondjaim eredetét is megtaláltam. Viszont fizikai utóhatásokról egyikőtök sem írt. Nekem elég erősen vannak. Szombat óta olyan erős rosszulléteim vannak hányingerrel karöltve, hogy soxor le kell üljek, mert úgy megszédülök. A fejem is kavarog tőle. Ma már nem éreztem annyira intenzíven, de próbáltam mindig figyelni ezekre a rosszullétekre és inkább megélni és kiengedni, mint elfojtani. Egyelőre másról nem tudok beszámolni, de mindenkinek ajánlom, aki még nem volt ilyenen, hogy érdemes és a könyveket elolvasni még inkább. Rengeteg olyan dologra világít rá, hogy az ember mit tud és általában mit is csinál rosszul. Lehet, hogy nem tudati szinten, de a fejlődésnek ez is egy szakasza és a világhoz való hozzáállást nem csak egy terápiától kell várni szerintem. Sokan megváltást várnak ettől, de a terápia csak elindít valamit, ha azt fejben nem rakjuk helyre, akkor úgy van ahogy Csillag mondja, elvész a terápia lényege. Ez csak rengeteget segít, azon amin mi esetleg nem tudjuk, hogy kellene, mert nem is tudunk róla.
Reikit is végeztem második fokig, és egy gondolat már régóta motoszkál a fejemben, de eddig nem tudtam megfogalmazni. A párom pontosan abban a cipőben jár, mint a pár hozzászólással előző sorstársunk párja. Megismerkedtünk előtte minden flottul ment az életében, leszámítva a párkapcsolatát, elváltak. Most a kapcsolatunk nagyon jó és az ő munkahelyének is annyi, valamint két éve nem talál munkát és egyszerűen nem tudunk tovább lépni az életünkkel. Szerencsés a szerelemben szerencsétlen a hivatásban. A Reiki kezelések alkalmával is érzek mindig valami blokkot benne ilyen téren, de sajnos amíg nem akarja odaadni én nem tudok segíteni ezzel. De teljesen biztos vagyok benne, hogy valami gond van ott a tudat alatt. Nagyon szeretnék ezen segíteni neki, persze tudom, hogy neki kell akarni. Párban érdemes állításra menni, vagy inkább jobb ha az ember egyedül megy? Fel szeretném vetni neki a dolgot, hátha eljönne. Tudom, hogy ezen neki kell végigmenni stb. de ahogy én ajánlottam ezt a rokonaim 80%ának és éltek vele, ott sem beleavatkozási szándékkal tettem, hanem egyszerűen úgy gondolom, ez mindenkinek óriási segítség lehet, hogy az életét a helyére tegye. A párommal szemben sem önző érdekek vezetnek, egyszerűen segíteni szeretnék. Ti hogy látjátok ezt? Egy dolog aminek viszont örülök, hogy én ha sétálni megyünk vagy bárhova, csak a bal oldalán érzem jól magam, a jobb oldalán egy percet nem bírok ki Legalább a női férfi identitás helyén van közöttünk)))) Ezt csak viccnek szántam... Elnézést a hosszú levélért, szeretek sokat beszélni

Szia Rencee!
Lényegében mindegy, hogy valaki egyedül megy - e állításra, vagy párban. Ha minketten csak segítőként vagytok ott, akkor utána érdekes lehet megbeszélni tapasztalatokat. Ha valamelyikőtök témát visz, akkor viszont a vezető megkérdezi az állítót, hogy a társa bennt maradhat-e az állításon. Van aki nem szereti, ha ismerős ott van, sőt előfordult már, hogy az ismerős ment ki az állítás idejére a teremből.
Ha szülő és gyerek megy együtt, akkor a gyerek nem vehet részt a szülő állításán, de a szülő a gyerekéjén igen, ha ebben mindketten egyetértenek. Amúgy az ismerős, - főleg ha nagyon jó ismerős - nem vehet részt képviselőként az állításban.

szildike · 2010 Február 19

A partnerrel együtt a családjával is házasságot kötünk
Ha egymásra talál egy pár, vannak bizonyos kezdeti nehézségek a felek között. Ez sokszor abból fakad, hogy különböző családból származnak. Több évtizedes, egyénekkel és párokkal végzett terápiás munkám során megfigyeltem, hogyan hat a lelkiismeret: nem a jóról és rosszról szól! Különben nem tudnának olyan sokan jó lelkiismerettel olyan sok rosszat elkövetni.
A lelkiismeret legfontosabb funkciója, hogy a gyereket a családjához kösse. A lelkiismeret egészen finoman reagál arra, amit a gyerek tesz vagy amit el kell viselnie, hogy a családhoz tartozzék. Ezért a gyereknek tiszta a lelkiismerete, ha úgy viselkedik, hogy ezzel a családhoz tartozhat. Ezzel szemben rossz a lelkiismerete, ha olyasmit tesz, amivel veszélyezteti a családhoz tartozásának jogát. Amit azonban az egyik családban úgy tekintenek, mint az odatartozás feltételét, az egy másik családban talán megfosztaná az illetőt az odatartozás jogától.
Bizonyos családokban például régen feltétel volt, hogy mindenki katolikus legyen. Aki elhagyta ezt a hitet, azt kitaszították a családból. Egy protestáns családban talán az volt az odatartozás feltétele, hogy protestáns legyen az illető. Ha egy párkapcsolatban az egyik fél katolikus, a másik pedig protestáns családból származott, akkor sokszor mindkettőjüknek rossz volt a lelkiismerete a kapcsolat miatt. Attól féltek, hogy ezzel elveszítik a családjukhoz tartozás jogát. Ilyen esetekben a két fél között sokszor elkezdődött egy látens harc, amely arról szólt, hogy melyik vallás kerül ki belőle győztesen.
Ahhoz, hogy a párkapcsolat sikeres lehessen, mindkét partnernek el kell hagynia a saját családját. Nemcsak külsődleges értelemben, hanem mindenkinek el kell engednie néhány olyan elvet, amelyek a családjában hatnak, és ki kell alakítania új elveket a partnerével, amelyek úgymond mindkét családnak megfelelnek. Ezen az új szinten élhet bensőséges kapcsolatban a pár.
Vannak, akik azt mondják: „Az én családom rendben van, de a partneremé borzasztó." Ez megmérgezi a párkapcsolatot. Aki házasságot köt valakivel, az a másik családjával is frigyre lép. Ez azt jelenti, hogy tisztelnie és szeretnie kell a partnere családját, mintha az maga a partner lenne. Csak akkor lehet sikeres a szerelmük.

Következő: Sorscsapások a párkapcsolatban

szildike · 2010 Február 20

Sorscsapások a párkapcsolatban
Bizonyos pároknak különös a sorsa. Például, ha az egyik félnek nem lehet gyereke, ám a másik szeretne családot. Annak, akinek nem lehet gyereke, ez a személyes sorsa. Nem várhatja el, hogy a másik osztozzék vele ebben a sorsban. Ezért akinek ez a sorsa, belsőleg el kell hogy engedje partnerét. Ha mégis vele marad a társa, az különleges ajándék és ilyen ajándékként is kell értékelni. Ezt nem lehet kikövetelni. Egyfajta ellensúlyozás lehet a szerelemben, ha például a férj azt mondja a feleségének: „Különleges ajándék, hogy velem maradsz akkor is, hanem lehet gyerekem. Ez mély tiszteletet ébreszt bennem. Rám bízhatod magadat egészen különleges módon." Ilyen esetben együtt maradhatnak.

Következő: A párkapcsolat elsőbbséget élvez a szülői szereppel szemben

bucko24 · 2010 Február 21

Sziasztok. A párom nem régen volt családállításon. Nagyon nagyon szeretjük egymást, de egyszerűen nem tud végleg elszakadni a volt feleségétől. Nagyon sajnálja és lelkiismeret furdalása van miatta, így nem tud 100%ban részt venni a kapcsolatunkban. Én nagyon türelmes vagyok, és megértő, mert látom mennyire szenved és mennyire igyekszik. Sok "segítőnél" volt már, és többen is azt mondták fekete mágia kötés van rajta. A családállítás sokat segített megérteni számára a dolgokat, sokat változott a hozzáállása, de továbbra sincs megoldás. Hogyan tudnék neki még segíteni? Ha elmenne még egy családállításra az használna? A választ előre is köszönöm!

szildike · 2010 Február 21

Szia!
Valóban nagyon rossz, ha a társunk nem tud részt venni a kapcsolatban. És minden elismerésem, hogy változtatni akar rajta.
Nem tudom, mikor volt a párod családfelállításon, de időre van szükség, hogy hasson. Témája válogatja, hogy mennyire, de az az ajánlott, ha féléven belül nem megy az ember ugyanazzal a témával. Bár az is előfordul, hogy az ember más témát dolgoz fel, ami pl. erre is hat. (Minden összefügg mindennel) A fekete mágiához nem értek. A módszer elvileg alkalmas arra, hogy kiderítse, valóban van - e rajta ilyen kötés. Az állításvezetőtől függ, hogy vállalja-e a témát.
Mennyire akar a párod elszakadni a volt feleségétől? Mert teljesen sosem lehet, pláne, ha gyerek is van. De ha nincs, akkor sem lehet semmissé tenni a történteket. Az előző komoly partnereket hívják helycsinálóknak – helyet csináltak a következő társnak azzal, hogy elmentek- és ők is a családhoz (családi lélekhez) tartoznak. Ha kizárja őket a család, annak általában az a következménye, hogy egy – a következő kapcsolatból - születendő gyermek, őt fogja képviselni és nem fogja tudni a saját életét élni.
Amúgy úgy tudsz neki segíteni, ha megbízol benne, hogy meg tudja oldani ezt a helyzetet.

Sz. Ildikó

szildike · 2010 Február 22

A párkapcsolat elsőbbséget élvez a szülői szereppel szemben
A párkapcsolatról fontos tudni, hogy elsőbbséget élvez a szülői szereppel szemben, mert az, hogy a partnerek szülők lettek, a párkapcsolat folytatása. Ha például nehézségei vannak egy párnak és tanácsot kérnek tőlem, akkor sokszor azt kérdezem: „Mi élvez elsőbbséget, a szülői szerep vagy a párkapcsolat?" - mert, ha vannak gyerekei a párnak, akkor a szülői szerep sokszor minden energiájukat igénybe veszi és csak kevés jut a kapcsolatra. De a szülők gyerekek iránti szeretete a párkapcsolatból táplálkozik, annak a folytatása. Ha újra a párkapcsolat foglalhatja el az első helyet, akkor a szülői szerepben is jobban helyt tudnak állni. És mindenekelőtt: azok a gyerekek érzik magukat nagyon boldognak, akiknek a szüleik szeretik egymást párként.
Következő: Félelem attól, hogy elhagynak.

Rencee · 2010 Február 22

Nagyon szépen köszönjük, hogy megosztod velünk a könyvet így, mert sehonnan nem tudom levadászni.
Egyébként én eddig mindenben egyetértek. Főleg az utolsó hozzászólásban. Rengeteg ismerőssel főleg ugye tapasztalt anyáknak mondókkal kerülök ebben a témában vitába. Mivel nekem még nincs, folyamatosan meg akarnak győzni, ha majd lesz, akkor másképpen fogom gondolni a párkapcsolatot mint előtte, majd a gyerekem lesz a legfontosabb stb. stb. Hát én tudom, hogy megbolondulnak az ember hormonjai, de, hogy a mostani eszem nem fogom elhagyni az is biztos. Vagy nem fogom a párom kiköltöztetni a szülői hálóból, hogy a gyerek beköltözzön és sorolhatnám. És az összes ilyen ismerősöm házassága tönkre is ment, vagy teljesen el is hidegültek egymástól a gyerek születése után. Én mindig is úgy gondoltam, hogy a gyereket nem magának szüli az ember, hanem, hogy egy értékes és önálló személyiséget neveljen belőle és ez nem jelenti, hogy kevésbé szereti, mint aki majomszeretettel magához köti és a gyerekben látja az élete értelmét. De sajnos 90%- ban azt látom, főleg nőknél, hogy megszülnek egy- két gyereket és a párkapcsolat ki is megy a fejükből, hogy létezik.

ani02 · 2010 Február 22

Rencee írta:
Nagyon szépen köszönjük, hogy megosztod velünk a könyvet így, mert sehonnan nem tudom levadászni.
Egyébként én eddig mindenben egyetértek. Főleg az utolsó hozzászólásban. Rengeteg ismerőssel főleg ugye tapasztalt anyáknak mondókkal kerülök ebben a témában vitába. Mivel nekem még nincs, folyamatosan meg akarnak győzni, ha majd lesz, akkor másképpen fogom gondolni a párkapcsolatot mint előtte, majd a gyerekem lesz a legfontosabb stb. stb. Hát én tudom, hogy megbolondulnak az ember hormonjai, de, hogy a mostani eszem nem fogom elhagyni az is biztos. Vagy nem fogom a párom kiköltöztetni a szülői hálóból, hogy a gyerek beköltözzön és sorolhatnám. És az összes ilyen ismerősöm házassága tönkre is ment, vagy teljesen el is hidegültek egymástól a gyerek születése után. Én mindig is úgy gondoltam, hogy a gyereket nem magának szüli az ember, hanem, hogy egy értékes és önálló személyiséget neveljen belőle és ez nem jelenti, hogy kevésbé szereti, mint aki majomszeretettel magához köti és a gyerekben látja az élete értelmét. De sajnos 90%- ban azt látom, főleg nőknél, hogy megszülnek egy- két gyereket és a párkapcsolat ki is megy a fejükből, hogy létezik.

A "Mitől működik a szerelem"-c könyv most kicsit olcsóbban fenn van a teszveszen.
én pedig megcsináltam, beszkenneltem-de még a lapkat körbe kell vágni egyenként-300 oldal.-nem kevés munka egy könyv digitalizálás-igaz nekem kevés időm van:én egy fél éve csinálom lassan.
de ha kész lesz-szerintem jövő hét vége felé-felteszem ide.

a

ani02 · 2010 Február 22

bucko24 írta:
Sziasztok. A párom nem régen volt családállításon. Nagyon nagyon szeretjük egymást, de egyszerűen nem tud végleg elszakadni a volt feleségétől. Nagyon sajnálja és lelkiismeret furdalása van miatta, így nem tud 100%ban részt venni a kapcsolatunkban. Én nagyon türelmes vagyok, és megértő, mert látom mennyire szenved és mennyire igyekszik. Sok "segítőnél" volt már, és többen is azt mondták fekete mágia kötés van rajta. A családállítás sokat segített megérteni számára a dolgokat, sokat változott a hozzáállása, de továbbra sincs megoldás. Hogyan tudnék neki még segíteni? Ha elmenne még egy családállításra az használna? A választ előre is köszönöm!

szia,

én a saját véleményemet, tapasztalataimat irom le-igaz, némileg a munkámhoz is hozzátartozik a tanácsadás, használom is a hellingeres alapelveket-én inkább a munka világában dolgozom.
számomra -persze minden alapelve, tanitása nagyon fontos a módszernek-de ez az egyik legfontosabb:az életünkben részt vett emberek energetikailag benne maradnak az életünkben:millió emlék, érzelem, gondok, örömök kötnek össze bennünket-ezeket nem lehet elfelejteni, nem kell, és nem is szabad

ontosabban nem elefeleteni kell, hanem a "helyére tenni".
az erőszakos felejtés lenyomja a tudattalanban a problémát, és máshol-a legváratlanabb helyeken, szituációkban fog "visszaütni".

igaz, én addig sem értettem soha-mielőtt még megismerkedtem volna a módszerrel-hogyha valakit szerettem, része volt az életemnek, gyerekem van tőle-és valameddig jó volt nekem az az ember-akkor hogy lehet ezt semmibe venni.
ilyenkor az ember saját magát "köpi szembe".
alakulhat az élet másképpen-elválhatnak az útjaink, mert bármi megtörténhet az életben, változunk-de ez az ember mindigis az életem része lesz, számithatok rá, és ő is rám.-ezt tapasztalatból mondom, mert végi csináltam-minden elmélet annyit ér, amit meg tududnk belőle valósitani.
persze minden helyzet más:más egy közösen felépitett élet, gyerekkel, egzisztenciával, sokszor több tiz évvel-és más egy együttjárás.-de ahhoz, hogy ezt az ember végig tudja vinni-és mind a férfi, mind a nő közösen a békesség, a szeretet mellett döntsön-ehhez nem kevés érzelmi intelligencia szükséges.-mert nyilván, ha külön akarnak vállni, akkor ezeket az elveket a kapcsolaton belül sem tudták megvalósitani.

ani02 · 2010 Február 22

lemaradt az idézet

elősször idézek a "Családból fakadó erő"-c könyvből:46 oldal:

"A kirekesztettek második csoportjába tartoznak azok az emberek, életem belső világában, akikkel szexuális kapcsolatom volt.Tehát azok, akik valaha a partnereim voltak, és akikhez mély kapcsolat fűzött.....

Próbáljuk ezt megérteni egy kép segitségével:minden előző feleségemmel egy házat épitettem, egy házat:a kapcsolat házát.
Minden ilyen házba nagyon sok energiát fektet be két ember:sok szeretetet, sok reményt, sok csalódást, sok nevetést, és sok könnyet.
De egyszer elhagytam ezt a házat -önként vagy kényszer hatására-és egy másik eberrel új házat épitettem.
Ilyen az élet-és ez elvileg még nem jelent problémát.
De ha most visszamegyek, és az első házat földig rombolom, akkor nemcsak a partnerem épitőanyagát zúzom szét, hanem a sajátomat is.
......Úgy tűnik ugyanis, hogy létezik egyfajta szimpátia áramlás, amely összeköti egymással a férfi életében szerepet játszó női erőket, és gondoskodik arról, hogy az élet vize valaemennyi párkapcsolaton átfollyon.
Ha ezek után saját magam mérgezem meg a folyót, mert használhatatlannak béllyegzem az előző házakat, a jelenlegi kapcsolatomhoz is elér, anélkül, hogy sejtenénk, vagy észre vennénk."

a

bucko24 · 2010 Február 22

ani02 írta:
szia,

én a saját véleményemet, tapasztalataimat irom le-igaz, némileg a munkámhoz is hozzátartozik a tanácsadás, használom is a hellingeres alapelveket-én inkább a munka világában dolgozom.
számomra -persze minden alapelve, tanitása nagyon fontos a módszernek-de ez az egyik legfontosabb:az életünkben részt vett emberek energetikailag benne maradnak az életünkben:millió emlék, érzelem, gondok, örömök kötnek össze bennünket-ezeket nem lehet elfelejteni, nem kell, és nem is szabadontosabban nem elefeleteni kell, hanem a "helyére tenni".
az erőszakos felejtés lenyomja a tudattalanban a problémát, és máshol-a legváratlanabb helyeken, szituációkban fog "visszaütni".

igaz, én addig sem értettem soha-mielőtt még megismerkedtem volna a módszerrel-hogyha valakit szerettem, része volt az életemnek, gyerekem van tőle-és valameddig jó volt nekem az az ember-akkor hogy lehet ezt semmibe venni.
ilyenkor az ember saját magát "köpi szembe".
alakulhat az élet másképpen-elválhatnak az útjaink, mert bármi megtörténhet az életben, változunk-de ez az ember mindigis az életem része lesz, számithatok rá, és ő is rám.-ezt tapasztalatból mondom, mert végi csináltam-minden elmélet annyit ér, amit meg tududnk belőle valósitani.
persze minden helyzet más:más egy közösen felépitett élet, gyerekkel, egzisztenciával, sokszor több tiz évvel-és más egy együttjárás.-de ahhoz, hogy ezt az ember végig tudja vinni-és mind a férfi, mind a nő közösen a békesség, a szeretet mellett döntsön-ehhez nem kevés érzelmi intelligencia szükséges.-mert nyilván, ha külön akarnak vállni, akkor ezeket az elveket a kapcsolaton belül sem tudták megvalósitani.

Sziasztok, köszönöm a véleményeteket. Nem akarom én, hogy végleg kitörölje az életéből. Dehogyis. Én is egy hosszú kapcsolatból léptem ki, tudom mit jelent az elválás. De én elrendeztem magamban a dolgot, és elengedtem a volt páromat. Itt csak szeretném, ha megoldódna ez a probléma, mert már nagyon hosszú ideje tart. Mindketten szenvednek így. Ő nem tudja elengedni, mert a párom jelenti számára a biztonságos hátteret(Ez jött ki a családállításon) a párom pedig nem tud igazán boldog lenni a kapcsolatunkban, amíg azt látja, hogy a másik fél szenved. Borzasztóan sajnálom őket,de ebben a háromszögben élni iszonyat.=( Hiszen nem miattam döntöttek így, hanem mert boldogtalan volt a házasságuk.
Tehát ha jól értettem egy fél évig nem mehet újra. Hát ez nem jó hír, de ez van. Azt semmiképp nem szeretném, hogy a jövendő gyermekeink lássák kárát, így marad hogy feltétel nélkül szeretem és reménykedem benne, hogy egyszer megoldódik a helyzet. Mégegyszer: köszönöm!

ani02 · 2010 Február 22

szia buckó24,

biztos, hogy nagyon klassz férfi-ha elment állitásra

a hozáállásotok már fél siker-ismeritek hogy mi a probléma, és tudjátok keresni a megoldásokat

-ez már sokkal több, mint amit a legtöbben megtesznek.
biztos vagyok benne-hogyha apró lépésenként is, de a végére tudtok járni.

a

szildike · 2010 Február 23

Rencee írta:
Nagyon szépen köszönjük, hogy megosztod velünk a könyvet így, mert sehonnan nem tudom levadászni.
Egyébként én eddig mindenben egyetértek. Főleg az utolsó hozzászólásban. Rengeteg ismerőssel főleg ugye tapasztalt anyáknak mondókkal kerülök ebben a témában vitába. Mivel nekem még nincs, folyamatosan meg akarnak győzni, ha majd lesz, akkor másképpen fogom gondolni a párkapcsolatot mint előtte, majd a gyerekem lesz a legfontosabb stb. stb. Hát én tudom, hogy megbolondulnak az ember hormonjai, de, hogy a mostani eszem nem fogom elhagyni az is biztos. Vagy nem fogom a párom kiköltöztetni a szülői hálóból, hogy a gyerek beköltözzön és sorolhatnám. És az összes ilyen ismerősöm házassága tönkre is ment, vagy teljesen el is hidegültek egymástól a gyerek születése után. Én mindig is úgy gondoltam, hogy a gyereket nem magának szüli az ember, hanem, hogy egy értékes és önálló személyiséget neveljen belőle és ez nem jelenti, hogy kevésbé szereti, mint aki majomszeretettel magához köti és a gyerekben látja az élete értelmét. De sajnos 90%- ban azt látom, főleg nőknél, hogy megszülnek egy- két gyereket és a párkapcsolat ki is megy a fejükből, hogy létezik.

Szia Rencee!

Én két gyermeken is túl vagyok J, ebből a szemszögből szólok a témához.
Amit leírsz és tapasztaltál, az tökéletesen igaz. Ugyanakkor ez nem ilyen egyszerű, és mégis az. Nem egyszerű, mert az anya 9 hónapig szimbiózisban él a gyerekével, és ezt nem lehet a születés pillanatával semmissé tenni. Aztán ott van az a tehetetlen kis lény, aki nélkülünk bizony meghalna. És ez csak egy pici szelete annak, ami miatt a gyakorlatban a nők első helyre teszik a szülői szerepet. (Mi minden van még…!) Ahogy te beszélsz erről, az teljesen a tudatodból hangzik, a gyerekkel való viszony pedig színtisztán érzelmi.
Neked szerencséd van, mert fiatal vagy, és már most megismerkedhetsz azokkal a felfedezett törvényszerűségekkel, amiket ha betartasz, könnyebb lehet a dolgod. (Egyik ismerősöm kérdezte, hogy miért nem ismerik ezeket jobban a fiatalok?) Szóval, ha odakerülsz és „harcol” benned a tudat és az érzelem, akkor jusson eszedbe a következő idézet:
„Kettészakítva a gyermek és a partner között
Elke: Van egy közös fiunk, és számomra mindig gondot okoz, hogy megosszam magamat. Nehéz elfogadnom, hogy a párkapcsolat élvez előnyt. Az első gondolatom mindig a gyerek, mert amikor a fiam akar tőlem valamit, azonnal anya vagyok. Sokszor azt érzem, hogy ezt a párkapcsolatunk sínyli meg. Ha együtt utazunk el valahová, ahogy most is, az egész más érzés. Akkor együtt vagyunk A fiunk nagyon igényt tart rám, és olyankor ott vagyok neki.
Bert Hellinger: Adok neked egy tippet: amikor a fiadhoz fordulsz, a fiadban az apjához fordulj.
Elke: Mhm.
Bert Hellinger:Egyszerre.
Elke: Igen.”

szildike · 2010 Február 23

Addig is, míg "elkészül" a könyv....Köszönet "ani"nak

Félelem attól, hogy elhagynak

Amikor az egyik fél el akarja hagyni a másikat, a partner sokszor olyan különös
módon reagál, amelyet nem igazán lehet megmagyarázni. Halálfélelem ébred abban, akit elhagynak. Olyan érzése van, mintha a partnerrel együtt az életét is elveszítené. Ez pontosan az a helyzet, amelyet egy kisgyerek érez, amikor hirtelen elhagyja az édesanyja. Óriási félelmet és pánikot érez. Ha megfigyeljük az elhagyott felnőttek arckifejezését, azt lehet róla leolvasni,hogy ezek az emberek most gyermeki érzéseket éreznek, és láthatjuk, hogy lelkileg most hány évesek. Talán kettő, esetleg négy?
Ha azonban valakinek az érzései egy felnőtt érzései, akkor soha sincs teljesen kiszolgáltatva. Tudja, hogy az élete nem attól függ, hogy a partner marad vagy
megy. Ha az egyik fél nagyon erősen vagy gyakran érez gyermeki érzéseket, az veszélyezteti a kapcsolatot. Az is előfordul, hogy az egyik fél azt mondja a másiknak: ha elhagysz, megölöm magam, mert nincs értelme tovább az életemnek! Ezzel a másik fél anyaszerepbe kényszerül, akinek gondoskodnia kell a gyerek túléléséről. ~ azonban nem partner a továbbiakban, és számára nem marad más megoldás,mint kilépni a kapcsolatból.
Az egyik fél ereje, amellyel a másikért küzd, sokszor abból a gyermeki félelemből táplálkozik, hogy elveszíti édesanyját. A hűség elvárása ilyenkor nem annyira a partnerre vonatkozik, sokkal inkább az anyára. A feltétel nélküli hűség, különösen ha valamilyen áldozatot is hoz érte az adott partner, szintén a gyerek édesanyja iránti hűségének átvitele a partnerre. Ebben pedig van valami valótlan. A kapcsolat sikeréhez fontos, hogy mindkét fél a partnert keresse a másikbans ne az anyát. A szexuális szerelem beteljesítésénél fontos, hogy egymás szemébenézzen a két ember. Akkor egy férfi vagy egy nő van a szemünk előtt. Ha viszont lehunyjuk a szemünket, más képek is felmerülhetnek.
Következő: A házasságon kívüli kapcsolatok „meggyónása"

Rencee · 2010 Február 23

Szia

Biztos igazad van amit mondasz, mert tapasztalatból mondod, nekem meg az nincs. Nem tudom igazán nem is tudok ehhez bővebben hozzászólni, meg addig nem is akarok kijelenteni semmit, amíg nem vagyok benne. Az biztos, hogy nem tartozom a gyerekimádó család centrikusok körébe. Biztos ennek is oka van, de egyelőre így van.

Egyébként annyira tipikus problémákat vet fel ez a könyv, hogy most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá

)

ani02 · 2010 Február 23

sziasztok

most irtam rencének-vállalta volna hogy körbe vágja a lapokat-a 300 oldal olyan nagy méretű lett, hogy a datára 8 részre darabolva ment fel-fel is tettem este vagy hatot-felfelé meglehetősen lassú a töltés-de ma reggelre nem indul az a gép, amin a szkennelt könyv van

(-de tegnap éjfélkor már elájultam a fáradságtól, nem tudtam feltenni a maradék két részt, hogy rence is tudja csinálni.
utánna még legalább pdf-be, vagy méginkább djvu formátumba kellene átenni, mivel hatalmas a mérete-és a kezelhetőség miatt is.

nagyon nehezen akar ez a könyv megszületni-de meglesz

)

remélem, gyorsan meg tudják szerelni az asztali gépet, és akkor folytatjuk.
bocsi mindenkitől.

a

ani02 · 2010 Február 23

szildike írta:
Addig is, míg "elkészül" a könyv....Köszönet "ani"nak

Félelem attól, hogy elhagynak

Amikor az egyik fél el akarja hagyni a másikat, a partner sokszor olyan különös
módon reagál, amelyet nem igazán lehet megmagyarázni. Halálfélelem ébred abban, akit elhagynak. Olyan érzése van, mintha a partnerrel együtt az életét is elveszítené. Ez pontosan az a helyzet, amelyet egy kisgyerek érez, amikor hirtelen elhagyja az édesanyja. Óriási félelmet és pánikot érez. Ha megfigyeljük az elhagyott felnőttek arckifejezését, azt lehet róla leolvasni,hogy ezek az emberek most gyermeki érzéseket éreznek, és láthatjuk, hogy lelkileg most hány évesek. Talán kettő, esetleg négy?
Ha azonban valakinek az érzései egy felnőtt érzései, akkor soha sincs teljesen kiszolgáltatva. Tudja, hogy az élete nem attól függ, hogy a partner marad vagy
megy. Ha az egyik fél nagyon erősen vagy gyakran érez gyermeki érzéseket, az veszélyezteti a kapcsolatot. Az is előfordul, hogy az egyik fél azt mondja a másiknak: ha elhagysz, megölöm magam, mert nincs értelme tovább az életemnek! Ezzel a másik fél anyaszerepbe kényszerül, akinek gondoskodnia kell a gyerek túléléséről. ~ azonban nem partner a továbbiakban, és számára nem marad más megoldás,mint kilépni a kapcsolatból.
Az egyik fél ereje, amellyel a másikért küzd, sokszor abból a gyermeki félelemből táplálkozik, hogy elveszíti édesanyját. A hűség elvárása ilyenkor nem annyira a partnerre vonatkozik, sokkal inkább az anyára. A feltétel nélküli hűség, különösen ha valamilyen áldozatot is hoz érte az adott partner, szintén a gyerek édesanyja iránti hűségének átvitele a partnerre. Ebben pedig van valami valótlan. A kapcsolat sikeréhez fontos, hogy mindkét fél a partnert keresse a másikbans ne az anyát. A szexuális szerelem beteljesítésénél fontos, hogy egymás szemébenézzen a két ember. Akkor egy férfi vagy egy nő van a szemünk előtt. Ha viszont lehunyjuk a szemünket, más képek is felmerülhetnek.
Következő: A házasságon kívüli kapcsolatok „meggyónása"

erről jutott eszembe-hogy irtad, hogy állitólag valami rontás van a párodékon...15 éve foglalkozom a hagyományokkal, tradiciókkal, a klasszikus ezotériával:ilyen irányba ne menjetek el:mert ebben szinte csak sarlatánok ténykednek mostanság:
ami veletek történik, az "szintiszta pszihológia"-nagyon jó szildike idézete:ez a társfüggőség, emberi játszmák, és az induvidualizáció hiánya-amit "produkál" az ex:hatékonyabb, ha egy jó pszihoterápiát választ az ember magának-és azzal tartós alapokat rak le az életében.-erre kevesen képesek.-a probláma meg állandósul, több ember életét folyamatosan nehezitve, mérgezve.

a

Hellinger terapia

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Új tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Új tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák